udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1826
találat
lapozás: 1-30 ... 1111-1140 | 1141-1170 | 1171-1200 ... 1801-1826
Névmutató:
Campean, Mircea
2010. szeptember 13.
Vitatott megemlékezés: elítélik a HVIM csíkszeredai rendezvényét
A szólásszabadságnak nemcsak az alkotmányban, a gyakorlatban is léteznie kell – mutatott rá Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármestere annak kapcsán, hogy számos román politikus támadta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szombati rendezvényének engedélyezése miatt. A szélsőséges szervezet a II. bécsi döntés 70. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepséget a hargitai megyeszékhelyen, román és magyar politikusok azonban elítélték és úgy vélték, a polgármesternek nem kellett volna jóváhagynia.
„Polgármesterként egyetlen rendezvény engedélyezését sem utasítottam vissza, mert véleményem szerint a szólásszabadságnak nemcsak az alkotmányban, de a valóságban is léteznie kell” – reagált a bírálatokra a Mediafax hírügynökségnek az elöljáró, hangsúlyozva, hogy a törvény sem tiltja az ilyen típusú rendezvényeket.
A szeptember 11-i megemlékezésen mintegy harminc huszár vonult be a városháza előtti térre, élükön egy székely népviseletbe öltözött férfivel fehér lovon, Horthy Miklós 1940. szeptember 11-i csíkszeredai bevonulását szimbolizálva. Mintegy tíz feketébe öltözött fiatal Nagy-Magyarország zászlaját, tíz idős férfi, a magyarországi vitézi rend képviselői Nagy-Magyarország címerét vitték.
A rendezvényen Ráduly Róbert Kálmán polgármester is jelen volt, aki rövid beszédben idézte fel a 70 évvel ezelőtti esemény jelentőségét. Ezt követően a polgármesteri hivatal előtt szavalatok és magyar hazafias énekek hangoztak el, a résztvevők a magyar és a székely himnuszt is elénekelték. Az eseményen mintegy 200-an voltak jelen.
A rendezvénnyel a szervezők a II. bécsi döntés 70. évfordulója alkalmából megemlékeztek arról, hogy 11 nappal a döntés aláírása után a Horthy Miklós vezetette csapatok bevonultak Csíkszeredába. Az emlékünnepséget a polgármesteri hivatalon kívül a rendőrség és a csendőrség is engedélyezte. Este a művelődési házban Tompa László magyarországi történész tartott előadást Horthy életéről.
Duşa állami fellépést vár
A rendezvény több román és magyar politikus ellenérzését is kiváltotta. Mircea Duşa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti csoportjának alelnöke felkérte a kormányt, hogy lépjen fel az ilyen és hasonló rendezvények ellen. „Szörnyű. Érthetetlen számomra, hogy a polgármesteri hivatal, a rendőrség és csendőrség engedélyezett egy ilyen rendezvényt. Hogy jóváhagyták Erdély megszállásának megünneplését, egy olyan eseményét, amely a II. világháború befejezéséig több ezer kegyetlenkedéshez, a horthysta fasizmus okozta drámákhoz vezetett. Elfogadhatatlan, hogy Horthyt, akit az egész világ háborús bűnösnek tart a művelődési házban méltassák” – jelentette ki Duşa.
A szocialista politikus által mondottakra reagálva Ladányi László Zsolt, Hargita megye prefektusa kifejtette, az ilyen rendezvényeknek nincs miért ellenérzést kiváltaniuk, azonban „fontos, hogy ne ütközzenek törvénybe”. „Nem értek egyet a szélsőséges rendezvényekkel, bármilyen oldal is szervezze ezeket. Úgy értékelem, azonosak a gondjaink, ezért szerintem a békés egymás mellett élés a legfontosabb” – fogalmazott Ladányi.
„Pontra tennék” a szélsőséges szervezeteket
Ezzel szemben Korodi Attila RMDSZ-es képviselő arra mutatott rá, hogy Horthy Miklós nem annyira negatív szereplő, amennyire a történészek beállítják, inkább vitatottnak nevezhető. Úgy vélte, a szombati rendezvény nem is annyira történelmi háttere, mint inkább a szervezők miatt váltott ki ellenérzéseket.
„Akárcsak Antonescuról, Horthyról is elmondható, hogy vitatott figura. A rendezvénnyel az a gond, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezte, amely csak feszültségeket gerjeszt” – hangsúlyozta Korodi. Kifejtette, a románoknak nincs mitől tartaniuk, hiszen csak időszakos megnyilvánulásokról van szó, és „ha a magyar vezetőknek sikerül pontra tenniük a szélsőséges szervezeteket, akkor ezek is ritkává válnak”.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a rendezvény kapcsán elmondta: meg kell ismerni a múltat, de ez objektívan kell hogy történjék. „Mindez nem jelenti azt, hogy 2010-ben az ilyen megmozdulásoknak revizionista jellegük van, azonban nem szabad úgy fellapoznunk a történelmet, hogy ezzel másokat sértsünk. Akik ezt teszik, valószínűleg hibáznak” – vélte a polgári párti politikus. Hozzátette, „egy egyesült Európában együttműködésre ítéltek bennünket, a közös jövőnkről kellene beszélnünk, és megértést, támogatást kellene találnunk a többségi nemzet részéről a magyar közösség kollektív jogainak megszerzéséhez.
Mint ismeretes, 1940. augusztus 30-án Bécsben Németország és Olaszország külügyminiszterei döntöttek Erdély sorsáról. A bécsi döntés értelmében Erdély északi részét Magyarországhoz csatolták, a déli rész Romániánál maradt. Egy hónappal később a magyar csapatok bevonultak Észak-Erdélybe. Krónika (Kolozsvár)2010. szeptember 17.
Horthy-fasizmus? Horthy, a háborús bűnös?
A hetven évvel ezelőtti második bécsi döntésről való csíkszeredai megemlékezés – akárcsak az 1989. évi fordulat utáni első március 15-i ünnepségek – sokak, elsősorban román politikusok felháborodását, nemtetszését váltotta ki.
Különösen az borzolta fel az idegeket, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom volt a szervező, továbbá hogy Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester, nemkülönben a helyi rendőrség és csendőrség miért járult hozzá a rendezvény megtartásához. Olyan kijelentések, vélemények hangzottak el, amelyek a korabeli helyzet részleges vagy teljes nem ismeretéből származnak, a legelemibb tárgyilagosság hiányát tükröző, évtizedek óta hangoztatott címkézésekből fakadnak, és sokan ezeket visszhangozzák.
A megszállás mítosza
Megemlítették például, hogy a „II. bécsi döntés aláírása után tizenegy nappal a Horthy Miklós vezette csapatok bevonultak Csíkszeredába”. Tudjuk, hogy a döntést augusztus 30-án írták alá, a magyar csapatok viszont szeptember 11-én vonultak be Csíkszeredába. Tehát nem 11, hanem 12 nappal később. És ami még fontosabb, nem Horthy Miklós vezetésével. A kormányzó aznap nem ott, hanem Marosvásárhelyen vett részt a tiszteletére rendezett ünnepélyes fogadtatáson. Mircea Duşă, a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőházi frakciójának elnöke „Erdély megszállásának” megünneplését emlegette. Véleménye a folytonosság dák–római mítoszán alapszik, mely szerint Erdélyben a románság az őslakó, a magyarság pedig leigázta és ezer évig elnyomta őket. 1918-ban végül felszabadultak, így a II. bécsi döntés nyomán bevonuló magyar csapatok csakis megszállók voltak. Ezen az alapon 1918. december 1-je jogosan a felszabadulás napja, míg 1940. augusztus 30-a a megszállásé. Ez azonban nem maradhat így, előbb-utóbb csak ki kell derülnie, hogy ez a mítosz egyszerűen bizonyíthatatlan.
Amit a bevonulásról, a megszállást követő több ezer kegyetlenségről mond, ismét egyoldalú vélekedés. Mert arról nem tud, arról nem hallott, nem olvasott, mi történt 1918 decemberétől, Erdély román csapatok általi megszállásától, az állami iskoláitól, egyetemétől, színházaitól való megfosztásával, sok tízezer személy állásától, megélhetésétől történt megfosztásával, szülőföldjéről való elűzésével – hogy a kegyetlenkedéseket éppen csak megemlítsük –, az erdélyi magyarsággal.
Mircea Duşă a továbbiakban horthysta fasizmusról, Horthy háborús bűnösségéről beszél. Ez a román illetékesek kedvenc szóhasználata. A valóságban azonban más volt a helyzet. Horthy ugyanis soha nem volt fasiszta, vagyis szélsőjobboldali. Jobboldali, konzervatív politikus volt. Ebből következik, hogy horthysta fasizmus sem létezett. Magyarországon, Horthy idején, a Kommunista Párt kivételével, végig működött a Kisgazda Párt, nemkülönben a Szociáldemokrata Párt, megválasztott képviselőik az Országgyűlésben tevékenykedtek. Szálasi és Imrédy szélsőjobboldali pártját betiltották, Szálasit elítélték, börtönbe vetették.
Horthy és Antonescu egy lapon?
Ugyanakkor Korodi Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője összehasonlítja Horthyt Ion Antonescu marsallal, szerinte ugyanis mindkettő vitatott figura. Nos, Antonescu idején Romániában minden párt be volt tiltva, parlament nem létezett. A szégyenteljes zsidótörvények ellenére Magyarországon 1944. március 19-éig, a német megszállásig, a zsidókat nem üldözték, nem gyilkolták halomra. Miközben Antonescu kezén mintegy 350–380 ezer zsidó lelke szárad, akiket saját kezdeményezésére, német segítség nélkül gyilkoltak meg.
A „horthysta fasizmus” velejárója volt, hogy Észak-Erdélyben voltak román iskolák, Kolozsvárt például gimnázium is. A magyar gimnáziumokban kötelező tantárgyként oktatták a román nyelvet – nálunk manapság is nagy felháborodást kelt, ha valaki arról beszél, hogy ott, ahol a nemzetiségek élnek, az ő nyelvüket is tanítani kellene a román iskolákban. A „horthysta fasizmus” idején a bankjegyeken minden nemzetiség nyelvén feltüntették azok értékét, így a német, szlovák, horvát, továbbá a cirill betűs szerb és ruszin tízpengősön a román zece penghei is olvasható volt. Mircea Duşă azt is kijelentette, hogy Horthyt az egész világ háborús bűnösnek tartja. Ez persze durva túlzás, mert csak az ő és a hozzá hasonló román politikusok minősítik Horthyt háborús bűnösnek. A háborús bűnösök nürnbergi perében ugyanis csupán tanúként volt jelen, majd szabadon távozott.
A csíkszeredai megemlékezéssel kapcsolatban még egy pontatlanságra kell kitérnünk. Arra, hogy a magyar csapatok nem egy hónappal, hanem hat nappal a bécsi döntés aláírása után, szeptember 5-én kezdték meg a bevonulást és ugyanazon hónap 13-án fejezték be. A magyar hadsereg szeptember 5-e és 13-a között vette birtokba a visszakapott területeket. Elsőként Bihardiószegre, ugyancsak szeptember 5-én Szatmárnémetibe, 6-án Nagyváradra, 7-én Nagybányára, 10-én Gyergyószentmiklósra, 11-én Kolozsvárra és Csíkszeredába, utoljára, 13-án Gyimesre, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre és más háromszéki településre vonultak be a honvédek. A kormányzó ünnepélyes fogadtatására Marosvásárhelyt 11-én, Kolozsvárt 15-én került sor.
A tárgyilagosság reménye
Mindenképpen rendkívülinek mondhatjuk azt, hogy a csíkszeredai polgármester, a helyi rendőrség és csendőrség hozzájárult a megemlékező rendezvény megtartásához, hogy Ráduly Róbert Kálmán kijelentette, „a szólásszabadságnak nemcsak az alkotmányban, de a valóságban is léteznie kell”. Ez újabb lépés ahhoz, hogy ne másodrendű polgárai legyünk ennek az országnak, hogy belátható időn belül a román illetékesek tárgyilagosan kezeljék a történelmet.
Asztalos Lajos, kolozsvári helytörténész. Krónika (Kolozsvár)2010. szeptember 25.
Juszt is lesznek magyar utcanévtáblák! – Az EMI-sek nem hátrálnak az önkormányzat és az RMDSZ elől
Karbantartási akcióként határozták meg a városházi rendeletben azt, hogy a héten leszereltették a Teleki, a Kálvin és a Szamosi Elek utcákban korábban kitett néhány, a történelmi megnevezéseket tartalmazó utcanévtáblát. Ez az eljárás az Erdélyi Magyar Ifjak szerint mintegy szimbóluma annak, ahogy a mindenkori román városvezetőség hozzááll a magyar kisebbség jogos igényeihez. Az ilyesfajta „szemételtakarításhoz” pedig cinikus módon asszisztál az RMDSZ – hangoztatták a civil mozgalom aktivistái tegnapi sajtótájékoztatójukon.
Amint beszámoltunk róla, a hét elején mindenfajta előzetes felszólítás nélkül, városházi megbízólevelet lobogtatva leszerelték a három hónapja az EMI-sek által kihelyezett utcnévtáblákat az egykori Teleki, Kálvin és Imre utcák épületeiről. (Az egykori Imre utcát a bécsi döntést követően Szamosi Elek festőről, Munkácsy Mihály felfedezőjéről nevezték el, ma Malului a román neve.) Összesen öt magántulajdonú táblát visszaszolgáltattak, az Imre utcait viszont magukkal vitték az akciót kivitelező Selina Kft. munkásai, akik azóta további még két feliratot leszereltek. A város magyar alpolgármestere még aznap sietett tisztázni, hogy az önkormányzat ombudsmani ajánlás miatt szedette le az általa is szabályellenesnek minősített táblákat. Az EMI-sek viszont az állampolgári jogok biztosának megyei reprezentánsától megtudták, hogy mindösszesen az szerepelt az ominózus ajánlásban, hogy a városháza a polgári bejelentéseket válaszolja meg harminc napon belül. Így azt a bejelentést is, amelyben valaki (Biró Rozália alpolgármester szerint egy román nemzetiségű illető) a történeti megnevezéses táblákat kifogásolta. (Amúgy a szóbeszéd szerint a városházától mindössze azt tudakolta a „feljelentő”, szabályosak-e a táblák, a leszerelésüket nem kérte.)
Az EMI-sek megkülönböztetést látnak a táblák leszedése mögött. Hiszen az intézkedés formai okokra hivatkozva jogos lehetne, ám városszerte számtalan, a szabványostól eltérő utcanévtábla van (a tegnapi sajtótájékoztatón fényképekkel is igazolták mindezt). Esetleg tartalmi indokkal is jogosan le lehetne szereltetni a táblákat, hiszen azokon nem a helyi tanács által elfogadott elnevezések szerepelnek. Ennek analógiájára viszont az RMDSZ által javallt tükörfordításos feliratokat is le kellene szerelni – hangoztatták az ifjak az önkormányzat műszaki osztályának vezetőjével, Mircea Ghiteával folytatott beszélgetésükre hivatkozva –, mivel a helyhatóság mindösszesen a közterületek megnevezéseinek magyarra történő átültetését hagyta jóvá. Jogellenesnek tartják viszont az önkormányzat ezen álláspontját – mondták az ifjak, s törvényi hátterét ismertették annak, hogy az utcanevek a magyar közösség által használt elnevezéseit is ki kellene tetetnie. Immár sok éve folytatják küzdelmüket annak érdekében, hogy az önkormányzat ne akadályozza közösségünk jogait – emlékeztettek. Beszéltek arról is, hogy például a Sebes-Körös táblát nekik kellett felszereltetniük, mi több, az önkormányzat szereltette le a főtéri kishíd egyik lábánál lévőt. Barta Béla, Csomortányi István és Nagy József Barna elmondta: továbbra is javasolják a történeti megnevezések kihelyezését a lakosságnak (náluk továbbra is ingyenesen lehet ilyen táblákat igényelni), a közeljövőben számos új helyre tesznek ki majd táblákat (a leszedetteket pedig pótolják), valamint jogi útra terelik az ügyet, amennyiben a nemsokára beadandó indítványukkal nem foglalkozik az önkormányzat.
M. T. R. Reggeli Újság (Nagyvárad)2010. október 2.
A „revizionista rendezvényeket” és Tőkés kijelentéseit kifogásolják román politikusok.
A revizionista rendezvények elleni fellépést kér a Hargita megyei prefektúrától Mircea Duşă szociáldemokrata képviselő. A honatya szerint a térségben az utóbbi időben megnőtt „a szélsőséges, nosztalgikus, revizionista, autonomista és románellenes rendezvények” száma, s a helyi hatóságok támogatják ezeket. A Konzervatív Párt Kovászna megyei szervezete és Cornel Popa liberális szenátor eközben Tőkés László autonómiapárti nyilatkozatait ítélte el. Utóbbi úgy vélte, az EP-elnöknek inkább projektekért kellene lobbiznia, mint „füstbombákkal dobálózni”.
A revizionista rendezvények elleni fellépést követel a Hargita megyei prefektúrától Mircea Duşa szociáldemokrata (PSD) képviselő. A honatya szerint a térségben az utóbbi időben nőtt „a szélsőséges, nosztalgikus, revizionista, autonomista és románellenes rendezvények” száma, s a helyi hatóságok nyilvánosan vagy hallgatólagosan támogatják ezeket.
A képviselő szerint megengedhetetlen, hogy Csíkszeredában Horthy Miklós emlékének adózzanak, és kétnyelvű útjelző táblákat helyezzenek ki, amelyen ráadásul a román felirat szerepel alul. Ezek a provokációk ártanak a román és magyar közösség együttélésének, vélte Duşa. Emlékeztetett, nem ez az első alkalom, amikor Hargita megyében megszegik a törvényt, a székely zászlónak a megyeházára és a megyei kórházra való kifüggesztésekor is ez történt, s ez ellen szintén fellépést kért a prefektustól.
Több mindent kifogásolnak
Mircea Duşa ugyanakkor a bírósághoz is fordult, azt kérve, hogy ne húzza-halassza Csibi Barna, Szőcs Tibor és Puskás András Miklós ügyét, a három fiatalt ugyanis diszkriminációra való bujtogatással vádolják, miután az egyik bevásárlóközpontra „Szégyelld magad, már megint zsidónál vásároltál!” feliratú plakátot ragasztott ki.
A PSD-s honatya a szélsőséges rendezvények sorában a márciusi székely önkormányzati nagygyűlést, a magyar nyelvnek hivatalossá tételét szorgalmazó székelyföldi törekvéseket említette, valamint azt, hogy a egyes szervezetek még a március 15-i magyar ünnep hivatalossá tételét kérték Romániában.
A „szélsőséges és románellenes” cselekedetek elleni fellépést sürgeti a Konzervatív Párt (PC) Kovászna megyei szervezete is, mely kéri a honatyákat, hogy foglaljanak állást, és felszólítja a magyar ifjúsági szervezeteket: ne engedjék, hogy ilyesmire „buzdítsák őket”. A magyarellenességéről ismert párt képviselői Tőkés László hétfőn Nagyváradon elhangzott nyilatkozatára utaltak, miszerint akárcsak a Székelyföldnek, az Érmelléknek is területi autonómiát kellene biztosítani.
Lobbizásra szólít Popa
Tőkés László nyilatkozatát Cornel Popa nemzeti liberális párti szenátor sem hagyhatta szó nélkül, a Bihar megyei honatya arra kérte az EP-alelnököt, hogy társaihoz hasonlóan ő is lobbizzon a nagy projektek folytatása érdekében, és „ne dobáljon füstbombákat”. Bihar megyére utalva emlékeztette az egykori püspököt, hogy olyan térségben él, ahol egyértelmű az etnikumok közötti harmónia és kölcsönös megértés.
Cornel Popa kérte Tőkést, hogy próbálja meg a lakosság számára fontos, konkrét projekteket támogatni, például csatlakozzon az észak-erdélyi autópálya munkálatainak folytatása és a Biharpüspöki–Kolozsvár-vasútvonal villamosítása érdekében lobbizó EP-képviselőkhöz, hisz erkölcsi kötelessége uniós forrásokat vonzani az országba.
„Mi nem fordítjuk le a nevét Vasiléra, ahogy nincs szükség Jean Calvin nevének a lefordítására sem. Úgy vélem, kell lennie bennünk annyi tiszteletnek a nagy klasszikusok iránt, hogy nem kereszteljük át őket” – mondta Popa, az Erdélyi Magyar Ifjak által felszerelt magyar utcanévtáblákra utalva, melyeken a francia reformátor neve magyarul szerepel. Hozzátette, Bihar, Szilágy, Maros, Kolozs és Brassó megyei honatyák október 4-én a szenátusban találkoznak annak érdekében, hogy azonosítsák az említett két projekthez szükséges anyagi forrásokat. Krónika (Kolozsvár),2010. október 12.
A román holokauszt napja
Emlékezni kell, hogy többé ne forduljon elő
Tegnap délben a marosvásárhelyi Holokauszt- emlékműnél a zsidó hitközség néhány tagjának, az Al. Papiu Ilarian két osztálya és a hivatalosságok képviselőinek jelenlétében Ausch Sándor, a marosvásárhelyi zsidó hitközség vezetője meggyújtotta a menora hat gyertyáját a második világháború alatt elpusztított 6 millió zsidó emlékére, majd román, magyar és héber nyelven elmondott egy kadist az elhunytak lelki üdvéért.
A szomorú eseményre Sandor Alexandru, az Al. Papiu Ilarian középiskola tanára emlékezett. Elmondta, október 9-e kormányrendelettel a román holokauszt napja; mivel az idén szombatra esett a dátum, hétfőn tartották a rendezvényt. Ezen a napon rendelték el 1941-ben az akkori Románia területén a zsidók deportálását. Leginkább a bukovinai és a besszarábiai közösségek sínylették meg a kegyetlen rendeletet. Dnyeszteren túli koncentrációs táborokba szállították a zsidókat – Dumanovka, Bogdanovka, Ogyessza –, ahol mintegy 275.000 – 300.000 embert végeztek ki, vagy dolgoztattak halálra. A tanár megemlékezett a Marosvásárhelyről elhurcoltakról is. 1944 tavaszán három hét alatt az akkori magyar hatóságok összegyűjtötték a városban lakó zsidókat a volt téglagyár udvarán (sz. m.: jelenleg a Dimitrie Cantemir egyetem campusa), majd bevagonírozták őket és több szállítmánnyal Auschwitzbe küldték. A feljegyzések szerint mintegy 6000-en kerültek a koncentrációs táborba, közülük 500-an tértek vissza, sokan a háború után elhunytak, vagy elvándoroltak, a szemtanúk száma évről évre fogy. Szolidárisak kell legyünk e megpróbáltatott néppel és nem szabad felednünk – mondta a tanár.
Mircea Munteanu, a prefektusi iroda vezetője a román kormány képviseletében kifejtette, hogy a hatóságok megértették az esemény fontosságát, azt, hogy ezáltal is fel kell hívni a figyelmet arra, ami a második világháborúban a zsidókkal történt, azért, hogy soha ne ismétlődjön meg e borzalmas esemény. A fiatalokhoz – a jövő nemzedék képviselőihez – szólva kifejtette, ismerjék meg, értsék meg a történelmet, és ennek tudatában tegyenek meg mindent azért, hogy olyasvalami ne forduljon elő, ami egy ideológia nevében megkérdőjelezze az emberiség legnagyobb értékeit.
A polgármesteri hivatal nevében először Claudiu Maior alpolgármester lépett mikrofonhoz, aki a város nevében ezúttal is elítélt mindenféle sovén, diszkriminatív, idegengyűlölő eszmét, ami, sajnos, még 69 évvel a második világháború után is kitetszik néha a politikai diskurzusokból is. Együttérzésének kifejezéseként egy követ helyezett el a szobor talapzatánál. E gondolatmenetet folytatva Csegzi Sándor alpolgármester románul, majd magyarul elmondta, mai napig sem érti, hogyan fordulhatott ez elő. Nemrég Izraelben járt, ahol elcsodálkozott, mit sikerült a zsidó népnek megvalósítani alig 70 év alatt. Bármilyen közösségben, ahol zsidók élnek, felvirágzik a gazdaság és a kultúra, ezért is tisztelni kell a megpróbáltatott nemzetet.
Ausch Sándor a zsidó közösség nevében megköszönte a helyhatóságok által tanúsított együttérzést. Elmondta, hogy ez az egyedüli város és közösség, ahol a rendszerváltás után emlékművet avathatott a holokauszt áldozatainak, ami akkor merészségnek bizonyult, de ma már büszkék arra, hogy van egy hely, ahol megemlékezhetnek azokról, akik a legnagyobb áldozatot hozták identitásukért.
Vajda György, Népújság (Marosvásárhely)2010. október 15.
Romániába látogat az államfő
Schmitt Pál köztársasági elnök kétnapos látogatást tesz Romániában október 18-19-án. A magyar államfő Marosvásárhelyen részt vesz a "Magyarok XXI." fórumon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen - tájékoztatta a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) pénteken az MTI-t.
Schmitt Pál jövő hétfőn délelőtt érkezik Bukarestbe, ahol koszorút helyez el az Ismeretlen Katona sírjánál.
A magyar köztársasági elnök és Traian Basescu román államfő négyszemközti megbeszélése után közös sajtótájékoztatót tartanak.
Schmitt Pál vendéglátóján kívül megbeszélést folytat még Mircea Geoana szenátusi elnökkel a Parlamentben, valamint Roberta Alma Anastase képviselőházi elnökkel a Képviselőházban.
Délután a köztársasági elnök koszorút helyez el a Magyar Hősi Emlékműnél a Calvineum-temetőben, majd Emil Boc miniszterelnök fogadja őt a Victoria Palotában.
Még hétfőn az államfő és kísérete elutazik Marosvásárhelyre, ahol részt vesznek a Kultúrpalotában rendezett ünnepi műsoron.
Schmitt Pál kedden egyházi méltóságokkal reggelizik együtt, majd részt vesz a "Magyarok XXI." fórumon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának Szenátusi termében. Az ezt követő ünnepségen az államfő beszédet is mond.
Kedden kora délután utazik Schmitt Pál Nagyváradra, ahol ellátogat a Partiumi Keresztény Egyetemre és beszédet mond az egyetem jubileumi ünnepségén a Nagyvárad-Újvárosi templomban.
Kétnapos romániai programja zárásaként Schmitt Pál koszorút helyez el a Szent László és a Bethlen Gábor szobornál. MTI2010. október 16.
Hamis román történelem a képernyőkön
Győzött a Călugăreni-i csatában Mihai Viteazul? Tudomásunk szerint igen. Megnyerte a Rovine-i csatát Mircea cel Bătrân? Kétségtelen, vágjuk rá gondolkodás nélkül. És a történelemkönyvek tanítása szerint, ugyanígy igaznak véljük azt is, hogy Ştefan cel Mare és Vlad Ţepeş barátok voltak. Ezekre a tényekre cáfolt rá Marius Diaconescu történész egy, az RFI rádióban elhangzott beszélgetés során.
„Húsz évvel a forradalmat követően, még mindig áldozatai vagyunk a kommunista, nacionalista történelemírásnak. Ennek a legjobb bizonyítéka Lucian Boia professzor próbálkozása, aki a Történelem és mítosz a román tudatban című könyvben megpróbál előtérbe helyezni egy kis szeletet a valós román történelemből. Ismerjük, hogy milyen fogadtatásban részesült ez a mű, hogyan fogadták a Román Akadémia tagjai. A szomorú igazság az, hogy az iskolai történelemkönyvekben még mindig túlsúlyban van a román uralkodókról kialakított hamis kép, és a gyerekek ezt sajátítják el" – nyilatkozta Marius Diaconescu professzor.
„Nekünk, románoknak a Călugăreni-i csata egy fontos siker. A valóság azonban más. Egy adott pontig Mihai Viteazul hatalmas veszteségeket okozott a török csapatoknak, de az est leszálltával a harctérről visszavonult a hegyekbe. A törökök elfoglalták Bukarestet, és Târgovişte városát is. Mihai tudatában volt annak, hogy nem tud egymaga szembeszállni az ellenséges csapatokkal, ezért vonult vissza a hegyek közé, ahol Zsigmond uralkodó segítségére várt. Hogyan beszélhetünk győzelemről, amikor az országot a törökök uralták és nem Mihai Viteazul?"
„Egy másik hasonló példa a Rovine-i csata. Mindannyian úgy tudjuk, hogy Mircea cel Bătrân győzelmet arat Baiazid felett. Ezt tanuljuk az iskolában, erről szól Mihai Eminescu verse is. Ez nem igaz, hiszen az említett csata után Mircea cel Bătrân két és fél évet tölt Erdélyben. Ha megnyerte volna a csatát, miért tartózkodott 1395 márciusában Brassóban, és ajánlotta fel magát Luxemburgi Zsigmond magyar királynak? Miért próbálta a magyar hadsereg négy alkalommal is visszahelyezni a román területek trónjára Mircea cel Bătrânt, sikertelenül, mert a török csapatok minden alkalommal megakadályozták ezt és kiűzték az országból Mirceát? Nem kell hazudni azért, hogy hazafi légy. A hazafiasságot nem hazugságokban mérik" – véli Marius Diaconescu történész.
Televízióból tanult történelem
„A mai román polgár több történelmet tanul a televízióból és a filmekből, mint a történelemkönyvekből. Amikor fél oldalnyi információ szerepel a könyvekben Ştefan cel Mare-ról vagy Hunyadi Jánosról, de létezik két vagy háromórányi film ugyanerről, ami ismétlődik is, akkor a románok filmekből sajátítják el saját történelmüket. Általánosságban minden történelmi film több mítoszt és valótlanságot is tartalmaz.
A nagy történelmi filmek következtében rendezőket és színészeket ismerhettünk meg. Sergiu Nicolaescu közismert rendezőre gondolok. Tisztelem, de sajnos ő többször hamisította a román történelmet azáltal, hogy valótlan képekben hamis hősöket mutatott be. De nem csupán ő. A Pintea Viteazul című alkotás azt tudatja velünk, hogy a Habsburgok elnyomták az ellenük harcoló románokat. Ez valótlanság! Pintea Viteazul egy közönséges útonálló volt. Tulajdonképpen a Habsburgok támogatták a románokat abban a konfliktusban, mely köztük és a magyarok közt kezdődött. Egy másik mítosz Ştefan cel Mare és Vlad Ţepeş barátságáról szól, és ezt a történelmi filmek is erősítik. Egyébként sok történész próbálja megmagyarázni, miért támadta meg Ştefan cel Mare Chilia várát és automatikusan román országokat, amikor Vlad Ţepeş még javában harcolt a törökökkel. Többen azt állítják, a román uralkodó Chilia várát próbálta megvédeni a török támadástól. Nem igaz! A törökök a tengerről, Ştefan cel Mare pedig a szárazföldről támadta Chilia várát" – állítja a történész.
Marius Diaconescu a bukaresti egyetem történelem karának lektora, számos tanulmányt és könyvet jelentetett meg osztrák, lengyel, magyar és vatikáni dokumentumok felhasználásával. historia.ro Erdély.ma2010. október 18.
Kormányt buktatna, az RMDSZ-t környékezi a PSD
Vannak arra utaló jelek, hogy RMDSZ-es honatyák is hajlandók megszavazni a Szociáldemokrata Párt (PSD) által benyújtott bizalmatlansági indítványt – jelentette ki szombaton, a párt rendkívüli kongresszusán Mircea Geoană, az alakulat volt első embere, a szenátus elnöke. Konkrétumokat ugyanakkor nem volt hajlandó elárulni, mondván: mindezt majd akkor hiszi el, ha látta az eredményeket. Marian Vanghelie, a PSD bukaresti szervezetének vezetője egyenesen meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ is megszavazza azon kormány megbuktatását, amelynek maga a magyar érdekvédelmi szervezet is tagja.
Geoană azt is kifejtette, arra utaló jelek is vannak, hogy a többek között a PSD-ből és a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) kilépett képviselők alapította UNPR legalább két képviselője szintén hajlandó lenne megszavazni a kormánybuktató indítványt, Marian Vanghelie pedig azt is elárulta, hogy a héten több PDL-s honatya is arra készül, hogy kilépjen pártjából, és átiratkozzon a PSD-be.
Az indítvány RMDSZ-es támogatásának lehetőségét többek között abból következtették ki a PSD-sek, hogy a kongresszuson az RMDSZ képviseletében ott volt Verestóy Attila szenátor is. Ezt a kisebbik ellenzéki párt, a PNL részéről felszólaló meghívott, Teodor Meleşcanu is szóvá tette, mondván: örül Verestóy jelenlétének, mivel a bizalmatlansági indítvány benyújtása kapcsán egységre van szükség. Az RMDSZ részéről viszont korábban már jelezték: nincs szó arról, hogy a szövetség meg kívánná szavazni azon kormány megbuktatását, amelyben maga is részt vesz.
Geoană közölte, a bizalmatlansági indítványt, amelyet a tervek szerint hétfőn nyújtanak be a parlamentben, várhatóan október 25-én vitatja majd meg a törvényhozás. Az indítvány elfogadásához 236 szavazat szükséges.
A rendezvényen részt vett Ion Iliescu volt államfő, a PSD tiszteletbeli elnöke is. A veterán politikus leszögezte: az ellenzéknek kötelessége benyújtani a bizalmatlansági indítványt, függetlenül attól, hogy az sikerrel jár vagy sem, mivel a kormánytöbbség igencsak törékeny, az ellenzéknek pedig kapcsolódnia kell a polgárok tiltakozó akcióihoz.
Kormányprogram progresszív adóval
A kongresszuson egyébként a PSD elfogadta Méltányos Románia, szociális Románia elnevezésű kormányprogramját is, amely a tervezett gazdasági intézkedések között kiemelten foglalkozik a progresszív adózás visszaállításával. Victor Ponta pártelnök szerint a program, amely száz megoldást vázol a válság rendezésére, kötelezettségvállalás a polgárokkal szemben.
Az ígéretek szerint amennyiben a PSD kormányra kerül, már az első napon véget vet a közalkalmazotti béreket sújtó 25 százalékos csökkentésnek, kiiktatja a katonai nyugdíjak újraszámítására vonatkozó új jogszabályt, a dologi kiadásokat a tavalyi 50 százalékának megfelelő szinten fagyasztja be, megszünteti a szerzői jogdíjak tb-kötelezettségét, és elkezdi a Boc-kormány pénzügyi átvilágítását.
Az első hónapra azt ígéri, hogy 750-800 lejre emeli a minimálbért, 3 százalékra csökkenti a munkáltató által fizetendő tb-járulékot, feloldja az egészségügyi állásokra kimondott zárlatot, és egy évre befagyasztja a lakossági energiaárakat.
A párt azt ígéri, hogy egy év alatt bevezeti a progresszív adózást, mégpedig oly módon, hogy az 1000 lej alatti jövedelmek adómentesek lennének, a 4500 lej alatti bérek jövedelemadója 15 százalék lenne, és a 4500 és 10 ezer lej közötti jövedelmeké pedig 25 százalék. Egy másik verzió szerint a 9000 lej fölötti béreket 35 százalékos jövedelemadóval sújtanák.
A kongresszus résztvevői egyúttal egy olyan határozatot is elfogadtak, amelyben leszögezik: a PSD semmilyen formában sem hajlandó együttműködni a jelenlegi kormánnyal, mivel álláspontjuk szerint a jelenlegi gazdasági és szociális válságért a Demokrata-Liberális Párt és Traian Băsescu államfő inkompetenciája és klientúrapolitikája felelős.
Vita Geoană szájkosaráról
A PSD-kongresszusán egyébként kisebb belső vita támadt Mircea Geoană nyílt levele miatt, amelyben arról írt, hogy a párton belül bárkire szabadon szájkosarat tehetnek. Ezzel arra utalt, hogy a közelmúltban a jelenlegi pártvezetést bíráló kijelentései miatt az elnökség megtiltotta neki, hogy a sajtónak nyilatkozzék. Geoană közölte: az erős metaforát azért alkalmazta, hogy érzékeltesse: a fegyelem szükségessége még nem jelenti azt, hogy csökkennie kell a demokráciának, egyúttal bírálta a pártvezetés politikai irányvonalát is. A kongresszus résztvevői közül többen is bírálták Geoanát a levél miatt. Liviu Dragnea főtitkár úgy fogalmazott: épelméjű ember nem írhat olyasmit, amit Geoană.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)2010. október 19.
Băsescuval tárgyalt Schmitt Pál – Mást értettek autonómián
Tegnap délelőtt a Cotroceni-palotában katonai tiszteletadással fogadták a hivatalos romániai látogatásra érkezett magyar államfőt. Schmitt Pál négyszemközt tárgyalt bukaresti kollégájával, Traian Băsescuval, majd küldöttségük tagjai is a tárgyalóasztalhoz ültek, végül közösen tájékoztatták a sajtót. A megbeszélésen szó volt természetesen a két ország kapcsolatairól – a szomszédiakról, az uniós és a NATO-beliekről egyaránt. Sajtóbeszámolók szerint a magyar köztársasági elnök országa támogatásáról biztosította Romániát a schengeni övezethez való csatlakozásban, amely éppen jövő márciusban esedékes, amikor egy fél évre Magyarország látja majd el az Európai Unió soros elnöki tisztét.
Felmerült a magyar állampolgárság könnyített megadására vonatkozó budapesti törvénymódosítás is, ami ugyancsak jövőre, már 2011. január elsejétől lép hatályba. Erről Traian Băsescu kijelentette, hogy semmi kifogásuk sincs ellene, hiszen az anyaország kötelessége gondoskodni a határain kívül rekedt nemzettársairól, és arra is emlékeztetett, hogy Románia már évekkel ezelőtt megadta a könnyítést a moldovai állampolgárok számára.
A romániai magyar, pontosabban szólva székelyföldi autonómiatörrekvésekről szólva Schmitt Pál kifejtette: arra biztatja itteni nemzettársait, hogy elsősorban „jó állampolgárok, törvénytisztelő, gyermekeiket rendszeretőnek nevelő, adófizető polgárok legyenek, utána jöhet, hogy a szívükhöz közelebb álló nyelven szóljanak, és bizonyos területen kapjanak önrendelkezést, ha úgy tetszik, autonómiát” – legalábbis a hivatalos román fordítást idéző hírügynökségi jelentés szerint. Az kiderült, hogy a két államfő autonómia-felfogása eltér. A román elnök valójában a szubszidiaritást érti ez alatt – tehát hogy minden közösség, elsősorban önkormányzat helyben dönthessen az őt illető kérdésekben, ne kelljen magasabb hatósághoz fordulni –, a fideszes politikus viszont szívesen támogatná a nagyobb önrendelkezést a Székelyföldön, ám hangsúlyozta az ezzel járó nagyobb felelősséget is.
Băsescu sorolta a romániai kisebbségeket megillető jogokat, az új tanügyi törvénybe bekerült könnyítéseket, s megjegyezte, hogy örülnének, ha a Románia határain kívül rekedt románoknak ennyi autonómiájuk lenne. Kijelentette továbbá, hogy országunkban nincs kisebbségi probléma. „Mindent megteszünk, hogy minél jobban érezzék magukat Romániában, hogy kultúrájukat, hagyományaikat megőrizzék, és hogy érezzék a többség tiszteletét mindenféle kisebbség iránt” – hangoztatta a román elnök.
A megbeszélés után Schmitt Pált díszebéden látta vendégül a román államfő, majd a magyar köztársasági elnök találkozott a törvényhozás vezetőivel, Mircea Geoană szenátusi és Roberta Anastase képviselőházi elnökkel, továbbá Emil Boc miniszterelnökkel és a kormányfővel. A hivatalos program szerint még este továbbutazott Marosvásárhelyre, ahol többek között ma találkozik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőivel, és leteszi a kollégium alapkövét.
M. Zs., Reggeli Újság (Nagyvárad)2010. október 21.
Erdélyből a T. Házba?
Kiiktathatják Magyarország alkotmányából azt a passzust, amely a választójogot állandó magyarországi lakhelyhez köti – erről Gulyás Gergely fideszes képviselő, az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottságának alelnöke nyilatkozott több magyarországi televíziós csatornának. A magyar alkotmány ilyen irányú módosítása megnyitja annak a lehetőségét, hogy a magyarországi parlamenti választásokon azok a határon túli magyarok is részt vehessenek, akik 2011 januárjától magyar állampolgárságért folyamodnak. Magyarország a szavazati jog tekintetében is a román modellt követhetné, Románia határon túl élő állampolgárai ugyanis mindig is rendelkeztek a román politikába való beleszólás jogával.
A Krónika által megkérdezett erdélyi magyar politikusok üdvözlik a fideszes kezdeményezést.
„A jelenlegi alkotmány a választói jogosultságot magyarországi lakóhelyhez köti, mi ezt az állapotot nem kívánjuk megtartani” – nyilatkozta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő, az új alkotmányt előkészítő eseti parlamenti bizottság egyik alelnöke. Gulyás a parlamenti bizottságnak az alapjogi munkacsoportját vezeti, melynek a választójoggal kapcsolatos kérdésekkel is foglalkoznia kell.
Hozzátette: javaslatukkal nem döntik el a kérdést, csupán a választójogi törvény módosításának vitájához utalják azt. Mint megjegyezte, elvileg ott is ki lehetne zárni a határon túliakat a választásra jogosultak köréből, de reményei szerint a Fidesz később kialakítandó hivatalos álláspontja is ezzel ellentétes lesz. Gulyás a Duna Tévének adott interjúban kijelentette: „Amikor a törvényhozó – egyébként nagyon helyesen – kedvezményes mandátumot biztosít a Magyarország határain belül élő, egyébként nem a magyar nemzethez tartozó nemzeti kisebbségeknek, akkor nincs okunk megtagadni ezt azoktól a magyar állampolgároktól, akik önmagukat a magyar nemzethez tartozónak gondolják, és egyébként a határokon túl élnek jól ismert történelmi okokból”.
A politikus azzal egészítette ki véleményét, hogy minden további részlet egyeztetés tárgya. Nem biztos, hogy az elképzelése ugyanolyan általános választójogot jelent, mint amit ma ismerünk. „Ez jelentheti meghatározott számú mandátumnak a betöltését is” – mondta. A politikus az Indexnek nyilatkozva elmondta, a Fideszben még nem tisztázott, milyen formában valósulna meg a szavazati jog megadása. Elképzelhetőnek tartott azonban olyan megoldást, hogy a határon túliak hat-nyolc külön mandátum sorsáról döntenének.
„A választójogi törvény kidolgozás alatt áll, ezért még csak sejtjük, hogy a választójogi rendszer megmarad a jelenlegi vegyes keretek között. Ha ez így marad, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a Délvidékről, a Felvidékről vagy Erdélyből nem lehet azt meghatározni, milyen az egyéni képviselője Vácnak vagy bármely más településnek. Ezért talán praktikusabb lenne, ha egy külön meghatározott mandátumszám állna rendelkezésre, ugyanúgy, ahogy a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos törvényjavaslat ezt tartalmazza” – mondta Gulyás. Különben Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfő-helyettes a Krónikának júniusi romániai látogatása idején adott interjúban elmondta: szerinte az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást ebben a kérdésben, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak.
Megoszlanak a vélemények Magyarországon
A Magyar Szocialista Párt egyelőre nem reagált az alkotmány-előkészítő bizottság alelnökének felvetésére, a Jobbik viszont pártolja a tervet. Szávay István, a párt Nemzetpolitikai Kabinetjének vezetője azonban nem hat-nyolc, hanem 26 mandátum sorsát helyezné a következő 200 fős parlamentből a határon túliak kezébe. „Mi a horvát modellen alapuló, vagy egy ahhoz hasonló választási szisztémát tekintenénk alapnak, amely szerint az elcsatolt területeken vagy az emigrációban élő, de magyar állampolgársággal rendelkezők külön választási körzetet alkothatnának és a pártok országos listáira szavazhatnának” – nyilatkozta az InfoRádiónak a jobbikos politikus. A javaslat ellen egyelőre csak a Lehet Más a Politika (LMP) foglalt állást. „Elvből ellenzem, hogy rendszerszerűen a választójog olyanoknak is járjon, akik egyébként az állam által közösséggé szervezett embereknek a sorsában nem osztoznak” – szögezte le a Duna Televíziónak Schiffer András, az LMP frakcióvezetője. Hozzátette: az állam az egy területen élő személyeket rendezi politikai közösségbe, a választójog azt a lehetőséget adja meg e közösség tagjainak, hogy a közös ügyek intézésébe beleszóljanak. „Egy országgyűlési képviselő-választáson az szavazzon, aki egyébként a megalakuló törvényhozás jótéteményeit vagy negatívumait viselni fogja. Egy választáson abba szólunk bele a választójogon keresztül, hogy egy országban hogyan alakuljon a rendészeti politika, az adórendszer, a társadalombiztosítás milyen legyen. Ebbe azok szóljanak bele, akiknek a bőrére megy ki az egész” – érvelt az ellenzéki politikus.
A román modell
A román választójogi törvény nem tesz állandó lakhely szerinti különbséget a román állampolgárok között. Így hát a romániai parlamenti és államelnöki választásokon a határon túli románok is leadhatják szavazataikat. Ezek zömét a Spanyolországban, Olaszországban és más nyugat-európai államokban letelepedett román vendégmunkások teszik ki, akiknek a száma meghaladja a kétmilliót. Százezres nagyságrendűre becsülik ugyanakkor azoknak a számát is, akik Moldávia állampolgáraiként a lakóhelyükön maradva szerezték meg a román állampolgárságot. Az elmúlt évtized közepéig a román állam csak az ország külképviseletein biztosított lehetőséget a külföldön élő románoknak a szavazásra, így a külföldi szavazatok száma is meglehetősen csekély volt; alig befolyásolta a választás kimenetelét. A külföldi szavazatokat a fővárosban leadott szavazatokkal összesítették. Ez is hozzájárult ahhoz például, hogy a Magyarországon nagy számban szavazó erdélyi magyarok 2000-ben a parlamentbe juttatták Pataki Júlia RMDSZ-es képviselőt.
Az egyéni választókerületes rendszer 2008-as bevezetésekor a törvényhozó külföldi választókerületeket is meghatározott. Az ország határain túl élő románok 4 képviselői és 2 szenátori mandátum sorsáról dönthettek. A számukra kialakított 221 szavazóközpontban mintegy 24 ezer román állampolgár voksolt. A választás érdekessége volt, hogy az ázsiai-afrikai választókerületben az RMDSZ jelöltje, Kötő József színházkritikus szerzett képviselői mandátumot, 34 szavazattal. A választójog kérdése nem képezte vita tárgyát Romániában 2009 decemberéig, amikor Traian Băsescu a határon túliak támogatásával szerzett újabb ötéves államelnöki mandátumot. Ha csak a Romániában leadott szavazatok számítottak volna a választáson, Mircea Geoană ülhetett volna az elnöki székbe. A 294 külföldi szavazóközpontban leadott 147 ezer szavazatból 115 ezret kapott Băsescu, aki a végső összesítés szerint mintegy 78 ezer szavazattal előzte meg Geoanát. Băsescu a Moldovai Köztársaságban aratta legfényesebb győzelmét: az itt leadott 12 ezer szavazat 95 százaléka az ő neve mellé került.
Horvát és bolgár választások a Bánságban
Románia egyébként a más államok által szervezett romániai választásokban is segítséget nyújtott. A horvát állampolgárságot is szerzett bánsági horvátok immár több mint egy évtizede szülőföldjükön maradva vesznek részt a horvátországi választásokon. Amint a Krónika többször is megírta, 2000 óta a Krassó-Szörény megyei horvát falvakban is létesítenek szavazóközpontokat a horvátországi választásokon, melyek biztonságát a román hatóságok biztosítják. 2005-ben Bulgária bukaresti nagykövete is azzal folyamodott a román hatóságokhoz, hogy a bolgár állampolgárságot is szerzett bánsági bolgárok számára Temesváron is létesítsenek szavazóközpontot. A román állam hozzájárulásával a vingai és óbesenyői bolgár közösség tagjai a Bánsági Bolgár Szövetség temesvári székházában szavazhattak.
Bizakodó erdélyi magyar politikusok
Mindenképp üdvözlendő, hogy napirendre tűzték a témát – reagált lapunknak a határon túliak szavazati jogára vonatkozó kérdésre Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közép-erdélyi régiójának elnöke. Hozzáfűzte, érdemben csak akkor tud reagálni a javaslatra, ha az Országgyűlés törvényben rögzíti a határon túliak választójogát.
Márton Árpád Kovászna megyei RMDSZ-es képviselő megkeresésünkre úgy nyilatkozott, jónak tartja, hogy elhárul az alkotmányos akadály az elől, hogy az állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező állampolgárokra is kiterjesszék a választójogot. Márton ugyanakkor hozzáfűzte, az alkotmánymódosítást követően a választójogot szabályozó törvényt is módosítani kell. „Személyes véleményem szerint elegáns lenne, ha a végső döntés előtt a határon túli magyarokat is megkérdeznék erről – erre a célra rendelkezésre állnak az intézményes fórumok, a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma vagy a Magyar Állandó Értekezlet. Volt már rá példa, hogy a minket is érintő kérdésekről megkérdezésünk nélkül döntöttek Magyarországon” – fogalmazta meg elvárásait a képviselő.
Mint arról már beszámoltunk, Szász Jenő MPP-elnök Schmitt Pál államfő marosvásárhelyi látogatásakor felvetette: az erdélyi magyaroknak teljes joggal részt kellene venniük a magyarországi választásokon. Szerinte az állampolgárságnak a választójogot és a választhatóság jogát is jelentenie kell.
Gazda Árpád, Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)2010. október 29.
Hogy került a csizma az asztalra? Avagy miért foglalkozik tankönyvekkel az RMDSZ Oktatási Főosztálya?
Jogosan vetődhetett fel a kérdés minden jóhiszemű olvasóban, midőn Péntek János professzor úr megnyilatkozásait olvasta a Krónika október 1-jei számában B. Kovács András tollából (Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek, Szempont).
Egy kis emlékeztető a nyilatkozatból: „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel”.
A fentiek alapján akár fel is háborodhatna a tisztelt olvasó, de a helyzet az, hogy a minden kétséget kizáróan igazolható események és kordokumentumok komolyan cáfolják az idézett állítások igazságtartalmát, megkérdőjelezve hitelességüket. Számomra fölöttébb bizarr, mi több, groteszkbe hajló, hogy a professzor úr annak az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsnak a kizárásával vádolja az RMDSZ-t, mely az Ügyvezető Elnökség kezdeményezésére jött létre 1993-ban és Péntek Jánost választotta kuratóriuma elnökének.
Az első időszakban (1993–1997 között) a Fiser Fülöp Ildikó és Cs. Gyímesi Éva (mindketten az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnökei voltak) által bejegyeztetett Collegium Transsylvanicum Alapítvány keretében tevékenykedett, majd ezt követően a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség szaktestületeként fejti ki tevékenységét. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács megalakulását követően az Ügyvezető Elnökség két munkatársat foglalkoztatott az anyanyelvű oktatásunkkal kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Fóris-Ferenczi Rita a tanügyi reform, oktatási programok, míg Székely Győző a magyar nyelvű tankönyvkiadás kérdésköréért felelt.
De hagyjuk a korai előzményeket, térjünk vissza a közelmúlthoz. Kezdjük ott, hogy a Péntek professzor úr által említett miniszteri rendelet (OMEC nr. 3950) nem 1999-ben, hanem 2005. április 25-én jelent meg, az RMDSZ igen erélyes fellépésének köszönhetően. Ebben az időszakban az oktatási minisztériumot Mircea Miclea vezette, az RMDSZ képviseletében pedig Kötő József töltött be államtitkári funkciót. A 9 cikkelyt magában foglaló – ma is érvényben levő – rendelet szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó oktatásban, a kötelező oktatás szintjén használható tankönyvek ügyét. Néhány fontosabb kitétel:
A kisebbségi oktatásban használhatóak az anyanyelven megírt és engedélyeztetett tankönyvek. • A magyar kisebbség számára minden tantárgyból legkevesebb 2 alternatív tankönyvet kell biztosítani. • Az anyanyelvű oktatásban – államközi protokoll alapján – lehet alkalmazni az anyaországban használatos tankönyveket. • A kisebbségi tankönyvkiadást a kötelező oktatás szintjén az állami költségvetésből finanszírozzák. • A román nyelvből fordított tankönyvek csak a minisztérium Kisebbségi Főosztálya jóváhagyását követően nyomtathatók ki.
Ez utóbbi rendelkezés befoglalását az RMDSZ pontosan azért szorgalmazta, hogy lehetőség nyíljon a silány minőségű fordítások kiiktatására. A rendelet mellékletében a fordítások szakmai ellenőrzésének lebonyolítására az RMDSZ-t és az RMPSZ-t (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevesíti. A rendelet megjelenését követően, mint az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályának vezetésével frissen megbízott ügyvezető alelnök megbízatást kaptam a szakmai szervezetek és a magyar érdekeltségű tankönyvkiadók vezetőivel folytatandó érdemi tárgyalásokra annak érdekében, hogy mihamarabb találjunk megoldást a rendeletben foglalt jogosítványok gyakorlatba ültetésére. Az első közös megbeszélésre 2005. május 28-án került sor Kolozsváron, az Ügyvezető Elnökség Majális utcai székházában.
Hogy milyen fontosságot tulajdonított az RMDSZ a tankönyv-problematikának, gondolom, egyértelműen jelzi, ha közlöm a tanácskozásra általam meghívott és ott megjelent személyek névjegyzékét: Markó Béla – szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba – ügyvezető elnök, Kötő József – oktatásügyi államtitkár, Asztalos Ferenc – képviselő, a parlament oktatási szakbizottságának elnöke, Lászlófy Pál – az RMPSZ elnöke, Péntek János – professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, Gyenge Csaba – egyetemi professzor, P. Dombi Erzsébet – docens, Fóris-Ferenczi Rita – adjunktus, Veres Valér – adjunktus, Balla Júlia – középiskolai tanár, Székely Győző – tankönyvszerkesztő, Tőkés Elek – a Stúdium Kiadó igazgatója, Szikszai Ildikó – az Ábel Kiadó igazgatója, Varga Károly – a Corvin Kiadó igazgatója és Tulit Zsombor – a T3 Kiadó igazgatója.
A többórás tanácskozáson a jelenlevők egyhangúlag elfogadták Lászlófy Pálnak, a pedagógusszövetség elnökének javaslatát. „Az én javaslatom az, hogy a közoktatás általános problémáinak és ezen belül a tankönyvellátás gondjainak megoldására hozzuk létre a Romániai Magyar Közoktatási Tanácsot (RMKoT – a felsőoktatási Tanács mintájára), amely legyen egy hárompillérű testület: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletével. (Az idézet az ülésen készült jegyzőkönyvből származik.)
A tanácskozás végén Markó Béla szövetségi elnök megbízott, mint oktatásért felelős ügyvezető alelnököt, hogy egy héten belül dolgozzam ki az RMKoT szervezési és működési szabályzatát, és Lászlófy Pállal közösen készítsük elő a testület következő ülését. Folyamatos információcseréket és egyeztetéseket követően került sor az RMKoT az év július 9-i ülésére, ugyancsak a Majális utcai székházban.
Ez alkalommal közösen egyeztettünk a románból történő tankönyvfordítások minőségi ellenőrzésének procedúráját illetően. A 9 tagú testületből e sorok íróján kívül jelen voltak: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Lászlófy Pál RMPSZ-elnök, Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács képviselője és Tulit Zsombor a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletében. Döntések sorát hoztuk meg arra vonatkozóan, hogy kiket kérünk fel a már lefordított és a kiadók által lektoráltatott tankönyvek újralektorálására, milyen mértékű legyen az elvégzett munka honoráriuma, hogyan történjen a kapcsolattartás és információcsere a szerzők-kiadók-oktatási főosztály-szaklektorok-minisztériumi Kisebbségi Főosztály- láncolatban. Néhány név azon személyek közül, akiket az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács és a magyar tankönyvkiadók javaslatára kért fel az RMDSZ Oktatási Főosztálya a fordítások ellenőrzésére: dr. Gyenge Csaba – műszaki tudományok, dr. Kerekes Jenő – gazdaságtudományok, dr. Ágoston Katalin – műszaki tudományok, dr. Orbán Béla – matematika, dr. Lányi Szabolcs – ipari kémia, dr. Makkai Ferenc – kémia, dr. Csibi Vencel – mérnöki mechanika, Darvay Béla – fizika, dr. Ráduly-Zörgő Éva – pszichológia, dr. Péntek Imre – pszichológia, dr. Ionescu Klára – informatika, dr. Robu Judit – informatika, Vincze Zoltán – történelem. Kötelességem, hogy ez alkalommal is megköszönjem mindegyikük felelősségteljes és magas szakmai igényességgel végzett munkáját. Tekintettel arra, hogy az RMPSZ anyagiak hiányában nem tudta teljesíteni előzetesen vállalt pénzügyi kötelezettségeit, 2005. augusztus 30-i dátummal a Communitas Alapítvány együttműködési szerződést kötött az RMPSZ-szel, mely alapján átvállalta a költségtérítések 60 százalékát.
Nos, a fenti – egyértelműen dokumentálható – tények ismeretében úgy érzem, jogos a kérdésfelvetés: hogyan beszélhetett kizárásról Péntek professzor úr megnyilatkozása során? De azt hiszem, erre a választ nem nekem kell megadnom!
A történelmi hűség kedvéért kell megemlítenem, hogy a „pártirodának” titulált Oktatási Főosztály 2008-ban arra is mert vállalkozni, hogy a CENTA Közép-európai Tanárakadémia együttműködésében Tankönyveink megújításáért címmel továbbképzést indított romániai magyar tankönyvszerzők számára. Tavasszal a Kolozsváron megszervezett képzésen mintegy 200-an vettek részt, és többek között olyan szakmabeliek tartottak előadást, mint: dr. Hoffmann Rózsa – egyetemi docens, dr. Vass Vilmos – egyetemi docens, Csapó Benő – egyetemi tanár, Antalné Szabó Ágnes – egyetemi docens, Valaczka András – tankönyvszerző, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezetője, Kojanitz László – a Tankönyvkutató Intézet igazgatója, Horváth Zsuzsanna – az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főmunkatársa. A képzés folytatására ősszel került sor Budapesten azon 40 személy részvételével, akik teljesítették az előzetes megállapodás értelmében elfogadott feltételeket. A hallgatók két nap alatt külön csoportokban vettek részt a saját szakterületükre vonatkozó előadásokon és képzéseken. Az sem mellékes, hogy a két program lebonyolításához szükséges 160 ezer lejt (1,6 milliárd régi lej) szintén az Oktatási Főosztály „járta ki”, pályázva a Communitas Alapítványnál, a romániai és magyarországi oktatási minisztériumoknál.
Végezetül szinte félve merem leírni, hogy „pártirodaként” arra is volt bátorságunk, hogy magyar nyelvű tankönyvek megírására írjunk ki pályázatot a Communitas Alapítványon keresztül, és elkészülhetett hat olyan hiánypótló tankönyv, melyek elnyerték a szakemberek elismerését. Arról, hogy a folyamatosan megjelenő tanügyi törvénytervezetek elfogadtatására való hivatkozással az oktatási minisztérium évek óta nem ír ki pályázatot új tankönyvek megírására és ennek következtében az általunk megíratott tankönyvek nem kerülhettek a tanulók padjára, mi nem tehetünk. Amit viszont sikerült megtennünk, az, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) és az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány támogatásával az elmúlt kilenc évben – pályáztatási rendszerben lebonyolítva – több mint 92 ezer tankönyvet osztottunk ki ingyenesen 11. és 12. osztályos diákjainknak.
Hogy került tehát a csizma az asztalra? A legkézenfekvőbb válasz: odatették! Miért foglalkozik az RMDSZ tankönyvekkel és egyáltalán oktatással? Hát azért, mert egyrészt a választópolgárok szavazatokban kifejezett bizalma odatette és erre kötelezi, másrészt tudjuk, hogy helytálló a magyar közmondás, miszerint: segíts magadon, Isten is megsegít.
Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, gyakorló tanár, iskolaigazgató.
Előzmény:
Krónika (Kolozsvár), 2010 október 1.
Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek
A Krónika kiemelt helyen foglalkozott a román nyelv oktatásának évtizedek óta vajúdó kérdésével, lévén annak megoldatlansága a kisebbségi oktatás egyik legégetőbb gondja.
Kimutatta: nem egy esetben ideológiai elfogultság siklatta ki a pedagógiai meggondolásokat, a didaktikailag indokolt elvek érvényesítését, s amikor a helyzet jobbra fordulhatna, a soros tanügyi reform elakadt, a legújabb törvénytervezet politikai időhúzás áldozataként a szenátusban vesztegel. No de az adott jogi lehetőségek kihasználásával is adósok vagyunk, miként az kiderül Péntek János nyelvészprofesszornak, az MTA kolozsvári akadémiai bizottsága és az erdélyi tankönyvtanács elnökének megállapításaiból. Az egyetemi tanár a tankönyvkiadás és a nyelvtanítás elvi szempontjai, az aktuálpolitikai helyzet beható ismeretében pontos diagnózist tud felállítani, és a bajok orvoslásához megoldásokat is sugall.
Alternatív tankönyvválaszték
Az alábbiakban a professzor úrnak a Sapientia- egyetem csíkszeredai karán a kétnyelvűségnek szentelt konferenciáján elhangzott előadásából vett gondolatokat szerkesztettük egybe egy, a témában folytatott beszélgetéssel.
Péntek János azzal kezdi, hogy még Andrei Marga minisztersége idején, 1999-ben a magyar tankönyvek ügyét rendeletben rábízták az RMDSZ-re, hogy az a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve gondoskodjék az új tankönyvek megírása fölötti felügyeletről. Ez Péntek János szerint nem valósult meg, illetve ami megvalósult belőle, azt mutatja, hogy e törvény adta lehetőséggel egyáltalán nem éltünk, illetve egyesek visszaéltek vele. Súlyos a vád, íme az indoklás. „A pályázatokra valóban elkészültek az alternatív tankönyvek. Kötelező módon több tankönyvnek kell lennie minden tárgyból, így a román tantárgy számára is több készült. Nos, én úgy látom, hogy ami ezek közül a leggyengébbnek bizonyult, amit nem mertek bevinni a román iskolákba, arra ráütötték, hogy jó lesz a kisebbségi oktatásnak – magyarázza a kolozsvári egyetemi professzor –. Látnivaló, ezeknek a tankönyveknek a szerzői kizárólag román anyanyelvűek, a kisebbségi nyelvekről nem tudnak semmit, ezek a tankönyvek egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen kisebbségi nyelvhez.
Kiegészítették ugyan őket magyar szójegyzékkel, de abból is látni, fogalmuk sincs, kinek készült, ugyanis a főnév mellé oda van írva, milyen nemű az a főnév, holott az a magyarban képtelenség. Találtam benne olyan feladatot: adjál példát a te nyelvedből arra, hogy a hangsúly alapján jelentős különbség keletkezik a szavak között. A hazai kisebbségek közül a magyarban, a szlovákban, a lengyelben stb. kötött a hangsúly, a feladat tehát abszurd elvárással lép fel.”
Magam is tanúsíthatom, hogy általam ismert kisebbségi iskolában elutasították e könyv használatát, nem a kisebbségeknek szánt, hanem inkább a kimondottan románoknak írott tankönyvet választotta a romántanár, mert azt tartja didaktikailag jobbnak. „Könnyebb belőle oktatni a magyar tanulókat is” – indokolta döntését a pedagógus. Ma tehát Romániában nem igaz, hogy a kisebbségi gyerekek nyolcadikig számukra készült románkönyvekből tanulnak, illetve nem úgy igaz, ahogy gondolnók.
A szakembernek lesújtó a véleménye ezekről a tankönyvekről, szerzőiket több szarvashiba elkövetése miatt is elmarasztalja. Mindenekelőtt képtelenségnek tartja, hogy „a kisebbségeknek” mint olyanoknak készítsen valaki tankönyvet. Annak ugyanis anyanyelv-specifikusnak kellene lennie, azaz valamennyit a diákok anyanyelvéből kiindulva kellene megalkotni, ráépítve az anyanyelvi tudásra azt, amit a másik nyelvből neki meg akarunk tanítani. Tehát nem lehet egy kalap alá venni olyan különféle szerkezetű és szemléletű, eredetű nyelveket, mint például a szlovák, a török, az ukrán, a magyar vagy a szerb. E kérdés megoldásához tehát még csak hozzá sem láttak nálunk, bár az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának mindig magyar volt a vezetője, s bár a törvényes lehetőség már tíz éve adott lenne hozzá.
Esélyegyenlőtlenség
Péntek János professzor elmondja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé került ügy hasonlóképpen fájó és újabb fonákságra vet fényt. „Hátrányos megkülönböztetés, ha ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztunk a román és nem román anyanyelvűekkel szemben. Mert bármilyen jók lesznek, ha javulnak majd a román oktatás tantervei és a könyvei, akkor sem fogadható el, hogy érettségi vizsgán ugyanazokat a tételeket kapják a magyarok, mint a többségiek, és ugyanazon pontozással bírálják el teljesítményüket – állapítja meg a neves nyelvész –. Ott vannak a parlamentben az idegen nyelveket beszélő képviselők.
Vajon mit szólnának hozzá azok, akik azt állítják magukról, jól beszélnek franciául, ha odaállítanák egy francia anyanyelvű mellé őket, hogy együtt vizsgázzanak vele? Helyt tudnának-e állni egy ilyen vizsgán? Képtelenség. Ezt nem lenne szabad megengedni! Ezzel nyilvánvaló, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk a gyermekeket. És nem csupán a vizsgáról van szó. Évente kimutatják statisztikailag, hogy románból hány magyar iskolás bukik meg, hogy mindez mennyit nyom átlagos osztályzatukban. Az egyetemi bejutás ma sok helyt pontozás alapján folyik, az érettségieredményeket is beszámítják, és ettől függ az is, hogy tandíjas lesz-e, vagy sem a diák. Ha átment ugyan románból, de a jegye gyenge, akkor ez méltánytalan hátrányba taszítja… És ennek orvoslására nem kell semmilyen előkészítés, mert a tantervi és tankönyvreformhoz több idő szükségeltetik, ez viszont egyszerű politikai döntést kíván csupán. Azaz más tételeket kell kidolgozni a magyar iskolák számára és kész!”
Péntek professzor úgy véli, az alternatív tankönyvek meglétét előíró paragrafus máig sem működik Romániában. Szerinte legalább két nyelvi szituációból kiindulva kellene az alternatív tankönyveket kidolgozni. „Az egyik az, amikor a gyerek viszonylag jól tud románul már korábbról, mert környezeti nyelve a román, a másik pedig, amikor gyengén vagy egyáltalán nem tud. Mint például a Székelyföldön. Ezeket a helyzeteket külön kellene kezelni. A törvény pedig megengedi ezt, mivel úgy fogalmaz: legalább két tankönyvnek kell léteznie a kisebbségi oktatásban minden tárgy esetében.
Ez tehát megoldható, és akárcsak a magyar oktatásában, a román esetében is az lenne a célravezető, ha minden osztály számára legalább két tankönyvünk lenne. Nem abból kell kiindulni, hogy a tankönyvszerzőnek mi van a fejében, hanem abból, hogy a tanulónak milyen a nyelvi környezete. Szórványban, esetleg olyan vidéken él-e, mint például Kolozsvár, ahol már hoz tudást magával az iskolán kívüli világból, vagy tömbvidéken, a Székelyföldön, ahol nem hoz. Tudnunk kell, merre akarjuk irányítani a gyermeket akár magyarból, akár románból. A lényege ugyanis az, hogy a kétnyelvűség fontos ugyan, de a hangsúlyok külön figyelmet érdemelnek, arra kell ügyelnünk, hogy az anyanyelv maradjon az elsődleges.
A kétnyelvűségnek magas szintűnek és jól hasznosíthatónak kell lennie, de úgy, hogy a második nyelv ne szorítsa háttérbe az anyanyelvet, különben a dolog elcsúszik a nyelvcsere fele. A második nyelv dominanciája a kétnyelvűségben asszimilációhoz vezet” – figyelmeztet Péntek János. A professzor egyrészt külön tantervet tart szükségesnek minden kisebbségnek (az anyanyelv-specifikusság elve alapján), legalább két tankönyvet szorgalmaz románból úgy, hogy az egyik a szórványnak, a másik a tömbnek készülne (a területspecifikusság elve), és ennek megfelelően külön vizsgatételeket és elvárásokat javasol.
Az egyetemi tanár egyébként felhívja a figyelmet az ún. törpe kisebbségekre, amelyek között akad nem egy, amelynek nem anyanyelvén folyik az oktatása, csak anyanyelvi óráik vannak a különben román tannyelvű iskolákban. Nos, esetükben a mai rendszer nem alkalmas a nyelv megőrzésére, fontos lenne számukra a külön nyelvi revitalizációs programok kidolgozása. Ismerős a probléma: a csángók hasonló kezelést igényelnének, külön nyelvélesztő oktatásra lenne szükségük. Ennek ma a jogi keretei, taneszközei is hiányoznak. Bár a Moldvai Magyar Csángószövetség és az ottani magyar nyelvoktatásban részt vevők rendkívüli erőfeszítései minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek, ők sem az őket megillető szakmai segítséget, sem a jogi támogatást nem kapták meg eddig – miként még legalább tíz másik romániai kisebbség sem.
Vívmánnyá feltupírozott hamis megoldások
Péntek János úgy látja, a nyelvoktatásban nemcsak, hogy nem sikerült új jogi garanciákat hozni, de még az adott lehetőségek kiaknázása sem következett be, s miként az ún. „kisebbségieknek szánt” tankönyv mutatja, módszertanilag és színvonalát tekintve egyaránt elvétett „megoldás”. „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét.
A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel” – panaszolja Péntek János nyelvész.
B. Kovács András2010. november 4.
Varga Attila szerint problémás, de megkerülhetetlen az Alkotmánybíróság döntése
Varga Attila képviselő szerint problémás az Alkotmánybíróságnak az oktatási törvény felelősségvállalással történő elfogadása kapcsán hozott döntése. "Tudomásom szerint Mircea Geoană, a szenátus elnöke azzal kereste meg az Alkotmánybíróságot, hogy a kormány és a parlament között konfliktus esete áll fenn. Az Alkotmánybíróság pedig helyet adott Geoană észrevételének. Aki vétkes a történetben, az a szenátus, mert készakarva halogatja a törvény elfogadását. Saját mulasztásunkat nem hozhatjuk fel érvként" - fogalmazott az alkotmányjogi szakember. Szerinte az Alkotmánybíróság egyértelműen politikai döntést hozott, mert akaratlanul is egy politikai vitába került bele. "Az a tény, hogy a kormány felelősségvállalással fogadta el az oktatási törvényt, önmagában még nem alkotmányellenes" - vélekedett az RMDSZ-es képviselő. Hozzátette, nem talál kivetnivalót abban, hogy a törvény elfogadásának elodázása láttán a kormány megpróbálta az ügyet kézbe venni. Elmondta, nem feltétlenül az Alkotmánybíróság a hibás ebben a történetben: "nem szabadott volna ezt a politikai konfliktust úgymond alkotmányjogi kérdésként tálalni" - vélekedett. Hangsúlyozta, magánvéleményt meg lehet fogalmazni, azonban az Alkotmánybíróság döntése megkerülhetetlen, így senkinek nem áll jogában a határozatot felülbírálni.
(hírszerk.) Transindex.ro2010. november 4.
Döntött az Alkotmánybíróság
Alaptörvénybe ütközik az oktatási törvény gyorsított elfogadtatása
Alaptörvénybe ütközik az oktatási törvénycsomagnak gyorsított eljárással való parlament elé terjesztése, hiszen „alkotmányos természetű jogi ellentét merült fel a kormány és a parlament között” – állapította meg Romániában az Alkotmánybíróság.
A kormány gyorsított eljárással, vagyis felelősségvállalással terjesztette a parlament elé a közoktatás és a felsőoktatás törvénytervezetét magában foglaló jogszabálycsomagot. Előtte a kabinet visszavonta a szenátus napirendjéről a törvénycsomagot, hogy lehetségessé váljon a felelősségvállalás. Ezt a visszavonást támadta meg az Alkotmánybíróságon Mircea Geoana szociáldemokrata politikus, a szenátus elnöke.
Geoana úgy értékelte, hogy az oktatási törvény szenátusból történő visszavonása „önkényes gesztus” és ez egyenlő a parlament törvényhozói szerepének felszámolásával.
Indoklásában az Alkotmánybíróság rámutatott, a kormány nem vállalhat bármikor, bármilyen körülmények között felelősséget egy törvényért, mert ez a módszer kivételt képez a jogállamiság természetes rendjében.
A bírák kijelentették, hogy a kormánynak nincs abszolút joga egy törvény szerkezetének és tartalmának megállapításában, kormányprogramját alá kell rendelnie a valóság feltételeinek, ha eltekint ettől, az azt jelenti, hogy a hatalmi ágakat próbálja egymás alárendeltségébe vonni.
Az Alkotmánybíróság ilyen formában elfogadta a liberális képviselők kifogásait, akik a törvény több cikkelyét alkotmányellenesnek találták, egyebek mellett azt is, amely értelmében az iskolák igazgatói és aligazgatói nem lehetnek politikai párt tagjai. Népújság (Marosvásárhely)2010. november 8.
Păunescu: a disznótól a félistenig
Halála után Adrian Păunescu elérte azt, amire egész életében törekedett: nevezetesen, hogy amolyan fél- (ha nem éppenséggel egész) istennek tekintsék.
A román irodalmi- és politikai élet talán legellentmondásosabb személyiségétől búcsúzott tegnap az ország: a 67 éves korában elhunyt Adrian Păunescut a román nép költőóriásaként temették el a bukaresti Bellu temetőben, az Írók sétánya mellett, Mihai Eminescu, George Coşbuc, Mihail Sadoveanu, Nicolae Labiş sírjának szomszédságában, szinte teljesen megfeledkezve arról, hogy évtizedeken át Nicolae Ceauşescu udvari költőjeként szolgálta ki a népnyúzó kommunista diktatúrát.
Rossz cél szolgálatában
Költő, publicista, nyelvőr, politikus, egyetemi tanár, agitátor, propagandista – ez volt egyszemélyben Adrian Păunescu. Tehetsége, szónoki készsége, mozgósító ereje, költői vénája vitathatatlan – kár, hogy rossz cél szolgálatába állította.
A román nyelv szeretete, vagy ha úgy tetszik: még bocsánatosnak minősíthető nyelvi nacionalizmusa nyelvi sovinizmussá alacsonyodott. Minden erővel igyekezett megakadályozni a kisebbségi – elsősorban a magyar – nyelvhasználatot a román közéletben, a kisebbségi nyelvek elnyomásával akarta abszolút hatalomra juttatni a többségi nyelvet. Ugyanúgy, ahogyan féktelen hazaimádata is sovinizmusba, magyarellenességbe torkollott. Adrian Păunescu az utóbbi húsz évben minden szinten próbálta megakadályozni a magyar érdekérvényesítést.
Mindebben olyan tettestársakra talált, mint Corneliu Vadim Tudor, George Pruteanu, Ion Lăncrănjan, Romulus Vulpescu – és az Adrian Păunescu által „bezzegmagyarrá” ütött Hajdú Győző, aki ebben a minőségében volt hivatott hitelesíteni mentora „elfogultságtól mentes magyarbarátságát”.
A „romániai woodstock”
A besszarábiai Copăceni községben született 1943-ban, de gyermekkorát az olténiai Bârcában töltötte. 23 évesen lett az Amfiteatru szerkesztője, majd a România liberă főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki, 1973–1985 között a Flacăra című hetilapot vezette. Eközben politikai karrierjét sem hanyagolta el: 1996–1988 között az írószövetség KISZ-titkára volt, 1986-ban belépett a kommunista pártba.
Nevét a Flacăra irodalmi kör 1973-ban történt megalakításával tette ismertté: tizenöt éven át járta az országot a körrel. A rendszerint stadionokban megrendezett 1615 előadás, valóságos társadalmi mozgalommá változott. Több mint hatmillió nézője – zömmel fiatal – volt. Meglátszott, hogy az Egyesült Államokban egy éven át tanulmányozta, a tömegmanipuláció mechanizmusait.
A rendezvényeken sok, a művészeti életben később rangot, tekintélyt nyert fiatal tehetség tűnt fel, közöttük Florian Pittiş, Nicu Alifantis, Mircea Vintilă, Marius Dragomir, aminthogy az is tagadhatatlan, hogy a fasisztoid-kommunista sorozattal hatalmas szolgálatot tett a diktátornak, a Ceauşescu által intézményesített nemzeti-kommunizmus legfőbb agitátorává lett. Az előadásokon korántsem az akkoriban oly divatos folkzene volt a főszereplő, hanem a rendszer, legfőképpen pedig annak két mindenható ura: Nicolae és Elena Ceauşescu.
A rendezvénysorozat nem a fiatalok lázadási formája volt – amint azt Păunescu a fordulat után megpróbálta (sajnos, sikerrel) elhitetni a feledékeny román közvéleménnyel – éppen ellenkezőleg: a kommunista propaganda eszközeként szolgált.
Ha már akkor, ifjúkorában nem kerítette volna hatalmába a nagyravágyás, a mérhetetlen gőg, ha nem akart volna Ceauşescu fölé nőni, a Flacăra rendezvénysorozatát sohasem tiltották volna be, ami akár évekkel is késleltethette volna a rendszerváltást. Így azonban, egy hirtelen kitört vihar ürügyén – amikor is a stadionból való fejetlen menekülés közben öt fiatalt tapostak halálra – Ceauşescu véget vetett a „romániai woodstock-nak”.
Păunescu egy év múlva megpróbált „bűnbocsánatot” nyerni: dicshimnuszban énekelte meg a diktátor egyik beszédét, hozzá intézett levelében pedig a fejedelmeket megillető „nagyméltóságod” megszólítással illette Ceauşescut.
Következetesség – a rosszban
Adrian Păunescu nem csak a magyar kisebbségnek tett rosszat – szavakban oly szeretett hazájának és népének is ártott. Nem véletlen, hogy 1989 decemberében csak a bukaresti amerikai nagykövetséget őrző tengerészgyalogosok mentették meg attól, hogy a feldühödött tömeg meglincselje. 1989 után is a múlt embere maradt. Egyetlen erénye volt, hogy nem tagadta meg baloldali eszméit, Ceauşescu iránt érzett csodálatát – már ha erénynek lehet nevezni a rosszhoz való következetes ragaszkodást.
A rendszerváltás után Ceauşescu volt első miniszterelnök-helyettese, Ilie Verdeţ Szocialista Munkapártjába lépett be. A közéletből ugyan pár évig eltűnt, de a kilencvenes évek elején Mihai Tatulici visszhangos tévé-interjút készített vele. Ebben Păunescu akkor még bűnbánóan ledisznózta magát 1989 előtti tetteiért.
Röviddel ezután azonban már a Munkapárt államfő-jelöltjeként indult az 1996. évi választásokon, majd 2008-ig a szociáldemokraták szenátora, tévé-adások gyakori vendége volt, és immár ismét félistennek tekintette magát. Politikusként a „nem adjuk el az országot” jelszó híve, a kapitalizmus, a privatizáció, az európai fölzárkózás ellensége volt.
A kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság jelentésében egyebek között megállapította róla: „akarva vagy akaratlanul a kommunizmus első éveire jellemző agitációs versek stilisztikai fortélyaihoz folyamodott. (...) Soha nem felejtette el emlékeztetni a látványba belefeledkezőket arra, hogy engedelmességgel és szeretettel tartoznak a Legfőbb Vezetőnek. (...) A vezetőnek tett szolgálataival nélkülözhetetlenné és erőssé tette magát a propaganda hierarchiájában. (...) A propaganda csapdájába csalta a serdülők ártatlan lelkét, robbanó erőiket a gyűlölt rendszer szolgálatába állította”.
A jelentés a modernizációs ideológiát az autochtonizmus gondolatával sajátos módon vegyítő „protokronizmus szószólóinak” sorában említi – többek között Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor, Ion Lăncrănjan, Dinu Săraru, Mihai Ungheanu Ilie Purcaru mellett – Adrian Păunescut is. Talán van valami jelképes is abban, hogy éppen november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napján temették.
Păunescu földi pályafutása végeztével is hat: halála, temetése most ugyanolyan hisztériát váltott ki országos szinten, mint a diktátort, a kommunizmust dicsőítő rendezvényei, versei annakidején a stadionokban.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)2010. november 8.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyosztály vizsgálódik Tőkés ellen
Hazaárulás, az alkotmányos rend elleni fellépés, valamint ezeket célzó összeesküvés miatt vizsgálódik a legfelsőbb bíróság ügyészségének Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyosztály (DIICOT) Tőkés László ellen, az EP-alelnök nyáron, Tusnádfürdőn tett kijelentései miatt. Ezt a DIICOT erősítette meg a Tőkés érdeklődésére küldött válaszában. Az EP-képviselő ellen Mircea Jorj, a kolozsvári PSD-szervezet elnöke tett panaszt, Tőkés most feljelenti a politikust hamis vád és rágalmazás miatt.
Tőkés László hétfői közleményében a Ziua de Cluj című kolozsvári napilapot idézi, amely 2010. október 5-i számában ír az európai parlamenti képviselő elleni DIICOT-vizsgálatról. Mircea Jorj, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kolozsvári szervezetének elnöke a legfelsőbb bíróság ügyészségén tett panaszában „az államhatalom aláaknázásával és a román alkotmány súlyos megsértésével vádolja” Tőkést.
Az EP alelnöke a DIICOT-hoz fordult tájékozódás végett, amely november 2-i válaszlevelében közli, hogy a bűnvádi feljelentést 2010. július 27-én iktatták „a Büntető Törvénykönyv 155., 166. és 167. szakaszai által büntetett bűncselekmények elkövetése miatt”. Ez a három Btk-szakasz a hazaárulással, az alkotmányos rend elleni akciókkal és az előbbieket célzó összeesküvéssel foglalkozik.
Közleményében Tőkés leszögezi: „Határozott meggyőződésem, hogy a területi autonómia szükségességére vonatkozó nyilatkozataim ismeretében a nyomozati eljárást csak Románia Alkotmányának a 8. (politikai pluralizmus), a 39. (gyülekezési szabadság) és a 40. (egyesülési jog) szakaszainak a megsértésével lehet elrendelni”.
Az EP-alelnök „elképesztőnek” nevezi, hogy a DIICOT „szakértői” eleve nem utasították el a bűnvádi eljárás beindítását, és hogy nem vették észre, hogy Tőkés a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen tette nyilatkozatát, Románia elnökének és Magyarország miniszterelnökének a jelenlétében. Tőkés hangsúlyozza: véleménye teljesen törvényes és nem ütközök az alkotmány rendelkezéseibe.
„Hogyan fordulhat elő az, hogy a DIICOT ügyészei »nagyvonalúan« eltekintenek attól, hogy én, mint romániai európai parlamenti képviselő, aki az Európai Parlament alelnöki tisztét is betöltöm, nem követtem el »hazaárulást«, mivelhogy nem léptem kapcsolatba egyetlen idegen hatalommal vagy szervezettel sem annak céljából, hogy »az állam területi egységét, szuverenitását vagy függetlenségét csorbítsam«, hogy »sohasem uszítottam az alkotmányos rend erőszakos és törvénytelen megváltoztatásáért, és nem esküdtem össze az állam biztonsága ellen«?!” – olvasható Tőkés László közleményében.
Tőkés szerint az a mód, ahogyan a DIICOT Mircea Jorj panasza kapcsán eljár, sérti a becsületét, az emberi méltóságát, a jó hírnévhez való jogát és az 1989-es forradalmat. „Ez utóbbi kapcsán emlékeztetni kívánok arra, hogy a Temesvári Forradalom huszadik évfordulóján elnyertem Románia legmagasabb kitüntetését. Ki hihetné azt, hogy Románia elnöke egy »hazaárulót« tüntet ki?!” – írja Tőkés. Az EP alelnöke sérelmezi, hogy a DIICOT három hónap eltelte után sem bírálta el az ügyet és nem állapította meg „nyilvánvaló” ártatlanságát.
Tőkés közli: kénytelen feljelentést tenni Mircea Jorj ellen, hamis vád és rágalmazás miatt.
Mint arról korábban beszámoltunk, a nyáron, Tusnádfürdőn lezajlott 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében elhangzott kijelentései miatt a román pártok össztüzet zúdítottak Tőkés Lászlóra, mivel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyazon kontextusban tett említést Koszovó függetlenségéről és a Székelyföld területi autonómiájáról. A bukaresti média összemosta Tőkés és Toró T. Tibor EMNT-alelnök nyilatkozatait, és úgy tálalta, hogy Tőkés Koszovó függetlenedésének mintájára kívánja kiharcolni a Székelyföld önrendelkezését, és ennek érdekében utcára hívja az erdélyi magyarokat. Krónika (Kolozsvár)2010. november 19.
Függőben az oktatási törvény
Az Alkotmánybíróság (AB) a jövő hétre halasztotta a döntést azzal kapcsolatban, hogy az oktatási törvény ügyében megoldódott-e a jogköri konfliktus a kormány és a parlament között, és folytathatja-e a kormány a felelősségvállalási procedúrát.
Az AB-ülésen Emil Boc miniszterelnök és Roberta Anastase, a képviselőház elnöke a folytatás mellett, míg Mircea Geoană, a szenátus elnöke ez ellen érvelt.
Emil Boc azért fordult az alkotmánybírákhoz, mivel úgy véli, hogy a két intézmény közti konfliktus megszűnt azzal, hogy a parlament plénuma felvette a napirendi pontok közé a felelősségvállalást, illetve a miniszterelnök bejelentette a felelősségvállalás tényét, és az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be ennek kapcsán.
Mircea Geoană ezzel szemben azon a véleményen van, hogy egy olyan törvény esetén, amelyet az Alkotmánybíróság két ízben is alkotmányellenesnek ítélt meg, a miniszterelnöknek a felelősségvállalás visszavonása mellett kell döntenie, és a két ház bizottságainak meg kell állapítaniuk, hogy a felelősségvállalás törvényellenes, így az ellenzék által ennek kapcsán benyújtott bizalmatlansági indítvány tárgytalan.
www.nyugatijelen.com, Erdély.ma2010. november 24.
Fekete Szabó András: a szenátus oktatásitörvény-verzióját meg kell buktatni
Az Alkotmánybíróság mai döntése szerint a kormány elfogadhatja felelősségvállalással az oktatási törvényt, ám ez nem vonja automatikusan maga után a szenátusban levő tanügyi törvénytervezet kapcsán folyó munka leállását - tudtuk meg Fekete Szabó Andrástól, a szenátus RMDSZ-frakciójának vezetőjétől. "Törvényileg nem áll le a folyamat, a szenátusban levő törvénnyel mindenképpen kell valamit kezdeni. Normális körülmények között a szenátusi verziót meg kell buktatni, mert egyidejűleg nem létezhet két oktatási törvény" - mondta Fekete Szabó András. A szenátor többféle variánst is vázolt. Elmondta, abban az esetben, ha a kormány folytatja a felelősségvállalást, három napon belül a már benyújtott bizalmatlansági indítványt fel kell olvasni a parlament együttes ülésén. Ha nem olvassák fel az indítványt, akkor az államelnökhöz a kormány verziója megy kihirdetésre, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenését követően érvénybe lép. "A szenátusban levő tervezettel pedig kell valamit kezdeni, mert mindig az utolsónak elfogadott törvény marad érvényben. A kormánykoalíciót támogató szenátoroknak meg kell ezt a törvényt buktatniuk, mert a szenátus oktatási bizottsága által összeállított jelentés semmiképpen nem felel meg a kormánykoalíció politikájának és a törvény filozófiájának" - hangsúlyozta a frakcióvezető. Mint ismeretes, a szenátus oktatási bizottságának ellenzéki tagjai egy törvénytelenül összehívott ülés keretében, hétvégén alapjaiban módosították a kormány verziójához közel álló, a képviselőház által elfogadott oktatási törvényt. Az Alkotmánybíróság mai döntését követően Mircea Geoană azt hangoztatta, hogy a taláros testület eredeti, múlt heti döntését tartja továbbra is érvényesnek, és a felelősségvállalás esetén az oktatási törvény alkotmányellenességére figyelmeztet. Fekete Szabó András szerint az Alkotmánybíróságnak mindig az utolsó döntése az, ami érvényes, nem pedig az, amit Mircea Geoană annak tekint. "Van egy mai döntés, amely kimondja, hogy a kormány folytathatja a felelősségvállalást, amit elkezdett. Ez procedurálisan el van indítva. A bizalmatlansági indítvány felolvasása esetén erről szavaznak, ha pedig nem olvassák fel, akkor az oktatási törvény megy kihirdetésre az államelnökhöz" - sommázott a szenátor. (hírszerk.) Transindex.ro2010. november 24.
Sok bába közt (Oktatási törvény)
A szenátus oktatási bizottsága tegnap másodszor vitatta meg az oktatási törvénytervezetnek azt a változatát, amely gyökeresen eltér a kormány által beterjesztett szövegtől, és hátrányos módon változtatta meg a tervezet kisebbségbarát rendelkezéseit. Markó Béla RMDSZ-elnök a felelősségvállalás szükségessége mellett érvelt, élesen bírálta Mircea Geoanăt, és utalt tisztségéből való eltávolítására is.
A felsőház oktatási bizottságban többségben vannak az ellenzéki Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt tagjai, s a hét végén úgy ültek össze, hogy nem voltak jelen a kormánypárti szenátorok. Az ülés résztvevői alaposan átírták a kormány által beterjesztett oktatási törvénytervezetet, amelynek kisebbségbarát rendelkezéseit is módosították. Kiiktatták azt a cikkelyt, amely biztosítaná a kisebbségi diákok számára, hogy a jelenlegi gyakorlattól eltérően anyanyelvükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát. A kormánypártok nehezményezik, hogy őket nem is értesítették az ellenzékiek a bizottsági ülésről, amelyet szabálytalannak is tartanak, mivel a házbizottság jóváhagyása nélkül üléseztek. Hétfőn a szenátus házbizottsága úgy döntött, hogy az oktatási szakbizottságnak meg kell ismételnie a hét végén tartott ülést. Ezt tegnap meg is tették, de szintén csak az ellenzéki tagok jelenlétében ülésezett a testület, amely továbbra is mellőzte a kisebbségbarát rendelkezéseket. A felsőház állandó bürója tegnap úgy döntött: jövő hétfőn kerül a plénum elé a bizottságban elfogadott tervezet. Erre nem biztos, hogy sor kerül, hiszen az alkotmánybíróság mára ígérte, hogy döntést hoz a kormány felelősségvállalási eljárásáról.
Markó Béla RMDSZ-elnök tegnap leszögezte: a szövetség álláspontja szerint alkotmányos az oktatási törvény kormányzati felelősségvállalással történő elfogadása, így ennek a folyamatnak folytatódnia kell. A szövetség nem ismeri el az oktatási szakbizottság egy részének jelentését az oktatási törvényről. Markó bírálta a szakbizottság ellenzéki tagjait és Mircea Geoanăt, a szenátus elnökét amiatt, hogy a házszabály előírásait megszegve hívták össze a szakbizottság hét végi ülését. A szövetségi elnök közölte: a házszabály szerint az oktatási bizottság ülését csupán a bizottsági elnök hívhatja össze, vagy ennek távolléte esetén az Állandó Büró. Ez esetben egyik feltétel sem teljesült, ennek dacára Mircea Geoană egyetértett a szakbizottság összehívásával, mi több, az alkotmánybírósági meghallgatáson látnoki módon megjósolta: a szakbizottság vasárnap estig befejezi az oktatási törvény cikkelyenkénti elfogadását.
Markó Béla leszögezte: Mircea Geoanăt felelősségre kell vonni amiatt is, hogy súlyosan megszegte házelnöki tisztségéből eredő kötelezettségeit, ugyanis egy bizonyos politikai álláspontot képviselt az oktatási törvény kapcsán. ,,Amennyiben elfogadhatnánk azt, hogy egy bizottság tagjainak többsége összehívhatja a testületet, akkor el kellene fogadnunk azt is, hogy a szenátus is akármikor összeülhet, és bármilyen döntést hozhat, akár a szenátus elnökét közvetlenül érintő kérdésekben is — mondta, hozzáfűzve: ezzel természetesen nem érthet egyet, hiszen ez is ellentétes lenne a parlamentarizmus szellemével. A bizottság hét végi ,,sztahanovista" teljesítményével kapcsolatban elmondta: az RMDSZ súlyosnak tartja, hogy a bizottság gyakorlatilag kiiktatta a törvényből a kisebbségi oktatást érintő pozitív rendelkezéseket, többek között a történelem és a földrajz anyanyelven történő oktatásának lehetőségét, a román nyelv sajátos tanterv és tankönyvek szerinti oktatását, de durván megnyirbálta az általános oktatási reformot célzó intézkedéseket is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. november 25.
Folytatható az alaptörvénybe ütköző felelősségvállalás
Folytatódhat a felelősségvállalási procedúra az oktatási törvény kapcsán, miután az alkotmánybíróság szerdán úgy döntött, hogy alkotmányos jogi konfliktus van a kormány és a parlament között, mivel a törvényhozás megtagadta a felelősségvállalás után benyújtott bizalmatlansági indítvány megvitatását, holott ez a folyamat az alaptörvény értelmében nem állítható le. Az alkotmánybíróság ezzel gyakorlatilag ellentmondott két héttel korábbi döntésének, amelyben az alaptörvénybe ütközőnek találta a felelősségvállalást, hiszen a bizalmatlansági indítvány vitája éppen a felelősségvállalás folytatását feltételezi.
Az ügy előzménye, hogy a kormány – vélhetően az RMDSZ nyomására, amely a koalícióban maradás feltételéül szabta, hogy a jogszabályt azzal a cikkellyel együtt fogadják el, amely biztosítja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok anyanyelvükön tanulják Románia történelmét és földrajzát – a törvény szenátusi megfeneklését követően úgy döntött, kiiktatja a parlamenti vitát, és felelősséget vállal a törvénytervezetért. Ez annyit jelent, hogy a vita ugyan elmarad, de az ellenzéknek jogában áll bizalmatlansági indítványt benyújtani. Ha az indítványt leszavazzák, a jogszabály elfogadottnak tekinthető.
Mircea Geoană, a szenátus szociáldemokrata elnöke ugyanakkor alkotmánybírósághoz fordult, mondván: alkotmányellenes egy olyan törvényért felelősséget vállalni, amely már a parlament előtt van. A taláros testület először neki adott igazat, ám ezt követően Emil Boc kormányfő is az alkotmánybírósághoz fordult, azzal, hogy állapítsák meg: alkotmányos konfliktus áll fenn a kormány és a parlament között, mivel a törvényhozás megakasztotta a felelősségvállalási procedúrát. A taláros testület szerdai állásfoglalásával ezen beadványnak adott helyt, vagyis folytatódhat az ellenzék által már benyújtott bizalmatlansági indítvány vitája.
Emil Boc miniszterelnök szerdán közölte: folytatódik a felelősségvállalás procedúrája. „A parlamentnek kötelessége kitűzni a bizalmatlansági indítvány vitájának az időpontját, és ha Mircea Geoană továbbra is bojkottálja az eljárást, kérni fogjuk leváltását a szenátus elnöki tisztségéből” – szögezte le a kormányfő.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke az ítéletet kommentálva kijelentette: annak nyomán folytatni kell a felelősségvállalási folyamatot, így hamarosan olyan oktatási törvénye lesz az országnak, amely megreformálja az egész oktatási rendszert. A koalíciónak ugyanakkor át kell mennie a parlamenti vizsgán – mutatott rá Markó, arra utalva, hogy a kormánypárti képviselőknek a bizalmatlansági indítvány ellen kell szavazniuk.
Mircea Geoană ugyanakkor úgy vélte: a felelősségvállalás folytatása nyomán alkotmányellenesnek tekintendő az így elfogadott törvény, a két kamara házbizottságainak pedig mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy feloldják a fennálló jogi ellentmondásokat.
Tudor Chiuariu liberális (PNL) parlamenti képviselő, korábbi igazságügyi miniszter szégyenteljesnek nevezte az alkotmánybíróság döntését, amely homlokegyenest ellentmond a testület korábbi állásfoglalásának. Chiuariu hozzátette, pártja a Velencei Bizottsághoz fordul, és azt is hangsúlyozta, hogy módosítani kell az alaptörvény előírásait az alkotmánybíróság összetételét és a tagok kinevezését illetően.
Mint arról beszámoltunk, egy adott pillanatban két oktatási törvény is létezett: a kormány változata, amelyért felelősséget vállaltak, és amelyben a kisebbségek számára kedvező cikkely is benne van, és az, amely a szenátus előtt van, és amelyből a felsőház oktatási bizottságának ellenzéki tagjai kiiktatták a szóban forgó cikkelyt. Ez utóbbit viszont az alkotmánybíróság szerdai ítélete semmissé teszi.
Borbély László RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter a nap folyamán, még az ítélet kihirdetése előtt megjegyezte: nem hiszi, hogy az alkotmánybíróságnak jogában állna beavatkozni a törvényhozási procedúrába, és eldönteni, mely törvényért vállalhat felelősséget a kormány, és melyikért nem. Leszögezte: az alkotmány értelmében a kormány felelősséget vállalhat bizonyos törvényekért, függetlenül attól, hogy azok a parlament előtt vannak-e vagy sem.
Az alkotmánybíróságot egyébként egy, a 22 című lapnak adott interjúban Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségügyi tanácsadója is bírálta. Eckstein úgy vélte: az „ősbűn” az volt, hogy az alkotmánybírákat politikai hűségük alapján nevezték ki, így az a képzet alakult ki, hogy a testület a kormánypártok meghosszabbított karja.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)2010. december 2.
Tilosban az Új Jobboldal, elvitték a gárdásokat
Hatósági engedéllyel nem rendelkeztek, mégis zavartalanul végigvonultak Marosvásárhelyen a fasiszta Vasgárda eszmei örökségét vállaló Új Jobboldal (Noua Dreaptă), valamint az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés gerjesztésében oroszlánrészt vállaló Vatra Românească szervezetek tagjai és szimpatizánsai. A Jobbik erdélyi baráti köre is megmozdulásra készült, de akciójukat lemondták. Kolozsváron a Székely Gárda megemlékezésére érkező nyolc személyt bekísértek a rendőrségre.
Az Új Jobboldal vezetői az internetes honlapjukon közzétett felhívásukban azt írták, hogy „a magyar szeparatizmus” ellen fognak utcára vonulni. Adrian Ionescu, az Új Jobboldal országos elnöke cáfolta, hogy ők valami ellen, vagy valakik ellen tüntetnének. Szerinte Erdély Romániával való egyesülésének a 92. évfordulóját, Románia nemzeti napját ünnepelték.
A felvonulás alatt a zömében fiatal résztvevők egyebek között azt skandálták, hogy „Hargita és Kovászna román föld!”, „Nagy-Románia újból a régi határok közé!”, valamint a román nyelv „egyeduralmát” szorgalmazták.
Arra a kérdésre, hogy miért tartották meg engedély nélkül a felvonulást, hiszen a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal két héttel ezelőtt kibocsátotta, majd 24 órával a rendezvény előtt visszavonta a felvonulásnak zöld jelzést adó jóváhagyást, Ionescu elmondta: szerinte törvénytelenül járt el a polgármesteri hivatal, hiszen 24 órával a rendezvény előtt nem vonhatták volna vissza a két héttel korábban kiadott engedélyt, ezt legalább 48 órával korábban meg kellett volna tenniük. Ionescu szerint erre a helyi hatóságok is rájöttek, ezért tarthatták meg normális körülmények között a felvonulást.
A járdán haladó mintegy 150 tüntetőt végig népes csendőri kordon kísérte, a szervezet tagjai pedig a főtéri hivatalos december elsejei ünnepségen is részt vettek, ahol elhelyezhették koszorújukat. A csendőrséget egyébként senki nem értesítette a polgármesteri hivataltól, hogy nem rendelkeznek engedéllyel a felvonulók, ők ezzel magyarázták azt, hogy nem oszlatták fel a tüntetést.
A tüntetést figyelemmel kísérte Vitus Örs, a Jobbik erdélyi baráti körének elnöke, aki megerősítette, hogy egy tiltakozást akartak szervezni az Új Jobboldal felvonulása ellen. Azt tervezték, hogy az 1989-es forradalom marosvásárhelyi magyar és román áldozatainak emlékművénél gyertyát gyújtanak, ami – mint mondta – azt jelképezte volna, hogy a sovinizmus a kommunizmus egyik öröksége. Erről a szándékukról azonban letettek, miután a polgármesteri hivatal visszavonta az Új Jobboldal tüntetésére vonatkozó engedélyt.
Tegnap délután nyolc személyt – köztük Csibi Barnát, a Székely Gárda vezetőjét is – bekísértek a kolozsvári 1-es számú rendőrségre azért, mert más államok jelképeit viselték. A nyolc személy a Székely Gárda kolozsvári megemlékezésén akart részt venni. Az Agerpres hírügynökség Ilie Milicire, a kolozsvári csendőrség szóvivőjére hivatkozva azt írta: magyar zászló volt a nyolc személynél. Értesüléseink szerint magyar zászlót nem hordoztak, ám jelvényeket viseltek a köztudatba egyenruhaként bevonult öltözetükön. A letartóztatottak közül négyen magyar állampolgárok. Sajtóértesülések szerint a bekísért személyekre közel 20 000 lej pénzbírságot szabtak ki a gyülekezésre vonatkozó jogszabályok, valamint egy helyi tanácsi határozat megsértése miatt, amely a nemzeti ünnepen tiltja az ehhez kapcsolódóakon kívül más rendezvények szervezését a város központjában. Szerda este szabadon bocsátották őket.
Sajtóhírek tegnap arról számoltak be, hogy a város nyugati bejáratánál ismeretlenek által elhelyezett magyar nyelvű, „Kolozsvár” feliratot távolítottak el. Szerdán a kolozsvári szociáldemokraták a világon bárhol élő románok tiszteletére rendezett délelőtti felvonulás keretében a Magyar Főkonzulátuson egy levelet adtak át, a magyarországi román nagykövetség december elsejei fogadásának a budapesti nemzetiből való elutasítása kapcsán. A levelet ma Magyarország bukaresti nagykövetségére is eljuttatják. A Mediafax hírügynökség úgy tudja, Kolozsvár főterén az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) egy csoportosulása is gyülekezett tegnap este.
Kifütyölte és lehurrogta a bukaresti december elsejei ünnepségen Emil Boc miniszterelnököt a résztvevők egy része. A Győzelem Diadalívnél rendezett ünnepségen az államfőnek kellett volna részt vennie, de Traian Băsescu az EBESZ csúcsértekezletére utazott, és maga helyett a kormányfőt delegálta a rendezvényre. A Szociáldemokrata Párt kifogásolta, hogy nem Mircea Geoanăt, a szenátus elnökét küldte Băsescu az ünnepségre, hiszen rangját tekintve a szenátus elnöke az ország második közjogi méltóságának számít. Szabadság (Kolozsvár)