udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
458
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 451-458
Névmutató:
Bölöni Domokos
2004. május 15.
Megjelent egy emlékkönyv a Fotóklubról: 50 éves a Marosvásárhelyi Fotóklub, 1953-2003 /Lyra Kiadó, Marosvásárhely 2003/. Összeállította és szerkesztette Bálint Zsigmond. Az 1953-ban megalakult Fotóklub Marx József elnök irányításával működött, annak 1992-ben bekövetkezett haláláig. 1992-2002 között Bálint Zsigmond, majd 2002-2004 között Tamás András vállalták fel az elnöki teendőkkel járó ügyintézést. A kiadvány derekát terjedelmes válogatás képezi a sajtóban 1965 és 2001 között megjelent írásokból. /Bölöni Domokos: Ötven év a fényképezés szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./2004. május 18.
Marosszentkirályon az iskola udvarán zajlott a Tiszta forrásból címet viselő táncostalálkozó máj. 16-án. A szokásos felvonulást ezúttal is a mezőcsávási fúvósok vezették. Augusztusban Marosszentkirályon tartják a Szentkirály Szövetség idei találkozóját, sorrendben a kilencediket, amelyre a Szentkirály és Szentlászló nevű települések képviselői jönnek el. /Bölöni Domokos: Tiszta a forrás és buzog. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./2004. május 25.
Torockóiak keresték fel a Nyárád menti kistérséget a hét végén, tapasztalatszerzés céljából. Alkalmat kínált a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség (RMNSZ) tizedik találkozója, melyet Nyárádszeredán, a református egyház Bocskai termében tartottak, és kiállítással kötöttek egybe. Az RMNSZ a nemzeti hagyományokra építő független társadalmi szervezet, népszerűsíti a mestermunkákat, szakmai továbbképzést biztosít, és felvállalja az utánpótlás nevelését is. 1995-ben alakult, több hagyományőrző egyesület csatlakozott hozzá Csíkszeredától Bánffyhunyadig. Állandó rendezvényei a Régiók Népművészeti Találkozója, a Szejke Szépteremtő Kaláka és a mikulási kiállítás. A tanácskozást Tifán Irén elnök nyitotta meg, bemutatva az RMNSZ tevékenységét. Negyvenöt népi alkotó, Udvarhelyszéktől Csíkszéken, Sepsiszéken, Marosszéken át Kalotaszegig bemutatkozott a közönségnek. Faragók, szalmafonók, kalaposok, szövő- és varróasszonyok, csipkeverők a székely népművészet legszebb hagyományait mutatták Asztalos Enikő tanár, néprajzkutató a Nyárád menti bútorokról tartott előadást. /Bölöni Domokos: Szépteremtők Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./2004. május 27.
Sebestyén Péter /sz. Csíkszentmihály, 1968/ Erdőszentgyörgyön plébános. 1997-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársa. Az ott elhangzott katekéziseiből, valamint a különféle hazai lapokban megjelent publikációiból válogatva eddig három kötete látott napvilágot (Életutak 2000, Agapétól Zsoltárig 2001, Készenlétben 2003). Új könyve /Családi szentély. Emberi kérdések, keresztény válaszok, Csíkszereda, 2004/ a rádióban elhangzott, családról szóló kiselőadásait tartalmazza. Sebestyén Péter kedvvel ír, szívesen dramatizálja a helyzeteket, gyakran elidőz a szülői ház élményei és hagyományai között. /Bölöni Domokos: "Vadócba rózsát oltok..." = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./2004. június 8.
Márkod faluról egy műkedvelő Suba Ferenc írt könyvet, dolgozatot /Márkod históriája és néprajzi leírása. Magánkiadás, Marosvásárhely, 2004/, melynek anyaga nélkülözhetetlen lesz a majdani szakmonográfiához. Suba Ferenc /sz. Márkod, 1938/ gépészmesteri képesítést szerzett, sajtólevelezőként is tudósított, aztán emlékeit, tapasztalatait foglalta írásba. Ősz fejjel tanulta a gyűjtőmunka titkait a Marosvásárhelyi Népi Egyetemen, Asztalos Enikő tanárnőnél. Felhalmozott kincseit egymaga kívánta feldolgozni, s ez meglátszik munkáján. Suba Ferenc munkálkodása azonban minden tiszteletet megérdemel. Adattára, történeti, földrajzi, egyházi, gazdasági stb. leírásai, rajzi és fényképészeti adalékai igazolják szándékát: "...bemutatni ősapáink, nagyapáink életkörülményeit, szokásait – az idősebbek elbeszélései, egyházi és levéltári adatok, valamint gyermekkori visszaemlékezéseim alapján." Ilyen magánkutatókra mindenütt szükség van, mert a kincsek alámerültek a pusztulásba. /Bölöni Domokos: Márkodnak is van már falukönyve. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./2004. június 23.
A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./2004. június 29.
Jún. 26-án rendezték a Nyárád menti Backamadarason a Vándorcsizma régiós néptáncversenyt, melynek kitalálója, irányítója s műsorvezetője, Veress Kálmán. Több táncos csoport jött el. A Backamadarasért Alapítvány mellett vállalkozók járultak hozzá az anyagi sikerhez. A 6-12 évesek közül Csíki Loránd és Fejér Zsombor teljesítményét ítélte legjobbnak a grémium, a 12 év fölöttiek közül Mészáros Mózest és Oláh Attilát részesítette elismerésben, a lányok közül pedig Nagy Editet és Tekeres Brigittát. /Bölöni Domokos: Kincses fiatalok Backamadarason. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./2004. július 10.
Ráduly János nyugdíjas, 43 évig tanított. Fiatal gyermekként kezdte a népballadák gyűjtését. 1962-ben Kibédre helyezték, megismerte a falu még élő gazdag szokásvilágát és néphagyományát. A faluban 17 évig tanított Ősz János (1863- 1941), aki több kötetben is népszerűsítette Kibéd népmesekincsét. Az ő tanítványa volt Seprődi János (1874-1923), aki feltérképezte a helység legfontosabb népdaltípusait. Hagyatéka születésének századik évfordulóján látott napvilágot, Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése címmel (Bukarest, 1974). Kezdetben Ráduly János mellé állt Faragó József a népballada-kutatásban, Nagy Olga pedig a mesekincs újszerű feldolgozására hívta föl a figyelmét. Mindketten később vállalták népköltészeti anyagainak gondozását. Ráduly harminc könyvéből tizenkilenc népköltészeti gyűjtemény (mesék, balladák, találós kérdések, szolgavallomások), két könyv pedig népköltészeti tanulmányait tartalmazza. Ráduly János már gyermekként fölfigyelt a székely (magyar) rovásírás különös világára. 1990 után megsokszorozódott az erdélyi rovásemlékek száma: azelőtt mindössze tizennégy feliratos (epigráfiai) rovásfelirat volt ismert, mára a mennyiségük meghaladta a negyvenet. Ráduly Jánosnak mindemellett hat verseskönyve jelent meg, ezek egyike műfordítás. /Bölöni Domokos: Lestetők magasán. Beszélgetés Ráduly Jánossal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./2004. július 26.
A hagyományokhoz híven Fehéregyházán júl. 25-én, vasárnap emlékeztek az elesett honvédekre és Petőfi Sándorra, akit ezen a helyen, az Ispán-kútnál láttak utoljára. A turulmadaras emlékműnél az emlékező ünnepséget Gábos Dezső, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke nyitotta meg. Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere úgy fejezte be ünnepi beszédét: Az ősök példája erőt ad a szívnek és töretlen reményt a léleknek. Petőfi összevon bennünket ma is, kis és nagy településeket. Országrészeket, országokat. És egy nagy családdá kovácsol. /Bölöni Domokos: A magyar név megint szép lesz… = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./2004. november 13.
Bölöni Domokos A nevető gödör /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című novellagyűjteményével az olvasók a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár nyitónapján ismerkedhettek meg. A könyvet szerkesztője, az előszót is jegyző Nagy Miklós Kund ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. Bölöni Domokos meghurcolt, elesett, önmagukkal meghasonlott emberek történetét meséli el. Az egykori falusi kiskirályok, a pártaktivisták, tanácselnökök, milicisták csak annyiban érdeklik a szerzőt, amennyiben közvetlenül befolyásolták főszereplői sorsát. /Nagy Miklós Kund: Akárha akváriumban… Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./2004. november 15.
Az eddigi legsikeresebb Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár zárult a hét végén. A látogatottsági mutatók mellett Káli Király István szervező, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke a fiatalok érdeklődését is kiemelte. A Mentor öt, erre az alkalomra megjelent könyvét mutatta be, a Pallas–Akadémia a Műterem sorozatában megjelent kötetei mellett szépirodalmi jellegű és színházi témájú köteteit is hozta. Újdonsággal jelentkezett a Kriterion is, akárcsak az Impress, ahol a Népújság munkatársának, Bölöni Domokosnak A nevető gödör című kötetét adták ki erre az alkalomra. A Székelyföld folyóirat irodalmi délutánján a lap novemberi gyerekszámát, a Tündérkert című gyermekvers-antológiát, Bajor Andor Erdélyben kiadatlan két regénytöredékét, illetve a Bibliotheca Moldaviensis sorozat első négy kötetét mutatták be. A vásáron új kötetekkel vett részt a Polis Kiadó, akárcsak a Koinónia, amely elsősorban a fiatal íróknak, költőknek próbál teret biztosítani. Az Erdélyi Magyar Könyvklub most dobta piacra karácsonyi katalógusát. /Antal Erika: Könyvturkáló és luxuskötetek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./2005. január 19.
Irodalmi kör indul Marosvásárhelyen Súrlott Grádics néven, amely január 20-án tartja első összejövetelét. Bölöni Domokos író-publicista, a kör vezetője úgy tájékoztatott, az első alkalommal Székely-Benczédi Endre olvas fel verseiből, majd a Nagy Pál irodalomkritikus, Nagy Attila költő és Nagy Miklós Kund szerkesztő értékelik a verseket. Azért választották a Súrlott Grádics nevet, mert a múlt század elején Marosvásárhelyen működött egy ilyen nevű vendéglő, amelyben a magyar irodalmi élet kiválóságai gyakran megfordultak. /Bakó Zoltán: Súrlott Grádics: irodalmi kör indul Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./2005. január 21.
Megjelent Bölöni Domokos Nevető gödör /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című novelláskötete. Régi vágású világfik, elkopott gazdagságú urak, kispénzű polgárok vannak jelen írásaiban. Balladás hangú emlékezés meg abszurd történetek jelzik a szerző stílusbeli sokszínűségét. /P. Buzogány Árpád: Bölöni Domokos Nevető gödréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./2005. január 24.
A közép-európai kulturális örökség maradandó értékeit villantja fel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a múlt héten megnyílt tárlat. A Középkori falképek Európa szívében címet viselő tablókiállítás – az európai nagyvárosokat bejárva – most Háromszéken látható. Az európai kultúra nem ért véget Bécsnél – emelték ki büszkeséggel a szlovák és magyar szervezők, s egyben a tekintetben is példát nyújtanak, hogy két európai ország összefogva, együttműködve villantják fel a Kárpát-medence közös kulturális örökségét, a falképekben, templomi freskókban megelevenített Szent László legendát, a funkcionalitás szerepét is betöltő szentírás magyarázását. A tárlatmegnyitón jelen volt, a kiállítás védnökségét is ellátó Terényi János bukaresti és Jan Soth szlovák nagykövet. /Az európaiságot jelképezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Marosludas tánckedvelő magyarsága és románsága köszöntötte január 22-én a Hajdina néptánccsoportot fennállása ötödik évfordulóján. Kezdetben Tóth Sándor hittanár kezdte szervezni a csoportot. /Bölöni Domokos: Európa Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./2005. február 19.
Gelu Pateanu, Gyalu, az „énlaki remete” /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ Bukarestben élt, termékeny szerző és fordító volt. A nyolcvanas évek végén Énlakára menekült. Gyalu – ezt a megtisztelő nevet Kányádi Sándor ajándékozta neki – 1981-re már 51 kötetet tett le az asztalra, köztük Mikes Törökországi leveleinek román fordítását. Eljárt a környék olvasótalálkozóira is. Ezt írta a korondi irodalmi kör naplójába: „Ha odanyújtod a jobb kezed, cserébe kapod a székelynek mind a két kezét.” Arany Toldiját is lefordította, de ez idáig nem akadt kiadója. A kistáj értelmiségijei június 4-5-én Gyalu Napokat tartanak, a Kőrispatakért Alapítvány szervezésében. Szeretnék meghívni Sütő Andrást, Pomogáts Bélát, Gálfalvi Györgyöt, és persze a román értelmiség egy-két jeles képviselőjét. /Bölöni Domokos: Napló. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./2005. március 11.
Temperával festett tájképekből, agyagszobrokból nyílt kiállítás március 9-én Marosvásárhelyen, a Bolyai-Gauss Információs Központban. A művészeket, Bálint Károlyt és Fekete Pált a Népújság munkatársa, Bölöni Domokos mutatta be. Bálint Károly hét festménye tekinthető meg a tárlaton, Fekete Pál szobrai mellett. /(mészely): Kettős kiállítás a Bolyai-Gauss Információs Központban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./2005. április 5.
Tavaszköszöntő táncos találkozót tartottak április 3-án, vasárnap Vajdaszentiványon. A Tiszta forrásból elnevezésű rendezvény a magyar népdal és néptánc egyik ünnepe. Tavaly Marosszentkirály adott otthont a találkozónak, most pedig Vajdaszentivány. Egyre gyakrabban látni olyan közösségi vezetőket, akik maguk állnak a hagyományőrző együttesek élére, mint Mező Palkó István, akinek kultúrigazgatóként a szervezés csaknem minden gondja-baja a nyakába szakadt. Vajdaszentivány gyermek tánccsoportja 2000-ben alakult, azóta belföldi és külföldi fesztiválokon szerepelnek nagy sikerrel. Mező Palkó István vezeti őket, és együtt ropja velük. A marosszentkirályi Vadrózsák csoport 1989-ben alakult. Kibéden két táncegyüttes is működik, ide hagyományosan a Madaras Gábor nevét viselő csapat jár el, Barabási Attila-Csaba tanár vezeti, az őszi kibédi Gyöngykoszorú egyik szervezője. A marosvécsiek 2002-től számítják magukat, Akác az együttesük neve. /Bölöni Domokos: A tiszta ég vasárnapja Vajdaszentiványon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./2005. április 8.
Moldvában mintegy kilencezer gyermek ma is beszéli anyanyelvét, a magyart, a mintegy hatvan településen. Bákó megyében egyetlen magyar nyelvű középiskola sincs, mert a települések csángó-magyarsága szétszórtan él, egyik sem „bírna meg” egy magyar tanintézményt, a fennálló törvények szerint. Tizenhárom településen sikerült beindítani a magán magyarórákat, s ebből az írni-olvasni tanító képzésből mintegy kilencszáz moldvai gyermek veszi ki a részét. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes és Hegyeli Attila tanár kezdeményezésére alapítványi pénzekből vásároltak tizenhat hektárnyi területet, azon áll majd a kilencezer négyzetméternyi csángóföldi campus (étkezdével, diák- és tanári bentlakással, I-XII. osztállyal). Az intézmény felépítéséhez azonban újabb pénzekre van szükség. Kapcsolatkiépítéssel, rokoni szálak igénybe vételével, a világban élő magyarok megszólításával-segítségével hiszik, hogy sikerül tető alá hozni mindezt. Böjte atya felhívása: „Hogy az iskola minden egyes osztálytermének, hálójának arca legyen, arra szeretném felszólítani a Kárpát-medencei és a tengerentúli magyarságot, hogy minden egyes közösség, amelyik magában életerőt érez, vállaljon föl egy-egy osztálytermet, egy-egy hálót. És akkor nemcsak az lenne kiírva az osztály fölé, hogy IX.B., hanem az is, hogy mondjuk a marosvásárhelyi magyarok támogatásából épült, és ott lenne a közösség címere; és akkor az a moldvai osztály tudná, egész évben tudná, hogy né, vásárhelyi testvéreink jóvoltából tanulhatunk itt, ebben az osztályban...” Az évek során Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad és megannyi anyaországi település fel tudta karolni s csángómagyarok ügyét, csángóesteket, csángónapokat szervezve, Marosvásárhely se maradjon ki a sorból? /Bölöni Domokos: Lesz csángó campus is. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./ 2005. április 14.
Az idei Szent György-nap eseménye lesz Erdőszentgyörgy monográfiájának a megjelenése. A település az ötvenes években (1950-1961 között) rajonközpont is volt, városi rangot egy éve kapott. 1950-től Erdőszentgyörgy a Maros Magyar Autonóm Tartomány rajoni központja 1960. december 31-ig, amikor felszámolták az adminisztrációs felosztást. 1968-tól Bözöd és Bözödújfalu is Erdőszentgyörgyhöz tartozik. A városnak 2002-ben 5484 lakosa volt, abból 4149 magyar, 1088 román, 3 német és 244 roma. A monográfus Bartos Miklós történelem szakos tanári oklevelet szerzett, munkájának megjelentetését a testvérváros, Zalaegerszeg segítette /Bartos Miklós: Erdőszentgyörgy, Zalaegerszeg, 2005/. Bodor Péter (1788-1849) a zseniális ezermester feltaláló is Erdőszentgyörgyön született. Ide való volt Kiss János altábornagy (1883-1944), a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette németellenes fegyveres ellenállási mozgalom tagja is. /Bölöni Domokos: A város könyve. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./2005. április 18.
A tízéves Napsugár néptáncosait ünnepelték április 15-én Marosvásárhelyen. Felléptek az ünnepeltek a vendég törökszentmiklósiakkal, marcaliakkal, soproniakkal, ürömiekkel. Füzesi Albert, Fazakas János munkatársi csoportja, egykori vagy mai táncosok irányították a picinyeket. Jelenleg 110 gyermek tanul a napsugaras oktatóktól anyanyelvi kultúrát, dalt, táncot, viseletet. Lukácsy Szilamér erdőcsanádi református lelkész kezdeményezte a kapcsolatot a „csanádosok” között, akik most eljöttek, hogy együtt hozzák tető alá szövetségüket: (egyelőre) Csanádalberti, Csanádapáca, Csanádpalota, Érsekcsanád, Magyarcsanád testvériesülését Erdőcsanáddal. A moldvai csángómagyarok oktatását segítő gyűjtés erdőcsinádi akciójának eredménye: 2,8 millió lej értékű téglajegy. Az ünnepségen mezőcsávási fúvósok és a marossárpataki huszárok mellett népviseleti felvonulás is volt. A kultúrházban 34 néptánc-csoport és együttes lépett fel, összesen 738 személy táncolt Erdőcsinádon. A megjelentek láthatták Puskás György népi ihletésű fotótárlatát is. Erdőcsinád 1989 előtt világvégi helynek számított, azóta egy lelkésznek és a terveit felkaroló közösségnek köszönhetően ifjúsági ház működik, csángómagyar gyermekek tanulják anyanyelvüket, régiós találkozók zajlanak, továbbá az eredeti néptánc olyan fórumává nőtte ki magát, amelyet a nemzetközi „folklórbörzén” is jegyeznek. Mindez néhai Szabó György Pál EMKE-elnök és özvegye, Szabó Éva konok, kitartó munkálkodásának a beérő gyümölcse is. /Bölöni Domokos: Táncos hétvége. Erdőcsinád – Erdőcsanád. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./