udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 275 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 271-275

Névmutató: Balázs Katalin

2010. október 16.

Gyergyó az irodalomban
Gyergyószentmiklós szellemi életét 1945 után a városi művelődési ház tevékenysége határozta meg. A szépirodalmi élet egy ideig önképzőköri tevékenységre korlátozódott, ott képződött alap a későbbi irodalmi kör számára. 1968 őszétől folyamatos és szervezett köri munka kezdődött Váli József, majd 1969-től Nyisztor Miklós, 1972–73-ban Csata Ambrus vezetésével. Átmeneti hanyatlás után az irodalmi kört 1976-ban Bajna György szervezte újjá; ez alkalommal veszi fel a város jeles költő szülöttje után a Salamon Ernő Irodalmi Kör nevet. Salamon Ernő a város szülötte, 1912. május 15-én jött a világra. Az 1915-ben átadott gimnáziumban érettségizett, 1937-től Marosvásárhelyen élt. 1942 májusában munkaszolgálatra hívták be, Ukrajnában tífuszt kapott, és 1943. február 27-én egy olasz (?) katona agyonlőtte. Iskolája 1968. február 25-én vette fel a Salamon Ernő nevet, akkor avatták fel Izsák Márton Salamon Ernő-szobrát is.
Az irodalmi kör tevékenységét felélénkítette Györffi Kálmán és Szávai Géza jelenléte. Új alkotók kapcsolódtak a közösségbe, köztük Burján Gál Emil, Gál Éva Emese és Kercsó Attila. A kör élén sokáig Kercsó Attila állt. Rendszeressé vált az újonnan megjelenő könyvek szerzőinek előadói meghívása, beillesztve a kör működését az országos szellemi vérkeringésbe. Kiadták az irodalmi kör Találkozások antológiáit, az elsőt 2000-ben, a másodikat a várossá nyilvánítás centenáriumán, 2007-ben. "A nyolcvanas évek második felétől a kör vezetését a legaktívabb, leglelkesebb tagok látták el, mint Gálné Esztegár Ildikó, Gál Éva Emese és Bajna György. Taglétszámunk 20 és 40 között váltakozott. Gelu Pateanut és Szilveszter Lászlót a műfordítás titkairól faggattuk, de Rab János etnobotanikai előadására is szép számmal gyűltünk össze. A Garda Dezső vezette történelmi kör diákjainak dolgozatai mindnyájunk figyelmét lekötötték." (Az előszóból)
Az antológia huszonkét szerző írásait ölelte fel. (András Szabolcs, Bajna György, Bábics István, Biró László, Bőjte Balázs, Burján Gál Enikő, Burján G. Emil, Cseke Péter, Czirják Edit, Csata Ambrus, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, Gálné Esztegár Ildikó, Gergely Edit, Kedves Tamás Gyopár, Kercsó Attila, Nap Katalin, Panigay Róbert, Papp Attila Zsolt, Raffy Lajos, T. Szabó Edit, Váli József.) Érdekes módon, az 1989-es fordulat után, amikor már nem kellett tartani a "hallgatózóktól", az irodalmi kör iránti érdeklődés alábbhagyott, jegyezte meg egy interjúban Kercsó Attila. Ennek ellenére kéthetenként üléseztek, és 2007 októberében megjelent a második gyűjtemény is, a Találkozások II. A körösök megadták a módját az ünneplésnek. Mintha lakodalom lett volna, úgy megtelt a Szilágyi vendéglő, írta tudósításában Balázs Katalin (Hargita Népe, 2007. október 30.). "A jelen lévő költők és prózaírók (András Szabolcs, Bajna György, Bákai Magdolna, Burján Emil, Burján Gál Enikő, Eperjessy Kinga, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, dr. Kercsó Attila, Bíró László, Györffi Kálmán és a kör tiszteletbeli tagja, a borszéki Kamenitzky Antal) a kötetben megjelent írásaikból olvastak fel, röviden szólva önmagukról is, melyből kiderült, különböző foglalkozású és látásmódú embereket köt össze Gyergyóban az irodalom, az irodalmi kör". A második gyűjtemény előszavában az alapítók egyike, Bajna György, aki Kercsó Attila halála (2008. március 20.) óta ismét körvezető, megjegyzi: "szerény gyűjteményes kötet ez mindössze, amellyel egy 1962 októbere óta, 45 éve hosszabb megszakítások nélkül működő önképzőkör tagjai próbálnak a 100 éves város előtt tisztelegni. Gyergyószentmiklósi születésű, illetve Gyergyószentmiklóson élő, helyiekké avult tollforgatók. Van ellenben olyan alkotó is, aki nem él városunkban, de a kötet szerkesztői úgy vélték, kimaradhatatlanok: Váli József mint a kör egykori elnöke, Bereczki Károly mint alapító tag, Csata Ernő, illetve Kamenitzky Antal és László Péter Sándor mint a kör tiszteletbeli tagjai".
Idén október hetedikén a Súrlott Grádics irodalmi kör és a Baricz Lajos irányította Kolping Család vendégeiként találkozott az olvasókkal két régi "Salamon Ernő-s": Bajna György (1947) és Györffi Kálmán (1945). Számos gyergyói gyökerű olvasó, helybeliek, városiak várták érdeklődéssel őket. (Társaik, Gál Éva Emese, Burján Emil, Panigay Róbert, Bákai Magdolna kényszerű okok miatt nem jöhettek el.) Szó esett a húszezres városka irodalmáról, a kör történetéről. A Grádics vezetője Kercsó Attilára emlékezett, ízelítőt nyújtva költészetéből. Felolvasta a szerző 2005-ben megjelent, Gerlék a lármafán című könyvének kötetzáró Sírversét is: "Én csupán önzésből féltem a haláltól, / Azért nem bántottam, hogy senkit ne bántson, / és az elmúlást is addig dédelgettem, / Amíg bölcsőjébe ő fektetett engem." Ismertették röviden Panigay Róbert vadásztörténet-író és a képzőművész-költő házaspár, Burján Emil és Burján Gál Emese munkásságát. Gál Éva Emese verseiből Szabó Mária és Bölöni Domokos olvasott fel. Idézzük az Ima a Székelyföldért záró sorait: "Uram! Űzd ki magadból azt az árnyat, / ami gátat vet a székely hazának, / hogy otthonunk maradjon ez a föld, // s ne hatalmaskodjanak sarlatánok / itt, ahol menteni kell a világot, / hogy lelkünk örökzöldjét örököld!"
Bajna György tekintettel volt a fiatal nemzedékre, gyermekverssel kezdett, majd szép karácsonyi költeményekkel előlegezte meg a szeretet ünnepét, és egyik karcolatát is felolvasta. Sokoldalú ember Bajna, nem hiába próbált ki féltucatnál is több foglalkozást, míg az újságírás lett a kenyere, mára pedig "ha újságíró lehet ilyen, akkor nyugdíjas vagyok". Szülővárosát úgy ismeri, mint a tenyerét, legújabb könyve egy kiskalauz, Utcáim – Gyergyószentmiklós utcáinak rövid története: tévés munkálkodásának csöppet sem mellékes "terméke"; megszületését a helyi tévében sugárzott sorozat iránti fokozott érdeklődés ösztönözte.
Györffi Kálmánt vásárhelyiként ismerték olvasói és barátai, kevesebben tudják, hogy magyar szakos tanárként gyergyói iskolákban tanított, ott le is telepedett. 1980-tól újságíróskodott, míg el nem lehetetlenítették. Erről Szőcs István mesélt Karácsonyi Zsoltnak a Helikon 2008. augusztus 10-i számában megjelent interjújában: "Emlékszem, hogy nálunk, az Előre szerkesztőségében, amikor mindenki kis nyögdicséléssel intézte el azt, hogy a főnök, Szilágyi Dezső beleír a kéziratokba, Györffi felállt és felolvasott egy nyilatkozatot. Mondtam neki: – Kálmán, ülj le a seggedre! –, és húztuk vissza a székre. De ő felugrott és elolvasta a tiltakozást, aztán lemondott az állásáról, és elkezdett éhezni, amit azóta is folytat. Bár aztán az Előre még egy darabig visszavette azzal, hogy ne írjon semmit, csak vegye fel a fizetést és fogja be a száját."
Györffi rövid magyarországi "kitérő" után visszaköltözött Gyergyóba, ismét tanár, eljárogat az irodalmi körre is, és a toll sem esett ki a kezéből. A közönség nagy élvezettel hallgatta a Székelyföld októberi számában megjelent, Az öreg pincér balladája című ironikus novelláját, hatalmas tapssal jutalmazva a felolvasást.
A kolpingosok versmondói Muresán Kilyén Emma irányításával rövid összeállítással emlékeztek az aradi vértanúkra, a Simon Kinga vezette Szent Cecília együttes az őszhöz, szürethez illő énekeket adott elő, Szántó Árpád daltulajdonos pedig ezúttal sem hagyta ki az alkalmat, és általános derültség közepette elzengte a Súrlott Grádics kör (Nagy Miklós Kund szövegére komponált) "himnuszát".
Damján B. Sándor, Népújság (Marosvásárhely)

2011. január 27.

Magyar lapot adnak ki Maroshévízen
Ingyen juthantak az olvasók a Maroshévízi Hírlaphoz. A hatoldalas havilap közéleti információkkal látja el a város magyar lakosságát. Helyi újság utoljára 1912-ben jelent meg a településen.
Meleg vizet keresnek a föld mélyében; Fogyatkozóban Maroshévíz magyar lakossága; Tanácsadó iroda nyílt – ez néhány cím a Maroshévízi Hírlap első kiadásából. A hatoldalas kiadvány közli a helyi híreket és eseményeket, ezeken felül pedig sajtótörténeti visszatekintéssel, egyházi szemlével áll az olvasók elé, teret szentel a Kemény János Elméleti Líceum híreinek, beszélgetést közöl dr. Veress Lászlóval. Nem maradt ki a kiadványból a mese, a recept és rajzpályázat-felhívás sem.
Az ötszáz példányban megjelenő ingyenes havilapot, amely az impresszum szövege szerint az 1895-ben alakult Topliczai Hírlap, majd az 1911-től Maroshévízi Hírlap néven megjelenő helyi újság 2011-ben újraalapított udtódja, a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület adja ki. Az anyagi hátteret illetően Czirják Károly, az egyesület elnöke lapunk kérdésére csak annyit mondott: „Vannak barátaink, helyi üzletemberek, akik támogatnak.”
A lapkiadó terve szerint a kiadvány nemsokára már nyolc oldalon hozza Hévíz legfrissebb híreit, riportokat és magazinos írásokat is közöl.
Maroshévízen az első helyi újságot 1895-ben adták ki Topliczai Hírlap néven, amely csupán a kiadás évében jelent meg. 1911. június 25-én jelent meg a következő magyar nyelvű sajtótermék, a Maroshévízi Hírlap, amelynek utolsó számát 1912. október 13-án nyomtatták. 2011. január 27-től újból magyar lapja van a városnak.
Balázs Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

2011. augusztus 17.

Marosfőn kötött ki az ortodox kereszt
Miután az Olt forrásánál a tulajdonos, a Maros forrásánál pedig a közbirtokosság és a megyei önkormányzat gátolta meg a keresztállítást, Marosfő bejáratához került a négyméteres tölgyfafeszület. A magukat az Úr Seregének nevező bákói vallásos csoport erre csupán a vaslábi polgármestertől kért és kapott engedélyt. Szóban.
„Az ortodox egyházhoz tartozó Úr Serege vallásos csoportosulást képviseljük, családjainkkal, barátainkkal közös álmunkat valósítjuk meg a keresztállítással. Traian Dorz költőnek, az Úr Serege egyik alapítójának állítunk emléket; a négyméteres keresztre az ő Csendes Maros című költeménye és Ioan Selejan gondolata kerül" – mondta Ovidiu Rus, miközben a kereszt betonalapját simították Marosfő bejáratánál. Társai, Livia Hamza és Iosif Ciobanu részletezték: senkinek sem akarnak ártani, ez nem nemzetiségi kérdés, csak egy vallásos jelkép. Elmesélték a keresztállítás kálváriáját: az Olt forrásához tervezték, de mivel az egy magántulajdonban lévő terület, módosítottak az elképzelésen. A Maros forrásnál nem láttak tulajdonjogra utaló táblát, így ott kezdtek el építkezni az ortodox egyház jóváhagyásával. Amikor a tekerőpataki közbirtokosság területgazdaként kérdőre vonta, illetve a megyei tanács illetékesei leállították az építkezést, nem is ellenkeztek.
„Azt mondták a közbirtokosság képviselői, 500 ember fog jönni, ha nem megyünk el. Nem kell ötszáz ember, mi gyerekeinkkel, barátainkkal vagyunk, szép szóra is távozunk. Nem tudtuk, hogy mástól is kell engedély, fogalmunk nem volt, hogy a forrás környéke a közbirtokosságé – mondta Livia Hamza.
Harmadik helyszínként a vallási csoportosulás Marosfő bejáratát választotta; az egyház területén kapott helyet az ezer eurós beruházás. „A marosfői ortodox kolostor vezetősége azt tervezi, a kereszt környékére padokat, asztalokat helyeznek el, egy kis parkocskát alakítanak ki itt” – közölte a közel negyvenfős, az ország különböző településeiről érkező keresztállító csapat egyik képviselője. Az építkezési engedélyről érdeklődve elmondták: ez az ortodox egyház területe, a helyszín megállapításakor jelen volt a községi polgármester is, nem tudnak róla, hogy másféle, írásos engedélyre szükség lenne. „Mit csináljunk, ha Isten úgy rendelte el, hogy magyarok és románok együtt kell éljenek? A kereszt nem árthat, csak segítheti a békés együttélést” – zárta gondolatát Livia Hamza.
„Ez egy kereszt az útszélen, nem egy ház. A területtulajdonos beleegyezett, én egyetértettem vele, miért kellene más engedély? Mi a problémájuk a feszülettel?” – kérdezett vissza Tinca Mihai polgármester, amikor arról érdeklődtünk, milyen akták engedélyezik a munkálatokat.
Fülöp Otília megyei főépítész másként vélekedik: „A polgármester úr értelmezése szerint bárki bármit csinálhat a saját területén. Úgy látszik, hogy szerinte a romániai törvények nem érvényesek Vaslábra.” A szakember szerint még az ideiglenes épületekre is engedély szükséges, nem hogy a betonalappal rendelkezőre.
A procedúra szerint elsősorban az önkormányzat vagy bárki, magánszemély írásban kell jelezze az építkezést az építkezési felügyelőségen, ilyen esetben az ellenőrzi, hogyan tartják be az építkezési fegyelmet az ország területén – közölte a szakember, hozzátéve, nem tud róla, hogy bárki is jelezte volna ezt írásban.
Balázs Katalin. Hargita Népe (Csíkszereda)

2012. május 4.

Gyergyószentmiklós: felújítják a magyar hősök sírját
Május végére megújulva, ismét a régi helyükre, a gyergyószentmiklósi római katolikus temetőben kialakított sírkertbe kerül a 218 első világháborús honvéd hős emlékére állított kőkeresztek azon része, amely felújítása jelenleg a helyi Jakab Gyula műhelyében zajlik.
szükséges pénzt a magyar Honvédelmi Minisztérium biztosítja, koordinálja. „Tavaly a Gac-oldali megemlékezésen jelen voltak a minisztérium képviselői is, akkor kezdődtek egyeztetések, hogy a honvéd sírokat rendbe kellene tenni.
A Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozó hivatala által most nyílt lehetőség az elképzelés kivitelezésére” – fejtette ki Virág Zsolt, hozzátéve, a felújítást Gyergyószentmiklós önkormányzata is támogatja, az újraszentelő ünnepség egyeztetése, időpontjának kitűzése is a városvezetés feladata. A Kavicsbánya utcai telepen pedig a munkások már javában tisztítgatják a temetőből elhozott kereszteket, szegélyköveket.
Jakab Gyula cégtulajdonos elmondta, nem is tudta, mit vállal tulajdonképpen, amikor a minisztériummal megállapodott. „A hó alatt nem látszott, hogy ezek a sírkövek betonba vannak öntve. Nehéz kivenni úgy, hogy ne sérüljenek. Márpedig vigyázni kell, mert ezek pótolhatatlanok” – magyarázta a geológus szakember. Mint megtudtuk, fel kell frissíteni a kereszteket, a közös emlékművet, ami azt jelenti, hogy az andezitkereszteken megtelepedett mohát el kell távolítani, a megkopott, alig olvasható feliratokat meg kell mélyíteni.
A szakember több problémát is említett, amelyek a munkát nehezítik. Ilyen például az andezit, mely a Görgényi-havasokból származik, nem a legkeményebb fajtából való, van, ahol pótlásra szorulna, egy kereszt pedig törött is. Ahhoz viszont, hogy ne üssön el a többitől, nem lehet új keresztet faragni, kőragasztóval és andezitporral kell kiegészíteni, összefogatni.
A közös műemléket ugyanakkor helyben kell majd tisztítani, ennél is kérdés vetődött fel: hogyan lehet eltüntetni a porózus anyagba beszivárgott gyertyaviaszt. Haladáshátráltató az is, hogy a feliratok megmélyítése csak akkor kezdődhet, ha megkapják a sírkertben nyugvók pontos névsorát. A nevek ugyanis sok helyen már kibetűzhetetlenek. A nevek várhatóan hamarosan felkerülnek a www.hadisir.hu honlapra, azonban a 218 katona közül 12-nek nem ismert a neve.
Balázs Katalin. Krónika (Kolozsvár)

2012. július 23.

Könyvet hoznak a világvándorok
Három, gyergyószentmiklósi gyökerekkel rendelkező személy jóvoltából míves könyvben jelentek meg a századforduló Gyergyószentmiklósának pillanatképei. Az ünnepélyes könyvbemutatóra július 25-én 17 órától a Korona Tükörtermében kerül sor.
Korabeli fotográfiák és egykori tárgyakból készült kollázsok színesítik azt a kötetet, mely Gyergyószentmiklós múltjába csalogatja olvasóját. Szerzője az itt született, de immár húsz éve Magyarországon élő Madaras Csaba, a könyvkiadást a budapesti Nemere-Print Kiadó vállalta, melynek ügyvezető igazgatója szintén elszármazott, Gál Levente. Egy harmadik, gyergyói gyökerekkel rendelkező személy is közreműködött: a kötet ajánlását írta és a bemutatón méltatni fogja Bartos Éva, az Országos Széchényi Könyvtár nyugdíjazott igazgatója.
Gyergyó-Szent-Miklós – Pillanatok címet viseli a kemény borítós, hatvan oldalas kiadvány, mely – a szerző szerint – a múlt hangulatát hozza vissza, magával ragad oly módon, hogy közben nem szakszavak tömkelegét sulykolja a fejekbe. A rövid, közérthető leírás mellett a képek uralják az oldalakat, így mindenki nyelvén szólnak, ahhoz is, aki visszavágyik, ahhoz is, aki egyszer látta és örökre megszerette Gyergyószentmiklóst.
„Régóta szerettem volna szülővárosomról egy formabontó könyvet megjelentetni, felvillantani a századforduló Gyergyószentmiklósát, s amint hírt kaptam a Világvándor szervezéséről, ez ösztönzést adott, alkalmat szolgáltatott a kiadásra” – mondja a kötet szerzője, Madaras Csaba, aki a kiadványban saját gyűjteménye elemeit teszi ily módon közkinccsé, hozza haza mindenki számára.
Az épületek szerelmese illő helyszínt választott az eseményhez: a Korona Tükörtermébe várja az érdeklődőket szerdán 17 órától könyvbemutatóra. A kötet ára 75 lej, a helyszínen megvásárolható.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

2012. szeptember 9.

Írótábor Szárhegyen: nemzedékek találkozója
Az írótáborok sorában sarokkőnek nevezte az idei, nyolcadik írótalálkozót Egyed Péter szervező, nagy erényének tartva, hogy Erdély tollforgatóinak két nagy nemzedéke találkozhatott. A szombati rendezvényzáró adott alkalmat, hogy nyilvánosságra hozzák az idei Csiki László-díjas nevét: Szabó Róbert Csaba a Hargita Megyei Tanács jóvoltából az elismerés mellé 1000 eurót kapott.
Az idei tábor egy felfelé ívelő folyamatnak, ha nem is a csúcsa, de minden bizonnyal egyik fontos állomása volt. A találkozó rangja és presztízse jól alakul, megtalálta helyét az írótársadalomban – értettek egyet az írótalálkozó részvevői, akik mintegy hatvanan töltöttek el együtt egy hétvégét Szárhegyen.
„Két nagy nemzedék találkozója lett ez a tábor: az egyik az a nemzedék, amelyik az erdélyi irodalomtörténetet írja, annak legjelesebbjei, a másik pedig az erdélyi legfiatalabb írók, akik most kezdik a pályát. Felemelő élmény volt a két generációt ugyanazon asztalnál látni" – fogalmazta meg a szombaton zárult szárhegyi írótalálkozó eredményét Egyed Péter költő, író, filozófus, egyetemi tanár..
A nyolcadik alkalommal megszervezett találkozón terítékre került a Pomogáts Béla által írt erdélyi magyar irodalomtörténet legfrissebb kötetével, amely az 1945 utáni időszakot öleli fel, de szó esett a készülő utolsó rész, az 1989-cel kezdődött „jelenkort" taglaló kötetről is. „A megjelent kétkötetes harmadik részben már mi is benne vagyunk, érdekes látni az értékelést" – nyilatkozta Egyed, a szakmai beszélgetések hasznát emelve ki, külön méltatva a tíz fiatal író, költő (Adorjáni Panna, Győrfi Kata, Horváth Előd Benjámin, Láng Orsolya, Papp Zakor Ilka, Potozky László, Serestély Zalán, Székely Örs, Varga László Edgár, Vass Ákos) bemutatkozására alkalmat adó délelőttöt. Rajzás 2012 nevet kapta az ifjú tollforgatók csapata, akiket kortársuk, Gondos Mária Magdolna mutatott be. Egyed szerint írásaik zöme „a félelmek tükre, az önkeresések krónikája", de többek szerint inkább kifejezésmódjuk újszerű, semmint a gondolatviláguk.
Díjátadás, ösztönzés
Idén sem maradt el a Csiki László-díj kiosztása, amelyet hagyományosan egy 35 év alatti alkotó vehet át. A Temetés este tízkor című novelláskötettel és a Fekete Dacia – Erdélyi rémtörténetek című könyvével került Szabó Róbert Csaba a díj várományosai közé. Tizenegy kötet tíz szerzőjének alkotásairól kilenctagú zsűri pontozással döntött. Szabó két évvel ezelőtt is a legesélyesebbek között volt, akkor Karácsonyi Zsolt előzte meg, most viszont nem akadt olyan, aki több pontot szerzett volna. A Látó főszerkesztő-helyettese a díj átvételekor elmondta: „Ez a díj a Látó folyóiratnak is szól, amely bajban van, a Maros Megyei Tanács kísérleteket tett arra, hogy önállóságát megszüntesse. A Látó számomra olyan hely, ahol nyugodtan lehet dolgozni, a 2006-tól megjelent négy könyvemet enélkül nem tudtam volna megírni. Köszönöm az elismerést, jókor jött a Látónak is, megérdemli a figyelmet." A szombat esti díjátadásra a Lázár-kastély lovagtermében került sor, ahol táborzáróként Boros Zoltán vetített le archív tévés dzsesszfelvételeket, majd pedig zongorázott is a jelenlévők örömére.
Jövőtervezés
Még egy írótalálkozó megszervezésére vállalkozik Egyed Péter és Fekete Vince, aztán átadják a marsallbotot – tudtuk meg. A két év múlva sorra kerülő újabb találkozó témáját is megszülte az idei tábor: az Erdélyből elment és Magyarországon alkotó írókról fog szólni, arról, hogyan fogadta őket a magyar társadalom. Felmerülnek majd az egzisztencia kérdései, de ez teremt alkalmat a magyar szembenézésre is – ígérik a szervezők.
Balázs Katalin, Székelyhon.ro

2012. december 20.

Évértékelő: kultúra és közösségépítés Gyergyószentmiklóson
„Közösség és kultúra a jövő záloga” – e gondolatot választotta mottójául a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ. Az intézmény igazgatója, Pál Levente kedden tartott évértékelőt.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ öt alkalmazottjával és számos segítővel ötven rendezvénynek volt fő- vagy társszervezője a 2012-es évben, a kultúraszervezés és közösségépítés terén fejtve ki tevékenységet – mondta Pál Levente intézményigazgató, a partnerek között említve Gyergyószentmiklós önkormányzatát, egyházakat, civil szervezeteket, magánszemélyeket, és kiemelve az Ifitéka önkénteseit.
Az idei rendezvények közül külön említette a Világtalálkozót és Csárdásrekordot, mint a legnagyobb szellemi töltetű eseményeket, a Sportnapokat, melyek a sok sportbarát és szervezet hozzáállását tapasztalva folytatásra érdemesek, a Gyilkostói Sokadalmat, amely egyetlen magyar kulturális rendezvénye Gyilkostónak, így méltán tart igényt folytatásra, helyi és megyei önkormányzati támogatására. A művelődési központ rendezvényei közül az igazgató még kiemelte az idén útjára indított Országjárók-Világjárók sorozatot, jelezve, januárban a nyolcadik rész Dél-Kóreába enged betekintést. Sikeresnek ítélte meg a Klasszikus és komolyzenei bérletet; az eddigi előadások több mint 250 néző előtt kerültek sorra, ugyanakkor fontosnak tartja a havi táncházak folytatását is. Ez utóbbi kapcsán elmondta, szeretné, ha a középkorúak is részt vennének az eseményeken, hiszen éppen ők azok, akik sokszor felidézik emlékként az egykori, táncházi hangulatot. Tervek jövőre
„Elkezdett sorozatainkat folytatni szeretnénk, újabbakkal egészítve ki” – közölte Pál Levente. A tervek szerint Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy mellett Gyergyószentmiklós is helyszíne lesz a történelmi előadássorozatnak, ahol magyarországi előadók ismertetik a magyarság útját honfoglalástól a modern korig. Erősítenék a Szent Anna-napok rendezvényét, megtörténhet, hogy az esemény a Kokojza Fesztivállal olvad egybe.
„Fontos fogaskerekévé váltunk a városnak” – foglalta össze Pál Levente a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ jelentőségét, a soron következő eseményről, a városi szilveszterezésről is szólva. Az évbúcsúztató ünnepségnek ugyan még nincsen készen a végleges programja, de már tudni lehet, hogy újra lesz szerencsemalac Len Emil felajánlásaként, melyet ingyenes sorsjeggyel lehet megnyerni. A Borszéki DNS ad koncertet, éjfél előtt ünnepi beszédet mond Mezei János polgármester, újévi áldás hangzik el az egyházak képviselői részéről. Lesz forralt bor, tűzijáték és jókedv – ígérik a szervezők.
Az új évre is van már híre a művelődési központnak: januártól lehet megvásárolni a Világvándor dvd-t, mely az ünnep szellemét idézi meg. Ára 20 lej, a bevételt jótékony célra szánja az intézmény.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

2013. január 4.

„Szeretünk nagy hazugságokban élni” – interjú Farkas Wellmann Endrével (1975. május 22-én született Marosvásárhelyen. A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett filológia–idegen nyelv szakon, 1998 júniusában a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium újságíró szakán diplomázott, majd 2007-ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–néprajz szakán szerzett tanári oklevelet, majd mesteri fokozatot kultúrakutatásból.
Diákként kezdett publikálni és lapot szerkeszteni, számos sajtóorgánumnak volt a belső és külső munkatársa, de vezetett irodalmi kört, és dolgozott az EMKE-nél és a Kriterion Könyvkiadónál is. Tagja az E-MIL-nek és a Magyar Írószövetségnek, alapító tagja a budapesti Fiatal Írók Szövetségének. Kötetei: A lelkiismeret aluljárói (Versek, Mentor, Marosvásárhely, 1997.), A vágy visszakézből (Versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1999.), Kulipendium (Versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1999.), Könnyűrulett (Kísérleti regény, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2000.), Lucius Domitius lázbeszéde (Versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009.), L. D. hagyatéka (Versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2012.) Tavaly decemberben megkapta az E-MIL oklevéllel és 2000 euróval járó Méhes György-nagydíját.)
„A szeretetről csak akkor érdemes szólni, ha az tartalommal tud telítődni, és úgy érzem, hogy ezt a 21. század hajnalán érdemes volt kimondani. Mindenki mindenhol imád a szeretetről papolni, a hétköznapjaink valóságában pedig ebből gyakorlatilag szinte semmi nem működőképes.”
– Egész eddigi munkája elismeréseként és tavaly novemberben megjelent L. D. hagyatéka című, hatodik önálló verseskötetéért decemberben megkapta az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Méhes György-nagydíját. Korábban e könyv kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban vagy legalábbis a következő évtizedben nem kíván több verseskötetet kiadni. Változtatott a díj ezen az elhatározásán?
– Rendkívüli megtiszteltetésnek érzem, hogy kitüntettek, hiszen egy nagy presztízsű díjról van szó, ráadásul ez az első igazán komoly elismerése huszonkét évnyi irodalmi tevékenységemnek. De a világképemet nem módosította, nem érzem, hogy gyarapodna a mondanivalóm a világról. Az L. D. hagyatéka kötet sok mindent tisztázott bennem, olyan dolgokat, amelyeket lehet, hogy csak így sikerült saját magam számára is egyértelművé tenni. Motiváló jellege viszont van a díjnak. Különben nem azt mondtam, hogy mindenféle kapcsolatot megszakítok az irodalommal, hanem azt, hogy verset nem fogok írni egy darabig. Egyébként azt szokták mondani, hogy az én koromban minden valamire való költő vagy halott, vagy halhatatlan... Nem kell nekem feltétlenül verset írnom.
– Immár három esztendeje Gyergyóalfaluban tanít. Menynyire érzi az elismertséget idehaza?
– Semennyire. Nem az elismerés tart itt. Nagyon szeretem a munkámat és a tanítványaimat, nem tudnék tőlük elszakadni. Ezek olyan morális vállalások és kötődések Alfaluhoz, amelyek – bár többször megfordult a fejemben – nem engedtek elmenni. Nem költőként tartanak nyilván Alfaluban, bár a tanítványaim tudnak az irodalmi tevékenységemről. Végül is ehhez kapcsolódik, hogy a baráti kapcsolataim révén – akár a Kimenő Fesztiválon, akár az általunk szervezett irodalmi körökön – elismert kortárs írókkal, költőkkel ismerkedhetnek meg az itteni fiatalok. Azt hiszem, minden máshoz roszszabbul értek, mint a kultúraszervezéshez és a tanításhoz, és úgy érzem, csak a munkámat végzem, semmivel sem többet. Nem várok elismerést, sőt az sem zavar, ha ez időnként egyesek nemtetszését váltja ki.
– Miről szólnak a 2009-es Lucius Domitius lázbeszéde „folytatásaként” megjelent L. D. hagyatéka versei?
– Az alapkérdés az volt: ha Néró sorsa és néhány cselekedete máskor és máshogyan formálódik, hogyan nézne ki a mai Európa? Azt látom, hogy a kereszténység morális válságon megy keresztül, mert bár az elnevezés Krisztus követését jelenti, a keresztény világ nem a krisztusi úton halad. Az vetődött fel bennem, mennyivel lenne másabb a mai Európa, ha az egyház nem úgy intézményesül, ahogyan megtörtént: ha hangsúlyosabb lenne a jézusi tanítás és visszafogottabb a Pál apostoli értelmezés és menedzsment, hogyha a szeretetet nem azért tűzzük zászlóra, hogy lobogtassuk.
Mert ez a szó ma már semmit nem jelent. A szeretetről csak akkor érdemes szólni, ha az tartalommal tud telítődni, és úgy érzem, hogy ezt a 21. század hajnalán érdemes volt kimondani. Mindenki mindenhol imád a szeretetről papolni, a hétköznapjaink valóságában pedig ebből gyakorlatilag szinte semmi nem működőképes. Úgy érzem, hogy a világunk aljas és hazug, rombol, ezzel találkozom nap mint nap, és képtelen az újjáépülésre, de pusztulása közben még megpróbálja vélt értékrendjét valamilyen formában fenntartani és propagálni vagy eladni, ha tetszik. És ezen az eladásgondolaton is érdemes egy picit elmélázni.
– Néró császár, vagyis Lucius Domitius költői hagyatékának rekonstrukciójaként is felfogható a kötet. Mit akar üzenni a költő, és miért éppen e történelmi személyiséget választotta „eszközéül”?
– Tudjuk, hogy Néró sosem akart császár lenni, belekényszerítették ebbe a helyzetbe. Tudjuk azt is, hogy alapvetően művészi ambíciókat dédelgetett magában, de tehetsége még arra sem jogosította fel, hogy középszerű legyen. Egyfajta szegénységnek vagy akár életképes őrületnek is tekinthető, hogy felgyújtotta Rómát, amikor meg akarta írni a Trójáról szóló eposzát, és rádöbbent, hogy addig még sosem látott égő várost. Állítólag az egyik dombról nézte, ahogyan Róma lángokban áll, és rettenetesen élvezte.
Ennek az őrült gesztusnak számomra sokkal mélyebb üzenete van, mert Nérónak ugyanakkor az is volt a célja, hogy újjáépüljön a város. A történelem során sok példa volt nagy égésekre, és a pusztulás mindig valamilyen megújhodást követelt. Miután leégett a züllött Róma, egy kicsit más lett a világ. Az egyik versben éppen azt mondom el, hogy márpedig Róma még egyszer égni fog, mert Európának és az emberiségnek ebben látom az esélyét a jövőre. Hiszek abban, hogy valamilyenfajta erkölcsisége kell legyen a világnak, s itt értsünk egyszerűen egy olyan morális értékrendet, amely hogyha válságba is kerül és megbukik, képes a maga helyére valami újat kitermelni. Valami újat, amitől még egy kicsit megéri embernek lenni a Földön.
– Még kéziratban volt a kötet, amikor megemlítette, hogy sokan fel fognak hördülni ezeket a verseket olvasva...
– Bejött. Érdekes viszont, hogy a felhördülők többsége is egyetértett velem, bár azt mondták, ejnye-bejnye, így nem lehet beszélni. Várható volt, hogy sokak nemtetszését fogja kiváltani, mert szeretünk nagy hazugságokban élni, szőnyeg alá seperni mindent, és úgy gondolni, hogy amivel nem foglalkozunk, az nem is jelent problémát. Ami pedig kényelmetlen, azzal azért nem nézünk szembe. De ott van a szeretet és a megbocsátás mint kínálkozó megoldás bármire... Szent Pál óta kézenfekvő kulcsszó a szeretet, aminek leple alatt bármit el lehet követni.
– Érződik már Róma füstje?
– Számomra igen. Tudom, hogy Rómának égnie kell. Nem peszszimizmus ez, ellenkezőleg. Hiszek abban, hogy az őrület után mindig letisztulás és rend következik. Nem tudom, mi lesz az égés után – lehet, hogy akkor majd újra úgy gondolom, hogy érdemes verset írni. És persze, Róma itt is metafora...
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár),

2013. január 13.

Rendőrségi „érdeklődés” a Wass Albert-emlékest miatt
A Wass Albert születésének 105. évfordulójára szervezett gyergyószentmiklósi megemlékezést követően rendőrök tettek fel kérdéseket a rendezvényszervezőknek. A rendőrségi sajtószóvivő szerint az esemény törvényességének vizsgálata van folyamatban.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ, a Rákóczi Szövetség és az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány szervezésében január 8-án tartottak Wass Albert-emlékestet a művelődési ház Karancsi Sándor-termében. Az eseményt követő napokban több személyt is megkerestek a rendőrök. „Megkerestek otthonomban a rendőrség képviselői, arról érdeklődtek, ki volt a Wass Albert-emlékest ötletadója, szervezője. Mondtam, városi kulturális felügyelőként fontosnak tartom, hogy a szellemi nagyjainkra legalább kerek évfordulóikon megemlékezzünk, akinek szobra van a város területén, annál koszorúzzunk. Tudomásom van arról, hogy a román állam háborús bűnösként tartja számon Wass Albertet, de mi az íróra emlékeztünk, a Duna Tévé által készített portréfilmet tekintettük meg, az Üzenet haza című verset hallgattuk meg, és felkérésemre Selyem Antónia beszélt Wass Albertről, az íróról. Kérdésükre azt is közöltem, hogy állam- és románellenességről, Erdély leszakításáról szó nem esett a rendezvényen” - nyilatkozta Kisné Portik Irén kulturális felügyelő, az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány vezetője. Hozzátette: eszébe nem jutott volna, hogy Wass Albertre tilos emlékezni, korábban könyvtárigazgatóként sem kapott semmi olyan utasítást, hogy a Wass-kötetek index alatt lennének. Szintén rendőrök keresték fel munkahelyén Czegő Csongort, a művelődési ház gondnokságát ellátó Figura Stúdió Színház igazgatóját. „Mint a rendezvénynek helyet adó művelődési ház gondnokát kérdeztek meg arról, hogyan és milyen körülmények között jöhetett létre ez a rendezvény, ki szervezte és ki engedélyezte azt, valamint arról is érdeklődtek, ki biztosította a rendezvény anyagi fedezetét. Amit elmondtam, egy író születésének évfordulóját ünnepelték a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ és két civil szervezet által létrehozott rendezvény keretében” – tájékoztatott az igazgató. Hozzátette, nincs tudomása arról, hogy létezne olyan tiltólista, mely szabályozná, hogy Romániában mely alkotókról, festőkről, írókról szabad és kiről tilos megemlékezni. Elmondása szerint a rendőrség képviselői először szóban érdeklődtek, majd péntek délelőttre a rendőrségre invitálták, ahol nyilatkozatot kellett tennie. Itt értesült arról is – mint elmondta –, hogy a gyergyószentmiklósi ügyészség által hivatalból indított eljárásról van szó. Selyem Antónia is kérdésekre kell feleljen, őt hétfőn 10 órára hívták a rendőrségre. A megemlékezés társszervezője, a gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség vezetője értetlenül áll a megkeresés előtt. „A Wass-könyveket árulják a könyvesboltokban, itt adták ki az országban, mi itt vásároltuk meg. Nem értem, mi a gond, ha megemlékezünk a szerzőről.” A rendőrségi kikérdezések okáról, céljáról Filip Gheorghe rendőrségi sajtószóvivőt is megkérdeztük. „Az esemény törvényességének ellenőrzése zajlik, ez van a kérdésfeltevések mögött. Ez egy szokványos eljárás, ellenőrzés, mert még kivizsgálásnak sem nevezném, gyakran kerül rá sor, ha egy esemény kapcsán észrevételezés érkezik hozzánk, vagy mi észrevételezünk olyasmit, mely felveti a törvényesség kérdését. Az ellenőrzés folyamatban van, amennyiben törvénysértésre derül fény, azt nyilvánosságra fogjuk hozni” - összegzett a szóvivő.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

2013. január 22.

Az ügyészség vizsgálja a Wass Albert-megemlékezést
„Információgyűjtés zajlik egyelőre, ennek alapján derül ki, indul-e nyomozás, bűnvádi eljárás a rendezvényszervezők ellen” – tájékoztatott Irinel Valeriu Crudu ügyész a január 8-án Gyergyószentmiklóson tartott Wass Albert-megemlékezéssel kapcsolatosan, ismertetve a vonatkozó jogszabályokat is
A Wass Albert születésének 105. évfordulójára szervezett rendezvény kezdeményezői, házigazdái mellett az eseményen részt vevők közül is kihallgattak egyeseket Gyergyószentmiklóson. Többek közt arra szerettek volna választ kapni, hogy az érintetteknek van-e tudomásuk Wass Albert háborús bűnösségéről, a rendezvényen volt-e szó Románia egységének megbontásáról, Erdély elcsatolásáról.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ, a gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség és az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány által megrendezett január 8-i megemlékezés következményeiről Irinel Valeriu Crudu ügyész, a gyergyószentmiklósi ügyészség szóvivője nyilatkozott. Leszögezte: nem bizonyos személy feljelentésének következtében indult kivizsgálás, a rendezvény nem volt titkos, az ügyészség hivatalból indított információgyűjtést.
Wass Albert személye ugyanis – bár irodalmi tevékenységet folytatott – nem választható el attól, hogy Romániában háborús bűnösként van nyilvántartva. Ezt támasztja alá a Kolozsvári Népbíróság 1946. március 13-án kelt határozata. Volt szándék Wass Albert rehabilitálására, de ezt a kolozsvári fellebbviteli bíróság 2008 márciusában elutasította, nem találva új bizonyítékokat a korábbi döntés megváltoztatására. Wass Albert tehát az országban háborús bűnösként van nyilvántartva, és az ilyen személyek népszerűsítése törvénybe ütköző.
A szóvivő a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet 5-ös cikkelyének 1-es bekezdését idézte, eszerint azok, akik olyan személyeknek a kultusza érdekében, akik béke vagy emberiség ellenes bűntetteket követtek el vagy fasiszta, rasszista, xenofób ideológiát terjesztenek, propagandát fejtenek ki bármely eszközzel, nyilvánosan, 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel és bizonyos jogok gyakorlásától való eltiltással büntetendők.
Hangsúlyozta: ami most történik, a kihallgatások sorozata csak információgyűjtés, még nem bűnügyi nyomozás. A kapott információk alapján dől el, indul-e bűnvádi eljárás a rendezvényszervezők ellen. Szintén felderítés alatt áll az a kérdés is, hogy volt-e engedélyük a szervezőknek levetíteni a Duna TV által készített Wass-portréfilmet – közölte a szóvivő. A szerzői jogokra vonatkozó 1996/8-as törvény megsértői ugyanis 1 hónaptól két évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetők, vagy pénzbírság róható ki rájuk
Kérdésünkre, hogy miként vásárolhatók meg Wass Albert irodalmi művei a könyves üzletben, az ügyész kijelentette: a kiadványok a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet életbe lépése előtt láttak napvilágot, és a törvények nem visszaható jellegűek. Szintén a törvények jellemzői, hogy nem ismeretük nem mentesíti felelősség alól az elkövetőt.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

2013. január 24.

Szigorú fellépés a garázdálkodó gyergyószentmiklósi cigányok ellen
Mivel az elmúlt hónapokban elszaporodott a romák által elkövetett lopások, garázdálkodások száma, elfogyott a gyergyószentmiklósi magyar lakosság türelme, és határozott intézkedések foganatosítására szólítja az önkormányzat és a rendfenntartó erők vezetőit.
Közösen próbál gátat vetni a romák által elkövetett bűncselekményeknek Gyergyószentmiklóson az önkormányzat, a rendőrség és a lakosság egy része. A közel 18 ezer lelkes, Hargita megyei városban a tavalyi népszámlálás szerint 445 cigány nemzetiségű él, számuk azonban a becslések szerint ennek többszörösére rúg, ám mivel többségük nem rendelkezik személyi igazolvánnyal, és más településekről vándorolt be, pontos adatok nincsenek.
Mivel az elmúlt hónapokban elszaporodott a romák által elkövetett lopások, garázdálkodások száma, elfogyott a magyar lakosság türelme, és határozott intézkedések foganatosítására szólítja az önkormányzat és a rendfenntartó erők vezetőit. Egy internetes közösségi oldalon „Gyergyószentmiklós nem a cigányoké” elnevezésű csoport nemrég 400 panaszt juttatott el a polgármesteri hivatalhoz.
A sérelmekről, atrocitásokról, lopásokról beszámolva feltárják, hogy a romák rendszeresen zaklatják a lakosokat, az iskolából hazaigyekvő gyerekeket, akiket fenyegetnek, tízóraijukra, értékeire vadászva megtámadják őket. Éjszakánként gyakori a csendháborítás a lakónegyedekben, sorozatosak a tolvajlások a városban, a kéregetők agresszíven reagálnak az elutasításra, sőt a tele bevásárlókosarakat is megdézsmálják. Novemberben cigány családok közötti nézeteltérés fajult odáig, hogy a részvevők tizenhét, magyarok lakta ingatlan ablakait is betörték.
Különben a törvénytelenségek többségét nem a helyi, hanem a bevándorló, Gyergyószentmiklóson bejelentett lakhellyel nem rendelkező romák követik el. Egyed Zsolt helyi lakos, a csoport szószólója egyébként közölte, a megnevezés ellenérzést váltott ki „irodai jogvédők” részéről, akik perrel is fenyegették, emiatt a bűncselekmények megfékezését szorgalmazók immár „Közösen Gyergyószentmiklósért” néven szervezkednek. Ugyanakkor a polgármesternek átnyújtott dokumentumban is leszögezik: nem cigányellenesek, hanem rendpártiak, és csupán „a társadalmi rendet aláaknázó, destruktív elemek mozgásterét kívánják beszűkíteni”, és nemzetiségtől függetlenül minden jóakaratú, építő szándékú embert a közösség tagjának tekintenek.
A város mondhatni egész lakosságát foglalkoztató témában kedden a nyilvánosság kizárásával folytatott megbeszélést Mezei János polgármester a roma közösség, illetve a panaszosok képviselőivel, továbbá a városi rendőrség vezetőségével. A városvezető hangsúlyozta, amikor szóvá teszi a garázdálkodókat, nem a cigányság egészéről, hanem csak a vétkesekről beszél.
„Amikor a megbeszélésen falopás miatt vontuk kérdőre az egyik roma képviselőt, ő visszakérdezett: hát először magától kértem, de mivel nem adott, nem volt mit tennem, különben megfagynak a gyermekeim. Az a legnagyobb baj tehát, hogy a cigányok hangadói sem tartják véteknek, ha a máséból vagy a közösből tulajdonítják el, amire égető szükségük van” – számolt be utólag a találkozón elhangzottakról a polgári párti elöljáró.
Mezei arra figyelmeztette a bűnelkövető romákat: beláthatatlan lakossági felháborodásra számíthatnak, ha nem vetnek véget a garázdálkodásnak, és nem próbálnak felzárkózni. A polgármester hozzátette, az önkormányzat fokozott szigorral lép fel minden esetben, amikor áthágják a törvényt, például kitoloncolja az illegálisan betelepülőket, a jogerős bírósági határozat alapján folytatja az illegálisan felhúzott ingatlanok lebontását (eddig közel negyven, romák lakta házat számoltak fel a városban), továbbá megvonja a számlákat nem fizető családoktól az ivóvíz-szolgáltatást. „Ingyenélőket, garázdákat nem hajlandó eltartani a közösség” – szögezte le a polgármester, hozzátéve: a Téglagyári utcában 64 ezer köbméter vizet használtak el a romák díjfizetés nélkül.
Mezei arra utasította a vízszolgáltató társaságot, hogy küldjön felszólítást a tartozás kifizetésére azoknak, akiknek nincs szerződésük, és mégis csatlakoztak az ivóvízhálózatra. A tervek szerint hamarosan négy alkalmazottal növelik a helyi közösségi rendőrség állományát, hogy hatékonyabban tudjanak fellépni a tolvajokkal, garázdákkal, koldusokkal, a lakosságot félelemben tartó személyekkel szemben.
Szigorúbban ellenőrzi majd az önkormányzat, hogy rendszeresen járatják-e iskolába gyerekeiket a cigányok. A megbeszélés után Mezei János és Egyed Zsolt is azt mondta, biztatónak látják az elért eredményt, az ígéretek reményre adnak okot, de hozzátették azt is: az együttélés szabályait eltérő módon értelmezik Gyergyószentmiklós különböző nemzetiségű lakói.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár),

2013. február 22.

Beidézték az ügyészségre a Wass Albert-megemlékezés gyergyói szervezőit
Idézést kapott a gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezés két szervezője: gyanúsítottként kell hétfőn megjelenjenek az ügyészségen. Az eset kapcsán Bákai Magdolna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gyergyószéki szervezetének elnöke hívott össze sajtótájékoztatót.
„Pedig már azt hittem, kölcsönösen meggyőződtünk arról, hogy nem akarunk senkit bántani, a januári megemlékezés egy kulturális esemény volt” – fogalmazott az eseményen Kisné Portik Irén, aki egyúttal felidézte, hogy 1973-ban került a hatóságok látószögébe „negatív elemként”, és meg volt győződve, hogy az utóbbi 23 év elmossa még az emlékét is annak a sok kellemetlenségnek, amit végig kellett élni.
Bákai Magdolna bejelentette, felhatalmazást kapott, hogy az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nevében elmondja, nem értenek egyet azzal, hogy Wass Albert miatt civileket meghurcoljanak, valamint Wass Albertet nem tartják háborús bűnösnek. „Reméljük, hogy sikerül újra felvenni a pert, és rehabilitálni Wass Albertet. Az EMNT és az EMNP ugyanakkor vállalja, hogy politikai, erkölcsi és jogi asszisztenciát biztosít Kisné Portik Irénnek és Selyem Antóniának” – jelentette ki.
Kisné Portik Irén köszönve a biztatást, kifejtette: jólesik számára, hogy ilyen ügyben életében először védelmezője is akadt. Újságírói kérdésre kifejtette azt is, hogy a Magyar Polgári Párt tagjaként úgy érzi, itt a pártok összefogtak az ügy érdekében, az MPP is mögötte áll, Mezei János polgármester szintén biztatta, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ügy tisztázódjon, és hogy holnap ne legyenek újabb személyek beidézve. Amennyiben bűnvádi per lesz a következménye a vizsgálatnak, a szervezők akár 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnak háborús bűnös propagálása címen.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár),

2013. február 25.

Elítélik a Wass Albert-megemlékezés szervezőit?
Többórás kihallgatás után távozhattak az ügyészségről hétfőn a gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezés szervezői, Kisné Portik Irén és Selyem Antónia. Ellenük büntetőeljárás van folyamatban.
„Ügyvéd nélkül akár nagyobb bajba is keveredhettünk volna, jelenléte sokat segített a feltett kérdések megválaszolásában” – összegzett Kisné Portik Irén, aki Selyem Antóniával együtt hétfőn 11 órára gyanúsítottként volt beidézve a gyergyószentmiklósi ügyészségre. Selyem Antónia egy órán át válaszolt a kérdésekre, nyilatkozatot írt, Kisné Portik Irén pedig kicsivel 14 óra előtt hagyhatta el az ügyészség épületét. Mindketten azért lettek gyanúsítottak, mert megszervezték a Wass Albert születésnapjára való emlékezést január 8-án.
Amint Valeriu Irinel Crudu ügyész, az ügyészség szóvivője elmondta, nem volt feljelentő, az ügyészség hivatalból indított kivizsgálást, miután tudomást szerzett arról, hogy a rendezvényen egy háborús bűnösre emlékeztek, ugyanis a háborús bűnösök propagálása törvénybe ütköző, 3 hónaptól három évig terjedő börtönbüntetés szabható ki.
„Jelenleg büntetőeljárás van folyamatban, a bűnügyi kivizsgálásnál tartunk. A szerzett információk összegzése alapján születik döntés, hogy a bíróságra továbbítjuk-e az ügyet. Fontosnak tartom elmondani, hogy a gyanúsítottak élhettek jogaikkal, jogi képviselő jelenlétében voltak az ügyészségi meghallgatáson, és megilleti őket az ártatlanság vélelme mindaddig, amíg ügyükben ítélet nem születik” – fogalmazott a szóvivő. A Wass Albert háborús bűnösségét megkérdőjelező sajtós kérdésekre kifejtette: az 1946-os népbírósági döntés erről tanúskodik, ennek megalapozottságát neki nem tisztje firtatni.
Megtudtuk, ilyen esetekben az eljárás időtartama nincs maximalizálva, ajánlott, hogy a büntetőeljárás kezdetétől számított hat hónapon, az észrevételezést követő egy éven belül szülessen döntés az ügy lezárásáról, illetve bíróságra küldéséről.
„Emberségesen bántak velünk, segítőkész ügyésszel találkoztunk. Újra megerősítettük, hogy a mi szándékunk az író méltatása volt, nem akartunk semmilyen románellenes, emberségellenes eseményt szervezni” – nyilatkozták a rendezvényszervezők. Az ügyészségen történtekről, a várható fejleményekről ügyvédjük, Szőcs Sándor nyilatkozott. Szőcs az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jogi képviselője, e két szervezet ajánlott segítséget a bajba került rendezvényszervezőknek.
„A bűncselekmény, amellyel az ügyfeleimet vádolják, nem állja meg a helyét, ugyanis Wass Albert nem háborús bűnös. Van ugyan egy erre vonatkozó határozat, de abból első olvasatra is kiderül, hogy teljesen ártatlanul volt elítélve. Ezt az Amerikában végzett vizsgálat is alátámasztja. Ezen túl a vád egy olyan megemlékezéssel kapcsolatos, ahol Wass Albertet mint írót méltatták, és sokan a részvevők közül nem is tudtak arról, hogy az ünnepelt háborús bűnös. Maga az ügyész is beismerte, utána kellett nézzen, mert ez nem egy nyilvánvaló tény. Remélem, hogy az ügyész megértette mindezt, a bűnügyi eljárás lezárásra kerül, nem jut bíróságra” – fejtette ki az ügyvéd. Szőcs elmondta, procedurális szempontból most a bizonyítékgyűjtés van folyamatban, ezt követi a nyomozati anyag bemutatása. A vádeljárás megszüntetése megeshet a nyomozati anyag bemutatása előtt is. Ha mindez nem történik meg, bíróságra küldik az ügyet, majd ítéletet hoznak. Az ügyvéd optimista, hangsúlyozta, ő hisz az igazságszolgáltatás becsületességében, „bár való igaz, ahol politikai nyomás létezik, nagyobb lehet a bírósági tévedés valószínűsége” – fogalmazott. Bevallotta: meggyőződése, hogy van egy feljelentő az ügy mögött, az eljárást nem az ügyészség indította hivatalból, bár lehet, sosem derül ki, hogy ki a valós személy, a nyomozati anyagból is egy rendőrségi besúgó álnevére derül csak fény. „Ez az egész nyomozás a szabad gyülekezési és a véleménynyilvánítási alapvető jog elég durva megsértése, hasonló esetről nincs értesülésem” – összegzett Szőcs Sándor.
Tekintettel arra, hogy mostanság több Wass Albert-megemlékezést is terveztek, terveznek Gyergyó térségében, olvasói kérdést tettünk fel Szőcs Sándor ügyvédnek: az egyszerű ember nyugodt lélekkel elmehet egy ilyen eseményre vagy jobb, ha távol marad, tartva a következményektől? „Én nem félnék elmenni egy ilyen rendezvényre, de engedjék meg, hogy ne adjak senkinek tanácsot.”
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

2013. április 18.

A könyv vonzáskörében
Ma kezdődik és április 26-áig tart a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban a könyvtári napok. A rendezvénysorozatot 2006 óta áprilisban tartják Csíkszeredában, mivel április 23. a könyv és a szerzői jogok világnapja, továbbá Romániában a könyvtárosok napját is ekkor ünneplik.
A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is a könyvtári napok keretében lép érvénybe a megbocsátás hete, amikor a megyei könyvtár elengedi a késedelmi díjat, ha az olvasók visszaszolgáltatják a korábban kikölcsönzött kiadványokat, dokumentumokat. A programok közt szerepelnek író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, előadások, valamint tematikus környezetvédelmi nap a Föld napján, április 22-én. A szervezők célja a minőségi kultúrafogyasztás ösztönzése, az olvasáskultúra fejlesztése, a kulturális értékeink iránti érdeklődés felkeltése. Az iskolások, óvodások számára meghirdetett foglalkozásokra a nagyobb csoportokat előzetes bejelentkezés alapján fogadják.
Elsőként az Erdélyi Gyopár, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) folyóirata és kiadója mutatkozik be ma 18 órától a megyei könyvtár előadótermében Balázs Katalin felelős szerkesztő, Dezső László, az EKE országos szervezetének elnöke, illetve Macalik Ernő biológus részvételével. A rendezvénysorozat jövő héten folytatódik, hétfőn, a Föld napján reggel 9 órától Békés találkozás a medvével címmel Szabó Szilárd természetvédelmi szakértő (Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség) tart rendhagyó környezetvédelmi órát kisiskolások számára, 17 órától pedig a felnőtteket várják a könyvtár épületébe, mivel Gombos Sándor egyetemi adjunktus, a Sapientia EMTE tanára értekezik az ökotoxikológiáról (környezetszennyezésről).
Április 24-én, szerdán 13 órától Farkaskoma címmel a könyvtár Fakalinka bábtársulata mutat be mesejátékot, melyet pénteken délelőtt 10 órától is előadnak. Gyermekcsoportokat még csütörtökön délelőtt 10-től 12 óráig várnak a könyvtár előadótermébe, amikor is a Kincses szigetek című játékos könyvtári foglalkozáson vehetnek részt. A foglalkozásra gyermekcsoportokkal a 0753–073489-es telefonszámon Török Editnél lehet jelentkezni. A filmkedvelő fiatalok, felnőttek számára április 25-én, csütörtökön 18 órától az Árnyékok, nők, kalapok, fegyverek című rendezvényen a Raymond Chandler Hosszú álom című könyve alapján készült, The Big Sleep (rendező: Howard Hawks) című filmet vetítik. Ezt követően a látottakat Makai Beáta filmesztéta által moderált beszélgetésen vitathatják meg az érdeklődők. Április 26-án, pénteken két író-olvasó találkozót is tartanak a megyei könyvtár előadótermében. Varró Dániel budapesti költő, műfordító, a Túl a Maszat-hegyen (2003) és a Szívdeszszert (2007) című kötetek népszerű szerzője az egyik meghívott, aki 13 órától találkozik olvasóival. Beszélgetőtársa Lövétei Lázár László költő, műfordító, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője lesz. Nicolae Bucur műkritikus, egyetemi tanár és Constantin Catrina zenetudós, népzenekutató Tezaur de etnografie şi folclor în judeţele Covasna şi Harghita című néprajzi tanulmánykötetét 18 órától mutatják be Constantin Secară zenetudós és Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens közreműködésével, Nicolae Bucur Ademenirea Timpului című válogatott publicisztikai írásait tartalmazó kötetét pedig Stelian Busuioc tanár, publicista ismerteti.
Szőcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár).

2013. május 27.

Hatvanöt keresztet loptak el Hévízen
Emlékezni készültek Maroshévízen vasárnap, a Hősök napján. Az esemény „keserű” lett, hisz két nappal korábban ismeretlen tettesek 65 fakeresztet távolítottak el a hősök sírhantjairól.
„Éppen az újonnan állított öt keresztet akartuk lefesteni pénteken, s készülni a vasárnapi ünnepségre, amikor a temetőbe érve azt láthattuk, valakik meggyalázták a sírokat” – számolt be Czirják Károly, a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület elnöke azon szervezet nevében, amely már évek óta vállalja a temető gondozását, a Hősök napján a megemlékezés, koszorúzás szervezését. A 145 fakeresztből 65 darabot vittek el ismeretlen tettesek, ezek közül hat került elő szemétdombon, bozótosban eldobálva. „Érteném, ha fémkeresztek lettek volna, ócskavasnak szánták, s azt is elfogadnám, ha tél lenne, valaki tüzelő gyanánt akarta volna hasznosítani, de így nem találok más indokot, mint a hősi halottak emlékének meggyalázási szándékát” – közölte Czirják.
Nem nyughatnak békében
A maroshévízi katonai temetőben eredetileg 186 katonát temettek el, közülük 30 olasz katona holttestét 1930-ban kiásták és hazájukba vittek. Jelenleg a temetőben 156 katona sírhantja közül csupán 145 van megjelölve, az eltelt évek során sokra rátemetkeztek. 145 fejfa áll, az elkorhadtak helyére került az öt új – közölte az egyesület elnöke. Hozzáfűzte: a temetőt nyugodtan nevezhetjük nemzetközi katonai temetőnek, hisz jelenleg német, lengyel, orosz, ukrán, lengyel, cseh, román és magyar katonák nyugszanak ott, köztük három maroshévízi is. „Azok a barbárok, akik a temetőt meggyalázták, nem gondoltak azokra, akik fáradságot nem ismerve minden évben rendbe teszik, takarítják a temetőt, de azokkal a katonákkal szemben sem voltak tisztelettel, akik ott nyugszanak, akik életüket adták a haza megvédéséért” – tette hozzá.
A kegyelet koszorúi
Május utolsó vasárnapján, a Hősök napján a megcsonkított sírhantoknál került sor a megemlékezésre. 12 órára közel 40 személy gyűlt össze, hogy megemlékezzenek azokról az emberekről, akik az életüket adták a hazáért. Koszorút helyeztek el: Balogh Ádám, a németországi Volksbund megbízottja, Bodor Attila a helyi RMDSZ részéről, Bodor Lajos a helyi EMNP-től, Ladó Miklós a települési Székely Tanács részéről és Czirják Károly a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület részéről. A pénteken történteket hétfőn jelentették a rendőrségen, illetve a helyi önkormányzatnak.
Tenni kell valamit
Az 1973-ban keltezett Genfi Egyezmény rendelkezik arról, hogy az aláíró országok kölcsönösen gondozzák a hősi halottak sírjait. Románia törvényei közé is iktatták ezt, mint ahogy rendelkezés van arról, hogy a hősi halottak temetkezési helyeinek felügyelete a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Létezik országos intézmény is, amely háborús sírok és emlékművek védelmével megbízott, ezek alegységei civil szervezetek, melyek több-kevesebb tevékenységet fejtenek ki. Mihály Zita, a Hargita Megyei Műemlékvédelmi Hivatal szaktanácsosa elmondta, nem tartozik feladatkörükbe az ilyen ügyek intézése, ennek ellenére készségesen segített az országos hivatal elérhetőségének megszerzésében, illetve javasolta, a prefektúrára, a műemlékvédelemhez is tegyenek le az eset észrevételezői egy bejelentést. Ez az első lépés, hogy kivizsgálás, tényfelmérés történjen.
Stelu Platon, Maroshévíz polgármestere a médiából értesült, mi is történt a temetőben. Elmondta, a helyszínre megy, majd a gondozást vállaló egyesület vezetőjével közösen keresnek megoldást. Hangot adott azon neheztelésének is, hogy eddig nem keresték meg őt. „Maroshévízen két temető van az önkormányzat közvetlen gondozásában, a többit különböző szervezetek tartják rendben. Amikor a szovjet hősök nyughelyét akartuk áthelyezni, megkeresett a szervezetük, tárgyaltunk, segítettünk a felújításban, nemrég pedig a zsidó temető ügyében kerestek meg. A hősi halottak nyughelyének gondozásáról csak hírből tudunk, ideje, hogy a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület elnökével erről beszéljünk” – közölte a polgármester. Amint Stelu Platon elmondta, a hősi halottak sírhelyének rendben tartása, helyreállítása egyértelmű, hogy fontos a maroshévíziek számára. Hétfőn délután az egyesület elnökével közösen tartottak terepszemlét, és tanácskoztak a helyreállítási költségek előteremtéséről is.
Balázs Katalin
szekelyhon.ro

2013. június 14.

Két ország, egy cél, közös siker!
„Gyógyítás határok nélkül”
Két évvel ezelőtt, 2011 júniusában indult be az uniós finanszírozású, közel kétmillió euró értékű „Gyógyítás határok nélkül a Körös–Maros közben – Arad és Békés megye egészségügyi ellátása közös alapjainak megteremtése” című projekt, melynek legfőbb célja az esélyegyenlőség megteremtése a határoktól függetlenül.
Ennek megvalósítását szolgálja a két egészségügyi intézmény együttműködésének fejlesztése, hatékonyabbá tétele, a sürgősségi orvosi ellátás színvonalának javítása, az informatikai rendszerek összehangolt korszerűsítése. Az eltelt két esztendő alatt sikerült közös egészségügyi adatbázist kifejleszteni, melynek révén könnyebbé vált a páciensek adatlapjához történő hozzáférés, illetve a két kórház közötti – konzultációkra, vizsgálatokra, leletekre, a diagnózis felállítására, a megfelelő gyógykezelés előírására vonatkozó – információcsere. Ennek köszönhetően a határ menti térségben élők szükség esetén rövidebb időn belül juthatnak sürgősségi ellátáshoz a lakóhelyükhöz közelebb eső kórházban.
A pályázat megvalósításainak bemutatására, az elért eredmények kiértékelésére június 18-án kerül sor a Continental Szállodában. A 10 órakor kezdődő záróeseményen részt vesznek a két projektpartner – az Arad Megyei Sürgősségi Kórház és a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház – munkatársai.
Balázs Katalin
Nyugati Jelen (Arad)

2013. június 14.

Ervin atya nem lett vitéz
Másodjára akarták csütörtökön, Szent Antal-napján vitézzé avatni P. Ferenc Ervin ferences szerzetest. Sikertelenül. A sajtónak azt mondta, nem akarja kacagtatni magát. A kilencvennégy esztendős szerzetes autójával érkezett, szemüveg nélkül olvasott a szentírásból, a szárhegyi hősökre emlékezett a volt politikai foglyok kérésére tartott szentmisén.
A politikai meghurcoltakért végeztettek szentmisét a volt politikai foglyok csütörtökön a szárhegyi plébániatemplomban. A szentmise után Ervin atya vitézzé avatására kellett volna sor kerüljön. A templombejárat melletti emlékműnél viszont a tervezetthez képest más történt. Boldog, akinek hite van
A György Balázs plébános és Ervin atya által koncelebrált szentmisét – amint a kilencvennégy éves ferences szerzetes elmondta – a hősök emlékének szentelték. Felajánlották a börtönben kínzottakért, akik visszaadták lelküket, de megtartották hitüket, az üldözöttekért és családtagjaikért, mindazokért, akiket a zsarnokság üldözött. „Boldog, akinek hite van, mert tudja, miért szenved. A hit megtart minden körülmények között. Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van” – mondta Ervin atya, mindenkit kérve, hirdessék az evangéliumot ott és úgy, ahogy lehet, mert szörnyű az erkölcsi válság, munkás kell, mert sok az aratnivaló.
György Balázs a tiszteletről és szeretetről szólt, mint mondta, tisztelni valakit annyit jelent, mint elfogadni a másikat úgy, ahogy van. A szeretet nem érzelem, tettekben valósul meg, úgy, ahogy a másiknak jó.
Hitünket nem vehetik el
A plébániatemplom bejárata mellett állított emlékműnél gyűltek össze a szentmise résztvevői, volt politikai foglyok, közeli ismerősök. Itt tartott beszédet Ervin atya, hangsúlyozva, aki elfelejti a múltat és nem akar emlékezni, nem érdemli meg a jövőt. Szárhegy két nagy eseményére emlékezett, emlékeztetett a ferences szerzetes.
„Hatvanöt esztendővel ezelőtt történt. Ott ültem a ferences templom kerítése melletti egyszerű vaskeresztnél Páter Lukács Manszvét lábainál. Szent Antal-napján ő prédikált a Hiszekegyről. Elmondta, mit kell hinnünk. Szép volt, akkor mindenki tudta a Hiszekegyet. Most ki tudja? Harmadnap Páter Lukács Manszvétot a fogdmegek elvitték. Akkor még kicsi legények voltak a későbbi proletárok, de már éreztették a karmukat. Mi történt vele? Nem tudtuk elképzelni, milyen gazemberséget követhetett el. Csíkszeredába mentem, egy ügyvédhez, hogy járjon utána. Az ügyvéd hajdan pap volt, otthagyta a papságot, családot alapított. Manszvét atya mentette ki a pápánál, eskette meg őket. A felkérésre csak ennyit mondott az ügyvéd: családom van, de vállalom.
Tizenkét szárhegyi egyháztanácsost béreltem fel, fizettem az útjukat, hogy tanúskodjanak, mi volt a prédikációban. Négy gazember jött Csomafalváról, azt állították, hogy Manszvét atya mocskolta a kommunizmust, az állam ellen beszélt. A szárhegyiek mind a tizenketten igazolták, hogy csak a Hiszekegyről beszélt. Ítéletet kellett hozni, de a törvényszéki elnök, akit elsőnek kijelöltek, el kellett menjen anyósa temetésére, a másodiknak hirtelen vakbélgyulladása lett, egy maradt, egy örmény elnök, aki teljesen jó szándékú volt. Elmondatta az atyával a prédikációt. Elmondhatta, mert Manszvét atya minden prédikációját leírta és megtanulta szóról szóra. Ellenőrizhették, mert a szekuritáté elkobozta a prédikációs füzetét. Két évre ítélték el. Amikor kikerült, deportációba vitték Esztelnekre. Meghalt. Márványtábla hirdeti az ő dicsőségét. Nem szabad feledni a múltat, mindenkinek meg kell bocsátani, de ne feledjünk, tanuljunk belőle.
Hatvannégy évvel ezelőtt Ambrus József volt itt a plébános. Tanította a gyermekeket hittanórán. Ketten mentek be hozzá. Egy fiatal apácanövendék veszélyt sejtve beszökött a haranglábakhoz, meghúzta a harangot. A nép összefutott: viszik el a papot! Mi lesz most?
Miért voltak ott az illető elvtársurak? Rá akarták venni Ambrus Józsefet, hogy fogadja el a fizetését. Hallottatok ilyent, hogy követelni kell, hogy valaki fogadja el a pénzt? Ezt csak akkor értjük meg, ha elmondom, hogy én 1949-ben, úrnapján a zetelakiakkal ott voltam Udvarhelyen a búcsún. Ott volt Márton Áron püspök is. Utolsó rendelkezéseit adta. Mellette ültem mint ünnepi szónok, és amikor búcsúzott, elmondta végrendeletét: egyetlen papnak sem szabad elfogadnia a fizetést, amit ad az állam. Aki elfogadja, az áruló, ki van közösítve. Így már érthető?
Ambrus József megkapta, de postán visszaküldte a pénzt. Ezért jött a két illető. Zúgott a nép, s jobbnak tartották az urak, hogy elszeleljenek. Csergő Vilmos jött haza a mezőről, látta, hogy a nép összegyűlt, s egy pasas fut. Öreg volt, egy pálca volt a kezében, azzal egyet ráütött az elvtársra. Ez még nem lett volna baj. A két személy elment, s mit jelentettek, mit nem, éjfélkor Brassóból egy hadsereg kiszállt Szárhegyre: forradalom van. A községházánál aludt az őr, bizonygatta, dehogy van forradalom. Reggelre már körül volt fogva a község, a fekete kocsival szedték össze a népet, százat, százötvenet 3-4 nap alatt. Ott volt Czimbalmas Lajos is. Tizenhat éves volt. Első nap agyonverték. Csergő Vilmost elvitték Szamosújvárra, ott verték agyon. Ez az emlékmű azokért készült, akik Istenért, népükért, földjükért bebörtönzést, vértanúságot vállaltak. Tisztelet, becsület és hála, aki ezt az emlékművet létrehozta. Ez meg kell maradjon. A múltra emlékeztet, fejet kell hajtanunk mindazok előtt, akik vállalták a hitükért a vértanúságot. Mindenünket elvehetik, de a hitünket nem. Egy veszteség érhet bennünket, egyetlenegy: ha lemondunk hitünkről. Azt soha!”
Ervin atya nem kért kitüntetést
„Valami másnak kellett volna itt történnie, de azt nem is említem. Az én életemben is olyasmik történnek, amik kicsit felzaklatnak, amelyek miatt a fejemben is valami maradt, de nem sok” – mondta mosolyogva a szerzetes, majd kitüntetéssel teli zakóját vetette le, és terítette rá a vértanúk emlékművére. „Én, alázatos szegény barát tele vagyok kitüntetéssel. Nem tudom, miért. Nem tettem sokat. Most annyit teszek, hogy ezt a kabátot a kitüntetéseimmel együtt a vértanúk síremlékére teszem, itt hagyom a plébániának. Ezt a kabátot soha többet fel nem veszem, soha többet a kitüntetéseket fel nem teszem” – fogadta meg. Isten, áldd meg a magyart – szólt a himnusz a taps után, és elmaradt a vitézzé avatás. Senkinek semmi köze
Az ünnepséget követően a sajtó képviselői kérdezték Ervin atyát az elismerés elfogadásának elmaradásáról, és arról, hogy hamarosan a csíksomlyói rendházba megy Szárhegyről.
– Vitézzé avatásra jöttünk. Miért maradt el?
– Tavaly kellett volna a budapesti fő plébániatemplomban engem a történelmi vitézi rend tábornagya vitézzé avasson. Igazoltam a gyergyószentmiklósi főorvossal, hogy kórházban vagyok. Hát két helyen nem lehettem, mint Szent Antal! Akkor elmaradt. Most pedig elmaradt azért, mert elvesztettem az elküldött kitüntetést. De lehetséges, hogy odaadtam az öcsémnek, hogy őrizze meg, mert az örökölhető. Hogy is gondolják, én kilencvennégy éves koromban kacagtassam magamat, hogy vitézzé avatnak? Na, nézzen oda az ember!
– Ervin atya búcsúzik Szárhegytől?
– Én nem búcsúzom sohasem. Szárhegyről kétszer elhajtottak. Egyszer Szabó Anti községi szolga, a néptanács elnöke. El kellett fussak, küldte a milicistákat, s én nem akartam időnap előtt börtönbe kerülni. Utána, börtön után Császár milicista őrmester hajtott el. Én innen többet el nem megyek. Nézzék, van egy lelki és egy testi távozás. Testi távozás például a halál, lelki, amikor az ember megveti valakinek a társaságát és eltávolodik tőle. Én Szárhegytől nem távolodom el. Azt hiszik, kényes kérdéseket tudnak nekem feltenni? Én már vén diplomata vagyok!
– Augusztustól Csíksomlyóra megy Ervin atya, erre vonatkozott a kérdés....
– Hiába kérdezne rá. Magának férje van-e? Mikor verekedett utoljára férjével? Lehet hazudni, mert senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi történik a családban. Ahhoz, hogy én megyek-e Csíksomlyóra, senkinek semmi köze.
Balázs Katalin
szekelyhon.ro

2013. július 30.

Aláírásgyűjtések Borboly visszatéréséért
Számos Hargita megyei településen aláírásgyűjtés zajlik annak érdekében, hogy a tisztsége gyakorlásától eltiltott és bűnügyi vizsgálat alatt álló Borboly Csaba ismét betölthesse a megyei önkormányzat elnöki funkcióját.
Borboly két és fél hónapja hiányzik az önkormányzat éléről
„Kérjük, engedélyezzék, hogy Borboly Csaba gyakorolhassa Hargita megye tanácselnöki funkcióját!” – ez áll azon ív fejlécén, amellyel aláírásokat gyűjtenek.
A bűnügyi vizsgálat alatt álló Borboly Csabát a korrupicóellenes ügyészség tiltotta el attól, hogy mint megyei tanácselnök a hatáskörét gyakorolhassa, ugyanakkor az országot sem hagyhatja el. Ez ellen a tanácselnök fellebbezést nyújtott be, ám a marosvásárhelyi ítélőtábla július 15-én azt elutasította. Borboly ügyvédje a fellebbezéskor számolt be arról, negyven Hargita megyei polgármester aláírásával ellátott levelet kapott, amelyben az aláírók azt kérték, tegyék lehetővé, hogy az elnök folytathassa munkáját a megyei önkormányzat élén.
Az elutasítás után újabb akciót indítottak a megye polgármesterei, ezúttal széleskörű aláírásgyűjtésbe kezdtek a megye számos településén, hogy Borboly visszatérhessen az elnöki pozícióba.
„Mivel egy választott tisztségviselőről van szó, akinek ügyében nincs ítélet, nem tartjuk méltányosnak, hogy akadályozzák feladatának ellátásában, mert őt a nép választotta meg” – magyarázta Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere, az aláírásgyűjtés kezdeményezője. Szerinte az ügy nemcsak Borbolyt érinti, precedenst is teremthet más ilyen esetekhez. Ezért az aláírásgyűjtéssel elsősorban nem az igazságszolgáltatást, Borboly ügyét akarják befolyásolni, hanem jelezni szeretnék, hogy a választók visszavárják az elnököt és kifejezik akaratukat.
Az aláírásokat az ügyvédhez juttatják el, aki a következő meghallgatáson, augusztus 12-én ezt az igényt jelezheti a bíróságnak – közölte Szentes. Mint hozzátette, nincs meghatározva, hogy mennyi aláírást kell összegyűjteni, Madéfalván például önkéntesek keresik fel a polgárokat, és aki akarja, aláírásával támogatja a kezdeményezést.
A Csíki Területi RMDSZ kérte
Gyergyószentmiklóson két óra alatt száz aláírás gyűlt, hétfőig 4-5 ezer gyergyószéki pártoló kézjegyének összegyűjtésére számítanak. Kedden délelőtt a bevásárlóközpontok előtt gyűjtöttek aláírást a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács (GYTIT) önkéntesei, és amint megtudtuk, ilyen íveket több nagyobb üzletben is szándékoznak elhelyezni a GYTIT-sek.
Bende Sándor Gyergyó területi RMDSZ-elnök adott választ arra, ki a kezdeményezője és mi a célja az aláírásgyűjtésnek. „A Csíki Területi RMDSZ kérte ebben a segítségünket. Nagyon nem kellett kérjen, mert mi is jónak láttuk a kezdeményezést; ezzel bizonyítjuk, hogy bízunk Borboly Csaba ártatlanságában” – fogalmazott a területi elnök, hozzátéve: hétfőn szeretnék átadni a paksamétát a csíkiaknak, remélhetőleg a helyi szervezetek segítségével 4-5 ezer aláírással. Bende kifejtette, Borboly Csabához kerülnek a támogató ívek, ő fogja eldönteni, hogyan hasznosítja a továbbiakban, lehet, csak pusztán tudomásul veszi, hogy ennyien bíznak benne, de az is megtörténhet, hogy a bíróságon érvként használják majd fel.
A gyergyószentmiklósiak vegyes érzelmekkel fogadták az aláírásgyűjtést. Volt, aki kérdésünkre elmondta: „Gondolkodás nélkül aláírom, ilyen jó elnöke még nem volt a megyének”. Olyan is volt, aki kijelentette: „Meggyőződésem, hogy ártatlan, s így bizonyíthatjuk, hogy mellette állunk”. A megkérdezettek között viszont akadt, aki visszakérdezett: „Mi lesz az aláírások sorsa, ha elmarasztaló ítélet születik Borboly Csaba ügyében, és kiderül, hogy vétkes? A gyűjtők bűnpártolók lesznek? Egyáltalán van mód az igazságszolgáltatás aláírásokkal való befolyásolására?”
Borboly örvend a szolidaritásnak
Borboly Csabát arról kérdeztük, hogy mi a véleménye az aláírásgyűjtésről, mit tud róla. A politikus e-mailben válaszolt. „A napokban hallottam én is, hogy aláírásgyűjtés folyik, kellemesen meglepődtem, és köszönöm mindenkinek a meghitelezett bizalmat. Most is azt tudom mondani, ártatlanságomat be fogom bizonyítani. Lassan több mint egy hete a dosszié tanulmányozásával foglalkozom, ezen a héten is Vásárhelyen vagyok e célból, és reggel 7.30–16.30 között telefon és laptop nélkül olvasom és hallgatom, ami benne van. Nem is volt nagyon időm híreket sem nézni vagy olvasni, délutánra a sok jegyzeteléstől eléggé kifáradok, olyankor a lányaimmal vagyok. Nem tudom, hogy számít-e vagy sem az ügyészség vagy a bíróság előtt, hogy aláírást gyűjtenek. De nekem számít! Nagyon! Köszönöm! Egyelőre augusztus 12-ig nem gyakorolhatom megyei tanácselnöki hatásköröm, remélem, hogy nem lesz hosszabbítás. Örülök minden olyan kezdeményezésnek, amely szolidaritást fejez ki. Abban a helyzetben vagyok, amikor alkalmam van arra, hogy megtapasztaljam ki az, akire számíthatok, és ki az, akire nem. Az elmúlt két hónapban nap mint nap tapasztalom azt a támogatást és bizalmat, ami nélkül életem mostani nehéz periódusa sokkal nehezebb lenne” – olvasható Borboly elektronikus levelében.
Balázs Katalin, Kovács Attila
Székelyhon.ro

2013. augusztus 20.

Árus Zsolt: diszkriminál a diszkriminációellenes tanács
Árus Zsolt a nyílt levelében részletezi, hogy korábban két olyan eset miatt fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökéhez, amelyek során úgy érezte, állami tisztségviselők és intézmények hátrányos megkülönböztetésben részesítették. A két beadványára egy közös válasz érkezett, amelyben: „egyrészt kioktatnak, hogy az anyanyelvemet csak a helyi hatóságokkal folytatott kommunikációban használhatom, másrészt felszólítanak, hogy a beadványokat nyújtsam be újra, román nyelven”.
Az augusztus 19-én keltezett nyílt levél szerint a keltezés napján választ küldött a tanácsnak, de fontosnak tartja álláspontját a nyilvánossággal is megosztani. „Az alkotmány 128. cikkelye világosan kimondja, hogy az igazságszolgáltatásban is használhatom az anyanyelvemet. Az ön által vezetett tanács nyilvánvaló módon igazságszolgáltatási feladatokat lát el, hisz egy jogszabály betartását ellenőrzi, ezzel kapcsolatosan kivizsgálásokat végez és a jogszabályt megsértőkre büntetéseket ró ki. Az alkotmány 73. cikkelye értelmében a parlamentnek kötelessége lenne sarkalatos törvény formájában elfogadni a nemzeti kisebbségek statútumát. Ebben a statútumban kellene szabályozni többek közt a nyelvhasználat kérdését is, legalább olyan szinten, ahogy az a szocializmus éveiben elfogadott, majd 1989 után hatályon kívül helyett statútumban szerepelt. Sajnálatos, hogy erről a kötelezettségről az elmúlt tíz évben senki nem beszélt, de legalább olyan sajnálatos az, hogy az ön által vezetett intézmény munkatársai látszólag nem is tudnak erről a kötelezettségről, és nem tesznek lépéseket azért, hogy a parlament mihamarabb pótolja ezt a mulasztást” – írja Árus. A szerző nehezményezi, hogy a diszkriminációellenes tanács nem veszi figyelembe, hogy Romániában tilos bármiféle hátrányos megkülönböztetés, többek közt az anyanyelv alapján, és garantált az állampolgárok egyenlő elbírálása a bíróságok és minden más igazságszolgáltató szerv előtt.
„Felháborító, hogy ezeket az előírásokat pontosan az az intézmény sérti meg, amely azok betartásáért felel. Amikor engem arra szólítanak fel, hogy a panaszomat román nyelven fogalmazzam meg, akkor gyakorlatilag az történik, hogy a diszkriminációellenes tanács diszkriminál. Ilyesmi egy jogállamban elképzelhetetlen” – fogalmaz a nyílt levél írója, hozzátéve: „számomra különleges jelentőséggel bír az az, hogy a demokráciadeficit palástolásában egy magyar ember játszik kulcsszerepet. Véleményem szerint ez az egész magyar nemzetre nézve sértő, s mint ilyen elfogadhatatlan, főleg ha azt is szem előtt tartjuk, hogy ezen jogsértő állapotnak a szenvedő alanyai elsősorban a hazai kisebbségek, köztük magyar emberek. Úgy gondolom, hogy önnek két választása van: vagy gondoskodik arról, hogy az ön által vezetett intézmény szigorúan tartsa be a 2000/137-es kormányrendelet előírásait és azonnal hagyjon fel mindenféle diszkriminációval, vagy ha erre nem képes, akkor lemond”.
Válasz Asztalos Csabától
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke megkeresésünkre közölte, hozzá nem jutott el Árus levele, ezért azt a lapunk bocsátotta rendelkezésére. Asztalos Árus Zsolthoz címzett válaszban kijelenti: „sajnálattal vettem észre, hogy közszereplőként nem ismeri a törvényeket és felelőtlenül nyilatkozik. Politikusként nem várom el, hogy ismerje a törvényt, de azt igen, hogy mielőtt nyilatkozik, legalább tanácsosai elemzéseit elolvassa (ha van ilyen)”.
Asztalos cáfolja, hogy a tanács az igazságszolgáltatás része lenne. „Az Országos Diszkriminációellenes Tanács nem az igazságszolgáltatási hatalom része, hanem egy központi közigazgatási intézmény – autonóm közigazgatási hatóság. Félelmetes, hogy közszereplőként nem ismeri azt a tényt, hogy Romániában (és általában egy demokráciában) az igazságszolgáltatás a Legfelsőbb Semmítő és Ítélőszéken és a törvény által meghatározott bírói hatóságon keresztül valósul meg” – áll a válaszlevélben, az anyanyelvhasználat kérdésére pedig részletezi: “Központi autonóm közigazgatási hatóságként nem áll rendelkezésünkre törvényes keret az anyanyelvhasználat biztosítása terén, ezért kértük meg, hogy az állam hivatalos nyelvén is terjessze be panaszleveleit”.
Továbbá kiderül, Asztalos többször tett lépéseket a kisebbségek statútumának elfogadása érdekében a parlament szakbizottsági üléseink, nemzetközi szakértőkkel és külföldi diplomatával folytatott megbeszélésen, mint írja, a tanács éves jelentéseiben is külön kitérnek a kisebbségi anyanyelvhasználat kérdésére, hiányosságaira. „Bár az anyanyelvhasználat biztosítása nem tartozik nyilvánvalóan a tanács hatáskörébe, az általam vezetett intézmény volt az egyetlen, amely ezen a területen a romániai magyarok anyanyelvhasználata esetében hátrányos megkülönböztetést állapított meg és bírságot szabott ki, ezeket a határozatokat a Legfelsőbb Semmítő és Ítélőszék is helyben hagyta. A tanács aktívan jelen volt a magyar kisebbséget érintő sérelmek orvoslásában, ezt mindenki tudja, precedens értékű döntéseink voltak. Végezetül, alázattal javaslom, hogy mielőtt nyílt leveleket ír, olvasson. Nem elég magyarnak lenni közösségünk megmaradása és fejlődése végett, legalább annyira fontos a versenyképességünk és felelős magatartásunk” – zárja válaszát a tanács elnöke.
Balázs Katalin
Szekelyhon.ro

2013. szeptember 23.

Magyar Örökség-díjas az EKE
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnöksége szombaton vehette át a Magyar Örökség-díjat Budapesten. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében székely ruhába és kalotaszegi népviseletbe érkeztek a képviselők.
A magyar örökség szellemi múzeumába, az Aranykönyvbe immár bejegyezték az Erdélyi Kárpát-Egyesületet is. Az ajándék és kitüntetés tulajdonképpen kötelesség, mely az Erdélyt átfogó, természetjárást, honismeretet és környezetvédelmet fő tevékenységének tartó egyesületet további munkára készteti.
A Magyar Örökség és az Európa Egyesület által szervezett, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott hetvenkettedik ünnepségen tüntették ki az EKE-t, amit a gyergyószentmiklósi lakhelyű országos elnök, Dezső László és a héttagú küldöttség népviseletben köszönt meg. A díjra javaslatot tevő, a kuratórium egyik Erdélyt képviselő tagja, Veres Kovács Attila nagyváradi lelkész elmondta: „1995 óta, amióta Farkas Balázs és Makovecz Imre kitalálta a Magyar Örökség-díjat, kárpótolandó mindazokat, akik az elmúlt rendszerben nem nyerhettek elismerést, a bíráló bizottságban és kuratóriumban a Kárpát-medence, illetve a nagyvizeken túli magyarság képviselőit is beválasztották. Erdélyből Benkő Samu akadémikust és személyemet hívták. A mi dolgunk, hogy az Erdélyben fellelhető, örökségre számot tartó, átörökítendő értékeket felhozzuk ide az akadémia gyönyörű dísztermébe, és itt legyen közkinccsé téve, hogy ne csak egy régiónak, hanem azáltal, hogy bekerül a magyarság szellemi múzeumába, az Aranykönyvbe, az egész nemzetnek kincse legyen. Hát így került sor az EKE-re is, és így erdélyi ünnep volt az akadémián”. A lelkész hozzátette, hogy „az EKE feladata e díj tulajdonosaként, hogy látható jelét adja, részesült ebben a nagyon magas polgári kitüntetésben. Ez egy megtisztelő cím, látható jele a magyar koronát ábrázoló jelvény, amit a mindenkori elnöknek a nyilvánosság előtt viselnie kell. Úgy kell ápolni tündérkertünket és minden kincsét, hogy az továbbra is magyar örökség legyen”.
Az ünnepségen elhangzó laudációt Dávid Gyula irodalomtörténész írta, az egyesület érdemeit 1892-től kifejtett tevékenységével támasztva alá, Erdély, mint tündérkert ismertetésének, közkinccsé tételének fontosságát hangsúlyozva. Dezső László országos elnök így fogalmazott: „Az Erdélyi Kárpát-Egyesület 15 bástyája és közel kétezer tagja, valamint pártolóink és támogatóink nevében mondok köszönetet mindazoknak, akik érdemesnek tartották egyesületünket e magas kitüntetésre, igazolva, hogy az EKE öröksége a Magyar örökség. Bízom benne, hogy a kitaposott ösvények kövezéséhez fog hozzájárulni e díj is, megerősítve mindazt, hogy az évszázados munkát folytatni kell, hisz tennivalónk van bőven.”
A szombati ünnepségen díjat vehetett át az Évezredes népi gyógyászat képviselőjeként a Csíkkarcfalván élő Macalik Ernő biológus, gyógynövényszakértő is, aki az EKE kiadványa, az Erdélyi Gyopár munkatársa. „Megdöbbenéssel fogadtam a díj hírét, sok időnek el kellett telnie, hogy magamhoz térjek. Én nem érzem úgy, hogy a rangos tudósok, művészek közé besorolhatok. A döntést viszont elfogadom, lehet, hogy egyszer hozzászokok. Tény, hogy amikor az ember a hetvenedik évéhez közeledik, nem árt neki egy kicsi lökés: dolgozz, fiú, dolgozz még! Lényegében ez jó értelemben vett terheket ró rám, sok mindent kell tennem még, hogy bizonyítsam: megérdemlem ezt a díjat. Nem lehet megállni. De nem is szeretnék, amíg a Fennvaló meg nem állít. Mert az élet tulajdonképpen mozgás.”
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 271-275




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék