udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
281
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 271-281
Névmutató:
Chirmiciu András
2009. október 5.
A gazdasági helyzet rányomja a bélyegét a városok lélekszámának alakulására. Arad megye lakossága számának csökkenését figyelve, az elmúlt tíz év legnagyobb zuhanása az ezredforduló és 2002 között volt. Ekkor két év leforgása alatt a népesség 12 941 fővel zsugorodott: 2000-ben még 476 373 fő volt a lakosság száma, 2002-ben viszont már csak 463 432. Enyhültek a nyugatra való utazási feltételek, és egy újabb hullám vándorolt ki szerencsét próbálni, de nem csak Arad megyéből, hanem az ország többi régiójából is. 2002-őt követően jelentősen lassult a népesség csökkenése Arad megye lakossága jelenleg 457 306 fő. 2000-ben Arad város lakossága még 183 928 volt, két évvel később viszont 172 759, jelenleg pedig a lakosok száma 166 003 fő. A megyében vannak olyan városok, községek, ahol a lakosság száma, ha csekély mértékben is, de növekedett. Ilyen például Pécska, Tőzmiske, Nagyzerénd vagy Zimándújfalu. Csökken viszont a megye legfiatalabb magyar községének, Kisiratosnak a lakossága: 2005-ben még 1749-en éltek itt, jelenleg pedig 1650 a népesség száma. 2002-ben Arad lakosai közül 22 479 személy volt magyar. Pécskán 4238-an, Pankotán 604-en, Iratoson 1301-en, Fazekasvarsándon 645-en, Nagyzerénden 1347-en, s Arad megyében összesen 49 568-an vallották magukat hivatalosan is magyarnak. Temes megye városaiban többé-kevésbé stabilizálódott a lakosság, A megyeszékhelynek, Temesvárnak 2000-ben 317 660 lakosa volt, 2006-ra a város lélekszáma 303 224-re csökkent, majd lassú növekedésnek indult, 2009 elejére 311 586 főre emelkedett Temesvár lélekszáma. A tíz Temes megyei város közül Zsombolya az egyetlen, ahol 2002 óta folyamatosan növekszik a lakosság: 2002-ben 11 113, idén januárban 11 804 volt az állandó zsombolyai lakhellyel rendelkező személyek száma. A környékbeli falvakról sokan beköltöztek Zsombolyára, ahová sok befektető jött. Nagyszentmiklóson, a megye nyugati csücskében nagyjából stabil, 13 300-13 200 a lélekszám, a megye gazdaságilag valamivel elmaradottabb keleti vidékein viszont enyhén csökkenő tendenciát mutat a lélekszám Lugoson, Facsádon, Buziásfürdőn egyaránt. Gátalján 2005-ben 6142, 2009 elején 6151 volt a lélekszám, tehát alig változik, Dettán valamelyest csökkent 6655-ről (2005) 6547-re (2009). A Temesvár vonzáskörzetéhez tartozó Temesrékason nőtt a lakosok száma 8220-ról (2005) 8402-re (2009). A Temesvárral gyakorlatilag összenőtt Újszentes községet a megyeszékhely “hálószobájának” is nevezik, hiszen a tehetősebb városiak ezrével építettek házakat a község határában. A legutóbbi népszámláláskor 2700 újszentesi lakost tartottak nyilván, 2009-re ez a lélekszám Szilágyi Géza polgármester szerint meghaladja a hatezret! Hunyad megye lakossága folyamatosan csökken. A 2002-es népszámlálás 487 115 lakost regisztrált, 2009. január elsején a megye lakossága 466 586 fő volt. A városi lakosság gyorsabb ütemben csökkent, mint a falusi. 70 449 lakossal továbbra is Vajdahunyad a megye legnépesebb települése. Déván 66 664 személy élt január elsején, Petrozsényban pedig 43 197. Lupény a negyedik 29 281 lakossal, Vulkán az ötödik 28 478-al, Szászvároson pedig 21 471 személy élt az év elején. A magyarság száma és aránya csökkent Hunyad megyében: míg 1992-ben 33 849 magyart regisztráltak, ami az akkori lakosság 6,2%-t jelentette, tíz évvel később csak 25 321-t találtak a népszámlálók, ami a lakosság 5,2%-t tette ki. Az RMDSZ jelenleg olyan 4,8%-os aránnyal számol, ami 22 000 embert jelentene. /Irházi János, Pataki Zoltán, Chirmiciu András: A lakosság száma. Mint a gyertyaszál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./2009. október 24.
Október 22-én, romániai látogatása alkalmával Joe Biden amerikai alelnök nemcsak Traian Basescu államfővel találkozott, hanem a PD-L, PNL és PSD vezetőivel is. Az alelnököt nem fűzik kellemes emlékek a szocdemekhez. Előző találkozásukról Biden felháborodva távozott, az eszmecsere kínosan végződött. Az előző találkozó ugyanis 1999-ben, éppen a Jugoszlávia elleni légi csapások idején történt, amikor az akkor szenátor Biden egy NATO küldöttség tagjaként érkezett a NATO tagságra pályázó Romániába. A botrány a PSD akkori vezetőinek „eszmefuttatása” miatt tört ki: szöges ellentétben a szerbekkel, akik az euroatlanti szövetség védőszárnyán kívül próbálták – fegyverekkel – „megoldani” az albán kisebbség ügyét, ők megvárnák, amíg Románia bejut a NATO-ba, s szükség esetén azután intézik el végérvényesen – bármilyen eszközzel – az erdélyi „magyar kérdést”. Mert tagok lévén ugyebár a NATO nem büntetheti meg Bukarestet. Ilyesmi szivárgott ki a találkozóról. Joe Biden megbotránkozva hagyta el a találkozót, s kemény hangon, egyértelműen leszögezte a szocdemeknek: szó se lehet ilyesmiről, eszükbe se jusson erre használni a NATO védőszárnyát. Amennyiben valóban így viszonyulnak a „magyar kérdéshez” ne is álmodozzanak NATO tagságról. Azóta tíz év telt el, a PSD 180 fokos fordulatot vett a NATO ügyében, s Románia immár az északatlanti-szövetség tagja. Az erdélyi „magyar-kérdés” karhatalmi megoldására sem került sor. Vajon a határozott amerikai fellépés nélkül lemondtak volna erről? Tavaly decemberében például a szocdemek ellenezték az RMDSZ kormányzási részvételét. Az RMDSZ mégis velük barátkozik. /Chirmiciu András: Biden és a magyar kérdés. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./2009. november 16.
Javult az RMDSZ teljesítménye, a Hunyad megyei magyarság megvalósításai, helyzete jobb, mint bármikor az utóbbi 20 évben, a szövetség választási eredményei mégis jelentősen romlottak az utóbbi években, összegezte Winkler Gyula megyei elnök az utóbbi évek paradoxonját november 14-én Vajdahunyadon, a megyei küldöttek tanácsán. Egy héttel korábban a dévai szervezet elutasította a tisztújítást, amelyet a megyei szervezet döntése értelmében meg kellett volna tartani. Megoldatlan a csernakeresztúri szervezet helyzete: Hunyad megye legnagyobb magyar lakosságú faluja közigazgatásilag Dévához tartozik, külön RMDSZ szervezet sincs, noha a megyeszékhelytől eltérő speciális helyzete indokolttá tenné. A legnagyobb probléma: a magyarság nincs településenként feltérképezve, s politikai tevékenység csupán 4-5 nagyobb helyi szervezetben van a 15 közül, míg a többiek kis létszámukból kifolyólag inkább a kulturális tevékenység felé orientálódnak. /Chirmiciu András: RMDSZ MKT gyűlés Vajdahunyadon. Újjáéleszteni a közösségépítést. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./2009. november 16.
Változatos programja volt a Zsil völgyi Kulturális Napoknak. A rendezvénysorozat Lupény és a Zsil völgye magyarországi testvérvárosi-testvértérségi kapcsolata égisze jelében zajlott. Nyár óta a Bács-Kiskun megyei Kecel Lupény testvérvárosa, a Kiskőrösi kistérség pedig egyre szorosabb együttműködési kapcsolatot épített ki az Aninósza-Vulkán-Lupény-Urikány nyugat-zsilvölgyi térséggel. A rendezvénysorozat Lupényban szüreti bállal kezdődött, amelyen a szomszédos Vulkán, Urikány és Petrozsény magyarjai is részt vettek. A Mátyus Enikő tanárnő által felkészített lupényi magyar iskolások a Görög Ilona színdarabot adták elő, majd néptáncokat mutattak be. Másnap, november 14-én Urikányban folytatódott a program, ahol a lupényi, dévai, vajdahunyadi, kolozsvári és keceli focisták mérkőztek meg. /Chirmiciu András: Zsil-völgyi magyar kulturális napok. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./2009. november 16.
Pezsgő kulturális élet volt a hét végén a Hunyad megyei magyarság körében: Déván Tamás Gábor koncertezett, Marosillyén a Zsil völgyében magyar kulturális napok zajlottak, Vajdahunyadon reneszánsz-fesztiválra került sor. A kétnapos rendezvénysorozat november 13-án kezdődött a Hunyadiak kastélyában, ahol a Huniadi Cantores korabeli zenés előadása után a hunyadi lovagok léptek fel, a lovagok kardjai, a bemutatott csatajelenetek a gyerekeket kápráztatták el. Másnap a Magyar Ház szűknek bizonyult a gyerekeknek szervezett programra. Mátyás király apródjai – vagyis a vajdahunyadi magyar iskola diákjai – előadásokat, színdarabokat mutattak be. Mátyás Király udvara címen Kiss Mihály tanító és a helyi magyar civilszervezetek szervezésében gazdag programot ajánlottak a vajdahunyadi és csernakeresztúri gyerekeknek. /Chirmiciu András: Reneszánsz-fesztivál Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./2009. november 23.
Legutóbbi ülésén a Hunyad megyei tanács megszavazta a Duna-Kőrös-Maros-Temes (DKMT) eurórégióból való kilépést. Hunyad megye nem húzott hasznot a magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból álló DKMT eurórégióból. Mivel nem határmegye, Hunyad nem vehetett részt a határokon átnyúló projektekben. Hunyad megye és Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurórégiós viszonyban. /Chirmiciu András: Hunyad megye kilépett a DKMT eurórégióból. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./2009. november 27.
Erdélyben – és Bukarestben – Traian Basescu államfő kapta a legtöbb szavazatot: Geoana csupán Hunyad megyében, melynek iparvidékeire tömegesen telepítettek moldvaiakat és oltyánokat, végzett az élen, Kelemen Atilla pedig a két székely megyében. /Chirmiciu András: Törésvonalak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2009. december 7.
Először Jász-Nagykun-Szolnok lépett ki a Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégióból, majd következett Békés megye, most pedig Hunyad önkormányzata intett búcsút az 1997-ben nagy tervekkel létrehozott eurorégiónak. A lap munkatársai utánanézett, mi a helyzet az eredeti funkcióját lassan elveszítő DKMT-vel. A magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból állt a DKMT. Hunyad megye és a nyugat-magyarországi Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurorégiós viszonyban. Az 1997. november 21-én létrehozott Duna–Körös–Maros–Tisza regionális együttműködés fő kezdeményezői és éltetői magyar részről Csongrád megye, román részről Temes megye, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány. A DKMT eurorégió napja alkalmából idén tizenkettedik alkalommal nyílt meg a román–magyar–szerb hármas határ. A Triplex Confinium határkőnél megtartott hagyományos határnyitó ünnepségen évente részt vesz a DKMT eurorégió elnöksége, a Csongrád, Temes megyei, illetve vajdasági elöljárók, a három országból érkezett polgárok. A folyamatban levő közös DKMT-projektek közül érdemes kiemelni az ERIC Információs Központot, amely négynyelvű – magyar, szerb, román, angol – folyamatosan frissülő online hírszolgálat. Az www.ericinfo.eu címen elérhető portál friss hírekkel, riportokkal, háttérelemzésekkel segíti a térség lakóinak tájékoztatását A DKMT eurorégió kronológiája: 1992 – együttműködési megállapodás Temes és Csongrád megyék között; 1992 – együttműködési megállapodás Arad és Békés megyék között; 1994 – javaslattervezet egy háromoldalú interregionális együttműködésre Arad, Temes, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyék és a Vajdaság között; 1994–1997– az együttműködés intézményi kereteinek létrehozását célzó folyamatos háromoldalú erőfeszítések történtek; 1997. november 21. – az együttműködés hivatalos alapokmányának aláírása Szegeden; 1997. december – megállapodás a DKMT szakszervezeteinek együttműködéséről; 1997– 1. soros elnök Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke; 1998. február – Kamarai Nyilatkozat a DKMT gazdasági kamaráinak együttműködéséről; 1998. május 30. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a hármashatár-kőnél; 1998. nyara – DKMT Ifjúsági tábor Kishomokon; 1998 – 2. soros elnök Viorel Coifan, a Temes Megyei Tanács elnöke; 1999 – Az EURO-TRIO eurorégiós újság első számának megjelenése; 1999. március – Elnökök Fóruma temesvári ülésének döntése a közös pénzalap és a DKMT irodájának létrehozásáról; 1999 – 3. soros elnök Dan Ivan, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. május 27. – a DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, a DKMT irodájának ünnepélyes megnyitása; 2000. – 4. soros elnök Caius Parpala, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. – A DKMT Gazdaságfejlesztési koncepciója elkészül; 2000. – Az EuroRégió című magazin első megjelenése PHARE-támogatással; 2000. – A DKMT Stratégiai koncepciójának elkészülte PHARE Credo- támogatással; 2000. október – A Kiszombor–Csanád határátkelőhely megnyitása PHARE-támogatással; 2001 – 5. soros elnök Gyorgye Dukics, a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Bizottságának elnöke; 2002. november 21. – A DKMT ötéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2002 – 6. soros elnök Dan Ioan Tipos, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2002 – Megjelent az Eurorégió számokban című statisztikai kiadvány; 2002 – A DKMT elhatározza, hogy egy közös tulajdonú közhasznú társaságot hoz létre; 2003. május 24. – Megalakult a DKMT Fejlesztési Ügynökség Kht. Átalakul a Regionális Együttműködés, az Elnökök Fórumát felváltja a kibővült közgyűlés, melyhez csatlakoznak a kamarák, a civilszervezetek, az egyetemek, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek is, valamint taggá válnak a városok (Békéscsaba, Szabadka, Szeged); 2004. május 22. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2004 – 7. soros elnök Varga Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke; 2004. november – A DKMT eurorégió bemutatkozik Berlinben; 2005 – Első magyar–román közös kormányülés; 2005. május 28. – Dr. Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter, Mihai-Razvan Ungureanu román és Vuk Draskovics Szerbia és Montenegró külügyminiszterének találkozója; A DKMT stratégiai tervének elfogadása; 2005 – 8. soros elnök Bojan Pajtic, Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnöke; 2006 – 9. soros elnök Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2006. április 19. – Második külügyminiszteri találkozó Újvidéken; 2006. május 27. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – Harmadik magyar–román közös kormányülés; 2007. június 1. – Békés megye kilép a DKMT-ből; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – 10. soros elnök Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke; 2007. november 21. – A DKMT tízéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2008 – a 11. soros elnök Bojan Pajtics, Vajdaság Autonóm Tartomány; 2009. május – A DKMT Kht. DKMT Nonprofit Közhasznú kft. -ként működik tovább; 2009. november – Hunyad megye kilép a DKMT-ből. /Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János: Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió. Bomlás határok nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./2009. december 9.
A mostani választásnál a magyarság nem mozgósította magát: a részvétel Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár – vagyis a legmagyarabb – megyékben volt a legalacsonyabb. Ez korántsem jelenti azt, hogy az erdélyi magyarság hátat fordít a politikának. Az egyik államfő-jelöltnek sem volt a magyarokhoz szóló üzenete. A román politikusok tudomásul kell venniük, hogy csak akkor számíthatnak az erdélyi magyarok testületi támogatására, ha komoly ajánlatuk van számukra. Az RMDSZ-nek tudnia kell ezt, a magyarság nem először fordul szembe a szövetség országos csúcsvezetőségével. Így volt ez már 2007 májusában, Basescu felfüggesztésénél is. Az RMDSZ addig taktikázott, míg ismét Iliescuval, Vadim Tudorral és Becalival egy csónakba evezett: Markóék most is ugyanarra az oldalra álltak, mint 2007-ben. A magyarság nem felejtette el az 1990-es marosvásárhelyi véres eseményeket, a bányászjárásokat, a korrupciót és a szociáldemokraták /PSD/ többi „remekművét”. Ismét szakadék tátong az erdélyi magyar gyalogpolgár és az RMDSZ csúcsvezetőség között. /Chirmiciu András: Választási üzenetek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./2009. december 23.
2009 választási kampányok miatt elveszett év volt, hangsúlyozta december 22-én évzáró dévai sajtóértekezletén Winkler Gyula EP-képviselő. Sőt, 2008-ra is rányomta a bélyeget a kétszeres választás. Winkler védte az alakuló új PD-L–RMDSZ kormányt, mondván, Romániának politikai jellegű, ideológiailag elkötelezett kormányra van szüksége. Winkler hangsúlyozta, nem tisztségek miatt, hanem program alapján csatlakoztak a kormányhoz. /Chirmiciu András: Elég volt két elszalasztott év. Politikai kormány szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./2010. január 23.
LEADER vidékfejlesztési program - Kistérségi program
Számos Hunyad megyei község polgármestere és civil szervezet képviselője, valamint megyei intézmény vezetője gyűlt össze ma Vajdahunyadon a LEADER program közelebbi megismerése céljából.
Fejlesztési kezdeményezések alulról is kell, hogy jöjjenek, nem lehet kizárólag felülről, a megyétől, vagy a kormánytól várni ölbe tett kézzel a megoldást, hangsúlyozta az egybegyűlteknek Winkler Gyula EP-képviselő. A LEADER EU-s program éppen az ilyen alulról jövő kezdeményezéseket támogatja. Alapja a kétszintű összefogás: együttműködés községi polgármesterek között és együttműködés az állami és a civil szféra között. Ezt már régóta javasoljuk a falusi polgármestereknek, a partnerség, a közös projektek kidolgozása jelentős finanszírozást nyerhet el, lendületet adhat a kistérségek fejlesztéséhez, összegezte közigazgatási tapasztalatait Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa, aki az általa vezetett intézmény támogatásáról biztosította a jelenlévőket.
Hasonló támogatást ígért a megyei tanács részéről Liliana Ţolaş megyei tanácsos, aki már jó tíz éve szorgalmazza a Hunyad megyei falvak összefogását a fejlesztés céljából.
Mára megérett a helyzet az együttműködésre. Hunyad megyében jelenleg 4 ilyen kistérség alakult meg: a zarándi, a hátszegi, az erdővidéki (Pădureni), illetve a Szászváros környéki. Mindegyik nyert már olyan 40.000 eurós finanszírozást konkrét fejlesztési stratégia kidolgozására, szemléltette a helyzetet a fiatal Lukács Lajos, a zarándi kistérség vezetője. Jóllehet országosan már 111 ilyen kistérség alakult, számos megyében még egy sincs.
Az EU-s finanszírozásba részesülő LEADER program ugyanis kistérségeknek szól, olyan – kizárólag falusi – homogén mikrórégióknak, melyek lakossága tíz- és százezer fő között van. Célja a helyi gazdaság elősegítése, illetve az ott lakók életminőségének javítása a lakosság bevonása révén. A jogi személyiséggel rendelkező kistérségekben a civil szervezetek aránya legalább 51% kell legyen, míg az önkormányzatoké legfeljebb 49%. A kistérségek pályázatok révén 2 és 4 millió euró közötti EU-s finanszírozást nyerhetnek például mintafarmok kialakítására, jellegzetes falusi népművészeti termékek vagy kézművesség felkarolására, óvodák, iskolák felújítására, faluszépítő programok szervezésére, vagy ezekhez hasonló elképzelésekre.
A pályázatokat három szempont szerint bírálják el: terület, összefogás, stratégia, magyarázta Dana Enuţ, a hátszegi kistérség vezetője.
Vagyis minél több falut érint, minél több civil szervezetet von be, s minél hasznosabb a kistérség számára, annál nagyobb a pályázat esélyei. Egy pályázaton elnyerhető 2 és 4 millió euróból sok mindent lehet korszerűsíteni olyan 7-15 községből álló kistérségben. A vajdahunyadi rendezvény nagy közönsége, illetve erőteljes politikai támogatása mindenesetre pozitív jel. Remélhetőleg minél több kistérség kihasználja a LEADER program lehetőségeit.
Chirmiciu András. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. február 8.
Restitúciós törvény – Csak türelem legyen
Mivel a törvény számtalan kiskapuval készült és alkotói nem is akartak igazi restitúciót, akárcsak a földtörvény végrehajtása, az egykori ingatlanok visszaszolgáltatása vagy az ezekért járó kárpótlás is egyre csak késik. Mai riportunkban utánanéztünk, mi változott az elmúlt hónapokban.
Arad
Még lassú
– Sajnos lassan halad a 10-es törvény végrehajtása, de remélem, hogy a illetékes osztály munkastílusának átszervezését követően érezhető javulás tapasztalható majd – jellemezte a sokat vitatott törvény körüli problémák megoldási kiútját Bognár Levente alpolgármester.
A „munkastílus átszervezése” mögött személycsere rejlik. Távozott a hivatalból Doina Paul jegyző, s a helyét átvevő Lilioara Stepănescu várhatóan nagyobb sebességre kapcsolja az ügyek megoldását.
A számokat tekintve valóban ráfér a hivatalra a stílusváltás, hisz a beadott kérelmeknek még a felét sem oldották sem. A restitúciós törvényben érdekeltek eddig összesen 2712 kérelmet jegyeztettek be, s ezek közül 1438 megoldatlan, miközben a kérelmezők már azt sem tudják, kihez fordulhatnának segítségért.
Bognár Levente a késedelmi okok között említette, hogy sok dossziéból hiányzanak különböző okmányok, a kérelmezők késnek velük, vagy egyáltalán be sem hozták ezeket.
– De gondot okoz még és lassítja a munkát, hogy kevesen vannak a felértékelésnél, pedig ez elengedhetetlen része a pozitív elbírálásnak – mondta Bognár.
Az Aradi Polgármesteri Hivatalnál a törvény életbe lépése óta 453 kérelmet oldottak meg úgy, hogy a szóban forgó ingatlant visszaadták a jogos tulajdonosnak, vagy annak örökösének. Negyven kérelmező kompenzációban részesült: ők azok, akiknek az elvett ingatlanát már nem lehetett visszaadni, mert vagy lebontották, és például, panelházat építettek rá, vagy olyan intézmény működik benne, amelyet a törvény szerint nem szabad kilakoltatni. A kompenzáció gyakorlatilag telekcserét jelent: a szakemberek felértékelték a régi telket, s ennek helyébe kerestek a kérelmezőnek hasonló értékűt.
A „megoldott” rubrikában szereplő kérelmek egy része azonban továbbra sincs megoldva, csupán az történt, hogy Aradról Bukarestbe az illetékes hivatalhoz továbbították ezeket, ahonnan majd meg kellene kapják a kárpótlást.
A restitúciós kérvények közül Aradon összesen 413 vár kompenzációra, Bukarestben azonban rém lassan őrölnek a malmok. Úgy tudni, nem elég, hogy többször is el kell utazni odáig, de a kérelmek megoldásának sorrendje is számtalan legalitási kérdőjelet vet fel, előfordult, hogy ügyeskedők részesedésért cserébe ígértek gyors ügyintézést.
Kompenzáció olyan személyeknek is jár, akik például egykori házukból visz- szakaptak néhány lakást, a többiért viszont anyagi kártérítés jár.
Aradon a kérelmek közül 286-ot utasítottak vissza, mert hiányoztak a tulajdonjogot bizonyító iratok.
Hunyad
Nehézkes ügy
Míg a földek visszaszolgáltatása majdnem véget ért Hunyad megyében, addig a 10-es törvény végrehajtása lényegesen nagyobb nehézségekbe ütközik. Jóllehet a 10-es törvényt négy évvel a földtörvény előtt fogadta el a parlament.
Mindenekelőtt azért, mert 45 éves uralma alatt a korlátlan pusztításban utolérhetetlen kommunista hatalom számos önkényesen elkobzott épületet lebontott. Más esetekben jelentős módosításokat hajtott végre – természetesen a jogos tulajdonos beleegyezése nélkül –, s a törvény értelmében, ha az eredeti állapot több mint 50%-ban módosult, akkor lehetetlen a természetbeni visszaszolgáltatás.
Mindezekből kifolyólag a természetben visszaszolgáltatott épületek csupán az összesen leadott restitúciós kérvény kevesebb mint 10%-át teszi ki. A prefektúra adatai szerint a tízes törvény alapján Hunyad megyében összesen 2752 restitúciós kérvény érkezett. 214 esetben természetben szolgáltatták vissza az ingatlanokat, 729 esetben a jogos tulajdonosok anyagi kárpótlásban részesültek, 6 esetben pedig egyéb természetbeni kártérítés történt. Ezenkívül 122 esetben felemás megoldás született: részben természetbeni visszaszolgáltatás, részben anyagi vagy tárgyi kárpótlás. További 292 beadványt még nem oldottak meg, és 259-et fölöttes fórumokra irányítottak megoldás végett. A legtöbb kérvényt – szám szerint 1130-at – azonban visszautasították.
A prefektúra felmérése szerint a 292 megoldatlan kérvény közül 46 esetben minden valószínűséggel természetben szolgáltatják vissza az épületet, 228 esetben anyagi kártérítésre kerül sor, 18 beadvány pedig alighanem elutasításban részesül.
Városokban jóval többen – 2506-an – kérvényezték ingatlanjaik visszaszolgáltatását, mint falvakban (231). A legtöbb kérvény Déván volt, 840, amit Petrozsény (325), Lupény (196) és Vulkán (194) követ. Meglepő módon a jelentős városi tradíciókkal büszkélkedő – s a kommunista hatalomátvételig a megye második legnagyobb városának számító – Szászvároson csak 85 kérvényt adtak le.
A kártérítés haladását kedvezőtlenül befolyásolja az országos kártérítési alap létesítésének lassúsága. Az alapban szereplő vállalatok részvényeit a tőzsdén jegyzik, de magát az alapot még nem, szemléltette a helyzetet Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa.
Temes
A restitúciós dossziék 76%-át megoldották
A 10/2001-es restitúciós törvény alapján összesen 3411 államosított ingatlant igényeltek vissza a volt tulajdonosok Temesváron. A fenti kérésekből 2470-et a polgármesteri hivatal vett nyilvántartásba a 2001. január 27.– 2002. március 11. időszakban, a többi kérés a prefektusi hivatal közvetítésével jutott el a városházára a 2002. március 11.– 2006. március 10. időszakban. A polgármesteri hivatal vagyonkezelő igazgatósága 2010. januári tájékoztatója alapján a 3411 visszaszolgáltatási igénylésből 2893 esetben (76%) hoztak megalapozott döntést az illetékesek, 831 restitúciós iratcsomó (24%) még megoldatlan. „A 2893 megalapozott döntés nem azt jelenti, hogy ugyanennyi ingatlant visszaszolgáltattunk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Pîrva Călin, a városi vagyonügyi igazgatóság osztályvezetője –, a kérések egy részét elutasítottuk, egyes ingatlanok részben kerültek a volt tulajdonos birtokába (pl. egy lakás), a többiért kártérítést kapnak, másokat kártérítésre javasoltunk, de az esetek többségében a tulajdonosok vagy örököseik visszakapták a kért ingatlant. Tavaly összesen 260 visszaszolgáltatási iratcsomót zártunk le, 20%-kal többet, mint 2008-ban.
Nem minden restitúciós kérés jutott el a városházára, sok olyan eset van, amikor a volt tulajdonos közvetlenül a bírósághoz fordult. Ezekről az ingatlanokról mi nem vezetünk külön nyilvántartást. Az iskoláknak, óvodáknak otthont adó államosított ingatlanok többségét is természetben visszaszolgáltattuk, ilyenek a Narciselor és a Detunata utcai óvodák, a Lenau-líceum elemi osztályainak otthont adó Dóm téri épület, a Bartók-líceum épülete, a Dositej Obradovic Líceum épületeinek egy része, a Diákművelődési Ház, a Képzőművészeti Líceum és a tanfelügyelőség épülete. Ezeket zömmel a katolikus egyház vagy a zsidó hitközséget képviselő Caritatea Egyesület igényelte vissza. A bérlőknek joguk van 3-5 évig az ingatlanban tartózkodni és csak jogerős bírósági ítélet alapján lakoltathatják ki őket a tulajdonosok.
„Senki sem került az utcára”
Az államosított ingatlanokból kilakoltatott vagy kilakoltatásra váró személyek/családok száma Temesváron jelenleg 771 – tájékoztatott Otilia Sârcâ, a lakásügyi osztály vezetője –, ugyanakkor a 387/2005-ös tanácsi határozat alapján azok a személyek/családok, akiket jogerős bírósági határozattal kilakoltattak, azok rákerülnek egy sürgősségi listára, amelyen jelenleg 117 személy/család található.
Amennyiben Temesvár területén felszabadul egy állami tulajdonban levő lakás – bérlő elhalálozása vagy a bérlési feltételek sorozatos megszegése miatt –, akkor rendszerint a 387/2005-ös sürgősségi listán található személyeknek/családoknak ajánlják fel. Tavaly 15 kilakoltatott személy/család kapott szociális lakást Temesváron, de összesen csak 28 állami lakást tudtunk kiosztani a leginkább rászoruló kérelmezők között. Arra szeretném a közvélemény figyelmét felhívni, hogy valamennyi szociális lakást olyan személyeknek/családoknak osztjuk ki, akiknél szociális felmérést végeztünk, és dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, hogy tényleg rászorulnak a lakásra, kilakoltatták őket, alacsony a jövedelmük, krónikus betegségben szenvednek stb. A lakásügyi bizottság döntését minden hónapban kiragasztjuk a folyosó falára, bárki megtudhatja, hogy kinek és milyen alapon utaltuk ki a rendelkezésünkre álló néhány lakást.
Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. február 26.
Régiók átszervezése - Téképécesz
Ha még nem is vert fel különösebben nagy port az RMDSZ által a parlamentbe terjesztett régióátszervezési törvényjavaslat, azért az illetékesek beszélnek róla. És véleményt mondanak. Ennek néztünk utána mai riportunkban.
Arad
Hol ide, hol oda dobigálják
A törvénytervezet alapján Arad újabban Temessel és Krassó-Szörénnyel alkotna egy régiót, a makrorégiót tekintve pedig az említett két megyén kívül egy ernyő alá kerülne még Hunyaddal, Fehérrel, Szebennel és Brassóval. Ezzel szemben, a Csutak István által kidolgozott és 2007 októberében Marosvásárhelyen bemutatott RMDSZ-változatban Aradot Biharhoz, Szatmárhoz és Szilágyhoz csapták. Hogy Aradnak hol lenne a helye, arról először Horváth Levente alprefektust kérdeztük.
– A régiós felosztás Romániában nem a tájegységek gazdasági mutatóit tiszteletben tartó módon történt, hanem sokkal inkább a praktikusság elve menti földrajzi felosztáson alapult, ezért nem lehet semmilyen tematikai hasonlóságokból kiinduló fejlődési, fejlesztési irányelvet kidolgozni. Azt tudjuk, hogy a jelenlegi felosztásban minden régióban van egy gazdasági vezető, és a többiek hozzá hasonlítják magukat. Nem hinném, hogy az elkövetkező időszakban lesz pénz és politikai akarat arra vonatkozólag, hogy az elképzelt régiók közigazgatási vagy önálló jogi státust kapjanak. A jelenlegi beosztás azért is hátrányos, mert egy-egy régió annyira nagy, hogy nem tudott, nem tud regionális projekteket benyújtani, és a régión belül pedig mindig a gazdaságilag leghatékonyabb, úgynevezett vezető megye viszi el a legtöbb pénzt azokból a projektekből, amelyeket egyébként kizárólag csak megyei szinten pályázott meg. Egy Arad–Bihar–Szatmár–Szilágyság felosztásban Arad megyének szintén másodhegedűsi státusa lenne Bihar mögött, mint jelenleg Temes mögött a Hunyaddal, Krassóval és Fehérrel alkotott fejlesztési régióban. Viszont az igaz, hogy Biharral sokkal kisebbek lennének a különbségek, mint Temessel szemben. Gazdaságilag több projektet tudnánk lehívni, ennek ellenére szerintem még az Arad–Bihar–Szatmár–Szilágy irányvonalú régió is még mindig túl nagy ahhoz, hogy közös projektek készülhessenek, és ezeknek a regionális projekteknek a jövőjét gyakorlatilag a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiónak, a lassan kimúló DKMT-nek a negatív tanulságaira kellene alapozni. Ott is, mint emlékezünk, az együttműködések mindig egy vagy két határ menti megye között alakultak ki, és nem igazán tudtak felmutatni semmilyen, az egész régiót érintő eredményt.
– Tehát két-három megyénél több nem kellene egy ilyen régióba?
– Nem azt mondom, hogy nem kell, hisz létezik az unió úgynevezett NUTS2 leosztása, amely pontosan megszabja, hány lakosa, mekkora területe kell legyen egy régiónak, és ezt mi itt csak hellyel-közzel tudjuk teljesíteni. Az viszont, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyét sikerült egy kalap alá hozni, az a magyarságnak jó, csak nem biztos, hogy a románság ezt ugyanúgy látja, mint mi.
– Csakhogy a NUTS2 egy évtizedek alatt kialakult európai régiós-mentalitásra alapozódik, ami nálunk nincs, itt a politikusok kizárólag megyében képesek gondolkodni.
– Kormányzati irányból nem hiszem, hogy pozitív hozzáállást remélhet az RMDSZ, elsősorban, mert egy közigazgatási átrendeződés óriási összegeket emésztene fel, másodsorban nagy politikai akarat szükséges hozzá, hisz lecsökkenthetné az adott megyében a közigazgatási funkciók számát. Visszatérve a jelenlegi felosztásra, Aradnak mindig másodhegedűsi szerep jutott ebben a régióban, nem emlékszem egyetlen olyan, több megyét átfogó, közös koncepción alapuló projektre sem, amit ez az úgynevezett Nyugati Fejlesztési Régió tett volna le az asztalra. Ugyanez volt a DKMT-ben is, Arad Békéssel, Temes Csongráddal, Csongrád a szabadkaiakkal és sorolhatnám, készítették a kétoldalú kis projektjeiket, de regionális szinten maximum valami kulturális maszlagra volt pénz.
Apró lépésekkel
Az üggyel kapcsolatban megkérdeztük Bognár Levente alpolgármestert is:
– Az RMDSZ törvénymódosítási javaslata az eddigi nyolc fejlesztési régió helyett 16-ot javasol, ebben természetesen megvannak az elképzelések. Ebben Arad a Bánsági Régióba kerülne, és a vélemények megoszlanak arról, hogy a megyének itt, vagy egy partiumi régióban lenne a helye, nehéz is lenne pontos választ adni erre, hisz Temessel kapcsolatban korábban már volt szó egy úgynevezett „nyugati gazdaságfejlesztési pólusról”, Biharhoz pedig történelmi szálak fűznek. Tény, ilyen esetben egy demokratikus államban megkérdezik a lakosság véleményét. Szerintem már a ’90-es évek végén ki kellett volna írni egy referendumot, amikor legelőször került szóba a régiós felosztás. Másik kérdés, hogy az európai típusú struktúra nálunk egyszerűen nem működne. Egy európai régiónak van döntéshozó szerve, régiós tanácsa, amit nálunk a mai napig nem hoztak létre. Létezik valami vezető szerv a fejlesztési régiók fölött, de ez inkább fiktív.
– Mennyire lenne erős a jelenlegi megyei tanácsok ellenállása?
– Biztos lenne, viszont a feladatokat le kellene osztani. Egyébként több verzió is keringett már a régiós felosztások tekintetében, az egyik román változatban Aradot nemcsak a Bánsághoz, hanem Olténiához is odacsapták volna, ami elfogadhatatlan. Ebből a szempontból az RMDSZ változata sokkal megfelelőbb, hisz kialakít egy dél-erdélyi makrorégiót, amelynek Arad is része, és egy észak-erdélyi makrorégiót. Ez bizonyos autópálya-fejlesztési szempontokból reális, de gazdasági szempontból is kapcsot jelenthet. Csak zárójelben említeném a francia modellt – persze, nekünk a belga modell felelne meg leginkább –, ahol például tengerparti régió alakult ki, hisz gondjaik, céljaik közösek, összeköti őket a tenger.
– A román politikum mennyire lesz vevő erre a felosztási változatra?
– Szerintem a kérdés, hogy mennyire tudjuk meggyőzni őket a kormányban, a parlamentben mint döntéshozóban ennek ésszerűségéről. Mindenképpen az ésszerűségekre, hagyományokra kellene utalni, másrészt pedig az önmeghatározás oldaláról megközelíteni. Miként megy ez majd végbe, most elég nehéz latolgatni, de talán lépésről lépésre elérhető.
Hunyad
Józanság és érzelmek között
Jobb lenne az RMDSZ által javasolt új régiós felosztás? Már csak a kérdés megfogalmazása is a „magyar veszélyt” eleveníti fel Mircea Moloţ Hunyad megyei tanácselnök számára, aki éles RMDSZ-ellenes kirohanásba kezd. „Magyarországot ossza föl az RMDSZ. Ők úgyis előttünk járnak fejlődés és EU-s integráció téren, ott kísérletezzenek, ha annyira kísérletezni akarnak”, mondta ingerülten a liberális megyevezető.
Mit számít az, hogy az RMDSZ – és az erdélyi magyarság – román állampolgárok, s az alkotmány szerint egyenlő jogok illetik meg a többségiekkel, mit számít a liberalizmus doktrínája, melynek mérföldköve éppenséggel a civil állampolgári közösség, s nem az etnikai háttér, Moloţ számára a konspirációs szemlélet mérvadó.„Először is ismerni kellene a fejlesztési régiók átszervezésének igazi célját”, teszi fel a kérdést.
Az uniós pénzalapok hatékonyabb lehívása, a megyék közötti fejlettségi különbségek lefaragása szóba sem jöhet Moloţ számára.Hunyad megyének mi lenne jobb, ha Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékkel mellett a jelenlegi V-ös fejlesztési régióban maradna, vagy ha Fehér megyével közösen alkotna egy külön régiót, ahogy az RMDSZ tervezetében szerepel?
E kérdésnél a józanság is kap némi helyet az érzelmek mellett. Komoly érvekre lenne szükség az átszervezéshez. Jelenleg Hunyad megye már elindult egy irányba, kitaposta az utat az V-ös régión belül, kialakult az együttműködés a megyék között, az átcsoportosítás felkavarná az egészet, véli a tanácselnök, jóllehet több mint egy évtized alatt egyetlen közös régiós projekt született, a természeti katasztrófák elleni védelem terén. Azon kívül minden megye csakis saját érdekeit követi. Moloţot ez nem zavarná, mivel állítása szerint Hunyad megye szerezte meg az V-ös régió pénzalapjának 60%-át, míg Arad, Temes és Krassó-Szörény a maradék 40%-on osztoznak. A fejlesztési összegekhez való hozzájutás a projektek szakmai megalapozottságától függ, nem a régiós felosztástól, szögezte le, noha fél szájjal elismerte, hogy Hunyad megyét valóban hagyományosan erős szálak kötik a szomszédos Fehér megyéhez, s a kettő RMDSZ által képzelt összekapcsolása nem teljesen légből kapott.
Felemás megközelítés
Iosif Blaga PD-L-s parlamenti képviselő meglehetősen ellentmondásosan áll a kérdéshez, noha kizárólag racionális síkon, „magyar veszélytől” mentesen közelíti meg a dolgot.
Polgármesterként 2008-ig is hangoztatta, hogy Szászvárost át kellene csatolni Hunyad megyétől a szomszédos Fehér megyéhez. Most is kitart véleménye mellett: „Szászváros számára kétségtelenül jobb lenne a Fehér megyével való társulás, mint a jelenlegi régió”, szögezi le a parlamenti képviselő.
Hát a megyének általában? Ez már bonyolultabb kérdés, véli Blaga. Hunyad szegényebb vidék, nehéziparral, jelentős bányászattal, amely továbbra is súlyos gondokkal szembesül. Fehér megyében a bányászat úgyszintén komoly problémát okoz. Ellenben Arad és Temes megyék gazdaságilag virágzó térségek. Ráadásul Fehér megye kevésbé városiasodott térség, nincs jelentős nagyvárosa, népessége is kisebb, mint Hunyadé. Arad és Temesvár viszont jelentős nagyvárosok, igazi fejlesztési mozdonyok. Mindezeket összevetve, talán Hunyadnak mégis előnyösebb lenne, ha a fejlettebb V-ös régióban maradna, mint ha Fehérrel kapcsolnák össze, ahogy az RMDSZ átszervezési tervezetében szerepel. A PD-L-s politikus szerint a gazdasági megfontolások fontosabbak a történelmi-földrajzi-kulturális tényezőknél, melyek egyértelműen Fehér megye mellett szólnak. Mindez természetesen Szászváros kivételével, amely minden szempont szerint Fehérhez kötődik.
Temes
„Maradhat a Nyugati Régió jelenlegi formájában”
Az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslatát szinte egyáltalán nem ismerik a Temes megyei vezetők, a legtöbben csupán a sajtóból értesültek a kezdeményezésről. Sorin Maxim, a Nyugati Régió Fejlesztési Ügynöksége (ADR Vest) vezérigazgatója, akit talán a leginkább érintenek a fejlesztési régiók átszervezésének következményei, azon a véleményen van, hogy gazdasági és műszaki szempontból az Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyékből álló Nyugati Régió megmaradhatna jelenlegi formájában, de hatáskörét bővíteni kellene.
„Egyetértenék azzal, hogy átszervezzék a fejlesztési régiókat, amennyiben az új régióknak bővülne a hatáskörük, a szerepük. Jelenleg annak ellenére, hogy léteznek a fejlesztési régiók, az operatív fejlesztési programok továbbra is országosak. A fejlesztési régióknak alkalmazkodniuk kell az országos fejlesztési politikához, ami nem előnyös a számunkra. Románia nem homogén módon fejlődött, az operatív fejlesztési programokat régiókra kellene lebontani, ahogy ez más európai országok esetében megtörténik.Ami a fejlesztési régiók számát illeti, azt hiszem, erről érdemes vitát nyitni és ebből a szempontból örvendetesnek tartom, hogy a kérdés az RMDSZ kezdeményezésére a parlament asztalára került. Nem akarok állást foglalni egyik változat mellett sem, szó van 8, 12 és 16 fejlesztési régióra való felosztásról is. A 8 régió között vannak olyanok, amelyekben akár 7 megye foglaltatik benne és nagyok a fejlettségbeli és kulturális különbségek.
Ami a Nyugati Régiót illeti, nem vagyok meggyőződve arról, hogy kisebb régiókra kellene felosztani. A négy megye együttműködése jónak mondható, nem volt az elmúlt tíz évben olyan nézetkülönbség, amit tárgyalások során ne tudtunk volna feloldani. Ami a megyék közötti rivalizálást illeti, a meglévő politikai struktúrákat figyelembe véve természetes, hogy minden megyei tanácselnök vagy polgármester arra törekszik, hogy minél több pénzt szerezzen fejlesztésekre a közösség számára, amely megválasztotta. Ha létezne egy regionális döntéshozó testület, amelynek tagjait régiós szinten választanák meg és akiknek regionális politikát kellene folytatniuk, ők másként állnának hozzá a régiós szintű fejlesztésekhez. Jelenleg csak a megyei és a helyi érdekek számítanak. A regionális érdekek csak akkor kerekedhetnek felül, ha egyetértés és harmónia van a tagmegyék döntéshozói között. Én nem tartom kizártnak, hogy a Nyugati Régió megmarad a jelenlegi formájában, mert a mi régiónk sajátos eset: ez a terület és lakosság szempontjából a legkisebb a nyolc fejlesztési régió közül, a lakossága kevesebb, mint 2 millió. Régiónk a jelenlegi formájában megfelel az uniós elvárásoknak: kiegyensúlyozott, két fejlettebb és két fejletlenebb megye van benne, területi szempontból kompakt, a régió fővárosa, Temesvár nagyjából a közepén található. Ha viszont a politikai és történelmi szempontokat is figyelembe veszünk, akkor lehet vitatni a régió jelenlegi összetételét, de ezek meghaladják az én kompetenciáimat.
Gazdasági és működtetési szempontokat figyelembe véve a Nyugati Régió funkcionális, de fenntartom, hogy bővíteni kellene a hatáskörét, regionális intézményeket kellene létrehozni. Hiába készítünk regionális fejlesztési tervet, ha nincsenek hozzá anyagi eszközeink, nincs saját költségvetésünk. Az a véleményem, hogy a meglévő fejlesztési régiókat egyenként kell elemezni és esetenként eldönteni, hogy át kell-e őket szervezni vagy megtartani jelenlegi formájukban.”
„Az Arad– Temesvár konglomerátum kialakulásának nagy jövőt jósolok”
Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa 1994 óta foglalkozik a regionális kérdéskörrel, 1994–2002 között tagja volt az Európai Régiók Gyűlése 1-es bizottságának és 1998-ban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény nyugati fejlesztési régió létrehozását javasolta.
„Mi a kilencvenes években a régiók Európájában láttuk a jövőt, mert a történelem okozta sebeket így lehet a leghatékonyabban begyógyítani. Az alapelv azóta sem változott az Európai Unióban, de ami a legfontosabb, hogy az európai kohéziót célnak kitűző pénzosztás alapelve a régiók kiegyensúlyozása. Ahhoz, hogy Románia beléphessen az Unióba, kellett létezzen egy szerkezeti forma, amelyre egyes európai szabályokat rá lehet vetíteni. Az 1998-as régiós felosztás mesterséges és elhamarkodott elképzelés volt, ahogy a Szovjetunió mintájára létrehozott tartományi rendszer is az volt. Egyesek a parancsuralmi rendszer minden baját a tartományok létéhez kötik. Maradt egy keserű érzés minden olyan megyében, kisrégióban, amelynek hátrányokat okozott az akkori tartományi felosztás. Az Arad – Temesvár-vita is a parancsuralmi időkre vezethető viszsza. A két város között a monarchia idején nem volt semmilyen vita, de a Trianon utáni román királyság idején sem rivalizált egymással Arad és Temesvár. Ez az ellentét a tartományok időszakára vezethető vissza és annak a következménye, hogy aki a hierarchiában lejjebb van, annak a fejére ütnek… Az 1998-as régiós felosztási rendszer azóta bebizonyította, hogy nem az igazi. A most megvitatás alatt levő törvényjavaslat főleg anyagi források elosztása szempontjából akar orvoslást hozni. Amikor ezeket a régiókat létrehozták, azt kellett bizonyítani, hogy a román régiók is helyt tudnak állni az európai mezőnyben. Úgy hozták létre a régiókat, hogy a legfejletlenebb megyéket a fejlettebbek mellé osztották be, hogy elfogadható átlagot hozzanak ki. Így került akkor Hunyad megye a Nyugati Régióba, bár én akkoriban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény régió létrehozása mellett foglaltam állást és más vélemények is voltak.
A jelenlegi régiós felosztás mellett a gazdagabb megyék nagyobb önrészt tudnak előteremteni az európai pályázatokhoz és jobban meg tudják fizetni a pályázatíró szakértői gárdát is, ezért jobb eséllyel pályáznak, mint a szegényebb megyék. Ez a felosztás megfelel például Szeben vagy Brassó megyének, de Temes megyének is, mert ők viszik el a pályázati pénzeket, de az országot így nem lehet kiegyensúlyozottan fejleszteni.
Véleményem szerint a megyéket fejlettségi szint, hagyományok, az együttműködési készségek szerint kellene régiókba átcsoportosítani, és ezt akarja megvalósítani a törvényjavaslat. Aki ellenkezik, az vagy anyagi megfontolásokból teszi, vagy beteges történelmi félelmeit éli ki, mert nem érti, miről van szó.
– Hogyan látja Ön a Nyugati Régió átszervezését Temes megye és a többi tagmegye jövője szempontjából?
– Hunyadot nem tartanám meg a Nyugati Régióban, mert földrajzi és történelmi szempontból is a Kárpátokon túli részekhez tartozik. Temes megye a mostani felállásban is jól tud fejlődni, mert a szegényebb megyék elől el tudja vinni a pályázati pénzeket. Ha csak Krassó-Szörény megyével maradnánk egy régióban, akkor az új régióban csak Temes megye rúg labdába. Amennyiben Arad is a régióban marad, egyensúlyfaktor lehetne Temes és Krassó-Szörény megyék között. Azt nem hiszem el, hogy Arad megye fejlődését valamivel is gátolná, hogy Temes megyével van egy fejlesztési régióban!
– Miként látja a Nyugati Régió jövőjét Szerbia és ezen belül a Vajdaság uniós csatlakozása után?
– Szerbia uniós csatlakozása után egyáltalán nem lesz mindegy, hogy Arad megye melyik régióban van. Ha megépül az autópálya Arad és Temesvár között, amelynek a két végén fejlődőképes, megfelelő népességgel rendelkező város van, létrejöhet egy olyan konglomerátum, amelynek a szempontjából fontos lenne, hogy Arad és Temesvár együttműködjön egy közös régióban. Ebből a konglomerátumból milliós lakosságú településszerkezet jöhetne létre. A térképre nézve, a fővárosok közül Bukarest és Budapest is viszonylag távol van a mi régiónktól, csak Belgrád van közel. Ha az Arad – Temesvár település-konglomerátum létrejön, versenyezhet a zonális hatását kitágító Belgráddal! A Vajdaság pedig oda fog kötődni, ahonnan jön a pénz, a segítő befolyás, a magasabb iskolázottsági szint, a kiáradó kultúra. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy Arad melyik fejlesztési régióba kerül! Ha Arad és Temesvár képes lesz ezt a konglomerátumot közösen létrehozni, ez sok jót hozhatna a következő generációk számára. Ha viszont Arad a partiumi régióba kerül, elszigetelődhet Temesvártól és utóbbi inkább Szeged partnerségét fogja keresni, mert egyedül túl gyengének fogja érezni magát.
Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. március 4.
Lakónegyed vagy ipari övezet? - Felháborodás a csángótelepen
Betelt a pohár a vajdahunyadi csángótelep zömében magyar lakói számára. Területük lakónegyednek minősül, ennek ellenére évek óta ipari tevékenység zajlik a környéken, ami pokollá teszi az emberek életét.
A körülbelül 120 házas negyedben három ócskavas központ működik, valamint egy karton és műanyag gyűjtőközpont, illetve egy betongyár. Amelyek jelentős lég- és hangszennyezést okoznak. A helybéliek évek óta kilincselnek a hatóságoknál az ipari tevékenység felfüggesztése érdekében. Eredménytelenül.
Elfogadhatatlan helyzet
A csepp, amely kicsordította a poharat a roncsautó-program. Az egyik ócskavas-gyűjtőközponthoz egymás után hozzák a kiselejtezni való roncsautókat, melyek immár két utcát foglaltak el. A helybéliek házai előtt. Az ezzel járó zaj és szennyezés igen felháborító, főleg, hogy a csángótelep lakónegyednek minősül, ahol tilos lenne ipari tevékenységet űzni, csupán a környék lakosságát kiszolgálni hívatott kiegészítő tevékenység (boltok, fodrász, rendelő, stb.) lehetséges, véli Lovász János helyi lakos.
A helybéliek 3 éve követelik az ügy orvoslását. Tíz beadványt adtak le Vajdahunyad önkormányzatánál, a megyei környezetvédelmi igazgatóságnál, illetve Hunyad megye prefektúrájánál. Egyes beadványokat 190 helyi lakos írta alá, érdemi változás azonban nem történt. Jóllehet 2008-ban a 2994-es határozat révén Ovidiu Hada polgármester elrendelte az ipari tevékenység felfüggesztését. Hatása ma sem érvényesül, noha még a kommunista időkben is azért térítették el a Csernát, hogy válasszák szét a lakónegyedet az ipari zónától.
Az ócskavas-központot üzemeltető cég azt állítja, hogy szabályos környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik, így hát törvényesen folytatja tevékenységét. „Tulajdonosa azt mondta nekünk, ha nem tetszik a helyzet, költözzünk el”, hangsúlyozza Lovász János, aki jóformán egész dossziéba gyűjtötte a számos lakossági panaszt.
A szomszédutcában a használt karton és műanyag gyűjtőközpont működik. Immár három éve. Szintén a lakóházak között. „Már hajnal ötkor kezdődik a gépkocsiforgalom. Zúgnak itt a fejünkbe egész nap”, mondja Sebestyén István, aki szembe lakik az üzemmel. Nyáron az onnan származó bűz tovább fokozza az elégedetlenséget. sőt, a gyűjtőközpont körül hemzsegnek a patkányok. „Feleségem beteg, nem is merem hazahozni, ide a fertőzési gócpont tőszomszédságába”, mondja elkeseredve.
A nagy kamionok forgalma nyomán ráadásul a csángótelepi házak falai is repedezni kezdtek. Mindezek mellé ott van a tűztől való félelem. Két éve akkora tűz volt, hogy öt tűzoltóautóval tudták csak eloltani. Ráadásul a nagy tűzoltóautók nehezen férnek el a burkolatlan, gödrökkel teli szűk kisutcákon, a környéken, pedig nincs vízforrás.
Jog és etika, avagy intézmények közötti pingpong
Egyetértünk az emberekkel, az erkölcsi oldalt azonban a jogival kell kiegészíteni. Az ominózus cégek szabályos engedélyekkel rendelkeznek, melyeket a megyei környezetvédelmi igazgatóság állított ki, szemléltette a helyzetet Györfi Jenő vajdahunyadi RMDSZ-es helyi tanácsos. A kohászváros önkormányzata olyan megoldást keres, amely szem előtt tartja a helyiek érdekeit és a cégek jogi hátterét is. Ovidiu Hada polgármestert nem sikerült elérni, sem személyesen, sem többszöri telefonos próbálkozás által, mivel az önkormányzat által kiírt tender lefoglalta egész nap folyamán.
Georgeta Barabás, a Hunyad megyei környezetvédelmi igazgatóság vezetője viszont másképp látja a dolgokat. A működési engedélyt valóban az általa irányított intézmény adta ki, de a helyi tanács határozata nyomán. „A helyi tanács hatásköre eldönteni, hogy milyen tevékenységet engedélyeznek egy adott helyszínen, a környezetvédelem azt ellenőrzi, hogy az megfelel-e a törvényes előírásoknak”. Magyarán a tanács dönti el, hogy ipari tevékenység induljon lakónegyedben, ebbe a környezetvédelmieknek semmilyen beleszólása nem lehet, ők csupán azt veszik szemügyre, ha az ipari tevékenység törvényszerűen zajlik. Amennyiben ellenőrzések során a környezetvédelmi felügyelőség a környezetvédelmi engedélyben szereplő tételek áthágását tapasztalja, indítványozhatja a tevékenység felfüggesztését. Eddig többszöri pénzbírságot szabtak ki, amit az ócskavas-gyűjtők és a használt karton és műanyag-gyűjtők kifizettek, s tovább folytatják a helyi lakosok életét pokollá tévő tevékenységüket.
Miután fogadta a felháborodott csángótelepi lakosok küldöttségét, illetve a cégek engedélyezésének átvizsgálását kérte, Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa ugyancsak az erkölcsi megközelítés és a jogi háttér ellentmondásában látja a legnagyobb problémát. Az ominózus cégek tudták, hogy baj lesz, ezért bebetonozták magukat mindenféle papírral. Még környezetvédelmi szakvizsgálatokat is beszereztek erre szakosodott cégektől.
A lakónegyedekben engedélyezett kiegészítő tevékenység fogalma is kemény dió. Elvileg szolgáltató jellegre vonatkozik, de hát azokat a nagy raktárakat, ahol most a gyűjtőközpontok működnek, még a rendszerváltás előtt épültek, akkor, amikor a kiegészítő tevékenységről szóló rendeletet adták ki.
Vagyis jelenleg nincs jogi alap a cégek elleni hatósági fellépéshez. Mindenesetre Dézsi helyszíni vizsgálatot rendelt el a prefektusi felügyelő testülettől, majd annak megállapításai tükrében összehívja az összes felet – helyi lakosok, cégek, vajdahunyadi önkormányzat, megyei környezetvédelem, stb. – közös megoldás keresésére.
Chirmiciu András. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. március 22.
MIÉRT szórványkonferencia Vajdahunyadon – Merjünk nagyok lenni
Vajdahunyadon zajlott a hétvégén a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) szórványkonferenciája. Széll Lőrincz, az országos ifjúsági hatóság vezetője kezdeményezésére született eszmecserén Krassó-Szörény, Hunyad, Fehér, Szeben, Beszterce-Naszód, Máramaros és Kolozs megyei magyar ifjúsági szervezetek képviselői vettek részt.
Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa – aki szintén ifjúsági szervezetben kezdte közösségi, majd politikai pályafutását – merjünk nagyok lenni jelszó alatt köszöntötte a szórványból érkezett fiatalokat. Kemény munkával az ifjúság képviselői komoly pozíciókat szerezhetnek az RMDSZ-en belül: Hunyad megye nem az egyetlen e téren, Szatmár, Hargita és Kovászna szintén nagyszerű példák.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke bemutatta a szervezetépítés – és az RMDSZ-en belüli előrelépés – fontosabb elképzeléseit. A legközelebbi választásokon ugyanis a Miértet illetik meg az RMDSZ befutóhelyek 15%-a. Amint az egybegyűltek is megerősítették, a közösségépítés bonyolultabb a városokban, ahol a magyarság szét-szórtan él, mint a tömb jellegű falvakban.
Bodor László, a MIÉRT elnöke a Communitas Alapítvány ifjúsági pályázati lehetőségeit mutatta be, Széll Lőrincz, a háromnapos rendezvény főszervezője, pedig az általa vezetett országos ifjúsági hatóság idei program-tervezetét ismertette, majd Markó Attila, a kisebbségügyi hivatal vezetőjének üzenetét tolmácsolva, az ottani ifjúsági programokat mutatta be.
Magyarán igen széles lehetőségek állnak a szórványmagyarsági fiatalok rendelkezésére, ügyes pályázatokkal számos érdekes rendezvény bonyolítható le az idén.
Főleg, hogy 2010 a szórvány éve lesz a MIÉRT számára, a nyáron szervezendő EU-tábor, a Félsziget fesztivál, vagy a Miért Akadémia a szórványban élő fiatalok problémáira összpontosul.
A különböző szórványmegyék képviselői közös programok szervezésében is megegyeztek. Hogy konkrétan milyen programokról lesz szó, azt április elején, az Aradon szervezendő MIÉRT küldöttgyűlésen döntik el.
Ifjúsági összejövetelről a szórakozás természetesen nem maradhatott ki. A vajdahunyadi kastély látogatására is jutott idő, a sepsiszentgyörgyi Osonó színtársulat előadása, valamint s bulizás sem maradt ki. Végül is éppen a felszabadult bulizáson erősödnek meg legjobban az emberi kapcsolatok
Chirmiciu András. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. április 1.
Hunedoara nem lehet Vajdahunyad
Vajdahunyadon nem lesznek magyar és német nyelvű feliratok a helységnévtáblán. Legalábbis egyelőre. Szerdán délután a helyi tanácsban nem gyűlt össze elég szavazat a háromnyelvű helységnévtáblák felállításához.
A kohászváros két RMDSZ-es tanácsosának javaslatára Ovidiu Hada liberális polgármester olyan határozattervezetet nyújtott be a helyi tanácsban, mely szerint a város helységnévtábláin a román Hunedoara mellett a magyar Vajdahunyad és a német Eisenmarkt is szerepelt volna. Dan Bobuţan PSD-s tanácsos azonban a határozat elleni szavazásra buzdította kollégáit, mivel a kohászvárosban a magyarság és a németség aránya nem éri el az összlakosság 20%-t. Jóllehet ezen számarány alatt is lehetséges a település két- vagy több nyelvű megnevezése, 20% fölött, pedig kötelező a törvény szerint. Szászvároson – ahol a magyarság aránya kisebb, mint Vajdahunyadon, s a megmaradt maroknyi német lakosság meg se közelíti a 20% – például már jó 4 éve román-magyar-német nyelvű helységnévtábla van.
A vajdahunyadi tanácsosok azonban nem akarták követni a példát, holott a néhány évvel ezelőtt a belvárosban felállított, turisztikai tájékoztatási jellegű óriástérképeken a város magyar, illetve német neve is szerepel. Ráadásul a Hunyadiak kastélyához érkező látogatók több mint fele magyar, s németek is szép számba jönnek.
Végül csak 10-en (PNL nagyobb része és RMDSZ) szavaztak a háromnyelvű helységnévtáblák mellett, 5-en (PSD) ellene, 5-en (többnyire PDL), pedig tartózkodtak, szemléltette a helyzetet Horváth Zoltán helyi RMDSZ tanácsos. Mivel a határozat elfogadásához kétharmados többség kellett volna, egyelőre nem lesznek többnyelvű helységnévtáblák.
Azért csak egyelőre, mert a magyar tanácsosok és a polgármester nem adják fel, s már a sikertelen tanácsülésen leszögezték, hogy április folyamán ismét megpróbálkoznak. Horváth Zoltán derűlátó: legközelebb egyszerű többség lesz szükséges a háromnyelvű helységnévtáblák felállításához, s akkor májd átvisszük a határozatot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)2010. április 9.
Változás
Vasárnap egy nyolcéves korszak zárul le Magyarországon. Sötét korszak. Mely alatt Magyarország többnyire rossz irányba változott.
Közép-Kelet-Európa egykori éltanulója jóformán sereghajtó lett, a korábbi látványos fejlődés helyét átvette a recesszió, a társadalmat pedig súlyos feszültségek jellemzik. Míg korábban az eltérő politikai véleményeket párbeszéd és együttműködés révén igyekeztek közös nevezőre hozni, mára a kölcsönös bizalmatlanság és merev szembenállás uralkodik. Az ellenfelek ellenségekké váltak, nemcsak a politikai pártok, hanem támogatóik táborai is. A megoldatlan problémák a társadalom radikalizálódásához, s a szélsőségek megerősödéséhez vezettek. A korábban a balkáni és dél/európai országok „országmárkája”, az elburjánzott korrupció immár Magyarországon is kiemelkedő problémává vált. Az anyaország és a határon túli magyarság között pedig mélységes szellemi és érzelmi törés következett be.
Valahogy így fest a nyolcéves szocialista kormányzás öröksége.
Nem csoda hát, hogy változás ígérkezik. Noha a választás számos ismeretlent rejteget, annak legfontosabb tétje, a kormányzás jogának megszerzése borítékolható.
A Fidesz abszolút többséget szerez, csupán az kérdéses, hogy eléri-e az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmadot.
Szintén vasárnap dől el, hogy a felmérésekben többnyire fej-fej mellett lévő MSZP és Jobbik közül melyik lesz a második. Azt sem tudni, bejut-e még más párt is az országgyűlésbe. A tavaly alakult Lehet más a politika (LMP) esélyes az 5%-os küszöb elérésére, de a szebb napokat megélt MDF sem írható le teljes biztonsággal.
Vasárnap választ kapunk mindezekre a kérdésekre. Magyarország választópolgárai adják meg. Az ő kezükben az ország sorsa. A felelősség is őket terheli.
2002-ben bedőltek a populizmusnak, s 2006-ban újráztak: az MSZP nem az égből pottyant, hanem a lakosság választása révén került – illetve maradt – hatalomra.
Most sem lesz másképp: a következő 4 évben azt eszik, amit vasárnap főznek. Saját kezűleg.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)2010. május 17.
A Déva és Vajdahunyad között félúton lévő Csernakesresztúr Hunyad megye legnagyobb magyar faluja. Olyan 1300 lakosából körülbelül 800 magyar nemzetiségű bukovinai székely, de közülük csupán 94 református, a többi római katolikus. Eddig a faluban csak katolikus és ortodox templomok léteztek, a reformátusok a 3 kilométerre lévő Kisbarcsára jártak istentiszteletre.
Megvalósult álom
Annak ellenére, hogy Csernkeresztúron már a tizenhetedik században létezett református közösség, templom mégsem adódott számukra. 1948-ban Kós Károly elkészítette a templom tervét, az akkori hatalom azonban nem engedélyezte megépítését, ismertette a történelem viszontagságait Lázár Balázs helyi lelkipásztor.
A templomépítés gondolata 1996-ban vetődött fel újból. Négy évig tartott az engedélyek megszerzése, 2000 júniusában került sor az alapkő letétére, a száz évvel korábbi katolikus templom fennmaradt tornya tőszomszédságában. 2003 karácsonyakor tartották az első istentiszteletet az alagsori irodában, 2007-ben került sor a templom befedésére. Végül 2010 május 16-án zsúfolásig megtelt a teljesen kész szép templom, az ünnepi felszentelés alkalmával.
Álom valósult meg. Az építkezés közmunkával, önkéntes alapon történt, ismertette a helyzetet Horváth Sándor gondnok. A reformátusoknak besegítettek a katolikus testvérek, sőt, az ortodoxok is. Jóformán az egész falu. A terveket dévai Lucian Muntean, valamint a marosvásárhelyi Lázár Pál, Horváth Miklós és Gál Ferenc készítették el, ingyenesen. A bútorzat és az orgona a holland testvérgyülekezet ajándéka, a többi tárgy a helybéliek adományából származik. Külön köszönetet nyilvánítottak a leglelkesebb támogatóknak, a dévai Eőry Lászlónak, valamint a csernakeresztúri Horváth Samunak és Köpeczi Lászlónak, akik túl korán költöztek el közülünk, s nem lehettek ott személyesen a vasárnapi felemelő ünnepségen.
Mert bizony felemelő ünnepség volt, a templom hosszú, nehéz munka, eredménye, viszontagságos évek gyümölcse ért be, dicséretes siker, hangsúlyozták az évek során Csernakeresztúron szolgált református lelkészek, akik Erdély különböző tájairól jöttek el a vasárnapi ünnepségre.
Nemcsak a reformátusok örvendeznek: Tóth János római katolikus plébános szintén örömét fejezte ki, hogy a református testvéreknek is van külön hajlékuk, ahol az Úrhoz fordulhatnak. Ioan Faur ortodox pap pedig azon reményének adott hangot, hogy a most felavatott templom hosszú ideig jelentsen lelki támaszt a reformátusoknak.
Mircia Muntean, Déva polgármestere meghatódott hangon emlékezett Csernakeresztúron töltött gyermekkorára, amikor az akkori idős reformátusok 3 kilométert tettek meg minden vasárnap, hogy a kisbarcsai templomba dicsőíthessék az Urat, miközben a katolikusoknak és az ortodoxoknak voltak helybéli templomaik. Egy álom valósult meg, a három templomos falu olyan, mint egy ember, amelynek három lelke van, s ezáltal közelebb van Istenhez is, embertársaihoz is.
Folytatódó építkezés
A templom felépítése befejeződött, a munka azonban nem, hangsúlyozta az ünnepi istentiszteletet levezető dr. Pap Géza, az erdélyi református egyházmegye püspöke. A falak egymagukban nem érnek túl sokat, ha a nem párosul a gyülekezet építésével. A templomot lélekkel, emberi összetartással kell megtölteni. A kereszténység nem helyben toporgás, hanem céltudatos haladás. A neheze csak most következik, az élő kövekből való építkezés, a közösség megerősítése. Ez soha sem ér véget, örök folyamat, ami a szórványban még nehezebb, szögezte le a püspök úr.
A csernakeresztúri református közösség, pedig a szórvány szórványa: magyarként kisebbség a román többségű vidéken, reformátusként kisebbség az erősen katolikus faluban. Mégsem adja fel, mégis képes haladni. Hiszünk és élünk: ez kell legyen minden szórvány közösség vezérelve, mondta ünnepi felszólalásában Fazekas József, a Hunyad megyei református gyülekezet főgondnoka.
Az istentisztelet és az ünnepi beszédek után a helyi iskola diákjai verseket szavaltak el, majd a kolozsvári református teológia diákjai magyar, angol és német nyelvű vallási témájú dalokat adtak elő. Ezután a falu kultúrotthonában ünnepi ebédre került sor, ahol – akárcsak a templomban – a katolikusok és ortodoxok együtt ünnepeltek a reformátusokkal.
Noha 20 év alatt a csernakeresztúri reformátusok száma 195-ről 94-re apadt, mégis megvan az ok a bizalomra. Végül is annyi keserves évtized után ki álmodta volna, hogy – a dévai unitárius templom után – a keresztúri református lesz az első teljesen újonnan létesített Istenháza a Hunyad megyei szórványban?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)2010. május 23.
Felelős politizálás szükséges
Kisebbik koalíciós partnerként, az RMDSZ is része a népszerűtlen megszorító intézkedésekre készülő kormánynak. A nadrágszíj drasztikus meghúzásának következményei a szövetséget sem kerülhetik el. Hogyan viszonyulnak mindezekhez? Winkler Gyula EP-képviselőt kérdeztük.
-Nemrég Markó Béla szövetségi elnök azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ ellenzi a kisnyugdíjak csökkentését. A kormány azonban felelősségvállalással szándékszik keresztülvinni az összes nyugdíj 15%-os megnyirbálását. Mit tesz ez esetben az RMDSZ, hogyan magyarázza el választóinak?
-Még nem láttam a felelősségvállalás pontos szövegét, a frakció tagjai is csak most kapták meg. Még nem elemeztük az intézkedés-csomagot, még nem alakult ki a szövetség hivatalos álláspontja, de egyvalami biztos: a szociális kiadások – azaz a közalkalmazottak bérezése, a nyugdíjak és a szociális segélyek – jelenlegi szintje fenntarthatatlan. Ez a 20 éve elhalasztott reformok eredménye. Már nem lehet kerülgetni a forró kását, tudomásul kell venni, hogy a szociális kiadások lefaragása elhalaszthatatlan.
Belátásunk szerint azonban a kormány intézkedés-csomagjában egyensúly kell legyen a szociális kiadások csökkentése, a pénzügyi fegyelem növelése, vagyis a fekete gazdaság visszaszorítása, illetve a gazdaságserkentő intézkedések között. Gazdaság-serkentés alatt elsősorban az EU-s pénzek fokozott felhasználását értem. Az RMDSZ szociális érzékenységgel párosuló közep-jobboldali politikai ideológiája ezen elvek mentén foglal állást.
-A kisnyugdíjak lefaragása érzékenyen érinti az erdélyi magyarságot is. A Székelyföldet különösen, hiszen Hargita és Kovászna Erdély szegényebb megyéi közé tartoznak, ahol ritkák a nagy nyugdíjak. Mit gondol, a tervezett megszorítások mennyire befolyásolják az RMDSZ támogatottságát a 2012-es választásokon?
-Korai lenne 2012-ről beszélni, addig még sok minden történhet. Az erdélyi magyarság tájékozott, szórványban és Székelyföldön egyaránt. Nem hiszem, hogy be lehet csapni őket. Őszintén kell politizálni. A populista intézkedések folytatásával csak ámítani lehetne ideig-óráig az embereket, következményeik katasztrofálisak lennének. Névértékben megmaradhatna ugyan a közalkalmazotti bérek, nyugdíjak és szociális segélyek jelenlegi szintje, de reális értéke hamarosan felére csökkenne, ami az életszínvonal zuhanását jelentené.
Mi a felelős politizálást választjuk, s a felelős politizálás áldozatokkal jár. Európa-szerte mindenütt megszorítások, szociális kiadások megnyirbálásának tanúi vagyunk: nincs más választás. Görögországban tiltakoznak, gyújtogatnak, de ez nem megoldás, az államkassza ettől még ugyanolyan üres marad. Ezt szeretnénk elkerülni, megoldást akarunk az ország problémáira, még ha fájdalmas megszorításokkal is jár. Ezért felelősséget is vállalunk.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)2010. június 7.
Szórványkonferencia Hunyad megyében - Megismerni egymást
Omladozó templomok, etnikai leépülés, vagy építkezés is életkedv: mi jellemzi jobban az erdélyi szórványmagyarságot?
A hétvégén szervezett háromnapos Hunyad megyei konferencián a különböző szórványvidékekről és a tömbvidékről érkezett újságírók, közösségszervezők erről szereztek helyszíni tapasztalatot.
Noha ellentmondásosnak hangzik, Hunyad megyében a leépülés és az építkezés párhuzamosan zajlik, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványkonferencia házigazdája. 1992-ben még 35.000 magyar élt a megyében, mára olyan 20.000 körül lehetnek. A drasztikus fogyás ellenére 20 év alatt Déván megépült a Téglás Gábor iskola, Vajdahunyadon a magyar ház, a Böjte Csaba atya által működtetett Szent Ferenc alapítvány keretében több száz gyerek részesül magyar nevelésbe, számos civil szervezet alakult, magyar napilap jelenik meg, s a magyarság politikai súlya (EP-képviselet és magyar prefektus) is jelentős. Egyszóval az évszázadok óta szórvány Hunyad megyei magyarság megmaradásának sosem voltak ilyen szilárd alapjai az utóbbi évtizedekben. 20 év alatt komoly eredmények születtek, hangsúlyozta pénteki dévai nyitóbeszélgetésen az EP-képviselő.
A helyzetet megerősítette Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője: Brassó környékén olyan 50.000 magyar él, még sincs iskolaközpont, sem magyar ház, mint Déván, illetve Vajdahunyadon. A sajtó azonban a Barcaságban is fontos szerepet játszik a magyarság megmaradásában, tulajdonképpen átvette a szépirodalomtól a nyelv tisztasága fölötti őrködés és a nemzeti öntudat megerősítésének szerepét, ismertette tapasztalatát a nagy múltú brassói újság főszerkesztője.
A tömbvidék szemében a szórvány jóformán ismeretlen, az ottani sajtóban inkább kuriózumként szerepel, ha egyáltalán szerepel, mondta Karácsonyi Zsigmond, a MURE elnöke. A szórványközösségek sajtója ismeretlen, noha az internet terjedésével remélhetőleg e téren is javul a helyzet. Mindenesetre a szórványban megjelenő magyar újságok helyzete sokkal mostohább, mint a tömbvidékieké, mindenekelőtt az anyagi nehézségek és az emberi erőforrás korlátozottsága miatt.
Szabó Csaba, aki kolozsvári létére évek óta a szórvánnyal foglalkozik viszont a lehetőségek kihasználása mellett foglalt állást. Sok helyütt nincs közösség-szervező, emiatt például Fogarason (Brassó megye) megszűnt a magyar oktatás, noha 76 gyerek volt. Szerinte ezt a szerepet az RMDSZ kellene fölvállalja, s a magyar államtól is hatékonyabb szórványápolást várna el. A Szeben megyei példával támasztotta alá álláspontját, ahol erőteljes német támogatásnak köszönhetően a német oktatás virágzik, közel 10-szer több gyerek jár német iskolába, mint magyarba, noha a magyarság 2,3-szor népesebb.
Jogos-e ölbe tett kézzel várni, amint az RMDSZ, vagy Budapest megoldja a szórvány gondjait, vagy inkább alulról kell építkezni? A szamosújvári (Kolozs megye) példa egyértelműen az utóbbira utal. 20 év alatt Bécsi-Balázs Attila, a TÉKA alapítvány elnöke felvirágoztatta a mezőségi magyarságot, gyakran a válaszúti Kallós Zoltán alapítvánnyal karöltve. Összeszedtek a szórványfalvak gyermekeit, s magyar oktatást biztosítanak számukra, bentlakást és étkezést, állandó jellegű kulturális programokat szerveznek, kirándulásokat, táncházat, sőt még felnőttképzést is. Több, mint 650 gyereknek és felnőttnek, derült ki Bécsi-Balázs Attila szombati vajdahunyadi előadásából. Amely távolról a legnagyobb elismerésnek örvendett a kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, zilahi, brassói, temesvári, székelyudvarhelyi és Erdély más tájairól összegyűlt vendégek körében. A szamosújvári TÉKA alapítvány ugyanis ugyanazt végzi, mint Böjte Csaba atya Szent Ferenc alapítványa, csakhogy kizárólag civil alapon. Hogy miből teremti össze a havi félmilliárd régi lejt, amennyibe csupán a gyerekek oktatása és ellátása kerül? Bécsi-Balázs Attila leszögezte, hogy nemcsak a Communitas alapítvány és Budapest létezik, számos külföldi pályázati lehetőség is van. A TÉKA például Norvégiából is kapott pénzt, pályázatok révén. Jelenlegi fő tervük egy önálló magyar iskolaközpont felépítése Szamosújváron, amely 3 millió euróba kerül, s amely a dévai Téglás Gábor iskola példájából inspirálódott, hangsúlyozta Vajdahunyadon Bécsi-Balázs Attila. A pénteki dévai megnyitó után ugyanis a szórványkonferencia Vajdahunyadon, a magyar házban folytatódott.
Noha a szamosújváriak előadása volt a legfelemelőbb, a kölcsönös megismerkedés mellett a fő cél a Hunyad megyei magyarság bemutatása volt. Az egész Erdélyből jött vendégek meglátogatták a vajdahunyadi kastélyt, a dévai várat, a Téglás Gábor iskolát, a Szent Ferenc alapítványt, majd szombaton délután Dézsi Attila prefektus fogadta őket a vármegyeházán. Amelynek impozáns dísztermében csak zengett a magyar szó: ilyesmi se fordult elő már régóta. Az ottani kötetlen szabad beszélgetésen az egyre meghatottabb vendégek újabb belátást kaptak a Hunyad megyei magyarság életébe, 20 év alatt elért eredményeibe.
A három napos rendezvény bizonyára rövid volt a Hunyad megyei magyarság alapos megismeréséhez. Mindenesetre hasznos volt, mivel az előadások, a látogatások és a szabad beszélgetések nyomán a szórvány mellőzésére hajlamos kolozsvári, marosvásárhelyi és székelyföldi újságírók és közösségszervezők számára a Hunyad megyei – és általában a szórvány – ügye immár nem közömbös. Sőt, a háromnapos tapasztalat révén sokan szívükön viselik.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)