udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
176
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-176
Névmutató:
Csáky Pál
2012. július 6.
A kalapács nyele – határon túli paradigmák
„Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet.” Markó Béla írása az Erdélyi Riport 2012/24. számából.
Az idén március 3-án Iaşi-ban (Jászvásáron, ahogy archaikusabb szájtartású kollégáim nyilvánosan emlegetni szokták) sor került az első román–moldáv kormányülésre, amelyen miniszterelnök-helyettesként én is részt vettem. Őszintén szólva, rendkívül kíváncsi voltam, hogy milyen külsőségekkel, milyen retorikával zajlik majd ez a tanácskozás. Ráadásul olyan pikáns tények is fűszerezték az együttlétet, mint az például, hogy mindkét miniszterelnök, Mihai-Răzvan Ungureanu és Vlad Filat is nagyjából egy időben, a kilencvenes években azon a nagy múltú egyetemen végzett, amely ennek az eseménynek helyet adott. Semmiképpen sem mindennapi dolog egy ilyen román–román találkozó. Viharos érzelmekre, sőt, érzelgősségre számíthat az ember, és bár mint mondottam, természetesen nagyon érdekelt, ugyanakkor tartottam is attól, hogy folyik majd mindenütt a ragacsos nemzeti szirup, és előkelő „idegenként”, faarccal kell majd végigszlalomoznom egy szappanopera díszletei között, amíg a végére érünk. Nos, meg fognak lepődni: semmi! Mármint semmi fölösleges szimbolika, semmi könnyes-romantikus egymásra borulás, amit mi, rafinált közép-európai szerepében tetszelgő magyarok olyan könnyedén elhiszünk balkáninak tartott szomszédainkról. Ellenkezőleg, racionális, precíz, célratörő tárgyalásokon vettem részt, ahol nem érzelmekről, hanem közös programokról, nem a véres-verejtékes múltról, hanem a közeljövő stratégiai együttmunkálkodásáról volt szó. Mint akik tudják, mit kell tenniük, ismerik a célt, és biztosak benne, hogy meg fogják valósítani. Ha akadályok merülnek fel, lassabban, hogyha nem, gyorsabban. Óhatatlanul eszembe jutott egy közkeletű román szólásmondás, amelynek talán nem véletlenül nincsen magyar megfelelője: tace şi face. Hevenyészett fordításban: hallgat és csinálja, vagy némileg átigazítva: nem mondja, hanem teszi. Sallangmentesen, a kötelező minimális ceremóniára szorítkozva ment minden. Mintha nem is az a politikai élet lenne, amit a televíziókból ismer a köznapi ember. Csak legutóbb is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli irtózatos hangzavart, az egyik legnagyobb román író, Ion Luca Caragiale vitriolos tollára méltó televíziós vitákat figyelve, egészen más benyomásunk lehet a román politika természetéről. Pedig amit látunk, csak a színház, a cirkusz, amely talán éppen arra jó, hogy elfedje a lényeget. Azt is kénytelen voltam ott Iaşi-ban elképzelni, hogy hasonló helyzetben hogyan viselkednénk mi, és általában is hogyan nézünk ki különböző magyar–magyar találkozókon. Tele vitézkötéssel, pitykével, rovásírással, néha valóságosan is, nem csak képletesen, és közben szentistvánozva, kossuthozva lépten-nyomon. Vérmérséklet kérdése? Dehogy. Mondtam már: céltudatosságé! Ki a jelennek illegeti-billegeti magát, ki a jövőnek él. És attól tartok, ebben az összehasonlításban mi vagyunk az illegetők-billegetők, nálunk a csinnadratta, nálunk az égigérő piros-fehér-zöld zászlók, nálunk van fenn az ernyő, nálunk nincs alatta kas. A románok is bevezették a kettős állampolgárságot, de milyen csendben, mindenféle felhajtás nélkül zajlott és zajlik mindez, és talán: mennyire más okból és célból! Tudom, nem mindenkinek tetszik, amit mondok, de lassan itt lenne az ideje, hogy a lényegében végignosztalgiázott és elhepciáskodott huszadik századi történelmünkből kigyógyuljunk, és tanuljunk valamit a szomszédoktól. Igen, a románoktól és a szlovákoktól is. Amit mi elvesztettünk, ők nyerték meg, hát akkor nem győzöm ismételgetni, hogy meg kellene nézni, miképpen sikerült ez nekik. Nem akarom én most az említett román–moldáv kormányülést rózsaszínűvé édesíteni, hiszen ez a viszony nem volt végig felhőtlen az elmúlt két évtizedben, elég, ha Tiraszpolra és a háttérben dörmögő orosz medvére gondolunk, de mégsem hagyhatok ki még legalább egy fontos, általunk is megszívlelendő konklúziót. Ezúttal a viszony természetéről. Úgy tűnt nekem, és azt hiszem, nem tévedek, hogy a mindenképpen sokkal nagyobb és egyébként is uniós tag Románia képviselői kényesen ügyeltek arra, nehogy éreztessék vélt vagy valós fölényüket Moldáviával szemben. Egyenlő partnerek tárgyaltak egymással a közös asztalnál. És ez a lényeg. Két közelmúltbéli – látszólag nem egyforma súlyú – eseménnyel szeretném érzékeltetni, hogy magyar–magyar viszonylatban ez mennyire nem így van, és hogy éppen ez a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyarországi kormánypolitika legfőbb nyavalyája. Nemcsak ma egyébként, hanem változó erővel ugyan, de az 1989 óta eltelt majdnem két és fél évtizedben mindig is jelen volt ez a koncepciós hiba, amely mostanára viszont teljesen általánossá vált, hibából bűnné terebélyesedett. Az egyenlő partnerségre gondolok, illetve az egyenlő partnerség hiányára, más szóval az önállóság kérdésére, és ez jól meglátszott abban, ahogyan a felvidéki magyarság sorsába beleszóltak Magyarországról az utóbbi években, és abban is, ahogyan nagy hirtelen zavarossá, már-már áttekinthetetlenné vált a csángókkal kapcsolatos kormányálláspont. (Apropó: Moldva és Moldávia, ami történelmileg ugyanaz: íme, nekünk is van moldvai – ha nem is moldáviai – gondunk!) Vegyük talán először az utóbbit, a csángó ügyet. Amennyit megértettem a vitákból, ezek arról szólnak, hogy a romániai Moldvában, tehát a csángók szülőföldjén működő, ottani székhellyel bejegyzett Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a pénzügyi támogatást folyósító magyarországi hivatal szerint nem megfelelően bánt a pénzzel, és ez a vád egy adott pillanatban nem is nagyon burkolt tolvajozássá fajult. Sem csángó, sem más hasonló támogatási kérdésekkel már rég nem foglalkozom, nincs módom erről véleményt mondani, de a vehemenciából, ahogyan a csángó gyermekek magyar nyelvtudásának ügyét egy budapesti grémiumra akarják bízni, azt sejtem, hogy itt elsősorban nem hanyag pénzkezelésről lehet szó, mert ha volt ilyen, annak minden bizonnyal másképpen is véget lehetett volna vetni, hanem arról, hogy ki a dudás a csárdában. Megjegyzem, hogy aki a pénzt adja, annak joga van természetesen feltételeket szabni, csakhogy a határon túli magyar ügyekben ez sokkal bonyolultabb: önálló közösségeket akarunk építeni, vagy távirányítóval véljük megoldani a helyzetüket? Azt hiszem, mindenki tudja, mi az én válaszom erre. De úgy látom, a csángóké is ugyanaz. Egyébként szintén nagy tévedés lenne azt hinni, hogy velük Budapesten valakinek azért volt baja, mert túl közel álltak az RMDSZ-hez. Szó sincs erről. Egy időben mi is elkövettük ugyanazt a hibát – bizony a politikusok esze járása eléggé hasonló tud lenni –, irányítgatni próbáltuk őket, amit elég irritáltan utasítottak vissza. A különbség az, hogy nekünk volt annyi eszünk – tapasztalatunk, félelmünk, bölcsességünk? –, hogy rögtön hátrébb léptünk, és partneri viszonyt építettünk ki velük. Az RMDSZ még a kétezres évek első felében elérte, hogy a Csángóföldön számos állami iskolában, állami pénzből magyar nyelvet oktatnak az azt igénylő gyermekeknek. Viszont a csángó vezetőkön múlott, hogy meggyőzzék a szülőket, igényeljék a magyar nyelv tanítását, és míg 2003-ban végül is 19 gyerekkel indult ez a folyamat, ma több mint ezren vannak. Miközben az MCSMSZ ezzel egyidejűleg tovább folytatta magyarországi támogatással az iskolán kívüli magyartanítást számos gyermeknek, és sokszor ugyanaz a tanár mindkét oktatási folyamatban részt vett. De ez csak úgy működött, hogy nekünk magunknak is meg kellett tanulni: a csángók önállóságát, saját döntéseiket tiszteletben kell tartani. Én úgy látom, az egész drámai szembefeszülés Bákó és Budapest között most ugyanerről szól, csak jóval kevesebb empátiával, mint a mi esetünkben. Mintha a mai Budapest nem viselné el maga körül az önállóságot, és mintha ma már azt is jobban tudnák a Duna bal partján, valahol a Margit-híd és Erzsébet-híd között, hogy Külsőrekecsinben, Lészpeden vagy Pusztinán kinek mi fáj. Végül is ez a konfliktus fő oka, emellett persze lehettek és lehetnek mindenféle működtetési anomáliák, de akkor azokat meg kellett volna oldani, nem pedig szétverni a csángók önálló – és mi tagadás, elég törékeny – döntési mechanizmusait. De mit beszélek? Hiszen ez volt a baj az RMDSZ-szel is (és ma is ez). Persze, megkérdezhetné valaki: miért nem jó, ha Budapesten döntenek arról, hogy mi legyen egyik vagy másik határon túli közösséggel? A mindenfajta „érintettség” okán én most egy pillanatra eltekintenék a jelen időtől, és arra biztatnám magunkat, nézzünk vissza a legutóbbi száz esztendő magyar külpolitikájára, amely koronként addig ágaskodott, amíg lerántotta az egész berendezést: néhányszor már ránk dőlt a Kárpát-medence és fél Európa. Mellesleg, ahogy értettem, most már visszatérve a jelen időhöz, a mai magyar külpolitika lényege éppenséggel az önállóság. Akkor viszont mi a gond a határon túli szervezetek önállóságával? Ők sem renitensebbek Budapesttel szemben, mint amilyen renitens éppen Budapest Brüsszel irányában. Quod licet Jovi, non licet bovi? Hagyjuk az analógiákat! S hagyjuk az iróniát is, mert nekünk bizony keserves dolog, hogy Magyarország folyamatosan veszít az 1989–1990 környékén megszerzett presztízséből, hiszen nagy szükségünk lenne erre a tekintélyre. Nem örülhetünk a „segíts magadon, s az Isten is megsegít” sovány vigaszának. Kellene Magyarország segítsége Brüsszelben is, másutt is. Például a kétoldalú kapcsolatokban. Hiszen a szlovákiai példa jól mutatja, hogyan válik szinte kezelhetetlenné a probléma, hogyan lesz egy hatalmas horderejű kérdésre egyedüli válasz az eddig azért ritkán tapasztalt magyar „sumák”. Vagyis: vegyétek fel a magyar állampolgárságot, és tagadjátok le, hogy ne fosszanak meg titeket a szlovák állampolgárságotoktól. Én azt most nem minősítem, hogy milyen súlyos jogsértés, mennyire nem európai eljárás valakit megfosztani az állampolgárságától, ha közben felvesz egy másikat, de ugyancsak nem európai eljárás azzal intézni el az ügyet, hogy: vegyétek fel, és hallgassatok! Nem akarok illetéktelenül belekotyogni egy másik magyar közösség dolgaiba, de úgy gondolom, ez is visszaütött a szlovákiai választásokon. És még valamit fontosnak tartanék hangsúlyozni. Divatos ma liberális oldalról azt bizonygatni, amiben én nem nagyon hiszek, hogy tulajdonképpen a párton belüli magyar–szlovák együttműködés vitte be a Hidat a parlamentbe, és hogy ez a jövő. Jobboldalról egyelőre még nincsen egy hasonlóan egységes és sommás magyarázat, de ott meg részvételi arányokkal, ilyen-olyan százalékokkal dobálóznak, illetve szidják a kettős állampolgársággal megajándékozott választók hálátlanságát. Ezelőtt két évvel magam is őszintén kampányoltam Csáky Páléknak, több kampányrendezvényen is felszólaltam (látható, mekkora eredménnyel), most viszont azt kell mondanom, ebből a történetből senki sem okult igazán. Mert ahogy én látom, nem az a lényeg, hogy etnikailag vegyes pártra adta a magyarok nagyobb része a szavazatát, hanem hogy ezáltal olyan szervezetre voksoltak, amely (kénytelen-kelletlen) önálló maradt, saját politikát folytatott, míg az MKP a parlamenten kívül rekedvén, kétségbeesetten kapaszkodott, amibe tudott, és így kiszolgáltatottá vált. A végeredmény viszont nem egy győzelem (Híd) és vereség (MKP), hanem végül is egy hatalmas közös veszteség: nagyjából feleannyi képviselő, mint amennyi lehetett volna, és minden, ami még ezzel jár. Készséggel elismerem, hogy nem önzetlenül elmélkedem mindezekről a dolgokról. Ősszel Romániában is parlamenti választások lesznek, és itt is gőzerővel folyik a megosztás, működik éjjel-nappal a távirányító. Természetesen csak eddig tart az analógia, minden egyéb másképpen van, az ideológiai különbségek, a szervezetek múltja, jelene, és hátha a jövője is. De ebben az esetben itt is ugyanaz az alapvető dilemma: egyenlő partnerség vagy alárendeltség? És nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez csak a politikusok szánalmas tipródása. Már Kós Károly fölismerte: önálló politika nélkül nincs önálló közösség. Önállóság nélkül viszont éppen az a cél nem fog megvalósulni, amely amúgy ki nem fogy egyesek szájából: a szülőföldjükön megmaradó, a kettős állampolgárságot kivándorlásra fel nem használó erős, távlatos magyar közösségek. Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet. Ennek az első jelei máris tapasztalhatók egyébként, ha a magyarországi vastüdővel életben tartott határon túli műpártok egyre hangosabb és kétségbeesettebb lélegzetvételét hallgatjuk. Mire jó mindez? Mire volt jó a régebb egyetlen célravezető eszköznek kikiáltott brüsszeli kalapács nyelét rendszeresen és szertartásosan (majdnem azt mondtam, rituálisan, csakhogy ez a kifejezés már foglalt) összemaszatolni? Mint ahogy romániai viszonylatban is egyetlen kalapácsunk van ebben a pillanatban: az RMDSZ. Arról aztán már nem is beszélek, hogy ennek a régebb még Borson túl is jól kézügyben levő nyele hogyan néz ki az utóbbi időben. Moldáv példával kezdtem, azzal fejezem be. Háromévi huzavona után – ott sem fenékig tejfel minden – végre államelnököt választottak a kisinyovi parlamentben. Az új államfő, Nicolae Timofti mondott egy olyasmit, azt sem tudom, az ő leleménye-e, de fontos üzenet: „a nagy országok nagypolitikát csinálnak, a kis országok arra vannak ítélve, hogy okos politikát műveljenek.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2012. október 18.
A romániai és a szlovákiai magyarok megerősítenék kapcsolataikat
A romániai és a szlovákiai magyarok érdekérvényesítésének képviselői, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Közösség Pártja (MKP) között meg kell erősítenünk a kétoldalú kapcsolatokat, közösen kell nemzetközösségeink problémáira válaszokat találnunk" – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán délben, az RMDSZ és az MKP vezetőinek találkozója után.
A szövetségi elnök a közelgő romániai parlamenti választásokról tájékoztatta a Magyar Közösség Pártjának elnökét, kiemelve, hogy az RMDSZ az ország minden választókerületében indít jelöltet, hiszen az arányos választási rendszer értelmében minden szavazat mandátummá alakul.
Berényi József közölte: bár az MKP nem parlamenti párt, jelenleg erős annak megyei és önkormányzati képviselete, valamint két európai parlamenti képviselővel is rendelkezik, viszont a parlamenti képviselet hiánya állandó jelleggel érződik.
Az MKP elnöke a megbeszélés után a maszol.ro-nak elmondta: a két kisebbségi alakulat kölcsönös támogatásról biztosította egymás. „Az RMDSZ és az MKP közötti párhuzam tovább is fejlődhet, ugyanis a mi versenypártunk, a Most-Híd is kérelmezi felvételét az EPP-be. Úgy volt, hogy már most itt lesznek, de nem látom őket" – fogalmazott a felvidéki magyar politikus.
Vizsgálnák a magyarság megfogyatkozásának okait
Az RMDSZ és az MKP képviselői megállapodtak abban, hogy jelenleg az etnikai magyar pártok tudnak tényleges válaszokat adni a kisebbségi sorsban élő magyarok számára.
Mind a szlovákiai, mind a romániai magyarok száma csökkent a tíz évvel ezelőtti népszámlálási adatokhoz képest. Ezért a felek közös szervezésben olyan konferenciát kívánnak szervezni Erdélyben és a Felvidéken, amely hozzásegít az okok feltáráshoz, és a lehetséges megoldások felvázolásához. A tervek szerint ebbe bevonják a civil szférát is.
Mindkét politikai tömörülés nagyra értékeli az Európai Néppárt kongresszusán elfogadásra kerülő stratégiai dokumentum őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó vállalásait. Ez a néppárt kötelékébe tartozó magyar pártok közös munkájának eredménye, amelyre a jövőben mindenki hivatkozhat.
A találkozón a szövetség részéről jelen volt Borbély László politikai alelnök, Markó Béla szenátor és Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke. A Magyar Közösség Pártjának küldöttségében jelen volt még Mészáros Alajos, európai parlamenti képviselő, Csáky Pál, az MKP országos elnökségének tagja, és Gubik László, a Via Nova, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke.
Maszol.ro2013. március 27.
A kisebbségi kérdésben nem stagnálhat a politikai párbeszéd
Közleményben ítélte el az Európai Néppárt politikai közgyűlése a felvidéki Magyar Közösség Pártja javaslatára Robert Fico szlovák miniszterelnök nemrégiben tett kisebbségellenes kijelentéseit. A határozati javaslatot Csáky Pál, az MKP elnökségi tagja terjesztette elő, ezt követően Vincze Loránt, az RMDSZ nemzetközi titkára szólalt fel. Beszédében elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy európai tagállam miniszterelnöke másodrangú állampolgároknak nevezte a magyarokat. Utalt arra, hogy a nacionalizmus a térség más államaiban is felerősödött, Romániában a választásokat követően nacionalista és szélsőséges eseményeknek és közbeszédnek lehettünk tanúi, amelyeket magas rangú politikusok fokoztak és bátorítottak.
"Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a közép-kelet-európai térségben a kilencvenes évek hangulatát idéző megnyilatkozások látnak napvilágot, pedig korábban azt hittük, végérvényesen sikerült szakítani azzal a korral. Talán a nemzetközi közvélemény túl hamar ünnepelte a nyugalom és béke beköszöntét, miközben a nemzetállam és a nemzeti kisebbségek kapcsolata, a kisebbségi jogok kérdésköre nem volt megfelelőképpen rendezve sem Romániában, sem Szlovákiában. A kezeletlen sebek a gazdasági és szociális válság hatására ismét felszakadtak" – fogalmazott Vincze Loránt.
Az RMDSZ nemzetközi titkára ismertette Kelemen Hunor nyilatkozatát, amelyben a szövetségi elnök a romániai magyarok nevében visszautasított "minden olyan próbálkozást, amely a többség és kisebbség között ellentétet, ellenségeskedést szít". Egyenlő jogú polgárai vagyunk ennek az országnak, ahol ugyanolyan jogok illetnek meg bennünket, mint a többségi nemzet tagjait – idézte a szlovákiai helyzetben is érvényes nyilatkozatot Vincze Loránt.
Felszólalásában az RMDSZ küldötte kérte az Európai Néppártot, emelje fel a hangját a politikai párbeszéd folytatása mellett, hiszen a dialógus stagnálása esetén a politikai érdekérvényesítés utolsó eszközként az utcára kerül.
Az MKP határozati javaslatát az EPP politikai közgyűlése egyhangúlag fogadta el.
Népújság (Marosvásárhely),2013. július 31.
Tusványos 24 – Merre tart az erdélyi magyarság autonómiaküzdelme?
Pénteken, amikor Tusványoson az európai polgári kezdeményezésekről szóló vita zajlott, még nem tudta senki, sőt mi több nem is gondolta volna, hogy az Európai Bizottság elutasítja a Székely Nemzeti Tanács beterjesztését. Az előadók nagy reményekről, elképzelésekről beszéltek. A közönség már kezdte elhinni, beleélni magát a kezdeményezés sikerességében. És lám alig telt bele egy nap, szombaton közölte a sajtó, hogy az Európai Bizottság eluta- sította a Székely Nemzeti Tanács és partnerei által beterjesztett, az etnikai, kulturális, vallási sajátosságokkal rendelkező régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezés bejegyzését.
Nyolc előadó ült a Kós Károly-sátor asztalához: Balogh György, Magyarország brüsszeli állandó képviseletének kisebbségpolitikai tanácsosa, Izsák Balázs, az SZNT elnöke, Csáky Pál, az MKP elnökségi tagja, Márky Zoltán, az Országgyűlés Külügyi Igazgatóságának főosztályvezetője, Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke, Bernat Joan i Mari, az EFA tiszteletbeli tagja és volt katalán miniszter, Elisabeth Nauclér, a finnországi Svéd Parlamenti Csoport parlamenti képviselője és Mihail Formuzal, Gagauzia kormányzója. A panel moderátora Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke volt.
A beszélgetés témája, a polgári kezdeményezések háttere, esélyei mellett az előadók a kisebbségi jogokról is szóltak.
Pandóra szelencéje
Balogh György kezdte az előadást és a polgári kezdeményezések létrehozatalának hátteréről beszélt. Szerinte folyamatosan romlott az EU és intézményeinek társadalmi megítélése, és rájöttek, hogy valószínű nem megfelelő a kommunikáció a civil társadalommal. Az Európai Bizottság 2007-ben a lisszaboni szerződésben rögzítette a polgári kezdeményezés eszközét, mely lehetővé teszi, hogy hét tagállamból egymillió aláírással a polgárok is jogalkotást kezdeményezzenek az Európai Bizottság és az Európai Unió, illetve az EU és a tagállamok hatáskörébe tartozó kérdésekben. Az első kezdeményezéseket 2012. április elsején lehetett benyújtani. Jelenleg 14 kezdeményezés van folyamatban, és elmondása szerint még egyetlen kezdeményezés sem zárult le, ugyanakkor ebben a 14-ben egy magyar kezdeményezés sincs.
Hozzátette, hogy az EB egyébként nagyon fél ezektől a kezdeményezésektől. Fél, hogy olyan csomagok nyílnak majd meg, amelyeket nem fog tudni kezelni. A polgári kezdeményezés eszközét Pandóra szelencéjének tartja. Az eddigi kezdeményezések mind határokon átnyúló témák, európai kérdések. Balogh György végül hangsúlyozta, hogy a polgári kezdeményezések két oldalról is veszélyesek az EB számára: veszélyes a sikerük, de a sikertelenségük is.
A kezdeményezés elutasítása nagy kudarc lenne
Márky Zoltán, a magyar Országgyűlés Külügyi Igazgatóságának főosztályvezetője elmondta, hogy az erdélyi kezdeményezés politikai vonalon indult el, és ha eljutnak az Európai Tanácshoz, akkor számolni kell azzal, hogy kemény politikai térben fog döntés születni. Hozzátette, hogy augusztus 18-ig kell döntés szülessen a kezdeményezés bejegyzését illetőleg. (Időközben elutasították – szerk.)
Márky kiemelte, az elutasítás hatalmas kudarc lehet mindazoknak, akik a nemzetiségi jogok elismertetésében érdekeltek. Egy ilyen mozgalom hatékonyan érinti a civil szférát, érzékenyebbé teszi az európai közvéleményt, és remélhetőleg a román kormány is felfigyel és számukra is egyértelművé válik, hogy ez európai ügy.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint ebben a kezdeményezésben olyan lehetőséget látnak, amely segítheti Székelyföld területi autonómijának kivívását, viszont nem alapozták a kisebbségvédelemre, mert a székely nép nem kisebbség, hanem egy nép. Hozzátette, hogy ha az EU kulturális sokszínűségét meg akarja őrizni, akkor az ilyen kis régiókat is, mint Székelyföld –figyelembe kell vennie, és olyan régiók közé emelje, amelyek már elérték az autonómiát. Minderről pedig jogszabály kell majd rendelkezzen.
Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke szerint jogos a nemzeti és regionális közösségek elvárása, hogy Brüsszel ne legyen közömbös problémáik iránt. Az EU sajnos mára már teljesen érdekalapú és az EB nagyon ignoráns, így fel kell készülni a legrosszabbra, azaz nem biztos, hogy az egymillió aláírással sikerül elérni valamit, de a helyzet olyan súlyos, hogy meg kell próbálni. „Azt viszont senki ne várja, hogy megváltsuk a világot, csak elindítunk egy folyamatot” – hangsúlyozta Szilágyi.
Kihangsúlyozta, hogy a Néppárt a saját kezdeményezését átnyújtotta a FUEN-nek és abban reménykednek, hogy az RMDSZ-el is kezdeményezhetnek párbeszédet. Erre már tettek kísérletet de az RMDSZ válasza még várat magára.
Pozitív példák autonómiában élő tartományokra
Bernat Joan i Mari volt katalán miniszter kiemelte: kulcskérdés a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, az EU értékesebb a sokszínűségével. Európa attól erős, ha diverzitásra épít. A spanyol kormány ezt felismerte és megvalósult a katalán autonómia.
A katalánok most független Katalóniát szeretnének, mert joguk van hozzá. Az egység megegyezésen kell alapuljon, senki sem szabad feladja magát. Katalónia egy jól kiérdemelt helyet szeretne Európában. Miért ne adnák meg egy régió autonómiáját, ha azt a kisebbség akarja, és ha demokratikus módon kinyilvánítja igényét? Ha az emberek akaratának érvényesülését nem engedi a törvény, akkor nem az emberekkel, hanem a törvénnyel van gond – utalt a romániai helyzetre.
Elmondta, hogy Katalóniában három nyelv van: okszitán, spanyol és katalán. Érdekesség, hogy az okszitán nyelvet is tanítják az iskolákban, sőt a rádiókban is sugároznak ezen a nyelven – vagyis megvan a kisebbség a joga a saját nyelvének használatára. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy igaz, hogy sokkal többet adóznak mint amennyit kapnak a spanyol államtól, de mivel nincs közszféra, így könnyebben fel tudják/tudták virágoztatni a régiót.
Elisabeth Naucler, a finnországi svédek parlamenti képviselője úgy vélekedett, hogy eddig az EU nem fordított elég figyelmet a kisebbségekre, mindenki csak a gazdasági válsággal foglalkozott. Részletesen ismertette a finnországi helyzetet, melyet sokan rendkívül jó példának tartanak, de gondok azért ott is adódnak. Minden helyzet különálló, de mindannyiunknak meg kell találnunk helyünket Európában – mondotta, kiemelve: ki kell állnunk egymásért. A kisebbségek össze kell fogjanak, mert együtt erősek.
A svédeknek 1991-től van joguk a parlamentben. Az ET nagyon kiállt mellettük. Megjegyezte, hogy az autonómia emberi jog, de gazdasági kérdés is. Ha a válságban nem áll a kormány a kisebbség mellé, elvesztek volna.
A finnországi svédeknek megadatott a kétnyelvűség. Akárcsak Katalóniában, itt is tanítják az iskolában a svéd nyelvet, sőt az alkotmányba is belefoglalták a jogaikat. Ugyanakkor átalányadót fizetnek a finn államnak, többet mint más, de ettől függetlenül büszkén mesélte a képviselő asszony, hogy kevesebb a munkanélküli a régióban.
Csáky Pál, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnökségi tagja a szlovákiai magyarság helyzetét vázolta. Foglalkoznak ők is az autonómiával, de ez a téma nagy viharokat kavar, a szlovák közgondolkodásban az autonómia egyenlő a leszakadással. Hangsúlyozta, hogy mindenképpen sokkal több aláírásra lenne szükség mint az alap egymillió, és arra kell ügyelni, hogy ne oltsák ki egymást az egyes erdélyi kezdeményezések. Ugyanakkor Csáky úgy gondolja, hogy az anyaország szisztematikusan a külhoni magyarok mögé kell álljon. Erre most jó alkalom lenne a közelgő választások időszaka.
A panel legérdekesebb részét Mihail Formuzal, Gagauzia kormányzójának előadása adta, aki a kivételesen jó helyzetben lévő, sokak által nem ismert Gagauziát mutatta be.
Gagauzia, egy 164.000 főt számláló tartomány, ahol már közel 20 éve létezik autonómia. Autonómiájuk még a volt Szovjetunióban jött létre. A gagauzok 1991-ben bejelentették igényüket, és négy évig úgy működött, hogy nem ismerték el az európaiak, 1994-ben Moldova elfogadta végül. Három hivatalos nyelvük van: orosz, gagauz és moldáv, és pravoszláv ortodox vallásúak. Többnyire ezen a területen élnek, pár tízezren pedig szerte a világban.
Formuzal kihangsúlyozta, hogy példaértékű ahogyan békés úton létrejött az autonómia. Az autonóm gagauz tartománynak saját intézményei vannak, elnökét négyévente közvetlenül választják. Van saját parlamentjük, egyetlen feltétel, hogy nem hozhatnak Moldova alkotmányával ellentétes törvényeket. Még a 300–400 fős falvaknak is joguk van képviselőt küldeni a parlamentbe. Érdekesség, hogy Gagauziában 36 politikai szervezet van és mégis hatékonyan dolgoznak. Az oktatás területén támogatják a külföldi továbbtanulást. Kulturális együttműködésben vannak több régióval és közös infrastrukturális projekteket dolgoznak ki. Gagauziában alacsonyak az átlagbérek, de az autonómia lehetőséget ad saját gazdaság kialakítására saját értékeikre hagyatkozva. Minden beszedett adó Gagauzia területén marad és az államtól is kapnak támogatást (vámok).
Formuzal elmondta, hogy minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a világ számára modell legyen az autonómiájuk, példa arra, hogyan lehet békésen megoldani a különböző nemzeti közösségek együttélését. Keresik a kapcsolatot az európai régiókkal, eddig 18-al alakítottak ki együttműködést, és most Romániában 5 megyével szeretnének hasonló kapcsolatot kialakítani. Fehér, Konstanca, Galac megye mellett Kovásznával és Hargitával kezdeményezik a kapcsolatfelvételt.
Arra a kérdésre, hogy támogatnák-e Moldova Romániához csatolását, Mihail Formuzal ennyit válaszolt: Moldova egy független állam, amelyen belül Gagauzia autonóm és ők azt akarják, hogy Moldova maradjon független.
„Úgy gondolom, hogy ezen autonóm tartományok pozitív példát mutatnak és nyújtanak némi reményt, hogy mégsem esélytelen az erdélyi magyarság autonómiaküzdelme. Az út rögös, de nem reménytelen. Előbb-utóbb az EU is belátja, hogy jogi szabályokkal is védelmezniük kell a kisebbségi létbe kényszerült nemzeti közösségeket" – foglalta össze végezetül Bernat Joan i Mari, volt katalán miniszter. György Erzsébet
Erdély.ma2013. október 9.
EMNP: európai állásfoglalást kérhetnek a külhoni magyar pártok az autonómiáról
Közösen kérhetnek európai szintű állásfoglalást az EU intézményeitől a külhoni magyar pártok a magyarlakta területek autonómiájának kérdésében - jelentette be Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja elnökségi tagja a Hitel-est elnevezésű sorozat kettős állampolgárságról és autonómiáról szóló kerekasztal-beszélgetésén szerdán Budapesten.
Toró T. Tibor az MTI-nek elmondta, október 18-án Lendván tárgyalnak erről a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében, ahol minden, a kérdésben illetékes határon túli magyar szervezet jelen lesz, és minden bizonnyal kidolgoznak egy közös stratégiát.
Az EMNP elnöke a kerekasztal-beszélgetésen arról beszélt, hogy szeretnék elérni a Partiumban és Székelyföldön a magyarok számára az autonómiát, ennek érdekében politikai érdekérvényesítési eszközként tekintenek a háromszéki településekre október 27-re meghirdetett nagy székely menetelésre.
Hozzátette, van olyan magyar politikai erő Erdélyben, amely nem a magyar autonómiapolitikát képviseli, ezért nem érti az EU, hogy voltaképpen mit akarnak elérni a magyarok.
Szólt arról is, hogy áttörést jelent a kettős állampolgárság intézménye a határon túli magyarok számára, ezzel a lehetőséggel mind a tömbben, mind a szórványban lakók igyekeznek is élni. Úgy vélte, az év végére elérik Romániában az állampolgársági igények száma a 350 ezret.
Az erdélyi magyarságból véleménye szerint 100-200 ezren szavaznak majd a jövő évi magyar parlamenti választásokon. Mint mondta, az erdélyi magyaroknak új lesz a levélben való szavazás intézménye és a külhoni magyarok számára előírt választói névjegyzékbe való feliratkozás is.
Toró T. Tibor utalt arra, hogy "kőkemény nagyhatalmi érdekek érvényesülnek az EU-ban, Magyarország pedig nem nagyhatalom", emiatt nem elég erős, hogy érdekeit érvényesítse egyes nagyhatalmakkal szemben.
Csáky Pál azt mondta, sok idő telt el Trianon óta, és a 20. században "nem igazán sáfárkodtunk jól az idővel". Ellenpéldaként hozta fel Ausztriát, ahol mindvégig konszenzus volt a külhonban rekedt osztrák állampolgárokat illetően, ezért lett sikeres Dél-Tirol autonómiája.
Szerinte a szlovákiai nacionalizmus és magyarellenesség az egyik, a felvidéki magyarok meghasonlása pedig a másik oka annak, hogy Szlovákiában jóval kevesebben kérik a magyar állampolgárságot, mint máshol.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, a kettős állampolgárság a nemzeti integráció keretébe tartozik, a magyarságot pedig több szinten kell integrálni. Az alaptörvény ezt elvi síkon teszi. Az egyének integrálása a státustörvénnyel kezdődött, s a magyar állampolgárság intézményével teljesedett ki.
Meglátása szerint helyi szinten a népesedéspolitikát és a migrációt nem tudják befolyásolni, ugyanakkor pozitívnak ítélte meg azt, hogy létezik a kisebbségben élő magyarságot kiszolgáló, "kialakuló" intézményrendszer és van nemzeti politikát valló kormány.
Megemlítette, hogy nemzetközi konferenciákon folyamatosan előadásokat tartanak, amelyeken elmagyarázzák "az európaiak által értett keretek között" a magyar autonómiatörekvéseket is. Hangsúlyozta: 2014-től bármi is lesz a parlamenti választás eredménye, minden politikai erőnek számolnia kell a külhoni magyarok politikai akaratával.
Vári Fábián László kárpátaljai költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja elmondta, hogy a kárpátaljai családoknak minden esetben negatívak az emlékei Trianonnal kapcsolatban, de a rossz emlékeken túl most új korszak kezdődött - fűzte hozzá.
Mint mondta, a rendszerváltáskor ébredtek rá arra a kisebbségi magyarok, hogy társadalmilag is szerveződniük kell, később azonban az egységes érdekvédelmi szervezet több irányzatra szakadt. A mostani vezetők céltudatosan készülnek arra, hogy megszervezzék a kárpátaljai magyarságot - állapította meg.
A kerekasztal-beszélgetést Gazsó L. Ferenc, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgató-helyettese vezette. Elmondta, október 27-én élő körkapcsolásban közvetíti a magyar közmédia a székelyek nagy menetelését.
(MTI)2013. december 9.
Csáky Pál könyvbemutatója Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által létrehozott Polgári Esték keretében december 12-én, csütörtökön, 17 órától Csáky Pál felvidéki író, politikus lesz ven- dégünk a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (Ezredévi emléktér / str. Libertatii 40. szám).
Csáky Pál 1990-től a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. 1992–1998 között a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti frakciójának elnöke,1998-tól Szlovákia kormányának emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettese. 2002–2006 között kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes, majd 2007–2010 között a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának az elnöke.
Csáky Pál politikai szerepvállalása mellett a felvidéki és az összmagyarság sorskérdéseivel is foglalkozik népszerű könyveiben. Nagyváradon két, nemrég megjelent könyvét, a Csend és lélek, valamint az Álom a szabadságról című kiadványokat mutatja be a szerző.
Csáky Pál így fogalmaz az Álom a szabadságról című kötetében: „Nem akartam én többet mondani, csak azt, hogy legyünk felnőtt emberek, öntudatos magyarok. Ne mások mondják meg nekünk, milyennek kell lennünk, magunk alakítsuk ki a saját nézetünket s építsük tovább fejeinkben is az autonóm szlovákiai magyar közösséget”.
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a könyvbemutatóra, hogy közvetlenül beszélgethessünk nemzeti ügyeinkről, sorskérdéseinkről.
Az EMNT partiumi sajtószolgálata
Erdély.ma2013. december 13.
EP-választások: összefog az RMDSZ és az MKP
Közös kampányrendezvényeket tervez a jövő évi európai parlamenti választások alkalmával a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja és az RMDSZ – többek között erről egyeztetett csütörtökön Nagyváradon Csáky Pál, a felvidéki párt elnökségi tagja és az RMDSZ helyi képviselete.
„Mindkét párt hasonló cipőben jár. Ott kell lennünk, bármilyen kifogásunk is van az európai bürokráciával szemben” – mondta a volt szlovákiai kormányfő-helyettes (képünkön). A közös kampányrendezvények mellett a kért párt programjait is össze akarja hangolni, hogy utána Brüsszelben is együttműködhessenek. Az eddigi tapasztalat alapján úgy vélik, az elbukott kisebbségvédelemre vonatkozó polgári kezdeményezést meg kell ismételni, és ehhez másokat is meg lehet nyerni.
A sajtótájékoztatón a jövő évi szlovákiai elnökválasztás is szóba került, hiszen a MKP most először indít saját jelöltet. „Azért tartom fontosnak, hogy magyarok magyarokra szavazzanak, mert látom, hogy a többségi nemzet részéről egy sor nem hangzik el arról, hogyan képzelik el a mi helyzetünket államalkotóként Szlovákiában, vagy akár Romániában. Amíg nincs ilyen kínálat a többség részéről, addig magunknak kell megszervezni, nekünk kell megmondani, miről szóljon az életünk. Ilyen vonatkozásban az érdekérvényesítés és önszerveződés létfontosságú” – magyarázta Csáky, aki pártját erősebbnek érzi a szlovák-magyar vegyes pártnál.
Rámutatott, a Hídnak főleg azokon a vidékeken van támogatottsága, ahol megindult egyfajta asszimilációs folyamat, olyannyira, hogy a népszámlálás során többen „kassainak” vagy „pozsonyinak” vallották nemzetiségüket, miközben az MKP általában a magyarabb vidékeken erősebb.
Csáky Pál egyébként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által létrehozott Polgári Kör meghívására érkezett a partiumi városba, hogy bemutassa a Csend és lélek című könyvét, melyben tájékoztatása szerint két témát boncolgat. „Egyrészt a felvidéki magyar sorsokról szól, hogy az emberek meglássák magukat benne, rádöbbenjenek arra, milyen helyzetekben élhetünk és kerülhetünk. Másik része esszéket tartalmaz helyzetünkről, múltunkról és jelenünkről. Arról, hogy nem szabad asszimilálódni, mert látom, hogy a felvidéki magyarok számára pedig a legnagyobb probléma a tudati zűrzavar” – magyarázta.
Szerinte emiatt is rossz Szlovákiában a vegyes párt, amelyik a többségi fejjel való gondolkodást szorgalmazza, holott az épp a beolvadást pártolja. „A többségi szlovák politikát régóta ismerem. Két csoportra osztható, az egyik gyorsabban, durvább eszközökkel akar minket asszimilálni, a másik toleránsabb, azt mondja, hogy majd az idő elvégzi. Ha ezt elfogadom, akkor elfogadom azt, hogy a magyar közösségnek előbb-utóbb vége. Ezt nem akarom” – szögezte le Csáky Pál, aki ilyen körülmények valószínűtlen tartja, hogy az EP-választásokon összefogjanak a Híddal.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)2013. december 14.
Önfeladásu(n)król, valamint az elvesztett évszázadunkról
Csáky Pál szlovákiai magyar politikus és író, az MKP exelnöke volt Nagyvárad vendége pénteken. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívására érkezett, és könyvbemutatóval egybekötött előadást tartott.
Jó dolog kizárólag az állam nyelvén taníttatnia gyermekét annak, aki a nemzeti kisebbségek valamelyikéhez tartozik? Akik szerint igen, azokhoz is szólt Nagyváradon tartott előadásában a szlovákiai magyar politikus. A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban tartott rendezvényen a magyarság sorsának alakulását taglalta, és a szóban forgó kérdés kapcsán elmesélte: egy szlovákiai rendezvényen egy ottani magyar hölgy ment oda hozzá, hogy közölje, bár nem híve az úgymond magyarkodásnak, és Csáky diskurzusa is túl magyar neki, mégis visszaíratta magyar iskolába a gyermekét, aki addig szlovákba járt. Hogy miért? Mert húsvétkor egy családi beszélgetés során a saját magyar gyermeke ezzel szólt hozzá: „Ezek a magyarok úgyis állandóan csak elnyomtak bennünket”. Itt döbbent meg az anya, és értette meg, mennyire torzítja a gyermekek tudatát, ha nem az anyanyelvüknek, nemzetiségüknek megfelelő tannyelvű iskolába járnak, hanem az állam nyelvén és főleg személete szerint tanítóba. Ott és akkor döntötte el, hogy kiveszi gyermekét a szlovák iskolából, és magyarba adja.
Ilyen jelképértékű, fontos igazságokra rávilágító történetek szerepelnek Csáky Pál ama három könyvében, amelyet el is hozott Váradra, és amelyek mentén álláspontjait ismertette.
Fogynak, oldódnak…
Az MKP egykori elnöke maga is elismerte: a szlovákiai magyarságban kezd leginkább kihunyni a nemzettudat jelenleg. Pedig – mind mondta – „mi ugyanolyan magyarok vagyunk, mint a pestiek, az esztergomiak, vagy a váradiak”. Számadatokkal illusztrálva is ismertette az önfeladást, jelezve: a népszámlálás során tízezrek nem is jelölték be a nemzetiségüket, további tízezrek abszurd módon azt írták oda, hogy a nemzetiségük „pozsonyi”, „kassai”, „rimaszombati” stb.
Egyébként a szlovák népszámlálás szerint az ottani magyarság lélekszáma immár 500.000 fő alá csökkent. Csáky Pál azonban hangsúlyozta: szerinte az adatok nem megbízhatóak, és még mindig 500.000 fő fölött van a magyarok száma. Elmesélte azt is, hogy a lakosság megijedt az összeírás során attól, hogy személy szerint is visszakereshetőek az emberek, így sokan emiatt sem merték vállalni önazonosságukat.
Az író-politikus egyébként úgy vélte, azért tartanak és tartunk most ott, ahol, és nem sokkal előrébb, ráadásul egészen más úton, mert „az elmúlt évszázadot a magyarság finoman szólva nem nyerte meg, sőt, elvesztette”. Történelmi tényekkel erősítve mondandóját, hozzátette: a csehek, a szlovákok, a románok, a szerbek viszont mind megnyerték a 20. századot, az esélyeikhez képest sokkal előbbre is léptek ezzel. Csáky Pál úgy véli: „most pedig ezek a népek, illetve országaik vezetése minden oldalról nyomják, támadják Magyarországot, illetve a területükön élő magyarokat. Mi pedig csak ülünk, karba tett kézzel. Ennek előbb-utóbb véget kell vetnünk, amíg nem késő…”
Ki ő?
Csáky Pál (Ipolyság, akkori Csehszlovákia, mai Szlovákia, 1956. március 21.) szlovákiai magyar mérnök, politikus és író. 1980-ban szerzett diplomát a Pardubicei Vegyészeti Főiskolán. 1981 és 1990 között a lévai Levitex cég vezető technológusa. 1990-től a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Az 1992-1998-as években a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti frakciójának elnöke, 1998-tól a Szlovák Köztársaság kormányának emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettese, 2002-2006 kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes, 2007. március 31. és 2010 júniusa között az MKP elnöke volt.
Szeghalmi Örs
erdon.ro2014. május 26.
Répás: Folyamatosan napirenden kell tartani a magyarságot érintő kérdéseket
Folyamatosan napirenden szeretnék tartani a magyarságot érintő kérdéseket a következő években Európában és az Európai Parlamentben - emelte ki a nemzetpolitikai helyettes államtitkár a Választások után: magyar érdekképviselet az Európai Parlamentben címmel rendezett tanácskozáson hétfőn, a fővárosi Magyarság Házában.
Répás Zsuzsanna a Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján azt mondta: újra ünnepelnek, ez a második olyan nagy győzelem, amelyet egy össznemzeti lista ért el. Nagyon örül - folytatta -, hogy a Fidesz-KDNP az össznemzeti lista állításával megmutatta a külhoni magyarság iránti elkötelezettségét. Ez fontos üzenet Európának, azt jelenti, hogy a magyar ügyet szeretnék folyamatosan napirenden tartani - fogalmazott a helyettes államtitkár.
Meg kell mutatni a világnak, hogy vannak olyan kérdések, amelyek folyamatosan terhelik az ottani közösségek életét, és ezekre szeretnének közös gondolkodással és közös európai jogalkotással választ találni - fejtette ki Répás Zsuzsanna. Fontos, hogy legyen olyan képviselő az Európai Parlamentben, aki közvetlenül el tudja mondani a vajdasági és kárpátaljai magyarság problémáit - tette hozzá.
Répás Zsuzsanna a Magyar Közösség Pártja által elért eredmény kapcsán azt mondta: felívelő szakaszt lát, sok eredményt értek el az elmúlt időszakban, s ez visszaigazolja az építkezést.
Erdély esetében várják, hogy két vagy három képviselője lesz az RMDSZ-nek - jelezte, hozzátéve: a megosztott belpolitikai helyzet ellenére értek el nagyon jó eredményt. Fontos, hogy az erdélyi magyarság kellő erővel legyen jelen az EP-ben - hangsúlyozta.
Schöpflin György, a nyugati magyarság képviselője arról beszélt, kialakulófélben van a kisebbségekkel szemben egyfajta türelmetlenség, és az új EP-ben nagy csatákat kell majd vívni. Bár teljes visszarendeződést a korábbi állapotokhoz képest nehezen tudott elképzelni, de azt megjegyezte: a liberálisok és a nacionalisták nézetei, ami a nyelvi kisebbségeket illeti, közel állnak egymáshoz. Szerinte az Európai Bizottság technokrata testület, amelyik valójában az egységre helyezi a hangsúlyt.
Bocskor Andrea, aki a kárpátaljai magyarságot képviseli, azt mondta: kiemelt jelentősége van a Fidesz-KDNP által állított nemzeti listának. Szavai szerint ő egyfajta híd szerepet tölt be, s nagyon fontosnak tartotta, hogy rajta keresztül autentikus információk juthatnak el Brüsszelbe a kárpátaljai helyzetről. Ez a jelenlegi ukrajnai belpolitikai helyzet miatt is fontos - jegyezte meg, és kitért a határ menti együttműködések jelentőségére is.
A vajdasági Deli Andor azt mondta: a nemzeti lista állítása történelmi pillanat. Ez alapot teremt az összmagyar érdekérvényesítéshez - mutatott rá, hozzátéve: valós munkára kaptak lehetőséget. Kiemelt céljai között említette, hogy a szerb integrációs folyamatok során az emberi jogi fejezetet - amely érinti az ottani magyarságot - megfelelően tárgyalják meg. A kisebbségi témák - anyanyelvű oktatás, tájékoztatás - mellett a mindennapokat érintő kérdések is megjelennek majd - mondta, s példaként foglakoztatási, egészségügyi témákat említett.
Gubík László felvidéki EP-jelölt szintén üdvözölte a nemzeti listát. Kiemelte: ezt óriási gesztusként értékelték a határon túli magyarok. Mint mondta, néhány nappal a választások előtt aláírták volna azt az eredményt, amely született. Az adott politikai helyzetben sikerként könyvelhetik el a képviselői helyet, amelyet megszereztek. Amit nem minősíthetnek sikernek, az a rendkívül alacsony részvételi arány - jegyezte meg.
A Magyar Közösség Pártja programját idézve a célok között a kohéziós politika hatékonyabbá tételét, az egyes régiók közötti különbségek megszüntetését és a nyelvi jogok, az autonómia kérdését jelölte meg, hangsúlyozva, hogy e témáknak reményei szerint méltó képviselője lesz Csáky Pál. A Most-Híd eredményéről szólva elmondta: kíváncsi, hogy a képviselőjük hogyan járul majd hozzá Brüsszelben a magyar ügyek felkarolásához, egyúttal sok sikert kívánt hozzá. hirado.hu2014. június 3.
Az RMDSZ és az MKP szoros együttműködést tervez az EP-ben
Az RMDSZ és a felvidéki Magyar Közösség Pártjának küldöttsége az európai parlamenti együttműködésről egyeztetett Brüsszelben. A keddi találkozón az MKP részéről Berényi József elnök, Csáky Pál megválasztott európai parlamenti képviselő és Lancz Attila nemzetközi titkár, míg az RMDSZ részéről pedig Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők és Vincze Loránt külügyi titkár, a FUEN alelnöke vett részt.
Kiértékelve az EP-választások eredményét, elhangzott, hogy Felvidéken és Erdélyben is a mozgósítás egyik fontos eleme volt Kelemen Hunor szövetségi elnök és Berényi József elnök közös, szavazásra buzdító nyilatkozata. A megbeszélésen egyetértettek abban is, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan az EP következő mandátumában is szoros együttműködésre van szükség a magyar közösségek európai képviselői között. A felek megállapították: „mindannyiunk számára egyaránt fontos, hogy a nemzeti ügyekben folytassuk az előző időszak eredményes munkáját, a Kárpát-medencei partnerség jegyében közösen kell dolgoznunk ahhoz, hogy nemzeti közösségünk európai jogérvényesítése sikeres legyen”.
Az RMDSZ és az MKP ugyanakkor továbbra is szorosan együtt kíván működni az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN), hiszen úgy vélik: a kisebbségi szolidaritás fenntartása a magyar közösségek érdekérvényesítését is erősíti. „A FUEN biztos szövetséges az erdélyi és felvidéki autonómiatörekvések támogatásában, az európai nyilvánosság előtti megismertetésben” – fogalmazott ennek kapcsán Vincze Loránt, a FUEN alelnöke.
Az RMDSZ és az MKP brüsszeli találkozójára az Európai Néppárt kétnapos Politikai Közgyűlése szolgáltatott alkalmat. Az EPP vezető testülete hétfő délutáni és kedd délelőtti ülésének legfontosabb napirendi pontja az európai választások eredményének értékelése volt. Az elemzésen elhangzott, hogy az Európai Néppárt nyertese az EP választásnak, de az előző időszakhoz képest 53 képviselővel kisebb frakcióval vág neki a következő mandátumnak. A vita során körvonalazódott vélemény szerint a populista és Európa-ellenes EP-képviselők számának gyarapodása aggasztó, ezért az EP-ben az EU jövőjében bízó politikai csoportok szoros együttműködésére van szükség. maszol.ro2014. június 4.
Az RMDSZ és az MKP szoros együttműködést tervez az EP- ben
Az RMDSZ és a felvidéki Magyar Közösség Pártjának küldöttsége az európai parlamenti együttműködésről egyeztetett Brüsszelben. A keddi találkozón az MKP részéről Berényi József elnök, Csáky Pál megválasztott európai parlamenti képviselő és Lancz Attila nemzetközi titkár, míg az RMDSZ részéről Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők és Vincze Lóránt külügyi titkár, a FUEN alelnöke vett részt.
Kiértékelve az EP-választások eredményét, elhangzott, hogy Felvidéken és Erdélyben is a mozgósítás egyik fontos eleme volt Kelemen Hunor szövetségi elnök és Berényi József elnök közös, szavazásra buzdító nyilatkozata. A megbeszélésen egyetértettek abban is, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan az EP következő mandátumában is szoros együttműködésre van szükség a magyar közösségek európai képviselői között. A felek megállapították: "mindannyiunk számára egyaránt fontos, hogy a nemzeti ügyekben folytassuk az előző időszak eredményes munkáját, a Kárpát-medencei partnerség jegyében közösen kell dolgoznunk ahhoz, hogy nemzeti közösségünk európai jogérvényesítése sikeres legyen".
Az RMDSZ és az MKP ugyanakkor továbbra is szorosan együtt kíván működni az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN), hiszen úgy vélik: a kisebbségi szolidaritás fenntartása a magyar közösségek érdekérvényesítését is erősíti. "A FUEN biztos szövetséges az erdélyi és felvidéki autonómiatörekvések támogatásában, az európai nyilvánosság előtti megismertetésben" – fogalmazott ennek kapcsán Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke.
Az RMDSZ és az MKP brüsszeli találkozójára az Európai Néppárt kétnapos politikai közgyűlése szolgáltatott alkalmat. Az EPP vezető testülete hétfő délutáni és kedd délelőtti ülésének legfontosabb napirendi pontja az európai választások eredményének értékelése volt. Az elemzésen elhangzott, hogy az Európai Néppárt nyertese az EP választásnak, de az előző időszakhoz képest 53 képviselővel kisebb frakcióval vág neki a következő mandátumnak. A vita során körvonalazódott vélemény szerint a populista és Európa-ellenes EP-képviselők számának gyarapodása aggasztó, ezért az EP-ben az EU jövőjében bízó politikai csoportok szoros együttműködésére van szükség. Népújság (Marosvásárhely)2014. június 5.
Magyar unió?
Orbán Viktor miniszterelnök beiktatási beszédében világossá tette kormánya nemzetpolitikai vonalát: „A magyar ügy a II. világháború óta megoldatlan. A magyar ügyet európai ügynek tekintjük.” Ebből az alapállásból tekintve értelmezhetjük a Fidesz–KDNP nemzeti EP-listáját, amelyre befutó helyre három – Tőkés László személyében egy erdélyi, Bocskor Andrea kárpátaljai és Deli Andor délvidéki jelölt –, a szimbolikus 21. helyre Gubík László felvidéki politikus került. A Fidesz korábbi EP-képviselője, Schöpflin György a diaszpóra képviseletében szintén újrázhat. A magyarországi belpolitikában szokatlan húzásnak ebben az esetben nem volt konkrét szavazatszerző célja, hiszen az EU-tagállamokban élő nagyobb külhoni magyar közösségek – Romániában és Szlovákiában – saját magyar EP-listákra szavaztak. Ellentétben Romániával, ahol szintén minden valamirevaló párt felvett a listájára moldovai köztársaságbéli jelölteket, ezáltal próbálták becsatornázni a kettős állampolgárok szavazatait.
A Fidesz-KDNP tizenkét EP-képviselője mellé az Európai Néppárt (ENP) magyar delegációjához csatlakozik Felvidékről a Magyar Közösség Pártjának (MKP) egy képviselője Csáky Pál személyében, illetve a Most-Híd magyar–szlovák vegyes párt listavezetőjeként Nagy József; továbbá az RMDSZ korábbi két képviselője – Winkler Gyula és Sógor Csaba – folytatja a munkát.
Ezek a száraz tények. Hogy mit keres a magyarországi kormánypártok EP-listáján egy délvidéki és egy kárpátaljai jelölt, a miniszterelnöki iránymutató alapvetés fényében könnyen megmagyarázható: két olyan ország magyar közösségét képviselik, amelyek közül az egyik, Szerbia egyöntetűen az uniós csatlakozás mellett döntött, a másik, Ukrajna, hát, fogalmazzunk óvatosan, az uniós társulási szerződés alá nem írása miatt borult lángokba.
A média figyelmét inkább Tőkés László harmadik helye keltette fel. A már hét éve európai parlamenti képviselőként dolgozó püspök útja valóban érdekes: 2007-ben függetlenként nyert az első romániai EP-választásokon (az RMDSZ két képviselője mellett), 2009-ben viszont már az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között kötött „belső koalíciós” megállapodás eredményeként formálisan az RMDSZ-lista vezetőjeként kapott újabb mandátumot. A 2014-es EP-választásokon az RMDSZ már pártpolitikai logika mentén erőből játszott, hallani sem akart egy összpárti koalícióról – pedig az erre vonatkozó választási törvény sajátossága, hogy a koalícióknak ugyanúgy az ötszázalékos küszöböt kell átugraniuk, mint a külön induló pártoknak. A tulipánosok taktikusan bedarálták a harmadik erdélyi magyar politikai formációt, a Magyar Polgári Pártot (MPP), amely látszatellenzékként egyre inkább az RMDSZ szatellitjévé vált, az EMNP koalíciós ajánlataira még csak nem is válaszoltak. Kétszer öt százalék behúzására Romániában a 6,6 százalékos magyarságnak még matematikai esélye sincs, így a néppártosok lemondtak az EP-választásokon való indulásról. Tőkés László a sokadik koalíciós kísérlet kudarca után fogadta el a Fidesz-KDNP nemzeti listáján való szereplésre vonatkozó meghívást.
Az RMDSZ kockázatos lépésre vállalkozott, hiszen a korábbi két EP-választáson jóval a magyarság számaránya fölött, közel kilencszázalékos eredményt értek el az erdélyi magyarok. Az idei voksoláskor az volt a kérdés, hogy egyáltalán sikerül-e megugrani az ötszázalékos szintet egy kevesebb téttel bíró választáson. Május 25-én kora délutánig rezgett is a léc: a román pártok már az őszi elnökválasztásra hangolva jelentősebb számban mobilizálták a választóikat, javítottak is a 2009-es országos részvételi arányon, így az RMDSZ-es politikusok szinte pánikban mozgósítottak minden lehetséges csatornán, és estére sikerült a megnyugtató hat százalék fölé visszatornászni a magyarok szavazáson való részvételét.
Már csak az a kérdés maradt: képesek lesznek-e együttműködni a magyar néppárti delegáción belül a felvidéki versenypártok képviselői, illetve hogyan osztják le a lapokat egymás között az erdélyi EP-képviselők. Mert csakis egységes fellépéssel lehet „európai üggyé” tenni a magyar ügyet
Demeter Szilárd. Erdélyi Napló (Kolozsvár)2014. július 18.
Közös felelősség az emlékezés
Az erdélyi falurombolások, az erdélyi magyar közösség megsemmisítését célzó kommunista elnyomás volt a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet szerda délután az Európai Parlamentben szervezett Winkler Gyula EP- képviselő abból az alkalomból, hogy ismét Strasbourgba érkezett Okos Márton közíró, aki negyed évszázaddal ezelőtt egy társával együtt európai gyalogtúrára indult, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az erdélyi áldatlan állapotokra. Most a kerek évfordulón ugyanazt az útvonalat járta végig Okos Márton, ezért utazott Strasbourgba.
"Negyed évszázada, hogy a demokrácia útjára lépett Románia, de soha nem szabad elfelednünk, hogy 1989 előtt mekkora nyomásnak volt kitéve közösségünk. Meg akartak fosztani múltunktól és jövőnktől egyaránt, a kommunista hatalom megsemmisítette volna falvainkat, és megfosztott volna kulturális identitásunktól. Strasbourg egyik fontos állomása volt Okos Mártonék útjának, amelyen az erdélyi magyarság nehéz helyzetére hívták fel Európa figyelmét" – fogalmazott Winkler Gyula, kiemelve, hogy a két fiatal kezdeményezése annak idején bátor tett volt. "Az 1989 után születettek nem tudhatják, nem érthetik, hogy milyen is volt a kommunista elnyomás, közös felelősségünk, hogy a fiatal generációnak elmondjuk, mit jelentett erdélyi magyarnak lenni a rendszerváltás előtt" – hangsúlyozta az emlékezés fontosságát az EP- képviselő.
Okos Márton felidézte huszonöt évvel ezelőtti útjukat, elmondta, hogy azzal a céllal indultak el, hogy Európa figyelmét felhívják, mekkora veszélyben volt az erdélyi magyar közösség. Az út során támogatókra találtak, barátságokat is kötöttek, beszámolója szerint a strasbourgi jelenlétükhöz is kötődik az, hogy akkori támogatóik egy évvel később, 1990- ben kezdeményezték a Francia-Magyar Egyesület létrehozását. A közíró beszédében arra is kitért, hogy ma már Közép-Kelet-Európa és a Kárpát-medence is az Egyesült Európa része, huszonöt évvel korábban útjuknak egyik komoly kihívása volt a szükséges vízumok beszerzése. Ma már úgy utazott Budapesttől Strasbourgig, hogy közben nem kellett útlevelet használnia.
A kerekasztal-beszélgetésen Kárpát-medencei magyar EP-képviselők is részt vettek, köztük Csáky Pál, a felvidéki MKP EP-képviselője és Deli Andor vajdasági magyar képviselő, aki hozzászólásában kitért arra is, hogy szorosabbra kell fűzni a szálakat a Kárpát-medencei magyar közösségek között. Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője a civil kezdeményezések erejét méltatta, amelyek nagy fontossággal bírtak régen és ma egyaránt.
A beszélgetést követően a résztvevők a kegyelet virágait helyezték el a strasbourgi Petőfi- emlékműnél, amelyet 1994-ben állított a Francia-Magyar Egyesület.
Okos Márton és Juhos Gábor egy, a francia forradalom, valamint az Emberi Jogok Nyilatkozatának kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett párizsi konferencián szeretett volna részt venni 1989-ben. Tíz hét alatt 1680 kilométert tettek meg gyalogosan, az út során Strasbourgban felszólalási lehetőséget kaptak az Európa Tanács Ifjúsági Tanácsának plenáris ülésén, ahol felolvastak egy kiáltványt, arra kérve a jelenlevőket, támogassák az elnyomott erdélyi magyarságot, tegyenek a falurombolások ellen. A párizsi konferencián végül nem szólalhattak fel, de kezdeményezésük elérte célját, hiszen közbeszéd témájává vált a gyalogtúra, hosszú hetekig cikkezett róluk a nyugati sajtó, így az európai közvélemény tudomást szerzett az Erdélyben uralkodó embertelen viszonyokról. Huszonöt évvel ezelőtt Budapestről indultak, most Okos Gábor szimbolikus módon Kolozsvárról kezdte útját, amelynek utolsó állomása Strasbourg, ahol Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője várta a közírót.
Népújság (Marosvásárhely)2014. július 21.
Kezdődik a bulisan múltidéző Tusványos
Több mint húsz helyszín, száznál is több program várja idén a hivatalosan szerda reggel megnyíló 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevőit.
A Történetekből történelem mottóval zajló tusnádfürdői rendezvény hagyományos helyszínén, az Olt folyó melletti kempingtáborban az elmúlt évekhez hasonlóan idén is telt ház várható: tavaly több mint 40 ezren gazdagodtak Tusványos-élménnyel, s a szervezők szerint a látogatók száma idén akár rekordot is dönthet.
A program a hagyományosnak számító séma szerint áll össze – jó hír, hogy első ránézésre minden eddiginél gazdagabbnak tűnik –, a közéleti és politikai előadásokon, kerekasztal-beszélgetéseken kívül kulturális előadásokra, foglalkozásokra és esti koncertekre, hajnalig tartó bulikra lehet számítani.
Emlékezés Bálványosfürdőn
A szabadegyetem nulladik napján, kedden 12 órakor az első, 1990-ben rendezett szabadegyetem ötletgazdái és alapítói felkeresik az eredeti helyszínt a közeli Bálványosfürdőn, ahol Történelmet írtunk: negyedszázados a bálványosi folyamat címmel pódiumbeszélgetésen értékelik a rendezvény közéleti hatását.
A résztvevők megkoszorúzzák a Tusványos 20. évfordulójára állíttatott életfát, megtekintik a Történetekből történelem – Tusványos 25 éve című filmet.
Ezt követően a bálványosi Grand Hotel rendezvényteraszán többek között Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke mond beszédet. A rendezvény keretében 15.30-kor elhelyezik a tervezett szabadtéri amfiteátrum alapkövét.
Kelemen Hunor nem táborozik
Sándor Krisztina, a szabadegyetem politikai programfelelőse portálunk érdeklődésére elmondta, az immár negyed évszázados múltra visszatekintő rendezvény természetesen nem kizárólag múltidézésről és összegzésről fog szólni, mint ahogy azt a mottó sugallhatja.
„Az alapgondolat idén sem változott: célunk, hogy leültessük egymás mellé a különböző nézeteket valló erdélyi és magyarországi politikusokat a párbeszéd jegyében, amely Tusványoson mindig bátrabb, szókimondóbb és lazább szokott lenni az egyébként szokványosnál” – fogalmazott.
A programfelelőstől megtudtuk, bár mindhárom erdélyi magyar politikai szervezet vezetőjének küldtek meghívót, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már jelezte, idén sem vesz részt a Tusványoson. Sándor Krisztina elmondta továbbá, a kerekasztal-beszélgetéseket, előadásokat három fő téma köré csoportosították: a választások, a rendszerváltozást követő 25 év elemzése és a nemzetpolitikai kérdések kerülnek terítékre.
„Két voksoláson vagyunk túl, idén tavasszal zajlott le a magyarországi parlamenti, illetve az európai parlamenti választás, ugyanakkor Romániában elnökválasztást, Magyarországon pedig helyhatóságit szerveznek. Ez bőven szolgáltat majd témát, mint ahogy a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized kiértékelése is. A nemzetpolitikával kapcsolatos témák is hagyományosan terítékre kerülnek a Tusványoson, mint ahogyan azt megszokhattuk a korábbi években is, hiszen a Kárpát-medencei magyarság együttműködésében vitathatatlan szerepe van a rendezvénynek” – fogalmazott a politikai programfelelős.
Kifejtette: szinte valamennyi magyarországi minisztériumot képviseli egy-egy államtitkár. Többek között Csáky Pál, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja, valamint Schiffer András, a Legyen Más a Politika elnöke is jelezte, biztosan részt vesz a szabadegyetemen. Szombaton Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tőkés László európai parlamenti képviselő részvételével rendeznek közéleti fórumot a koncertszínpad előtti sportpályán.
Apróbb infrastrukturális fejlesztések
A szervezőktől megtudtuk még: a táborban apróbb infrastrukturális fejlesztéseket is eszközöltek, a legjobb hír pedig az, hogy a zuhanyzókat és a mosdókat felújították. A sátortáborozók annak örülhetnek, hogy a napi díj idén 15 lejre csökkent, öt napra pedig 70 lejt kell fizetni fejenként. Előre bejelentkezni nem szükséges, érkezési sorrendben fogynak majd a helyek.
A „házigazdák” szerint amiatt sem kell aggódni, hogy elfogynak a sátorhelyek: a bejárathoz közeli hagyományos helyszín mellett a kempingtábor végében is fel lehet verni az ideiglenes lakóhelyet.
Ami a szórakozást illeti, 12 nagy koncert és 10 kisszínpados koncert lesz, minden este több sátorban buli, és az idei újdonság, hogy szombat éjjel egy nagypályás bulit is szerveznek, amikor a DJ a színpadról teremt hangulatot, közölte Vass Orsolya, a tábor idei főszervezője. A meteorológiai előrejelzések egyébként nem túl biztatóak, a héten többnyire változékony, csapadéktól sem mentes időjárásra kell számítani a térségben.
A tusnádfürdői 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében kedden a közmédiasátorban 17 órától a Heaven Street Seven zenekarral, míg 18 órától a Kiscsillaggal tartanak közönségtalálkozót; műsorvezető: Péczeli Dóra.
A Csíki anyák sátorban 15 órától Lázár Márta, a Léleksimogató ötlet- és házigazdája elmélkedik az élet dolgairól, míg 16.30-tól A család fontossága és szerepe a mai társadalomban címmel Dánél Sándor, a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért elnöke tart előadást.
A nagyszínpadon 19 órától a Role, 20 órától a Heaven Street Seven, 22 órától Kiscsillag lép fel. A koncertek után a Kisszínpad–MISZSZ-sátorban a FourPeopleOnePack és a Stereogám, a Csűrben DJ Thomas szórakoztatja a táborlakókat.
SZERDÁN 10 órától a Lőrincz Csaba-sátorban kerül sor a szabadegyetem hivatalos megnyitójára, melynek keretében többek közt Potápi Árpád János, a miniszterelnöki hivatal nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának az elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere is felszólal.
13 órától Magyarország jobban teljesít? címmel zajlik beszélgetés Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter, Schiffer András, a Legyen Más a Politika elnöke, valamint Rogán Antal, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetőjének a részvételével.
A Kós Károly-sátorban 12 órától Minőség vagy létszám – Hol a magyar egyetem? címmel tartanak előadást, felszólal Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese, Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány elnöke és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetője.
Az Infótér-sátorban 14.30-tól a Mit kezdhetünk külhoni magyar állampolgárként az igazolványunkkal? című előadásra várják az érdeklődőket. A beszélgetés keretében többek közt Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szólal fel.
A nagyszínpadon 20 órától Edda-koncert lesz, 22 órától pedig a dunaújvárosi Quimby zenekar játszik a táborlakóknak.
A kisszínpadon 23 órától a Loyal Apple’s Club, majd a Transylvania Rock Band mutatkozik be.
A Depo-sátorban 23 órakor a kolozsvári Stereotrombon lép fel.
Pap Melinda, Székelyhon.ro2014. július 25.
Alkotmányos korlátokkal sújtva
Az EU-integráció alkotmányos korlátaival kapcsolatos véleményüket osztották meg Románia és Szlovákia EP-képviselői, valamint Magyarország külügyi államtitkára pénteken.
Nincs egyeztetett álláspont az Európai Unió működésével, hatásköreivel és feladataival kapcsolatosan a magyarországi, szlovákiai és erdélyi magyar politikusok között – állapította meg Borókai Gábor moderátor, a Heti Válasz főszerkesztő-lapigazgatója a Sógor Csaba és Csáky Pál európai parlamenti-képviselőkkel, valamint Győri Enikő, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának államtitkárával folytatott vitafórumon. A Lőrincz Csaba-sátor pénteki első előadásáról hiányzott Deutsch Tamás és Schöpflin György anyaországi EP-képviselő.
Az EU nem tartja be a saját szabályait
Győri Enikő külügyi államtitkár úgy vélekedett, ha az Európai Unió – amely egyébként politikai, jogi és értékközösség – nem tartja be a saját szabályait, nagy bajba sodorja magát. „Egy ország alkotmányának célja, hogy azt minden lakos magáénak tudhassa. Mi még messze nem tartunk ott” – mutatott rá, majd folytatva gondolatmenetet hozzátette, az egyes országok hiányos alkotmányai is meghiúsítják azt, hogy az Európa Unió valódi kisebbségi jogalkotással is foglalkozzon.
„Még nincs egyértelmű kivezető út ahhoz, hogy ne legyen több Malina Hedvig ügy” – jelentette ki, utalva a fiatal szlovákiai magyar nőre, akit 2006-ban ismeretlenek vertek meg Nyitrán azért, mert közterületen magyarul beszélt a telefonján – sőt a rendőrség később a kihallgatási jegyzőkönyvben nem is szereplő bizonyítékokkal „alátámasztva” eljárás alá vonta hatóság megtévesztése gyanújával, meglehetősen nagy feszültséget keltve Szlovákia és Magyarország kapcsolatában. Magyarország külhoniakkal szembeni hozzáállásával kapcsolatban elmondta, „sajnos egyelőre nincsenek olyan nemzeti ügyek, amely mögé tizenötmillióan egyként tudnak felsorakozni”.
Az ukrán válságra térve kijelentette, az EU-t érintő pozitív hozadékot nem szabad keresni olyan helyzetekben, amikor emberéletekben esik kár. „Manapság divat szidni az uniót, de érdemes arra gondolni, hogy amióta létezik az EU, a tagállamokban nincs és nem is volt háború” – hívta fel a figyelmet, egyúttal dicsérve „az EU Ukrajna esetében tapasztalt gyors reakcióképességét”.
Tusványosi párhuzam
„Az Európai Unió egy nagy sártenger lett” – vont párhuzamot Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője a Tusnádfürdőn uralkodó állapotokkal. „Van, aki beleugrott sár közepébe és van, aki óvatosan lépked” – illusztrálta a helyzetet a demokrata szövetség politikusa. A lisszaboni szerződésre, mint „egy lágy alkotmányra” térve úgy vélekedett, „az egy olyan koktél, amelyben van állagmegőrző, hogy ne romoljon a minősége, de kellene még keverni belé állagfeljavítót is”. Szerinte az integráció alkotmányos határait „bontogatni” kellene, mert például a nyelvi diverzitás az egyes tagállamokon belül is tagadhatatlan tény, akárcsak az, hogy ezeket gyakorta diszkriminációval kezelik. Sógor reméli, hogy Románia „belátható időn belül” meghallgatja az Európai Tanács ez irányú ajánlásait.
„Nincs alternatíva az EU-ra”
Az EU-integráció alkotmányos korlátairól szólva Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselője elmondta, „rendkívül összetett kérdésről van szó, amelynek nem csak jogi aspektusai vannak. „Ez politikai és pszichológiai-lelki érettség kérdése is, de ne feledjük, hogy az Európai Unióra nincs alternatíva” – tette hozzá. Ukrajna helyzetéről véleményét megosztva kijelentette, a válság elő fogja segíteni az uniós kül- és biztonságpolitika tekintetében a közös gondolkodást. Emellett szót ejtett arról is, hogy elérkezett a magyar naivitásokkal való „leszámolás” időszaka, hiszen felelőtlenség olyat kijelenteni, hogy soha nem volt annyira jó a magyar-szlovák viszony, mint most.
Pinti Attila, Székelyhon.ro2014. július 25.
Győri Enikő: az uniónak be kell tartania saját szabályait
Bognár Renáta az MTI különtudósítója jelenti: Győri Enikő külügyi államtitkár szerint az Európai Uniónak be kell tartania saját szabályait, ha ez nem így történik, akkor komoly problémái lesznek.
A külügyi államtitkár a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki, az EU integráció alkotmányos korlátai címmel tartott rendezvényén a Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök megválasztása körül kialakult helyzetre utalva úgy vélekedett: ha elkezdik túl tágan értelmezni a jogot, az nagyon veszélyes lehet. Az unió politikai, érték- és jogi közösség, és ha a saját szabályaikat nem tartják be, nagyon nagy bajban lesznek - tette hozzá.
Az ukrán válságról azt mondta: a háború sosem jó, s az unió arról szól, hogy nincs háború. Lehet szidni az uniót, ez manapság divat is, de érdemes belegondolni, hogy néz ki Európa, mióta létrejött az unió. Szerinte észhez kell térni, mert az, hogy béke van (az EU-ban), nem magától értetődő. Az semmilyen jogelv alapján nem magyarázható, hogy egy ország elfoglal egy másik államhoz tartozó területet. Úgy látta: az ukrán válság kapcsán tudott az unió gyors lenni, van reakcióképessége a szervezetnek.
Sokkal egységesebbnek kell lenni ugyanakkor külpolitikai kérdésekben, és a maláj utasszállító gép kapcsán is ki kell jelenteni: nem lehet "lenyelni" a történteket.
Oroszország márciusban bekebelezte az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, miután az év eleji véres kijevi tömegtüntetések hatására megbukott az akkori ukrán kormányzat, Viktor Janukovics oroszbarát elnök Oroszországba menekült, s Kijevben Nyugat-barát vezetés jutott hatalomra. A kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyékben oroszbarát szakadárok hónapok óta fegyveres harcot vívnak az őket terroristáknak tekintő, s ellenük hadjáratot indító ukrán kormányerőkkel. Múlt csütörtökön Kelet-Ukrajna felett lezuhant a Malaysia Airlines légitársaság repülőgépe, fedélzetén 298 emberrel. Kijev és a nyugati országok azt gyanítják, hogy a szakadárok lőtték le a gépet egy, Oroszországtól beszerzett Buk-üteggel, de Moszkva és a lázadók ezt cáfolták. Az Európai Unió a Krím Oroszországhoz csatolása és Moszkva Ukrajna-politikája miatt március óta több lépcsőben több tucat orosz, illetve oroszpárti ukrán állampolgárt, valamint több céget büntetett az EU-ban elérhető javainak - alapvetően bankszámláinak - befagyasztásával, valamint egyesek esetében beutazási tilalommal is.
Győri Enikő a Tusványosként emlegetett szabadegyetemen tartott előadásában úgy vélekedett, hogy a magyar kisebbségnek mindig ereje volt az, hogy jogszerűen lépett fel. Ennek így kell maradnia a jövőben is - szögezte le. Problémának látta azonban, hogy nincsenek nemzeti ügyek, amely köré 15 millióan fel tudnának sorakozni.
Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti (EP-) képviselője azt mondta: a lisszaboni szerződés "olyan koktél, amelyet olyan pohárba töltöttek, ami félig tele van, félig üres". Szerinte az integráció alkotmányos korlátait "bontogatni" kellene, erre lehetőséget ad maga a szerződés is. Úgy látta: a nyelvi diverzitás tagállamokon belül is lehetséges, és a diszkriminációt le kell küzdeni. Lehetőségként említette még a polgári kezdeményezést és a szakpolitika területét is. Reméli, hogy előbb-utóbb Románia meghallgatja az Európa Tanács ajánlásait.
Kiemelte: Ukrajnában háború van, és ilyenkor az a legfontosabb, hogy mi a kárpátaljai magyarok érdeke és mit lehet tenni értük. Óva intett a felelőtlen nyilatkozatoktól, amelyekből szerinte van bőven.
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja EP-képviselője szerint nagyon összetett kérdésről van szó, és nemcsak jogi aspektusai vannak, ez politikai és "pszichológiai-lelki érettségi kérdése is". Az EU működésén javítani szeretnének, de alternatívája nincs - jelentette ki.
Úgy látta: az Ukrajnával kapcsolatos válság elő fogja segíteni a közös uniós kül- és biztonságpolitika tekintetében a közös gondolkodást, s bár nem lehet látni, hogy a válságnak mi lesz a vége, a kijózanodás jelei már tapasztalhatóak.
Az EU-nak el kell döntenie, hatalmi pozícióban akar-e megjelenni és képes-e rá - jegyezte meg, hozzátéve: az unió már több alkalommal bizonyította, mennyire sérülékeny.
Szerinte azt is meg kell nézni, milyen kérdésekben kell központosítani, és milyenekben nem, s hol hatékony az unió. Az emberek mindennapjait érintő kérdésekben a jelenleginél is jobban kellene decentralizálni - jegyezte meg.
Kijelentette: a kisebbségvédelmi témát is kezelni kell valamilyen módon, az unió viselkedése kétarcú e téren. A kettős mérce nem maradhat fenn - rögzítette.
Szavai szerint ideje volna ugyanakkor a magyar naivitásokkal is leszámolni, nem lenne szabad olyat mondani, hogy a szlovák-magyar viszony soha nem volt olyan jó, mint most.
Tusnádfürdő, 2014. július 25., péntek (MTI) 2014. augusztus 28.
Kárpát-medencei főiskolás tábor kezdődött Szentendrén
A Rákóczi Szövetség augusztus 25-30-a között 26. alkalommal rendezi meg Kárpát-medencei Főiskolás Táborát magyar egyetemi, főiskolai diákszervezetek képviselői részére.
A találkozón jelen vannak a felvidéki főiskolások is, és többek közt Csáky Pál és Berényi József is tart előadást.
A szentendrei Pap-szigeten megszervezett esemény célja egyrészt lehetőséget biztosítani a leendő Kárpát-medencei magyar értelmiség számára kapcsolatok kialakítására és megerősítésére, másrészt a Kárpát-medencei magyar egyetemi szervezetek együttműködésének segítése.
Az előadások révén a rendezvény sokoldalú tájékoztatást nyújt a résztvevőknek a közélet, a gazdaság, a tudomány és a kultúra különböző területeiről.
A Kárpát-medencei főiskolások táborában mintegy 110 fő vesz részt.
Augusztus 28-án, csütörtökön táborban előadást tart Berényi József, az MKP elnöke, illetve Csáky Pál, az MKP EP képviselője, kedden pedig Őry Péter, az MKP alelnöke szólal fel a pap-szigeti táborban.
felvidek.ma, Erdély.ma2014. szeptember 6.
Kifelejtették az őshonos kisebbségeket (Az EU alapjogi ügynökségének jelentése)
Elfogadhatatlannak tartja Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége olyan éves jelentést mutatott be csütörtökön az Európai Parlamentben, amelyből hiányzik az őshonos nemzeti kisebbségek tagországokon belüli helyzetének értékelése. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége Alapvető jogok: kihívások és eredmények 2013-ban címmel mutatta be 2013-as éves jelentését az Európai Parlament Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottságában (LIBE), melynek tagja az RMDSZ-es képviselő is.
Az éves jelentés bemutatását képviselői vita is követte, ennek keretében Sógor Csaba erdélyi és Csáky Pál felvidéki EP-képviselő rámutattott a jelenlegi európai uniós alapjogvédelmi keret kibővítésének szükségességére.
„Mivel az Alapjogi Ügynökség feladata, hogy támogatást nyújtson az intézményeknek és a tagállamoknak az alapjogok tiszteletben tartásához, illetve hogy az erről szóló adatokat begyűjtse, meghökkentőnek tartom, hogy az ügynökség éves jelentése teljesen mellőzi a hagyományos nemzeti kisebbségek helyzetének értékelését’” – mondta Sógor Csaba a vita során, kiemelve, hogy ez a hiányosság azért is meglepő, mivel a nemzeti és nyelvi kisebbségek az EU teljes lakosságának több mint tíz százalékát teszik ki. Rámutatott, hogy amíg az EU Alapjogi Ügynöksége nem foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetének vizsgálatával, nem érvényesülhetnek az Európai Unió alapszerződésébe foglalt előírások. Csáky Pál felvidéki képviselő felszólalásában a nemzeti kisebbségek védelmének előtérbe helyezését és egy átfogó kisebbségvédelmi keret létrehozását sürgette. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségek az európai társadalmak olyan alkotóelemei, amelyek évszázadokon keresztül hozzájárultak az adott régióik fejlődéséhez.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. november 22.
Együttműködési szabályok kellenek többség és kisebbség között
Nemzeti és etnikai kisebbségek civil és politikai képviselete címmel tartottak interparlamentáris konferenciát Belgrádban, az Európai Parlament és Szerbia nemzeti parlamentjének közös szervezésében. A november 20-21. között megszervezett szakmai értekezésen az Európai Parlament részéről jelen volt Sógor Csaba RMDSZ-es, Csáky Pál MKP-s és Ivo Vajgl szlovéniai liberális képviselő.
Az esemény keretében Sógor Csaba EP-képviselő és Dr. Tove Hansen Malloy, a Kisebbségi Ügyek Európai Központjának (ECMI) elnöke pénteken közös panelbeszélgetésen vettek részt. Az előadók annak kapcsán fogalmazták meg észrevételeiket, hogy egy adott társadalomban a nemzeti kisebbségek bevonása nélkül létezhet-e társadalmi kohézió.
Az erdélyi politikus a kérdésre reagálva kifejtette: társadalmi kohézió csak ott jöhet létre, ahol a társadalom el tudja fogadni a különbségeket, ahol a multikulturalitást elismerik és értékként tekintenek rá. – Európa egyes részein már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy a társadalom összetartozásának erősítése olyan hosszú távú előnyökkel jár, amelyek politikai és gazdasági tőkét egyaránt kitermelnek – mutatott rá az RMDSZ-es képviselő. Sógor Csaba kihangsúlyozta: Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország példáját látva elmondható, hogy tartós és stabil gazdasági növekedés a társadalmi kohézió bizonyos szintje nélkül nehezen megvalósítható. Véleménye szerint Bulgária, Görögország és Románia – mely országok e tekintetben sereghajtók az EU tagállamai között – nem kerülhetik meg a társadalmi kohézió fejlesztését.
„Egy töredezett vagy atomizált társadalom hosszú távon nem tud sikeres lenni. Léteznie kell olyan együttműködési szabályoknak a többség és kisebbség között, amelyek elősegítik a szociális kohéziót” – magyarázta az EP-képviselő, aki elmondta, hogy sajnos Románia ezen a területen is a francia modellt követi, mely szerint nincs szükség közösségi vagy többletjogokra, mindenki egyenlőnek számít. Sógor Csaba úgy véli: az, hogy Románia német származású elnököt választott a vasárnapi államfőválasztáson, nem a társadalom nyitottságáról szól, inkább egy kétségbeesett felkiáltásról, amely a változtatások szükségességére figyelmeztet.
maszol/közlemény2014. december 5.
Ülésezik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
December ötödikén tartja soros plenáris ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. A tanácskozásra - melyről hírportálunkon részletesen is beszámolunk - reggel 9 órától kerül sor a magyar Országgyűlés Vadász termében.
Kövér: Az önrendelkezési igény és jog olyan alapérték, amely érdekazonosságot teremthet számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségek, az európai nemzetállamok és a Európai Unió között Az Országgyűlés elnöke szerint esély nyílhat a következő esztendőkben arra, hogy alapvető nemzeti kérdésekben mindenekelőtt "mindannyian magyarok legyünk", és csak másodsorban jobboldaliak, baloldaliak, konzervatívok vagy liberálisok.
Erről Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén beszélt a Parlamentben, kiemelve: ha így lesz, annak mindenki nyertese lesz határon innen és túl egyaránt. A KMKF-nek a következő négy évben ezt a célt kell szolgálnia, miként tette azt az elmúlt tíz esztendőben is - tette hozzá.
Utalva a rendszerváltozásra rámutatott: a huszonöt esztendő alatt "elveszített illúzióink egyenes arányban állnak a megszerzett tapasztalatainkkal".
"Magas összegű gazdasági, társadalmi és demográfiai tanulópénzen valamennyien megtanulhattuk, hogy a centrum és periféria nem pusztán elvont politikatudományi fogalmak, hanem létező politikai valóság, létező politikai gyakorlat: egy negyedszázad alatt Kelet-Európa országai politikai és gazdasági értelemben a Szovjetunió perifériájából az Európai Unió perifériájává váltak" - fogalmazott. Hangsúlyozta: minden illúzióvesztés ellenére a Kárpát-medence országai és népei civilizációs minőségi váltásként élték meg az elmúlt negyedszázadot. Nem puskatussal terelték őket, hanem önként választották ezt az utat, kérve a csatlakozás lehetőségét, bízva abban, hogy a perifériális lét ellenére, kitartó és demokratikus politikai küzdelmek révén bővíthetők az önrendelkezési jogok, érvényesíthetők a nemzeti érdekek. Most viszont az a veszély, hogy maga az Európai Unió is politikai és gazdasági perifériává válhat - állapította meg a házelnök.
Kövér László köszöntőjében beszélt arról is, hogy az önrendelkezési igény és jog olyan alapérték, amely felelősen és megfelelő keretek között gyakorolva érdekazonosságot teremthet számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségek, az európai nemzetállamok és a Európai Unió között. A magyar célkitűzésnek annak kell lennie, hogy a térségben meghaladják azt az állapotot, hogy az államközi kapcsolatokban a racionális gazdasági és politikai együttműködés követelményét felülírják az eddig irracionálisan kezelt etnikai szempontok. Szerbia vonatkozásában ez a folyamat elindult, vannak biztató előjelek Szlovákiában is, és a Romániában bekövetkezett politikai fordulat is hordozza ennek az esélyét - jegyezte meg Kövér László.
Kiemelte: a magyar nemzetpolitikának, határon innen és túl, az elmúlt negyedszázadban kialakult egy meghatározó versenyelőnye és egy meghatározó versenyhátránya. Az előny az, hogy kiszámítható, a hátrány pedig az, hogy nem állt mögötte a magyar politikai osztály teljes nemzeti egyetértése. A következő esztendőkben jó esély nyílik arra, hogy az előnyt növeljék, a hátrányt pedig csökkentsék - jelentette ki.
Szili Katalin korábbi házelnök a KMKF kezdeményezőjeként felidézte a szervezet tíz évvel ezelőtti megalapítását, és azt mondta: nem az vezérelte, hogy kipipálják, tettek valamit a nemzetpolitika területén. Fontos döntésnek nevezte az állampolgárság kiterjesztéséről szóló jogszabály 2010-es elfogadását, és azt mondta, hogy a KMKF asztala körül ülők mindig meg tudták teremteni a minimumot és képesek voltak az együttműködésre. Azt kívánta, hogy a KMKF kormányzati ciklusokon átnyúlva sokáig fennmaradjon, a résztvevők egy erős nemzet tagjaként cselekedjenek, és tegyék félre a politikai kicsinyességet.
Az ülés a tervek szerint zárónyilatkozat elfogadásával zárul.
(Később: köszönti a résztvevőket és beszámol a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese is, majd a Nemzeti összetartozás bizottságának beszámolója következik a bizottság munkájáról. Beszámolnak a KMKF munkacsoportjainak társelnökei is, valamint kiértékelik a 2014. évi választásokat illetve a 2015-ös kilátásokat. Ezt követően a KMKF magyarországi tagszervezeteinek hozzászólásai következnek, de felszólalnak az európai parlamenti képviselők is. Az MKP-ból heten vannak jelen a plenáris ülésen: Berényi József elnök, Szigeti László OT-elnök, Farkas Iván, Németh Gabriella alelnökök, Bárdos Gyula elnökségi tág, Furik Csaba, Kassa megye önkormányzatának képviselője, valamint Csáky Pál európai parlamenti képviselő.) A KMKF megalakulásának körülményei
A KMKF tulajdonképpen a gyurcsányi nemzetpolitikai ámokfutás szülötte. Akkor hívták életre, amikor a magyar-magyar kapcsolatok a magyarországi balliberális kormányzatnak "köszönhetően" a mélyponton voltak. Noha hivatalosan a Magyar Állandó Értekezlet mellett, annak kiegészítéseként alakították meg, végül hosszú évekig utóbbi helyett működött. Szili Katalin, az Országgyűlés akkori MSZP-s elnöke 2004. szeptember 10-re hívta össze a KMKF alakuló ülését, melynek Statútumát másnap fogadták el (ezt azóta több alkalommal is kiegészítették, módosították). Az alapkoncepció az volt, hogy a kormányzati együttműködés (MÁÉRT) mellett létrejöjjön a törvényhozó hatalmi ág szintjén működő, intézményesített magyar-magyar kapcsolatrendszer is. Csakhogy a 2004-es Magyar Állandó Értekezletre már igencsak nyomasztó légkörben került sor: egy hónappal a december ötödiki népszavazás előtt az anyanyelven kívül más nem sok közös volt az ott megjelent felekben (kormány - határon túli magyar képviselők). A hagyományoktól eltérően már zárónyilatkozatot sem fogadtak el a 2004-es értekezleten, aztán 2010-ig össze sem hívták többé. Az egyensúly 2010-ben megtörtént helyrebillentésével azonban a KMKF nem vált feleslegessé, okafogyottá, hiszen a kormányzati szintű nemzetpolitika mellett e törvényhozói szint megfelelően kiegészíti előbbit.
Szlovákia parlamenti határozatban ítélte el a KMKF-t
Szlovákia mindig is gyakorlott versenyző volt a bicskanyitogató parlamenti határozatok meghozatalában, gondoljunk csak a 2007-es, Beneš-dekrétumokat megerősítő törvényhozási aktusra. 2008-ban pedig már a KMKF regionális politikát és társadalmi fejlődést veszélyeztető hatásaira figyelmeztetett. Amint annak idején beszámoltunk róla, Dušan Caplovič akkori miniszterelnök-helyettes tárta a nyilvánosság elé a határozatot, mely szerint a KMKF, mint a magyar Országgyűlés égisze alatt működő szervezet veszélyt jelent Közép-Európa politikai és társadalmi fejlődésére. Mégpedig azért, mert annak tagjai szlovákiai (magyar) parlamenti képviselők is, ez pedig a sajátos szlovák logikából fakadóan sérti az ország szuverenitását.
A KMKF hivatása
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának hivatását, célkitűzéseit alapdokumentuma, a Statútum rögzíti. Ennek értelmében a KMKF a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) kiegészítése a parlamenti együttműködés dimenziójával. Létrehozásával a végrehajtó szerv, a Kormány mellett a másik hatalmi ág, a törvényhozás szintjén is rendszeressé, következésképpen eredményesebbé válik az együttműködés a magyarországi parlamenti pártok és a magyar nemzeti közösségek szervezeteinek képviselői között. A KMKF olyan hasonló problémákkal, egybeeső érdekekkel is rendelkező magyar szervezetek képviselőinek konzultációs fóruma, akik között a legfőbb összekapcsoló erő a magyarsághoz tartozásuk, illetve a térség népei és országai közötti együttműködés előmozdításának szándéka. A KMKF ajánlásokat fogalmazhat meg magyarországi intézmények számára, így létrehozásának és működésének nincs nemzetközi jogi relevanciája. A KMKF feladatai közé tartozik az Európai Unión kívül maradó magyar kisebbségi közösségek támogatása, és ezáltal eredeti állampolgárság szerinti államaik csatlakozásának elősegítése az európai, illetve euro-atlanti szervezetekhez.
Tagjai, szervezete és működése
A KMKF munkájában teljes jogú és tiszteletbeli tagok, valamint szakértők vesznek részt. Teljes jogú tagok a határon túli magyar közösségek parlamenti, vagy ennek hiányában regionális jogalkotó testületbe megválasztott képviselői. A KMKF-nek alanyi jogon tagja valamennyi parlamenti képviselő, ilyenek hiányában országonként maximum 6 regionális képviselő vehet részt a munkában a KMKF elnökének meghívására. A parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok is részesei lehetnek a fórumnak, amennyiben a legutolsó választásokon eredményesen szerepeltek: minden megszerzett 1 % után 1 képviselőt delegálhatnak, továbbá szervezetenként 1 képviselőt delegálhatnak azok, amelyek nem indultak el országos parlamenti választásokon, de regionális szintű képviselettel rendelkeznek.
A KMKF magyarországi tagjai a Magyar Országgyűlés képviselői, minden pártból három személy; tagokat az egyes pártok jelölnek. Tagok továbbá az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai (3 fő), a KMKF elnöke által felkért független képviselő. A magyarországi pártok, illetve valamely szomszédos országban magyar szervezet képviselőjeként megválasztott európai parlamenti képviselők maguk közül országonként legfeljebb négy tagot delegálnak. A tiszteletbeli tagokat a KMKF elnöke kéri fel, akik felszólalhatnak a plenáris ülésen és a munkacsoportokban is. Szintén az elnök kéri fel a szakértőket is - őket a nyugati magyarság soraiból, hogy munkájukkal segítsék a KMKF tevékenységét.
A KMKF háromszintű szervezeti szerkezetben működik. Az egyik szint a plenáris ülés, melyet az Országgyűlés Elnöke hív össze és elnököl évente legalább egy alkalommal, és emellett amennyiben a tagok legalább fele ezt kéri. Ennek napirendjére az összmagyarságot érintő stratégiai kérdések kerülnek. Az ülések tartalmi előkészítésének, illetve a munkacsoportok működtetése céljából létre kell hozni egy Állandó Bizottságot – ez a második szint –, melynek tagjai a küldő szervezettől kapott mandátumuk birtokában lefolytatják a vitákat és előkészítik a plenáris üléseket, esetleges dokumentumokat. A KMKF harmadik szintjeként a munkacsoportok működnek. Ilyen pl. a Regionális önkormányzati munkacsoport, a Társadalmi szervezetek munkacsoportja, a Szórvány-diaszpóra munkacsoport és a Szakpolitikai munkacsoport.
SZD
Felvidék.ma