udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
405
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 391-405
Névmutató:
Csoóri Sándor
1997. május 17.
Máj. 17-én számos római katolikus, református, unitárius és evangélikus püspök, hazai és határon túli magyar személyiségek, az RMDSZ parlamenti képviselői, a helyi - Hargita megyei, csíkszeredai - hatóságok jelenlétében kezdődött meg a hagyományos csíksomlyói pünkösdi búcsú, a székelyföldi és erdélyi katolikusok /mondhatni: a magyarság/ nagy ünnepe. A csíksomlyói kegytemplom fölötti hegyoldalra összesereglett többszázezer hívő, erdélyiek, moldvai csángók és a határon túlról - elsősorban Magyarországról - is érkezett zarándokok előtt Paskai László bíboros, esztergomi érsek celebrált misét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tempfli József nagyváradi megyéspüspök segédletével. Több jeles protestáns püspök jelenléte a ceremónia ökumenikus jellegét hangsúlyozta. A hagyományos szentmisén részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, az RMDSZ több más országos és megyei, helyi vezetője. Jelen volt Tabajdi Csaba magyar miniszterelnökségi államtitkár, Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete és Hodicska Tibor chisinaui magyar nagykövet, továbbá Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, a Habsburg-család több tagja, külföldi egyházak számos küldötte. A misét és a pünkösdi körmenetet a Duna Televízió egyenes adásban közvetítette. Ez az ünnep a székelyföldi katolikusok és protestánsok, a magyarság együvétartozásának felemelő megnyilatkozása volt. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./1997. május 30.
Csoóri Sándor a Magyarország 2000 konferencia kapcsán elgondolkodott a konferenciák hasznosságáról Ő is sok találkozón vett részt, ezek komoly tudást halmoztak föl, azonban hatásuk a magyarság életére aránytalanul kicsi volt. Ha rajta múlott volna, a sikeres magyarokkal együtt hívta volna meg a sikertelen magyarokat is. Egy "ilyen elképzelt találkozásnál nem az érdekek mozdultak volna meg elsősorban, hanem az érzelmek, amelyek a lélekben is újjászülhetnek egy szétesett közösséget." /Csoóri Sándor: Sikeres és sikertelen magyarok. = Magyar Nemzet, máj. 30./8/ Idei első elnökségi és választmányi ülést tartotta az Anyanyelvi Konferencia. Az ülésen elhangzottakról tartott sajtótájékoztatón Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke elmondta: idén a költségvetéstől 30 millió forintot kaptak, ebből huszonöt százalékot a működésre, a többit pedig önálló, illetve más szerveztek által kezdeményezett események támogatására fordítanak. Konferenciát szerveznek az anyanyelvről mint emberi jogról, a kárpát-medencei könyvkiadásról, fellépnek a magyar közösséget érintő diszkriminatív intézkedések ellen. Megállapodást kötöttek a Magyarok Világszövetségével, az Anyanyelvápolók Szövetségével és a Magyar Írószövetséggel. Dobod László szerint végveszélybe került a határon túli anyanyelvhasználat. Az MVSZ programjában szerepel, hogy Budapesten, illetve a határon túli magyar közösségek valamely városában központi nyelvügyeletet hozzanak létre, így intézményesítsék az anyanyelv védelmét. Szótartó mozgalmat kívánnak indítani, amelynek révén kis diákközösségek megismerhetik saját kultúrájukat, tájékoztatót kapnak egymásról. Dupka György /Ungvár/ bejelentette, hogy az Anyanyelvi Konferencia nyelvvédő irodát kíván létesíteni a nyelvi jogok védelmére. /Magyar Nemzet, máj. 30./1997. július 20.
Júl. 20-án Oroszországban, Borgyirevka /más lapok szerint Bordirjevka/ falunál emlékhelyet avattak a második világháborúban a II. magyar hadsereg Don-kanyarban elesett 150 ezer honvédje és munkaszolgálatosa tiszteletére. A halottaknak kijáró végtisztesség egy fél évszázadot váratott magára. Az emlékmű a Szent Koronát mintázza, hét kopjafájával a honfoglaló magyar törzseket jelképezi. A kegyhely avatására a magyar kormányszervek /köztük Fodor István, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára/, a Vitézi Rend képviselői és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke jöttek el, rajtuk kívül az ökumenikus istentiszteleten Ladocsy Gáspár segédpüspök, dandártábornok, Szalay Tamás ezredes, tábori segédpüspök volt jelen. Az 1942-43-as doni ütközet áldozataira való emlékezést a Don Menti Honvédsírok Alapítvány kezdeményezte, ők 1992-ben egy keresztet állítottak az elesettek emlékére. A magyar és orosz kormány között 1995-ben született megállapodás az oroszországi katonasírok jogi helyzetét illetően.Ezt követően két évbe tellett, amíg központi támogatás híján a Honvédelmi Minisztérium költségvetéséből sikerült erre a célra egy összeget elkülöníteni. Az emlékhelyen Csoóri Sándor mondott beszédet. Ezen a napon, júl. 20-án számos magyar településen harangzúgással emlékeztek a Don-kanyar áldoztaira. /Új Magyarország, Népszava, Népszabadság, júl. 21./ A Kalotaszeg közölte Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének Oroszországban, júl. 20-án a Don melletti katonatemetőnél felállított magyar emlékmű felavatásakor elmondott beszédét. "Köszönjük, hogy a Megbékélés Kapuját kinyitották előttünk." - mondta. A százötvenezer magyar katonának akarják megadni a végtisztességet. A magyar második világháborús részvétel bűn marad, "mentséget nem, legföljebb magyarázatot találhatunk rá." Az első világháborút követő békeszerződésekkel "elveszítettük országunk területének és lakosságának a kétharmadát, mint akinek két lábát s egyik karját levágják." Ha ez a békeszerződés jó lett volna, nem robbant volna ki az újabb háború. - A magyar nemzet összeroppanása nem a világháborúkkal kezdődött, hanem az 1848-49-es szabadságharccal. "Ez a fölavatásra váró emlékmű ne csak az Oroszországban elesett magyar katonák fejfája legyen, de legyen emlékeztető oszlopa a Megbocsátásnak, s annak az időnek, melyben elszakadunk a háborúk korától." /Kalotaszeg (Bánffyhunyad), aug., VIII. évf. 8. sz./1997. augusztus 15.
Budapesten, a Várban aug. 15-én Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke nyitotta meg a Régiók találkozása című rendezvénysorozatot. - Az Amerikai Magyar Népszava egyik számában Lipták Béla amerikai professzor visszaemlékezéseinek egyik részleteként leírta, miként vélekedett budapesti megbeszélésükön Méray Tibor Csoóriról és a Magyarok Világszövetségéről. A megbeszélésen a magukat liberálisnak nevező, többségében zsidó származású barátaival a Magyarok Világszövetsége jövőjéről volt szó. Méray útszéli hangon szidta Csoóri Sándort: "Megalomániás cigány, a pluralizmus és a demokrácia esküdt ellensége, olyan ember, akinek az MVSZ-szel együtt el kell tűnnie a magyar közéletből." /Új Magyarország, aug. 16./1997. augusztus 22.
Aug. 15-20-a között immár második alkalommal került sor Budapesten a Régiók Találkozása - Kárpát-medencei Napok című rendezvénysorozatra a Magyar Kultúra Alapítvány, valamint a határon túli magyar művelődési egyesületek társszervezésében. A megnyitón Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, a rendezvény fővédnöke mondott köszöntő beszédet, majd a részvevő régiók, Erdély, Vajdaság, Muravidék, Felvidék, Kárpátalja képviselői üdvözölték a megjelenteket. - A műsorban népviselet- és néptáncbemutató, a párválasztással /házasságkötéssel/ kapcsolatos népszokások, továbbá népművészeti, képzőművészeti, fotó- és könyvkiállítás is szerepelt, mely utóbbi az MKM Határon Túli Főosztálya anyagi támogatásával az utóbbi öt év során kiadott határon túli magyar könyvtermést mutatta be. Közös irodalmi estre is sor került "Anyád nyelvét bízták rád a századok" címmel. Ezen kívül minden régió bemutatott egy-egy, az idei év legkiemelkedőbbjének ítélt könyvet. Az erdélyi könyvkiadást a Polis Kiadó Szilágyi Domokos Magyarok című kötete reprezentálta, felolvasták Dávid Gyula könyvismertetőjét. - A rendezvénysorozatot egyéb jelentős tevékenység is gazdagította. Így például az Identitás-Klub keretében magyarországi és határon túli szakemberek részvételével "A Kárpát-medencei magyarság a demográfiai adatok tükrében" címmel kétnapos kerekasztal-beszélgetést zajlott, amelyen Erdélyt Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár és dr. Kötő József, az RMDSZ oktatás-, művelődés- és egyházügyi alelnöke képviselte. Másik fontos rendezvény volt a régiók, az MKM Határon Túli Magyarok Főosztálya, a Magyar Kultúra Alapítvány és a Márton Áron Kollégium képviselőinek első közös, az együttműködéssel kapcsolatos munkatanácskozása, amelyen az erdélyi régiót Laskay Sándor, a Művelődés- és Egyházügyi Főosztály közművelődési előadója képviselte. Mindkét tanácskozásról közös nyilatkozatot bocsátottak ki. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 22., 1097. sz./1997. szeptember 4.
A magyar társadalom válságát vizsgálta a Hitel (Budapest) folyóirat augusztusi számában Csoóri Sándor Hajnali órák című esszéjében. "Hogy haragudtak Arany Jánosra a Bach-korszakban A nagyidai cigányok miatt. A szabadságharc megcsúfolását látták benne." "Ma Nagyida - minden epeömlésével és önkínzó fájdalmával együtt is - történelmi emelkedettség mai helyzetünkhöz viszonyítva. A mi életünkhöz a kabarék silány röhögése illik. Meg Friderikusz Sándor ügyes és drága szemfényvesztése. Ha azt kérdeznék tőlem, ki tudná sokak életét egy irányba fordítani, a válaszom rövid lenne: ő. Dosztojevszkij és Ady hozzá képest unalmas és fakó valaki, Tolsztoj egy szakrális mellékszereplő. De ha így megy tovább, a szabadság önmagát számolja föl. Mintha most akarná kiélni azokat az ösztöneit, amelyeket kiélni nem tudott." /Bogdán László rovata: Szélrózsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./1997. szeptember 20.
A Magyarok Világszövetsége megtorpant, belső ügyeivel van elfoglalva, belviszályok színterévé válik, állapította meg Dobos László, az MVSZ kárpát-medencei régiójának elnöke a vele készített interjúban. Csoóri Sándor elnök és Patrubány Miklós elnökhelyettes között zajlott vita az utóbbi hatásköréről. - A viták miatt az elmúlt hónapokban az MVSZ a határon kívüli történések tétlen szemlélője volt. - Egy világszervezet működése elképzelhetetlen belső hierarchia és fegyelem nélkül, hangsúlyozta Dobos László. Fontosnak tartja, hogy a sérelmek politikája helyett az önkormányzatiság és az aktív nemzetpolitika irányába kell lépni. - Az MVSZ-nek nemzetközi tényezővé kell válnia, hogy megjeleníthesse a világmagyarság érdekeit. Ki kell bővíteni az MVSZ tevékenységét az önkormányzatok és egyházak irányába. - Elengedhetetlen egy kárpát-medencei hírlánc gyorsított kiépítése, amelynek a Duna Tv lenne a központja. - Az MVSZ költségvetési támogatását nem csökkenteni kell, ellenkezőleg. A szlovák parlament például a Matica Slovenska idei működésére 600 millió forint értékű koronát hagyott jóvá, az MVSZ 162 millió kapott. /Botlik József: Quo vadis, világszövetség? = Magyar Nemzet, szept. 20./1997. szeptember 27.
Bíró Béla terjedelmes cikkében azt állította, hogy "az igazi tehetségek ma már nagyon nehezen találhatják meg a helyüket Erdélyben vagy az erdélyi magyar közösségben. Kénytelenek a magyarországi vagy a román nyilvánosság és tudományos élet felé tájékozódni." Szerinte az erdélyi magyar intézmények nem képesek "lépést tartani a változásokkal, nem a jelen-, hanem a múltbeli feltételekhez próbálnak - elkerülhetetlen kudarcok sorozatán át - alkalmazkodni." "Mintha a közösségbe vetett bizalom, a legendás magyar önérzet roppant volna meg..." A cikkíró szerint színvonalas, európai látókörű publicisztika ma már csak a román lapokban található. A romániai magyarság most jutott el a "lenni vagy nem lenni" igazi kérdéséhez. A magyarellenes kampányok fokozatosan megszűnnek közösségformáló tényezőként funkcionálni. A közösséget a magyar kultúra és nyelv kohéziós erejének kellene összetartaniuk, de ezek csak valóságos teljesítményre alapozható. - Bíró Béla eltöpreng azon, mi az oka annak, hogy "a magyarországi szellemi irányzatok közül Erdélyben éppen a nemzeti bezárkózásra ösztönző, elavult nemzeti ideológiákra alapozott konzervatív nacionalizmus kerekedett felül?" "A romániai magyarok körében Csoóri Sándor a legnépszerűbb magyar értelmiségi, s nem a Duna Tv-nek köszönhetően. A közvéleményt uraló regionális heti- és napilapok sugallják, hogy a romániai magyarság sorsát igazából csupán Csoórit és körét, illetve a nyíltan nacionalista vagy soviniszta Torgyánt, Csurkát és társaikat foglalkoztatja. A bukaresti A Hét vagy a kolozsvári Korunk kis szigetecskék a konzervatív beállítottság tengerében.A sugallat azonban nem légből kapott. A magyarországi européer értelmiség jelentős része ugyanis máig sem gondolta végig a kisebbségi kérdést." Bíró Béla szerint ezért történt, hogy az Antall-kormány viharos gyorsasággal építhette ki Erdélyben kliens-rendszerét..." A romániai magyarok többsége idegenkedik a magyarországi européerektől. Ezt "bizonyos értelmiségi körök sajnos folyamatosan táplálják. Bíró Béla a Magyar Narancsra hivatkozik: az egyik szám szerkesztőségi cikkére /Nyamvadt sovén magyar sajtó/, ebben "hemzsegnek a durva hamisítások". A Magyar Narancs a romániai viszonyokat "igyekszik a hazugságig megszépíteni". Hasonló a Magyar Narancs másik számában id. Pásztor Ottó cikke. Ez is szépítgeti a valóságos helyzetet. Azzal vádolja a romániai magyarságot, hogy államot akar az államban. - Bíró Béla szerint vannak jelei annak, hogy a romániai magyar közösség széthullása megkezdődött. Nincs összefüggő nyilvánossága, "nincsenek többé-kevésbé mindenki által elismert személyiségei." A romániai magyarságot az RMDSZ tartja össze, melynek "mind kevesebb köze van a helyi közösségekhez". /Bíró Béla. A nagy magyar paradoxon. = Népszabadság, szept. 27./ A Bíró Béla által kifogásolt szerkesztőségi cikk a Magyar Narancsból: "Miközben a remek szoclib/szocnac magyarországi újságok hörögnek és vért köpnek a felvidéki magyar iskolák szlovák borítójú bizonyítványai miatt /harmadosztályú disznóság/, és nemzetiszínű tivornyát rendeznek amiatt, hogy Kolozsvár vasgárdista polgármestere, Funar nem hajlandó fogadni a magyar főkonzult /jó neki/, végtelen számú méltatlankodó cikkben" ugyanakkor "arról csak mínuszos hír szól, hogy a Constantinescu-Ciorbea-kormányzat oktatási rendelete véget vetett az évtizedes magyarellenes diszkriminációnak, meghozta a világon eddig ismert legnagylelkűbb kisebbségpolitikai rendszabályt - forradalmi úton, a román parlament feje fölött, szembeszállva mindenkivel, nehogy az erdélyi magyar nebulók jogai csorbuljanak akár." - "De a szoclib/szocnac napisajtó csak olához tovább. És még nekünk áll euroatlantilag följebb! Szégyen, gyalázat." /Nyamvadt sovén magyar sajtó. = Magyar Narancs, júl. 24./ A másik cikk: Id. Pásztor Ottó: Benn maradni. = Magyar Narancs, aug. 14./1997. október 4.
Más irányú feladatai miatt lemondott az idén 460 milliós költségvetési támogatással működő Illyés Közalapítványban viselt kuratóriumi tagságáról Tolnay Lajos, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Rákóczi Bank elnöke, aki eddig kuratóriumi titkár is volt. A kormány döntése értelmében a titkári teendőket a jövőben Beke Kata nyugdíjas pedagógus-közíró látja el a kuratórium mandátumának lejártáig, 1998. máj. 15-ig. Az 1995-ben nonprofit közalapítvánnyá alakult Illyés Alapítvány kuratóriumában további változás, hogy a Külügyminisztérium eddigi képviselője, Gyenge András helyére Győrffy Csaba, a Külügyminisztériumban kisebbségi ügyekkel foglalkozó miniszteri biztos került, a lemondott Görömbei András helyébe pedig Komlós Attila, a református egyház világi elnöke került. A közalapítvány elnöke Szűrös Mátyás maradt, aki 1994-ben Csoóri Sándort váltotta fel. /Heti Világgazdaság, okt. 4./1997. október 6.
Okt. 6-án Keleti György honvédelmi miniszter megkoszorúzta Aradon a 13 kivégzett honvédtábornok emlékhelyét. Személyében először koszorúzta meg magyar honvédelmi miniszter az aradi emlékművet. Az ünnepélyes szertartáson részt vett Dan Zaharia román védelmi minisztériumi államtitkár, Ion Horhat megyei prefektus, Bognár Levente alprefektus is. Ezután a román hősi emlékműnél - a házigazdák meglepetésére - Keleti György is koszorúzott. Ezután kezdődött csak az aradi emlékhelyen az RMDSZ által rendezett gyászünnepség. /Szabadság (Kolozsvár), ok. 7./ Okt. 6-án az aradi vértanúk emlékművének hagyományos koszorúzási ünnepségén az RMDSZ nevében Markó Béla szövetségi elnök mondott megemlékező beszédet. Az ünnepségen jelen voltak az RMDSZ más vezetői, országos és helyi tisztségviselői, továbbá hivatalos magyarországi személyek, valamint a határon túli magyar kisebbségek szervezeteinek képviselői. Beszédet mondott Törzsök Erika, a HTMH elnöke is, kifejtve, hogy ez a nap fogalommá vált minden magyar számára, függetlenül attól, hogy hol él. Tokay György kisebbségügyi miniszter méltatta, hogy milyen nagy jelentőségű a magyarság megmaradása számára csaknem másfél évszázada folyamatos, tömeges jelenlétünk a kegyhelyen az okt. 6-i gyászünnep alkalmából. Sok szervezet koszorúzott, köztük volt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége nevében, a magyarországi pártok küldöttei, a Vajdasági Magyar Szövetség /VMSZ/ is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ A magyarországi sajtó, a rádió és a televízió is azt jelentette, hogy először koszorúzta meg magyar honvédelmi miniszter az aradi emlékművet. Valójában Für Lajos akkori honvédelmi miniszter volt az első, aki 1990. okt. 18-án helyezett el koszorút az aradi emlékműnél. /Nem Keleti volt az első Aradon. = Új Magyarország, okt. 8./1997. október 7.
Mi a véleménye a kormánykoalícióról? -tette fel a kérdést Szabó Piroska, a Szabadság főszerkesztője. Törzsök Erika, a HTMH elnöke helyesli a koalíciót. Szerinte a Ciorbea-kormányban egy jó értelemben vett technokrata proficsapat kezd kialakulni, mely képes arra, hogy a szélsőséges megfogalmazásokból az adott kérdést visszavigye a gyakorlat talajára. Ezt akkor is úgy gondolja, ha az oktatás és közigazgatás "bennünket nagyon közelről érintő területe e pillanatban még nincs véglegesítve." Az RMDSZ "érdemben tud beleszólni az itt élő magyarság sorsába. Ahogy ezt nyugaton is megítélik, modellértékű a jelenség." - Az RMDSZ nem tehette volna, meg, hogy nem lép be a koalícióba, így foglalható össze Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének a véleménye. Csakhogy ez nem olyan könnyű. Amikor azt hallotta a kongresszuson, hogy az RMDSZ lemond az ellenzékiségről, akkor arra gondolt, előzőleg filozófiailag tisztázni kellene, hogy a kisebbségnek milyen helyzete van a demokrácián belül. - Domokos Géza, aki 1989 és 1992 között volt az RMDSZ elnöke, ésszerűnek tartja az RMDSZ belépését a koalícióba. - Szőcs Géza /aki 1990 és 1993 között volt az RMDSZ főtitkára, majd elnöke/ súlyos hibának tartja azt, hogy az RMDSZ nem élt a lehetőséggel és nem foglalta írásba a feltételeket, elmulasztotta, hogy "számonkérhető megegyezést kössön", belement a homályos ígéretekbe. Ennek az lesz a következménye, hogy a román erők vagy felismerik az RMDSZ gyengülő erejét és visszaélnek vele, vagy pedig a szövetség ott fog kullogni - önérzetében megsértve - a koalíció után. /Szabó Piroska: Gondolatok a kormánykoalícióról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7.1997. október 30.
A Magyarok Világszövetsége Nemzeti Együttműködési Bizottsága azt kérte a civil szervezeteket, hogy vitassák meg, majd állítsák össze azok névsorát, akik bizalmat szereztek a magyar társadalom előtt és magatartásukkal megőrizték erkölcsi tisztaságukat. Mintegy 120 szervezet 2500 személyt jelölt. A bizottság közülük választotta ki azt a száz főt, akiknek a neve az egymástól független jelölésekben a legjobban összecsengett. A pártok vezetői, funkcionáriusai nem szerepelhettek a listán. Az Új Magyarország hozta névsorukat. Köztük van Albert Gábor, dr. Andrásfalvy Bertalan, Balczó András, Bíró Zoltán, dr. Bolberitz Pál, Csete György, Csoóri Sándor, Czakó Gábor, Czine Mihály, Dénes János, Fekete Gyula, dr. Fekete Gyula, dr. Gidai Erzsébet, Görömbei András, dr. Gyulay Endre püspök, Halász Péter, dr. Hegedűs Lóránt püspök, Jankovich Marcell, dr. Jobbágyi Gábor, Kádár Béla, Kiss Dénes, Kocsis István, Kósa Ferenc, Kozma Imre, Kunszabó Ferenc, László Gyula, Lovas István, Macskássy Izolda, Makovecz Imre, Medvigy Endre, Nagy Gáspár, Nemeskürthy István, dr. Papp Lajos,. Pokol Béla, Pongrácz Gergely, Pozsgay Imre, dr. Pungor Ernő, Püski Sándor, Rácz Sándor, dr. Raffay Ernő, Sánta Ferenc, Sára Sándor, Sinkovits Imre, Somogyi Győző, Szentmihályi Szabó Péter, Szervátiusz Tibor, Szokolay Sándor, Szörényi Levente, Tőkéczki László, Varga Domokos, Zacsek Gyula, dr. Zétényi Zsolt. /Új Magyarország, okt. 31./ Ez a száz ember először okt. 30-án ült össze. Elhatározták, hogy a jövőben Százak Tanácsaként működnek és teszik meg észrevételeiket az ország jövője szempontjából legfontosabb kérdésekben. Dr. Csáth Magdolna, a "százak" egyike a tömegtájékoztatás antidemokratikus voltát elemezte, mondván, az írott és elektronikus sajtó - kevés kivételtől eltekintve - nem a valós helyzetet fogalmazta meg. /Új Magyarország, nov. 1./1997. november 15.
A Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ nov. 15-én elnökségi ülést tartott. Az MVSZ új, nagyszabású anyanyelvvédő programot indít a jövő évben, amelyhez a magyar Országgyűlés támogatását is kéri. A szervezet vezetőinek szándéka szerint a kezdeményezés hozzájárulhat a több mint negyven országban apró szórványokban élő mintegy kétmillió magyar identitásának erősítéséhez. Az ülésen megállapította, hogy a nyugati magyarság anyanyelve, identitása "súlyosan veszélyeztetett", ezért a helyzet hathatós intézkedéseket követel a szövetségtől és a kormányzattól egyaránt. Minderről az MVSZ titkársága tájékoztatta az MTI-t. A testület kinyilvánította, hogy segíti az egyetlen magyar tannyelvű nyugat-európai középiskola, a bajorországi magyar gimnázium fennmaradását és a kolozsvári magyar egyetem újraindítását. Szorgalmazzák továbbá a - szerintük elhibázott - Nemzeti Alaptanterv szakmai újraalapozását. A szövetség elnöksége elfogadta az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját és az MVSZ fennállásának 60. jubileumát középpontba helyező jövő évi programtervet. A rendezvények sorát a Külhoni Magyar Sportbajnokok I. Világtalálkozója nyitja meg 1998. március 14-én. Az eseményen kezdődik meg az MVSZ majdani, 1848-49-es Kárpát-medencei Emléktúra nevet viselő, egész éven át tartó programja. A szövetség születésnapját előreláthatólag az augusztus 28-tól megrendezendő programalkotó és alapszabály-módosító küldöttgyűlésen ünneplik meg. Csoóri Sándor kezdeményezte, hogy az évforduló alkalmából a Magyar Posta emlékbélyeget adjon ki. A tervek szerint a jubileum idejére jelentetik meg annak a dokumentum-sorozatnak az első köteteit, amely a Magyarok Világszövetsége történetét, valamint a nyugati magyarság oktatási, kulturális, egyházi, ifjúsági és más társadalmi szervezeteinek, egyesületeinek, intézményeinek jegyzékét és történetét foglalja majd magába. /MTI/1997. december 12.
Tamás Gáspár Miklós kifejtette véleményét a Bolyai Egyetemről. Nehezményezte Horn Gyula miniszterelnök kijelentését, mert nyilatkozata azt a látszatot keltette, hogy lemond a kolozsvári magyar egyetemről. Terjedelmes írásában elismerte, hogy a magyarságot megilleti egyetem. Közben megtámadta Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, mert támogatta a területi autonómia követelését. A cikkíró szerint ugyanis az RMDSZ többsége ellenzi a területi autonómiát, azonkívül az ellentétes a román alkotmánnyal... Ugyanúgy támadta Csoóri Sándort, aki - szerinte - azt mondta, hogy csak egynyelvű, egykultúrájú országban lehet demokrácia. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Kolozsváron kívül létrehozandó egyetem terve teljes képtelenség. Azt is hozzátette, hogy a "Klebensberg által létrehozott új csonka-magyarországi egyetemek még mindig nem igazi univerzitások. Se levegőjük, se színvonaluk." Tamás Gáspár Miklós előadta, mi a teendő. A kolozsvári önálló magyar egyetem távlati célját föl nem adva Kolozsváron meg kell alapítani az autonóm bölcsészkart, a karok önállósága ugyanis jelentős. Szükséges, hogy a "szétszórt tanszékdarabkák vezetése egy kézben egyesüljön." Ezzel a magyar diákság nem szakad el a románoktól. A román kormánynak szembe kell szegülnie Funarral és sovén szövetségeseivel - állapította meg - ki tudja, hányadikként... /Tamás Gáspár Miklós: A Bolyai Egyetem ügyéről. = Élet és Irodalom (Budapest), dec. 12./ A cikkíró nem jelölte, hogy hol található a megtámadott Csoóri-nyilatkozat.1997. december 13.
Csoóri Sándor tűnődik el, mit is jelent Románia számára december elseje: a "győzelem és dicsőség napja. Erdély és a Részek hetvenkilenc évvel ezelőtt, ezen a december 1-jei napon szakadt ki Nagy-Magyarországból és egyesült Romániával." "A szerencsének és a diplomáciai szemfényvesztésnek sokkal nagyobb szerepe van benne, mint a románság hódítóerejének és képességeinek." "Az egyesülés színhelye Gyulafehérvár. "Hogy néhány száz éven át a magyarságnak is volt valamilyen köze ehhez a városhoz", nem emlegették, sem akkor, sem azóta. Nyolc évtized legújabb kori történelme így söpör ki a tudatból és a történelemből kilenc évszázadot. 1997. dec. 1-jén ugyanez a helyzet. És katonai díszszemle, Ceausescu bukása óta először. Emil Constantinescu államelnök beszédében egyetlen szót sem ejtett az Erdélyben élő magyarságról. /Csoóri Sándor: Diadalmas ünnep Gyulafehérváron. December elseje. = Magyar Nemzet, dec. 13./1997. december 24.
Illyés Gyula, a század egyik legnagyobb költője és gondolkodója jelentette ki: a magyarság történelmi, társadalmi kérdései olyan szövevényesek, hogy csak lángelméknek szabadna foglalkozni velük, emlékeztetett Csoóri Sándor a vele készült beszélgetésben. Azonban ez elfogadhatatlan. "Nekünk Széchenyik, Adyk, Teleki Pálok, Kodály Zoltánok és Illyés Gyulák nélkül küszködnünk kell..." Csoóri az egység szükségességét hangsúlyozta: amikor 1996-ban, a Magyarok IV. Világtalálkozója után megszületett a magyar-magyar csúcstalálkozó, az érezte, hogy végre magunkra találtunk. Belpolitikai és külpolitikai hatalmi erők ezt a csúcstalálkozót félresodorták. - Csoóri sorolta a problémákat, hozzátéve: "a legszomorúbb híreket éppen a szerbiai magyarokról hallja az ember, a magyar pártok, ahelyett, hogy összehangolták volna, szétszórták és magára hagyták övéiket. Hol vagyunk már a kilencvenes évek elejétől! Az autonómia gondolatát megszülő akarattól!" "Nehezen mondom ki, de az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai magyarok viselkedése ma igazi kritikája a magyarországi közéletnek és a vajdasági magyar pártok kárhozatos viselkedésének." Ilyen kényes ügyekben a Magyarok Világszövetségének kellene segíteni, vetette közbe Sinkovits Péter. Csoóri helyeselt: "Hiszen ha kezdeményezői voltunk a Duna Televízió megszületésének, a magyar-magyar csúcs létrehozásának, a honfoglalás ezerszáz éves megünneplésének a határokon túl, és sok más egyéb másnak, akkor ilyen belső zavarok megszüntetésében is segítenünk kellene. Nagy baj, hogy egy év óta mi is zavarokkal küzdünk: szervezeti és pénzügyi zavarral. Nekünk sokkal inkább missziósközpontnak és spirituális központnak kellene lennünk, s nem egy parlamentet utánzó kis parlamentnek." - Csoórinak most jelent meg esszékötete Szálla alá poklokra címmel. /Sinkovits Péter: Egységkeresőben. Beszélgetés Csoóri Sándorral, a Magyarok Világszövetségének elnökével. = Magyar Szó (Újvidék), dec. 24.25./1998. január 2.
Gereben István ismét támadta Csoóri Sándort és a Magyarok Világszövetségét. Idézett a Romániai Magyar Szó 1997. okt. 8-i számában megjelent, Csoóri Sándorral készített interjúból: Ki kellene munkálni azokat a gondolatokat, hogy demokrácia csak olyan körülmények között lehetséges, ahol egykultúrájú nép él. Amennyiben az autonómiák létrejönnek, azok rögtön tisztázott viszonyt jeleznek a többséggel szemben." Gereben az idézett első mondatot visszautasította és értelmezte, mondván, ez azt jelenti, hogy "Romániában nem lesz demokratikus államrend, amíg az ott élő magyarság önálló kultúráját fel nem számolja az erőszak vagy az asszimiláció vagy a magyarok valamiféle merev "egykultúrájú" autonómiával el nem különülnek a románoktól, maradék szászoktól. örményektől, cigányoktól..." Magyarországon nem lesz igazi demokrácia, amíg a nemzetiségek nyelvét "teljesen ki nem irtják". Mindezt Csoóri a Magyarok Világszövetsége elnökeként írja. Gereben félelmetesnek tartja, hogy Csoóri ezen nyilatkozatára nem reagált a magyar közélet, a magyar társadalom. Gereben minősítette a Magyarok Világszövetségét és Csoóri Sándor közvetlen környezetének "gondolatait": azok "ma már csak egy elaggott, a XXI. század valóságait tudomásul venni nem tudó, akaró szűk csoport érdeklődésére számíthatnak." /Gereben István: A Magyarok Világszövetsége és a demokrácia. = Élet és Irodalom, jan. 2./ Gereben több alkalommal kirohant a Magyarok Világszövetsége ellen, például: Népszava, 1995. dec. 19.1998. január 24.
Többen megkérdezték Csoóri Sándort, olvasta-e Gereben Istvánnak az Élet és Irodalomban megjelent cikkét. Nem, nem olvasta, felelte. Reméli, hogy más "nemcsak a tizenöt-húsz soros újságnyilatkozatomat olvassa el az egykultúrájú közösségek és a demokrácia viszonyáról, hanem utánanéz egyéb írásaimnak is, és azután ítél. Ez az új fejlemény olyan szempontból nézve is kedvez nekem, hogy ha eddig nem olvastam el Gereben úr egyetlen ellenem írt, gyűlölködő írását sem, ezt a mostanit sem fogom. Végh Antalt, Gerebent ugyanúgy nem olvasok, ahogy tudatosan lúgkövet sem iszom." /Csoóri Sándor: Forgácsok a földön. = Magyar Nemzet, jan. 24./ Előzmény: Gereben István: A Magyarok Világszövetsége és a demokrácia. = Élet és Irodalom, jan. 2.1998. február 21.
Kilencven éves korában öngyilkos lett Wass Albert /Válaszút, 1908. jan. 8. - Astor, 1998. febr. 17./ író, életművének nagyobb része emigrációban keletkezett. A kolozsvári Ellenzék munkatársa, az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt. 1945-ben halálos ítéletet hirdettek ki ellene szülőföldjén, ezért kellett emigrációba vonulnia. Még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a diplomata-útlevéllel fölszerelt Securiate-ügynökök. 1956 után megalapítója volt az Amerikai Magyar Szépmíves Céhnek. 1994-ben az összmagyarság kultúrájának támogatására létrehozta a Gróf Czegei Wass Albert Alapítványt. A hallgatás köré emelt falát nehezen lehetett áttörni, az Új Magyar Irodalmi Lexikon mindössze kilenc sort szentelt neki, műveit is hiányosan sorolta fel. Az újabb nemzedék fölfedezte Wass Albertet, elbeszélései, meséi iskolai olvasókönyvekbe kerültek. Inámi Zsófia irodalomtörténész gyűjteni kezdte az anyagot az íróról szóló monográfiájához. Wass Albert 88 évesen, 1997-ben levelet írt a magyar belügyminiszternek: magyar állampolgárként kíván hazalátogatni, hogy alapítványát bemutassa. Jó fél esztendeig válasz sem érkezett, bár Tar Sándor tiszteletbeli konzul is sürgette az intézkedést. A belügyminisztériumi állampolgári főosztályon azt állították, hogy csak a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorából értesültek a kérelemről, ekkor válaszoltak az írónak: csak akkor lehetséges a visszahonosítás, ha Magyarországon lakik. Ekkor Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke 1997. máj. 26-án levélben fordult Kuncze Gábor belügyminiszterhez, kérve a méltányosságot. Erre a levélre 1997. júl. 4-én született válasz, a belügyminiszter arról tájékoztatott, hogy megküldték Wass Albertnek a magyar állampolgárságának fennállását tanúsító állampolgársági bizonyítványt. Wass Albertnek nagyon fájt, hogy az állampolgársági bizonyítványon az szerepelt: kiállításától egy évig érvényes. /Lőcsei Gabriella: "Pusztuló gyümölcsfák vagyunk..." Wass Albert örökre elbujdosott. = Magyar Nemzet, febr. 21./1998. március 11.
A Magyar Önkormányzatok Szövetségének szervezésében Gödöllőn megkezdődött a magyar polgármesterek II. világtalálkozója, amelyen kilenc országból nyolcszázhatvanhárman vesznek részt. A háromnapos rendezvénysorozaton két szekcióban gazdasági, kulturális, oktatási kérdésekről tanácskoznak, megvitatják az együttműködés bővítésének lehetőségét. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke beszédében kifejtette: az elmúlt évek kiemelt fontosságú kérdése Közép-Kelet-Európában az autonómia. Szlovákia, Ukrajna, Bosznia, Horvátország megvalósította e törekvését, s a Koszovóban most zajló véres események mögött is ez az erőfeszítés áll. A szónok szerint a felvidéki magyarságot is megilletné bizonyos fokú önállóság. Egyelőre azonban az autonómia a határon túl csupán néhány önkormányzatnál valósult meg - részlegesen -, s ezekből, mint apró sejtekből épülhet újjá egy-egy régió. Csoóri Sándor elmondta: Magyarország európai integrációját megelőzően mindenekelőtt a magyar-magyar integrációt kell megteremteni, elkerülve ezzel egy, a Trianon utáni újabb szakadást. A gazdaság, a kultúra, az oktatás, az anyanyelvvédelem és az önkormányzati kapcsolatrendszerrel ki kell alakítani a kis magyar globalizációt. /MTI/