udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
403
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 391-403
Névmutató:
Harag György
2006. január 24.
Január 23–án Szatmárnémetiben az Északi Színház előcsarnokában ravatalozták fel a Harag György Társulat néhai alapító tagjának, Diószeghy Ivánnak /Harasztos, 1929. febr. 15. – Szatmárnémeti, 2005. jan./ hamvait. A 77 évesen elhunyt színművész földi maradványait a szatmárnémeti temetőbe vitték, ahol római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. /Báthory Éva: Szatmáron temették el Diószeghy Ivánt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./2006. január 27.
Háy János budapesti drámaíró jelenlétében tartottak vitát A Senák című kétrészes színművének szatmári bemutatójáról, melynek előadásai nem találtak a városban kedvező visszhangra. Szatmárnémetiben a Harag György Társulat és a Kölcsey Főgimnázium által rendezett vitán kiderült, hogy ami nem tetszett sok felnőttnek, főleg idősebbeknek, az tetszett a tanuló ifjúságnak. Ezúttal senki nem ütközött meg a darabban igen gyakran használt, a nemiségre utaló b és f betűvel kezdődő szavakon. Lőrincz Ágnes színművész, a Harag György Társulat igazgatója felhívta a fiatalok figyelmét, hogy a színpadon elhangzó nyelvet „az életben” nem tartja követendőnek és ne is kövessék. A vitába bekapcsolódott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, aki hiányolta a kortárs erdélyi magyar színműveket. /Sike Lajos: Vita a trágárságról Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./2006. február 7.
A színház gazdájának, a megyei tanácsnak semmi köze ahhoz, hogy beadtam a lemondásomat. Az önkormányzat eddig sem szólt bele a színház művészi munkájába, és ezután sem kíván beleszólni – nyilatkozta Lőrincz Ágnes színművésznő, a szatmárnémeti Harag György Társulat igazgatója a lemondásával kapcsolatos hírekre reagálva. Éveken át jó kapcsolata volt a tanáccsal és Szabó István megyei elnökkel. Lőrincz Ágnes rámutatott: a sokak szerint a megengedhetőnél több trágárságot tartalmazó A Senák című produkciójukkal kapcsolatos sajtóvisszhangok sem befolyásolták döntése meghozatalában. Hatévi igazgatósága túl sok időt és energiát vette el tőle, s úgy érzi, hogy ezt művészi, szakmai tevékenysége sínylette meg. /Sike Lajos: Nem A Senák miatt mond le. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./2006. március 4.
A színháztörténész Enyedi Sándor legújabb munkája /Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év, Budapest, 2005/ a magyar irodalom egyik rangos alkotásának, Az ember tragédiájának több évtizedes színpadi útját követi nyomon. Ezt előzte meg Enyedi Az ember tragédiája bemutatói. Bibliográfia /2002/ című összegzése. Az 1860-ban írott művet a színész-rendező Paulay Ede alkalmazta először színpadra 1883-ban. Ecsedi Kovács Gyulának köszönhetően alig öt hónappal a budapesti ősbemutató után, 1884. február 27-én láthatta a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is a darabot. Nem akármilyen szereposztásban. Éva: Jászai Mari, Ádám: Ecsedi Kovács Gyula, Lucifer: Szentgyörgyi István. A XX. század elején Janovics Jenő, a második világháború után Kolozsváron Rappaport Ottó, Nagyváradon Szabó József, Marosvásárhelyen Harag György rendezésében – sorolta a legjelentősebbeket Kozma Dezső. Az ember tragédiájának színpadi változataiból az első ötven évet a színházelméleti író, Németh Antal vette számba, az ezt követő három és fél évtized (1933–1968) magyar és külföldi bemutatóiról 1990-ben jelent meg újabb kiadvány. (Szerzője Koltai Tamás) 1999-ben a Madách-dokumentumok szenvedélyes gyűjtője, Fejér László adta közre a Tragédia előadásairól készült összeállítását. Az Erdélyből elszármazó színháztörténész, Enyedi Sándor ilyen előzmények után, ezeknek a munkáknak az eredményeit is felhasználva jelentette meg könyvét az Andor Csaba szerkesztette rangos, a Madách Irodalmi Társaság égisze alatt Budapesten napvilágot látó Madách Könyvtár sorozatban. Enyedi Sándor színháztörténeti közleményei, könyvei /köztük Az erdélyi színjátszás kezdetei 1792-1821 (1972) és Déryné erdélyi színpadokon (1975)/ a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Későbbi, jórészt Budapesten megjelentetett írásaiban az erdélyi, a vidéki magyar színjátszás múltját térképezte fel. Mindenekelőtt a magyar színjátszásért oly sokat tevő id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének közlésével, Aranka György erdélyi társaságainak, majd a kolozsvári Állami Színház kevésbé ismert korszakának bemutatásával, újabban színházművészeti kislexikonával. /Kozma Dezső: Madách – a színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./2006. március 11.
A Marosvásárhelyen zajló interetnikai fesztivál alkalmából főiskolai hallgatók az erdélyi kisebbségi színházakat vették számba. Az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi magyar színházi társulat. Jelenleg repertoárszínházként működik, Tompa Gábor vezetésével. Az előadások nagy részét szinkronfordítással a román közönség is megtekintheti. A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház egy épületben működik a román és német nyelvű színházzal, valamint a Román Operával. A magyar társulatnak néhány hete új igazgatója van Szász Enikő személyében. A színháznak két játéktere is van, nyáron pedig a Ferencesek Udvara nyújt lehetőséget a szabadtéri előadásokra. A színészet Nagyváradon is régi hagyományokra tekint vissza. Az államosítást követő években is erős társulat működött Nagyváradon, melynek hatása mind a mai napig érződik. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatát Meleg Vilmos vezeti. A Szatmárnémeti Északi Színháznak két társulata van: a román társulat és a Harag György Társulat, a magyar, az utóbbinak Lőrincz Ágnes az igazgatója. A színházhoz tartozik még egy 100 férőhelyes stúdióterem is. A Harag György Társulat az elmúlt években nagyon sok fiatal színészt szerződtetett. A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre. 1987-től román tagozat is működik. 1992-ben a két tagozat különvált, s a Tamási Áron Állami Magyar Színház és az Andrei Muresanu nevét viselő román nyelvű színház közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézményként működik. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, azóta Bocsárdi László vezeti a magyar társulatot. A csíkszeredai székhelyű Csíki Játékszín 1999 szeptemberében nyitotta meg kapuit, Parászka Miklós vezetésével. A Csíki Játékszín befogadó színházként is tevékenykedik, így olykor Csíkszeredában több társulat előadását lehet megnézni, mint más erdélyi városokban, de nem csupán egyszeri alkalommal, hanem előadás-sorozatokban. 2004. március 4-én nyitották meg stúdiószínházi termüket, a Hunyadi László színművészről elnevezett kamaratermet. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az erdélyi magyar színházak nem hagyományos törekvéseket képviselő társulata, az egyetlen, amely hangsúlyozottan alternatív színházi programmal tevékenykedik. 1984–1990 között amatőr kísérleti színházként működött, Bocsárdi László vezetésével; 1990. szeptember 1-jétől kapott intézményesített formát Figura Stúdió Színház néven. Jelenleg Béres László az igazgató. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház – mint a városi művelődési ház hivatásos tagozata – az önkormányzat támogatásával 1998. november 6-án tartotta színházmegnyitó előadását, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával. Az önálló jogi státusz elérésének érdekében több lépést is tettek, eddig g eredménytelenül. Repertoárszínházként (népszínházi hagyományokat követnek) működik, de kísérleti jellegű előadásoknak is helyet ad. Romániában működik két német nyelvű hivatásos társulat és egy zsidó színház. 1876-ban Jászvárosban (Iasi) Avram Goldfaden művész és író a saját társulatával bemutatott előadásaival a világ első hivatásos zsidó színházának alapjait fektette le. A második világháború után 1948-ban a bukaresti Zsidó Színház állami intézmény lett. Az Állami Zsidó Színház számos nemzetközi turnén vett részt, ugyanakkor szervezője a jiddis nyelvű színházak fesztiváljának (1991, 1996, 2000). Az erdélyi szász kultúra a temesvári és a nagyszebeni német társulatoknak köszönhetően jelen van a színházi életben is. A Temesvári Állami Német Színházat 1953-ban hozták létre és a mai napig működik. Nagyszebenben 1788-ban épül fel Dél-kelet-Európa első kőszínháza, amelyben német nyelvű előadásokat tartottak. A kommunizmus idején több évig nem hangozhatott el német szó a nagyszebeni színpadon, azután 1956-tól folyamatosan dolgozik a Radu Stanca Színház német társulata. 1992-től Temesváron, 1997-től Nagyszebenben képeznek német nyelvű. /Turoczki Emese, Madaras Orsolya, Kádár-Dombi Katalin és Papp Ida Júlia, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói: Színházak, társulatok.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./2006. április 7.
„Ha a sakál énekel, a pacsirta üvölt” című nagysikerű pódiumesttel vendégszerepel Budapesten Kovács Éva színművésznő, a Harag György Társulat tagja /Szatmárnémeti/ és Boér Ferenc színművész, a kolozsvári színház tagja. A következő időszakban több magyarországi meghívásnak is eleget tesznek. /Művészeink Budapesten. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 7./2006. május 2.
A Harag György Emléknapok tíznapos rendezvénye zsúfolt, tájékoztatott Tompa Gábor kolozsvári színházigazgató. Május 4. és 13. között tizenegy előadást tekinthet meg a közönség. A kolozsvári társulat előadásai mellett (Az elveszett levél, Tanítványok, Oidipusz király, Woyzeck) itt lesz a bukaresti Odeon Színház Dorian Gray arcképével, az Újvidéki Színház két előadással, Euripidész nyomán a Médeia-körökkel és a Pogánytánccal. Becket Godot-ra várva című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház előadásában is meg lehet tekinteni. Vetítések is lesznek, Harag György három legendás rendezését idézik fel majd a felvételek. Könyvbemutatók, beszélgetések, kiállítások szerepelnek még az emléknapok műsorában. /Debreczeni Hajnal: Maraton két Godot-val. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./2006. május 2.
A Woyzeck című előadást követően került sor április 29-én Kolozsváron az Állami Magyar Színházban a társulati díjak immár hagyományossá vált kiosztására. A műszaki díjak kategóriában az „ezüstérmet” Molnár Tibor színpadmester és Tenkei Tibor szcenikus, a műszaki fődíjat pedig Maier Sándor fővilágosító vehette át. Különdíjban részesültek Vallasek Magdolna jogtanácsos és Kovács Kinga szinkronfordító, igazgatói titkár. A „Profizmus”-díjat Borsos Levente művészeti titkár és főügyelő, valamint Kelemen Kinga dramaturg, a színház Management, Marketing&Pr. irodájának vezetője kapta meg. A művészeti díjak kategóriában díjazásban részesült Varga Csilla (A kék csodatortában nyújtott alakításáért), Fodor Edina (A kék csodatorta, Krimi), Sinkó Ferenc (a Bacchánsnőkbeli Dionüszosz alakításért), Orbán Attila (Bakkhánsnők, Velencei terecske), Bács Miklós (Velencei terecske, Woyzeck), valamint Hatházi András a Woyzeckben nyújtott Ezreddobos és a Bolond alakításáért. Díjat kapott Keresztes Attila rendező is, A kék csodatorta, valamint az Egyszer kettő néha sok című előadások rendezéséért. A társulat díját megosztva Hatházi András és Bogdán Zsolt kapták, mindketten a Woyzeckben nyújtott alakításukért. Bogdán Zsoltnak ítélték a tavalyi évad Művészeti fődíját is. Ezután Tompa Gábor ismertette a Bánffy Miklós Vándordíj és a Vlad Mugur Vándordíj nyerteseinek nevét. Az előbbi díjat az évad legkiemelkedőbb művészi teljesítményéért, az utóbbi, idén alapított díjat a legjobb vendégművészi teljesítményt értékelendő ítélik oda. A Bánffy Miklós Vándordíjat idén Kézdi Imola színésznő, a Vlad Mugur Vándordíjat pedig Mihai Maniutiu rendező veheti át a Harag György Emléknapok keretében, május 5-én. A művészeti díjakat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Bánffy Miklós Vándordíjat pedig a Marshall Kft., és annak vezetője, Ambrus Csaba ajánlotta fel. /Átadták az elmúlt évad Művészeti Díjait. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./2006. május 8.
Zsúfolt hétvége zajlott Kolozsváron a színház háza táján, a Harag György Emléknapok keretében. Május 5-én Az elveszett levél című előadás után osztották ki a Bánffy Miklós Vándordíjat, amelyet a kolozsvári magyar színház fennállásának 200. évfordulójára szervezett ünnepségen indítottak útjára, valamint a frissen alapított Vlad Mugur Vándordíjat, amelynek odaítélését a mostani, szintén jeles eseményre időzítették. A Bánffy-díjat, amelyet minden évben az előző évad legjobb művészi teljesítményéért ítél oda a színház művészeti tanácsa, a Marshall Kft. vezetője, Ambrus Csaba támogatja anyagilag évek óta. A díjat idén Kézdi Imola kapta Marie szerepéért a Woyzeck című előadásban. A legjobb vendégművésznek járó díjat Vlad Mugur rendezőről neveztek el. Első alkalommal Mihai Maniutiunak nyújtották át ezt a kitüntetést, a rendező az elmúlt évadban színpadra vitt Woyzeck című produkcióért nyerte el a frissen alapított művészeti díjat. Május 6-án könyvbemutatóval folytatódott a rendezvénysorozat. Két, a színházelmélet szempontjából rendkívül jelentős kötetet nyújtott át magyar nyelven az olvasóknak a Koinónia Kiadó: Georges Banu Színházunk, a Cseresznyéskert című művét (fordította Koros-Fekete Sándor), valamint Mihai Maniutiu Aktus és utánzás című esszékötetét (fordította Zsigmond Andrea). Este a sepsiszentgyörgyi színház mutatta be Beckett Godot-ra várva című művét. Bravúros beugrás történt, Nemes Levente megbetegedése miatt az előadás rendezője, Tompa Gábor ugrott be Pozzo szerepébe. Május 7-én Beckettről szerveztek kerekasztal-beszélgetést, este pedig Visky András Tanítványok című darabjának előadása következett. /Köllő Katalin: Művészeti díjak, könyvbemutatók és bravúros beugrás a Harag György Emléknapokon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./2006. május 13.
Tíz napon át a színház játszotta a főszerepet Kolozsváron, május 13-án zárul a másodszorra megszervezett Harag György Emléknapok rendezvénysorozat. A fesztiválon bemutatott kolozsvári produkciók, vendégjátékok műsorát naponta közölte a lap. /(köllő): Harag György Emléknapok – Színházi marathon Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./2006. május 13.
Utolsó kötetbemutatójához érkezett május 11-én a Harag György Emléknapok tíznapos rendezvénysorozata a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó által elindított Kis Könyv sorozatban jelent meg az a kötet, amelynek címe – a sorozat elnevezését alapul véve – Kis/Harag/Könyv, alcíme pedig Emlékpróba. Szerzője Marosi Ildikó, a kötet riportokat, jegyzeteket és interjúkat tartalmaz Harag Györggyel. Tompa Gábor színházigazgató elmondta: az elmúlt másfél évtizedben ez a negyedik olyan kötet, ami Haragról szól. A Pallas-Akadémia főszerkesztője, Kozma Mária, felelevenítette a kötet kiadásának történetét. A kiadó Kis/Könyv sorozata tulajdonképpen Marosi Ildikó találmánya, ennek első kötete a Kis/Bánffy/Könyv volt. A sorozat célja emberközelbe hozni nagy személyiségeket: erdélyi írókat, rendezőket, közéleti embereket. A Kis Harag Könyv történetéhez az is hozzátartozik, hogy Marosi Ildikó ötször adta be különböző kiadókhoz az interjú-antológiát, de valamilyen ok miatt ennek megjelentetésére eddig elmaradt. /Köllő Katalin: Kis/Harag/Könyv – Emlékpróba. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./2006. május 15.
Az erdélyi magyar színházak igazgatóival találkozott május 13-án Markó Béla miniszterelnök-helyettes Kolozsváron. A megbeszélésre a Harag György Emléknapok rendezvénysorozat keretében került sor. A kulturális szférában is decentralizációs folyamat zajlik, mondta az elnök, ez pozitív dolog. Természetesen a Művelődési Minisztériumnak szerepe meg kell, hogy maradjon a kultúra fenntartásában és szubvenciójában, de a helyi és megyei önkormányzatoknak minél több feladatot kell ellátniuk ezen a téren is. A Romániában létező, magyar társulatot is fenntartó kilenc színház közül nagy részüket az önkormányzatok támogatják. /(köllő): Kormányrendelet a színházak működéséről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2006. május 16.
A Szatmár Megyei Tanács május 17-i dátummal elfogadja Lőrincz Ágnes több ízben is benyújtott lemondását, az Északi Színház magyar társulatának vezetésével pedig – szintén május 17–i hatállyal – Czintos József színművészt bízza meg. A művészeti igazgató munkakörét nevezett ideiglenes jelleggel, az állás elnyerésére való új pályázat kiírásáig, pontosabban a végleges társulatvezető kinevezéséig fogja betölteni. Szabó István megyei tanácselnök véleménye szerint semmi rendkívüli nincs abban, hogy ketten pályáznak meg egy állást és végül egy harmadik nyeri azt el. Czintos József a magyar társulat köztiszteletnek örvendő tagja, munkásságának harminchat éve alatt pedig tett annyit ezért a színházért, hogy új megbízatását bőven kiérdemelje. /B. É.: Holnaptól Czintos József vezeti a Harag György Színtársulatot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 16./2006. május 25.
Május 24-én mutatta be Szatmárnémetiben a helyi Harag György Színtársulat bábos tagozata az Árgyélus Királyfi és Tündérszép Ilona történetéből mai óvodások és kisiskolások képzeletvilágához alakított bábjátékot. Ritter Szilvia díszletei és bábfigurái csupán jelzik mindazt, amibe a fantáziának kell életet lehelnie. Nagy Kopeczky Kálmán Veszprémben végzett, fiatal sepsiszentgyörgyi rendező büszke rá, hogy kilenc éve náluk alakult meg az első nagyszínházi bábtagozat. /Báthory Éva: Árgyélus királyfi, Tündérszép Ilona. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 25./2006. június 2.
Miske László rendezésében állította színre a debreceni Csokonai Színház Sütő András Káin és Ábel című drámáját, melyet szatmárnémeti és nagykárolyi fellépések után a Nagybányán, a Városi Színházban is bemutattak. Miske László sok erdélyi vagy Erdélyből elszármazott színészt választott munkatársul e darabhoz. Az Arabellát alakító színésznő, Vencz Stella a szatmárnémeti Harag György Társulat tagja, Éva megtestesítője, Sebők Klára pedig Kolozsvárról indult, de jelenleg szabadúszó, és Budapesten él. Káin és Ábel újvidéki (Cservenák Miklós és Révész Béla). /Farkas E. Zoltán: Káin és Ábel erdélyi színészekkel. Sütő András-drámával turnézik a debreceni színház. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./2006. június 9.
Kolozsváron a jeles színi rendező, műfordító születésének évfordulója közeledtével (1925. június 4.) már évente megrendezik a Harag György napokat. Nagybánya kiesik ebből az emlékezésből, pedig Harag György rendkívüli pálya innen indult. 1953 augusztusában ugyanis az akkor még Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet 18 végzős diákja, s a velük végzett rendező, Farkas István Nagybányára érkezett, azzal a szándékkal, hogy továbbra is együtt maradnak, új színházat alapítanak. Élükön a fiatal intézeti tanársegéd, Harag György állt, aki egy évvel korábban nyert rendezői szakképesítést. Ma már nehezen tisztázható, hogy mi állt ennek a hátterében, a hiteles tanúk „elmentek”. Az akkori városvezetőség nagyrészt haláltáborokból, börtönökből, munkaszolgálatból hazatértekből állt. A kommunista világ hatalomra jutását célzó akcióik – államosítás, választási csalások, ártatlan emberek megkínzása, elpusztítása – mellett jó szándékú cselekedeteik is voltak. Megpróbálták újraéleszteni, feltámasztani az egykori festőtelep hírnevét, s abban is reménykedtek, hogy a Harag Györgyék nagybányai kirajzása a Hollósy Simonéhoz hasonló hírnevet hoz. Ezért épült fel a Virághegy alatti nyári színház is. A fiatal színészek kirajzása, a „hőskorszak” kálvária is volt – ahogyan Kovács Ferenc a „Színjádzó századok”-ban leírta. Hogy a kényelmetlen szálláskörülményeket, étkezési gondokat, nélkülözést ki lehessen bírni, olyan meghatározó személyiségre, vezetőre volt szükség, mint Harag György. /Klacsmányi Sándor: A HARAG GYÖRGY emléknapok margójára. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 9./2006. július 3.
Pusztadaróc Napjain a MIK (Magyar Ifjúsági Kezdeményezés) helyi szervezete kulturális csoportjának műsora nyitotta a kulturális programot. A versmondó versenyt Hajdú Edit nyerte. A helyi óvodások és iskolások előadásában több műfaj helyet kapott: néptánc, modern tánc, színpadi jelenetek. A Harag György Társulat művészeinek előadását követően két együttes is fellépett. A Szatmári Dáridósok nevet viselő helyi együttes műsora alatt már javában állt a bál. /Népzene, mesék és versmondóverseny. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 3./ Immár hat éve, hogy a községi RMDSZ okleveleket és könyvjutalmat oszt ki Pusztadarócon a falunapon azon községbeli gyerekek között, akik az adott évben végezték el a nyolcadik, valamint tizenkettedik osztályt. Jutalom a végzősöknek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 3./ A falunapi labdarúgó-bajnokság mellett a különféle versenyeké és vetélkedőké volt a főszerep az idei Pusztadaróc Napjain. /Versenyek és vetélkedők. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 3./2006. július 7.
Csángóföldről 41 gyermek érkezett nyaralni Nagybányáról, legtöbben a Klézse, Somoska és Buda falvakat magába foglaló Klézse községből, de jöttek Magyarfaluból, Póstelekről és Csíkfaluból is. A gyermekeket szatmárnémeti családoknál szállásolták el. A kirándulások és a programok főszervezője Kánya László, a szatmárnémeti MADISZ képviselője elmondta, az Illyés Közalapítványtól kaptak támogatást, de segített az OTP Bank bukaresti központja és a római katolikus püspökség is. Ők tartják a hittanórákat, nagyon sok játékkal és énekléssel fűszerezve. Tavalyelőtt az egyik csángó faluban a pap annyira agitált a tábor ellen, hogy sokan nem is mertek jönni. A fellázított családok köveket és farönköket gördítettek az útra, hogy az autóbusz ne tudjon indulni. Idén szerencsére ilyen probléma nem volt. Elviszik a gyerekeket a bábszínházba, a Harag György Társulat „Brighella” bábcsoportja, Szilágyi Regina vezetésével tart előadást. Gábri Elek avasújvárosi vállalkozó minden gyereknek ajándékozott egy-egy pár cipőt és egy-egy pár szandált. A katolikus egyháztól kapnak egy-egy színes képekkel illusztrált Bibliát, a Máltai Szeretetszolgálattól pedig tizenegy doboznyi ruhaneműt, amit majd az oktatók osztanak szét. Az egész csángóföldi tevékenységnek az úgynevezett keresztapa program a lényege. Ez abból áll, hogy hirdetik az interneten: magyarországi emberek vállalhatnak keresztapaságot. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a keresztapa állja a kiválasztott gyermek vagy gyermekek iskoláztatását, ami – iskolától függően – 130 ezer, vagy 70 ezer forintnak megfelelő összeg befizetését feltételezi. Néha csomagot is küldenek, leveleznek. /Tamási Attila: Csángó gyermekek Nagybányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 7./2006. szeptember 22.
Az új színi évad első bemutatójaként szeptember 22-én láthatja a szatmári közönség Gaál József reformkori író Peleskei nótárius című népszínművét. Az darabválasztás helyileg „adott”: Peleske Szatmárnémeti mellett van, Gaál József pedig Szatmár megye szülöttje. A Gvadányi József Egy falusi nótáriusnak budai utazása című munkája alapján írt mű premierjén a Harag György Társulat csaknem minden tagja fellép. /S. L.: István István, a Peleskei nótárius. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./2006. szeptember 23.
László Sándor negyedik éve az Újvidéki Színház igazgatója, a vele készült interjúban kifejtette, hogy a Kisvárdára elhozott előadásaik (Várkonyi Mátyás – Nagy Viktor: Szép új világ, Brian Friel: Pogánytánc, Csehov: Sirály) mellett az Újvidéki Művészeti Akadémia is jelentkezett (Paul Portner: Hajmeresző), szereplői azóta már a színház tagjai. Az Újvidéki Színház általában öt-hat bemutatót tartanak egy évadban. Önkormányzati fennhatóság alatt áll az intézmény. Mindig is a nyitottság volt jellemző a színházra. Nem volt soha házi rendezője, főrendezője, mindig vendégrendezők dolgoztak itt. Harag György szinte hazajárt Újvidékre, de anyaországi rendezők is, Babarczy, Székely rendezett itt. Mezei Kinga tavaly többedmagával elhagyta az újvidéki színházat, Budapestre szerződtek. Nagyon boldogan, és nagyon-nagyon nehéz szívvel engedte el őket. Mindegyik a tanítványa volt, és mérhetetlenül büszke volt rájuk. Elmentek, ez a felnövésnek egy fázisa. Időnként visszajárnak. Tulajdonképpen csak egy másik városban élnek, de sokat vannak együtt. Kisvárdával kapcsolatban felvetődött, hogy meg kellene szüntetni a „határon túli” kategorizálást. László Sándor ezzel kapcsolatban leszögezte: ha nem írják ki a plakáton, attól még határon túliak. „Ez sajnos belénk ívódott, ebbe születtünk bele. Hadd tudódjon ki, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk.” /Köllő Katalin: A tudatomban úgyis határon túli vagyok. Beszélgetés László Sándorral, az Újvidéki Színház igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./