udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
475
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 451-475
Névmutató:
Illyés Gyula
2004. november 4.
Rendkívüli magyarórán vehettek részt a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai nov. 3-án. A tanár ezúttal Kányádi Sándor költő volt. Kányádi Sándor a száz éve született Illyés Gyulára emlékezett a Zrínyi, a költő című verssel. Illyés Gyuláról szólva, felidézte a költő és Márton Áron püspök barátságát, és nem kis büszkeséggel mesélte, hogy magyarországi látogatásai során ő hozta Illyés Gyula ajándékát, egy-egy üveg tokaji aszút Márton Áronnak. A találkozó második részében Sinka István népi költő és Horváth Imre emlékét idézte. Verset mondott, balladát tanított alkalmi tanítványainak, majd versfordításaiból, verseiből olvasott fel. /Takács Éva: Magyaróra Kányádi Sándorral. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./2004. november 10.
Kántor Lajos Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Hiller István miniszternek írott nyílt levelében fejtette ki véleményét a kettős állampolgárságról szóló vita kapcsán. Tizenöt éve a magyar (kultúr)nemzet egységéről, illetve összetartozásáról van szó, valójában azonban a pártok és kormányok pillanatnyi politikai érdeke határozza meg a határon túli magyarokkal kapcsolatos gyakorlatot, szögezte le Kántor Lajos. A Rákosi-, majd a Kádár-rendszer felfogása a nemzetértelmezésben nem tűnt el nyomtalanul. Egyes emberek, elsősorban Illyés Gyula, továbbá Csoóri Sándor, Ilia Mihály és Pomogáts Béla, sokat tettek e szemlélet ellenében. Jellemző a Duna Televízió helyzete: a Duna TV-t amolyan gettónak tekintik, amelyet az Antall-kormány idején hoztak létre, "különösen az országon kívül élő magyarok számára" – következésképpen nem kap megfelelő támogatást. A "határon túli" magyar kultúra kerülhet az eddiginél is nehezebb helyzetbe. /Kántor Lajos: Kós Károllyal szóló üzenet Gyurcsány Ferencnek és Hiller Istvánnak a 2004 novemberi MÁÉRT előtt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./ 2004. november 13.
Kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és erdélyi barátaimmal – akik Kárpát-medencei össznemzetben gondolkozunk a Szent Korona közjogi fennhatósága szellemében, és akik szellemi örökösei vagyunk Szabó Dezső, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula íróinknak – egybehangzóan aggódunk Magyarország jövőjéért – írta a kolozsvári dr. Újvári Ferenc. /Dr. Újvári Ferenc: Magyar jóvátételt! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./2004. november 22.
Templomépítő lelkészére, dr. Dobri Jánosra emlékezett nov. 21-én, vasárnap Kolozsváron a kerekdombi református gyülekezet, születésének 90. évfordulója alkalmából. Dr. Dobri János egész életét és sokrétű tevékenységét egyháza és népe szolgálatába állította. 1939–1944 között tábori lelkész volt, a következő négy évet szovjet fogságban töltötte. 1949-től tanított a Protestáns Teológia Orosz nyelv és keleti egyháztörténeti tanszékén. Dr. Dobri Jánost a titkosrendőrség többször zaklatta, kihallgatta, 1956-ban letartóztatták, mert lemásolt egy Ravasz László beszédet és Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd azt átadta valakinek. 1957-ben 6 év börtönre ítélték, az első időben a Duna csatornánál raboskodott, rabtársaiban is tartotta a lelket. 1963-ban szabadult, de a teológiára már nem vették vissza és azóta sem rehabilitálták. A kerekdombi gyülekezetben szolgált. Templomtervét hét éves huzavona után fogadták el a hatóságok, és 1980-ra épült fel a templom. /Vincze Judit: Dobri János emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./2004. december 2.
A nemzeti önbecsülés próbája előtt állunk, írta a dec. 5-i népszavazásról Plugor Magor. Mégha a kettős állampolgárság megadása 500 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek, akkor is meg kellene azt szavazni! A magyar állampolgárság megadása valamennyi magyar számára nagy horderejű nemzeti jóvátétel. Amennyiben anyagi nehézséget jelentene, alighanem a külhoni magyarok szervezetei önként elzárkóznának az állampolgárság kérésétől, hiszen számukra mindennél értékesebb egy erős, tehetős anyaország. A kormányfői érvelés mégis 500 milliárdos kiadással riogatja a polgárokat, s arra hív, hogy az állam alkotmányával szembemenve nemmel szavazzanak a feltett kérdésre. – Ha nincs egy Illyés Gyula, a Magyar Népköztársaság évtizedekig a külhoni magyarok létezését is letagadta volna. /Plugor Magor ,,kettős” állampolgár: Magyar állampolgárságot! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./ 2005. március 17.
A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma 2005. február 5-i ülésén elhatározta, hogy társadalmi-közéleti szerepének újjáélesztése érdekében létrehozza a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A kuratórium felhívásban rögzíti: A társaság legfontosabb feladata a keresztény-nemzeti erkölcsön alapuló értékrend, a magyar–magyar kapcsolatok, a nemzetismeretre és önismeretre épülő szolidaritás újjáélesztése, az ezt szolgáló programok, rendezvények, akciók elindítása, ápolása. Az alapítvány kuratóriuma úgy vélte, a kettős állampolgárságról szóló 2005. december 5-i népszavazás eredménytelensége ellentmond törekvéseiknek és tevékenységüknek.Ú úgy döntöttek, megalapítják a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A társaságba hívják és várják az alapítvány kezdeményezőit, az elmúlt negyedszázadban kitüntetetteket és családtagjaikat, a laudátorokat, a támogatókat, a céljaikat vállaló és tenni kész honfitársakat a világ minden részéből. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke a világhálón közzétett felhívásban emlékeztetett, hogy Erdély fejedelme születésének 400. évfordulóján, 1979 karácsonyán indított beadványban 65 jeles személyiség kezdeményezte a független magánalapítvány létesítését. Hatéves küzdelem után szerezték meg működésük hivatalos jóváhagyását. Az alapítók: Illyés Gyula, Németh László, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az alapítvány anyagi, szellemi és lelki támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállalt a nemzeti összetartozás szolgálatában, a határokon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában. Az elmúlt negyedszázadban adományozott mintegy kétszáz kitüntetésük (Bethlen Gábor-díj, Márton Áron-emlékérem, Tamási Áron-díj, Teleki Pál-emlékérem) négyötödét – írják továbbá – négy kontinens félszáz országában élő nemzettársaik kapták magyarságszolgálatukért, de jutalmazták Közép-Európa népeinek kiemelkedő képviselőit is. A Bethlen Alapítvány szervezte meg Illyés Gyula születésének centenáriumát (2002), Bakos István és társai készítették el a kétkötetes Magyar nemzetismereti tankönyvet és honlapot, az alapítvány és támogatói állíttatták fel 2004. április 3-án Balatonbogláron Teleki Pál Budapestről eltanácsolt szobrát. Ebben az évben is működtetik a Németh László budapesti szobrának felavatását segítő szoboralapot. /Sylvester Lajos: Minden erőt együvé fogni kívánunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./2005. április 13.
József Attila születésnapján, a magyar költészet napján ért véget a Magyar Rádió és a veszprémi Petőfi Színház által szervezett Versünnep, melynek döntőjét a Duna Televízió és a Kossuth Rádió élőben közvetítette április 11-én. A szavalóversenyre összesen 258-an jelentkeztek, közülük 63-an határon túliak – a döntőbe jutott tizenkét hivatásos művész között lépett fel Váta Loránd, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja is. A fődíjat Menszátor Herész Attila magyarországi szabadúszó színművész vehette át, második Szűcs Nelli, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tagja lett, harmadik pedig Németh Judit színművész. A legjobb határon túli előadónak Váta Loránd bizonyult. /(vop): Váta Loránd a legjobb határon túli előadó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./2005. június 2.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált Nagy Pál. Bíró Béla ugyanis cikkében a közismert Sütő-hívek között megemlítette Nagy Pál nevét is. Nagy Pál vállalja a besorolást, majd felsorolta azokat, akik Sütő András életművét a magyar irodalom kiemelkedő életművei közé sorolják. Köztük van Illyés Gyula, Fejtő Ferenc, Cs. Szabó László, Gáll Ernő, Csoóri Sándor, Pomogáts Béla, Szász János, Szilágyi Júlia és Egyed Péter. /Nagy Pál: Köszönöm/A Hét (Marosvásárhely), jún. 2./2005. június 7.
Zsehránszky István szerint a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadása, a Tóték volt az eddigi csúcs a Kisvárdai Fesztiválon. Tipikus fasizmusellenes, és ezen belül a fasizmus magyar változata ellen kihegyezett műnek tekintették a darabot. A Tóték színházi pályafutása a kollektív bűnösség eszméjét és hangulatát táplálta. Valójában Vidnyánszky Attila rendezése nyeri vissza a Tótékat. Vidnyánszky megcsinálja a világháborúban vergődő vidéki magyar világot. Ilyen roncsokat termel minden háború és minden hadviselés. Ilyenné válnak a betolakodók a végtelen orosz pusztán, a vietnámi őserdőben és az iraki sivatagban is. /Zsehránszky István: Kisvárda, XVII. Az őrnagy és a halál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./2005. június 13.
Június 12-én volt a Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiváljának díjkiosztó ünnepsége Kisvárdán. A Szabadkai Népszínház társulata vitte haza idén a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium fődíját. A szakmai zsűri döntése alapján a vajdasági színház Nyikolaj Koljada Murlin Murlo c. darabjának Hernyák György rendezte előadásáért kapta a másfél millió forintos díjat. Az Illyés Közalapítvány díján a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház osztozott, előbbi Örkény István Tóték című komédiájának Vidnyánszky Attila rendezte előadásáért, a kolozsváriak pedig Georg Büchner Woyzeck című drámájának Mihai Maniutiu által színre vitt produkciójáért kapták a díjat. A zsűri a Temesvári Csiky Gergely Színháznak ítélte Kisvárda város díját, a Kövesdy István által színre vitt Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjáért. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma életműdíjat adományozott Csíky Andrásnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jászai Mari-díjas színművészének, valamint Hajdú Gézának, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata színművészének. /Köllő Katalin: Életműdíjjal jutalmazták Kisvárdán Csíky Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./2005. július 7.
A II. Partiumi Írótábor résztvevői elmentek a Nagyváradtól 30 kilométerre fekvő Hegyközszentimrére, ahol bordalversenyt rendeztek. A versenyzőknek el kellett elszavalniuk az alkalom szülte költeményüket. Az első díjat, öt liter bort végül a felvidéki Szászi Zoltán vihette haza. Az írótábor július 6-án Nagyváradon zárult, a rendezvény fődíját, egy Ady Endrét és a tábor logóját ábrázoló ikerplakettet a klézsei Duma István András kapta. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke a Magyar Anyanyelvi Konferencia elismerő oklevelét adta át a szervező Barabás Zoltánnak, valamint Vasadi Juliannának, a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt vezetőjének. Kiss Sándor, az Academia Humana Alapítvány elnöke a nagyváradi születésű, majd Japánba költözött szobrászművész, Wagner Nándor által készített Tiszta Harcos Díjat adta át Tőkés László püspöknek a wagneri művészeti hagyomány ápolásáért. /Balogh Levente: Bordalverseny a hegyközi lankák között. = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./2005. július 31.
Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/2005. szeptember 17.
A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub immár évek óta fontos szerepet vállal a város szellemi életének szervezésében. Író-olvasó találkozók és könyvbemutatók, a magyar irodalom nagyjaira emlékező évfordulós rendezvények fűződnek nevéhez, mint például az Illyés Gyula- vagy a Nagy László-emlékünnepség, a Hollóidő megjelenése kapcsán Szilágyi Istvánt látta vendégül, találkozókat szervezett a Látó, a Székelyföld, a Művelődés és a Háromszék szerkesztőivel. Az irodalmi klub 1999-ben, a Kovásznán született írónő emlékszobájának ünnepélyes felavatása alkalmával vette fel Ignácz Rózsa nevét, mesélte el Szabó Etelka nyugalmazott tanárnő, aki immár jó néhány éve Gödri Mártával közösen szervezi a klub tevékenységét. Már a hatvanas évektől Gazda József és Fábián Ernő különböző összejöveteleket szerveztek, amelyeken az irodalom mellett művelődési és politikai kérdésekről is folyt a beszélgetés. 1993-tól a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület keretében működtek. Céljuk az volt, hogy azokat az értékeket, amelyeket a régi időkben szándékosan elfelejtettek vagy mellőztek, újra az emlékezetbe idézzék. További célkitűzésük pedig, hogy teljes magyar irodalomban gondolkodva megismertessék a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és anyaországi irodalmat is. Meghívták Füzesi Magdát Kárpátaljáról, az anyaországból Kocsis Istvánt, Buda Ferencet, Pomogáts Bélát, Bertha Zoltánt és másokat. A mostani évadot Farkas Árpád nyitja meg a Háromszék szerzőgárdájával, majd Zágoni Attila-emlékest lesz októberben. /Bodor János: Szellemi műhely Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./2005. október 22.
Sylvester Lajos amerikai útja során ajándékba kapott egy kötetet. Költők forradalma a címe. Az Occidental Press adta ki 1996-ban Budapesten. A könyv immár a harmadik, lényegében változatlan kiadás, egyedül Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse képez kivételt, amelyet az antológia 1957-es (!) első megjelenéshez képest teljes terjedelmében közöltek. Megrázó élmény újraolvasni ezeket az 1953–1956 között született verseket, s hátborzongató arra gondolni, hogy a mostani idők írástudói ,,ütik-e azt a mércét”, amelyet az akkoriak maguknak állítottak. Teljesítik-e a nemzet léte, megmaradása iránti olyféle kötelezettségeiket, mint amilyenre 1953 és 1956 között az akkor élő tollforgató elődeink képesek voltak? Jelenleg azok öltik a változtatást magukra a Kárpát-medencében, akik közvetve vagy közvetlenül – felmenőik révén – a forradalom és szabadságharc elfojtói voltak. De mintha a Bolyai Egyetem és egyebek visszaállítását követelő ifjúsági megmozdulások új idők új dalainak hangjait hallatnák, írta Sylvester. /Sylvester Lajos: 1956 – a magyar írók lázadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./2005. október 31.
Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) október 29-én Székelyudvarhelyen megtartott évi díjkiosztó ünnepségén méltatta az alapítvány által életműdíjban részesített két erdélyi írót, Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a Hídverő-díjjal kitüntetett Görömbei András debreceni irodalomtörténész professzort, akadémikust. – A hűség erkölcse és napi gyakorlata volt az az erő, amely Sütő Andrást, Domokos Gézát és Görömbei Andrást egy bizonyos eszmei, baráti, harcostársi közösségben helyezte el – jelentette ki Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Görömbei András munkásságával kapcsolatban Pomogáts Béla hangsúlyozta: igen sokat és eredményesen tevékenykedett annak érdekében, hogy a magyar irodalom nagy alkotó egyéniségei és értékei, Illyés Gyula és Nagy László mellett az erdélyi Sütő András és munkássága is tiszta fényben álljon a nemzet emlékezetében. Sütő András – megromlott egészségi állapota miatt – nem tudott részt venni az ünnepségen. Az EMIA 10 éve alakult az erdélyi magyar irodalom népszerűsítése, az alkotók támogatása, a kiemelkedő alkotások jutalmazása céljából Lőrincz György székelyudvarhelyi író kezdeményezésére. A kezdő és fiatal írók támogatására évente pályázatot ír ki, különböző műfajokban, mint szociográfia, novella, esszé, regény, kritika. Legközelebbi pályázata az erdélyi magyar irodalom történetének megírását kívánja támogatni. Évente kiosztják az EMIA-díjat, valamint az életmű- és Hídverő-díjat. Az idei EMIA-díjas Lendvay Éva költő. /Kiosztották az idei EMIA- díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./2005. november 14.
Cs. Szabó László esszéíró születésének száz éves évfordulójára emlékezett Poszler György akadémikus, Pomogáts Béla irodalomtörténész és Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője Kolozsváron, az EME előadótermében. Pomogáts Béla Cs. Szabó Erdélyben című könyvéről beszélt, amelyre hatással volt – ahogy a kor teljes erdélyi és magyarországi irodalmára is – Erdély egyes részeinek visszatérése az anyaországhoz. Kántor Lajos Cs. Szabó és Illyés Gyula kapcsolatáról beszélt. /F. I.: Cs. Szabó Lászlóról irodalomtörténeti távlatban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./2005. november 25.
Pomogáts Béla örömmel és elismeréssel fogadta, hogy kitüntettek két erdélyi írót: Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a magyarországi irodalomtudóst, Görömbei Andrást. Sütő András az Anyám könnyű álmot ígér óta, vagyis negyven esztendeje, az erdélyi magyarság gondjainak és reménységeinek, sorsának és vágyainak a hordozója és kifejezője. A hitvallást nemcsak műveivel vállalta, hanem életével is. A hűség nem kapott osztatlan elismerést. Sütő Andrásnak éppen az elmúlt hónapokban kellett elviselnie galád támadásokat. Pomogáts megemlítette, hogy a kezébe került folyóirat, amely Illyés Gyulát rágalmazza és az Egy mondat a zsarnokságról című költeményéről kijelentette: „mondjuk ki nyíltan, az Egy mondat a zsarnokságról című vers hazug és aljas.” Minden gyalázkodásra akad szerző, írta Pomogáts. Hozzátette: „elég volt a mocskolódásból, a tárgyszerű múltfeltárásnak álcázott sunyi rágalmakból. Elég volt abból, hogy a nemzet valódi akaratának kifejezőit szellemi és erkölcsi törpék próbálják kituszkolni arról a szakrális helyről, amelyet számukra a nemzet lelkiismerete és emlékezete kijelölt. Elég volt abból, hogy a közvélemény epatirozásának szennyes kalózlobogója alatt szabadon lehessen sárral dobálni olyan írói életműveket, legyen az Illyésé vagy Sütőé, amely egykor: nehéz időkben a szellemi ellenállás egyetlen meghirdetője és a magyarság egyetlen látható képviselője volt.” /Pomogáts Béla: A hűség lovagrendje. = Helikon (Kolozsvár), nov. 25. 22. sz./ Előzmény: Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) életműdíjban részesített két erdélyi írót, Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a Hídverő-díjjal tüntetette ki Görömbei András debreceni irodalomtörténész professzort, akadémikust. /Kiosztották az idei EMIA- díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Sütő András elleni támadás: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy / A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ című tanulmány nyomán vita kezdődött. Keményen támadta Sütő Andrást Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./, majd Kuszálik Péter több hozzászólásában2006. február 8.
Új könyvekkel és kiadványokkal bővült a Nagyváradon az Illyés Gyula Református Könyvesbolt kínálata. Szőcsné Gazda Enikő Erkölcs és közösség című műve mellett újdonságnak számít, Bíró Sándor Kisebbségben és többségben című munkája is. A könyvesboltban kapható továbbá az Autonomisták és centralisták. Észak-Erdély a két román bevonulás között, 1944. szeptember-1945. március című kötet is, amelyet Nagy Mihály Zoltán és Vincze Gábor állított össze. /G.: Új könyvek az Illyésben. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 8./2006. február 17.
Február 4-én a magyar szellemi élet köszöntötte a 95 éves Püski Sándort, azt a személyiséget, aki életét a nemzeti kultúra szolgálatába állította, aki az évtizedek során legjobb alkotóink könyveit adta az olvasók kezébe. „Betűkből teremtett univerzumot” – írta róla a Magyar Nemzet. Püski a harmincas évek végén létrehozott Magyar Élet Kiadója a nemzet sorskérdéseit felvállaló szellemi tábor, a népi irodalom és mozgalom tagjai – Sinka István, Szabó Dezső, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Nyirő József, Erdélyi József, továbbá a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe köré csoportosult többi alkotó – műveinek kiadójaként történelemformáló erővé magasodott, keresve a kivezető utat abból a kétpólusú világból, amely a német, illetve a szovjet hegemónia képében elnyeléssel fenyegette Közép-Európa államait. A kiadó 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, olyanokat, amelyek az akkor élő nemzedék eszmei tájékozódását segítették, cselekvésre buzdítottak, nemzeti célokat szolgáltak. A Balatonszárszón 1943-ban megszervezett Magyar Élet tábor a kor meghatározó, irányszabó eseménye volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben megalakított Püski–Corvin Magyar Könyvesház egy időben volt a magyar kultúra előretolt bástyája, a diaszpórában élő magyarság szellemi központja volt. A New York-i Könyvesház által meghívott erdélyi, vajdasági, szlovákiai írók, a kiadó által megjelentetett műveik lármafaként hirdették a világnak fizikai és lelki elnyomorítást, a nyelvi genocídiumot, amely a kisebbséget fenyegette. Püski Sándor 1988-tól újra Magyarországon jelenteti meg, azokat az alkotókat és műveiket, amelyek a totalitarizmus korában elhallgattatásra ítéltettek. A budapesti Püski Könyvesház és a Kiadó ma is szellemi oázis, az egész Kárpát-medencére kisugárzó erőforrás. Jellegzetes borítólapja biztos ajánlólevél: e könyvek a legjava magyar irodalmat közvetítik az olvasók felé, méltatta Püski életművét Máriás József. /Máriás József: Betűkből teremtett univerzum. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./2006. április 25.
Hatodik alkalommal rendezték meg az Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedőt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Phoenix Könyvesbolt szervezésében április 21–23-a között. A versenyzőknek kötelező versként Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének 6–8 választott szakaszát kellett megtanulniuk a választható vers mellett. A gálaesten fellépett a János Zsigmond Unitárius Kollégium Peregrinus együttese. /Dézsi Ildikó: Atlantisz harangoz hatodszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./