udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
538
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 511-538
Névmutató:
Mikó Imre
2007. október 20.
Az 1978-ban Temesváron elhunyt neves magyar költő első versei 1906-ban jelentek meg, barátja volt Ady Endrének, megjárta az első világháború tűzvonalait, levelezett a magyar és világirodalom élő klasszikusaival, egyéb nagy emberekkel. Család híján egyedül élt otthonában. Temetésén váratlanul mégis megjelent egy müncheni fiatalember; németül közölte, hogy ő az egyedüli vér szerinti leszármazott. A lényeg azonban csak ezután következett: bejelentette, hogy igényt tart a megboldogult rokon házára és minden ingóságára. Kiderült, hogy a „nagybácsi” egyetlen sorát sem olvasta. Megkapta a házkulcsot. Jött a váratlan fordulat: a szomszédok kétségbeesetten telefonáltak szerkesztőségekbe, hogy napszámosok zsákokban hordják szemétre a dolgozószoba polcainak, fiókjainak tartalmát, főképpen testes papírkötegeket. Irodalmi mentőosztag az utolsó pillanatban érkezett a helyszínre, hogy megtudja: a német örökös egy betűt sem ért a kéziratokból, levelekből, a szobát fel akarja szabadítani, hogy az egész lakással együtt eladja. Szerencsére örömmel egyezett bele, hogy a kihordott „szemetet” írókból szervezett bizottság biztonságba helyezze. Így menekült meg a pusztulástól a romániai magyar irodalom számára felbecsülhetetlen értékű dokumentumanyag. A cikkben nem szerepel a neve, Franyó Zoltánról van szó. Pintér Lajos /Arad, 1910. jan. 18. – Bukarest, 2005. ápr. 20./ újságíró, a magyar és román zenetörténet kutatója, több monográfia szerzője két évvel ezelőtt, 95 éves korában hunyt el bukaresti lakásán. Magányosan élt. Egyetlen rokona, a szintén Bukarestben élő unokahúga, Szabóné Pintér Diána és férje látogatta rendszeresen, segítette élelemmel, anyagiakkal. Halála után ők örökölték minden ingóságát, beleértve megsárgult aradi újságokat, folyóiratokat, nagy zeneszerzők leveleit, dedikált fényképeit, háborús emlékeket, a családi irattárat stb. Szabóék meggazdagodhattak volna, ha mindezt régiséggyűjtőknek, antikváriumoknak eladják. Értelmiségiek lévén, tisztában voltak a hagyaték felbecsülhetetlen eszmei értékével, ezért szokatlan nagylelkűségről tettek tanúbizonyságot: az anyagot a bukaresti magyar közösségnek ajándékozzák. A Pintér Lajos-hagyaték így került a Viilor úti református egyházközség dokumentációs részlegének tulajdonába, ahol azóta is bárki számára hozzáférhető. Régi, úri hagyomány folytatói, például gróf Kemény József és gróf Kemény Sámuel 1841-ben aranyosgerendi birtokuk kézirat- és ásványgyűjteményét a Kolozsváron szerveződő erdélyi múzeumnak ajándékozták, mire példájukat követték Csík-, Udvarhely- és Marosszék közismert személyiségei is. A szép hagyomány folytatódott 1862-ben, amikor gróf Mikó Imre, Erdély főembere 800 régi könyvet ajándékozott egykori iskolájának, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumnak. Úgyszintén, gróf Teleki Sámuel önzetlen gesztusának köszönhető a ma is nevét viselő marosvásárhelyi Téka, Batthyány Ignác püspöknek a gyulafehérvári csillagvizsgáló és érseki könyvtár. A legfrissebb példa: Molnár Attila dokumentumfilmes, Tekerőpatak szülöttje (1975), édesapjával, Molnár Jánossal és Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésszel együtt tervezi az Erdélyi Fotográfiai Múzeum megalapítását. Céljuk összegyűjteni a családok birtokában lappangó régi fényképeket. /Barabás István: Mentsük múltunkat! = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./2007. október 26.
Október 23-án Kolozsváron, immár többéves hagyományként, ismételten a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székháza volt a színhelye az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány közös szervezésében megtartott megemlékező összejövetelnek, amelyen részt vettek olyan erdélyi, még élő ‘56-sok, hozzátartozóikkal. András Imre, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke szólt szót az 1956-os forradalom eseményeiről. Szekeresi Nagy Józsefről Dobai István írásaiból hallhatott az érdeklődő közönség, Bazsó Dombi Attila görög–katolikus lelkész felolvasásában. A résztvevők megtekintették a Gróf Mikó Imre Könyvtár által szervezett könyv- és dokumentumkiállítást, mely az ‘56-os forradalomról szóló köteteket, valamint a forradalom erdélyi jeles mártírjainak dokumentum-másolatait tartalmazta. A könyvkiállítás része volt 33 olyan kötet is, melyek az erdélyi ‘56-sok egyik kiemelkedő személyiségének, Gagyi-Balla Istvánnak, a tulajdonát képezték, és amelyeket özvegye adományozott a könyvtárnak. /’56-os ünnepség a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./2007. november 2.
Folyamatosan pusztul az Erdély Pantheonjaként ismert kolozsvári Házsongárdi temető, amelyben legalább 60-70 sírt kellene műemlékké nyilvánítani. A temető történelmi részében körülbelül 400-500 nagyon régi, többnyire magyar sírhely létezik, közülük némelyik több mint 400 éves. Az 1585-ben alapított Házsongárdban nyugszik többek között Brassai Sámuel polihisztor, Apáczai Csere János pedagógus, Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Jósika Miklós írók, Bánffy György, Erdély főkormányzója, Kós Károly építész, Mikó Imre történész, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász és Szilágyi Domokos költő. Gaal György kolozsvári helytörténész, a Házsongárd Alapítvány elnöke szerint az 1960-as évektől kezdődött a nagyfokú pusztítás a temetőben. A sírkert védetté nyilvánítása érdekében már több próbálkozás történt. A rendszerváltás előtt Balogh Edgár erdélyi magyar író, publicista és Jakó Zsigmond történész próbálta elérni a hatóságoknál, hogy vegyék védelmükbe a sírkertet, de sikertelenül. 1989 után ismét kérték a kolozsváriak, hogy több kripta kerüljön fel az országos jelentőségű műemlékeket tartalmazó listára, de hasztalanul. Gaal György szerint a leghatékonyabb védelmet az nyújtaná, ha a temetőnek már a XIX. század végén kialakult történelmi részét lezárná a kolozsvári polgármesteri hivatal, és megtiltaná az ottani nyughelyek kiváltását. /Folyamatosan pusztul Erdély pantheonja, a Házsongárdi temető. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./2007. november 24.
Tudomány és Társadalom címmel rendezték meg november 22-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Társaság (KAB) közös szervezésében az erdélyi magyar tudományos világ hatodik ünnepi seregszemléjét. A konferencián a hazai és anyaországi tudományos élet jelentős képviselői tartottak előadást. Az előadók kiemelten foglalkoztak az anyanyelvnek a globalizáció feltételei közötti jelentőségével. Egyed Ákos, az EME elnöke arra emlékeztetett, hogy napjaink megváltozott viszonyai közepette „nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. A kis és fejletlen országoknak szembe kell nézniük a globalizáció negatív következményeivel is, például mulandóban a földtulajdon közösségalakító, népességmegtartó ereje. Egyre nehezebb történelmi örökségünk megőrzése, amelyben szerepet kap az EME és a nemrég megalakult KAB közötti együttműködés. Lipták András, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke kifejtette, Magyarországon általános káosz uralkodik a kilátásba helyezett egészségügyi reform, sőt a tanügyi problémák miatt is. Erdélyben a látványos fejlődést ki kell használni arra, hogy a fiatalok számára megteremtődjenek a szülőföldön való maradás feltételei. Görömbei András (az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke) előadásában az anyanyelvről, mint az egyén és a nemzet létezésének legfőbb mutatójáról, Gyenge Csaba egyetemi tanár a műszaki kutatásoknak a társadalom fejlődésére gyakorolt hatásáról beszélt. Péntek János KAB-elnök szerint annak ellenére, hogy a magyar nyelv teret vesztett a környező nyelvekkel szemben, a Kárpát-medencében még mindig 39,2%-os vezető pozícióban található. Nálunk az utóbbi időben javult az anyanyelv használata, de a hozzávaló intézményhálózat nagyon hiányos. Átnyújtották a 2007-es évi Gróf Mikó Imre Emléklapokat. A díjazottak: Gyenge Csaba, Kása Zoltán és Kovács Kiss Gyöngy. A fórum november 24-én az EME szakosztályi üléseivel zárul. /Ördög I. Béla: „Nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2008. január 16.
1996-ban létesült a sepsiszentgyörgyi Társ Könyvkiadó és -forgalmazó Kft. Tulajdonosa Csikós Barnabás és felesége, Júlia. Nincs saját üzlethelyiségük, a tömbházlakásukkal szomszédos lakrész a raktár és az ,,eladási pont”. Alkalmazottjuk sincs, a Csikós házaspár végez minden teendőt. Júlia a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, Barnabás a Brassói Műegyetemen végzett, az elektromérnöki karon. Ismert, hogy csak Magyarországon kb. kétezer, könyvkiadással és -forgalmazással foglalkozó cég van bejegyezve. Ezeknek csak egynegyede aktív, de az is nagy szám, olyan ötszáz körüli, s óriási konkurenciát jelent. Csikósék első kiadott könyve Benedek Elek Honszerző Árpád című ifjúsági történelmi regénye volt. Szerencsére még a kiadást követő első fél évben háromezer példányt tudtak belőle eladni. Ezután kiadtak egy Méhes György-kötetet és egy Benedek Elek-meseválogatást. Elkezdték a magyarországi szépirodalmi és történelmi vonatkozású könyvek importját és terjesztését. A hét szűk esztendő véget ért, bekövetkezett a javulás. Az elmúlt két évben kiadtak tizenhárom könyvet, meseválogatásokat és ifjúsági regényeket. Svédországban elérték Veress Zoltán írót, akinek az engedélyével kiadták a Tóbiás és Kelemen című, valamint a többi kedves verses meséjét. 2005-ben Csikós Júlia megszerkesztette a Gróf Mikó Imre, 1805–2005 című emlékkönyvet. Az első könyveiket a csíkszeredai Alutus nyomdában nyomtatták, a többi mesekönyvet és ifjúsági regényt Magyarországon, ugyanis ott olcsóbb volt. Az utóbbi időben megjelent helybeli tanítónők által szerkesztett öt könyvcímük is közmondásokkal, mondókákkal. /Czompó János: Kétszemélyes könyvkiadó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./2008. március 31.
Március 29-én a hagyományokhoz híven Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Ismételten elhangzott: alaptalanok azok az aggályok, amelyek a tavaly, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külföldi területi bizottságaként megalapított Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) kapcsán merültek fel, mert az nem osztja meg, inkább kiegészíti a romániai magyar tudományos életet. A közgyűlésen megjelent anyaországi vendégek is megerősítették, hogy az EME a továbbiakban is élvezi az MTA anyagi és erkölcsi támogatását. Az EME 2007-es tevékenységének mérlege tudományos szempontból biztató, de elkobzott javainak visszaszerzésében nem történt előrelépés. Egyed Ákos elnöki jelentéséből kiderült: az EME munkája folyamatos és eredményes maradt. Az MTA által létrehozott KAB és az EME között a legszorosabb partnerséget alakították ki, az előbbi használatára, szerződéses alapon, három évre adták át a Tamás András/Ghica utcai Moll-házat. Az idei tervek között szerepel a projektfinanszírozású tudományos kutatás ösztönzése, az EME és kutatóintézete integrálódásának szorgalmazása a romániai tudományszervezetbe, az együttműködésre való törekvés a Sapientia EMTE-vel, a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel, a Partiumi Keresztyén Egyetemmel, a Kolozsvári Történelmi Múzeummal és az Egyetemi Könyvtárral, a székelyföldi múzeumokkal stb. Követelmény a belső kommunikáció javítása és az egyéni felelősségvállalás érvényesítése. Görömbei András (MTA, Határon Túli Magyar Tudományosság Elnöki Bizottság elnöke) átadta a Vizi E. Szilveszter MTA-elnök által aláírt együttműködési megállapodást, amely 2008-ra 5 millió forintnyi műhelytámogatásban részesíti az EMÉ-t. Monok István, az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) igazgatója és a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke szintén az összefogás fontosságát hangoztatta, kiemelve, hogy 2009-ben az OSZK elkészíti az EME elektronikus könyvtárát. Bitay Enikő EME-főtitkári jelentésében többek közt arról számolt be, hogy 2007-ben 23 előadást és 6 könyvbemutatót tartottak, nagy sikernek örvendett „A magyar tudomány napja Erdélyben” című konferencia, és hogy jelenlegi taglétszámuk 4762 (tavaly 123 új taggal gyarapodtak). Muzsnay Csaba felszólította az EME elnökségét, hogy aktivizálja EP-képviselőket a Bolyai Egyetem és annak a BBTE-ről eltávolított két kezdeményezője ügyében. Garda Dezső erkölcsi támogatást kért az ellene beindult politikai lejáratási kampánnyal szemben, amiért a törvényesség keretein belül segítette a tudományos múlttal rendelkező, idős Demény Lajost, hogy a hatóságok ne tegyék ki bukaresti lakásából. Az alapszabály értelmében megújították az EME választmányának 1/3-át: az 1. szakosztályban Wolf Rudolf, az 5-dikben Prezenszky István és Talpas János jutott ebbe a tisztségbe. Entz Géza díjat nyújtottak át dr. W. Kovács Andrásnak A Wass család cegei levéltára című levéltár-ismertető kötet összeállításáért. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett munkássága elismeréseként Gr. Mikó Imre emléklapot kapott Muckenhaupt Erzsébet csíkszeredai muzeológus, könyvtörténész és Bajusz István zilahi régész, valamint tiszteletbeli taggá választották Kósa Ferencet az erdélyi nyelvészeti kutatások terén végzett tudományos és oktatói munkásságáért. /Ördög I. Béla: Évi közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./2008. április 11.
Vállalkozzunk a modernizációra! alcímmel rendez háromnapos konferenciát a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székhelyén, Kolozsváron a Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, a Fundamentum Egyesülettel közösen. Az április 10-i kezdőnapon Nagy Zsolt volt informatikai és távközlési miniszter, jelenlegi üzletember az információs-kommunikációs technológiának (IKT) a modernizációban betöltött szerepét támasztotta alá. 2007-ben Romániában először haladta meg a laptopok eladása az asztali számítógépekét, az internethozzáférés pedig az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva 78 %-os növekedést regisztrált. A háztartások internethozzáférése tekintetében Románia 64%-os, az élen járó Hollandia 83%-os mutatóval dicsekedhet. /Ö. I. B. : Haladjunk a korral! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./2008. április 14.
Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./2008. április 15.
Üzenem a román kormánynak, óvakodjék a költségvetési deficit növelésétől! – mondta dr. Bokros Lajos volt magyar pénzügyminiszter, a CEU Közép-Európai Egyetem professzora Kolozsváron, a Mikó Imre Szakmai Napok keretében tartott előadásán. El kell kerülni a „magyarországi betegséget”. A magyar kormányok felelőtlen gazdaságpolitikát folytattak. /Ördög I. Béla: ”Üzenem a román kormánynak... = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./2008. április 16.
A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium kétnapos konferenciája bizonyította, hogy kolozsvári magyar egyetemi háttérintézmények működése felívelőben van. Dr. Szabó Árpád, a csíkszeredai Sapientia Egyetem adjunktusa is előadást tartott, akit az erdélyi fiatal magyar közgazdászok kiemelkedő alakjaként konferálták be. Számítógép-programozó villamos mérnökként kezdte pályáját Nagyváradon, majd Budapesten átképezték közgazdásszá. Előadásának központi témája az EU versenyképessége a világgazdaságban és Románia versenyképessége az EU-ban. /Tötszegi Orsolya: Ne papírt, hanem tudást gyűjtsetek! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./2008. április 30.
1885. április 12-én alakult meg Haller Károly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagytermében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból 1991. április 20-án Brassóban támasztottak fel az újjáalakulás tényét rögzítő közgyűlésen, ahol megválasztották Dávid Gyulát elnöknek és Kötő Józsefet főtitkárnak. Az EMKE története megtalálható a Művelődés 1995. évi augusztus–szeptemberi összevont százlapos számában. Ma már dokumentumértékű ez a külön kötetként is megjelent összefoglalás, amely első ízben vette számba a 89-es decemberi fordulat után gomba módra megszaporodott romániai magyar egyesületeket is. 1992-től osztják ki az erdáélyi szellemi élet, közművelődés személyiségeinek nevét viselő EMKE-díjakat. A 2007. évi EMKE-díjak: Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítést segítő gazdag publicisztikai tevékenységéért, Kacsó András-díj a Háromszék Népi Együttes Zenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoni és határon túli népszerűsítéséért, minőségi műveléséért, Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak, az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlése terén végzett kiemelkedő kutatói tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyképes magyar közösség létrehozásáért végzett közművelői tevékenységéért, Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zenepedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalom terén végzett munkásságáért, Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain kívül működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerű és nagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú tehetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgálja és az erdélyi magyar, román és német színjátszás egymás felé fordulását segíti, Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi színpadi szó nemesítő erejébe vetett hitéért, mindig megújulásra kész emberábrázoló művészetéért, Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak, színjátszásunk kiemelkedő hagyományának ápolásáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedő érdemeiért, Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolérhetetlen művészi érdemeiért és az alkotói közösség érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Könyvtár állományának elkötelezett és szakszerű gondozásáért, Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az 1990-ben létesített nyelviskola működtetéséért, biztosítva több ezer személynek az idegen nyelvek oktatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését, gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtő, kultúrapártoló tevékenységéért. Életmű-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyományát folytató félévszázados munkásságáért, kultúrahordozó szép könyvek kivitelezéséért, Laskay Adrienn művészeti és oktatói tevékenységéért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesítésében szerzett érdemeiért. /Szabó Zsolt: EMKE-díjak 2007. = Művelődés (Kolozsvár), 2008. április/2008. május 15.
Elkezdődtek az Unitárius Kollégiumi Napok Kolozsváron, Popa Márta iskolaigazgató mondott beszédet. A megnyitó ünnepségen fellépett a Péterffy Gyula kórus, Majó Julianna vezetésével, ezután a Mikó Imre emlékkiállítást és a kisebb diákok rajzkiállítását lehetett megtekinteni, az estét Dürenmatt A fizikusok című színdarabjának előadása zárta, Hegedűs Kornélia rendezésében. /Elkezdődtek az Unitárius Kollégiumi Napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2008. október 4.
Bocskay Vince szobrászművészről írta pályatársa, Márton Árpád: „Évtizedeken át szellemi nagyjainkat egy rendszer megtagadta, tiltotta, elhallgatta. Most az idő, a korigény újra kiszólította a feledésből, és Bocskay Vince által kiléptek a terekre méltóságukban és a forma hiteles tisztaságában. ” Alkotóművészetét mérlegelve felezővonalat húzható a pálya közepén. Művészi ténykedése első felét a kisplasztikák uralják, a másodikat az emlékszobrászat, a térszobrok dominálják – írta az 1949. december 16-án Szovátán született, jelenleg is ott élő művészről monográfusa, Nagy Miklós Kund. /Nagy Miklós Kund: Bocskay Vince. Műterem sorozat. Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/ Bocskay Vince Kolozsváron az akadémián szerzett oklevelet 1974-ben, majd hazatért szülővárosába. Rajztanárkodott, pedagógiai tevékenysége hasznosan egészíti ki szobrászatát. Szülővárosában ma már művésztelep működik; Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Siklódi Zsolt, Kuti Botond és t más alkotó együttműködése révén példásan valósult meg a különböző nemzedékek kézfogása. 1990 után közel húsz monumentális munkát fejezett be, volt év, amikor kettőt is avattak. Szovátán Nicolae Balcescu (1991) és Petőfi Sándor (1992) mellszobrát és a két világháború hősei emlékművét készítette el, a Petőfi-mellszobor párját a testvérvárosban, Százhalombattán is felállították. Első egész alakos munkája dr. Bernády György bronzszobra Marosvásárhelyen (1994). További köztéri alkotásai (2006-ig): a háborús hősök emlékműve Szovátán (1996), a politikai foglyok emlékműve Székelyudvarhelyen (1996), Mikes Kelemen mellszobra Zágonban (1997), Apor Vilmos püspök egész alakos szobra Gyulán (1998), gróf Mikó Imre egész alakos szobra Sepsiszentgyörgyön (1998), millenniumi emlékoszlop Nagyváradon (2000, közösen Gergely Istvánnal és Dóczy Andrással), Patachich Ádám érsek egész alakos szobra Kalocsán (2000), Bod Péter mellszobra Felsőcsernátonban (2001), az 1848-as forradalom és szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékműve Kézdivásárhelyen (2002), a Don-kanyarban elpusztult hősök emlékműve Marosvásárhelyen (2005), Márton Áron püspök egész alakos szobra (Budapesten várja, hogy elhozzák és felavatása után a kolozsvári Szent Mihály-templom főbejáratánál fogadja a betérőket), az 1956-os elítéltek emlékműve a kolozsvári Református Teológián (2006). /B. D. : Bocskay Vince emberarcú szobrászata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./2008. november 15.
A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem kismonográfia-sorozatának újabb köteteinek szerzői Márton Árpád illetve Nagy Miklós Kund, akik Major Gizella valamint Bocskay Vince eddigi pályáját mutatták be. A marosvásárhelyi Bernády Házban a két kiadványt ismertették, egyúttal a két művész közös kiállítása is megnyílt. A festőnő mintegy negyedszáz pasztellképe és linómetszete, Bocskay Vince szobrásznak pedig néhány terrakotta kisplasztikája és monumentális köztéri szobrairól készült fotói nyújtottak bepillantást a két művész világába. Bocskay Vince alkotása, Márton Áron püspök hatalmas bronzszobra évek óta elkészült, de a hatósági packázások miatt még mindig nem avathatták fel Kolozsváron a Szent Mihály-templom elé szánt helyén. Az 1989-es fordulat után a szobrászokra újabb feladatok vártak, pótolni kellett a magyar emlékszobrászat komoly hiányait, következtek tehát a megrendelések, a pályázatok, és a Szovátán élő művész, Bocskay Vince válaszolt a kihívásokra. Petőfi, Balcescu, Márton Áron szobormása, Bernády György Marosvásárhelyen, Mikes Kelemen Zágonban, Mikó Imre Sepsiszentgyörgyön, Bod Péter Felsőcsernátonban, Patachich Ádám Kalocsán, Apor Vilmos Gyulán, 1848 és a két világháború emlékműve Kézdivásárhelyen, a Millenniumi oszlop Székelykeresztúron, a Don-kanyar hőseinek emlékműve Marosvásárhelyen és más kiváló monumentális alkotások bizonyítják tehetségét. Legújabb művét, Szent László bronzszobrát Csíkszépvízen avathatják, remélhetőleg a nem távoli jövőben. /(nk): Műteremtől Műteremig. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./2008. november 22.
Hetedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a magyar tudomány napja Erdélyben elnevezésű szokásos évi konferencia első felét november 21-én, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei rendezvénysorozat témája az erdélyi magyar tudományos közgyűjtemények mai állapotának és jövőjének lehetséges alakulása. Az EME egykori természetrajzi, történeti, néprajzi, földrajzi gyűjteményeit annak idején jogtalanul államosították, és az intézmény sok éve folytatja harcát azok tulajdonjogának visszaszerzéséért. „Hatalmas értékekről van szó, ez az átmeneti állapot nem tartható sokáig” – jelentette ki Egyed Ákos EME-elnök a konferencián, a tulajdonjogi viszonyok rendezését sürgetve. Az EME jövőre ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, erre az alkalomra kötetet fognak megjelentetni a kommunista rendszer által elkobzott gyűjteményekről. Ugyanakkor tudni kell, hogy más erdélyi magyar tudományos intézményeket is jogos tulajdonuk visszaszerzése vezérel. A tudományos kutatásokat szolgáló anyagokat német, román és zsidó kiegészítő források összefüggésében kell hasznosítani. Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának elnöke előadásában nemzeti önismeretünk felújításának fontosságát hangoztatta. A történelem során a magyarság – önként vagy idegen hatalmak nyomására – sokszor került öntudati válságba. Most a nyolc államba szakadt népet kell saját szellemisége megőrzésére sarkallni, miközben a szomszédok mindnyájan megteremtették saját országukat, és megerősödtek. – Mi nem akarunk senki ellen harcolni, csak saját magunkat akarjuk átmenteni a jövőnek, és ebben az EU lehetőségeket ajánl fel. A globalizációban erkölcsi-szellemi tartalékainkat felhasználva kell haladnunk tovább, nem a beolvadás gondolatával, hanem méltóságunk megőrzésével, mert nem vagyunk más nemzeteknél alábbvalók – hangsúlyozta Görömbei. Üdvözlő beszédet mondott még Bitskey István, a KAB-bal szoros kapcsolatokat fenntartó Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke, és Szűcs Edit, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánja. Ezután plenáris előadások következtek. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a csíkszeredai Mikó-vár épületében található intézmény gyűjteményeit mutatta be. A múzeum alintézményei: a zsögödi Nagy Imre Emlékház és Galéria, a tusnádfalui Borvízmúzeum, a néprajzi, a szabadtéri, a régészeti-történelmi, a természettudományi és a régikönyv-gyűjtemény. . A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közgyűjteményeit Vargha Mihály igazgató ismertette. Az intézmény most csak államosított gyűjteményekkel rendelkezik. Elkezdték az öt belső (természetrajz, régészet, történelem, néprajz, könyvtár) és öt külső részleg (Gyárfás Jenő Képtár, csernátoni Haszmann Pál Múzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, baróti Erdővidéki Múzeum) anyagának digitális feldolgozását. Zepeczáner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója az 1950-ben államosított intézmény gyűjteményeit (történelem, néprajz, természetrajz, helytörténet, tudományos könyvtár, dokumentumtár) mutatta be. Az EME gyűjteményeiről több előadás hangzott el. Nagy-Tóth Ferenc a természettudományi szakosztály gyűjteményeinek múltjáról szolgáltatott adatokat, Sipos Gábor előadásában pedig az intézmény könyvtárának múltját vette számba. Murádin Jenő az EME képtáráról, Vincze Zoltán az érem- és régiségtárról, Tötszegi Tekla a néprajzi gyűjteményeiről, Mihály Melinda a középkori és kora újkori kőtárról, Bogdándi Zsolt pedig a jelenkori gyűjteményekről számolt be. A konferencián első ízben adták át a KAB-díjat, amit, Ferencz István főszerkesztő képviseletében, a csíkszeredai Székelyföld kulturális (de egyben szépirodalmi és tudományos) folyóirat kapott meg. Szintén először ismertették azok névsorát, akik az MTA köztestületi tagságát nyerték el: Asztalos Lajos, Marton Melinda, Magyari Tivadar, Ágoston Klára-Zsuzsa, Pálffy Károly, Fekete Pali-Pista Szilveszter, Kolumbán Vilmos József, Péter A. Sándor, Chirila Emil, Domandi János, Mintas Ioan, Simon Zsolt és Székely Csaba István. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkásságáért a Gróf Mikó Imre emlékplakettet Gaal Györgynek adományozták. A fiatal kutatóknak szánt Nagy György Emlékdíjat Gergely Orsolya csíkszeredai szociológusnak és Nagy Mihály Zoltán történésznek (EME) nyújtották át. /Ördög I. Béla: Visszaigényli tudományos közgyűjteményeit az EME. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben – VII. Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./2008. december 23.
Az Áprily-estek záró rendezvényeként Nagyenyeden is megemlékeztek a Bibliáról, a „könyvek könyvéről”. Lőrincz Konrád felenyedi református lelkipásztor tartott előadást. „A magyar nyelvnek csodálatos módon sikerült meghódítania a Bibliát és magyar Bibliává tennie” – jelentette ki. Az 1400-as évek közepén két ferencrendi szerzetes fordította le mindkét testamentum egyes írásait. Később következtek a már protestáns, de nem teljes fordítások, pl. Komjáthy Benedek vagy Pesti Gábor munkái. Sylvester János végre a teljes Újszövetséget lefordította. Ajánlásában nagy örömről beszélt, amiatt, hogy az evangélium végre elérkezett a magyar néphez: „Az ki zsidóul és görögül és végre deákul/Szól vala rigen, szól neked az itt magyarul/ Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten/törvinyin iljen, minden imádja nevit”. Később Tinódi Sebestyén és Batiz András verses énekbe szedték a Biblia szövegét. Számottevő Méliusz Juhász Péter munkássága, aki ószövetségi szövegeket fordított (1565) az eredeti héber szöveg alapján. Végül megszületett a Károli Gáspár nevével fémjelzett, Bornemissza betűivel és nyomdájában elkészített ún. Vizsolyi Biblia (1590). A katolikus egyház Káldi György jezsuita szerzetes révén 1626-ban Bécsben jelentette meg magyar nyelvű bibliáját. Győrfi Dénes, a Dokumentációs Könyvtár igazgatója bemutatta a könyvtár legszebb és legrégibb bibliáit. Többek között itt található a Biblia Sacra, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Misztótfalusi Kis Miklós saját bibliái és Gróf Mikó Imre könyvtárából származó bibliák. /Bakó Botond: A magyar Biblia története. Évzáró Áprily-est a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./2009. január 19.
A múlt év tudományos tevékenységét összegezte a hét végén az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókszervezete. Pál-Antal Sándor, az EME bölcsészeti, irodalmi és történeti osztályának vásárhelyi elnöke, számba véve a tavalyi eseményeket, legjelentősebbként a Marosvásárhelyi személyiségek címet viselő tudományos ülésszakot jelölte meg. Az idénre tervezett két nagyobb rendezvény: a marosvásárhelyi személyiségekről szóló tudományos ülésszak, illetve egy, a székelység történetét bemutató rendezvény. /Antal Erika: EME-tervek Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./ Fennállásának 150. évfordulóját ünnepli idén a gróf Mikó Imre által alapított, kolozsvári központú Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az évforduló alkalmából 14 erdélyi személyiségről jelentetnek meg kötetet, kiadják Mikó Imre beszédeit, bemutatják az EME különböző intézményeknél, szervezeteknél még fellelhető, értékes gyűjteményeit, folytatják a Romániai magyar irodalmi lexikont, valamint a Magyar Szótörténeti Tár köteteinek kiadását, elkészítik az EME internetes adattárát. A szervezet Maros megyei fiókját Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltáros, történész vezeti, az EME hét szakosztálya közül az orvostudományi, valamint agrártudományi székel Marosvásárhelyen, ezek élén Kovács Dezső fogorvos, illetve Jakab Samu agrármérnök áll. László Márton történész-levéltáros tartott beszámolót a történelem részleg tudományos tevékenységéről: 2008-ban négy kötetet adtak ki, 27 jelentősebb tanulmány született, ugyanakkor számos bel- és külföldi konferencián vettek részt a vásárhelyi történészek, és folyamatban van Marosvásárhely átfogó történelmének megírása. Pál-Antal Sándor tanulmánykötetet adott ki a Maros megyei magyarság történetének egyes részleteiről, és hamarosan nyomdába kerül Spielmann Mihály marosvásárhelyi kronológiakötete, és az 1956-os erdélyi mártírokkal foglalkozó sorozat részeként megjelenik Tófalvi Zoltán harmadik kötete is. Balás Árpád nyugalmazott földrajz és geológia szakos tanár a természetrajz terén elért eredményekhez sorolta a Bolyai Farkas Gimnázium szervezte erdélyi szintű Teleki Sámuel-vetélkedőt, ő maga pedig a Pallas–Akadémia Kiadónál most készíti elő a Maros megyei útikalauz harmadik, javított kiadását. Simon Zsolt, a Maros megyei EME titkára elmondta, az EME kolozsvári vezetősége semmilyen kapcsolatot nem ápol a vásárhelyi EMÉ-vel, sőt amikor az sikeresen pályázott, akkor a rendezvényükre kiutalt pénz is bent maradt a központi kasszában, a fiókszervezetnek ugyanis nincs jogi személy státusa, ezért közvetlenül nem pályázhat. /Máthé Éva: 150 éves az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./2009. február 26.
Annak ellenére, hogy az interneten, elektronikus könyvtárak „polcain” hozzáférhető már szinte minden olvasnivaló, a könyvtárak nincsenek veszélyben. Igaz, hogy látványosan csökkent a kölcsönzők száma, de a könyvtárak olvasótoborzó eszköztára még nem fogyott ki. Kolozs megyében a Bibliobusz mozgókönyvtár hazaviszi az igényelt olvasnivalót. A könyvtárosnak az a feladata, hogy a felhasználót az információhoz irányítsa, vallja Bákai Magdolna, a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár igazgatónője. A mese és a vers ünnepén évente rendezvényeket szerveznek. A kolozsvári könyvtárak is nehéz helyzetben vannak, egyre csökken látogatottságuk. Gorzó Erika, a kolozsvári Gróf Mikó Imre Könyvtár könyvtárosa elmondta, esetükben a könyvállomány régisége jelenti a legnagyobb gondot. Moldován István, a Magyar Elektronikus Könyvtár vezetője rámutatott: a MEK és az erdélyi olvasók kapcsolata már jó néhány évvel ezelőtt elkezdődött. Az erdélyi olvasók panaszkodtak a szolgáltatás lassúságára, ezért a gyűjtemény másolatait tartalmazó tükör-szervereket telepítettek Kolozsvárra. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a telepítette a szervert a kolozsvári Műszaki Egyetemre. „Lelkes és aktív gyarapítónk Róth András Lajos könyvtáros kollégánk Székelyudvarhelyről, aki folyamatosan digitalizálja számunkra könyvtáruk könyveit, melyek közül jó néhány Magyarországon sincs meg” – jelezte Moldován István. /Könyvtársorsok és az internet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./2009. március 9.
Március 7-én közgyűlést tartott Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Elnöki előszavában Egyed Ákos felidézte az 1859-es esztendő körüli állapotokat, amikor az EME megalakulásakor ugyanazok a létfeltételek mutattak hiányosságokat a társadalomban, mint napjainkban: a megfelelő közszellem és az anyagiak. Bitay Enikő főtitkári jelentésében áttekintette az intézmény 2008-as tevékenységének minden fejezetét, az elvégzett munkát. Az EME munkájának hatékonysága növelése érdekében megalapítják a Societas Kft.-t, amely külföldön is értékesítheti az intézmény kiadványait. Az EME Választmánya tiszteletbeli taggá választotta Dávid Gyula irodalomtörténészt, és Egyed Emesét. Gróf Mikó Imre-emléklappal jutalmazták Janitsek Jenő helynévkutatót és Murádin Jenő művészettörténészt. A közgyűlést követően a résztvevők a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Genersich Antal orvosprofesszor sírját. A síremléket nemrég több erdélyi és magyarországi szervezet és intézmény anyagi támogatásával a kolozsvári Házsongárd Alapítvány állította helyre. /Ördög I. Béla: Közgyűlés az EME-nél az őszi jubileumi rendezvény jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./2009. március 10.
Tőkés László püspök, EP-képviselő nyilatkozatot adott ki az új püspökök beiktatása kapcsán. 2009. március 6-án és 7-én volt Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári unitárius és Böcskei László nagyváradi római katolikus püspökök beiktatása. Mikó Imre Huszonkét év című politikatörténeti könyvében (1941) írta: „Erdélyben mindig az egyházak jelentették a jogfolytonosságot, … a magyar közéletben fokozott súlyra tettek szert azok a főpapok, akiket ezentúl a román kormány is a magyarság lelki vezetőinek ismert el”. A négy magyar történelmi egyház azóta is – alkalmas és alkalmatlan időben – ennek a nemzeti, kisebbségvédelmi hivatásának törekszik eleget tenni. Ennek az egyházi közösségi felelősségvállalásnak volt kiemelkedő képviselője Márton Áron gyulafehérvári püspök. A püspökök beiktatásán részt vevő román görög katolikus és ortodox egyházak, valamint más felekezetek képviselőinek a jelenléte az egyházak és nemzeti közösségek 1989-béli összefogásának a temesvári szellemét idézik fel. Az egyházak és erdélyi magyar közélet Trianon utáni példája ma is követendő. /Tőkés László püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke: Jelen és múlt. Nyilatkozat új püspökeink beiktatása kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./