udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
343
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 331-343
Névmutató:
2007. október 23.
Nagy Imréhez hasonlóan kiemelkedő figurája nincs a forradalomnak, nem is lehetett, mondta Ripp Zoltán budapesti baloldali történész az MTI-nek. 1956-ban a legfőbb cél közös volt, a szabad, független és demokratikus Magyarország megteremtése. Nagy Imre néhány nap leforgása alatt vált óvatos reformerből forradalmárrá, olyan politikussá, aki vállalja a nép követeléseinek képviseletét. A forradalmat támogató néptömegek számára közösen vállalható célok és vezetői alternatíva megjelenése is szükséges ahhoz, hogy forradalmat érleljen a radikális változások óhaja. Ezek a feltételek Magyarországon adottak voltak 1956 őszén. A forradalom induló programja az egyetemisták nevezetes pontjai voltak. /Hamary Dénes: Ötvenhatról – ma. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./2007. október 24.
Garda Dezső képviselő október 23-án felszólalt a parlamentben. 1956. október 23-án, amikor a budapesti magyar egyetemisták békés tüntetést szerveztek, senki sem gondolt arra, hogy megmozdulásukkal döntő módon hozzá fognak járulni a világ első kommunistaellenes forradalmának kitöréséhez, fejtette ki. A szovjet tankok október 24-i megjelenése sem félemlítette meg a forradalmárokat. Nagy Imre miniszterelnök bejelentette Magyarország kiválását a Varsói Szerződés tagállamai közül, és kinyilvánította az ország semlegességét. A szovjet hadsereg leverte a forradalmat, Kádár János ellenforradalmi kommunista kormánya a szovjet hadsereg segítségével került hatalomra november 4-én. A romániai értelmiségiek, tudósok és egyetemisták szolidaritást vállaltak a magyarországi forradalmárokkal. Romániában a bebörtönzöttek száma meghaladta a tízezret. Számos írót, tudóst, egyetemi tanárt és egyetemistát deportáltak és köteleztek kényszermunkára. A legtöbbet a romániai magyarság képviselői szenvedtek. Így a korabeli Magyar Autonóm Tartomány területén az 1956. október 26. és 1965. december 31. közötti időszakban több mint 1100 személy ellen indult bűnvádi eljárás. Korlátozták a romániai magyarság jogait, megszüntették a kolozsvári Bolyai Egyetemet, felszámolták a korlátozott önkormányzatisággal rendelkező Magyar Autonóm Tartományt. /Dr. B. Garda Dezső felszólalása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2007. október 24.
Október 23-án az öt közjogi méltóság koszorúzott Budapesten az Ötvenhatosok terén az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművénél: Sólyom László államfő, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Utánuk két ötvenhatos elítélt, majd a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök két unokája koszorúzott. A Kossuth Lajos teret a rendőrség kordonokkal teljesen lezárta. A területre csak a meghívott vendégek és az akkreditált újságírók mehettek be. A kordonon kívülről mintegy 60 személy próbálta füttyszóval, a miniszterelnököt gyalázó bekiabálásokkal megzavarni a rendezvényt. Az október 22-e esti heves összecsapásokat követően, 23-ra helyreállt a rend a magyar fővárosban, de a készültség jelei még észlelhetők voltak, mindenfelé civil rendőrautók és járőrautók cirkáltak, ha csoportosulást láttak, igazoltattak. A tüntetők és a rendőrök előző délutáni, illetve éjszakai ütközete nyomán összesen öt sérültet, egy rendőrt, három újságírót és egy tüntetőt szállítottak kórházba. A rendőrök több személyt előállítottak, Egy fiatalembert több forrás szerint „a rendőrök irányából” lábon lőttek, a helyszínen egy orvos ellátta a sebét, majd a MÁV-kórházba szállították. A rendőr-főkapitányság azt állítja, nem használtak lőfegyvert. /Keddre helyreállt a rend a magyar fővárosban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2007. október 24.
Október 22-én este kilenc óra tájban a rendőrök kiszorították a tüntetők egy részét Budapesten a lezárt Operaház környékéről, ahol eközben tartott az október 23-ai ünnepi megemlékezés, s beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Mintegy kétezer tüntető indult a Magyar Önvédelmi Mozgalom Szabadság téri demonstrációjáról az Operaház felé. A Nagymező utcánál a rendőrök könnygázgránátot vetettek be a demonstrálók ellen. Sólyom László köztársasági elnök ünnepi beszédében kifejtette: „Az ötvenhatos forradalmat immár nem csupán a tizenhárom nap történeteként ismerhetjük meg, hanem az előző és az azt követő évtized itthoni és nemzetközi összefüggéseibe ágyazva. Megtudhattuk, hogy mily keveset számított egy kis nép szabadságharca a világpolitika sakktábláján. De felmérhettük szabadságharcunk szellemi hatását is, amely az egész világon megrendítette a kommunista ideológiát, és a magyar forradalom melletti kiállást a tisztesség mércéjévé tette. Ismertté vált az is, mennyire nem voltunk egyedül. Hogy mellettünk állt a határon túli magyarság, hogy mennyien szenvedtek Csehszlovákiában és a Szovjetunióban üldöztetést, súlyos börtönbüntetést forradalmunkkal való szolidaritásukért. Csak Romániában 20 halálos ítéletet, és – szinte hihetetlen – 14 ezer évnyi börtönt szabtak ki magyarokra ‘56 miatt. Az áldozatokra való emlékezés és a velük való szolidaritás is a tavalyi évfordulón teljesedett ki, és vált mindenki számára ‘56 történetének részévé. Kértük és kérjük a romániai elítéltek rehabilitálását. Itthon pedig nemcsak arra a több száz kivégzett mártírra emlékezünk, akiknek neve Nagy Imre újratemetésén egymás után hullt bele a tömeg csendjébe. ” /Tüntetők és rendőrök összecsapása az 1956-os évforduló előestéjén Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2007. október 24.
Kádár bűnös címen jelent meg könyv a Magyarok Világszövetségének kiadásában. 2004. június 17-én, Kádár bűnös szalagcímmel számoltak be a napilapok arról a rendőrségi határozatról, amely Nagy Imre miniszterelnök és a vele együtt Romániába deportáltak ügyében indult nyomozást az elkövető halála miatt szüntette meg, mivel – mutatott rá a határozat indokolása – mind Kádár János, mind Münnich Ferenc már meghalt. Innen ered a könyv címe. 1996-ban megalakult az ‘56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport – ‘56) és azt kutatta, hogy akiket 1956-ban a Szovjetunióba deportáltak, azok mind visszatértek-e, és ha nem, mi lett a sorsuk? Az egykori deportáltakkal, valamint szemtanúkkal készített harmincórás videofelvétel elkészítése után a bizottság felvetette, hogy az ‘56-os deportálások a genfi jog szerint háborús bűntettnek minősülnek. Ezért 2000. október 23-án feljelentést tett a Deport – 56, legalább 860 rendbéli, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésével megvalósított háborús bűntett alapos gyanúja miatt. A feljelentés kiterjedt Nagy Imre miniszterelnök és környezetének Romániába való deportálására is. A könyv egyrészt a tényfeltáró bizottság jelentése, másrészt dokumentumkötet, amely egyszerre szól 1956-ról és napjainkról. A könyv a feljelentést, valamint az arra született rendőrségi, ügyészségi határozatokat és a határozatokkal szembeni jogorvoslati kérelmeket, a nyomozati iratok részét képező szakértői véleményt mutatja be, és a tanúvallomások közül Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nyers Rezső, Piros László vallomását tettei közzé. Az Országos Rendőr-főkapitányság tanúként hallgatta ki Szalma Józsefet, és Halustyák Mihályt is, akik a Nagy Imre és társai ellen folytatott törvénytelen büntetőeljárásban kihallgató tisztként vettek részt, az ő vallomásuk is megtalálható a könyvben. /Kádár bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./2007. november 2.
Október 22–24-én Bukarestben az oktatási szaktárca kisebbségi főosztályának szervezésében az ország magyar főtanfelügyelői, főtanfelügyelő-helyettesei, a magyar oktatásért megbízott szaktanfelügyelők vagy iskolaigazgatók találkoztak, összesen 39-en. Eddig nem volt példa arra, hogy ennyi pénz álljon a magyar tannyelvű és tagozatos iskolák rendelkezésére. A megbeszélésen elmondták a magyar tannyelvű oktatás gondjait. Szükség van oktatási stratégiára, anyanyelvű tankönyvekre, pedagógus-továbbképzésre, megoldásra vár a szórvány kollégiumok helyzete. Szükség van oktatási adatbázisokra. A megjelentek október 23-ra emlékeztek a bukaresti nagykövetségen és koszorúztak Snagovon, Nagy Imre kopjafájánál. Azért találkoztak, írta Matekovits Mária, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatóhelyettese, hogy a kapcsolattartás, a kommunikáció hatékonyabb legyen, „hogy Markó Béla, Asztalos Ferenc, Király András, Pásztor Gabriella, Matekovits Mihály, Lakatos András építő jellegű, reformbarát ötletei, tanácsai jó talajba hulljanak”. /Matekovits Mária, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatóhelyettese: Találkoztunk, találkozzunk! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./2008. január 4.
Magyarországra, „testvérvárosi körútra“ viszi a Csíki Székely Múzeum Zsögödi Nagy Imre műveinek reprezentatív válogatását, jelezte Gyarmati Zsolt múzeumigazgató. A gyűjteményt először Csíkszereda testvérvárosába, Kaposvárra viszik, ezután következne a többi testvérváros, úgymint Gyula, Tiszaújváros és Cegléd. /Horváth István: Utazó zsögödi fények. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./2008. január 10.
Nagy Imre csíkzsögödi festőművész hagyatékából 60 alkotás járja egy éven keresztül Magyarország városait. A vándorkiállítást a Csíki Székely Múzeum és a Csíkszereda megyeszékhely önkormányzata szervezi. A tárlat célja, hogy külföldön is megismertessék és népszerűsítsék a székely táj, a székely nép festőjének legszebb munkáit, mondta el Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A vándorkiállítás január 22-én kezdődik, elsőként Kaposváron tekinthetik meg Nagy Imre képeit. A kiállításon Szabó András A bőfény forrása című, 2006-ban megjelent Nagy Imre-monográfiát is bemutatják. Nagy Imre (1893–1976) a budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. A székely nép, a székely táj képeinek állandó témája. Majdnem teljes életművét három székelyföldi városra hagyta, a sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi és csíkszeredai múzeumok több ezer képét őrzik. Hamvait a nevét viselő csíkzsögödi műterem és galéria külső falában helyezték el. /Székely Zita: Nagy Imre-vándortárlat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./2008. január 18.
A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában levő, a nagybányai festőiskola műveit bemutató kiállítás május 8-tól július 18-ig lesz nyitva Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban. Gyarmati Zsolt igazgató 30 ezer látogatóval is elégedett lenne. Olyan festők alkotásait szemlélheti majd meg a közönség, mint például Aba Novák Vilmos, Thorma János, Koszta József vagy Ferenczy Károly. A Magyar Nemzeti Galéria ingyen bocsátja a város rendelkezésére a képeket, a városnak csak a biztosítást, a reklámköltségeket, valamint az őrzést, védést kell majd fizetnie. Nem csak jön, hanem megy is kiállítás: Nagy Imre festményei egy teljes évig járják Magyarországot, az első megálló Kaposvárott lesz. /Horváth István: Nagybánya Csíkba készül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./2008. február 21.
Nyárádszeredában a helyi önkormányzat tavaly novemberben elvetette Csíki Sándor független képviselő javaslatát, hogy a főteret Bocskai Istvánról nevezzék el. Nagy Imre RMDSZ-es tanácsos felhozta, hogy értelmetlen csupán a főteret átnevezni. A majdnem színmagyar városkában jelenleg egyetlen utca vagy köztér sem viseli magyar személyiség nevét. Nyárádszereda az egyetlen olyan Maros megyei város, amelynek utcái közül egyik sem állít emléket a magyar történelem vagy közélet valamelyik személyiségének. Amikor belevágott a főtér névváltoztatásának kísérletébe, Csíki Sándor biztos volt abban, hogy indítványát az önkormányzat valamennyi képviselője felkarolja. A helyi gimnázium tanára derűlátását Bocskai István Nyárádszeredához való kötődésére és a javaslatát a szakbizottságokban elfogadó tanácsos kollégái addigi álláspontjára alapozta. Az ülésen azonban az RMDSZ volt helyi elnökének, Nagy Imrének a befolyására egyetlen kivétellel az összes tanácsos a javaslat ellen szavazott. /Szucher Ervin: Hársfa helyett Petőfi utcát? = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./2008. március 26.
Ötven évvel ezelőtt, 1958. március 17-én, 25. születésnapján ítélik életfogytiglani börtönbüntetésre „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése” miatt. Életfogytiglani büntetés, amelyet hét évnyi börtön után harminc évig tartó kommunista rabsággá, majd közel húsz éve tartó mellőzöttséggé változtatnak a történelem alakítói. Életre ítélve, ez Rácz Sándor életútjának tömör foglalata. A Don-kanyarban hősi halált halt édesapja után a hadiárvák nehéz sorsát élte Izsákon. Huszonhárom évesen, 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke lett, és egy hónapon át gyakorlatilag Magyarország első számú vezetője, mindaddig, amíg a szovjet harckocsikkal az Országházba szállított Kádár János tőrbe nem csalja, és le nem tartóztatja. Életfogytiglani ítélet következett. Börtönévek Bibó István, Donáth Ferenc, Mérei Ferenc, Regéczy Nagy László, Nyugati László, Faddi Ottmár egyéniségformáló társaságában. Harminc évesen „szabadult”. Gyári munkás lett. Negyvenedik életévében titkosszolgálati merénylet áldozata, de életben maradt, életre szóló gerincsérüléssel. Negyven évesen, 1973. október 23-án a zsúfolásig megtelt Mátyás templomban Faddi Ottmár ferences szerzetes eskette. Határozott fellépésével elérte, hogy Nagy Imre miniszterelnök és vértanútársainak újratemetését ne a temető valamely útkereszteződésében, hanem a nemzet legfőbb terén, a millió embert is befogadó Hősök terén rendezzék meg. Mint az újratemetés egyik szónoka, 1986. június 16-án meglepte a műsor összeállítóit: előzetes egyeztetés nélkül, maga mellé szólított két fiatal énekest, és beszéde kellős közepén felcsendült Magyarország közel fél évszázada nem hallott, régi himnusza: Boldogasszony Anyánk... Erről a napról a sokaság egy fiatalemberre, Orbán Viktorra emlékezik, aki akkor a médiákba kiáltotta azt, amit Rácz Sándorék már harminchárom évvel korábban, és életük kockáztatásával tettek meg: Ruszkik haza! Rácz Sándor az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára nagyon készült. Egy évvel korábban már kiadta visszaemlékező kötetét, Parázsló szándék címmel. Élete mélypontját jelentette 2006. október 23-a, amikor a fennkölt megemlékezés helyett újból vér folyt Budapest utcáin. Rácz Sándor számára az sem jelenthetett vigaszt, hogy pár hónappal korábban, amikor jó néhány egykori ötvenhatos bajtársa elfogadni készült Gyurcsány Ferenc vacsorameghívását, ekként óvta őket: Egy percig se feledjétek, hogy holnap ezek ugyanúgy belénk lövetnek, mint tették őseik ötven évvel ezelőtt! A hetvenöt éves Rácz Sándor írja készülő új könyvét. /Rácz Sándor 75. születésnapjára. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. márc. 26./2008. április 2.
Egyelőre csak az interneten követhető, de elkezdte működését a Nyárád Televízió, amely a Nyárádmente környékének híreiről, eseményeiről tudósítja majd a lakosokat. A Nyárádmentén még sosem volt ilyen jellegű kezdeményezés. Létrejött a Nyárád TV Közművelődési Egyesület, s január óta Nagy Imre, Bartus Mihály és Kátay Csaba gondoskodik arról, hogy a helyiek értesüljenek elsősorban a környék kulturális és sporteseményeiről. A műsorok egyelőre a www.nyaradtv.ro honlapon érhetőek el. „A televíziós sugárzás beindítását eredetileg márciusra terveztük, de egyelőre jogi akadályai vannak a dolognak. Nemsokára azonban elindul ez is” – ígérte az egyesület elnöke, Nagy Imre. A műsorok a helyi kábeltévék saját csatornáján futnak majd. Előreláthatólag csütörtökönként lesz majd egy kétórás műsor, amelyet pénteken és szombaton megismételnek, vasárnap pedig egyházi adással jelentkeznek. /Szász Cs. Emese: Nyárád Televízió – egyelőre csak interneten. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 2./2008. április 7.
Jelenleg interneten követhető, a tervek szerint hamarosan kábeltévés csatornán is vételezhető lesz a Nyárád Tv. A nyaradtv.ro honlapon jelentkező televízióadó egyelőre kísérőszöveg nélküli híreket közöl. A regionális adó beindítása a nyárádszeredai ifj. Nagy Imre terve. A filmes szakember két, szintén önkéntesen dolgozó kollégájával, Bartus Mihállyal és Kátay Csabával vágott bele a televíziózásba. Egyelőre nincs stúdiójuk, sem műsorszórási engedélyük. Reménykednek abban, hogy a Nyárád Tv Közművelődési Egyesület sikerrel fog pályázni. /Szucher Ervin: Nyártól sugározna. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./2008. május 24.
Oláh Sándor társadalomkutató jegyzi a Kivizsgálás című tanulmánykötetet. Alcíme: Írások az állam és a társadalom viszonyáról a Székelyföldön, 1940–1989. A tanulmányok két történeti korszakot vizsgálnak. Az egyik a „kicsi magyar világ”-ként emlegetett 1940–1944 közötti időszak, a másik a népi demokráciának nevezett korszak fél évszázada. Tivai Nagy Imre hagyatékában lévő közgazdasági írásokból készült válogatás jelent meg a Hargita Kiadóhivatalnál. A törzsanyagot a Csíkmegye közgazdasági leírása című monografikus munka képezi, ezt egészítette ki a szerkesztő, Nagy Benedek egy, a székely kivándorlás okait vizsgáló röpirattal, kisebb írásokkal. Kánya József adjunktus előszavában ma is időszerűnek tartja a száz évvel ezelőtt megfogalmazott következtetéseket. Az Alutus Könyvkiadó a bécsi dr. Száva Tibor-Sándor családtörténeti kutatásaiban gyökerező, a csíkszépvízi és a gyergyói örménységre kiterjedő kötetét adta közre. Szekértábor a Szármány hegyén címet viseli a Zöld Lajos és Dávid Gyula által szerkesztett kötet. A Zöld Lajos által létrehozott szárhegyi művésztelepen összegyűlt írók tanácskozásainak jegyzőkönyveit, sajtóvisszhangját tartalmazza. Ez a szekértábor a magyar kultúra önvédelmét jelentette. /Sarány István: Zöld olvasónapló zöld könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./2008. június 7.
Június 6-án sajtótájékoztatón mutatták be a Nagy Imre-per dokumentumainak digitalizált változatát a Magyar Országos Levéltárban (MOL). Az 1958 februárjában, áprilisában és júniusában zajlott büntetőperben, illetve az azt megelőző nyomozás során született 27 ezer oldalnyi iratot, 72 órányi hangfelvételt és 70 percnyi filmfelvételt egyelőre adatvédelmi és személyiségi jogi okokból csak a kutatók ismerhetik meg. A Nyílt Társadalom Archívum (OSA) azonban saját felelősségére, kutatói engedéllyel június 9. és 15. között tervezi a hangfelvételek egy részének nyilvános bemutatását. /Bemutatták a Nagy Imre-per digitalizált dokumentumait. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./2008. június 10.
Nagy Imre néhai magyar miniszterelnök és társai peréről most nyilvánosságra hozott hangfelvételekkel jobban bele lehet látni a kor rejtettebb bugyraiba, a Kádár-rezsim éppen ezért zárolta ezeket a részleteket. Elgondolkoztató, hogy Magyarországon közel két évtizedet kellett várni erre. A magyar nemzet közelmúltjának egyes mozzanatai nagyonis megfontolt szándékkal maradtak a levél- vagy hanganyagtárak polcain. Egy, az ismeretektől elzárt társadalom könnyen vezethető aktuál- vagy pártpolitikai érdekek mentén. /Örök okulásul. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./2008. június 10.
Nagy érdeklődés mellett játszották le a Nagy Imre néhai magyar miniszterelnök és társai perének hanganyagát tartalmazó felvételt a Nyílt Társadalom Archívum és az 1956-os Intézet szervezésében Budapesten. A kétszáz személyes teremben az érdeklődők meghallgathatták a bírósági eljárás egyes részeit, olyan időbeosztásban, ahogyan annak idején a valóságban lezajlott. Az 1958. június 9–15. között megrendezett koncepciós per azzal kezdődött, hogy a bírói tanács elnöke, Vida Ferenc államtitkokra hivatkozva elrendelte a zárt tárgyalást. Ez ellen Nagy Imre felemelte szavát, arra hivatkozva, hogy a hazai és a nemzetközi közvéleménynek joga volt a tájékozódáshoz ebben az ügyben. Nagy Imre a gyorsított eljárással sem értett egyet, elmondásából kiderült, hogy nem látta saját peranyagát az utóbbi tíz hónapban, ügyvédjének pedig három nap alatt kellett a nyolckötetnyi irathalmazban kiismernie magát. A kérelmet Vida Ferenc elutasította, majd ismertette a vádpontokat a nyolc vádlottal szemben: a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, hazaárulás, a szocialista államrenddel szembeni fellépés, ellenséges politikai csoportosulás létrehozása. Nagy Imre elmondta, hogy bűnbaknak érzi magát, akit mások cselekedeteiért is felelősségre vonnak. „Megrendítő volt hallani Nagy Imre néhai miniszterelnök és társai perének hanganyagát, hiszen ötvenegy esztendeje hallottam utoljára a férjem hangját” – mondta Gyenes Judith, Maléter Pál özvegye. /Nyilvános a per hanganyaga. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./2008. június 16.
Ötven éve, 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, az 1956-os forradalom miniszterelnökét és vádlott-társait. November 4-én hajnalban, drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én Kádár János menlevelével elhagyták a követséget, ezután a szovjetek őrizetbe vették őket, majd a romániai Snagovban „házi őrizetbe”, fogságba kerültek. A tisztségéről lemondani nem hajlandó Nagy Imre nem egyezkedett az új rendszerrel. 1957 áprilisában hozták Budapestre, ahol 1958. február 6-án, a nyilvánosság teljes kizárásával bíróság elé állították. A minden együttműködést megtagadó, nyílt tárgyalást követelő Szilágyi József ügyét elkülönítették és 1958. április 22-én halálra ítélték, két nappal később kivégezték. Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere a börtönben éhségsztrájkba kezdett, és 1957 végén máig tisztázatlan körülmények között meghalt. A többi vádlott pere június 9-én folytatódott. 1958. június 15-én a Legfelső Bíróság Vida Ferenc vezette Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Donáth Ferencet, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának volt tagját 12 évi börtönre, Gimes Miklós újságírót halálra, Tildy Zoltán volt köztársasági elnököt, a Nagy Imre kormány államminiszterét 6 évi börtönre, Maléter Pál honvédelmi minisztert halálra, Kopácsi Sándort, a nemzetőrség helyettes parancsnokát életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst, a kormány sajtófőnökét 5 évi börtönre ítélték. Másnap hajnalban a Gyűjtőfogház udvarán kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst, a holttesteket előbb a börtön udvarán földelték el, majd 1961-ben az Új Köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjába temették, a nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be. A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg, Nagy Imre és társainak 1989. június 16-i újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett. A Fidesz és várhatóan a KDNP sem képviselteti magát azon a parlamenti emlékülésen, amelyre Gyurcsány Ferenc hívta meg június 16-ra a magyarországi parlamenti pártok elnökeit. A Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 50. évfordulóján rendezendő emlékülésen Sólyom László köztársasági elnök sem lesz jelen. Az SZDSZ képviseletében Fodor Gábor pártelnök vesz részt a parlamenti emlékülésen, az MDF részéről pedig Boross Péter országgyűlési képviselő. /50 éve végezték ki Nagy Imrét és társait. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./2008. június 17.
„Ebben a gödörben találták meg a férjem csontjait” – mondta Maléter Pál volt honvédelmi miniszter özvegye, Gyenes Judith június 16-án Sólyom László köztársasági elnöknek Budapesten, az Új Köztemetőben, az 56-os Vértanúk Emléknapján, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 50. évfordulóján. Sólyom László és az özvegy a hivatalos állami megemlékezések után látogattak ki a 301-es parcellához. Június 16-ára szigorú biztonsági intézkedéseket és erőteljes rendőri készültséget jelentettek be. A Vértanúk terét kordonokkal lezárták, a meghívott vendégek is csak szigorú biztonsági átvizsgálások után mehettek be. A Felvonulási téren az 56-os emlékműnél a környéket is magas kerítéssel zárták el, csak a meghívottak léphettek be. Megjelent a Kossuth téri tüntetésekről ismert Gonda László és két társa, akik a kordonhoz szerettek volna sétálni, ezt azonban a rendőrök megakadályozták. Este a Kossuth téren felolvasásokkal tarkított ünnepi emlékkoncertet tartottak. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Nagy Imre emléke. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./2008. június 18.
Egyházellenességgel vádolta Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő Kósáné Kovács Magda szocialista EP-képviselőt június 16-án, a strasbourgi plenáris ülésen, napirend előtti felszólalásában: „Találóan fogalmazta meg XVI. Benedek pápa magyar püspökök előtt, hogy a kommunista rezsim hosszú időszaka milyen nyomasztó örökséget hagyott maga után. Felvetése különleges időszerűséget lel ma, Nagy Imre mártír miniszterelnök kivégzésének ötvenedik, valamint a brutális egyházüldözések elindulásának, Mindszenty József bebörtönzésének hatvanadik évfordulóján. A hatalmi erőszakkal párosuló militáns egyházellenesség fájdalmas korszakát idézte fel Kósáné Kovács Magda posztkommunista képviselőtársunknak a plénumon legutóbb elhangzott nyilatkozata, melyben Benedek pápától, a katolikus egyháztól kívánta megvédelmezni az európai értékeket... Annak tudatában, hogy a kereszténydemokrata gyökerekre visszanyúló Unióban a valódi európai értékek hordozói maguk a keresztyén egyházak is, mint református püspök, az egyházellenes ideológiák és intolerancia minden megnyilatkozását visszautasítom” – jelentette ki a püspök-politikus. Martin Sculz szocialista frakcióvezető visszautasította Tőkés szavait. „Kósáné meggyőződéses demokrata, és az európai egységért küzd. Nem érdemli meg, hogy néhány kollégája ilyen szavakkal illesse” – fogalmazott. Hozzátette: „Magyarországi belső ügyekről van szó... Visszautasítom ezeket a szavakat, amelyek belegázolnak Kósáné személyiségébe. ” Kósáné az MTI-nek kifejtette: “szíven ütő és méltatlan volt a felszólalás egy olyan ember kivégzésének évfordulóján, akiről Szájer József, a Fidesz EP-delegációjának vezetője is azt mondta, hogy hithű kommunistaként halt meg. Akkor most kikhez akar Tőkés László csatlakozni?” XVI. Benedek pápa május 10-én az Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti prímás vezette magyar püspöki delegáció előtt mondott beszédében azt mondta: “jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgári jogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar alkotmánnyal is.” Kósáné néhány nappal későbbi napirend előtti felszólalásában úgy foglalt állást: „Az unió tagországai kivétel nélkül szekuláris államok. Ennek értelmében a tagországok kormányai nem avatkoznak a vallási kérdésekbe, de az egyház sem helyezheti ideológiai nyomás alá az egyes tagállamokat”. /Tőkés–Kósáné csörte Strasbourgban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./