udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
437
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 421-437
Névmutató:
Nagy Pál
2004. október 6.
Bővített elnökségi ülésen döntenek a Magyar Polgári Szövetség vezetői arról, hogyan vesz részt az MPSZ az őszi választásokon. „Sajnálatos, hogy az RMDSZ elzárkózott az általunk javasolt összmagyar előválasztásoktól. Nem veszünk részt az RMDSZ belső választásain” – jelentette ki Thamó Csaba, az MPSZ udvarhelyszéki szervezetének elnöke. Nagy Pál, az MPSZ országos szervezetének ügyvezetője szerint a polgári oldalt kényszerhelyzetbe hozta az RMDSZ elzárkózása a közös előválasztásoktól. /Zilahi Imre: Stratégiai döntések előtt áll a Magyar Polgári Szövetség. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./2004. október 11.
Önállóan indul a Magyar Polgári Szövetség a parlamenti választáson, ha pedig ismét elgáncsolják a szervezetet, valamelyik román párt listáira "kérezkednek fel" – jelentette ki Szász Jenő az MPSZ okt. 8-i országos választmányi ülése után. Az MPSZ bíztató jelet lát az Európai Unió országjelentésében, amelyben tételesen is elmarasztalják Romániát a helyhatósági választáson egyes kisebbségi szervezetek, így a Magyar Polgári Szövetség elgáncsolása miatt. Ezért megpróbál kisebbségi szervezetként 25 ezer aláírás újbóli összegyűjtésével indulni a választáson – döntött a területi elnököket és az elnökség tagjait magában foglaló választmány. Az aláírásgyűjtést már most elkezdik, jóllehet ugyanúgy nem jelent meg a választási törvény végrehajtási utasítása, mint a helyhatósági választások idején, így a Magyar Polgári Szövetég számít arra, hogy néhány nappal határidő előtt hozzák nyilvánosságra az aláírásgyűjtő ívek formáját, amelyről ma még nem lehet tudni, hogy mit kell tartalmaznia. Szász Jenő leszögezte: az RMDSZ előválasztási szabályzata antidemokratikus. Ennek népakarat-ellenes voltát bizonyítja, hogy az ország 16 magyarlakta megyéjéből 13-ban csak RMDSZ-küldöttek választhatják ki a képviselő- és szenátorjelölteket. – Az MPSZ nem indított és nem támogat semmilyen jelöltet az RMDSZ előválasztásain – hangsúlyozta Tőkés László püspök. A püspök ellenzi az MPSZ-jelöltek román pártok listáin való indítását, és minden megtesz annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson elő. A református egyház több alkalommal is kezdeményezte a párbeszédet az MPSZ és az RMDSZ között, de az utóbbi minden próbálkozást visszautasított. /Önállóan indulna a választásokon az MPSZ. Nem zárják ki a román pártlistákra való "felkérezkedést" sem. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./ Az MPSZ Országos Választmánya okt. 8-án Székelyudvarhelyen tartott alakuló ülésén – ahol a választmány elnökévé Szilágyi Zsoltot választották és megerősítették tisztségében az ügyvezető elnököt, Nagy Pált – úgy határoztak, hogy „tiszteletben tartva a kongresszus döntését, a választás szabadságának megteremtésére a Polgári Szövetség önállóan indul az őszi parlamenti választásokon". /Különúton az MPSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./2004. december 2.
Nov. 30-án emlékeztek Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, a Kemény Zsigmond Társaság irodalmi estjén Bözödi Györgyre, a tizenöt évvel ezelőtt elhunyt íróra. 1989-ben hunyt el Budakeszin. Született 1913-ban Jakab Györgyként Bözödön, a Bözödi nevet íróként vette fel. Költő, író, prózaíró, történész, szociográfus, irodalomtörténész, kritikus, műfordító volt egy személyben. Nagy Pál előadása után Kárp György színművész olvasta fel a megjelenni nem tudó jó barát, Sütő András Bözödiről szóló írását. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor A történetíró Bözödi György címmel tartott előadást, kitért Székely bánja című könyvére, az első erdélyi magyar szociográfiai tanulmányra. /Nagy Botond: "Amit leírt, tudomány is, szép is...". = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./2005. január 19.
Irodalmi kör indul Marosvásárhelyen Súrlott Grádics néven, amely január 20-án tartja első összejövetelét. Bölöni Domokos író-publicista, a kör vezetője úgy tájékoztatott, az első alkalommal Székely-Benczédi Endre olvas fel verseiből, majd a Nagy Pál irodalomkritikus, Nagy Attila költő és Nagy Miklós Kund szerkesztő értékelik a verseket. Azért választották a Súrlott Grádics nevet, mert a múlt század elején Marosvásárhelyen működött egy ilyen nevű vendéglő, amelyben a magyar irodalmi élet kiválóságai gyakran megfordultak. /Bakó Zoltán: Súrlott Grádics: irodalmi kör indul Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./2005. január 28.
Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom hányatott sorsú lelkésze életének 74. évében eltávozott. Fülöp G. Dénes /Alsósófalva, 1931 – Marosvásárhely, 2005/ kitörölhetetlenül beírta nevét az erdélyi magyar református egyház jelenkori történelmének lapjaira. Székelykeresztúron végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Református Teológia növendéke lett. 1958-tól 1959. július 7-ig a marosvásárhelyi Kistemplom segédlelkésze volt. A pappá szentelését követő napon letartóztatták, s nem sokkal később, koholt vádak alapján 11 év nehéz börtönre ítélték. Azzal vádolták, hogy ’56 őszén, a Teológia diákjaként, a magyarországi forradalommal rokonszenvező magatartást tanúsított – többekkel egyetemben. Felrótták neki, hogy később, egy alkalommal, a Teológia dísztermében tartott áhítaton a Szovjetunióba elhurcolt magyar foglyokért imádkozott. Megismerhette Szamosújvár hírhedt börtönét, majd sokakkal együtt a Duna-delta mocsaras szigetein vágta a nádat, rabtársai között volt Csiha Kálmán, a későbbi püspök, Páskándi Géza és Dávid Gyula. Négy évet kellett letöltenie börtönökben. Kiszabadulása után csupán fizikai munkát végezhetett egy ideig, 1964-ben vállalhatott ismét lelkipásztori szolgálatot. 1984-ben tért vissza Marosvásárhelyre, a Vártemplomba, s itt szolgált egészen 2002-ben történt nyugdíjaztatásáig. Ekkor hozta tető alá azokat az intézményeket, amelyek azóta a város, a környék egyházi és közművelődési életében meghatározó szerepet töltenek be. Sikerült megteremtenie a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolát, a Calepinus elnevezésű idegen nyelvű népfőiskolát, a Vártemplom Diakóniai Otthonát, kórusokat hozott létre, elindította az Új Kezdet című folyóiratot. /Nagy Pál: Lelkek hű pásztora volt… = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./2005. január 29.
Szerkesztőként kezet foghatott Kós Károllyal, Tamási Áronnal; felkereshette otthonában Tompa Lászlót vagy Szentimrei Jenőt, interjút készíthetett Kemény Jánossal; beszélgetett Szabédi Lászlóval, Bözödi Györggyel, vallja életéről a nyolcvan éves Nagy Pál irodalomtörténész, egyike a legaktívabb közösségi életet élő marosvásárhelyieknek. Korát meghazudtoló munkakedvvel dolgozik. A nagy elődökre való emlékezést tartalmazza Visszanéző /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1997/ című könyve. /Adamovits Sándor: „Kezet foghattam Kós Károllyal”. A 80 éves Nagy Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./2005. február 1.
„1955-ben Marosvásárhelyen születtem. 1984-ben újságírásból diplomáztam. Szülővárosomban élek, az RMSZ-nél dolgozom, mint tudósító. Verseket csak KAF szerint írok, aki a Látó-ban szokott közölni, valószínű abban a reményben, hogy egyszer hátha mégis... Én ötven évesen már nem reménykedem. De azért írok. S barátaim ennél nagyobb bűnt is bocsátottak már meg nekem.” – írja A pokol tornáca című verseskötetének hátlapján Bögözi Attila. Születésnapját az újonnan beindult Súrlott Grádics (marosvásárhelyi korcsma neve volt) irodalmi kör keretében ünnepelte meg Nagy Pál irodalomkritikussal és Csifó János rádiószerkesztővel együtt. Közösen 201 évet töltöttek. /Bögözi Attila ötvenéves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./2005. február 16.
A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./2005. február 17.
A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és az erdélyi Magyar Polgári Szövetség vezetői február 15-én tartott tanácskozásukon egyetértettek abban, hogy az elkövetkező időszak legfontosabb nemzetpolitikai kérdése: sikerül-e érdemi elmozdulást elérni az erdélyi magyarság valóságos, a gyakorlatban is érvényesülő egyenjogúsága, illetve ehhez garanciául szolgáló autonómiájának kiépítése terén – közölte Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője. Február 15-én Budapesten folytatott megbeszélést Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Kövér László, a párt országos választmányának elnöke és Németh Zsolt az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnökével, Szász Jenővel, Szilágyi Zsolt országos választmányi elnökkel, Árus Zsolt alelnökkel és Nagy Pál ügyvezető alelnökkel. A megbeszélésen mindkét fél örömét fejezte ki, hogy „a legutóbbi romániai választások után egy nem kommunista gyökerű kormány került hatalomra”. A Fidesz vállalta, hogy az elkövetkező időszakban tájékoztatni fogja a nemzetközi fórumokat arról, hogy Romániában mind a mai napig rendőrségi zaklatások érik azokat az állampolgárokat, akik aláírásukkal támogatták a Magyar Polgári Szövetség választásokon való indulását. /Fidesz-vezetők tanácskozása az MPSZ vezetőivel. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./2005. február 21.
Székelyudvarhelyen ülésezett február 19-én a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) bővített elnöksége. Nagy Pál ügyvezető közölte, az ülésen a jelen lévő területi elnökök a szövetség pártként történő bejegyzése mellett foglaltak állást. A tervek szerint egy hónapon belül elkészül a végleges program, ugyanakkor megkezdik a szükséges aláírások gyűjtését. A párt célként jelöli meg az erdélyi magyarság önrendelkezésének megvalósítását, Székelyföld területi autonómiájának kivívását. /Szász Emese: Országos párttá alakul az MPSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./2005. március 3.
Az A Hétben folytatódtak Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán a hozzászólások: a/ Lövétei Lázár László megjegyzéseket fűzött Sipos Géza Az önfelmentő című vezércikkéhez /A Hét, febr. 24./. mondván, nem akarja Sütő Andrást védeni, de Sipos összehordott tücsköt-bogarat, a végén a cikk mondanivalója eltűnt „a sok marhaság között”. Pontatlan, hogy Sipos elhallgatta: Sütő az ötvenes évek után is kapott díjakat, ezzel Sipos azt sugallta, hogy a szorítás lazulásával – amikor irodalmi/esztétikai szempontok is érvényesültek az elbírálásban – Sütő már nem volt/nem lehetett jó író. Lövétei Lázár László szerint Sipos írásában „a legelképesztőbb baromság”, hogy Sütő életműve „csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”. Lövétei azt sem fogadta el, hogy Sütő drámái megjelenésükkor a „szelep funkcióját” töltötték be. Sipos lekismesterezte Sütő Andrást. /Lövétei Lázár László: Levél Sipos Géza szerkesztő úrhoz. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ c/ Kántor Lajos kifejtette, a Parászka Boróka vezércikkében emlegetett „fegyelmezett csend” nem most, az olasz Stefano Bottoni tanulmány részletének közlésével szakadt meg, mert már a kilencvenes évek legelején elkezdődött az 1989 decembere előtti erdélyi, romániai magyar irodalom egyes ismert-elismert szerzőinek és műveinek számonkérése. Kántor hangsúlyozta: a „diktatúra életben lévő tanúi, kiszolgálói, áldozatai, akik közül egyesek nem egyszerűen „átnyergelők”, hanem szembefordulók is voltak”. /Kántor Lajos: A megszakított csendről. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ d/ Kuszálik Péter cáfolta Sipos Gézát, aki szerint Sütő Andrásnak 57 könyve jelent meg. Kuszálik Péter kijelentette, hogy az ötvenes években „pártunk és kormányunk előszeretettel szórta a román és magyar dolgozók elé Sütő szakmányban gyártott brosúráit és könyvecskéit, ui. azok igen alkalmas propagandaanyagai voltak a kollektivizálásért folytatott harcnak.” Kuszálik Péter felsorolta, mennyi díjat kapott Sütő András. Kuszálinak erről a felsorolásról Nagy Pál korábban megállapította: „adatgyűjtő szorgoskodása valójában lejárató célzatú kötekedés”. (Látó, 2003. 10. sz.) Kuszálik szerint ez nem lejáratás, de előzőleg megjegyezte: sok adatot kellett összehordania, hogy megerősítse Sipos Géza következtetését („ez csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”). A vitában Kuszálik vállalja az ördög ügyvédjének szerepét. /Kuszálik Péter: Advocatus diaboli. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./2005. március 9.
A versenyvizsga alapján a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházat Nagy Pál, az Udvarhely Néptáncműhelyt pedig Miklós Levente igazgatja az elkövetkezendőkben. Nagy Pál úgy látja, a Művelődési Háztól függetlenné válva, a színházat mint önállósult intézményt újra kell szervezni. Egy épületben fognak együtt dolgozni, és el szeretné kerülni az ebből adódó kellemetlenségeket. /Péter Attila: Udvarhely új kultúrvezetői. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./2005. április 7.
Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma /A Hét, febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatban újabb hozzászólások jelentek meg a hetilap új számában: a/ Nagy Pál 80 éves irodalomtörténész az akkori Földes-vita tanújaként azt írta, Bottoni valószínűleg a témában járatosnak vélt „informátorokat” is meghallgatott. Nagy Pál több pontosítást tett, például: Hajdu Győző, az Igaz Szó egykori főszerkesztője annak idején „származásának köszönhetően felvételi nélkül került be a Bolyai Egyetemre”, olvasható, valójában akkor nem volt felvételi a Bolyain, kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégiumnak nem lehettek „tanulói”, mivel diákotthon volt. Nagy Pál akkor pártból kizárt, ember volt, tőle tehát nem kértek tájékoztatást. /Nagy Pál: A narratíva hézagai. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 7./ b/ Kuszálik Péter két írást idézett, hogy az olvasó árnyaltabb képet alakítson ki a Földes-ügyről. Az első írás Székely János: A bűntudat természetrajza (Árgus folyóirat, Székesfehérvár, 1994/1.), a második egy Fodor Sándor-interjú részlete /Tibori-Szabó Zoltán Az embernek előbb magába kell néznie avagy Hatan voltunk urak, plusz a páter, Szabadság, 2002. dec. 7., 11., 16./ Székely János kifejtette, kivételesen tehetséges írónak tartja Sütő Andrást, aki sokat segített rajta fontos ügyekben, de az is igaz, hogy Sütő az Igaz Szóban bírálatot, politikai leleplezést írt Székely Jánosról. Bizonyára szorultságában, kényszerűségből vállalta el Sütő a leleplező írást. Székely János úgy látja, hogy Sütő nem vallja be töredelmesen a múltban történteket, saját szerepét. Fodor Sándor hangsúlyozta, hogy Földes László jó barátja volt. De arra is emlékezik, hogy Földes László azok között volt, akik Venczel Józsefet börtönbe juttatták. Földesnek tehát megvoltak a maga bűnei is. Fodor elmondta, nem szerette Sütő András kompromisszumait, azt, ahogyan válaszolt a párt minden felhívására. De exponálta magát, Bözödi Györgyöt kihozta például a börtönből, s állítólag másokat is. Fodor hozzátette: Sütő az Anyám könnyű álmot ígér című munkája óta felmondta a szövetséget a párttal, elkezdett beadványokat írni az erdélyi magyarság ügyében. „Tehát Sütőt ilyen sommásan elítélni, buta, naiv és gyerekes dolog.” /Kuszálik Péter: Két adalék a Földes-ügyhöz. = A Hét, (Marosvásárhely), ápr. 7./2005. április 30.
Megjelent A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról /Közdok Kiadó, Budapest/ című vaskos kötet, Beke György szerkesztésében. Pomogáts Béla tavaly októberben volt 70 éves, s a hű pályatárs, Beke György ebből az alkalomból gyűjtötte egybe a róla eddig megjelent írások java részét. Juhász Ferenc költő, „a haza közalkalmazottjának” nevezte Pomogáts Béla irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervező mindenest. Pomogáts Béla első könyve Kuncz Aladárról szóló monográfia volt. 2004-ig 66 önálló kötettel jelentkezett, ezenkívül 45 kiadvány szerkesztése, sajtó alá rendelése az ő nevéhez fűződik. Gyakorta beutazza a Kárpát-medencét Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Lendváig, Kassától Kolozsvárig, jelen van a szellemi élet fórumain. Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötődésű: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülő hidak (1998), Leletmentés (2000), Műhely Erdélyben (2001), „Transsylvan hősköltemény” (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hűségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetőn (2004), Erdélyi autonómia – európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tető alá hozott gyűjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenő: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirő József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövője (Beke Györggyel; 1991), Sütő András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idők küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)… Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla tudatosította, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai. /Nagy Pál: Méltó köszöntés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./2005. május 18.
Fennállásának 12. évfordulójához érkezett a közel 70 tagszervezetet tömörítő Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége, amely idei tisztújító közgyűlését július 14-e és 17-e között tartja Kassán, Polgár és nemzet címmel, amelynek előadásai és megbeszélései a szórványmagyarság kultúrájának fennmaradását, megőrzését járják körül. A KITÁSZ /amelynek a legtöbb határon túli tagszervezete Erdélyben van/ Hírlevélben jelezte, hogy szervezik a KITÁSZ-antológia megszerkesztését, amelyben minden tagszervezetnek helyet adnak a bemutatkozásra, tevékenységeik ismertetésére. A KITÁSZ közösen a Népi Írók Baráti Társaságával, a budapesti Székely Körrel és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiájával az Erdélyi magyar irodalom Trianon után címmel előadássorozatot szervez az MVSZ Magyarok Házában középiskolás diákok számára, dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke vezetésével. Ennek keretében május 3-án Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos költészete címmel Pomogáts Béla tartott előadást, május 17-én Nagyenyedi Fügevirág címmel Sütő András munkásságát ismerteti N. Nagy Pál József irodalomtörténész, május 31-én Székely János írói életművéről tart értekezést Szakolczay Lajos irodalomkritikus, júniusban pedig 16-án Szilágyi István írói életművét értékeli előadásában Márkus Béla irodalomtörténész. /Antológiát tervez a KITÁSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./2005. május 23.
Május 21-én Kolozsváron tartotta a néhány hete jogi személyként bejegyzett Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) első közgyűlését. A kezdeményező Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Alapítvány (ERMACISZA) ügyvezetője, Egri István, beszámolójában elhangzott, hogy az MCSZESZ-nek hetvenhét alapító tagja van, ezekhez társult most még tizennégy, tehát 91 tagszervezettel számolnak. A közgyűlés állást foglalt a kisebbségi törvény küszöbön álló elfogadásával kapcsolatban: elítéli azt, hogy ilyen fontos kérdésben előzetesen nem kérték ki a civil szféra véleményét, és nem ért egyet a leendő törvény tartalmával, annak jó néhány pontjával. Az MCSZESZ kilenc tagot választott be az igazgatótanácsba. Elnök: Bodó Barna (Temesvár); alelnökök: Szász Zoltán (Kovászna) és Sándor Krisztina (Kolozsvár); tagok még: Fleisz János (Nagyvárad), Nagy Pál (Székelyudvarhely), Csomós Attila (Marosvásárhely), Héjja Botond (Szatmárnémeti), Kelemen Mária Magdolna (Nagyvárad) és Somogyi Attila (Temesvár). /Ördög I. Béla: Magyar nemkormányzati szervezetek összefogása. Megtartotta első közgyűlését a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Elmarasztalta a kisebbségi törvénytervezetet az MCSZESZ, állásfoglalását eljuttatja az RMDSZ csúcsvezetőségéhez és a kormányhoz. Bodó Barna kifejtette: „Az autonómia zászlaját az RMDSZ 1992–93-ban még magasra emelte, majd a szekrény mélyére rejtette. Ezt azonban a magyar társadalom nem fogadta el, így az érdekszövetség társadalmi nyomásra alkotta meg ezt a törvényt, amelynek sajnos rengeteg hibája van.” /Lázár Lehel: Az RMDSZ eljárása ellen lép fel a civil szféra. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./2005. május 28.
1924-ben jelent meg Budapesten az erdélyi magyar novellisztika első antológiája, az Erdélyi történetek, Benedek Elek szerkesztésében. Nyolcvan esztendő múltán helyezi a magyar (főleg a magyarországi) olvasó asztalára az újabb válogatást a műfajnak és irodalmának kiváló ismerője, Nagy Pál. Nem előzmények nélküli ez irányú munkálkodása, ugyanis – miután 1971-ben megjelent a Szeresd az élőket című összeállítás Kántor Lajos gondozásában, majd 1975-ben a Hűséges Mártonka című, kétkötetes gyűjtemény Sőni Pál szerkesztésében -, 1984-ben látott napvilágot Nagy Pál kétkötetes válogatása, az Egyszer mindenkit szólítanak című antológia. 2002-ben Demény Péter szerkesztett hasonló kiadványt, Lassított lónézés címmel. A most megjelent kötet /Erdélyi elbeszélők. A kötet elbeszéléseit Nagy Pál válogatta. Palatinus, Budapest, 2004/ a szerzőket születésük időrendjében szerepelteti. /B.D.: Negyvennégy erdélyi elbeszélő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./2005. június 2.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált Nagy Pál. Bíró Béla ugyanis cikkében a közismert Sütő-hívek között megemlítette Nagy Pál nevét is. Nagy Pál vállalja a besorolást, majd felsorolta azokat, akik Sütő András életművét a magyar irodalom kiemelkedő életművei közé sorolják. Köztük van Illyés Gyula, Fejtő Ferenc, Cs. Szabó László, Gáll Ernő, Csoóri Sándor, Pomogáts Béla, Szász János, Szilágyi Júlia és Egyed Péter. /Nagy Pál: Köszönöm/A Hét (Marosvásárhely), jún. 2./2005. június 11.
Tíz romániai magyar grafikus, Baász Imre, Cseh Gusztáv, Feszt László, Gy. Szabó Béla, Haller József, Kusztos Endre, Nagy Pál, Plugor Sándor, Szabó Zoltán (Judoka) és Újvárossy László alkotásaiból nyílt tárlat május elején, a Római Magyar Akadémián. /Vécsi Nagy Zoltán: Romániai magyar grafikusok alkotásai Rómában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./2005. június 28.
A Hét hetilapban Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányának február 17-én történt közlése után kibontakozott vitát összegezte Parászka Boróka, a lap főszerkesztője. Parászka Boróka mást várt, elemzést, értelmezést. Nem akarja a vitát lezárni. Szerinte nem egy pör zajlott és reméli, előkerülnek új szempontok. Parászka szerint a vitában hallgatott a hazai irodalom, hallgatott a kolozsvári irodalom tanszék, hallgattak az irodalmi lapok szerkesztői, sorolta elmarasztalóan. Elárulta, hogy őt az RMDSZ csúcsvezetéséhez tartozók kérték arra, hogy „ne bolygassuk” a Sütő-ügyet. Parászka szerint helyére kell tenni Sütő életművét, az „önmagába forduló, magyar nacionalizmussal terhes közösségi tudat megtisztításának programjaként”. – Nagy Pál javasolta, hogy Sütő András mellett a Hajdu Győző egykori, huszonöt oldalas feljelentését is közöljék, de Parászka szerint ez szükségtelen. /Parászka Boróka: Sikeres kudarc A Hét (Marosvásárhely), 2005. június 28./