udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
450
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 421-450
Névmutató:
Reményik Sándor
2004. január 5.
Lassan összeáll a kép Olosz Lajosról. Megjelent korábban az Életkép, levelek tükrében (Félig élt élet), és a Hittel, mélységek felett /Olosz lágeréveiről/, most pedig Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003/ látott napvilágot. A kötetet hihetetlen szorgalommal rendezte sajtó alá Kis Olosz Klára, a költő unokája, irodalmi hagyatékának örököse. Hevesi József recenziójában rámutatott arra, jó lett volna a szereplők, nevek, szövegösszefüggések taglalása. Például: Podhorszky Lajos, a nyelvtudós évekig a Sorbonne professzora volt Luis Podhorsky-ként. Nehéz eligazodni a Podhorszky-ak családfáján, mert van lengyel anyanyelvű Podhorsky, van román anyanyelvű szinész-, és svéd tábornok-rokon is. /Hevesi József: Levelek tükrében (Újabb Kis Olosz könyv). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./2004. február 4.
A történelmi Máramarosban a Hollósy Simon Művelődési Egyletnek meghatározó szerepe volt a vidék magyar művelődési életében. A Hollósy Simon Művelődési Egylet az elmúlt napokban baráti találkozóra hívta Máramarosszigetre, a Magyar Házba a többi civilszervezet vezetőit. Zahoránszky Ibolya a HSME elnöke beszámolójából kiderült, a nagy távolság (például Borsabánya és Sziget közt jó 70 km az út), a magas hegyek sem állhatják útját az összetartozás kinyilvánításának. A kórustalálkozók egyik célja éppen az, hogy minden helységben, ahol magyarok élnek, legalább egy kisebb dalkör, éneklő csoport jöjjön létre és működjék. Legutóbb Felsővisó, Borsabánya és Kövesláz kapcsolódott ebbe a mozgalomba. A megbeszélésen Bodnáruk Magdolna, a rónaszéki Apafi Mihály Kulturális Egyesület elnöke tánccsoportjuk sikeréről is beszámolt. Az aknasugatagi Ecker Ferenc az egykori sóbányászok Anna-báljának felélesztéséről beszélt. Horzsa Zsófia, a felsővisói Reményik Sándor Kulturális Egyesület vezetője a Nagy Heródes betlehemes játék felújításának ismertetése mellett külön szólt a magyar oktatás beindításáról. Arról, hogy 44 év után ismét iskolában tanítják a magyar nyelvet a kisvárosban, Kolozsvári Éva tanárnő két csoportban 23 fiatalt oktat a hivatalos tanrend keretében. Az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával a felsővisói RSKE számára két éve megvásárolt egy házat, mely az ottani magyarság újraéledésének gerjesztője lett, ahol immár népfőiskola is működik. A megjelentek elpanaszolták, hogy kellő oda nem figyelés miatt, Nagybocskón megszűnt a korábban kínkeservesen beindított magyar oktatás.(Nem gondoskodtak időben a Szigetre helyezett tanító utódjáról.) A felsővisói római katolikus templomban felújítás közben lefestették és latinnal helyettesítették az eredeti magyar feliratot. Egy olyan templomban, amely 90 éve a magyar kormány támogatásával épült, s ahol ma is jelentős számú magyar hívő imádkozik. Az ügyben nemrég Schönberger Jenő megyés püspökhöz fordultak. /Sike Lajos: Önmagára találó szórványmagyarság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./2004. február 8.
Az V. Reményik Sándor versmondó versenyt rendezi meg a diákok számára a Kolozsvár, Donát negyedi Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület. A verseny február 21-én lesz. /Az V. Reményik Sándor versmondó verseny. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 8./2004. február 23.
Február 21-én ötödik alkalommal rendezte meg a Kolozsvár – Donát negyedi Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület a Reményik Sándor versmondó versenyt, melynek a Református Kollégium adott otthont. Az egyesület nevében Farkas Zoltán elnök elmondta: a verseny következő, nemzetközi szakaszát március 20-án tartják Marosvásárhelyen, oda küldik tovább a kolozsvári megmérettetés legjobbjait. /S. B. Á.: Reményik-versek az egykori Alma Materben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./2004. február 26.
Fehér megyében egyes templomokról már csak múlt időben lehet beszélni. Ilyen az orbói templomrom, a marosszentimrei templom, valamint az alvinci templom romos maradványa. Magyar lélekszám nélkül maradt továbbá Boroskrakkó impozáns temploma, az omladozó sárdi templom, s csekély lélekszámot fogad falai közé a magyarigeni és zalatnai református templom, az abrudbányai római katolikus és református templom, valamint a bizonytalan sorsú verespataki református, római katolikus és unitárius templom is. Mindezek mellett jelenleg Abrudbánya unitárius templomának sorsa a legtragikusabb. Az elmúlt évek során az RTV magyar adása is foglalkozott e templom áldatlan sorsával. Mugurel Sarbu Fehér megye prefektusa megállapította, hogy az életveszélyes főtéri épületet le kell bontani. Györfi Dénes ezért ismétli Reményik Sándor szavait: „Ne hagyjátok a templomot!", meg kell védeni mindazt, ami még talpon áll. /(Györfi Dénes): Egy unitárius templom végnapjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./2004. március 22.
A kolozsvári Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének közös rendezésében került sor márc. 20-án Marosvásárhelyen az immár hatodik alkalommal megszervezett Reményik Sándor munkásságával foglalkozó irodalmi konferenciára és az "Egy lángot adok, ápold, add tovább" címet viselő szavalóversenyre. A minden évben más helyszínen sorra kerülő rendezvény eddigi helyszínei – Kolozsvár, Borberek, Pécs, Szováta és Debrecen – után, most Marosvásárhely következett, jövőre pedig Szegedre vándorol a konferencia. Az irodalmi konferencián Pomogáts Béla, Dávid Gyula, Kántor Lajos és Szabó Zsolt tartott előadást. A szavalóversenyen 20 diák mérte össze művészi erejét. Az ünnepség délután kiállítás-megnyitóval folytatódott, amelyen bemutatták a zsoboki alkotótáborban részt vevő képzőművészek Reményik Sándor munkásságából ihletődött alkotásait. A gálaest keretében adták át az idei Reményik-díjat, amelyet ezúttal Dávid Gyula irodalomtörténésznek ítéltek oda. /Köllő Katalin: Meghallani a költészet szavát. Reményik Sándor-emlékünnepség Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2004. március 31.
A kolozsvári székhelyű Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány idén Marosvásárhelyen szervezte meg Reményik-rendezvényét. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomkritikus emlékeztetett: az ötvenes évek elején Kolozsváron, amikor az egyetemen tanársegéd volt, az irodalomtörténeti tanszéken Nagy István mint friss sütetű, négy elemivel rendelkező irodalomtörténet-professzor Tamási Áront, Bánffy Miklóst, Nyírő Józsefet, Makkai Sándort a szó szoros értelmében száműzte az erdélyi irodalomból. Reményik szerinte a magyar polgárság nacionalista költője volt. Ez a kiátkozás rányomta a bélyegét a Reményik-költészet utóéletére. Még 1958-ban is elítélték az Utunk hasábjain. Ezért is szükségesek az ilyen rendezvények. Nagyon sok erdélyi íróról, költőről a diákság alig tud valamit. Nagy Pálnak komoly fenntartásai vannak a jelenlegi iskolai magyar irodalom oktatásról. Az idei minisztériumi érettségi programban /Érettségi követelményrendszer/ ilyen kifejezések vannak: imitációelv, intertextualitás, narrációs eljárások, deduktív és induktív érvelés stb. Az írókról, művekről, irodalmi folyamatokról, amelyek a nemzeti kultúra szellemi meghatározói voltak a különböző korszakokban, nem esik szó ebben a követelményrendszerben. Az iskolában valami elvont, posztmodern esztétizálás folyik, az írók, a művek csak illusztrációk bizonyos esztétikai tételeknek a magyarázatára. A program szerint az iskolában nem esik szó Reményik Sándorról, Bánffy Miklósról, Makkai Sándorról, Kuncz Aladárról, Nyírő Józsefről, de még Kós Károlyról sem. A huszadik századi magyar irodalomból sem szerepelnek olyanok, mint Kassák Lajos, Szabó Dezső, Illyés Gyula vagy Németh László. A köztudatba mindenképpen vissza kell hozni a méltatlanul elfeledett erdélyi magyar írókat. A magyar irodalomtörténeti oktatásról vitát kell indítani, bevonva a minisztériumot, a kolozsvári egyetem magyar irodalmi tanszékét és az irodalomtörténészeket. A diákokat a kultúrához, a szellemi élet értékeihez, elsősorban a magyar nemzeti kultúra értékeihez kell közel vinni. /Máthé Éva: Egy irodalmi rendezvény margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./2004. május 15.
A sepsiszentgyörgyi Kovács Géza szobrász kisplasztikát mutatta be Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A funkciójukat vesztett vasdarabok, egy elkoptatott lópatkó, harapófogó gyakorta meghatározó elemévé válik sajátos összeállításainak. /Németh Júlia: Tárgytalan tárgyak dicsérete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2004. június 5.
Jún. 4-én gyászruhás emberek gyűltek össze a Házsongárdi temetőben megemlékezni a trianoni szerződés aláírásának napjára. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a szimpatizánsok mintegy 50-en gyűltek össze megemlékezni a magyarság gyásznapjáról. A szervezők részéről Bagoly Zsolt és Soós Sándor elnök vezette az ünnepséget, amelyen gyertyagyújtással és egy perc néma csenddel adóztak Reményik Sándor, Kós Károly, Dsida Jenő, valamint Szász Domokos, Bartók György és Nagy Péter református püspökök sírjánál. /Trianonra emlékeztek a Házsongárdi temetőben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./2004. június 30.
Idén immár negyedik alkalommal rendezték meg a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közművelődési civil szervezetek fórumát Magyarországon, Budakalászon, jún. 18-20. között. A találkozón 86 romániai, szlovákiai, szerbia-montenegrói, horvátországi és bosznia-hercegovinai civil szervezet képviseltette magát. Beszterce-Naszód megyéből hat civil szervezet /Bethlen Egyesület, bethleni Madisz, EMKE – Beszterce, Beszterce Művelődés Alapítvány, óradnai Reményik Sándor Kulturális és Oktatási Központ és a Zselyki Művelődési Egyesület/ képviselői voltak jelen:. A fórum célja, hogy képet nyújtson a civil szféra által végzett kulturális, közművelődési munka jelentőségéről, módszertani és szakmai segítséget kínáljon a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához. /Tóth Edit, Székely Emese: A Kárpát-medencei közművelődési civil szervezetek fóruma. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./2004. szeptember 30.
Szept. 28-án Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában bemutatták Kuppán Mária Futótűz című versgyűjteményét. Szerzője 40. életévén túl kezdett verseket írni, ezek a költemények egytől egyig a szerelemről szólnak. /S. B. Á.: Egy szerelem története. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./2004. november 27.
Anyanyelve Magyar – avagy Teodidactos (1994–2004) címmel rendezték meg Kolozsváron a Báthory István Elméleti Líceum bentlakásának tízéves születésnapját. A fiúbentlakás legöregebb diákja elkészített egy olyan Erdély-térképet, amelyen minden bentlakó diák lakhelye fel volt tüntetve. Versek hangzottak el, nagyrészt Wass Alberttől, Reményik Sándortól, Dsida Jenőtől és még sok más modern és posztmodern magyar költőtől. /Kudor Viola XI. C: Báthory István Elméleti Líceum. Anyanyelve magyar. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2005. január 13.
Wass Albert könyvei tavaly is keresettek voltak a kolozsvári könyvesboltokban, ezzel szemben Kertész Imre művei iránt csökkent az érdeklődés – derült ki a Szabadság végezte körkérdésből. Az erdélyi kortárs szerzők közül Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot és Orbán János Dénest kedvelik, a külföldiek közül Paulo Coelho és Gabriel Garcia Marquez aratott sikert. A kolozsváriak a helytörténeti kiadványok iránt is érdeklődnek. Nyírő József alkotásai kelendőek, Kós Károly, Bánffy Miklós, Szilágyi Domokos, Reményik Sándor művei is népszerűek. Sütő Andrásnak a Neptun Kiadó által piacra dobott műveit is sokan keresték. /Borbély Tamás: Mit olvasnak a kolozsváriak? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./2005. január 30.
Budapesten, a Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök nyughelyéül szolgáló Egyetemi templom kriptájának közelében található Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállításon mutatják be a mélyen vallásos erdélyi Reményik Sándor költőt, születésének 115. évfordulóján. /Az erdélyiség szolgája budapesti kiállításon. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 30./2005. április 11.
Az idén hatodik alkalommal rendezték meg a Reményik Sándor versmondó versenyt a Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület (RSJME), a Stars Alapítvány és a Református Kollégium szervezésében Kolozsváron, a Református Kollégium dísztermében. A hagyományos szavalóverseny mellett az idén zsoltáréneklési versenyt is meghirdettek. /Dézsi Ildikó: Reményik Sándor szavalóverseny. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./2005. április 23.
Megnyílt a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A rendezvényen jelen vannak az erdélyi irodalom és könyvszakma képviselői is. Bemutatkozik a csíkszeredai Pallas- Akadémia Könyvkiadó, moderátor: Kozma Mária. Résztvevők: Marosi Ildikó, Sebestyén Mihály, Egyed Ákos, Egyed Péter, Pomogáts Béla és Kiss Klára szerkesztő. Reményik Sándor Összes versei című kötetének bemutatóján Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó igazgatója és Tarr Kálmán, a Kálvin Kiadó igazgatója lesz jelen. /Teljében a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 23./2005. május 28.
A két világháború közötti hazai magyar írótársadalmat az Erdélyi Helikon szabad íróközösség mint a kor legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása tömörítette. Az 1926 és 1944 között nyaranta legtöbbször Kemény János marosvécsi kastélyában vendégeskedő 55 író emlékét akarta/akarja megőrizni az öt éve, br. Kemény Miklós által alapított marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány. A 2000 májusában hivatalosan bejegyzett alapítvány /elnöke Adamovits Sándor/ 2001-ben emlékezett az Erdélyi Helikon írói közösség megalakulásának 75. és Kemény János halálának 30. évfordulójára. A rendezvénysorozat az erdélyi történelmi családokat tömörítő Castellum Alapítvány Kemény János emlékestjével kezdődött, ahol az alapítvány elnöke, Adamovits Sándor méltatta Kemény János életét és munkásságát. Ezt követte a budapesti bemutatkozó est a Magyarok Házában. 2003 elején mutatták be a Marosi Ildikó és Adamovits Sándor által válogatott, Nagy Miklós Kund szerkesztette A Mecénás – Kemény János és a Helikon – című emlékalbumot. Ebben az évben a Castellum irodalmi estjén Vita Zsigmondra emlékeztek, részt vettek azon az ünnepségen, melyen a marosvécsi általános iskola felvette a Kemény János nevét és Brassóban, bemutatták Csutak H. Levente képzőművésznek az 55 helikonistáról készült grafikáit. Ugyancsak 2003-ban emlékeztek Kemény János születésének 100. évfordulójára. A maroshévízi középiskola névadó felvette Kemény János nevét. Megjelent Adamovits Sándornak A Helikon házigazdája című, Kemény Jánosról készült összeállítása (kismonográfiája). Az Erdélyi Helikon írói már nem élnek. Emlékük őrzésére az alapítvány megszervezte a helikoni leszármazottak találkozóját Marosvécsen. 2004-ben a hagyományápolás új formáját vezette be az alapítvány a negyedévenként megrendezett Helikon-estek sorozattal, melyeken olyan helikonistákra emlékeztek, akiknek kerek évfordulójuk volt. Ebben az évben is folytatják a Helikon-estek sorozatot. Az elsőn Gulácsy Irénre emlékeztek halálának 60. évfordulóján, ezt követik a Makkai Sándor, Reményik Sándor és Molter Károly-emlékestek. /Adamovits Sándor: Csendes ünneplés. A Helikon-Kemény János Alapítvány öt éve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./2005. május 30.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és Essig József, a Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány elnöke kezdeményezésére május 28-án Kolozsváron, az evangélikus püspökségen megalakult az 1944 karácsonyán mártírhalált halt kolozsvári evangélikus lelkész nevét viselő Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. A püspök bevezetőjében ismertette a kulturális műhely Dávid Gyula által összefoglalt célkitűzéseit. Járosi Andor az 1944-es zsidótörvények idején a keresztyén hit erejével szállt szembe a gyilkos erőkkel, próbálta menteni az üldözötteket. Antal Margit tanárnő Járosi Andor az igaz ember címmel tartott előadást nagyapjáról. A Járosi-kép elmélyítéséhez járult hozzá Gaal György és Fazakas Csilla, valamint dr. Lőwi Károly, aki részleteket olvasott fel Lőwy Dániel A téglagyártól a tehervonatig. A kolozsvári zsidóság története című könyvéből. Június 19-én Járosi Andor leszármazottai átvehetik az egykori evangélikus lelkészt megillető, a Yad Vashem által adományozott, igaz embereknek járó kitüntetést. /Németh Júlia: Megalakult a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./2005. szeptember 10.
Cs. Gyimesi Éva vállalta a radikális kritikai magatartást. Olyan megkérdőjelezhetetlennek számító szellemi mintákkal szállt vitába, mint például Kós Károly és Reményik Sándor erdélyiség-koncepciója. Kimutatta, hogy a transzszilvanizmus az önfeladás ideológiája, amely jellegzetesen értelmiségi találmány, és nem ad választ azokra a problémákra, amelyek a köznapi embert foglalkoztatják. De vitája támadt azokkal is, akik Gaál Gábor második világháború utáni tevékenységét próbálták rózsaszínűre festeni. Amikor sokan magyar egyetem indítását akarták, Cs. Gyimesi Éva nem értek egyet velük. A nyolcvanas években beadványokat fogalmazott annak érdekében, hogy a magyar szak végzettjeinek ne a Kárpátokon túl kelljen franciát, oroszt és testnevelést tanítaniuk. Cs. Gyimesi hetvenes-nyolcvanas években írt könyveiben – Találkozás az egyszerivel (1978), Teremtett világ (1983), Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (megj. 1990, valójában 1988) – a naprakész elméleti tájékozottságot saját rendszerbe foglalta. Ő volt az első, aki a romániai magyar irodalomtudományban elméletileg is megalapozta, miért fontos a műközpontúság. Cs. Gyimesi Éva nem csupán kritizál, hanem épít is. A hatvanéves Cs. Gyimesi Éva legalább hat fontos könyvet írt. A fentebb említettek mellett a Gyöngy és homok (1992), a Colloquium Transsylvanicum (1998), a Kritikai mozaik (1999) címűt. /Balázs Imre József: A kritika felelőssége. Cs. Gyimesi Éva hatvanéves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./2005. október 4.
Negyed százada ünnepelnek templombúcsút Újszentesen a római katolikusok az egykor tisztán református községben. A templomot a legsötétebb vallásellenes időszakban építették. Az akkori előírás szerint újat emelni csak régi lerombolása árán volt szabad. Például, miután elárasztották vízzel Orsovát, megengedték, hogy az új városban felépítsék a régi templomot is. Ezt használták ki az Újszentesre települt sztancsófalvi római katolikusok, akik úgymond költözéskor a templomukat is magukkal vitték. Természetesen csak papíron, mert a valóságban egyetlen tégla sem került a régiből az új falába. Az azonos anyanyelv és kultúra egyetlen nagycsaláddá formálta a község minden magyar ajkú lakosát. Az újszentesi templombúcsún bemutatkozott a dettai kórus. A búcsús mise végén Sinka Károly érdemes színművész, a temesvári Csiky Gergely Állami Színház volt igazgatója Reményik Sándor, Bartalis János, Szemlér Ferenc életművéből szavalt. Az ünnepi szentmisét szeretetvendégség követte, a dettai Búzavirág néptánc együttes szórakoztatta a közönséget. /(Sipos): Újszentesi búcsú – örömünnep. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./