udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
328
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 301-328
Névmutató:
Szilágyi Domokos
2006. november 6.
Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójára emlékeztek a hét végén Szatmárnémetiben. A Hozzon egy szál virágot című megemlékezést az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezte a költő Ravensburg sétányon álló emlékszobránál. „Egy nemzedék nevelkedett Szilágyi Domokos versein, prózáin, műfordításain, s ez arra kötelez minket, szatmárnémetieket, hogy fejet hajtsunk életműve előtt” – mondta Muzsnay Árpád. Az EMKE alelnöke szerint nem kellett volna Szilágyi Domokos szekusmúltját nyilvánosságra hozni mindaddig, amíg az ügyet szakemberek nem vizsgálják ki, és bizonyítékok birtokában nem döntenek arról, hogy a költő jelentései valóban ártottak-e valakinek. Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójáról korábban a nagysomkúti szülői háznál, valamint a későbbi lakhelyeiként ismert Magyarláposon és Batizon is megemlékeztek. /Szilágyi Domokosra emlékeztek Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./2006. november 25.
Mi lesz veled, szépirodalom? – ez a kérdés uralta a Pallas-Akadémia Kiadó november 22-i estjét a marosvásárhelyi Bernády Házban. A két irodalomtörténész főszereplő hosszú utat vállalt a vásárhelyi olvasók kedvéért. Pomogáts Béla Budapestről, Bertha Zoltán Debrecenből jött Erdélybe. Az alkalmat újabb könyvük megjelenése szolgáltatta. Mindkettőjük kötete erdélyi fogantatású, mindkét kiadvány a Pallas-Akadémia rangos Bibliotheca Transsylvanica sorozatának jelentős darabja. Bertha Erdélyiség és modernség című tanulmánygyűjteménye az 50., Pomogáts Magyar ezredforduló (Felelősség Erdélyért, III.) című nemzetpolitikai jegyzetválogatása az 51. a sorban. A kiadó főszerkesztője, Kozma Mária írónő az erdélyiek régi, hűséges barátaiként, a könyvműhelyükhöz szorosan kapcsolódó szerzőkként mutathatta be őket. Az irodalomtörténészek lehangolónak tartják a magyarországi valóságot. Az írótársadalom mára háttérbe szorult vagy önként visszavonult. A politikusok nyomultak a helyükbe, az önös érdekek, a pénz, a hazugság dominál. Bertha Zoltán sárospataki születésű, debreceni lakos, budapesti egyetemi tanár, annak a nemzedéknek a jeles képviselője, amelynek tagjai még a múlt rendszerben rendszeresen járták hátizsákkal Erdélyt, s hozták a könyvet, egyebet, amire az itteni magyaroknak szüksége volt. Számos könyvet, dolgozatot írt erdélyi írókról, költőkről: Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bálint Tiborról, Szilágyi Domokosról, Páskándiról. És a régebbiekről, például Tamási Áronról, Kós Károlyról, Derzsi Sándorról és így tovább. Pomogáts Béla irodalomtörténészként folyamatosan jelenteti meg jelentős tanulmányait, könyveit, a Magyar Írószövetség egykori elnökeként, az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnökeként nemzetpolitikai kérdésekhez is rendszeresen hozzászól. Mostani kötete, a Felelősség Erdélyért immár harmadik cikkgyűjteménye. 1998 és 2000 között napvilágot látott jegyzeteit adta közre. /(nk): Irodalomtörténészek Erdélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./2006. december 19.
December 16-án a Brassai Sámuel Líceumban a Kolozsvár Társaság Végtelennel játszó véges címmel szervezett emlékműsort Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulóján. /Ferencz Zsolt: „Végtelennel játszó véges” = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./2007. április 11.
Nemrég megjelent Magyarországon Szilágyi Domokos új kötete /Lám, egymást érik a csodák, Cerkabella Könyvkiadó, 2006./ A kiadvány első pillantásra gyerekkönyvnek néz ki, de mindenkihez szól. Szilágyi Domokos gyerekversei, verses meséi igazi értéket és minőséget nyújtanak minden irodalombarátnak. /Sándor Boglárka Ágnes: Egy kis meggyőzés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./2007. május 15.
Május 14-én kezdődött Csíkszeredában román–magyar dokumentumfilm-fesztivál, a Film.Dok, melynek keretében más műsorok is lesznek, így Szilágyi Domokos-vitaest. A vitaestet megelőzően két, Szilágyi Domokosról szóló filmet is láthatnak a nézők: D. Nagy Veronikának a Román Televízió magyar adásában már bemutatott Szembehalál című alkotását, illetve Maksai Ágnes Az utolsó maszek című dokumentumfilmjét. A május 14–20. között zajló fesztivál versenyprogramjában, hat kategóriában összesen 52 dokumentumfilmet vetítenek. /Horváth István: Ügynökvitás Film. Dok-rajt. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./2007. május 15.
Kántor Lajos legújabb, második kapu-könyvét (A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század. Korona Kiadó, Budapest, 2006) május 16-án mutatják be Kolozsváron. A szerző „apokrif kerekasztala” köré olyan személyiségeket idézett meg, akik ma már nincsenek közöttünk, de számba jöhetnének az Erdély Szellemi Nagyfejedelemség megalakításakor – Kós Károlytól Illyés Gyuláig, Szilágyi Domokostól Nagy Lászlóig, Gáll Ernőtől Balogh Edgárig, Bálint Tibortól Ligeti Ernőig, László Dezsőtől Méliusz Józsefig vagy Szabédi Lászlóig. Meg persze Bethlen Gábor, a nagyságos fejedelem. Felbukkannak az asztal körül olyanok is, mint George Cushing, a londoni egyetem egykori tanára, a magyar irodalom angolra fordításának napszámosa, Szabó T. Attila, Cs. Szabó László, Bibó István és sokan mások. A szerző első kapu-könyve: A kapu. Ház, utca, város (ország). Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2004./Tibori Szabó Zoltán: Asztalgazda és főkapun jött vendégek szeánsza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2007. május 17.
Május 17-én Szilágyi Domokosról készült dokumentumfilmek kapcsán lesz kerekasztal-beszélgetés Kolozsváron, a Film.Dok helyszínén. A költőről szóló két dokumentumfilm: B. Nagy Veronika Szembehalál című alkotása, illetve Maksai Ágnes Az utolsó maszek című dokumentumfilmje. /Horváth István: Kényes téma Szisz ügynök múltja. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./2007. május 19.
Kolozsváron a Korunk Galériában megnyílt Szabó Vilmos festészeti kiállítása. A tárlatnyitón Boér Ferenc színművész Szilágyi Domokos-verseket olvasott fel. /Ö. I. B. : Szabó Vilmos tárlata a Korunknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./2007. június 1.
Kiosztották a Román Írószövetség Kolozsvári Fiókjának 2006-ra szóló díjait, négy magyar író is kitüntetésben részesült. A négy díjazott: Balázs Imre József („Kacsó Sándor-díj”: Avangárd az erdélyi magyar irodalomban, esszék), Sigmond István („Az év könyve”-díj: Varjúszerenád , regény, illetve Csókavész , novellák), Egyed Péter („Szilágyi Domokos”-díj: 23 buborék, versek), és Demény Péter („Bálint Tibor”-díj: Visszaforgatás. /Írószövetségi díjazottak – 2006. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./2007. június 2.
Nem tudom elképzelni, hogy ugyanaz a kéz írta a verseket és a jelentéseket – reagált Bogdán László író a kolozsvári Tranzit Házban, a Video-Pontes Stúdió vetítésén. Az utolsó maszek címet viselő, Szilágyi Domokosról készült portré- és dokumentumfilm forgatókönyvíró-rendező párosa, Marius Tabacu és Maksay Ágnes munkája kiegyensúlyozott: jól dokumentált, bemutat részleteket az életműből, megszólaltat családtagokat, pályatársakat. Tibád Levente is úgy nyilatkozott: még most is vannak kételyei a történettel kapcsolatosan, nem egyszer arra gondol, hogy ezek a jelentések akár hamisítványok is lehetnek. Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár véleménye szerint hiba lenne a rendelkezésünkre álló dokumentáció alapján valamilyen következtetést levonni, az értelmezés szerinte még hátravan, előbb ismerni kellene minden információt. /Köllő Katalin: Az utolsó maszek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./2007. június 4.
Maksay Ágnes és Marius Tabacu a Film.dok fesztiválon vetített Az utolsó maszek című dokumentumfilmjét mutatták be a hét végén a kolozsvári Tranzit Házban. Stefano Bottoni történész tavaly szeptemberben ismertette Szilágyi Domokosnak a Szekuritátéval fenntartott kapcsolatáról szóló kutatását, melyből kiderül, a költő Balogh Ferenc fedőnéven jelentéseket írt a titkosrendőrségnek. A 70 perces film nem foglal állást a kérdésben, a döntést a nézőnek engedi át. A vetítést követő beszélgetésen elhangzott: eldöntetlen, hogy Szilágyi Domokos alku vagy kényszer hatására cselekedett-e, akár bizonyítékok hamisítása is előfordulhat. /Burus János Botond: Kulcs Szisz rejtélyéhez. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./2007. június 7.
Idén a tordai könyvvásáron két magyar szerző könyvét is bemutatták. A tordai születésű Keszeg Ágnes által illusztrált, Lám, egymást érik a csodák című Szilágyi Domokos gyermekverses kötetével, valamint Suba László képzőművész könyvének román változatával, az Olaritul din Turda alkotással ismerkedhettek meg az érdeklődők. A Szilágyi könyvet Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke, illetve Blényesi Noémi magyar szakos tanár mutatta be. /Ladányi Emese Kinga: Két magyar kötetet mutattak be a tordai könyvvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./2007. június 11.
Szilágyi Domokos szimpóziumot tartottak Kolozsváron, a Láthatatlan Kollégium és a Tranzit Alapítvány által elindított Beszélgetések a pártállami diktatúráról Emberi piramis című sorozat első vitanapján, június 9-én. A Szemből, halál című film levetítése után Láng Zsolt, Szilágyi Júlia és Stefano Bottoni beszélgetését Könczei Csilla moderálta. A dokumentumfilm megszólaltatta Péterffy Irént, akinek elítéléséhez Szilágyi terhelő adatokat szolgáltatott a titkosszolgálatnak. „Fáj. Nem az, hogy rólam írt, hanem az, hogy neki így kellett élni” – vallja a filmben az egykor közeli barát, Péterffy Irén. „Péterffy a börtönben is szabadabbnak érezte magát, mint Szilágyi egész életében, aki általunk nem ismert körülmények között jelentést írt a barátairól, Irénről is. Segít megérteni valamit, amiről mindnyájan sokat olvastunk, a szabadságot” mondta Szilágyi Júlia. Könczei Csilla felvetette, Szilágyi Domokos lelepleződése nagyon nagy traumát okozott. „A saját lelkiismeretével küzdő költő képe hitelesnek tűnik Szilágyi esetében. Hogyan tudjuk megemészteni ezt az egészet?” – kérdezte. Selyem Zsuzsa író szerint a vitanapok célja, hogy „józanul, minél értelmesebben, minél ítéletmentesebben próbáljunk viszonyulni egy olyan kérdéshez, amely befolyásolja az erdélyi magyar társadalom életmódját. ” /Stanik Bence: Emberi piramis Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./2007. augusztus 6.
Hetvenedik születésnapja előtt beszélgetett Kántor Lajossal, a Korunk folyóirat főszerkesztőjével a lap munkatársa. Kántor Lajos pályafutása összefonódott a patinás kiadvánnyal. Huszonévesen lett a Korunk irodalmi rovatának vezetője, 1990-től a lap főszerkesztője. Szerinte a lap Dienes-féle korszaka, az 1926-os indulástól egészen ‘28-29-ig, amíg Gaál Gábor át nem vette a lapot, ez a legértékesebb hagyomány. A legelső lapszám egyik szerzője a legnagyobb veszélynek a fasizmust és a bolsevizmust jelölte meg. 1957-es újraindulása után a szerkesztőség ki volt szolgáltatva a politikai körülményeknek, akkor nagyon sok elmarasztalható szöveg jelent meg. A ‘60-as évek közepétől lehet új periódusról beszélni, a kultúrpolitikában a ‘70-es évek elejéig-közepéig javuló légkör érvényesült. Kántor szerint a mai Korunk már nem tekinthető sem baloldalinak, sem jobboldalinak. Nem szempont a szerzők pártszimpátiája. Arra vigyáznak, hogy a folyóirat ne legyen színtere aktuálpolitikai összecsapásoknak. Kántor Lajos /Kolozsvár, 1937. augusztus 7./ író, irodalomtörténész és -kritikus, szerkesztő, művészetkritikus. Az 1990-es években óraadó tanár a Babes-Bolyai Egyetemen, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanszékvezetője (1994-98). 1979-ben Kolozsváron megszerezte az irodalomtudományok doktora, 2001-ben Budapesten az MTA doktora címet. Társszerzője (Láng Gusztáv mellett) a máig alapmunka Romániai magyar irodalom 1945-1970-nek (1971), irodalomtörténeti tanulmányainak témái többek közt József Attila, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Reményik Sándor, Szabédi László, Szilágyi Domokos. Legújabb könyvei: Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007); Az Idő Vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Kalligram, Pozsony, 2007). /Stanik Bence: Helyet adni annak, ami érték. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./2007. augusztus 15.
Szilágyi Domokosról, a Szekuritáté által beszervezett költőről készített Szemből, halál címmel készített filmet B. Nagy Veronika, a Román Televízió magyar adásának főmunkatársa. Elmondta, hogy a legnagyobb kortárs költőként tisztelte Szilágyi Domokost. Ezért is volt döbbenetes számára, amikor kiderült, hogy még diák korában beszervezte a Szekuritáté, és többek között az ő jelentéseit is felhasználták egyik diáktársa, Péterffy Irén elítélésekor. B. Nagy Veronika eredetileg nem is Szilágyi Domokosról akart filmet készíteni, hanem magáról Péterffy Irénről, akit tíz évre ítélték el 1959-ben – többek között azért -, mert nem volt hajlandó ellenforradalomnak nevezni az 56-os magyar forradalmat. Ebből öt évet börtönben is töltött. Az ő engedélyével elkezdte tanulmányozni a kikért dossziéját, amiben szerepeltek egy bizonyos Pavelnek és Balogh Ferencnek a jelentései is. Balogh Ferencről kiderült, hogy valójában Szilágyi Domokos. Ekkor megálltak a portréfilm munkálatai, hirtelen nem is tudta, hogy mit kezdhetne a történettel. Azután nyilvánosságra került minden. A költő volt élettársa a történésszel /Stefano Bottonival/ együtt kiadott közösen egy közleményt, melyben leírták, hogy Szilágyi Domokost valóban beszervezte a Szekuritáté. Péterffy Irén ekkor tudta meg, hogy ki valójában Balogh Ferenc. Épp ezért ez a dokumentumfilm B. Nagy Veronika számára egy életre szóló élmény, különleges emberekkel ismerkedhetett meg. Péterffy Irén, akit nem tudnak beszervezni, éveken át börtönben ül, ennek ellenére is azt mondja, hogy nem Szilágyit kell elítélni, hanem a főbűnösöket megkeresni: azokat, akik arra kényszerítették, hogy jelentéseket írjon róla. /Erdős Zsófia: Szemből, halálra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./2007. szeptember 26.
A kolozsvári Korunk folyóirat szeptemberi számát az ügynököknek és áldozatoknak szentelte. Csapody Miklós fűzte reflexióit a szegedi Péter László Az én besúgóim című dokumentum kötetéhez. Az igazság olykor fájdalmas, mégis tartozunk vele önmagunknak és az utánunk következőknek, így például a Szilágyi Domokos-dosszié nyilvánosságra hozásával. Szilágyi Domokos a kortárs költészetet megújító, tragikus sorsú nemzeti hősből, tragikus sorsú költővé vált. Tófalvi Zoltán A Páskándi Géza-dosszié című írásával volt jelen a folyóiratban. Jó másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdődjön a múlt tényszerű feltárása. A szerkesztő archívuma címmel Kántor Lajos emlékezett a folyóiratnál eltöltött évtizedeire. Személyes tapasztalatok nyomán született Cseke Péter Szekusok és poloskák című írása. A történelem sóhivatala – Az ügynökkérdés és a múltfeltárás görbe tükre a címe Gyarmati György tudományos pontossággal összeállított tanulmányának. Ugyancsak a magyarországi titkosszolgálatok módszereire világít rá Elszigetelni, lejáratni című, dokumentumokkal kiegészített vallomásában Ilia Mihály. /Németh Júlia: Ügynökök és áldozatok a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./2007. szeptember 27.
Kevesen tudják: az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események előjátéka Szatmárnémetiben zajlott le. A teherautókon ide hozott szekus verőlegények provokációját azonban nem vette fel sem a magyar, sem pedig a román lakosság. Így azonkívül, hogy a főtéren felborítottak néhány magyarországi rendszámú kocsit (mert szerintük „a rohadt bozgorok ide jöttek saját nemzeti ünnepüket megülni!”) és megbotoztak pár itteni kokárdás magyart, egyéb alig történt. Szatmárnémetiben a magyarok meg akarták koszorúzni Balcescu, a román forradalmár emlékművét, de a melegítő ruhába öltözött szekusok megakadályozták őket. A megvertek közt volt Hegedüs Pál, a csipkegyár főmérnöke. Néhány napja a Poesis Napok keretében a románok megkoszorúzták a magyar költők köztéren lévő szobrait is, így a Kölcseyét, Petőfiét, Dsida Jenőét és Szilágyi Domokosét. Viszonozni kell ezt a gesztust. /Sike Lajos: Román virág Kölcseynek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./2007. november 2.
Folyamatosan pusztul az Erdély Pantheonjaként ismert kolozsvári Házsongárdi temető, amelyben legalább 60-70 sírt kellene műemlékké nyilvánítani. A temető történelmi részében körülbelül 400-500 nagyon régi, többnyire magyar sírhely létezik, közülük némelyik több mint 400 éves. Az 1585-ben alapított Házsongárdban nyugszik többek között Brassai Sámuel polihisztor, Apáczai Csere János pedagógus, Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Jósika Miklós írók, Bánffy György, Erdély főkormányzója, Kós Károly építész, Mikó Imre történész, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász és Szilágyi Domokos költő. Gaal György kolozsvári helytörténész, a Házsongárd Alapítvány elnöke szerint az 1960-as évektől kezdődött a nagyfokú pusztítás a temetőben. A sírkert védetté nyilvánítása érdekében már több próbálkozás történt. A rendszerváltás előtt Balogh Edgár erdélyi magyar író, publicista és Jakó Zsigmond történész próbálta elérni a hatóságoknál, hogy vegyék védelmükbe a sírkertet, de sikertelenül. 1989 után ismét kérték a kolozsváriak, hogy több kripta kerüljön fel az országos jelentőségű műemlékeket tartalmazó listára, de hasztalanul. Gaal György szerint a leghatékonyabb védelmet az nyújtaná, ha a temetőnek már a XIX. század végén kialakult történelmi részét lezárná a kolozsvári polgármesteri hivatal, és megtiltaná az ottani nyughelyek kiváltását. /Folyamatosan pusztul Erdély pantheonja, a Házsongárdi temető. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./2007. november 9.
A táncház Magyarországon alakult ki széki mintára. 1977-ben onnan származott vissza Erdélybe: először Kolozsváron indult be, majd rövid időn belül Csíkszeredában, Vásárhelyen és más városokban, emlékezett Könczei Csilla a vele készült interjúban. Olyan korszakban jött létre, amikor nem létezett gyülekezési szabadság, ezért felértékelődött a társadalmi szerepe. A szeku különösen figyelte a magyarságot, a kisebbségieket, nem tudta eltűrni a táncház létét, ezért dolgozott ki stratégiákat arra, hogy az alulról építkező jellegét megszüntesse. Könczei Csilla elmondta, édesapja soha nem beszélt otthon arról, hogy bevitték a szekura, megfenyegették, kihallgatták, talán azért, hogy óvja családját. A suttogások szintjén lehetett tudni, hogy táncházasokat is bevittek. A táncházról sokan jelenthettek, ezt mutatják azok az iratok, amelyeket Könczei Csilla nyilvánosságra hoz a Transindexen közzétett „szekus-blogján”. A szekusok nem egyszerűen a táncház betiltását, hanem az emberi kapcsolatok megmérgezését és a közösségek szétverését célozták meg. Végül a kolozsvári táncházat azért szüntették be 1984-ben, mert rájöttek: a hivatalosan elfogadott vonulatba való bevonási kísérlet kudarcba fulladt. Azonban a szekusok elérték, hogy az akkori táncházasok az 1980-as években szinte mind kimentek Magyarországra. A Tranzit Alapítvány és a Láthatatlan Kollégium által kezdeményezett „Az emberi piramis” elnevezésű projektben nyilvános beszélgetésekbe kezdtek: a diktatúra piramisjellegét, és az azon belül kialakult szerepeket akarják értelmezni. Nem egyformán oszlanak meg a bűnrészességek, a felelősségek. Könczei Csilla mikroszkopikus látleletet szeretne nyújtani a kisebbségi társadalom egy korszakáról. Számára visszatetsző volt, hogy a Szilágyi Domokos-ügyben csak Szilágyi Domokost nevezték meg besúgóként, mert ő halott, nem tud reagálni. Könczei Csilla /sz. Kolozsvár, 1963. júl. 14./ adjunktus a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészkarának magyar néprajz és antropológia tanszékén. 1986-ban végzett a BBTE magyar–angol szakán, 2004-ben doktorált ugyanott néprajzból és etnológiából. Kutatási területei: táncelmélet, nem verbális kommunikáció, vizuális kommunikáció, reprezentációelmélet, kulturális és nembeli kisebbségek, újabban szekusdossziék. /Benkő Levente: A diktatúra emberi piramisa. Interjú Könczei Csilla néprajz- és szekusdosszié-kutatóval. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./2007. december 18.
Nem lehet egyenlőségjelet tenni minden fedőnevet viselő jelentéstevő közé. A családja miatt megzsarolt ifjú, vagy a börtön kínjait elviselni már képtelen elítélt és az önszántából jelentgető besúgóvá vált törtető között óriási a különbség. Szükség van a kutatásra, akkor is, ha az igazság fájdalmas lehet. A legnagyobb megrázkódtatást a Stefano Bottoni kutatásai nyomán nyilvánosságra került Szilágyi Domokos dosszié jelentette. A költő, a rendkívüli formaművész megmaradt, a nemzeti hős eltűnt. Egy egész közösség megszenvedte a hiányt. Kérdés, hogy csak azokat az informátor-listákat teszik elérhetővé, amelyekben számukra már érdektelen nevek szerepelnek? Az utóbbi hónapok hozadéka, hogy a megfigyelők szervezetüket tovább működtetik. Mára nem az információszerzés a fontos, a besúgó ügynök helyét a befolyásolási ügynök foglalta el. Kísért a gyanú, hogy a hajdani jelentéstevők bármikor hadrendbe állíthatók. /Németh Júlia: Miért? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./