udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
280
találat
lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 271-280
Névmutató:
Takács Éva
2005. július 9.
Július 8-án megnyílt a Csíki Székely Múzeumban a Hagyományos népi mesterségek Csíkban című alapkiállítás. A székely ezermesterek élete elénk tárul ezen a kiállításon. A nyolc gazdagon berendezett terem betekintést nyújt Csík és a népviseleti jellegzetességeibe. A megnyitón dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató méltatta a gyűjteményt, majd fellépett a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. /Takács Éva: Gazdag örökségünk kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./2005. július 15.
Idén első alkalommal jelentett gondot a Bolyai Nyári Akadémia anyagi hátterének idejében való előteremtése – jelentette ki Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, a legnagyobb Kárpát-medencei pedagógus-továbbképzőről tartott sajtótájékoztatón. A Bolyai Nyári Akadémia főhetének 26 tanfolyamára július 18-tól kerül sor hat helyszínen: Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Segesváron, Szovátán és Orsován. A főhét tanfolyamaira 600 hallgatót várnak, többségüket Romániából, 130 résztvevő érkezik az anyaországból, Felvidékről, Vajdaságból és Kárpátaljáról. A 137 előadó mintegy 60 százaléka magyarországi, a hazaiak a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Egyetem, valamint a Bukaresti Egyetem tanárai. A Bolyai Nyári Akadémia hallgatói oklevelet kapnak az RMPSZ-től, valamint egy román nyelvű tanúsítványt arról, hogy a minisztérium által elismert továbbképzőn vettek részt. Mivel azonban ez a továbbképző nem akkreditált, kreditpont nem jár érte. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./2005. július 22.
Felsősófalván megkezdődött a XI. Székelyföldi Tánctábor. A táncosok közül többen már családdal, gyerekeikkel jönnek. Magyarországról csoportok jöttek, Vajdaságból pedig a Csalóka zenekar. A gyerekeknek külön tartanak táncoktatást. /Takács Éva: XI. Székelyföldi Tánctábor, Felsősófalva. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./ 2005. július 30.
A Riehen Egyesület keretében. Bakó Klára és Mezey Ildikó képzőművészek vállalták fel azoknak a gyerekeknek a tanítását, akik a képzőművészet különböző ágazataiban valami szépet szeretnének alkotni. Idén harmadik alkalommal szervezte meg a Műterem-tő tábort. A gyerekek munkáiból minden évben kiállítást rendeztek. /Takács Éva: Műterem-tő: az alkotás öröme. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./ 2005. szeptember 2.
Kálmán Ungvári Zsófia lemondása után ideiglenes jelleggel Bondor Istvánt bízták meg a Hargita megyei főtanfelügyelői tisztség betöltésére. Bondor közölte, továbbra is főtanfelügyelő-helyettes Costea Constantin, és ugyanilyen funkcióba került Bartolf Hedwig. Megjelent a minőségjavítási és -biztosítási törvény. Szeretné megerősíteni a szaktanfelügyeletet. Szükség van az oktatás menedzsmentjére. Bondor nagyobb autonómiát akar biztosítani az iskolaigazgatóknak. Fontosnak tartja az anyanyelvi iskolahálózat fenntartását és működtetését. /Takács Éva: Az oktatás minőségének javítására törekszünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./2005. szeptember 23.
Sok élményben volt része annak a 17 diáknak, akik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Mákvirág-díját nyerték el tavaly: augusztus 1–26. között Oxfordban tökéletesíthették angol nyelvtudásukat. A táborozás költségeinek egynegyedét sikerült hazai forrásokból előteremteni, a többit anyaországi támogatók biztosították, jelezte Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke. Az idei Ezüstgyopár-díjasok között hat olyan diák van, aki tavaly is megyéje legjobb tanulója volt. A díjakat szeptember 24-én adják át Szovátán, az elnökségi ülés után. – Burus Botond főtitkár elmondta, a Bolyai Nyári Akadémián 884 hallgató és 172 meghívott előadó vett részt. /Takács Éva: Idén is Mákvirág. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./2005. szeptember 24.
Közösség és idegenek a témája annak a konferenciának, amelyet szeptember 23-24-én tartanak a Sapientia–EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karának szervezésében Csíkszeredán. Budapesti, debreceni, erdélyi egyetemek és tudományos intézmények neves előadói és kutatói történelmi, régészeti, irodalmi, statisztikai és matematikai szemszögből vizsgálják a közösségek és idegenek viszonyát. A konferencia szervezője, Bangha Imre elmondta, hogy a Kárpát-medencében az utóbbi időben különös jelentőséget nyert az a kérdés, hogy a magyarság kivel érez közösséget, kit tekint magáénak és kit idegennek. /Takács Éva: Közösségek és idegenek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./2005. szeptember 29.
Huszonöt éve hunyt el Márton Áron püspök, életművére emlékezett a lap. Ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. A legkeményebb időkben, az ötvenes és hatvanas években is valamiféle biztonság hatotta át (a börtönben sínylődő, illetve háziőrizetbe kényszerített) Márton Áron egyházkormányzását. A kormányzására bízott egyházmegyék életét rendíthetetlenül a megtartás jegyében irányította, római egyházpolitikai kapcsolataiban a „régebbi évjáratot” képviselte. Megőrizte a Róma iránti engedelmességet, a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utáni sajátos „keleti politikával” nem tudott maradéktalanul azonosulni. „A Szentszékről mindig a legmélyebb fiúi tisztelettel nyilatkozott, sohasem bírálta mások előtt – írja róla Jakubinyi György, Márton Áron harmadik püspök-utóda. – De élt a szentpáli evangéliumi szabadsággal: az illetékeseknek mindig megmondta, ha szerinte tévesen mérik fel helyzetünket. Egy esetnek tanúja voltam, amikor egy Gyulafehérvárra látogatónak fordítottam. Ezzel magyarázom azt is, hogy élete végén Márton Áron hatszor lemondott, de a Szentszék – a segédpüspök kérésére – nem fogadta el lemondását. Dr. Jakab Antal segédpüspök érvelése az volt, hogy a jelen helyzetben még mindig szükség van a kommunista állammal szemben Márton Áron nevére és tekintélyére. Amikor 1980. február 5-én utolsó lemondását szerkesztette, fordítónak engem hívott át – folytatja vallomását Jakubinyi érsek. – Kijelentette: azért mond le, mert betegsége miatt már nem látja át az ügyeket; nevében más ne intézkedjék, hanem mentsék fel a püspökség alól és az utód majd intézkedjék a saját nevében. Ezúttal elfogadták lemondását. Ekkor mutatkozott meg előttem teljes emberi és életszentsége nagyságában – a betegágyban fekvő – Márton Áron: súlyos lelki szenvedést okozott neki a személyes meggyőződése és az Ostpolitik által rá kényszerített magatartás ellentéte, de »sorkatonaként« engedelmeskedett a mindenkori »hadiparancsnak«. Márton Áron mindvégig hű maradt papszentelési, püspökszentelési ígéretéhez, engedelmeskedett Szent Péter mindenkori utódának.” /Jakabffy Tamás: Márton Áron huszonöt éve „otthon”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./ 1980-ban az utolsó pillanatban mondták vissza a temetésre megrendelt autóbuszokat, hogy Székelyföld, a szülőföld küldöttsége ne vehessen végső búcsút püspökétől. Erdély nagy püspöke egész életútjával, helytállásával, hitéhez, elveihez való hűségével érdemelte ki az emberek tiszteletét, szeretetét. Az emberekét, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Márton Áron 1932-től Kolozsváron egyetemi lelkészként dolgozott, és nemsokára útjára indította az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot. 1938. augusztus 14-én lett a gyulafehérvári egyházmegye apostoli kormányzója, XI. Piusz pápa 1938. december 24-én Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. Rövid idő után egyházmegyéje kettészakadt, a püspök Gyulafehérváron maradt. A II. világháború idején bátran kiállt a zsidóüldözések ellen. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban, papszentelés alkalmával mondott beszédében felemelte szavát a deportálások ellen, másnap írásban is megtette tiltakozó nyilatkozatát. A háború után a vallásellenes intézkedéseket, a zárdák, kolostorok, egyházi iskolák államosítását Márton Áron nem hagyta szó nélkül, tiltakozó leveleire azonban sohasem kapott választ. Hívei testükkel óvták, élő láncot alkotva körülötte bérmaútjain. 1949-es felcsíki bérmaútjáról és a somlyói búcsún való részvételéről ma is legendákat mesélnek. Nemsokára azonban letartóztatták, és hat év börtön, majd tizenegy év házi őrizet következett. A felajánlott kompromisszumokat nem fogadta el. /Takács Éva: 25 éve halt meg Márton Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./ Van-e ma olyan meghatározó, nagy alakja az erdélyi magyarságnak, akire egyszer majd úgy lehet emlékezni, mint Márton Áronra? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. Márton Áron megítéléséhez nem kellettek a távlatok. Ő már életében szimbólummá vált. Szólt a fasizmus és a kommunizmus ellen, a nemzeti elnyomás ellen. A püspök áldozatok árán emelkedett ki a korából. /Gazda Árpád: Márton Áronok híján. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./2005. október 20.
A romániai magyar kisebbség oktatásának helyzetéről tartottak tanácskozást október 17–18-án Aradon a magyar főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, valamint azok a tanfelügyelők, tanárok, akik a szórványmegyékben a magyar oktatásért felelnek. A tanácskozást Kötő József államtitkár és Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Osztályának főigazgatója szervezte, jelen volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Lászlófy Pál, a minisztérium részéről pedig Görbe Péter szakoktatásért felelős tanácsos, Kacsó Bodó Gabriella, a tankönyvekért, valamint Fodor Dóra Andrea, a magyar nyelv és irodalom tanításáért felelős tanácsos. Bondor István Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, hogy kiépül a kisebbségi oktatásról szóló adatbázis, amelynek alapján kidolgozzák a magyar oktatás stratégiáját. A szórvány gondja a szakemberhiány mellett a létszám alatti osztályok működése, illetve hiánya, valamint az új iskolarendszer kialakítása során veszélybe kerülő iskolák kérdése. Megoldásként a kistérségi iskolaközpontok létrehozása körvonalazódik a dévai szórványkollégium, illetve az aradi Csiky Gergely Iskolaközpont mintájára. – Régi kérés, hogy magyarul írott tankönyvekből tanulhassanak a diákok. /Takács Éva: Tanácskozás az anyanyelvű oktatásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./ Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a rendszeres találkozás nagyon fontos, mert az anyanyelvi oktatásnak vannak olyan sajátos problémái, amiket közösen kell megoldani. A tankönyvhelyzet idén is változatlan, a tanulók csak decemberben jutnak hozzá a magyar tankönyvekhez, akkor sem mindegyikhez. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint is szükség van szakmai találkozókra. Matekovits Mihály hangsúlyozta, a decentralizálásra nagyon oda kell figyelni, különös hangsúllyal a kisebbségi kérdésekre. /Kiss Károly: Minőségi anyanyelvi oktatást! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./2005. október 21.
Több mint egy hónapja megkezdődött a tanítás, és a magyar tannyelvű iskolákban tanuló gyerekek jó részének nincsenek tankönyveik. Évek óta késnek a románból fordított tankönyvek, amikor pedig a pedagógusok kezükbe veszik, többnyire elborzadva teszik le. Ilyen volt a harmadik osztályosok számára készült környezetismeret könyv, nemcsak helyesírási hibával volt tele, hanem fogalmazási hibákkal is, nem beszélve a szakkifejezések torzításáról. A megoldást magyarul írott tankönyvek jelentenék, de a tanügyi tárca legutóbbi tankönyvkiadás-támogatási pályázatán nem lehetett magyarul írott tankönyvekkel pályázni. Nemrég két fórumon is terítékre került a magyar nyelvű tankönyvek kérdése. Előbb Szovátán a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezett tanácskozást ebben a témakörben, majd a magyar nyelvű oktatásért a különböző megyékben felelő szakemberek találkozóján is keresték a megoldási lehetőségeket. Az elkövetkező hónapokban a tankönyvkiadóknak fel kell készülniük a pályázaton való részvételre. Ehhez a tankönyvfordításokon kívül saját kiadványokra is nagy szükség van. /Takács Éva: Magyarul írott tankönyvekre van szükség. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./2005. október 28.
Partnerségi együttműködési kapcsolatot teremtett a csíkszeredai Napocska Óvoda és a makói Újvárosi Óvoda. A makói óvónők Csíkszeredába látogattak. Az együttműködési megállapodásban szerepel a pedagógusok szakmai tapasztalat- és információcseréje, nemzetközi rajzverseny megszervezése, hagyományőrző és egyéb kulturális rendezvények szervezése. /Takács Éva: Testvéróvodák együttműködési tervei. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./2005. október 29.
Nemsokára egy éve annak, hogy a csíkszeredai sokgyerekes szülők elhatározták, egyesületet alakítanak azzal a céllal, hogy közösséget hozzanak létre, melynek keretében egymást és másokat is segíthetnek. – 2004 novemberében tartottuk első nagycsaládos találkozónkat, emlékezett Dánél Sándor, aki hét gyermeket nevel. Karácsonykor megtartották a nagycsaládosok karácsonyát. A sokgyerekes családok közössége havonta rendszeresen találkozott, júniusban történt a bejegyezés Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért néven. Dánél Sándor az elnök. Előadókat hívnak meg. Az egyesület célja, hogy fölmutassa a nagycsaládok értékeit, ugyanakkor felvállalja a sokgyerekes szülők érdekvédelmét. Egyesületüket baráti szálak fűzik különböző erdélyi, magyarországi és Kárpát-medencei hasonló egyesületekhez. Október 15-én egyesületük tagja lett a Magyarországon bejegyzett Kárpát-medencei Családszervezeteknek, amely 2004-től tagja az Európai Nagycsaládos Szervezetnek. /Takács Éva: Számukra a gyermek az érték. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./2005. november 14.
November 13-án ért véget Gyergyószentmiklóson, a Szent Benedek Tanulmányi Házban az Erdélyi Háló, a katolikus szervezetek, csoportok ez évi országos találkozója. A háromnapos rendezvény összefoglaló címe: A hit öröme az élet öröme, fő előadó dr. Puskás Attila volt. A találkozóra Magyarországról is érkeztek. /(Takács Éva): Erdélyi Háló-találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./2005. november 15.
A régióban a bányaipar hanyatlásával megszűnt a geológiai kutatás, a szakemberek szétszéledtek. A geológusok azonban továbbra is szeretik a szakmájukat, ezért találkoznak évente. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozót nemrég tartották Csíkszeredában. Zólya László, a találkozó egyik főszervezője mesélte, hogy 1997–98-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozó geológusok szervezték meg az első találkozót, akkor még elsősorban a székelyföldi kollégáknak. Azóta minden évben megrendezik a már komoly szakmai fórummá vált és nemzetközivé szélesedett konferenciát. Az első öt évben Sepsiszentgyörgy adott otthont a találkozónak, idén második alkalommal Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen beszélték meg a szakmai kérdéseket a résztvevők. Több anyaországbeli és távolba szakadt kolléga is eljön. A plenáris ülésen bemutatott hat előadás, valamint a tudományos ülésszakokon előadott 29 dolgozat a Székelyföld geológiájával, a környezetvédelemmel foglalkozott. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozó szervezői között szerepel a Pro Geologia Egyesület, amelyet nemrég jegyeztek be Csíkszeredában. Zólya László beszámolt arról, hogy az a geológus találkozónak és más rendezvényeknek háttérintézménye lesz. 1878-ban jelent meg a Székelyföld geológiája és geológiai térképe című kiadvány. Ezt követően nem jelent meg átfogó geológiai kötet a Székelyföldről. Az itteni geológustársadalom egy részének régi álma, hogy kiadjon egy könyvet a XXI. század ismeretszintjén erről a vidékről. A kötet összeállításához, a pályázáshoz háttérintézményre van szükség. A másik cél: Székelyföld kőzet- és ásványvagyonából reprezentatív kiállítási anyag összegyűjtése. Tervezik szakkönyvtár létrehozását is. /Takács Éva: A geológus szakmát nem lehet figyelmen kívül hagyni. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./2005. november 18.
A Caritas Szolgáló Jelenlét a Társadalomban elnevezésű nyílt hét keretén belül november 17-én két avatóünnepséget tartottak Csíkzsögödön és Csíksomlyón. Felavatták a csíkzsögödi Manó Tanoda speciális oktatási intézményt, ahol értelmi sérült gyerekek oktatása folyik. A speciális oktatás Csíkszeredában 2003-ban kezdődött az óvodai oktatás beindításával, ezt követte 2004-ben az iskolai csoport létrehozása. Kezdetben két külön épületben folytak a tevékenységek Somlyón és Zsögödben. A 2005-ös tanévtől egy épületbe került a két intézmény. A zsögödi épület renoválásra szorult, ezt helyi támogatók segítségével és Németországban élő magánszemélyek adományaiból sikerült fedezni. Jelenleg a Manó Tanodának becézett intézményben 8 óvodás és 14 iskolás gyerek tanul. Csíksomlyón a műemlék Kalot-épület Kós Károly tervei alapján készült el 1942–1943 között. Az erdélyi Kalot-mozgalom székhelyeként épült fel azzal a céllal, hogy a Csíki-medence fiataljainak találkozási és képzési központja legyen. A kommunista időben az épületet államosították és nagyrészt üresen állt. 1997-ben szolgáltatta vissza az állam, és azóta szerves része a Caritas-létesítménynek, a Jakab Antal Tanulmányi Háznak. 2003. február 4-én a Kalot-épület nyugati szárnya rövidzárlat következtében leégett. Az elmúlt három év folyamán ezt az épületrészt a Caritas saját erejéből és széles körű összefogás eredményével újraépítették, ismét működhetnek itt a Caritas-irodák. Az újjávarázsolt épület szentelésén jelen volt Tamás József püspök, Ráduly Róbert polgármester, valamint Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke. /Takács Éva: A Manó Tanoda és a Kalot-épület avatása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./2005. november 18.
Évek könyve címmel jelent meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 15. születésnapján az összefoglaló kötet, amely visszatekintés és összegzés, az együttes sikertörténetének számbavétele. Szó van benne a táncházmozgalomról, a prímástalálkozókról, az utánpótlás neveléséről is. Az Évek könyvét november 17-én Ferenczes István és Szatmári László mutatta be Csíkszeredában, az együttes egykori és mai vezetői társaságában a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes születésnapi ünnepségsorozata nyitányaként. Az emlékezés fénypontja a Pakulárnóta bemutató előadása volt. /Takács Éva: Tizenöt éves a Hargita együttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./2005. december 6.
Levélben fordult a megyei önkormányzathoz és a felcsíki katolikus papokhoz Darvas Kozma József csíkszeredai plébános, címzetes esperes, ebben a megyei tanács által az egyházaknak kiutalt pénz elosztási módját kifogásolta. Az elmúlt években a törvény alapján az egyházak kaptak támogatást. 98 000 katolikus él Alcsíkon és Felcsíkon, négyezer valahány református, ezerszáz unitárius és 74 evangélikus, hétezer valahány ortodox. Arányosan a katolikusokat 88 százalék illette volna meg, nem 50 százalék alatti összeg, amit adtak. Borboly Csaba alelnök terjesztette elő a különböző vallási felekezetek támogatására szánt összegekről szóló tervezetet. Szokásjog, hogy minden évben egy-egy régió egyházai kapják a pénzt. Ebben az évben Csík került sorra. Az egyházvezetők úgy értesültek, hogy 2 milliárd lej szétosztásáról van szó, közben év eleji költségvetésben csak 1,2 milliárd lejt hagytak jóvá. Ugyanakkor az operatív vezetőség úgy döntött, hogy az ortodox egyház részére is kell fordítani az összeget, mert ahhoz, hogy Bukarestből a magyar egyházak részére tudjanak igényelni támogatást, gesztust kellett tenni. Ezért az összeg 10 százalékát az ortodox egyháznak adták, a többit az egyházvezetők egyezségével arányosan osztották szét. /Takács Éva: Az egyházaknak szánt pénz elosztásáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./2005. december 12.
Tizenharmadik alkalommal osztották ki a Julianus Alapítvány díjait december 10-én Csíkszeredában. A kisebbségi sorsban élő magyarság védelmében, nemzeti önazonosságunk megőrzésének szolgálatában tett munkásságáért idén Nemeskürty István budapesti irodalomtörténészt, Léstyán Ferenc nyugalmazott gyulafehérvári vikáriust, Makovecz Imre magyarországi építészt, Kasza József vajdasági politikust, Mézes Rudolf felvidéki írót és Perka Mihály csángóföldi történelemtanárt tüntették ki. /(sz.): Julianus-díjak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./ Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke a számok tükrében ismertette a Julianus-díjak eddigi, 13 éves történetét. 1993 óta 74 cselekvő magyart tüntetett ki az alapítvány, közülük 57-en a történelmi Magyarország területén élnek és dolgoznak: 36-an Erdélyben, 15-en Magyarországon, 4-en Felvidéken, 1-1 kitüntetett pedig Kárpátalján és Délvidéken. 17 kitüntetett szétszórtan él a világban. Perka Mihály szabófalvi történelemtanár és néprajzkutató laudációját Deáky András mondta el. A díjátadás után egy perc néma felállással adóztak a résztvevők a tavalyi díjkiosztás óta elhunyt két kitüntetett, Atzél Endre és Jan Mulder emlékének. A díjkiosztó ünnepséget a Szentegyházi Gyermekfilharmónia nagysikerű előadása zárta. /Takács Éva: Kiosztották az idei Julianus-díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./2005. december 16.
A szakközépiskolák diákjai számára külön szerveztek általános műveltségi vetélkedőt. Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő felkarolta a kezdeményezést, és októberben pályázatot hirdetett egy József Attila életéről és munkásságáról szóló vetélkedőn való részvételre. Hargita megyében 30 szakközépiskolájából mindössze 6 iskolából neveztek be a pályázatra. Az iskolák képviselői december 15-én mérték össze tudásukat Székelykeresztúron, a Zeyk Domokos Szakközépiskolában. Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg a szakközépiskolás diákok vetélkedőjét. /Takács Éva: Szakközépiskolások vetélkedője. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 16./2006. január 19.
Nehéz évet kezdett a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. A magyar költségvetés már tavaly alaposan megnyirbálta a pénzügyi forrásokat, most pedig még kevesebb pénzt szán a romániai magyar oktatásra. Lászlófy Pált, az RMPSZ elnöke rámutatott, kiépített intézményrendszerük, ami a négy központból és a megyei szervezetekkel való állandó kapcsolattartásból áll, nyilvánvalóan működési költségekkel jár. Ezt eddig biztosította a magyar Oktatási Minisztérium. A fejlesztéseket az Illyés Közalapítvány és az Apáczai Közalapítvány vagy a Pro Professione Alapítvány segítette. Most történt meg először, hogy a támogatást két részben és nagyon későn adták. A státustörvényből származó támogatások is egyre csökkennek. A 2005-ös évben már csak 143 erdélyi pedagógus élhetett a törvény adta előnyökkel, míg 2004-ben még 600. A 2005-ös évi szakkönyvvásárlás is eltolódik. Amikor „lendületben az ország” és „dübörög a gazdaság”, akkor nem lehet olyan helyzetben, hogy azzal takarékoskodjon, ami távlatilag nagy kárt okoz a nemzeti közösségnek. Az RMPSZ hazai és külföldi vállalkozókhoz fordult anyagi segítségért, közülük a MOL Románia támogatja őket. Azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy a hiányt fedezzék. A Bolyai Nyári Akadémia nagyon sikeres volt, ugyanúgy a Mákvirág-program, aminek keretében már 30 diákot tudtak táborba vinni és kitüntetni. A magyarországi támogatás lehetővé tette eddig az évközi továbbképzést. Közel 3000 pedagógus részesült folyamatos képzésben az egész magyarlakta területen. Erre az évre viszont nem kaptak semmit. A magyar Oktatási Minisztériumban titkársági szintre csökkentették a Határon Túli Magyarok Főosztályát. /Takács Éva: Támogatni kellene az RMPSZ működését. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 19./