udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1777
találat
lapozás: 1-30 ... 1201-1230 | 1231-1260 | 1261-1290 ... 1771-1777
Névmutató:
Bethlen Gábor
2015. április 8.
Örökségünk őrei a döntőben
Az RMDSZ Fehér megyei szervezete által kezdeményezett Fogadj örökbe egy műemléket vetélkedő döntőjét tartották meg múlt csütörtökön a Bethlen Gábor Kollégium Tornatermében.
A rendezvényt Szőcs Ildikó igazgató nyitotta meg, bemutatva a zsűrit és a vendégeket: Winkler Gyula EP-képviselőt, Hegedüs Csillát, az RMDSZ főtitkár-helyettesét, a Kulturális Főosztály vezetőjét, Lázár Emőke és Fodor Brigitta tanárnőket, Horváth Enikőt, az iskola főkönyvelőjét. Ladányi Árpád megyei RMDSZ elnököt és Kerekes Hajnal ügyvezető elnököt, aki 2012-ben bejelentette a vetélkedő indítását.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)2015. április 11.
Petrovits István és Fazakas Tibor tárlata Vajdahunyadon
Közös alapra építve
Tematikáját és formavilágát tekintve igen színes tárlat nyílt meg e héten a vajdahunyadi képzőművészeti galériában. Petrovits István, háromszéki szobrász és Fazakas Tibor, barcasági születésű, de immár vajdahunyadinak tekinthető grafikus ismeretsége, barátsága fél századdal ezelőtt szövődött, amikor a marosvásárhelyi Művészeti Líceum padjaiban együtt tanulták a véső és ecset kezelését Izsák Mártontól, Barabás Istvántól, Hunyadi Lászlótól és sok más neves képzőművésztől. Jó pár esztendő eltéréssel aztán mindketten a Bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Akadémián csiszolták tehetségüket. Útjaik azonban szétváltak: Petrovits István hazatért Sepsiszentgyörgyre, Fazakas Tibor azonban már a kolozsvári Pedagógiai Főiskola elvégzése után Vajdahunyadra kapott kinevezést. – Hosszú évekig nem találkoztunk. Aztán 1989 után egyre gyakrabban nyílt lehetőségünk részt venni magyarországi alkotótáborokban. Itt találtunk ismét egymásra, és az utóbbi, Bugacon megszervezett tábor alkalmával született meg e vajdahunyadi kiállítás ötlete – ismertette a távolra nyúló előzményeket a házigazda szerepét betöltő művésztárs.
A két alkotónak nem csupán életútja haladt más-más irányba, de kifejező-eszközeik is merőben eltérnek egymástól. Petrovits István a monumentális szobrászatban talált megfelelő eszközt, teret, formát az önkifejezésre. Fazakas Tibor pedig leginkább a szabályos formákba zárt op-artban jeleníti meg gondolatait, meglátásait. Alkotásaik azonban érdekes módon harmonikusan illeszkednek egymáshoz – talán a mindkettejük életét, munkásságát meghatározó marosvásárhelyi évek nyoma fedezhető fel bennük
– Úgy gondoltam, Vajdahunyadra mindenképp a középkorhoz, reneszánszhoz kötődő alkotásokkal illik jönni, ezért került itt kiállításra Hunyadi Mátyás mellszobra, illetve a Régizene fesztivál díja, ami egy kisplasztika, úgyszintén egy Szent György-ábrázolás is. Itt van még egy köztéri szobromnak is a mása, a sepsiszentgyörgyi megyei kórház udvarában felállított Meg nem született gyermekek emlékműve – mutat a kiállított alkotásokra Petrovics István. A szobormások, kisplasztikák között pedig színes, diópáccal és akvarellel készült női aktok díszítik a falakat. – Ezek tulajdonképpen szobor-tervek, vázlatok, fekete-fehér rajzok, amiket utólag különböző technikával kiszíneztem, így váltak önálló képpé – magyarázza a művész. A képek lényegre törő formái, a megjelenített gesztusok egyértelműen utalnak az alkotó szobrászkezére, -szemére. Sőt, székely lelkére is. Szilaj életerő feszíti a formákat, de bennük rejlik a lélek minden rezdülése. Olyan kéz és olyan lélek rajzolta, formázta e műveket, mely Bethlen Gábort, Kós Károlyt, Szent Lászlót és a magyar történelem sok más kiválóságát hívta elő kőből, fából, bronzból. Kisplasztikákban örökítve meg Kodály, Bartók, Kőrösi Csoma Sándor, Mikes Kelemen, Sütő András, Kríza János és Erdély számos nagy szülöttjének emlékét is.
A lelki nagyságot, székely életerőt sugárzó alkotásokhoz sajátos módon illeszkedik Fazakas Tibor mértani formákba öntött világa. Alkotásaiban ott lappang a feszültség, a fények, árnyak játéka, az örök fekete-fehér ellentét, melyet újabban egy-egy véletlenszerű arany, ezüst vonalvezetéssel old fel a művész. – Amióta nyugdíjban vonultam egyre kevesebbet használom a körzőt, vonalzót, egyre kevésbé ragaszkodom a kötött formákhoz. Minden évben egy-egy új technikával kísérletezem. Az utóbbi időben arany és ezüst festékkel rajzolok, teljesen szabadjára engedve a kezem. Az így kialakuló formákat színezem a magam meglátása szerint: templommá, virággá stb. Új technikaként alkalmazom a gyűrt papírt is. Ez egészen izgalmas kísérlet. Egyszerű fehér papírból alakulnak ki a különböző formák, melyeknek a gyűrődések térhatást biztosítanak. Természetesen a klasszikus op-art sem szorult háttérbe. Az utóbbi időben a sakktábla-szerű ábrázolás kerített hatalmába és sokat foglalkoztam a háború–béke, a harang-, a kehely-ábrázolással – mutat alkotásaira Fazakas Tibor, aki ezúttal is teljesen új munkákkal állt a vajdahunyadi közönség elé.
A két művész egymásra találása remélhetőleg nem merül ki e közös tárlatban. Petrovits István már meghívást kapott egy dévai bemutatkozásra is és a székelyföldi települések illetve európai nagyvárosok mellett idővel talán felénk is otthonra talál néhány székely lelkű Petrovits-plasztika.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)2015. április 12.
Három észak- erdélyi megye orgonatája
Erdély szerte jóformán nincs olyan nap, hogy több helyiségben és több helyen, több alkalommal ne mutatnának be értékes könyveket. Ezért nem mindegy, egy- egy bemutatásra kerülő könyvet, hol és milyen körülmények között mutatnak be.
Talán ezért határozott úgy Erich Türk előadóművész, egyetemi oktató, hogy a „Die Orgellandschaft dreier nordsiebenbürgischer Landkreise: Cluj, Sălaj und Bistriţa- Năsăud. Három észak – erdélyi megye orgonatája: Kolozs, Szilágy és Beszterce – Naszód megye” című könyvét a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében mutatja be.
A könyvről
A környezet és a könyv tartalma, tálalása igen csak bizonyítja, nemes anyag kerül bemutatásra. Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Felelős kiadó: Bíró Annamária, Magyar anyanyelvi szaklektor: Enyedi Pál. A térképeket készítette: Radu Nebert. Könyvterv és műszaki szerkesztés: Virág Péter. Borítóterv Unipan Helga munkája.
A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ, a Communitas Alapítvány.
20×22 cm keménykötésű könyv mélyzöld színű, mely rendkívül jól kiemeli a fehér betűsort. A 298 oldalas könyv 8 évi szorgos kutatómunka eredménye.
Az Előszóból idéznék néhány gondolatot: „Az orgonatájak kutatása egyrészt a kulturális örökség megismerésének része, ugyanakkor orgonisták és orgonaépítők számára is nagyon hasznos tudni, hogy hol találhatók egy bizonyos építő művei, vagy egy bizonyos történelmi stílusra jellemző hangszerek. Jelen dolgozat nem utolsósorban az egyházaknak válhat hasznára, hiszen tulajdonukat behatóbban megismerhetik, és helyesebben értékelhetik. Az egyházakban szolgáló orgonák a hazai zenetörténetnek igen érdekes tanúi.”
Bár az épületek, a régi festmények restaurálása során a műemlékvédelmi szabályokat betartották, a műemlék orgonák esetében sokszor szakszerűtlen hozzáállás figyelhető meg. A három megyében 209 orgona található, azaz a Romániában létező orgonák 15%-a. A rendkívül gazdag tartalommal és képanyaggal rendelkező könyv komoly kutatómunka eredménye. A Bevezetés című fejezet az észak-erdélyi orgonatáj jellegzetességeire, és a pozitívok történetére reflektál.
„A falusi templomokban gyakran találhatók pozitívok, 4-8 regiszteres kisorgonák.” Barokk stílusú pozitívok hosszú ideig kedveltek voltak.
Az Észak- Erdélyi orgonaépítészet története-című fejezet az erdélyi orgonakultúra kezdeteibe nyújt betekintést. Ismeretlen mesterek 1800 előtt készült pozitívjairól olvashatunk. A XVIII- XIX. század német, barcasági, nagyváradi, dél-erdélyi, székelyföldi, osztrák, helyi mesterek munkáit ismerhetik meg az olvasók. Az iparosodás hatására orgonagyárak alakultak ki. Például Franz Rieger (1812- 1885) által alapított cég nemzetközileg is elismertté vált. „1900-ban a Rieger Testvérek nevű gyárnak 200 alkalmazottja volt, és egy leányvállalata Budapesten. A cég 1890 és 1918 között több mint 50 orgonát épített a mai Románia területén.” 1930 után a cég tevékenysége ismét fellendült, Dél- Amerikába, Kínába, Dél- Afrikába szállítottak hangszereket.
„A stílus gyors átalakulásának idejében, a 20. század elején, valójában a régió nagy orgonagyárai biztosították az erdélyi orgonatáj kapcsolatát a korszerű európai orgonaépítéssel. Különösen Angster, Rieger és Wegenstein bizonyították, hogy a nagyipari előállítás nem zárja ki a jó minőséget. A helyi mesterek kis műhelyei különböző minőségben dolgoztak, inkább vidéki, konzervatív stílusú hangszereket építettek.”
A szerző a XX. században készült orgonákról is érdekes elemzést ad. Az észak- erdélyi orgonatáj a 20. század elő felében- című fejezetben a szerző rámutat arra, hogy a háború utáni korszak politikai, társadalmi változásai hatással voltak az orgonakészítésre is.
Az észak-erdélyi orgonatáj a 20. század második felében- című fejezetben az orgonaépítészetben bekövetkezett változásokról olvashatunk értékes gondolatokat. „Wegenstein üzemének, Románia egyetlen nagy orgonagyárának a tevékenysége egy 1944-es bombatámadást követően gyakorlatilag megszűnt, és a vasfüggöny szinte lehetetlenné tette a külföldi orgonaépítők igénybevételét.” Az új hangszerek építőjeként megemlíti a nagyváradi Szabó Gy. Lászlót (1908-1985), aki 32 hangszert készített. Műemlékvédelem, import- orgonák és új művek 1989 után című fejezetből kitűnik, hogy a 21. században is készültek a korszerű orgonaépítés elvein alapuló orgonák. Külföldről több használt orgona került Erdélybe (ajándékként vagy előnyös vétel eredményeként). Értékes információk birtokába jut az olvasó a Statisztika és következtetések, illetve a Függelékben megjelent Irodalomjegyzék és források, Személy- és cégnévjegyzék, Helységnévmutató adatainak a tanulmányozása során.
A rendkívül igényes kivitelezésű könyvben 270, e nemes hangszerről készített képet, több térképet tekinthetünk meg.
A könyvbemutató
Bíró Annamária, a kiadó vezetője hangsúlyozta, hogy az orgonák az egyházak tulajdonában maradtak. Felekezetileg korrektek akartak maradni. Arra törekedtek, hogy minden felekezet orgonája szerepeljen a kötetben. Kétnyelvű kötetben gondolkodtak, magyar és német nyelvű kiadásban. Figyelmet fordítottak a képek elhelyezésére, hogy ne törje meg a szöveget. Erich Türk kifejtette, hogy tájegység alapján három megye orgonáit ismerhetjük meg. A kutatás erőssége, hogy levéltári forrásokat használtak. Adatok az egyházi levéltárakban is megtalálhatók. Főleg hangszeri szempontokat vettek figyelembe. Az alkalmazott rendező elv: az orgonákat építői köré csoportosították. Képet alkothatunk az orgonaépítők munkásságáról. Jelrendszerbe rögzítették az orgona jellemzőit. Megjegyezte, hogy nehéz fényképezni az orgonát. A könyvben közölt statisztikai adatokból kiderül, a három megyében 209 orgona található. Felekezeti megoszlás szerint 143 református, 34 római katolikus, 13 unitárius, 5 baptista, 5 világi termek, 4 német evangélikus, 2 magyar evangélikus, 2 ortodox, 1 adventista templomokban találhatók. A tanulmányozott megyékben az orgonák többsége, 85%-a száz évnél idősebb. Építési év szerint 1700-ban 1 orgonát készítettek, a legtöbbet 1851-1918 közti időszakban (120). Amint a szerző megjegyezte az orgonák több mint fele nem használható, vagy nem szól, sok a hiba, a hamis hang. Az orgonáknak dokumentációs értékük van. A restaurálásuk során, a dokumentáció alapján kell eredeti állapotba hozni. A gyülekezeteknek prioritásaik vannak. Az orgona restaurálása nem az első prioritás. Potyó István karnagy kiemelte, hogy az orgona a szentszövegeket kísérő hangszer. A liturgia ünnepélyességét fejezi ki. A kötet az orgona szerepét, fontosságát mutatja be. Több mint 200 helység barangolása során elénk tárul a közösség élete is.
A kötetben elmélyedve, az olvasó elgondolkodhat azon, hogy tájainkon fellelhető kulturális értékekről szóló kutatások, mennyire jutnak el azokhoz, akiknek döntő szerepük kellene, legyen a kulturális örökség védelmében. Megfogalmazható a kérdés, vajon tudatában vannak, melyek azok az értékek, amiket az évszázadok során az itt lakó és alkotó nemzetiségek idők folyamán kitermeltek, nem csak maguknak, hanem azoknak is, akikkel együtt békességben akarnak élni. Ha elgondolom, milyen helyeken fordult meg Erick Türk fényképezőgépével megörökítve a látottakat, annak érdekében, hogy mindezt kötet formájában tárja a nagyérdemű olvasó elé, akkor csak örülni tudok az értelem diadalának, mely a jelekből ítélve tájainkon is létezik.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro2015. április 14.
Gyulafehérvár patinája
Felújítják a székesegyház tornyát
Az ezeréves gyulafehérvári püspökség, későbbi érseki székesegyház déli tornyának renoválásában a budapesti Teleki László Alapítvány segíti az érsekséget a SEE (South East Europe) finanszírozási keret örökségvédelmi programján keresztül.
A vissza nem térítendő támogatás értéke 377 ezer lej, a végeredménytől azt remélik, hogy a tornyot sikerül még szorosabban bekapcsolni az idegenforgalmi vérkeringésbe.
A Szent István király által alapított erdélyi püspökség, majd az 1991-ben érseki tartomány rangjára emelt egyházmegye székhelyeként a Szent Mihály-székesegyház évről évre turisták tízezreit vonzza. Egy évvel ezelőtt adták át déli kapuját, ezúttal pedig a tornyot renoválják. A hányattatott sorsú székesegyházban temették el többek között Hunyadi Lászlót, Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt is, bár a sírokat a történelem folyamán többször is feldúlták. Sírboltjában 11 erdélyi püspök nyugszik.
A székesegyház annak az ókeresztény templomnak a helyén épült, melyet mintegy ezer évvel ezelőtt Szent István király alapított, és amely valószínűleg a Vata-féle pogánylázadáskor pusztult el.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. április 16.
Kapcsolatépítés iskolák között
Székelyföldi és szórványbeli diákok találkoztak
Négy tanintézmény diákjai erősítették meg az eddigi kapcsolataikat, illetve létesítettek újakat a múlt hét folyamán. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum több osztályközössége a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont diákjaival, míg a Székely Mikó Kollégium tanulói a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium fiataljaival találkoztak az Iskola másként hét alatt.
Az első kapcsolatfelvétel a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum és a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont között öt évvel ezelőtt történt, azóta egy generáció már elballagott a tanintézményekből, az akkor még kicsiknek számító tanulók ma már tizedik osztályosok. A közösségi oldalakon ápolt kapcsolattartás azonban személyes találkozást is megkívánt, így kerekedett útra a dévai diákok egy kisebb csapata, hogy háromszéki barátaikkal együtt töltsenek néhány napot. Első nap a Kolumbán Laura tanárnő által vezetett osztállyal közös tevékenységeket folytattak, másnap reggel pedig Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke fogadta irodájában a dévai fiatalokat. Ezt követően kulturális programokban vettek részt, színházi előadást, múzeumokat tekinthettek meg Sepsiszentgyörgyön.
Ugyancsak ez alatt a hét alatt a Mikes Kelemen Elméleti Líceum és a Székely Mikó Kollégium hatodikos, illetve hetedikes diákjai háromnapos szórványkörutat tettek, így nem csak kapcsolatépítés, hanem történelmünk színhelyeinek megismerése is szerepelt programjukban. A fogarasi, gyulafehérvári és dévai várak mellett Piski történelmi jelentősége sem maradt ki a tanulmányi bemutatókból, illetve a Gyulai család által létrehozott arborétumban is sétálhattak a háromszéki tanulók.
Tervek szerint a közeljövőben a tanintézmények felújítják együttműködési szerződéseiket és bővebb tevékenységi lajstromot dolgoznak ki.
„Az Összetartozunk Székelyföld–Szórvány program keretében az elmúlt években számos kezdeményezés valósult meg: műemlékprogramok, templomfelújítás, emlékévek, konferenciák, könyvadományok, kirándulások, közös rendezvények, de főként az ilyen és ehhez hasonló személyes találkozások adnak lehetőséget arra, hogy a fiatal generáció tagjai megismerjék egymást, betekintést nyerjenek egymás hétköznapjaiba, barátságok alakulhassanak ki közöttük” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának vezetője.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. április 17.
Kelet és Nyugat között az Erdélyi Fejedelemség
Az Erdélyi Fejedelemség létrejöttéről, annak az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom közötti helyzetéről, politikai állapotáról, aranykoráról és hanyatlásáról tartott előadást Oborni Teréz, a Kós Károly Akadémia meghívottja. Folytatódott az időutazás, amely a kezdetektől érkezett el a 16-17-ik századokig, az Erdélyi Fejedelemségig. A Kós Károly Akadémia történelmi előadássorozatának csütörtöki meghívottja, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa Oborni Teréz volt, aki egy órás előadásában három szempontból járta körül a múltnak ezt a szeletét: a Porta szemszögéből, a Magyar Királyságból nézve, valamint az erdélyiek szempontjából, ahogy ők maguk definiálták magukat, mint önálló állam az Erdélyi Fejedelemség.
Mit jelentett a fejedelemség léte? Egyrészt török vazallus állam volt, de a magyar államiság őrzője is ugyanakkor, az összenemzeti politikai érdekek képviselője, a nemzeti kultúra őrzője. Erdély a török birodalomban különleges státust élvezett: a belpolitikájába a szultán nem avatkozott be, nem küldött állandó itt-tartózkodással hivatalnokokat, sem hittérítőket, hogy a muszlim vallást erőltessék az itt élő népre. Bár szerződés született a szabad fejedelem-választás jogáról, végső soron a szultán határozta meg, hogy meddig tart a mozgástér, amely keretei között az erdélyiek politizálhattak.
Az előadó korabeli dokumentumok fotóit is bemutatta, szerződéseket, amelyek a fejedelmek és a szultán között köttettek, egy olyan festményt, amely az 1626-os követfogadást örökíti meg Bethlen Gáborral és Toldalaghy Mihállyal Gyulafehérváron, valószínűleg az úgynevezett Bokályos Házban. A festmény néhány évvel ezelőtt bukkant fel egy bécsi aukción, a kikiáltási ára 150 ezer euró volt. Bár jó lett volna, ha a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába jut, ez nem sikerült, egy török gyűjtő vásárolta meg – árulta el az érdekességet Oborni Teréz.
Mohács és Buda között
A Magyar Királyság szempontjából nézve az erdélyi helyzetet a Mohácsi vész és Buda eleste közötti zavaros időszakban, (1526-1541) ismertette a történész. A királyok harcáról beszélt, arról, hogy mindketten, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd is legitim király volt, és egyik a másikat nem ismerte el. Az 1538-as váradi béke során az ország ketté oszlik, és ahogy Fráter György barát megállapítja, a keleti és nyugati országrész önmagában nem tud helytállni. Az Erdélyi Fejedelemség létrejöttében nagy szerepe volt az 1571-es Speyeri szerződésnek, amelyben először nevezik meg az új államot, a Principatus Transilvaniaet.
Erdélyből nézve a Szapolyaiak királysága jelentette a fejedelemség történetében a legszebb korszakot, az 1541-1571 közötti periódus az építkezésé, gazdagodásé és fejlődésé volt. Erdély a legbefogadóbb ország volt ekkor, otthont adott a reformációnak, intézményesítette a négy bevett vallást, iskolák, nyomdák működtek, amelyek hozzájárultak az anyanyelvi kultúra kibontakozásához is. Az európaiság és a nemzeti elkötelezettség közötti harmónia jellemezte. A történész a fejedelemség sorsát Apafi Mihály halálával zárja, amely egyben az önálló fejedelemség vége is (1690).
Oborni Teréz végül Áprily Lajos Bethlen Gáborhoz írt sorait idézte.
Antal Erika
maszol.ro2015. április 18.
Gyors megoldást a Mikó-ügyre
Minél előbb meg kell oldani a Székely Mikó Kollégium ügyét – mondta Trócsányi László magyar igazságügyi miniszter tegnap, miután a romániai magyar felsőoktatásról és az egyházi restitúciós kérdésekről tájékozódott. Trócsányi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívására érkezett Kolozsvárra, egyházi vezetőkkel találkozott, és látogatást tett magyar felsőoktatási intézményekben.
Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, Bálint Benczédi Ferenccel, a Magyar Unitárius Egyház püspökével, Csűri Istvánnal, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökével és Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel folytatott megbeszélései után elmondta: az egyházi vezetők aggodalmukat fejezték ki a visszaszolgáltatási folyamatban felmerülő késedelmek, valamint amiatt, mert úgy érzik, hogy egyes visszaadott egyházi ingatlanok esetében az egyházak is jogtalanul áldozatul esnek a romániai korrupcióellenes küzdelemnek. Erre példa a Székely Mikó Kollégium ügye. A romániai magyar egyházfők attól tartanak, hogy a restitúciós problémák további egyházi ingatlanokat is érinthetnek. Olyan szimbolikus jelentőségű ingatlanokról van szó, mint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vagy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár.
Trócsányi László látogatást tett az RMDSZ kongresszusán is, és úgy tapasztalta, a restitúció kérdése a romániai magyar politikusokat is nagyfokú aggodalommal tölti el. Ez olyan akut kérdés, amely megnehezíti a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat, és amelyet minél előbb rendezni szükséges – jelentette ki. Hozzátette: Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is folyik eljárás az ügyben, emellett a magyarországi egyházaknak is van érintettségük, és a magyar kormány is állást foglalt a kérdésben.
A miniszter tegnap látogatást tett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, s örömmel tapasztalta, hogy mind Csíkszeredában, mind Marosvásárhelyen, mind pedig Kolozsvárott megindultak az akkreditált magyar nyelvű képzések, hasonlóképpen a Partiumi Egyetemen Nagyváradon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 18.
Bor-túra – Az erdélyi Hegyalja szőlői az 1848-as forradalom után
Csávossy György – a mezőgazdasági tudományok doktora, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének tiszteletbeli elnöke, érdemes fokozatú tanár, a híres csombordi szőlészeti líceum volt oktatója, majd a Kolozsvári Kertészeti Kar Borászati Tanszékének első vezetője, több szőlészeti és borászati szakkönyv szerzője, szőlőnemesítő, államilag minősített fajta és fajtajelölt előállítója, valamint hivatalosan bejegyzett bortípus és számos nemzetközi és hazai borversenyen díjazott bor készítője, a Román Nemzeti Szőlészeti és Borászati Hivatal, a Magyar Bor Akadémia, a Romániai Jogosított Borízlelők Egyesülete, a Román, illetve a Magyar Írószövetség tagja, aranytollas publicista, drámaíró, költő, a Szent István Egyetem erdélyi tagozatának konzulens tanára – harminc év kutatásának és terepjárásának eredeményeként 2002-ben jelent meg Budapesten Jó boroknak szép hazája, Erdély című kötete; a marosvásárhelyi Mentor Kiadó jóvoltából tíz évvel később látott napvilágot ennek második, javított, bővített kiadása, az erdélyi borvidékek eddigi legrészletesebb bemutatója.
Történelem, honismeret és szakirodalom együttvéve, mely egyformán és nagyszerűen tükrözi a szerző alapos szakismeretét és szépírói készségét. Ténygazdagsága révén bizonyára hosszú ideig a legfontosabb tudományos forrásmunkát jelenti majd mindazok számára, akik ezen a téren próbálkoznak maradandót alkotni, de a laikusok számára is érdekfeszító, tanulságos adathalmazzal szolgál.
A tekintélyes munka szerzője ez év nyarán tölti 90. életévét, mely pillanatban egy hosszú, tartalmas élet gazdag szellemi, alkotó termésének örvendezhet és büszkélkedhet szaktársai, jó barátai, jó ismerősei, valamint családja körében egyaránt. Ebből az alkalomból, mintegy születénapi előzetesként, – a szerző jó barátjaként –, alábbi írásomat azon tisztelettel és baráti szeretettel ajánlom Csávossy Györgynek, mellyel annak idején ő maga is dedikálta részemre említett kötete mindkét kiadásának egy-egy példányát. A Jóisten áldjon meg, és adjon további egészségben, békében gazdag életet családod, szeretteid körében, kedves Gyurka bátyám!
Az erdélyi Hegyalja állapotát 1860 őszén a helyszínen tanulmányozta az Erdélyi Gazdasági Egyesület borászati küldöttsége, mely aztán tapasztalatairól terjedelmes ismertetőben számolt be a választmánynak. A beszámoló a Kolozsváron megjelenő Korunk című lap 1861. január 5-e és február 2-a közötti számaiban került a nyilvánosság elé. A Nagy Ferenc, Kócsi Károly, Nagy János választmányi küldöttek által elkészített, és utóbbi által közzétett leírást követve idézzük föl a megtapasztaltak legfontosabb vetületeit.
A terepszemle Miriszlón, a Bethlen-kollégium 20 holdnyi szőlőjében kezdődött. „Erdély halhatatlan emlékű nagy fejedelme, Bethlen Gábor” – hangzik a bevezetőben – „midőn az enyedi iskolát alapítá, mely az erdélyi értelmiség és közműveltség terjesztésének ma is egyik fő-főtényezője és kútfeje, az alaptőke nagy részét fekvő birtokban tette le, és így az iskola előljáróságának alkalma van anyagi téren is, a gazdasági ismeretek terjesztése, gyakorlati oktatás és példaadás által a hazának tetemes szolgálatot tehetni”. Ezt a hivatást méltányolva, a kollégiumi elöljáróság még 1846-ban a budai szőlőiskolából hozatott szőlőfajokat a miriszlói dombokra. A nemsokára bekövetkezett forradalom miatt a gyom és a bozót lepte el a telepítést. Az újjáépítést Fosztó Ferenc kollégiumi gazdatiszt kezdte el és valósította meg emberfeletti kitartással és következetességgel, az elért eredményekről így számolt be a küldöttség: „A miriszlói szőlő délnek dőlve, fekvését nagyon kedvezőnek mondhatjuk, egyenlőleg emelkedve, a hegy inkább meredek, mint alacsonyan lejtős. A 20 holdból kivéve a többféle jeles külföldi fajokból álló, úgynevezett francia táblát, az új ültetvény mintegy 5 holdra megy, s ez áll kisebb nagyobb terjedelemben rizling, traminer, eleavner, musquat croquant, alexandriai muskotály, királyleányka, izabella stb. fajokból, melyek mind rigolirozott földben vannak elültetve”. Ugyanakkor a szőlőiskolában mintegy negyvenezer gyökeres szőlőt termelt a kollégium, melynek nagyobb részét a beültetésre sorra kerülő területeken hasznosítja, másik részét pedig eladásra szánta.
Algyógyi kerektemplom – a közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben
GYŐRFI DÉNES
Szabadság (Kolozsvár)2015. április 21.
Programkavalkád a Festum Varadinumon
Új helyszínek, új intézmények, új szemléletek egészítik ki a Festum Varadinum idei kínálatát – fogalmazta meg Szabó Ödön programkurátor. Értékes előadók, művészek kapcsolódnak be.
A teljesség igénye nélkül, íme néhány program a Festum Varadinum idei kínálatából: vasárnap, május 3-án ünnepi szentmisével és körmenettel kezdődik a Festum Varadinum, melynek keretében Böcskei László nagyváradi megyés püspök celebrál misét. Ezt követően többek között fuvószenekarok lépnek fel, lesz képzőművészeti kiállítás, két zenés irodalmi est, majd a Székesfehérvári Vörösmarty Színház Pillangó című előadását tekintheti meg a közönség a Szigligeti Színházban. Móricz Zsigmond műve szerelmi idill három felvonásban, melynek során „a tánc, a mozgás, a gesztus azonos értékű lesz a verbális szövettel, miközben megszólal benne a lírai motívum, a szerelem” – fogalmazza Horváth Csaba rendező.
Rendhagyó órák
Hétfőn hagyományőrző mesterek találkozója zajlik majd, este Karádi Katalin emlékműsor lesz a Posticumban, 19 órától pedig az Apácák musical-komédiát adja majd elő többek között Voith Ági és Zakariás Éva, Kökényessy Ági rendezésében.
Kedden egyebek mellett rendhagyó testnevelés óra lesz diákoknak, Kovács Koko István olimpiai-, világ- és Európa-bajnok ökölvívóval, egy órától pedig Bálint András színművész, a budapesti Radnóti-színház igazgatója tart rendhagyó irodalomórát, melyen belül Radnóti Miklós versösszeállítás hangzik majd el. Délután Makk Károly filmrendezővel találkozhat majd a közönség a Posticum központban, ezzel párhuzamosan közönségtalálkozó zajlik majd Kovács Koko Istvánnal a Queen’s étteremben. 18 órától Radnóti est lesz a Posticumban, Leváltári kiállítás a Partiumi Keresztény Egyetem aulájában, fél órával később pedig a Nagyváradi Unitárius Egyházközség szervezésében a Daltutajok zenekar előadásában szakrális zenei estre várják a hallgatóságot.
Emlékműsor, operett
Szerdán Kristófi János festőművész munkáiból nyílik kiállítás a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal dísztermében, délután pedig, Mécs László premontrei kanonok, költő, lapszerkesztő és előadó tiszteletére szervez emlékműsort a Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében. Ugyancsak szerdán Szilágyi Aladárnak a Szacsvay Akadémia 2014-es előadóival folytatott beszélgetéseit mutatja be Gebei Sándor egyetemi tanár az Ady Endre líceum dísztermében. 19 órától, Operett Express címmel Bozsó József és Teremi Trixi budapesti színészek világhírű operett melódiákat adnak elő, a rendezvény a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében lesz.
Csütörtökön délelőtt történelmi konferencia zajlik majd Várad, Erdély kapuja címmel, ezzel párhuzamosan pedig egy olyan rendezvény, melynek során Bihar megye magyar szociális intézményeiben nevelkedő gyermekek ismerkednek Nagyváraddal és Szent László királlyal. Este Koncz Gábor budapesti színművész Gyorsvonat címmel tart önálló estet a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében.
Majális
Pénteken délután Varadinum történelmi verseny lesz az Ady Endre líceumban, este fél nyolctól pedig, a Lotus bevásárlóközpontban a Honey Beast együttes koncertezik. Ugyanaznap fél kilenctől Metropol koncertre várják az érdeklődőket a Nagyváradi Állami Filharmóniába. Szombaton 9 órától majális lesz a vársáncban, sportrendezvényekkel, gulyásfőző versennyel, közönségtalálkozókkal és sok előadással fűszerezve. Fellép többek között Mohácsi Brigitta, Baricz Gergő, az LL Junior, 21 órától a Neoton együttes tart élő koncertet, 22.50-től pedig tűzijátékkal zárul a majális. Aznap 17 órától zajlik majd Székely Csaba drámaíró szerzői estje is, a Szigligeti Színház stúdiótermében. A rendezvénysorozat utolsó napja református istentisztelettel veszi kezdetét, Csűry István püspök hirdet igét a Nagyvárad-olaszi református templomban.
Ingyenesek
18 órától a nyíregyházi Mandala Dalszínház tart előadást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának dísztermében, Musical varázs címmel. A programajánló szerint „a Mandala Dalszínház társulatának vezető színészei a közönséggel együtt lubickolnak a világ, valamint a magyar musical és filmdal-készlet tengerében. A zenei válogatás széles teret ad a jókedvnek, az elgondolkodásnak és bizony a pityergésnek egyaránt. A rendezvénysorozat a Varadinum Díjkiosztó Ünnepséggel zárul, ezt követően a Szigligeti Színház Nagyvárad táncegyüttese bemutatja a Betyárvilág – tánc a mindenkori Rózsa Sándorról című előadást. Amint Szabó Ödön elmondta, a két vasárnapi előadás kivételével a rendezvények ingyenesek. „Szeretnénk, hogy a pénz ne legyen akadálya annak, hogy a kultúra az emberekhez jusson” – tette hozzá. A rendezvénysorozat fővédnöke Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a támogatók pedig a Comunitas alapítvány, a Bethlen Gábor alap, a Megyei Tanács, a Nagyváradi Önkormányzat, valamint a Lotus Center.
Neumann Andrea
erdon.ro2015. április 23.
Műemlékvédelmi díjátadás a KLMT-nél
A Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díj átadására kerül sor április 24-én, pénteken délután fél hatkor a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa szervezésében. Helyszín: a Ferenc-rendi kolostor (Ferencrendiek/V. Deleu utca 2–4. szám) refektóriuma.
Kitüntetésben részesül: dr. Szabó Bálint (szakmai díj), Magdó János (tiszteleti díj).
Ezt követően a Műemlékhelyreállítás az elmúlt 20 évben című kiállítást megnyitja Guttmann Szabolcs építész.
Külön köszönet illeti a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-t az ünnepség megszervezésében nyújtott támogatásért.
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 1.
Egy háttérintézmény csendes jubileuma
A Bethlen Gábor Alapítvány úgy alakult meg a millennium évében, és úgy működött az azóta eltelt másfél évtized alatt, hogy végig a háttérben maradt, onnan mozgatta, támogatta az iskola fontosabb eseményeit. Az alapítvány ötletét annak idején Krizbai Jenő akkori igazgató vetette fel, aki székelyföldi tapasztalatok alapján javasolta, hogy legyen egy alapítvány, mert akkor könnyen ki tudják fizetni az ösztöndíjakat. 2007-ben módosították az alapszabályt, hogy az ifjúsági szervezetek is részesülhessenek a támogatásokban. Ekkor fiatalokkal is bővült az eredetileg 36 alapító taggal induló civil egyesület.
Az évek folyamán sok szó esett díjazott önképzőköri diákokról, tanárokról, utazásaikról, sikereikről; évente megcsodálhattuk a szalagavatót, a mindig változó, mégis hagyományos tornavizsgát, a csodálatos ballagást, a Bethlen-bál bemutatóját, az iskolai színjátszókat, a kórusokat, és még sorolhatnánk. Mindenki tudott a keresztszülőprogramról, amelyik nem kis mértékben kiegészítette a diáklétszámot és fontos adalék volt ahhoz, hogy az iskola valamennyire megőrizhesse hagyományos „erdélyi” jellegét. Ezeknek a közismert és nélkülözhetetlen eseményeknek, jelenségeknek volt egy szilárd anyagi támogatója: az iskola érdekében működő Bethlen Gábor Alapítvány.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)2015. május 5.
Pályázat külhoni magyar pedagógusok támogatására
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatot hirdet a Bethlen Gábor Alap 2015. évi „Egyéb támogatások” előirányzat „2015 a külhoni magyar szakképzés éve” elnevezésű kerete terhére az alábbiak szerint: - írja a Karpatalja.ma
A pályázat célja:
Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az oktatás és a kultúra támogatása által.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (továbbiakban Alapkezelő) felhívása a magyarság összetartozása jegyében értékteremtő, konkrét szellemi és tárgyi eredményt felmutatni tudó programok megvalósítására szeretne ösztönözni. A pályázattal elérni kívánt közvetlen cél a magyar nyelven nevelő óvónők és tanítónők közötti együttműködés ösztönzése, segítése.
A pályázat benyújtása: 2015. április 15 – 2015. május 15. közép-európai idő szerint déli 12.00 óra
Forrás:
Kárpátalja Ma
karpatinfo.net/cikk2015. május 6.
Korszerű osztálytermek várnak a diákokra
Átadták a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Általános Iskola felújított épületét. Az intézmény fennállása óta nem volt hasonló méretű modernizálás.
Tavaly októberben kezdték el a Bethlen Gábor Általános Iskolában a felújítási munkálatokat a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által kezdeményezett és lebonyolított pályázatnak köszönhetően. Az iskolának otthont adó épület kétmillió lejből újult meg, így immár tizenhét frissen felújított osztályterem, öt mellékhelyiség és öt laboratórium vár a diákokra. A befejezett munkálatokat szerdán a május 9-ei Európa-nap szellemiségének jegyében adták át.
A felújítással járó nehézségek és feladatok miatt ez a tanév különleges volt az iskola számára – fogalmazott Lukács Barna igazgató. A felújítással álmaikat váltották valóra, azonban nem is sejtették, hogy mekkora erőfeszítést igényel a folyamat. A munka porát és zaját a diákoknak és az őket tanító pedagógusoknak kellett elviselniük, az október óta tartó körülmények ellenére országos, megyei és körzeti versenyeken remekeltek az intézmény növendékei – hangzott el beszédében. Továbbá hozzátette, hogy az önkormányzat és a kivitelező cég mellett a szülők, tanárok és a nebulók is hozzájárultak a modernizáláshoz, ugyanis ha szükséges volt, a munkálatok alatt ők is besegítettek a költözködésbe. A felújítás kitűnő csapatmunka volt, mindenki kitartással és szorgalommal végezte a dolgát – összegezte az intézményvezető. Görbe Péter főtanfelügyelő szerint is összefogás eredménye a felújítás, melynek során kívül-belül korszerű iskolát sikerült „újra létrehozni” a Bethlen Gábor Általános Iskola épületében.
Az intézmény diákjai verses-zenés műsorral is készültek az alkalomra, majd ezt követően Bunta Levente, Lukács Barna és Görbe Péter ünnepélyes szalagvágással nyitotta meg a felújított iskola kapuit. Az ünnepség zárásaként pedig tűzijáték helyett a polgármester biztatására a több száz diák lufikat pukkasztott szét.
Veres Réka
Székelyhon.ro2015. május 7.
Nem csak háziolvasmányokért járnak a könyvtárba
A kezdetnél nincs gond – fogalmazhatjuk meg az olvasási szokásokat illetően, ugyanis a székelyudvarhelyi általános iskolák könyvtárait körbejárva kiderült, a kicsik bőven lekörözik nagyobb diáktársaikat kölcsönzés, kedvszerű olvasás tekintetében. A leszakadókat több helyen is különböző versenyekkel, rendezvényekkel csábítanák vissza a tékákhoz, de az sem baj, ha ezáltal a könyvmolyok körében is tovább erősödik az olvasás szeretete.
Nem panaszkodnak a forgalomra az iskolai tékákban, naponta akár száz diák is megfordul, és külön dicséretes, hogy nem csak a tanórákra vagy a házi feladatok megoldásához szükséges olvasmányokat viszik haza. Tematikus napokkal, kiállításokkal és versenyekkel vonzóvá lehet tenni a tanulók számára az olvasást – véli Dunkler Réka, a Bethlen Gábor Általános Iskola könyvtárosa, hozzátéve, hogy náluk a folyamat könyvragasztó akcióval kezdődött, melynek során a diákok aktívan részt vettek a könyvtárállomány köteteinek javításában. Természetesen az is célja volt a kezdeményezésnek, hogy a tanulók belelapozzanak új, addig ismeretlen kötetekbe és kedvet kapjanak az olvasáshoz.
Bár több mint 18 ezer könyv áll a diákok és pedagógusok rendelkezésére a Bethlen Gábor Általános Iskola könyvtárban, ezek közül sok elfekvő. A könyvtáros a Rukkola elnevezésű internetes közösségi könyvcserélde segítségével bővítette és újította az állományt, ugyanis a honlap segítségével szinte ingyenesen lehet újakra cserélni a könyveket. Továbbá tavaly 367 új könyvet vásárolt az iskola saját költségvetésből, emellett pályázatokból is sikerült kiegészíteni a választékot, az elmúlt évben például mintegy 400 ezer forint értékű összegből egyebek közt kortárs magyar gyermekirodalmi kiadványokkal bővülhetett az állomány.
Teljes könyvtár-rehabilitációt kezdtek el két éve az Orbán Balázs Általános Iskolában: mintegy kétezer elavult, rossz állapotú kiadványt selejteztek ki, majd szakszerűen rendezték át a megmaradt húszezer könyvet. Jelenleg azonban nincs könyvtáros az iskolában, ugyanis több mint hat évvel ezelőtt megszűnt az állás, a feladatokat az intézmény adminisztrátora vette át – magyarázta portálunknak Gábos Anna iskolaigazgató. Ennek ellenére a diákok megszokták, hogy hetente két nap áll rendelkezésükre az olvasmányok kikölcsönzésére. Könyvtáros hiányában a magyar szakos pedagógusok szervezik az olvasást népszerűsítő akciókat, irodalmi rendezvényeket. Az intézmény költségvetéséből nem igazán jut új könyvek beszerzésére, ezért az iskolaalapítványon keresztül vásárolnak újdonságokat. Tavaly majdnem negyven gyermekkönyvvel bővült az állomány, emellett népszerű olvasmányokat is beszereztek, például a Szent Johanna-gimi divatos ifjúságiregény-sorozatot, amelyet az 5–8. osztályosok többsége igényelt. Természetesen adományként is kapnak könyveket, az igazgató viszont elismerte, ily módon rendszerint nem olyan kiadványok érkeznek, amelyekre a diákok vágynak.
A Móra Ferenc Általános Iskola könyvtárállományát 15 400 kötet teszi ki, a tanintézet évente 1500–2000 lejt különít el saját költségvetéséből új könyvekre. Az összeget Barabás Zója könyvtáros többnyire meséskönyvek beszerzésére szánja, ugyanis az iskolában a legbuzgóbb olvasók az elemisták. A könyvtáros szerint az adományokkal együtt évente átlagosan százötven könyvvel bővül az állomány.
A Tompa László Általános Iskola könyvtárállományát az utóbbi években zömmel adományokból bővítették, ugyanis az intézmény költségvetéséből nem különíthettek el összeget új könyvek vásárlására – magyarázta Szász Enikő könyvtáros. Ennek ellenére szerinte mozgalmas az iskolai téka élete, kétszázötven aktív olvasója van, és naponta akár harmincan is megfordulnak a könyvtárban.
A székelyuvarhelyi általános iskolák többségében az elemisták olvasnak legtöbbet. Barabás Zója napi statisztikájából kiderült, hogy az iskolakezdéstől április elejéig mintegy hetvenszer kölcsönöztek ki könyvet a Móra Ferenc Általános Iskola nyolcadikosai, míg a harmadikosok több mint ezerszer vittek haza különböző kiadványokat a tékából. Egyébként a könyvtári rendezvények többsége is a kisiskolásokat szólítja meg. Hasonló a tapasztalat a Tompa László Általános Iskolában is, ahol főként az elemisták látogatják gyakrabban az iskolai tékát, míg az 5–8. osztályosok többnyire a házi feladatokhoz és iskolai projektekhez szükséges könyvekért térnek be a könyvtárba.
Meg lehet szerettetni az olvasást a gyerekekkel, azonban fontos, hogy mindig újdonság legyen számukra, ezzel lehet megragadni a figyelmüket – véli Dunkler Réka könyvtáros, aki szerint mindenképp új ingerekkel kell hatni a gyerekekre, de versenyekkel is lehet ösztönözni őket. A Tompa László-iskola tavaly felújított tékájában az olvasókörök és versenyek mellett például filmeket is vetítenek, a Mórában pedig olvasósarok teszi otthonosabbá a tékát a kisdiákok számára, akik már több éve színes olvasónaplók készítésével vetélkedhetnek. Másokat viszont a mosolygós matricák gyűjtése buzdít böngészésre, a lehúzósokat a könyvtáros havi rendszerességgel a kölcsönzőlapok alapján osztja ki a legszorgosabb olvasóknak.
„Bármit népszerűvé lehet tenni” – véli Dunkler Réka, aki elárulta, hogy a Bethlen Gábor-iskola tékájában a nebulók könyvajánlásokat írhatnak, javasolva társaiknak a legutóbb olvasott könyveket. Ugyanakkor a diákok kívánságlistán jelezhetik, milyen könyveket szeretnének megtalálni a könyvtárban, így pedig könnyebben fel lehet mérni igényeiket. Nemcsak a diákok igényeire, hanem a tanárokéra is figyelnek az Orbán Balázs-iskolában: mintegy két éve kizárólag a tanári karnak alakítottak ki egy kisebb állományt. A pedagógusok kedvük szerint választhatnak olyan szórakoztató irodalmi olvasmányokból, amelyeket egyébként nehezen tudnának megvásárolni maguknak.
Veres Réka
Székelyhon.ro2015. május 9.
Gazdag hagyaték, laza örökösök – A Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulatról
A Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat (HTRT) tevékenységével, évkönyveivel ismerkedhettek áprilisi találkozójuk alkalmával a dévai Bethlen Gábor Kör tagjai. – A HTRT a kiegyezés utáni időszakban tapasztalt általános társadalmi fellendülés közepette alakult 1880-ban és három évtizedes fennállása alatt olyan kiemelkedő tudományos és közművelő munkát végzett, melynek termése mai napig forrásául szolgál számos kutatásnak illetve alapjául Hunyad megyei kulturális intézményeknek – fogalmazott előadása bevezetésében Barra Árpád, nyugalmazott tanár.
A társulat úttörőként alakult meg Erdélyben, megelőzve az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület létrejöttét is. Alapító tagjai soraiban ott találjuk gróf Kuun Gézát, aki az alakulás idején a társulat elnöki tisztét töltötte be, alelnök volt dr. Sólyom Fekete Ferenc, titkár Kun Róbert főreálgimáziumi tanár, múzeumigazgató Téglás Gábor, könyvtáros pedig König Pál. A tagság soraiban továbbá fellelhető Maderspach Viktor, Torma Zsófia, Bornemissza Tivadar és számos más nagy tudós, illetve bőkezű mecénás. Az alakulás idején a társulat 21 tiszteletbeli, 60 alapító-, 159 rendes és 130 póttagot számlált. Ez összesen félezer feletti tagságot jelentett, ami a harminc éves működés alatt többnyire stabil maradt. – A tagság soraiban nem csupán magyar és nem csupán Hunyad megyei személyiségek neveit találjuk. Ott van az például az alapítók között Gheorghe Bariţiu, valamint egy későbbi taglistán fellelhető magának a királynak, I. Ferenc Józsefnek a neve is – említette Barra Árpád.
A társulat fő kutatási területe a régészet volt, később pedig a természettudomány. – Régészet terén rengeteg feltárás fűződik a társulat tagjainak nevéhez, többek közt ők ásták ki Várhelyen a római Dácia tartomány fővárosát Sarmisegetuzát, illetve a Vecel község határában lévő Micia római telepet. Mindkettővel szívesen dicsekednek a mai hatóságok, de sajnos az akkori komoly kutatómunka által felszínre hozott romok karbantartását sem igen képesek megoldani – fogalmazott az előadó. A társulat régészeti munkássága viszont túllépett Hunyad megye határain, Székelyföldön is számos ásatást végeztek. És Torma Zsófia tordosi kutatásában is jelentős szerepe volt a HTRT-nak. A társulat tagsága által kiásott leletek szolgáltak az általuk létrehozott múzeum alapanyagául is. Érdekes adat például, hogy a ma oly szépen berendezett dévai lapidárium első darabjait dr. Sólyom Fekete Ferenc adományozta: három római kori feliratos kő formájában – mutatott a dévai Dák és Róma Civilizáció Múzeum gyűjteményének alapjaira Barra Árpád.
A HTRT régészeti munkássága mellett történelmi és társadalmi téren is tevékenykedett. Ők szervezték meg Hunyad megyében a millenniumi ünnepséget, annak minden szellemi és tárgyi vonatkozásában. Ekkor állították fel többek közt a vaskapui, illetve vulkáni buzogányt. Ezekről az ünnepségekről részletes beszámolók maradtak fenn a társulat évkönyveiben, melyben az összes elhangzó ünnepi felszólalás nyomon követhető.
– A társulat a későbbiekben természettudománnyal is foglalkozott. Itt érdemes megemlíteni Buda Ádám nevét, aki a Retyezát alján fekvő Rea-i birtokán igazi természetrajzi múzeumot alakított ki.
Szintén a HTRT nevéhez fűződik az első jelentős Hunyad megyei könyvtár megalapítása. Rengeteg régi, értékes kiadványt, könyvritkaságot gyűjtöttek össze adományokból, illetve vásároltak fel. Mai napig ezek képezik a dévai múzeum régikönyv-alapját – mondta az előadó.
Számos saját kiadványa is volt a társulatnak, monográfiaszerű kötetek, mint például Téglás Gábor Hunyadvármegyei útikalauza, mely 1903-ban jelent meg, de mai napig forrásanyagul szolgál az érdeklődőknek. A legjelentősebb kiadványok azonban a társulat által rendszeresen megjelentetett évkönyvek, melyekben a HTRT minden rétű tevékenységéről beszámolót találunk. Összesen 23 vagy 24 ilyen évkönyv jelent meg, és valamennyi két részből áll. Az első részben az érintett időszakban végzett kutatások eredményei illetve tudományos előadások szövegei jelennek meg, a második részben pedig a társulat belső életének eseményeiről találunk beszámolót. Ezek is igen érdekes dokumentumok, melyekből nagyszerűen nyomon követhető a múlt századforduló társadalmi életének az alakulása – mondta Barra Árpád, megemlítve továbbá néhány olyan témát, mely a HTRT kutatási területéhez tartozott és melyekről tudományos értekezések olvashatók az évkönyvek lapjain.
Végezetül pedig elmondta: tudomása szerint az évkönyvekből ma már sehol sem lelhető fel teljes sorozat. A megyei múzeum könyvtárában bárki számára hozzáférhetők, tanulmányozhatók az évkönyvek, de a sorozat itt is foghíjas. – Jó lenne a most még itt-ott fellelhető példányokból valamilyen formában összeállítani egy teljes sorozatot, és feldolgozni, széles körben elérhetővé tenni e kötetekben rejlő rengeteg értékes információt – zárta előadását Barra Árpád.
A helytörténeti találkozó a témához fűződő beszélgetéssel folytatódott, majd a jelenlévők leszögezték a következő találkozó időpontját: május 28-án, csütörtökön délután 5 órától a Nyugati Jelen napilap dévai szerkesztőségében kerül sor a májusi helytörténeti előadásra.
Gáspár-Barra Réka
nyugatijelen.com
Erdély.ma2015. május 14.
Iskola nélkül kiürülhet a templom
A Gróf Majláth Gusztáv Károly, Erdély néhai római katolikus püspökéről elnevezett önálló iskola lehet a maroknyira zsugorodott gyulafehérvári magyarság megmaradásának záloga. Látlelet az elsősorban a történelmi magyar egyházak által szorgalmazott „identitásmentési” erőfeszítésekről.
A Gróf Majláth Gusztáv Károly, Erdély néhai római katolikus püspökéről elnevezett önálló iskola (képünkön) lehet a maroknyira zsugorodott gyulafehérvári magyarság megmaradásának záloga. A történelmi magyar egyházak vezetői 1990 után felmérték: a nemzeti identitás megőrzéséért folytatott harcot a vallás önmagában nem veheti fel, sikere csak az iskolával karöltve lehet. Míg a gyulafehérvári iskola névadója, aki négy évtizeden keresztül állt az egyház élén, élete jelentős részét az erdélyi magyarságért és az anyanyelvű oktatás jogáért folyó közdelemmel töltötte ki, utódainak ma főként a szülőkkel kell megvívniuk a harcot, ha azt akarják, hogy az iskola padjai ne maradjanak üresek.
A statisztikánál is szomorúbb valóság
A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint a magyarság a város mindössze 1,58 százalékát jelenti. Számokra fordítva ez alig jelent valamicskével többet, mint 1000 lélek Fehér megye 63 500 lakót számláló központjában, amelynek püspökségét 1009-ben Szent István király alapította, várfalait pedig III. Károly magyar király építtette. Hogy ma pontosan hány római katolikus és református is él Gyulafehérváron, az még a két történelmi egyház vezetői előtt is talány. Gudor Kund Botond református esperes például 322 fizető tagot tart nyilván, de a legutóbbi népszámláláson csaknem kétszer ennyien vallották magukat kálvinistának. „Nagyon sokan vannak, akik valójában nem tartoznak sehova. Sajnos ezzel nem csak mi vagyunk így, a katolikus testvérek sem állnak sokkal jobban. Gyulafehérváron ugyanis közel 1200-an vallják magukat római katolikusnak, de nagyjából ennyi a magyarok száma is. Ami lényegében azt jelenti, hogy a híveknek csak fele magyar” – értelmezi a számok tükrében a tagadhatatlan fogyást a református esperes.
Ezt erősíti meg Jakubinyi György római katolikus érsek nyilatkozata is, miszerint annak dacára, hogy a városban több mint ezren vallják magukat katolikusnak, az egyházi nyilvántartásban mindössze 707 lélek szerepel. „Híveink folyamatosan öregednek, egyre kevesebb a gyerek, a vegyes családban élők pedig elrománosodnak” – fájlalja az egyházfő. Egyértelművé vált, hogy a teljes beolvadás megakadályozása, de legalábbis késleltetése érdekében a templom mellett iskolára is szükség van. Az összefogásból született meg az önálló intézmény alapításának gondolata, majd maga az iskola.
Példa és összefogás
Gudor esperes szerint a városban kiépült anyanyelvű oktatási rendszer az egész szórvány számára példaértékű lehet. A két felekezet és az oktatási intézmények összefogása mentette meg a római katolikus egyház által megcsappant diáklétszámmal működtetett Gróf Majláth Gusztáv Károly Gimnáziumot, a reformátusok délutáni óvodáját és a Vasile Goldiş iskolából átirányított 1–8. osztályt.
„A magyar iskola ügye nálunk nem felekezeti kérdés, a különböző vallású gyerekek a legjobb egyetértésben tanulnak iskolánkban” – jelenti ki az iskola igazgatója, Gál László. Gyulafehérváron 2007 előtt az általános iskolás magyar gyerekek a Vasile Goldiş iskola magyar tagozatán tanulhattak anyanyelvükön. Mivel azonban nem volt meg a minimális létszám a külön osztályok működtetéséhez, a magyar osztályokat összevonták, ami negatívan befolyásolta az oktatás minőségét. Az önálló magyar oktatást csupán a magyar középiskola, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Gimnázium képviselte. Ebbe a struktúrába illeszkedett bele az 1989-es változások után – a magyar szülők kérésére létrehozott – Caritas magánóvoda, majd az első, illetve ötödik osztály beindítása. Jelenleg 173-an tanulnak a korszerű és patinás tanintézményben. Az óvodába 26, az elemibe 42, az 5–8. osztályba 35 gyerek jár, a további 70 középiskolás. A szép számok a Vajasdról iskolabusszal ingázó 15, az Alvincről érkező további 5 és a Balázsfalváról naponta érkező 1 diáknak köszönhetően kerekedtek ki. A líceumi római katolikus teológiai osztályok tanulóinak túlnyomó többsége székelyföldi, gyimesi, de szép számmal jönnek Erdély belső vidékeiről, mint például Marosludasról vagy a Mezőségről is.
Az önálló magyar iskola – a GMGK, ahogy tanárok, diákok előszeretettel becézik – az érsekség tulajdonát képező felújított Fogarasy-épületben, a várban működik. Fenntartását az önkormányzat segíti, de a magyar oktatás fennmaradásához a dévai Szent Ferenc Alapítvány is jelentősen hozzájárul, gyulafehérvári házának létrehozásával a gyereklétszám megnövekedett. „Csaba testvér itteni háza meghatározó segítség az iskolának: a ház lakói révén egészül ki két esetben is az a minimális csoportlétszám, mely lehetővé teszi az önálló osztályként történő működést” – mondja Gál László. A tanügyi törvény és rendelkezései is szavatolják a kis létszámú tanulóközösséggel rendelkező nemzetiségi iskolák működését, de a Böjte Csaba által vezetett alapítvány jelenléte Gyulafehérváron is stabilabb alapokra helyezi a magyar oktatást.
Szülői öntudatébresztés
Senki sem rendelkezik pontos kimutatással, hány magyar család csemetéje jár a város valamelyik román iskolájába. A tanárok 15–20-ra teszik az „elcsellengők” számát, de ha a szülők nem hagynak fel a régi reflexekkel, az átpártolt diákok száma tovább nőhet. „Az óvodába nagyon sok gyerek jelentkezik, de itt is a tipikus erdélyi rossz gondolkodásmód mutatkozik meg: amikor a csöppség előkészítő osztályba kerül, a szülő már román tagozatra íratja” – mondja Gudor. Ily módon a kicsik csaknem fele nem anyanyelvű osztályban kezdi az iskolát. Mivel a gyermekhiány a tanintézmény színvonalára is kihat, a katolikus érsekség több fiatal munkatársa gyermeke érdekében otthagyta az állását, és visszatért Székelyföldre.
Gál László sajnálatosnak tartja, amikor egy színmagyar családból származó gyermek a szülők különös előítéletei vagy nemzetiségi öntudathiánya miatt román osztályban kezdi a felkészítő osztályt. Talán nem véletlen, hogy épp Gyulafehérvárról került fel az internetre az az egyperces kisfilm, amelyben egy helyi magyar fiatalember, aki a december elsejei ünnepre igyekszik, azt próbálja bizonygatni, hogy „Romániában élsz, román vagy.” Mindezt azok után, hogy elmondja: gyermekkorában még csak nem is tudott románul. „Továbbra is él az a hamis felfogás, miszerint jobban érvényesül a gyermek, ha románul végzi a tanulmányait, holott ma már alig van olyan egyetemi szak, ahol ne lehetne magyarul tanulni. Hiába a jól felszerelt iskola, a kitűnő tanárok, a szülőt nehezen tudjuk magyar öntudatra ébreszteni, ha az nem alakult ki nála tanulóévei, ifjúsága folyamán” – sajnálkozik az iskolaigazgató.
A magyar vonal „szakadása” az elemi befejezése után folytatódik. Ötödik osztálytól is sok gyereket átíratnak a román tagozatra. Ezzel szemben a nyolcadik osztályt végzetteket már nem térítik el a szülők. A GMGK-s statisztikák szerint a végzősök túlnyomó többsége anyanyelvén, Gyulafehérváron vagy a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytatja tanulmányait.
A szülőkön múlik az iskola jövője
Gál igazgató mégis derűlátó, bár tisztában van: a Majláth Gusztáv iskola sorsának kedvező alakulásához több odafigyelésre van szükség – főként a város és a környék magyar szülei részéről. Református kollégája, Gudor Kund Botond azon a véleményen van, hogy a fehérvári iskola csak abban az esetben maradhat fenn, ha többet nyújt, mint egy román tanintézmény. Az egyház mellett működő Bod Péter Alapítványon keresztül sikerül ösztöndíjakkal támogatni az ingázó, illetve bentlakó diákokat, megszervezni a délutáni programokat, finanszírozni a nyári táborokat. „Ezzel kicsit el is kényeztettük a szülőket, akik közül már többen is eljátszották, hogy ha az ösztöndíj késik, elviszik a gyermeküket a magyar iskolából. Sajnos színmagyar értelmiségi anyukák-apukák tették ezt, olyanok, akiktől az ember egészen mást várna” – sérelmezi egyes szülők gondolkodásmódját a lelkész. Szerinte a magyar közegből kikerülő gyermekeken a „sátoros ünnepi” fellépéseken érződik leginkább az anyanyelvüktől való eltávolodás.
Évszázados múlt
Gyulafehérvárt, mint püspöki székhelyen, mindig volt iskola a középkor századain keresztül. A jezsuita iskola alapítójaként a Zemplénből származó Leleszi Jánost tartják számon, akit Báthory Kristóf fejedelem telepített Erdélybe 1579-ben. A 18. század második felében már 100 diák tanult a városban, közülük 10 a felső, 15 a középső osztályban, a többi 75 pedig alsóbb és elemi osztályokban. A jezsuita rend eltörlése alkalmával a gyulafehérvári iskola közel állt a megszűnéshez. Mária Terézia királynő azt rendelte el, hogy a rend volt tagjai az iskolai év befejezése után menjenek át Kolozsvárra, s ott vagy lelkészkedjenek, vagy a humanisták osztályainak tanítására vállalkozzanak. A rendelet híre „leverőleg hatott a város intelligens elemeire”, akik mozgalmat indítottak az iskola érdekében. A pénzverde tisztviselői kérelmet nyújtottak be a káptalanhoz, amelyben kérték, hogy a gimnáziumot hagyják Gyulafehérváron, sőt, egészítsék ki azt a humanista osztályokkal. A felterjesztés sikerrel járt, Mária Terézia engedett a káptalan és a város kérésének, és meghagyta a gimnáziumot is és a szemináriumot is Gyulafehérvárott, hogy a vidék ne maradjon katolikus nevelés nélkül. A jezsuiták is Fehérváron maradtak – a rend beszüntetése után is –, s világi papi ruhában tanítottak tovább. 1792 őszén Batthyány Ignác püspök berendezte a mostani papnevelőt, és a kisszeminárium visszakapta a régi szállását. A régi rendszerű gimnáziumot a szabadságharc idején, 1848. október 21-én bezárták, s az intézet épülete az 1849. június 24-i várostrom alkalmával lángok martalékává vált és romba dőlt. Ötévi szünetelés után – Haynald Lajos püspök közbenjárásával és támogatásával rendbe hozva – az iskola 1853-ban újra megnyílt, 8 osztállyal és 12 tanárral. Az elnyomatás éveiben a német tanítási nyelv mellett is több tárgyat magyarul tanítottak, s a hazafias szellemet ápolták. Ugyancsak Haynald püspök kezdeményezésére az intézetben több évtizeden át (1857–1886) tanították rendkívüli tárgyként a román nyelvet, s a tanári kar olyan értelmű felterjesztést tett, hogy kötelező tárggyá kell tenni. A gimnázium régi épületét a századfordulón lebontották, a helyén emelt palotában működött az iskola – 1922-től Majláth Főgimnázium néven – mindaddig, míg az 1948-as tanügyi reform Erdély más központjaihoz hasonlóan itt is megszabta a magyar nyelvű középiskolai oktatás új feltételeit. A kommunista állam elvette a katolikus főgimnáziumot, amelyben a Római Katolikus Kisszeminárium néven a kántoriskola is működött. 1953-ban a Teológiai Intézet keretén belül Márton Áron püspök utólagos jóváhagyásával létrejött a kántoriskola, amely – saját épületétől megfosztottan – az előbb említett néven működött egészen 1990-ig. A püspök folyamodványban követelte a bukaresti kommunista vezetéstől az épületet a kántoriskolának, a Majláth Főgimnázium egykori bentlakását, a katolikus egyház jogos tulajdonát. A levél válasz nélkül maradt. Csak 2002-ben sikerült újra birtokba venni, szörnyen lelakott, romos állapotban. 1990-től a kántoriskola érettségi diplomáját visszamenőleg államilag is elismerték, az intézmény nevét Római Katolikus Líceumi Szemináriumra változtatták. Egészen 2006-ig, amikor felvette a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum nevet.
Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. május 16.
Értékteremtő Festum Varadinum volt
Nagyvárad- Pénteken sajtótájékoztató volt az RMDSZ székházában, amelyen Szabó Ödön programkurátor és Koncsek Zita kuratóriumi elnök értékelte a május 3-10. közt zajlott XXIV. Festum Varadinumot.
Koncsek Zita, a főszervező Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke azon meggyőződésének adott hangot: úgy a programokat, mint a felépítést tekintve rendkívül sikeresnek mondható az idei Festum Varadinum, és ezt támasztják alá az események iránt tanúsított élénk érdeklődés, valamint a kifejtett vélemények is, és ez szép reményekre jogosít fel a jövő jubileumi, vagyis huszonötödik seregszemlét illetően. Külön köszönetet mondott a társszervező magyar történelmi egyházak képviselőinek, valamint a tanügyi intézmények vezetőinek, pedagógusainak, akik szintén jeleskedtek. Ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet: a nyitónapi körmenet a kilencvenes éveket idéző zarándoktömegeket mozgatott meg, és azt ígérte: javasolni fogja, hogy az oktatók ezentúl kapjanak valamilyen pontértékkel bíró oklevelet vagy diplomát a példás helytállásért.
Megújulás
Szabó Ödön programkurátor úgy fogalmazott: végig szép idő volt, mintha a Jóistennek is tetszettek volna a történtek. Hangsúlyozta: folytatódott a tavaly elkezdett megújulási folyamat, letisztult az arculat és a szimbólumháttér. A műsorfüzet kiadása is jó ötletnek bizonyult, hasznos volt, sokan böngészték. Az újítás részeként a Facebook segítségével azok is nyomon követhették a programokat, akik esetleg nem olvasnak nyomtatott sajtóterméket, vagy innen származtak el, itt tanultak valamikor, s ennek köszönhetően ez a kötelék megerősödött. Szintén nóvumnak számított, hogy minden nap volt egy záróesemény, melyeken neves magyarországi vendégművészek léptek fel. A Festum Varadinum értékteremtő jellegét igazolja emellett a négy bemutatott könyv is: Fehér Dezsőnek forrásanyagként használható emlékkönyvének csodálatos kivitelezésű reprint kiadása, Dukrét Gézának a Síterről szóló monográfiája, a május 7-i történészkonferencia előadásait összefoglaló tanulmánykötet, valamint a Szacsvay Akadémia tavalyi meghívottjaival Szilágyi Aladár által készített interjúkat tartalmazó kiadvány. Emellett a kultúra vonalat erősítette még többek közt Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházigazgató Radnóti-estje, valamint a Makk Károly világhírű filmrendezővel való közönségtalálkozó is. Ritka sok embert vonzott a vársáncba a majális, a Neoton együttes élő koncertjén több generáció szórakozott együtt. Az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke ugyanakkor bejelentette: jövőre három díjat szeretnének kiosztani: egyről a kuratórium, kettőről pedig a közönség döntene. A XXIV. Festum Varadinumot támogatta a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, a megyei és a váradi önkormányzat, valamint a Lotus Center.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro2015. május 18.
Százezren kérték az oktatási támogatást
Beérkeztek az utolsó, határidőn belül postázott küldemények is a Szülőföldön magyarul program keretében a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez (RMPSZ). A szervezet illetékese szerint összesen mintegy százezer borítékot kaptak.
A Szülőföldön magyarul program romániai lebonyolítását végző szakmai szervezet csíkszeredai központjában így jelenleg az adatfeldolgozás és a hiánypótlás zajlik. A programot irányító Bartolf Hedvig lapunknak elmondta, az igénylések pontos számáról csak a feldolgozási folyamat végén tud nyilatkozni, jelenleg csupán annyit tudnak, hogy mintegy százezer borítékot kaptak kézhez. Ezekben egy vagy több gyermek számára igénylik a szülők a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást, illetve az egyetemi hallgatók a számukra meghirdetett magyar állami támogatást.
Az RMPSZ becslései szerint az idei igénylők száma kevesebb lesz, mint tavaly. Folytatódik a csökkenő trend, évről évre néhány ezerrel csökken a támogatást igénylők száma – mutatott rá Bartolf Hedvig. A volt Hargita megyei főtanfelügyelő szerint a kevesebb igénylés a népességcsökkenési tendenciával magyarázható.
Az RMPSZ központjában eddig mintegy 80 000 igénylő adatait vezették be a számítógépes adatbázisba. Bartolf Hedvig úgy értékelte, jól haladnak a feldolgozással, a számukra idén bevezetett új, Kárpát-medencei szinten egységes számítógépes rendszer kezelése sem okozott gondokat.
A levelek bontogatása, az iratokban szereplő adatok ellenőrzése és rögzítése mellett hiánypótlás is zajlik, levélben vagy telefonon értesítik a szülőket, ha elfelejtették postázni valamelyik szükséges iratot. Csupán egyszeri hiánypótlási lehetőség van, ezért arra kérik a szülőket, hogy igyekezzenek beküldeni az utólag kért iratokat.
Bartolf Hedvig elmondta: nincs sok hiányos igénylés és az is előfordult, hogy egy szülő utólag maga jött rá, hogy kifelejtett valamit, és felszólítás nélkül postázta a szükséges iratot. Az illetékes úgy vélte, július végére fejezhetik be az feldolgozását. A támogatások odaítéléséről ezt követően a programot meghirdető Bethlen Gábor Alapkezelő dönt.
R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)2015. május 19.
A sokszínű Erdély
Erdély lakosságának a fejedelemség korában is sok szenvedésben és megpróbáltatásban volt része. Rövid nyugalmi időszakaiban csak részben tudta pótolni veszteségeit, amely főleg a magyarság népi erejét sorvasztotta. A háromba szakadt ország idején az egykori Magyar Királyság minden harmadik lakosa Erdély mindenkori fejedelmének volt az alattvalója. Az itt élő népesség a fejedelemség fennállásának másfél évszázada alatt úgy általában, időnként pedig katasztrofális mértékben csökkent. A XVII. században, eltekintve Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának három és fél évtizedétől, Erdély népeit állandó rettegésben tartották a háborúk, az éhség és a járványok. Különösen nagy pusztítással járt a tizenöt éves háború és Bocskai Habsburg-ellenes fellépése.
Az 1606-os bécsi béke után közel fél évszázados viszonylagos nyugalom és béke következett, majd az évszázad utolsó évtizedei, a törökök kiűzése Európából zaklatták föl Erdély békéjét. Hosszabb-rövidebb megszakításokkal egy évszázadon át hadak pusztították a termést, az éhezésben legyöngült embereket pedig a járványos betegségek.
1600–1711 között öt nagy pestisjárvány pusztított, így a felnőttkort megért háromnemzedéknyi emberiség minden tagjának legalább három járványt kellett átvészelnie. Ez súlyos következményekkel járt az ország népesedési viszonyaira nézve. Falvak néptelenedtek és tűntek el, míg mások népessége részben vagy egészében cserélődött ki. Nem lehet számszerűleg pontosan megállapítani a népességveszteség méretét, de a szamosújvári és kővári várbirtokhoz tartozó falvakban, például, a XVI. század derekán 17 500 magyar, 2000 szász és 13 200 román élt. A századforduló pusztító háborúiban a magyarság lélekszáma 85%-át, a szászság 88%-át, a románság 45%-át vesztette el, így 1603 után a nemzetiségi arány visszavonhatatlanul megfordult: 2500 volt a magyar, a románság 7200 főt számlálhatott, míg a 250 főre apadt szászság úgyszólván számba sem jövő népelemmé vált. A magyarság kisebbségbe szorult. Az igazán nagy néppusztulást azonban az a török–tatár büntető hadjárat okozta, amelyet a Porta küldött 1657–1661 között a fejedelemségre – II. Rákóczi Györgynek a lengyel trón megszerzésére tett szerencsétlen próbálkozását megtorlandó. Evlia Cselebi török történetíró leírja, hogy a dúló hordák a falvakat felgyújtották, lerombolták, a foglyokat vagy vásárra vitték, vagy kardélre hányták. Egy 1674-ből származó históriás ének a Barcaságot ért hasonló megpróbáltatásokról tudósít.
Erdély társadalmának sokszínűségét a többnyelvűség mellett a hitbeli, felekezeti sokféleség is gazdagította. A római katolicizmus mellett a románság révén erős volt az ortodoxia jelenléte is. A reformáció elterjedése tovább bonyolította a vallási toleranciájáról elhíresült Erdély felekezeti térképét, hiszen rövid idő alatt a hitújítás szinte valamennyi áramlata megjelent, és gyökeret eresztett itt. A székelyek katolikusok maradtak, a szászok Luther követőiként az augsburgi hitvallást fogadták el, a magyarság nagyobb része kálvinistává, egy kisebb része unitáriussá lett. De teret hódított a szombatosság is, mert Bethlen Gábor befogadta az új keresztényeknek nevezett anabaptistákat, és letelepítette őket Alvinc térségében, szintén ő vette védelmébe a zsidókat, és tette lehetővé, hogy a menekültek itt új hazára leljenek. Apafi Mihály idejében pedig az örmények érkeztek fejedelmi engedéllyel Szamosújvárra és Erdély más vidékeire.
Erdély népeinek e nyelvi, felekezeti sokfélesége meggyőzte a vezetőket, hogy a fejedelemség függetlenségének fenntartása, csak úgy lehetséges, ha sikerül a sok nép és sok felekezet között az együttműködést biztosítani. Az erdélyi társadalom önszerveződése és önvédelmi törekvése eredményeként jött létre még 1437-ben a három rend – a vármegyei nemesség, a székelység és a szászság egyezsége, az „unio trium nationum” és ez az unió lett a későbbi fejedelemség társadalmi, politikai alapépítménye. A belefoglalt „natiók“ társadalmi tényezők voltak, nem faji, nyelvi, nemzeti alapon szerveződtek. 1614-ben a Medgyesi országgyűlésen a fejedelem a három nemzet unióját így határozta meg: „…az három nemzetség között hazánknak megmaradására való szent egyesség, melyet minden rendnek szükség pacis et belli tempore erős vigyázással őrizni és az hazának megmaradásának terhét valamiből kevántatik, egyenlő értelemben viselniek.”
Az unió, lévén rendi intézmény, nem irányult valamelyik etnikum ellen, nem zárta ki egyik vagy másik népet soraiból. A kiváltságos, a társadalom politikai tényezőjének számító rétegek szövetsége volt, melyeknek képviselői alkották az országgyűlést.
Szerkesztette: Murvai Miklós
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2015. május 19-én, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében ismertető előadás-sorozatot indít Erdélyről. Az irodalmi, videovetítéssel egybekötött, Erdélyre hangoló indító előadásra várjuk a szűkebb Pátriánk múltja iránt érdeklődő, a közös jövőért tenni akaró honfitársainkat.
Az est meghívott előadója: Olasz Angéla, Márki Sándor-díjas nyugalmazott történelemtanár.
Közreműködnek: Tóthpál Eszter, Gál Zoltán és ifj. Tóthpál Béla. Házigazda: Murvai Róbert Dávid, társszervező: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Aradi Szervezete.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Nyugati Jelen (Arad)2015. május 22.
Újabb magyarországi támogatás székely kapuk felújítására
Magyar állami támogatásból, a nemzetpolitikai államtitkárság hathatós segítségével idén hatmillió forint áll Hargita megye rendelkezésére a megyében lévő székely kapuk felújítására. Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyéért Egyesülettel közösen, sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.-nél, aminek nyomán a máréfalvi Kőlik Kulturális Egyesület szakemberei, illetve a megyei tanács munkatársai újabb javításra szoruló kapuk állapotfelmérését kezdték el május 22-én, pénteken, körbejárva Felcsíkot.
2014-ben sikeresen felújítottak öt neves székely kaput, ugyancsak a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. támogatásával (amely akkor 3 millió forint volt), idén pedig újabb kilenc nemzeti értéknek számító kapu állapotfelmérésére, illetve felújítására van lehetőség. A megyei tanács jogi lehetőségei ezen a téren szűkre szabottak, így szükséges a pályázati úton történő magyar állami támogatás a magántulajdonban lévő székely kapuk felújításához.
– A mai terepszemle a program működésének a kiindulópontja, szakemberek segítségével elkezdtük felmérni a kapuk állapotát. Felcsíkon néhány héten belül már elkezdődnek a felújítási munkálatok – nyilatkozta Túros Eszter, Hargita Megye Tanácsa műemlékvédelmi részlegének munkatársa.
Mint arról már korábban beszámoltunk, 2009 tavaszán Hargita Megye Tanácsa belépett a Kőlik hagyományőrző egyesületbe, hogy megyei szintre terjeszthesse ki Kovács Piroska több évtizedes „tűzoltó” munkáját, megmentsék az értékes székely kapukat. 2009 óta a tanács restaurálási tervek elkészítését is finanszírozta műemlékvédelmi közszolgáltatásán keresztül, ugyanakkor számos kaput sikerült megmentenie a pusztulástól.
A megyei tanács székelykapu-programjáról bővebb információt a szekelykapu.hargitamegye.ro címen találnak.
Közlemény
Erdély.ma