udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131447
találat
lapozás: 1-30 ... 127531-127560 | 127561-127590 | 127591-127620 ... 131431-131447
Névmutató:
2017. július 3.
Aradi és testvérvárosi írók irodalmi antológiája
Hagyományteremtő szándékkal idén is megjelent az aradi és testvérvárosi – Gyula, Pécs – írók kétnyelvű irodalmi antológiája, a Kötőszavak 2, folytatva a tavalyi kezdeményezést. A kötet bemutatására pénteken délután a Tulipán Könyvesboltban került sor. Az eseményen jelen volt Bognár Levente aradi alpolgármester, aki elmondta, mennyire fontos, hogy az irodalommal is bővül a testvérvárosi kapcsolatok palettája.
A két házigazda Vasile Dan, a Romániai Írók Szövetsége Aradi Fiókjának elnöke és Irházi János, a kötet szerkesztője, a kiadó Qult-Ar Egyesület elnöke volt. A jelen lévő szerzők maguk olvasták fel műveiket, amelyek aztán román, illetve magyar nyelven is elhangzottak. A bemutatón felolvasó írók egyöntetűen kiemelték a fordító, Pálfi Kinga munkáját, hangsúlyozva, mennyire pontosan ráérzett az eredeti versek, prózák ritmusára, hangulatára.
A jó hangulatú szakmai találkozó kellemes baráti beszélgetéssel zárult, ennek keretében az alkotók személyesen is megismerkedhettek. Mindehhez kiváló hátteret biztosított Schmak András, a Tulipán vezetője, és segítői.
A kötet megjelenését támogatta Arad város a Városi Kulturális Központon keresztül. Nyugati Jelen (Arad)2017. július 3.
Omladozik Kövesi hatalma?
A Legfelső Bírói Tanács igazságszolgáltatási felügyelete vizsgálatot indított a korrupcióellenes ügyészség és a Legfőbb Ügyészség ellen Tudorel Toader igazságügyi miniszter kérésére. A tárcavezető azt követően kezdeményezte a vizsgálatot, hogy az elmúlt hetekben egy hangfelvétel szivárgott ki, amelyen Laura Codruţa Kövesi DNA-főügyész vitatható utasításokat ad alkalmazottainak.
A felvétel nyilvánosságra kerülése után Kövesi belső eljárást indított a DNA-n belül, hazugságvizsgálónak vetette alá az ülésen részt vett alkalmazottakat, ami több ügyész felháborodását váltotta ki. A korrupcióellenes ügyészségen belül pattanásig feszült a hangulat, az igazságügyi miniszter pedig tegnap kivizsgálást kért a hangfelvétel ügyében, valamint a DNA és a legfőbb ügyészség tevékenységét illetően.
Toader szerint a vizsgálat nem sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, az eljáró ügyész döntéseit senki sem kérdőjelezheti meg egy-egy konkrét esetben, de fontos, hogy az igazságszolgáltatás ne legyen szelektív, ezért megnézik, hogy a feljelentések sorrendjében indultak-e a bűnvádi vizsgálatok az egyes ügyekben. A miniszter szerint örvendetes a DNA eredményessége, ami a korrupcióért bíróság elé állított és elítélt vádlottak nagy számát illeti, de cseppet sem vet jó fényt az igazságszolgáltatásra, az érintettek számára pedig egyenesen tragédia, hogy egyre több embert igazságtalanul hurcolnak meg.
A történetnek az az újdonsága, hogy eddig Kövesit főleg a DNA által meghurcolt politikustársadalom, elsősorban a szociálliberális kormányszövetség, az RMDSZ és Traian Băsescu volt államfő támadta, most azonban egy belső lázadás jeleit mutatja, hogy a DNA munkaértekezletéről szivárgott ki a hangfelvétel. Ezen hallható, amint beosztottai teljesítményével elégedetlen Kövesi hatékonyabb munkát és több „fontos” ügyet követel a DNA ügyészeitől. Azt fejtegeti, hogy legalább egy újabb miniszter lebuktatására vagy más fontos ügyre van szükség ahhoz, hogy azok, akik nyilvánosan támadják a DNA-t, ne „másszanak rá” a vádhatóságra.
Az egyik hangfelvételen Kövesi – az azóta leváltott Sorin Grindeanura utalva kijelenti: azt szeretné, ha a DNA „eljutna a miniszterelnökig” egy gyanús ingatlan-visszaszolgáltatási ügyben. A DNA nem tagadta, hogy Kövesi hangja hallatszik a felvételen, de azt állította, hogy a felvételt megvágták és szavai közé olyan kifejezéseket ékeltek be, amelyek kiforgatják szavait.
Kövesi a hangfelvételen az alkotmánybíróságról és Daniel Morar alkotmánybíróról, volt DNA-főügyészről is megvető hangnemben beszélt. Szavaiból kiderül, hogy Kövesi nem fogadja el az alkotmánybíróság döntését, amely kimondta: a vádhatóság alkotmánysértően járt el, amikor a vitatott 13-as sürgősségi kormányrendelet ügyében eljárást indított. A DNA-n belül kitört konfliktus következtében nyolc ügyész kérte áthelyezését a DNA-tól, hármat a CSM elfogadott, hármat elutasított, további kettő esetében ma dönt az igazságszolgáltatás szakmai szervezete. Közöttük van az egyik legrégebbinek számító Doru Ţuluş, aki korábban fontos személyiségeket érintő aktákban ért el szakmai sikereket. Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár)2017. július 3.
Elutasította Horváth Anna kifogásait az ítélőtábla: szerintük a DNA szabályosan járt el
Elutasította a korrupciós bűncselekményekkel vádolt Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármester kifogásait a táblabíróság pénteken, és megállapította, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) szabályosan gyűjtött bizonyítékokat az ügyben.
Horváth Annát befolyással való üzérkedés és pénzmosás vádjával állította bíróság elé a DNA tavaly decemberben, arra hivatkozva, hogy hatvan fesztiválbérletet fogadott el a júniusi választási kampányban tevékenykedő önkéntesei számára egy ingatlanfejlesztőtől, cserében pedig állítólag megsürgette számára a városházán egy építési engedély kiadásához szükséges jóváhagyások kibocsátását.
A DNA Fodor Zsolt kolozsvári üzletember ellen is vádat emelt az ügyben: őt befolyás vásárlásával és pénzmosással gyanúsítják. A bizonyító eljárás szabályosságát megkérdőjelező kifogásokat az ő esetében is elutasította a kolozsvári táblabíróság.
A per előzetes szakaszában hozott végzés ellen három napon belül lehet fellebbezni. Ha a pénteki határozat jogerőre emelkedik, megkezdődhet a per érdemi tárgyalása.
Horváth Anna ellen tavaly októberben indult bűnvádi eljárás, azóta hatósági felügyelet alatt áll, az ügyészség pedig eltiltotta hivatala gyakorlásától. Miután a kényszerintézkedést másodszor is meghosszabbították, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa márciusban lemondott a kolozsvári városházán betöltött alpolgármesteri tisztségéről, helyére pedig az RMDSZ által jelölt Oláh Emese önkormányzati képviselőt választotta a városi tanács.
Horváth Anna közösségi oldalán korábban közölte: nem feljelentés, hanem egy tavaly februárban kezdődött „teljes körű nemzetbiztonsági megfigyelése” alapján, a „lehallgatások értelmezéseinek ürügyén” indult ellene ügyészségi eljárás.
Az RMDSZ következetesen kiállt megvádolt tisztségviselője mellett. Horváth Anna lemondásakor Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy vélekedett: a DNA karaktergyilkosságot hajtott végre, semmi sem indokolta az elöljáró eltiltásának öt hónapi fenntartását. Az RMDSZ elnöke megmagyarázhatatlannak nevezte, hogy a kolozsvári alpolgármester ellen a DNA és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) együttműködése alapján indult eljárás, noha az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a két intézmény együttműködését. Romániában az alkotmánybíróság tavaly februárban döntött arról, hogy el kell különíteni a titkosszolgálatok által nemzetbiztonsági céllal, illetve az ügyészek és rendőrök által bűnügyi nyomozások érdekében végzett titkos megfigyeléseket és lehallgatásokat. A testület a döntés részletes indoklása során rámutatott: bár rendelkezésének nincs visszamenőleges hatálya, a bíróságok a folyamatban lévő peres ügyeknél már nem vehetik figyelembe azokat a bizonyítékokat, amelyek titkosszolgálati megfigyeléseken, lehallgatásokon alapulnak. MTI; Szabadság (Kolozsvár)2017. július 3.
XI. Nagyiratosi Falunapok
Jó szórakozás, kiváló vendéglátás
Pénteken és szombaton a Nagyiratosi Polgármesteri Hivatal és a Községi Tanács XI. alkalommal szervezte meg a Nagyiratosi Falunapok hagyományőrző rendezvényt. A program pénteken 17 órától a kultúrotthonban újra megszervezett nyugdíjas-találkozóval indult, ahol Papp Attila polgármester és Florin Baniciu alpolgármester köszöntötték a 160 nyugdíjast, akik a megterített asztaloknál foglaltak helyet.
A nyugdíjasok elfogyasztották az ízletes savanyúlevest, a pörköltet és a finom süteményeket, majd a magyarok Czank Miklós (Öcsi) és csapatának, míg a románok az Alexandru Baniciu népi zenekara által húzott zenére mulattak.
A meghívók sorszáma alapján 40 tombolanyereményt sorsoltak ki közöttük. Papp Attila polgármester felköszöntötte a legidősebb házaspárt, a 65. házassági évfordulójukat ünneplő Torţan Nicolaet és feleségét, Mariát; továbbá a község legidősebb férfi tagját, Lazăr Alexandrut, illetve hölgy tagját, Bandúr Erzsébetet. A hölgyeknek virágot, a férfiaknak egy-egy üveg italt nyújtott át, illetve emléklapot adott. Ezen kívül minden nyugdíjas hölgynek egy-egy tábla csokoládéval kedveskedett. Ezt követően késő éjszakáig mulattak.
Ugyanaznap 22 órától a fiatalok számára szabadtéri diszkót szerveztek a kultúrotthon udvarán.
Színes kulturális program
A kiadott program szerint szombaton 15.30 órától a futballpályán újra megszervezték a Nagyiratos–Dombegyház öregfiúk örökrangadót, ahol Papp Attila házigazda polgármester szerint „illendő volt nyerni hagyni a vendégeket…”
17 órakor a szabadtéri színpadról Andó Gabriella magyarul, míg egy kolléganője románul köszöntötte a nézőteret megtöltő embereket. Elsőként helybeli román néptánccsoportot, a Garofiţát kérték a színpadra, ahol alföldi román táncokat adtak elő. Utánuk Adrian Petcu román népdalokat énekelt, majd az X Time helybeli moderntánc csoport három tagja adott elő ritmikus táncokat. Ezt követően a pécskai Búzavirág néptánccsoport 7 párja adott elő nyárád-mogyorósi táncokat, nagy sikerrel. Utánuk a mácsai Edera román néptánccsoport lépett fel Cosmina Hornea szólista közreműködésével.
Ünnepi köszöntők
Ezt követően a színpadra kérték Papp Attila polgármestert és vendégeit, akiket, illetve a közönséget a polgármester köszöntött románul, majd magyarul. A továbbiakban két nyelven mutatta be Kovács Imre nagyperegi, Korondi-Józsa Erika kisiratosi, Lantos Zoltán kevermesi polgármestert, illetve a vele érkezett Lévai Lajos alpolgármestert; Faragó Péter parlamenti képviselőt, RMDSZ megyei elnököt; Orth Norbert József nagyperegi alpolgármestert; Maczkó József kelebiai polgármestert; Andresz József vingai, Andó László kisiratosi, Florin Baniciu, helybeli alpolgármestert; Michi Miţitcă nagyiratosi községi tanácsost; Sandu Krisztián sofronyai alpolgármestert, valamint dr. Varga Lajos dombegyházi polgármestert.
Románul, majd magyarul mondott köszöntőjében Faragó Péter parlamenti képviselő kiemelt megtiszteltetésnek nevezte, hogy meghívták a Nagyiratosi Falunapokra, ahova hat éve folyamatosan eljön, mert az RMDSZ számára rendkívül fontos nyomon követni a községnek a fejlődését, amiért köszönet jár Papp Attila polgármesternek és csapatának. Mivel nemcsak környékbeli, hanem anyaországi vendégek is érkeztek, az ő nevükben is köszönetet mondott a meghívásért. Jó egészséget, a falunap programjához jó szórakozást kívánt mindannyijuknak.
Koncertek, mulatság hajnalig
A továbbiakban az aradi Zumba Fitness táncolt Dona vezetésével, majd a Tri Gorle moderntánc csoport lányai léptek fel. Újra a Búzavirágot kérték a színpadra, ahol a 8 pár kiváló érzékkel és koreográfiával adta elő a magyarpalatkai táncát. Ezt követően a községbeli Fresch Color moderntánc csoport 3 leánya táncolt vastaps közepette, majd a Nagyvarjasi és a Tornyai Asszonykórus pallérozott előadásában elhangzott magyar népdalok arattak nagy sikert. Utánuk újra a mácsai Edera tánccsoport adott elő alföldi román táncokat, majd a Búzavirág a nagyiratosiakat is megörvendeztette a közelmúltban Pécskán bemutatott Szent Iván-éji tűzugrás alkalmával művészi színvonalon megjelenített tűzugrási rituálét. A továbbiakban román népzenét hallgathattak, majd Diana Selagea és Florin Ionaş – Generalul román népzene koncert hangzott el. 21 órától Alexandru Baniciu és román népi zenekara játszott, 21.30 órától pedig következett a magyarországi sztárvendég, Sega és Frédó koncertje, amelyen énekelt, táncolt idősebb és fiatal egyaránt. 23 órától tűzijáték, azt követően az egykori Mikró együttes zenéjére szabadtéri bál következett hajnali 3 óráig.
Az idei Nagyiratosi Falunapok osztatlan sikeréhez a szervezők, a helybeli polgármesteri hivatal és a tanács mellett nagyban hozzájárultak a Forray Népdalkör tagjai, akik ezúttal is kitettek magukért, ugyanis a Falunapok programjában nem léptek fel, hanem felvállalták a szervezés, a vendégek maradéktalan ellátásának csöppet sem könnyű munkáját. Köszönet mindnyájuknak. Nyugati Jelen (Arad)2017. július 3.
Népszerű és sikeres volt az anyanyelvi tábor
Ne feledjétek: ti magyar gyerekek vagytok!
Június 30-án, pénteken este élménybeszámolóval, kiértékelővel, tábortűzzel és falatozással zárult az anyanyelvi tábor, melyet az Arad Megyei RMDSZ oktatási és szórvány szakbizottsága a Pro Identitas Egyesület pályázatán keresztül a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Arad megyei szervezetének támogatásával szervezett a magyar nyelvet fakultatív módon tanuló Arad megyei magyar ajkú gyerekeknek.
A közel egyhetes tábor utolsó estéjén a Csiky Gergely Főgimnázium Kollégiumának udvarán összegyűltek a résztvevő gyerekek, pedagógusok, meghívottak, jelen volt Király András ny. oktatási államtitkár, Bognár Levente alpolgármester, Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, Péró Tamás megyei tanácsos, az RMDSZ Arad megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Módi József református esperes, az RMDSZ Szórvány Bizottságának elnöke.
Az anyanyelvi tábor programját nézegetve sem tűnt unalmasnak vagy laposnak az elmúlt egy hét, a beszámolókat hallgatva pedig ezt alá is támasztották a diákok, akik Borosjenőből, Borossebesből, Szapáryligetről, Sofronyáról, Fazekasvarsándról érkeztek a táborba.
„Ezek a gyerekek nagyon nehezen beszélnek magyarul. Van köztük, aki alig-alig használja otthon a magyar nyelvet annak ellenére, hogy a családban mindenki magyar. Van olyan, aki I–IV-ben magyar iskolába járt, most már V–VIII-ban fakultatív módon tanulja a magyar nyelvet” – mondta el Kiss Anna táborvezető, mindenki Babuci nénije, akik reggeltől reggelig a gyerekekkel volt, amolyan tyúkanyóként felügyelt, koordinálta a programokat.
„Nem volt könnyű nekik az indulás, de annak ellenére, hogy teljesen ismeretlen volt a környezet, a város, az emberek, hamar feloldódtak. Nem volt nézeteltérés, nem volt veszekedés, duzzogás, mindenkivel megtaláltuk a közös hangot, és jól együtt működtünk. Jól érezték magukat, jó barátokat szereztek, akikkel majd biztosan tartják a kapcsolatot a jövőben is.” – fűzte hozzá Kiss Anna, aki mellett állandó társ Matekovits Mihály ny. matematika tanár, programvezető és Hadnagy Dénes főszervező, programvezető voltak.
Az élménybeszámolókból egyöntetűen kiderült, hogy a diákok egy másodpercig sem unták a szervezett foglalkozásokat, programokat, volt, hogy nehézkesen indultak neki, aztán lelkesen vettek részt benne. Számos pedagógus is hozzájárult ahhoz, hogy ez így legyen, említsük meg a programokat vezetők neveit: Rudolf Anna, Ujj Ágnes, Rónai Helén, Szabó Csilla, Khell Levente, Khell Jolán, Matekovits Mária, Muntean Tibor, Lehoczky Attila, Módi Kinga, Hadnagy Éva, Ilona János, Spier Tünde, Tóthpál Renáta, Vékony Zsolt tiszteletes, Fekete Károly és Erdei István művelődésszervezők (Kölcsey Egyesület), valamint a Kisjenei Íjászok Csapata.
A péntek esti tábortűz előtt a szervezők oklevéllel, ajándék könyvekkel jutalmazták a pedagógusokat, megköszönve egyben fáradságos munkájukat, a résztvevő diákok pedig egy szép vászon szatyorban – melyet a tábor logójával díszítettek ki – könyveket, édességet, Delhusa Gjon-kazettát kaptak és egy példányt a Nyugati Jelen június 28-i számából, melynek címlapján a táborozó gyerekek csoportképe látható, mely az újság szerkesztőségében készült.
„Olyan könyveket kaptak, amiben kisebb olvasmányok vannak, hogy ne legyen számukra megterhelő az olvasás. Ezen kívül kaptak oklevelet, egy-egy pólót a tábor logójával, egy dossziét, amiben fényképek vannak Aradról, a Szabadság-szoborról, és kaptak még golyóstollat és egy kis jegyzettömböt. Ezt már az első nap használták, hiszen esténként mindig beleírtuk, amiket aznap láttunk.” – mesélte a táborvezető.
A tábor zárónapján, még mielőtt felcsapták volna a lacikonyhát a kollégium udvarán, Faragó Péter szólt néhány szót a tanulókhoz.
„Az volt ennek a tábornak a célja, hogy ha már otthon nem tudtok egy teljesen magyar közegben lenni, ezért itt megtapasztalhassátok, átélhessetek sok mindent, amire otthon nincs lehetőségetek. (…) Bízom benne, hogy minden, amit láttatok, amit tapasztaltatok, átéltetek itt, az megerősít abban benneteket, hogy jó magyarnak lenni, megerősít abban, hogy a magyarságot vállalnotok, megélnetek kell. (…) Kívánom, hogy az iskolában sikeresek legyetek, és ne feledjétek, hogy minden körülmények között ti magyar gyerekek vagytok.” – mondta az RMDSZ megyei elnöke, majd megköszönte a segítséget mindenkinek, aki valamivel hozzájárult a tábor megszervezéséhez, sikeréhez.
„A lényeg az volt, hogy a gyermekeket résztvevővé tegyük, és ez teljes mértékben sikerült, hiszen már az első napon megnyíltak, aktívan bekapcsolódtak a programokba. (…) Remélem, azzal, hogy részt vettek a táborban, sikerült tudatosítani bennük, hogy az anyanyelvet a mindennapi életben is használni kell. (…) Minden bizonnyal lesz ennek folytatása, hiszen szándékunkban áll évente megszervezni a tábort” – nyilatkozta Hadnagy Dénes főszervező a tábortűz mellett.
Végezetül álljon itt néhány résztvevő tanuló nyilatkozata:
„Nagyon jól ereztem magam, sok szép élményben volt részem. Rengeteg érdekes program volt, ezek közül a falmászás tetszett a legjobban és az íjászok.” – Nagy Attila Róbert, VII. osztály, Borosjenői Mihai Viteazul középiskola.
„Minden nagyon szép volt a táborban, sokat játszottunk, én nagyon jól éreztem magam. A legjobban a városnézés tetszett, de igazából minden remek volt. Sok barátot szereztem, akikkel tartani fogom a kapcsolatot.” – Rechtenwald Noémi, VI. osztály, Szapáryligeti Általános Iskola
„Nagyon jól telt ez a hét, sokat játszottunk, a falmászás volt a legjobb. Minden programon szerettem részt venni.” – Nagy Norbert Tibor, VIII. osztály, Szapáryligeti Általános Iskola. Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)2017. július 3.
Megjelent a tájékoztató füzet A katolikus iskola elméleti osztályait nem pótolták
Péntek délben a meghirdetett 12 óra helyett több mint egy órás késéssel osztották ki a hosszú ideje várakozó iskolaigazgatóknak a megyei tanfelügyelőség kiadványát, a nyolcadik osztály végzettjeinek szóló tájékoztató füzetet, amelynek már májusban meg kellett volna jelennie. Az induló kilencedik osztályokat és azok kódját tartalmazó kiadványból mindössze néhány példányt adtak az iskoláknak, talán tíz tanulóra egyet, mivel nem érkezett elég. A füzetben nem szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum semmilyen formában. Nos, ha arra gondolunk, hogy mekkora utat kell megtennie a csütörtöki tanácsülésen elfogadott RMDSZ-javaslatnak, hogy az iskola szerkezetét állítólag megőrizve átkerüljön a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz, akkor ezt el sem várhattuk. Az RMDSZ-frakció helyettes vezetőjének nyilatkozatát viszont megcáfolta a főtanfelügyelő, aki szerint szó sincs arról, hogy a katolikus iskola kilencedik osztályai is indulhatnának a Bolyai mellé rendelt szerkezetben. Ha az RMDSZ-nek sikerül a tanácsülésen tett javaslatának érvényt szereznie a szakminisztériumban, akkor az iskola többi osztályai szerkezetként valóban működhetnek tovább. Ami a kilencedik osztályokat illeti, azok esetében már minden határidő lejárt – tette hozzá Ioan Macarie. A meghirdetett magyar osztályok száma, megyei szinten 43, elosztásuk úgy alakult, ahogy már januárban tudni lehetett. A katolikus iskola hiányában az elméleti líceumi osztályok száma csökkent, mivel sem a pedagógiai líceumnak, sem az Elektromaros szakközépiskolának nem hagyták jóvá, hogy reál vagy humán elméleti osztályt indítsanak. Fél vagy egész szakiskolai osztály viszont bőven van, talán meg sem telik mind az összes, hiszen továbbra is az elméleti osztályok iránt nagyobb az érdeklődés. Míg a román diákok három középiskola osztályai között választhatnak a megyeszékhelyünkön, a magyar diákok számára a Bolyai iskola nyolc reál és humán, valamint a Református Kollégium egy társadalomtudomány osztálya marad. Népújság (Marosvásárhely)2017. július 3.
Bírálják az új kormányprogramot
Kemény hangon bírálták pénteken a vállalkozói egyesületek a kormány egy nappal korábban bejelentett terveit, amelyek az adórendszer módosítását, a minimálbér emelését célozzák, továbbá szigorúbb ellenőrzést írnak elő a cégek esetében.
„Ezek az intézkedések a válság és pánik érzetét keltik. Azt mutatják, hogy kormány kétségbeesett a költségvetési hiány miatt, ami érthető olyan körülmények között, hogy az új bértáblák emeléseket írnak elő. Tulajdonképpen az Európai Unió bajnokországa érzetet a válságban levő ország érzete váltja” – jelentette ki Florin Pogonaru, a Romániai Üzletemberek Egyesületének (AOAR) elnöke azon a sajtótájékoztatón, amit közösen szervezett meg a Románia Fejlődéséért Koalíció a kétoldalú kereskedelmi kamarák, a romániai és a külföldi beruházók szervezeteinek vezetőivel.
Ami a minimálbér folyamatos emelését illeti, a vállalkozók úgy gondolják, hogy az a „szegényebb vidékeken pusztulást fog okozni”. „Bukarestben és a nagyobb városokban természetesen nem okoz gondot a minimálbér emelése. De a kisebb városokban, főként a szegényebb vidékeken, ahol a cégek kínkeservvel fizetik ki az alacsony fizetéseket, na, azokon a vidékeken pusztulást fog okozni”.
A KKV-k Országos Tanácsa (CNIPMMR) szerint a cégek nagy nehézségbe ütköznek, ha a jelenlegi 16 százalékos nyereségadót az 1–3 százalékos, üzleti forgalom utáni adó váltja, leállhatnak a befektetések, és kevesebb vállalkozást fognak alapítani. „Ugyanakkor az üzleti forgalomra kirótt, differenciált adó meglátszik majd a fogyasztói árakban is, ami miatt versenyhátrányba kerülnek a hazai termelők a többi európai uniós országban tevékenykedőkkel szemben, és ez közvetlenül kihat az exporttevékenységre” – mutat rá közleményében a CNIPMMR.
A minimálbér-emelés kapcsán pedig leszögezik, erről nem politikai érdekből kell döntést hozni, hanem az intézkedést hatástanulmánynak kell megelőznie.
A vállalkozók szerint ugyanakkor az új kormányprogramban rögzített célkitűzések közül az is nagy nyomást gyakorol majd az üzleti szférára, hogy a Tudose-kabinet szigorú intézkedéseket tervez foganatosítani a veszteséges vagy nulla üzleti forgalommal rendelkező cégek ellen vagy bizonyos tiltásokat vezetne be csőd esetére.
Arra a kérdésre, hogy milyen lépéseket terveznek annak érdekében, hogy a bírált intézkedések ne lépjenek hatályba, a vállalkozói szféra képviselői azt mondják, bíznak abban, hogy komoly párbeszédet tudnak folytatni a kormánnyal. Népújság (Marosvásárhely)2017. július 3.
Ezer Székely Leány Napja
A csíksomlyói Nyeregben tartott Ezer Székely Leány Napján 2131 leányt és 1156 legényt számoltak meg. Július 1-jén, szombat délelőtt Csíkszereda főterén gyülekeztek a különböző települések csoportjai, Hargita megye falvain kívül szép számban képviseltették magukat a Kovászna és a Maros megyeiek is. A díszvendégek idén a Fehér megyei Felvincről érkeztek, akik Aranyosszéket képviselték, de több magyarországi település tánccsoportjai is megjelentek.
A Szabadság téren közösen táncoltak a székely leányok és legények, akiket a szokásokhoz híven a huszárok vigyázták fel. Az alaphangulat megteremtése után voltak, akik lóra ültek, mások szekérre, de sokan gyalog mentek ki Csíksomlyón a kegytemplomba, ahol Urbán Erik ferences szerzetes mutatta be a szentáldozatot. A szentmise után a Nyeregben folytatódott az ünnep, ahol a tavaly a legtöbb résztvevővel büszkélkedő idei házigazda, Tusnádfürdő által előkészített helyszín várta a hagyományőrzőket. Albert Tibor, a fürdőváros polgármestere a székely kapukra hagyományosan felfaragott köszöntőszövegre utalva – Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha – azt mondta, hogy azok, akik jelen vannak itt népviseletben, ezt az üzenetet követték. Mint mondta, ezt a földet megőrzésre kaptuk hagyatékul, és tovább kell adnunk a következő nemzedéknek. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere fecskefészekhez hasonlította a Székelyföldet, amelyet megzavartak a közelbe befészkelő szarkák. Hozzátette, a székelyeknek meg kell óvniuk a fészküket azzal, hogy egymásra támaszkodnak, ide térnek haza. A székely ruha közös viselése éppen ezt az összetartozás-érzést erősíti bennük.
Több százan léptek fel a színpadként használt Hármashalom-oltárnál. Mindeközben különböző hagyományos mesterségekkel ismerkedhettek meg az érdeklődők, és zajlott a népviseletmustra, valamint a számbavétel is. A lakosság számához viszonyítva idén a legtöbben Csíkpálfalváról érkeztek a Nyeregbe, így 2018-ban ők rendezhetik meg az eseményt. (A Maszol.ro nyomán) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 3.
Nagy román unortodoxia
Hat-hét évvel ezelőtt, amikor a gazdasági válság Európa-szerte pusztított, eladósodásról, jövedelmek visszaeséséről, megszorító intézkedésekről, munkahelyek megszűnéséről, elszegényedésről érkeztek hírek, Magyarország pedig Görögországhoz hasonlóan államcsőd közeli helyzetbe jutott, akkor ismerkedtünk ezzel a kifejezéssel: unortodox.
A 2010-es választásokon kiütéses győzelmet arató Fidesz–KDNP-kormány saját gazdaságpolitikáját illette e jelzővel, mely olyan intézkedéseket takart, amelyek nem voltak megszokottak Európában, mi több, hatalmas ellenkezést váltottak ki azokból a körökből, amelyeket a méltányos közteherviselés jegyében Budapest „bevont” a pénzügyi krízis okozta károk enyhítésébe. És miközben Európa nagy részén, köztük Romániában, a Nemzetközi Valutaalap parancsára példátlan megszorításokkal – fizetések, szociális járandóságok levonásával, áfaemeléssel stb. – próbálták helyreállítani a költségvetési egyensúlyt, Magyarországon „hazaküldték” az IMF-et, és egyebek mellett a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosításával, a krízis közepette a tőkét és profitot kivonó, banki, energetikai, közműipari ágazatokban tevékenykedő mamutcégek megadóztatásával kezelték a helyzetet. Sikeresen: Magyarország gazdasága egyenletes fejlődésnek indult, az államadósság csökken, a költségvetési egyensúly pedig egy percig sincs veszélyben.
De miért érdemes felidéznünk ezt a hat-hét évvel korábban indult történetet? Leginkább azért, mert a Liviu Dragneáék által az éj leple alatt újraírt kormányprogramban több olyan elemmel találkozhatunk, mely első ránézésre a magyar unortodoxiára emlékeztethet: itt is felmerült a magánnyugdíjpénztárak államosítása – noha látszólag visszakoztak –, továbbá Romániában is a nagy multik megadóztatásának szükségességével indokolják a tervezett átalakítást. Felületes ismeretek birtokában adná is magát a következtetés: sikerre vezethet a román unortodoxia is, előlegezzük meg a bizalmat a kormánynak, amíg majd megteremti nekünk a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Csakhogy meglehetősen torz e párhuzam, a két út között ugyanis sokkal több és sokkal jelentősebbek a különbségek, mint a hasonlóságok. És itt nemcsak arra gondolunk, hogy Orbán Viktorral szemben Liviu Dragnea a legnagyobb jóindulattal is csak egy sunyi kis teleormani ügyeskedőnek nevezhető, nem pedig vízióval rendelkező államférfinak. Gazdaságpolitikai szempontból ennél fontosabb eltérés, hogy a magyar unortodoxiát válságkezelési célból vezették be azért, hogy a pénzügyi krízis számláját ne csak a lakosságnak kelljen fizetnie, míg Romániában a Tudose-kormány akkor áll elő egy mélységesen vállalkozó-ellenes, neokommunista programmal, amikor éppen úgymond dübörög a gazdaság. Ha pedig az Orbán-kormány válságkezelésének célja és eredménye a társadalmi feszültségek csökkentése volt, a Tudose-kormány programja inkább alkalmas ezek szítására, a magán- és állami szféra, a különféle szociális rétegek egymásnak uszítására.
Félő ezért, hogy a nagy román unortodoxia nem kezelője, hanem előidézője lesz egy újabb mély gazdasági és társadalmi válságnak. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 3.
Kálvin-szobrot avattak (Ünnep a Kézdi-Orbai Református Egyházmegyében)
Kálvin János bronz mellszobrának leleplezésében csúcsosodott ki az idei, immár kilencedik alkalommal megszervezett Kálvin-hét rendezvénysorozata. A kovásznai belvárosi református templom kertjében állított szobrot Vargha Mihály szobrászművész alkotta, a leplet ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyhákerület püspöke, nt. Koncz Tibor, a Nagykunsági, illetve nt. Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese vette le egyházi és világi elöljárók, hívek jelenlétében.
A szombati gyülekezeti napot megelőzően a hét folyamán Szörcsén zajlott a gyereknap, Kézdivásárhelyen a nőszövetségek napja, Pákéban a presbiteri, Alsócsernátonban a konfirmandusok napja.
A hétvégi kovásznai események a református egyházközség tulajdonában lévő Deák-kertben kezdődtek. Kora reggeltől érkeztek az egyházmegye gyülekezeteinek képviselői, a barátosi Ferencz Ernő Fúvószenekar Kelemen Szilárd karnagy vezetésével térzenével várta a résztvevőket. Mindenki felhúzta saját sátrát, majd hivatalos megnyitóként a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjainak részvételével került sor a magyar és egyházi zászlók felvonására. Ezt követően ft. Kató Béla püspök hirdetett igét, majd úrvacsorát szolgáltak a híveknek. Ezzel párhuzamosan a városi művelődési otthonban gyerek-istentiszteletet tartottak. Az események a belvárosi református templom kertjében folytatódtak, a Kálvin-szobor leleplezését megelőzően díszbeszédek hangzottak el. „500 évvel ezelőtt, a mohácsi vész után, néhány évtized alatt közösséget szerveztek a magyar reformátusok, elsősorban Magyarország azon részén, ahol a török mindent felperzselt” – idézte ft. Kató Béla istentiszteleten elhangzott szavait Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. „Ugyanazt a hangulatot éljük meg ma Erdélyben, Székelyföldön, amire több száz évvel ezelőtt a reformátusok vállalkoztak. Ezer évvel a hátunk mögött nincs okunk kapkodni, idegeskedni, félni, tízszer száz éve élünk itt, Erdélyben, a mai Románia közepén, Székelyföldön. Láttunk mi már olyat, ami az elmúlt időszakban történt, de ha közösségi érdekeinket összefogva haladunk előre, akkor nemcsak ötszáz, ezer év áll előttünk, hanem annál sokkal több. Látva a féktelen magyarellenességet, ami az országban van, Kovászna Megye Tanácsa hangsúlyosabban kiáll a történelmi magyar egyházak mellett, szoborállításra is szívesen adunk az elkövetkezőkben is támogatást” – jelentette ki a tanácselnök.
Gyerő József, Kovászna polgármestere a város lakói nevében köszöntötte a jelenlévőket. Vargha Mihály szobrászművész a mellszobor megformázásának előzményeiről beszélt a közönségnek. Lelkészekkel, okos emberekkel beszélgetett arról, ki is volt Kálvin János, végül egy olyan emberi alakot mintázott meg, amelyen a középkori ruha tömegéből előtör a fej – egy szigorú fej. Miért szigorú? Egyrészt, mert Kálvin szigorú volt. Másrészt, mert nem árt a mai világban egy kis szigorúság nekünk, székelyeknek sem. „Az én Kálvinom azt kérdezi tőlünk: hogy álltok a hittel, a szülőföldhöz, egymáshoz való viszonyotokkal, székelyek, magyarok? Nemcsak a kálvinistákhoz, unitáriusokhoz szól, hanem a római katolikusokhoz is, mert ahogyan a papok nem unják mindennap, vasárnap a Bibliából idézeteket felolvasni, azokat értelmezni, azokról elmélkedni, ugyanúgy nekünk sem szabad megunni a Székelyföldhöz és közösségünkhöz való viszonyunkat” – mutatott a követendő útra a művész. Marosán Csaba színművész Tamási Áron, Ady Endre, Dsida Jenő gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. A leleplezett szobrot ft. Kató Béla áldotta meg, majd a templomban kezdetét vette a református kórusok találkozója. A nap folyamán gyerek- és ifjúsági programok zajlottak, volt táncház, táncoktatás, koncert, Marosán Csaba Luther asztalánál című előadását mutatta be. Az események sorát a zászlók bevonása zárta. Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 4.
A kapcsolatokat építik a Rákóczi szövetségnél
A Rákóczi Szövetség hagyományaihoz híven ezen a nyáron is megrendezi táborait a Kárpát-medencei magyar diákok és tanárok részére, a magyar–magyar kapcsolatok szolgálatában. Az első tábor megnyitóján Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások minisztériumának államtitkára azt hangsúlyozta: ezek a programok sokat segítenek az indentitás megtalálásban és megőrzésében.
Csejk Miklós / Magyar Idők (Budapest)2017. július 4.
Oktatási intézményeik fenntartása mellett tettek fogadalmat a romániai reformátusok és evangélikusok
Oktatási intézményeik fenntartása mellett tett fogadalmat a Romániai Református Egyház és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közös zsinata, amelyet 446 év után először tartottak meg kedden Kolozsváron.
A szervezők közleménye szerint a zsinat elfogadott egy nyilatkozatot, amelyben a két romániai protestáns egyház vezetői elkötelezték magukat a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és az egyéb egyházi oktatási intézmények további fenntartása mellett. A reformáció 500. évfordulója jegyében szervezett ünnepi rendezvény résztvevői hálát adtak az elmúlt fél évezredért, és megerősítették, továbbra is felvállalják a reformátorok örökségét.
A protestáns teológia dísztermében tartott zsinat résztvevőit Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a Romániai Református Egyház Zsinatának ügyvezető elnöke köszöntötte. Elmondta: a két erdélyi protestáns egyház múltbeli együttműködéseinek közege a szükséghelyzet volt, alapja a közös nyelv és a közös protestáns örökség, mozgatórugója a keresztény szeretet.
Felhívta a figyelmet, hogy az ünnepi alkalom célja nem csak a hálaadás és emlékezés, hanem a lutheránusok és reformátusok közös jövőjének keresése is. Rámutatott: a történelem viharai között tartósnak bizonyuló kötelékeket tovább erősítik, és a lelkészképzésre fektetik a hangsúlyt.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Magyarországi Református Egyház nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte, a reformáció abban különbözött más forradalmaktól, hogy az elcsendesedés jegyében folyt, Isten ölelésének csendjéből pedig bátorság, újítások, küzdelmek, világra szóló változások indultak el.
A zsinat hétfőn délután a kolozsvári Farkas utcai református templomban közös lelkészszentelési istentisztelettel zárul. (MTI)2017. július 4.
A magyarellenes hangulatkeltésről számolt be Sógor Csaba az EP-ben
A legutóbbi kormányválság során szinte a teljes román politikai elit és a vezető sajtóorgánumok soviniszta magyarellenes hangulatkeltésbe fogtak, ami rendkívül veszélyes a romániai demokráciára és az etnikumközi viszonyok stabilitására nézve – erről tájékoztatta Sógor Csaba az Európai Parlament plénumát.
Strasbourgban ülésezik július 3-6. között az Európai Parlament. Hétfő este Sógor Csaba egyperces felszólalásban hívta fel képviselőtársai figyelmét a romániai magyarellenes hangulatkeltésre. „Ezzel a cél a politikai válság megoldásának elodázása lehetett, ám közben sikerült a román közvéleményt a 1,3 milliós őshonos magyar kisebbség ellen hangolni” – magyarázta az RMDSZ-es képviselő.
Sógor Csaba elmondta: az ellenzéki pártelnökök szélsőséges kirohanásai mellett a különböző hírcsatornákon az újságírók dezinformációs kampányt folytattak, teljesen hamis képet festve az országban élő magyarokról, más esetekben alkotmányellenesnek állítva be olyan jogos és legitim kéréseket, amelyekre az ország kötelezettséget vállalt nemzetközi megállapodások ratifikálásával.
„A párbeszéd elutasítása a többség-kisebbség viszony rendezésében soha nem vezet jóra, ezt tapasztalhatták Európa népei is” – fogalmazott a képviselő. Sógor Csaba reményét fejezte ki a tekintetben, hogy Romániában a többség hajlandó lesz tárgyalóasztalhoz ülni, hiszen a kisebbségben bármikor partnerre talál és így el lehet jutni egy többség-kisebbség megállapodáshoz, egy „új kezdethez a román-magyar kapcsolatokban”. maszol.ro2017. július 4.
Milyen ma erdélyi magyarként élni?
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2017. tavaszi erdélyi jogvédő, monitorozó útján beszélgettek dr. Menyhárt Gabriella ügyvéddel (az NJSZ elnökségi tagja), nemzeti jogvédővel arról, hogy milyen is ma erdélyi magyarként élni, hogyan élik meg a hétköznapokban emberi méltóságuk és más emberi jogaik rendszeres megsértését, mit jelent és miért fontos a nemzeti jogvédelem.
A két helyi program közötti nagyváradi beszélgetés résztvevői: dr. Menyhárt Gabriella, dr. Novozánszky Ilona ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke, Bodnárné dr. Szabó Zsuzsanna ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagja, dr. Jánossy Mária ügyvéd (Kalifornia, Egyesült Államok), dr. Morvai Krisztina jogász, európai parlamenti képviselő, dr. Bene Gábor jogász és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvivője. https://itthon.ma/karpatmedence2017. július 4.
Magyarnak lenni Romániában
A vajdasági magyarság nagyjából megszűntnek tekinthető (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embertől eltekintve. Mi lesz veletek? Mi lesz velünk?
Ami alább következik, az tulajdonképpen kis részlete lehetne annak a tanulmánynak, amelyet már régen meg kellett volna írnom Bretter Györgyről, akiről szóltam már életében és halálában (nekem a legfontosabb a temetésén mondott beszédem volt, mert a halála – az egykori fiatal férfi első nagy személyes vesztesége – mélyen megérintett, és még mindig fáj, néha el is csodálkozom rajta).
Ez nem évfordulós cikk, Gyuri csak 1977 novemberében halt meg, most még nyár van. Nehéz lett volna őt akkor az olvasónak megmagyaráznom (kísérleteim nem sikerültek elég jól), nehéz ma is, de másért. A probléma egy része avval kapcsolatos, ami ma is égető, sajgó ügy, különösen nektek, akik ott vagytok, és remélhetőleg ott is maradhattok. De nem azért, mert be vagytok zárva.
Az 1968 (akkor voltam húsz esztendős) utáni évtizedben – és ezt őszintén aligha mondta el még valaki, pedig az emlékező próza hatalmas gleccsermorénája torlódott föl – a romániai magyar értelmiség nagyon különös helyzetben találta magát.
Románia nem vett részt a csehszlovákiai demokratikus szocialista kísérlet eltiprásában (bár döntően oroszellenes, nacionalista elfogultságból, nem demokratikus meggyőződésből), ámde a Magyar Népköztársaság igen.
Románia, bár formálisan nem lépett ki a Varsói Szerződésből és a KGST-ből, nyíltan a Szovjetunió ellen fordult, közeledett a szovjet tömbön kívüli Jugoszláviához, és a Nyugat kedvencévé vált. (Nicolae Ceauşescu volt így – még Titónál is inkább – a Nyugaton valaha leginkább elismert kelet-európai vezető, több mint egy évtizedig. Václav Havel és Lech Wałęsa sose vitte ilyen sokra…)
Ebben a helyzetben a nacionalista és (neo)sztálinista Ceauşescu-rendszer engedményeket tett a mozgolódó, reformokra vágyó román értelmiségnek – mind a nacionalista, mind a demokratikus szándékú részének – , és engedményeket tett a romániai magyar nemzetiségnek, amelynek a szellemi vezetői (Méliusz József, Domokos Géza, Sütő András, Gáll Ernő) ezt az alkalmat meg is ragadták. Ez volt a romániai magyar sajtó, rádió, televízió, folyóiratirodalom, könyvkiadás, színház stb. nagy, talán legnagyobb korszaka. Ekkor indultunk el a pályánkon.
A Magyar Népköztársaság elhárítási, hírszerző és kultúrpolitikai szerveinek az volt a föladatuk, hogy éber figyelemmel kísérjék a romániai magyar nemzetiség mozgásait – , hiszen a Román Szocialista Köztársaság ekkor elárulta „a szocialista tábor” egységét, és ezért belső problémái (mindenekelőtt a magyarkérdés) élénk érdeklődést ébresztettek budapesti, moszkvai és kelet-berlini hivatalos körökben.
Az a mintegy másfélszáz magyarországi értelmiségi, aki ebben az időszakban elkezdett intenzíven foglalkozni Erdéllyel, nyilván nem Románia „föllazításának” az érdekében tette, amit tett, de épp úgy megragadta a kínálkozó alkalmat, mint ellenkező előjellel igen sokan Romániában. Romániában ez virágkora volt a magyar nemzetiségi kultúrának, és se azelőtt, se azóta nem volt az erdélyi műveltségnek ekkora magyarországi kritikai visszhangja, az „Erdély-járás” is ekkor kezdődött; mindezt félreérthetetlenül bátorította az MSZMP (és „a III. ügyosztály”) művelődéspolitikája.
Másrészt azt kellett látniuk az álmélkodó olvasóknak, hogy az 1968-i szovjet agressziót, a Prágai Tavasz leverését ellenző magyarországi értelmiségiek (akiknek az írásai többé-kevésbé be voltak tiltva Budapesten) megjelenhettek az egyébként szűk pányvára fogott romániai és jugoszláviai (erdélyi és vajdasági) folyóiratokban, s a romániai (valamivel kevésbé a jugoszláviai) magyar írók (és más alkotók) munkái egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak Magyarországon.
A két, szemszögünkből fontos állam, Románia és Magyarország (meg a formálódó magyarországi demokratikus ellenzék!) ekkor valósággal versengett a romániai magyar értelmiségért – persze mindkét államvezetés ezt hátsó gondolatokkal és rosszhiszeműen tette, de ez a kis ideig tartó konjunktúra nagyon jót tett mind a romániai magyarság általános állapotának, mind kulturális és oktatási intézményeinek, mind pedig a románai magyar értelmiség (hogy is nevezzük?) karrierjének. Ennek az epizódnak a fő, voltaképpen az egyetlen ideológusa a korábbi, a sztálini korszakban börtönbe vetett Méliusz volt. Ha áttekintjük az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig keletkezett irodalmi-politikai esszéit, láthatjuk a sietséget, amellyel igyekezett elintézni a nemzedéke számára függőben maradt ügyeket: a háború előtti baloldal és ezen belül az avant-garde elátkozottainak elismertetését, rehabilitációját; a régi mozgalom internacionalizmusának, Duna-konföderációs gondolatvilágának fölelevenítését; Jugoszlávia be- vagy visszaemelését a kommunista kánonba; a két világháború közötti romániai magyar irodalomnak az 1960-as évek közepén megrekedt fölélesztését; a Szovjetuniótól elszakadó eurokommunista nyugati baloldal, sőt: alkalmanként a kimondottan szovjetellenes új baloldal megismertetését; és mindenekelőtt a magyar nemzetiség egyenjogúságának elismertetését, a magyar (magyarországi és erdélyi) antifasiszta hagyomány előtérbe helyezését, igazolva evvel a nemzetiségi törekvések „haladó” voltát. Erre igazából három-négy éve volt csak, de segített neki néhány fontos – elsősorban bukaresti – magyar intézmény, A Hét, a Kriterion Kiadó, az Előre (az országos magyar napilap) kulturális rovata, a román állami rádió és televízió magyar adása, a méltatlanul elfelejtett Ifjúmunkás (hetilap). Meg, amennyire lehetett, a kolozsvári Korunk. Ámde a „demokratikus szocialista” megújulás egy kis időre mindenüvé átterjedt, erre én is – mint a kolozsvári Utunk (ma: Helikon) egykori segédszerkesztője (1972-78) – tanú lehetek.
Persze ez csapda volt: már készen állt Ceauşescu félőrült vasgárdista-sztálinista-maoista fordulata (többek között azért, mert végül a szovjet-kínai ellentétet fontosabbnak érezte, mint a szovjet-amerikai hidegháborút), illetve az MSZMP vezetőségének Erdély-politikája konjunkturális volt és ilyenként lepleződött le, bármennyire fölhasznált őszinte és érzelmes, akkor még zömmel „demokratikus” kultúrnacionalista értelmiségieket, akik nem tudták – vagy nem törődtek vele – , hogy fölhasználják őket a moszkvai ihletésű játszmákban. De ameddig ez egyértelműen be nem bizonyosodott, volt egy pillanat – és ennek a megörökítése és hasonlatkénti használata miatt írom ezeket a sorokat – , amelyben lehetségessé és szükségszerűvé vált, hogy a követelésként így ki nem mondott romániai magyar kulturális autonómia tartalmát meghatározzák, hogy jelentése legyen a romániai magyar „különlétnek”, s ebben Bretter és barátai (a „tanítvány” kifejezés félrevezető: Bretter nem volt „mester”, így nem lehettek „tanítványai”) elszakadtak az olyan ideológusoktól, mint Gáll Ernő – bár többünk személyes jó viszonya megmaradt velük – , és Szilágyi Domokos és mások metaforikus lázadó nyelvének a szerepét is átvette Bodor Ádám jeges-ironikus prózája, amely (ma már látszó furcsa párhuzamban olyan „osztrák” írókkal, mint Kafka, Doderer, Celan, Bachmann, Bernhard, Handke – nem „hatásról” van szó!) a huszadik század történelmi tragédiájának világirodalmában az egyik legfontosabb hely.
Az 1968-as (prágai, párizsi, berkeley-i, nyugat-berlini – urambocsá, kolozsvári/bukaresti) alapeszme, mint köztudomású, emancipációs jellegű volt, és egyszerre állt szemben az akkori, igen konzervatív nyugati kapitalizmussal és a valamelyest megszelídített sztálinizmus „létező szocialista” variánsával: ez volt számunkra, kelet-európai fiatal értelmiségiek számára a politikai lényege. Az emancipatorikus és nyomatékosan tekintélyellenes (antiautoritárius) karakter alátámasztotta minden közösség – és az akkori filmek és zenék mai közönsége számára is evidens kell hogy legyen: a közösség ebben a világszemléletben és „világérzésben” mindig kisebbség(ek)et jelentett, amelyeknek (többnyire tragikus) szabadságküzdelmeket kell(ett) folytatniuk a represszív Apa különféle figuráival: az Állammal, a Tőkével, a Nemzettel, a Munkával, a heteroszexista normakészlettel és általában mindenfajta elnyomással.
A Ceauşescu-féle „etnokratikus” állammal szemben a nemzetiségi önállósági, kulturális autonomista törekvések akkor (egy pillanatra) a szabadságtörekvések párhuzamává lényegültek át, a romániai magyarság – potenciálisan – a romániai „demokrácia” bázisának tetszett, fönnmaradása a „demokráciától” függött és a romániai „demokrácia” általános érdekét is szolgál(hat)ta volna.
Az egyetemes 68-as antinacionalizmus szükségképpen kisebbségvédő volt: egyik forrása az amerikai feketék fölszabadítási (emancipációs) mozgalma volt együtt a nőmozgalommal és a Gay Liberation kezdeteivel, no meg az általános antikolonializmussal (ebben különösen fontos az algériai háború és franciaországi utóélete máig) és – a harmadik világ mozgalmaival szimpatizáló – békemozgalommal, illetve a csehszlovák esetben a forrás a nagyhatalmi hegemonizmussal való szembenállás (a kis és nagy nemzetek egyenlőségének lenini elve alapján), a kisnemzeti önállóság és önérzet kulturális alakzata.
Ezért a „mit jelent magyarnak lenni Romániában?” kérdésre akkor – mindenekelőtt Bretter rejtélyes-kódolt-ironikus esszéírásában, „fogalomköltészetében” – az volt a válasz, hogy önmagunk védelmén túl a romániai magyar kultúrának (politikai kultúrának is) küldetése van: kulcsszereplője lehet a kelet-európai fölszabadulásnak.
Tehát a romániai magyar önaffirmáció (önállítás, önkijelentés) – ez rekonstruálható – nem nacionalizmus, nem a kasztráló, fegyelmező, nőbántalmazó Apa újabb elnyomó cselszövénye, hanem ellenkezőleg: soft power, szelíd, befogadó-elismerő, toleráns magatartással elegyített követeléshalmaz, amelynek a politikai garanciája éppen a kisebbségi jelleg, a gyöngék ráutaltsága a szabadság és igazságosság eszményeire, amelyek mögött (esetünkben) nem áll materiális (azaz állami, gazdasági, katonai, területi, demográfiai-biopolitikai) hatalom.
Csak a kultúra, amely Bretter esetében – aki számára alapvető jelentősége volt Kallós Zoltán föltáró-megőrző és művészi munkájának – a népi kultúrát, a folklórt is jelentette, hamisítatlan romantikus-fölszabadító, illetve rousseau-i egyenlősítő szellemben (nem hiába volt kedves filozófusa Fichte). Tehát itt nem a ma (részben tévesen) „elitistának” nevezett „magaskultúra” a karvezető, hanem az elnyomottak népi kultúrájának szintézise az avant-garde-dal, amelyet mi itt a Duna-medencében Bartók nevével szoktunk asszociálni. Utópia, persze: mélységesen baloldali utópia.
Bretter maga nem volt utópista, távol állt tőle minden naiv derűlátás és indokolatlan reménykedés. Bonyolult és persze ellentmondásos, sok tekintetben rejtelmes és titokzatos életművét ajánlatnak tekintette, amelyet minden fölhajtás nélkül olvasói elé tárt, például az akkor százezres példányszámban megjelenő Előre vasárnapi irodalmi mellékletében közölt „Szeminárium” c. elképesztő „rovatában”, amelyre büszke lehetett volna bármelyik akkori párizsi, firenzei, New York-i, nyugat-berlini, frankfurti alternatív lap, de amely a maga gyergyószentmiklósi, lugosi, zilahi, élesdi olvasóihoz akart hű lenni. Nem tudjuk, ezek az olvasók mit gondoltak róla. Bizonyára furcsállták, de sokan érezték ki belőle azt, amit Bretter mondani akart nekik: magyarok lesztek, ha szabadok vagytok.
Furcsa tétel különben is, nem?
Ezt mindenesetre elhittük neki, és jó sokáig világos volt – világosnak tetszett – számunkra, hogy „a jó erdélyi magyar” amiatt, hogy jó sorsa az emancipációtól függ (mint minden kisebbségé), lényegénél fogva nem sovén, nem antiszemita, nem nőgyűlölő és így tovább, ami aztán kicsit összekeveredett a transzilvanista mitológiával a „jellegzetesen erdélyi” toleranciáról, ad vocem tordai országgyűlés, vö. Páskándi Dávid Ferenc-drámájával, Sütő Szervét Mihály-drámájával (azt hiszem, Csillag a máglyán volt a címe) és Kohlhaas Mihály-darabjával, amelyekben a vallási türelem és a ius resistendi és a természetjog persze (alig burkoltan) a nemzetiségi kérdésre utalt. Ugyanígy Méliusz antisztálinista politikai lírája és esszéisztikája, Szilágyi Domokosnak a diktatúraellenességet (bizonyára problematikusan) naturalizáló, poszt-József Attila-i költészete, és még sok minden, ami kevésbé ismert, és aminek még az említésére sincs itt terem. De a korszak emblematikus intellektuális alakja Bretter volt – ami nem azt jelenti, hogy jobb író volt mindenkinél, ez szamárság, nem ilyesmiről van itt szó.
Bretter ekkor már túl volt az „enyhülés”, a „demokratizálódás”, a „reform” mindenfajta illúzióján, teljesen elszakadt a rendszertől (meg minden szokványos „értelmiségi politizálástól”), a „humanista marxizmus” nyelvezetétől meg lassacskán minden földi köteléktől – kivéve frázistalan szolidaritását a saját veszélyeztetett magyar közösségével. (Magam a legélesebben elutasítottam a haladó establishment – ez esetben Gáll Ernő – békejobbját 1976-ban, de ez az írásom, amely kéziratban keringett, csak 2003-ban jelenhetett meg a Kellék c. kolozsvári filozófiai folyóiratban. Ám az én szakításom elméleti volt és politikai, a Bretter Györgyé már mélyebb: egzisztenciális és végleges.)
Ami – Méliusz rendkívül jelentős kivételével – hiányzott mindebből, ahogyan nem hiányzott a jugoszláviai, vajdasági magyar kultúrából (amelyhez mély köze volt a szerb eredetű, temesvári Méliusznak), az a többségi kultúrával való kölcsönhatás volt. (A George Ivaşcu szerkesztette Contemporanult, a Dan Hăulică szerkesztette Secolul 20-t sok magyar olvasta; de ez aztán elhalt.)
Ekkor Ceauşescu már előhívta a mélyből mind a görögkeleti ortodoxiához kapcsolódó, mind a pogány (dák) jellegű román ősfasizmust, ez meg csakhamar átvette a szellemi hatalmat, Marin Preda Antonescu marsallt mentegető-igazoló regényétől (Delirul, 1975), amely – Ştefan Andrei egykori külügyminiszter emlékezései szerint – mély benyomást tett Ceauşescura, egészen Adrian Păunescu ultrasoviniszta performanszaiig (a mai román oroszellenesség innen származik, ebben gyökerezik, a rehabilitált Vasgárdában), ez pedig (emlékszem jól) valósággal megőrjítette a román társadalmat, ellenerők pedig nem jelentkeztek. A pillanat elmúlt, tekintet nélkül Méliusz és Domokos Géza utóvédharcaira a Scânteia-házban.
Elmúlt, de volt.
Eleinte a román – magyarellenes élű – totalitárius román állami sovinizmusra adott [néma vagy közvetett] erdélyi magyar válasz nem a magyar nacionalizmus volt. Eleinte.)
Balogh Edgár mondta nekem, hogy 1968 magyar szempontból nem volt más, mint a kisantant (Csehszlovákia-Jugoszlávia-Románia) fölélesztése. Volt ebben némi igazság. Abban az évben másutt is visszatért az „avant-guerre”: a lengyelországi hivatalos antiszemita kampány Gomułka irányításával s a maradék lengyel zsidóság kiűzése (kivéve néhány ellenzéki értelmiségit a börtönben) volt a Párt válasza a diák- és munkáslázadásra, Csehszlovákiában pedig a reszovjetizáló, büntető „normalizáció” (Csehszlovákia szovjet-magyar-keletnémet-stb. megszállása volt a mi döntő „nemzedéki” élményünk – no meg 1967. június 2., Benno Ohnesorg meggyilkolása [rendőrgolyóval] Nyugat-Berlinben, a vérengző iráni sah védelmében), Romániában a fasizáló szovjetellenes/magyarellenes mozgósítás: „ne iau Ardealul”, Erdély veszélyben, stb. Azt a pillanatot maga alá temette az idő, ki se látszik.
Mit jelent most magyarnak lenni Romániában?
A válasz felelőssége nem az enyém, hiszen én már nem élek ott veletek. (Akármennyire reménytelenül erdélyi maradtam. Ez nem érdem, nem azért mondom. Így van, és kész.)
A negyven évvel ezelőtti – abszurd, de nem érthetetlen – kísérlet (eszmetörténetileg elkerülhetetlen volt, hogy bekövetkezzék: látni kell, hogy ez volt a prágai meg varsói/gdański 68 romániai magyar megfelelője, és nem lehetett más) aligha példamutató. Túl sok minden változott meg, és bár a szimpla diktatúraellenesség mind Romániában, mind Magyarországon jelen van még, de eléggé félrevezető, hiszen szemben a szokványos zsurnállogikával és zsurnálretorikával, a „létező szocializmusból” nem maradt semmi. (Minden nap olvassuk Pesten, hogy „ez olyan, mint a kádárizmus”. Nem olyan.)
Ha nem is példa, hát tanulság.
Ha valamely kisebbséghez tartozni – az összes hátrányokkal, a kiküszöbölhetetlen (és szívemnek kedves) provincializmusokkal – pusztán csak véletlenszerű tény (vagy ami ugyanaz: VÉGZET), akkor ugyancsak a véletlen (ez esetben az egyéni érdek) szabja meg, hogy evvel az adottsággal mit kezd valaki. Akár kivándorolhat anyagi okokból, akár csöndben asszimilálódhat, akár megtartja a magyarságát reflektálatlan, senki másra nem tartozó, következményekkel nem járó magánügynek, folklorisztikus díszítménynek, tetszőleges (ám jelentéktelen) akárminek. Mindegy. Voltaképpen a nemzeties jobboldal – amelynek ma a legnagyobb sikere van – is ezt mondja az álirredenta Trianon-gyászkultusszal: s ugyan mi az értelme és az értéke az irredentizmusnak valódi határrevíziós program nélkül? Ez csak a válasz elodázása. Zászlóerdővel dekorálva – igazából: álcázva.
Mi a romániai magyarság politikai küldetése a szűnni nem akaró romániai (román) politikai válságban? Mert azért nem lehet a pusztán önérdekű regionális lobbizás, amit – korlátozott ismereteim szerint – elég ügyesen művel a nemzetiségi politikai osztály.
Mi a romániai magyarság funkciója abban a tragédiában, amely Magyarországot sújtja? Pontosabban: mi a létező, de szemérmesen titkolt irányzatok – nyilvánvalóan többféle – elképzelése róla, és Erdély esetleges jótékony befolyásáról? Van valami sajátságos, amiért – a születés véletlenén túl – érdemes romániai magyar értelmiséginek lenni? Van valami közös projekt, amiért érdemes közösen dolgozni? (És itt nem a kívülállók iránti rutinszerű ellenszenvet és megvetést értem, ez nem ér túl sokat.) Megmenthető-e (létrehozható-e) vajon pont Erdélyben például a Duna-medencei szabad magyar sajtó, ha minden kötél szakad?
A vajdasági magyarság nagyjából megszűntnek tekinthető (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embertől eltekintve. Mi lesz veletek? Mi lesz velünk?
Ne feledjük, hogy a tizenkilencedik század „összmagyar” kultúrájában Erdély semmiféle sajátos szerepet nem játszott. Ez a sajátosság csak a Trianon utáni „impériumváltozással” kezdődik.
Minden erdélyi föladat és küldetés válságok terméke volt eddig.
Ha jól látom, megint van válság, de ennek a kerete a politikailag zűrzavaros, különben pedig dinamikusan „fejlődő” kapitalista Románia, ahol éppen a „jóléti állam” (újraelosztó, „haladó” társadalompolitika) és a konzervatív nacionalizmus kombinációjával próbálkozik – a magyarokkal szemben olykor elvtelenül és ravaszul gáláns – ostromlott PSD, eltérően Aleksandar Vučić neoliberális-nacionalista szerbiai rendszerétől.
De van minderre erdélyi magyar válasz? Túl a költségvetési kedvezések és befolyásos pozíciók kiharcolásán? Mi az értelme a kitartásnak a poszton a tartalmilag meghatározhatatlan hűségen kívül? A „magyar vagyok, mert magyar lettem, tehát magyar maradok, így a legegyszerűbb” elvontságán kívül? Ennek hamar elvész a vonzereje (attól tartok), ha nem lesz új erkölcsi-politikai tartalma. A kései kapitalizmus radikalitásában a puszta adottság soha nem elegendő. A kapitalizmus személytelen-fogalmi jellegű, fogalom (teória, stratégia) nélkül csak az alárendelt (szubaltern) populációk maradnak, amelyeknek nincs jövőjük. Ha nincs beszéd, nincs kenyér.
Tamás Gáspár Miklós / Transindex.ro2017. július 4.
Bemutatkoztak a végzős képzőművészek és designerek Kolozsváron
Több mint 3000 munkával mutatkoznak be a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem végzősei az Expo Transilvania csarnokban. A kiállítás július 6-ig, 10-től este 9-ig látogatható. Szubjektív válogatás következik a friss kolozsvári művészgeneráció alkotásaiból.
Zs. E. / maszol.ro2017. július 4.
„Nincs itt semmi látnivaló” – a DNA főügyésze nem mond le
„Nem mondok le, semmi okom nincs erre” – jelentette ki kedden a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) székháza előtt a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze, Laura Codruţa Kövesi. Klaus Johannis államfő közölte: nem tartja indokoltnak a DNA vezetőjének felfüggesztését.
A délelőtt folyamán a CMS két korrupcióellenes ügyész, Doru Țuluș és Mihaela Moraru állásukból történő felmentését tárgyalja. Ezt az intézkedést – szakmai vétségeikre hivatkozva – Laura Codruța Kövesi kérte a hazai igazságszolgáltatást irányító testület ügyészi részlegétől. A CSM ülésének napirendjén a DNA további két ügyészének áthelyezési kérelme is szerepel.
A ülés előzményéhez tartozik, hogy Tudorel Toader igazságügyi miniszter az ügyészségi vezetők „menedzseri tevékenységének” kiértékelésére kérte fel a CSM keretében működő Igazságügy Felügyeletet, miután két hete Laura Codruta Kövesit lejárató hangfelvételeket tett közzé a Szociáldemokrata Párthoz (PSD) közel álló România TV hírtelevízió.
A történtek után a DNA vezetője belső vizsgálatot rendelt el, és poligráf elé ültette annak a munkamegbeszélésnek a résztvevőit, amelyről hangfelvételek szivárogtak ki a sajtóba. Három ügyész – Doru Țuluș, Mihaela Moraru és Nicolae Marin – megalázónak minősítette, és megtagadta a hazugságvizsgálatot. Mindhárman bepanaszolták a CSM Igazságügyi Felügyeleténél Kövesit, arra hivatkozva, hogy rosszhiszeműen látja el intézményvezetői feladatát.
„A procedúráknak megfelelően jártam el”
Kövesi nemmel válaszolt kedden arra a kérdésre, hogy túllépte-e a hatáskörét a belső vizsgálat elrendelésével, és azt ajánlotta az újságírók figyelmébe, hogy tanulmányozzák a DNA szabályzatát. „Ez egy normális eljárás, amit egyébként az Igazságügyi Felügyelet is ellenőrizni fog” – jelentette ki.
Kövesi közölte: szintén a szokásos procedúráknak megfelelően járt el, amikor a CSM véleményezését kérte Doru Țuluș és Mihaela Moraru tisztségéből történő felmentéséről. „A felmentés okait nem áll módomban részletezni. A CSM ülésén ezt megteszem majd” – fogalmazott a DNA főügyésze. Annyit azért hozzátett, hogy beosztottjai „megszegték a procedúrákat”, ezért lépnie kellett.
A DNA tevékenységéről kijelentette: a korrupcióellenes ügyészségen „feszültségmentes, normális” munka zajlik. Közölte, semmi kifogása az ellen, hogy az Igazságügyi Felügyelet átvilágítsa az intézményvezetői tevékenységét.
Nem tart attól, hogy a CSM ellenőrző testülete átvilágítja a menedzseri tevékenységét – jelentette ki kedden Augustin Lazăr legfőbb ügyész. „Az igazságügyi minisztériumnak jogában áll kérni egy ilyen ellenőrzést. Nem félek semmitől, a legfőbb ügyészség egy erős intézmény, kiegyensúlyozott, amely a törvénynek megfelelően fejti ki tevékenységét” – jelentette ki a CSM székhelyén nyilatkozó Lazăr, hozzátéve, hogy hivatalos értesítést még nem kapott a küszöbön álló kiértékelésről.
Így zajlik majd a DNA átvilágítása
A CSM ellenőrző testülete kedden Facebook-oldalán tette közzé az ügyészségek tevékenységi kiértékelésére vonatkozó 2017-es ütemtervet, amelynek értelmében az ellenőrzések az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA) és a Legfőbb Ügyészséget is érintik. Az ellenőrzési ütemtervet azután hozták nyilvánosságra, hogy az ellenőrző testület elnöke hétfőn aláírta a legfőbb ügyészség és a DNA hatékonyságnak ellenőrzésére vonatkozó rendeleteket.
A tervek szerint az intézmények hatékonyságát ellenőriznék, valamint azt, hogy mennyire tartják be az ügyészségek vezetői az eljárási normákat és a hatályban lévő szabályzatot az eljárások során. Ugyanakkor azt is vizsgálják majd, hogy az ügyészségek vezetői és az ügyészek hogyan próbálják megoldani a két és az öt évnél régebbi, adócsalással, pénzmosással, csempészettel, korrupcióval kapcsolatos, valamint erdészeti bűncselekményeket és érdekellentétet kivizsgáló eseteket.
Az ellenőrző testület továbbá vizsgálni fogja azt is, hogy a vezetők miként szervezik meg az ügyészségek munkáját, hogyan viselkednek és kommunikálnak, mennyire vállalják a felelősséget és mennyire felelnek meg intézményvezetőként, hogy osztják ki a feladatköröket, illetve milyen munkakörülményeket biztosítanak az ügyészek számára. A menedzseri készségek vizsgálatakor a rövid-, közép- és hosszútávú tervek kidolgozását és szervezési kérdéseket is figyelembe vesz majd a CSM ellenőrző testülete.
Az államfő megvédte Kövesit
Az ügyben megszólalt kedden Klaus Johannis is. Az államfő kijelentette, nem tartja indokoltnak a korrupcióellenes ügyészség főügyészének felfüggesztését a kivizsgálások idejére. Közlése szerint tudomásul vette, hogy az igazságügyi miniszter felkérte a CSM ellenőrző testületét, világítsa át a DNA és legfőbb ügyészség vezetőinek tevékenységét. „Nagyon elégedett vagyok mindkét intézmény vezetőivel. Túl sok lehallgatott beszélgetést hallottam már ahhoz, hogy higgyek a valódiságukban. A végén majd megtudjuk, mi az igazság” – fogalmazott az államfő.
HotNews; Agerpres; maszol.ro2017. július 4.
Három tucat okostábla a Mikesben
Tartják a tempót a korral
A Mikes Kelemen Alapítvány által a Mikes-líceum felszereltségének javítására letett pályázatot múlt héten aláírta a finanszírozó, a Pallas Athene Domus Conacordiae Alapítvány – számolt be az örvendetes hírről Már István, az iskola igazgatója. A pénzből tíz új interaktív táblával gazdagodik az intézmény.
Az elnyert, vissza nem térítendő támogatás összege több mint 6 millió forint, ebből a 10–10 okostáblát, a hozzávaló projektorokat és laptopokat fogja megvenni az iskola, de jut még az informatikai laborba is 32 Office-csomagra belőle. A pályázati önrész a Bertis cég nagyvonalú támogatásából került ki, az eszközökre pedig egy gyulafehérvári cég adta a legjobb árajánlatot – sajnos, a helyi cégek által kért árból nem futotta volna a 10 táblára, amelyek ára 7 és 12 ezer lej között mozog.
Már e hónap folyamán átutalják a pénzt is, tanévkezdésre a 41 osztályközösségből már csak 6-nak nem lesz interaktív táblája, amelyek használatára képzést is szervezett a líceum a pedagógusoknak. Az biztos, hogy a gyerekek nagyon szeretik, ha e modern eszközök felhasználásával adják le a tanárok a tananyagot, az óra mozgalmasabb, a munka operatívabb a saját szofttal is rendelkező táblákkal, amelyek minden tantárgy oktatásához alkalmazhatók. Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. július 4.
Barátoson virágzik a zenei élet
Fúvósok találkoztak
Vasárnap fúvószenétől és jókedvtől volt hangos Barátos, ahol a barátosi Ferenc Ernő Református Fúvósegyesület szervezésében tartották a nagy hagyománynak örvendő fúvóstalálkozót.
A 46. alkalommal tető alá hozott találkozó 10 órakor kezdődött, a faluközpontból a fúvósok felvonultak a helyi református templomba, ahol Bóné Barna barátosi lelkipásztor tartott istentiszteletet. Az ünnepségen a házigazdák mellett Uzon, Székelykeresztúr, Réty, Sepsibükszád, Étfalvazoltán, Nagybacon, Korond, Zágon, Kézdivásárhely, Kovászna és Lécfalva fúvósai tették tiszteletüket. A rendezvény az Erzsébet kertben folytatódott, ahol a helyi rezesbanda nevében Deák Ingrid, 12. osztályos tanuló köszöntötte az egybegyűlteket.
Tánczos Szabolcs polgármester elmondta: öröm az önkormányzatnak, hogy partnere lehet egy ilyen hagyománnyal bíró rendezvénynek. Az ünnepségen jelen volt Barátos anyaországi testvértelepülése, Pálmonostora küldöttsége is Cseszkó László polgármester vezetésével, őket is lenyűgözte a fúvós zene. Kérdésünkre Bóné Barna, a fúvósegyesület elnöke elmondta: a Kelemen Szilárd karnagy vezette zenekarnak 32-33 aktív tagja van, és nagyon mozgalmas zenei életet élnek, hiszen a nyáron eddig szinte minden héten felléptek valahol.
Szőke Zsuzsa / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. július 4.
Konferencia és kiállításmegnyitó a reformáció jegyében
Július 4-én, kedden egész napos programsorozattal emlékeztek meg Nagykárolyban a Reformáció 500 évfordulójáról, melyet a Károlyi Kastélyban szerveztek meg.
Az esemény egy konferencia, illetve egy, a témában szervezett kiállítás köré szerveződött. A programsorozat délelőtt indult, a gyülekező után a jelenlévők egy istentiszteleten vehettek részt, melyen Nt. Forró László főjegyző hirdette az igét. A folytatásban a köszöntések után került sor az első előadásra, melyet dr. Bara Júlia, a Magyar Tudományos Akadémia tagja tartott „Gróf Károlyi Sándor és a reformátusok címmel”.
A nap második előadását dr. Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója tartotta. Beszámolója révén a Szatmár megyei református templomok régészeti leleteiről tudhattak meg érdekességeket a résztvevők. Délben kikapcsolódásképpen különleges műsor várta a konferencia látogatóit, akik a Carmina Renascentia régi zene együttes előadását hallgathatták meg.
A kellemes dallamok után került sor a Reformációs kiállítás megnyitójára, melynek keretén belül dr. Szőcs Péter köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte, hogy a kiállítás megtekintésekor a részletekre is figyeljenek a látogatók, hiszen a bemutatott tárgyak értékei innen látszanak leginkább: a terítők hímzéseire, az örvös munkákra, a nyomdai munkák kivitelezési módjára. A továbbiakban Felician Bob, a Szatmár megyei múzeum igazgatója szólalt fel, aki az 500 évvel ezelőtti események erdélyi vonatkozásairól beszélt, majd dr. Hágó Attila Nándor, a Városi Múzeum vezetője vette át a szót, és mutatta be pár mondatban a kiállítást.
A kiállítás első részében a régióból származó kegytárgyakat láthatunk, illetve egy összeállítás révén a reformáció történetét ismerhetjük meg. A második részben fotókat láthatunk, melyek a környező templomok alaprajzát, külsejét és belsejét mutatják be.
Az ünnepélyes megnyitó után sor került a konferencia harmadik, és egyben utolsó előadására, melyet Ft. Illyés Csaba esperes tartott az „A reformáció egy mai katolikus lelkész szemével” címmel.
Az egy napos programsorozat fórumbeszélgetéssel, majd svéd asztalos ebéddel zárult. Bagosi Andrea / szatmar.ro