udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131447
találat
lapozás: 1-30 ... 128131-128160 | 128161-128190 | 128191-128220 ... 131431-131447
Névmutató:
2017. augusztus 2.
Megkoszorúzták a Lenkey huszárok máramarosszigeti emléktábláját
A hagyományőrző huszárok minden évben emléktúrát szerveznek. Az idei háromnapos emléktúra alkalmával is lóháton járnak be egy már előre meghatározott szakaszt, mely szakasz megtételét szokás szerint egy kiemelkedő személyiség emlékének szentelik.
Idén azoknak a Lenkey huszároknak az emlékére szervezték a túrát, akik az 1848-as szabadságharc alkalmával, Galíciából hazatérve, Máramarosszigeten szálltak meg. Az ennek emlékét őrző táblát koszorúzták meg a református templomban.
A lovas huszárok tagjai Debrecenből érkeztek. Hozzájuk csatlakozott egy koltói és egy Maros megyei tagjuk is.
Lovász István a helyi református közösség lelkipásztora az esemény alkalmával felhívást intézett a hagyományőrző csapathoz, melyben felkérte őket a jövő évi 1848-as szabadságharc emlékének szentelt és Máramarosszigeten szervezett ünnepségen való részvételre.
A debreceni 2. Honvéd Huszárezred tagjait Hosszúmezőn szállásolták el, onnan jöttek át Máramarosszigetre. Elmondásuk szerint Máramarossziget a 111. erdélyi település ahová ellátogatnak. Hajnalban tovább folytatják útjukat lóháton. Hosszúmezőről Koltó irányába mennek, ahol véget is ér idei emléktúrájuk.
Szórvány.info; Erdély.ma2017. augusztus 3.
Soros-birodalom a volt kommunista Európában
A román EU-képviselő szerint a Soros-ellenesség az antiszemitizmus új formája.
Európában naponta elhangzik Soros György neve, főleg az egykori kommunista országokban. Nem valamilyen tőzsde elleni támadás és nem valamilyen civil akció miatt, ahogy az a kilencvenes években történt. Most csak politikai vádakról van szó.
A legádázabbak Orbán Viktortól érkeztek. A magyar kormányfő nemrég, Tusnádfürdőn azt állította, hogy „a Soros-birodalom sérti a magyarok érdekeit”, mert állítólag önkénteseket toborzott, akik egymillió bevándorlót hoznak majd az Unióba, hogy kikényszerítsék áthelyezésüket az összes tagállamba. Szintén ő indított támadást a Central European University ellen, azzal vádolva a magyar származású milliárdos által Budapesten létrehozott egyetemet, hogy állítólag „csalt” az oklevelek kibocsájtásakor. Mindennek a teteje, hogy Soros Orbánt is támogatta negyed évszázaddal ezelőtt, amikor a volt kommunista államok liberalizálásához fiatal vezetőkre, de forrásokra, többek között pénzügyiekre is szükség volt.
Romániában a vádak nem a konzervatív, hanem a szociáldemokrata táborból érkeznek. Victor Ponta indította a műveletet, Liviu Dragnea folytatja. Neki nincsenek olyan pontos vádjai, mint Orbánnak, amikor bírálja azt a „rosszat, amit [Soros] akar tenni ebben az országban és nemcsak ebben az országban”. A pészédés (PSD – Szociáldemokrata Párt) semmilyen bizonyítékkal sem támasztja alá az állítását, mert úgy gondolja, elég ha kijelenti: „az biztos, hogy ez egy nagyon szervezett ügy”. Mások a PSD-ből múlt nyáron az USR-t (Mentsétek meg Romániát Szövetség) és a Cioloş-kormányt vádolták meg azzal, hogy Soros ellenőrzése alatt állnak, idén pedig a januári-februári események során állították azt, hogy a #rezist szlogen alatt összegyűlt tüntetőket is a gazdag üzletember fizeti. A delirálás olyan szintig fajult, hogy egyesek szerint még a tüntetésekre kihozott kutyák után is fizetett…
Míg Bukarestben a baloldal a megbélyegző, Albániában pont fordítva van: Edi Rama szocialista kormányfőt vádolják azzal, hogy egy Soros-féle „hálózat” irányítja. Az egész egy elektronikus levélből indult ki, melyet a filantróp üzletember állítólag Hillary Clinton egyik munkatársának küldött 2011 januárjában, amikor Rama tiranai polgármester volt, az albán fővárosban pedig egymást érték a tüntetések.
Állítólag Macedónia is az ártó befolyása alatt áll, mert egyesek szerint az albán kormányfő – igen, szintén Ramáról van szó! – volt felesége felelt a pénzek elosztásáért a szkopjei és környékbeli civil szervezetek számára. Ennek Gruevski, a 2006 és 2016 közötti jobbközép kormányfő lenne a kárvallottja. A forgatókönyvmániában szenvedő szerbek is úgy tudják – nem túl világos, hogy miből indult az egész! –, hogy a migránsokat támogató szervezetek állítólag az Open Society-től kapnak pénzt.
Bulgáriában más okból mutogattak ujjal a Soros-hálózatra: azt vetették a szemére, hogy fizetett a Oresarszki-kormány elleni 2013–2014-es tüntetések résztvevőinek. Ennek a GERB, a jelenlegi kormányfő, Boriszov pártja volt a haszonélvezője. Boszniában és Hercegovinában az összeesküvés-elméletek azt állítják, hogy a CIA és Soros a vahabita iszlamisták támogatásában működnek együtt. És így tovább.
A milliárdos nem most kap először szemrehányásokat. Több mint egy évtizeddel ezelőtt azzal vádolták, hogy érintett volt az úgynevezett „narancsos” forradalmakban. A kilencvenes évek elején, amikor mifelénk ismertté kezdett válni a neve, az ultranacionalisták Románia feldarabolásának és Erdély Magyarországnak történő átengedésének támogatójaként beszéltek róla. Mivel magyarázható, hogy ilyen sokfajta táborhoz tartozó politikusok újra őt kezdték el emlegetni? Nehéz egyetlen magyarázatot adni erre. Több hipotézis is felmerült.
Az egyik azzal állhat kapcsolatban, amit az „ideológiák halálának” neveznek. Tekintettel arra, hogy a politikailag korábban mozgósító eszmerendszereket egyszerre vitatják, vagy egyre halványabb határok választják el őket egymástól, a közélet számos improvizációnak ad helyet. Ezek közül egy bizonyos személy megbélyegzése a legkézenfekvőbb. És ha a kérdéses személynek azok között is vannak ellenfelei, akik még mindig a font, vagy a rubel elleni támadásokat panaszolják fel, de az amerikai konzervatívok között is, akkor könnyen megy a besározás. Főleg az olcsó másolatokba szerelmes keleti országokban.
Egy másik magyarázat ennél is egyszerűbb. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Soros György a „nyitott társadalom” és az „ellenségei” rendszerszintű megmagyarázásáról ismert politikai filozófus, Karl Popper tanítványa. Nos, a milliárdos által a volt kommunista országokban létrehozott alapítványok éppen a „nyitott társadalom” popperi eszméjének terjesztésének szentelték a tevékenységüket. Az utóbbi évtizedben azt az elgondolást hirdették, hogy a zárt társadalom korlátozza a szabadságot, hogy a tolerancia nem veszély, hanem társadalmi kötőanyag, hogy az egyenlőség alapvető jog. A volt kommunista országok – akár tagjai az EU-nak, akár nem – lassan-lassan nyitott társadalmakká váltak. Ellenfeleik teret veszítettek és az általuk felkarolt ideológiai opciótól függetlenül azzal reagálnak, hogy nem a filozófus Popperrel hadakoznak, hanem egyik tanítványával és főleg azokkal a civil szervezetekkel, melyek bírálják azt, ahogy a kérdéses politikusok a közérdeket védik.
Last but not least, Soros megbélyegzése az antiszemitizmus egyik új formája. A milliárdost az „abszolút gonosznak”, skrupulusok nélküli, a színfalak mögött meghúzódó manipulátornak állítják be. Ezek nem új gondolatok. Az antiszemitizmus nem kifinomultabbá, hanem könnyebben terjeszthetővé vált, mert a közösségi és politikai manipulálási hálózatokat használja fel. A volt kommunista országok politikusai pedig nagyon jól értenek ahhoz, hogy hasznot húzzanak azokból a felebarátainkból, akik utálják a szabadságot és mindig valahol „kint” találnak egy-egy bűnbakot maguknak. Ma Sorosnak nevezik, holnap – ha kell – találnak majd valaki mást.
Cristian Preda
Adevarul; foter.ro/cikk2017. augusztus 3.
Meg kell tanulni belakni a szülőföldet
Az Úr csodásan működik című interjúkötetét egy hosszabb székelyföldi körutat követően a Kolozsvári Magyar Napokon is bemutatják. Frigyesy Ágnes budapesti újságíróval hitéletről, a szakma szeretetéről és nemzetpolitikáról beszélgettünk.
Frigyesy szerint az újságíró elválaszthatatlan a civil embertől
– Három egyházi személyiséget szólaltatsz meg új interjúkötetedben. Hogyan esett a választás Tőkés Istvánra, Ferencz Béla Ervinre és Bíró János Antalra?
– Anyai és apai ágon keresztény, a kommunizmusban meghurcolt, nehéz sorsú családba születtem, ezért fiatal lánykorom óta érdekeltek az elmúlt rendszerben üldözött emberi sorsok. Ervin atyáról először Bartis Ferenc költőtől hallottam, majd első alkalommal Vekov Károly történész vitt el Szárhegyre. Később magam tértem vissza Ervin atyához, s elsőként készítettem vele interjút a kommunista diktatúra néma évtizedei után. 13 évnyi börtön mellett is megőrizte hitét, humorát és magyarságát. Ha csak tehettem, mindig meglátogattam. Tőkés István református lelkészt és teológus professzort fián, Tőkés Lászlón keresztül ismertem meg. Miután nagyapámat, a temesvári születésű Vásonkeői Várkonyi Lászlót – akivel életében sokat beszélgettem és nagyon szerettem – elveszítettem, István bácsi a távolság ellenére kicsit nagyapám helyett nagyapám lett. Bíró János Antal atyát Böjte Csaba ferences rendi szerzetesen keresztül ismertem meg a gyergyószentmiklósi Szent Anna Otthon felszentelésekor. Antal atya mellé ülve azonnal mesélni kezdett életéről, s nem kellett sok idő hozzá, hogy az ember rájöjjön: benne is egy lánglelkű, ám nehéz sorsú prédikátorra leltem. Amikor Andrea nevű, református lelkésznő barátnőmnek meséltem e három tanúságtevőről, nyomban feltette a kérdést: miért nem írod meg életútjukat? Ezzel az inspirációval kezdtem munkához két évvel ezelőtt.
Az Úr csodásan működik – Erdélyi nagy Tanúságtevők című kötetemben nemcsak beszélgetések olvashatók, hanem értékes naplórészletek, levelek és eredeti családi fotók is megtalálhatók.
– Mennyire ismerik az emberek a sokat szenvedett egyházi személyiségek életútját?
– Nem nagyon ismerik őket, de ez nem a nagyközönség hibája. A kommunista diktatúra évtizedeiben ezeknek az embereknek és családjuknak hallgatniuk kellett szenvedéseikről. Én is csak otthon hallottam nagyszüleim, szüleim sorsáról. Anyai ngyapám a Magyar Királyi Ludovika Akadémia kiváló diákjaként kezdte katonai pályafutását, ám a II. világháború megtörte pályáját, csakúgy, mint a Felvidékről származó anyai nagyanyám és családja sorsát. Ők földbirtokosként hagyták maguk mögött a gömöri, alsóvályi családi vagyont, és a sors Kecskemétre vetette őket. Már fiatal lánykoromban erősödött bennem a vágy, hogy az úgynevezett „reakciós, X-es, klerikális” családunkban megismert, tönkretett életutaknak példát állítsak cikkben vagy könyvben. A rendszerváltozáskor úgy éreztem, számomra megadatott a kibontakozás lehetősége.
– Számos egyházi rendezvényen megfordulsz, interjúid többsége eleve lelkészekkel, katolikus szerzetesekkel készült. Honnan ez a vonzódás a téma iránt?
– Ez is családi örökség, ugyanis hívő katolikus családból származom, ahol mind anyai, mind apai ágon a férfiak a piarista kegyesrendi egyházi iskolában tanultak. Így adódott, hogy gyermekkorom óta jártunk szentmisére. Később épp egy piarista atya jóvoltából jutottunk el Göncre, a szintén sokat szenvedett Balogh Pista bátyámhoz, volt tábori lelkészhez, aki több ezer dögcédulát hozott haza a hadifogságból és értesítette a hozzátartozókat. Pista bácsi rendkívüli egyéniség volt, kemény, szikár jellem, aki maga köré gyűjtötte és sajátos módon nevelte a fiatalokat. Tizenéves koromtól kezdve, ahogy engedték – két-háromévente – apámmal és nővéremmel bejártuk Európát, s megtapasztalhattuk, hogy ahol élnek egykori piaristák vagy azok barátai, mindig akadt szállás a megfáradt vándoroknak. Otthonról azt hoztam, hogy a bajban lévő ember mindig segítséget kaphat keresztény testvéreitől. Így történt ez akkor is, amikor megszűnt a Csoóri Sándor által vezetett Magyarok Világszövetsége lapja, és állás nélkül maradtam. Ekkor kezdtem egy emigrációs interjú-sorozatba a Lakitelek Alapítvány támogatásával, s így ismertem meg Szőke János szalézi szerzetest, aki akkor tért haza az emigrációból. Érdeklődő telefonhívásomra, hogy lenne-e nála munkahely számomra, visszahívott, s így kerültem – komoly ajánlások mellett – a Liechtensteinből hazahozott Mindszenty Alapítvány Levéltárába. 33 évesen e felső Svábhegyi úti villában mélyült el a hitem, majd három év múlva, lelkileg megerősödve kerültem az akkor újrainduló Kis Újság egyházi rovatának élére, mint a Hitélet rovatvezetője. – Hogyan látod az egyházi témák iránti érzékenységet? – A Kis Újság egyházi rovata nagyon népszerű volt. A kisgazdák civil hetilapjában foglalkoztunk egyházi témákkal az ökumené szellemében. Ekkor alakultak ki remek kapcsolataim a történelmi egyházak képviselőivel. Talán legszebb három évemet töltöttem a lapnál, de sajnos ez a hetilap is megszűnt. Személyes élményem, hogy az embereknek nagy szükségük van a tiszta, szép gondolatokra, pozitív hírekre, fotókra. Komoly „rajongói köröm” van a Facebookon, szeretik a fotóimat, írásaimat, sikere van a könyvnek is.
– Hosszú éveken át szabadúszó újságíróként dolgoztál. Magyar nyelvterületen hogyan lehet ebből a fajta újságírásból megélni?
– Nagyon nehezen. Kitartás, konok hit és kemény akarat kellett hozzá. Többször akartak letéríteni az újságírás útjáról, ám a Jóisten mindig adott erőt, hogy elviseljem a nehézségeket és a sokszor égető anyagi hiányt. Az irigységgel és a liberalizmus erejével is szembesülnöm kellett. Amikor 2005-ben Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek atyától megkaptam a Szalézi-díjat, egy-két héten belül kirúgtak egy egyházi hírportáltól. A főszerkesztőnő remegő kezekkel tett útra. Kirúgásom okát ma sem tudom. De feltehetően balliberális nyomásra távolítottak el többedmagammal a hírportáltól, hisz mi már akkor kedveltük Orbán Viktort. Kirúgásunk idején a kommunisták voltak hatalmon! Talán ez az egy eset is rávilágít arra a kínra és nehézségre, amiket át kellett élnem ahhoz, hogy megmaradhassak azon a keresztény újságírói úton, amelyen elindultam a rendszerváltozás pillanataiban.
– Makovecz Imrével és Jókai Annával is készítettél életútinterjút, ma már egyikük sincs közöttünk. Hogyan emlékszel a velük történt találkozásokra?
– Nagyszerű emberek voltak. Hitet, tartást, magyarságszeretetet tanultam tőlük. Egyszer Makovecz Imrének panaszkodtam, hogy milyen nehéz a „nemzeti oldalon” tevékenykedő újságírók sorsa, mire ő így válaszolt: ne panaszkodjak, hanem vegyem észre, milyen sok, nagyszerű ember él hasonló nehéz sorban! Jó kis lelki-pofon, lélek-erősítő atyai tanácsadás volt ez.
– Gyakran jársz Erdélyben: hogyan látod az itteni magyarság helyzetét?
– Szerencsére gyermekkorom óta járom Erdélyt, hisz éltek rokonaink Marosvásárhelyen és Kolozsváron. Főiskolás koromban Homlokodnak gondjai, homlokomnak ráncai címmel írtam szakdolgozatomat Sütő András írói munkásságáról, aki megismerkedésünk után atyai jóbarátomként haláláig értő és aggódó figyelemmel és tanácsaival kísérte újságírói küzdelmeimet. Romániában – így Erdélyben, Székelyföldön – nagyobb változás történt a Ceauşescu-diktatúra óta, mint idehaza. Gyermekkori élményem, amikor bementünk egy-egy élelmiszerboltba, csak buggyant konzerveket találtunk a polcokon. Erdély természeti kincsekben (is) gazdag. Újra föl kellene fedezniük az ott élőknek a benne rejlő lehetőségeket. Böjte Csaba az életre tanítja „árváit”, hogyan kell állatot tartani, növényt termeszteni, gyógyteát készíteni, belakni a szülőföldet. Azt hiszem, nem csak az „árvák”, hanem mindenki tanulhat tőle. Istenadta tehetséggel és energiával népesíti be egyre növekvő otthonait és tanítja meg imádkozni, dolgozni, tanulni a fiatalokat! Sikertörténet az övé. – mondhatnánk. De ez a siker – kitartó munkával – másoké is lehet. Tizenhat éves ismeretség után fotóimmal, tudósításaimmal ma is örömmel támogatom missziós munkáját.
– Tanítói és tanári képesítést szereztél a nyolcvanas években. Mennyire hiányzik a tanári katedra, illetve mi ösztökélt arra, hogy az újságírás mellett dönts?
– Az írás kényszere és szeretete mindig erősebb volt a tanításnál. Ezért hagytam ott hét év tanítás után a gyermekeket és mentem el féléves fizetés nélküli szabadságra. Aztán nem tértem vissza pedagógusnak. Pedig családunkban nagy hagyománya van e pályának, anyai nagyanyám, keresztanyám és anyám is pedagógusok voltak… Anyám vérbeli pedagógusként a legelevenebb gyermekeket is megszelídítette… Hiányoznak a gyermekek, de talán Böjte Csaba „árvái” pótolnak valamit e hiányból. Fotózom, írok róluk, barátságok alakulnak ki közöttünk. Az Úr sokszor megmutatja „arcát”, hogy csodálatosan működik. Nem mindig úgy, ahogy várjuk, de a javunkra fordít mindent. A Székely gyors-Csíksomlyó expressz össznemzeti zarándokvonaton immár negyedik alkalommal gyűjtöttünk adományt pünkösdkor Csaba testvér otthonaiban nevelkedő fiatalok javára. Hivatásomat az első perctől kezdve e gondolatok fűtötték: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, Hazájának szolgálni tud!” (Kodály Zoltán)
– A közösségi oldalakon állást foglalsz aktuálpolitikai kérdésekben is. Hogyan látod a magyar közélet, a magyar belpolitika alakulását?
– Egész családom örömmel fogadta az 1988-as rendszerváltozást. Jómagam azóta formálok véleményt a magyar közéletről. Jelen pillanatban azért imádkozom és imádkozunk többen is – a Facebookon van egy imacsoport is –, hogy az Orbán-kormánynak legyen ereje és ideje végrehajtania küldetését, s megvédje magyarságunkat az iszlamizálódás veszélyétől. És elindulhassunk végre a felemelkedés útján. A jelenlegi keresztény kormány komoly eredményeket ért el a családvédelem, az oktatás, az egészségügy és hagyományaink ápolása terén. Sok középületünk régi pompájában áll, az önkormányzatok adósságait kifizették, a többgyermekes családok komoly anyagi támogatásban részesülnek… Az előző kommunista kormány vajon hová tette az e célokra szánt milliárdokat?
– Ki civilben Frigyesy Ágnes, amikor nem ír?
– Szerencsés embernek mondhatom magam, hisz azok közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy a hivatásuk a munkájuk és a szenvedélyük. Szinte szétválaszthatatlan az újságíró a civil embertől, hisz a fényképezőgép akkor is nálam van, ha nem újságírói munkát végzek. Az „Élet krónikásaként” akkor is megörökítem a szépet, ha épp nem készül illusztráció egy cikkhez. Szeretem a komolyzenét, a művészi alkotásokat, sokat járok múzeumokba, egy-egy tárlat megnyitására vagy koncertekre, de ez is része az újságírói munkámnak. Szeretem a virágokat, az állatokat, az embereket, a tehetségeket. Szeretek utazni. Nagyszerű érzés eljutni a tengerhez, a végtelen közelében lenni… Csodálatos érzés útnak indulni, és még örömtelibb hazaérkezni. Összességében: nagyszerű dolog élni, és minderről hírt adni!
Könyvbemutató Kolozsváron
A Kolozsvári Magyar Napok keretében 2017. augusztus 18-án, de. 11 órakor, a Bocskai Házban mutatja be Frigyesy Ágnes kötetét dr. Geréb Zsolt református teológiai professzor. A kötet megvásárolható a helyszínen, Csíksomlyón a kegyszerboltban, vagy Csíkszeredán a Corvina Könyvesházban. Interneten megrendelhető az alábbi email-címen: [email protected] címen.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. augusztus 3.
RÖVIDEN
A Háromszéki EKE kezdeteiről
A Rétyi tó partján, a 26. EKE Vándortáborban mutatták be Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Háromszéki Osztályának története 1892–1945 között című kiadványt, mely arra az eseményre emlékezik, hogy 25 éve, 1892. április 3-án került sor Potsa József, Háromszék vármegye főispánjának kezdeményezésére az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszék megyei osztályának létrehozására. A könyvet Kovászna Megye Tanácsa jelentette meg a Bethlen Gábor Alap támogatásával. A kiadvány szerzője, Tóth Szabolcs Barnabás helytörténész tartalmas előadásában beszélt a Háromszéki EKE kezdeteiről, céljairól, tevékenységeiről, meghatározó személyiségeiről.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. augusztus 3.
25 év alatt
A kormány által kezdeményezett nagysikerű gyakornoki (internship) programot Háromszékre is kiterjesztették, tájékoztatott Kelemen Tibor, a Kovászna megyei Munkaerőelhelyezési Ügynökség vezetője. Elmondta, Háromszéken összesen kilenc helyre lehet pályázni, hat intézményben. Egy-egy fiatalt fogadna a tanfelügyelőség, a fogyasztóvédelem, valamint az ifjúsági és sportigazgatóság, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA), a Munkaerő Elhelyezési Ügynökség, valamint a telekkönyvi hivatal két-két személyt. A programba 25 év alatti egyetemisták vagy idén diplomázott fiatalok kapcsolódhatnak be, és napi hat órát dolgozhatnak, hogy betekintést nyerjenek a közintézmény tevékenységébe. Fizetést nem kapnak, viszont szakmai gyakorlatra tehetnek szert, ami megkönnyítheti elhelyezkedésüket, és ajánlólevelet is kapnak az intézménytől. Jelentkezni augusztus 6-ig lehet. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. augusztus 3.
Népzene és néptánc Zabolán
Megkezdődött a tábor
Augusztus 1–6. között Zabolán a Roy Chowdhurry-Mikes Alapítvány szervezésében tartják a hagyományos, immár 6. Zabolai Népzene és Néptánc tábort.
A rendezvényen a haladóknak szászcsávási cigány táncot oktat Tőkés Zsolt és Tőkés Edit, a kezdőknek a nyárádmogyorósi lépéseket tanítja Both László és Temerdek Friderika, míg a gyermekeknek szászcsávási magyar táncot tanít Fülöp Csaba és Dombi Rozi, valamint Kincses Olga. A népdaloktatásról Nyitrai Marianna gondoskodik. Újdonságnak számít idén a hangszeres oktatás (hegedű, brácsa, bőgő) az Üsztürü zenekar vezetésével. Szintén újdonság a tábor gyermek résztvevőinek szervezett rajzverseny és kiállításmegnyitó.
A több helyszínen (zabolai művelődési ház, Teleház, Csángó Néprajzi Múzeum, Mikes Kastély) megforduló esemény mindezek mellett hajnalig tartó táncmulatságokat, kirándulást, bográcsolást, gyermekfoglalkozásokat, népi játékokat, tudományos néprajzi előadásokat kínál. 6 év alatti gyerekek számára ingyenes a részvétel, háromgyerekes családok esetében a 3. gyerek után nem kell fizetni. A sátorozás sátorhelyeken ingyenes, napi három étkezés biztosítva. Érdeklődni, jelentkezni a 0724.026.303 telefonszámon és az [email protected] címen lehet.
Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. augusztus 3.
GYIMESBÜKK Indulhat a várépítés Gyimesbükkben
Már csak napok kérdése, és hozzáfognak a gyimesbükki Rákóczi-vár újjáépítéséhez, amelyet közadakozásból finanszíroznak. A munkagépek és építkezési anyagok helyszínre való szállításához a szükséges utat már kialakították a vár felé.
Kömény Kamilla / Székelyhon.ro2017. augusztus 3.
Beszámolói füzetet adnak ki
Több megértésre számított
Visszavezetik a polgármesteri beszámoló intézményét, jelentette be sajtótájékoztatóján Antal Árpád. Elmondta, az elmúlt években nem finanszírozhattak kiadványokat, és ezért nem adhatták ki az önkormányzati beszámolói füzetet, amelyet a lakosságnak juttattak el.
„Egy ilyen furcsa helyzet van ebben a városban: amiatt, hogy nincs helyi televízió, felértékelődnek az alternatív médiák, a közösségi oldalak, az utcasarki pletyka stb., és fontosnak tartom azt, hogy a felmerült kérdésekre az emberek közvetlenül tőlünk kapjanak válaszokat”, hangsúlyozta Sepsiszentgyörgy polgármestere. Antal azt is elmondta, hogy az ősz végén egy szociológiai felmérést is készítenek, hogy megkérdezzék a város lakosságát az elmúlt évekről és a jövőre vonatkozó elvárásokról.
„Nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy még mindig nem világos az emberek, de néha a véleményformálók, az újságírók számára sem, hogy mi az önkormányzati hatáskör. Ezért olyan dolgokat is elvárnak, amelyek nem az önkormányzat feladatai. Erre is nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni, ugyanakkor megpróbáljuk elmagyarázni azt is, hogy bizonyos, népszerűtlennek tartott beruházások miért történnek”, hangsúlyozta Antal Árpád.
Megjegyezte, annál egyszerűbb dolog nincs, mint az aszfaltot felmarni és helyette újat önteni. Ezt napok alatt meg lehet oldani, azonban – mint fogalmazott –, „túl fiatal ahhoz, hogy rövid távon gondolkodjon”, és emiatt ott, ahol lehetett, minden útjavításnál megpróbálták a vezetékeket is kicserélni. Márpedig azt kell tudni, hogy egy utca aszfaltja alatt átlagosan öt- vagy hattípusú vezeték megy el, aminek öt-hat gazdája van, és ezek közül csak kettőhöz van közvetlen vagy közvetve köze az önkormányzatnak. Ezért összetett beavatkozásról van szó, mert el kell érni azt is, hogy egy adott utca javításával egy időben végezze el a hálózatok kicserélését a gáz-vagy áramszolgáltató, de még ott vannak az internet- vagy más szolgáltatók is, amelyek ugyancsak magáncégek, és a saját pénzükön kell dolgozniuk.
És arról még nem beszéltünk, hogy a kommunizmusban Sepsiszentgyörgyön nem építettek összesen tíz olyan utcát, amelynek lett volna alapja, és ezt is igyekeznek minden esetben megoldani, fűzte hozzá Antal. „Nem lehet kicserélni hattípusú vezetéket és alapot építeni egy útnak úgy, hogy azt nem túrjuk fel, ahogyan egyesek mondják. Bár nem feltúrjuk, hanem felássuk. Megmondom őszintén, hogy egy kicsit több megértést vártam el, elsősorban a véleményformálók, de a lakosság részéről is”, jegyezte meg. Augusztus végéig lezárnak nagy beruházásokat, és most újakat nem indítanak el, hogy egy kicsit „a dolgok csillapodjanak le”, és a jövőben úgy ütemezik majd a felújítási projekteket, hogy egyszerre ne legyen sok utcában munkálat.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. augusztus 3.
„Az erdélyi magyarok mondjanak véleményt”
Cseke Attilával, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnökével beszélgettünk közvéleménykutatásról, regisztrációról, kisebbségvédelmi csomagról, jogokról, és a 2018-as magyarországi parlamenti választásokról. Az alábbiakban ezt az interjút olvashatják.
– A napokban többen jelezték, hogy telefonon, párhuzamosan a továbbtanulás kérdésével a regisztráció ügyében is tájékozódtak tőlük…
– Tudok róla. A héten értesülhettek arról, hogy a Boda Gergely-Zoltán által vezetett VIDIFISZ felmérést készít oktatási kérdésekben. Én arra kértem őt, hogy partnerségben az RMDSZ-el, mérjék fel az emberek véleményét a regisztrációról és a választási hajlandóságukról is. Fontos látnunk azt, hol és miben tudunk segíteni, ki az, aki szeretne pontos információkat kapni.
– Milyenek a visszajelzések?
– Pozitívak, a megkérdezettek nagy többsége jelezte, hogy regisztrált vagy szeretne regisztrálni, és nagyjából ugyanekkora a részvételi hajlandóság is a voksoláson. Számunkra mindig is fontos volt, hogy az erdélyi magyarok mondjanak véleményt, éljenek jogaikkal.
– Ez igaz a magyarországi voksolásra is?
– Egyértelműen igen. Nézze, szerintem a képlet végtelenül egyszerű. Vállalnunk kell a döntést minden olyan esetben, ahol közvetve, vagy közvetlenül akár érintve lehetünk. Mindig elmondtam – jómagam is és az RMDSZ is –, részt kell vegyünk a választásokon, élnünk kell szavazati jogunkkal.
– Említette, magas az érdeklődés, mire biztatná az embereket?
– Tisztelettel arra kérem őket, hogy hasonlóan a magyarországihoz, az itthoni, erdélyi, romániai dolgainkban is mondjanak majd véleményt, legyen szó helyhatósági, parlamenti, államelnöki vagy európai parlamenti választásról. Ha ilyen mértékben fogunk megmozdulni az itteni ügyekben is, akkor a magyarság onnantól kezdve nem lesz megkerülhető.
– Tehát, ha jól értem, az Ön álláspontja az, hogy regisztráljunk és voksoljunk 2018-ban a magyarországi parlamenti választásokon?
– Teljes mértékben! 2010-ben lehetőséget kaptunk a magyar országgyűlés részéről, hogy véleményt nyilvánítsunk az anyaországi dolgokról. Ez hozzávetőlegesen egy mandátumot jelent a 199-ből. Legyen világos: egy mandátum sok mindent eldönthet. Adott esetben ötven százalékos, avagy kétharmados többséget is biztosíthat egy adott párt részére, illetve egy öt százalékos parlamenti küszöb átlépését is jelentheti. Döntések születnek rólunk Magyarországon is, de ez igaz a bukaresti parlamentre vagy Brüsszelre is. A magyar emberek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne mondjanak véleményt.
Regisztráció
– Mit kell tudni a regisztrációról?
– Mint köztudott, a magyarországi választási rendszer alapján a határon túli magyaroknak regisztrálniuk kell ahhoz, hogy leadhassák voksukat. A szavazás levél útján történik. Akik már szavaztak magyarországi voksoláson, azoknak nem kell újból regisztrálni, mert 10 évig érvényes a regisztrációjuk a legutóbbi szavazástól számítva.
– Mi van azokkal, akik nemrég lettek állampolgárok, vagy azokkal, akik nem regisztráltak eddig?
– Nekik most regisztrálni kell. Csak az teheti meg, aki már rendelkezik magyar állampolgársággal, megvannak az okmányai. Aki még nem magyar állampolgár, az se ijedjen meg, mert jövő tavaszig lehet regisztrálni, de mindenekelőtt az állampolgársági dossziét érdemes a lehető leghamarabb leadni, mert fél évbe is beletelhet, amíg leteszik az esküt.
– Kissé bonyolultnak tűnik ez a regisztrációs eljárás, az RMDSZ miben tud segíteni?
– Az Eurotrans honosítási iroda rendelkezésre áll a magyar emberek részére. A Damjanich (Simion Bărnuţiu) utca 14. szám alatt, hétköznap 10 és 15 óra között kollégáink készséggel segítenek a magyar állampolgársági dossziék és fordítások összeállításában, illetve a regisztrációban is segítenek. Bárki kaphat információt a 0374–090–606-os telefonszámon.
– Mennyi időt vesz ez igénybe?
– A regisztrációhoz nem kell más, mint egy romániai személyi igazolvány és az állampolgársági eskünél megkapott magyarországi lakcímkártya. 3 perc alatt el lehet intézni nálunk a regisztrációt.
Kisebbségvédelmi csomag
– Van más hasonló tájékoztató jelenlegű, közösségi célú futó projektje az RMDSZ-nek?
– Igen, a Minority Safe Pack, azaz a kisebbségvédelmi csomagra gyűjtünk aláírást. Ezt jelenleg interneten lehet aláírni, de szeptemberben indítjuk el a papír alapú aláírást is, később még vissza fogunk térni pontos információkkal.
– Miért fontos ezt aláírni véleménye szerint?
– Ha összegyűlnek a megfelelő mennyiségű aláírások, akkor az Európai Parlamentnek kötelezően tárgyalni kell egy kisebbségvédelmi csomagról és a kisebbségek helyzetéről. Nekünk, erdélyi magyaroknak ez kiemelt fontosságú ügy, mert ezáltal Brüsszel elismeri Európa sokszínűségét, és össze kell állítson egy törvénycsomagot a kisebbségek védelméről.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro2017. augusztus 3.
Eszmék harca
A napokban jelent meg a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó gondozásában Márton Áron kéziratban fennmaradt beszédeit, feljegyzéseit tartalmazó kötet Eszmék harca címmel. Az alábbiakban a dr. Marton József és Kuszálik Péter által jegyzett előszóból közlünk részletet.
Jelen kötetünkben Márton Áronnak azokat a – kéziratban fennmaradt – beszédeit, vázlatait, feljegyzéseit tesszük közzé, amelyekben a különféle világnézeteket ismerteti, párhuzamba állítva azokat a keresztény világnézettel.
Előadásainak, cikkeinek stílusa nemegyszer didaktikus (de sosem kioktató), elvégre az oktatásról, ismeretközlésről – mi több: (nép)nevelésről – van szó. Beszédeinek hallgatósága jobbára diákokból állt, akik érdeklődve hallgatták a tehetséges prédikátort.
Márton Áron nem nézhette tétlenül, hogy a főiskolás ifjúság kiszolgáltatottan álljon az ellentétes erejű gondolatok ütközőjében. Figyelmeztette őket az ’izmusok’ csalóka mivoltára. Írásainak, beszédeinek témája részben átfedést mutat könyvsorozatunk 8. – Nevelés című – kötetének témájával. Egyetemi lelkészként és népszövetségi vezetőként egyaránt kötelességének tartotta népének művelését, tanítványainak nevelését.
Kár lenne tagadni szavainak aktualitását, amelyekből kicsendül az utókornak – a mai olvasónak – szánt üzenet: ne röstelljétek minél többet tenni önmagatok és maradékaitok nevelése, oktatása érdekében! Márton Áron ösztönző példákat állít elénk, a hasonló sorsból kiemelkedő népek népművelését ismerteti. Szerinte a kis nemzetek, mint amilyen a magyar is, az igazság keresésében és a teljes igazság követésében nem bódulhatnak sápadtan libegő lidércfények után. Míg a nagy nemzetek meggondolatlan lépéseik vesztességeit hamarabb kiheverik, addig a kis népek létüket teszik kockára. Szomorúan állapítja meg, hogy sohasem tanultunk a múlt hibáiból. Egyetlen járható út ködlik fel a szemhatáron: „Helyre kell állítanunk a bizalmat egymás iránt, s ennek két föltétele van: be kell bizonyítania mindenkinek, kétségbevonhatatlan tettekkel, hogy nem jár külön utakon sem előny, sem kötöttség nevében, és meg kell tanulnunk a nyílt, egyenes beszédet, a határozott igen-t és a határozott nem-et, főképp, amikor színvallásról, elvi állásfoglalásról, közérdekű elhatározásokról van szó.” Hargita Népe (Csíkszereda)2017. augusztus 3.
Történelmi templomok és zsinagógák albuma
Szerda este a PBMET szervezésében egy albumot, Péter I. Zoltán Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái című kötetét mutatták be a váradi Lorántffy Központban. 28 templomról és zsinagógáról található fotó és rövid leírás az igényes kivitelezésű kiadványban.
A rekkenő hőség ellenére szép számban megjelent érdeklődőt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke üdvözölte. Megjegyezte: egy rendhagyó kötetről van szó, hiszen általában helytörténeti, néprajzi vagy műemlékvédelmi témájú könyvet adnak ki, albumot ritkán. Ezúttal azonban kivételt tettek, mivel úgy érezték, szükség lenne egy olyan reprezentatív kiadványra, melyet ajándékba lehet adni rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, és egyúttal kitűnő protokoll adomány is azoknak, akik jobban meg akarják ismerni Nagyváradot. Azért esett a választásuk a templomokra, mivel túlzás nélkül állítható, hogy Várad tulajdonképpen a templomok városa, 60-70-re tehető ezek száma. A 18-19. századi, történelmi templomok mellett döntöttek, és szokásuktól eltérően a féloldalnyi, vagy akár egy egész lapot elfoglaló képekre helyezték a hangsúlyt, a szövegek tehát rövid terjedelműek. Úgy fogalmazott: tudják azt, hogy mindenki ismeri a templomokat, de az talán kevésbé van a köztudatban, hogy mikor épületek, kik az építészek, milyen művészeti kincseket rejtenek. Sajnos az 1600-as években minden templomot leromboltak a törökök, pedig korábban szinte minden városrészben volt istenháza, így azonban ennél korábbi most már nincs Váradon. Egy kivétel van, a biharpüspöki református templom, mely a 15. században épült, illetve a déli fala jóval régebbi lehet, valószínűleg a 12. században emelhették.
Kronológiai sorrendben következik a Szent Brigitta római katolikus templom, ma Szentháromság/ Sf. Treime ortodox templom. Benkovich Ágoston püspök rendelte el az építését 1693-ban, és rövid ideig, 1723-ig ideiglenes püspöki rezidenciaként funkcionált, mint a város második székesegyháza. Később birtokolták a ferencesek, a pálosok, az örmény katolikusok és a rutén görögkatolikusok is. 1948-ban, amikor betiltották a görögkatolikus egyházat, az ortodoxok tulajdonába került, az viszont kevés publicitást kapott, hogy 2017-ben a Római Katolikus Püspökség jogilag visszakapta a kis templomot.
Különböző stílusok
Az 1700-as években a kornak megfelelően barokk stílusban épültek a templomok: a harmadik székesegyház szerepét betöltő Szent László újvárosi római katolikus plébániatemplom, a szőllősi római katolikus plébániatemplom (provinciális barokk), az eredetileg pálos, napjainkban viszont premontrei széktemplom (klasszicizáló barokk), az 1751-1780 között épült, Basilica Minor egyházi rangú Nagyboldogasszony-székesegyház, (klasszicizáló barokk), az irgalmas rend kápolnája, a velencei ortodox templom (provinciális barokk), a római katolikus vártemplom (dísztelen barokk), az újvárosi ortodox katedrális, közismert nevén Holdas templom (klasszicizáló barokk), a gótikus Orsolya-rendi Szent Anna zárdatemplom, valamint az 1785-1786-ban épült olaszi református templom, melynek a tornya később készült el (barokk stílusú, majd az átalakítás után erősen klasszicizáló homlokzat).
19. századi a Szent Miklós görögkatolikus katedrális (klasszicizáló barokk), az újvárosi református templom és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kapucinus templom (mindkettő klasszicista stílusú), a görögkatolikus szemináriumi templom (romantikus stílus), a velencei római katolikus plébániatemplom, a Cion-temploma neológ zsinagóga (a 19. századi historizmus jegyében épült, mór stíluselemek felhasználásával), a Zárda/Mihai Viteazul utcai ortodox zsinagóga (eklektikus stílus, mór elemekkel gazdagítva, és a biharpüspöki római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus).
Már a 20. század produktuma az evangélikus-lutheránus templom (historizáló stílus neogótikus elemekkel), a Barátok temploma (eklektikus stílus, a barokk korból való ferencesrendi templom helyére épült), a belvárosi magyar baptista templom, az újvárosi ortodox templom (egykori temetőkápolna), az őssi Kis Szent Szent Teréz római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus), a Katalin-telepi lazarista templom (történetieskedő formákat követő stílus, túlsúlyban neoromán elemekkel), a rogériuszi ortodox Kék templom, valamint a várad-réti református templom, melynek érdekessége, hogy stílusát tekintve a századfordulós szecessziós építészethez kell sorolni, s azon belül is a kalotaszegi népi építészeten alapuló Kós Károly nevével fémjelzett irányzathoz.
Az album a nagyváradi Litera Print nyomdában készült, a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság támogatásával. Szerkesztője Dukrét Géza, a fényképek Ovi D. Poptól, a Voiticsek-házaspártól, Lakatos Attilától, Mátyás Attilától és a várad-őssi plébánia archívumából származnak. A szövegkorrektúráért ZALDEr Éva felelt, illetve a rendezvényen Mihálka Magdolna neve is elhangzott, mint korrektoré.
Lelki leltár
Péter I. Zoltán azt mondta: nehéz volt a szövet megírni abból a szempontból, hogy a bőség zavarával küzdött, de a képek miatt nem haladhattak meg a rövid leíró szövegek bizonyos karakterszámot. Voiticsek Ilona nyomdász szerint a tartalom hozza a formát, a szerző úgymond kötelezi a nyomdát arra, hogy mindent megtegyen ami a képességeiből telik. Veres-Kovács Attila várad-olaszi református tiszteletes azért mondott köszönetet, hogy a kiadó és a szerző egy „lelki leltározás, szellemi múzeum létrehozásával” beszéltetik azokat a szakrális tereket, melyek napjainkban egyre inkább visszaszorulnak, és ezáltal visszahozták ezeket a köztudatba. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke Dukrét Géza és PBMET az elmúlt 27 évben kifejtett tevékenységét méltatta.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro2017. augusztus 3.
Rétegről rétegre: feltárul Udvarhely múltja – Római település maradványai a város központjában
Római házi oltár, majdnem ép kerámiaedény, 15. századi ház és kályhacsempék is előkerültek már abból a rendkívüli ásatásból, amely a Székelytámadt-vár közelében zajlik. A feltárás rendkívüli, ugyanis a történelmi városrészben ilyen nagyméretű, összefüggő területen még nem zajlott kutatás. A leletek fényében nagy volumenű várostörténeti kiállításra van kilátás.
Tompa László utcában áll még a Kapusi-háznak nevezett ingatlan homlokzata. Korábban írtunk már róla, hogy az 1800-as évek végén emelt épület lebontása felhördülést váltott ki a város arculatáért aggódó civilek körében. Épület már nincs, de lesz új, és mivel műemlékövezetben található a telek, a műemlékvédelem teljes feltárást ír elő. Azokon a részeken, ahová építkezni akarnak, a régészeknek át kell vizsgálniuk minden réteget, míg csak a steril altalajt el nem érik.
Földbe vájt nemesi otthon
A lebontott épület pincéjében kezdték a munkát, ez a boltozott épületrész a legkorábbi része az ingatlannak. Nyárádi Zsolt, a Haáz Rezső Múzeum munkatársa, az ásatást vezető régész mutatja a még álló homlokzat tövében azokat a helyeket, ahol nagy szemetesgödröket találtak, majd a kipucolás után – meglepő módon már elég mélyen – izgalmas objektumokra is bukkantak.
– Szinte teljes egészében sikerült feltárni egy 15. századi, földbe épített házat, amely leégett valamikor. Úgy kell ezt elképzelni, hogy kb. egy méter mélységben ástak egy nagy gödröt, a széleit kirakták apró kövekkel, és boronavázas szerkezetet emeltek rá. Ez a legkorábbi teljesen feltárt középkori lakóépület a város területéről – jegyezte meg a régész.
Jól restaurálható edényeket találtak benne, fémeszközöket (sarlót, kapát), apró fémtárgyakat, és a délnyugati sarokban egy kandallószerű tűzhelynek a maradványait. Ezt is belemélyítették az agyagos talajba, majd faragott kövekből, kályhaszemekkel, alakos kályhacsempékből építették meg a felső részét.
– A kályhacsempék nagyon izgalmasak, hiszen a csempekályha mint fűtőrendszer megjelenését mutatja, Székelykeresztúr környékéről ismerünk ebből a korszakból ehhez hasonló tárgyakat – mondta Nyárádi Zsolt. – A lakóház méreteiből, illetve a kályhacsempék színvonalából kiindulva egy nemesi, gazdagabb család lakóhelyét találhattuk meg – fűzte hozzá.
Régi utca, régi kút
Arra is fény derült a feltárás során, hogy az épület előtti utca, a mai Tompa László utca már nagyon régi, itt az Árpád-kortól kezdve, végig a középkoron át mindig utca húzódott, amely a vár irányába vitt. Ugyanis a 15. századi ház, majd a boltozatos pince építésekor két Árpád-kori házat is átvágtak (az egyikből egy pénzérme is előkerült, amit még nem sikerült meghatározni). Előkerült egy régi kút is, amelyet 50-60 centiméter szélességben körbe kiraktak kővel. Bár a vízhozama még ma is bő, egy idő után dögkútnak használták, hiszen rengeteg állatcsont került elő belőle. Az alján farönköket helyeztek el, amelyek annyira jó állapotban maradtak meg, hogy dendrológiai elemzés után pontos keltezést adhatnak, és kiderül, hogy kapcsolatban állott-e a feltárt 15-dik századi házzal.
Vissza a rómaiakig
A homlokzattól távolodva került elő a legtöbb lelet, ezeket már a római kor hagyta ránk. Lakóházak nyomait, több mint másfél méter vastag, átvizsgálásra váró rétegsorokat tártak fel. Kerámiatöredékek, állatcsontok kerültek elő, de olyan ritkaságok is, mint ezüst és bronz pénzérmék, csont és bronz hajtűk, bronz karperecek, és ami nagyon kiemelkedőnek számít: megtalálták egy Silvanus isten tiszteletére emelt házi oltár maradványait. Feliratos lámpákat, terra sigillatákat, azaz nagyon díszes, kisebb méretű, finoman kidolgozott edények töredékeit is kiásták, és amelyek valószínűleg „importként” kerültek ide. Ezeknek pontosan meghatározható a kora, még származási helye is – tudtuk meg az ásatásvezető régésztől.
– Állandó, letelepedett római lakosság jelenlétét bizonyítják ezek a leletek. Bár továbbra sem tudjuk, hogy pontosan hol helyezkedett el a római castrum, a most feltárt római településnyomok is azt mutathatják, hogy valahol a közelben lehetett, azaz talán tényleg a vár területén. Az anyag feldolgozása után hátha sikerül még közelebb jutnunk a római erőd behatárolásához – vélekedett Nyárádi Zsolt.
A kiásott, már megtisztított pénzérmék a Kr. u. 150 körüli időszakra keltezhetők. Feltártak egy római korból való kutat is, abból került elő egy majdnem teljesen ép, jó minőségű, vöröses, kétfülű kerámiaedény, amelyet valószínűleg egykor beleejthettek a vízbe.
Kincsek a föld alatt
Az ásatást májusban kezdték el, mintegy 600-700 négyzetméternyi területen kell megbolygatni a talajt. Tegnap épp egy épület nyomait kutatták, ami már a római réteg fölött került elő, talán a 15-dik századnál valamivel korábbi időkből. Nemrég előkerült egy nagyon szép övcsat és nyílhegy is. A régészek nagyon nagy mélységekben dolgoznak, erre ők maguk sem számítottak. Ahogy a telken haladtak észak felé, egyre mélyebb és mélyebb rétegsorok kerültek elő. Valószínűleg geológiai magyarázata lehet a jelenségnek Nyárádi szerint, talán valami meder lehetett itt egykor, ami miatt nagyon lejtett a terület, csak az eltelt évszázadok alatt feltelt. Jelenleg a felszíntől 3 és fél méterre is dolgoznak. Egy, a telken átvezető, régi, de még aktív szennyvízcsatorna nehezíti a feltáró munkát, mert folyamatosan szivárog belőle (és szivárgott eddig is) a bűzös folyadék.
A vizigótok is jártak itt?
Ekkora volumenű ásatás a középkori város belterületén, az egykori római település helyén még nem volt, és nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy lesz még ilyen. A római rétegeket tekintve ez a legelső szakszerű feltárás – közölte Nyárádi. A régész szerint a kutatás jelentőségét emeli az előkerült leletanyag is.
– Nagyon jó várostörténeti kiállítást lehet majd készíteni az objektumok (ház, kályha stb.) rekonstrukciójával, a tárgyak restaurálása után – hangsúlyozta.
Ugyanakkor rendkívül érdekes fénybe helyezi az udvarhelyi ásatásokat az a tény is, hogy ezzel a munkával párhuzamosan zajlik a város határában az Erdély területéről eddig előkerült legnagyobb vizigót település kutatása (a témáról már többször írtunk). Ott előkerültek olyan tárgyak, faragott kövek, téglák, amiket éppen innen, a most feltárt római településről hurcolhattak el azok a vizigótok, akik egyben a római kor végét is jelentették ebben a térségben. Hargita Népe (Csíkszereda)2017. augusztus 3.
Új tulajdonosa van a Bihari Naplónak
Több magyarországi és romániai kiadványa mellett Bihar megye legrégebbi magyar napilapját, a Bihari Naplót és az ehhez tartozó Erdon.ro hírportált is eladta az osztrák Russmedia-csoport.
A Russmedia Newspaper SRL eladásának tényét Fodor István, a Russmedia Kft. ügyvezető igazgatója erősítette meg az Átlátszó Erdélynek. „Ez a cég adja ki adja ki valamennyi romániai nyomtatott lapunkat és üzemelteti az ezekhez kapcsolódó hírportálokat" – idézte az ügyvezető igazgatót az Átlátszó Erdély. A romániai és magyarországi médiapiacon immár több évtizede jelen lévő Russmedia-csoport közleményben számolt be arról, hogy eladja három kelet-magyarországi megyei napilapját, illetve romániai érdekeltségeit.
Az MTI közlése szerint a társaság azzal indokolta a tranzakciót, hogy a jövőben a digitális piacon elérhető növekedésre kíván összpontosítani, amibe az elkövetkező öt évben százmillió eurót fektet.
Mint írták, ennek következtében a magyar és román regionális napilapokat (az Észak-Magyarországot, a Hajdú-bihari Naplót, a Kelet-Magyarországot, valamint a Jurnal Aradeant és a Jurnal Bihoreant) eladják a Media Development Management Kft.-nek, amely az ausztriai CPS Investment Services AG leányvállalata.
A közlemény leszögezi, hogy az új tulajdonos és a menedzsment a folyamatosságra törekszik és a már jól bevált csapattal kívánja folytatni az eddigi munkát. Megjegyzik: a Russmedia digitális márkáival továbbra is aktív marad a magyar és a román piacon, vagyis az álláshirdetési CVOnline.hu-val, az apróhirdetési Publi24.ro portállal, valamint a Russmedia Tech szoftverfejlesztő céggel, és a vállalat továbbra is terjeszkedni kíván a digitális üzletágban. A közlemény szerint a lapok tevékenységét továbbra is Fodor István irányítja ügyvezetőként, és ősszel jelenti be további terveiket. A Russmedia Kft korábban Inform Média néven volt jelen a romániai és magyarországi sajtópiacon, 2014-ben változtatott nevet.
A cégnek elsősorban Románia nyugati részén voltak érdekeltségei, a Temes, Krassó-Szörény, Arad és Bihar megyei román napilapok és az ezekhez kapcsolódó hír- és hirdetési portálok működtetése mellett ez adta ki Bihar megye legrégebbi magyar napilapját, a Bihari Naplót is. 2004-ben a cég újabb magyar napilapot, a Szatmári Friss Újságot is megvásárolta, 2012-ben azonban eladta azt.
Az új tulajdonos, a Media Development Management Kft. egyébként ahhoz a Heinrich Pecina osztrák üzletemberhez köthető, aki korábban a Mediaworks Hungary Zrt. tulajdonosaként megvásárolta, majd 2016 októberében bezáratta a Népszabadságot. Krónika (Kolozsvár)2017. augusztus 3.
Vevők helyett partnereket keres erődtemplomaihoz a szász evangélikus egyház
Vevők helyett partnereket kertes a szász erődtemplomok megmentéséhez az evangélikus egyház. A templomok eladásáról szóló sajtóinformációkat cáfoló közleményében az egyház vezetősége kijelenti: egyfajta biztosítékként tekint a tulajdonjog megőrzésére.
Nem adja el templomait a romániai szász evangélikus egyház, csupán partnereket keres ezek megmentéséhez, közölte az egyház vezetősége annak kapcsán, hogy korábban egy medgyesi lelkésze 16 erődtemplom áruba bocsátásáról beszélt. Az egyház közleményében hangsúlyozza, egyetlen építmény sem eladó az Erdélyben található több mint 200 szász evangélikus templom közül.
Az erdélyi szász templomok és erődtemplomok a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház és a szász közösségek vagyona maradnak. Az egyház vezetőségének politikája régóta a templomok saját vagyonában való megtartására irányul, és ez a jövőben sem fog változni” - szögezi le közleményében az egyház vezetősége.
Elismeri, hogy a zömében a középkorban épület templomoknak a fenntartása nem kis feladat a Romániában maradt 12 ezres szász közösség számára. Ennek ellenére elidegenítésük nem megengedett, erre 1990 óta csupán két példa volt, amikor a Szeben megye Reten (Retiş), illetve Karánsebes szász templomát engedték át az ortodox egyháznak. Tulajdonjog, mint biztosíték A bérbeadásnak a különböző módjai ellenben jó megoldásnak bizonyultak a leromlott állagú ingatlanok megmentésére, mutatnak rá. „Ilyen procedúrák révén sok templomot mentettünk meg, elsősorban az 1970-80-as években Észak-Erdélyben és Dél-Bukovinában" - mutatnak rá. Viszont lényeges az egyház számára, hogy ezeket továbbra is egyházi hajlékokként, valamint kulturális és turisztikai célokra használhassák. A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház közleményében úgy véli, a sajtó tévesen értelmezte a helyzetet, amikor eladási szándékról írt. „Még a legkisebb számú evangélikus hívővel rendelkező falvak is szerves részei az erődtemplomok rendszerének. Ennek a világszinten egyedi örökségnek a megőrzése sokkal könnyebben biztosítható, ha a szász evangélikus egyház megőrzi tulajdonjogát" - indokolják az épített örökségre vonatkozó stratégiájukat.
Minden segítségre szükség van
Hozzáteszik azonban, hogy a leromlott állagú évszázados ingatlanok helyreállításához minden segítségre szükség van, így egyre fontosabbá vált a más intézményekkel való együttműködés, legyen szó hatóságokról, más felekezetekről, kulturális egyesületekről, alapítványokról vagy magánszemélyekről. Ezeknek fontos szerepük lehet az épített örökség megmentésében, de nem lehet lemondani a templomok tulajdonjogáról a javukra, mutatnak rá a közlemény írói.
Hangsúlyozzák, az említett műemlékekért a romániai szász evangélikus egyház viseli a jogi, morális és keresztény felelősséget, ennek megfelelően jár el. Jelenleg ez „a minden jóindulatú erő bevonására alapozó stratégia" az egyház felső konzisztóriumának és esperesességeinek a stratégiája, és a jövőben is ez marad, megvalósításához pedig elsősorban a németországi szász közösségek egyesületeire és a helyi hatóságokra alapoznak, zárul a közlemény. Mint arról beszámoltunk, Ulf Ziegler, a medgyesi konzisztórium lelkésze a Hotnews hírportálnak úgy nyilatkozott, hogy tizenhat szász erődtemplomnak keresnek gazdát. A cikk szerint az egyházi testület a terület áráért adná el a leromlott állapotú ingatlanjait azzal a feltétellel, hogy az új tulajdonos felújítja azokat. Ezek egyike a Szeben megyei Csicsóholdvilág (Țapu) erődtemploma lenne, melyet a helyiek szerint már nem képes fenntartani a három idős emberből álló evangélikus gyülekezet.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)2017. augusztus 3.
Jót tett a törvénymódosítás, nőtt az örökbefogadások száma
A tavalyi jogszabály-módosításnak köszönhetően több árva gyermeknek lesz lehetősége családban felnőni: az örökbefogadási procedúra leegyszerűsödött, a gyereket befogadni kívánó párok bátrabbá váltak.
Látványosan növekedett az engedélyezett örökbefogadások száma az év első felében, főleg annak köszönhetően, hogy egy évvel ezelőtt egyszerűsítették az eljárást – állítják a lapunk által megkérdezett szakemberek, akik szerint az örökbefogadás társadalmi elfogadottsága is sokat javult az elmúlt években.
A tavaly augusztus óta hatályos új jogszabály tehát elérte a célját, az abszolút kedvező tendencia pedig azt jelzi, hogy a gyereket befogadni kívánó párok bátrabbá váltak, mivel jelentősen lerövidültek az ügyintézési időszakok.
Vass Mária, a Kovászna megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság vezetője megkeresésünkre elmondta, az adatok tükrözik, hogy felgyorsult a folyamat, több az örökbeadás, több gyerek esetében nyitják meg az iratcsomót, hogy örökbe adhatónak nyilvánítsák, és több pár váltotta ki a bizonylatot, hogy alkalmas az örökbefogadásra. Az idei első félévi adatok meghaladják a tavaly egész évieket.
Így például míg Kovászna megyében tavaly egész évben nyolc pár kérte a bizonylatot, ez év első felében már 14 kérést iktattak. Tavaly egész évben 27 gyereket nyilvánítottak örökbe adhatónak, ez év első felében már 29-et. Az elmúlt évben 13 kisgyerek talált új családra, idén hat hónap alatt 11. Ezek biztató számok, az érdeklődő párok is nyitottabbak, könnyebben eldöntik, hogy belevágnak ebbe a folyamatba” – avatott be a részletekbe az igazgató.
Vass Mária hangsúlyozta, a párok alkalmasságát igazoló bizonylat már nemcsak egy évig, hanem két évig érvényes, ha a szülők, vér szerinti rokonok hat hónapig nem érdeklődnek a gyerek iránt, elindítható az örökbeadhatóság megállapítására vonatkozó folyamat, az erre vonatkozó iratcsomó pedig nemcsak két évig, hanem a kiskorú 14 éves koráig érvényes.
Pozitívumnak nevezte ugyanakkor, hogy a gyerek korától függetlenül az örökbe fogadó szülő egyéves, fizetett „alkalmazkodási szabadságra” jogosult. Az igazgató szintén előrelépésként értékelte, hogy elkészítik az örökbe adható gyerekek fényképes profilját, így a bizonylatot kiváltó párok könnyebben tudnak dönteni. „Ezzel a módszerrel sikerült idén öt-, hat-, sőt tizenhárom éves gyerekeknek is örökbe fogadó szülőket találni, bár korábban az volt az elterjedt, hogy a kétévesnél kisebbeknek találtak könnyebben családot” – mutatott rá az igazgatóság vezetője. Megtudtuk: az idei adatok szerint Romániában több mint 3000, örökbefogadásra várakozó gyermek van nyilvántartásban. Az örökbefogadások számáról idén még nem készült országos összesítés.
„Egész egyszerűen arról van szó, hogy az óvatoskodó, túlbonyolított eljárás leegyszerűsítésével merészebbek lettek a párok” – állapította meg lapunknak Kovács István, a sepsiszentgyörgyi Pro Adopt Egyesület elnöke, két örökbe fogadott kisgyerek édesapja. Az unitárius lelkész szerint a módosított jogszabály gyerekcentrikus, szerinte ez abban segít, hogy a gyerek minél gyorsabban biztonságos, szeretetteljes környezetbe kerüljön.
„Erőteljes késztetés kell ahhoz, hogy valaki szülővé akarjon válni, a bürokráciával is szembeszáll, de mégiscsak könnyebb, ha nem kell átrágniuk magukat az ügyintézés kásahegyén” – mondta a lelkész. Szerinte egyre nagyobb gond a gyerektelenség, a meddőség, ezért is növelni kell az örökbeadások számát, hogy az össztársadalmi egyensúly megmaradjon. Fontosnak tartja a népszerűsítést is, bár mint mondta, ez a folyamat már néhány éve beindult, már nem küzdenek annyian az előítéletekkel, egyre inkább család kiteljesítési folyamatának tekintik az örökbefogadást.
A Maros megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság által a Krónikához eljuttatott közleményből is az derül ki, a közép-erdélyi megyében is növekedett az örökbefogadások száma. Míg az elmúlt évben össszesen 29 gyerek került nevelőszülőkhöz, idén csak az év első hat hónapjában 23 iratcsomót iktattak az illetékes hatóságon. Maros megyében egyébként 102 örökbefogadásra várakozó 0 és 14 év közötti gyermek szerepel a nyilvántartásban, és jelenleg 18 örökbefogadási kérelem áll elbírálás alatt.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)2017. augusztus 3.
Újra találkoznak a stúdiósok!
Az egykori társulat kedvelőit is várják
Rendszeres műsorral, neves rendezőkkel (jeles kolozsvári színművészekkel, mint pl. Bisztrai Mária, Horváth Béla, Bereczky Júlia, Dehel Gábor, Köllő Béla és mások) közel negyedszázadig működött a Kolozsvár harmadik színházaként is emlegetett Stúdió Színpad.
A társulat nevéhez 1961-től 1985-ig egész sor nagy sikerű előadás kötődik, bemutatóikat népes közönség követte és várta. A Stúdió Színpad több tucatnyi, különféle civil foglalkozású színházkedvelőkből álló mindenkori társulata tavaly először szervezett találkozót. Olyan jól sikerült, hogy idén megismétlik.
Augusztus 17-én, a Kolozsvári Magyar Napok idején találkoznak az egykori stúdiósok és kedvelőik, felidézni a hajdani társulat hangulatát, feleleveníteni a valamikor rendszeres kapcsolatokat, illetve megismerni egymást, hiszen a Stúdió Színpad 24 éve alatt sokan játszottak itt hosszabb-rövidebb ideig, akik akkoriban nem is találkozhattak egymással. De nemcsak a társulat belső embereit várják a Mikó Étterembe azon az augusztusi csütörtökön 18 órától, hanem családtagjaikat, a társulat hajdani közönségét, barátait, kedvelőit. Kiváló alkalom ez felidézni az intézménynek tekinthető csapat virágkorát, a stúdióhoz kapcsolódó történeteket, eseményeket, fényképeket, plakátokat megosztani. Egyelőre egymással, de készül egy kötet is a Stúdió Színpad jelenségről, amelybe szintén örömmel várnak ilyen dokumentumokat. A társaság egyébként a közösségi hálón is létezik, a „Kolozsvári STÚDIÓ SZÍNPAD baráti köre.” nevű nyitott Facebook csoporthoz csatlakozhat bárki, aki vállalja arcát, nevét és érdeklődik a téma iránt.
Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)2017. augusztus 3.
LEBUKOTT CSEMPÉSZ. Több mint hétezer csomag, vámmentes boltokból származó cigarettát találtak a határrendészek egy húszéves, magyar-ukrán kettős állampolgárságú fiatalember autójában tegnap a Szatmár megyei Halmiban. A személygépkocsit előző éjjel akarták megállítani az ukrán–román–magyar hármashatár közelében található településen, ám a sofőr továbbhajtott. A hatóságok rövid üldözés után megtalálták az autót, s megállapították, hogy annak minden zugába csempészárut gyömöszöltek, a pótkeréktől a lökhárítóig, az üzemanyagtartálytól a kiszerelt légzsákok helyéig. A lefoglalt dohányáru értékét csaknem 75 ezer lejre becsülték. Nem sokkal később a gyalog menekülő E. Szabolcsot is megtalálták. A fiatalember ellen csempészés gyanújával indítottak eljárást, és folytatják a nyomozást azoknak a bűncselekményeknek a részletes feltárása érdekében, amelyekben részt vett – írta közleményében a határrendészet. A hatóságok tegnap további, csaknem 14 ezer doboz cigarettát találtak két Szatmár megyei rejtekhelyen, az ukrán határ közelében, a szerdai „fogásuk” összértéke így negyedmillió lejre tehető. MTI; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. augusztus 3.
MEGTILTANÁ A TELEFONHASZNÁLATOT. Megtiltaná Liviu Pop oktatási miniszter, hogy az iskolások óra közben használják a mobiltelefonjukat, ugyanakkor szorgalmazza a tanulói portaszolgálat megszüntetését is – mindezt az oktatási-nevelési folyamat hatékonyabbá tétele érdekében. Hozzátette, mindezekkel kapcsolatban a közoktatás szervezeti és működési szabályzatáról szóló vitán születik végleges döntés, az egyeztetésen a tanulók és a szülők képviselői is részt vesznek. Agerpres; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. augusztus 3.
Székelyabod is ünnepelt
Múlt szombaton első alkalommal rendeztek falunapot a félreeső küküllőmenti településen, Székelyabodon.
A rendezvény főszervezője, Nagy Miklós helyi tanácsos és Makfalva község önkormányzata ez alkalomból nemcsak a falu lakóit és elszármazottait hívta össze, hanem az anyaországi testvértelepülés, Tiszasüly küldöttségét is vendégül látta, tiszteletükre a falu bejáratánál üdvözlő táblát állítottak fel. Délelőtt istentisztelet keretében adtak hálát a találkozásért, együttlétért, a kultúrotthonban képkiállítás nyílt, majd a szabadtéren zajlott a rendezvény, amelyet Vass Imre polgármester, Izsák Balázs és Biró Zsolt politikusok is köszöntöttek. Amíg az ebéd elkészült, színpadi műsorok szórakoztatták a minden várakozást felülmúló számban összegyűlt ünneplő tömeget: a parajdi fúvószenekar, Zsiga Miki és zenekara, a szovátai Mezőhavas népi zenekar és énekesei gondoskodtak az egyébként is jó hangulat fenntartásáról. Ezt csak fokozta a nyeremények kisorsolása, amelynek fődíját – egy kisrepülős utat a nemrég egyéni és országos rekordot felállító makfalvi Fülöp Zoltán gépén – a főszervező neje nyerte, de azt végül fia élvezhette. A napot bállal zárták az abodiak és vendégeik, valamint azzal a végszóval, hogy ezt a jövőben folytatni kell.
Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)2017. augusztus 3.
Lupény 1977
Negyven év a nagy bányászsztrájk óta
Negyven év telt el a kommunista rendszert megrendítő nagy Zsil-völgyi bányászsztrájk óta. 1977. augusztus elseje és harmadika között általános sztrájk tört ki a Zsil-völgyi bányákban, a felbőszült bányászok Lupényban gyűltek össze, az ottani bányánál tiltakoztak három napig. A kommunista hatalom eleinte Ilie Verdeţ akkori kormányfőt küldte le Lupényba, hogy tárgyaljon a sztrájkolókkal, utóbbiak viszont nem voltak hajlandók szóba állni vele, s Ceauşescu személyes jelenlétét követelték.
Szociális követelések
Jóllehet a rendszerváltás utáni időkben a sztrájk kommunistaellenes jellegét hangsúlyozták, a megmozdulás szociális jellegű volt. A bányászok mindenekelőtt a négyműszakos munkarend bevezetését, az 50 éves nyugdíjazási korhatár megtartását, a kőszén-kitermelési terv emberi erőforrásokhoz való igazítását, jobb és olcsóbb élelmiszerellátást és hasonlókat követeltek. A kommunista rendszer ugyanis 3 műszakos (vagyis 8 órás) munkarend bevezetését, a rokkantnyugdíj-feltételek szigorítását és a nyugdíjkorhatár megemelését tervezte, a kitermelési terveket pedig évről évre fokozták, függetlenül a bányászok számától és egyéni képességeitől. A közellátás – főleg az élelmiszerellátás – akadozott, sőt, drágításokat jelentettek be.
Mindezek elfogadhatatlanok voltak a bányászok számára, augusztus elsején szinte az összes bánya sztrájkba lépett. Több mint 10 000 bányász gyűlt össze az egész Zsil-völgyéből Lupényban, az 1929-es bányászsztrájk nyomán a város a munkásmozgalom helyi fővárosának számított. Nemcsak bányászok gyűltek össze a lupényi bánya udvarán, hanem családtagok is, de egyszerű bámészkodók is. Természetesen a beépített szekusok is a tömegbe vegyültek, árgus szemmel figyelték a történteket, és titokban fényképezték, követték a részvevőket, különösképpen a hangadókat.
Pofon a hatalomnak
A megmozdulás kiváltó okai, illetve a bányászok követelései egyértelműen szociális jellegűek voltak, politikai elemek (le a kommunizmussal, le Ceauşescuval) legfeljebb elvétve vegyültek, de már nehéz megállapítani, hogy ezek néhány hevesebb vérmérsékletű bányász egyéni bekiabálásai voltak-e, vagy a beépített szekusok tudatos provokációi.
Nyilvánvaló szociális jellege ellenére a hatalom arculcsapásnak tekintette a „munkásosztály élcsapatának” lázadását. Már augusztus másodikán leküldték Lupényba az amúgy Zsil-völgyi, munkáseredetű Ilie Verdeţ miniszterelnököt, a felbőszült bányászok azonban nem voltak hajlandók tárgyalni vele, sőt, túszul is ejtették, a lupényi bánya portásfülkéjébe zárták be.
Augusztus harmadikán Ceauşescu kénytelen volt félbeszakítani tengerparti nyaralását, és személyesen ment el Lupényba tárgyalni a tüntető bányászokkal. A Zsil-völgyét addigra a securitate már elszigetelte az ország többi részeitől. A 3 órás szabadtéri tárgyalások meglehetősen feszült légkörben zajlottak, a pártfőtitkár eleinte nem volt hajlandó engedményekre, a bányászok viszont kitartottak követeléseik mellett. Végül a diktátor elfogadta néhány követelés teljesítését, s azzal a sztrájk véget ért.
Megtorlás és következmények
Az 1977-es nagy lupényi bányászsztrájk gyökeresen megváltoztatta a Zsil-völgye arculatát és a bányászat helyzetét. Megmaradt a 4 műszakos munkarend, sőt, akkor vezették be a műszak előtti meleg ételt a bányászok számára, a nyugdíjazási feltételek sem romlottak, a bányavidék élelmiszerellátása is javult némileg. Szeptember közepétől viszont beindult a hatalmi megtorlás. A titokban elkészített fényképek alapján több sztrájkolót hurcolt meg a Securiatate, sokakat durván elvertek, néhányan, pedig fölöttébb gyanús „közlekedési balesetekben” hunytak el. A hangadókat jogi úton hurcolták meg, több éves börtönbüntetésre és a Zsil-völgye elhagyására kényszerítették. Sok bányászt bocsátottak el, a kieső munkaerőt, pedig a sorkatonaság ideiglenes bányába küldésével, illetve – főleg moldvai – szakképzetlen munkaerő toborzásával pótolták. Hasonló megmozdulások megelőzésére a Zsil-völgyét ellepték szekusokkal, akik a bányászok minden lépését figyelték, gyakran bányásznak, vagy bányamérnöknek álcázva magukat. Mindezek méretei (megtorlás, áldozatok száma, a szekus beszivárogatás) a mai napig nem derültek ki egyértelműen. A megtorlás és azt követő agymosás megváltoztatta a bányavidéket, 1989-ig nem voltak semmilyen megmozdulások, azután, pedig a bányászok a demokratikus tendenciák és a dekommunizálási kísérletek ádáz ellenségeiként váltak hírhedtté.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)