udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131447
találat
lapozás: 1-30 ... 128311-128340 | 128341-128370 | 128371-128400 ... 131431-131447
Névmutató:
2017. augusztus 11.
Meghosszabbították a másodfokú hőségriadót
Mára is érvényben lesz a másodfokú, narancssárga hőségriadó az ország hat nyugati megyéjében – tájékoztatott az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM). Az elsőfokú, sárga figyelmeztetést ugyanakkor moldovai és havasalföldi megyékre is kiterjesztették. Pénteken a hőhullám az ország legnagyobb részére átterjed, az alföldi régiókban sok helyütt lesz nagyon kellemetlen a hőség, magas páratartalommal. A meteorológusok eközben arra is figyelmeztetnek, hogy szombat délután, de még inkább szombatról vasárnapra virradóra egyre instabilabbá válik az időjárás a nyugati, délnyugati és magasan fekvő régiókban, itt jelentős mennyiségű csapadék hullhat, sűrű villámlással és viharos széllel kísért zivatarokra, akár jégesőre is lehet számítani.
Mediafax; Népúság (Marosvásárhely)2017. augusztus 11.
Megálljt parancsol a netes diagnózisoknak az orvosi kamara
Nem célravezető a neten kutakodni a betegségek tünetei után
Megálljt az internetes diagnózisoknak! Fordulj orvoshoz elnevezésű közérdekű kampányt indított tegnap a Román Orvosi Kamara. Ennek célja felhívni a lakosság figyelmét azokra a veszélyekre, amelyeknek akkor teszik ki magukat, ha az internetről vett információk alapján állítanak fel maguknak diagnózist ahelyett, hogy szakorvoshoz fordulnának. Az orvosok szerint azok a páciensek, akik így járnak el, késleltetik a helyes kórkép felállítását, és mivel a betegség késői fázisában kerülnek orvoshoz, jelentősen csökkenhet a gyógyulás esélye. – Kétségtelen, hogy a jelen kommunikációs eszköze az internet, és ezt nem is kell, és nem is lehet semmilyen módon befolyásolni a jövőben. A társadalomnak, orvostudománynak alkalmazkodnia kell a fejlődéshez, az egészségügyben dolgozóknak pedig arra törekedni, hogy megtartsák (esetenként visszanyerjék) a betegek bizalmát – fogalmazott lapunknak a kampány kapcsán Simai Enikő gyermekgyógyász, kardiológus rezidens.
Gheorghe Borcean, az orvosi kamara elnöke hangsúlyozta, a kampány nemcsak a lakosságot, de az orvosokat is figyelmezteti a jelenségre. Elmondta: az interneten illetve a közösségi hálókon a világ különböző pontján élő, névtelen vagy beazonosíthatatlan személyek adnak tanácsokat, akik nem vállalnak felelősséget az információkért. – Bármilyen egészségügyi problémával forduljanak orvoshoz! Bízzanak benne! Kövessék az orvos tanácsait! Ne alternatív megoldásokat keressenek! Ne kockáztassák saját egészségüket! – figyelmeztet a Román Orvosi Kamara elnöke.
– Bár ma még nincs (hivatalos vagy sem) statisztikánk a netes öndiagnózisok gyakoriságáról, napi gyakorlatunkból mindannyian tudjuk, hogy egyre több olyan páciens fordul hozzánk, aki nem szokványos módon szeretne információt vagy diagnózist kapni, hanem elsősorban a netről és a közösségi hálókról. Elismerjük a társadalmi fejlődés szükségességét, elismerjük és értékeljük, hogy a tanult és modern eszközökhöz hozzáférők saját kezükbe vennék egészségüket. Elismerjük, hogy az internet és az ahhoz kapcsolódó eszközök előrelépést jelentenek a kommunikációs és információs tudományok terén. Ezt a fejlődést nem kell megállítani – tette hozzá Borcean.
Az orvosok elmagyarázták: számos beteg az interneten olvasottak alapján, magának állít fel diagnózist, majd amikor eljut az orvoshoz, ahol vizsgálatokkal bizonyítják neki, hogy nem szenved az illető betegségben, nem hisz a szakorvosnak, és elkezd orvosról orvosra járni, amíg nem talál valakit, aki pontosan azt mondja neki, amit az interneten olvasott.
– Elég, ha begépelünk a keresőbe egy szót (bármilyen szakterületről) és máris számos magyarázat érkezik a kérdésünkre. Ez történik abban az esetben is, ha valaki egy betegség jellemző tünetei után kezd kutakodni laikusként: kap egy információhalmazt, amelynek legtöbb esetben nincs tudományos értéke, mert a közölt adatok tapasztalat-alapúak, ugyanakkor a nem szakavatott egyénnek nincs rálátása arra, hogy a kapott információ megbízható forrásból származik-e. A tudományos cikkek, amelyeknek a következtetései biztonsággal alkalmazhatók az orvoslásban, általában csak korlátozottan elérhetőek, és célzottan kell keresni őket. Az csak a természetes emberi tulajdonságok egyike, hogy mindenki a számára legmegfelelőbb változatot fogadja el válaszként a kérdésére és a legegyszerűbb utat választja a gyógyulásra – mutatott rá Simai Enikő.
– A mindennapi gyakorlatban nagyon gyakran találkozunk olyan esettel mind a gyermek-, mind a felnőttgyógyászatban, hogy a páciens (gyermekek esetén a szülő) csak azért jelentkezik a kivizsgálásra, hogy a szakorvos megerősítse a már általa, az internetes olvasmányai alapján megállapított betegséget, és elvárja, hogy az orvos egyetértsen a beállított kezelési sémával. Sajnos nagyon sokan kihagyják az első lépést is, azt, hogy kikérjék a családorvos véleményét, aki ha szükséges, a tünetek alapján a megfelelő szakorvosi vizsgálatra tudná küldeni a beteget. Az öndiagnózisnak és a számos alternatív gyógymód alkalmazásának is tulajdonítható, hogy gyakran csak nagyon későn, a betegség előrehaladott stádiumában jut el a megfelelő orvoshoz a beteg – erősítette meg a gyermekgyógyász az orvoskamara elnökének nyilatkozatát.
Simai Enikő szerint szintén az interneten keringő információknak köszönhető, hogy nagyon sokszor a páciens megkérdőjelezi a szakorvosi döntéseket, esetleg felülbírálja az alkalmazott kezelést. Ez kellemetlen a kezelőorvos számára is és egy ördögi kör, mert attól a pillanattól, amelytől a betegnek nincs teljes bizalma az orvosához, megszűnik a felhőtlen orvos-beteg kapcsolat, krónikus betegség esetén pedig ez igencsak fontos.
– Egyelőre nem tudom, hogy mit tervez a Román Orvosi Kamara, azt sem, hogy milyen eszközökkel és hogyan próbálja megszólítani és ráébreszteni a betegeket, embereket arra, hogy szükség van az orvosok szaktudására, tapasztalatára, arra hogy az emberek elfogadják, hogy az interneten megosztott sorsok, betegségtörténetek nem egyenlőek az orvosi egyetemen szerzett elméleti tudással, a rezidens évek gyakorlati tapasztalatával. Arra a kérdésre, hogy milyen módszerekkel lehet elérni azt, hogy a beteg érezze, hogy teljes egészként látjuk őket, amikor belépnek a rendelőbe, és nemcsak a tüneteket, hanem az egész szervezetet a legjobb tudásunk szerint, és abban a pillanatban a legújabb tudományoson elfogadott bizonyítékok alapján kezeljük, arra ebben a pillanatban nem tudok választ adni, de mindenképpen egy támogatandó kezdeményezés – véleményezte a kampányt.
Egyes vélemények szerint az internetes öndiagnosztizálás egyik magyarázata, hogy a jelenlegi orvosi rendszer nem működik hatékonyan: a háziorvosnak a sok bürokrácia, papírmunka közepette nincs elég ideje a beteggel foglalkozni, ha pedig továbbküldi szakorvosi vizsgálatra, ott a várólista miatt sok esetben csak napok vagy hetek múlva kerül kivizsgálásra. A várakozási idő kiiktatható, ha magánrendelőhöz fordul ám azok sok esetben nagyon drágák, és igyekeznek további más vizsgálatokra is „rábeszélni” a pácienst, aki így, amíg úgy érzi, hogy nem nagy a baj, megpróbálja kiiktatni az orvosi látogatást. Szabadság (Kolozsvár)2017. augusztus 11.
Lebukott határsértők
Tizennyolc szíriai és iraki bevándorlót fogtak el a hatóságok tegnap Nagylak térségében a román–magyar határ közelében.
A csoport a zöld határon át próbált Magyarországra és ezáltal a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe jutni. A migránsok többsége korábban menedéket kért Romániában, és azt közölte, hogy taxival utazott a határ közelébe. Egy nappal korábban a határrendészet hasonló esetről számolt be, akkor az Arad megyei Nagypél közelében állított meg egy gépkocsit, mely két kilométerre közelítette meg a román–magyar határt, és hat szíriai állampolgárt szállított. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. augusztus 11.
Kutatási ösztöndíj sapientiás diákoknak
Egy világcég jóvoltából
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának hat diákja, leendő IT-szakemberek részesülnek kutatási ösztöndíjban az Accenture cég jóvoltából idén április és november között.
A nyertes témák az egyetem által idén tavasszal szervezett Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) keretében kerültek kiválasztásra. Az Accenture által díjazott hat dolgozat az Informatika és szoftverfejlesztés, valamint Hardverfejlesztések és beágyazott rendszerek szekciókban nyertek díjakat. Mindenik projekt esetében a cég kutatási ösztöndíj, illetve berendezések vásárlására és konferenciákon való részvételre fordítható támogatással segíti a kivitelező diákot. A kutatási program idén április–november között zajlik, ezt követően kerül majd sor az eredmények bemutatására. Az Accenture rendszeres támogatója a Sapientia EMTE közösségének, az elmúlt évben tanároknak szóló kutatási ösztöndíjprogramot hirdetett meg 5000 euró értékben.
Dr. Dávid László, az egyetem rektora szerint az üzleti környezettel folytatott párbeszéd nagyon fontos számukra, hiszen ez segít abban, hogy végzőseik versenyképesek maradjanak a munkaerőpiacon, annál is inkább, mert ez a legkompetitívebb terület. Mint mondta, büszkék az Accenture-rel kialakított együttműködésre, hiszen a hasonló partnerségekből minden félnek haszna származhat.
Dimény Lóránt, az Accenture marosvásárhelyi munkapontjának vezetője kifejtette, cégük marosvásárhelyi indulása óta együttműködnek az egyetemi szférával diákoknak és tanároknak nyújtott ösztöndíjak formájában, valamint tudományos kutatási projektek és konferenciák támogatása révén. – Meggyőződésünk, az IT-közösség kölcsönös érdeke, hogy az ipari cégek hasonló együttműködések révén támogassák az akadémiai szférát, mert itt nevelkednek azok a tehetségek, akik megtartják a helyi IT-ipar versenyképességét – emelte ki az együttműködés jelentőségét a szakember.
Az Accenture Digital részlegének Romániában több mint 500 alkalmazottja van a marosvásárhelyi, kolozsvári, illetve temesvári székhelyeken, és ez a szám folyamatosan nő. Világszinten az Accenture egyike a legfontosabb menedzsment-tanácsadói, technológiai és outsourcing szolgáltatásokat nyújtó cégeknek.
A TDK fő támogatója által felajánlott ösztöndíjakat elnyerő diákok komplex kutatási területekben mélyültek el, Matei Tibor IV. éves automatika és alkalmazott informatika szakos hallgató analitikus és kísérleti úton meghatározott modellek összehasonlításával foglalkozik. Évfolyamtársa, Kardos Tamás kutatási témája egy négytartályos rendszer hibrid modellezése és modell alapú irányítása, Kocsis Norbert IV. éves számítástechnika szakos hallgató nemstacionárius, biológiai jelek feldolgozására alkalmas módszereket tanulmányoz, majd ezek gyakorlati alkalmazását ismerteti. Bárdi Orsolya III. éves informatika szakos hallgató egy gyorsulásérzékelő segítségével megvalósított folyamatos gesztusfelismerési rendszer megvalósítását tűzte ki célul. Olyan mobilapplikációt készített, amely hatféle gesztust ismer fel. Kollégája, Demeter Csaba, megerősítéses mélytanulás módszert alkalmaz pénzügyi idősorok tanulmányozására. Bandi András IV. éves számítástechnika szakos hallgató pedig egy olyan webszolgáltatást készít, amely online aláírás-felismerést végez.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)2017. augusztus 11.
Erősödik a népességfogyás
Csaknem ötvenezerrel maradt el az élve születések száma a halálozásokétól az első fél évben – derült ki a statisztikai hivatal tegnapi jelentéséből, amely az első hat hónap anyakönyvi adatait dolgozza fel. Tavaly az élve születések száma alig haladta meg a 190 ezret, míg a halálozásoké megközelítette a 257 ezret, így a természetes szaporulatból adódó népességfogyás éves szinten megközelítette a 67 ezret.
Idén az első fél évben csaknem nyolcezerrel kevesebb gyerek született a tavalyi év első feléhez képest, miközben a halálozások száma majdnem négyezerrel volt magasabb, mint 2016 első felében: emiatt a természetes népességfogyás már az első hat hónapban meghaladta a 48 ezret. A csecsemőhalandóság – az ezer élve születésre jutó egyéves kor alatti halálozások száma – arányaiban 8,19 ezrelékre nőtt a tavalyi első hat hónap 7,85 ezrelékéhez képest, bár abszolút számokban kevesebb csecsemő nem érte meg első születésnapját (714), mint a 2016 első felében (745). Románia hét ezreléket meghaladó csecsemőhalandóságával továbbra is sereghajtó az Európai Unióban, ahol átlagosan 3,6 csecsemőhalál jut ezer élve születésre. Szakemberek a népességfogyás további növekedésére számítanak Romániában, amelynek állandó lakossága 2014-ben csökkent húszmillió alá. Az ENSZ tavalyelőtt közölt előrejelzése 2050-re 14,5 milliós lakosságot jósolt Romániának. A természetes népszaporulat 25 éve, 1992-ben került negatív tartományba, azóta egyre súlyosbodik a népességfogyás, és a tendencia az utóbbi évben is folytatódott. A kommunista diktatúra utolsó évében (a művi vetélés drasztikus tiltása közepette), 1989-ben még csaknem 370 ezer gyermek született Romániában, míg a halálozások száma akkor még alulról közelítette az évi negyedmilliót. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. augusztus 11.
Káosz tanévkezdés előtt
Új seprű jól seper, tartja a mondás, csakhogy a román tanügy élére felkent friss miniszterek többnyire nem söprűként, sokkal inkább úthengerként akarnak rendet tenni az oktatás háza táján. Különösen igaz ez Liviu Pop tárcavezetőre, aki már röviddel beiktatása után „munkába” lendült, nagy látszata tevékenységének ugyan nincs, de hetente, olykor naponta felkavarja az állóvizet egy-egy nyilatkozattal.
Még jóformán el sem ült a tornatankönyv bevezetése miatti botrány, lecsapott az iskolai segédeszközökre, betiltott mindent, míg egy bizottság nem ellenőrzi azok tartalmát. Négy héttel az iskolakezdés előtt, amikor rengeteg diák továbbra is tankönyvek nélkül vág neki a következő osztálynak, a falusi tanodák tetemes részében álom a vezetékes víz, az angolvécé, sőt, most már igazgatókban, aligazgatókban is hiány mutatkozik, a meghirdetett helyek közel felére nem is akadt jelentkező, a szakszervezeti vezetőből miniszterré nőtt Pop nem ezen ugyancsak jelentős gondok megoldásán szorgoskodik, hanem újabbakat teremt.
A lassan már elavuló 2011-es „új” tanügyi törvény reformintézkedéseinek alkalmazása elérkezett az ötödikbe indulókhoz, megfelelő tankönyvük azonban továbbra is csak hellyel-közzel lesz a gyermekeknek, az óvások miatt késik sok könyv megjelenése, és számos tantárgyból még ajánlattal sem jelentkeztek a kiadók. Nagy a gond országszerte, de a magyar gyermekeket még román társaiknál is súlyosabban érinti a hiány. Legjobb helyzetben az elsősök vannak, valláson kívül minden tantárgyból lesz könyvük, a másodikosoknak azonban csak románból és magyarból, a harmadikosok legfennebb az idegennyelv-tankönyvet, a negyedikesek pedig csak a románt találják majd padjukon az induláskor. A ötödikeseknek elkészült a specifikus románkönyv két változatban, és várhatóan kikerül a nyomdából a magyar és a római katolikus vallástankönyv is. A többi tantárgy oktatása a tanítók, tanárok találékonyságán múlik majd, s szükség lesz fantáziájukra, főként, hogy immár a segédeszközök használata is tilos.
A tanügyminiszter azonban nem a tankönyvkiadás észszerűsítésével, hatékonyabbá tételével töltötte a nyarat, nem a rendszer buktatóit igyekezett felszámolni, elérni, hogy bár a két-három évvel ezelőtt aktuális könyvek elkészüljenek, hanem egy huszárvágással leváltotta az Országos Tankönyvkiadó vezetőségét. Ám úgy tűnik, így, augusztus idusán ez már édeskevés. Számos találékony tanügyminiszterünk volt már, de Liviu Pop mintha mindannyiukat igyekezne lekörözni. Bolyong az oktatási rendszer útvesztőiben, lecsap hol ide, hol oda, de a legégetőbb gondokat képtelen megoldani, újító ötletei riasztóak, nyilatkozatai botrányosak. Első tárcavezetői szereplései egyikén szellemesnek szánt kijelentéssel rukkolt elő: tiszteletben tartják az alkotmányt, az oktatás valóban ingyenes a gyermekek számára, az állam és szüleik (!) állják a költségeket. Ez a kicsavart logika jellemzi tárcavezetői tevékenységét. Nyomában káosz és zűrzavar.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. augusztus 11.
Kilenc személyt vett őrizetbe a legfőbb ügyészség – Dragnea fiának a cége is érintett
Kilenc személyt vett őrizetbe a legfőbb ügyészség abban az adócsalásos ügyben, amelyben a szociáldemokrata pártelnök, Liviu Dragnea fiának a cége is érintett.
Összesen 80 házkutatást végeztek csütörtökön az ügyben, több cég székhelyén és magánlakásokon is vizsgálódtak. A gyanú szerint építkezéssel, hulladékfeldolgozással foglalkozó, illetve sertéshizlaldát működtető cégek érintettek az ügyben, amelyek csaknem 40 millió lejjel károsították meg az államot adócsalás révén. Többek között a Valentin Ştefan Dragnea tulajdonában levő, Teleorman megyei sertéshizlaldánál is házkutatást tartottak az ügyészek. Az éjszaka folyamán őrizetbe vett személyek között van a sertéshizlalda adminisztrátora, Ilie Dragne is. Utóbbi ügyvédje azt nyilatkozta csütörtökön a sajtónak, hogy amikor az ügyészek által kifogásolt tranzakcióra sor került, védence nem dolgozott a cégnél.
Az ügyvéd ugyanakkor azt állította, hogy Liviu Dragnea fia január óta nem részvényes a farmnál, az Országos Cégbíróság adatai szerint azonban a Ferma Salcia Rt. részvényeinek 90%-a Ştefan Valentin Dragnea, 10%-a pedig Ilie Dragne tulajdonában van, utóbbi ugyanakkor a cég vezérigazgatója és adminisztrátora.
Agerpres; Erdély.ma2017. augusztus 11.
Visszautasítja az ellene és tanácsosa ellen megfogalmazott vádakat Dorin Florea
Visszautasítja az ellene megfogalmazott vádakat Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea, akit egyik tanácsosával együtt csütörtökön helyezett vád alá az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA).
Dorin Florea azt írja az AGERPRES hírügynökséghez eljuttatott közleményében, hogy tanácsosa, Claudiu Maior a törvényes előírások betartásával írta alá azt a 9.198 fizetési megbízást, amelyek miatt a DNA hivatali hatáskör túllépésével vádolja.
Florea közleménye szerint a 2001-es évi 215-ös törvény lehetővé teszi, hogy a polgármester létrehozzon maximum négy tanácsadói állást kabinetje működéséhez. Claudiu Maiort ezen jogszabály alapján alkalmazta, tevékenységi körének pontos meghatározásával, amely a fizetési megbízások láttamozását is magában foglalta. 'Fontos leszögeznünk a közvélemény korrekt tájékoztatása érdekében, hogy a DNA által jelzett teljes időszak alatt mind a 9.198 fizetési megbízás törvényes voltát leellenőrizte úgy a Pénzügyminisztérium, amely elfogadta ezek kifizetését, akárcsak a Számvevőszék. Sem a Pénzügyminisztérium, sem a Számvevőszék nem jelezte, hogy ezek a dokumentumok törvénytelenek volnának' – olvasható Florea közleményében. Az elöljáró abnormálisnak tartja, hogy az általa vezetett intézmény hírnevét 'be akarják mocskolni', szerinte a helyi politikusok 'piszkos támadást' intéztek ellene.
Dorin Florea közleményében arról biztosítja a város lakosságát, hogy 'felelősségteljesen', 'becsülettel' és 'odaadással' zajlik a polgármesteri hivatal munkája.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hivatali hatáskör túllépésével vádolta meg csütörtökön Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester tanácsadóját, Claudiu Maior volt alpolgármestert. Ugyanebben az ügyben Floreát hivatali hatáskör túllépésében való bűnrészességgel vádolja a DNA.
A vádhatóság közleménye szerint Claudiu Maior 2016. március 9-e és 2017. június 29-e között összesen 9.198 fizetési megbízást írt alá törvénytelenül, 2016. március 1-jén ugyanis az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenséget állapított meg esetében, amelynek nyomán három évre eltiltották a köztisztségviseléstől.
Miután lemondott az alpolgármesteri és helyi tanácsosi tisztségről, Claudiu Maiort tanácsadójává alkalmazta Dorin Florea, és a fizetési megbízások aláírására is felhatalmazta – mutat rá a DNA közleménye.
A vádhatóság szerint Dorin Florea polgármester két olyan rendelkezést adott ki, amelyekkel – a törvényi előírások áthágásával – lehetővé tette Claudiu Maior számára, hogy a hatósági tiltás ellenére közhatalmi tevékenységet gyakoroljon.
Claudiu Maiort 60 napra hatósági felügyelet alá helyezték. Ez idő alatt egy megszabott menetrend szerint rendszeresen jelentkeznie kell a rendőrségen, csak az ügyben illetékes ügyész előzetes engedélyével hagyhatja el az országot, nem veheti fel a kapcsolatot az ügy másik érintettjével, sem a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatal alkalmazottaival, nem mehet a városházára, és nem töltheti be a polgármesteri tanácsadói tisztséget.
Agerpres; Erdély.ma2017. augusztus 12.
Az autonómia és a nagy egyesülés – a BBTE rektorának elgurult a gyógyszere
100 évvel ezelőtt több mint 100.000 ember tartott Erdély minden szegletéből Gyulafehérvárra, hogy tanúja legyen annak, amint beteljesül Románia történelmének legjelentősebb aktusa. A románok lelkesen és hazaszeretettől áthatott szívvel érkeztek, hogy összefogjanak egy egységes országért.
A román népnek az első világháború után sikerült kihasználnia az európai népek felszabadítási mozgalmát és a „Gyulafehérvári Nemzetgyűlés Határozatában” szentesítette saját felszabadítását és egyesülését. Azok, akik saját szemükkel látták ennek a több évszázados államnak a beteljesülését, a szabadság borzongását a szívükben hordva pusztultak el, a következő nemzedékek számára pedig az 1918-as Egyesülés szép történelemleckévé vált, melynek előnyeit – a románok és más erdélyi etnikumok szabadsága és nemzeti identitásának védelme – néha nem értékelve élvezzük.
Megtiszteltetés volt, hogy Ioan-Aurel Pop akadémikussal és egyetemi professzorral és doktorral, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorával beszélgethettem arról, milyennek látják egy évszázaddal később azt a momentumot azok, akik egy olyan Románia határain belül éltek, melyért sok százezren áldozták fel magukat. Mielőtt elmerülnénk a vele készült interjúban, meg kell említeni, hogy prof. dr. Ioan-Aurel Pop történész, akadémikus, egyetemi professzor, a Nemzetközi Történelemtudományi Bizottság Nemzetközi Kapcsolatok Történelme Részleg tagja, a Romániai Történészek Nemzeti Bizottságának alelnöke és Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (CNATDCU) tagja.
Több könyv szerzője, melyek közül megemlítjük a Românii şi maghiarii în secolele IX-XIV. Geneza statului medieval în Transilvania, ed. I-a şi a II-a (Románok és magyarok a IX-XIV. századokban. A középkori állam születése Erdélyben. I. és II. kiadás – a szerk.), Istoria Transilvaniei (vol. I., până la 1541) (Erdély történelme - I. köt., 1541-ig), Istoria Transilvaniei (vol. II, de la 1542 până la 1711) (Erdély történelme – II. kötet, 1542-től 1711-ig) és Istoria României – Compediu (Románia történelme – Összefoglalás).
- Már régebb óta figyelem, hogy azok, akik a magyar kisebbségnek adandó autonómiát támogatják, követeléseik alátámasztására a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés NYILATKOZATÁRA hivatkoznak. Mit kellene ezekre a követelésekre válaszolnia egy román történésznek, kultúrembernek?
- Kezdetnek minden olvasójukat arra szeretném emlékeztetni, hogy demokratikus társadalomban élünk (mely – e pillanatban – demokratikusabb, mint Románia egyes nyugati vagy északnyugati szomszédainak társadalmai), melyet nehezen, emberi áldozatokkal építettünk fel és melyet minden áron meg kell védenünk. Márpedig egy demokratikus társadalomban a gondolat-, a lelkiismeretszabadság, a petíciós jog és más hasonlók nemcsak megengedettek, de az alkotmány egyenesen szavatolja azokat. Ezért a magyar vezetőknek is megengedett, hogy bármit kérjenek Romániában! Egy feltétellel: kéréseiknek be kell illeszkedniük a Romániának nevezett állam demokratikus jogrendjébe
és az Európai Unió szabályozásainak kereteibe. Ebben a szellemben viszont a romániai magyar közösség egyes szervezetei által kért autonómiának semmi köze sincs a demokráciához és a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés Határozatához sem. Nézzük meg, miért!
Először is, a magyar vezetők által (érdekvezérelt és módosított) autonómia kifejezést a kérdéses Határozat szövege egyetlen alkalommal tartalmazza, nevezetesen a II. cikkelyben: „A nemzetgyűlés a fent említett területeknek (Erdély, Bánság és Partium – a Partiumról, vagy „magyar Részekről”, abban az értelemben, hogy ezek a Magyarország felé eső románok által lakott területek voltak, vagyis a Körösvidékről, Szatmárról, Máramarosról, Szolnokról, Ungról, Beregről, Ugocsáról és a többiről van szó) ideiglenes autonómiát biztosít az általános népszavazással választott alkotmányozó testület összegyűléséig.” Mint látható, a többségében románok által lakott, Romániával egyesült területekről van szó (kb. 100.000 négyzetkilométer), egységesen kezelt területekről. Másodsorban, a Gyűlés még e területeknek is csak ideiglenes autonómiát adott, annak az egyetemes szavazással megválasztott gyűlésnek az összejöveteléig, melynek feladata új alkotmányt adni a Román Királyságnak. Mindezeket a rendelkezéseket szigorúan betartották, Erdély pedig a Bánsággal és a nyugati Részekkel együtt végleg, bármiféle autonómia nélkül, csak a jelzett feltételek teljesítését követően tagozódott be Romániába. A december 1-i Határozatot bírálók „megfeledkeznek” egy lényeges ügyről, nevezetesen az egyesülés „elrendeléséről”. A dokumentumnak pontosan a szóban forgó románok és az említett területek Romániával való egyesülése a kulcseleme! Ezt az egyesülést pedig a demokratikusan megválasztott és az összes szóban forgó románokat képviselő hivatalos dokumentumokkal („megbízó levelekkel”) rendelkező 1228 küldött „rendelte el”. Márpedig a romániai magyar kisebbség, az összes többi kisebbséggel ellentétben, sohasem ismerte el explicit, globális és hivatalos módon a Nagy Egyesülést.
Ebből kell kiindulni.
Miként hivatkozhatnál a gyulafehérvári dokumentumba foglalt bizonyos kijelentésekre, elvekre, jogokra, ha te nem ismered el annak az okiratnak a lényegét, amiről itt írunk? De még így is, a szóban forgó elvek, józan, helyes és tárgyilagos elemzése esetén teljesen másról beszélnek, mint magyaroknak nyújtott autonómiáról. Ezekre néha tudatlanságból, máskor szándékosan hivatkoznak, tudva, hogy kevés román olvassa ma már azokat, vagy ha igen, még kevesebben tudják helyesen értelmezni őket. Marius Diaconescu kollégám nem olyan rég helyesen és közérthetően elmagyarázta ezeket a gyulafehérvári elvek kiforgatásával kapcsolatos dolgokat.
- Ezeket különben intenzíven felhasználták a Tusnádfürdői Nyári Egyetemen is annak bizonyítására, hogy az önrendelkezésre vonatkozó magyar követelések, a román állam jövője, Nagy-Románia centenáriuma a Gyulafehérvári Nyilatkozatban szereplő állítások megvalósulásához kötődnek. Kérjük, hogy professzorként és románként is mondja el véleményét.
- Ezeket az „elveket” a magyar nyári táborokban nem a magyar nemzet és nem a romániai magyar kisebbség javára, hanem a kedélyek felszítására használják fel. Bármelyik román értelmiséginek gondosan el kell olvasnia a Nagy Nemzetgyűlés Határozatot és magának kell megítélnie azt. Az említett gyűlés – az Egyesülés ünnepélyes elrendelése után – a következő alapvető elveket határozta meg: „teljes nemzeti szabadság minden együttélő népnek”, „egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az állam minden felekezete számára”. A „teljes nemzeti szabadságot” egyértelműen, párhuzamos értelmezések lehetősége nélkül határozták meg és az a Határozat szerzői számára az „együttélő népek” jogát jelentette arra, hogy „saját nyelvükön részesüljenek oktatásban, közigazgatásban és ítélkezésben”, „képviselettel rendelkezzenek – Románia – törvényhozó testületeiben”, valamint az ország kormányzásában. Mit lehet elmondani ezekkel az elvekkel kapcsolatosan?
A romániai magyarok a saját nyelvükön részesülnek „oktatásban”, ingyenesen és gyakran állami ösztöndíjjal óvodától a doktori címig és a posztgraduális képzésekig. Nincs, például, olyan magyarok által kért felsőoktatási program, amit ne engedélyeztek volna az állam szakirányú szervei. Ennek feltétele a legnagylelkűbb Európában: legalább tízen kell jelentkezzenek arra a szakra. De a pozitív diszkrimináció szellemében 7-8 hallgatóval is engedélyeznek szakokat. Következésképpen 10 ilyenfajta tanulmányokra jelentkező hallgató számára Romániában kb. 20 magyar professzort fizetnek. Ha pedig nincs 10 jelentkező ilyenfajta tanulmányokra, akkor Magyarországról hoznak fiatalokat, akik az európai szabályozások szellemében Romániában tanulnak, magyarul, a román állam költségvetéséből fenntartott helyeken!
Sőt: egy magyarul tanuló hallgató kétszeres finanszírozást kap az államtól (egy németül tanuló pedig 2,5-szerest) a románul tanulóhoz képest. Az 1918 utáni Romániában sohasem állították le a minden fokú magyar nyelvű oktatási rendszert, csak korlátozták a nacionalista kommunizmus korszakában (a XX. század 80-as éveiben). Következésképpen ma elég sok romániai magyar nem beszéli jól (vagy nem beszéli egyáltalán) az ország hivatalos nyelvét és képtelen beilleszkedni a román közösségbe (miközben a legfrissebb népszámlálás szerint a román etnikumúak adják a lakosság csaknem 90 százalékát). Márpedig a romániai magyaroknak lehetőségük van tökéletesen kétnyelvűnek lenni és bármilyen tisztséget betölteni, bárhol az országban, lekörözve a román etnikumúakat. Egyes magyar vezetők káros politikája miatt, sajnos, ez a lehetőség elvész, nem hasznosul.
A saját nyelvű közigazgatással ugyanez a helyzet: a magyarok mindenhol az országban az arányuknak megfelelően jelen vannak a közigazgatásban, azokban a falvakban, községekben, városokban, megyei jogú városokban pedig, ahol többségben vannak, a közigazgatás gyakorlatilag magyar, magyar nyelven zajlik. Az „ítélkezés” a magyar többségű területeken gyakran magyar bírókkal és törvényszéki jegyzőkkel zajlik. Amikor arra szükség van, a román állam tolmácsokat biztosít. Következésképpen bármelyik peres fél, tanú stb. korlátozás nélkül magyarul beszélhet a bíróság előtt. Van értelme a többiről is beszélni? A magyaroknak a két háború közötti időszakban, akárcsak a többi kisebbségnek, parlamenti képviselettel rendelkező saját pártjaik voltak. Amikor pedig nem voltak, akkor már minden pártot felszámoltak, a románokat is (1938-tól 1944-ig). A kommunizmus alatt Erdélyt nagyjából 1950-ig, 1953-ig a magyarok vezették, aztán folyamatosan jelen voltak Románia vezetésében, minden központi szervben, az arányuknak megfelelően, sőt azt meghaladó mértékben. A magyarok most folyamatosan részt vesznek a kormányzásban, még akkor is, amikor nem alkotnak koalíciót egy többségi párttal. A Képviselőházban és a Szenátusban nem volt egyetlen törvényhozási ciklus sem magyar képviselők és szenátorok nélkül, méghozzá a választás útján elértnél nagyobb arányban. Nincs olyan, úgy-ahogy fontos országos jellegű intézmény, ahol ne lenne jelen a magyar pártok egy vagy több képviselője, a Román Nemzeti Banktól a Román Kulturális Intézetig.
Igaz, hogy a hivatkozott dokumentumban még egy helyen használják az autonómia szót (pontosabban, mint láthattuk, az „autonóm” melléknevet), nevezetesen a III. cikkelyben, ahol „az állam minden felekezete számára” biztosított „teljes autonóm vallásszabadságról” beszélnek. De itt nyilvánvalóan vallásról, felekezetekről van szó és nemcsak a magyarokéról (kálvinista, erdélyi római katolikus, unitárius és a többi), hanem az összesről. Következésképpen az 1918. december 1-i gyulafehérvári dokumentumban sehol sincs szó valamelyik kisebbségnek (vagy akkori szóhasználattal „együttélő népnek”) biztosított (területi, kulturális, regionális, jogi, közigazgatási, politikai és a többi) autonómiáról, hanem a már említett értelmezésű „teljes nemzeti szabadságról”, nevezetesen arról a jogról beszélnek, hogy saját nyelvükön részesüljenek oktatásban, közigazgatásban, ítélkezésben, képviselőik legyenek a kormányban, a parlamentben és így tovább. Márpedig ezek megvalósultak és nap mint nap megvalósulnak. Természetesen, ma sincs – mint bármely emberi dologban – tökéletesség! Egy magyar sohasem fogja magát úgy érezni Romániában, mint Magyarországon, az „anyaországban”, ahogy azt egyesek nevezni szeretik.
Az a baj, hogy egyes magyar vezetők Magyarországgá akarják változtatni Erdélyt (ahogy azt hajdanán illuzórikusan hitték), ami már nem lehetséges. Ezért jobb lenne, ha mindnyájan egy új Románia hatékony és becsületes felépítésére összpontosítanánk energiánkat az Európai Unió keretében és nem kellene középkori nosztalgiákat kergetni, mint amilyen „Székelyföld autonómiája”! Egyes magyar vezetők és román állampolgárok pedig szabadok abban, hogy ne szeressék Romániát, de törvényi kötelességük tisztelni azt. Különben összetűzésbe kerülnek a törvénnyel.
- Vajon, ha a Nyilatkozatot elfogadó Nagygyűlés nyomán létrehozott állam ellen harcolsz, akkor hivatkozhatsz még rá, hogy többletjogokat követelj? Egyes magyar vezetők az 1918 után egyesült román állam ellen harcoltak a hadseregükkel (Székely Hadosztály), a két világháború közötti romániai pártjukkal és Magyarország propagandájával.
- Ismétlem: a magyarok közösségként sohasem ismerték el Erdély egyesülését Romániával, explicit, egyértelmű módon, ahogy azt a szászok, a svábok, az ukránok, a romák stb. tették (a nem-magyar kisebbségek közül csak a szászok esetében volt jelentősebb állásfoglalás ebben a kérdésben és az sem volt egyértelműen románpárti – ld. itt –, az ukránokról és főleg a romákról nincs értékelhető adat – a szerk.). Mit jelent ez? Ez az Erdély lakosságának abszolút többsége által az akkor hatályos nemzetközi jog összes rendelkezésével összhangban lévő és az 1919–1920-as Párizsi Békekonferencia által igazolt, majd az 1989 előtti és utáni más nemzetközi jogi értékű dokumentumok által elismert 1946–1947-es Békekonferencia által újra igazolt 1918. december 1-i „rendelet” el nem fogadását jelenti. Ebben az esetben az ezt a hozzáállást támogató magyar közösségi vezetők (nem minden magyar!) nemcsak a román, hanem a nemzetközi törvényeken is kívülre helyezik magukat és nincs joguk egy olyan dokumentumra hivatkozni, melyet lényegében nem fogadnak el.
Más szóval, a gyulafehérvári gyűlés határozatából nem emelheted ki csak azokat a részeket, melyek nem felelnek meg neked! De a magyar vezetők még így is, a pro domo érvelésükben is – mint látható volt – tévednek: a kérdéses nyilatkozat, melynek csak az Egyesülés tekintetében van törvényereje, sehol sem tartalmaz autonómiát az erdélyi etnikai kisebbségek számára…
- Az AEÁ-ban, ha kilépsz a törvény ernyője alól, ahogy egyes magyar vezetők kiléptek a Nyilatkozat ernyője alól, amikor úgy döntöttek, hogy harcba lépnek az újonnan létrehozott román állam szétszakításáért, akkor a törvény többé nem véd meg, sőt veszélyforrásnak tekint. Mi a véleménye erről az érvről? Jogos, vagy ha nem, akkor melyek lennének az árnyalatok?
- Románia nem Amerika és Európa sem egyenlő az AEÁ-val! Európának erős történelmi hagyományai vannak, melyeken nem lehet könnyen és kockázatmentesen túllépni. A magyarokat évszázadokon keresztül „domináns, nemesi, felsőbbrendű” nemzetként nevelték, „a Kárpát-medence civilizátorainak” mondták őket, ahol a hajdani kisebbségeknek (románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, ruténeknek, szerbeknek stb.) örökre hálásaknak kellett volna lenniük, azonosulniuk kellett volna a magyarok nyelvével és kultúrájával, el kellett volna fogadniuk azt a „nagy megtiszteltetést”, hogy asszimilálódhatnak ebbe a „nagylelkű magyar nemzetbe”. Márpedig a kérdéses nemzetek szintén életre keltek, majd követelték és – ahogy az természetes is – megszerezték a jogaikat. Ezért meg kell érteni és udvariassággal, nagylelkűséggel, sőt akár pozitív diszkriminációval is kell kezelni a bizonyos magyar körökben még mindig létező mérhetetlen gőgöt, amit az „ezeréves” uralkodói mentalitás táplál. Az állam által megtett bármilyen kemény lépést hangsúlyosabban érez meg egy kisebbség, vagy a kisebbségekhez tartozó egyes egyedek. Persze, egy jól szervezett és erős állam tökéletes rendet teremthetne és példásan megbüntethetne bármilyen törvénysértést, a kisebbségeket is beleértve, ahogy azt Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ukrajna és mások teszik. De egyrészről Románia nem egy jól szervezett állam, másrészről egy ilyenfajta, erőből való fellépés nem hozná a tisztességes románok által elvárt eredményeket (legalábbis nem a magyar kisebbség esetében). Ez nem azt jelenti, hogy a román államnak nem kell küzdenie az összes hatályos törvény tiszteletben tartásáért.
- Lehet-e a Nagy Nemzetgyűlésre hivatkozni, ha azt nem ratifikálta Románia Parlamentje? Vagy Bukarest is ekként fogadta el?
- Románia Parlamentjének nem kellett ratifikálnia a gyulafehérvári dokumentumot! Románia tudomásul vette az említett határozatot és törvényerővel ruházta fel az abba foglalt rendeletet. A határozat egyetlen törvényerejű döntése pedig a románok és az általuk lakott (hajdanán Ausztria-Magyarországhoz tartozó) területek egyesülése volt Romániával, ez a döntés pedig a bukaresti Parlamentben is törvény lett. A többi elv, elgondolás, ajánlás, célkitűzés és más hasonló dolog volt, melyek egy álomszerű, ideális demokratikus társadalomban alkalmazhatók. A románok nem akartak elnyomottakból elnyomókká válni, ezt pedig – amennyire az emberileg lehetséges volt – be is tartották. Az erdélyi magyarok, természetesen, nem érezhették magukat úgy a Román Királyságban és aztán Romániában, mint a „történelmi Magyarországon”, melyben a diszkrimináció államelv volt. De ezen túlmenően fel kell számolnunk azt a káros legendát, hogy a Gyulafehérvári Határozat magában hordozná a magyarok és/vagy a többi kisebbség (területi, vagy bármilyen másfajta) autonómiájának elvét
és hogy a román állam nem ismert el és alkalmazott egy ilyenfajta elvet. Ez egy belemagyarázás, ami nem tesz mást, csak zavart, egyet nem értést, hazugságot, sőt etnikai gyűlöletet kelt.
- Mi a véleménye Románia centenáriumi készülődéseinek stádiumáról?
- Ez a „stádium” egyszerűen nem létezik! Egy zagyvaság volt az egész az elejétől kezdve (a Nagy Egyesülés Centenáriumának szentelt Főosztály 2016-os létrehozásától) egészen a végéig (ennek a szervnek a Művelődésügyi Minisztériumon belüli 2017-es eltemetéséig, ahol igazgatóság lett, vagy valami ilyesmi). Ki érthet ebből még bármit is? Azt hiszem, hogy a hatóságok vagy nem tulajdonítanak semmilyen jelentőséget a Centenáriumnak, elavult, irreleváns, a „krónikák porához” méltó akciónak tekintik, vagy ezen a téren sem képesek semmire (ahogy az autópályák, a vasút, az oktatás, az egészségügy és a többi esetében sem). Ez nem azt jelenti, hogy az összes román tehetetlen vagy műveletlen, és semmit sem tesz a Nagy Egyesülés Centenáriuma ügyében. Legalábbis „Erdélyben, a Bánságban és a nyugati Részeken” tisztességgel készülünk az eseményre, ahogy az tisztességes házaknál szokás. (Tudom, hogy miként készülődnek az 1918-ban Főnix-madárként feltámadt Lengyelországban, vagy Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Litvániában, Lettországban, Észtországban és így tovább.) Mindezek a közép-kelet-európai népek és országok 1918-ban támadtak fel újra és természetes dolog, ha felidézik történelmüknek azokat a meghatározó pillanatait. Annál inkább „felelőtlenek, kihívók és észbontók” (Mircea M. Morariu szavaival élve) egyes magyar vezetők, például Kelemen Hunor rendszeresen tett kijelentései, akik nem tesznek mást, csak azt igazolják, hogy egyes magyarok (hatóságok, szervezetek és személyek) részéről létezik egy információs háború a románok és Románia ellen.
Kelemen úr hajdani uralkodói arroganciával arra emlékeztet bennünket, hogy a magyarok ezer éve vannak itt, míg a románok csak száz éve, megfeledkezve arról, hogy éppen ezért a mérhetetlen büszkeségért, ezért a dominanciavágyért és minden áron való uralkodásért vesztették el a nagy Magyarországot. Az ilyenfajta erdélyi és nemcsak erdélyi magyar vezetők megfeledkeznek arról, hogy vége van annak, amikor minden román szolga volt, hogy a románok feltámadtak és demokráciára ébredtek, hogy békében akarnak élni a velük együtt élőkkel, nem kérdezve többet állandóan, hogy ki volt az első és ki volt erősebb. Mindenesetre Románia egységes, szuverén és független államként való elismerése nélkül – már amennyire valóságosak lehetnek ma ezek a jellemzők – nincs lehetőség kiegyezésre. Miért nem állnak elő a magyarok egy egyetértési és együttműködési stratégiával, nagylelkű valóságok felépítésére vonatkozó nagylelkű elgondolásokkal, jó szavakkal és dicséretekkel akkor, amikor indokolt? Számukra Románia egy katasztrófa és egyetlen bűne van, mégpedig az, hogy létezik, a románok pedig arra születtek, hogy szolgák legyenek és a „Kárpát-medence civilizátoraira” hallgassanak, ahogy nem olyan rég még mondták és írták. Kelemen úrnak, hiszen meghatározó politikus, ismernie kellene a tömegek pszichológiáját és nem kellene állandóan feszítenie a húrt, a román néppel szembeni lenéző nyilatkozatokat téve és megvetést gerjesztve, főleg, hogy az „anyaország” példája jelenleg minden európai demokrata számára siralmas, ahol a budapesti hatóságok politikájában Horthy Miklós és más totalitárius szellemek dicsőítését, az idegenek és a menekültek elítélését, a felsőoktatás ellenőrzését látják és így tovább. A románok szerencsére már nem szolgák, sem mások alávetettjei, képesek a saját fejükkel gondolkodni, képesek megismerni, összehasonlítani és következtetéseket levonni. Ebben a szellemben csakis egyetlen következmény körvonalazódik egyes magyar vezetők politikájából: a romániai magyar kisebbség elszigetelődési tendenciája, a román társadalomba való integrálódás elutasítása (ami implicit módon az emigrálás gondolatát is magába foglalja), a román nép, értékeinek és jelképeinek a lenézése.
Ha „a romániai magyaroknak nincs mit ünnepelniük 2018-ban”, akkor egyértelmű, hogy nem ismerik el annak az államnak a legitimitását, melyben élnek, vagyis Románia legitimitását. Ez pedig az alkotmány súlyos megsértése és a törvény bünteti. Márpedig így nem lehet együtt élni. Együttéléshez nagylelkűségre, megértésre, odaadásra, másságra van szükség. Ezt szeretnénk látni a romániai, a magyarországi és a bárhol élő magyar vezetők mindennapos gyakorlatában. Szerencsére sok romániai magyar hűséges és tisztelettudó polgára annak az államnak, melyben élnek.
A románok különben egyáltalán nem szörnyetegek vagy identitásrombolók, ahogy azt egyes forrófejűek és Szent István Magyarországának dicsőségéről álmodozók állítják. 2018-ra vonatkozóan pedig most összegyűlünk, emberek és intézmények, és továbbra is össze fogunk gyűlni, hogy szép, emlékezetes, nyugodt ceremóniákat gondoljunk ki, de főleg azért, hogy forrásköteteket és összefoglalókat jelentessünk meg, új korabeli tanúvallomásokat hozzunk felszínre, történelmi épületeket tatarozzunk, múzeumokat frissítsünk fel és nyissunk meg újra, 1918-nak szentelt keresztekhez és emlékművekhez vezető utakat újítsunk fel, szobrokat és más dicsőítő himnuszokat szenteljünk Ferdinánd királynak, Mária királynénak, Ion I. C. Brătianunak, Gheorghe Pop de Băseşti-nek, Vasile Goldişnak, Iuliu Maniunak, Iuliu Hossunak, Miron Cristeának, Alexandru Vaida Voevodnak és megannyi más személynek, akik félretettek minden ellenségességet, hogy a román nemzet szolgálatába álljanak. Az viszont kár, hogy nem tudunk egy kicsit koordináltabbak lenni, nem tudunk harmóniában, összhangban és szinkronban lenni, ahogy az nagy ünnepkor szokás. A demokráciának nem szabad anarchiává fajulnia, mert azt veszélyeztethetjük, amit egy évszázaddal ezelőtt felépítettek az említett nagy államférfiak. Személy szerint azt szeretném 2018-ban látni, hogy a románok összes nagy értelmiségije a köz szolgálatába áll és az ország érdekében felelős tisztséget vállal, ahogy azt az elődeink tették 1918-ban, nemzetünk „asztrális órájában”.
Lucian Ionescu
[Forrás: Transparent News, Fordítás: Főtér] itthon.ma/erdelyorszag2017. augusztus 12.
Salvador Dalítól Mátyás királyig – brandépítésről beszélgettek a SIC Feszten
A több évszázados Mátyás király marketingjétől a személyes és szakmai brand kialakításáig kaptak hasznos tanácsokat a SIC Feszt résztvevői augusztus 11-én Csomakőrösön.
Porcsalmi Bálint, kampányszakértő, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint mindenkinek van brandje, ami az alapján alakul ki, amit saját magunk és a környezetünk gondol, illetve mond, beazonosítva ezáltal bennünket. Tükrözi személyiségünket, meghatároz és megkülönböztet bármi mástól. A saját brandünk építésénél arra kell törekednünk, hogy röviden, velősen, egyszerűen kommunikáljunk. Az első benyomástól kezdődik, gondolva itt a bemutatkozásra vagy kézfogásra.
A személyes brand az az igyekezet, hogy az egyénnek hírnevet építsünk és fenntartsuk. Ennek kialakításához pedig nemcsak idő, hanem tartalom és teljesítmény is kell.
orcsalmi Bálint azt tanácsolta a fiataloknak, hogy saját brandjük kialakításakor és erősítésekor tisztázzák magukban, kik is ők valójában, kikhez akarnak szólni, és érdemes számot vetni azokkal a kommunikációs csatornákkal is, amelyek által másokhoz el kívánnak jutni. „A siker titka, hogy mindenkinek nem lehet tetszeni. Továbbá elengedhetetlen a hitelesség, amelyet kiváló módon erősíthetünk személyes sztorikkal. A saját brand építésben fontosabb a hitelesség és egyéniség, mint a tökéletesség” – magyarázta. Sikeres az lesz, aki önmagát adja, és aki tudatosan foglalkozik az önkép fenntartásával.
Dalí bajusza, Mátyás király védjegye
Tamás Sándor egyike azon székelyföldi politikusoknak, aki maga is kiépítette saját brandjét. Kovászna Megye Tanácsa elnökének pödört bajusza védjegyévé vált. Előadásában szó volt Salvador Dali bajuszáról, egy halüzletről és Mátyás király okos marketingjéről.
„Mátyás király 550 évvel ezelőtt jól pozícionálta magát, nagyszerűen alkalmazta a mai szakkönyvekben leírt brandépítési elméleteket. Kitalált egy védjegyet: Mátyás az igazságos, álruhában közvélemény-kutatást végzet az emberek körében, sztorit faragott az országjárásaiból. Ezeket a történeteket még ma is előszeretettel olvassuk. A politikai brandnek ma is a legfontosabb kérdése a pozicionálás, a közvélemény-kutatás, a legjobb hírhordozó pedig az „elégedett vevő” – emelte ki az elnök. maszol.ro2017. augusztus 12.
EMNP: etnikai feszültséget szítanának Pașcan szobrai
Csak a magyar személyiségek szobrainak felállítása után lehet szó bármilyen esetleges emlékműállításról Marosvásárhelyen – hívja fel a figyelmet az Erdélyi Magyar Néppárt Marius Paşcan parlamenti képviselő szoborállítási tervei kapcsán.
A politikai alakulat Maros megyei szervezete közelményben hívta fel a figyelmet, hogy nem ért egyet Marius Paşcan parlamenti képviselő szoborállítási terveivel.
„Eddigi politikai pályafutásának ismeretében nem csodálkozunk a „magyarbarátságáról” ismert Marius Paşcan parlamenti képviselő legújabb ötletén” - mutatnak rá, arra utalva, hogy a volt prefektus a gyulafehérvári nagygyűlés jövő évi centenáriumára nyolc román személyiségnek emléket állító szoborparkot hoznának létre Marosvásárhely központjában.
„Ez úton is emlékeztetni kívánjuk a képviselő urat, valamint az RMDSZ marosvásárhelyi önkormányzati képviselőit, hogy korábban már helyi képviselőtestületi döntések születtek a Sütő- és Bethlen Gábor-szobor, illetve a Bodor-féle zenélő kút főtéri felállításáról, amelyeket a mai napig nem vontak vissza.
Úgy véljük, minden esetleges későbbi szoborállítás csak ezek teljesítése után jöhet szóba” - hangsúlyozza közleményében az EMNP. Rámutatnak, meggyőződésük szerint Marius Paşcannak inkább befektetők bevonzására, a reptér modernizálására, a terelőút folytatásához szükséges pénzek megszerzésére, valamint a regionális kórház megépítésére kellene koncentrálnia.
Mint rámutatnak, a képviselő által szorgalmazott szoborállítás nem utolsó sorban újabb etnikai feszültségeket szülhet.
„Bízunk abban, hogy Románia 100 éves évfordulójára valósággá válnak azon tanácshatározatok, melyek magyar vonatkozású szobrok felállítására vonatkoznak” - zárja közleményét az EMNP.
Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) parlamenti képviselője bejelentette, hogy egyszerre nyolc román személyiségnek állítana jövőre mellszobrot Marosvásárhely központi részében. A képviselő Serafim Duicu, Ion Fiscuteanu, Romulus Guga, Gabriela Moga Lazăr, Ovidiu Iuliu Moldovan, Vasile Netea, Mihai Sin és Ion Vlasiu mellszobrát képzelte el a parkban. Krónika (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
Háromhetes képzés volt kántoroknak
Záróhangversennyel ért véget a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tizenkettedik alkalommal megszervezett, kántoroknak szóló tanfolyama. Több megyéből tizenkilencen végezték el.
Az apostoli hitvallást követően a kántorkórus szolgálatával folytatódott a péntek esti istentisztelet a Várad-Újvárosi református templomban. Csorba István A hála éneke hangzott el a kórus előadásában, majd Farkas Zsolt közigazgatási előadótanácsos hirdetett igét. Az Apostolok Cselekedetei alapján a nézeteltérésekről szólt, melyek léteznek mióta világ a világ, s a gond nem is az, hogy különböznek a véleményeink, hanem az, amikor ennek okán háborút indítunk a másik ellen.
Nem változtunk
Ebben az esetben a háborút Jézus Krisztus követői ellen folytatták, s az ember nem sokat változott azóta – sokszor még családon belül is kemény szavakat használunk , amikor a másikat meg akarjuk győzni a saját igazunkról. Pedig amikor bölcsebbek akarunk lenni az Istennél, az ördög bohócaivá válunk – így volt ez Saul esetében is. De ő azt gondolta, hogy Isten nevében cselekszik, amikor üldözi a keresztényeket. Isten nem akarja, hogy az ördög bohócaivá váljunk, és mégis sokszor ez történik – például amikor gyűlölünk, ahelyett, hogy szeretnénk. Eltelt kétezer év és a világ nem sokat változott, ugyanúgy öldöklik azokat, akik Krisztus nevét vallják, rákényszerítik a keresztény világra azt, ami a kereszténység halálát okozza. Templomokról veszik le a keresztet, hogy a más vallásúakat ne zavarja, a keresztények lemondtak önmagukról. Míg régen a keresztények, ahová jutottak, elkezdték hirdetni Jézust – ma inkább hallgatunk, a megváltásunkat kacatokért cseréljük el, kincseinket csecsebecsékért nyújtjuk oda.
Ne dobjuk oda
Tegyük fel a kérdést: vajon mi mit teszünk a kincseinkkel? A legtöbben valószínűleg azért dobják oda, mert nem ismerik Krisztust, pedig most vannak templomok, ahol Krisztust prédikálják. Saul végül ki mert állni a zsidók elé, hogy Jézust prédikálja. Ki merte mondani: Jézus Krisztus Isten fia, aki eljött értünk.
Aki szépen énekel, az kétszer imádkozik, intézte szavait a tanfolyamot elvégzőkhöz a közigazgatási előadótanácsos. A szép ének közelebb visz Istenhez, aki elhív, kit erre, kit arra, hiszen nem bábuk vagyunk, hanem Isten megváltott gyermekei, akik hirdetik: Krisztus feltámadt, él és erőt ad. „Ne legyük a világ bábui, az ördög bohócai, hanem legyünk Isten áldott szolgái”- monda a közigazgatási előadótaácsos.
Elrepült
A kórus szolgálatával folytatódott az istentisztelet. Kodály Zoltán, valamint Birtalan József művek hangzottak el. Később Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó szólt a tanfolyamról: tizenkilenc hallgató végezte el a háromhetes tanfolyamot, s bár az elején úgy tűnt, hogy soha sem lesz vége, az idő elrepült, mintha egy szempillantás lett volna. Közben ismerkedő programok is voltak, orgonahangversenyre látogattak el és még az utcán is énekeltek. „Ha csak egy embert Isten felé fordítottunk, már megérte” – jegyezte meg, majd azt kívánta a jelenlévőknek, hogy már a vasárnapi istentiszteleten használják azt, amit itt tanultak. „Isten kiválasztott titeket a szolgálatra, ezt fel kell vállalni!” – bíztatta a résztvevőket.
Részletek
A Partiumi Keresztény Egyetem régizene tanszékének termében zajlott az oktatás, s bár általában tíz oktató szokott lenni, ezúttal csak hatan vettek részt, mindegyikük két-három tantárgyat oktatott: Márkus Zoltán, Nagy Judit Noémi, Kozma Gyula, Józsa Domokos, Orosz Otília Valéria és Rácz Lóránd. Az oktatás nyolc szinten történt, kezdőktől a haladókig, naponta reggel hattól este tíz óráig. A tizenkettedik éve zajló, kántoroknak szóló tanfolyamot a Bethlen Gábor Alap támogatásával szervezték meg.
Neumann Andrea / erdon.ro2017. augusztus 12.
Szobrokkal és utcanevekkel jubilálnának a marosvásárhelyi protestánsok
Több mellszobrot állítanának és néhány utcát neveztetnének el a városban a marosvásárhelyi protestáns felekezetek a reformáció 500. évfordulója alkalmából. Amennyiben viszont nem sietnek kéréseik fenntartásával, könnyen megeshet, hogy kifutnak az időből.
Az őszire tervezett számos egyházi és világi ünnepen, előadáson és kiállításon túl a marosvásárhelyi protestáns felekezetek szoborállítással és utcanévadással is emléket szeretnének állítani a reformáció közelgő 500. évfordulója alkalmával.
Az evangélikusok már negyedévvel ezelőtt iktatták kérésüket, az önkormányzat névadó bizottsága tagjainak azonban egyetlen városházi illetékes sem jelezte, hogy a testületnek össze kellene ülnie.
A reformátusok egyelőre a vártemplomi szoborállításra összpontosítanak, és azon túl, hogy ők is szeretnének utcát és teret elnevezni két személyiségről, túl nagy reményt nem fűznek a polgármesteri hivatal segítőkészségéhez.
Vass Levente, az RMDSZ helyi elnöke lapunknak megígérte, a szövetség képviselői mindent megtesznek annak érdekében, hogy az esetleges hivatali packázások ne árnyékolják be az ünnepet.
A szobrok elkészültek, az utcaneveket csak tervezik
Két szoborral és legalább két utcanévvel szeretnének emléket állítani a kerek évfordulónak a város reformátusai. A Vártemplom udvarán Kálvin János és Károli Gáspár büsztjét készülnek felállítani ez év október 14-én.
Az előbbi Péterfy László, Magyarországon élő, nyárádselyei, Kossuth-díjas szobrászművész, az utóbbit Deák Árpád, Nagyváradon élő, marosvásárhelyi származású alkotó munkája. Mindkét szobrot bronzba öntötték és Vásárhelyre szállították. Kérdésünkre, hogy miért nem köztérre állítják, Ötvös József, a Vártemplom leköszönt lelkésze azzal érvelt, hogy nem akarták kitenni magukat és a közösséget a hatóságok visszautasító magatartásának. Ugyanakkor komoly szimbolikája van annak, hogy a város legnagyobb temploma, több országgyűlés színhelye mellé állítják fel a francia származású svájci reformátor és a Biblia első magyar fordítója szobrát – érvelt lapunknak Ötvös. Szóba került egy emléktábla állítása is, de arról lemondtak. Kérni készülnek viszont a Vártemplom alatti Posta utca átkeresztelését Kálvinra.
A Kistemplom gyülekezete egykori lelkészéről, Csiha Kálmán későbbi püspökről szeretné átneveztetni a jelenlegi Memorandum teret, amely 1986-ig éppen a templom nevét viselte. A tervek maradéktalan megvalósulásában azonban az egyház sem igazán hisz. Kérdésünkre, hogy milyen reményt táplálnak a tér átnevezéséhez, Lakatos Péter elismerte, hogy nem nagyot.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
Szalay Lajos Biblia-ábrázolásai a Bánffy-palotában
Szalay Lajos Biblia-ábrázolása nem merül ki puszta illusztrációban, a Kossuth-díjas magyar grafikus ugyanis kiemelten azokat a bibliai történeteket dolgozza fel, amelyekben az ember sorsfordító döntéshelyzetbe kerül.
A Reformáció 500 – Szalay Lajos Bibliája című tárlat megnyitóját a Szépművészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palotában tartották, a Kolozsvári Magyar Napok egyik kulturális előeseményeként. A kiállítást közösen szervezte a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART).
Fertőszögi Péter, a KOGART kuratóriumának elnöke elmondta: a tárlat a Reformáció 500-ig évfordulójának alkalmából megrendezett kiállítássorozat része, melynek célja, hogy bemutassa: hogyan gondolkodnak a magyar képzőművészek a Bibliáról. Mint részletezte, a sorozat indításakor nem az volt a szándékuk, hogy egy történelmi kiállítást mutassanak be, hanem a Biblia volt a fontos számukra, ahogyan az megjelenik a magyar képzőművészetben.
A Biblia világát bemutató képzőművészek sorában pedig az egyik legfontosabb Szalay Lajos.
A művészettörténész elmondta: 1946-ban a Les Lettres françaises kiadvány Pablo Picasso képei mellett pubikálta Szalay rajzait, akinek tehetségét maga Picasso is elismerte. Szalay előbb Argentínába, majd az Egyesült Államokba emigrált. Itt kérte fel egy milliomos 1965-ben 30 vallásos témájú rajz elkészítésére.
A világhírű grafikus ugyanakkor a legjobban a könyvekben szerette publikálni alkotásait ezért további rajzokat készített, amíg egy teljes albumra való lett, ezeket Genézis címen publikálta.
Szalay életműve nem csak a magyarországi és az erdélyi, hanem a teljes európai kortárs képzőművészetre hatással volt, hangsúlyozta Fertőszögi Péter. A kiállított alkotásokról még elmondta, olyan Bibliai történeteket mutatnak be, amelyekben az ember döntéshelyzetbe kényszerül, mint például Ábrahám, hogy feláldozza-e egyetlen fiát, Izsákot.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
Gyerekek és sátrak Nyárszón
Immár hetedik alkalommal vettünk részt az Eco Camp természetismereti táborban július 31. és agusztus 4. között, amelynek helyszínéül már sokadjára a nyárszói Cibóka Kert szolgált. Az idén, mint az előző években is javarészt 5-8. osztályos gyerekek érkeztek Kőrösfőről, Magyarkapusról, Kolozsvárról és a Maros megyei Erdőszentgyörgyről.
Mi is történik a táborban? Az ismertető leírásban a következő áll: „kifürkésszük a természetet, megkeressük a vizek, mezők lakóit, mászunk, túrázunk, barlangászunk, elemezzük szemetünket, persze mindezt csakis játékos formában”.
Habár a tábori program évről évre változik, egy sor tevékenység hagyományossá vált az Eco Camp-ben: túrázás, sziklamászás, faluismereti kincskeresés, térképismereti- és tájékozódási játékok, illetve az élőlények megfigyelésével kapcsolatos tevékenységek. De hagyományossá vált az is, hogy sátrakban alszunk, a kinti, tábori tusolóknál tisztálkodunk, szelektíven gyűjtjük a szemetünket, esti mesét hallgatunk, tábortűz körül énekelünk és rendre mindenki szolgálatot vállal az étkezéseknél, vagyis asztalt terít, felszolgál és mosogat. Fontos jellemzője a tábornak az is, hogy együtt rögzítjük a tábori szabályokat és ezt egy „szerződés” aláírásával hivatalosítjuk is.
Mindezek az idén a következőkkel egészültek ki: lovagoltunk és íjjászkodtunk Sztánán, tábori naplót készítettünk, megjártuk a Túri-hasadékot, a Tordai-hasadék meredek szikláin másztunk, fürödtünk a Sebes-Körösben, Csucsán. Feldobta a tábor hangulatát az, hogy a sztánai kiránduláson talált három kidobott kiskutyát „hazavittük” Nyárszóra. Elosztottuk egymás között az ezzel járó feladatokat: akadt, aki sétáltatta, aki megtisztította és kullancstalanította (mikroszkóppal meg is vizsgáltuk a kis vérszívókat), mások az etetésről, itatásról gondoskodtak. Végül pedig mindháromnak gazdát kerestünk.
A tábor célkitűzései jól tükröződnek a fent elsoroltakból: azt szeretnénk, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek a természethez, több szempontból is. Ezt a célt szolgálja a sátrazás és a kinti zuhanyzás, a sziklamászás, az állatok és növények megfigyelése is és nyílván a szelektív hulladékgyűjtés is. Fontos tanulság, hogy mit és hogyan pakolunk, ha túrázni indulunk. Az idén a hőséggel küszködtünk, de előző években nem egyszer bőrig áztunk.
Végszóként mi sem mutatja jobban a tábor hatását, mint az egyik részt vevő kislány felkiáltása a csucsai fürdőhelyen levő szemétmennyiség láttán: „Látszik, hogy ezek nem jártak ökotáborban!”
Szatmári Borbála szervező, biológiatanár / Szabadság (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
„Büszkék vagyunk fiataljainkra, akik tovább viszik értékeinket”
Interjú Zeng Jánossal, Tordaszentmihály polgármesterével
Nagymúltú rendezvény vette kezdetét tegnap Tordaszent¬mihályon. A helyi közösség legfontosabb eseményét, a tordaszentmihályi falunapokat 15. alkalommal szervezik meg. Zeng Jánost, Tordaszentmihály polgármesterét a rendezvényszervezés menetéről, a programokról, a közösségi életről kérdeztük.
– Tegnap kezdődtek a falunapok Tordaszentmihályon. Hányadik alkalommal szervezik meg, illetve ki az esemény főszervezője?
– Tizenötödik alkalommal szervezzük meg a tordaszentmihályi falunapokat. Az esemény főszervezői tisztségét a helyi önkormányzat vállalta fel. Mi állítottuk össze a programot, annak érdekében, hogy minél jobban megfeleljen a helyi közösség igényeinek, viszont az esemény lebonyolítását kolozsvári rendezvényszervező vállalat végzi majd el.
– Több éve vezeti már a községet, ez idő alatt biztosan voltak kiemelkedő események, és nehézségek is. A falunapok szervezése miért fontos, még akkor is, amikor esetleg kevesebb a partner vagy az erőforrás?
– A falu számára két kiemelkedően fontos rendezvény van évente, az egyik a falunapok, a másik a Hagyma nap. A falunapoknak közösség kovácsoló szerepe van. Meg szeretnénk teremteni azt a színteret, ahol a község lakosai egymással találkoznak, beszélgetnek, kellemesen töltik idejüket egymás társaságában. Ugyanakkor a testvértelepülési kapcsolatok ápolásában is fontos szerepe van a rendezvénynek, hiszen minden évben ellátogatnak hozzánk a falu testvértelepülései, illetve a falunapok keretén belül bemutathatjuk azt is, amit a közösség ifjai tanulnak egy éven keresztül. A helyi tánccsoportoknak is lehetőséget teremtünk ilyenkor tehetségük bizonyítására.
– Falunapok vagy községi napok inkább? Sikerül-e megszólítani a sinfalvi és mészkői közösségeket?
– Azt mondanám, hogy inkább falunapok, hisz Sinfalván és Mészkőn is szerveznek külön-külön falunapot. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az említett két falu lakosai nem kapcsolódhatnak be a programokba. Ők is a közösségünk részei, így minden évben nagy szeretettel várjuk őket is a tordaszentmihályi falunapokra és mi is szívesen látogatunk el, az általuk szervezett eseményekre.
– A községben a magyar közösség kissebségben él. Hogyan sikerül elérni azt, hogy mind a magyar, mind a román közösség sajátjának érezze az ünnepet?
– A programban szerepelnek a magyar és román közösséget célzó programpontok is. Célzottan a magyar közösségnek szólnak például a magyar előadók és énekesek, illetve figyelembe kell azt is venni, hogy magyarországi testvértelepüléseink is vannak. Ugyanakkor a helyi magyar néptáncegyüttes a Rügyek fiataljai is fellépnek a falunapokon, akárcsak a helyi román néptáncegyüttes. Kétnyelvű programjaink is vannak, ilyen például a péntek délutánra időzített 50 éves házasok köszöntése, amely egyébként a falunapok nyitóprogramja is egyben, de a gyerekfoglalkozásokra is minden kiskorút várnak.
– A magyar közösség megszólításában partner lehet az RMDSZ és a történelmi egyházak. A helyi RMDSZ milyen formában kapcsolódott be az esemény szervezésébe?
– Lovász Pál, az RMDSZ tordaszentmihályi szervezetének elnöke és a helyi tanács kulturális bizottságának elnöke vállalta a szervezés oroszlánrészét. Ugyanakkor a többi RMDSZ tanácsosunk is keményen kiveszi a részét, hiszen az ő feladatuk a testvértelepülések küldöttségének fogadása és szórakoztatása a három nap alatt. Ők gondoskodnak arról, hogy a külföldről érkező vendégeink megtekinthessék mindazt, ami számunkra fontos, azt, amit a közösség értékeinek tartunk.
– Többéves polgármesteri tapasztalat van már a háta mögött. Hogyan látja, melyik eredményére a legbüszkébb?
– Minden megvalósításunkra büszke vagyok. Az elmúlt 13 évben a falu látványosan fejlődött, hiszen rengeteg projektet kiviteleztünk, van vízellátásunk, iskoláink, óvodáink és még sportcsarnokot is sikerült létesítenünk. Ugyanakkor büszkék vagyunk a fiataljainkra, azokra az ifjakra, akik hagyományainkat és értékeinket viszik tovább. De talán az egyik legnagyobb eredmény az, hogy a községben 20 százalékos a magyarság aránya és mégis negyedik polgármesteri mandátumomat töltöm.
– Mit gondol, mi a siker titka? Mitől lesz jó gazdája valaki egy közösségnek?
– Az elsődleges és egyben legfontosabb dolog az, hogy ismerjük a települést, közösséget, amit képviselünk. Törzsgyökeres tordaszentmihályiként könnyebben megértem azt, ami a község lakosainak fontos, és ezáltal megfelelően képviselhetem az érdekeiket.
Ballok Zsuzsa Csilla / Szabadság (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
Sikert a kemény munka terem
A türelemben, a fegyelemben és az engedelmességben való megerősödés érdekében gyűltek össze a Hun tábor résztvevői július 27. és augusztus 2. között a sepsibesenyői művelődési otthon udvarán. A tábor nyolcadik kiadásának a mottója a Tegyél meg mindent a siker érdekében volt. A Hun tábor nem kényeztető tábor, a mai gyermekeknek bizony nem könnyű a cserkésztáborok mintájára élni, lakni, őrséget állni. Ahhoz, hogy a tábori feladatokat sikeresen és eredményesen megoldják jól összehangolt erőbeosztásra és kitartásra volt szükségük a mai hunoknak a MIT által is szervezett Adj, király, katonát vetélkedő jutalomtáborában.
Az első napon a kagánok megválasztása után a törzsek felosztása következett. Idén Csongor, István és Zoltán népe verték fel táborukat az udvar három különböző szegletében, ezt követően minden hun elkészítette a saját jelképes lovát, amit a tábor egész ideje alatt éjjel-nappal, esőben és kánikulában is törzsenként őrizniük kellett. A törzsek íjászaton, illetve a hun tábori focin vettek részt, amely abban különbözik a klasszikus futballtól, hogy itt egyszerre két labdával folyik a játék.
A Recsenyédi testvérek is a tábor vendégei voltak Kálnokról, akik fergeteges lovasíjász bemutatót tartottak. Öröm látni, hogy Hanna, Attila és Hunor személyében ilyen magas szinten képzett úgynevezett sólyomíjászok vannak, akik álló helyzetből, mozgásból állócélpontra, és mozgásból mozgó célpontra egyaránt szétforgácsolják a céltáblákat. Az is különleges élmény, ahogy az íjászok, mint a kentaur szinte eggyé olvadnak lovukkal, és egy „emberként” hajtják végre a különlegesebbnél különlegesebb feladatokat.
A kibírhatatlan hőséget a besenyői tó hűs vize enyhítette, ide jártak a hunok nap mint nap magukat lehűteni. A zabolai Both házaspár, László és Katalin, valamint két táncoslábú fiatal lány szintén a tábor vendégei voltak, és különféle táncokra tanították a tábor résztvevőit. Örömünkre szolgált az a megállapítás, hogy évről évre javul, fejlődik a táborozók ritmusérzéke, és a tánchoz való hozzáállása.
A táborozók a rengeteg feladat elvégzése közepette a gyakorlatban is megtapasztalhatták, hogy ahhoz, hogy eredményes, jól végzett munkát végezzenek, ahhoz odaadás szükséges. Ezzel a hozzáállással foghattak neki az agyagedény, törzsi nyaklánc készítésének, a nemezelésnek, de a számháború, métázás, zsákba futás vagy egyéb kihívásoknak is.
A tábor utolsó előtti napján a Zöld Nap Egyesület munkatársai, Ráduly Attila, Derzsi Katalin, valamint Isa, Haykuhi, és Ayse önkéntesek voltak a tábor vendégei. Ők egy rövid spanyol, örmény és török bemutatkozó után szórakoztató és fejlesztő játékokkal örvendeztették meg a tábor lakóit.
A tábor utolsó napján mindenkinek nehezére esett a búcsúzkodás, több szülő megjegyezte, hogy nem tudják mi történt, de a gyerekek nem akarnak haza indulni. Ezúttal is egyértelművé vált, hogy a nehezebb körülmények sokkal jobban megedzik és összekovácsolják a táborozókat és, az a kapcsolat, ami kialakult, az az élmény, amit együtt éltek át az közelebb viszi egymáshoz egy életre a Hun táborban részt vevő lelkeket.
Bardócz Csaba lelkipásztor / Szabadság (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
Irodalom a vidéken – a Látó első írótábora
Vasárnapig tart Szilágybagoson a Látó szépirodalmi folyóirat Irodalom a vidéken című első írótábora beszélgetésekkel, könyvbemutatókkal, felolvasásokkal. A tábor nyitott, egyénileg is csatlakozni lehet.
A műhelymunkákon és előadásokon az írói életmodell, az irodalomhoz köthető pályák lehetőségeiről beszélgetnek, megpróbálnak közösen irányokat felvillantani a fiatal alkotók számára, felmérik az irodalommal foglalkozni akaró írók, költők és kritikusok lehetőségeit, buktatóit és a pálya kényszerhelyzeteit. Az előadásokon és műhelymunkákon, a hely szelleméhez igazodva, elsősorban a Szilágysághoz köthető alkotók (Ady Endre, Hervay Gizella, Szilágyi István, Mester Zsolt stb.) munkásságáról beszélgetnek, de a párbeszéd során igyekeznek jelenvalóvá tenni a saját tapasztalatokból eredő meglátásokat is. Szó lesz irodalomoktatásról, olvasáskultúráról, tehetséggondozásról és az irodalom megváltozott szerepeiről, megvitatják a centrum és periféria viszonyát – olvasható a Látó közösségi oldalán.
Pénteken bemutatták Vida Gábor Egy dadogás története című önéletírását/regényét, Szöllősi Mátyás Budapest katalógusát – mindkét könyv életpályákról készített „felvételek” gyűjteménye. Meghívott vendégek: György Alida, Varga László Edgár, Szöllősi Mátyás, André Ferenc, Márton Evelin, Finta Klára, Kész Orsolya, Vida Gábor, Vida Krisztina, Demény Péter, Eperjesi Noémi, Szabó Róbert Csaba, Sárkány Tímea, Borbély András, Béres Norbert, Láng Zsolt, Birtalan Beáta, Nagy Hajnal Csilla, Barlog Károly, Puskás Dániel, Tamás Dénes.
Szombaton 10 órától a Pince-szemináriumok keretében beszélgetések zajlanak majd (előadók: Vida Gábor, Láng Zsolt, Béres Norbert, Demény Péter, Márton Evelin, Borbély András. Témák: Irodalom a vidéken – vidékiség, periféria és centrum; Szilágysághoz köthető alkotók, alkotói életpályák bemutatása). 12 órától bemutatják Barlog Károly: Kovács Istenke álmodik című könyvét, fél 1-től beszélgetés Demény Péter: Vadkanragyogás című kötetéről, majd 13 órától Tamás Dénes: Minden egész kötete kerül terítékre. Ebéd után szabadprogram és pálinkakóstolás, 19 órától a szilágyborzási kultúrotthonban tartanak gálaestet, felolvas: Vida Gábor, Láng Zsolt, Demény Péter, Varga László Edgár, Márton Evelin. 22 órától a Perseidák meteorraj teleszkópos megfigyelésére kerül sor Nagy Róbert vezetésével, felolvas: Szöllősi Mátyás. A tábor vasárnap zárótanácskozás után zárul. Szabadság (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
Visszaadni a kalotaszegieknek, ami az övék
Huszonhetedik alkalommal szervezték meg Kalotaszentkirályon a Kalotaszegi Népzene– és Néptánctábort augusztus elején. A táborban az erdélyi néptáncok közül talán az egyik legnehezebbet, a kalotaszegit oktatják, ám felkészültség és tudásszint alapján a táborozók több csoport közül válogathatnak. Szép Gyula szervezőt kérdeztük az idei tábor sajátosságairól, koncepciójáról.
– A kalotaszenkirályi népzene- és néptánctábort „legendák” övezik, ez az egyik legismertebb erdélyi tábor. Hogyan befolyásolja a tábor az erdélyi táncházmozgalmat?
– Ez a legelső erdélyi népzenei– és néptánctábor, ahol egy nagyon jellegzetes, népszerű, értékes tájegység népzenéjét, néptáncát tanítjuk, talán ez lehet a „legendák” oka. Talán nem is helyes az a megfogalmazás, hogy az erdélyi táncházmozgalmat hogyan befolyásolja ez a tábor, hiszen a világ minden pontjáról érkeznek táborozók, a résztvevők nagy része nem erdélyi. De persze Erdélyből is sokan vannnak, illetve minden tájegységről érkeznek ide ilyenkor, Szilágyságból, Székelyföldről, Szatmárról, Temesvárról. Azáltal, hogy egy hét alatt elsajátítják a kalotaszegi néptáncot, vagy a kalotaszegi hangszeres népzenét, népdaloktatáson vesznek részt, ahol számos gyönyörű népdalt tanulhatnak meg, akarva-akaratlanul is hozzájárulnak az erdélyi magyar kalotaszegi népi kultúrának a megismertetéséhez. Másképp táncol egy táncházban az, aki itt sajátította el a kalotaszegi tánclépéseket ezalatt az egyhetes „kurzus” idején és másképp, aki nem itt tanulta a táncot. Köztudott, hogy nem könnyű tánc a kalotaszegi, főleg a legényes nehéz. Szerintem ez a világ egyik legvirtuózabb, és ettől talán a legnehezebb férfitánca. Ám aki ezt megtanulja, az más emberré válik.
Mindig volt a kalotaszegi emberben egyfajta büszkeség, ami a táncosságában is megmutatkozott. Minden kalotaszegi faluban a jó táncos vezéregyénisége volt az illető közösségnek, meghatározta a falu hangulatát, életmódját. Ez nemcsak szórakoztató eleme az életnek, nemcsak kitomboljuk, kiizzadjuk magunkat, hanem egyéniségfejlesztő szerepe is van. Én nem hallottam még olyanról, hogy a táncházas elzüllött. Aki ezzel a kultúrával megismerkedik, az az emberi milyenség legmagasabb szintjére tud felemelkedni, és szerintem ez ennek, és az összes többi néptánctábornak is az érdeme.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)2017. augusztus 12.
Székely János dedikációi
(1929. III. 7. – 1992. VIII. 23.)
Halálának 25. évfordulójára
Szinte egy emberöltő. 1968-tól 1989-ig az a megtiszteltetés ért, hogy kollégák voltunk Székely Jánossal az Igaz Szó szerkesztőségében. Alig várta, hogy nyugdíjba vonulhasson. Egy nappal sem maradt tovább. Ez idő alatt megjelent könyvei egy részét nekem is dedikálta. Az első a Székely János legszebb versei című kis kötet (Albatrosz Könyvkiadó, 1975), azt írta bele, hogy „Kuti Mártának szeretettel, megbecsüléssel”. A nyugati hadtestet 1979-ben „...barátsággal, kollégiális szeretettel” ajánlotta, 1985-ben A mítosz értelme című esszékötetébe azt írta, hogy „...kollégiális szeretettel, köszönettel, barátsággal”. Amikor a lap 20. évfordulóját ünnepeltük 1973. július 7-én, az Aranykakas vendéglőben, a damasztszalvétára, amit a jelen lévő írókkal, munkatársakkal dedikáltattam, pontosabban autogramjaikat gyűjtöttem, azt írta: „Kedves Barátom! Fizess elő az Igaz Szóra. Székely János”. János urat nem hagyta el a humorérzéke, hisz kifogyhatatlan napirend volt a szerkesztőségben az előfizetők beszervezése író-olvasó találkozókkal, és minden más módon. Mindenkinek kvótája volt.
Ám számomra legkedvesebb dedikációja az, amit az Egy rögeszme genezise (1978) című, esszéket és bírálatokat tartalmazó kötetébe írt: „Kuti Mártának köszönettel sok vesződéséért a Protenstánsokkal – és különben is, Székely János”. Nemcsak azért kedves, mert megköszönte az igazából nagy szeretettel végzett munkámat, hanem mert egyértelműsíti azt, hogy a Hugenották címen megjelent drámájának eredeti címe Protestánsok volt. Valóban, a cenzúrával való hosszadalmas harc árán, címváltoztatással sikerült nagy nehezen kinyomni a darabot. A Profán passióval már nem voltunk ilyen szerencsések. Sokat igazított, finomított rajta János úr, de hát a cenzúrának már maga a téma is szálka volt, úgyhogy hosszú harcunk eredménytelen volt. Az 1954-ben keletkezett dráma csak 1990 után jelenhetett meg.
Huncut is tudott ám lenni János úr. Nagyon szerettem a Dózsa poémáját. Nemes Levente színpadi megjelenítése igazi drámává emelte, kihozta belőle a drámai mélységeket, s ez még szerethetőbbé tette. Ma már a drámái közt tartják számon. Nos, János úr egy szép nap, nem emlékszem, hányban történt, elém állt azzal a kéréssel, hogy adjam kölcsön a könyvet. Csak természetes, hogy szívesen. Valami magyarázatot is fűzött hozzá, erre sem emlékszem, mert ő volt számomra a lábon járó megbízhatóság. Bevittem a könyvet, és odaadtam. Telt-múlt az idő. Rákérdeztem egy alkalommal, hogy nem felejtette el, ugye? Nem, nem. Egy szép nap aztán érkezik a könyvvel, csakhogy a román fordítással. No, eléggé meglepődtem, mit ne mondjak. Magyarázatot is fűzött hozzá, és ígéretet, mihelyt hozzájut egy magyar példányhoz, visszaadja. Sosem került sor rá. Így maradtam nemcsak dedikáció, de könyv nélkül is. De segítettem rajta, s ez számomra elégtétel, és kedves emlék.
Ha már kézbe vettem az Egy rögeszme genezisét, belekukkintottam, mi ragadott meg Székely János gondolataiból, műhelytitkaiból vagy az alkotáshoz való viszonyából, merthogy aláhuzigáltam ezeket annak idején. Most idézek néhányat emlékeztetőül.
A Bolyai János metaforájában azt írja, „...hogy mihelyt sikerül megírnom egy témát, eldadognom egy felismerést, máris »megszabadultam« tőle. gondolni sem tudok rá többé. Olyat is megéltem, hogy egy gyermekkori emlékemet, mihelyt vers született belőle, teljesen elfelejtettem. S most mégis komolyan hittem, hogy egyszer még megírom azt a regényt”. Sosem írta meg a regényt Bolyai Jánosról. De csodálta: „Mert János, ahogy én megismertem, a tehetségnek és a méltóságnak azon a fokán állt, ahol az ember már belátja a gőgös igazságot: nem érdemes foglalkozni csak a legnehezebbel. (...) Mondjanak bármit a csúcs- és részletproblémák derék kutatói: én tudom, van ilyen becsvágy. Ajándékba kapott géniusznak tartozik ezzel az ember”. (1975). Több mint költő című írásában írja: „Nem irigylem elődeimet. (...) Egyvalamit azonban kamaszkorom óta tagadhatatlanul irigylek, egyvalami mindig ijedt ámulatra, sóvár féltékenységre bír, valahányszor rágondolok, s ez az egyvalami nem mű, nem vers vagy verssor, hanem az élet. Petőfi Sándor élete. (...) Titkos (s meglehet hiábavaló) becsvágyam az, hogy olykor nehéz percben, eszükbe jussak majd az eljövendő embereknek, nem pedig az, hogy kinyomozzák titkaimat”. (1969).
Székely János, ahogy ezt meg is írta, élete a könyvek, elsősorban a klasszikusok között telt. Nemegyszer elmondta, azért olvassa őket újra és újra, mert sosem csalódik bennük. „ Az írás mágusa Tolsztoj” – írja Mit tudott és mit nem tudott Tolsztoj? című esszéjében. Szerinte „Tolsztoj mágiájának titka nem a nyelv, hanem a megfigyelés”. Tolsztoj és Petőfi életútját összevetve következtetése: „Amit a huszonhat éves Petőfi Sándorban mindmáig csodálunk (élet s eszmény tökéletes egybeesését), azt kísérelte meg Tolsztoj öregkorában. Nem sikerült neki, igaz, de legalább próbálkozott, s tán még Petőfinél is meghatóbb emberi példát hagyott ránk ebben a próbálkozásban. Ahogy Petőfi a makulátlan következetesség, azonképpen Tolsztoj a becsaphatatlan lelkiismeret hérosza volt”. (1978).
Hosszan folytathatnám. Én ezeket a sorokat dedikációként írtam ide, kedves olvasó. Mert Székely János gondolatai mindnyájunkhoz szólnak, s talán az ő kívánsága is teljesül: eszünkbe jut nemcsak nehéz perceinkben, és megköszönjük, amit ránk hagyott. Felbecsülhetetlen életművét.
KUTI MÁRTA / Népújság (Marosvásárhely)