udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131447
találat
lapozás: 1-30 ... 129961-129990 | 129991-130020 | 130021-130050 ... 131431-131447
Névmutató:
2017. október 17.
Díjátadó ünnepség a Teleki Oktatási Központban
Példaértékű életpályák, sikeres diákok
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár díjával tüntettek ki negyven hazai és egy határon túli pedagógust október 14-én, szombaton a szovátai Teleki Oktatási Központban. A szövetség kétévente megtartott kimagasló eseményén a Mákvirág gyémánt-, arany-, ezüst- és bronzfokozatával jutalmazzák a legjobb eredményt elért középiskolás diákokat, illetve Kós Károly-díjjal ismerték el a magyar nyelv és irodalomból, anyanyelvápolásból, valamint Bolyai Farkas-díjjal a matematikából kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulókat.
„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad… Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.” Weöres Sándor gondolataival köszöntötte a jelenlevőket házigazdaként Szolláth Hunor, a Teleki Oktatási Központ vezetője.
„Emberekkel foglalkozni, a nyelvükhöz és kultúrájukhoz való kötődésüket megalapozni, az előző generációk által felhalmozott ismereteket átadni nem könnyű, de az egyik legszebb misszió.” Éppen ezért büszkeséggel tölti el pedagógustársai példaértékű életpályája, akik a tárgyi, szaktantárgyi ismeretek átadása mellett értékeink megismertetésére, a közösségi életre, az összefogásra és az összetartozásra sarkallták tanítványaikat – mondta Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
Oktatási módszertanuk alapját a szeretettel szeretetre nevelés, a tudás átadása, a tudásvágy felébresztése képezte, miközben saját életük példájával neveltek. A kitüntetett pedagógusok utat mutatnak értékkereső társadalmunkban azoknak, akik a nemeset keresik és akarják képviselni. A díj értékét növeli, hogy a kitüntetetteket pedagógustársaik javasolják és méltatják. Az Ezüstgyopár díj nem jár pénzjutalommal, erkölcsi elismerést jelent – folytatta az elnök, aki köszönetet mondott a kitüntetettek értékteremtő munkájáért, a jelölők figyelmességéért, az értékelők munkájáért, amelynek köszönhetően ismertté vált a díjazottak tevékenysége, amit a pedagógusok szövetsége egy szép, elegáns kiadványban jelentetett meg.
Majd a diákokhoz szólt, akiknek kiemelkedő teljesítményét a szövetség évente jutalomban részesíti az előző tanévben elért munkájukért. „A tehetség olyan érték és erőforrás, amely nem hasznosul önmagától, meg kell teremteni a támogató környezetet, amelyben kibontakozhat, növekedhet és gyümölcsözhet. Mert a tehetség nemcsak ajándék, hanem felelősség is diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. Akkor van jövőnk itthon, kisebbségben különösen, ha lesznek olyan fiatalok, akik kiemelkednek tehetségükkel, alkalmasak arra, hogy példát mutassanak, és közösségünk vezető egyéniségeivé formálódjanak, ami mindannyiunk felelőssége, sőt kötelessége” – gratulált a diákoknak, és köszönetet mondott felkészítő tanáraiknak, szüleiknek.
Kovács Irénke államtitkár Apáczai Csere János pedagógusi hitvallását idézve gratulált a pedagógusoknak, akik ellentmondásokkal teli világunkban példaértékű pályát futottak be, és töretlenül küzdöttek-küzdenek a minőségi oktatásért, a magyar nyelvű oktatásban érintettek érdekeinek védelméért. Beszédét, amelyben az RMPSZ és a kisebbségi oktatásért felelős államtitkári kabinet közötti együttműködés, folyamatos kapcsolattartás fontosságát emelte ki, Gál Kriszta kommunikációs tanácsadó tolmácsolta.
Mielőtt a hazai pedagógusok díjazására sor került volna, az RMPSZ első alkalommal ismerte el különdíjjal egy olyan pedagógus munkáját, aki a határokon túlról sokat tett az erdélyi oktatásügy felkarolásáért. Dr. Sipos Mihály, az egri Neumann János Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium elismert igazgatójának munkásságát Lászlófy Pál, az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnöke méltatta, kiemelve példaértékű erdélyi kötődését. A rendszerváltást követően testvériskolai kapcsolatot kezdeményezett a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziummal, újabban pedig a magyardécsei szórványkollégium létrehozásában és fenntartásában nyújt értékes segítséget.
Az Ezüstgyopár díjjal jutalmazott pedagógusok méltatásából Sarkadi Zoltán színművész olvasott fel részleteket, majd Siklódi-Burus Botond, a szövetség elnöke és Halász Ferenc, valamint Kiss Imre országos alelnökök adták át az elismerést. Megható volt hallgatni az Erdély különböző vidékeiről érkezett pedagógusok rendkívül gazdag munkásságát, akik Oklándtól Aradig, Bukaresttől Szilágynagyfaluig hasonló lelkesedéssel, fáradhatatlanul, sokszor erejükön felül gyakorolták a választott és szeretett hivatást. A jutalmazottak között sok volt a zene-, matematika-, anyanyelv-, sporttanár-, tanító- akik félreeső szórványfalvakban, vidéken vagy nagyvárosi környezetben tettek sokkal többet a kötelező órák megtartásánál, és vívták ki az elismerést. Megyénkből nyolcan részesültek az elismerésben: Dénes Mária Magdolna, Kovács Ibolya-Katalin, dr. Orosz-Pál József, Szabó Levente, Wellmann Richárd, Böjte Andor Vilmos, Reichemberger Ildikó, Zoltán Ildikó. Tevékenységüket részletesen ismertetni fogjuk.
A Kós Károly-díjban részesülő diákok eredményeit dr. Péter Sándor, a szövetség Kovászna megyei elnöke értékelte, majd a magyar nyelv és irodalom, valamint az anyanyelvápolás terén országos vagy nemzetközi rangú vetélkedőkön a legjobban teljesítő négy diáknak adták át az elismerést.
A Bolyaiak szellemisége ihlette Bolyai Farkas-díjra beérkezett pályázatok eredményét Dávid Géza, a program gondozója értékelte, majd a matematika terén kitűnő diákok vehették át a jutalmat.
A Mákvirág pályázatokat Lászlófy Pál értékelte. A díjra kiváló tanulmányi eredményt elért, a tantárgy-, kulturális és sportvetélkedőkön díjazott példás magatartású 9-12. osztályos tanulók pályázhattak, akiknek a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke nyújtotta át a jutalmat. A díjazottak között szinte minden erdélyi középiskolának volt képviselője, akik számára az RMPSZ szovátai jutalomtáborozást biztosított, amelyről egy kisfilm is készült. Megyénkből négy diák kapott Mákvirág díjat, valamennyien a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanulói. Derzsi Dániel a bronzfokozatot, Ferencz Dániel és Puskás Dávid az ezüst- és a már egyetemi hallgató Szabó Ágnes-Kriszta, aki négy éven volt megyénk legeredményesebb diákja, a gyémántfokozatot érdemelte ki.
A kitüntetettek nevében dr. Orosz Pál-József mondott köszönetet az elismerésért, és tette szóvá a romániai zeneoktatás hiányosságait.
A díjkiosztó ünnepséget a szovátai pedagógusok Fülöp Judit vezette Intermezzo kamarakórusa és az Orosz Pál-József által alapított és vezényelt székelyudvarhelyi Camerata kórus nyitotta meg, végül a kitüntetett diákok közös műsora zárta. Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)2017. október 17.
(N)ők is hősök (A Balassi Intézet vándorkiállítása Kézdivásárhelyen)
(N)ők is hősök – Magyar női sorsok az I. világháborúban címmel nyílt kiállítás Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Ház galériájában csütörtökön. A november 12-ig látható tárlat a nők I. világháborús küzdelmes helytállását és áldozathozatalát mutatja be archív felvételek és tárgyak segítségével. A Balassi Intézet vándortárlatának kurátorai ifj. Bertényi Iván történész és két fotótörténész, Bodnár Zita és Kincses Károly. A tárlatot Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke nyitotta meg, az anyagot Dimény-Haszmann Orsolya muzeológus méltatta. Az esemény házigazdája Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője volt.
Az I. világháború volt az első modern háború. Abban az értelemben is, hogy nem csupán a hadseregeknek kellett megküzdeniük egymással, hanem a hadviselő felek igyekeztek az egész társadalmukat mozgósítani a győzelem érdekében. Ezért a háború Magyarország számára sem csak a hadköteles korú férfiak részvételével zajlott, hanem részt vett benne az akkori országban élt mintegy 11 millió nő is. Ha a fegyveres harcokban – néhány érdekes, de nagyon csekély számú kivételtől eltekintve – csak a férfiak vettek részt, a nőkre is fontos feladatok hárultak. A férfiak lelkesítése, a sebesültek ápolása a hagyományos elvárások közé tartozott, de ezt most kiegészítette, hogy a milliószámra a frontra került férfiak helyét is zömmel a nőknek kellett betölteni a gazdaságban. Az elhúzódó háborúban a termelés fenntartásának nagy szerepe volt, s mivel a megtermelt javakból elsősorban a harcoló hadseregek részesültek, a hátországban maradtak ellátása egyre romlott. Ennek kárvallottjai közé tartoztak a sok esetben családfenntartói szerepre kényszerült nők is. A nők háborús áldozathozatala ugyan egészen más jellegű volt, mint a hazájukért véráldozatot hozó férfiaké, de a háború jellegéből fakadóan szintén nélkülözhetetlennek bizonyult. A Balassi Intézet kiállítása az ő küzdelmes helytállásukat kívánja néhány jellemző részlet, számos, korábban sosem láthatott archív felvétel és tárgy segítségével bemutatni – olvasható a tárlatot népszerűsítő anyagban. Dimény-Haszmann Orsolya rávilágított, a kiállítás alulnézetből, a nők szemszögéből, a nőt állítva középpontba mutatja meg, hogyan élték át az egyes emberek az első világégést, milyen volt a hátország élete, miközben a fronton dúltak a harcok. A történelemkönyvek adatait emberközelbe hozza, megmutatva mindazt a borzalmat, amit a háború következtében átéltek. A háború végkimenetele nemcsak a hadseregek harci teljesítményétől függött, hanem a hátország teljesítőképességétől is. Mivel egyik hadviselő fél sem volt felkészülve egy hosszan elhúzódó háborúra, ez óriási terhet rótt mindenkire. A munkaerőhiányt a nők korábbinál jóval szélesebb körű munkába állításával próbálták megoldani. Magyarországon már az első világháború előtt is nemcsak a paraszti gazdaságokban dolgoztak a nők, hanem cselédként, gyári munkásként, tanító- és óvónőként, a modern nagyvárosokban pl. telefonos kisasszonyként. Tudjuk azt is, hogy a háború előtti Magyarországon a nők társadalmi szerepe korlátozott volt. Elsődleges feladatuknak a férfiak segítését tartották, s a háború elején az elitek által irányított sajtó is ezt várta el a magyar nőktől. Új szerepekkel találkozunk, megjelenik például a női utcaseprő, női villamoskalauz. A háború hatására az addig meglehetősen zárt paraszti világkép jelentős módosuláson ment át. Társadalomtörténeti szempontból is fontos változást hozott a nők tömeges bevonása a háborús eseményekbe. Az első világháború során alkalmaztak először tömegméretben nőket férfiak ápolására, nemcsak Nyugat-Európában, de a Monarchiában is. A kor felfogása szerint a női lélekhez leginkább az ápolónői munka illett. A háború elején a legelőkelőbb családok asszonyai és leányai szinte versengtek egymással, hogy valamelyik kórházban önkéntes ápolónői munkát kapjanak. A harctereken sínylődő katonák utolsó fogódzója, a szeretet kétféleképpen jelentkezett: a lelki, szerelmi kötődésben és a testi vágyakozásban. A háború ezeket a természetes érzéseket előbb gyötrelmekké változtatta, azután szétzúzta. Előfordult az is, hogy a vőlegény helyett, annak megbízásából szabadságra hazautazó bajtárs vezette oltár elé a menyasszonyt, de tudunk példát távházasságokra is. A nőktől a kor elvárása szerint jobban megkövetelték a hűséget, a közösség ellenőrző tekintete vigyázta a nők erkölcseit. Akadtak példák arra is, hogy az orosz hadifogoly összeházasodott a magyar lánnyal, és a háború után is együtt maradtak. Ha a világháború alatt írt leveleket olvassuk, többféle nőalakot látunk. Elsőként az édesanya, majd a testvér, kedves, feleség jelenik meg, mint megtartó erő, akiért érdemes kibírni a háború borzalmait, akinek léte ösztönzi a katonát a harcra is, a hazatérés reményében – mondotta Dimény-Haszmann Orsolya. Szebeni Zsuzsa lapunknak elmondta: nagyon sikeres a tárlat, kiállították Bécsben, Berlinben, Szófiában, Kézdivásárhely után Moszkvában, majd Tallinban lesz látható. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. október 17.
Dupla bírság a román címke hiányáért
Egyenként kétezer lejes pénzbírsággal sújtotta a megyei fogyasztóvédelmi hivatal azokat a kereskedőket, akik termékeiket elfelejtették románul is feliratozni.
A magyarellenességéről is híres Mircea Diacon felügyelő által vezetett hatóság önszántából végzett ellenőrzései során 37 helyen vizsgálódott, 16 jegyőzkönyvet állított ki olyan termékek miatt, amelyekről hiányzott a román nyelvű címke az előírásos tudnivalókkal, és 8 esetben rótt ki bírságot, mégpedig a hasonló szabálysértéseknél szokásos 1000 lej kétszeresét. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. október 17.
Nem akarnak magyar ünnepet (Szenátus)
Visszaküldte a szakbizottsághoz a román szenátus tegnap a törvénytervezetet, amely ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára. A plenáris vita és a végszavazás elnapolását a tervezetet előterjesztő RMDSZ frakcióvezetője, Cseke Attila javasolta, kérését pedig a szociálliberális kormánytöbbség megszavazta. Az RMDSZ azért kérte a szenátusi vita halasztását, mert a jelenlegi magyarellenes hangulatban nem látja esélyét a jogszabály elfogadásának.
A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A munkáltatók kérésre szabadnapot adhatnának március 15-én magyar alkalmazottjaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolna be a román közszolgálati televízió és rádió. A plenáris vita és a végszavazás elnapolását a tervezetet előterjesztő Cseke Attila javasolta, a frakcióvezető elismerte: a halasztás azzal áll összefüggésben, hogy jelenleg nincs meg a tervezet elfogadásához szükséges többségi támogatás. „Az ellenzék olyan nacionalista légkört teremtett, amelyben most nem lehetett a többséget biztosítani a törvénytervezet elfogadásához. Az RMDSZ továbbra is nyitott a kezdeményezéssel kapcsolatos vitára, a felmerülő kérdések megbeszélésére. Úgy látjuk, hogy további párbeszédre van szükség a témában a román többséggel, ezért egyetértünk azzal, hogy törvénytervezetünk kerüljön vissza a szakbizottságokba. Ezáltal pluszidőt és újabb párbeszéd-lehetőséget biztosítunk a szenátusnak a viták lefolytatására, amennyiben erre igény mutatkozik” – idézte a frakcióvezetőt az RMDSZ hírlevele.
Traian Băsescu volt államfő, az ellenzéki Népi Mozgalom Pártjának (NMP) szenátora a tegnapi szenátusi vitán a törvénytervezet elutasítását követelte, arra kérve az „általa tisztelt” magyar polgártársait, hogy három nemzeti napjuk közül válasszanak maguknak másik ünnepnapot, mivel a pesti forradalom 12. pontját, a Magyarország és Erdély unióját idéző dátum hivatalos ünneppé nyilvánítása szerinte megalázná a románokat. Az NMP szenátora szerint a szociálliberális kormánytöbbségnek mielőbb színt kell vallania, „meddig hajlandó engedni az RMDSZ zsarolásának”.
Şerban Nicolae, a kormány vezető erejét képező Szociáldemokrata Párt (SZDP) frakcióvezetője arra figyelmeztette szenátortársait, hogy a roma és tatár kisebbségnek van már saját ünnepnapja Romániában, ugyanakkor a szenátusnak hamarosan állást kell foglalnia egy másik tervezetről is, amely az országban élő nemzeti kisebbségek számára határozna meg egy ünnepnapot. A kormánypárti vezérszónok leszögezte: támogatják, hogy ismét megvitassák az RMDSZ törvényjavaslatát a közigazgatási szakbizottságban, de a tegnap elfogadott kéthetes haladék ellenére az SZDP nem fogja hagyni, hogy szavazás nélkül lejárjon a tervezet vitájára szánt két hónapos határidő, és az plenáris szavazás nélkül, hallgatólagosan elfogadottnak nyilvánítva kerüljön át a képviselőházhoz.
A szenátus közigazgatási szakbizottsága júniusban elfogadásra javasolta a törvénykezdeményezést, de az ellenzék szerint csak azért, hogy a szociálliberális kormánytöbbség megszerezze az RMDSZ támogatását az akkor kegyvesztetté vált Sorin Grindeanu vezette kormány megbuktatásához. Az újabb szakbizottsági vita során a tervezet módosulhat, vagy az is előfordulhat, hogy a véleményező testület immár nem elfogadásra, hanem elutasításra javasolja a szenátusnak március 15-e ünnepnappá nyilvánítását. A törvénytervezetről a végső döntést a képviselőház hozza meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. október 17.
Módosulhat az ukrán oktatási törvény (Romániai küldöttség Kijevben)
Ukrajnai látogatáson vett részt és az ukrán külügyminiszterrel, valamint Ukrajna romániai nagykövetével találkozott a román parlament speciális bizottsága. Az említett bizottság azért jött létre, hogy az ukrán oktatási törvény ukrajnai nemzeti kisebbségekre vonatkozó részének hosszú távú hatásait vizsgálja. Ugyanakkor célja az is, hogy felhívja az ukrán hatóságok figyelmét: a törvény bevezetése meglévő jogokat venne el a nemzetiségektől, súlyosbítva helyzetüket. A speciális parlamenti bizottság tagja Benkő Erika, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselője, ő ismertette az ukrajnai látogatás részleteit és a Pavlo Klimkin külügyminiszterrel, valamint Olekszandr Bankov nagykövettel való találkozón elhangzottakat. Olekszandr Bankov az újonnan elfogadott ukrán oktatási törvény nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos részét taglalta, és próbálta eloszlatni az ezzel kapcsolatosan felmerült, nagyon is megalapozott aggályokat.
„Számomra egyértelmű, hogy az oktatási reform kisebbségekre vonatkozó része a gyakorlatban azt eredményezné, hogy csak az elemi oktatásban lenne lehetséges az anyanyelvű oktatás. A nagykövet azzal érvelt: mindez annak érdekében történik, hogy esélyegyenlőséget teremtsenek a nemzeti kisebbségek számára a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon. Ezzel szemben a valóság az, hogy az új ukrán oktatási törvény súlyosan diszkriminatív. A nyelvi jogok alapvető jogok. Az anyanyelven való tanulás alapvető jog. A gyermekek nyelvi jogai súlyosan sérülnek, amennyiben nem elérhető számukra az anyanyelvű oktatás. Nagyon jól kell beszélni egy nyelvet ahhoz, hogy például a természettudományok érthetőek legyenek egy gyermek számára” – számolt be a találkozón tapasztaltakról Benkő Erika. Kijevben az ukrán parlamentben a bizottság tagjai a kormányzó és ellenzéki pártok képviselőivel találkoztak.
„Sajnos azt kell mondanom, hogy az ukrán fél mereven elzárkózik az optimális megoldásoktól, és folyamatosan azt hangoztatja, hogy a törvény a kisebbségek érdekeit szolgálja, miközben az oktatási törvény rendelkezései világosan mutatják, hogy Ukrajna nemzetépítő törekvéseit az asszimilációra és a nemzetiségek teljes önfeladására építi. A feszült hangú megbeszélésen kiemeltem, hogy a nemzeti közösségekkel való konzultáció elengedhetetlen a jövőjükkel kapcsolatosan, és amennyiben Ukrajna céljának tekinti az uniós csatlakozást, nem veszélyeztetheti a kisebbségek alapvető jogait. Az erdélyi magyar közösség tagjaként rámutattam arra, hogy a felsorolt érvek a legkevésbé sem meggyőzőek, és kiemeltem, fontosnak tartom, hogy minden nemzeti közösség tagja jól beszélje az állam nyelvét, de azt nem tartom elfogadhatónak, hogy mindez a nemzeti identitás elvesztésével járjon együtt” – összegezte az említett találkozón elhangzottakat a képviselő.
Benkő elmondta, az ukrán külügyminiszterrel való bukaresti találkozón már körvonalazódott egy lehetséges megoldás. „Az ukrán külügyminiszter ismertetőjében hangsúlyozta, hogy megvárják a Velencei Bizottság döntését a törvénnyel kapcsolatosan, ugyanakkor kijelentette azt is: megfontolják annak a lehetőségét, hogy úgy módosuljon a törvény, hogy az oktatási törvényre vonatkozó részeit differenciáltan alkalmazzák az uniós tagországok nyelveinek esetében.” A képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy az elkövetkezőkben valószínűleg többet lehet majd erről az elképzelésről hallani, ugyanis Ukrajna leginkább geopolitikai okok miatt tartja fontosnak megreformálni az oktatási rendszert, és elsősorban az orosz anyanyelvűek oktatásának reformjában érdekelt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. október 17.
Az Őrkő esélyei (Kerekasztal a Manus fesztiválon)
Sepsiszentgyörgy határában, az Őrkőn él egy majd kétezres közösség, többnyire nyomorban, nemcsak a város, de a társadalom peremén. Helyzetük javításában, rendezésében mindeddig nem sikerült jelentős eredményt elérni, s bár többen, sokféleképpen igyekeztek segíteni, áttörésnek egyelőre nyoma sincs. Néhány lelkes fiatal tavaly fesztivált szervezett az őrkői romáknak, a Manust idén kibővítették egy kerekasztal-beszélgetéssel, amelyen az őrkőiek felzárkóztatásának lehetőségeire keresték a kiutat helyi karitatív szervezetek képviselői és a magyarországi vendégek, akik pozitív tapasztalataikat is megosztották.
Talán a téma kényessége, talán a sokféle, változatos programot kínáló hétvége okán a meghívottak közül többen nem jöttek el, és nem sikerült egységes cselekvési tervet sem kidolgozni a majd négyórás tanácskozás során, de lehetőség nyílt kibeszélni számos problémát és ötleteket meríteni mások eredményeiből. Kiderült az is, bár Magyarország is távol áll attól, hogy megoldottnak nevezhessék a romakérdést, legalább harminc évvel előttünk járnak, így jócskán van, mit tanulni tőlük. Körvonalazódott, hogy az Őrkőn élők a lakhatási gondokon túl két sarkalatos problémával szembesülnek: a tanulással, pontosabban annak hiányával és a munkanélküliséggel.
Óvoda, iskola
Számos civil szervezet – a Vöröskereszt, a Caritas, a Máltai Szeretetszolgálat – hosszú évek óta tevékenykedik az Őrkőn, alkalmazottaik, önkénteseik elsősorban a gyermekekkel foglalkoznak. Elsőként a gyulafehérvári központú Caritas igyekezett segítő kezet nyújtani az őrkőieknek, és mivel legnagyobb gond a hely hiánya volt, a katolikus egyházzal közösen építették fel a Néri Szent Fülöp-iskolát – mondta el Kerezsi Hajnalka, a szervezet roma integrációs programjának koordinátora. Itt kezdték meg tevékenységüket, előbb az iskolában igyekeztek segíteni, majd a hiányosságokra összpontosítottak, azzal szembesültek ugyanis, hogy mivel a gyermekek nem járnak óvodába, eleve hátránnyal kezdik az első osztályt, hiányoznak bizonyos alapkészségeik, amelyeket ott tanulhattak volna meg. Ha nem kapnak segítséget, ez a lemaradás egyre nő. Előbb délutáni, most már egész napos foglalkozást tartanak (a gyermekek két váltásban járnak iskolába, így szükség van a délelőtti tevékenységre is), és az eredmények lassan mutatkoznak. Az azonban már látszik, azok a fiatalok, kik pár éve hozzájuk jártak, immár gyermekeiket is szívesebben viszik, mint egykor őket a szüleik. A következő kilenc-tíz év, egy újabb nemzedék felnövése talán gyarapítja eredményeiket is – bizakodott.
Az iskolát megalapozó óvodai oktatás vonzóvá tételét igyekszik segíteni a Ringató, ahová babáik hároméves koráig járhatnak az anyák. Céljuk, hogy amennyire lehet, megelőzzék a társadalmi kirekesztést a kora gyermekkori fejlesztés révén, de nemcsak a kicsik képességeire figyelnek, a szülőket is igyekeznek napi rendszerességre szoktatni, segítenek, amiben tudnak: ügyintézésben, levélírásban, van lehetőség a tisztálkodásra, mosásra. Szeretnék elérni, hogy elsajátítsák a napi rutint, rendszeresség kerüljön az életükbe, hogy megszokják, a szabályokat be kell tartani – számolt be Veress Réka. Eddig 86 gyermek fordult meg foglalkozásaikon, naponta hat-nyolc apróság vesz részt a programban. Eredményeik egyelőre nem látványosak – tavaly 8 óvodásuk lett volna, egy jár rendszeresen, idén kilencből hatan mentek –, de bíznak benne, a kitartó munka meghozza gyümölcsét, és évről évre növekszik majd a rendszeresen óvodába járók száma. Mondókáznak, énekelnek, rajzolnak, játszanak, kézműveskednek, próbálnak családias légkört teremteni – számolt be Veress Réka. A különböző programok kapcsán több kérdés felmerült. A Magyarországról érkezett vendégek nem értették az esetleges óvoda-, iskolalátogatást, hisz náluk szigorú törvények szabályozzák ezt, nagy büntetésekre számíthatnak azok a szülők, akik nem viszik rendszeresen oktatási intézménybe gyermeküket, sőt, a gyámügy közbeavatkozásával a felügyeleti jogot is elveszíthetik. Törvények nálunk is vannak, ám betartásukat senki nem ellenőrzi – hangzott el. Ugyanakkor az őrkői cigányiskola eredményeit nehéz sikertörténetnek nevezni, hisz alig akad gyermek, aki nyolcadik után továbbtanulna. A Magyarországról érkezettek a szegregált iskola ellen szólaltak fel, mindannyian vegyes osztályokban tanultak, a magyar gyermekek ösztönző hatása segítette őket, hogy vigyék valamire. Ruzsa Pál, az őrkői romákat képviselő Amenkha Egyesület elnöke azonban úgy látja, hogy fontos a saját, közeli iskola, míg nem indult be a Néri Szent Fülöp, alig néhány gyermek ment el a távolabbi iskolákba, most legalább többségük jár, s valamit csak tanulnak – vélekedett.
Csak az jár, amiért megdolgozol
Az őrkőiek legnagyobb gondja talán a mélyszegénység. Az itt élők nagy részének nincs munkahelye, a segélyeken kívül semmilyen jövedelme. Vannak, akik külföldön keresik a boldogulást, néhány hónapra kivonul az egész család, összeszednek annyit, hogy kipofozzák kicsit a házukat, valamelyest jobb körülményeket teremtsenek, ám ez többnyire átmeneti megoldás, hátulütője is akad bőven, hisz ilyenkor a gyermekek kimaradnak az iskolából. Ruzsa Pál állítja, dolgoznának az őrkőiek, ám nincs rá lehetőségük. Hiába írt össze több mint 150 munkát keresőt, és kapta meg a munkaerő-hivataltól a betöltetlen állások listáját, amikor valaki jelentkezik, amint kiderül, hogy cigány, nincs már hely. Gond, hogy több mint kilencven százalékuk analfabéta, és ma már a szakképzetlen munkások esetében is elvárás, hogy tudjanak írni-olvasni – ismeri el Ruzsa Pál.
A beszélgetésnek ezen a pontján váltak érdekessé a magyarországi vendégek, akiknek településeiken sikerült kisebb csodákat megvalósítaniuk. Szakácsi polgármestere, Oláh János mintagazdaságot hozott létre: mindenki dolgozik, van megélhetése, biztosított a napi betevő. „Van a településnek 5,5 hektár földje, azt kezdtük megművelni. Az elején úgy volt, hogy amit megtermelünk, az legyen a falué. Pénzt is kaptak a munkáért, de a termést is szétosztottuk. Azonban megtapasztaltam, hogy ez nem jó irány, azt mondták, ez úgyis az enyém, ha kevesebb lesz, az sem baj. A programot 2015. március elején indítottuk, aztán 2015 őszén a termés betakarításakor szinte villámcsapásként hatott, amikor kitaláltam, mindenki annyit kapjon, amennyit dolgozott. Ez eredményesnek bizonyult: most már több település próbálja alkalmazni, hogy ki amennyit ad, annyit kap, nem egyformán osztjuk el azon az alapon, hogy ez jár” – meséli a polgármester. Az önkormányzati területet nagyon kemény harc árán sikerült megszerezniük, de megérte. Idéntől már maguknak is termelhetnek, de fontos, hogy a közös munkában is részt vegyenek, legyen látszata tevékenységüknek, „hogy szemmel követhető legyen a fejlődés”. „A mezőgazdasági munka egy lehetőség, de kis lehetőség. Én nem akarok ott leragadni. Azóta van sertéstelepünk több mint 60 disznóval, 12–13-at folyamatosan fialtatunk. Az elején odaadtuk ingyen a kismalacot, de volt, aki nem nevelte föl, eladta, ám ha minimális értékért adom oda, szerződést kötünk, hogy legalább 60–70 kilóig fel kell nevelnie, akkor megtanulja, megszokja, hisz ez is egy munkafolyamat” – ismertette tapasztalatait Oláh János. Szerződést kötöttek az erdőhivatallal is, takarítják a területet, s nagyon figyelnek a becsületes munkára, nem lopják a fát. Nem volt könnyű elnyerniük a bizalmat, de sikerült.
Kell egy vezér
Oláh János történetéből kiderült, mennyire fontos, hogy mindenki által elfogadott vezére legyen a romáknak, hiteles ember, aki közülük való, akiben bíznak, akire hallgatnak. Szakácsi polgármesterének hozzáállása sem mindennapi: „Én cigány vezető vagyok, és a magunkfajta tudja, nagyon sok ajtón nem elég kopogtatni, dörömbölni kell. Meg kell ezt tenni a mögöttem lévő emberekért, akikért felelősséget vállaltam. Aki ezt nem tudja megtenni, annak nem kell posztot vállalnia. Csak a koronáért nem kell vezető szerepet vállalni” – szögezte le. Szakácsi példája egy az egyben nem alkalmazható Őrkőn, nincs megfelelő mezőgazdasági terület, de gondolkodnak gyógynövénytermesztésben és az erdőtakarítás is eszükbe jutott, a tulajdonos kisbirtokosságok azonban egyelőre nem előlegezték meg a bizalmat. A magyarországiak más jó ötletekkel is szolgáltak. Balogh Kályhás Tibor, aki árva roma gyermekként nőtt fel, most a cigányok helyzetével, a szegények (nemcsak romák) életminőségének javításával foglalkozik. Képzéseket tartanak, lehetőséget teremtenek diákoknak a kötelező 50 órás önkéntes munkára. Egyik szervezetük 30 település ügyes-bajos dolgait vállalta fel, és sikertörténetnek tekinthető, hogy elérték: a kisebb bírságok immár kiválthatóak közérdekű munkával (5000 forint 6 órai munkával), és így már több mint száz embert hoztak ki a börtönből. Kiss Béla pedig arról mesélt, miképpen biztosít munkát a romáknak.
Mit tesz a városvezetés?
Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatalát Tóth-Birtan Csaba alpolgármester képviselte, aki elismerte: elődje, Tischler Ferenc sokkal nagyobb szociális érzékenységgel közelített az őrkőiek világához, ő elsősorban az infrastrukturális fejlesztések révén került velük kapcsolatba, és elnöke lett annak a munkacsoportnak, amely most kezdte el tevékenységét, feladatuk egy stratégia kidolgozása az őrkőiek helyzetének rendezésére. Párhuzamos világokban élnek az őrkőiek és a város lakói, ő szereti és tiszteli hatalmas szabadságvágyukat, természetszeretetüket, pezsgő közösségi életüket, de a város világával ellentétben állnak. Két kérdést kell körüljárni: miben zavarjuk egymást, illetve miben tudunk egymásnak valami hasznosat nyújtani. Az egymás mellett élést integrációnak kellene felváltania, olyan szabályokat kell kialakítani, amelyek mindkét közösség számára elfogadhatóak, de nem jelentik a cigányok identitásának feladását sem, meg kell találni a közös pontokat – fejtette ki az alpolgármester. A tervekről is beszélt röviden, miképpen próbálják rendezni a házak jogviszonyát, hogy beköthető legyen az áram, gáz, és hogy bíznak benne, a szakemberek által kidolgozott stratégia ad majd választ és megoldást számos, a tanácskozáson is felmerült kérdésre, és megnyitja az önkormányzat számára a pályázási lehetőségeket is.
A Manus kerekasztal-beszélgetése csodát nem hozott, megoldások nem születtek, de újabb, nem is kis lépést tett az efelé vezető úton. A cigányok sorsát szívükön viselő, annak jobbításában tevékenyen részt vállaló embereket ültetett egy asztalhoz, és mindannyian belátták: külön-külön nehéz előrejutni, fontos lenne a konszenzus, meghatározni, mi a nagy terv, és abban kinek mi a feladata. A Manus kezdeményezőinek: Lovas-Fekete Zsoltnak, Csernátoni Lorándnak, Majláth-Szabó Attilának igyekezete nem volt hiábavaló, új ötletek, elképzelések merültek fel, s az is kitetszett, segíteni akarásukban nincsenek magukra. A legfontosabb üzenetet talán Oláh János, Szakácsi polgármestere fogalmazta meg: „Ha mi nem segítünk egymáson, nem jutunk sehova. Nagyon jó példa erre a négerek helyzete, ők rabszolgák voltak, mi szabadon mentünk egyik városból a másikba, minden egyes országban jelen vagyunk. A négerek rabszolgasorból tudták elérni, hogy Obama az egyik legnagyobb ország, Amerika elnöke lehetett, akkor mi hogyne tudnánk javítani sorsunkon.” Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. október 17.
Édes anyanyelvünk
Két rangos díjjal tértek haza a háromszéki diákok a hét végén Sátoraljaújhelyen tartott 45. Édes anyanyelvünk nyelvhasználati vetélkedő Kárpát-medencei döntőjéről.
Az Édes anyanyelvünk középiskolai vetélkedőt Sátoraljaújhely Város Önkormányzata, a Kazinczy-díj Alapítvány Kuratóriuma, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Közgyűlése és az Anyanyelvápolók Szövetsége támogatásával hirdetik meg évente, a döntőre idén három háromszéki tanuló jutott tovább: Veres Renáta Melinda (XI. osztály, baróti Baróti Szabó Dávid Szakképző Líceum), valamint Bancea Mátyás és Konrád András László, mindketten a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum végzős tanulói.
A vetélkedő írásbeli részében nyelvtani, nyelvhasználati, szövegalkotási, nyelvhelyességi feladatokat és stílusgyakorlatokat kell megoldaniuk a versenyzőknek, a szóbeli megmérettetésen választhattak a megadott négy beszédhelyzet témája közül, amelyet 15–20 perc alatt kell kidolgozniuk és 3 perc időben szabadon előadniuk. A szülőföldhöz ragaszkodás, a testnevelés (öröm vagy szenvedés? – vitaindító), a miként köszönjünk témakör, valamint egy fesztiválbeszámoló közül mindhárom háromszéki diák a szülőföldről állított össze rövid beszédet, figyelembe véve, hogy a képzeletbeli hallgatóság egy diáktábor közössége.
Mindkét mikeses diák elnyerte Sátoraljaújhely plakettjét, Bancea Mátyás ezenkívül OTP-különdíjat kapott, Konrád András Lászlót pedig a Zempléni Fiatalok Határok Nélküli Együttműködéséért Egyesület részesítette különdíjban. Erdély Judit tanítványainak elismerése azonos rangú a Kazinczy-éremmel, amelyet az évente Győrben tartott Szép magyar beszéd versenyen érdemelhetnek ki a legjobb diákok. Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma2017. október 17.
Könyvbemutató és filmvetítés Kányádban
Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Kányád Község Polgármesteri Hivatala szervezésében október 19-én, csütörtökön 17 órától Kányádban, a kultúrotthon konferenciatermében könyvbemutatóra és filmvetítésre kerül sor.
A Forrásközpont új kiadványait – Az élet íze c. néprajzi tanulmánykötetet, az Orbán Balázs szemével… és a Másfél évtized képesszenciája című fotóalbumokat, a 2018-as falinaptárt, a Haáz Rezső rajzaiból készített képeslapsorozatot – P. Buzogány Árpád, az intézmény művelődésszervezője mutatja be.
Ezt követően Fábián Kornélia Tájak, beszélő házak című dokumentumfilmjét vetítik le a film készítője bevezetőjével. A 2015-ben készített alkotás a máréfalvi, székelyszentléleki, tordátfalvi, korondi és lövétei tájházakat mutatja be.
A rendezvény az idei, VIII. Székelyföld Napok programsorozat része. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont sajtóközleménye Erdély.ma2017. október 17.
A szászrégeni zsidó temető meggyalázása miatt tiltakoznak
Levélben tiltakozik a Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége egy újabb romániai zsidó temető meggyalázása miatt – derül ki az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott hétfői közleményből.
A szervezet közleménye szerint Vasile Dub, a Marosvásárhelyi Zsidó Közösség elnöke hétfőn közölte, hogy Szászrégenben az elmúlt hétvégén meggyalázták a zsidó temetőt. Az elkövetők tönkretették a bejárati kaput, és tíz sírkövet ledöntöttek. A rendőrség kivizsgálást indított az ügyben.
A közleményben felháborodásának ad hangot a szervezet „ezen újabb antiszemita és huligán megnyilvánulás ellen, és reméli, hogy mielőbb a tettesek nyomára bukkannak, akiknek felelniük kell majd az igazságszolgáltatás előtt”. Az idézett dokumentum szerint az ügy könnyed kezelése a demokrácia lábbal tiprásának újabb kapuit nyithatja meg, és ez egyre súlyosabb esetekhez vezethet.
A Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége szerint nem véletlen egybeesés, hogy az incidens éppen azon a héten történt, amikor országszerte megemlékeztek a romániai holokauszt áldozatairól. Székelyhon.ro2017. október 17.
Árpád-emlékmű Brassóban
A Történelmi Vitézi Rend (TVR) erdélyi törzsszéke szervezésében vasárnap délelőtt nagyszabású ünnepséget tartottak Brassóban: az evangélikus-lutheránus templom udvarán újra felállították a millenniumi ünnepségek alkalmával a Cenken elhelyezett Árpád-kori vitéz sok szenvedést és vándorlást megért szobrának fejét. Az ünnepségen részt vett a TVR székelyföldi állományának több mint száz tagja, a brassói evangélikus egyházközösség nagyszámú képviselője, valamint az Erdélyi Kárpát-Egyesület, a Keresztény Demokrata Mozgalom, az Erdővidéki Székely Tanács és a Kaláka Kör képviselői is jelen voltak. Az ünnepség az evangélikus-lutheránus templomban tartott istentisztelettel kezdődött, a résztvevőket Zelenák József püspökhelyettes, a brassói egyházmegye esperese köszöntötte, Isten igéjét Adorjáni Dezső Zoltán püspök hirdette, szolgált Zelenák József püspökhelyettes, valamint Koszta István és Koszta Enikő evangélikus lelkész. Igehirdetésükben a lelkészek az együvé tartozás, a helytállás és a közösségért való cselekvés fontosságát hangsúlyozták. Adorjáni Dezső Zoltán püspök az eredeti Árpád-kori vitéz szobra bronzmásolatának elkészítését kezdeményezte, és személyesen fel is ajánlott ezer lejt az evangélikus templom udvarán 2019-ben felállítandó szoborra. Ugyanakkor azt is javasolta, hogy a Szent Mihály-napot követő első vasárnap legyen ezentúl a „hazatérők ünnepe” a brassói evangélikus egyházközségben. Az egyházfő ilyen hazatérőnek nevezte a honfoglalás kori harcos szobrának megérkezését is a templom udvarára, ahonnan korábbi „lakóhelyére”, a Cenkre lát. Az emlékjelet Adorjáni Dezső Zoltán püspök és vitéz Lázár Elemér, a TVR főkapitány-helyettese leplezte le, ezt a püspöki áldás követte, majd a tatrangi boricások járták el évszázados, világszerte híres táncukat. Jani András Borcsa Mihály Egy hétfalusi csángó fiú Árpád szobránál, v. Bartha Imre pedig Wass Albert Üzenet haza című versét adta elő, és fellépett az egyházi énekkar.
Szente Lajos építész, az Erdélyi Kelemen Lajos Közművelődési Egyesület brassói fiókjának elnöke a szobor kiszabadításának a történetét ismertette. „Az emlékmű épen maradt darabjára Orosz József nyugalmazott vegyészmérnök, közgazdász, az Erdélyi Kárpát-Egyesület alelnöke talált rá 2002-ben a történelmi múzeum pincéjében. A múzeum igazgatója beleegyezett, hogy a fejrészt kiadják és egy megfelelő, biztonságos helyen tegyék láthatóvá. A szoboralak megmaradt darabjának kiváltását az Erdélyi Kelemen Lajos Közművelődési Egyesület nevében intéztem, így került mostani helyére. A darabok egy részét a lakosság széthordta, a nagyobbak – így a szoborfej is – a Brassói Történelmi Múzeum tulajdonába kerültek, ahol közel kilenc évtizedig a pincében őrizték” – mondta el az emlékezőknek Szente Lajos. V. Máthé Lóránt Pál törzskapitány beszédét követően v. Ambrus Ágnes, a TVR kézdiszéki állományának kapitánya szólt az egybegyűltekhez. „Meggyőződésem, hogy a most itt kialakított emlékhely a továbbiakban segít megélni vallásos hitünket, erősíti közösségi tudatunkat, etikai értékrendünket. Az emlékmű most nem emelkedik ki monumentálisan a környezetből, mint egykor, de belesimulva abba, szerényen hirdeti, hogy még megvagyunk, élünk, akarunk, teszünk és küzdünk identitásunk megőrzéséért” – hangsúlyozta a TVR kézdiszéki állományának kapitánya. V. Lázár Elemér köszönetet mondott az emlékjel készítőinek, az evangélikus egyház képviselőinek és azoknak a rendtársaknak, akik részt vállaltak a szoborfej nyilvános térben való elhelyezéséért folytatott munkában. Az avatóünnepség az emlékjel megkoszorúzásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Az emlékező rendezvény az evangélikus egyház hivatalában szervezett kiállítással folytatódott, ahol Kovács Lehel István, az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke az Árpád-szobor történetéről állított össze anyagot és tartott előadást.
„A 18 méter magas oszlopon álló, 3,5 méter magas, honfoglalás kori harcost ábrázoló alkotás – egyik kezében karddal, másikban Magyarország címerével – Árpád-szobor néven vonult be a köztudatba. Ezelőtt 120 évvel, 1896-ban, Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére határozta el a törvényhozás, hogy a mai Hősök terére, az Andrássy út végén emlékműcsoportot készíttet, ezenkívül az ország hét pontján – Pusztaszeren, Pannonhalmán, Dévényben (Szlovákia), a Zobor-hegyen (Szlovákia), Munkácson (Ukrajna), Zimonyban (Belgrád közelében) és a brassói Cenk-tetőn – ezredéves emlékoszlopot állíttat. A Berczik Gyula tervei alapján, Jankovich Gyula szobrász által alkotott műemléket 1896. október 18-án avatták fel a Cenken. Az emlékmű talapzatát 1913. szeptember 27-én a besszarábiai Ilie Cătărău és Eliad Cotofan dinamittal felrobbantotta, majd 1914. december 30-án a Brassó felett dúló vihar ledöntötte az Árpád-szobrot, s az darabokra tört, a talapzat maradványai azonban máig láthatóak” – ismertette az elnök a résztvevőkkel az egykor a Cenken álló emlékmű történetét. A nem mindennapi esemény a Szent Imre Házban bajtársi ebéddel ért véget. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. október 18.
Bepanaszolták Tamás Sándor megyeelnököt
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) és a Brassói Ítélőtáblai Ügyészségnél is panaszt tett Tamás Sándor ellen a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetősége. Úgy vélik, hogy a megyeelnök nyilatkozataival ártott az intézmény megítélésének.
A felügyelőség vezetőhelyettese, Mircea Diacon szerdán azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek, hogy Tamás Sándor több alkalommal is negatív megjegyzéseket tett a Kovászna megyei fogyasztóvédők munkájával kapcsolatban, szeptemberben például a Ku Klux Klánhoz hasonlította az intézményt.
„Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke megtámadott egy román közintézményt, becsmérelve ennek munkáját, az alkalmazottakat és a vezetőket, teljesen indokolatlanul, csak azért, mert végezzük a munkánkat. Úgy tűnik, Tamás Sándor nem ért egyet azzal, hogy ez az intézmény végezze a dolgát (...) Szakmailag sértve éreztük magunkat (...), ezért kértük a CNCD-t és az ügyészséget, vizsgálják meg, hogy Tamás Sándor kijelentései bűncselekménynek minősülnek-e” – nyilatkozta Diacon.
Tamás Sándor szeptemberben, a székelyudvarhelyi miccs-botrányt követően azt nyilatkozta egy sajtótájékoztatón, hogy a román állami intézmények kettős mércét alkalmaznak. A megyeelnök akkor azt állította, hogy a fogyasztóvédelem úgy működik, mint száz évvel ezelőtt Amerikában a Ku Klux Klán, állami segédlettel alkalmazza a kettős mércét, és meg akarnak bélyegezni egy népcsoportot. Agerpres; maszol.ro2017. október 18.
Ismeretlen okokból eltűnt az egyik magyar helységnévtábla Pécskán
A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, Nagy István egykori pécskai alpolgármester jelezte a hétvégén a Facebook-oldalán, hogy az Arad megyei kisváros Nagylak felőli bejáratánál, a 7. számú országúton eltűnt a település magyar nyelvű helységnévtáblája.
Erre reagálva a helyi RMDSZ-szervezet először a pécskai városházához fordult felvilágosításért, de senki nem tudta megmondani, hogy ki és miért szerelte le a táblát. Ez tulajdonképpen érthető is, hiszen a szóban forgó útszakasz nem a hivatal kezelésében van.
„Ezek után megkerestük az illetékest, az Országos Útügyi Igazgatóság temesvári regionális igazgatóját, aki – úgy tűnt – jóindulatúan viszonyul az ügyhöz. Elsőre kiderült, hogy semmit sem tud a történtekről, de nem tartja lehetetlennek, hogy a cége vette le a táblákat valamilyen okból, ezért pár nap haladékot kért, hogy utána nézzen a dolognak. Várjuk a válaszát” – zárult az RMDSZ közleménye.
Bölöni György Arad megyei tanácsos, a pécskai RMDSZ-szervezet elnöke szerint az útügyi igazgató egyetértett az érdekvédelmi szervezettel abban, hogy – függetlenül attól, hogy ki és milyen okból vette le – a tábláknak a lehető legrövidebb időn belül újra ott kell állniuk Pécska határában.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint Pécska lakossága (a közigazgatásilag hozzá tartozó Óbodroggal, Tornyával és Szederháttal együtt) összesen 11 886 fő, ebből 3 325-en magyarok, ami az összlakosság 27,97 százalékát jelenti. A város többi kijáratánál fent maradt a magyar nyelvű helységnévtábla. Pataky Lehel Zsolt / maszol.ro2017. október 18.
Kisebbségben: A Kollokvium kinyitja a szemünk
A Kollokvium kinyitja a szemünk. Folytatódik a jelentős előadások sora. Kolcsár József például, a Kézdivásárhelyi Városi Színházban megrendezte Kiss Csaba darabját, a Skandináv lottót. És valóban megrendezte, mert egy álmot láttunk – egy rossz álmot. Amit a váratlan, szörnyű nagy pénznyeremény okoz. Tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. Ehhez, az előadás láttán, nem férhet kétség.
És mintha a folytatása lett volna a nagyszebeni Radu Stanca Színház Német Tagozatának az előadása, a Kígyó a fülben. A tönkretett emberi kapcsolatok működését mutatja be. Az emberi mivoltából kivetkőzött leány a vagyonért és a kisebbségi érzés megszüntetéséért megöli apját, testvérét: az előadás végén „elsül” a színpad szélére akasztott fejsze.
Hétfő délután a Figura Stúdió Színház Egyetlen című darabját láthattuk – egyszemélyes színházi előadást –, Máthé Annamária produkcióját. Az előadás alcíme: Színházi merénylet egy testre. Gyönyörű szépen indul ez a „merénylet”. Olyan, mint egy zenemű előadása, ahol a színésznő – Máthé Annamária – testrészei a hangszerek és mozdulatai a hangok. Kár, hogy a folytatás során bejönnek az úgynevezett „kollázsos történetek”, s felhígul minden. Kevesebb több lenne.
Az udvarhelyiek Roberto Zucco előadásával zárult a nap. A darab hőse megöli az apját, az anyját, a rendőrt, sőt még a kisgyereket is – mégsem írhatjuk le őt, mint egyszerű bűnözőt. Mert Zucco esetében a gyilkosság menekülés, ámokfutás. Utána kellene nézni, hogy miért csinálja. Különben egyre többen lesznek Zuccók… Erről most ennyit. Zsehránszky István / maszol.ro2017. október 18.
Beszédes igénytelenség „Vedd fel a glugádat, legyél mistó, betontáré!” „Nem még vagy deszkurkörec, ha megveszed az abonamentet a trámvájra” – gyakran hallani ilyesféle keverékmondatokat a nagyvárosi utcán.
És nem kizárólag fiataloktól, hiszen a nem színmagyar környezetben élő idősebb korosztály is gyakorta vegyít román szavakat a mondandójába. Így aztán bár mindkét nyelv szavait tartalmazzák, valójában egyiken sem hangzanak jól a mondatok. Az, hogy mennyire helyes az erdélyi magyarok beszélt vagy írott nyelvhasználata, számos tényező függvénye. A nyelvhasználat kérdését nyilván nem lehet kiemelni a társadalmi kontextusból, hiszen a regió, az iskolázottsági szint, a helyi közeg is befolyásolja, ily módon meghatározza a nyelv használójának magához a nyelvhez és az egész világhoz való hozzállását. A nyelvi igénytelenség nemcsak ránk, erdélyi magyarokra jellemző, kutatások támasztják alá, hogy napjainkban a technika gyorsulásának köszönhetően a mindennapi valóság része az írás- és kifejezőkészség romlása.
Az általános érvényű tendenciákon túlmenően azonban jó tudatosítani magunkban, hogy miközben Romániában javában folyik a kisebbségek közigazgatási anyanyelvhasználatát bővítő törvénytervezet körüli hercehurca, mi magunk, a saját házunk táján mennyire beszélünk vagy írunk helyesen, és mire neveljük a felnövekvő generációkat. Amelynek tagjai nyilván óhatatlanul találkoznak a mindennapi helytelen nyelvhasználattal, de ha kis segítséget kapnak, talán nem fogják kritikátlanul, aktívan beépíteni azt beszédmódjukba. Fontos szerep hárulna e tekintetben nemcsak a szülőkre, hanem a „hivatásos beszélőkre”, a tanárokra, újságírókra, politikusokra, akiktől joggal várhatnánk el, hogy igényesen, helyesen, választékosan fogalmazzanak anyanyelvünkön.
Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen minőségű magyar feliratokkal találkozik Erdélyben az ember. Hiszen egy közszemlére biggyesztett magyartalan szöveg, borzalmas helyesírással megjelentetett többnyelvű reklámtábla, helytelenül írt helységnév, hibáktól hemzsegő, az ékezetekre is fittyet hányó magyar nyelvű önkormányzati honlap bizony-bizony épp annak az igénytelenségnek a jele, amely miatt egyre szegényesebbé válhat nyelvünk.
Jogos az elvárás, hogy ha már a törvény bizonyos szinten lehetővé teszi, hogy magyarul írjunk, beszéljünk, akkor igyekezzünk azt helyesen tenni, különben részben okafogyottá válhat az anyanyelvhasználati jogért folyó küzdelem. Ha zöld utat is kapnak magyar szavaink, mondataink, mit ér, ha nem tudjuk helyesen használni őket? Amint Lászlóffy Aladár mondta, a leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv. Jó lenne odafigyelni arra, miként hordozzuk magunkkal otthonunkat. Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)2017. október 18.
Folyóiratok találkozója Szatmárnémetiben
Első alkalommal rendezik meg Szatmárnémetiben azon folyóiratok találkozóját, amelyek az észak-erdélyi kulturális élettel foglalkoznak hasábjaikon.
A kétnapos eseményen számos erdélyi kiadvány képviselteti majd magát, román és magyar nyelvűek egyaránt. Jelen lesz többek között a nagy múltra visszatekintő kolozsvári Helikon, a szatmári Sugárút és a nagyváradi Várad című folyóirat is.
A rendezvény megnyitója október 20-án 12 órakor lesz a szatmárnémeti Szépművészeti Múzeumban. Második napon a csoport meglátogatja Istvánfi Géza fazekasmestert Vámfaluban, majd az avasfelsőfalusi szabadtéri múzeumot.
A szervezők nem titkolt szándéka, hogy a magyar és román kulturális folyóiratok kölcsönösen megismerjék egymás munkásságát, valamint hatékonyabb kommunikációt építsenek egymás között. Sőt mi több, a szervezők abban is bíznak, hogy az esemény során olyan projektek alapköveit tehetik le közösen, melyek előmozdítják a térség kulturális életét. Bede Emőke / szatmar.ro2017. október 18.
Lépjenek fel a szélsőségesek ellen
Kulcsár panaszkodott
Megengedhetetlen, hogy egyesek sporteseményeket gyűlöletkeltésre használjanak, és ennek semmi következménye ne legyen – hangoztatta Kulcsár-Terza József. A Magyar Polgári Párt (MPP) RMDSZ-es színekben képviselői mandátumhoz jutott megyei elnöke ez ügyben a belügyminiszternél járt.
Kulcsár már akkor időpontot kért a belügyminisztertől, amikor Kolozsváron az U labdarúgócsapat szélsőséges szurkolói rátörtek a CFR-drukkerek családjaikkal piknikező társaságára. A képviselő szerint mondhatni jól jött ki a lépés, hogy Carmen Dan nem tudta azonnal fogadni, mert így legalább be tudott számolni arról is, hogy a FCSB elleni mérkőzésen újabb magyarellenes incidens történt, amikor a bukaresti csapat szurkolói hatalmas bannerekkel „tessékeltek ki az országból”.
– Érdekes körülmény, hogy a belügyminiszter azt állította, hogy a FCSB-s történetről nem is tudott, bár ha jól meggondoljuk, hogy a román média mennyire agyonhallgatta az esetet, akár hihetőnek is tűnik – mondta Kulcsár-Terza József.
A miniszter megígérte, hogy a csendőrség fokozottan odafigyel a hasonló megnyilvánulásokra, és azt kérte a képviselőtől, hogy bármilyen incidenst jelezzen. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. október 18.
Ősbemutató a Kolozsvári Magyar Operában
A Kolozsvári Magyar Operában ősbemutatóra került sor. Október 12-én Novák Eszter rendezésében Selmeczi György Boldogasszony lovagja című vígoperáját mutatták be.
Külön nagyszerű élmény – mondta Szép Gyula, az intézmény igazgatója – hogy hozzánk közelálló barátunk, munkatársunk művét mutatjuk be, aki az elmúlt 27 évben meghatározta az opera életét, politikáját. Selmeczi György (1952, Kolozsvár) Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész, karmester, operarendező, érdemes művész. A Boldogasszony lovagja című vígopera a budapesti Művészetek Palotájával gyümölcsöző együttműködésnek az eredménye, amely anyagilag is támogatta a produkció létrehozását. A Kolozsvári Magyar Opera a Selmeczi-művel bekapcsolódik a Szent László emlékév programsorozatába. Az operaelőadás a Budapesti Őszi Fesztivál programjában is szerepel. A Művészetek Palotájában október 17-én tekinthette meg a nagyérdemű a Kolozsvári Magyar Opera előadását, Selmeczi György Boldogasszony lovagja című művét.
A hit – emberi létünk megtartó csodája
A Boldogasszony lovagja vígoperát Béres Attila rádiójátéka ihlette. Szövegét saját eredeti hangjátékából Béres Attila írta. Selmeczi Györgynek az első vígoperája. Gyermekkori élményt jelentett számára a Szent László-kultusz. „Úgy érzem, Szent László példájára ma is szükség van, mint ahogyan a lovagi ideálokra is… Foglalkoztatott ennek az európai rangú történelmi személyiségnek a jelenléte a hétköznapi tudatban, az emberi képzeletben. Mindenben arra törekedtem, hogy kicsit közel hozzam, játékossá tegyem a nagyközönség számára.” A zeneszerzőnek ez a harmadik műve, amelyet a Kolozsvári Magyar Opera bemutatott. A vígopera történetét kedveli a közönség. Nagyvárad melletti kis falu, Bátorfa lakói templomot építettek. A falu közössége László királyunknak akarja szentelni a templomot. Azonban László nem szent. Elmennek a nagyváradi püspökséghez, ahol a küldöttség a maga naiv módján előadja a kérésüket. 1191-ben járunk, a falu népe elhatározza, hogy bemutatja azokat a csodákat, amelyek bizonyítják László csodatevését, tehát szentté lehet avatni. A Selmeczi-mű a hitről szól. „Nincsen csoda hit nélkül, maga a hit, ami emberi létünk, viselkedésünk és viszonyulásunk megtartó csodája. Nélküle sivatagban vándorolnánk egy életen át.”
A kortárs zene is élvezhető
A darab rendezője Novák Eszter színházrendező, egyetemi tanár. A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemen osztályvezető tanár. 2015-től a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatának művészeti vezetője. A vígoperával kapcsolatban fogalmazta meg: „A történet egyszerre szórakoztató, mulatságos és felemelő. A zene emberközpontú, örömet nyújt a kevésbé zeneszerető hallgatónak, de egyszersmind kulináris áthallásokra és a zenében rejlő humorra nyitott fülnek is.” Egyesek megijednek, mikor a „kortárs” kifejezést hallják, mert „kellemetlen” szóval társítják. Nem úgy van a Selmeczi-mű esetében – mondta a rendező. A zeneszerző hitvallása: az opera szerepe, hogy szórakoztassa az embereket. A nézők kedvelik a vígopera történetét, a zenéjét, amelyben komikus és emelkedett mozzanatok keverednek. „Újabb bizonyíték a nagyközönség számára, hogy a kortárs zene nem egyenlő az élvezhetetlennel.” A nézőknek nem kell attól tartani, hogy nem élvezik az előadást. Mint mondta, az előadás a hit erejéről szól. A csoda a lelkekben jön létre.
„A zene tele van sziporkázó ötletekkel”
Szabó Sipos Máté karmester dirigálja az előadást. Mint írja, régi barátság és munkakapcsolat fűzi Selmeczi Györgyhöz. A vígoperáját izgalmas darabnak tartja. A szöveget a zene alátámasztja. „Régen nem olvastam már ilyen megejtően bájos, egyszerre naiv és magasztos, komikus és megindító szövegkönyvet. A zene tele van sziporkázó ötletekkel, bátran karcos, egyéni, gazdag hangzásképpel, amely remekül erősíti a szöveg játékosságát és finoman árnyalt mélységét.” Szabó Sipos Máté a Debreceni Csokonai Színház opera tagozatának zenei vezetője, az Egri Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, a Kodály Kórus Debrecen vezető karnagya.
Az előadás látványossága, a díszlet, a korhű jelmezek érdekessé, közönségvonzóvá teszik a produkciót. Az előadás díszlettervezője Ianis Vasilatos. Szerinte Selmeczi muzsikája játékos. „Arra törekszem, hogy az előadás díszlete tökéletesen szolgálja a zeneszerző zenéjében fellelhető dallamosságat. A zene ott kell legyen a díszletben is!” Ianis Vasilatos a két nagyváradi színház látványtervezője.
Az előadás alkotói
Rendező: Novák Eszter. Karmester: Szabó Sipos Máté. Szövegét írta: Béres Attila. Díszlettervező: Ianis Vasilatos. Jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos. Karigazgató: Kulcsár Szabolcs. Szereplők: Kovács István / Sándor Csaba, Laczkó Vass Róbert, Szilágyi János, Wittinger Gertrúd, Antal Lívia, Szabó Levente, Rétyi Zsombor, Peti Tamás Ottó. Az előadás vendégszereplői: Kovács István, Wittinger Gertrúd budapesti operaénekesek és Szabó Sipos Máté karmester.
A Kolozsvári Magyar Opera társulata októberben két bemutatóval – országos- és ősbemutatóval – várta a nagyérdeműt. „A sikeres ősbemutató a világ bármely operaháza számára jelentős, olykor egyenesen rendkívüli esemény” – fogalmazta meg Szép Gyula. A közönség érezte, hogy az opera „igazi csemegével” várta. Derűs vidám, zenei élményekkel gazdagodott. Hosszantartó vastapssal fejezte ki elismerését a rendkívüli előadásért. Csomafáy Ferenc / erdon.ro2017. október 18.
Magyar színházi szemle a Cenk alatt: erdélyi társulatok lépnek fel a hiánypótló brassói fesztiválon
Előzmény nélküli kulturális ünnep előkészületei zajlanak Brassóban: október 26. és 29. között tartják az első magyar színházfesztivált, amelyre változatos előadás-felhozatallal és kísérőrendezvényekkel készülnek a szervezők. Toró Tamás főszervező a Krónikának kifejtette, régóta hiányoznak magyar nyelvű színházi előadások a Cenk alatti város kulturális életéből.
Előzmény nélküli kulturális ünnep előkészületei zajlanak Brassóban: október 26. és 29. között tartják az első magyar színházfesztivált, amelyre változatos előadás-felhozatallal és kísérőrendezvényekkel készülnek a szervezők. A programban Kolozsvárról, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról és Gyergyószentmiklósról érkező előadások szerepelnek. Toró Tamás, a hiánypótló seregszemle kezdeményezője és főszervezője – aki egyébként városi tanácsos és a Brassói Magyar Napok főszervezője is –, a Krónika megkeresésére kifejtette, régóta hiányérzete volt, hogy a Cenk alatti város nem ad otthont rendszeresen magyar nyelvű színházi előadásoknak, ezért teremtették meg a lehetőséget, hogy egy fesztivál keretében lépjenek fel magyar társulatok. „Hajnalban álltunk sorba színházjegyért” „Engem személy szerint mindig is bosszantott, hogy Erdély- és Partium-szerte Brassó az egyedüli nagyváros, ahonnan hiányzik a magyar nyelvű színjátszás. Még Temesváron és Aradon is működik társulat, nálunk viszont hiánycikknek számít a magyar előadás. A város lakosságának 7 százaléka magyar, ami 18 ezer főt tesz ki, a megye lakosságának pedig 8 százaléka magyar, ami 39 ezres lélekszámot jelent. Ilyen körülmények közt indokolt, hogy nálunk is létezzen magyar színházi élet. Úgy vélem, már maga az a tény nagy dolog, hogy a fesztivál keretében számos erdélyi társulat látogat el hozzánk nagyszerű produkciókkal” – fogalmazott az ötletgazda.
Kitért arra is, hogy ’89 előtt rendszeresen turnéztak Brassóban erdélyi társulatok, akkor is volt igény az előadásokra, ez pedig mai napig nem változott.
Emlékszem, annak idején a Kapu utcában hajnalban kellett sorba állnunk színházjegyekért, mert a város magyarsága körében nagyon népszerűek voltak az idelátogató társulatok. Az elmúlt időszakban azonban ritkán volt lehetőségünk itthon megnézni magyar produkciókat, ezért sokan Szentgyörgyre, Udvarhelyre vagy Vásárhelyre utaznak, hogy ne maradjon ki az életükből a színház. Úgy gondoltam, a legjobb lehetőség a színházat visszahozni a városba, ha egy seregszemlét szervezünk. Ugyanakkor reménykedem, hogy előbb-utóbb nálunk is beindul a magyar nyelvű színjátszás” – fejtette ki az ötletgazda.
Hozzátette, a szeptemberben szervezett Brassói Magyar Napok kínálatában azért szerepelt kevesebb színházi produkció, mert akkor már készültek a fesztiválra, amelynek támogatója a Cenk alatti város önkormányzata. A rendezvénysorozat négy napján egy pódium-előadást, egy diákelőadást és négy nagyszínpadi előadást tekinthetnek meg a színházkedvelők.
Az Áprily diákcsapata is fellép a fesztiválon
Toró Tamás kitért arra is, lényegesnek tartották, hogy a helyi Áprily Lajos Gimnázium Grimasz nevű diákszínjátszó csapatát is bevonják a seregszemlébe.
Külön érdekesség, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Roberto Zucco című előadásában, amelyet vendégül látunk, két olyan színész szerepel, aki brassói diákként a Grimasz csapat tagja volt” – mondta a főszervező. Fotópályázatot hirdettek, arra buzdítják a fiatal amatőr fotósokat, hogy dokumentálják a rendezvény eseményeit: zsűri bírálja el az elkészített fényképeket, a legjobbak pedig pénzbeli jutalomban részesülnek.
A négynapos seregszemle helyszíne a Drámai Színház lesz, a programsorozatra Brassó megyei településekről is várnak érdeklődőket. A kínálatban szerepel többek közt kolozsvári produkció: Laczkó Vass Róbert és Incze Gergely Katalin Te pesti srác (falragaszok forradalma, röplapok szabadságharca) című zenés pódium-előadása, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadása, amely Székely Csaba MaRó című darabja alapján készült és magyar és román felirattal követhető. Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)2017. október 18.
Megújul a számos történelmi esemény helyszínéül szolgáló kolozsvári Redut épülete
Restaurálják a számos jelentős történelmi eseménynek otthon adó kolozsvári Redut épületét. A felújítás ideje alatt nem látogatható az ingatlanban székelő Erdélyi Néprajzi Múzeum állandó kiállítása.
Három évig tartó nagyszabású felújítási és állagmegőrzési munkálatok kezdődtek a napokban az Erdélyi Néprajzi Múzeum kolozsvári székhelyén, a beavatkozás idejére nem látogatható a közgyűjtemény. A Redutként emlegetett belvárosi műemlék épület restaurálását a benne székelő kulturális intézményt fenntartó Kolozs Megyei Tanács finanszírozza.
„A kivitelezőnek három év áll a rendelkezésére az épület felújítására. Ebben az évben a munkálatok 16 százalékát, jövőre 58, majd a hátralévő 26 százalékot 2019-ben kell befejezni” – ismertette a beruházás menetét Vákár István, a megyei önkormányzat alelnöke, projektfelelős. Rámutatott, a munkálatok során az Unió (Memorandumului) utcai épület homlokzata és tetőszerkezete újul meg, a projekt költségvetése 800 ezer lej.
Vákár István emlékeztetett, hogy a megyei tanács márciusban fogadta el a felújítást elrendelő tanácsi határozatot. „Örvendünk, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor már a tényleges munkálatok is elkezdődhettek, annak érdekében, hogy megszépüljön az egyik legjelentősebb történelmi műemlékünk” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus.
Alin Tişe tanácselnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkálatok során igyekeznek a legkorszerűbb műszaki és minőségi elvárásoknak megfelelni, így biztosítva az optimális feltételeket a közgyűjtemény számára.
A beavatkozás szükségességére egy tavalyi műszaki felmérés mutatott rá, a felújítás befejeztével belső munkálatokra – szigetelés, padlócsere stb. -, illetve az udvar rendbetételére is sor kerül, ígérte. A felújítás idejére az állandó kiállítás zárva tart, holnapján az intézmény vezetősége a Törökvágásnál található skanzenbe, a Romulus Vuia Néprajzi Parkba hívja látogatóit, mely szerda-vasárnap 10 és 18 óra között tart nyitva.
A Redut Kolozsvár egyik legjelentősebb műemlék épülete, nevét a 19. században kapta, ez a francia vigadó, táncterem jelentésű redoute-ból származik. A reprezentatív nagyterem ugyanis a városi elit báljainak legrangosabb színhelye volt. Ma is látható homlokzata 1798-ra, egy átépítés után készült el, a téli mulatságokra szánt „Redoute-szála” 1808-ban lett kész.
A díszes, két emelet magasságú karzatos bálterem akár ezer befogadására is alkalmas volt, számos történelmi és kulturális esemény színhelyeként szolgált. 1848. május 30-án itt mondták ki Magyarország és Erdély egyesítését, de 1894 májusában itt zajlott az erdélyi románság politikai vezetői ellen indított Memorandum-per.
Országgyűlési helyszín is volt, de 1859-ben itt tartotta alakuló ülését az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd 1885-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. 1846 novemberében és 1879 márciusában Liszt Ferenc koncertjére került sor az épületben, mely 1874-ben Szathmáry Papp Károly festménykiállításának adott otthont. 1897 januárjában a Lumière-fívérek találmányát, a „kinematográfot” mutatták be a teremben.
1925-ben a városi tanács kiadta a hadseregnek, mely tiszti kaszinót létesített benne. 1958-tól az Erdélyi Néprajzi Múzeum több mint 50 ezer darabos gyűjteményének ad otthont. Az épület ismertetőjegye a tetőzetre épített kis torony. Itt helyezték el az 1843-ban lebontott Monostori-kapu óráját, mely korábban a Szent Mihály-templom lélekharangja volt. A kincses város legrégebbi óráját 65 év hallgatás után 2015-ben hozták ismét működésbe. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)2017. október 18.
Szőcs Géza a Krónikának: vannak belső ellenfelei az autonómiának
Az erdélyi magyar politikában vannak ellenségei az önrendelkezés gondolatának, velük biztosan nem lehet közös platformra kerülni – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szőcs Géza magyarországi kormánybiztos, erdélyi származású költő. Az RMDSZ 25 évvel ezelőtti főtitkára szerint az erdélyi magyar politikai alakulatokat csak egy ideig-óráig tartó koalíció hozhatja össze.
– A kolozsvári nyilatkozat 25. évfordulója alkalmából tartott kolozsvári konferencián beszédében úgy fogalmazott, az autonómianyilatkozat a közösség nagy ideáljainak a megfogalmazását jelentette, azóta megtörtént az ideák aprópénzre váltása, a közösségi ideálok felélése, és ebben nagy felelőssége van az RMDSZ-nek. Lát arra esélyt, hogy az erdélyi magyar érdekképviselet egységesen lépjen fel önrendelkezési jogának biztosítása érdekében, mint ahogy arra 1992-ben felesküdtek a szövetség akkori vezetői?
– Nem tudom ma azt mondani, hogy erre van reális esély. Mindenféle oknál fogva az önrendelkezés gondolatának olyan ellenfelei, sőt ellenségei vannak az erdélyi magyar politikai világban politikusaink között, akikről én biztosra veszem, hogy nem lesz lehetséges velük egy platformra kerülni. Arról is beszélni kell, hogy létezik egy egységmítosz, amelynek, bevallom, én is sokáig rabja voltam.
Én is azt hittem, hogy egységben az erő, és kötelező, hogy egyformán gondolkodjanak, legalábbis egyformán beszéljenek azok, akik a közösségi érdekeket képviselik és megjelenítik. Az érdekek sokfélék, és nyilván néhány alapvető érték mentén jó, ha minél többen egyetértünk. Gondoljunk bele, az erdélyi magyarság nagyságrendileg majdnem azonos mondjuk Szlovénia lakosságával, de hozhatnánk más példákat is. Ott sincs egypártrendszer, a szlovén nemzeten belüli érdekeket is külön-külön pártok jelenítik meg. Ilyen értelemben szerintem nem ördögtől való, ha Erdélyben több magyar párt működik.
Szőcs Géza szerint aprópénzre váltották az autonómiaigény ideáját Az erdélyi magyarság elszabotált autonómiaigénye volt a témája az igényt először kinyilvánító Kolozsvári Nyilatkozat 25. évfordulója alkalmából tartott pénteki kolozsvári konferenciának.
– A széttartás abban is megnyilvánul, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kidolgozta saját autonómiastatútumát, melyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogat, míg az RMDSZ készített egy másik tervezetet a Magyar Polgári Párttal (MPP) közösen. Utóbbi továbbra sem került a parlament elé.
– A probléma akkor kezdődik, ha a politikai alakulatok nem tudnak az alapvető dolgokban megegyezni. Abban, hogy mi az, amit föltétlenül közösen kell képviselni mind a saját választótáboruk, mind a többség, mind a külvilág felé. Ami az összefogást illeti, én azt nem tartom lehetetlennek, hogy valamilyen formában, ideig-óráig tartó koalíció – legyen ez választási együttműködés vagy valamilyen politikai térben álló közös megmozdulás – összehozhatja az amúgy széttartó és nem föltétlenül egészségtelenül széttartó politikai erőket.
Problémát jelent, hogy nem látom azt a politikai erőt, amely kézben tudja tartani az erdélyi magyar közösség sorsát még olyan feltételezett helyzetben sem, ha mondjuk Erdély kivívja az önállóságát a történelem ki nem számítható játékai folytán.
Nem vagyok abban biztos, hogy ezek a politikusok jobb gazdái lennének az erdélyi magyar közösségnek, mint amilyen mondjuk egy román politikus lenne.
Az önrendelkezéshez vezető út tele van csapdákkal. Semmi nem fehér és fekete, semmire nem lehet azt mondani, hogy igen vagy nem, ez ennél sokkal bonyolultabb kérdéskör.
– Mennyire befolyásolja az erdélyi magyarság önrendelkezési törekvéseit az elhúzódó katalán konfliktus? A függetlenségi törekvést az Európai Unió elöljárói sem nézték jó szemmel.
– Erre akkor tudunk majd válaszolni, amikor tudni fogjuk azt a választ, amit a spanyolok és katalánok sem ismernek még: hogy mi lesz ennek a vége. Összetett, bonyolult kérdés ez, hiszen minden önrendelkezésre törekvő nemzeti közösség helyzete más és más, különbözik a történelmi háttér, a kontextus, különböznek az eszközök, mások az erőviszonyok, másképp zajlanak a párbeszédek.
– Az EMNT által szervezett konferencián elhangzott beszédében rendkívül fontosnak nevezte, hogy elkészüljön egy, az elmúlt 27 év erdélyi magyar politikai, közéleti történéseit összefoglaló, hiánypótló dokumentum. Miért tartja ezt időszerűnek?
– Réges-rég ideje volna, hogy egy ilyen politikatörténeti dokumentum összeálljon, hiszen mulasztásos kötelességszegésben vagyunk.
Ez vonatkozik mindenkire, akit foglalkoztat a kollektív emlékezet feltöltése ismeretekkel, mint feladat és kötelesség. Ennek vannak objektív és szubjektív összetevői.
Az objektív összetevője az, hogy mindenkinek ismernie kell a maga múltját, ismernie kell azokat a stációkat, amelyeken keresztül vezetett annak a közösségnek az útja, amelyhez tartozik. Ez egy elemi kíváncsiság: a világ minden pontján fontos az átfogó történelmi narratívák kidolgozása, a tudás megszerzése a felmenőinkről, a honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk hármas kérdés értelmezhetővé tétele. Fontos, hogy észben tartsuk a közösség számára fontos ismereteket.
Ennek az ügynek a szubjektív része arra vonatkozik, hogy az elvont kíváncsiságon túl az értelmét keressük ennek az egésznek. Az értelme az, hogy ily módon a velünk kapcsolatos történelmi ferdítéseket, manipulációkat, hazugságokat tudjuk kezelni, ha kell, cáfolni, hogy ne váljunk kiszolgáltatottá a diverziókkal, a bizonyos szándékokat megjelenítő hamis retorikákkal szemben. Úgy gondolom, hogy mind tudományos, mind közéleti-politikai szempontból tartozunk a közösségünknek egy ilyen dokumentummal. Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)