udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1461
találat
lapozás: 1-30 ... 1291-1320 | 1321-1350 | 1351-1380 ... 1441-1461
Névmutató:
Tamás Sándor
2017. január 27.
Dan Tanasă: „Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek”
Azt állítja, nem a titkosszolgálatok és nem a román ortodox egyház fizeti, az autonómiát Románia ellenségének tekinti, a helyi román vezetőket pedig „szolgának” tartja Dan Tanasă. A magyar szimbólumok használata miatt perek sorozatát indító sepsiszentgyörgyi bloggert a Maszol arról kérdezte, hogy miként látja a székelyföldi magyar-román együttélést, a szimbólum- és nyelvhasználatot, valamint az autonómia kérdését. Az exkluzív interjú a székelyföldi román közösség hangadóit megszólító cikksorozatunk első része.
Az alábbi interjú a választások előtt készült. Közlését azért halasztottuk el, mert időközben kiderült, hogy Dan Tanasă a Szövetségünk Románia nevű párt színeiben parlamenti mandátumra pályázik. Az interjú első kérdését utólag tettük fel a sepsiszentgyörgyi bloggernek. Cikksorozatunk következő részében a székelyföldi román közösség más hangadóit szólaltatjuk meg, majd a nyilatkozataikra reagáltatunk magyar politikusokat is.
- Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester korábban kijelentette, Dan Tanasă nem mert Székelyföldön indulni a parlamenti választásokon, inkább Bukarestbe "menekült". A választási eredmények (a Szövetségünk Románia nem jutott mandátumhoz - szerk. megj.) ismeretében nem gondolja úgy, hogy már csak stratégiai szempontból is inkább Hargita vagy Kovászna megyében kellett volna indulnia, ahol jobban ismeri tevékenységét a román közösség?
- Átbeszéltem ezt a kérdést a Szövetségünk Románia vezetőivel, és úgy határoztunk, hogy jobb eséllyel indulok Bukarestben. Az volt a fontos, hogy a székelyföldi román közösség egyetlen hiteles hangjaként mandátumhoz jussak. Ismertségem rég túllépte Hargita és Kovászna megye határait. A magyar közösség vezetőitől eltérően, akik a soviniszta diskurzusra alapozták a szavazatszerzésüket, én nem akarok semmit sem bizonyítani, és nincs is szükségem erre. Bebizonyítottam, hogy az elmúlt nyolc évben csak a törvények betartásán őrködtem, és ezt teszem majd a továbbiakban, a parlamenten kívülről is. Antal Árpád, Tamás Sándor vagy Kelemen Hunor azonnal eltűnnének a közételből, ha nem lennének RMDSZ-tagok vagy nem töltenének be köztisztséget. Ez velem nem történhet meg. Ami pedig a székelyföldi román közösséget illeti, figyelje meg, hogy kiket támadnak az RMDSZ vezetői és a magyar sajtó egy része a gyűlölködő románellenes propagandájukkal: Dan Tanasát és Ioan Lăcătușut, korábban pedig Maria Peligradot és Rodica Pârvant. Ők a román közösség vezetői. Ők azok, akik nyilvánosan hangot adnak a közösséget ért sérelmeknek.
- Székelyföld multietnikus térség, de az itt élő közösségek között nem létezik folyamatos, „intézményes”párbeszéd. Miközben magyarok és románok között van együttműködés a kultúra révén, a zenében, színházban, illetve a sportban, vannak közös ifjúsági projektek, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Egyesek nyilatkozatai miatt a kívülállók úgy érzékelhetik, hogy konfliktus van a térségben magyarok és románok között. Mivel magyarázza az intézményes párbeszéd hiányát: nincs rá akarat, vagy nincsenek partnerek?
- Nyilvánvaló, hogy a két közösség között nincs párbeszéd, ami sajnálatos, mivel ugyanitt élünk, és ahelyett, hogy mindkét közösség egy irányba húzna, egyik azt mondja hejsz, a másik, hogy csá. Kovászna megyében 23 százalékos a román közösség, de sajnos nem vonják be a megye fejlesztését illető fontos döntésekbe. Nagyon őszinte leszek: azt érzem, hogy a magyar elit folyamatosan fricskázza a román közösséget, majd felrója neki, hogy nem vesz részt közös dolgokban. Nyilvánvaló, hogy két teljesen különböző meglátásnak kellene találkoznia: egyrészt létezik egy hatalmi pozíció, amelyben a magyar közösség mindent irányít adminisztratív és politikai szinten, másrészt van a román közösség, amely elszigetelődött. Úgy értékelem, hogy a párbeszédet annak a félnek kellene kezdeményeznie, amely hatalmi pozícióban van. Az elmúlt években a román közösség részéről több felhívás is megfogalmazódott a párbeszéd szükségességéről, de nyilvánvaló, hogy vannak témák, amikről tudunk tárgyalni, és van, amiről nem vagyunk hajlandóak beszélni. Például nem tárgyalunk az autonómia kérdéséről, de beszélhetnénk a sport, ifjúság, kultúra témákról.
„A román vezetők szolgaként viselkednek”
- Kik lehetnek a román közösség részéről azok a reprezentatív partnerek, akik egy asztalhoz ülhetnek a magyar közösség választott vezetőivel?
- Itt valóban van egy probléma, mert a magyar közösség megválasztott képviselői valódi vezetők, míg a román közösség választott képviselői szolgaként viselkednek.
- Ezt fejtse ki bővebben. Mit ért az alatt, hogy a választott román vezetők szolgaként viselkednek?
- Szolgák, mert nem képviselik a román közösség érdekeit. Szolgák, mert amikor valami miatt fel kellene szólalni, ezt nem teszik meg, nem viselkednek vezetőként. Süketek és némák, nem kommunikálnak a közösségükkel, nem fogalmaznak meg üzeneteket, nem tudnak tömegeket összegyűjteni. Nyilvánvaló, hogy a román közösség valódi vezetői a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumában vannak, csakhogy ők nem választottak, ezért a magyar közösség nem tekint rájuk vezetőként. Egyértelmű a válaszom: a magyar közösség vezetői keressék a Románok Civil Fórumát, és az eldönti, hogy kivel, hol és milyen témákról lehet párbeszédet folytatni.
- Meglátásom szerint a párbeszédet az is akadályozza, hogy nem két fél van – magyarok és románok – hanem annál több: mérsékeltek és radikálisak, fiatalok és idősek, hívők és nem hívők …
- Ez így van, csak az a különbség, hogy a magyar közösségben többé-kevésbé mindenki ugyanannál az asztalnál ül. Az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI) a megyei tanács finanszírozza, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) legelöl vonul március 15-én, az MPP bejutó helyet kap az RMDSZ parlamenti jelöltlistáin, mindenki ugyanaz a cél fele húz: az autonómiáért. Nálunk románoknál van tíz ember húsz féle hiúsággal, ezért nincs együttműködés köztünk.
- Ez a román közösség problémája, hogy nincsenek olyan vezetők, akik reprezentatívak és akiket elfogad az egész közösség?
- Így van, ez a problémánk, mert egy román ember, aki magyar cégtulajdonosná, vagy olyan közintézménynél dolgozik, ahol magyar az igazgató, soha nem fogja felvállalni a nyilvánosságot, mert létezik egy félelem, hogy a magyar munkaadója meglátja és elbocsátja.
- Van tudomása ilyen esetekről?
- Nem tudok ilyen konkrét esetekről, de mi így érzékeljük, ezt beszéljük egymás között. És mivel kis közösség vagyunk, nincs vezetőnk, olyanok vagyunk, mint a juhcsorda, amelyet nincs ki irányítson. Szükségünk van egy olyan vezetőre, akit a teljes közösség, a civil szervezetek és politikai pártok is elfogadnak, és aki valódi vezetőként viselkedik.
- Zavarja, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt?
- Azért tekintették partnernek Mădălin Guruianut, mert kiszolgálta a magyar politikai és civil elit érdekeit. Mădălin kényelmes volt Antal Árpád és Tamás Sándor számára, de nem láttuk őt a románok érdekeit védelmezni. Ezért nem hívnak tárgyalásra engem, Ioan Lăcătusut vagy Maria Peligradot. Szerintem egyetlen oka van annak, hogy a magyar vezetők nem állnak szóba a román közösség képviselőivel: a sovinizmus. A román közösség ittlétéről egyáltalán nem vesznek tudomást, úgy írták ennek a térségnek a történelmét, hogy abban nem szerepel a román közösség, és a forradalom után sem vettek rólunk tudomást. Hiányzunk a rendezvényekről, például a Szent György Napokról, nem kaphatunk alpolgármesteri tisztséget, mert a magyar vezetők egyszerűen nem vesznek tudomást létezésünkről.
„… a románok is szeretnének szurkolni”
- Miért gondolja azt, hogy bármit tesz a magyar közösség, azt nem önmagáért, hanem a románok ellen teszi?
- Azért, mert ezt az üzenetet közvetítik, például azáltal, hogy valaki Sepsiszentgyörgy polgármestereként a főtéren szervez adventi ünnepséget, katolikusoknak és protestánsoknak, de ugyanez a polgármester nem szervez karácsonyi ünnepséget a többségében ortodox vallású románok számára. A magyar közösség úgy érezheti, hogy az általa megválasztott vezető mindent megtesz érte, holott a polgármesternek mindenkit kellene képviselnie. Az adventi ünnepség csak egy példa volt. Hogy tudok én reagálni egy ilyen esetre, azon túl, hogy felhívom a polgármester figyelmét, hogy ez románellenes, sovén cselekedet. Ha egy közösségben csak öt másféle ember van, és polgármesterként azt tartom magamról, hogy nem vagyok sovén, nem diszkriminálom, nem utálom a másokat, akkor megszólítom őket is.
- Meglátása szerint melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene?
- Munkahelyek, életszínvonal emelkedése, közép- és hosszútávú tervek a térség gazdasági fejlesztése érdekében. Számomra elfogadhatatlan, hogy Albert Álmos – Isten nyugosztalja – azt mondja, hogy nem akarunk befektetőket, mert akkor jönnek ide emberek, akik zavarnak. Nem hiszem el, hogy a magyarok nem akarnak többet maguknak: egy parfümöt, nem akarnak vendéglőbe járni vagy Maldive szigeteken nyaralni. Nem hiszem, hogy a magyarok ezer lejes fizetésekért akarnak dolgozni. És természetesen mindezek után működjünk együtt más területeken is, például a sportban. Most viszont zavar az, hogy a város kosárlabda csapata (szerk. megj: Sepsi SIC) azt kommunikálja magáról, hogy a magyar közösség csapata. Nem róhatod fel a románoknak, hogy nem mennek szurkolni, tapsolni és énekelni a Sepsinek.
- Téved, hiszen a Sepsi SIC mérkőzéseire nagyon sok román ember is eljár, és mindenki együtt szurkol.
- Nézze, én kommunikáció szakon végeztem, és odafigyelek a nyilvános üzenetekre. Azt látom, hogy a csapat színei, üzenetei, a kommunikációjuk nyelve arról szól, hogy ez a csapat a magyar közösségé. Ugyanez történik Csíkszeredában is a hokicsapattal. Igazságtalan, mert a románok is szeretnének szurkolni és érezni ezt a fajta helyi büszkeséget. Lehet, hogy románok is kijárnak a meccsekre, de ők nem érzik igazán magukénak a csapatot.
„Tamás Sándorról vagy Antal Árpádról a fasizmus jut eszembe”
- Beszéljünk a magyar közösség projektjeiről, igényeiről. A magyar közösség képviselői több ízben felhívták a figyelmet, hogy nem teljesültek maradéktalanul az 1918-as gyulafehérvári kiáltványba foglalt ígéretek, így a „teljes nemzeti szabadság”, vagy az, hogy „minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással” és a „magyarság önrendelkezési jogáról” szóló ígéretek.
- Ez történelem, ezért én történészekre bíznám, hogy elemezzék és értelmezzék. Azt azonban veszélyesnek tartom, hogy a magyar közösség vezetői sok esetben összekeverik a dolgokat, és olyan fogalmakat használnak, amelyek értelmezése történészek dolga lenne. Én ugyanakkor nem értem, pontosan mi nem teljesül abból, amit 1918-ban ígértek. Kértem Antal Árpádot és Tamás Sándort, magyarázzák el pontosan, mi nem teljesült, különben csak szlogenek és propaganda szintjén hivatkoznak a gyulafehérvári kiáltványra, annak érdekében, hogy a magyar választók mindig frusztráltak legyenek, mivel valami meg volt ígérve nekik és nem kapták meg. Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek. Megértem a magyarok frusztráltságát, és azt is, hogy a felnőttek megtanítják gyerekeiknek a történelmet, de nem tartom helyesnek, hogy a teljes közösséget a revizionizmus szellemében neveljék, mert ezáltal antagonista álláspontra helyezkedsz a másik közösséggel. Aki ma azt mondja, „Vesszen Trianon”, velem szemben helyezkedik el, hiszen Romániának mást jelentett a trianoni békeszerződés. Megértem a magyarok Trianon-traumáját, de egy dolog a magánvélemény, és más az, hogy a választott magyar vezetők, Tamás Sándor és Antal Árpád a román állam hivatalnokai, a román államtól kapják fizetésüket, ezért amellett, hogy a közösségük érdekeit szolgálják, tiszteletbe kell tartaniuk a romániai törvényeket, az alkotmányt. Ha pedig meggyőződéseik Románia és trianoni békeszerződés ellenesek, akkor mondjanak le köztisztségeikről, és tevékenykedjenek a civil vagy politikai szférában.
- Egészen pontosan mit ró fel a két önkormányzati vezetőnek? Mire alapozza, hogy nem tartják be a romániai törvényeket vagy nem tisztelik az ország alkotmányát?
- Amikor Tamás Sándor vagy Antal Árpád kinyitja a száját, nem tudom miért, de nekem mindig egy valami jut eszembe: a fasizmus. Ez a két személy a megvetést, utálatot, sovinizmust promoválja. Antal Árpád pedig egyetlen épelméjű ember számára se lehet partner a párbeszédre, miután azt az aberrált nyilatkozatot tette Koszovó kapcsán – erről van hangfelvétel is –, hogy jön a magyar fiatalság új-hulláma, s ha Románia nem ad autonómiát Kovászna és Hargita megyének, a románok a koszovói szerbek sorsára jutnak. Én szerettem volna, ha lett volna valaki a magyar közösségben, aki feláll, és azt mondja: Antal Árpád, kretén vagy, hogy mondhatsz ilyeneket? De ez nem történt meg. Ezek után miként vádolhatod a románokat, hogy nem akarnak szóba állni? Ráadásul folyamatosan újraválasztják polgármesternek. Olyan ez, mintha indítanék egy pékséget, és abban csak fehér kenyeret árusítanék. Az emberek ugyan vásárolnak, de az csak fehér kenyér, nincs más a kínálaton.
- Ha már a kenyeret említette: a román közbeszédben folyamatosan jelen van, hogy „Székelyföldön nem szolgálnak ki, ha románul kérsz kenyeret”. Tud olyanról, aki szembesült ilyen helyzettel?
- Lehet, hogy előfordult ilyen, de természetesen butaság, hiszen ha nem szolgálnak ki, elmész máshová. Ez egy olyan klisé, amely kárt okoz nem csak nekünk, románoknak, hanem az egész térségnek is.
„Túlzottan pozitívan diszkriminálják a magyarokat”
- A román vezetők azt mondják, Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában. Egyesek szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek. Van olyan megszerzett jog, amelyet túlzónak tart és megvonna a magyar közösségtől?
- Nevetséges hivatkozás Románia kisebbségi modelljéről és európai standardokról beszélni. Úgy gondolom Romániának nagyon jó törvénykezése van a kisebbségekre vonatkozóan, de nem értem mire gondolnak, amikor azt mondják: betartjuk az európai standardokat. Melyek ezek az európai standardok, és ki határozta meg azokat? Németország vagy Franciaország, ahol nincsenek kisebbségek? Görögország vagy Bulgária, amelyeknek területén vannak nemzeti kisebbségek, de nem ismerik el őket? Ha más országokban is olyan törvények vonatkoznának a kisebbségekre, mint Romániában, akkor Európa sokkal biztonságosabb lenne. Most nem gondolom azt, hogy Romániában a kisebbségeknek többletjogaik vannak, amiket meg kellene vonni tőlük. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a magyar közösséget megillető jogok túlzott pozitív diszkriminációt jelentenek és vannak törvénycikkelyek, amelyeket túlzónak tartok. Például az oktatási törvényben az áll, hogy azokban a tanintézményekben, amelyekben léteznek kisebbségi osztályok is, egyik igazgatónak ismernie kell az adott kisebbség nyelvét, ez legtöbb esetben a magyart jelenti. Ez alapján azt tartanám igazságosnak, hogy Sepsiszentgyörgyön, ahol 15 ezer román él, legyen egy román alpolgármester, vagy a megyei tanácsnál egy román alelnök. Azt is aberrációnak tartom, hogy az önkormányzatokban a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon, 75 százalékban magyaroknak és 25 százalékban románoknak osztják el.
- Nem gondolja, hogy ez a módszer éppen az önrendelkezés, az autonómia egyik megnyilvánulása, hiszen a háromszéki önkormányzat a román lakosság arányának megfelelő összeg szétosztását a román tanácstagokra bízza?
- Ezt diszkriminációnak nevezik, mert a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon osztják szét, nem pedig a projektek életképessége alapján. Ahelyett, hogy a kisebb számú, magára hagyott román közösséget támogatnák nagyobb összegekkel, az erősebb magyar közösség kap több pénzt. Ugyanakkor hiányolom a valós multikulturális projekteket.
„Nem a titkosszolgálatok fizetnek engem”
- Értesüléseink szerint az ön tevékenységét a Dan Voiculescu Alapítvány támogatja …
- Nem, ez nem igaz. Aki bizonyítékük nélkül ilyent állít, az hazudik.
- Ön rendkívül hangos és aktív képviselője a Székelyföldi román közösségnek. Mi motiválja önt a blog írására illetve a sorozatos feljelentésekre, a pereskedésre? Tudja, hogy „hivatásos feljelentőnek” nevezik?
- Tudom azt, hogy a magyar sajtóban és közösségi médiában szélsőségesnek, magyar-evőnek, magyarellenesnek neveznek. Nem vagyok magyarellenes, hanem a szélsőségesek ellen cselekedek, ha azok nem tartják be a törvényeket, ha rágalmazzák az országomat és nemzeti szimbólumaimat. Ha mindazt, amit teszek, a magyar közösségért tenném, már kitüntetést kaptam volna Magyarország államfőjétől, de mivel munkámat a román közösségért teszem, szélsőségesnek neveznek. Tudja, miért vagyok én nagyon veszélyes? Mert a törvény alapján dolgozom. Azért zavarom a magyar elitet, mert amit én teszek, rámutat, hogy milyen igazságtalanok és barátságtalanok. Nem igaz, amit mondanak rólam, hogy a titkosszolgálatok vagy a román ortodox egyház fizetne engem, ennek nincs semmi valóságalapja.
- Magyarázza meg, miként dolgozik, hogyan képes felfedezni akár a legeldugottabb székelyföldi faluban is az ön által törvénytelennek vélt ügyeket?
- Attól tartok, ezt nem tudom megosztani önnel, ez olyan kulisszatitok, amit nem árulhatok el. Meglátom és cselekszem, ilyen egyszerű. Nem tudok mindenhol jelen lenni, de elképzelheti, hogy ennyi év után vannak emberek, akik meglátnak valamit, lefotózzák, elküldik nekem, és én ez alapján elindítom a pert. Egy dolgot meg kellene érteniük: nem Dan Tanasă jelenti a problémát, hanem azok, akik olyan helyzeteket teremtenek, amelyek miatt nekem cselekednem kell. Ha nem tetszenek a meglévő törvények, van politikai képviseletük, és változtassák meg a jogszabályokat a parlamentben. Azt elmondhatom, hogy az általam indított pereket 90 százalékban megnyerem, a többit vagy formai hibákból vesztettem el, vagy pedig azért, mert nem küldtem el időben egy dokumentumot, esetleg nem fizettem be időben egy illetéket.
- Érzésem szerint válogatás, mérlegelés nélkül indít pereket minden ellen, ami magyar. Például mit kifogásol azon, hogy egy több mint száz éves műemlék épületen magyar felirat található. Legutóbb a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium homlokzatán lévő történelmi magyar feliratot kifogásolta, de pereket indított az önkormányzatok műemlék épületein lévő feliratok miatt is.
- Meg kell érteni: ezekben az ügyekben nem Dan Tanasă dönt, hanem a román igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatás pedig a törvények alapján dönt arról, hogy milyen feliratot kell eltávolítani, esetleg megtartani. Ami a műemlék épületek feliratait illeti, azt mondhatom, hogy a román államnak az egész ország területén érvényesítenie kell szuverenitását. Szerintem a műemlék épületeken is tükröződnie kell a jelenkori valóságnak, így az épület homlokzatán a Székely Mikó Kollégium felirat fölé ki kellene helyezni a román nyelvű Colegiul Székely Mikó feliratot. Egyébként mi van akkor, hogy holnap felébrednek egyes náci szimpatizánsok és azt mondják, hogy egy műemlék épületen régen rajta volt a horogkereszt, azt újra láthatóvá kellene tenni.
- Kérem, ne hasonlítsa a Székely Mikó Kollégium feliratot a horogkereszthez!
- Nem, nem, Isten őrizzen, nem hasonlítom össze a horogkeresztet a Székely Mikóval, én elvekről beszélek, arról, hogy tiszteletben kell tartani az állam hivatalos nyelvét. Az ingatlan valóban egy olyan történelmi időben épült, amikor még más volt a hivatalos nyelv. Én most azt szeretném, hogy megmaradjon a magyar felirat, de kerüljön fel az ország hivatalos nyelve is, amely már nem ugyanaz, mint ami az Osztrák-Magyar Monarchia idején volt. Tiszteletben tartom a magyar közösség jogát, hogy ott ahol 20 százaléknyian vannak, legyenek köztéri feliratok magyarul, de azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják az ország hivatalos nyelvét.
„Az autonómia a román állam ellensége”
- Romániában a gyakorlatban nem mindig érvényesülnek egyes törvény által biztosított jogok. Például az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket. Másrészt a magyar közösség kéri a magyar nyelv használatának, köztéri feliratok, nemzeti és helyi szimbólumok használatának rendezését. Van olyan igény, amit ön elfogadhatónak tart, jog, amit megadna a magyaroknak?
- Ismerem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájáról szóló kifogásokat, csakhogy az RMDSZ szándékosan elfelejti azt a cikkelyt, amely szerint: a kisebbségi nyelvek védelme nem mehet az ország hivatalos nyelvének hátrányára. Például egy köztéri feliraton nem lehet egy kisebbségi nyelvet a román nyelv fölött megjeleníteni. Nem értek egyet azzal, hogy a magyar nyelv váljon hivatalos nyelvé. Szerintem a jelenlegi törvénykezés megfelelő ahhoz, hogy a magyar közösség megőrizze identitását. A magyar nyelv pedig mindenhol használatos, például a sepsiszentgyörgyi tanács ülései magyar nyelven zajlanak. Ami a székely zászlót illeti: világos, hogy azt nem szabad kitűzni a közintézményekre, de nem mondja senki, hogy a székely és magyar zászlót ne használják a különböző rendezvényeken, eseményeken. Tegyük fel, engedélyezik, hogy a székely zászlót ki lehessen tűzni a polgármesteri hivatalra, és holnap felébred az Országos Juhtenyésztők Egyesülete, és ki szeretné tűzni a kengurut ábrázoló zászlaját, mert ha nem, diszkriminálva érzi magát. Ne keverjék a dolgokat, mert a polgármesteri hivatal és a megyei tanács nem csak a magyar közösségé, azok nem pártszékházak.
- A magyar közösség kettős mércére panaszkodik, hiszen Gura Humorului-ban katonai tiszteletadással húzták fel Bukovina zászlaját, de a székely zászlót nem lehet köztéren felhúzni. Ugyanígy Victor Ponta volt kormányfő Moldova regionális zászlójával a kezében fotózkodott. Ezzel szemben óriási botrány övezte, hogy az amerikai nagykövetet a székely zászlóval fényképezték le. Mi a különbség ezek között?
- Az a különbség, hogy Moldova zászlaját nem tűzték ki közintézményekre, azokat ünnepségeken, bulikban használják. Mutassanak egyetlen olyan fotót, amikor Moldova zászlója közintézményre van kitűzve, és én azonnal beperelem azt a közintézményt vagy polgármesteri hivatalt.
- A magyar közösség fontos projektje az autonómia. Tanulmányozta az erről szóló tervezetet?
- Nem olvastam az autonómia-tervezetet, de a románok civil fóruma készített egy átfogó elemzést, és azt olvastam. Meglátásom szerint az autonómia az első lépés Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása irányába. Ezt természetesen tagadják, de azt látjuk, hogy a 90-es években volt a kulturális autonómia, akkor a magyar közösség vezetői közül senki nem mondta, hogy valójában területi autonómiát szeretnének. Szerintem ez az autonómia hangoztatása arra szolgál, hogy bolondítsa az embereket. Én ebben a témában nem vagyok hajlandó szóba állni senkivel. Ha legkisebb mértékben is hinnék abban, hogy az autonómia hasznos lenne a románok számára, hajlandó lennék támogatni, de nem így látom. Márpedig ha nem találnak partnert a románok között, az autonómia nem fog megvalósulni. Nekünk ennek kapcsán egyetlen elvünk van: nem lesz autonómia! Azt is látom, hogy agresszív propaganda indult az interneten a transzszilvanizmus mellett. Oda jutottunk, hogy saját románjaim szidnak, és azt mondják: ha nem akarom Erdély autonómiáját, azt jelenti, hogy azokkal a bukarestiekkel tartok, akik ellopják pénzünket. Ugyanakkor megjelent a bánáti autonómia igénye is. Ezek mind olyan erőteljes vonulatok, amelyek az ország szétdarabolását szeretnék elérni. Én nem tehetek más, mint ezen irányzatok ellen harcolni. Számomra mindegy, hogy Erdély, Bánát, Moldova vagy Dobrudzsa autonómiája, ez mind a román állam ellensége. Mindegy, hogy Erdély több pénzt fizet be a közös kasszába, mint mások: mind egy helyben, együtt kell maradnunk. Én most azt mondom: hagyjuk meg a jelenlegi formájában Romániát még 400 évig, és azután talán beszélhetünk az autonómiáról, zászlókról, s egyebekről. Mindaddig hagyjuk még érni ezt az országot.
Kovács Zsolt
maszol.ro2017. január 27.
Zászlóháború újratöltve
„Bukovinában lehet, mert az egy romániai tartomány”
Nem kevesebbet állítottak a megyei tanács tegnapi soros ülésén a román tanácsosok, mint azt, hogy Gura Humoruluiban azért lehet felvonni Bukovina zászlóját, mert az egy romániai tartomány.
Újratöltötték a zászlóvitát a megyei tanács tegnapi rendes ülésén. A napirenden szerepelt ugyanis a Magyar Polgári Párt egy határozattervezete, amely arról szólt, hogy a tanács fogadja el azt az öt zászlót, a székelyt, a magyart, a németet, az izraelit és az amerikait, amelyeket Kulcsár-Terza József adományozott a testületnek. A román tanácstagok egymás szavába vágva magyarázták, hogy az nem lesz jó, mert mi lesz, ha „számon kéri valaki”, és miért pont ezek, és miért nem mások, vagy miért nem az Európai Unió összes zászlója, és így tovább.
Tamás Sándor, aki ugyan „nem akart Kulcsár-Terza ügyvédje lenni” felemlegette, hogy mivel indokolta az adományozó a döntését, és hogy egyébként máshol, például Gura Humoruluiban, katonai tiszteletadás mellett, egyházi és közméltóságok jelenlétében fel lehet húzni Bukovina zászlóját, Neamţi várára is ki lehet tűzni Moldva lobogóját, ám mi, ezt nem tehetjük meg a székely zászlóval.
„Ez azért van, mert Bukovina egy romániai régió” – vágta rá Florentina Teacă szociáldemokrata tanácsos. Tamás Sándor csak a fejét kapkodta. „Mert Háromszék hol lenne? Eddig ugyanis abban a tévhitben voltam, hogy ez is Románia része” – mondta a tanácselnök.
Mielőtt a román tanácstagok újabb magas labdákat adtak volna fel a tanácselnöknek, Sabin Calinic megpróbálta normálisabb kerékvágásba terelni a vitát. Indítványozta, hogy most ne döntsenek a székely zászlóról, amelyen szerinte „a magyar királyi címer egyszerűsített változata van”, hanem halasszák el, és készítsenek elő egy új tervezetet, amellyel az unió összes zászlóját kitűzik, de a testület elutasította a kezdeményezést, és öt ellenszavazat és egy tartózkodás mellett elfogadta a határozattervezetet.
E. A.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. január 27.
Újabb zászlóvita a megyeházán
Kovászna Megye Tanácsának tegnapi soros ülésén vitába torkollott annak a határozattervezetnek a megtárgyalása, mely öt zászlót tartalmazó adomány elfogadásáról szólt. A zászlókat Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő még a választások előtt, megyeitanács-tagként adományozta a megyeházának.
Kulcsár-Terza József a novemberi soros ülésen adományozott öt zászlót a megyeházának a tanácsteremben való kiállításra, minekutána korábbi adományát, a székely zászlót a prefektus keresete nyomán a román igazságszolgáltatás alapfokon törvénytelennek ítélte. A Magyar Polgári Párt tanácsosa az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Izrael, Magyarország és Székelyföld zászlaját helyezte el egy szintén általa hozott állványon. Elmondta, Románia legfontosabb stratégiai partnerének számító, az etnikai sokszínűséget és a jogegyenlőséget értéknek tekintő Egyesült Államok iránti elismerés és bizalom jeleként hozta az amerikai zászlót. Németországét annak okán, hogy Romániában a 20. században az etnikai sokszínűséget erősítő németek száma drasztikusan megcsappant. Izraelét, mert a kommunista hatóságok egyfajta újkori emberkereskedelem keretében közel százötvenezer zsidó polgártársunkat távolították el Romániából. Annak reményében, hogy mi, magyarok nem fogunk elveszni, és megmaradunk szülőföldünkön, elhelyezte Magyarország zászlaját. Végül Székelyföld zászlaját, mivel egyesek azt tartják, hogy székelyek nincsenek. Kulcsár-Terza József a zászlókat a demokrácia jelének nevezte, majd az adománylevelet átadta a kollégáknak, kinek-kinek saját anyanyelvén.A tegnapi ülésen Tamás Sándor tanácselnök ismertette a két jelenlegi MPP-s tanácstag, Pethő István és Lukács László által benyújtott, az adomány elfogadásáról szóló határozattervezetet. Sabin Calinic szociáldemokrata képviselő feltette a kérdést, miért pont ezeket a zászlókat helyezték el, miért nem az összes európai uniós államét? Florentina Teacă szociáldemokrata tanácstag úgy vélte, a zászlók kitűzése törvénytelen, mivel idegen állam zászlaját csupán a Romániáéval együtt és csak különleges alkalmakkor szabad kitűzni. Cătălin-George Morar szintén szociáldemokrata tanácstag azon akadt fenn, hogy miért egyedül Kulcsár döntötte el, milyen zászlók kerüljenek a tanácsterembe.
Tamás Sándor közölte, érti ő, hogy mi a felszólalók tulajdonképpeni baja, s felelevenítette, hogy 2012 óta a prefektusok több mint száz pert indítottak a megyében anyanyelv- és jelképhasználat okán. Például a megyeháza háromnyelvű fejléce miatt, mely pert végül a felperes elveszítette a táblabíróságon. Vagy Sepsibodok községet azért perelte, hogy egy erdei utat jelző tábla miért nem úgy jelenik meg, hogy felül a román, alatta a magyar szöveg, hanem balra a románt és jobbra a magyart helyezték. Ez a legnagyobb gondja a román kormány megyei képviselőjének – tette hozzá. Az elnök kifejtette, a kettős mérce zavarja. Miért van az, hogy Gura Humorului városában ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással, miniszterek jelenlétében felvonhatják Bukovina lobogóját, vagy Neamţ várán ott leng Moldva zászlaja, és mindeközben a székely zászlót tiltják!? S feltette a kérdést: közigazgatási szempontból mi a különbség Bukovina és Székelyföld között? Florentina Teacă azt válaszolta: az, hogy Bukovina román tartomány, ott románok élnek és ott nem kétnyelvűek a tanácsülések. Cătălin-George Morar szerint az a baj, hogy a székely zászló nem tartalmaz román jelképeket. Sabin Calinic is azt kifogásolta, hogy például a megyecímer nem tartalmaz legalább egy román szimbólumot, azt a magyar többség lenyomta a torkukon, miközben az egy letűnt állam jelképeit vette át. Tamás Sándor igyekezett megmagyarázni, hogy ugyanazt a megyecímert fogadta el a román hatalom királyi rendelettel 1928-ban, és Románia címerét magyar ember, Keöpeczi Sebestyén József tervezte, s még folytatta volna. De Sabin Calinic kifakadt, azért a többségnek más nemzetiségek igényeire is kellene figyelnie. Éppen ez az, mondotta Tamás Sándor, nézzük országos szinten, mit ígértek, és mit tartottak vagy nem tartottak be!
Aztán a parttalannak ígérkező vitát azzal rekesztette be az elnök, hogy szavazásra bocsátotta a zászlóadományt elfogadó tervezetet. A magyar tanácstagok igennel szavaztak, a románok közül öten ellene, a korábbi legvehemensebb ellenző, Florentina Teacă tartózkodott.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. január 27.
Megyeinfó: Kiteljesíteni a kulturális erőteret
Beszélgetés TAMÁS SÁNDORRAL, Kovászna Megye Tanácsának elnökével. A megyei utak korszerűsítése, az egészségügy fejlesztése, valamint a szövetkezeti társulások támogatása mellett egy szellemi erőtér kialakítását kezeli prioritásként a megyei önkormányzat az előttünk álló időszakban – egyebek mellett ez derült ki a Kovászna Megye Tanácsának elnökével, Tamás Sándorral folytatott beszélgetésből.
– A megyei önkormányzat több jelentős eredményt hozó évet zárt decemberben. Általánosan milyennek értékeli 2016-ot?
– Annak ellenére, hogy kissé „zavaros” volt különböző választások, nagypolitikai fordulatok miatt, valamint az állam represszív intézményei részéről sok településen – Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron – nagyon komoly akciók zajlottak a magyar közösség, illetve vezetői ellen, a fejlődés nem állt meg. Kétségtelen, hogy „békeidőkben” jelentősebb eredményeket lehet elérni, lásd a 2015-ös évet, amikor csúcsra sikerült járatni a megyei önkormányzat működését. Azt folytattuk a tavalyi évben. Nehéz értékelni hónapok vagy akár egy év távlatában, mivel több megvalósítás valójában egy hosszabb folyamat végét jelenti, például az út-, híd-, kórházépítés esetében. Utóbbi Az egészségügy talpra állítása jelszó alatt nyitott fejlesztési fejezetünk nagy lépése volt. Gyakorlatilag tíz év építőtelepi állapot után tartunk ott, hogy a megyei sürgősségi kórház épületének korszerűsítése lezárult, és havonta újabb és újabb, minden tekintetben az aktuális elvárásoknak megfelelő osztályt mutathatunk meg a közösségnek és adhatunk át használatra. Az elmúlt év nagy eredményei közé sorolható a Középajtát Apácával összekötő betonhíd felépítése is.
Amit a legnagyobb megvalósításnak tekintek, az nem a vas és a beton, nem a fizikai építkezés körébe tartozik, hanem egy olyan közösségszervezési tevékenység, amelynek konkrét gazdasági haszna van: a Kézdi Lacto Tejfelvásárló és Értékesítő Szövetkezet létrehozása. Ezért elsősorban a gazdákat illeti köszönet, viszont néhányan a háttérben – mondhatni szürke eminenciásként – támogattuk kapcsolatrendszerrel és anyagi téren is a kezdeményezést. A kényszer is szülte ezt a megvalósítást, egy nagyfelvásárló egyik napról a másikra felmondta a nyersanyag átvételét. A szövetkezet létrehozásával mintegy kétszáz felső-háromszéki gazdának biztosítottuk a jövőjét. Mindig azon az állásponton voltunk, hogy egy közösséget nem vassal és betonnal lehet építeni, hanem szolidaritással, jó projektekkel, amelyeknek gazdasági haszna is van. Ez nem azt jelenti, hogy a fejlesztési kérdések ne bírnának fontossággal, hiszen mindannyian jobb körülmények között szeretünk élni. Az ilyen, erős helyi identitással is erősített kezdeményezéseket – hiszen az elsők a székelykeresztúriak voltak ebben, majd a csíkszépvíziek, illetve kisebb kapacitással Illyefalván is hasonló történik – szeretnénk kiszélesíteni a megyében az idei évben. Célunk ugyanakkor, hogy a szövetkezeti szinten történő összefogás a minőségbiztosítás mentén is megtörténjen. Mai napig az, hogy valamire azt mondják, székely termék, egyfajta biztosíték is a minőségre, és ezt szeretnénk megőrizni, illetve javítani. Emellett egy közös márka létrehozásában is gondolkodunk.
– A negatívumokról is szólnunk kell, melyek voltak azok?– A legnagyobb problémát a közbeszerzési előírások jelentik. Ötleteink vannak, anyagi fedezettel is rendelkezünk, viszont az egész közbeszerzési rendszer egyrészt lassítja egy beruházás megvalósítását, másrészt a legolcsóbb ajánlat elfogadásának kötelezettsége miatt rengeteg fejfájást okoz. Volt rá példa, hogy egy munkálatot az eredetileg meghirdetett ár feléért kellett odaítélni a kivitelezőnek, majd ezt követően mindenkinek azon főtt a feje, hogy sikerül-e befejezni, illetve minőségileg silányabb lesz-e a végeredmény. Ez ellen mi nem tudunk tenni, ez országos rendszer, az viszont kétségtelen, hogy jobban tudnánk gazdálkodni, ha szélesebb körű lenne az önrendelkezés. Erre nézve egy pozitív példa, hogy 2010-ben, Cseke Attila minisztersége idején valós decentralizáció történt az egészségügyben. Kijelenthetjük: Háromszéken a megyei önkormányzat és a megyei sürgősségi kórház vezetősége jobb gazdái az intézménynek, mint amilyen az állam volt.
– Térjünk át a 2017-es évre. Milyen elképzelésekkel vág neki a megyei önkormányzat?
– Vannak hosszú és rövid távú terveink is, de jóslásokba nem szeretnék bocsátkozni. Sajnos, tisztában vagyunk azzal, hogy ebben az országban 98 éve nem működnek normálisan a dolgok, így terveinket sokszor fölülírják a mindennapok. Nagyívű megvalósításokon vagyunk túl, de ezek egy része további munkát igényel: ide tartozik a megyei utak korszerűsítése, de említhetjük a lécfalvi integrált hulladékkezelőt is, amelynek működtetését meg kell oldanunk. A megyei utakat illetően folytatjuk a beruházásokat, így június 30-ig befejezzük az Illyefalva–Brassó megye határa között húzódó közel kilenc kilométeres út felújítását, elindítjuk a közbeszerzési eljárást a Nagyborosnyó–Nagypatak–Bodzaforduló szakasz korszerűsítésére – erre a közelmúltban írtunk alá egy 20 millió lejes támogatási szerződést a fejlesztési minisztériummal. Szintén az idén elindítandó tervek közé tartozik a Maksa–Lécfalva–Cófalva közötti útszakasz rendbetétele. Ennek hosszú pereskedés után tudunk nekilátni. Nagy kérdés a hulladékkezelő telepünk beindítása. Tudjuk, hogy az országban harminc ilyen létesítményt építettek meg, ezek közül egy sem működik. Ez nagyon furcsa helyzet, a lehetőségeket nagyon bekorlátozták a működtetés odaítélése terén, de úgy látom, az egészet előbb-utóbb sikerül kiegyenesíteni.Beszélnünk kell a kommandói iskoláról. Amennyiben ebben az országban rendesen működne minden, kijelenthetném: tartani tudjuk a határidőket, és év végéig meg is valósítjuk, s a sajnálatos esemény után, hogy leégett a régi iskola, új tanoda születik. Mi azon leszünk, hogy ez megvalósuljon. Itt megemlíteném, hogy lezárult a közbeszerzése annak a beruházásnak, amely révén a megyei önkormányzat háromcsillagos – télen, nyáron használható – központot épít Kommandón. Ez is ezen a területen kap helyet.
– Létezik-e prioritásként megfogalmazható célkitűzés?
– Amit én a legfontosabb célkitűzésnek látok: tovább fejleszteni Székelyföldön a kulturális, szellemi erőteret, mivel ha nincs erős és összeforrott kulturális közösség, amely otthon érzi magát itthon, kinek építjük az utat, hidat, kórházat? Ennek szükségességét egyrészt az adja, hogy világossá vált: tovább erősödik egyfajta román nacionalizmus Románia fennállásának századik évfordulója kapcsán. A kapcsolódó ünnepségek már elkezdődtek, és ez csúcsosodni fog, nekünk pedig kötelességünk kimondani, hogy amennyiben hátat fordítunk, le fognak taposni, éppen ezért kell szembefordulnunk. Tisztességesen el kell mondani, hogy közel száz évvel ezelőtt mit ígértek, és ennek mi az aktualitása, még akkor is, ha vad reakciókat szül Bukarestben. Emellett fel kell mutatni mindazt, amit a magyarok tettek Románia érdekében az elmúlt száz évben, azaz egy erős pozitív üzenetet. Az érdekünk az, hogy megtaláljuk a tisztességes problémamegoldás útját a románsággal – száz év konfliktus után –, mivel mi is ezen országban élünk, még akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik. És ehhez azon bukaresti, létező irányzathoz kell ösvényt vernünk, amely hasonlóan vélekedik.
– Önkormányzatként mekkora a mozgástér ennek az üzenetnek a megfogalmazásában?
– Rendelkezünk kulturális intézményekkel, és kulturális feladataink is vannak. Ennek kapcsán említettem a kulturális erőtér kiteljesítését. Ne feledjük, az elmúlt száz évben sikeresen irtották az erdélyi magyar kulturális műhelyeket, központokat, kapcsolatrendszereket, mecénásokat. Most feladatunk, hogy megerősítsük azokat a még létező szellemi műhelyeket, kulturális központokat, embereket, akik szellemi hátországot jelentenek. Elvékonyodott a kapcsolatrendszer a politikum és az erdélyi szellemi elit között. Meg kell találnunk azokat a megoldásokat, amelyekkel a kapcsolatrendszert újra tudjuk építeni, illetve a szellemi elithez tartozó fiatalokat megszólíthatjuk.
– A szellemi erőtér fejlesztésének jó eszköze lehet a Székely Nemzeti Múzeumhoz tartozó Gyárfás Jenő Képtár, de említhetnénk a kézdivásárhelyi egykori katonanevelde épületét is, noha ott elsősorban a városi önkormányzat léphet...
– A nehezebb a képtár esete, két évbe telt, amíg visszakerült a megye vagyonkezelésébe, megtörtént a szakmai felmérés is, rendelkezünk a szükséges forrásokkal, következik a közbeszerzés. A felújítást be fogjuk fejezni. Az egykori katonaneveldét illetően: felújítására a városi önkormányzat pályázott a Regionális Operatív Program keretében. Elviekben rendben lenne minden, még nem dobták vissza a pályázatot. Rossz tapasztalataink ott is vannak. Igyekszünk odafigyelni, vigyázni, hogy mások lehetőleg ne gáncsolják el a jó pályázatainkat. A helyi önkormányzatokat egyébként eddig is igyekeztünk segíteni a nagyobb ívű elképzeléseik megvalósításában. A legfrissebb ilyen terv, hogy létrehozzuk a Székely Határőrség Múzeumát.
(Fizetett hirdetés)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. január 27.
Nem csitul a háromszéki zászlóvita – Leltárba veszik az adományzászlókat
Hosszas vita után elfogadta csütörtökön a Kovászna megyei önkormányzat azt a tanácshatározatot, melynek értelmében leltárba veszik a Magyar Polgári Párt által tavaly a megyeházának adományozott amerikai, német, izraeli, magyar és székely zászlót – számol be Bíró Blanka a kronika.ro-n.
A román tanácsosok több kifogást is megfogalmaztak, többek között azt, hogy a székely zászlón lévő nap és hold nagyon hasonlít Magyarország címerére.
Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke elmondta, az önkormányzatoknak több mint száz perük van a kétnyelvűséggel és a zászlók kitűzésével kapcsolatban. Emlékeztetett: míg a román hatóságok tiltják a székely zászló felvonását hivatalos épületekre, más zászlókat elfogadnak: Bukovina lobogóját például díszünnepségen vonták fel, Moldva zászlaja pedig Neamţ várában lobog – írja a kronika.ro.
Erdély.ma2017. január 28.
Vita az iskolaátszervezésről
Éles vitát váltott ki a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola Puskás Tivadar-iskolába való beolvasztása Kovászna Megye Tanácsának csütörtöki soros ülésén.
A témát az utolsó napirendi pontnál, a különféléknél vetette fel Fazakas Péter, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselője. Jelezte, tudja, hogy nem a megyei tanács hatáskörébe tartozik az ügy, de úgy ítéli meg, érdekli a közösséget. Sajnálatos eset történt Sepsiszentgyörgyön, mondta, hozzátéve, magyar többségű tanács megszüntetett egy magyar iskolát, beolvasztva azt egy másikba. Ilyent elképzelhetetlennek tartott eddig. Az iskola új igazgatója úgy sejti, az igazi ok nem a tanulók számának fogyása. Fazakas Péter feltette a kérdést: Vajon nem azért van ez, mert az igazgató az egyetlen, akit nem sikerült az RMDSZ-nek a zászlaja alá hajtania? Hiszen ezelőtt három héttel még versenyvizsgát hirdettek az igazgatói tisztségre, most meg felszámolják az iskolát.Tamás Sándor tanácselnök, egyben az RMDSZ háromszéki elnöke közölte, nem tudta, hogy az igazgató nem RMDSZ-tag, s hozzátette, a szervezet hozzájárulását adta, hogy Komán László versenyvizsgázhasson. Itt a baj! – szólt közbe indulatosan Balázs Attila tanácstag, az EMNP megyei elnöke. A képviselő többször is indulatosan közbeszólt, az elnök figyelmeztette, akkor beszéljen, ha szót kap. Balázs Attila kifakadásában támadta az RMDSZ-t, a szövetség két tanácstagját, Keresztély Irma volt és Kiss Imre jelenlegi főtanfelügyelőt.Keresztély Irma elmondta, Sepsiszentgyörgy önkormányzata elektronikus közbeszerzés útján hatástanulmányt rendelt a helyzet orvoslására. Ő egyéni vállalkozóként jelentkezett, szerződést kötöttek, és elkezdték a munkát. Szakember társaival közösen feltérképezték, hogyan alakult a városban a gyereklétszám, ezt lebontották iskolák szintjére, az oktatás nyelvére is. Végül javaslatokat fogalmaztak meg az azonosított gondok orvoslására. A csapat négy gyakorlati javaslatot nyújtott be, mindeniknek voltak pró és kontra érvei, ezeket is leírták. Egyik változat szerint minden iskolát egyesíteni kell, a második szerint két-két iskolát, a harmadik szerint városi konzorciumot kellene létrehozni, a negyedikben partnerségi szerződéssel lehet a problémát átívelni.
Kiss Imre közölte, pártállástól függetlenül Komán László nyerte meg az igazgatói versenyvizsgát, a politikai színezet nem számított. Felelevenítette a tanoda történetét: az Olt textilipari és a Perspektíva szakközépiskola összevonásával jött létre a Kós Károly szakközépiskola, tizennyolc évig volt igazgatója, ismeri a helyzetét. Az évek során a tanulók létszáma csökkent, míg 2002-ben 960 tanuló járt az iskolába, jelenleg 380-an vannak. Közel 12 ezer négyzetméteres felületével a megye legnagyobb oktatási intézménye, ez nem tartható fenn, gondoljunk csak a fűtésre – mondta Kiss Imre. Az átszervezésről való döntést a helyi tanács hozta meg, a tanfelügyelőség láttamozza. Az iskolának nem lesz jogi személyisége, de nem számoltak fel egyetlen osztályt sem – tette hozzá.Végezetül a tanácselnök elmondta, nem lehet felkészületlenül, indulatokkal vitázni.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. január 31.
Sebastian Cucu azzal dicsekszik, hogy milyen hatékonyan üldözi a magyar szimbólumokat
Az elmúlt öt évben harmincnyolc pert indított a prefektusi hivatal a kétnyelvűséggel és a székely zászlók kitűzésével kapcsolatosan, semmiképpen sem százat, ahogyan a megyei tanács elnöke állítja – jelentette ki Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa.
„Szeretnék tisztázni néhány dolgot a múlt heti megyei tanácsülést követően, mert számomra nem volt világos, hogy milyen száz peres ügyet említettek, és ezért készítettem egy leltárt. (...) Ami a megyei tanácsot illeti, 2012 óta öt pert indítottunk a zászlókkal és feliratokkal kapcsolatban, a helyi önkormányzatok ellen indított eljárások szám pedig harmincnyolc, amelyeket mi indítottunk, következésképpen nem tudom, honnan vették ezt a számot (...) Tehát ez a kétnyelvűséggel és a zászlók illegális kitűzésével kapcsolatos perek helyzete 2012-től mostanig, csak hogy tisztázzuk a számokat. Tehát a perek valós száma 38 és mindegyiket megnyerte a prefektúra” – nyilatkozta Sebastian Cucu.
A prefektus ugyanakkor hozzátette, hogy ha a helyi önkormányzatok betartották volna a törvényeket, akkor nem kerültek volna bíróság elé. „Amit mi tettünk, az nem az ok, hanem az okozat, mert ha mások nem foglalkoztak volna ezekkel a dolgokkal, akkor mi sem (...) Minket az érdekel, hogy a törvényeket tartsák be, semmi egyéb. Tehát ha a zászlókat nem törvénytelenül tűzték volna ki, vagy ha helyesen feliratozták volna a táblákat, akkor nem kellett volna ezekkel foglalkoznunk (...) És nem akarom, hogy úgy értsék, hogy mi betiltottuk a kétnyelvű feliratokat, sőt ellenkezőleg, mi csak azt kértük, hogy tartsák be a feliratozási sorrendet, előbb az állam hivatalos nyelvén írják ki” – nyilatkozta Sebastian Cucu prefektus.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke azt nyilatkozta múlt héten csütörtökön, hogy az általa vezetett intézménynek több mint száz pere van folyamatban a kétnyelvűséggel és a zászlók kitűzésével kapcsolatban, amelyeknek nagy részét a prefektúra kezdeményezte.
Tamás Sándor szerint egyes ügyek egyenesen nevetségesek, példának pedig azt említette, hogy egy sepsibodoki (Bodoc) erdei út elején az elnevezés két nyelven, de egymás mellett volt feltüntetve, a másik pedig az, amikor megpróbálták megtiltani, hogy a megyei tanács levelezőpapírjainak fejlécén az intézmény megnevezése a román alatt magyarul és angolul is megjelenjen. Hozzátette: a román hatóságok tiltják a székely zászló felvonását hivatalos épületekre, ám más zászlók használatát, mint például Moldva vagy Bukovina lobogója, elfogadják.
[Forrás: Agerpres]
itthon.ma//erdelyorszag2017. január 31.
Kovászna megye prefektusa 38 pert indított magyar feliratok és szimbólumok ügyében
Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa keddi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kijelentette: az általa vezetett hivatal 2012 óta 38 pert indított egyes települési önkormányzatok és a megyei önkormányzat ellen a jogtalannak vélt magyar feliratozás és a székely zászló jogtalannak tartott kitűzése ellen, és valamennyit megnyerte.
A prefektus megállapításait az Agerpres hírügynökség idézte. Sebastian Cucu kijelentette, hogy nem kellett volna pereskedniük, ha a helyi önkormányzatok betartották volna a törvényt. Szerinte a pereskedések csupán a következményei voltak a törvényszegéseknek. “Minket csak a törvényesség érdekel. Ha a zászlókat nem törvényellenesen tűzik ki, és ha a feliratozás korrekt módon történik, nekünk sem lett volna dolgunk” – tette hozzá a prefektus.Megemlítette, hogy nem a kétnyelvű feliratok ellen léptek fel, hanem csak azt kérték, hogy tartsák tiszteletben a feliratozásra vonatkozó szabályokat: először az állam hivatalos nyelvén szerepeljenek a feliratok.
A prefektus értetlenségét fejezte ki Tamás Sándor, Kovászna megyei önkormányzati elnök múlt heti kijelentésével kapcsolatban, aki szerint a megyében több mint száz pert indítottak a magyar feliratok és a székely szimbólumok használata ellen.
Tamás Sándor múlt csütörtökön nyilatkozott a hírügynökségnek arról, hogy a román hatóságok kettős mércét használnak a helyi szimbólumok ügyében. Szerinte Moldva és Bukovina zászlajának a használata nem zavarja a kormány képviselőit, a székely zászló ellen viszont perek sokaságát indították. Tamás Sándor nevetséges példaként hozta fel, hogy a 95 százalékban magyarok által lakott Bodok községnek azért kellett pereskednie, mert egy – a község külterületén levő – erdei út neve először magyarul szerepelt, és csak azután románul a névtáblán. Azt a pert is példaként említette, amelyet a prefektus a megyei önkormányzat ellen indított az intézmény háromnyelvű (román-magyar-angol) fejléces levélpapír-használata miatt.
(MTI)
erdon.ro2017. február 7.
Minden faluban van egy lila ház
Értékelni és értékesíteni kell a bikfalvi unikumot
„Minden faluban van egy lila ház…” – mondta a kilencvenes évek közepén egy magyarországi főépítész, utalva a hagyományos faluképek változására, és a lakóházak nem mindig ízléses átalakítására. A kúriák földjének egyik gyöngyszeme, a kis hegylábi falu jellegzetes arculata is folyamatosan változik. De vajon vigyáz-e valaki arra, hogy ez az eredeti település megőrizze a javát, jellegzetes értékeit, netán azt értékesítse is turisztikai szempontból? Kihasználja-e Bikfalva saját potenciálját, és látják-e lakói, hogy milyen kincs van a kezükben, tulajdonukban? Ezt firtattuk a falu meghatározó személyiségeinek a segítségével.
– Bikfalvát korán felfedezték. A harmincas években Kós Károly és Gödri Ferenc szentgyörgyi polgármester hasonnevű, képzőművész fia együtt járták a vidéket az udvarházakat fotózva, majd Kónya Ádám lett figyelmes rá, az ötvenes–hatvanas években készített diapozitívjai ma igazi értéket jelentenek a restaurálások alkalmával. 1975-ben a Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében, az Alutában hosszabb cikket is megjelentetett, térképvázlaton jelölve a kúriákat. Aztán a nyolcvanas években Zakariás Attila műépítész és csapata mérte fel a népi építészeti értékeket.
A 90-es évek végén az első Orbán-kormány kiterjesztette a műemlékek számbavételére, felújítására indított Nemzeti Örökség Programját a határon túli területekre is. Az erdélyi települési értékfelmérés mintaprojektje (azaz az értékes épületek és objektumok összeírása, lerajzolása) – melyet a sepsiszentgyörgyi „M Műhely” munkatársai végeztek el – épp Bikfalván valósult meg. Sajnos ezek az anyagok nem kerültek az önkormányzat tulajdonába, hogy a helyi értékekre felhívják a község vezetőinek a figyelmét, így a megkezdett tevékenységeket folytatva, 2009-ben a megyei tanács támogatásával indítottuk útjára a Bikfalvi Faluképvédelmi Programot, melynek során több régi – 18–19. századi – kapu helyreállítását, az egykori díszítőfestések restaurálását végeztük el a Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társasággal együttműködve.
Egy ökofalu létesítésének esélye
Várallyay Réka budapesti művészettörténészt – aki a fentieket elmondta – szentgyörgyi képzőművész férjével, Péter Alpárral már jó pár éve befogadta a falu és a Koréh–Dénes-kúria, melyen azóta is akad munka, de legalább jó kezekben van, ez ugyanis nem éppen mindegyik kúriáról mondható el. Nem könnyű egy régi ház tulajdonosának lenni, sem abban lakni, ismeri el a háromgyermekes anyukaként tevékenykedő Réka, aki kétéves magyarországi tartózkodás után nemrég költözött vissza Bikfalvára családjával. Távollétük alatt, illetve azért is, mert az egymás után érkező gyermekek átszervezték a család életét, lelassult az értékmentés, amelynek Réka volt a motorja, de most újra tele vannak tervekkel.
– Sok gyermek született a faluban az elmúlt években, sok fiatal gazdálkodik itt, reméljük, lesz kivel szervezkedni – mondta. – Nyitott kapuk napját tervezzük késő tavasszal, amikor minden kúriát meg lehetne látogatni, és folytatnánk a Bikfalvi Kincses Vásár nevű rendezvényt is, ahol gyerekprogramok mellett a helyi kézművesek és termelők kínálnák portékáikat. Férjem tevékenysége által a kortárs képzőművészeti életbe is bekapcsoljuk a falut, hiszen már többször megszerveztük a bikfalvi Naptelepet, a nemzetközi természetművészeti alkotótábort. Bikfalvi háztulajdonosokkal évekkel ezelőtt létrehoztuk az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesületet, melynek egyik célja a település értékeinek felkarolása. De elsősorban az élő, jó közösség megteremtése a cél, ez az alapja mindennek. Sok felelősségteljesen gondolkodó ember él itt, akár egy ökofalu létesítésének is lenne esélye, az pedig mindenütt a világon sok látogatót vonz.
Arról már mi is írtunk, hogy Bikfalvát az UNESCO világörökségi listájára is felterjesztenék, így arra kérdeztünk rá, hogy mit nyerne a falu ezzel a státussal.
– A világörökségi listára felkerülni nagyon nehéz, több feltételnek kell megfelelni, de megérné. A település elismert rangra emelkedne, jelentősebb lenne a publicitása a nemzetközi felületeken is. A nem magyar turisták Erdélyből csak Drakulát ismerik, így viszont be lehetne építeni a köztudatba az erdélyi lófő székelyek kultúráját, életformáját is. Ez természetesen anyagi hasznot is jelentene a településnek, a turizmusnak és az a köré épülő kulturális programoknak köszönhetően. És nem elhanyagolandó szempont, hogy rendezett, szép környezetben, ahol az értékeket elismerik és gondozzák, sokkal szívesebben él mindenki.
Van-e még elkótyavetyélni való?
Ha Bikfalván jár az ember, és nemcsak látni szeretne, hanem hallani is, nem kerülheti el a Kerezsi házaspár házát. Nyugdíjasok lévén Kerezsiék erős kézzel irányítják a falu kulturális életét, nem hagyják azt ellanyhulni, komolyzene-fesztiválokat szerveznek, de egy kisebb múzeumi gyűjteményt is összehoztak, amelyeket most – a kultúrház felújítása miatt – házuk padlásán őrizgetnek jobb időkre.
A kúriák tudóiként is őket ajánlották figyelmünkbe. Őket hallgatni felér egy időutazással, évszázados dolgok tűnnek át a mába, szövődnek múlt sorsok a jelenlevőkével.
Nem véletlenül ők is egy kúriában laknak, melyet saját kezük munkájával újítottak fel több mint tíz év alatt, míg városi hétköznapjaikat maguk mögött hagyva az mindennapjaik színtere lett. Együtt leltároztuk Bikfalva legfőbb látványosságát, a még megmaradt 24 udvarházból a fontosabbakat. A Zsigmond-kúria (18. sz.) lakatlan, de tulajdonosa rendben tartja és úgy újította fel, hogy meghagyta eredeti építészeti sajátosságait, az 1793-ban épült műemlék Simon-kúriát tulajdonosaik egy hozzáértő cég segítségével újították fel, így megmenekült a pusztulástól. A Komán-kúriát (17–19. sz) olyan tulajdonos birtokolja, akinek hobbija a régi házak megmentése és felújítása, ma szebb, mint új korában, tehát ez is jó kezekben van. A Zöld Diófa panzió tulajdonosa is az egykori családi kúriát (Zátyi-kúria, 1802) újította fel, a szállóvendégek egyik első találkozása tehát egy hiteles udvarházzal történik. A Koréh–Dénes-kúriában (17–18. sz.) Várallyay Réka és Péter Alpár laknak, nekik nem kellett elmagyarázni az épület eredetiségében rejlő értéket. A történelem szempontjából leghíresebb épület, Simonyi óbester kúriája (18. sz.) jelenleg eladó, de nagyon romos állapotban van. A Vén Ábrahám-kúriának (18. sz) egykori íves oromzatát a földrengések okozta károk miatt megváltoztatták, és a tornácot is beüvegezték, de tömegében őrzi eredeti formáját. A főút mellett álló Jantsó-kúriát egyszer állítólag megvette volna egy kanadai magyar, annyit adott volna, amennyit kértek, de nem adták el. Még áll a lábán, fedeles kőkapujával együtt, de az egyre növekvő kamionforgalom miatt már nem sokáig. A mellette levő ház tornácát bádoggal fedte új tulajdonosa, ez elég elrettentő példa, de van rosszabb is: a Böjthe–Cseke-kúriát (1868) az ortodox egyház szerezte meg parókiának, híre-hamva sem maradt eredeti jellegének.
– A mienk 1805-ben épült, Török György annak idején a község jegyzője volt, aki az erkölcsi bizonyítványokat állította ki a volt határőrkatonáknak, akik itt telket kaptak, építkeztek és állatokat tartottak – mesélte Kerezsi János tanár úr.
Menteni kellene, ami van, ebben egyetértünk, ehhez az a javaslata lenne a tanár úrnak, hogy a polgármester építtessen terelő utat, mert a sóderrel, fával megrakodott teherautók nagyon sok kárt tesznek a házak szerkezetében, idő előtti romlásukat okozván. Mindemellett legalább olyan szükségesnek látja az emberek nevelését is, hiszen az autentikus falusi környezethez, amelyért a turista fizetne, nem föltétlenül tartozik hozzá az iskolások által eldobált kiflis papír, tejes doboz, vagy a kocsmatöltelékek által elhajigált üveg a sáncban. És nem kellene bugyi rózsaszínű meg türkiz zöld házak festését engedélyezni a faluban…
– Elképzelhető lenne még egy kicsi ajándékbolt is, ahol a helyi kézművesek termékeit árulnák, hiszen van keramikus, fafaragó, nemezelő, textilfestő és csempekészítő is a faluban, érdeklődés is lenne rá, csakúgy, mint a Kultúrházban felállított helytörténeti kiállításokra – sorolta ötleteit Kerezsi János. – Régi bikfalvi fotók gyűjteményét, varrottasokat, kézimunkákat és 300 hímes tojást is őrizgetünk. Rengeteg magyarországi csoport fordul meg a faluban, akik igen felkészülten jönnek, szinte többet tudnak a faluról, mint a helybeliek, de egy turisztikai ügynök ploieșt-i, galaci csoportokat is hozott, akik nagyon érdeklődőnek bizonyultak, ez utóbbiak még az erdei iskola-programot is itt bonyolítják egy panzióban. De jönnek a szentgyörgyi iskolások is rendszeresen.
Eladó udvarház már nem nagyon van, de árván maradt két teljesen felszerelt kovácsműhely a faluban, jó volna megtartani őket a falunak, és sajnos az elemi iskola műemlék épülete is romlik – egyik testvére a másiknak, és mind várja a szebb holnapot.
A készülődés megtörtént
Sok éve már, hogy vizsgálják Bikfalva építészeti értékeit. A sok felmérés összegzéseként az uzoni polgármesteri hivatal megrendelésére Fekete Márta építészmérnök és kollegái összeállították a helyi értékvédelmi javaslatot, és át is adták annak a bukaresti cégnek, ami Uzon község általános településrendezési tervét készíti. Ehhez 2012-ben budapesti tájépítészek a falu tájképi elemeinek megőrzésre méltó részleteivel is kiegészítették az értékkatalógust.
A legnagyobb elvárásokat természetesen Ráduly István polgármester felé támasztják a falu lakói, de a szakemberek is. Őt arról faggattuk, mit kezd ezzel a felelősséggel, hogyan látja a bikfalvi turizmus kérdését.
– Azt kell látni, hogy itt nemcsak a panziós nyer, a vendégek ki vannak éhezve a finom házi tejre, sajtra, pityókás kenyérre, pálinkára, és feltarisznyálnak belőle, amikor hazamennek – vágott bele az elöljáró. – De a turizmus megfelelő infrastruktúra nélkül nem működik, és az önkormányzat feladata, hogy megteremtse az általános infrastruktúrát (szennyvízhálózat, utak karbantartása), és el is adja ezt a potenciált, népszerűsítve a megfelelő fórumokon, és rendezvényeket szervezve az idelátogatóknak. Egészen friss kiadványunk a háromnyelvű turistatérkép a község és környékének látnivalóival, és jóváhagyta a helyi tanács egy kúria megvásárlását is, hogy falumúzeumot alakítsunk ki benne. Háromnyelvű információs táblák kihelyezését tervezzük a Csigavárhoz és más kilátópontokhoz is a környéken.
– Séta a kúriák földjén című pályázatunkat sajnos 2013-ban elvesztettük, de nem adjuk fel – állítja Ráduly polgármester. – Az UNESCO világörökségi listájára való felvételhez nagyon szakszerű, kétnyelvű dokumentációt kell összeállítani és benyújtani a kulturális minisztériumba, ennek az értéke 100 ezer lej, amit nem tudunk kigazdálkodni, így várjuk a megyei tanács segítségét, hiszen Tamás Sándor elnök úr meglátása szerint is a megyében Bikfalva és Zalánpatak képviseli a legautentikusabb turisztikai értékeket. Értékközpontú településrendezési tervünket már az összes illetékes minisztérium jóváhagyta, de a végső szót a megyei tanácsnak kell kimondania, reméljük, ez is még az idén megtörténik. Viszont amíg a PUG-ot (Általános településrendezési terv – szerk. megj.) nem fogadják el, addig arra sincs eszközünk, hogy megakadályozzuk a falukép-rontást, az oda nem illő építményeket, majd csak arra lapozva hozhat ilyen irányú tiltást a helyi tanács.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. február 8.
Tamás Sándor: furcsa esetekből tényleg nem volt hiány a megyei önkormányzatnál
Az elmúlt négy évben 104 nyelv- és szimbólumhasználati ügyben léptek fel Kovászna megye önkormányzatai ellen a megye prefektusai. A kormány helyi képviselőinek a fellépéseiről Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke tartott szerdán sajtótájékoztatót Sepsiszentgyörgyön. A politikus cáfolta Sebastian Cucu prefektus január végi állítását, amely szerint csupán 38 ilyen eset lenne. Tamás szerint a kormány helyi képviselőjének a számítása "páratlan, de nem hibátlan". Tamás Sándor elmondta, összesen 98 iratcsomót sikerült azonosítani, amelyek 104 esetet tartalmaznak (olyan iratcsomók is vannak, amelyekben több esetet kifogásol a prefektus), de hozzátette: lehet, hogy nem teljes a lista. A tanácselnök rámutatott: „2012-2016 közt, ahogy mi számoltuk, hiszen mi járunk a bíróságra, összesen 104 esetben volt, hogy a prefektus valamit megtámadott. Összesen 96 iratcsomó van, 2 büntetési jegyzőkönyvvel, 44 felszólítással, 50 bírósági üggyel. Persze volt olyan helyzet, amikor az észrevétel jogos volt, olyankor módosítottunk határozatainkon.” Mindezek mellett, csupán Dan Tănasă leveleiből tekintélyes méretű dosszié gyűlt össze – a vastag, 190 levelet tartalmazó gyűjteményt Tamás Sándor be is mutatta a sajtó képviselőinek, hozzátéve, hogy furcsa esetekből tényleg nem volt hiány a megyei önkormányzatnál. Ilyen volt, amikor a Filon Aurel, a Călărași megyében levő Sărulești Gară településről a Székely Nemzeti Múzeum által rendezett Gomba Nap plakátjait kifogásolta, mivel azok külön készültek román, illetve magyar nyelven. „Az országban minden probléma meg volt már oldva akkor is, amikor a kökösi önkéntes tűzoltók szertáránál az egymás mellett elhelyezett magyar és a román felirat esetében merült fel probléma, nevezetesen fontosabb lett volna, hogy a román a magyar fölé kerüljön. Vannak közérdekű dolgok, hiába” – fogalmazott ironikusan az elnök. Tamás Sándor hangsúlyozta: azt szeretné, hogy a mindenkori prefektus hozzájáruljon a megye ügyeihez, ne legyen közömbös azokkal szemben. „Ahhoz képest, hogy több prefektusunk volt Kovászna városából, például az arrafelé vezető országút felújításáért egyikük sem lobbizott, holott ráférne a javítás. Ha már itt tartunk, van jó hírem is: az Országutakat Kezelő Társaság, a CNADR számára jóváhagytak 200 000 lejt tervezésre, illetve 8,5 milliót kivitelezésre: ezt a Bükszád, Bálványos, Torja szakaszra fordítják, a munkálatok még idén megkezdődnek. Ilyen ügyekben várnánk a prefektusok együttműködését” - mondta. (mti, közlemény)
Transindex.ro2017. február 9.
A prefektusok a fejlődés kerékkötői
Ahelyett, hogy a térség fejlesztésében lenne partnere a megyei és helyi önkormányzatoknak, a prefektúra pereket zúdít a nyakukba. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján Sebastian Cucu kormánymegbízottnak egy korábbi nyilatkozatára reagált. Idézte Codrin Munteanu korábbi prefektust, miszerint az a feladatuk, hogy a kézifék szerepét töltsék be a helyi közigazgatásban.
Tamás Sándor a megyei tanács januári soros ülésén kitört zászlóvita során említette, hogy 2012 óta a prefektusok több mint száz eljárást indítottak a megyében anyanyelv- és jelképhasználat okán. Sebastian Cucu évértékelőjén erre reagálva közölte, nem tudja, az elnök honnan vette a számot, mert adataik szerint csupán 38 ilyen bírósági eljárás volt, és ezek közül csak ötben érintett a megyei önkormányzat. Tamás Sándor most viszontreagált: „a prefektus matekje páratlan, de nem hibátlan”. Kifejtette, 2012 és 2016 között 104 esetről van szó, ezek 96 iratcsomót jelentenek. Ezekből 2 büntető jegyzőkönyv, 44 felszólítás és 50 bírósági ügy. És ezeken kívül ott van a hivatásos feljelentő, aki 16 pert indított. A Dan Tanasă megyeházának címzett 190 beadványából összeállított iratcsomót felmutatta az elnök.
A felszólításokból többnyire bírósági eljárás következett. Arra is volt példa, hogy a felszólítás a bírósági idézéssel egy napon érkezett meg. Sok esetben a felszólítás is elmaradt, a Kovászna Megyei Törvényszék idézéséből tudták meg, hogy keresetet nyújtott be az éppen aktuális prefektus. A jóindulat hiányáról árulkodik az említett 50 bírsági ügy, mely a megye közigazgatási egységeire vonatkozik. Kovászna Megye Tanácsát hét felszólítás és tíz bírósági kereset érinti, pontosított az elnök, aki idézett egyes esetekből.
Néhai Lőrincz Zsigmond kovásznai polgármester ellen azért indítottak eljárást, mert nem viselte a kék-sárga-piros keretszalagot a Kőrösi Csoma Sándor Líceum fennállásának 55 éves évfordulóján. Olyan kereset is volt, hogy kötelezzék az alperes önkormányzatot Sepsibodok község bejáratánál felállított „kézműves” helységnévtábla kicserélésére. A községben a hivatalos bejárati tábla – fent Bodoc, alatta Sepsibodok – mögött, a hídon túl állítottak egy köszöntő táblát: Isten hozott Bodokon/Bine aţi venit în Bodoc felirattal. Egy másik keresetben a kökösi önkéntes tűzoltó-alakulat székházának feliratába kötöttek bele, nem tetszett, hogy a román és a magyar szöveg egymás mellett van, kérték, hogy a románt a magyar fölé helyezzék. Az elnök kedvence az, amikor a megyeháza iratainak háromnyelvű fejlécét kifogásolták. Két prefektus is felszólítást küldött, végül beperelte Dan Tanasă, ám elveszítette a pert a táblabíróságon. Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét tízezer lejre bírságolták, mert nem voltak megelégedve a visszaszolgáltatás ütemével. Tamás Sándor hozzátette, Romániában nem itt kellene keresni a visszaszolgáltatás lassúságát, hanem egész más helyen, mint az elmúlt időszak bizonyította. S ezt az esetet nem is számolták bele a közölt adatba. Azt viszont igen, hogy Bokor Tibort, Kézdivásárhely polgármesterét ötezer lejre bírságolták, mert 2014-ben Románia nemzeti ünnepén „nem volt elég zászló kitűzve”.
Az elnök elmesélte, egy Aurel Filon nevű állampolgár a Călăraş megyei Săruleşti Gară nevű településről észrevette és kifogásolta, hogy Sepsiszentgyörgyön az önkormányzat által támogatott, a László Kálmán Gombászegyesület által a Székely Nemzeti Múzeumban szervezett Gombanap plakátja nem kétnyelvű, hanem külön volt magyar és külön román nyelvű plakát. Az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult. Érdekes módon, szóról szóra ugyanazt a beadványt, ugyanazokkal a hibákkal, elírásokkal nyújtotta be a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma is ebben a kérdésben.
Tamás Sándor ironikusan kifakadt: az országban minden probléma meg volt oldva, már csak a kökösi önkéntes tűzoltók tábláján levő sorrend és a megyeháza fejlécének kérdése maradt. Az a gond, hogy amíg az önkormányzatok konkrét gondok megoldásával foglalkoznak, a prefektusoknak – amint azt Codrin Munteanu megfogalmazta az akkori belügyminiszter jelenlétében – a helyi közigazgatás kézifékének szerepét kell betölteniük, mondotta Tamás Sándor. Hozzátette, sajnos nagyon sokszor igaz is, hogy a prefektusok Székelyföldön kézifékként működnek. 2012 óta Codrin Munteanu, Dumitru Marinescu, Marius Popică és Sebastian Cucu volt prefektus. A legtöbb támadás – 44 eset – a legrövidebb ideig regnáló Marius Popică idejében született. A kormánymegbízottak többségéről elmondható, hogy egy gyufásdoboznyi fejlesztési értéket nem hoztak a megyébe.
Szekeres Attila
Háromszék
Erdély.ma2017. február 15.
A megyeháza átvállalja (Otthoni beteggondozás)
„A kormány cserben hagyja, mi támogatjuk az otthoni beteggondozást: a megyei tanács megduplázza az általa létrehozott szociális pályázati alapot, hogy megmentse a Diakónia és Caritas létfontosságú munkáját, miután a munkaügyi minisztérium egyik napról a másikra megvonta a támogatást a szociális szolgáltatást végző civil szervezetektől” – jelentette be Tamás Sándor, a megye tanács elnöke tegnap azt követően, hogy az érintett civil szervezetek képviselőivel egyeztetett.
A megyeháza sajtóirodája által kiadott közlemény tudatja: Kovászna megye önkormányzata idén 800 ezer lejre emeli az eddigi 400 ezer lejes szociális pályázati keretet, amelyből az említett szervezetek folytatni tudják otthoni betegápolói tevékenységüket. A szociális szolgáltatásokat végző szervezetek a megyei költségvetés elfogadása után nyújthatják be pályázatukat. „A kormány cserben hagyta a Diakónia Keresztyén Alapítványt és a Gyulafehérvári Caritast, a megyei önkormányzat most is átvállal olyan feladatokat az államtól, amelyeket országosan is kellene finanszírozni. Mi nem engedjük el a rászorulók kezét, fontos számunkra, hogy Háromszéken az idősek és a hátrányos helyzetűek a megfelelő ellátásban részesüljenek, éppen ezért támogatjuk kiemelten a szociális ellátásban részt vevő civil szervezetek tevékenységét” – fogalmazott Tamás Sándor.
Makkai Péter, a Diakónia Keresztyén Alapítvány által működtetett Írisz Ház igazgatója azt nyilatkozta: nincsenek szavak az ilyen helyzetre, hiszen magyarázatot sem kaptak arra, hogy a munkaügyi minisztérium miért vonta meg a szociális szolgáltatások támogatását. Hatalmas hiányt jelent az otthoni gondozóktól elvett összeg, amely a Háromszéken működő Diakónia teljes költségvetésének közel felét jelenti. „Ez az alap azoknak biztosít munkát, akik nap mint nap felkeresnek a megyében olyan mozgássérült, ágyban fekvő vagy egyedül élő idős embereket, akikről nincs, aki gondoskodjon: ha kell, gyógyszert visznek, tüzet gyújtanak, takarítanak, azzal segítenek, amire szükség van” – magyarázta Makkai Péter, aki szerint a kormány most is azt hangoztatja, hogy emeli a szociális juttatásokat, de tulajdonképpen elvágja az ígért összeget, és erre nincs logikus magyarázat.
Az otthoni beteggondozásra kiemelten figyel a megyei tanács, hiszen az elmúlt években Háromszéken több mint 80 településen mintegy 1300 személyhez jutottak el rendszeresen a szervezet munkatársai. A két szociális alapítvány székelyföldi szervezetei annak ellenére is folytatják tevékenységüket, hogy a munkaügyi minisztérium évről évre kevesebb állami támogatást nyújt számukra. Ezért fontos, hogy évről évre nő a megyei önkormányzat által biztosított támogatás.
(demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. február 20.
Próbálnak megfélemlíteni
Szervezzenek Wass Albert-felolvasóesteket
Tamás Sándor, aki egyszerűen „boszorkányüldözésnek” tartja a Wass Albert utcanév ügyében indított eljárást, a mai nap folyamán Kelemen Hunorral és az RMDSZ parlamenti frakciójával is egyeztet ebben a kérdésben, és „minden követ megmozgatnak, hogy ezt az abszurd ügyet minél hamarabb lezárják”.
„Precedens nélküli, hogy egy visszavont döntés miatt vonjanak valakit felelősségre”, fejtette ki érdeklődésünkre az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke, majd megjegyezte, akár ellene is indíthatnának bűnügyi eljárást, hiszen odahaza „rejteget” Wass Albert-köteteket, sőt olvasta is azokat. „Az ember csak kapkodja a fejét, de nyilván, nem hiszem, hogy ebből bármilyen komoly ügyet tudjanak csinálni, viszont ahhoz elég, hogy alkalmazottakat kezdjenek vegzálni, akik elvégeztek egy feladatot” – fűzte hozzá Tamás, utalva arra, hogy a visszavont tanácshatározatot előkészítő önkormányzati alkalmazott ellen is eljárást indítottak.
Úgy véli, teljesen világos ebben az esetben, hogy egy újabb ürüggyel próbálják megfélemlíteni a kézdivásárhelyieket, székelyföldieket, erdélyieket. „Ebből a sütésből elég sokat kóstoltunk, az elmúlt 98 év erről szólt. Most már lassan oda jutunk, hogy a gondolkodásunkat és a regényolvasási ízlésünket is megpróbálják szabályozni, de nem fog menni. Azt hiszem, eltévesztették a címzettet. Azt gondolják, hogy a székelyek ugyanúgy működnek, mint az olténiaiak, akikre ha ráijesztenek, összerándul gyomruk, térdük. Nálunk ez másképpen működik. Javasolom a könyvtáraknak, hogy kezdeményezzenek Wass Albert-felolvasóesteket. Én is szívesen részt veszek, viszek könyvet, felolvasok belőle” – nyomatékosított az RMDSZ háromszéki elnöke.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. február 21.
Járni jár, csak nem jut
Egyik kezével osztogat, másikkal pedig elvesz a jólétet és virágzást ígérő kormány. Sejthető volt, hogy meglesz a böjtje nagyvonalúságuknak, ám senki nem gondolta, hogy éppen a szociáldemokraták által oly pártfogolt szociális ágazatnak juttatott pénzt nyesik vissza. Pedig ez történt: a munkaügyi minisztérium majdnem felét elvette a szociális szolgáltatásokat biztosító szervezeteknek, alapítványoknak tavaly odaítélt összegnek, az új tárcavezető felülírta elődje december végén rendeletben is megjelent döntését. Lia Olguţa Vasilescu miniszter úgy döntött: az idős betegek gondozására szánt pénzt megtakarítja, ez az a szolgáltatás, amely neki köszönhetően idén országos szinten alig kapott támogatást.
Háromszéken az otthoni beteggondozást felvállaló két szervezet – a Diakónia Keresztyén Alapítvány és a Gyulafehérvári Caritas helyi kirendeltsége – szembesült azzal február első napjaiban, hogy nem kapják meg a korábban megítélt összeget. Költségvetésük 40 százalékát teszi ki az állami hozzájárulás és e tetemes pénz hiánya – a Diakónia esetében majd félmillió lej, a Caritasnál 216 ezer lej – a szolgáltatás biztosítását sodorja veszélybe. Hiába állt elő oly nagyvonalúan Tamás Sándor megyeitanács-elnök, hogy ők pótolják, amit az állam elvesz – hozzájárulásuk megduplázása sem jelent többet 20 százaléknál, és azt is leghamarabb májusban tudnák folyósítani. A szervezetek pedig, ha nem akarják cserbenhagyni ápoltjaikat, alkalmazottaikat, kunyerálhatnak támogatóktól, külföldi alapítványoktól ahelyett, hogy munkájuk jobbításán, bővítésén dolgoznának.
Pedig az államnak hálásnak kellene lennie a feladatait átvállaló szervezeteknek. Helyettük végzik fogyatékkal élők, sérültek, idősek, betegek gondozását, és teszik ezt jobban, hatékonyabban, lelkiismeretesebben, és jóval kevesebb pénzből. Ehelyett azonban mintha büntetné őket, minden év meglepetéssel köszönt be, hol a pályázati körülményeket bürokratizálják agyon, hol a már megítélt összegeket csökkentik, és azzal szembesülnek, mit sem ér a korábbi tapasztalatok alapján kidolgozott pontos költségvetés, nincs, amiből fizetniük alkalmazottaikat. Hiába oly nagylelkű a kormány a nyugdíjasokkal, a minimálbérért dolgozókkal, ha aztán megszorító intézkedései éppen a legelesettebbeket sújtják. Egy állam, amely leírja: támogatásra méltatlannak találja az idős, beteg, egyedülálló embereket, mindennek nevezhető, csak szociálisan érzékenynek nem. Fel sem mérik, mily szégyenletes, hogy éppen a leginkább rászorulókon akarják megspórolni ama bizonyos jobb élet árát.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. február 22.
Március 15.-e munkaszüneti nap Romániában?
Törvénytervezetet nyújt be a parlamentbe, hogy március 15-ét, a világ magyarságának ünnepét, hivatalos munkaszüneti napnak nyilvánítsák - jelentette be szerdai sajtóértekezletén Kulcsár Terza József parlamenti képviselő.
„Mi, magyarok vagyunk a legnagyobb romániai kisebbség. Mi tiszteletben tartjuk a román nemzeti ünnepet, de azt szeretnénk, hogy március 15-e, a mi nemzeti ünnepünk, munkaszüneti nap legyen a magyarok számára, hogy méltó módon részt vehessenek az ünnepségeken. (...) Ez ügyben törvénytervezetet nyújtunk be a parlamentben” – nyilatkozta Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke.
Néhány évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal és a Kovászna megyei tanács belefoglalta az alkalmazottak kollektív munkaszerződésébe, hogy március 15-én szabadnapot kaphatnak. „Ez egy úttörő kezdeményezés, mert Székelyföldön ez volt az első olyan dokumentum, amely kibővítette a hivatalos szabadnapok sorát. Véleményem szerint előrelépés az, hogy március 15-e Székelyföldön lett először munkaszüneti nap” – nyilatkozta akkor Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
maszol.ro2017. február 24.
Péter Ferenc az RMDSZ Maros megyei szervezetének új elnöke
Péter Ferencet választották a Maros megyei RMDSZ elnökévé a szervezet pénteki tisztújító küldöttgyűlésén.
A Maros megyei önkormányzat vezetője programjában a repülőtérért való lobbizást, a szórványközösségek támogatását, a más magyarlakta vidékekkel való kulturális- gazdasági kapcsolatok keresését és erősítését ígérte. Azt hangsúlyozta, hogy a választásokra időben kell elkezdeni a felkészülést, hatékonyabbá kell tenni a szervezet tevékenységét, fórumokat kell kialakítani a szakmai találkozásoknak, megbeszéléseknek, fel kell újítani a székházat, és olyanná tenni, ahová szívesen ellátogatnak a tagok, ahol jól érzik magukat az emberek.
A marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében tartott megyei RMDSZ tisztújító küldöttgyűlésén jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla volt szövetségi elnök, Tamás Sándor Kovászna megyei és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, Farkas Balázs konzul, parlamenti képviselők, szenátorok, helyi és megyei önkormányzati képviselők, vidéki polgármesterek és tanácsosok, a helyi szervezetek képviselői. Péter Ferenc házigazgaként köszöntötte a jelenlevőket. Mint fogalmazott, nem csak arra jó alkalom ez a nap, hogy új elnököt válasszanak, de arra is nagyszerű lehetőség, hogy találkozzanak, beszélgessenek.
A szervezet új elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik a rendszerváltás után a nagy közösségi ügyért, az erdélyi magyarok jogaiért, javaiért küzdöttek. Oklevelet adott át Markó Bélának, Kelemen Atillának, Kerekes Károlynak, Frunda Györgynek, Borbély Lászlónak, Makkai Gergelynek és Német Jánosnak, valamint a néhai Kakassy Sándornak és Elek Barnának is.
Markó Béla a „régieknek” köszönte meg tevékenységüket, azoknak, akikkel 1989-ben együtt lehetett, Sütő Andrásnak, Domokos Gézának, Fülöp G. Dénes lelkésznek, Csiha Kálmánnak – hozzátéve, hogy nem teljes a lista.
Bár 2016-ban sem sikerült visszaszerezni Marosvásárhelyt, a tavalyi választásokon jól szerepelt a Maros megyei szervezet, sikerült jó eredményeket elérni – mondta Kelemen Hunor. A szövetségi elnök némi dorgálásban is részesítette a marosvásárhelyi szervezetet, amely „időnként kívülről nézve azt a látszatot kelti, hogy egymással vannak elfoglalva inkább, nem a tagsággal”.
Kitért arra is, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy jogállamban a törvények mindenkire vonatkoznak – és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetét említette. Tamás Sándor, majd Borboly Csaba osztotta meg gondolatait, majd Péter Ferenc ismertette a programját.
Végül a jelenlevők 306 szavazatot adtak le, amelyből 301 volt érvényes. Ezek közül 291 igen és 10 ellenszavazatot kapott Péter Ferenc.
Antal Erika
maszol.ro2017. február 24.
Nem a PSD ötlete
Fél Wass Alberttől a prefektus
Hülyeség, amit a prefektus tesz – így kommentálta a Wass Albert-utcanév ügyében indított eljárást Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Mint beszámoltunk, a kézdivásárhelyi városi bíróság jóváhagyta a bűnvádi eljárás újraindítását a kézdivásárhelyi Wass Albert-utcanév ügyében, helybenhagyva a prefektus és a városi ügyészség keresetét az önkormányzat ellen.
Kelemen Hunor sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette, az erdélyi magyarságot nem lehet letartóztatni, csak azért, mert hallott Wass Albertről.
– Minden erdélyi magyar családnál találsz Wass Albert-könyvet, mindenki olvasott Wass Albertet. Tamás Sándorral időnként szoktuk magunkat a szervek figyelmébe ajánlani, hogy éppen most olvastunk egy Wass Albert-művet. Ez egy butaság – nyomatékosította a szövetségi elnök.
Ezeket a dolgokat is napirendre tűzik a Szociáldemokrata Párttal folytatott tárgyalások során, fűzte hozzá Kelemen Hunor, majd megjegyezte, nem tudja, hogy a prefektus önjáró-e, de nem hiszi, hogy a PSD-től kapta volna ezt az ötletet.
– Ha máshonnan kapta, oda nekünk nincs bejárásunk, de nyilván, ahogy más dolgokat sem hagytunk szó nélkül, ezt sem fogjuk – nyomatékosította az RMDSZ-elnök.
Az ügy kapcsán Tamás Sándor megyetanácselnök „adaléknak” hozta fel, hogy milyen okkal kérte a prefektus a perújrafelvételt: egyrészt, mert az ominózus határozattervezet a mai napig megtalálható a polgármesteri hivatal honlapján, anélkül, hogy írná, hogy vissza lett vonva. Másrészt, a határozat meghozatala, „erős megbotránkozást váltott ki a társadalomban, és azt az indokolt félelmet keltette, hogy a Wass Albert által elkövetett kegyetlenkedések megismétlődhetnek”.
(kiss-erdély)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. február 25.
Minden közösségünket erősítő rendezvény fontos (Kelemen Hunor a székely szabadság napjáról)
Fontos és helye van minden olyan rendezvénynek, amely az identitást erősíti, a március 10-ei, Marosvásárhelyre tervezett székely szabadság napja kapcsán pedig az RMDSZ álláspontja nem változott: mindenkit arra buzdítanak, hogy legyen jelen minden olyan helyen, ahol úgy érzi, ott kell lennie – válaszolta újságírói kérdésre Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csütörtökön egy sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésen.
A szövetségi elnök beismerte: két évvel korábban Sepsiszentgyörgyön tett egy szerencsétlen nyilatkozatot a rendezvényről, majd a sajtó „ki is csinálta emiatt”, de éppen dühös volt – mostanra megtanulta a leckét. (2015. február végén Sepsiszentgyörgyön azt nyilatkozta: a marosvásárhelyi autonómiatüntetés betiltásának ügye a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalra és a szervezőkre tartozik – szerk. megj.) Újabb kérdésre azt is közölte: ő maga nem vesz részt a marosvásárhelyi rendezvényen, bizonyára lesznek kollégái, akik ott lesznek. Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök elmondta: találkoztak Izsák Balázs SZNT-elnökkel, egyeztettek a témáról, és arra készülnek, hogy a Hargita és Maros megyei önkormányzati vezetőkkel közös állásfoglalást tesznek közzé.
A Háromszék arról is kérdezte az RMDSZ elnökét, hogy mi a helyzet az autonómiatörvénnyel. Kelemen Hunor azt mondta: továbbra is az asztalon van, nem került fiókba, a jogszabály vállalható, hiszen a javaslat erősebbé teheti a magyar közösséget, de az államot is. Arra azonban, hogy mikor terjesztik a parlament elé, nem tudott válaszolni, mint mondta, erről még egyeztetnek az MPP-vel is. Kelemen Hunor szerint azt is el kell mondani, hogy a parlament el fogja utasítani a tervezetet. Felidézte továbbá: amikor a jogszabály kidolgozása folyt, kérdés volt, hogy próbálják-e az autonómiakoncepciót „beférkőztetni” a jelenlegi alkotmányos keretekbe, vagy inkább a „teljes változatot” válasszák, amelynek viszont hátránya, hogy alaptörvény-módosítást előfeltételez. Végül ez utóbbi mellett döntöttek, és a dél-tiroli modellt vették alapul – úgy gondolták, mivel ez jól ismert európai példa, ez lesz a legkevésbé támadható román részről – egészítette ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Szóba került az SZNT által kidolgozott autonómiastatútum is. Kelemen Hunor felidézte: mivel azt már kétszer lesöpörték a parlamentben, nem látja értelmét annak, hogy harmadszorra is próbálkozzanak ugyanazzal. Azt viszont hozzátette: törvényesnek és morálisnak tartja azt az akciót, amely révén polgári kezdeményezés segítségével terjesztenék a parlament elé a statútumot – mint ismert, ezt egy Árus Zsolt vezette gyergyószéki kezdeményező bizottság indította el.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 10.
Tamás Sándor: Ott a helyünk
Minden felelős magyar embernek részt kell vennie minden felelősen szervezett autonómiarendezvényen, hiszen az ilyen és ehhez hasonló identitáserősítő megmozdulások nemcsak közösségünk összekovácsolásának fontos pillérei, hanem kifelé is nagyon jelentős üzenetük lehet – fejtette ki Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke a székely szabadság napi marosvásárhelyi megemlékezés és tiltakozó felvonulás kapcsán. Elmondta, ő a sepsiszentgyörgyi rendezvényen vesz részt – Marosvásárhelyre személyes okokból nem utazhat –, jelenlétével is szeretné hangsúlyozni, hogy mindannyiunknak ott a helyünk. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 10.
Elismerték Székelyföld létezését
Román Bíróság
Ürömben öröm, hogy a Kovászna megyei törvényszék és a brassói táblabíróság elutasította ugyan a székely zászló kirakását a megyei önkormányzat tanácstermébe, de elismerte Székelyföld létezését – nyilatkozta Tamás Sándor tanácselnök.
A prefektus a Kulcsár-Terza József által adományozott székely zászló kitűzése miatt indított eljárást a megyei testület ellen, és a bíróság mindkét szinten igazat adott neki. Az indoklás azonban új dolgokat is tartalmaz, egyebek mellett azt, hogy: „A bíróság megállapítja, hogy ez a zászló de facto Székelyföld zászlója, kitűzése törvényességének elemzése ebből a feltevésből indul”. A törvény azonban tételesen meghatározza, hogy a pulpitusnál, a címer alá csak Románia, az EU zászlója, illetve a helyi vagy megyei közigazgatási egység zászlója tűzhető ki. Ennek alapján kötelezik, hogy onnan eltávolítsák a székely lobogót – ezt a mai nap folyamán meg is teszik –, és a jövőben máshol kap majd a teremben helyet – mondta el Tamás Sándor. „Világos számunkra, hogy mindez azt jelenti, Romániában egy bíróság végleges döntésében elismerte, hogy Székelyföld létezik. Más kérdés, hogy ezt a zászlót ki lehet-e tűzni vagy sem” – fogalmazott. Tudták, a szimbólumainkért folytatott közdelem nem lesz egyszerű, de meggyőződése, ha következetesek, ha kitartóan viszik tovább az ügyet, előbb-utóbb eredményesek lesznek. Kifejtette, a Mikó Imre Jogvédőszolgálat hírlevelébe is bekerül az eset, és már bebizonyosodott, az Amerikai Egyesült Államok országjelentései merítenek ebből a dokumentumból is, az éves jelentésbe bekerül a felvetett magyar problémák jelentős része. Véleménye szerint az amerikaiakat sikerült már meggyőzniük igazukról, reméli a bukarestiekkel sem vallanak kudarcot.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)