udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
264
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 241-264
Névmutató:
Beke György
2006. május 16.
Több ezer résztvevős Menyházai Napokat rendeztek Arad megye legfestőibb fürdőhelyén. Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében gyógyfürdő rangot kapott, s hanyatlása csak az 1980-as években kezdődött. A vidék jeles személyisége az Arad megyei Seprősön született Czárán Kristóf Gyula (1847. augusztus 23.-1906. január 5.), akit a természetjárás erdélyi apostolaként emlegetnek. Czárán jó pár évig lakott Menyházán, saját költségén számos turistautat jelölt meg a vidéken, a helyi temetőben van a síremléke. A Czárán-emlékműre a múlt század elején elhelyezett márványtáblát az 1920-as években eltávolították. Az aradi turistaegylet és Stefanov Titus Czárán-kutató az utóbbi évtizedben ezt a helyi polgármesteri hivatal eddig megakadályozta. Most megtörtént a táblaavatást, a koszorúzást tudományos szimpózium és a menyházai iskolában bemutatott, egyelőre ideiglenes Czárán-emlékkiállítás előzte meg. – Beke György ottjártakor (1985) megdöbbenéssel szemlélte a temetőben a Czárán-kápolna eltűntetését egyetlen éjszaka alatt. Az akkor készült felvételeket titokban csempészte ki az országból. /Puskel Péter: Czárán Gyula-centenárium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./2006. május 20.
Megérkezett Amerikából a Magyar Baráti Közösség 2006-os Évkönyve: ITT-OTT Kalendárium, 1956–2006. Bakos István örömmel jelezte Budapestről, hogy kitűnő, sokszínű és gazdag összeállítás, az 1956-os forradalom 50. évfordulója jegyében készült, Kovács András Ferenc Magna Hungaria című, Ilia Mihálynak ajánlott versével zárul. Beke György is felhívta telefonon Sylvester Lajost, dicsérve az Évkönyvet. Az Évkönyv gazdag erdélyi vonatkozású anyagot tartalmaz. Ebben Sylvester Székelyföldről mint az erdélyi magyarság belső anyaországáról szólt, voltaképpen a ,,kis anyaország” megjelöléssel az autonómiaigényt és -esélyt érzékeltette az erdélyi szórványmagyarság, de a moldvai csángómagyarok tekintetében is. A kalendáriumban Böjte Csaba Amerikában címmel ugyancsak Erdély a téma, Az amerikai magyar diaszpóra ’56-os értelmiségi csapata és az ’56-osok leszármazottai fogadott hazájukban s a Kárpát-medencében is meghatározó súllyal vannak jelen. Köztük Fülöp László (Október 23. – egy kései jelentés), Borokai Fanni (1956-os sortüzek), Lipták Béla (1956-os üzenetek) és Nagy Károly (Történelemhamisítás az Ötvenhatosokról). Ez az Évkönyv világhálón, a http:www.mbk.org. webhelyen, a Magyar Baráti Közösség honlapján könnyen fellapozható. /Sylvester Lajos: A Magyar Baráti Közösség Évkönyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./2006. május 31.
Bodor Pál tavaly volt 75 éves. Születésének évfordulója alkalmából Hazám- ill. Simonyi- díjjal tüntették ki „életművéért, gyökérhűségéért, a sajátosság méltóságának megőrzéséért”. Az irodalmi Simonyi-díjat eddig Szabó Magdának (erdélyi Kossuth-díjként értékelte) és Beke Györgynek ítélték oda. A díj alapítója a hazai magyar irodalom jelese és mecénása, Böszörményi Zoltán. A Hazám-díjat minden évben hét ember kapja. A kitüntetekkel interjúkötetet készített Hovanyec László. Az idei díjazottak: Berek Kati színművész, Cselőtei László természettudós, Gál István filmrendező, Kányádi Sándor, Korniss Péter fotós, Seregi László koreográfus és Bodor Pál. Június elsején Budapesten lesz Bodor Pál Saxum Kiadónál megjelenő Búcsúlevél nincs c. kisregényének a bemutatója. A kisregény az ötvenes években játszódik a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjainak körében, lélektani krimi. Bodor Pál a Népszabadságban publikál. /Hevesi Mónár József: Bodor Pál köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/2006. augusztus 12.
Miskolc-Diósgyőr református egyházközségének presbitériuma elhatározta, hogy hivatalos testvéri-baráti kapcsolatot kötnek az uzoni kálvinisták egyházával. A kapcsolatot nemrég szentesítették. Ungvári Barna András uzoni lelkipásztor elmondta, hogy Uzon volt lelkipásztorának – aki harminchárom évig, a legnehezebb időszakban szolgálta ezt a nagy gyülekezetet – lánya, Papp Lászlóné Szabó Zsuzsanna férjével Miskolc-Diósgyőrön talált családi fészekre, s az ottani református óvoda vezető óvónőjeként kezdeményezte a testvéregyházi kapcsolatot Beke György író szülőfalujának, Uzonnak református egyházával. Tavaly július végén odalátogattak az uzoniak, s most ők fogadták vendégül a magyarországi küldöttséget. /Kisgyörgy Zoltán: Új testvéregyházközség Uzonnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./2006. augusztus 26.
A 60–70-es évekbeli Romániáját mutatja be Bányai Éva Sikertörténetek kudarcokkal. Bukaresti életutak /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2006/ című könyvében, melyben az egyéni emlékezés – kollektív emlékezet – történelmi emlékezet egybefonódása követhető nyomon. Az interjúkötet összeállításához a szerző személyesen vagy levélben kereste fel a bukaresti, vagy egy ideig Bukarestben tartózkodó magyar értelmiségieket, akik meghatározói voltak az akkori magyar intézményeknek (Ágoston Hugó, Beke György, Bodor Pál, Csiki László, Demény Lajos, Domokos Géza, Ferencz Zsuzsanna, Gálfalvi Zsolt, Halász Anna, Horváth Andor, Huszár Sándor, Kacsir Mária, Matekovics János, Molnár Szabolcs, Rostás Zoltán, Szász János, Vári Attila). A magyar intézmények létrehozásának célja az volt, a magyar értelmiségieket Bukarestbe költöztessék. A könyv bemutatja, kik voltak a magyar szellemi élet meghatározó egyéniségei; kik voltak a cenzorok, hogyan működött a cenzúra. /Vetési Júlia: „Ember tervez, Központi Bizottság végez…”– bukaresti életutak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./2006. december 4.
A térség egyik legnagyobb múltra visszatekintő rendezvényét, a XXX. Tatros Forrásánál Csángófesztivált tartották december 3-án Gyimesközéplokon. Az egykori szervezők úgy emlékeznek, Beke György sugallta 1969-ben egy író-olvasó találkozón, hogy a Gyimesek völgyében találkozzanak a Moldvában, Brassó és Déva környékén élő csángók. A rendezvény 1977 óta a Tatros Forrásánál fesztiválként vált ismertté a csángó népzenét és táncokat kedvelők számára. Az ünnepi szentmisén szenténekeket hallhattak a résztvevők a lujzikalagori meghívottak előadásában, majd a hagyományőrző csoportok felvonultak a főúton. A szabadtéri előadáson felléptek moldvai csángó hagyományőrző együttesek, a gyimesbükki, felsőloki táncosok és a házigazda gyimesközéplokiak csoportjai. /Ferencz Angéla: Csángófesztivál a Tatros forrásánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./2006. december 11.
Julianus-díjban részesültek a hét végén Csíkszeredában a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói, Hantz Péter és Kovács Lehel, akárcsak Bodó Barna, aki a két másik díjazottal együtt a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB) vezeti. A Julianus-díjat a csíkszeredai Julianus Alapítvány kuratóriuma ítélte oda. Ezt az elismerést első ízben 1993-ban osztotta ki Azoknak a munkáját díjazzák, akik a szórványmagyarság felkutatása, identitásának megőrzése érdekében cselekedtek. Az előző években díjazottak között volt Orbán Viktor volt magyar kormányfő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Beke György író, Csoóri Sándor költő, Kallós Zoltán néprajzkutató, Dobos László felvidéki író, Tőkés László református püspök, a vajdasági Kasza József, illetve a kárpátaljai Kovács Miklós. Idén Eva Maria Barki bécsi jogász, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) leköszönt elnöke, a sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu médiamenedzser, valamint a szombathelyi Kovács Jenő és munkatársai részesültek elismerésben „a magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért”. Eva Maria Barki ügyvédként a rendszerváltást megelőző években magyar és erdélyi magyar menekültek ügyét vállalta fel, a kilencvenes évektől a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit támogatta. Emiatt Romániában két ízben is nem kívánatos személynek minősítették a hatóságok. Csapó József, az SZNT leköszönt elnöke a Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét dolgozta ki. A sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu román médiavállalkozó végigjárta Európa autonóm területeit, ott szerzett tapasztalatait igyekszik megosztani román és magyar honfitársaival. Kovács Jenő szombathelyi útépítő mérnök és csapata az erdélyi szórványvidékeken számos magyar vonatkozású műemléképület, emlékmű megmentésében vett részt. /Julianus-díjat kaptak a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./2007. január 22.
Életének 80. évében Budapesten elhunyt Beke György /Uzon, 1927. aug. 3. – Budapest, 2007. jan. 20./ ismert író, újságíró, műfordító. 1989 óta élt Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományegyetemen. Munkatársa volt 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa, 1994-től Budapesten a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től az Írószövetség választmányának tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. Számos regénye, interjúja, riportja jelent meg, első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye 2002-ben, címe Csángó történet. /Elhunyt Beke György író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Beke György újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent, írta róla Sylvester Lajos. A magyarság egészének szellemi újrateremtője volt. Beke György 1989-ben telepedett át Budapestre. Vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban élők gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta az eltunyult népnek. A missziós tudatot és akaratot vitte magával. Beke György nem állt be a másságkeresők karába. Asztagnyi könyvkévét rakott össze. Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé. /Sylvester Lajos: Aki sokfelé, de mindig a szülőföldjén élt (Beke György halálára) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Aki közelebbről ismerte Beke Györgyöt, annak igen nagy műveltségű, a romániai magyarság és kultúrájának ügyében kiválóan tájékozott, a dolgokat, történéseket mindig összefüggéseiben látó és kereső emberként marad meg emlékezetében. 2003. augusztusában Arad vendége volt, mint a harmadik Böszörményi Zoltán riportverseny zsűrijének elnöke. Szeretettel és megértéssel beszélt a fiatalabb kollégák közel félszáz írásáról. /Jámbor Gyula: Beke György. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./2007. január 23.
Elment Beke György is. Hetvenkilenc éves korában Budapesten érte a halál. Itthoni ellehetetlenítése miatt 1989-től élt a magyar fővárosban, fizikailag távol ugyan, de lélekben mindig szülőföldjén maradva. Egyedülálló teljesítménye a Barangolás-sorozat, Erdély tájegységeinek bemutatása. Itthon kezdte, Magyarországon teljesítette ki szociográfiai riportsorozatát. Az anyaországiaknak szánt intés és figyelmeztetés minden kötete, Erdély veszélyeztetett értékeire kívánta felhívni a közvélemény, a mindenkori hivatalosságok figyelmét. Változóban vannak az idők, a kormánypolitikától függetlenül, sőt annak dacára, megértőbb, befogadóbb a magyarországi közhangulat az elszakított nemzetrészek iránt. Ha így van, valamennyi író közül Beke György tette könyveivel a legtöbbet ezért. Barangolás-sorozatában négy vagy öt kötetet szánt a Székelyföld – az erdélyi magyarság anyaországa – bemutatására. Hárommal elkészült, a folytatás, épp az útnak indító Háromszékről, immáron bevégzetlenül marad. Maros- és Udvarhelyszék után Csík és Gyergyó vidékéről írt terjedelmes könyvet. Az utolsót a karácsonyi könyvvásárra jelent meg. Beke György a Hargita Népében is gyakorta jelen volt írásaival. /Borbély László: Rólunk írta utolsó könyvét – Beke György halálára – = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./2007. január 23.
Nehezen mozog a penna, amellyel apáink generációit siratjuk, írta Willmann Walter, Beke György Erdélyt járó s folytonosan ébren tartó szelleméhez fiúként viszonyulunk. Hiánytalanul megtanulta, hogy a túlélésről nemcsak beszélni kell, belé kell plántálni az utánunk jövőkbe. Az éltette, hogy nem veszhet el a magyar történelmi tudat. Hajdani hadak, elfelejtett krónikások nyomába szegődött a székely krónikás. /Willmann Walter: Búcsú Beke Györgytől. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./2007. január 25.
A Budapesten néhány napja, 80 éves korában elhunyt Beke György író, újságíró a magyar nyelv ügyét mindig hűségesen szolgálta. Kezdő újságíró kora óta figyelte az anyanyelv mindennapjait. Talán nem is volt olyan könyve, riportja, tanulmánya, amelyben ne esett volna szó a magyar nyelv helyzetéről, a megmaradásban betöltött fontos szerepéről. A nyelvművelés közügy – írta csaknem negyven évvel ezelőtt. Rendszeresen felkereste a magyar nyelv erdélyi tudományos műhelyeit. A Budapesten néhány éve megjelent Védekező anyanyelv című könyvében Beke György szemügyre vette a határon túli oktatási és nyelvtörvényeket, beszélt a moldvai magyarság nyelvi börtönéről. A Kárpát-medencei magyarság egységes nyelvhasználatának szükségéről is beszélt. Több jeles személyiség nyelvről szóló eszmefuttatását lejegyezte vagy összegyűjtötte Beke György. Az egyik így szól: A bűnök közt legnagyobb az anyanyelv elvétele. Olyan lopás ez, amelyet az Isten nem bocsát meg. /Komoróczy György: Védekező anyanyelv – Beke György emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./2007. január 26.
Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.2007. január 26.
Beke György írót, újságírót, műfordítót február 1-jén 14 órakor búcsúztatják Budapesten, a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában. Az alkotót egy héttel később, február 8-án kísérik utolsó útjára szülőfalujában, a Kovászna megyei Uzonban. /Beke György búcsúztatása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./2007. január 27.
Beke György író, újságíró január 20-án hunyt el Budapesten. Munkássága meghatározónak bizonyult az erdélyi magyar irodalom és tényirodalom terén, újságíró-generációk számára szolgált példaként. Rá emlékezik a lap egy interjú-részlettel, amelyet barátja és pályatársa, Cseke Péter készített. A szöveg teljes terjedelmében Cseke Péter Legyen eszünk, ha már volt (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc – Szolnok, 2006.) című kötetében jelent meg. Beke György 12 kötetesre tervezett erdélyi barangoló könyveinek sorozata attól fogva kezdett testet ölteni, hogy 22 évi bukaresti tartózkodás után átköltözött Kolozsvárra. Beke György hangsúlyozta, hogy a nemzeti elnyomatást alaposan megérezte, eszmélésétől fogva. Beke György a népi írók, Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Szabó Zoltán, Kovács Imre híve lett. Közvetlen „okítói” az írás mesterségének az elsajátításában Szemlér Ferenc, Asztalos István és Szabédi László voltak. – Koppándi Sándor, aki a központi pártbizottságnál a romániai magyar sajtóért felelt, kiparancsolta Beke írását a már kinyomtatott 1985-ös Utunk Évkönyvből. Beke hangsúlyozta: „A történelem azért van hangsúlyozottabban jelen szociográfiai munkáimban, mert pótolni kellett a kisebbségi tudatból kifakult nemzeti történelemismeretet. ” Csetri Elek akadémikus 1981-ben írta: „Bármely író becsületére válik az a mód, ahogyan Beke a történelem kérdéseihez viszonyul. Különösen mióta a nagy erdélyi tájegységek felmérésére, megközelítésére, írói bemutatására vállalkozott. ” Rengeteg találkozóra hívták Beke Györgyöt, amelyeken súlyos, életbevágóan fontos kérdéseket vetettek fel. Ezeknek a találkozóknak köszönheti, hogy barangoló könyvei rendre megszülettek, s ha csonkán is, megjelentek. /Cseke Péter Enciklopédikus erdélyi hungarológia. Beke György szellemi földrajza. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./2007. január 27.
Beke György műfajteremtő író volt, többnyire a Beke-művek révén váltak közhasznú fogalmakká az olyan szavak, mint a riportregény, riportnovella. Beke, a barangoló a szó fizikai, földrajzi értelmében is bejárta, belakta a magyarság Kárpát-medencei és ezen kívüli élettereit, szálláshelyeit. Orbán Balázs híres-neves munkájában, A Székelyföld leírásában Erdély egy szeletét – fontos, meghatározó szeletét – hozta értelmezhető közelségbe. Beke György Erdély egészének a lényegét, magyar esszenciáját hozta elérhető helyzetbe, és hozzávarrta Moldvát is. A Szeret menti csángók ország-világát ő egyesítette először Erdéllyel. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./2007. január 27.
Beke György olvasók kedvencévé s rangos íróvá érett, míg a szakma megbocsátó egykedvűséggel számlálgatta mind szaporábban sorjázó könyveit. Beke György egyfajta kortársi muszáj-polihisztorként nyomul mind mélyebbre abban a valóságközegben, melyet a romániai magyarság életének nevezünk. Koós Ferenc hagyatékának megmutatásával és elemzésével, kisebbségi értelmiségi magatartásmodellt állított, válván nemzetiségtörténet-íróvá, politológussá és etnográfia-értővé, román-magyar-német kultúrkapcsolatok ápolójává, nemzetiségtudomány-fejlesztővé, egy sorsközösség oly írómindenesévé, milyet csak Közép-Kelet-Európának ez a szögelete teremhet, írta Farkas Árpád 1985-ben, azonban írása nem jelenhetet meg, mert a hatalom az író ellen fordult. Könyveit zárolták, állásából kicsöppentették, majd visszaszivárogtatták, mindezt megírta immáron Magyarországon megjelent könyveiben. /Farkas Árpád: A Beke György-jelenség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./2007. január 27.
Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./2007. január 27.
Bölöni Domokos emlékezett Beke Györgyre, életművére. A Szabófalván élő Erdős Szászka Péter megírta a szabófalvi csángók történetét, azt a vérengzést, amelynek áldozataiul estek elődei, akik nem akartak fegyverrel harcolni az 1877-es függetlenségi háborúban az oroszok meg a románok oldalán, mondván, ők katolikusok, nem katonák, ezért az életükkel fizettek. Erdős Szászka Pétert Bölöni Domokos Beke Györgyhöz irányította. Beke György ráirányította a figyelmet a moldvai csángók helyzetére. /Bölöni Domokos: Életműve is fegyverünk. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./2007. január 27.
Közel tízezer kötet könyvvel rendelkezik a nyelvész Erdélyi Lajos nevét viselő uzoni községi könyvtár. Bartha Katalin könyvtáros elmondta, négyszáz bejegyzett olvasója van a könyvtárnak, látogatottsági mutatója ennek az öt-hatszorosa. A könyvtár ápolja az uzoni születésű névadó emlékét. Állandó jellegű kiállítást rendeztek a napokban elhunyt író és riporter, Uzon díszpolgára, Beke György összes műveiből, aki még éltében saját könyveivel egészítette ki az uzoni könyvállományt. /(kgyz): Beke György összes művei Uzonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./2007. február 7.
Beke György íróra emlékezett Gellért Géza, aki huszonhat évig volt a székelyudvarhelyi könyvtár igazgatója. Beke György magyarságtudattal a szívében és a tudás vágyával lelkében, szívós kitartással járta be Erdélyt azért, hogy sorra megjelentesse riportkönyveit, melyek a legnagyobb olvasottságnak örvendtek. Beke Györgynek egymás után jelentek meg riportkötetei, köztük olyanok is, melyeket indexre tettek. Ezekről jegyzéket kaptak a könyvtárban, leemelték a polcról, és a raktárban helyezték el annak ellenére, hogy hetente szólították fel, a jelzett köteteket küldjék Csíkszeredába. Nem küldték, mert tudták, milyen sors vár az indexre tett könyvekre. Jól tették, mert 1989 után hiánytalanul visszahelyezhették a polcokra Beke György és mások munkáit. /Gellért Géza, Székelyudvarhely: Beke Györgyre emlékezem. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./