udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
388
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 361-388
Névmutató:
Bogdán László
2006. szeptember 7.
A magyar hadsereg doni katasztrófájáról szól a rövidebb, moziváltozatában Pergőtűz, hosszabb, 25 részes tévéfilmváltozatában Krónika címmel bemutatott dokumentumfilm. Sára Sándor rendező munkatársa Csoóri Sándor volt, aki a doni katasztrófáról, és a magyarság második világháborús részvételéről írta Magyar apokalipszis című esszéjét. A lap részleteket közölt a film forgatókönyvéből. A film 1979 és 1982 között készült, 120 egykori szemtanúval – tisztekkel, honvédekkel, katonaorvosokkal, munkaszolgálatosokkal – beszélt a Donnál szinte teljesen megsemmisülő második magyar hadsereg kálváriájáról. A kommunista rendszerben a mozifilm-terjedelmű változatot ugyan bemutatták, de a tévésorozatot teljes egészében csak a rendszerváltozás után. Ez nem gátolta a rendezőt abban, hogy folytassa munkáját, sorra készültek el dokumentumfilmjei: a Fújja a szél, fújja az orosz, amerikai és francia hadifogságba esett magyar katonák történetéről, a Magyarok a Gulágon, s részben a Csonka Bereg az elhurcoltakról, míg a Sír az út előttem a bukonvinai székelyek kálváriájáról szól. A Pergőtűz forgatókönyvének első, nyolcvanezer példányban megjelenő könyvváltozatát a Kádár-rendszerben, a nyolcvanas években még bezúzták, az indoklás szerint azért, mert elfogadhatatlan volt egy magyar tizedes és egy orosz tanítónő szerelmének bemutatása. (Itt került ,,képbe” az egyik adatszolgáltató, Gellért Sándor, aki maga is írt az élményeiről egy döbbenetes verseskönyvet A magyarok háborúja címmel.) Egy rövidebb változat csak 1988-ban jelenhetett meg, most a veszprémi Új Horizont adta ki egy vaskos könyvben a dokumentumokat Hol vannak a katonák? címmel. (De ezek is csak a 25 részes filmsorozat részletei.) A kötet közli Szabó Péter és Stark Tamás történészek tanulmányait is. /Bogdán László: Magyar apokalipszis. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 7./2006. szeptember 9.
Láng Zsolt novellákat, tárcákat, elbeszéléseket tartalmazó könyve, a Kovács Emma születése /Elbeszélések. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2006./ bizonyos értelemben folytatja az előző rövidprózakötet, A szomszéd nő világát. Külön színfolt a Kovács Emma születése, amely már címével is Déry Tibor hajdan visszhangos sikerű elbeszélésére, a Simon Menyhért születésére céloz. /Bogdán László: A felügyelő és a mozgó világ (Olvasólámpa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./2006. szeptember 23.
Szeptember 17-én, vasárnap, a Kovásznai Napok sokadalmában, felavatták Ignácz Rózsa-mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A szobroknak is megvan a maguk sorsa, bizonyos szobrokat el sem kellett volna készíteni, akkor nem kellene ledönteni őket. Márpedig az elmúlt véres évszázadban, a kitelepítések századában sok szoborra várt ez a sors. Ignácz Rózsa realista regényekben számolt be a Trianon utáni letargiából lassan ocsúdó erdélyi magyarság életéről (Anyanyelve magyar, Rézpénz, Született Moldovában, Urak és úrfiak), és energiáiból arra is futotta, hogy a harmincas években, a ,,keleti magyarok nyomába” szegődve, riportokban számoljon be a bukaresti, regáti, bukovinai magyarok életéről, eljutott a csángók közé is. Élményeit nemcsak a riportsorozatban, hanem egyik legfontosabb művében, a Született Moldovában című regényében is megírta. Ignácz Rózsa a kommunista rendszerben évekig csak műfordítóként lehetett jelen, Caragialét fordította többek között, és Sadoveanut, majd 1957 után népszerű ifjúsági regényeket írt (Torockói gyász, Az utolsó Daru, Orsika), a magyar színészet hőskorát térképezte fel (Prospero szigetén), nem feledve imdulásának vándorszínészi esztendőit, a Róza leányasszony után újra írt egy színházi regényt (Titánia ébredése), írt meséskönyveket is, útirajzokat, fia jóvoltából bejárhatta a világot, de nagyobb lélegzetű társadalmi regényt már csak egyet írt, A vádlottat, amely már csak a kilencvenes évek végén, majdnem két évtizeddel halála után jelenhetett meg. A csíkszeredai Pro Print Kiadó sorozatban adja ki műveit, Ignácz Rózsa végre hazatért. /Bogdán László: Szobor és mű. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./2006. szeptember 26.
Magyarországon az önkormányzati választások után a magyar politikai elitnek lehetőleg még az ötvenhatos forradalom fél százados évfordulója előtt valamiféle megoldást kell találnia a kialakuló helyzetre. A gyanús módon kiszivárogtatott Gyurcsány-beszéd csak csöpp volt a pohárban, de az utolsó csöpp. Eredménye a múlt hétfő óta folytatódó tüntetéssorozat. /Bogdán László: A politikai elit felelőssége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./2006. szeptember 28.
Szeptemberben ünnepelhették volna Balogh Edgár századik születésnapját. Egykori hívei sem tülekedtek feleleveníteni élményeiket, egykori ellenfelei is mélyen hallgattak, noha Balogh Edgár hosszú, tapasztalatokban, reményekben, csalódásokban oly gazdag életútja szinte követeli a szembenézést, írta Bogdán László. Annál is inkább, mert a lapszerkesztő és közíró Balogh, akinek szerepe nélkül felfoghatatlan, megírhatatlan, értelmezhetetlen a romániai magyar irodalom története, főművében, négykötetes emlékirataiban – Hét próba (1965), Szolgálatban (1978), Férfimunka (1986 – ez már a cenzurális viszonyok szigorodása miatt Budapesten jelent meg!), Számadásom (1999) – maga is megpróbált szembenézni életútja (ön)ellentmondásaival. Nem véletlenül idézi már a változó viszonyok között, 1993-ban memoárjai utolsó, zárókötetében II. János Pál pápát, feltéve a nagy kérdést: kaphat-e felmentést a ,,csalódásokba fulladt hiszékenység” bűne alól? Kántor Lajos az ,,elhallgatás” okát abban látja, hogy a szerző ,,...nemigen tud szabadulni... egy régi beszédmódtól”, minősítései vitathatóak. Balogh Edgár elkötelezett baloldali értelmiségi volt, e kihalóban levő emberfajta egyik utolsó mintapéldánya. /Bogdán László: Balogh Edgár számadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./2006. október 3.
Bogdán László Domokos Gézával és Vári Attilával látogatta meg Sütő Andrást. Az író elmondta, tervezi Harang a szélben című családregényét. Nem kerülvén el az elmúlt hetven-nyolcvan év tragikus eseményeit sem, amelyek családjában, akárcsak az erdélyi magyarság történetében, olyan nyugtalanítóan ismétlődtek. Kifejtette, hogy szeretné revízió alá venni a vox humana Fábry-szólamát is, amely mifelénk afféle kisebbségi jelszóvá nemesedett, miközben ,,dorongok csattogtak a hátunkon és a fejünkön, és a csontunk törött, és akkor ezt a csontzenét mi ezzel folytattuk, hogy vox humana, vox humana, el egészen addig, hogy már maguk a románok, akik a mi ügyünket az utóbbi években fölfogták, helyzetünket kezdték érzékelni, ennek a drámaiságát kezdték látni, felfogni, maguk a románok tartották különösnek és egyoldalúnak, sőt, szinte megbocsáthatatlanul könyörgőnek, megalázkodónak ezt a testvériségért könyörgő hangvételünket” – idézte egyik kilencvenes, még pesti betegágyán fogalmazott, a Korunk toleranciaszámába készülő vallomását. Sütő arra biztatta Várit is, Bogdánt is, hogy ne kerüljék meg a konfliktusokat, az írók dolga a Trianon utáni tragikus eseményeket leírni, hogy ne maradjon semmi elhallgatott és kimondhatatlan. Sütő András tiltások, tabuk és párthatározatok között mondotta a magáét, hűen egyik legvilágítóbb esszéjében, a Nagyenyedi fügevirágban megfogalmazott hitvallásához: ,,az otthoniak – a sárban maradottak – azt gondolhatják: kiszabadultan a felfelé kapaszkodás útjára léptem. De fülemben a hangjuk, s szándékaimban a fogadalom: nem fölfelé: lefelé török, Uram, vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének”. /Bogdán László: In memoriam: Harang a szélben (Búcsú Sütő Andrástól) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./2006. október 5.
Bogdán László kétségbe vonta, hogy Szilágyi Domokos valóban besúgó lett volna. Emlékeztetett, hogy Varga Andrea történész is korainak tartja az ítélkezést. Szilágyi Domokos dossziéja még nem került elő. /Bogdán László: Adalékok a ,,Balogh Ferenc”-dossziéhoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./2006. október 7.
Bogdán László legutóbbi verseskötetében /A démon női alakot ölt. Lírai napló, 2003-2005. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2006./ ötvenötödik évébe lépvén a búcsúzó Arany Jánosra gondolt. Bogdán László az iróniát belopta versébe, bár a kötetben az elégikus és tragikus hangvétel az uralkodó. A költő a nyolcvanas évekre visszatekintett, a jelenről megállapította, tovább él a bukott rendszer mind a látható, külső világ terein, mind a mélyben, az emberek reflexeiben is. Az írói identitáskeresés könyve ez a Bogdán-kötet. /Borcsa János: Félmúlt Bogdán László verseiben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./2006. október 16.
Kós Károly házsongárdi emlékművének megkoszorúzásával zárult október 15-én a Magyar Művészeti Akadémia Kolozsváron megrendezett vándorülése. A tanácskozásra az akadémia magyarországi, kolozsvári és Kolozsvár-környéki, valamint székelyföldi tagjai gyűltek össze. Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke elmondta: az egyesület rögtön a magyarországi rendszerváltást követően alakult, a szó tág értelmében vett művészeket tömörít képzőművészektől, költőktől, íróktól filmszakembereken át az építészekig. Állami támogatás nélkül működik, alapítványi elven; feladatának tartja, hogy a magányosságra kárhoztatott művészeknek nyújtson fogódzót a rendszeres heti találkozókon keresztül. Szlovákiában, Szerbiában, Szlovéniában és Romániában élő tagok is tartoznak az egyesülethez, amelynek soraiba meghívásos alapon lehet bekerülni. Jelenleg hozzávetőleg 150 tagot számlál a Magyar Művészeti Akadémia. Elsőként Szilágyi István író köszöntötte október 14-én a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségi tagjait. Makovecz Imre elnök hangsúlyozta: a Kárpát-medencében bárhol lehetne ez az összejövetel, hiszen a szervezetnek minden magyarlakta térségből vannak tagjai. Somogyi Győző képzőművész, elnökségi tag A művész hitele címet viselő, vetítéssel egybekötött előadást tartott. Az elmúlt másfél évben a Magyar Művészeti Akadémia soraiba lépett alkotók közül néhányan megtartották „székfoglalójukat”: Szőcs István, Sipos László, Páll Lajos, Király László, Ferences István, Farkas Árpád és Bogdán László tartottak beszédet és olvastak fel írásaikból. Oklevélosztással zárult a vándorülés délelőtti programja: Szenik Ilona népzenekutató, Lászlóffy Csaba költő, Szőcs István író, műfordító és Ács Margit, Lászlóffy Csaba, Király László, Szilágyi István; Ágh István, Dobai Péter és Nagy Gáspár műveit Kovács Flórián tolmácsolta. /-f-: A művésznek az életet kell szolgálnia. Kolozsváron tartotta vándorülését a Magyar Művészeti Akadémia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./2006. október 19.
Szőcs Géza Liberté 1956 című drámája (Irodalmi Jelen-könyvek, Arad, 2006) a forradalom ötvenedik évfordulójára íródó művek közül is kiemelkedik. Bemutatója október 23-án lesz a debreceni színházban, ugyanakkor a műből film is készül. Szőcs drámája középpontjában egy Bécsben tanuló, de a forradalom hírére Budapestre utazó angol lány és egy, a felkelők oldalára átálló szovjet tiszt szerelme áll. Pável volt bajtársaival való összecsapásban veszíti életét a magyar szabadságért, a lány elmenekül, s néhány esztendővel később Londonban fiatal angol diákokkal játszatja el a forradalmi eseményeket. Szőcs Géza kötetének második részében közölte Szovjet katonák a magyarok oldalán 1956-ban című oknyomozó tanulmányát. ,,Hogy a szovjet hadseregből álltak-e át a magyar felkelők oldalára katonák – oroszok vagy más nemzetiségűek -, ez olyan kérdés, mely tudományos szakszerűséggel máig sincs feldogozva” – írta. A lap részletet közölt Szőcs Géza könyvéből. Egyes orosz katonák átállásával kapcsolatban idézhető Pongrátz Gergely Corvin köz, 1956 című könyvének több passzusa, emlékeztetett Szőcs Géza. A Corvin köziek egy csoport foglyul ejtett szovjet katonát és tisztet szabadon engedtek október 27-én. Az egyik orosz katona azt mondta, inkább lőjék agyon, de nem megy vissza a csapattestéhez. Ez az orosz katona Viktor volt, aki elmondta, hogy több bajtársát politikai tisztjeik agyonlőtték azért, mert nem akartak lőni a magyar forradalmárokra. A 20 éves Viktor beállt a forradalmárok közé, és a Rákóczi téren, a magyar nemzet szabadságáért áldozta életét. „A mi hősi halottunk lett” – írta Pongrátz Gergely. /Bogdán László: Ezerkilencszázötvenhat: A szabadság igézete és mámora. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./ 2007. január 10.
Claudiu Saftoiu, a román kémszervezet, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója kijelentette, hogy a cégénél levő és még a nyolcvankilences fordulat előtt készült dossziék közül 27 000-et (!) nem adnak át a dossziékat ellenőrző bizottságnak, ,,mivel ezek anyaga államtitkot sértene, veszélyeztetné a jelenleg is működő ügynökök tevékenységét”. Kiderült az is, hogy a Román Hírszerző Szolgálat sem ad át 75 000 dossziét ugyanilyen megfontolásból. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság egyik tagja kijelentette, hogy a SIE dossziéira úgyszólván semmi rátekintésük nincs. Lehet, hogy a SIE-nél ma is működnek volt DIE-CIE-ügynökök (ez volt a cég neve a Ceuasescu-rendszerben), akiknek leleplezése kockázatokkal járhat, de ugyanakkor működhetnek besúgók is. Minden jel arra mutat, hogy a hírszerző szolgálat sok régi szekusügynökét ,,reaktiválta”… A több mint százezer át nem adott dosszié is bizonyítja, mennyire veszik komolyan az érintett cégek a Szekuritáté és csatolt szervei leleplezését. /Bogdán László: A titkosítás rögeszméje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./2007. január 16.
Január 15-én az Árkosi Művelődési Központ Istálló Galériájában megnyílt Péter Alpár könyv- és folyóirat-illusztrációiból válogatott grafikai kiállítása. A Budapesten már kétszer kiállított anyagot olyan szerzők ihlették, mint Benedek Elek, Lázár Ervin, García Lorca, Bogdán László, Bánffy Miklós, de van indián mese és Saint-Exupéry is. /(a. l.): Ahol a rajz az úr. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./2007. január 27.
Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./2007. február 7.
,,Házi szerzőkként” köszöntötte február 6-án Sepsiszentgyörgyön, a Képtárban a Háromszék két munkatársát Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója, kiknek könyvei szinte egy időben jelentek meg. Bogdán László A démon női alakot ölt című verseskötetéről, illetve B. Kovács András Szétszabdalt Székelyföld, helytörténeti írásokat tartalmazó kiadványáról Káli azt mondta, műfajilag különböznek egymástól, abban mégis hasonlítanak, hogy mindkettő ,,valamiféle krónika”, részei az erdélyi lét kultúrtörténeti vonalának. B. Kovács András Sepsiszentgyörgy ,,várostörténeti vázlataként”, kisebbségi élettapasztalatot továbbadó könyvként beszélt kötetéről. /Mózes László: Krónikák a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./2007. február 17.
Megnyílt a csíkszeredai Stúdió 9 alkotócsoport tárlata Sepsiszentgyörgyön. A kiállításnak nincs hívó témája, amely megköthetné műveik kiválasztásában az alkotókat. Szabadon társuló művészek bemutatkozásáról van szó. Xantus Géza és a tőle mindenben különböző Turcza László festményei, Botár László képei, Szabó Árpád festményei, Keresztes Györgyi absztrakt látomásai, Balla Tibor festményeinek nonfiguratív színorgiái, Bara Barnabás kisméretű faszobrai, Gergely Zoltán kisszobrai és Nagy Ödön szobrai láthatók. /Bogdán László: A kihívás (Tárlat) . = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./2007. február 24.
A budapesti Hitel című irodalmi, művészeti és társadalmi havi folyóirat februári számát Sütő András emlékezetének szentelte. Az új szám közönség előtti bemutatóját február 16-án tartották Budapesten. Bevezetőt Csoóri Sándor főszerkesztő, zárszót Görömbei András főszerkesztő-helyettes mondott. Sütő András műveiből Császár Angéla, Kubik Anna és Szélyes Imre színművészek adtak elő részleteket. Az emlékszám felvonultatja a kortárs magyar irodalom színejavát, köztük van Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Gál Sándor, Olasz Sándor, Ablonczy László, Sylvester Lajos, Kincses Elemér, N. Pál József, Bágyoni Szabó István, Bogdán László, Tamás Menyhért, Bertha Zoltán, Márkus Béla, Tornai József és Vetési László. „Csak a magára maradott utolsó magyar van veszélyben, mert ha egyedül van, elveszett. Sütő András annyira féltett mezőségi népe minden gondja ellenére is csendesen köszöni, hogy hálás gyermekként, féltő gondoskodással e szülőföld minden gondját élő reménységként emelhette be a legtündöklőbb magyar irodalomba” – írta Vetési László. Az emlékszám közölte Cs. Nagy Ibolya összefoglaló írását – Egy vita margójára (Sütő András és A Hét). Ebből idézte a Népújság: „bár a vita véget ért, a Sütő András elleni hadjárat korántsem. Ezt jelenleg csak a főszerkesztő vívja, de egyrészt: fórum nélkül nincs Cicero, másrészt olyan vehemens és következetes Sütő-ellenesség nyilvánul meg a Parászka Boróka-írásokban, hogy ezek elviekben akár új, romeltakarító disputát generálhatnak. ” /B. D. : A repedt nádszál elégiája (A HITEL Sütő András- emlékszáma). = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./2007. február 24.
A 2006-os könyvhétre jelent meg Kovács András Ferenc Álmatlan ég. Versek (2002-2004) /Éneklő Borz, Kolozsvár, 2006/ című kötete. A kis kötet darabjai akkor íródtak, akkor, amikor a költő a Kavafisz-átiratokat véglegesítette és másik nagy költői kísérletén, a Calvus-verseken dogozott, s a Lázáry René Sándor-opuson. /Bogdán László: Kialvatlan vagy, mint a férfikor… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./2007. február 26.
A tavalyi árkosi műfordító műhelyben készült két verseskötetet mutattak be Sepsiszentgyörgyön. Az egyikben – Milionarii timpului címmel – Bogdán László, Fekete Vince, László Noémi, Lövétei Lázár László, valamint Sántha Attila versei láttak napvilágot román fordításban, a másikban pedig – A gyönyör román művészete címmel – román költők strófáinak magyar átköltése jelent meg az Arcus Könyvkiadó gondozásában. /Domokos Péter: Empátiagyakorlatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./2007. március 3.
Utolsó könyvét már nem vehette kezébe Sütő András, a Létvégi hajrában című szövegösszeállítás halála után, nemrég jelent meg Debrecenben a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában. (Szerkesztette, a jegyzeteket írta Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya.) A vaskos kötetben olvasható esszék, interjúk, születésnapi köszöntők, laudációk, levelek döntő többségükben az utóbbi években keletkeztek, mikor a testet-szellemet bénító gyilkos betegség nagyobb vállalkozásba való bocsátkozást immáron nem engedélyeztek Sütő András számára. A Létvégi hajrában darabjai Sütő András mindig eleven szellemi érdeklődésének, tájékozódásának dokumentumai. Újból meg újból figyelmeztetett a feledhetetlen szülőföld, a létükben s anyanyelvükben olyannyira fenyegetett mezőségi magyar szórványok gondjaira. Hittel vallotta, hogy mifelénk, ezeken a tájakon az íróembernek nagy hagyományokban gyökerező erkölcsi kötelezettsége a közügyek teherviselése tollal és szóval, azonosulással idézvén Németh Lászlót: ,,Nem akarok csak művész lenni. Egy író, aki csak szép: szajha. ” 2002-ben mondta Sütő egy interjúban: ,,Az írástudó nem fordíthatja el fejét a saját népétől. Ez itt olyan világ, amelyben író, költő, színész, művész maga is felelős azért, hogy olvasóinak, közönségének tömege megmarad-e, vagy megsemmisül a történelem olvasztókemencéiben. Ez itt olyan világ, amelyben vissza kell szereznünk mindazt, amit 80 év alatt elvettek tőlünk. Ez itt olyan világ, amelyben először közösségileg kell átvészelnünk a viharos időket, hogy azután majd jobban őrizhessük az individuum szentségét is. ” Sütő András soha nem rejtette véka alá eszményeit, néphez-nemzethez való szoros kötődését. A kötetben a szóban forgó nevekkel érzékeltethető Sütő András írói műhelyének légköre. A recenzens, Nagy Pál sorolta a könyvből: Illyés Gyula, Czine Mihály, Kemény János, Bözödi György, Horváth István, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Görömbei András, Beke György, Domokos Géza, Farkas Árpád, Sára Sándor, Romsics Ignác, Szekér Endre, Pintér Lajos, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Bogdán László többek között, de Antall József is. 2002-ben, a 75. születésnapja alkalmával rendezett soproni ünnepségen többek között így szólt a jelenlévőkhöz Sütő András: ,,Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem a strázsán. ” /Nagy Pál: Aki őrző lehetett a strázsán (Olvasólámpa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./2007. március 10.
Gál Sándor honvédezredes (1817-1866) neve ma is ismerősen cseng Háromszéken, döntő szerepe volt a vidék önvédelmi harcának irányításában, lángoló szabadságharcos elkötelezettsége miatt került Bem tábornok bizalmasai közé. A bukás után Angliában, Konstantinápolyban bujdosott, majd Olaszországba került. Gál komolyan gondolkodott egy erdélyi betörésen, noha a függetlenségi harc feltételei ez időben, 1861-ben messzemenően hiányoztak. Gál Sándor megírta (vagy íratta-) olaszul megjelenő emlékiratát, amely Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Bibliotheca Transsylvanica, 49./ címmel végre száznegyvenhat év után magyarul is olvasható Egyed Ákos előszavával s Csikány Tamás tanulmányával és kronológiájával. Az eddig ismeretlen emlékirat fordításáért dicséret illeti Zágoni Zsoltot. /Bogdán László: Aki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./