udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
241
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 241-241
Névmutató:
Bogdán Tibor
2009. június 23.
Bogdán Tibor aggodalommal írt arról, hogy kétes értékű „modernizációs törekvések” áldozatává válhat a Főtér (Főtéri bársonyos pogrom, június 17.), már ennyiért is „nemzeti paranoiával”, „Kolozsvárért szenvedő” sirámmal vádol meg őt Czika Tihamér (A nemzeti paranoia esete a Főtérrel, Szabadság, június 20.) holott éppen ő riogatott azzal, hogy a „zöld köntösbe bújtatott nemzetféltő vélemények”, „a nosztalgiák”, „a megszokott erdélyi magyar modernizációellenesség” nyomán „az útjavítás is magyarellenes tevékenységgé válik”. Bizony Romániában akár az útjavításnak-építésnek is lehet magyarellenes éle, amikor a hivatalos román politika a Brassó–Budapest észak-erdélyi autópálya helyett a Marosvásárhely–Iasi sztráda építését szorgalmazza, jegyezte meg Bogdán Tibor. Czika szerint Bogdánnak nem a nyilvános rendezvények és a nyomukban maradó szeméthalmaz, hanem a rock műfaja ellen van kifogása. Czika a rendezési terv általános elfogadottságáról beszélt, holott többszáz látogató írta be a véleményező könyvbe, hogy nem ért egyet a tervezett átalakítással. /Bogdán Tibor: Multikulturális Főtér-temetés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./2009. június 26.
A korrupciójáról mindenkor nevezetes Romániának még soha nem volt olyan hivatalban lévő kormánya, amelynek egy időben nyolc minisztere ellen is vizsgálat folyik. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) a Boc-kabinet nyolc tárcavezetőjének vagyonnyilatkozata kapcsán fogott gyanút. /Bogdán Tibor: Boc-kabinet: nyolcat egy csapásra? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./2009. július 23.
Radu Mazare konstancai polgármester náci egyenruhájában lépett fel egy divatbemutatón. A nemzetközi sajtó, külföldi emberjogi szervezetek tömegesen ítélték el a holokauszt áldozatainak emlékét megsértő faragatlan gesztus miatt, amelyre nincs mentség. Ráadásul Mazare nem is titkolta, hogy csodálja a náci hadsereg olajozott működését, szervezettségét. A nemzetközi zsidószervezetek felhördültek, annál is inkább, mert Románia nem is olyan régen még azt sem volt hajlandó elismerni, hogy területén zsidók százezreit mészárolták le. Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnök nem kívánta kommentálni a történteket, Adrian Severin pedig azzal hárította el a véleménynyilvánítást, hogy nincsenek információi a történtekről. /Bogdán Tibor: Falra hányt – mazare. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./2009. szeptember 22.
Az 1989. évi rendszerváltást követően a magyar kisebbség és a román többség viszonyára a „szoborháborúk” is rányomták jegyüket. A román hatalom történelemhamisító igyekezete során mindenkor azon volt, hogy a magyar nép történelmében nem éppen a legpozitívabb szerepet betöltő román személyiségeknek emelt szobrokkal is megalázza a romániai magyar közösséget. Így a magyarlakta erdélyi településeken már Ceausescu nemzeti kommunizmusa idején is megszokottá váltak az „országegyesítő” Mihai Viteazulnak, Avram Iancunak vagy a magyar településeket „felszabadító” román katonának emelt szobrok. 1989 után feltámadt az Antonescu-kultusz, a volt fasiszta diktátornak néhány év alatt összesen kilenc szobrot állítottak Bukarestben, Jilaván, Slobozián, Calarasi-ban, Piatra Neamton, Targovistéban, Bacau-ban és Iasi-ban, illetve Nagysármáson. A tizedik szobrot Kolozsvárra tervezték. Felemelte szavát a több százezer zsidó haláláért felelős marsall rehabilitálása ellen Washington is. Ennek nyomán a román fél a szobrok rövid időn belüli eltávolítására tett ígéretet. A nagysármási szobrot mindössze ötven méterrel költöztették el a sebtiben múzeummá nyilvánított helyi ortodox templom tornácára, a bacauit a helyén hagyták, mivel azt egy katonaiskola udvarán helyzeték el, a bukaresti elköltöztetését pedig az ortodox egyház nem engedte meg, arra hivatkozva, hogy az a marsall által alapított Constantin és Elena templomának alapítóját ábrázolja. A fasiszta diktátor nevét viselő liga vezetője, Gheorghe Buzatu bejelentette: három újabb Antonescu-szobor felállítását tervezik, Iasi-ban, Pitesti-en és Marosvásárhelyen. Azt is elhatározták, hogy holokauszt-emlékművet állítanak fel a Horthy-rendszer által deportált zsidók emlékére Marosvásárhelyen. Bukarest e döntéssel is Magyarországra kívánta áthárítani a romániai deportálások bűnét, megfeledkezve arról, hogy román területen, így a Kárpátokon túli országrészben is több százezer zsidót mészároltak le. Az emlékművet végül Marosvásárhelyen leleplezték, felirata szerint a város zsidó közösségét az Észak-Erdélyt irányító „fasiszta magyar kormány” Auschwitzba deportálta. Román részről a legnagyobb ellenkezést talán Wass Albert erdélyi szobrainak felállítása váltotta ki. Hosszú éveken át vita tárgya volt a 13 aradi vértanúnak emléket állító, a két világháború között eltávolított aradi Szabadság-szobor ügye is. Román nacionalista körök nemrégiben minősíthetetlen hangnemben tiltakoztak a szent életű római katolikus püspök, Márton Áron előtt tisztelgő kolozsvári szobor felállítása ellen. /Bogdán Tibor: Hideg szobrok – forró hangulatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./2009. szeptember 24.
Az elnöki palota társadalmi és népesedési kockázatokat felmérő szakértői csoportja egyebek között törvényesítené a prostitúciót és a könnyű drogok fogyasztását. Az akadémikusok által szerkesztett jelentés öt hónapos munka eredménye. A HIV-fertőzés csökkentése érdekében egyszeri használatú fecskendőket forgalmazó utcai automaták felállítását javasolják. A dokumentum szerint a rendszeres drogfogyasztók száma 28 ezerre tehető, 1999-hez képest 2007-ben 70 százalékkal többen kábítószereztek. A szakértők javaslatai között szerepel még a költségvetési bérek csökkentése, a különféle foglalkoztatási kategóriák kedvezményeinek megvonása, a reális nyugdíjkorhatár 65, a törvényeset pedig „mintegy 70 évre” emelni, ugyanakkor a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának egységesítése. /Bogdán Tibor: Államfői matrózmódszer: drogot, nőket az országnak? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./2009. október 2.
Traian Basescu államfő mandátumának megszerzésekor egyebek között a kommunizmus bűneinek egyértelmű elítélésére tett ígéretet. Öt év után látható, a román államfő valóban ítélkezett a kommunizmus haszonélvezői, szekus vallatói és verőlegényei fölött: életük végéig tartó jólétre ítélte őket. Az államfő kezdeményezésére létrejött, Tismaneanu-bizottság néven ismertté vált Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet tevékenységéről megoszlanak a vélemények. Maga az intézet elnöke, Marius Oprea történész úgy véli, a testület voltaképpen „elpolitizálta a történelmet”. Oprea maga is a kommunizmus konkrét bűntetteinek kivizsgálója, vezetésével például idén 18 antikommunista partizán holttestét exhumálták a hegyekben. A kihantolásnál a „felső utasítás hiányára” hivatkozva, nem jelentek meg a meghívott történészek. Oprea szerint a jelenlegi hatalom számos politikusának a feje hullana a kommunizmus tényleges elítélése esetén. A parlament két háza még mindig nem szavazott meg a kommunizmus bűneit tételesen elítélő nyilatkozatot, nem határozott a kommunista megtorlások és terror áldozatai előtt tisztelgő emléknap bevezetéséről, nem jött létre a romániai kommunista diktatúra múzeuma, nem állították össze a román kommunizmus enciklopédiáját. /Bogdán Tibor: A kommunizmus büntetlen bűnei. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./2009. október 8.
Románia nem egykönnyen ismerte el bűnrészességét a zsidók deportálásában és szervezett megsemmisítésében, az egymást követő kormányok 1989 után is következetesen tagadták, hogy az országban is alkalmazták volna a „végső megoldás” embertelen elvét. Az 1989 utáni vezetők nem is mindig csak hallgatólagos beleegyezésével nem a zsidó áldozatoknak, hanem a pogromokat, deportálásokat elrendelő Ion Antonescu marsallnak emeltek szobrokat országszerte. A román hatóságok mindent megtettek azért, hogy eltitkolják, Romániában több tízezer áldozatot követeltek a bukaresti és iasi-i pogromok, és több százezer romániai zsidót öltek meg. Végül a több oldalról érkező nemzetközi nyomásnak engedve Bukarest nagy nehezen el/beismerte a romániai holokausztot és a náci szimbólumokat betiltó törvényt fogadott el. Mindeddig azonban ez csak annyi következménnyel járt, hogy a közterekről eltűntek az Antonescu-szobrok, és valamivel kevesebb utca viseli a fasiszta marsall nevét. Romániában a holokauszt-emlékműnek számos ellenzője volt. A hatóságok sem sürgették túlságosan felavatását. Az alapkövet még 2006 októberében elhelyezték Traian Basescu államfő és Adrian Iorgulescu akkori művelődési miniszter jelenlétében, a felavatással mostanáig várni kellett. Most végre felavatják az emlékművet, melyet az 1970 óta Németországban élő szobrász, Peter Jacobi tervezett. A hét méter magas, 10 méter széles, szoborcsoport hét részből áll, néhányuk neve szimbolikus: Oszlop, Via Dolorosa, Cigányok kereke, Dávid csillaga, Sírvers. Az emlékmű melletti 300 méteres falon tüntetik fel egyebek között a pogromok helyszíneit. /Bogdán Tibor: Holokauszt Romániában: hol volt, hol nem volt? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./2009. október 20.
Október 19-én, 60 éves korában elhunyt Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 2006-ban lemondott vezetője. Timoftét még Ion Iliescu államfő nevezte ki hivatala élére, de egy ideig Traian Basescu is megtartotta. A kémfőnök cserében meg is tett mindent, hogy Basescu kedvébe járjon. Timofte nyíltan beszélt arról, hogy az SRI megfigyelés alatt tartott „egyes külföldi újságírókat”, akik „nemzetbiztonsági veszélyt jelentő tevékenységet fejtenek ki” Romániában. A Curentul című szerint az SRI-főnök volt az igazi gazdája annak az ötletnek, hogy csúcsidőben sugározzák a Trianon című magyar dokumentumfilmet. Állítólag az volt a terve, hogy azután egy televíziós beszélgető műsorban a román elemzők „ízekre szedjék” a produkciót, felélesztve az etnikumközi feszültségeket. Timofte 2006 nyarán egy szakmai baklövés következtében távozni kényszerült. Nemrég vádat emeltek Timofte ellen, aki az ügyészek szerint még hivatali idejében törvénytelenül, jóval a piaci ár alatt vásárolta meg lakását a hírszerző hivataltól, körülbelül 50 ezer euróval károsítva meg a titkosszolgálatot. /Meghalt Radu Timofte, az egykori hírszerző főnök. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ Az SRI működésére mindvégig, így Timofte igazgatósága alatt is rányomta jegyét a volt Szekuritáté stílusa és módszertana; egymást érték a törvénytelen lehallgatások, megfigyelések miatti botrányok. Timofte 2006-ban az általa vezetett SRI jelentésében arról tájékoztatott, hogy a romániai madárinfluenzát egyebek között Magyarországról importált csirkék okozták. Az állítás képtelenségére szakemberek nyomban felhívták a figyelmet. A megvádolt országok élesen tiltakoztak az ostoba vád ellen. Timofte Ceausescu idején végezte tanulmányait a bukaresti Hadtudományi Akadémián. Radu Timofte sem volt mentes a korrupció gyanújától. Az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság hivatali visszaélés és hamis vallomás vádjával törvénytelen lakásszerzés miatt vizsgálódott ellene. /Bogdán Tibor: Magával vitte titkait Radu Timofte. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./2009. november 14.
Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok, ott tudtam meg, hogy sem román, sem magyar nem vagyok. – A templomban úgy tanultam meg a Miatyánkat románul, hogy nem értettem. Ezeket a gondolatokat moldvai csángó származású fiataloktól jegyezték le, akik felsőfokú iskolákat végeztek, életükkel, hivatástudatukkal példát mutatnak otthon maradt falustársaiknak. Nem felejtették el, hogy honnan jönnek, mit hoztak otthonról. A tíz csángó fiatal jelen volt azon a bákói konferencián, melyet a budapesti Teleki László Alapítvány októberben szervezett Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók címmel. Bogdán Tibor Magyarfaluban született, ott nevelkedett, jelenleg a csángó ügyek elkötelezettjeként keresi kenyerét Budapesten, a Máltai Szeretetszolgálat mellett működő Csángó Koordinációs Irodában, és a Csángó Tükör főszerkesztőjeként ad hírt a világnak szülőföldjéről. A csíkszeredai József Attila Gimnázium igazgatónője, Bartha Erzsébet és Györgydeák Lajos csíkmenasági plébános úgy él a fiatalok emlékezetében, hogy nélkülük nem bírták volna ki Csíkszeredában, a családtól távol, és egy olyan környezetben, ahol csúfolták, lenézték őket. A magyarfalusi Pogár Róbertet Gergely István plébános irányította a papi pályára. Veszprémben végezte el a teológiát, Olaszországban egyházjogot tanult, két éve Murakeresztúron plébános. Pogár szerint a magyar mise ügyében stratégiát kellene változtatni, aminek alapja a párbeszéd lenne, vegyes bizottságot kellene létrehozni. Petrás Máriát énekesként, képzőművészként sokfelé ismerik, legutóbbi nagy sikerű, Mária erejével című kerámiakiállítását a háromszéki közönség is láthatta a zabolai Csángó Múzeumban. Nem Petrás Mária az egyetlen csángó fiatal, aki a népi kultúrából meríti az életéhez szükséges eligazítást, a magyarfalusi Iancu Laura ezt ekképpen fogalmazta meg: ,,A néprajzban, a népi kultúrában látom azt a hidat, ami összeköt azzal a világgal, ahová tartozom. ” Iancu Laura Budapesten tanítóképző főiskolát és párhuzamosan teológiát végzett, majd beiratkozott politológiára, jelenleg doktori dolgozatát írja. Laczkó Flórián Lábnyikból indult, jelenleg a horvát határ melletti Zákányban plébános. A külsőrekecsini Ignácz Mónika kicsi korától festő akart lenni, és el is érte. Vizuális és kommunikáció szakon végezte a főiskolát Nyíregyházán, utána a pécsi képzőművészeti egyetemen tanult, már csak a szakdolgozatot kell megírnia. A lujzikalagori Solomon Adrián Budapesten diplomázott a külkereskedelmi főiskolán, jelenleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A somoskai Benke Grátzy jelenleg Gyöngyösön zenész, művelődésszervező főiskolát végzett. /Fekete Réka: Nem felejtették el, honnan indultak (Csángó fiatalok itthon és Magyarországon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./2009. november 26.
Traian Basescu államfő kifejtette, a törvényhozás egykamarássá változtatása, illetve a honatyák létszámának jelentős csökkentése útjából a referendum sikerét követően már minden akadály elhárult, így már a két forduló között össze kell hívni az ehhez szükséges alkotmánymódosításokat elvégző alkotmányozó bizottságot. Az alkotmány megváltoztatását, kiegészítését a román államfő kezdeményezheti, de csakis a kormány javaslatára, illetve a képviselők vagy a szenátorok legalább egynegyede, avagy legalább 500 ezer szavazati joggal rendelkező állampolgár. Jelenleg nincs sem kormányhatározat, sem honatyai javaslat, sem állampolgári kezdeményezés. /Bogdán Tibor: Mennyit ér a referendum? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./2009. december 3.
A lap a vezércikkben elítélte a megosztó Orbán Viktort, egyúttal Traian Basescu államfőt: „A nemzet megosztása tekintetében Orbán Viktor tanulhatna Traian Basescutól, akinek sikerült a román nemzet által szentnek tekintett december elsejei ünnepet is a gyűlölködés napjává változtatnia. ” A lap szerint Basescu legalább annyira kommunista fogantatású, mint vörösnek titulált ellenfelei. Ott volt csaknem valamennyi 1989 utáni kormányban, együttmasírozott Iliescuékkal; nemrégiben még baloldalinak vallotta magát. A mostani államfő-választáson két rossz az alternatíva: a nagyobbik rossz Traian Basescu, a kisebbik rossz Mircea Geoana. /Bogdán Tibor: A kommunista fokozása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./2009. december 23.
A kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó kitételei a dokumentum vége felé kaptak helyet, a határon túli románokra vonatkozó passzus előtt. A fejezetcím megfogalmazása – Az etnikumközi kapcsolatok politikája – bizonyos fokú óvatosságra utal. A kormányprogram a kisebbségekre vonatkozó politikai alapelvek között sorolja fel a diszkrimináció leküzdését és a tolerancia bátorítását, a változatos kulturális értékek felszínre hozását és fejlesztését, az etnikumközi párbeszéd szorgalmazását, a szélsőségesség, a sovinizmus és az antiszemitizmus bármely formájának kizárását, a romák helyzetének javítását. Megteremtik a törvényes kereteket az anyanyelv közigazgatásban való használatához. A kormányprogram leszögezi: a kabinet megfelelő (pénzügyi) támogatást nyújt a nemzeti kisebbségeket tanulmányozó intézet, a Kisebbségkutató Intézet számára. A kabinet szavatolja az anyanyelvű rádió- és tévé-műsorokat – ideértve a közszolgálati rádió és tévé adásait is. Külön pont foglalkozik a roma közösség problémáival. /Bogdán Tibor: Kisebbségpolitika az új kormány szemével. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ közös kormányprogramjában külön fejezet foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./2010. március 4.
Iliescu arcai és harcai
Az 1989. évi rendszerváltást követő, húsz éve tartó „átmeneti korszak” legtöbbet dicsért és szidott politikusa kétségtelenül Ion Iliescu.
A nyolcvanadik életévét tegnap betöltő, volt kétszeres (háromszoros?) államfő, Ion Iliescu nemrégiben elhangzott bejelentésével, miszerint a jövőben semmilyen tisztséget nem vállal, sem pártjában, sem pedig a politikai, illetve a közéletben, történelmi korszak zárult le Romániában – vélik szinte egybehangzóan politikusok, politikai elemzők.
A hit fegyverténye
Bár a Szociáldemokrata Párt rendkívüli tisztújító kongresszusa cáfolni látszik ezt, hiszen ha nem is jelöltette magát semmilyen pártfunkcióra, személyisége, gondolkodása meghatározó módon rányomta jegyét a rendezvényre, az kétségtelen, hogy visszavonulásával valami véget ért a hazai politikai életben. Ha egyéb nem, hát az, hogy távozott az egyetlen olyan román politikus, akinek volt politikai meggyőződése.
Iliescuval rengeteg mindenben lehetett nem egyetérteni, az viszont tény, hogy hitt az általa vallott elvekben. Ami a jelenlegi romániai politikai viszonyok között hatalmas – és egyelőre úgy tűnik: utánozhatatlan – fegyvertény.
A felvilágosult zsarnok
Ion Iliescu alapvetően meghatározta az ország sorsát az utóbbi húsz esztendőben – függetlenül attól, hogy hatalmon, avagy ellenzékben volt-e. Sokan gyakran és joggal ítélik el azért, mert nem volt bátorsága végrehajtani az alapvető gazdasági és társadalmi reformokat, mert félt a kapitalizmustól, és helyette a fából vaskarika „emberarcú szocializmus”, valamint a felvilágosult zsarnok eszményképét követte, és emiatt kullog most az ország az utolsók között európai és uniós viszonylatban egyaránt.
Valóban, elnöksége(i) idején az ország leszakadt a fejlődésben a volt kommunista blokk államaitól, eltávolodott a nyugati értékektől (vagy a szükségesnél és lehetségesnél jóval kisebb mértékben vállalta fel azokat), az ország erőforrásait az elavult gazdasági rendszer fenntartására fordította, a korszerűsítés és a szerkezetváltás helyett. Románia megkésett a privatizációval, a tulajdon-visszaszolgáltatással, a külföldi tőke esztendőkön át idegenkedett az országtól.
Plusz, mínusz
Iliescu mandátuma alatt Románia elsőként csatlakozott a NATO békepartnerségi akciójához, bár nem sokkal előtte, 1999-ben még hevesen elítélte az észak-atlanti szövetség jugoszláviai intervencióját. Igaz, ezzel inkább Emil Constantinescu akkori államfőt próbálta meg lejáratni a hazai nacionalista közvélemény előtt.
Szintén az ő mandátuma alatt kapott meghívást Románia a NATO-ba, írta alá a társulási szerződést és fejezte be a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. Mindez, még akkor is érdem, ha nagyrészt külső nyomásra bólintott rá a nyugati értékrendhez való felzárkózásra.
Ion Iliescu nagy bűne, hogy mindmáig nem tudjuk, kik voltak a gyilkosok 1989 decemberében, de nevéhez fűződik Marosvásárhely fekete márciusa és a többrendbeli bukaresti bányászdúlás is. Viszont az is tény, hogy 1999-ben, amikor Miron Cozma bányászai veszedelmesen nyomultak Bukarest felé, a demokratikus pártok oldalán aláírta a jogállam melletti elkötelezettséget meghirdető nyilatkozatot.
Elmarasztalható azért is, hogy szemhunyó beleegyezésével – olykor bátorításával – a volt kommunista nómenklatúra második vonala a Szekuritáté átmentett struktúráival együtt megkaparintotta a politikai, gazdasági és pénzügyi hatalmat. Emiatt szinte semmit sem tett a magas szintű korrupció, a „pártokon átívelő” maffia ellen, sőt, ekkor alakult ki, a később általa is kárhoztatott „komakapitalizmus” – bár ő maga „szegény, de becsületes” politikusként nagyrészt mentes maradt a korrupciótól.
Végül alighanem az ő lelkén szárad az is, hogy az országban politikai divattá lett az ígéretek megszegése, hiszen ő vágta sutba az első fontos politikai ígéretet, miszerint a Nemzeti Megmentési Front nem alakul át párttá. Átalakult, és ezzel kezdődött el az „Iliescu-korszak”, amely ilyen vagy olyan formában, de húsz esztendeig tartott. Vagy tart még most is.
Bogdán Tibor. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)2010. április 14.
Egyenjogúsított kisebbségi oktatás
Emil Boc miniszterelnök szerint a nemzeti oktatási stratégia elvein alapul az új oktatási törvénytervezet, amelynek szövegét hétfőn fogadta el a kormány rendkívüli ülésén. Markó Béla oktatásért is felelős miniszterelnök, az RMDSZ elnöke a dokumentumot a jelenlegi időszak legnagyszabásúbb, legátfogóbb projektjének nevezte, amely lehetővé teszi az oktatási rendszer valós reformját.
A dokumentumot a kabinet megszavazása előtt három hetes nyilvános vitára bocsátotta, ahol az érdekelt felek kifejthették véleményüket, módosítási és kiegészítési javaslataikat. A kormány általi megszavazását követően a jogszabályjavaslat a parlamenthez került, a képviselőház vezető testületének határozata szerint pedig az alsóházban sürgősségi eljárással vitatják majd meg, ennélfogva elfogadásához szűk határidőt szabtak.
A parlamenti szakbizottságok április 19-ig nyújthatják be kiegészítő és módosító javaslataikat, a képviselőház plénumának pedig április 25-ig kell voksolnia a tervezetről. A döntő szót kimondó ház azonban a szenátus lesz.
Gimnáziumi portfolió
Az új törvényjavaslat szerint az iskolások ismereteit második osztálytól kezdve kétévenként tesztelik és ezek az osztályzatok is beleszámítanak a X. osztályba történő felvételibe.
Szeptembertől egyébként az ötödik évüket betöltő gyermekek úgynevezett előkészítő csoportba kerülnek, ez lesz a kötelező oktatás első esztendeje. A II. osztály végén tartják az első képességfelmérést írásból, olvasásból és matematikából. A tesztek eredményeit „személyi dossziékban”, „portfoliókban” tüntetik fel, amelyekbe, IX. osztályig bezáróan bekerülnek az összes érdemjegyek, minősítések.
A IV. osztály végén nemzetközi típusú felmérésen esnek át a tanulók, a VI. osztály befejezésekor román, modern és – a kisebbségek nyelvén oktató iskolákban – anyanyelvből, valamint matematikából tesznek vizsgát. A IX. osztály végzősei országos vizsgán esnek át: írásbelit tesznek egyebek között román, modern és – úgyszintén a kisebbségi iskolák esetében – anyanyelvből, matematikából és szóbelit „polgári és társadalmi kompetenciából”.
A líceumi felvétel az említett portfolió alapján történik, amennyiben a jelentkezők száma nem haladja meg a felkínált helyek számát. Túljelentkezés esetén hetven százalékban a gimnáziumzáró vizsgajegyek átlaga, harminc százalékban pedig a líceum által szervezett felvételin szerzett jegyek számítanak.
A törvénytervezet értelmében a líceumi felvételit 2013-tól, az érettségit 2012-től szerveznék az új rendszer szerint. Ennek megfelelően román nyelvből és irodalomból, kisebbségi iskolákban emellett anyanyelvből, reál tagozatokon matematikából, humán tagozaton földrajzból kell írásbelizni, újdonságként pedig bevezetnek egy-egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében a fizika, kémia és biológia tantárgyakat, humán osztályokban pedig a társadalomtudományokat foglalja magába.
Megújuló vezetőtanácsok
Változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. A decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és a gimnáziumok, a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek a kormány által elfogadott változatban csak azokra a szülőkre vonatkoznak, akik gyermeküket nem járatják iskolába. Bírságukat ötszörösen, egy 100– 1000 lej közötti összegre csökkentették. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
Pozitív diszkrimináció
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat, Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok. A román nyelvet és irodalmat végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is.
Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül, a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetne. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, vagyis nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat.
A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek. A szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
Kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is, az osztályindításhoz. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást, vagy a szállást és étkezést.
A törvénytervezet egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten, ideértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státuszát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját, és biztosítja azok autonómiáját.
A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A multikulturális státuszt egyelőre három felsőoktatási intézmény kapja meg: a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományos Egyetem román, magyar és német, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint Színművészeti Egyetem román és magyar nyelven működik továbbra is.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. május 4.
Az átvilágítás sötétebb oldalai
Húsz esztendővel a rendszerváltás után, enyhén szólva is megkésettnek tűnik az átvilágítási törvény, amelyet most készül elfogadni a parlament, és amely nem más, mint az 1990 tavaszán elfogadott Temesvári Kiáltvány híres nyolcadik pontjának idejétmúlt, „megszelídített” változata.
Van-e még egyáltalán az átvilágításnak két évtizeddel a romániai kommunista rendszer bukása után, amikor a törvény által érintett személyek java része már nyugdíjas, vagy nyugdíjba készülődik – teszik fel a kérdést politikai körökben, illetve politikai megfigyelők.
Hirtelen támadt sürgősség
Az értetlenkedés annál inkább is jogos, mert a jogszabályt most éppen az a Demokrata -Liberális Párt sürgeti, amely – a szociáldemokratákkal együtt – 2008-ban megakadályozta a Nemzeti Liberális Párt által 2005-ben kezdeményezett törvényről a parlamenti vitát. A dolog pikantériája az, hogy a liberális kezdeményezők között ott volt Mona Muscă is, akiről később kiderült, hogy a politikai rendőrség spiclije volt.
Az akkori tervezetet a szenátus megszavazta ugyan, a képviselőházban azonban sikerült közel fél évtizedre elnapolni a vitát, amelyet 2006-ban és 2008-ban is az alsóház plénumának napirendjére tűztek, mindhiába. Most viszont a demokrata liberálisok számára egy csapásra fontos lett a törvény megszavaztatása, olyannyira, hogy a képviselőház demokrata-liberális elnöke, Roberta Anastase szoros, május 20-i határidőt tűzött ki erre.
A nagy sietségben most aztán a honatyák megfeledkeztek arról, hogy létezik még egy átvilágítási törvénytervezet, amelyet úgyszintén 2005-ben nyújtott be a parlamenthez a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának három akkori vezető politikusa, Cosmin Guşă, Lavinia Şandru és Aurelian Pavelescu. Az átvilágítási jogszabály elfogadtatására egyébként korábban, 1994-ben és 1997-ben is történtek kísérletek.
A kivételek
A most vitára kerülő törvény nem csak megkésettsége miatt tekinthető okafogyottnak, de azért is, mert jelentősen korlátozza az átvilágítandó személyek körét. A demokrata-liberálisok által szorgalmazott jogszabállyal szemben az ellenzéki erők mindenekelőtt azért emelnek kifogást, mert a jogszabály nem vonatkozna a legfontosabb közméltóságok betöltői közül Traian Băsescu államfőre és Emil Boc miniszterelnökre.
Ezt elsősorban azért tartják elfogadhatatlannak, mert civil társadalmi szervezetek többrendbeli jelzése nyomán korábban több ízben is felmerült annak gyanúja, hogy Traian Băsescu a kommunista rendszer idején a Navrom román állami hajózási társaság Anvers-i kirendeltségének vezetőjeként a Szekuritáté embere volt, Emil Boc pedig romániai diákszövetség vezetőségi tisztségviselőjeként szolgálta ki a Ceauşescu-féle diktatúrát.
Jóllehet a szenátusban elfogadott változat még érintette volna őket, az alsóház jogi bizottságának döntése nyomán mentesülnek az átvilágítástól a volt diplomáciai és kereskedelmi kirendeltségek vezetői és helyetteseik, akárcsak a Romániai Kommunista Diákszövetség központi és egyetemi vezetői.
A törvény lényegi eleme, hogy mindazok a személyek, akik az 1947. december 30-a és 1989. december 22-e közötti időszakban a kommunista rendszer hatalmi köreinek, az elnyomást fenntartó apparátusnak a tagjai voltak, öt évig nem viselhetnek a demokratikus államhatalmi ágakban (államelnöki hivatal, törvényhozás, közigazgatás, igazságszolgáltatás) köztisztséget. Nem tölthetnek be vezető pozíciót a hadseregben, a közszolgálati médiában és a különféle titkosszolgálatok, a rendőr-főfelügyelőség élén sem. A jelöltek múltját a törvény gyakorlatba ültetéséért felelős bizottság ellenőrzi majd.
Ha azonban a törvény által érintett személy választott funkciót tölt be, akkor mandátuma lejártáig a helyén maradhat, a tiltás csak az azt követő öt évre lép érvénybe. Gyakorlatilag tehát a honatyák, a polgármesterek, a helyi és megyei tanácsosok letölthetik teljes megbízatásukat. Kinevezett tisztség esetén pedig kilencvennapos türelmi idő áll rendelkezésére a távozáshoz.
Egyáltalán nem vonatkozik a jogszabály az állami kormányügynökségek, a minisztériumok igazgatóira, akik megválaszthatók a következő ciklusokban is. Mentesülnek a jogszabály kihatásai alól azok is, akiket 18 éves életkoruk előtt szervezett be a Szekuritáté.
Elítélő vélemények
A jogszabály még így, megcsonkítva is visszatetszést váltott ki hazai politikai körökben. A szociáldemokraták az Alkotmánybírósággal fenyegetőznek, abban a meggyőződésben hogy a tervezet több pontja is az alaptörvénybe ütközik. Volt alelnökük, a kolozsvári csoport egykori hangadó tagja, Vasile Dâncu szerint az eltelt húsz év során a kommunista nómenklatúra tagjai „nagyvállalkozókká képezték át magukat”, így a törvény nem érinti őket.
A kolozsvári csoport másik rangos tagja, Vasile Puşcaş korábbi európai integrációs tárcavezető úgy látja, megkésése miatt a törvény ma már csak arra jó, hogy megszilárdítsa a Romániát az utóbbi húsz év során uraló „gazdasági-társadalmi tulajdonstruktúrát”. Ion Iliescu volt államfő egyenesen szégyenteljesnek találja a jogszabály-tervezetet „húsz év jogállami gyakorlat” után.
Mint kifejtette, mindezt őt nyolcvan éves fejjel hidegen hagyja, de a legelső politikus, akit át kellene világítani az Traian Băsescu államfő lenne. A liberális Adrian Cioroianu egykori külügyminiszter mindehhez hozzáfűzte: a gyermekeiket pártpénzeken felnevelő személyek átvilágítása lenne elsődleges. A demokrata-liberális Silvian Ionescu pedig feltette a pontot az i-re: „Valamennyien ugyanabban a struktúrában tevékenykedtünk” – jelentette ki.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. június 25.
Védelmi stratégia - sajtó, irredentizmus ellen
Romániában nem várt felháborodást és éles bírálatokat váltott ki az ország védelmi stratégiája, amely, rendes körülmények között, csupán a titkosszolgálatok és a fegyveres erők körében tarthatott volna számot különösebb érdeklődésre.
A Legfelsőbb Védelmi Tanács szerdán megvitatta Románia védelmi stratégiáját, amely, alcíme szerint az eljövendő nemzedékek biztonságát és jólétét lenne hivatott szavatolni.
Politikai folyamat
A 29 oldalas dokumentum előszavát Traian Băsescu államfő jegyzi. A bevezető rész munkaeszközként határozza meg a védelmi stratégiát, amely az országot veszélyeztető „kockázatokat, fenyegetéseket és sérülékenységeket” hivatott kivédeni. Leszögezi: a stratégia a fegyveres védelem mellett más területekre is vonatkozik, így a külpolitikára, a közrendre, a titkosszolgálatokra, az energetikai és kibernetikai biztonságra, a kritikusnak minősülő infrastruktúrák biztonságára.
Románia védelmi stratégiája többdimenziós, a katonai vetület mellett politikai, gazdasági, társadalmi és ökológiai dimenziói is vannak. Több irányvonalat követ, mivel a biztonsági problémák egyaránt jelentkezhetnek sérülékenység vagy fenyegetés formájában. De multifunkcionális is: eszközök széles skáláját fogja át, a katonai erőtől kezdve a diplomácián át egészen a titkosszolgálatokig.
A nemzetbiztonság és -védelem szavatolása politikai folyamat, a legfőbb felelősség a kormányra és a parlamentre hárul. Hatékonysága és legitimitása érdekében a nemzetvédelmet és -biztonságot demokratikus ellenőrzés mellett kell szavatolni, a civil társadalom részvételével.
A dokumentum megállapítja: a biztonságot leginkább befolyásoló tényező a globalizáció marad, ezért realista és pragmatikus személetmód alapján kell felmérni a folyamatból fakadó fenyegetéseket, de lehetőségeket is. Románia legfőbb érdeke az, hogy szomszédságában stabil, virágzó és demokratikus államok legyenek, ami a térségbeli béke, egyensúly és gazdasági növekedés feltétele.
Belpolitikai téren a védelmi stratégia az állam korszerűsítését támogatja, a jó kormányzást pedig olyan eszköznek tekinti, amelynek útján a demokrácia elvből a valós élet részévé válik. Egyben megkülönböztetett figyelmet fordít az energetikai biztonságra, amely egyszerre határozza meg a társadalom tagjainak biztonságát és jólétét.
A stratégia a nemzetbiztonságot a nemzeti identitás és értékek érvényesülése, az állam léte és alapvető funkcióinak ellátása szempontjából lényeges igényekként és törekvésekként határozza meg. Országos biztonsági célként tűzi ki az emberi jogok szorgalmazását, a románok jogainak érvényesítését a világ bármely részében, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását, Románia korszerűsítését, nemzetközi befolyásának növelését, a NATO és az EU nemzetközi befolyásának fokozását.
Kockázat, fenyegetés, sérülékenység
A dokumentum a nemzetbiztonságot fenyegető kockázatokat, fenyegetéseket és sérülékenységeket különböztet meg. A kockázatokat annak valószínűségében állapítja meg, hogy számottevő károsodás éri a nemzetbiztonsági érdekeket, értékeket vagy célkitűzéseket; az ezeket veszélyeztető fenyegetések külső természetűek, a sérülékenységek a társadalomból fakadnak.
Kockázatot és fenyegetést jelent a nemzetközi terrorizmus fokozódása, a tömegpusztító fegyverek terjedése, a határokon átnyúló szervezett bűnözés, a kábítószer-csempészés és -fogyasztás, a Fekete-tengeri térség instabilitása, a Nyugat-Balkán övezetében állandósuló bizonytalanság, a nemzetközi pénzügyi rendszer törékenysége, hírszerző szolgálatok ellenséges tevékenysége, az állampolgári szabadságjogokat, a társadalmi összefogást vagy az etnikumközi kapcsolatokat sértő egyes radikális, irredenta vagy szélsőséges megnyilvánulások.
Sérülékenységhez vezethet egyes állami intézmények törvényalkalmazási kapacitásának csökkenése, egyes intézmények központi és helyi szintű elpolitizálása, az állami intézmények munkáját érintő korrupció, az adócsalás, a hibás politikai döntéseket követő költségvetési egyensúlyvesztés, az ország térségeinek eltérő fejlődési szintje, a negatív demográfiai tendenciák és a lakosság elöregedése.
A felsorolásban szerepel a hazai sajtókörökben máris nagy felháborodást kiváltó megállapítás, miszerint sérülékenységi tényezőnek tekinthető az állami intézményeket – a tevékenységükről közölt hamis információkkal – befeketítő megrendelt sajtókampány, a sajtótrösztök által a politikai döntéshozatalra gyakorolt nyomás, gazdasági előnyök érdekében.
Románia továbbra is ápolja kapcsolatait az Egyesült Államokkal, a Moldovai Köztársaságra továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordít, és úgy véli, az ország uniós csatlakozásával felszámolhatják a nemzetet különválasztó utolsó sorompót is. Támogatja a NATO erőfeszítéseit a ballisztikus rakéták elleni védelem biztosítására, mivel az ország a NATO délkeleti térségében, destabilizáló övezet közelében terül el, ahol megnő annak kockázata, hogy rakétatámadás éri.
Külön fejezet foglalkozik a csalás és adócsalás leküzdésével, fontosnak tartva minden gyanús üzleti művelet nyomon követését, a jobb információcserét a bűnüldöző szervek között.
Az energetikai biztonsággal foglalkozó fejezet a nyersanyag- és elsősorban fölgáz- és kőolajforrások változatosságát célzó multinacionális programok kidolgozását, a vízi energia, az újratermelődő energia termelésének növelését, a villamos energia és földgázpiacok versenyképességének fokozását tűzi célul.
Végül a stratégia nagy figyelmet szentel a kritikus infrastruktúra védelmének is. Kritikus infrastruktúrának tekinthető minden olyan funkcionális gazdasági entitás, amely az egész társadalom számára létfontosságú termékeket/javakat és közszolgáltatásokat biztosít, és amelynek megsemmisítése vagy működésképtelenné tétele súlyosan kihat a lakosságra és az országos vagy regionális gazdaságra.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. június 28.
Kapaszkodjunk!
Ceauşescu, ha tehetné, most irigykedve nézne fel Traian Băsescura. Nem csak azért, mert kései utódját csupán felfelé tekintve láthatná meg a pokol legmélyebb bugyrából, de azért is, mert a tanítvány túlszárnyalta a mestert. Mert Ceauşescu mindenhez értett, Băsescu azonban mindenhez jobban ért.
Az aranykor megteremtője is mindent egymaga akart irányítani, de azért soha nem oktatta ki például a pincéreket, hogy miként kell felszolgálni, amit viszont Băsescu megtett. Persze számára a kocsmák világa sem teljesen ismeretlen, azt is mondhatnánk, hogy ha Ceauşescu munkahelye az ország volt, akkor Băsescué a vendéglő, hiszen nem egyszer ott döntött fontos kérdésekről asztaltársaival, oppardon, párthíveivel.
Lám, most kidolgozta számunkra az ország védelmi stratégiáját. És ha egy kereskedelmi hajós végzettségét, szakképzettségét tekintve nem is tűnik a kérdés legnagyobb szakértőjének, a végtelen óceánt szelve, majd anvers-i irodájában üldögélve azonban nyilvánvalóan volt ideje elmélkedni az országot érhető kockázatokon, fenyegetéseken és „sérülékenységeken”.
Szerzőségét szerényen csupán azzal jelezte, hogy aláírásával ellátott előszót is írt a 29 oldalas műhöz, amely mindezen csapásoktól hivatott megoltalmazni bennünket, országhajójának utasait – ideértve természetesen a demokrácia látszatáért megtűrt ellenzéki potyautasokat is. Persze utóbbiak azért ne számítsanak luxuskabinra és viharosabb időkben ne nagyon sétáljanak a fedélzeten, mert könnyen a vízbe potytyanhatnak.
Mint egyébként mindazok a radikálisok, irredenták és szélsőségesek, akik most ismét felbukkannak a Romániára leselkedő „főbb kockázatok és fenyegetések” között, miután a Román Hírszerző Szolgálat az utóbbi években mintha megfeledkezni látszott volna róluk. A hajóskapitány azonban elővarázsolta őket tiszti sapkájából. És jó lesz kapaszkodniuk a sajtómogulok kotnyeleskedő firkászainak is – még akkor is, ha számukra csupán (vagy egyelőre?) a sérülékenységek között szorított helyet valahol a hajófenéken. Ám onnan is könnyen átbukhatnak a korláton, ha továbbra is kampányszerűen feketítik be az állami intézményeket. És méghozzá milyen amatőr módon!
Legalábbis az államfőhöz képest, aki miniszterként a saját, elnökként a Tăriceanu kormányát, a parlamenti háromszázhuszonkettőket, az igazságszolgáltatás szerveit és persze a médiát rendületlenül becsmérelte – öv alatti ütésekre szakosodott vérbeli profiként. Traian Băsescu most egyaránt megvédte az országot a kockázattól, fenyegetéstől és sérülékenységtől. Már csak az a kérdés, hogy ki véd meg bennünket Traian Băsescutól.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. augusztus 29.
Beszélgetés a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnökével
A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány évek óta rekordokat dönt a csángók támogatásában. A civil szervezetet 2005-ben alapította Petrás Mária és fia, Petrás Róbert. Az alapítók célja az volt, hogy lehetőséget biztosítsanak a tehetséges moldvai gyerekeknek a továbbtanulásra, hogy tudásukat szülőföldjükön kamatoztathassák.
Az alapítványnak a keresztszülőprogramot is át kellett vennie, ezért az alapgondolat, a tehetséges gyerekek felkutatása csak most válik újra aktuálissá, amikor a szervezet minőségi átalakuláson megy át, immár szakemberek segítik a munkáját.
Bogdán Tibor beszélgetett Petrás Róberttel. Erdély.ma2010. november 2.
Egy püspök vértelen vértanúsága
Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspököt lenyűgöző tudású hittanárként, teológiai professzorként ismerték és tisztelték, aki egyben a zsarnoki rendszerek kérlelhetetlen ellensége is volt
Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök után a kommunista diktatúra újabb áldozatát avatták boldoggá Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök személyében.
Minden hatalom üldözöttje
Az 1911-ben a Torontál vármegyei Feketetó községben született Bogdánffy Szilárd a temesvári piarista gimnáziumban tanult, majd Budapesten szerzett hittudományi doktorátust, a Központi Papnevelő Intézet növendékeként. Ezt követően a nagyváradi egyházmegye papja lett. Lenyűgöző tudású hittanárként, teológiai professzorként ismerte és tisztelte mindenki, aki ugyanakkor a zsarnoki rendszerek kérlelhetetlen ellensége is volt.
Mivel következetesen és nyíltan védte az üldözötteket, szembe kellett néznie a román csendőrség zaklatásával. Ám később a nyilasok is fenyegették, mivel zsidókat rejtett el a teológián és mentett meg ily módon a biztos haláltól. Azonban zsidó körökben sem örvendett osztatlan rokonszenvnek, tekintve, hogy az orsolyita Merici szent Angéla Harmadrend megalapításával a keresztény családok erősítését szorgalmazta.
Hűséges – mindhalálig
Az egyházüldözések várható fejleményeit látva Róma engedélyezte a titokban szentelt püspököket. A bukaresti nuncius így 1949 februárjában püspökké szentelhette. Amikor a kommunista hatóságok a katolikusokat a román ortodox nemzeti egyházba akarták beolvasztani, szembefordult a hatalommal. Az elsők között tartóztatták le.
Négy évet töltött az ország legnehezebb börtöneiben és a Capul Midia-i haláltáborban. „Meddig hisz Istenben?” – kérdezték vallatói. Nagyon sokat kínozták, verték. „El lehet viselni” – mondta rabtársainak. A börtönben is társai vigasztalása foglalkoztatta. Naponta kereste a szeretetszolgálat lehetőségeit: elrejtett kenyérdarabokat adott a legyengültnek, cigarettát a dohányosnak, más helyett cipelte a nehéz zsákokat. Ezért a börtönőrök többször megverték.
Ellenállása miatt a hatóságok hazaárulás bűnével vádolták – 12 évi kényszermunkára ítélték, mely alatt tüdőgyulladást kapott, a börtönorvos azonban nem adott neki gyógyszert. „Nem kár, ha elpusztul a nép gyilkosa” – mondták fogvatartói. 1953 október 1-jén halt meg a nagyenyedi börtönben.
Az egyházhoz való hűségéért szenvedett. Halála vértelen vértanúság volt.
Többszáz évig eltarthat
A katolikus egyház boldoggá avatási eljárása (latinul: beatificatio) a szentté avatási eljárás első része. A szentté avatás (latinul: canonisatio) a pápának az az ünnepélyes kijelentése, amellyel egy halott személyről megállapítja, hogy a megdicsőültek között van, és előírja a szentek jegyzékébe való felvételét. A boldoggá avatás a szentté avatás előfeltétele, utóbbihoz két csoda igazolt kimutatása szükséges. A vértanúk esetében viszont nincs szükség csodára. Az Apostolok Cselekedetei szerint az első vértanú, Szent István volt.
A szentté avatást 1170-ben III. Sándor pápa vonta a pápa hatáskörébe. A boldoggá avatás rendjét VIII. Orbán pápa (1623–1644) határozta meg, s ez igen csekély változtatásokkal máig érvényes. Eszerint: először a területileg illetékes püspök kivizsgálja, hogy a jelölt valóban szent életet élt-e, történtek-e közbenjárására csodák. Ha az illető szent híre beigazolódik, tíz év múlva indítják a pápai felülvizsgálatot.
Amennyiben a jelölt halála után 50 évvel szentségének a híre még eleven, s legalább egy csoda történt általa, akkor a pápa boldoggá avathatja. A boldoggá avatott személy „boldog” (beatus) címet és korlátozott tiszteletet nyer és bekerül a szentek névjegyzékébe. Egyben meghatározott területen (ország vagy szerzetesrend) nyilvánosan tisztelhetik (zsolozsmában és szentmisében), de ereklyéit nyilvános tiszteletre nem tehetik ki, és templomot sem szentelhetnek a tiszteletére.
A boldoggá avatás rendjét legutóbb II. János Pál pápa 1983. január 25-i keltezésű, Divinus perfectionis magister című apostoli konstitúciója határozta meg.
A vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációját 1588-ban alapították, azóta ez foglalkozik a boldoggá- és szentté avatások ügyével. Ez a kongregáció részletesen szabályozza, hogy milyen feltételek mellett fogadja el hitelesnek a csodát. Minden egyes esetet kilenc teológus tanulmányoz, függetlenül egymástól, majd egy közös gyűlésen megvitatják az ügyet.
Elemzéseiket továbbítják a bíborosi testületnek, a végső döntést a pápa hozza meg. Hogy mennyire körültekintő az egyház a végső szó kimondásában, jól jelzi az, hogy a boldoggá- és szentté avatási eljárások gyakran évszázadokig is elhúzódnak.
Magyar boldogok
XVI. Benedek pápa 2005. május 4-én úgy döntött, hogy a jövőben nem ő fogja vezetni a boldoggá avatási szertartásokat, azt átruházza a boldoggá- és szentté avatási kongregáció prefektusára, José Saraiva Martins bíborosra. A szentté avatást azonban a jövőben is maga végzi. Ez volt az első jelentős változtatás XVI. Benedek hivatalba lépése óta. Elődje, II. János Pál mindig maga celebrálta a boldoggá avatási szertartásokat is.
A legutóbbi magyar boldoggá avatására 2009. október 31-én került sor, ekkor Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök nyerte el a megtisztelő titulust.
Az idők során huszonhét magyar személyt avattak boldoggá. Közöttük van Árpád-házi Erzsébet és Jolánta, Apor Vilmos győri püspök, mártír, Báthory László pálos szerzetes, IV. Károly király, esztergomi Özséb, a pálosok alapító atyja, temesvári Pelbárt, az obszerváns ferences rend tagja, Romzsa Sándor munkácsi püspök, Salkaházi Sára, szociális nővér, Sebestyén, első esztergomi érsek.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)2010. november 8.
Păunescu: a disznótól a félistenig
Halála után Adrian Păunescu elérte azt, amire egész életében törekedett: nevezetesen, hogy amolyan fél- (ha nem éppenséggel egész) istennek tekintsék.
A román irodalmi- és politikai élet talán legellentmondásosabb személyiségétől búcsúzott tegnap az ország: a 67 éves korában elhunyt Adrian Păunescut a román nép költőóriásaként temették el a bukaresti Bellu temetőben, az Írók sétánya mellett, Mihai Eminescu, George Coşbuc, Mihail Sadoveanu, Nicolae Labiş sírjának szomszédságában, szinte teljesen megfeledkezve arról, hogy évtizedeken át Nicolae Ceauşescu udvari költőjeként szolgálta ki a népnyúzó kommunista diktatúrát.
Rossz cél szolgálatában
Költő, publicista, nyelvőr, politikus, egyetemi tanár, agitátor, propagandista – ez volt egyszemélyben Adrian Păunescu. Tehetsége, szónoki készsége, mozgósító ereje, költői vénája vitathatatlan – kár, hogy rossz cél szolgálatába állította.
A román nyelv szeretete, vagy ha úgy tetszik: még bocsánatosnak minősíthető nyelvi nacionalizmusa nyelvi sovinizmussá alacsonyodott. Minden erővel igyekezett megakadályozni a kisebbségi – elsősorban a magyar – nyelvhasználatot a román közéletben, a kisebbségi nyelvek elnyomásával akarta abszolút hatalomra juttatni a többségi nyelvet. Ugyanúgy, ahogyan féktelen hazaimádata is sovinizmusba, magyarellenességbe torkollott. Adrian Păunescu az utóbbi húsz évben minden szinten próbálta megakadályozni a magyar érdekérvényesítést.
Mindebben olyan tettestársakra talált, mint Corneliu Vadim Tudor, George Pruteanu, Ion Lăncrănjan, Romulus Vulpescu – és az Adrian Păunescu által „bezzegmagyarrá” ütött Hajdú Győző, aki ebben a minőségében volt hivatott hitelesíteni mentora „elfogultságtól mentes magyarbarátságát”.
A „romániai woodstock”
A besszarábiai Copăceni községben született 1943-ban, de gyermekkorát az olténiai Bârcában töltötte. 23 évesen lett az Amfiteatru szerkesztője, majd a România liberă főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki, 1973–1985 között a Flacăra című hetilapot vezette. Eközben politikai karrierjét sem hanyagolta el: 1996–1988 között az írószövetség KISZ-titkára volt, 1986-ban belépett a kommunista pártba.
Nevét a Flacăra irodalmi kör 1973-ban történt megalakításával tette ismertté: tizenöt éven át járta az országot a körrel. A rendszerint stadionokban megrendezett 1615 előadás, valóságos társadalmi mozgalommá változott. Több mint hatmillió nézője – zömmel fiatal – volt. Meglátszott, hogy az Egyesült Államokban egy éven át tanulmányozta, a tömegmanipuláció mechanizmusait.
A rendezvényeken sok, a művészeti életben később rangot, tekintélyt nyert fiatal tehetség tűnt fel, közöttük Florian Pittiş, Nicu Alifantis, Mircea Vintilă, Marius Dragomir, aminthogy az is tagadhatatlan, hogy a fasisztoid-kommunista sorozattal hatalmas szolgálatot tett a diktátornak, a Ceauşescu által intézményesített nemzeti-kommunizmus legfőbb agitátorává lett. Az előadásokon korántsem az akkoriban oly divatos folkzene volt a főszereplő, hanem a rendszer, legfőképpen pedig annak két mindenható ura: Nicolae és Elena Ceauşescu.
A rendezvénysorozat nem a fiatalok lázadási formája volt – amint azt Păunescu a fordulat után megpróbálta (sajnos, sikerrel) elhitetni a feledékeny román közvéleménnyel – éppen ellenkezőleg: a kommunista propaganda eszközeként szolgált.
Ha már akkor, ifjúkorában nem kerítette volna hatalmába a nagyravágyás, a mérhetetlen gőg, ha nem akart volna Ceauşescu fölé nőni, a Flacăra rendezvénysorozatát sohasem tiltották volna be, ami akár évekkel is késleltethette volna a rendszerváltást. Így azonban, egy hirtelen kitört vihar ürügyén – amikor is a stadionból való fejetlen menekülés közben öt fiatalt tapostak halálra – Ceauşescu véget vetett a „romániai woodstock-nak”.
Păunescu egy év múlva megpróbált „bűnbocsánatot” nyerni: dicshimnuszban énekelte meg a diktátor egyik beszédét, hozzá intézett levelében pedig a fejedelmeket megillető „nagyméltóságod” megszólítással illette Ceauşescut.
Következetesség – a rosszban
Adrian Păunescu nem csak a magyar kisebbségnek tett rosszat – szavakban oly szeretett hazájának és népének is ártott. Nem véletlen, hogy 1989 decemberében csak a bukaresti amerikai nagykövetséget őrző tengerészgyalogosok mentették meg attól, hogy a feldühödött tömeg meglincselje. 1989 után is a múlt embere maradt. Egyetlen erénye volt, hogy nem tagadta meg baloldali eszméit, Ceauşescu iránt érzett csodálatát – már ha erénynek lehet nevezni a rosszhoz való következetes ragaszkodást.
A rendszerváltás után Ceauşescu volt első miniszterelnök-helyettese, Ilie Verdeţ Szocialista Munkapártjába lépett be. A közéletből ugyan pár évig eltűnt, de a kilencvenes évek elején Mihai Tatulici visszhangos tévé-interjút készített vele. Ebben Păunescu akkor még bűnbánóan ledisznózta magát 1989 előtti tetteiért.
Röviddel ezután azonban már a Munkapárt államfő-jelöltjeként indult az 1996. évi választásokon, majd 2008-ig a szociáldemokraták szenátora, tévé-adások gyakori vendége volt, és immár ismét félistennek tekintette magát. Politikusként a „nem adjuk el az országot” jelszó híve, a kapitalizmus, a privatizáció, az európai fölzárkózás ellensége volt.
A kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság jelentésében egyebek között megállapította róla: „akarva vagy akaratlanul a kommunizmus első éveire jellemző agitációs versek stilisztikai fortélyaihoz folyamodott. (...) Soha nem felejtette el emlékeztetni a látványba belefeledkezőket arra, hogy engedelmességgel és szeretettel tartoznak a Legfőbb Vezetőnek. (...) A vezetőnek tett szolgálataival nélkülözhetetlenné és erőssé tette magát a propaganda hierarchiájában. (...) A propaganda csapdájába csalta a serdülők ártatlan lelkét, robbanó erőiket a gyűlölt rendszer szolgálatába állította”.
A jelentés a modernizációs ideológiát az autochtonizmus gondolatával sajátos módon vegyítő „protokronizmus szószólóinak” sorában említi – többek között Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor, Ion Lăncrănjan, Dinu Săraru, Mihai Ungheanu Ilie Purcaru mellett – Adrian Păunescut is. Talán van valami jelképes is abban, hogy éppen november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napján temették.
Păunescu földi pályafutása végeztével is hat: halála, temetése most ugyanolyan hisztériát váltott ki országos szinten, mint a diktátort, a kommunizmust dicsőítő rendezvényei, versei annakidején a stadionokban.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)