udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
280
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 271-280
Névmutató:
Duray Miklós
2005. január 17.
Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte művelődési házban rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet év eleji régiós konferenciáját a közművelődésben tevékenykedők számára. A Dialógusok 2005 elnevezésű találkozón öt országból mintegy százhúszan vettek részt. Köztük volt Pomogáts Béla, Bárdi Nándor, Gál Sándor, Dupka György, Muzsnay Árpád, Balassa Zoltán és Dáné Tibor. „A kisebbségben élő magyaroknak ma nincs Budapesten erős emberük” – hangzott el tanácskozáson. Dr. Bárdi Nándor kisebbségkutató (a Teleki Intézet főmunkatársa) beszélt a népszavazásról. Szerinte a kudarc egyik oka az, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok nem ugyanazt értik nemzetpolitika alatt. Az előbbiek, mikor erről szó van, leginkább, vagy éppen kizárólag a határon belüli dolgokra gondolnak. Nem tett jót a fogalom tisztázásának, az egységesebb nemzetszemlélet kialakításának az sem, hogy a közvéleményre befolyással lévő politikusok egyszer ezt, máskor mást mondanak. Bárdi Nándor idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a rendszerváltást követően még azt írta, hogy minden határon túli magyart megillet a kettős állampolgárság. Duray Miklós 1996-ban, arra hivatkozva, hogy nem kívánt bonyadalmakat, kellemetlen hatást váltana ki a szomszédoknál, elutasította. Inkább a kedvezménytörvény mellett állt ki. Martonyi János szerint, ha Magyarország korábban a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett dönt, akkor sokkal nehezebb tárgyalásai lettek volna az EU-csatlakozásnál. Az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősítette, akik „fő témájukban” verték meg a polgári oldalt. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint Magyarországon nem nemzetpolitika, hanem pártpolitika folyik, amit a december 5-i népszavazás markánsan bizonyított. Most már igazi cselekvésekre van szükség, ezek közé tartozik a határon túli magyarok önigazgatásának (autonómiájának) kialakítása is, ami az anyaország támogatását igényli. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke a kultúra finanszírozásáról értekezett. A Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Borbáth Erika elmondta, hogy minden osztályuk külön feladatul kapta a határon túli magyarok támogatását, a velük való partneri kapcsolat kialakítását és ápolását. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Értelmiségek Közösségének elnöke elmondta, hogy az anyaország anyagi segítsége nélkül náluk azonnal összeomlana a magyar művelődés, hisz az ukrán állam egy vasat nem ad ilyen célra. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság az elvándorlások ellenére sem fogy, ellenkezőleg, ha lassan is, kimutathatóan gyarapszik. A már EU-tag Szlovákiában is nagy gondok vannak a közművelődés támogatásával. Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára közölte, hogy a magyar kultúrára a kevésből is kevesebbet adnak, mint amennyi arányosan járna. A közszolgálati televízióban a magyar adás ideje 33-szor (!!!) kisebb, mint ami magyar lakosság számaránya alapján járna. A Kolár Tibor vezette kassai Thália színház többszörösen kevesebbet kap, mint az ottani szlovák színház. Az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényező csak kisebb változást hozott ezen a területen. /Sike Lajos: Pártpolitika helyett nemzetpolitikát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./2005. január 27.
Még a szórványban élők is furcsállják, hogy az RMDSZ az egyetlen politikai erő a bukaresti törvényhozásban, melynek némely képviselője és szenátora immár 15 éve megszakítás nélkül tagja a parlamentnek. Az embereket tudják azt, hogy a kormányzásban való részvételnek káros következményei is lehetnek. Vajdaságban apró csoportosulásokra szakadt a magyarság. A következmény: a belgrádi parlamentben egyetlenegy képviselője sincs, az újvidékiben alig néhány. Kárpátalján két szervezet áll egymással szemben, az ottani magyarok sorsa Kijev kényétől-kedvétől függ. Felvidéken összefogott a magyarság, hat éve kormánypárt az MKP. Szlovákia EU-tag lett, most már a magyarok pártját kiszorítanák a politikai porondról a többségi pártok. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnökének mondta: az, hogy az MKP az 1998-as, majd a 2002-es választások után kormánypárt lehetett, az „Washington és Brüsszel kérése volt”. Ha ez az elvárás a következőkben már nem jelentkezik, akkor „a szlovák pártok igyekeznek majd kiszorítani az MKP-t a kormányból”. Romániában a PSD nem azért vállalta az RMDSZ-szel való együttműködést, mert nem volt más megoldás számára. Az EU-csatlakozás alapkövetelménye a kisebbségi problémák legalább uniós szintű rendezése. Ezt az utóbbi évek valamennyi román kormánya tudta, s akként is cselekedett. Azonban két év teltén Románia teljes jogú EU-tag lesz, s akkor 2008-ban már egészen más lesz a román pártok orientációja. Akkor kiszorítják az RMDSZ-t a politikai porondról. Erre tanácsos lenne idejében felkészülni. /Ferencz L. Imre: Lesz-e kiszorítósdi? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./2005. február 1.
Kissé túllőtt a célon Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, amikor autonómia- törekvéseket támogató ajánlatot tett a szlovákiai magyaroknak – jelentette ki az egyik szlovák kereskedelmi televízióban Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MK) ügyvezető alelnöke. A szlovák vádakat elutasítva Duray az MKP kulturális önkormányzatiságot elmélyítő törekvéseiről azt mondta, hogy azok semmiképpen sem minősíthetők autonómia-törekvéseknek, és az ilyen autonómia szóba sem jöhet Szlovákiában, ahol ennek megvalósításához az alkotmány módosításával kellene megteremteni a feltételeteket. Vitapartnere, Dusan Caplovic, az ellenzéki Smer képviselője azzal vádaskodott, hogy Duray mindaddig nem marad nyugton, amíg nem Budapestet tudhatja ismét e térség fővárosának. „Ön hosszú távon tekint a jövőbe és azzal az eshetőséggel számol, hogy ha úgy fél évszázad múltán az Európai Unió valamilyen okból összeomlana, akkor maguk magyarok ismét kikiálthatnák a történelmi Magyarországot.” Duray határozottan visszautasította a gyanakvó véleményt. /Duray szerint Gyurcsány az autonómiával túllőtt a célon. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./2005. február 2.
A Trianon filmmel kapcsolatban fogalmazta meg véleményét Lucian Leustean a Curentul c. bukaresti napilap január 22-i számában. A Trianon „kétes minőségű dokumentumfilmnek és közepes kaliberű propagandaeszköznek tekinthető” – írta a román szerző. A magyar propaganda célja – legalábbis a két világháború közti időszakban – Nagy-Magyarország területi visszaállítása volt. Ebben a filmben vannak hazafias versek és indulók, gyertyalángok, sírok stb. George Barany magyar származású, amerikai történész megállapítása: „A magyar nacionalizmus – minél inkább változik, annál inkább ugyanaz marad!”. Lucian Leustean szerint a Trianon című film egy rendező (Koltay Gábor) és néhány, a trianoni szerződésnek a magyarokra és Magyarországra mért hatásairól a film keretében vélekedő személyek (Csurka István, Duray Miklós, Fejtő Ferenc, Glatz Ferenc, Nemeskürty István, Pozsgay Imre, Raffay Ernő, Szervátiusz Tibor, Tőkés László) kétségbeesett siránkozása…” A filmben Tőkés László püspök megfogalmazta: „A trianoni békeszerződés problematikáját fel kellett volna vetni 1989-ben, hiszen ez Erdély visszacsatolásához vezetett volna...”. Ugyancsak a református püspök mondta: „Amíg nem történik meg Trianon újraértelmezése, a népirtások és a holokauszt kontextusában való átminősítése, nem teremtődik meg a változást illető valós esélyünk.” A román cikkíró szerint Európát már nem érdeklik a kizárólagosságon alapuló autonómiák, a mesterséges elkülönülések és a mondvacsinált elszigetelődések. /Trianon és az általa ihletett film kapcsán. Egymásnak feszülő román vélemények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./2005. február 4.
Eljárás indul Duray Miklós ellen. Jan Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke tavaly decemberben jelentette fel a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnökét. Slota Duraynak a kisebbségi autonómiával és a kettős állampolgársággal kapcsolatos kijelentését, valamint azt nehezményezte, hogy együttműködik magyarországi politikusokkal, továbbá a szlovák állam szétzüllesztésére törekszik, ami bűncselekmény. Ezenkívül felrója a magyar politikusnak, hogy megsértette képviselői esküjét, amely a szlovák alkotmány és a köztársaság szuverenitásának tiszteletben tartására kötelezi. (Erdély Ma) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./2005. február 15.
Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./2005. február 16.
A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./2005. március 3.
Nemzetpolitikai zsákutca címmel számol be a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-ai száma a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek szakértőinek nemzetpolitikát érintő budapesti egyeztetéséről. A tanácskozáson részt vevő Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke zsákutcának nevezte a budapesti egyeztetés végkifejletét. A határon túliak a Szülőföld Alappal és az autonómiával kapcsolatos napirendi pontot mellőzni javasolták. Duray indoklása szerint „azért, nem akartunk erről tárgyalni, mert az autonómia kérdése nemzetközi szinten szakmai és politikai közröhejjé vált Gyurcsány bejelentései után”. „A Szülőföld Alappal kapcsolatban pedig szakmailag egyáltalán nem volt előkészítve a terep. Mivel mindkettő politikai üggyé duzzadt, kértük, helyezzük át a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) keretébe, ám ezt nem sikerült elérni” – mondta Duray, aki szerint a stratégiát nélkülöző eszmecserét a Máért ülésének összehívásáig nincs értelme folytatni. A szakértői egyeztetés további kérdésköréről, az állampolgárságot és a magyarországi letelepedést érintő pontjairól Duray azt mondta: „Porhintés az egész.” /Duray: „az autonómia közröhejjé vált”. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./2005. március 4.
Nehezen értelmezhető a magyar kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája a kettős állampolgárság kérdését vizsgáló magyarországi népszavazás óta – olvasható a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-i számában. „A durva népszavazási ellenkampány, a referendumot követő kétségbeeséssel vegyes össznépi felháborodás, a szabadkai csonka Máért kemény hangvételű zárónyilatkozata után Gyurcsány Ferenc kormánya kapkodni kezdett, látszatmegoldásokat kínálva a csalódott határon túli magyar közösségeknek. A Magyarok Világszövetsége által generált csapdahelyzetből pedig csak felelős nemzetpolitika felmutatásával tudnának elegánsan kihátrálni. Ilyenjük azonban (egyelőre) nincs.” A lap szerint köszönőviszonyban sincs egymással az, amit a magyar kormánybiztos, Avarkeszi Dezső és egyik szlovákiai tárgyalópartnere, Duray Miklós nyilatkozott a felek március 1-jén történt budapesti egyeztetéséről. Avarkeszi szerint a határon túliak örömmel fogadták a lassú honosítási eljárás felgyorsítását célzó magyar kormányjavaslatot, Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető elnöke pedig az egyeztetést zsákutcának nevezte. /Mélyponton a magyar-magyar viszony? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./2005. június 10.
Ján Slota ismét bűnvádi feljelentés tett Duray Miklós ellen, mert a szlovákiai magyar politikus a trianoni békediktátum évfordulóján azt mondta, hogy „a magyarság nem pusztul – tisztul”. Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke, a párt parlamenti képviselője június 4-én, egy szlovákiai megemlékezésen beszélt. A rendezvény pódiuma fölött írásban is feltüntetett mondatot Ján Slota, Zsolna polgármestere, a parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke sérelmesnek találta, feljelentésében ezt „a Szlovák Köztársaság elleni durva nemzetgyalázásnak, az alkotmány és a nemzetközi jog megsértésének” nevezte. Slota jelezte: az új szlovák kulturális miniszter kinevezése után az SNS követelni fogja a minisztertől, hogy váltsa le a kulturális tárca Magyar Koalíció Pártjához (MKP) tartozó államtitkárát, Bíró Ágnest, mert ő is részt vett a Dunaszerdahelyhez közeli Királyfiakarcsán rendezett megemlékezésen, ahol Duray beszélt. Slota megnyilvánulásaihoz a szlovák média rendkívül gyakran kínál teret. Slota rendszeresen tesz magyarellenes kijelentéseket. A múlt héten az egyik televízió kamerája előtt egy fokost mutogatva azt mondta: azt legszívesebben a szlovák kormány agrárminiszterének „hátsó felébe vágná.” Emlékezetes magyarellenes kijelentése volt, amikor hallgatóságát arra bíztatta, hogy „üljetek tankokra és tegyétek a földdel egyenlővé Budapestet”. A magyarokat gyakran ázsiai hordaként, a szlovák anyák hasából karddal csecsemőket kiforgató barbárként emlegető Slota ellen is tettek már feljelentést, de annak nem volt jogi következménye. /Slota ismét feljelentette Durayt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./2005. június 14.
– A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma elégedetlenségét fejezte ki a Magyar Állandó Értekezlet összehívásának folyamatos halasztása miatt, és határozottan kérte az összehívás időpontjának mielőbbi meghatározását, valamint a határon túli magyar szervezetek bevonását a napirendi pontok kialakításába és az értekezlet előkészítésébe – emelték ki abban a zárónyilatkozatban, amelyet a fórum hétvégi bécsi tanácskozásán fogadtak el. A zárónyilatkozatban foglaltak szerint az aláírók – Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnök, Duray Miklós, Magyar Koalíció Pártja-alelnök, Kasza József, Vajdasági Magyar Szövetség-elnök, Brenzovics László, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség- alelnök, Tomasic Korina, horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége-ügyintéző, Tomka György, Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség-elnök, Papp Tamás, Magyar Emberi Jogok Alapítvány-alelnök, Deák Ernő, Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége-elnök, Komlóssy József, Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság-alelnök, Kunckelné Fényes Ildikó, Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége-elnök, valamint Somorjai Ágnes, Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége-elnökségi tag – kifejezésre juttatták, hogy a nyugati magyarságot a nemzet szerves részének tekintik, s hogy szervezeteik jelentős mértékben hozzájárulnak az egységes magyar nemzet fölemelkedéséhez. /A MÁÉRT összehívását kérik a határon túli magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./2005. június 14.
Bécsben tartották a januárban Szabadkán megalakított Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának újabb tanácskozását. – Gazdátlan a magyarság – így fogalmazott a kétnapos bécsi találkozón Duray Miklós. A felvidéki politikus szerint a Világszövetség széthullása, a Máért tavaly novemberi sikertelensége, majd a decemberi népszavazás teremtette meg azt a helyzetet, amely a nemzetpolitika kérdéseiben a Kárpát-medencei és a nyugati magyarságot közelebb hozhatja egymáshoz. – bécsi találkozónak az az üzenete, hogy végeredményben a nyugati, illetve a kisebbségi magyarok érdekeit vegyék figyelembe. Ezek szabják meg a lépést, ne pedig a mindenkori magyar kormány vagy a pártok – mondta Deák Ernő, a Nyugat-Európai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke. – Ebből a helyzetből a kiút a kettős állampolgárság intézményének a bevezetése. Itt kell megtalálni azt a lehetséges megoldást, amely elfogadható mind Magyarországnak, mind a határon kívül rekedt magyarok számára – nyilatkozta Kasza József, a VMSZ elnöke. (Duna TV) /Gazdátlan a magyarság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./2005. november 18.
A Hűség a Hazáért Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést adományozta az Igazolt Szabadságharcos Világszövetség Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek. A címet az RMDSZ elnöke november 17-én a budapesti Hadtörténeti Múzeumban tartott ünnepségen vette át. A rendezvényen hasonló kitüntetésben részesült többek között Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke, Sütő András író, valamint Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke is. A Szabadságharcos Világszövetség indoklása értelmében Markó Béla „a rendszerváltozás óta tanúsított erkölcsi tisztaságáért, a hazához való hűségét és példamutató nemzeti érzését bizonyító cselekedeteiért” részesült a díjban. Az érdemrend átvétele után Markó elmondta: a lehető legnagyobb megtiszteltetésnek tartja a magyar 56-os szabadságharcosoktól díjat kapni, hiszen ez igazolása annak a munkának, amelyet az elmúlt másfél évtizedben, Erdélyben, a magyar nemzet érdekében fejtett ki. A díj ugyanakkor az erdélyi magyarság kitartásának és hűségének is szól – mutatott rá Markó. /Kitüntették az 56-osok Markót és Sütőt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./2005. december 5.
A népszavazás egyéves évfordulója alkalmából December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés címmel rendeztek konferenciát Szegeden december 3-án. A kettős állampolgárságról tartott tavaly december 5-i népszavazáson a határon túli magyarság volt az apropó, de valójában nem róluk szólt a referendum, hanem a magyarországi magyarság vizsgázott nemzettudatból, szolidaritásból, jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének (KMKSZ) elnöke. A KMKSZ elnöke az elsődleges feladatnak a szavazás eredményének lelki feldolgozását nevezte. Toró T. Tibor nem látja katasztrófának az eredményt, de az mindenképpen felkiáltójel volt. Az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a Kárpát-medencében a magyar életet, magyar jövőt közösen kigondolni, és ennek alapjait hosszú távon lerakni – fűzte hozzá. A konferenciám részt vett Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, valamint Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is. A népszavazást követő erősödő kiábrándulást orvosolni óhajtó gesztusként a Fidesz a határon túli magyarok közül elsőként tizenöt vajdasági és egy, a Partiumból származó magyart fogadott tagjai közé. Ők nem választhatók párttisztségre. /Konferencia a tavalyi népszavazásról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./2005. december 5.
1956. november 4-e az árulás napja lehetett volna történelmünkben, ha Kádárék árulását nem nyomja el a Vörös Hadsereg testvéri tankjainak dübörgése, írta Czakó Gábor író. Kádár mai utóda hitványabb elődjénél. Bebizonyította ezt a 2004. december 5-e előtti népszavazást megelőző nemzetellenes kampányával. Duray Miklós írta Gyurcsányról: „Az ember, aki gyűlöli a magyarokat.” A kormányfő ugyanis „megtámadta a nemzetet, és 2004 novembere óta folyamatosan teszi ezt.” Czakó megállapította, hogy december 5-e „a hatalomtechnikusok számára a győzelem napja. Sikerült a szavazóképes többséget a hasára hivatkozva testvérei, így önmaga ellen fordítani.” /A Magyar Nemzetben olvastuk. Czakó Gábor: December 5-e: az árulás napja. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 5./ Czakó Gábor: December 5-e: az árulás napja, Magyar Nemzet, dec. 2./2005. december 6.
Egyperces néma felállással tisztelgett december 5-én az Országgyűlés a határon túli magyarság előtt, Orbán Viktor Fidesz-elnök felszólítására. A kormányoldali és az MDF-es képviselők csak Szili Katalin házelnök javaslatára csatlakoztak az ellenzéki felállókhoz. A Fidesz elnöke hangsúlyozta: szembe kell néznünk az elmúlt tizenöt év tanulságaival, a ténnyel, hogy rossz helyen kerestük a megoldást. Nincs olyan erős törvény vagy határozat, ami képes lenne kívülről megoldani ezt a kérdést. A megoldás belül, a szívünkben van, és úgy hívják: tisztelet. Ez képes megteremteni az összefogást, és akkor a tizenöt éves vitákat egyetértés válthatja fel. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök válaszában úgy fogalmazott: nem jó az, ha mindannyiunk közös nemzeti érzelmeivel népszavazáson kívánnak visszaélni, és az sem jó, hogyha azok, akik a közös nemzeti megegyezésről beszélnek, felállítják a magyar parlamentet. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tavaly december 5-én „felelőtlen volt, s és valószínűleg most is az”. A szlovákiai magyar politikus december 5-én Esztergomban, ahol a Kárpát-medencei eurorégiók Héthatár Egyesületet alapítottak, a magyar kormányfő azon hét végi kijelentésére reagált, miszerint december ötödike, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás napja, a felelőtlenség napja volt. A Héthatár Egyesület célja, hogy tagjai segítséget nyújtsanak a szomszédos országok uniós csatlakozásához, s előmozdítsák a magyar–magyar kapcsolatokat – mondta Meggyes Tamás, a város polgármestere. Az ünnepségen jelen voltak a határon túli magyar szervezetek képviselői Horvátországból, Szlovéniából Délvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint egy esztendeje történelmi lehetőség adódott, hogy az anyaország a rendszerváltás után – alaposan megkésve – végre rendezze a határon túli magyarság magyarországi közjogi státusát. A népszavazás azonban mindenről szólt, csak a valóságról nem. Emiatt a határon túli magyarok a mai napig idegenrendészeti kérdésként szerepelnek a különböző anyaországi állami struktúrákban és a jogi meghatározásokban. /December 5-e magyarországi és a határon túli visszhangja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./2005. december 19.
Elutasította a Gyurcsány-kormány határon túli magyarokat érintő alkotmánymódosító elképzelését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP). A határon túli magyar szervezetek képviselőinek a magyar kormány illetékes vezetőivel folytatott hétvégi egyeztetése után Duray Miklós MKP-alelnök kiemelte: továbbtárgyalásra alkalmatlannak tartja a kormány alkotmánymódosító javaslatát, mert az a magyar nemzet megosztását eredményezné. Elmondta, Avarkeszi Dezső kormánymegbízott nem hajlandó elfogadni a magyar nemzet egységéről, a Magyarországon biztosított jogokról, a szétszórtan élő magyar közösségek védelméről szóló javaslatokat. Kovács Miklós KMKSZ-elnök leszögezte, a megegyezést a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) keretében kell kimunkálni. Az RMDSZ viszont a továbbiakban is tárgyalási alapnak tekinti a magyar kormány elképzeléseit. A kárpátaljai és felvidéki politikusok erősen vitatják a Szülőföld Alap kollégiumaihoz beérkezett pályázatok elbírálását, ami szerintük sok esetben politikai motiváció alapján történt. Kovács Miklós elmondta, az alapból a kárpátaljai magyarság számára oktatási és média célokra elosztható 90 millió forintból 75 milliót a KMKSZ ellenlábasa, a magyar kormány által „favorizált” Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kapta, sőt a beregszászi magyar főiskolát eleve kizárták az oktatási támogatásból való részesedésből. Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetvezetője szerint kérdéses, hogy a kormányzat milyen forrásból kívánja a jelzett 1,125 milliárd forintot szétosztani, amikor az idei büdzsében csak 500 millió áll rendelkezésre, a 2006-os költségvetési törvényjavaslatban pedig az 500 milliós tétel mellett csak a személyi jövedelemadóból felajánlható 108 millió forint szerepel a Szülőföld Alap céljaira. Németh Zsolt szerint választási célokra, törvénysértő módon történő pénzosztásról van szó, ezért felszólította Somogyi Ferenc külügyminisztert, hogy a vitatott pénzekről született kollégiumi döntéseket ne írja alá. /A határon túliak többsége elveti az alkotmánymódosítási javaslatot. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./2005. december 19.
A modern párt hasonlít egy vállalkozásra, kőkemény üzlet: a hivatásos funkcionáriusok és köreik pénzforrása állami tisztségek vagy a kapcsolati tőke révén, írta a budapesti Koncz Attila. A politikusok nem veszik észre, hogy eljárt fölöttük az idő, gondolkodásmódjukat tekintve. A Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetésében másfél évtizede ugyanazok az arcok mindenhol: Markó Béla Erdélyben, Kasza József a Délvidéken, Duray Miklós és Bugár Béla Szlovákiában, Kovács Miklós Kárpátalján. Nyilván tejjel-mézzel folyó Kánaánt teremtettek választóiknak. A pártok ma a társadalomtól elszakadva a világnak egy másik dimenziójában működnek. A két valóság között pedig a négy évenként esedékes választás jelenti az egyetlen kapcsolatot. Ma az egyetlen cél a hatalom és annak megtartása. Lehetne mondani, hogy ez valójában az anyaországi gyakorlat, a kisebbségi érdekképviseleteknél másképp működnek ezek a dolgok. Azonban a folyamatok igenis hasonlóak. A kettős állampolgárságról tartott népszavazás évfordulóját követő napon – hogy egészen pontosak legyünk – Budapestre jöttek a határon túli magyar szervezetek első vagy majdnem első számú vezetői, hogy a kormány képviselőinek társaságában mérleget vonjanak az elmúlt egy esztendő (plusz az előző három) nemzetpolitikájával kapcsolatban. Koncz Attila szerint nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl is megérett az idő a változásra. /Koncz Attila: Állni látszék az idő... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./2006. február 7.
Közös konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia a Duna Televízióval Regionális önkormányzatok az európai stabilitás és jólét szolgálatában címmel. – A XXI. században fontos gazdasági érdek, hogy a kisebbségek is érvényesülhessenek a gazdasági, tudományos, kulturális életben – mondta Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. A konferencia az Európai Unióban működő autonómiaformák bemutatása mellett útmutatást kívánt megfogalmazni az önrendelkezés teljesebb módozatait választó közösségek számára. Rólunk – ne nélkülünk! Létkérdés az erdélyi magyar autonómia címmel tartott előadást Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. A püspök hangoztatta: Nemzetünket demográfiai katasztrófa fenyegeti. Az elmúlt másfél évtized alatt a kárpát-medencei magyarság kereken egymillió fővel apadt. Ezen belül a romániai – erdélyi – magyarság vesztesége ugyanezen idő alatt több mint kétszázezerre rúg, ez abszolút mértékben meghaladja az 1920 és 1992 közötti létszámapadást. Az immár 85 esztendeje tartó kisebbségi lét folyamán egyszer sem nyílt alkalmuk sorsukba meghatározó módon beleszólni, mutatott rá a püspök. Tőkés László felidézte az önfeladó Magyar Népi Szövetség árulását az 1940-es évek közepén. Kiemelte: jelenleg hiába kedvező körülmény az erdélyi magyarság számára Románia európai integrációja, a magyar autonómia kérdésében a mindenkori román többségi hatalom hajthatatlan. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ feladta a háromszintű autonómia-rendszer megvalósítására vonatkozó saját programját. Ezért az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács, valamint politikai, egyházi és polgári szövetségeseik e lehetetlen helyzeten kívánnak változtatni, amikor következetesen kiállnak nemzeti közösség létérdekei, az autonómia-követelések mellett. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke előadásában felidézte a kommunizmus évtizedeit, amikor arról igyekeztek meggyőzni a magyarságot, hogy államhatárokkal elválasztott részeinek semmi közük egymáshoz. A rendszerváltozás után az Egyesült Államok politikai ügynökei és diplomatái, valamint Brüsszel politikai megbízottjai igyekeztek meggyőzni először az erdélyi magyar politikai elitet, majd a felvidékit, végül a délvidékieket, hogy ne az autonómiatörekvések mellett szálljanak síkra, hanem épüljenek be az adott államok kormányzati szerkezetébe, és ott is a csak minimumot akarják csak. A gyakorlat azt mutatja, mintha az autonómia tilalmát ebben a térségben valóban valamilyen titkos nemzetközi megegyezés írná elő. /(y-nes): Nemzetközi konferencia az európai autonómiamodellekről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 7./