udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
348
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 331-348
Névmutató:
Pap Géza
2004. szeptember 27.
Szept. 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát Bartha László és felesége, Stróbl Zsófia ajándékozta az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a leleplezést Pap Géza püspökkel együtt a gróf lánya, Bánffy Katalin végezte. Pap Géza Bánffy Miklósra, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori főgondnokára emlékezett. Gróf Bánffy Miklós érzékelte a közeledő tragédiát, és fájlalta, hogy a nép vezetői nem ismerték fel a bűnöket, amelyek az összeomláshoz vezettek. Bánffy Miklós üzenete a mai vezetőknek is szól, figyelmeztetett a püspök: megszámláltatunk, egység nélkül híjával találtatunk, és ha egymást marjuk, darabokra szaggattatunk. Bánffy egész életét, irodalmi és közéleti munkásságát áthatotta a népe iránti féltő szeretet. Az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsának nevében Tonk István főgondnok méltatta egykori elődjét, aki Trianon után Magyarország külügyminisztereként tevékenykedett, majd 1926-ban visszatért Erdélybe, ahol egyházi-közéleti szerepet vállalt. Pap Géza püspök felolvasta Bánffy Miklós végrendeletét. Az okirat szerint a Király utca 14-es szám alatti, Toldalagi-Korda palota néven közismert ingatlant a gróf a református egyházkerületre hagyományozta, ennek udvarán kívánják majd elhelyezni szobrát, amint az épület visszakerül jogos tulajdonosához. /Sándor Boglárka Ágnes: Hazatért gróf Bánffy Miklós mellszobra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./2004. szeptember 29.
Megkezdte bemutatkozó erdélyi körútját Terényi János, az új bukaresti magyar nagykövet. Szept. 28-án először Gyulafehérvára látogatott, ahol Jakubinyi György érsekkel tárgyalt. Terényi szept. 29-én Kolozsváron megbeszélést tart az erdélyi magyar egyházfőkkel: Szabó Árpád unitárius, Adorjáni Dezső evangélikus, valamint Pap Géza és Tőkés László református püspökkel, majd az RMDSZ ügyvezető elnökségével. Precedensértékű lesz Terényi János és Emil Boc kolozsvári polgármester találkozója, mert 12 éves „uralkodása” idején Gheorghe Funar s magyarellenes nézetei miatt megszakadtak a kapcsolatok a kincses város polgármesteri hivatala és Magyarország romániai diplomáciai képviseletei között. Rostás Szabolcs: Erdélyi körúton Terényi János nagykövet. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./2004. szeptember 30.
Balogh Béla /Kolozsvár/ lelkészt az egyházi hatóság felfüggesztette, a lelkész azonban ezt nem vette figyelembe, és nem távozott a szolgálati lakásból. A Romániai Magyar Szó közölte a lelkész tiltakozó írását. Balogh Béla szerint őt 2001. dec. 1-től „egy abszolút törvénytelen, jogellenes és méltánytalan fegyelmi döntés nyomán fizetés nélkül hagyta az egyházi vezetés”. Balogh Béla feljelentés ízű minősítést tett: úgy tűnik Pap Géza püspök hatáskörébe „csak a Farkas utcában létrehozott törvényszegések sorozata, a nyilvánosság ezzel kapcsolatos félretájékoztatása, valamint templomgyalázó és nemzetmegosztó politikai fórumok rendezése tartozik.” /Balogh Béla: Földgáz nélkül marad a kolozsvári, Farkas utcai papilak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./2004. október 4.
Okt. 3-án első alkalommal tartottak falunapot Csejden. A Marosszentgyörgy községhez tartozó falu lakói mellett a településről elszármazottak is eljöttek. Tófalvi Zoltán történész-újságíró szerint a kicsi, eldugott magyar falvakból kell újraszülessen az erdélyi magyarság. A református templomban Pap Géza püspök igehirdetése után Csáki Károly, a Marosi Egyházmegye főjegyzője beszélt a nap fontosságáról. Bíró Jenő helybeli református lelkész a kétszáz lelket számláló Csejd történetét ismertette. Az egyházközség női kórusa, az ifjúsági csoport, majd a gyerekkórus alkalomhoz illő verseket és dalokat adott elő. /Nagy Annamária: Csejd élni akar! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./2004. október 13.
Százéves Erdőfüle temploma. Az ünnepségre eljött Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is. Hermány Rozália történelem-tanárnő, az 1999-ben megjelent Erdőfüle-monográfia összeállítója az első templom építésének időpontjáig, a XIII–XIV. századig nyúlt vissza egyháztörténeti előadásában. Élményt jelentett a helyi IKE-ben tevékenykedő fiatalok előadása. Színjátékukban a száz esztendővel ezelőtti hangulatot, a templomépítést megelőző kétségeket, majd az összefogást ragadták meg. /(hecser): Százéves Erdőfüle temploma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./2004. október 29.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a vele készített interjúban visszatekintett a múltra, kifejtve, hogy Erdélybe nagyon hamar megérkezett a reformáció. Károli Gáspár 1590-ben kiadott bibliafordítása a magyar nyelv fejlődése szempontjából is nagyon fontos határkő lett. – Jelenleg az egyik legnagyobb kihívás az elvilágiasodás. A hatalmas városi gyülekezetekben a szekularizáció sokkal több áldozatot követel, mint amennyit egy szórványban. /Lukács János: Komolyabban vigyázni a ránk bízott nyájra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./2004. november 17.
A Romániai Református Egyház Zsinatának Elnöksége aggodalommal figyeli a kettős állampolgárság kérdése körül az anyaországi és az annak határain kívüli magyarok körében kialakult vitát. A magyar nemzet sorsát a következő évtizedekre meghatározó döntés alapos előkészítése anyaországi és határon kívüli nemzetrészek szakembereinek, politikusainak közös munkáját és főleg időt igényel. A Zsinat IGEN szavazatra ösztönöz mindenkit. A Romániai Református Egyház Zsinati Állandó Tanácsa nevében Tőkés László püspök, Pap Géza püspök, Kovács Zoltán főgondnok, Tonk István főgondnok /Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./2004. november 18.
Mintegy ötszáz határon túli magyar református lelkész hirdet igét nov. 28-án és dec. 5-én a magyarországi templomokban; erről a Kárpát-medencei Református Generális Konvent Elnöksége döntött a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán nov. 17-én Beregdarócon. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke közölte: elsősorban a népszavazás ténye az, amit szeretnének a magyar közvéleményben tudatosítani. A generális konvent vezető testületét a Kárpát-medencei református egyházkerületek elnökségei alkotják. A magyarországi püspökök és főgondnokok mellett a grémium tagja Erdélyi Géza püspök és Koncsol László főgondnok (Szlovákia), Pap Géza püspök és Tonk István főgondnok (erdélyi egyházkerület) Tőkés László püspök (Királyhágómelléki egyházkerület), Horkai László püspök és Szilágyi Lajos főgondnok (Kárpátalja), valamint Csete-Szemesi István püspök és Póth Péter főgondnok (Szerbia- Montenegró). /Református kezdeményezés a népszavazás kapcsán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./2004. november 27.
Szomorú, hogy Magyarországon ez politikai kérdés lett a kettős állampolgársághoz való jutás, jegyezte meg Pap Géza református püspök. Fáj, ami most ott történik. Népszavazásnak kell döntenie a kérdésről, amikor a környező országokban egyszerű kormányrendelettel oldották meg a határon kívül élő polgárok sorsát, ugyanakkor egyesek arra buzdítanak, hogy a lakosság nemmel szavazzon. Úgy fogják fel, mintha az édesanya letagadná a gyermekét, testvér megtagadná testvérét, mutatott rá Pap Géza. Arra gondoltak, jó lenne, ha a szavazást megelőzően határon túli lelkészek szolgálnának Magyarországon. Nem számítottak arra, hogy ilyen sokan fognak jelentkezni. Erdélyből kb. 250, a Partiumból 150 lelkész indul útnak, Kárpátaljáról, Felvidékről és Délvidékről még 100 lelkész vállal majd szolgálatot. Összesen tehát 500 Kárpát-medencei református lelkész fog Magyarországon szolgálni. /Somogyi Botond: Ötszáz bizony dalolva ment… Interjú Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2004. december 2.
Parádésan groteszkre sikeredett annak az interjúnak a címe, amit Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével készített a kolozsvári napilap (Szabadság. november 27.): "Ötszáz bizony dalolva ment…" Mint később kiderült, amit a blikkfangos cím Somogyi Botond újságírótól származott, írta Cs. Gyimesi Éva, aki először szólalt meg a kettős állampolgárság ügyében. Milyen igazság nevében vonult most át Magyarországra a népes segélycsapat, a református egyházak által kiküldött imasereg?– kérdezte. Mindenki úgy szavaz majd, ahogy a lelkiismerete diktálja. „Többet használna tehát az egyház, ha a szeretet szolgálatában azt a pénzt, amivel ötszáz külhonit utaztat, odaadná például a hajléktalanoknak, vagy bárkiknek” – írta. „ Lenyűgözően gazdagok vagyunk mi, folyton siránkozó erdélyiek, ha ennyi imakatonánk válaszolt a toborzóra, hogy megerősítsen a másik tábor ellen, akik ugye nem igaz magyarok.” „Nem baj, ha kirekeszt ez a mostani haza”, állapította meg, mert ő bizakodó. /Cs. Gyimesi Éva: "Lángsírba velszi bárd?" = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./2004. december 6.
- Erdélyben nekünk nagyon fáj az, hogy 84 év elszakítottság után a kettős állampolgárság még kérdés, és arról népszavazással kell dönteni – nyilatkozta Pap Géza református püspök. ,,A környékbeli országokban sokszor egy kormányrendelettel megoldották ezt” – tette hozzá. /Több az igen, de mégsem elég! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./2004. december 18.
A romániai magyar történelmi egyházak közzétették követelményeiket, melyeknek képviseletét az RMDSZ-től feltétlenül elvárják. I. Általános követelmények, melyek az egész erdélyi magyarságot érintik: 1. A magyarság háromszintű autonómiája – az RMDSZ Programjának és célkitűzésének megfelelően, ennek érdekében elvárjuk az RMDSZ-től a székelyföldi népszavazások kiírásának támogatását.; 2. Az állami magyar egyetem helyreállítása, illetve létrehozása.; 3. Az erdélyi magyar közösségnek járó romániai és magyarországi állami támogatások elosztási rendszerének gyökeres, pártsemleges átalakítása, és – ennek megfelelően – az egyházi és civil szféra tényleges bevonása az elosztásba.; 4. A magyar státustörvény alkalmazása terén tiszteletben tartani az egyházi, a civil és a politikai szféra hármas pillérjén nyugvó eredeti rendet.; 5. A létrehozandó erdélyi magyar televízió együttes igazgatása az RMDSZ, valamint a civil szféra és az egyházak által.; II. Egyházi vonatkozású követelmények 1. A vallásügyi törvény megalkotása egy éven belül, az egyházak konzultálásával.; 2. Átfogó keretmegállapodások megkötése az állam és az egyes egyházak között a kölcsönös viszony törvényerejű szabályozása végett.; 3. A Vallásügyi Államtitkárság átalakítása, egyházbarát struktúra kialakítása.; 4. A vagyon-visszaszolgáltatás folyamatának felgyorsítása, az ingatlan és ingó vagyon, úgymint épületek, földek, erdők, kegytárgyak, könyvtárak, levéltárak, anyakönyvek, ipari javak stb. visszaszolgáltatása.; 5. A felekezeti oktatásról szóló törvény elfogadása és életbeléptetése a 2005/2006-os tanévtől kezdődően A felekezeti oktatás, illetve tanintézetek normatív alapon történő pénzbeli támogatása az állam részéről Az egyházi oktatás autonómiájának törvény általi biztosítása.; 6. Az állami pénzbeli támogatások rendszerének szabályozása A lelkészi és nem-lelkészi javadalmak rendszerének újraszabályozása közös megállapodás szerint A teológiai tanárok és a vallástanárok javadalmazásának rendezése A műemlékek restaurálásának, a visszaszolgáltatott romos épületek helyreállításának és az egyházi építkezéseknek a fokozott mértékű anyagi támogatása.; 7. Az egyházi karitatív intézmények normatív módon való anyagi támogatása – a társadalmi közhasznúság elve alapján.; 8. A magyar nyelvű egyházi pénzügyvitel helyreállítása Mindezen kérdésekben az egyházak rendszeres és folyamatos konzultációra tartanak igényt mind az RMDSZ-szel, mind az illetékes kormányzati szervekkel. Az RMDSZ-től elvárják a negyedévenként egyeztetést az egyházakat és a nemzetet érintő ügyekben. Aláírták: dr. Jakubinyi György,római katolikus érsek; Tempfli József római katolikus püspök; Schönberger Jenő római katolikus püspök; Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök; Pap Géza református püspök; Tőkés László református püspök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök /A romániai magyar történelmi egyházak elsődleges követelményei melyeknek képviseletét az RMDSZ országos vezetőségétől feltétlenül elvárják. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./2005. január 20.
A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyházi magánegyetem, fenntartását nem állami költségvetés, hanem az egyházak biztosítják, a hívők önkéntes adományaiból. A Protestáns Teológiai Intézetben zajló oktatói-nevelői munkát súlyosan megzavarták a Trianon filmmel kapcsolatos, az intézet vezetőit ért zaklatások. A gazdasági rendőrség, az ügyészség által küldött bűnügyi nyomozóhatóság jár az intézetben – az ügyet figyelemmel kísérő újságírók és tévések seregével együtt –, ami a diákság körében olyan feszültséget és félelmet keltett, amely a kommunista diktatúra éveiben tapasztaltakhoz hasonlít, olvasható Tőkés László és dr. Pap Géza református, dr. Szabó Árpád unitárius és Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus püspök, továbbá dr. Juhász Tamás rektor és dr. Rezi Elek dékán közös nyilatkozatában. A fentiek a hatósági nyomozást, faggatást és a törvénysértés gyanújába hozást az egyházak életébe való beleszólásnak tekintik, s e beleszólás ellen a leghatározottabban tiltakoznak. /Egyházi nyilatkozat a Trianon filmről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./2005. február 16.
A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./2005. február 18.
Február 15-én Nagyváradon tartottak megbeszélést a Királyhágómelléki- és az Erdélyi Református Egyházkerület vezetői, Tőkés László és Pap Géza püspökök vezetésével. A tanácskozáson elhatározták, hogy közös gondjaikról és követeléseikről, mint például az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, problémafelvető szintézist állítanak össze, melyet eljuttatnak Traian Basescu államfőhöz és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökhöz is. A református egyházfők a többi történelmi magyar egyház vezetőivel is felveszik a kapcsolatot, közösen kívánnak érvényt szerezni a felekezetek követeléseinek. /Püspöki értekezlet Váradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./2005. március 2.
A szórványban működő egyházak állami támogatásáról szóló törvénytervezetet dr. Garda Dezső parlamenti képviselő már a múlt évben három változatban is benyújtotta, de a képviselőházban csak a múlt héten került napirendre. Az első változatot a tavaly mindkét házban megbuktatták, az RMDSZ-től sem kapott megfelelő támogatást. A második változatot a szenátus elfogadta. A harmadik változatot levették a napirendről, mert társszerzője, Kedves Imre már nem képviselő, tehát a második változat maradt fenn. Garda Dezső a törvénytervezet szövegét Kozma Darvas József csíkszeredai esperessel, valamint Vetési László lelkésszel egyeztette. Az új kormány megalakulása után a képviselőház pénzügyi bizottsága leszavazta a törvénytervezetet, és Mona Musca miniszter asszony is ellene érvelt. Az RMDSZ frakcióülésen tettek cinikus megjegyzéseket, de Garda jelezte, hogy tervezetét egyeztette Jakubinyi György érsekkel és Papp Géza református püspökkel is. Amikor napirendre került a törvénytervezet, Nastase ülésvezető nem Gardának adott elsőként szót, ahogy kellett volna, hanem a pénzügyi bizottságnak, amely a tervezet elutasítását javasolta. Ezután beszélt a képviselőházban Garda. A Nagy-Románia Párt frakcióvezetője kifejtette, hogy itt a román nemzeti egyház ellen indul egy ravasz támadás. A törvénytervezet napirendre tűzése előtt Garda komoly lobbit folytatott, végül a liberálisok kiálltak a törvénytervezet mellett. /Gál Éva Emese: Törvénytervezet a szórványegyházak állami támogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./2005. március 5.
A kettős állampolgárságról is fog beszélni Eörsi Mátyás szabaddemokrata politikus Kolozsváron. A politikus március 5-re tervezett előadását elhalasztották, mivel Pap Géza, az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület püspöke megtiltotta, hogy a Kolozsvár Társaság által szervezett rendezvényt a Református Kollégiumban tartsák. Eörsi szerint nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is szükséges, hogy az egyházak demokratikusabban működjenek. Eörsi Mátyás március 4-én az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén tartott sajtótájékoztatóján elmondta: nagy örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen a tavaly a december 5-i „szerencsétlen” népszavazás után számos olyan üzenet érkezett Magyarországra, miszerint magyar kormánypárti politikus nem teheti be a lábát Erdélybe. Eörsi Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika- és Közigazgatástudományi Karán a diákoknak a kettős állampolgárságról akar beszélni. Tiszteletben tartják az RMDSZ által a népszavazással kapcsolatban kifejtett véleményt, de elvárják, hogy az ő érveikkel is hasonlóképpen tegyenek. A Magyarok Világszövetségének közleménye szerint Eörsi azért jött Erdélybe, hogy előkészítse Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 15-re tervezett erdélyi látogatását. A magyar politikus közölte: nem ismeri a kormányfő programját, ezért sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az értesülést. /Borbély Tamás: A kettős állampolgárságról beszélt Eörsi Mátyás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./2005. március 7.
Botrányba fulladt Eörsi Mátyás szabaddemokrata magyar politikusnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre tervezett március 5-i előadása. A politikust 20-30 tüntető akadályozta meg abban, hogy az egyetemen megtartsa az előadását. A tiltakozók NEM feliratú papírokat emeltek a magasba. A tiltakozókat a magyar politikus mellett Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a szövetség platformjaként működő Szabadelvű Kör elnöke próbálta jobb belátásra bírni, sikertelenül. A tüntetők a résztvevőknek osztogatott szórólapot Eörsinek is átadták. A szórólap szerint „Eörsi Mátyás nemcsak tevékenységével és tetteivel, de nyilatkozataiban is megtagadta a magyar nemzetet.” Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) jelen lévő vezetői újságírók előtt vállalták az akció megszervezését. A tüntetők között jelen volt Soós Sándor, az EMI elnöke, Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke, valamint András Imre, a Világszövetség Erdélyi Társaságának az elnöke is. Az előadást végül további incidens nélkül Eckstein-Kovács Péter szenátori irodájában tartották meg. Eörsi Mátyás sajnálattal vette tudomásul a történteket. /Borbély Tamás: Nem engedték be Eörsi Mátyást a Sapientiára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ A tüntetők részéről valaki bekiabált: „Menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe!” Eörsi Mátyás pedig felindultan odavetette a tüntetőknek: „Olyanok vagytok, mint a nyilasok.” Az egyik szórólap Eörsinek a 168 Óra című budapesti hetilapban megjelent egyik nyilatkozatát idézte, amelyben Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatban így fogalmazott: „Adnánk mi területi autonómiát az itt (Magyarország) élő kínai textilkereskedőknek?” Eörsi Mátyás nehezményezte, hogy nem tarthatott előadást a Református Kollégiumban. Az SZDSZ ügyvivője szerint az egyházaknak nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is demokratikusabban kellene működniük. Pap Géza erdélyi református püspök elmondta: „Miután az anyaországban már elmondta véleményét, most eljön a határon kívülre is, hogy bennünket is kioktasson, és elmagyarázza, miért lehetetlenség megadni az állampolgárságot a határon túli magyaroknak”. Az egyházfő arra is emlékeztetett: az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása és a kábítószer-fogyasztás liberalizálása. „Ez az ideológia távol áll a keresztény erkölcsiségtől, így összeegyeztethetetlen református egyházunk és kollégiumunk szellemiségével” – szögezte le Pap Géza püspök. /Eörsi Mátyást kiűzték a Sapientia épületéből. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./2005. március 8.
Két tucat fiatal tüntetett és megakadályozta, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő előadást tartson. Maroknyi diák olyasmi ellen tüntetett, amiről meglehetősen hiányosak az ismereteik. Itt a szellemiségről van szó, intett Makkai János, a Népújság főszerkesztője, az egyetem a butaságból volt képes (le)vizsgázni. A diákok nem hallgatták meg a másfajta véleményt. Az újságíró elmarasztalta Pap Géza püspököt is, amiért nem biztosított teret az előadásra. /Makkai János: „Hőstett” a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./