udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
786
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 781-786
Névmutató:
Sylvester Lajos
2002. december 7.
Tíz esztendeje hunyt el Seres András néprajzos, akire most jó barátja, Ősz Erőss Péter emlékezett. Többször együtt mentek a moldvai magyar falvakba Az autodidakta Seres András etnográfus messze fölülmúlta sok "diplomás" társát. Amíg Sylvester Lajos és László Attila volt Seres főnöke, addig Seres jókedvvel dolgozott. Később azonban meghasonlott önmagával, bántotta, hogy nem becsülték meg kellőképpen. /Ősz Erőss Péter: In memoriam Seres András. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./ 2002. december 11.
Az Európai Unióhoz csatlakozással kapcsolatban látható, hogy jelentős társadalmi rétegek, a kis- és középvállalkozók, a családi gazdálkodás útkeresői válnak a fejlett európai államok diktálta konkurencia áldozataivá. Az ország fenntartói, eltartói, a nemzet fő alkotói. Orbán Viktor, a Fidesz alelnöke "brüssszelitáknak" nevezte azokat, akik Moszkva feltétel nélküli kiszolgálóiból egy ideológiai hovatartozást megváltoztató műtéttel Brüsszel, a nyugati pénzvilág feltétel nélküli, a nemzeti érdekeket is semmibe vevő kiszolgálóivá váltak. Számolni kell egy átmeneti időszakkal, amelyben Magyarország tagja lesz az uniónak, és a határokon kívüli nemzetrészek számára is feltételeket kell teremtenie, hogy azokat a maradék anyaországtól ne zárja el egy újabb vasfüggöny mögé. Ennek az átmeneti kivédésére lenne hivatott a kedvezménytörvény, írta Sylvester Lajos, amelyet a jelenlegi magyar kormány apránként értelmétől-tartalmától megfoszt. Ugyanakkor a szomszédos országok saját nemzetrészeik számára tágabb és fontosabb jogköröket, állampolgári státust is biztosítottak. Közben folyik "Székelyföld, a belső anyaország egyházi, katonai és adminisztratív megszállása, valamint a román gazdasági kolonizáció, miközben a nagy nemzeti összeborulások ünnepeit ülik azok, akiknek a magyarországi választók részben a mi sorsunkat is a kezükbe adták." /Sylvester Lajos: Moszkoviták meg brüsszeliták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./ 2002. december 12.
A bukaresti külügyminiszteri találkozóról talán Markó Bélának sikerült a legfrappánsabban kiemelnie a lényegtelen dolgok leglényegesebb jellemzőjét, azt, hogy "kialakítható az egyetértés". Hogy miért nem alakították ki most? Miért nem értettek egyet most? Erre aligha lehet rákérdezni, értékelte a történteket Sylvester Lajos. Eörsi István, a magyar abszurd esszé prominens művelője megtámogatta Kovács László külügyminisztert, előbb Frankfurtban kelet-európai szakértőknek, majd a Romania Libera számára juttatott el "olyan magyarnak álcázott véleményt, ami a legaljasabb nemzetgyalázás és a magyar társadalmi valóság elferdítésének minden elképzelhető eddigi hitványságát felülmúlja." (Romania Libera: "Blestemele istorice" ale Europei de Est, 2002. dec. 11.) /Sylvester Lajos: Kialakítható egyetértés? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./ 2002. december 14.
Megjelent a Haza a magasban nemzetismereti tankönyv /Antológia Kiadó, Lakitelek/. Dr. Bakos István, a könyv szerkesztője szerint a kétkötetes kiadvány a külhoni diákok nevelését szolgáló magyar nemzetismereti könyv. A gazdagon illusztrált, vonzó olvasmány magyar nyelv és irodalom, magyar történelem és földrajz fejezetei a magyarországi 5-8. osztályos tananyag lényegi részeinek egyszerűsített reprodukálása, valamint az alapfokú oktatási kerettanterv hon- és népismereti tananyagát tartalmazza. Ezenkívül áttekintést ad a magyar képzőművészet, az építészet, a zenetörténet, a filmművészet és a sport kiemelkedő alakjairól és eredményeikről. A tudománytörténeti rész a külföldön világhírűvé vált magyar tudósok és Nobel-díjasok portréit közli (már szerepel benne Kertész Imre is.) A tankönyv bemutatja a külhoni magyar közösségeket, a világban szétszórt magyarság történetét és helyzetét (a kötet erdélyi munkatársai: dr. Vofkori László és dr. Péntek János). /Sylvester Lajos: Haza a magasban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./ 2002. december 20.
Kelemen Botond /Gelence/ Erdély egyik első honvéd hagyományőrző csapatának a szervezője és vezetője. Nemzeti ünnepeken Sepsiszentgyörgyön és magyarországi rendezvényeken jelen vannak a díszes negyvennyolcas honvédegyenruhában. A nacionalista erők a fapuskában, faágyúban veszélyes fegyvereket véltek felfedezni, még házkutatást is tartottak. A besúgók felsültek. A gelencei hagyományőrzők Felvidéken (Szlovákiában) is megfordultak, jelen voltak a szabadságharc tavaszi hadjáratának ismert csatáinak emlékére szervezett kárpát-medencei méretű ünnepségen. Filmre vették nem egy támadó csatájukat. A Székely Határőr-gyalogezred gelencei - és háromszéki - alakulatainak létrehozásában szerepe van a budapesti Halassy-Nagy Endrének, a Széchenyi Társaság egyik ügyvezetőjének, aki a magyarországi huszárhagyományok felelevenítésével foglalkozott/foglalkozik. Gelencén 1994-ben alakult meg az 1848-as hagyományőrző csoport, a 2. Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Társasága. Kelemen Botond vállalta a szervezést. Azóta vannak már bélafalvi, csernátoni és szentkatolnai hagyományőrző csapatok is. Fokozatosan az eredetinek megfelelő felszerelésre volt szükségük, a fából faragott ágyút ki kellett cserélni bronzra. Az ágyúcsövet Mosonmagyaróváron öntötték. A magyar vámosok nehezen engedték át, a román vámosok különböző igazolásokat kértek, végül megérkezhetett az ágyú a hagyományőrzőkhöz. /Sylvester Lajos: Nagyapánk, Gábor Áron. Betörni a közöny kapuját. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./ 2003. január 9.
Csapó Endre, az ausztráliai magyarság prominens képviselője a budapesti kiadású Magyar Élet vezércikkében megállapította, hogy amíg a 20. század első háborúja szétdarabolta a történelmi Magyarországot, addig a második világháborút követő időszak a magyarság lelkét célozta meg az orosz megszállással és a nemzetközi bolsevista tervek végrehajtásával. ,,A század végére a Szovjetunió szétesett, de a nemzetközi bolsevista tervek hazai végrehajtói megmaradtak, a megtervezett rendszerváltoztatás eredményeképpen az ország gazdasági és politikai elitjévé váltak, a 45 éves szovjet uralom alatt megszerzett pozícióikat megtartották, ma uralják a hírközlést, a könyvkiadás, a művészetek, az oktatás és a tudomány intézményeit." Magyarország most elutasítja a határokon kívüli magyarság segítő szándékát, mondván, hogy Magyarország nem hozhat olyan törvényt, ami a másik állam szuverenitását sérti, állampolgárai között diszkriminációt tesz. A státustörvény ellen indított szomszéd országbéli össztüzeket a most uralmon lévő politikai pártok gerjesztették, és felháborító csúsztatásokkal az általuk okozott kalamajkát is az előző kormány nyakába akarják varrni. Csapó Endre szerint a faji üldözés a Kárpát-medencében még mindig jelen van. ,,Vannak védelmezett népfajok, a magyarok soha nem számítottak ezek közé. ... A 83 éven át gyakorolt kisantant-szellemiség akkor sem változna, ha ezt Brüsszel megkövetelné, de hiszen nem is követeli meg. Magyarországtól követeli meg, hogy nemzete egy részének sorvasztását szó nélkül tűrje." A határokon kívüliek nyolcvan éven át úgy tekintettek Magyarországra, mint anyaországra. Ha Magyarország az anyaország szerepétől tüntetően elhatárolódik, és ebben a határokon kívüli magyarság jelenlegi képviseleteiben partnerekre talál, a zuhanásszerű sorvadás elkerülhetetlen. Csapó Endre gondolatmenetét az autonómia felkarolása mellett egy konkrét nemzetegyesítő lépéssel kell kiegészíteni: kettős állampolgársággal, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Vízkereszti hideg zuhany. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./ 2003. január 10.
A magyar kedvezménytörvény eleve puhára pácolva került terítékre, de a szocialista-balliberális kormánynak így sem tetszett. Kovács László külügyminiszter és csapata balliberális késztetés és elismerő bólogatások közepette a magyar nemzeti érdekek felől nézvést a Trianon utáni időszak egyik legocsmányabb és legártalmasabb játékát űzi velünk, írta Sylvester Lajos. A román diplomáciának kettős mércével mé, a nemzeti érdekeket szem előtt tartva. Moldávia és Ukrajna viszonyában a legideálisabb feltételeket teremti meg az ott élő románság számára, hogy például napokon belül a kettős állampolgárság státusát biztosítsa. Ezt Moldávia esetében megtette akkor is, amikor ennek az országnak az alkotmánya a kettős állampolgárság intézményét nem is ismerte. Ezért talált olyan megoldást a román állam, hogy például a vidéki illetékes román hatósághoz megbízott révén is be lehetett nyújtani a kérelmezést. Emellett a költségvetésből (a romániai magyarok adólejeiből is) tömegesen biztosította az oktatási kedvezményeket, ösztöndíjakat és egyéb lehetőségeket - nem tartott attól, hogy Besszarábia kiürül -, rendkívül gorombán bírált minden románellenesnek minősíthető moldáv kormányzati intézkedést. Senki nem akadt a mindenkori román ellenzékből, aki a kormánykoalíciót feljelentse. Az Orbán-Nastase egyezmény után alapvető ellenvetés a román fél részéről nem hangzott el. Azonban a kedvezeménytörvény magyar ellenzői tovább ügyködtek a kedvezménytörvény ellen, olyan ,,sikerrel", hogy a szlovákok ellenálltak. /Sylvester Lajos: Pácban a státustörvény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./ 2003. január 29.
Tőkés László ellen országos, illetve, a magyarországi balliberálisok politikai alakzatokat figyelembe véve nemzetközi hajsza indult. A Tőkéssel való leszámolás akkor erősödött fel és torzult el, amikor a tiszteletbeli elnök eléggé szerencsétlen lépésre szánta magát: beperelte a szövetséget. Végül az RMDSZ VII. Kongresszusa elé terjesztendő javaslatcsomagba belefoglalták a belső választásokat, amiért Tőkés László perelt. A per ténye ürügy ahhoz, hogy Tőkés Lászlót az RMDSZ éléről eltávolítsák. Az RMDSZ-vezetés képtelen volt arra, hogy Tőkés László kvalitásait, karizmatikus egyéniségét, nemzetközi tekintélyét kamatoztassa, állapította meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Hecc és hajsza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 29./ 2003. január 30.
A 2002/2003-as tanév előtt Magyarországra átiratkozott erdélyi tanulók továbbra sem kaphatnak állami támogatást a magyarországi felsőfokú oktatáshoz. Ebben a tanévben 1789 erdélyi középiskolás tanul Magyarországon. Ehhez hozzá kell számítani 413 szakiskolást és másfél ezernyi általános iskolást. A magyar felsőoktatásban összesen 3090 romániai magyar hallgató tanul, ezeknek döntő többsége nem kap ösztöndíjat. Közülük sokan olyan szülők gyermekei, akik most intézik áttelepedésük formaságait, sokan származnak olyan erdélyi szórványvidékről, ahol csak román iskola van. Sylvester Lajos figyelmeztetett: "Vegyük észre: elképesztően rossz az erdélyi magyar társadalmi közérzet." A kolozsvári ügyek, a marosvásárhelyi feliratháborúk, Bernády György emléktáblájának levétele, a gyulafehérvári Batthyaneum ügye, a sok ezer hektáros székelyföldi erdőterületek moldvai bitorlása, Wass Albert és szellemi pártfogóinak üldöztetése, Reiner Antal fizikai, anyagi és lelki tönkreverése. /Sylvester Lajos: Agybaj vagy agyelszívás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 30./ 2003. február 10.
Febr. 7-én Kézdivásárhelyen, a Vigadóban Horváth Arany A csillagok nem álmodnak című, tavaly megjelent riportkötetét mutatták be. Sylvester Lajos kiemelte: a kolozsvári szerző Háromszékhez is szorosan kötődik, hiszen a kötetben szereplő, értékteremtő riportalanyai közül páran - dr. Boga Olivér, Nagy Lajos, Incze László - éppen felső-háromszékiek. /(Iochom): Könyvbemutató a Vigadóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./ 2003. február 10.
Orbán Viktor magyar exminiszterelnök febr. 6-án tartott évértékelő beszédében is nyomatékosított téma volt a státustörvény. Ezt olyan értékrendbe állította, amelyet az emberek döntő többsége pártszimpátiáktól függetlenül magáénak érez. A státustörvény az Orbán-értékelésben így került a Széchenyi-tervvel, a család- és gyermeknevelés támogatásával, a diákhitellel, a Mária Valéria-híddal, az Erdélyi Magyar Egyetemmel, a Nemzeti Színházzal egy mércecsoportba. A státustörvény napjainkra a kormányzat, a politikai pártok, egyházi és civil szervezetek nemzeti stratégiájának meghatározó pillérévé vált. Arról van szó, hogy a magyar társadalom képes-e egy, a második világháború kirobbanása óta legkedvezőbb és valószínű, többé vissza nem térő pozitív előjelű nemzetközi politikai konstelláció felhajtó erejét igénybe véve a két ízben is trianonizált Kárpát-medencében ellenséges érzületű nemzetállamok uralma alá szétporciózott magyarságot integrálni, az országhatárok elmozdítása nélkül egyesíteni. ,,A kormánypártok, úgy tűnik, addig-addig szorongatják a törvényt, amíg az ki nem leheli lelkét, és semmire sem jó, holt szöveg lesz abból a törvényből, ami eddig pezsgést, lendületet és friss életet vitt a nehéz helyzetben lévő magyar közösségek életébe. Kinek jó ez? A kormány valójában nem az ellenzékkel, hanem a határokon túli magyarokkal áll szemben. A határon túli magyarok lassan már azt kérdezik, van-e egyáltalán még anyaországuk?" - hangzott el beszédében.A diplomácia történetében is ritka, amikor a különböző nemzetközi fórumoknál és fontos személyiségeknél a saját kormányuk ellenkormányaként lépnek föl, és gondos koordinációval az ügyben érdekelt szomszédos országok kormányainál is a státustörvény kilúgozásán szorgoskodnak. Teljességgel érthetetlen, hogy ha már a választási kampányban szavazókat fogtak ,,a 23 milliós román invázió" rémképének magyar égre vetítésével, a választási csata után miért tüsténkednek tovább a státustörvény negatív megítéltetésén? Még a román partner számára is kényelmetlenné vált ez a magyar önpusztító hacacáré, annál is inkább, mert a román állam - egyébként a sértő módon Orbán-Nastase-paktumnak degradált egyezménynél jelentősebb - jogi alapozású, határmódosítás nélküli nemzetegyesítési lehetőségeket teremtett a Pruton túli románok számára. A román diplomácia megértőbb volt, mint az anyaországi, tulajdonképpen nem is gördített lényegi akadályokat a státustörvény romániai alkalmazása elé. Alapvető baj az is, hogy a státustörvényt ,,védelmező" magyar kormánytisztviselők között - hadd ne mondjunk neveket - olyanok a hangadók, akik személyes ellenszenvvel viseltetnek az üggyel szemben. Emiatt sikerélményként élik meg ennek diplomáciai kudarcát. /Sylvester Lajos: A státustörvény: mérce. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./ 2003. február 17.
Sepsiszentgyörgyön telt házzal, indulatos légkörben zajlott le febr. 14-én a Reform Tömörülés (RT) és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK), valamint RMDSZ-tagok alkalmi csoportosulásának kezdeményezésére összehívott lakossági fórum. Vitaindító beszédében Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy "külföldi segédlettel", támogatási pénzek miatt kerülhet sor az erdélyi magyarság féltett egységének megbomlására. Kifejtette: nem ért egyet a Kovács László magyar külügyminisztertől származó kijelentéssel, melyszerint a Duna Televízió pártossága okozta volna az MSZP erdélyi népszerűtlenségét. Váncsa Árpád, az EMK háromszéki szervezetének vezetője szükségesnek ítélte a kiábrándult RMDSZ-tagok aktivizálását az elő- és belső választásokon történő részvétel érdekében. Sylvester Lajos, a Háromszék című napilap főmunkatársa szerint elképesztő a felháborodás vidéken. Szerinte szükség van az autonómiára akkor is, ha Markó Béla szükségtelennek tartja. A teremben lévő RMDSZ-tisztségviselők is felszólaltak. Olosz Gergely alprefektus, Demeter János megyei tanácselnök, Albert Álmos területi RMDSZ-elnök, Tamás Sándor és Márton Árpád képviselők, illetve Puskás Bálint szenátor egyaránt találtak jogos és jogtalan kritikát az elégedetlenkedők hozzászólásaiban. Arra biztatták a jelenlévőket, az önkormányzati választáson is hasonló tömegben és lelkesedéssel vegyenek részt, hogy végre a tagok által is alkalmasnak ítélt jelöltek kerüljenek felelős pozíciókba. A jelenlévők elfogadtak egy nyilatkozatot, amelynek legfontosabb pontjaként elfogadhatatlannak ítélték a tiszteletbeli elnök tisztség eltörlését, és a korábbi állapot visszaállítását kérték. /Domokos Péter: Elégedetlenség és alternatívakeresés. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./2003. február 18.
A sepsiszentgyörgyi fórumra sokan eljöttek, a hangulat az RMDSZ tizenhárom évvel ezelőtt induló dinamizmusára emlékeztetett. Az RMDSZ kongresszusa után számítani lehetett arra, hogy - különösen Székelyföldön - forrongó felháborodást váltanak ki a magyarság szimbólumvilágát, érzelmeit, kollektív énjét sértő személyi és csoportos leszámolások. A fórumon az RMDSZ hatalmi szféráihoz tartozók közül nem mindenki vonta le azt a következtetést, hogy ha nem lesz változás, egyszerűen szétesik az RMDSZ. A székelyföldi magyar lakosság körében igényként fogalmazódott meg az egyeztető fórumok szervezése. A kis lépések taktikáját nem ajánlatos szembeállítani a radikalizmussal. A robbanásveszélyes belső feszültséget kell érvként felsorakoztatni az elvetélt autonómiatörekvések újraélesztéséhez, az önálló állami egyetem visszaállításához, a kettős állampolgárság intézményének magyarországi elfogadtatásához és a közösségi jogok egyéb elemeinek visszaszerzéséhez. "Nemcsak státustörvényre, hanem nemzetiségi statútumra tartunk igényt" - fogalmazott Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Semmit a nép nélkül... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./ 2003. február 19.
Újabb csatlakozók jelentkeztek a Csoóri Sándor kezdeményezte, A határon túli magyarokról szóló törvény támogatására című felhíváshoz. Az egész ívet betöltő aláírásözönnel a földkerekség öt kontinensére szétszóródott magyarság jeles személyiségei sorakoznak fel. Kérik a magyar kormányt, kövessen el mindent annak érdekében, hogy valamennyi illetékes európai fórum előtt világossá váljék: a magyar státustörvény az európai kultúra szellemében, népek és népcsoportok elemi emberi jogainak alapján született. Markó Béla, az RMDSZ elnöke több ízben is nyilatkozott a kedvezménytörvény Magyar Állandó Értekezleten elfogadott szövegének érvényessége mellett. /Sylvester Lajos: Harcunk parázsa lobban...= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./ 2003. február 22.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta, hogy az egyetemes imahét alapgondolatát 1968 óta mindig valamelyik ország keresztény egyházai közösen állítják össze. Idén Argentína volt soron, az alapgondolat volt: Ez a mi kincsünk cserépedényben van. Az imahét alkalom a menekült státus bemutatására. /Sylvester Lajos: A mi kincsünk cserépedényekben van. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./ 2003. március 4.
A kolozsvári Művelődés című közművelődési folyóirat januári számában Boér Jenő a nemrég eltávozott König Frigyes temesvári entomológusra emlékezett, Peti Lehel Beavatás címmel első csángóföldi terepmunkájáról számolt be, Pálfalvi Pál Backamadarasi Kis Gergelyre emlékezett, Sylvester Lajos az úz-völgyiek emlékőrző és hagyományteremtő ünnepségéről írt. /Lapszemle. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 4./ 2003. március 7.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy találja, hogy Erdélyben, főleg Kovászna megyében a ,,magyar-magyar vita" provokáció. Sylvester Lajos leszögezte: a háromszéki lakossági fórumokról téves az az információ, ami szerint a belső választások miatt már nem támadják az RMDSZ-vezetést. A legvehemensebb támadások éppen azzal kapcsolatosak, hogy a május végéig megejtendő belső választások arra jók, hogy bebetonozzák a jelenlegi, ,,pártstruktúrává" átminősült RMDSZ-hierarchiát. Sylvester leszögezte Tőkés László püspökről: "különös képességekkel, erős akarattal, kifogásolható rátartisággal is megáldott, szókimondó, kíméletlen, személyek és ügyek megítélésében akár elfogult férfiú. Akik ezt kipróbálták, azt is tudják, hogy véle együtt munkálkodni nem könnyű. Karizmatikus személyiség, szimbólumember - apróbb-darabosabb emberi hibákkal." Az RMDSZ vezetése ott tévedett, amikor ezt a számára kellemetlen, számon kérő, megleckéztetésekre hajlamos embert odadobta a sértett, frusztrált embereknek. Ez a szatmárnémeti kongresszuson tetőzött. Verestóy Attilabejelentette, hogy ő tulajdonképpen most maga ellen beszél, mert ismeri a küldöttek hangulatát - jelezte, hogy a tiszteletbeli elnöki státust szavazatukkal megtartják -, de, mintegy az utolsó szó jogán, el kell mondania, hogy...és következett a tiszteletbeli elnök elleni becsmérlő roham. Ezután jött a többek által plasztikusan leírt ,,kiszavazás" (Bányai Péter, Bíró Béla stb.). Sylvester nem érti, hogy az ennyire intoleráns csapat miért csodálkozik, miért sejt diverziót, provokációt amögött, ha a tömeg reagálása - normális? Tőkés szimbólumember, méghozzá püspök. A szimbólumokat - bármennyire is divatos ezeknek a rongálása bizonyos globalista körökben és a lumpen mentalitású közegben - tisztelni kell. Tőkés mellé most sorakoznak föl az autonómiát, önálló állami egyetemet, megcsonkítatlan kedvezménytörvényt, kettős állampolgárságot igénylők voksai. Nincs veszve még a magyar képviselet egysége. Az RMDSZ-nek föl kell vállalnia ennek a saját medrét még nem lelő folyamnak a sodrását, irányát. Van már erre is példa: a státustörvényért való kiállás, a tömbben élő erdélyi magyarságot is megközelítő nemzetközi út nyomvonalának ígért módosítása jó jel. Egyes parlamenti képviselők hivalkodó viselkedése irritálja az embereket. A magyar igazolványra tett becsmérlő megjegyzéseket, az autonómiát, a kettős állampolgárság elutasítását nem lehet még hektár erdők visszajuttatásával sem kompenzálni. /Sylvester Lajos: Magyar-magyar provokációk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./2003. március 18.
A Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának idei 1. számában /főszerkesztő: Horváth Arany/ az erdélyi, vajdasági és budapesti napilapokban és folyóiratokban (Hitel, Szabadság, Korunk, Erdélyi Napló, Reformátusok Lapja, Hargita Népe, Hét Nap, Erdélyi Riport, Partiumi Közlöny) megjelent írásokat is közöltek. Többek között Egyed Ákos Kolozsvár történelmi örökségéről, Sylvester Lajos a csángómagyarság múltjáról, jelenéről írt. Interjút közölt a lap a csángó énekes, Petrás Máriával és gróf Kálnoky Tiborral. Helyünk a jövő Európájában címmel Orbán Viktor gondolatait ismerheti meg az olvasó, Csoóri Sándor pedig többek között a nagytőkéről és a globalizációról fejtette ki véleményét. /Transsylvania. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./2003. április 12.
Beke György új Erdély-könyve, a Gyulafehérvár árnyékában /Státus Kiadó, Csíkszereda, 2002/ politikai telitalálat. Könyvébe belefoglalta a magyar kormány 2002. december elsejei erkölcsi mélyrepülését is. Az erkölcsi érzéketlenségnek ezt a nemzetet megalázó szintjét sem Károlyi Mihály, sem Kun Béla, de Rákosi és Kádár vagy Grósz Károly sem tudta - nem is akarták - alulmúlni. Ezt a fogadást Kovács külügyminiszter úgy próbálta erénnyé kalapálni, hogy hazudott. Azt állította ugyanis parlamenti felszólalásban, hogy 1918. december elseje nem is Erdély elcsatolásáról szól, ott ,,csak" egy népgyűlés volt, és mindezek után nem átallotta a román december elsejét és a magyar március 15-ét egybevetve közös nevezőre hozni. A magyar kormány saját honfitársai vélt nacionalizmusával, antiszemitizmusával van elfoglalva, ami azért okoz nagy gondot és igényel sok munkát, mert előbb létre kell hozni - legalábbis szavakban -, hogy legyen, ami ellen fellépni. A Kinyújtott kéz - levágott kéz fejezetben Beke azt elemezte, miként köszön vissza Gyulafehérvár eszmeisége, politikai törekvései a második világháború után. Iuliu Maniu pártja a háború utáni erdélyi magyarságot gyilkoló pogromok után. A Magyar Népi Szövetség a Román Kommunista Pártnak kötelezte el magát, olyannyira, hogy még a nemzetiségek számára esedékes nemzetközi kisebbségi garanciákat is visszautasították. (Bányai László véleménye szerint Gheorghe Gheorghiu-Dej, Teohari Georgescu személye a legnagyobb garancia ebben a kérdésben.) Dr. Takács Lajos, a magyar képviselőcsoport vezérszónoka 1947-ben Bukarestben nem csak elégtétellel nyugtázta Észak-Erdély visszacsatolását Romániához, hanem külön üdvözölte azt, hogy a békeszerződésből kihagytak bárminemű kisebbségvédelmi záradékot. Továbbá: ,,Meg voltunk győződve és meggyőződésünk azóta számtalanszor felerősödött, hogy a román munkás karja, a román földműves kérges keze és a haladó szellemű román értelmiségi szava sokkal nagyobb és hathatósabb védelmet nyújt nekünk, mint bármilyen záradék." Beke György Ágoston Vilmos - ismét egy erdélyi menekült - Debrecenben elhangzott felszólalására (1992) is kitért. Ebben Ágoston az 1968-as, a romániai magyar értelmiség számára felállított rafinált romániai csapdahelyzetről szól. - Ion Lancranjan uszító pamfletje Erdélyről 1982-ben és az utána következő kiadványok mutatták, hogy nem szűnt meg az uszítás. Ágoston Vilmos elemzéséből kiderül, hogy Ceausescu ugyanazt a módszert követte 1968-ban, mint korábban a Bolyai Egyetem megszüntetése alkalmával vagy később a 80-as években: taktikából paktumot kötött a romániai magyarsággal, azért hozta létre a kisebbségi intézményeket, hogy szembeállíthassa a magyarországi közös irodalmi és irodalmon kívüli törekvésekkel. Ágoston Vilmos hangsúlyozta: ,,Nem tudom, hogy milyen jogérzés szentesíti, hogy egyesek a Dnyesztertől a Tiszáig követeljék a román egyesülést, mikor ugyanezt a magyaroknak megtiltják. Csak az egyiknek van politikai, történelmi, ókori és feudális fenntartó joga a nemzeti egységre - s ne feledkezzünk meg témánkról, az egységes irodalomszemléletre, közös kultúrára -, míg a másik ugyanezen követelését jogtalannak, büntetendőnek tartják." Beke megállapította, hogy Közép-Kelet-Európa most évszázadokra rendezkedik be. Ez teszi különlegesen fontossá az önrendelkezés jogának elismerését a magyarság számára is. Sylvester Lajos hozzátette: A ,,Cserehátak", kaszárnyák telepítése, a románság üldözésének fantazmagóriái közepette ne próbáljuk móresre tanítani, eltávolítani vagy egyszerűen a szájukat befogni azoknak, akik autonómiát, a magyar többségű régiók, elsősorban a Székelyföld gazdasági prosperitását szorgalmazzák. /Sylvester Lajos: Beke György új könyve. Gyulafehérvár árnyékában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./2003. április 15.
Sylvester Lajos figyelmeztetett: a Székelyföldön tapasztalható általános elégedetlenség az országos RMDSZ-vezetéssel önmaga ellen fordul és kifullad. A mostani szószólók majd elszállingóznak különféle irányokba. A mostani indulatok energiáit, felhajtó erejét mederben lehetne tartani, és felhasználni nemes, nemzetépítő célokra. A székelyföldi fórumokon az okos gondolatok mellett frusztrált, anarchista, idegbeteg emberek is szóhoz jutnak. Ez pedig kiábrándítja, majd eltávolítja a ,,mozgalomtól" az érdemi változtatásokra alkalmas embereket is. Az RMDSZ-vezetőséget olyan helyzetbe hozni, hogy minden körülmények között a romániai magyarság alapvető törekvéseinek a szószólója legyen. Hogy ez lehetséges, példa rá az RMDSZ csúcsvezetősége, Markó Béla személyes kiállása a kedvezménytörvény kiürítésének megakadályozásáért, bizonyíték az első lépéssor a székelyföldi gazdasági régió megalapozásáért. Nagyobb eréllyel és elszántsággal kell fellépni a magyar kormánynál a kettős vagy a külhoni állampolgárság intézményes megvalósításáért. A Kárpát-medence egészében kell olyan politikai, jogi, szociális és gazdasági feltételeket teremteni, hogy ez a szülőföldön maradást lehetővé és kívánatossá tegye. A soron lévő feladat továbbá a romániai alkotmánymódosítás. Akkor is, ha esélytelennek tűnik a nemzetállam-meghatározás kiiktatása. /Sylvester Lajos: Dacból dönteni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./