udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
368
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 361-368
Névmutató:
Kisgyörgy Zoltán
2009. október 14.
Harminc évvel ezelőtt hunyt el Ferencz Jenő, Sepsiszentgyörgy zenei életének egyik meghatározó személyisége. 1877 áprilisában született Gyergyószárhegyen. Zeneoktató volt, karnagy és kántor. Egy ideig Csíkmenaságon tanított, versenyvizsgával került Sepsiszentgyörgyre, ahol 38 éven át a belvárosi római katolikus templom kántora volt. Több iskolában éneket és hangszeres zenét tanított, kórust vezetett. A helybeli Magyar Dalárda és a Férfikar karmestereként is ismert. 1948–1955, majd 1957–1968 között a Székely Mikó Kollégium zenetanára. /Kisgyörgy Zoltán: Ferencz Jenő (Mementó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./2009. november 10.
A református székelymagyar Bita kisközössége a nehézségek ellenére gyarapította egyházi javait. Évekkel ezelőtt megújult a lelkészi lakás, most pedig a visszaszolgáltatott református kultúrotthon. Utóbbiban családorvosi rendelőt és vendégszobát alakítottak ki. Ez a megmaradás, a továbbélés záloga – mondta igehirdetésében. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora november 8-án, vasárnap az ünnepi hálaadó istentiszteleten. Roth Levente helybeli fiatal lelkipásztor elmondta, hogy a munkálatok költségeiben a bitai hívek lelkes közmunkája mellett a hollandiai fiatalok csoportjának volt oroszlánrésze, akik önkéntesen dolgoztak a nyáron. /Kisgyörgy Zoltán: Kis közösség ereje (Bita). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./2010. augusztus 7.
Berecki múltmentés
Hasznos könyvet forgatok. Bereck ismert és jeles történésze, e tudomány nyugalmazott tanára, Tibád Sándor állította össze Emlékképek a jövőnek címmel. Alcíme többet elárul tartalmáról: Emlékkönyv a Gábor Áron halálának 160. évfordulóján szervezett ünnepségről.
A fölényesen gondolkodó megkésett kiadványnak is tekintheti, de az emlékkönyveket napnyugtával állítják össze. Ezt tette Tibád Sándor is, akinek v. Khell Ödön hirtelen halálával nyakába szakadt a Bereckben működő Gábor Áron Alapítvány sok-sok gondja. Az ötven példányban kinyomtatott kis emlékkönyv kiadási helye Bereck, ám minősége, a kiváló tipográfiai munka a győri Palatia Nyomda igényességét bizonyítja.
Az emlékkönyv a legnagyobb pontossággal és részletességgel, képek és másolatok segítségével nem csak a kerek évforduló forgatókönyvét rögzíti, hanem olvasásakor érezni azt az ünnepi légkört, hangulatot, mely az évfordulót jellemezte. A meghívottak között jeles Gábor Áron-ismerők és közéleti személyiségek nevét találjuk, nem kevésbé a testvértelepülések küldöttségei s a rendezvény megszervezését támogatók névsorát. Újraolvashatjuk benne az ünnepi beszédeket, Gyárfás Jenő, Földi István és Sombori Salamon Sándor post mortem laudációit, akik számottevő módon örökítették meg az ágyúöntő őrnagy alakját, s akiknek emlékét faragott kopják őrzik az alapítvány és az emlékház udvarán.
Családtörténeti szempontból igen hasznosnak bizonyul a Gábor Áron származásával kapcsolatosan kirobbant sajtóvisszhang szemléje.
Az emlékkönyv előszavát Dimény Zoltán, Bereck község polgármestere jegyzi, a kiadást támogatta Tatai Lajos mérnök, a győri Ornamentika cég vezérigazgatója.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 13.
Sikeres adománygyűjtés Erdővidéken
Július 11-én, szerdán adta át Bölönben az RMDSZ Erdővidék Széki Szervezete a kisrégió önkormányzatai által támogatott adománygyűjtés eredményeként összegyűlt közel 172 millió régi lejt.
A károsult családok kiválasztásában Sikó Imre polgármester, Rudolf Béla alpolgármester, Kozma Albert unitárius, illetve Fancsal Zsolt Gerő református lelkész vett részt, és elsődleges szempont a családokat érő kár mértéke volt. Húsz család kapott 22 és 5 millió régi lej közötti összeget: Benkő Aladár, Bíró Gyula, Gyenge Lajos, Szórádi Katalin, Kisgyörgy Zoltán, Vajda István, Dobolyi János, Kisgyörgy Árpád, Kovács Csaba, Kelemen János László, Alexe Dregan, Lázár Csaba, Koskodár Liviu, Koskodár Tatiana, ifj. Koskodár Liviu, Daniel Astelean, Sorin Feri, Dobolyi Julianna, ifj. Nagy László és Dorin Florea.
A gyűjtés során Baróton 4597, Vargyason 1977, Köpecen 835, Kisbaconban 505, Bodosban 301 lej adomány gyűlt össze, és csatlakozott az RMDSZ kezdeményezéséhez Felsőrákoson az unitárius egyház. Tagjai 1000 lejt gyűjtöttek a bölöni árvízkárosultak javára.
Nagybaconban és Bardoc négy településén továbbra sem állt le a gyűjtés. Az említett falvakban összegyűjtött adományok egy későbbi időpontban jutnak el majd Bölönbe.
Az RMDSZ Erdővidék Széki Szervezete nevében köszönetet mond mindenkinek a szép példáért
Demeter Zoltán ügyvezető elnök, az adománygyűjtés koordinátora. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 16.
Visszhangzott a Sólyomkő – VI. sepsibükszádi napok
Két nap állt a bál Sepsibükszádon a helybeli rezesbanda muzsikájára. Reggeli horgászversenyre gyűlt a nép az Olt melletti Daragics-féle halastavaknál. A pecázókat nem zavarta a kánikula. Régi barátként üdvözölte Berhida és Vasad magyarországi testvértelepülések népes küldöttségét Bács Márton Csaba sepsibükszádi polgármester, Isten igéjét t. Ferencz Imre helybeli plébános olvasta fel. Mészáros Éva, a Budapest közeli Vasad polgármestere elmondta, hogy a baráti szeretet és a ragaszkodás erősebbnek bizonyult, mint az a sok száz kilométer, ami elválasztja a két települést egymástól. A berhidai, nagyberki és a helybeli fiatalok fergeteges szórakoztató táncos-zenés műsorral léptek fel, a Mikes Ármin Általános Iskolában megnyitották a bükszádi származású Csáki-Bedő Erzsébet Anna csomózott- és makramékülönlegességeinek kiállítását. A tegnapi program kiemelkedő műsorszáma a futballpályán megtartott lovasparádé és a helybeli vegyes kórus fellépése volt. Étel-ital bőségben, volt esti koncert Nóta Lacival, utcabál Virág Imrével és társaival. Mindezt hyszonnyolc támogató segítségével, az önkormányzat költségvetésének igénybevétele nélkül sikerült kivitelezni. Kisgyörgy Zoltán, Háromszék. Erdély.ma2010. augusztus 19.
Háromszék kettős ünnepe
Szent István kézdiszentléleki szobra
Túl azon, hogy a magyarság felekezetre való tekintet nélkül a kereszténység ünnepét üli, az ünnepi szentbeszédek és prédikációk kötelezően szólnak a magyar államalapítóról, Szent István királyról, akinek koronája alá az egykori történelmi Magyarország e sarkocskája is tartozott, még mindig kettős Háromszék ünnepe, mert az itt székelő két katolikus főesperesség az erdélyi főegyházmegye része, ennek pedig alapítója is a szent király volt.
A hétvége három napján a megye legkülönbözőbb tájain, egyszerre öt helyen gyúlnak meg az emlékezés gyertyalángjai az oltárokon, százak és ezrek zarándokolnak a Szentföldön az Isten szabad ege alatt felépített perkői kápolnához, Kovásznán, Mikóújfaluban, Sepsiszentkirályban és Árkoson úgyszintén ünneplik az államalapító, kereszténységet hozó király napját.
Műemlék templomokban, kápolnákban István királyról zeng a hálaének, mert ezek egyházai, filiái Szent Istvánt választották védőszentjüknek. Az ő nevéhez kapcsolódik az államalakulás folyamata, aki 1000-től királyként uralkodott, és kötelező vallássá tette a kereszténységet, nyugati papokat hozott az országba, és az államszervezet kialakításával egyidejűleg megalkotta az egyházi hierarchiát is. I. István (ur. 997—1038) a nyugati kereszténységet juttatta diadalra mifelénk is, ami a fejlődés magasabb szintjét jelentő társadalmi berendezkedés megszilárdítását szolgálta. István király éppen egyházszervező tevékenységére való tekintettel lett a katolikus egyház szentje. A kereszténység szele késve érkezett el a mi vidékünkre. Bizonyára az a szájhagyomány is igaz, hogy amikor Pannóniában már rég templomokban dicsérte a nép az Urat, Bálványos várában és Felső-Háromszéken még mindig kőből faragott bálványok, füstölgő „oltárok” előtt imádkoztak őseink. Történelmi bizonyítékok nélkül is szentül hiszi népünk, hogy „élete vége felé küldte ide a mi távoli vidékünkre Szent István azokat az olasz — talián — kőműveseket, akik felépítették az első keresztény kápolnákat, és akiknek emlékét őrzi Olasztelek falu neve, az ott ma is élő olasz eredetű családok”.
A Perkő-hegyen Szent István napjára tervezték a búcsús szentmisét (személygépkocsival is fel lehet jutni). 11 órakor indul a keresztalja a kézdiszentléleki központi Szent István-szobortól. A perkői szabadtéri oltárnál 12 órakor kezdődik a búcsús szentmise, szentbeszédet mond t. Drócsa László kézdikővári plébános, főcelebráns t. Bereczi István gelencei plébános. A szabadtéri színpadon az ünnep méltóságához illő műsorszámok lesznek. Nincs is méltóbb hely erre az ünnepi búcsúra, mint a perkői kápolna környéke, amelynek feltárt freskós oltárképén a magyar kereszténység legnagyobbjai — Szent István, Szent László, Szent Imre és Szent Gellért — néznek a búcsús népre. A Perkő mögött ez alkalommal bárki meglátogathatja Kiskászonban a Búcsújárók emlékházát, széles e táj egyetlen ilyen jellegű szakrális témájú gyűjteményét. Itt őrzik azt a búcsújáró nyujtódi lobogót, amely Szent László egyik csodáját örökíti meg, egyedi Szent István-ábrázolások, többek között az, amelyen felajánlja a koronát Máriának. Kézdiszentléleknek ez a legnagyobb ünnepe, így a búcsút követő két nap tartják a faluünnepet.
Szép szavakkal szedi egy csokorba a perkői búcsúk néprajzi vonatkozásait Pozsony Ferenc néprajzkutató: A Perkőhöz fűződő egyházi ünnepség Háromszék leghíresebb búcsúja... Legtöbbször vidékünk katolikus falvaiból ezen a napon ide elzarándokolnak... Az utat gyalog tették meg, s a falvakból elinduló csoportok élén templomi zászlósok és keresztvivők haladtak. Hiedelmek szerint nem volt szabad visszatérni. Az otthon maradottaknak búcsúfiát vásároltak: szentképet, olvasót, mézeskalácsokat. Megízlelték a kiskászoni oldalban levő forrás vizét, melynek kivételes erőt tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a kápolna feldíszítésére állított nyírfaágak kivételes erővel rendelkeznek. Otthon bedugtak belőle egy darabot az eresz alá villámlás vagy erős idő ellen, vagy a „megvert” gyermek párnája alá helyezték. A betegek, mielőtt eltávoztak a búcsújáró helyről, hajszálukból egy-egy kis darabkát elrejtettek a fű között, abban a reményben, hogy betegségüket is ott hagyták.
Mikóújfaluban a legrégebbi időkre nyúlnak vissza az István-napi hagyományos templombúcsúk. Az utóbbi időkben a búcsúhoz igazodik a falunap is. Ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek a hívek, mert lelkészük, t. Simó Gábor plébános ekkor tartja ezüstmiséjét. A búcsús szentmise augusztus 20-án délután 5 órakor veszi kezdetét. A plébános meghívta kortársait, a lövétei, parajdi, kézdialmási, vágási és feketehalmi lelkészeket. A főegyházmegye érsekének személyre szóló körlevelét a rangidős t. Hajdú János egyházkerületi főesperes olvassa fel és adja át. A szentbeszédre t. Szilágyi Lőrincet, a gyergyószentmiklósi örmény templom esperes-lelkészét kérte fel Simó atya. Ez a templom, amelynek Szent István a védőszentje, Mikóújfalu második temploma. A keresztény királyt ábrázoló oltárképe 1875-ből való. A XVII. században alakuló hitközösség első kápolnája a Gerebencz falurészen volt, emlékét a Csonkatemplom helynév őrzi. Valószínű, innen került a mai templom tornyába az a kicsi régi harang, amelyen az 1750-es évszám olvasható. A búcsú után, szombaton kezdődnek a sportpályán Mikóújfalu községi napjai.
Kovászna fürdőváros római katolikus templomának is Szent István a védőszentje. Szobra ott áll a főoltáron Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet társaságában. Az első világháború idején épült templom előtere valóságos emlékhely. Itt áll Márton Áron vértanú püspök egész alakos szobra (Varga Gábor alkotása). Szent István napján a helybeli Szent Gellért-lovagrend és a hívek a perkői búcsún vesznek részt — tudtuk meg t. Kovács Gábor plébánostól. Szent Istvánra a vasárnapi szentmisén emlékeznek: 10 órától az idősek miséjét kezdik, 12 órától kezdődik a búcsús szentmise. A szentbeszédet t. Takács Dezső, a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért-plébánia lelkésze, a Szent Gellért-lovagrend lelki atyája mondja.
Sepsiszentkirály Háromszék egyetlen olyan települése, amelynek neve Szent Istvánhoz kapcsolódik. Egykori ősi temploma a hegyen trónoló mai unitárius templom, amelynek éppen most fejezték be régészeti feltárását. Ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek. A kis római katolikus kápolna védőszentje Szent István, és az ő ünnepén kerül sor a nagy király mellszobrának leleplezésére. A szobrot a Szentkirály Szövetség adományozta, és a központi fekvésű, védett református templomkertben fogják megszentelni-megáldani. A szobrot t. Csáki Károly marosszentkirályi lelkész, a Szentkirály Szövetség alapító tagja adja át. A református templomban szombaton 10 órától ökumenikus istentisztelet lesz, ahol t. Bustya János helybeli református lelkipásztor hirdeti az igét. Ez alkalommal szentelik-avatják Szentkirály címeres zászlóját is, amelyet Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke ad át, a címert lapunk munkatársa, Szekeres Attila heraldikus tervezte. A búcsús szentmisére — miként azt t. Kacsóh Sándor illyefalvi lelkész, a szentkirály filia lelkésze közölte — vasárnap 11.30-kor kerül sor a sepsiszentkirályi kis kápolnában. A kápolnát 1992-ben egy lakóházból alakította át a kis létszámú katolikus közösség, mellé haranglábat is állított. Az ott látható Szent István-szobrot szintén a Szentkirály Szövetség adományozta a csíkszentkirályi találkozó alkalmával 2006-ban. Ugyancsak itt látható egy helybeli naiv művész Szent István-olajfestménye.
Árkos katolikus közössége rohamosan fejlődött, lélekszáma növekedett. Kápolnáját a buzgó katolikus báró Szentkereszty család, a mindenkori patrónus építette 1824—25-ben Szent István tiszteletére, akinek képe a kápolnában látható. Az árkosi filia a sepsikőröspataki anyaegyházhoz tartozik. T. Fekete József, a mater plébánosa tájékoztatott, hogy a búcsút vasárnap 16 órakor tartják, amikor a Szent Istvánra emlékező szentbeszédet t. Hajdú János főesperes mondja el. A mise után Isten szabad ege alatt megterítik az asztalt. Ebben az évben tatarozták a báró Szentkereszty család temetkezési kápolnáját — mondta a plébános. Határozat született, hogy itt is havonta egy alkalommal szentmisét tartanak az árkosi hívek és az érdeklődők számára. A kápolna védőszentje, miként azt egyik harangja is bizonyítja, sárkányölő Szent György.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 20.
A rétyi honvédszobor feltámadása
Réty idén is nagyszabású községi napokat rendez a hozzá tartozó falvak és a Kárpát-medencei testvértelepülések küldötteinek részvételével. Az augusztus 21-i községi nap központi eseménye a Rétyi Nyírben 1944-ben, a román átállás után a bevonuló katonák által lefejezett és most felújított magyar honvédszobor ünnepélyes újraavatása.
A rétyi honvédszobor hányatott sorsa erdélyi magyar sorsjelkép is, ezért tartottuk illőnek, hogy az ünnepség előestéjén a fejetlen szobortorzót is vizuális emlékezetünkben rögzítsük. A talapzattal együtt hat méter magas honvédemlékművet Pál Ferenc szentivánlaborfalvi földbirtokos és malomtulajdonos 1941-ben állíttatta az első világháborúban a brassói 24-es honvéd gyalogezredben szolgált honvédek emlékére, akikkel együtt maga is katonáskodott. A 24-es honvéd gyalogezred legénységének zöme Alsó-Háromszékről került ki.
Pál Ferenc a Rétyi Nyírt I. világháborús kegyeleti hellyé óhajtotta alakítani, ezért a millenniumi fenyvessel szemben háromhektárnyi területet vásárolt, és ezt a Honvéd Bajtársi Szövetségnek ajándékozta. Tervbe vette egy zarándokház felépítését is. Az elképzelésekből a közben kirobbant világháború miatt csak a honvédszobor valósult meg, amely 1944 őszéig állt, amikor a szovjet front háromszéki átvonulása után megjelenő román katonaság katonái a szobrot szabályosan kivégezték. Addig lőtték a terméskőből alkotott szoborfejet, amíg az le nem hullt az egész alakos szobor törzséről.
A lefejezett szobortestet a rétyiek beszállították a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol a sepsiszentgyörgyi honvédemlékmű összetört márványoroszlánjaival együtt várta a csodatételt: a feltámadást. A rétyi emlékmű éveken át mementóként állt az akkor már a nevétől is megfosztott múzeum kerítése mellett egészen 1977-ig, amikor a Kárpátok Géniuszának egyik sepsiszentgyörgyi látogatása előtt hirtelen elhantolták, hogy ne tűnhessen tetemrehívásnak a torzó.
A rétyi honvédemlékmű a múlt évig várt a csodatételes feltámadásra, amikor is Vargha Mihály múzeumigazgató kezdeményezésére exhumálták a kőkatonát, és a szobortorzót mementóként újra felállították a múzeum szabadtéri kiállítási terében, és egyben felajánlották a rétyiek számára, hogy amennyiben lesz ilyen szándékuk, a restaurált szobrot állítsák vissza eredeti helyére.
És a rétyieknek volt ilyen szándékuk, hiszen már a 70-es években is voltak, akik „fű alatt” vissza szerették volna állítani, de az akkor politikai lehetetlenség volt.
Idén a rétyi községi napokra érett oda a helyzet, hogy a marosvásárhelyi Nagy Benjamin és csapata által restaurált szobor helyreállítása az ünnepségsorozat fő elemeként kerüljön a kétnapos programba. A rétyi honvédemlékmű restaurálására a megyei tanács 15 000 lejt bocsátott a megyei művelődési központ révén Réty polgármesteri hivatalának rendelkezésére. A rétyi önkormányzat az öt-hat fős restauráló csapatnak szállást, szállítást, étkezést, technikai eszközöket és anyagokat biztosított költségkiegészítésként, hogy a brassói 24-es honvéd gyalogezred Pál Ferenc által megálmodott emlékműve újra azon a földön álljon, amelynek védelméért, előrehaladásáért eleink életüket, anyagi egzisztenciájukat áldozták, s akárcsak a rétyi honvédszobor, kálváriás sorsuk kilátástalansága közepette is várták a képletes és a valós feltámadást.
A szombati honvédemlékmű-avató ünnepség dimenzióit jelzi, hogy a rétyi polgármesteri hivatal meghívására jelen lesz és áldást mond Tőkés László EP-alelnök, Kisgyörgy Zoltán a brassói 24. honvéd gyalogezred történetét ismerteti, ott lesznek Réty testvértelepülései, Irnács, Sárok, Bicske és Szenna képviselői, 12 órakor pedig jelen lesznek minden bizonnyal Háromszék és Székelyföld, Erdély több szegletéből sokan azok közül, akik értékelni és érzékelni tudják azt, hogy a rétyi honvédemlékmű megmentése annak az erőnek és akaratnak a diadala, amely, képletesen szólva, a lefejezettség állapotából is képes — valami e világi és földi csodatételként — elhantolt, megcsonkított szobrokat életre kelteni és ezeket jelképi világunkban tovább éltetni.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 23.
Hazatért a honvédszobor
A román „felszabadító” katonák 1944-ben csonkították meg a Rétyen felállított honvédszobrot, aminek sorsa nem pecsételődött meg végleg azzal, hogy szabályszerűen lefejezték, illetve golyószóróval átlőtték. 1977-ben ugyanis a Kárpátok Géniuszának, Nicolae Ceauşescu akkori államfőnek a háromszéki látogatásakor elhantolták, hogy elkerülje a megsemmisítést. Az ismeretlen magyar honvéd 2010. augusztus 21-én támadt fel holtából, amikor a Rétyi Nyírben ismét visszakerült talapzatára.
A rétyi honvédemlékmű megmentése annak az erőnek és akaratnak a diadala, amely Sylvester Lajos kifejezésével élve, lefejezettség állapotából is képes talpra állni – hangzott el szombaton, 2010. augusztus 21-én a Rétyi Nyírben, ahol az ötödik alkalommal megszervezett Rétyi Napok indító mozzanataként leleplezték a restaurált honvédszobrot.
Dálnoki Lajos, Réty polgármestere is úgy értékelte, hogy eljött a feltámadás napja, ami egyúttal az az együttgondolkodás lehetőségét is magában hordozza.
„A szobor újraállításának példája azt mutatta meg, hogy Székelyföld igazi hangja a józan ész hangja. Nem a szélsőség, nem az agresszió, nem a pénz hatalma, nem a gyűlölet hangja, hanem a józanul gondolkodó, az okosan cselekvő székely emberek mindennapi ereje” – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki emlékeztette a jelenlevőket, a szobor a székely furfangnak köszönhetően menekült meg.
Kisgyörgy Zoltán újságíró értékelése szerint a szobor lefejezése a rangra emelt butaságot juttatja egy józanul gondolkodó ember eszébe: akkoriban, az osztrák–magyar monarchia időszakában az erdélyi magyar, román és szász katonák ugyanazt a ruházatot hordták.
Székely Dávidnak nevezte a szobrot Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, hiszen ha 65 évébe is tellett, de végül legyőzte Góliátot. A szobrot egyébként a Székely Nemzeti Múzeum volt munkatársa, Fekete Lajos mentette meg, aki elásta a műalkotást, s így menekítette meg a kommunista rendszer karmaitól.
Az ünnepségen jelen levő Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a honvéd szobrát összefüggésbe hozta az 1848–1849-es szabadságharcosokkal és a Székely Hadosztállyal. Mint mondotta, a hűségről van szó, hiszen a székelység minden korban megállta a helyét, hűséges maradt szülőföldjéhez és értékeihez, erre példa a szobor története. Másfelől, amint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke rámutatott, a párhuzam adja magát: 1977-ben a kommunista diktátor elől vermelték el a szobrot, és most, amikor ismét régi dicsőségében áll, akkor kihantolják a véreskezű román vezető tetemét – jó lenne, ha Ceuşescu szellemét végleg el lehetne temetni, hangsúlyozta Tőkés. A honvéd figurája is jelzi: mi nem agresszorok vagyunk, hanem önvédelmi harcra rendezkedtünk be, melyhez föl kell venni „a hitnek paizsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde” – idézte az idevágó bibliai igét az egykori temesvári lelkipásztor.
A szobor története
1944-ben a Rétyi Nyír bejáratánál a felszabadító katonák sortűz alá vették, majd lefejezték és ledöntötték az alig három éves honvédemlékművet. A 24-es baka, Pál Ferenc szentivánlaborfalvi malomtulajdonos által állítatott szobor törzsét a rétyiek a Székely Nemzeti Múzeum kőtárába menekítették, majd 1977-ben elásták. Az 1941-ben felavatott szobor 2009-ban került elő, majd egy évre rá Nagy Benjámin szobrászművész vezette restaurálás után a magyar honvéd szobra eredeti formájában „tért haza”.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro2010. augusztus 23.
Eljött a feltámadás napja — értékelte az ünnepi pillanatot Dálnoki Lajos, Réty polgármestere. ,,A szobor újraállításának példája azt mutatta meg, hogy Székelyföld igazi hangja a józan ész hangja” — hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki emlékeztette a jelenlevőket, a szobor a székely furfangnak köszönhetően menekült meg.
Vagy győzünk, vagy meghalunk, ez volt a 24-es gyalogezred jelszava — emlékeztetett Kisgyörgy Zoltán, aki az ezred történetét ismertetve leszögezte: rangra emelt butaság egy kiskatona megcsonkítása, utalva ezzel a honvédszobor lefejezésére. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Székely Dávidnak nevezte a szobrot, hiszen legyőzte Góliátot. A múzeum volt munkatársa, Fekete Lajos elmesélte, hogy annak idején a megsemmisítés helyett inkább ,,fogtam a piros nyelű lapátot, és elástam a szobrot”. A szoboravatás kiemelt szónokaként Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a ,,Székely Dávidot” az 1848—1849-es szabadságharcosok, valamint a Székely Hadosztály összefüggésében értelmezte. Kiemelte: a hűségről van szó. A székely nép minden korban megállta a helyét, hűséges maradt szülőföldjéhez és értékeihez, erre példa a szobor története. A honvéd figurája is jelzi: mi nem agresszorok vagyunk, hanem önvédelmi harcra rendezkedtünk be, melyhez fel kell venni ,,a hitnek pajzsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde” — idézte a bibliai igét az egykori temesvári lelkipásztor. A hit és hűség a magyar nyelvben egy tőről fakad — mondotta az erdélyi képviselő —, és ma is nagy szükségünk van ,,a hitnek pajzsára”, hiszen a legszomorúbb, amikor azt tapasztaljuk, hogy napjainkban egyes politikai és egyházi vezetők önként teszik le a fegyvert.
Székely Dávid. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. augusztus 30.
I. Olt Menti Unitárius Találkozó
Hagyományőrző szándékkal kezdeményezték az első Olt Menti Unitárius Találkozót Ürmös, Felsőrákos, Alsórákos, Datk és Olthévíz egyházközségei szombaton.
Színhelye az Olt Alsórákosi-szorosában lévő ürmösi Tepőpatak folyó menti lankája volt, érintetlen festői táj, arányos távolságra a szervezők településeitől. Az ez évi vendégfogadó az ürmösi egyházközség volt. A rendezvény azzal a céllal indult, hogy a szabad, tiszta természetben találkozzék öt falu népe, akiket nemcsak az Olt folyása, hanem családi és baráti kötelékek, a közös hit és oly sok esetben a közös sors is összekapcsol. E találkozás legyen alkalom a közös imádkozásra és éneklésre, a jókedvre, a játékra és a további közös tervek és álmok szövögetésére — olvassuk a meghívóban. A Fennvaló kedvező időjárással kedveskedett, s így jelen volt mind az öt Persány—Rika menti egyház képviselete, híveinek csoportja. Családias hangulat jellemezte a találkozót, szolgálatot végzett t. Szabó Előd ürmösi unitárius lelkész, ünnepi beszédet mondott az ötlet kivitelezője, dr. Gyerő Dávid. A találkozó hangulatához simuló műsort szolgáltattak az ürmösi iskolások és fiatalok, fellépett az ürmösi iskola és az egyházközség vegyes kórusa.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. november 16.
Árvíz után, újjáépítés közben
Három egymást követő csapást — június 28-án, július 18-án és augusztus elsején — szenvedett el Bölön. Sok esetben évtizedek munkája ment tönkre, mert a domboldalakon lezúduló csapadékot nem tudták befogadni a patakmedrek, a kibukó víz pedig elemi erővel söpört végig udvarokon, gazdaságokon, életeken. Már három hónapja történt, de a község ma is mint nyílt seb: a központi hídon csak fokozott óvatossággal lehet átkelni, a patak martja rendezetlen, számos helyről hiányzik a kerítés, a házak falán még ott a vastag, sárlé által húzott csík. Folyik az újjáépítés, ám még nem látni a végét. Erdélyből és Magyarországról is érkezett segítség, de az emberek azt mondják, ők azt kevésbé érezték, kézzelfogható támogatást nem, vagy csak alig kaptak. Kifogásolják, az RMDSZ-esek, az unitáriusok többet kaptak, mint a cigányok, katolikusok és a szövetségtől távolabb állók. Sikó Imre polgármester azt mondja, néhányan azért érezhetik magukat mellőzöttnek, mert a kárfelmérés közben érkezett az újabb áradás, ezért az összesítés abbamaradt, most pedig csak az a negyven család jogosult a segélyre, akikhez addig eljutottak szakembereik. Állítja, igyekeznek a csorbát kiköszörülni, s minden árvízkárosult megkapja az őt megillető segélyt Sok a tennivaló
Az önkormányzat egyik legfontosabb megoldásra váró feladata volt megállítani a földcsuszamlást a bölönpataki óvoda és iskola épületénél. Sikerült. Három hét munkáját követően (ötven helyi segédmunkást is alkalmaztak) kimondható, a tanintézmények megmenekültek. Megerősítették a Bölönpatak felé vezető hidat és a mellette futó út támfalát is: már nemcsak gyalog és szekérrel lehet közlekedni, szükség esetén akár mentő- és tűzoltóautó is könnyen haladhat. A központi híd műszaki terve elkészült, így helyreállításához is hozzákezdhetnek. Nem lesz teljesen új, de ha a jó idő kitart, még idén befejezik ― ígérte a polgármester. A községháza helyreállítása még várat magára, a hivatalnokok továbbra is a volt termelőszövetkezet épületében kénytelenek dolgozni. A hely szűkös, messze is a községközponttól, a szociális támogatásra jogosultakon kívül mások nem is nagyon keresik fel. Kényszermegoldás mellett kellett dönteniük a bölöni óvoda esetében is. A polgármesteri hivatallal együtt tönkrement épület menthetetlen, újat kellene építeni, pénzhiány miatt viszont az általános iskola tanrendjét szervezték át úgy, hogy az óvodások és az elemisták délelőtt, az V―VIII. osztályosok pedig délután használják a tantermeket.
Összefogás a bajban
A június végi áradást követően az első jelentősebb segítséget a megyei tanácstól kapták a bölöniek. A nyolcvanezer lejt a Nagybölön-patak medrének mélyítésére fordították. Utóbb, a harmadik áradáskor kiderült, jelentős vagyoni védelmet jelentett, sőt, az sem kizárt, életeket mentett, hogy legalább részben elvégezték ezt a munkát. Szintén a megyei tanács kezdeményezésére az RMDSZ széki elnökségei gyűjtésbe kezdtek, abból pedig ötszáz zsák cementet vásároltak és adományoztak a lakóknak. Erdővidék-szinten gyűjtést szervezett a szövetség baróti szervezete, s nagyobb összeget áldozott a bardoci és baconi önkormányzat is. A zágoni polgármesteri hivatal 31 köbméter fát, a Temes megyei óteleki tanács ― mintegy viszonzásul a hat éve a bölöniektől kapott segítségért ― ruhát és tartós élelmiszert, gabonát küldött, a tápiószentmártoniak pedig négy hídelemmel járultak hozzá az újjáépítéshez. A Vöröskereszt élelmet, tisztítószereket és másfél tonna cementet, a bukaresti központi postahivatal vizet, cukrot, lisztet és ruhaneműt, a Rompetrol üzemanyagot, Albert Álmos szenátor borvizet és ruhaneműt, Kovács József ruhát, Erdőfüléből a Gazdabolt tulajdonosa, Csog Dénes pedig tíz köbméter építőanyagot vitt, s autót bocsátott bérmentesen az értékeiket mentők rendelkezésére. Legutóbb a kormánymegbízotti hivatal révén érkezett segítség. 42 tonna cementet, 2,3 tonna vasazatot, 1,4 tonna meszet, 31 köbméter nagyméretű téglát, 40 köbméter faanyagot, 76 köbméter fűrészárut, 158 köbméter homokot, 132 köbméter kavicsot, 34 négyzetméter hullámlemezt várnak. Egyelőre csak a fűrészáru érkezett meg, de hamarosan a többi is ideér ― mondja bizakodóan a polgármester. Kérdésünkre, hogy ez nincs-e túl későn, Sikó Imre azt mondja, a jó idő kitart, így a pénzükből egyre inkább kifogyó embereknek éppen jól jött a támogatás, zömét még az elkövetkező időszakban felhasználják. Az egyház ereje
Az unitárius egyházközség már az első, június végi áradás másnapján a közösség segítségére sietett. Saját pénzükből vásároltak nagy teljesítményű szivattyút, Vajda Sándor Zoltán jószágigazgató pedig oda ment, ahol segítséget kértek. Fiatal unitáriusok önkéntes csoportjai érkeztek Homoródalmásról, Csíkszeredából, Vargyasról, Ürmösről, Nagyajtáról, Sepsiszentgyörgyről, Kökösből, Magyarsárosról, Székelyudvarhelyről, Kobátfalváról, Székelykeresztúrról, Barótról és Jászberényből, amelyeknek elszállásolásáról és étkeztetéséről is gondoskodtak. Fogadták a felsőfehéri egyházkör, az unitárius közösségek, az apácai és barcasági evangélikusok gyűjtéseit, a brassói gyermekkórház angol és hazai munkatársainak adományát. Felhívásukra bekapcsolódott a mentésbe az egyház Gondviselés Segélyszervezete is, amely élelmiszercsomagokat hozott. Nekik köszönhetően érkezett Bölönbe Tőkés László, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége jelentős, közel hatvanötezer lejes támogatása. A pénzből mindenkinek azt vásároltak, amit elvesztett, amire szüksége volt, hogy a nehéz pillanatokat túlélje: deszkát, mosógépet, ágyat, paplant, hidrofort, porszívót, az olthévízi cementgyártól 4,6 tonna cementet és 1,2 tonna vakolóanyagot szereztek be. A legnagyobb veszteséget szenvedő, a nejét elvesztő Benkő Aladárnak és gyermekeinek az új ingatlanhoz építőanyagot vittek, félárván maradt, Kolozsváron tanuló lányának ingyenes szállást és ösztöndíjat biztosítottak. Kudarcba fulladt a faosztás
Nem mindenben sikerült célt érniük. Az egyházközség úgy döntött, saját erdejéből 88 köbméter fát vágat ki s oszt szét a kerítésüket, gazdasági épületeiket újjáépítők közt. Megbeszélték Komporály Viktor baróti vállalkozóval, hogy a kivágást fele pénzért vállalja ― így segítvén a károsultakat ―, a polgármesteri hivatal pedig a különbözetet rendezi. A barótiak el is végezték becsülettel a munkát, ám a polgármester arra hivatkozván, hogy az önkormányzatnak nincs pénze, megtagadta a kitermelési költségek megtérítését, így az egyház kénytelen volt a legszebb törzseket felajánlani fizetség gyanánt. A megcsappant famennyiségből keveset félretettek saját használatra, a többiből pedig csak két családot, a Benkő Aladárét és a Kisgyörgy Zoltánét tudták segíteni. „Őszinte volt szándékunk, de sajnos, mivel Sikó Imre felrúgta a megegyezést, többet nem tehettünk. Megjegyzem, csak a kibélyegzés és az újjátelepítés mintegy tizenhatezer lejes kiadást jelentett az egyházközség számára” ― mondotta ifjabb Kozma Albert tiszteletes.
Mellőzöttnek érzi magát
A Tana utcában kis termetű öregasszony állít meg. Nem ismerjük egymást, de árulkodó lehet az átlagosnál nagyobb fényképezőgépem, invitál, fényképezzem csak le, micsoda kárt is okozott az árvíz. Filtermeister Anna (képünk) korát meghazudtolóan mozog, beszédes, hangja viszont elcsuklik, ha a nemrég elhunyt lányáról beszél. A kert végében most békésen csörgedez Nagybölön pataka, de az öklömnyi kődarabokkal vastagon szórt mart, a kidöntött kerítés és a kicsit messzebb álló, de még helyenként nedvesnek tűnő csűr arról tanúskodik, nincs ez mindig így. „Vízzel és iszappal telt meg a csűr, az istálló, a kút és a két pince, egészen eddig voltunk elöntve — mutat a patak partjától mintegy húsz méterre levő pontra —, jóformán mégsem kaptunk semmi segítséget a tanácstól. Az egyik ismerősömnek szóvá tettem, hogy az egész utcából hármunkat kihagytak, erre egyszer érkeznek, s lenézően azt mondták, »itt van a reklamált csomag«, azzal itt is hagytak. Hogy mi volt a csomagban? Tíz liter borvíz, két húskonzerv, két liter olaj, rizs, cukor, liszt és puliszkaliszt. A legtöbbet az unitárius egyház segített, ahonnan elég deszkát kaptam, hogy kerítésemet újból rakassam, de sajnos, hiányoznak a sasok, ezért várnom kell. Bezzeg, a cigányoknak Bölönpatakán mindent megadnak, mindent felépítenek, nagy urak lettek azok” — mondotta az öregasszony hangjában keserűséggel. A cigánynak nem jár?
Hogy Bölönpatakán mennyit költöttek a romák által elszenvedett károk enyhítésére, nem tudni, de Filtermeister Anna házától néhány száz méternyire Ioan Boeru biztosan nem ért egyet az idős hölgy megállapításával. A jól karbantartott, rikító rózsaszínűre festett kis ház környékén sokan dolgoznak. A ház ura nem is akar nyilatkozni, de ismerősei meggyőzik, mondja csak el, milyen nehezen megy bennvalójának újjáépítése, milyen kevés támogatást kapott az illetékesektől, mennyire éreztetik cigány mivoltát. „Nézze, itt valamikor nyárikonyha volt, az udvar ki volt kövezve, ebből mára semmi sem maradt. Bejött a víz a házba, a bútor és a padló annyira megszívta magát, hogy használhatatlanná vált, a hidrofor, a mosógép tönkrement, ki kellett dobnom. Volt valami kevés megspórolt pénzem, azt költöm el most. Közel ötvenmillió lejre vannak számláim, s még távol állok a befejezéstől. És mivel segített a hivatal? Öt zsák cementtel akkor, amikor a magyaroknak tízet adtak. Mivel nem vagyok magyar, nem kaptam sem az RMDSZ-től, és az unitárius egyháztól sem. Magamra hagytak a bajommal, a nyomorúságommal” ― fakadt ki a gazda.
Tavaszra is marad munka
A Boeruval szembeni portán Tana Ottmár (képünk)épp betont kever, a kapu elejét próbálja jobbá, csinosabbá tenni. Feleségével és annak szüleivel egy fedél alatt élnek, együtt vészelték át az áradások borzalmas pillanatait. Nem szívesen idézi fel azt a sok tekintetben kegyetlen napot. Nem csoda, hiszen a víz térdig ért a házban, nem lehetett sem a bútorokat, sem az elektronikus felszereléseket megmenteni, kint az alig két hete letett csöveket takarta ki a hirtelen jött ár, beomlott a pince bejárata, az udvarról eltűnt tíz méter fa, a huszonöt tyúkból és tizenöt vágni való csirkéből mindössze négy tyúk és egy kakas maradt meg. Az elmúlt hetekben, amit lehetett, kicseréltek, megjavítottak, újra lakhatóvá vált a ház, de úgy véli, tavaszra is marad elég tennivaló. „Hálát adok a Jóistennek, hogy mindez a nyomorúság nappal történt, s nem éjszaka. Így legalább a katasztrófát sikerült elkerülnünk” ― mondotta a fiatalember.
Fiuk segítségével
Kisgyörgy Árpád és Borbála azt mondja, ezer-ezer lejjel segítette őket az RMDSZ, az unitárius egyház is, Tőkés Lászlón keresztül pedig egy franciaágyat kaptak. A tönkrement padló helyett csempét tettek, kerítést emeltek, a házat levakolták. „A fiam kőműves, ő segített sokat. Nem itthon dolgozik, de amikor tehette, két-három napra hazajött, így valahogy a leglényegesebb dolgokkal elkészültünk. Ahogy lejár a tél, az első szobát tesszük rendbe” ― avatott be terveibe az idős házaspár.
A keserűség hangja
A polgármesteri hivatallal szemben Lázár Zsigmond és a családhoz közelálló Oláh Áron javítja a kaput. Amikor az általuk kapott segítség kerül szóba, emeltebb hangon kezdik szidni az illetékeseket. Úgy érzik, igazságtalanul bántak velük. „Az ár mindent átszakított, s az udvarról elvitt minden mozdítható tárgyat, jó bőven került víz a házba, mégsem kaptunk semmi segítséget. Minket, egyszerű embereket csak hitegetnek” ― mondja Lázár Zsigmond, majd a fiatal nemzedékhez tartozó Oláh Áron folytatja a panaszáradatot: „Édesapámat szinte elragadta a víz, alig tudtuk kimenteni, s kárunk is hatalmas. Amikor elkezdték hozni a csomagokat, mi nem kaptunk, csak édesapámék, azt mondták, lehet, hogy két család vagyunk, de egy helyen lakunk, így egynek számítunk.”
Átkísérnek a második szomszédba, Lázár Csaba portájára. Friss deszkából készült a kerítés, a csűr eleje, kész a disznóól alapja, s állítják, az ár elvonulása után a házban is akadt munka bőven, és mindent saját erőből, saját összefogásuk révén kellett megoldaniuk. „Mi már nem megyünk sehová, nem kérünk senkitől semmit, sőt, ha az erőm úgy fogja engedni, azt a néhány zsák cementet is visszaviszem a hivatalba, nehogy azt merjék mondani, hogy adtak valamit. Megelégszem annyival, hogy hálát adhatok a Jóistennek, mert mindannyian megmaradtunk, s a családdal és barátokkal van még annyi erőnk, újjáépíthetjük mindazt, amink volt” ― fogalmazott Oláh Áron.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. november 27.
Vargyasiak Kenderesen
A háromszéki embernek nem kell magyarázni, mi az a kapumege. Minden, ami egy kapu kapcsán megtörtént, megtörténhet, még akkor is, ha hihetetlen valóság, ha több, mint nemes történelmi nosztalgia.
Tekintettel életkoromra elhiheti az olvasó, hogy lélekben nagyon közel álltam ahhoz az öreg vargyasi Sütő Bélához, akit halála után talán most érte a legnagyobb tisztelet. Az 1970-es években havonta éjjeli felügyeletet kellett teljesítenem a vargyasi belművelésű szénbányában. Reggel hatkor már szabadultam, ilyenkor tudtam szóba állni az emberekkel, pótolgattam helytörténeti búvárkodásaimat. Vargyasi festett bútort rendeltem tőle Bicskén élő testvérhúgomnak, olyant, amelyen megjelenik a fehér nárcisz, minden vargyasi festett bútor egyedi motívuma, bár mindketten kételkedtünk: vajon ki tudjuk-e juttatni azt Magyar-honba.
- Hozzánk reggel hatkor már jöhet, mérnök úr, mert nem tudunk aludni. Ezzel az asszonnyal állandóan azt lessük, hogy mikor virrad, mikor kezdenek kukorékolni a kakasok - mondta Béla bácsi. Ekkor mesélte el részletesen a negyvenes bevonulás tiszteletére készített díszes székely kapu születési körülményeit. Nem félek - mondta -, ezt úgysem tudja megírni a Megyei Tükörben, örökre nemes titok marad. Olykor feleségét, Giza mamát kérleltem: mesélné el szobáról szobára, milyen volt a berendezése a Daniel-kastélynak, hiszen ő ott szobalány volt. Így került papírra annak a belső bútorzatnak a leírása, amit ma már aligha lehetne rekonstruálni. Az egykor Vargyason készült székely kapu históriáját olvasóink ismerik, lapunk november 11-i számában részletesen beszámoltunk róla. November 14-én avatták fel ünnepi istentisztelettel a kormányzó szülőfalujában, Kenderesen. Szotyori Nagy Áron barátom azzal a hírrel örvendeztetett meg kórházi ágyam mellett, hogy a Magyarok Világszövetségének vezetőségi tagjaként jelen lesz a kenderesi új kapuavatón. És érkezett is levele a napokban a világhálón. Szinte hihetetlen az a történelmi kontraszt, amit e sorok írója érzett, hogy a legfeketébb diktatúra idején a feledés rögei alá elrejtett kapuállítás megérte reneszánszát: az avatón tisztelgett a hasonlóképp halálra feledett Történelmi Vitézi Rend, a Nemzet Kapujának létrehozásában szövetséges társulatok, a vargyasi Sütő és Nagy család mai ivadékai, akik megérték, hogy nagyapjuk munkáját szabadon, tisztelettől övezve újravarázsolhassák. - Büszke vagyok arra, hogy én is részese lehettem a kapuavató szervezésének - írta Szotyori Nagy Áron. - Különösen arra, hogy a magyar címer alá bevésettem, igaz, hogy kisebb méretben, a székely címert is!
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. december 7.
Főhajtás Kőhalomban (László Gyula-centenárium)
Ősrégészetünk Széchenyi-díjas kutatója, a festőművész László Gyula (1910—1998) születésének 100. évfordulójára emlékeztek szülővárosában. Márkos Ervin unitárius és Szegedi László református lelkész fogadta a vendégeket, a tudós leszármazottjait-rokonait, tudományos ülésszakot szerveztek, és a helyi önkormányzat képviselőjének jelenlétében emléktáblával jelölték meg a professzor szülőházát.
Dr. László Gyulát, a kettős honfoglalás megfogalmazóját több szál kötötte Háromszékhez. Édesapja — az unitárius vallású id. László Gyula kőhalmi igazgató-tanító — Abásfalváról származott, édesanyja, Tordai Vilma bibarcfalvi, akit — mert korán árvaságra jutott — a székelyszáldobosi Jánó Sándor református kántortanító nevelt. Így kötődött emlékeiben, lélekben a gyerek László Gyula ehhez az erdővidéki székelymagyar településhez, ahová meglett emberként is gyakran visszajárt. Nosztalgiával emlékezett egyik könyvében azokra a kosaras bálokra, amelyeken a Hegyfarki-feredő épületében vett részt. Szoros barátság fűzte a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kovács József (1928—2008) száldobosi bányafelmérő-helytörténészhez. Amint arról utóbbi lánya, Kovács Irén helybeli tanár tájékoztatott, édesapja hagyatékában őrzik kettejük levelezését is. 1998-ban tartották Kézdimárkosfalván a nemzet festője, Barabás Miklós (1810—1998) halálának centenáriumát. Ide sietett dr. László Gyula, amikor Nagyváradon útját állta a halál. Ennek hallatán az említett Kovács József, aki a népi faragást is tehetséggel művelte, másfél méter magas emlékkopját faragott, és eljuttatta a magyar fővárosban lakó utódoknak. — Édesapám dolgozószobájában őrizzük a száldobosi emlékkopját — felelte kérdésünkre a kőhalmi centenárium alkalmával László Gyula fia, László Zoltán. — Apám budapesti sírjára saját kezemmel faragtam sírjelt. Székelyszáldobos nem feledkezett meg a jeles tudósról, aki az 1941-ben itt felszentelt magyar országzászló avatóünnepségére is eljött édesapjával, és előadást tartott. Ekkor hozott országzászlót id. László Gyula felesége falujának, Bibarcfalvának is. Kolumbán Sándor száldobosi lakos, Bardoc község alpolgármesterének kezdeményezésére a 2009. szeptember 12-i falunapon egyházi és világi vezetők jelenlétében emlékművet állítottak László Gyula professzornak a száldobosi református templom előtti emlékkertben.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. február 5.
Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
Nagy művelődési esemény, igazi kulturális cselekedet volt éppen harminc évvel ezelőtt a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (ROMIL) első kötetének megjelenése. Az akkori, szigorúan ellenőrzött romániai magyar nyilvánosság minden területén lehetett találkozni a könyv fogadtatásával, s természetesen a szabadabb magánszférában is zajlott az eszmecsere és véleménynyilvánítás az elkészült munkáról.
Számos könyvbemutatóra került sor az országban, így Sepsiszentgyörgyön is nagyszámú helybeli és "vidékről" érkezett közönség előtt mutatták be 1982. március 23-án a kötetet a főszerkesztő, Balogh Edgár jelenlétében. A lexikon terve már az 1960-as évek végén felmerült, a szerkesztőbizottság 1968-ban alakult meg, de tizenkét évbe tellett, amíg az első kötet elhagyhatta a nyomdát negyvenezer (!) példányban. Addig az időpontig sem volt akadálytalan a lexikon útja a kiadóig és az olvasóig, hiszen a kommunista hatóságok mindent elkövettek, hogy a Romániában kisebbségben élő magyarság írásbeliségének, kultúrájának teljes körű és hiteles ismereteinek tárházát ne készíthesse el a nagyszámú lexikoni munkaközösség, de az első kötet megjelenését követően magának a munkának a folytatása is már-már lehetetlenné vált. Elkészült ugyan a második kötet 1983-ra, de megjelenése már csak a rendszerváltás után, 1991-ben vált lehetségessé, húszezer példányban szintén a Kriterion Könyvkiadó adta ki. A munka megváltozott körülmények között folytatódott, a harmadik kötet (1994) már Dávid Gyula főszerkesztősége alatt készült el, de a negyedik és ötödik — kettős — kötet megjelenésére (ezeket már az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adta ki a Kriterion, és példányszámuk három-háromezerre zsugorodott!) kétszer nyolc évet kellett várni (2002, illetve 2010), ami oly nagy időbeli lemaradás lexikonnál, hogy feltételezi egy kiegészítő kötet gyors megjelentetését ahhoz, hogy hasznos kézikönyv lehessen. Különben maga az alapító főszerkesztő számolt ezzel a megoldással már az első kötet megjelenése idején, de az ötödik kötetet azzal a gondolattal bocsátotta útjára Dávid Gyula, hogy sokféle meggondolásból el kell tekintenie a pótkötet elkészítésétől, kijelentette, hogy "ennek én semmilyen esélyét nem látom". Azt gondolom, hogy szükség van a kiegészítő kötetre ahhoz, hogy ezt a négy évtizede elkezdett munkát befejezettnek lehessen tekinteni. Huszonkilenc év választja el a ROMIL első kötetének kiadását az utolsóétól. Ha az utolsó kötet munkálatainak lezárása négy-öt évvel ezelőtt be is fejeződött, akkor is több mint huszonöt év romániai magyar irodalmának, illetve írásbeliségének számbavétele, dokumentálása maradt ki az első kötetből. A második kötet megjelenését tizenkilenc év választja el az utolsótól, de minthogy 1983-mal zárult le ennek az anyaggyűjtése és szerkesztése, ez esetben is a második több mint húsz év lemaradást "gyűjtött össze" az utolsó kötethez képest. Tartalmi szempontból tehát az egész szellemi vállalkozás és az elkészült munka egyaránt bevégzetlen. Nyilvánvaló, hogy nem lehet úgynevezett naprakész lexikont szerkeszteni, mert már megjelenésekor az élet túlhaladja mindahányat. A ROMIL esetében viszont az egyes kötetek között — tartalmukat, lefedettségüket illetően — az elfogadhatónál is nagyobb az időbeli lemaradás. A budapesti Akadémiai Kiadó például egy hasonló esetben az időbeli lemaradás áthidalására ugyancsak kiegészítő kötet kiadását vállalta, amikor a Világirodalmi Lexikon tizennyolc kötetes sorozatát kiegészítette. Ez a kiegészítő kötet aztán "behozta" azt a huszonöt éves időbeli lemaradást, ami az első kötet 1970-ben történt megjelenésétől eltelt az utolsó kötet kiadásáig. Ezért gondolom azt, hogy a hazai magyar tudományosság három-négy nemzedékének mérvadó képviselői által vállalt és végzett munkát befejezni kötelesség, még akkor is, ha szemléletében vitatható alapokon készült, illetve ha mentséget lehet is találni az abbahagyására. Kiemelném, hogy ebben a munkában bölcsőhelyünk, Háromszék is megfelelő súllyal van jelen, nemcsak mint szellemföldrajzi hely (bemutatják Erdővidék, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy magyar irodalmi és művelődési életét, valamint személyi szócikkekben számtalan alkotómunkásságát), hanem mint olyan, amely munkatársakat is adott a lexikonnak például Árvay József, Berde Zoltán, Borbáth Károly, Gazda József, Holló Ernő, Incze László, Kisgyörgy Zoltán, Salamon András, Veress Dániel személyében.
Egy lexikonnal, egy kézikönyvvel szemben támasztott legfőbb igény a megbízható tájékoztatás. Minden más, elméleti vagy értékrendre vonatkozó elv igen fontos lehet egy irodalomtörténeti szintézis megírásakor például, de másodlagosnak minősül egy lexikonnál. Ezért sürgetem a ROMIL esetében a pótkötet mielőbbi elkészítését és kiadását. Ezáltal lehet csak betetőzöttnek tekinteni egy tartalmában és koncepciójában vitatható, de igen nagy, korszakokon átívelő erélyi magyar szellemi vállalkozást.
Borcsa János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. március 14.
Petőfalván életre kelt a múlt
Nem volt ebben a kis háromszéki faluban kézzelfogható jelenkori nyoma annak, hogy az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban éppoly része volt a településnek, mint a többi szomszédos falunak, arról sem adott eddig kellő súllyal hírt az utókor, hogy itt nem jönnek-mennek az emberek, hanem akik itt születettek, azokat itt is temették el.
Tegnap ezen helyi értékek jegyében tartottak első alkalommal olyan március 15-ére emlékezést, amelynek nyomát száz év múlva is látják a székelypetőfalviak.
Emléktáblát avattak azok tiszteletére, akik elestek a harctéren (Bán András, Faragó Mihály, ifj. Faragó Mihály, Héjja József, Szigeti Boldizsár), valamint akik részt vettek a szabadságharcban, és hazatértek (Both István, Faragó József, Faragó Lajos, Héjja Ferenc, Héjja József honvédtiszt, Szigeti János, Szigeti Mátyás). A tegnap délelőtti szentmisén Pakó Benedek meghívott nyugdíjas plébános, kanonok arra hívta fel a figyelmet, ha bűnre akarjuk felhasználni a szabadságot, akkor büntetésben lesz részünk. Sidó Albert nyugalmazott iskolaigazgató azt hangsúlyozta, nem csak a tényleges ütközeteket tekintjük a küzdelem harcterének, hanem a jelenkori megváltozott, átértékelt társadalmi, politikai, szociális helyzetet is, Kisgyörgy Zoltán díszszónok, lapunk munkatársa pedig kiemelte, Petőfalva, ez a kicsi falu összesen negyvenegy nemzetőrt állított elő, felruházta őket, és fegyverrel látta el saját költségén. Tamás Sándor megyeitanács-elnök átadta az egyházközségnek a megyezászlót, a katolikus templom falán elhelyezett emléktábla leleplezését koszorúzás követte, az ünnepségen közreműködött a székelytamásfalvi férfikórus, verseket mondtak helyi diákok.
Fekete Réka, Háromszék
Erdély.ma2011. március 21.
Történelmünk tanúi, a harangok
Kultúrtörténeti barangolásra vezette közönségét tegnap Kisgyörgy Zoltán, lapunk munkatársa a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség tanácstermében tartott könyvbemutatón, amelyen a Harangoskönyv ― Tornyok magasában Erdélyben kötet szerzője, Háromszék és Dél-Erdély harangtörténeti ismertetője mellett gyűjtőmunkája élményeit is megosztotta a hallgatósággal.
Szólt közeli környezetünk legrégebbi és legkülönlegesebb feliratú harangjairól, neves harangöntő-műhelyekről, a vándorharangokról, az egykori mikós diákjaival közösen végzett Bim-bam expedícióról, bemutatott néhány, általuk készített latin nyelvű dörzsmásolatot a feliratokról, idézett harangversekből, szólásokból, harangos népdalokból. Humorral fűszerezett előadásában a szerző ― az érintettség okán ― nem térhetett ki a szóban forgó könyv igazi méltatására, a benne közölt ismeretanyag gazdagságára, arról sem szólhatott, hogy az olvasó olyan tálalásban kap információkat a műkincs értékű harangokról, hogy a történelemben betöltött szerepük, hétköznapi és ünnepi küldetésük, bánatot közvetítő és örömhírt hozó hangjuk szinte hallhatóvá válik. A könyv mellékleteként megjelenő DVD-n a kötet írója valóságos haranghangokkal is megajándékozza az olvasót.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 23.
Dalárdás parádé - Kettõs Kriza-centenárium Sepsiszentgyörgyön
Léleküdítõ, kivételes zenei eseménnyel ünnepelték meg Kriza János (1811-1875) születésének kétszázadik évfordulóját szombaton délelõtt a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. Kiemelkedõ teljesítményû kórusok fellépése követte egymást a kétórás mûsorban, mely a százhangú orgona, a népzene (Kodály) üzenetét tolmácsolta ama korból eredeztethetõen, melyben nem voltak mûvészek, de volt mûvészet (Kós Károly).
A két szép gondolatot a kiskunhalasi városi vegyes kar karnagya, Faddi Istvánné idézte bemutatkozásában.
A bevezetõ áhítatban nt. Kovács István lelkész méltatta a porban heverõ igazgyöngyöket összegyûjtõ unitárius püspök népköltészeti gyûjteményének jelentõségét, majd a Háromszék munkatársa, Kisgyörgy Zoltán elõadásában ismertette a szûk egyhitû akadémikus fõpap tudományos teljesítményét, annak háromszéki, nagyajtai vonatkozásait. Az elõadó humoros, csattanót csattanóra halmozó stílusa több rendben megnevettette a csicsergõ hallgatóságot így az anekdotát kényszerû mûfordítói kontárkodásáról - románra kellett fordítania erdõvidéki útikalauzát, hogy az megjelenhessen, és akkor változtatta a rím kedvéért kakukkra az ismert Kriza-vers vadgalambját - harsogó kacagással honorálták.
Benkõ Enikõ, Karácsony Gabriella, Lõfi Gellért, Sipos Zoltán, Péter Géza, Rigó Ildikó karnagyok, valamint a csiszolt hangú több száz énekes jóvoltából kiemelkedõen nívós mûsorban szólaltak meg a magyar kórusirodalom remekei a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda, a Krisztus Király-templom Laudate kamarakórusa, az 1928-ban alakult Szemerjai Református Dalárda, a nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Daloskör (1884-ban alapították), az évszázados hagyományt folytató Homoródalmási Dalárda elõadásában. Mûsorukon Bárdos Lajos, Zoltán Aladár, Halmos László, Farkas Ferenc, Graff Kálmán, Birtalan József, Eisekovits Mihály, Ligeti György alkalomhoz illõ darabjai szerepeltek. A szentgyörgyi 16 éves Pro Musica kamarakórust - Liszt Ferenc Ave Mariáját és Ligeti György Hortobágyát énekelték el - nem hiába díjazták nemzetközi fesztiválokon, most is énekmûvészete legjavát nyújtotta, és vastapsot kapott érte. Kiemelendõ továbbá az erdélyi kapcsolatokat ápoló kiskunhalasiak vendégszereplése, akik háromszéki dalcsokorral, halasi betyárdalokkal kedveskedtek vendéglátóiknak, s nagy sikerrel adták elõ többek közt Kodály feldolgozásában a Szent Istvánról szóló éneket.
A megemlékezés záróakkordjaként a templomkertben az ünneplõk Kriza Jánosnak szentelt kopjafát avattak fel.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 18.
Kisharang a rétyi iskolában
A több évtizedes megvalósításokat, a hátrahagyott értéket, a közösség erejét hirdette tegnap az elsõ alkalommal megszólaló iskolaharang a rétyi Antos János Általános Iskolában. A kapu- és harangavatóval egybekötött évzárón utoljára mondott ünnepi beszédet az õsztõl nyugdíjba vonuló igazgató, Kelemen Antal, az erdélyi fúvószene mentora.
A rétyi iskola százharminchárom diákja tanulmányi eredményeit és a különbözõ megyei vetélkedõkön elért díjait sorolva a tanítók és tanárok elégedetten beszéltek diákjaikról, de nem rejtették véka alá, sok gondot okoz, hogy olykor a szülõk tanév közben viszik el gyermekeiket külföldre (fõként Magyarországra), ilyen esetekben nem lehet õket lezárni, a visszaút pedig nehéz, mert románból nem hoznak jegyet magukkal, utólag kell itthon vizsgáztatni a tanulókat. Kelemen Antal igazgató nem méltatta saját zenei tevékenységét, pedig tehette volna, hisz keze alatt ezrek lelték örömüket a zenélésben, és Erdély-szerte érezhetõ karnagyi, szervezõi munkája, de azt nem hallgatta el, hogy huszonhét éves igazgatása alatt a cigány gyermekek kilencven százalékának sikerült integrálódnia, az iskolában e téren nincs megkülönböztetés, ami a roma gyermekek eredményeiben is látszik.
A sok szellemi és tárgyi érték mellett tegnaptól egy székely kapuba illesztett iskolaharang is emlékeztet majd Kelemen Antal munkásságára. Kezdeményezésére és a harminckilenc évnyi tanítói hivatás után õsztõl szintén nyugdíjba vonuló feleségével együtt adományozott résztámogatásával készítette Már Dénes helyi faragómester azt a kaput, amelynek felsõ építményébe helyezték el Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntõ mester kisharangját. Kisgyörgy Zoltán harangkutató, lapunk munkatársa ismertette a harangok mindenkori jelentõségét, és méltatta Kelemen Antal karnagyi tevékenységét. Az iskola diákjai zenés, verses, táncos mûsorral tették színessé az ünnepséget, az iskolaudvar új díszét Deák Botond helyi református lelkész áldotta meg.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. augusztus 3.
Erdő János (Mementó)
Tizenöt évvel ezelőtt (1996. július 27-én) hunyt el Dr. D. Erdő János, az Unitárius Egyház 29. püspöke. 1913. április 28-án született Kézdivásárhelyen.
Elemi és középiskolai tanulmányait is ott végezte, ugyanis szülei a Felső-Fehér megyei Ürmösről a Vargavárosba költöztek. 1931–1935 között volt az Unitárius Akadémia hallgatója, majd pedig végzettje. A lelkészi oklevél megszerzése után az oxfordi Manchester College-ban folytatta tanulmányait, ahonnan hazajőve 1937-től kolozsvári segédlelkész, középiskolai vallásoktató lelkész. 1941-ben történelem és jog szakcsoportból teológiai magántanári vizsgát tett, majd 1946-tól az Unitárius Teológiai Akadémia, illetve 1949-től a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Fakultása rendszeres teológiai tanszékének tanára. A kommunista rendszer hamis vádak alapján elítélte, és 1959–1963 között politikai börtönök kínjait szenvedte végig Szamosújvártól a Duna-deltáig. Hazajövetele után újra a lelkésznevelést vállalta mint a reformátusokkal és lutheránusokkal közös általános vallástörténet és az unitárius vallástörténet rendes professzora. 1972-ben főjegyzővé, 1994-ben pedig püspökévé választotta az egyház legmagasabb törvényhozó testülete. Teológiai tanulmányai külön kiadásban jelentek meg, két évtizedig szerkesztője volt a Keresztény Magvetőnek. Életéről és munkásságáról kötetet jelentetett meg az egyház. Síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. augusztus 20.
Szent királyunk ünnepe Háromszéken
Augusztus 20-án és 21-én ünnepi szentbeszédek szólnak a magyar államalapítóról, Szent István királyról. Háromszék népe jogosan, fennkölt szívvel és lélekkel ünnepelhet, mert a nagy király koronája alá tartozott az egykori történelmi Magyarország e sarkocskája is, ahol lakunk és ahol élünk. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az itt székelő két katolikus főesperesség az erdélyi főegyházmegye része, annak pedig alapítója a szent király volt. Szószéki beszédek hangzanak el protestáns templomainkban is, hiszen több templom alapja az ősi vallás korában épült.
A hétvége két napján a megye legkülönbözőbb tájain, egyszerre öt helyen gyúlnak meg az emlékezés gyertyalángjai az oltárokon, friss virágokból kötött koszorúk kerülnek az emlékkeresztekre, István király szobrainak lábához Sepsiszentgyörgyön, Sepsiszentkirályban, Kézdiszentléleken, Kovásznán. Százak emlékeznek majd, itthoniak és messze földről érkezők, százak és ezrek a Szentföldön, Isten szabad ege alatt, a Perkő-hegyen felépített szabadtéri oltár előtt, Kovászna városában, Mikóújfaluban, Sepsiszentkirályban és Árkoson. Műemlék templomokban, kápolnákban István királyról zeng a hálaének. Öt plébánia és az árkosi filia Szent Istvánt választotta védőszentjéül.
Kisgyörgy Zoltán összeállítása egy Szent István király napja oldalon. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)