udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 200 találat lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-200

Névmutató: Topolnitchi, Mugur

2015. június 1.

Csökken mától az áfa – és csökkennie kellene az élelmiszeráraknak is
Június elsejétől lép hatályba az élelmiszerek, alkoholmentes italok, közétkeztetéssel kapcsolatos szolgáltatások árának hozzáadottérték-adója (TVA-áfa) csökkenése: egységesen 24 százalékról 9 százalékra csökken az említett esetekben az áfa. A csökkenést elsősorban tejre és tejtermékekre, tojásra, élelmiszer előállításra és fogyasztásra szánt háziállatokra és –szárnyasokra, halra, mézre, zöldségekre és gyümölcsökre, fogyasztásra termesztett növényekre, kávéra, teára, gabonafélékre, alkoholmentes italokra alkalmazzák – tájékoztat a Hotnews hírportál. Ide tartoznak még a különböző lisztfélék és pékáruk, de ezek esetében a 9%-os adót már 2013 szeptemberétől bevezették.
Példaként említik: amennyiben egy negyedkiló sajt ára 10 lej volt, és a 24%-os áfával együtt 12,4 lejt kellett érte fizetni, most hétfőtől már csak 10,9 lejbe kellene kerülnie, tehát 1,5 lejjel lenne olcsóbb. A csökkentett hozzáadottérték-adót a teljes gazdasági folyamatra alkalmazni kell, vagyis a termeléstől kezdődően egészen a fogyasztóig, minden szállító esetében, függetlenül attól, hogy termelőkről vagy kereskedőkről van szó. Amikor például egy mezőgazdasági termelő gyümölcsöt ad el egy kereskedőnek, 9% áfát számít fel, hasonlóan a kereskedő is, amikor továbbadja a gyümölcsöt, függetlenül azok rendeltetésétől, hogy utólag élelmiszerként használják el, vagy élelmiszer alapanyagként, befőtt készítésére vagy szeszesital gyártásra. Amennyiben olyan csomagot árusítanak, amely egyaránt tartalmaz 9%-os áfás élelmiszert és 24%-os áfás nem élelmiszerterméket, az árat külön számolják ki, alkalmazva a kétféle áfa-értéket abban az esetben, ha elválaszthatók egymástól a termékek- abban az esetben, amikor nem számolhatják ki külön a hozzáadottérték-adót, akkor egységesen a 24%-os áfát számolják az ilyen csomagokra.
A közétkeztetési szolgáltatások esetében is 9% az áfa. Amikor például egy vendéglő készételt árul a helyiségen kívüli fogyasztásra egyaránt, ezt nem tekintik vendéglői szolgáltatásnak, hanem áruszállításnak, de amelyikre 9% áfát számolnak: az étel elszállítását tekintik fő szállításnak, amely az ehhez szükséges egyéb termék (doboz, pohár) szállítását is maga után vonja – magyarázzák a jogszabály alkalmazási előírásaiban.
A vásárlóknak az új árat látniuk kellene a termékek mellett, a polcokon feltüntetve, a pénztári utalványon pedig meg kell jelennie, az árban feltüntetve a 9%-os áfa értéknek, valamint a 24%-os áfa értéknek is.
Korábban a sajtó arról cikkezett, hogy egyes nagy üzletláncok növelték az árakat akár 30%-kal is, hogy majd legyen miből csökkenteniük június elsejétől. Erre vonatkozóan Victor Ponta kormányfő kijelentette, hogy a kormány ugyan nem fagyaszthatja be az árakat, de bevezethet ellenlépésként nagy illetékeket arra az esetre, ha a kereskedők nem csökkentik az élelmiszer árakat a kisebb értékű áfa bevezetése után. Felszólította a fogyasztóvédelmi hivatalt is, hogy figyelmesen ellenőrizzék majd a termékek árait az üzletek polcain. Egy május eleji jelentés azonban nem tartalmazott olyan adatokat, amelyek árnövekedésről szóltak volna. A Versenytanács is figyelmeztetett, hogy megfigyelés alatt tartja a kiskereskedőket, és ellenőriz az áfacsökkentés hatásainak időbeni alakulását.
Romániában a nagy üzletláncok, mint a Cora, Carrefour, Kaufland jelezték, hogy feltüntetik a termékeknél a régi és új áfa értéket.
A pénzügyminiszter Eugen Teodorovici szerint ez az intézkedés a nemzeti bruttó össztermék, a GDP 0,6%-os növekedését fogja eredményezni az év végéig.
Isărescu nem tart deflációtól
A Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzója, Mugur Isărescu nem tart attól, hogy a hozzáadottérték-adó csökkentése és az élelmiszerek olcsulása deflációhoz vezetne majd. Szerinte ez a jelenség egy olyan hangulati vagy szellemi állapot, amelyet nem lát elhatalmasodni a románok elméjében. Ez ugyanis a vásárlási szándék elhalasztásában jelenik meg, amely előbb a fogyasztás csökkenéséhez vezet, majd pedig árcsökkenéshez – magyarázta a BNR kormányzója. Liviu Voinea, a BNR vezetőségi tagja úgy vélte még korábban, hogy hasonló jelenséggel küzd egész Európa, Németországban is probléma a defláció, Japánban az ebből való kilábalás pedig 20 évet tartott.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. június 4.

Terítéken az euróövezeti csatlakozás Romániában?
Népszavazást szervezhet a kormány Romániának az euróövezet-hez való csatlakozásáról, ha azt politikai szempontból megfelelőnek ítélik meg – közölte Victor Ponta miniszterelnök. Gazdasági és pénzügyi szakértők szerint mindenekelőtt a gazdasági fejlődés mértéke kellene az euró bevezetésének valós feltétele legyen, hogy az ország ne kerüljön esetleg olyan válságos helyzetbe, mint Görögország.
A kormányfő kedden délután a képviselőházban ismertette az ország gazdasági helyzetét és perspektíváit, majd újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a Klaus Johannis államfővel, a Román Nemzeti Bank igazgatójával, Mugur Isărescuval, és Eugen Teodorovici pénzügyminiszterrel folytatott múlt heti beszélgetéseken nem esett szó arról, hogy a kérdésben referendumot kellene szervezni, de nem tartja rossz ötletnek. Ponta hozzátette, hogy a célkitűzés megvalósításának határideje 2019. július elseje, amikor Románia veszi majd át az Európai Unió soros elnöki tisztét.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. június 22.

Így fest Klaus Johannis féléves mandátuma
Fél évvel ezelőtti beiktatásakor Klaus Johannis egy sor ígéretet tett, amelyeknek csak egy részét tudta megvalósítani. Időközben folyamatosan romlott az államfő viszonya a miniszterelnökkel és a parlamenttel, elsősorban az politikusok ellen indított bűnvádi eljárások miatt. Hat hónapja Románia elnöke Klaus Johannis. Mandátumát 2014. december 21-én vette át, és akkor igen fontos dolgokra tett ígéretet. Így például céljául tűzte ki az igazságszolgáltatás függetlenségét, a védelmi minisztérium költségvetésének növelését, a pártok átalakítását, megreformálását, az Egyesült Államokkal fenntartott stratégiai partnerség megszilárdítását, Románia belépését a schengeni övezetbe. Ezek az ígéretek azonban csak részben valósultak meg.
Az elmaradt „pártreform”
Belpolitikai téren a pártok vezető képviselői nem panaszkodhattak arra, hogy nem volt lehetőségük látogatást tenni a cotroceni-i elnöki palotában. Klaus Johannis ugyanis hat hónap alatt hatszor hívta meg őket az államfői hivatalba. Első találkozójuk alkalmával sikerült megszavaztatnia a pártok képviselőivel a védelmi minisztérium költségvetésének a bruttó nemzeti össztermék két százalékára történő emelését – ezzel eleget tett a beiktatás alkalmával tett egyik ígéretének.
A pártokkal sorra került következő megbeszéléseken szó esett a diaszpóra szavazásának, a választási kampányok finanszírozásának, a parlamenti mentelmi jog megvonásának, a „Big Brother” törvénycsomagnak, a nemzetvédelmi stratégiának a kérdéseiről. Az utóbbi stratégia elkészült – a többi kérdésben azonban nem mutatkozott haladás, vagyis Klaus Johannisnak nem sikerült „megreformálnia” a politikai pártokat.
Ellenséges kormányfő, parlament
Egyébként a fő kormánypárttal és annak elnökével – egyben az ország miniszterelnökével – Klaus Johannis viszonya mára már egyáltalán nem felhőtlen. Miután Victor Ponta ellen bűnvádi eljárás indult korrupciós ügyekben, az államfő nyomban a lemondását kérte, a kormányfő azonban nem állt kötélnek.
Az államfő és a parlament viszonya nagyjából hasonlóképpen alakult. A törvényhozás szerve Klaus Johannis mandátumának elején még hallgatott az államfőre, és igyekezett nem megakadályozni az igazságszolgáltatást tevékenységében, Dan Șova vagy éppen Victor Ponta esetében azonban a honatyák már nem engedélyezték a bűnvádi eljárás beindítását. Túl azon, hogy a parlament nem adta ki az igazságszolgáltatásnak a gyanúsítottakat, a büntető törvénykönyv, a büntető eljárás, a bírák és ügyészek jogállását szabályozó törvények módosításával tovább kívánta erősíteni a honatyák védelmét. Mind a politikai pártok, mind pedig a parlament esetében Klaus Johannis igyekezett bizonyos távolságot megtartani, elkerülni a nyílt konfliktusokat, illetve azok rendezését megpróbálta csaknem minden alkalommal harmadik félre áthárítani. Az viszont igaz, hogy a „félrelépéseket” minden alkalommal kemény bírálattal illette. Az államfő, a politikai pártok és a parlament viszonya feltehetően a következőkben tovább romlik majd. Az államfő pontosan tudja, hogy a még mindig viszonylag nagy népszerűsége nagyjából azzal magyarázható, hogy a legfontosabb kérdésekben mindig ellentétes álláspontra helyezkedik a törvényhozókkal, valamint a szociáldemokrata kormányfővel, ám azzal is tisztában van, hogy célkitűzései eléréshez szükséges van a parlamentre, és – legalább – egy pártra, a Nemzeti Liberális Pártra. Jogász szakértők úgy vélik, hogy az államfő nagyjából helyesen, az alkotmány biztosította jogi keretek között maradva járt el az igazságszolgáltatás esetében. Az igazságszolgáltatásra – bár látszólag nagyrészt függetlenül működik – árnyékot vet egyébként a (a Román Hírszerző Szolgálat egyik vezető képviselője által megerősített) gyanú, hogy, legalább is részben, engedelmeskedik a legfőbb titkosszolgálat nyomásának. Persze, Klaus Johannis nem sokat tehet az igazságszolgáltatás esetében, legfeljebb bírálhatja tevékenységét vagy az alkotmánybírósághoz fordulhat az általa kifogásolt döntések esetében.
Washington, Moszkva, Budapest kimaradt
Klaus Johannis saját emberét ültette a Román Hírszerző Szolgálat élére. Eduard Hellvig, aki korábban Crin Antonescu embere volt, az elnökválasztási kampány során mindvégig az államfő-jelölt mellett állt – a tisztség feltehetően hűségének jutalma volt. Az államfő azonban még mindig nem talált megfelelő személyt a Külső Hírszerző Szolgálat élére, jóllehet a tisztség már több mint hét hónapja üresen áll. Politikai szakértők úgy vélik, a megfelelő ember kiválasztását elsősorban az nehezíti, hogy a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatójának első helyettese, Silviu Predoiu még mindig nem döntött arról, kinek a keze alatt szeretne dolgozni.
Romániában a külpolitika elsősorban az államfő hatáskörébe tartozik. Ilyen tekintetben Klaus Johannis kellőképpen tevékeny volt: a hat hónap alatt hét látogatást tett Franciaországban, Németországban, a Moldovai Köztársaságban, Ukrajnában, Lengyelországban, Olaszországban és Horvátországban. Emellett részt vett az Európai Tanács két ülésszakán is. Elmondható tehát, hogy nagyrészt letudta a legfontosabb stratégiai látogatásait. Igaz, nem járt Washingtonban és Moszkvában sem, egyben pedig Magyarországot is kihagyta látogatásai sorából.
Nem tudott Ponta bakui útjáról?
Felróható viszont neki az, hogy – állítása szerint – nem tudott semmit Victor Ponta közép-keleti látogatásáról és arról sem, hogy a román államfő részt vett a bakui európai játékok megnyitóján, amelyet pedig az európai demokratikus államok vezetői bojkottáltak. Nehezen hihető azonban, hogy a titkosszolgálatok, esetleg tanácsosai nem tájékoztatták minderről idejében. A román kormányfőnek ezek az útjai nem tettek jót Románia nemzetközi megítélésének.
Klaus Johannis nem jutott előbbre Románia schengeni tagságának kérdésében sem, jóllehet mindezt érintette az érintett országok vezetőivel sorra került megbeszélésein.
A román államfő nem feledkezett meg egy másik fontos problémáról: Románia euróövezethez történő csatlakozásának kérdéséről sem. Ebben az ügyben tanácskozott mind Victor Ponta kormányfővel, mind pedig Mugur Isarescuval, a Román Nemzeti Bank kormányzójával. A hivatalos álláspontnak megfelelően Románia 2019-ben vezetheti be az eurót – talán nem véletlenül éppen abban az esztendőben, amelyben államfő-választások lesznek.
Bogdán Tibor
maszol.ro

2015. július 2.

Óvatos duhajok
Két, kudarccal végződött felülvizsgálat után Románia nem kockáztatott meg egy harmadikat. Miután ugyanis az Európai Bizottság nem fogadta el az adótörvénykönyv módosításait, a Nemzetközi Valutaalap delegációja jelezte: júliusban nem utazik Bukarestbe.
Válaszul arra, hogy a román kormány nem volt hajlandó az elvárt mértékben emelni az elektromos áram és gáz lakossági árát, mi több, az élelmiszerek áfáját 24 százalékról 9 százalékra csökkentette. Ha Romániának nincs is azonnali szüksége az IMF pénzére, a védőháló nélküli létet semmiképp sem vállalja.
A „duhajkodó” kedvet alaposan viszszavette Görögország csődközeli állapota, illetve annak egyre körvonalazódóbb következménye: a görög csónak leoldozása az uniós flottáról – eurózóna ide, európai szolidaritás oda. A kormányrudat újra csak a megfellebbezhetetlen és kimozdíthatatlan pénzügyi guru, Mugur Isărescu jegybankelnök ragadta magához, aki kimondta: bár Románia nem szorul az IMF pénzére, a készenléti hitel nyújtotta biztonságra szüksége van, ellenkező esetben sérülhet a befektetői bizalom.
Az energiaárak liberalizálásának gesztusa mindenképpen ebbe az irányba hat. Annál is inkább, mivel a szokásosnál hevesebb tárgyalások sem tudták meggyőzni az IMF-et arról, hogy az adólazítások – a 24 százalékról 19-re csökkenő forgalmi adó, a speciális építmények és közművek terhének és az üzemanyagokra kivetett extra jövedéki adó eltörlése, az 5 százalékra mérsékelt osztalékadó – nem generálnak súlyos hiányt a költségvetésben.
Mert míg a román kormány szerint az intézkedés ugyan 12 milliárd lejjel megrövidíti a büdzsé bevételeit, ám a 4 százalékosra prognosztizált GDP-növekedés mellett felpörög a fogyasztás, a hitelezők úgy számolnak, hogy a gazdaság legfeljebb 3 százalékkal bővül, a költségvetési hiány pedig 3,5 százalékra nő. Nem beszélve az egyre feszültebb geopolitikai helyzetre való hivatkozással elhatározott döntésre, amely a GDP 2 százalékára növeli a honvédelmi kiadásokat.
A biztonsági háló fenntartását célzó engedmények mögül egyértelműen kilóg a lóláb: a politikai elit ismét a gazdaság teljesítményén felül költekezik, a jóléti intézkedések költségeit pedig jórészt a lakossággal fizetteti meg.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

2015. augusztus 18.

Sokáig marad a negatív infláció
A Román Nemzeti Bank (BNR) várakozása szerint a következő három negyedévben negatív tartományban marad az infláció Romániában – közölte az intézmény. A BNR inflációs jelentése szerint 2016 májusáig várhatóan negatív tartományban marad az infláció, majd 2017 elején ismét pozitív tartományba kerül. Korábban a jegybank arra számított, hogy nulla körül mozog majd a fogyasztói árindex a jövő év májusáig.
Mugur Isărescu BNR-igazgató szerint a román gazdaságot nem fenyegeti a defláció, mert a fogyasztás évente 6 százalékkal nő, és az idén ez akár a 10 százalékos bővülést is elérheti. Úgy vélte, hosszabb távon a tervezett béremelések és a megnőtt fogyasztás akár inflációs nyomást is előidézhet. Hangsúlyozta, hogy deflációról abban az esetben beszélhetünk, ha a lakosság nem fogyaszt abban a reményben, hogy minél olcsóbbá válnak a termékek. Mint mondta, Romániára ez nem érvényes, mert a fogyasztás évről-évre bővül, és gazdasági növekedés is van.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. szeptember 18.

Nemzeti hősként búcsúztatták a gyalázkodó politikust
Akárcsak korábban Adrian Păunescu volt kommunista udvari költőből lett szélsőségesen nacionalista politikust, a tegnap eltemetett Corneliu Vadim Tudort is afféle nemzeti hősként búcsúztatta a román sajtó és a politikai osztály jelentős része.
Végső útját tegnap élőben közvetítették a magukat hírtelevízióknak nevező szennycsatornák – România TV, Realitatea, Antena3 –, de az idegengyűlölő politikus ravatalánál is igen sok közéleti személy megjelent, s ha azon még nem csodálkozhatunk, hogy egykori harcostársai jelen voltak – például Nicolae Văcăroiu szocialista exkormányfő, a számvevőszék elnöke –, az már sokak számára csalódást okozhat, hogy az égbe menesztette őt Mugur Isărescu, a jegybank elnöke is. A visszás helyzetre több román sajtótermék is felhívta a figyelmet – például a Hotnews –, de szóvá tette azt a politikai osztály némely képviselője is, például Remus Cernea.
BRETFELEAN NEM NYUGHAT. Ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést a Maros megyei bíróság ügyészségén Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője amiatt, hogy kétnyelvű matricákat ragasztottak utcanévtáblákra és forgalomirányító táblákra – írja a Krónika. Bretfelean azt mondta, az útjelző táblákra való ragasztás bűncselekménynek minősül, ezért tett feljelentést. A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport harminc utcában ragasztott ki szeptember eleje óta „Vrem bilingvism! Kétnyelvűséget akarunk!” feliratú matricákat. Azt ígérték, az akció továbbra is folytatódni fog.
VILÁG SÖRGYÁRTÓI, EGYESÜLJETEK! A világ legnagyobb söripari vállalata, az Anheu­ser-Busch InBev bejelentette, hogy felvásárolná a világ második legnagyobb sörtermelőjét, a Romániában az Ursus Breweries vállalatcsoportot is birtokló SAB Millert. A világ sörpiacán való vállalatbirodalom jöhet létre a két vállalat fúziójával, de a hazai piacon is olyan márkákat érint a tranzakció, mint az Ursus, a Timişoreana, a Ciucaş, a Stejar vagy az Azuga – ezek jelenleg az Ursus Breweries portfóliójában vannak. (Pénzcsinálók)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. október 3.

Kelemen és Tőkés a legnépszerűbb húsz között
Az INSCOP legfrissebb közvélemény-kutatása – szeptember 10. és 15. között készült 1085 személy megkérdezésével, hibalehetősége plusz-mínusz három százalék – szerint a romániai politikusok népszerűségi rangsorát továbbra is az államfő vezeti, popularitása azonban csökkenőben: most már a válaszadóknak csak az 58,6 százaléka bízik Klaus Johannisban.
A második hely birtokosa sem változott, Mugur Isărescu jegybanki vezető népszerűsége kevéssel ugyan, de meghaladja a negyven százalékot. Közel harminc százalékon áll George Maior, a húsz százalékot meghaladja még Victor Ponta és Mihai Răzvan Ungureanu. Tíz százalék fölötti közkedveltségnek örvend Călin Popescu Tăriceanu, Alina Gorghiu, Liviu Dragnea, Cătălin Predoiu, Mircea Geoana, Traian Băsescu, Sorin Oprescu, Vasile Blaga és Monica Macovei, de Ion Iliescu már csak 9,3 százalékon áll. Elena Udrea népszerűsége alig haladja meg az öt százalékot, a sort Kelemen Hunor folytatja 4,1 százalékos indexszel, őt Tőkés László követi 3,2 százalékkal. (Adevărul)
FELÉLEDT AZ EREKLYEMÚZEUM. Újra állandó kiállításon tekinthetőek meg az Arad megyei múzeumban az egykori Ereklyemúzeum tárgyai. Az Ereklyemúzeum egy 1867-es felhívás nyomán, országos gyűjtés eredményeként jött létre Aradon. Az 1893. március 15-én megnyitott múzeum gyűjteménye a szabadságharc vértanú tábornokainak személyes tárgyai mellett több mint 17 ezer, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejéből származó tárgyi emléket és dokumentumot tartalmaz. A budapesti Nemzeti Múzeum valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 1848–49-es gyűjteménye után az aradit tekintik a korszak legjelentősebb gyűjteményének. A kiállítás túlélte a román közigazgatás bevezetését és a második világháborút, csak 1956 után kezdték fokozatosan ritkítani, mígnem 1974-ben, Nicolae Ceauşescu személyi kultuszának megerősödésekor a raktárak mélyére száműzték. Az Ereklyemúzeum anyagát az aradi múzeum szakemberei 2009-ben és 2010-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeummal és a Budapesti Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal európai uniós támogatással katalogizálták, restaurálták és foglalták gyűjteménybe. A csütörtökön megnyílt kiállításhoz a múzeum egyelőre nem tud magyar nyelvű tárlatvezetést biztosítani. (MTI)
A BBTE A LEGJOBB ROMÁNIAI EGYETEM. Új egyetemi világrangsort állított fel a londoni Times Higher Education, amelyben a világ legjobb 600 egyeteme közé sorolták a Babeş–Bolyai Tudományegyetemet. A The Times Higher Education World University Rankings 2015–2016 800-as rangsorába még három romániai felsőoktatási intézmény került be: a jászvásári Alexandru Ioan Cuză Egyetem, a Bukaresti Egyetem és a Temesvári Nyugati Tudományegyetem. A világrangsor összeállítása során 13 kritériumot vettek figyelembe, és ezek közül a legfontosabbakat öt főbb mutató köré csoportosították: az oktatási tevékenység minősége, tudományos kutatás, idézettség, nemzetközi perspektívák, az üzleti környezettel való kapcsolatok. A tekintélyes lista első helyezettje egyébként a Kaliforniai Műszaki Egyetem, majd sorban az oxfordi, stanfordi, cambridge-i, massachusettsi és a harvardi egyetem következik. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. november 17.

A kisebbségeknek is ígér (Elkészült a kormányprogram)
A kulturális és etnikai identitás megőrzésére irányuló politikát, az etnikumközi párbeszéd és tolerancia bátorítását ígéri a kisebbségeknek a beiktatásra váró új kormány programja, amelyet tegnap tettek közzé.
Dacian Cioloş kijelölt miniszterelnök egyéves mandátumra készülő szakértői kormánya 13 oldalas, vázlatos programban foglalta össze prioritásait. A dokumentum főleg a Ponta-kormány bukásához vezető társadalmi elégedetlenségekre próbál gyors választ adni, a korrupcióellenes szigorra, a közigazgatás hatékonyságának növelésére és a jövő évi választások tisztességes megszervezésére helyezve a hangsúlyt. Az új kormány beiktatásáról ma szavaz a parlament, a miniszterjelölteket tegnap hallgatták meg a szakbizottságokban. A vallási közösségeknek és kisebbségeknek szentelt három- bekezdésnyi alfejezet alapelveket szögez le, de nem tér ki konkrétumokra. A dokumentum szerint a Cioloş-kormány fel fog lépni a szélsőséges megnyilvánulások ellen, pályázati alapon támogatja az etnikai és kulturális sokszínűség értékeire összpontosító programokat, a vallási felekezeteknek pedig méltányos és átlátható finanszírozást ígér. A kormányprogram három nagy fejezetre oszlik: vízióra, prioritásokra és cselekvési tervre. A prioritások között szerepel az igazságszolgáltatás függetlenségének feltétel nélküli támogatása is. A cselekvési terv 13 alfejezettel rendelkezik: a választási demokrácia és a jogállam megerősítése, amely a politikai rendszer újraindításának premisszáit jelenti, a gazdasági stabilitás, az államreform folyamatának felgyorsítása, oktatásügy és egészségügy, mezőgazdaság és halászat, energia, közlekedés és infrastruktúra, kultúra, média, kisebbségek, ifjúság és sport, állam és nemzetbiztonság, külügy és európai ügyek, európai alapok, külföldi románok, illetve IT. Dacian Cioloş szerint az új kabinetnek „nyitottnak és átláthatónak kell lennie, folyamatos kapcsolatot kell tartania a központi és a helyi közigazgatási intézményekkel, a civil társadalommal és az állampolgárokkal”. Az új kormány tíz évre szóló befektetési tervet készül kidolgozni a politikai pártok jóváhagyásával, a magánszférával, a szakemberekkel és a civil társadalommal való egyeztetés nyomán. Arra törekszik, hogy a beruházások ütemezését tárgyszerű mutatók alapján tegye meg, a hazai forrásokból támogatott beruházásokat pedig a fejlesztési prioritások alapján hangolja össze az európai finanszírozású beruházásokkal. Kiemelten figyelnek a közlekedési nagyberuházásokra, az öntözőrendszerekre, a gáz- és villamosenergia-hálózatok rehabilitációjára, a csúcstechnológiák behozatalára, európai pénzalapok bevonására és a tőkepiac fejlesztésére. Tervezik egy nemzeti fejlesztési alap és egy hazai fejlesztési bank alapítását is. A következő időszakban közvitára bocsátanak egy olyan politikai tervezetet, mely a foglalkoztatottság javítását, a külföldön dolgozó román polgárok hazavonzását célozza, továbbá a városok és a mezőgazdaság fejlesztését és iparosítását a román gazdaság versenyképességének emelésére. Bár egy korábbi alkotmánybírósági döntés szerint Romániában a voksolást megelőző utolsó 12 hónapban már nem változhat a választási szabályozás, a kormányprogram több sürgős módosítást javasol a jövő tavaszi önkormányzati választások előtt. Cioloş kétfordulóssá tenné a polgármesterek és megyei tanácselnökök megválasztását, ami hátrányos lehet a magyarság számára, az viszont képviselethez segítheti a szórványközösségeket, hogy az önkormányzati választásoknál eltörölnék a bejutási küszöböt. Megkönnyítenék a független jelöltek mandátumhoz jutását, a jövőre nézve pedig előkészítik azokat a törvény- és alkotmánymódosító tervezeteket, amelyek – az európai parlamenti és államfői mandátumhoz hasonlóan – öt évben egységesítenék az önkormányzati és parlamenti mandátumokat, hogy „minimálisra csökkentsék a választásoknak az ország társadalmi és gazdasági életére gyakorolt negatív hatásait”; ezt a javaslatot azonban többen kivitelezhetetlennek ítélték, és már törölték is a kormányprogramból. Az új kormány egyik célja, hogy sürgősségi eljárással digitalizálják a szavazólistákat, és a választási csalások megelőzése céljából számítógépesítsék a választási eljárást, illetve szigorúan betartassák a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozására vonatkozó törvényeket. A külpolitikát illetően a Cioloş-kormány programja az európai uniós döntéshozatalban való aktív részvételt, az Egyesült Államokkal kötött stratégiai partnerség erősítését, a Moldovai Köztársaság európai integrációjának támogatását, a Nyugat-Balkán és „főleg a keleti szomszédság” demokratizálásához és stabilizálásához való hozzájárulást és a külföldön dolgozó románoknak biztosított konzuli szolgáltatások javítását említi. A cselekvési tervben szerepel még a törvényjavaslatok benyújtásának megkönnyítése a civil szervezetek számára. Az elsődleges cél az, hogy összhangba kerüljön a törvényjavaslat benyújtásához, illetve egy parlamenti mandátum megszerzéséhez szükséges aláírások száma. A dolog logikája, hogy amennyiben egy honatya bizonyos számú választót képvisel, ugyanaz a számú választó közvetlenül is nyújthasson be törvényjavaslatot civil kezdeményezéssel. Románia 18. kormányának beiktatása több szempontból is premier lesz: 1989 óta Cioloş lehet a harmadik független kormányfő (Mugur Isărescu és Mihai Răzvan Ungureanu után), és az első, akinek kabinetje kizárólag politikailag el nem kötelezett emberekből áll; Vasile Dâncu és Lazăr Comănescu kivételével, akik a fejlesztési, illetve a külügyi tárcát vehetik át, egyik sem volt még soha miniszter. Achim Irimescu földművelésügyi miniszterjelölt volt államtitkár. A tegnapi meghallgatások zöme simán lezajlott, csak az igazságügyi tárca élére jelölt Cristina Guseth esetében volt feszültebb a hangulat, Vasile Dâncu meghallgatását pedig mára halasztották, személyes okokból (rosszullét miatt). A független szakértői kormány megalakítását a nagyobb pártok – az SZDP, az NLP, az Oprea-féle haladáspárt, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek frakciója – is támogatják, de azt minden politikai vezető leszögezte, hogy ez csak pillanatnyi döntés, a kabinet minden más kezdeményezéséről külön-külön mérlegelés után döntenek. Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök kivétel: pártjával együtt ellenzékbe vonul, nem szavaz a szakértői kormányra, és államtitkárai felmondanak. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök túlságosan általánosnak tartja a kormányprogramot, a benne levő kevés konkrétumot pedig megvalósíthatatlannak. Az RMDSZ-irodából távozó Dacian Cioloş a kisebbségi jogok terén a legsürgősebb teendőnek a létező törvények alkalmazását jelölte meg, mert úgy véli, hogy Romániának nagyon jó kisebbségvédelmi szabályozása van; említette még a regionális fejlesztési programokat, amelyek a kisebbségek érdekeit is szolgálják.
Román termék lehet a kürtőskalács Hagyományos román termékként jegyeztetné be a kürtőskalácsot a mezőgazdasági tárca élére jelölt Achim Irimescu az Európai Unióban. Parlamenti meghallgatásán elmondta: beszélt a magyarországi illetékesekkel, és együtt állapodtak meg abban, hogy román termékről van szó, de még nem került egy egyesület, amely a levédési eljárást elindítsa. A kürtőskalács román termékként való bejegyeztetését a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület ellenzi, amely előbb megpróbálta hungarikumként elismertetni, de nem járt sikerrel. Románia eddig csak egyetlen hagyományos terméket, a topoloveni-i szilvalekvárt tudta levédeni az EU-ban, de Irimescu a szebeni szalámit és az ibăneşti-i juhsajtot (telemeát) is bejegyeztetné. A szakbizottságok egyöntetű szavazattal hagyták jóvá jelölését a minisztérium élére.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 9.

A művészi keresés évtizedei Kolozsváron
A Kolozsvári Állami Magyar Színház december 9–13. között a rendszerváltás óta eltelt huszonöt évre, a színház Tompa Gábor igazgató vezetése alatti megújulására emlékezve miniévadot szervez.
„Az 1990 óta eltelt időszakban körvonalazódott az intézmény aktuális művészeti arculata. Sikerült olyan jelentős színházi alkotókkal (rendezők, drámaírók, díszlet- és jelmeztervezők) kapcsolatot teremteni, akik meghatározták a társulat szakmai fejlődését, valamint hozzájárultak a színház nemzetközi kapcsolatainak megteremtéséhez és megerősítéséhez. Ez az időszak a társulat életében a nyitottság, a sokszínűség és az együttműködés, nem utolsó sorban pedig a művészi keresés szellemében történő megújulás folyamata volt” – olvasható az intézmény közleményében.
A repertoár meghatározó előadásaiból a Showcase 25 címmel szervezett miniévad alkalmából felújításra kerül a Robert Woodruff által rendezett Születésnap, műsoron lesz a Leonce és Léna Tompa Gábor rendezésében, valamint a több mint 125 előadást megért Ványa bácsi. A legfrissebb bemutatók közül az Amerika, a Julius Caesar, a #hattyúdal és a Hullámtörés szerepel a miniévad programjában.
Az előadások mellett Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező munkáiból szerveznek kiállítást, valamint Varga-Járó Ilona maszkkiállítása lesz megtekinthető a színház és a stúdió előcsarnokában. Varga-Járó Ilonával, a Kolozsváron végzett Vlad Mugur-díjas művésszel a Leonce és Léna előadás után beszélgetésre kerül sor pénteken 21 órától a teátrum emeleti előcsarnokában.
A rendezvénysorozatot a kolozsvári színház utóbbi negyedszázadát képekben, adatokban feldolgozó album bemutatása nyitja szerdán 18 órától, egyúttal Carmencita Brojboiu kiállítását is megnyitják. December 13-án, vasárnap 22.30-tól a színészzenekar, a Loose Neckties Society koncertje zárja a programot.
A miniévad előadásaira jegyek vásárolhatók a színház jegypénztárában hétköznapokon 10–14 óra között, valamint előadások előtt másfél órával, valamint a www.biletmaster.ro oldalon.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 12.

„A darab megsúgja az anyagot és a formát”
„A darab mindig megsúgja, hogy milyen anyagból kell dolgoznom – latexből, bőrből, textíliából vagy papírból –, majd megsúgja a formát is. Nem hagyják magukat, én pedig egyfajta közvetítő vagyok az anyag és a darab között.
Amikor elkészül egy olyan maszk, amit más is be tud fogadni, az számomra óriási örömet jelent” – hangsúlyozta Varga-Járó Ilona képzőművész, maszkmester, díszlettervező tegnap délután a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiójának előterében, a Showcase 25 keretében szervezett tárlatának ünnepélyes megnyitóján. Mint mondta, tizenegynéhány éve fontolgatja már, hogy az előadásokhoz felhasznált maszkok negatívjait egyszer olyan technikával is megörökíti, amely nemcsak a színházat szolgálja, hanem elsődlegesen képzőművészeti szempontból érdekes. Úgy tűnik, ennek az ideje Tompa Gábor igazgató biztatására jött el, akitől tegnap este, a Leonce és Léna című előadás után a Vlad Mugur-díjat vehette át a művész.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. január 15.

Pártvezérek farokkal
Államelnökünk végre, nagy csendben hazasompolygott, Ez onnan tudható, hogy aláírta az első keze ügyében lévő törvényt, amely arról szól, hogy a pártfejeseknek és különféle felső vezetőknek védőkíséret – köznyelven farok – jár. Ezt még a megboldogult szoc-dem kormány javasolta, segíteni akarván a vele szövetkező gatyatábornokon, bizonyos Gabriel Opreán, aki éppen akkor tilosban járt a sleppjével. Azóta már rég nem Oprea barátai regnálnak, de a törvénytervezet-javaslat ment tovább, a parlament megszavazta, Johannis meg aláírta. Így aztán nem csak a pártfejesek jövedelmei nőttek óriásira, hanem szirénázó kíséret is kijár nekik. Széles utak és autósztrádák építése helyett egyszerűbb az adófizető pénzén hatalmas szirénázással félreseperni az éppen a nagyok útját keresztező egyszerű polgárt.
Nehogy valaki azt gondolja, hogy a valahai kommunista vámtiszt, most népi liberális Vasile Blagát, a politikailag is habkönnyű társát, Alina Gorghiut, a rácstól reszkető, nullaértékű Liviu Dragneát, a poros ötletekkel előjövő Valeriu Zgoneát, a sok csillagú, de nacionalista szónoklatain kívül semmit fel nem mutató Gabriel Opreát vagy a mi Hunorunkat bárki is az örök vadászmezőkre akarná küldeni. Arra azonban jó lesz az állandó farok, hogy a hírszerzők első kézből kapjanak jelentést, hogy a fentiek merre járnak, mit matatnak.
És amíg honatyáink, országnagyjaink szépen szórják a közpénzt a maguk zsebébe, a legfontosabb pénzőrző, Mugur Isărescu egy kukkot nem mond arról, hogy nincs erre summa, és meginog az ország gazdasága emiatt. Pedig az év elején még azért jajongott, hogy nem lehet egyszerre adót csökkenteni és átlagbért emelni, mert ez „a gazdaságra halálos lehet”. Az, hogy három millió ember az éhhalál szélén áll, nem érdekli. Ilyen kalmárgondolkodás hallatán, amit megspékel a Nemzetközi Pénzügyi Alap napokban errefelé járó képviselőjének nadrágszíj-szorításra való biztatása, az öreg autógyáros, Henry Ford mondása jut eszembe: „Ha az emberek igazán ismernék az eljárást, mely révén a pénzt létrehozzák, a rendszer nem tartana ki 24 óránál tovább!”
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. június 29.

Mentor – „Ez így egyelőre eléggé tucatszöveg: az öné is, az enyém is.”
Színmű Hatházi András színésszel, rendezővel, egyetemi tanárral három felvonásban
„Ha korábban kezdtük volna, nem is lett volna érdektelen a párbeszéd!” – írta harmadik levélváltásunkban Hatházi András, a BBTE Színház és Televízió Karának oktatója, akivel rendhagyó módon e-mailben készült az interjú. A kérdéseket és válaszokat meghagyjuk időrendi sorrendjükben, így élethűen bontakozik ki a dialógus dinamikája, a drámai feszültség. A „felvonások” az egyes levélváltások során keletkezett kérdés- és válaszsort tartalmazzák. Egyre merészebben gördülnek fel a függönyök, és lepleződik le egyfajta lényeg.
Első felvonás
– Matematikát tanult, majd a színészpályát választotta. Mi a története ennek a fordulatnak?
– Fordulatnak látszik, és én is akként éltem meg, mert azt hittem, hogy döntésem valóban egy fordulat. De most úgy érzem, semmi más nem történt, mint eszközt cseréltem az önmagamhoz vezető utamon. Mert nem az van belül, amit az elme lát.
– Nemcsak színészkedik, darabot ír és rendez, hanem oktató is a BBTE Színház és Televízió Karán. Tanulható a színészet, vagy általában véve a művészet?
– Remélem, nem színészkedek. Legalábbis nem szeretném azt csinálni, amit ekként neveznek meg. A színészkedés persze tanítható, vannak, akik tanítják is, én nem. Én nem is tudom, hogy mit tanítok. Semmit. De tényleg. Talán zavarba is ejtem azokat, akikkel együtt dolgozom, akik azt hiszik, hogy most el fogok árulni valamit a színészetről. Nem tudom, hogy mi a színészet. Azt sejtem, hogy én miként próbálom felfedezni magamban magamat és ezzel együtt a színészetet, de ez nem mérhető, nem rögzíthető, nem adatolható, nem lehet idézni. Ez akkor, abban a pillanatban létezik, a következőben nincs. A forma lehet, hogy tanítható, de én nem a formával foglalkozom. A lényeget pedig kinek-kinek magának kell felfedeznie. Talán ebben vagyok társ.
– Kutatási és oktatási tevékenységének egyik kulcsfogalma az improvizáció. Doktori disszertációját is Improvizáció és személyiségfejlesztés címmel védte meg. Milyen módon járulhat hozzá az improvizáció a személyiségfejlesztéshez?
– Az említett munkám számomra már nem érvényes. Ugyanis most ott tartok, hogy azt gondolom: Isten őrizzen attól, hogy fejlesszük a személyiséget! A személyiség nem mi vagyunk. És, ha én magamhoz szeretnék eljutni, akkor nekem épp ellenkezőleg, le kell hámoznom magamról a személyiségem. Tehát ma úgy látom: az improvizáció a személyiség lebontásában lehet eszköz, nem pedig annak gazdagításában.
– Számtalan előadáson, darabon és szerepen van túl. Izgul előadások előtt? Hogyan készül fel egy előadásra?
– Igen, izgulok, mért ne izgulnék? Ha szerencsés vagyok, találkozhatok egy olyasvalakivel, aki lehetnék, aki vagyok, és aki megmutat nekem valamit magamból. Az előadásokra pedig sehogy sem készülök fel. Nincs semmilyen rituálém. Egyszerűen elkezdem, és kész. Mondjuk talán annyi, hogy levegőt veszek, mielőtt színre lépek.
– Közeledik az egyetemi felvételi. Milyen szempontok szerint válogatják ki a jelentkezők közül a leendő egyetemistákat, színészeket? Milyen tippet adna egy színművészetire felvételiző diáknak?
– Nincs egy egységes rendszer, én legalábbis nem tudok róla. Azt sem tudom, hogy milyen szempontok szerint válogatnak a társaim. Számomra a jelenlét a legfontosabb. Persze, nem árt, ha a jelölt tudja a szöveget, de elnézem az ebből adódó hibákat, ha azt érzem, az előttem álló: önmaga. Nem akar másnak látszani, mint ami. Nem akar becsapni, és önmagának sem akar hazudni. Ha tehát nem akarja elrejteni magát, akkor a fogadási tippem: Jelölt – Színi Kar: 1.
– Mit tart a színészet legnehezebb részének?
– Lehet, hogy először azt kéne tisztáznom, hogy mit jelent számomra a színész? De ezzel a tisztázási folyamattal küzdök jónéhány éve. Egyelőre ott tartok, hogy, ha a színészet eszköz az önmagam keresésében és megismerésében, akkor a legnehezebb megszabadulni az önmagamról alkotott képtől.
– Mi a véleménye az alternatív színházakról?
– Jelen pillanatban nagyobb örömet jelent számomra abban a közegben dolgozni. Igaz, megélni nem lehet belőle.
– Színház az élet?
– Én azt hiszem, más értelemben használom az élet szavunk. Nekem az élet inkább a természet, mintsem az emberek által alkotott mesterséges világ. Az élet nem az, amit az emberi elme gondol róla. Tehát ebben a megközelítésben az élet nem színház.
Második felvonás
– [Az első felvonás] első kérdéséhez kiegészítés: Mi van legbelül?
– Épp ezt kéne felfedezni. Ezért dolgozom, erre használom a színházat, az irodalmat. Mert nem tudom. Csak azt, hogy nem az, amit az elme gondol. Tudom, ez így egy semmitmondó általánosság, de mindaddig, amíg nem bukkan elém egy tényleges, kézzelfogható jelenség, csak üres feltételezésekkel vagdalkozom. És ilyesmi – az előbb említett jelenség – munkám során kerül elő, mindig a legváratlanabb pillanatban.
– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy nincs kifejezetten példaképe. Ennek ellenére bizonyára voltak olyanok, akik jelentős hatással voltak az életére. Kik voltak ezek és miben formálták személyét?
– Úgy érzem, Matthias Langhoff volt az, akinek hatására elkezdtem merészebben kísérletezni. Legutóbbi olvasmányélményeim is segítettek ebben. Uszpenszkij, Gurdjieff, Krishnamurti, Eckhart Tolle, dr. Máté Gábor vagy Csíkszentmihályi Mihály, Doc Childre és Howard Martin. És még várnak rám Sogyal Rinpoche és Iain McGilchrist. De minden bizonnyal számítottak a Tom Dugdallel, Marian Crişannal, Cosmin Matei-jel, Tompa Gáborral, Vlad Mugurral, Mihai Măniuţiuval vagy az Andrei şerbannal, esetleg a Patrick LeMauffal való találkozásaim. Ám az is lehet, hogy anyai nagyanyám hatása a legjelentősebb, ő volt ugyanis az, akivel – emlékeim szerint – a legtöbb időt töltöttem gyermekkoromban.
– Milyen a színészhallgatókkal a munka?
– Olykor jó, olykor nem jó. Teljesen szabályos, hétköznapi.
– Miben látja a mostani színészhallgatók, Y, Z generációk erősségét? És mi az, amiben fejlődniük kell?
– Én az embert keresem. Az, amitől egy adott korosztályt X, Y vagy netán Z betűvel jeleznek, számomra nem releváns. Csak egy felszín, ami az ember válasza egy adott korra. Éppen ezért azt sem tudom, hogy miben kell fejlődniük? Nem hiszem, hogy abban, amitől őket X, Y vagy Z-nek tartják.
– Ha egy oktatással kapcsolatos élményét kellene felidéznie, mi lenne az?
– Nincs egyetlen élményem. Maga az oktatás egyetlen élmény. Na, ez jó hangzatosra sikeredett…
– Amikor nézőként ül be egy előadásra, filmre, milyen szempontok szerint választ?
– Ez mindig változik. De legtöbbször nincs lehetőségem a választásra. Egyszerűen lehetőségem adódik, és én élek vele.
– Hogyan szokott kikapcsolódni?
– Nem tudom. Néha csak nézek ki a fejemből. Máskor csak olvasok. Van, amikor játszom. Vagy iszom. Nincs semmi különös.
– Kiegészítés az alternatív színházakról szóló kérdéshez: Miért jelent nagyobb örömöt számára abban a közegben dolgozni?
– Mert ott merészebben kísérletezünk.
Harmadik felvonás
[A második levélváltásban szerepelt a címben szereplő mondat, azzal a kiegészítéssel, hogy „hátha még vannak merészebb kérdések”. Így harmadik ízben is megfogalmaztam néhány kérdést, ezek következnek:]
– A színpadon bármi lehetséges következmények nélkül: testvérgyilkosság, házasságtörés, forradalom, halál, szerelem, romantika, szenvedély… Ez a „szabadság” hogyan befolyásolja a „hétköznapi”, valódi életet?
– Csíkszentmihályi Mihály Kamasznak lenni című könyvében írja, hogy körülbelül kétszáz éve választjuk külön a munkát a magánélettől. Amióta kimozdulunk otthonról és elmegyünk a gyárba. Ez alatt a kétszáz év alatt kialakult egy, a munkáról és a magánéletről való másként gondolkodás. Aminek következtében természetesnek vesszük, hogy van a munka, amit az esetek többségében kényszernek tekintünk, és külön van a magánélet, amit a lazítással, a kikapcsolódással társítunk. Ez a különválasztás azt is eredményezi, hogy az említett szerző által leírt áramlatélmény egyre ritkábbá válik. A munkába nem tudunk belefeledkezni, mert azt magunkra erőltetjük, a lazítás pedig nem fejleszt minket, és nem nyújt számunkra kihívást, márpedig – nagyon egyszerűen és bután fogalmazva – legalább e két elemnek jelen kell lennie ahhoz, hogy létrejöhessen az úgynevezett flow élménye, jelensége. Én sokszor érzem magam így. Hogy nem hagynám abba, hogy nem fáradok el, hogy nem akarok mást. A színpadon sem történik más, mint egy ember élete. Azé az emberé, aki lehetnék. Hiszen a mindennapokban is csak egy bizonyos lehetőségem mutatkozik meg. Említettem, a személyiség nem én vagyok. Az nem az enyém. Az bármikor elvehető tőlem, bármikor újat hozhatok létre túlélésért és a szeretetért való küzdelmemben. Az említettek (testvérgyilkosság, házasságtörés, forradalom, halál, szerelem, romantika, szenvedély) nincsenek jelen a hétköznapokban? Dehogynem! Ezeknek a „szabadsága” hogyan befolyásolja a színpadi életet?
– Hogyan öntené szavakba egy katartikus élményét?
– Sehogy. Egy ilyen élmény, ha úgy tetszik, zene is, kép is, mozgás is, tehát nem csak szó. Egy ilyen élmény a mindent jelenti, tehát nem csak az elme privilégiuma beszámolni róla. Egy ilyen élményben benne kell lenni. Beszélni róla: szócséplés, pletyka.
– Mitől fél a legjobban?
– Félhetnék mindentől és semmitől is. Krishnamurtit olvasva ismertem fel, hogy a félelem sosincs most. Abban a pillanatban, ahogy meg akarom ragadni, nem félek tőle. Ebben segített Eckhart Tolle is – a jelenlétnek azon szempontjából, amiből olvastam! A félelem sosincs jelen. A félelem a jövőben és a múltban van. És végeredményben semmi más nem történhet velem, mint olyasvalami, ami bárkivel megeshet.
– Mit tart élete értelmének?
– Ez mindig változik. Talán azt, amit éppen teszek. Most az, hogy válaszoljak ezekre a kérdésekre.
– Milyen kérdés foglalkoztatja jelenleg leginkább az életben? Eddig milyen választ talált rá?
– Ki vagyok én? És eddig semmilyen választ nem találtam rá.
– A jó válasznál csak a jó kérdés nehezebb. Milyen kérdést tartana elég merésznek? Mondjon egy példát, válaszolja is meg.
– Az a kérdés, ami az őt megelőző válaszból született. Nem tudom. Egyébként is a különválasztás, amely igenre és nemre, jóra és rosszra oszt, azt a látszatot kelti, mintha az élet megragadható lenne. Most valóban vannak dolgok, amelyek valamilyen minőséggel rendelkeznek, de mire megismerném őket, máris más minőséget vesznek fel. A dolgok tartalma érdekel, és a tartalom, ami közelebb van talán a lényeghez, egyidőben jó és rossz, igen és nem.
Hadházi András
•• színész, rendező, irodalmár, egyetemi tanár, a Babeş– Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának oktatója, ahol a színész mesterségével és a színpadi improvizációval foglalkozik
• doktori fokozatát 2003-ban szerezte meg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen az Improvizáció és személyiségfejlesztés témakörében
• munkássága több mint 100 színházi- és filmszerepből, több tucat színházi-, bábszínházi- és filmrendezésből, a színész mesterségével kapcsolatos cikkekből valamint színdarabokból és forgatókönyvekből áll
• egyéni kötetei: Daniló (2004), A hetérák tudománya (2006), Improvizáció és személyiségfejlesztés (2007), valamint David Zinder Body-Voice-Imagination című angol könyvének fordítása (Test-Hang-Képzelet, 2009)
• tevékenységét hazai és nemzetközi szinten eddig több mint 50 egyéni és közös díjjal jutalmazták, többek között Jászai Mari díj (2011), Gábor Miklós díj (2011), UNITER díj (2008, 2014), Legjobb színész díja (ex aeguo, Nemzetközi Filmfesztivál, Thesszaloniki, 2011), a Román Írószövetség debüt-díja (2005), Látó-nívódíj (2004), Legjobb régióbeli filmalkotó (ALTERNative, 2003), Rendezői debüt-díj (Nemzeti Báb- és Marionett Színházak Fesztiválja, 2002), a Babeş–Bolyai Tudományegyetem által felajánlott művészi-, valamint pedagógiai kíválóság-díjak (2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010)
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)

2016. július 7.

Káoszt okozhat a diákstatútum a tanügyben
A Tanügyminisztérium, a Tanulók Országos Tanácsával közösen dolgozta ki a tanulók jogállására vonatkozó dokumentumot, melyet a tervek szerint szeptemberben léptetnének hatályba. Biró Rozália szenátor június végén egy politikai nyilatkozatot tett a tanulók jogállására vonatkozó jogszabály-tervezet kapcsán.
Biró Rozália RMDSZ-es szenátor szerdai sajtótájékoztatóján elemezte ennek a dokumentumnak a pozitívumait és negatívumait. Megemlítette, hogy június végén egy politikai nyilatkozatot tett a tanulók jogállására vonatkozó jogszabály-tervezet kapcsán. A nyilatkozatban és a sajtótájékoztatón is a pozitívumok közé sorolta azt a tényt, hogy a minisztérium magukkal az érintettekkel, vagyis a tanulók képviseleti testületével közösen dolgozta ki ezt a statútumot. Örvendetes kitétel az, hogy azok a diákok, akik képesek erre, egy év alatt két tanévet is elvégezhetnek, és hogy a tanulók fellebbezhetnek az írásos vizsgák eredményei ellen, hogy nem lehet tőlük elvenni anyagi javaikat, és nem lehet őket nyilvánosan megszégyeníteni. Hiányossága viszont a dokumentumnak az, hogy egy szót sem ejt a tanulók kreativitásának, személyiségének, szellemiségének fejlesztéséről, az a kitétel pedig gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hogy a tanulók képviselőiről minden egyes diáknak szavaznia kell. Komoly hiányosságnak tartja a szenátor továbbá azt, hogy a statútum mindössze évi egy óra pszichológiai tanácsadást ír elő. A politikus szerint valóságos káoszt okozna az oktatásban az, ha elfogadásra kerülne a statútumnak az a kitétele, miszerint egy osztály kétharmadának kérésére le lehetne váltani bármelyik az illető osztályt oktató tanárt anélkül, hogy emellett bármiféle más indoklást vagy szempontot figyelembe kellene venni.
Ennek kapcsán hívta fel a figyelmet Biró Rozália arra, hogy ezen dokumentum mellett elengedhetetlenül szükséges az, hogy megszülessen az oktatók jogállására vonatkozó törvényerejű statútum is, amely az oktatókat védő rendelkezéseket is tartalmazna. Nem utolsó sorban pedig egy etikai kódexet is el kell fogadni, amelynek alapján a tanintézmények etikai bizottságai eljárhatnak majd. Biró Rozália hozzátette, hogy különböző tanintézmények oktatóival, illetve szülőkkel konzultálva olyan jelzéseket kapott, miszerint a statútumban szerepelnie kellene a tanulók egészségére, az iskolai higiéniára, illetve az iskolai biztonságra vonatkozó kitételeknek is, valamint hangsúlyt kellene fektetni a szülők és az oktatók párbeszédének folyamatossá tételére is. Biró Rozália kifejtette: a következő időszakban tovább folytatja majd a konzultációt a témában az érintettekkel és szeptember elején benyújtja majd módosító javaslatait a statútum-tervezethez.
Ingyenes közlönyt
A sajtótájékoztató második részében Biró Rozália az általa kezdeményezett, július 4-én a Bukaresti parlamentben lezajlott megbeszélés részleteit ismertette, melyen a meghívott szakemberek a polgárok jogbiztonságának kihívásairól értekeztek. Biró Rozália elmondta: a megbeszélés aktualitását többek között az adja, hogy bár Romániában már tíz éve létezik a mediátor intézménye, ennek ellenére csak az elmúlt évben kétmillió bírói ítélet született, vagyis Romániában sokkal több a per, mint más Európai Uniós tagállamban. Biró Rozália idézte dr. Artin Sarchiziannak, az Emberi Jogok Romániai Társasága elnökének szavait, aki az említett rendezvényen felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában sok a különféleképpen interpretálható törvény, ráadásul ezek alkalmazása sem egységes, és mindez félelmet kelt a polgárokban. Elena Bustea ügyvéd, az Ügyvédek Nemzetközi Szövetségének romániai elnöke beszédében azt emelte ki, hogy addig nem beszélhetünk jogbiztonságról, amíg nem elemezzük alaposan a jogbiztonságot a jelenben érő kihívásokat. Utalt itt az ügyvédnő a terrorizmus jelenségének egyre aggasztóbb terjedésére, illetve arra, hogy az ügyvédek rendkívüli nyomásnak vannak kitéve, hogy az ügyvédi titkot megsértve ügyfeleikre vonatkozó információkat adjanak ki. Bustea hozzátette, hogy jelenleg Romániában az ártatlanság vélelme nem egy alkalmazott jogi alapelv, hanem egy tartalom nélküli lózung csupán.
Cristi Danileţ bíró, a Legfelsőbb Bírói Tanács tagja beszédében azt emelte ki, hogy a törvények interpretálhatósága miatt a bírók szubjektív mérlegelése dönt sok ügyben, illetve jó lenne Romániában is alkalmazni a precedens elvet, emellett pedig a közoktatásban is hangsúlyt kellene fektetni a jog oktatására.
Mugur Mitroi, a Mediátorok Tanácsának elnöke azt emelte ki, hogy a mediátori szolgálat sokkal fontosabb része kellene legyen a romániai jogszolgáltatásnak.
A maga során Biró Rozália egy javaslattal állt elő: kezdeményezni fogja a következő parlamenti ülésszak elején azt, hogy a Hivatalos Közlöny ingyenesen hozzáférhető legyen bárki számára.
Pap István
erdon.ro

2017. január 2.

Iliescuról és más gyilkosokról
Ion Iliescu és bűnöző bandája elindult a börtön felé. Utolérik őket az 1990. június 13–15-i bányászjárás szörnyűségei. A forradalom gyilkosságai is egyre közelebb kerülnek, lépésről-lépésre…
Az 1989. decemberi genocídium elkövetői közül sokan részt vettek az 1990. júniusi mészárlásban is: Ion Iliescu, Petre Roman, Virgil Măgureanu, Gelu Voican Voiculescu, Cico Dumitrescu, Cazimir Ionescu. És csak azokat említettem, akik még mindig élnek. Mert különben szóba hoztam volna Sergiu Nicolaescut, Silviu Brucant, Dan Iosifot, Nicolae Militaru, Victor Atanasie Stănculescu és Mihai Chiţac tábornokokat is.
Augustin Lazăr főügyész bejelentette: hamarosan lezárják a bányászjárás ügyét,a katonai ügyészek pedig legfeljebb két hónapon belül határozatot hoznak.
A Katonai Ügyészség éppen karácsony előtt jelentette be több személy vád alá helyezését, akikről eddig azt hittük, hogy örökre szóló mentelmi joggal rendelkeznek. A vád: emberiesség elleni bűncselekmények.
Az ügyészek szerint a vádlottak a június 11–15-e időszakban „általános és szisztematikus támadást döntöttek el, szerveztek meg és koordináltak a polgári lakosság, nevezetesen a bukaresti Egyetem (Universităţii) téren tüntetők, valamint Bukarest municípium lakossága ellen”.
Ebben az ügyben a vádlottak listáján szerepel még Miron Cozma (a Zsil-völgyi bányászok volt vezetője), Adrian Sârbu (a Roman-kormány volt államtitkára), Nicolae S. Dumitru (a volt FSN – Nemzeti Megmentési Front – egyik vezetője), Corneliu Diamandescu tábornok (a Román Rendőrség volt vezetője), Mugurel Florescu tábornok (a Katonai Ügyészség volt vezetője).
Meglepő egyes vádlottak – Ion Iliescu, Petre Roman és Gelu Voican Voiculescu – gőgös, hazug, diverzionista reakciója. 1990-ben ők voltak a végrehajtó hatalom első három embere:
az ország elnöke, a miniszterelnök és a kormányfő-helyettes.
Ion Iliescu: „Nem ez az első alkalom, hogy előrángatják ezeket a dolgokat. Miféle bizonyítékok? Ez egy 1990-ben történt ügy, túlléptünk rajta, egymást követők a különböző színezetű kormányok. Tudom, hogy miért nyitják meg újra a vitát, mert ez egy 27 évvel ezelőtti történet, de ez van… Egyetlen időszakból sincs semmi, amiért hibásnak kellene éreznem magam!”.
Mivel úgy tűnik, hogy Ion Iliescu amnéziában szenved, eszébe juttatjuk, hogy miként bujtogatta a bányászokat 1990. június 14-e hajnalán a Victoria-palota erkélyéről: „Kedves bányászok, köszönöm azt a munkásszolidaritási választ, mellyel ezúttal is reagáltak a felhívásunkra. A bányászok küldöttsége, Cozma úrral az élen, az Egyetem tér felé veszi majd az irányt, mert azt szeretnénk, ha önök foglalnák vissza. Mint látták, ezúttal igazán fasiszta elemekkel van dolgunk. Uszított, sok esetben bekábítószerezett elemek szervezett csoportjaival.”
Petre Roman a történelem másik csalója. Csak egy kis szemrehányása van Iliescu számára: egy „szerencsétlen kifejezés”, melyet állítólag az 1990. június 14-i beszédében használt.
Amúgy minden rendben volt: a gyilkosságok is, az erőszakos cselekmények is, a rombolások is…
A kóros hazudozó és cinikus gazember Petre Roman újra bebizonyította, hogy semmivel sem jobb apjánál, Valter Romannál (Erno Neulander), Sztálin és a Szovjetunió elkötelezett komminternistájánál.
Petre Roman: „Ion Iliescu használt egy szerencsétlen kifejezést: «Menjenek és ültessenek virágokat az Egyetem téren!». Ez nem volt helyes. Az lett volna jobb, ha azt mondják a bányászoknak, amit mindnyájan gondoltunk: «Testvérek, nem kellett volna idejönnötök. Semmi sem veszélyezteti a demokráciát»”.
Micsoda semmibe vétele a történelmi igazságnak! Lehet, hogy Roman és a többi vádlott „mind úgy gondolta”, hogy a bányászoknak nem volt miért Bukarestbe jönniük, hogy semmi sem veszélyeztette a demokráciát, de pont az ellenkezőjét tették:
felbujtották a bányászokat, hogy Bukarestbe jöjjenek, elhitetve velük, hogy nagy veszélyben van a demokrácia.
A diverzionista Gelu Voican Voiculescu diverziónak tartja, hogy az ügyészek vád alá helyezték. „Ez egy megrendelt diverzió, mellyel ki akarják juttatni Iohannis elnököt a zsákutcából, a közvélemény figyelmét pedig el akarják terelni a miniszterelnöki jelölt kiválasztásáról. Karácsony előtt gyorsan előkapták, hogy bejelentik a vád alá helyezésünket. Ez botrányos módja az igazságszolgáltatás pillanatnyi érdekek szerinti felhasználásának”.
Ezek az alakok ilyenfajta hazugságokkal mérgeztek minket 27 éven keresztül. Alig várom, hogy az igazságszolgáltatás megszólaljon! Hogy a vádlottak padján lássuk őket vergődni, mint Bobu, Postelnicu és Manea Mănescu 1990-ben!
Grigore Cartianu
foter.ro/cikk

2017. január 17.

Vádat emeltek Ion Iliescu ellen
Ion Iliescu volt államfő megtagadta, hogy nyilatkozatot adjon hétfőn a bukaresti főügyészségen, ahová a bányászjárás-ügyben idézték be a katonai ügyészek abból a célból, hogy tudomására hozzák: emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével vádolják.
A főügyészség épületébe való belépése előtt Iliescu úgy nyilatkozott az újságíróknak: nem érzi magát bűnösnek azért, ami 1990 júniusában történt – számolt be az Agerpres. Múlt héten a katonai ügyészek több gyanúsítottat kihallgattak ugyanezen ügy kapcsán: Gelu VoicanVoiculescut, Miron Cozmát és Adrian Sârbut, valamint tanúként többek közt Andrei Pleşu írót is.Ion Iliescu körülbelül egy órát töltött a főügyészségen, kijövetelekor nem nyilatkozott a sajtónak. Ügyvédje, Andrei Georgescu azt mondta: a volt államfő nem tett vallomást a bányászjárás-ügyben. „Elkezdődött a bűnvádi eljárás ellene. Új minőséget kapott, vádlott lett. A következőkben előkészítjük a védelmet. Ezt az ügyet 2014-ben nyitották újra az akkori főügyész rendeletére. Meg kell vizsgálnunk, fel kell mérnünk, mit tartalmaz ennek a dossziénak az anyaga" – mondta Iliescu ügyvédje, hozzátéve: a volt román államfő „nagyon jól" reagált az ügyészek arra vonatkozó kijelentésére, hogy vádlotti minőségben folyik a továbbiakban ellene az eljárás.
A „Mineriada” (bányászjárás) nevet viselő ügyiratcsomóban bűnügyi eljárás folyik többek közt Ion Iliescu volt államfő, Petre Roman volt miniszterelnök, Virgil Măgureanu, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt elnöke, Nicolae Dumitru, a Nemzeti Megmentési Front (FSN) első alelnöke, Mugurel Cristian Florescu tartalékos tábornok, Románia főügyészének helyettese és a Katonai Ügyészségek Igazgatóságának vezetője ellen.
A katonai ügyészek szerint 1990. június 11-e és 15-e között a gyanúsítottak „általános és szisztematikus támadást" szerveztek meg és vezettek le a civil lakosság, a bukaresti Egyetem téren tüntető tömeg, illetve a főváros lakossága ellen, bevonva a támadásba a belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a SRI erőit, illetve több mint 10 ezer bányászt és az ország különböző pontjairól érkezett más munkásokat.
kronika.ro
Erdély.ma

2017. március 16.

Hivatali visszaéléssel és befolyás vásárlásával vádolja Kedves Imrét a DNA
A Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vádat emelt Kedves Imre, a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció vezérigazgatója ellen, akit hivatali visszaélés és befolyás vásárlása miatt állítanak bíróság elé. Kedves szabadlábon védekezhet.
A DNA honlapján megjelent közlemény szerint 2012-ben az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) jelentése összeférhetetlenséget állapított meg a közpénzügyi vezérigazgatói tisztséget betöltő Kedves Imre esetében, ez a megállapítás 2014-ben, a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék döntése nyomán vált véglegessé. A dokumentumot az ANI-hoz továbbították, amely elindította a fegyelmi eljárást. A vádhatóság szerint Kedves ekkor kérte a pénzügyminisztériumban korábban több vezetői tisztséget betöltő Dan Mugur Cârcut arra, hogy gyakoroljon befolyást az Országos Pénzügyi és Adóügynökség (ANAF) tisztségviselőire, illetve a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék bíráira, hogy ő mentesüljön a hivatali következményektől. Ezért utóbbi 1000 lejt kért és kapott Kedvestől – írja a közlemény. A DNA Cârcu ellen is vádat emelt befolyással való üzérkedés miatt. A vádhatóság szerint 2009-ben Kedves Imre Hargita megyei közpénzügyi vezérigazgatóként a hivatali hatáskörét megszegve 431 830 lejes összegű törvénytelen áfa-visszafizetésről rendelkezett egy üzletember számára. A pénzt egy ingatlan árverésen történő megvásárlása után fizette be a vállalkozó, aki azt állította, hogy pénzügyi kötelezettségeihez viszonyítva pluszbefizetés történt. Az ANAF polgári félként lép be a perbe az állami költségvetésnek okozott kár miatt – számol be a közlemény. Az ügy miatt Kedves Imre ingó és ingatlan javait zárolták el az okozott kár értékének megfelelően, az ügycsomót a Hargita Megyei Törvényszékhez továbbították. A közlemény hangsúlyozza, az ügy jelenlegi szakaszában a büntetőjogi perrendtartás értelmében lezárult a bűnügyi vizsgálat, és a vádiratot a bíróságnak továbbították – ez nem írhatja felül az ártatlanság vélelmének elvét. Az ügy miatt kerestük Kedves Imrét is, aki tőlünk értesült a vádemelésről, és nem is akarta ezt véleményezni.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

2017. május 8.

Moldvai édes emlékek
Édes Moldvának nevezik a románok a keleti területüket, utalás az ottani emberek lomha, szelíd jellemére. Jól van így is – legyintenek mindenre. Ott voltunk öt évig.
Évzáró – a feleségem búcsúztatja a nyolcadik osztályát. Libasorban jönnek a nebulók virágokkal, búcsúkönnyek meg a többi. Csak az egyik fiú, a szemüveges okoska nem. Az ünnepély után megvárja az oszit, privátban megöleli, egy nagy cuppanóst nyom az arcára, hosszasan a szemébe néz, és azt mondja: tulajdonképpen csak nyolc év közöttünk a korkülönbség! Mi tagadás, igaza volt!
Augusztus, bemegyek az iskolába, látom, hogy a vezetőség ugyancsak vakarja a kollektív fejét. Mi a baj?– kérdem. – A tavaly egy vidéki fiú beiratkozott kilencedikbe, de néhány nap után egyáltalán errefelé sem jött. Most meg itt van az apja, kéri a gyerek dossziéját, hogy egy közelebbi iskolába írassa be újra kilencedikbe. – És hol a baj? – Hát itt a bibi. A gyerek minden tantárgyból le van zárva, és most már tizedikes. Na, most meg kell győzni a papát, hogy ha ilyen zökkenőmentesen eltelt egy év, ne idegeskedjen, még egy gyorsan eltelik…
Minden népnél vannak nyelvi furcsaságok. A magyar fizetőpincér nem fizet, sőt, a sétálóutca sem sétál. Miért lenne az édes Moldva kivétel? Ott a kicsinyítő képző nagyúr. Nem supát, levest esznek, hanem supicát, levesecskét. Nem sarmalét, töltött káposztát, hanem sărmăluțát, töltöttkáposztácskát. Nem acumot mondanak, vagyis most, hanem acușicát, amolyan rögtönöcskét. A nevek is érdekesek: Avădanei, vagyis az özvegyasszonyé. Apreotesei, a papnéé, az anya mindig biztos, ugyebár. A férfinevek is kicsinyítő képzősek, mindenütt ott van az „-el”: Maricel, Dorel, vagyis Vágyacska, Viorel (az kb. Ibolyácska), Mugurel (Rügyecske). Volt a tizedikben egy roma fiú, képzeljétek el Bubbát a Forrest Gumpból kicsiben, azt úgy hívták, hogy Dunărel Oituz, tehát Dunácska Ojtoz, mármint az Ojtozi-szoros!
A legrejtőjenősebb mégis a városka egyetlen látszerésze volt. Egy szemüveges, intelligens arcú törpe férfi, maximum egy-negyven. Műhelyének ablakában egy rongyos kartonlap virított, rajta a nyitvatartási időrend és a mester neve: Curulet Vasilică. Ami magyarul, ne tessék haragudni, de pontosan annyi, mint – nagyon elegánsan mondva – Popsika Lacika.
Antal Zubreczky / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. június 28.

Sorin Grindeanu a hetedik kormányfő, aki nem tudta kitölteni mandátumát
Sorin Grindeanu kormánya 1989 után a hetedik bukaresti kabinet volt, amelynek mandátuma kitöltése előtt távoznia kellett.
Az 1989-es, decemberi események utáni első kormányt Petre Roman vezette. Az akkori választásokon a Nemzeti Megmentési Front elsöprő győzelmet aratott. A miniszterelnök 1990 június 28-án tette le hivatalis esküjét, nem sokkal a június 13-15-i bányászjárást követően – amiért most, huszonhét év után, a kormányfőnek a bíróság előtt kell felelnie. Petre Roman kormányának 1991 október 16-án kellett lemondania, ugyancsak egy bányászjárást követően. A Miron Cozma által vezetett bányászok ekkor behatoltak a parlamentbe, amikor is az igen törékeny romániai demokráciát Ion Ratiunak sikerült megmentenie, aki a szónoki emelvényről lecsillapította a bányászokat.
Petre Roman helyét Theodor Stolojan vette át, aki az 1992. évi választásokig vezette a kabinetet. Feltétele egyébként éppen az volt, hogy kormánya csupán a választásokat készíti elő.
Az 1999-es „minta”
A szociáldemokraták uralmát a Demokratikus Konvenció törte meg, amelynek 1996-ban sikerült megnyernie a parlamenti választásokat. A miniszterelnök ekkor Victor Ciorbea lett, aki ekkor még csak a bukarestieket csalta meg: Miután ugyanis korábban megválasztották a főváros főpolgármesterének, ünnepélyes ígéretet tett rá, hogy kitölti mandátumát. Victor Ciorbea 1996. december 12-én tette le esküjét.
Kormányfői tisztségének végül is a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt valamint a Petre Roman által vezetett Nemzeti Megmentési Front közötti viták vetettek véget, főleg Traian Basescu agresszív támadásai a miniszterelnök ellen.
Parlamenti többségének megőrzése érdekében a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Demokratikus Konvenció kormánykoalíciója úgy döntött, hogy megvonja Victor Ciorbea mandátumát. Gabriel Dejeu rövid ideig tartó kormányfőségét követően végül is a tisztséget a Petre Romanhoz közelálló Radu Vasile vette át 1998-ban.
Igaz, Radu Vasile sem tölthette ki teljes mandátumát, neki is idő előtt távoznia kellett a kormány éléről. 1999-ben ugyanis sor került az újabb bányászjárásra. A Nagy-Románia Párt és Corneliu Vadim Tudor, egyéb szélsőséges erők által támogatott bányászokkal a csendőrség szabályos csatákat vívott, amelyek során előtt megkötötték a Miron Cozma és Radu Vasile által aláírt, elhíresült „Coziai békét”. A bányászjárás az Olt megyei Stoenesti összecsapással ért véget, ahol a Constantin Dudu Ionescu által vezetett rendfenntartó erők vérbe fojtották a bányászmegmozdulást.
Akkor – akárcsak most – valamennyi parasztpárti ás liberális tárcavezető benyújtotta lemondását, amelyet nem a kormány, hanem egyenesen az államelnöki palotához terjesztette be, ezzel kierőszakolva a teljes kormány bukását.
A lemondások benyújtását követően Radu Vasile maga is „alkotmányellenes, antidemokratikus államcsínyről, minden törvényes alapot mellőző önkényességről” beszélt. Néhány óra múlva Emil Constntienscu államfő a tévében bejelentette, hogy visszavonta Radu Vasile kormányfői mandátumát, helyébe Alexandru Athanasiut nevezte ki ideiglenes miniszterelnökként.
Radu Vasile azonban nem volt hajlandó lemondani mandátumáról, maga mellett tudva Ion Iliescu Társadalmi Demokrácia Pártjának támogatását. December 17-én azonban a kormányfő meggondolta magát és távozott a tisztségből, nem sokkal később pedig kizárták a parasztpártól.
Boc, a kétszer bukott kormányfő 
Alexandru Athanasiu kilenc napig töltötte be az ideiglenes kormányfői tisztséget, helyét a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isarescu vette át, aki – akárcsak Theodor Stolojan – maga is csak a választások megszervezésére vállalkozott, méghozzá azzal a feltétellel, hogy fenntartják helyét a központi jegybank élén.
Miután a Demokrata Párt 2008-ban megnyerte a választásokat, a kormány élére Kolozsvár polgármestere, Emil Boc került, aki Victor Ciorbeához hasonlóan maga is becsapta kolozsvári választóit. Traian Basescu államfő a kormány parlamenti többségét „erkölcstelen megoldással”, Dan Voiculescu pártjának bevonásával biztosította.
Emil Boc volt egyébként az első miniszterelnök, akit bizalmatlansági indítvánnyal távolítottak el tisztségéből. A bizalmatlansági indítványt 2009. október 13-án fogadta el a parlament, azt követően, hogy a szociáldemokrata miniszterek távoztak a kabinetből.
A parlamenti többséggel rendelkező szociáldemokrata és nemzeti liberális kormánykoalíció Klaus Johannist nevezte volna ki miniszterelnöknek, ám a javaslat Traian Băsescu ellenszegülése miatt meghiúsult. Az államfő attól sem riadt vissza, hogy a parlament feloszlatásával zsarolja meg a honatyákat.
Miután Traian Băsescu másodjára is megnyerte a parlamenti választásokat, 2009. december 23-án ismét Emil Bocot nevezték ki miniszterelnöknek. Emil Boc azonban nem volt szerencsés miniszterelnök. Újabb mandátuma során is heves tüntetések voltak, így 2012. januárjában lemondásra kényszerült, vele együtt távozott a kormány is. 
Hetvennyolc nap
Három napon át Cătălin Predoiu volt az ideiglenes kormányfő, aki Mihai Razvan Ungureanunak adta át a helyét. Az új miniszterelnök azonban nem egészen három hónapig töltötte be a tisztséget.
Mihai Răzvan Ungureanu 2012 január 9-e és 2012. május 7-e között volt kormányfő. Nem kis meglepetésre ugyanis őt nevezte ki Traian Basescu államfő és bízta meg kormányalakítással. Az új kormányfő Emil Boc kormányzása alatt a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatója volt. Alig három hónappal később azonban a Szociáldemokrata Pártból és a Nemzeti Liberális Pártból álló Szociálliberális Szövetség, az Országos Szövetség Románia Haladásáért támogatásával, sikerrel nyújtott be bizalmatlansági indítvány a kormány ellen.
Kormánybuktató baleset
Ezt követően Victor Ponta vette át a kormány irányítását. Viszonylag zökkenőmentesen vezette az országot 2012 végéig, amikor a választásokat jelentős fölénnyel a Szociálliberális Szövetség nyerte meg. Ekkor ismét Victor Ponta került a kormány élére, annak ellenére, hogy Traian Băsescu államfő több alkalommal is kijelentette, nem nevesíti a tisztségre a politikust. A szociál-liberálisok azonban olyan fölénnyel nyerték meg a választásokat, hogy Traian Băsescunak nem volt mit tennie, így az újabb Ponta-kormányt 2012. december 21-én iktatták be.
A Szociálliberális Szövetség szétesését követően azonban a szociáldemokraták és az Országos Szövetség Románia Haladásáért támogatásával Victor Ponta megőrizte miniszterelnöki tisztségét. Ponta újabb kormányzását váratlan tragédia zavarta meg: a bukaresti Colectiv-klubban történt tűzeset számos ember halálát okozta, ami hatalmas tüntetéseket váltott ki nemcsak Bukarestben, de az ország szinte valamennyi nagyvárosában. Mindennek nyomán Victor Ponta, akárcsak kormánya, 2015 novemberben lemondásra kényszerült.
A kabinetet, ideiglenes megbízással, 12 napon át Sorin Câmpeanu vezette, majd Klaus Iohannis államfő Dacian Cioloșt nevezte ki miniszterelnökké, aki technokrata kormányt alakított. Jóllehet nem rendelkezett parlamenti többséggel, a Liviu Dragnea által vezetett szociáldemokraták támogatásával azonban a parlament megszavazta kormányát.
Bogdán Tibor maszol.ro

2017. augusztus 28.

Így állnak a pártok és a politikusok egy friss felmérés szerint
Klaus Johannis államfő a legnépszerűbb politikus és továbbra is a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) a legnagyobb a támogatottsága az Avangarde friss felmérése szerint.
A PSD a szavazatok 46 százalékával nyerne, ha most vasárnap lennének a választások. A Nemzeti Liberális Pártra (PNL) a választók 25, a Liberálisok és Demokraták Szövetségre (ALDE) 7, a Mentsétek meg Romániára (USR) 6, az RMDSZ-re 5 százalék szavazna – derül ki a felmérésből.
A legnépszerűbb politikusok toplistája a következő (a számadat azoknak az arányát jelzi százalékban, akiknek jó véleménye van az illetőről):
Klaus Johannis - 54
Mihai Tudose - 48
Călin Popescu Tăriceanu - 46
Adrian Năstase - 39
Mugur Isărescu - 39
Emil Constantinescu - 36
Dan Voiculescu - 34
Ion Iliescu - 29
Traian Băsescu - 23
Nicuşor Dan – 16
Az Avangarde telefonos felmérése az Antena3 megrendelésére augusztus 11-23. között készült 710 választókorú személy megkérdezésével.
antena3.ro; maszol.ro

2017. szeptember 13.

Újabb bizonyíték: kormányzati akció volt az 1990. júniusi bányászjárás
Iliescuék látták el ruhával, élelemmel a Bukarestet szétverő bányászokat.
Ion Iliescu akkori államfő nem csak meghívta Bukarestbe a Zsil-völgyi bányászokat a diáktüntetést és az ellenzéki pártokat szétverni 1990 júniusában, hanem a kormány ellátást is biztosított nekik.
A védelmi minisztérium nemrég feloldotta egy korabeli dokumentum titkosítását, amelyből kiderül, hogy az 1990. június 13–15. között lezajlott bukaresti események idején a hadsereg ruházta és élelmezte a bányászokat – írja a PressOne.
Ioniţă Botoş dandártábornok, a román hadsereg vezérkari főnökének 1990. június 18-i átiratából – amelyet a védelmi miniszter helyettesének küldött – kiderül, hogy a kormány utasítására a védelmi miniszter biztosított élelmet (kenyeret, húst, tejtermékeket, zöldséget, édességeket, konzerveket, szalonnát, összesen 40-féle élelmiszert), valamint ruházatot (kezeslábasokat, bakancsot, harisnyát, alsóneműt) és tisztálkodási szereket (borotvát, szappant, törülközőt, fogkefét, fogkrémet) a bányászoknak, akik „részt vettek a rend és a nyugalom helyreállításában az ország fővárosában”.
A védelmi minisztérium 866 ezer lejt költött az ellátmány biztosítására.
Az 1990. júniusi bányászjárás a posztkommunista FSN elleni közel két hónapos Egyetem-téri diáktüntetés véres végét jelentette. A feltüzelt Zsil-völgyi bányászokat Ion Iliescu államfő hívta Bukarestbe, majd a randalírozásuk végén nyilvánosan megköszönte szolgálataikat. A bányászok szétverték a tüntetőket, betörtek a PNL és a PNŢCD székházába, törtek-zúztak, raboltak, embereket vertek meg.
A bányászjárás ügyében a katonai ügyészség eljárást indított többek között Ion Iliescu, Petre Roman kormányfő, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt vezetője, Virgil Măgureanu, a Nemzeti Megmentési Front első alelnöke, Nicolae Dumitru, valamint Mugurel Cristian Florescu volt főügyészhelyettes, a Katonai Ügyészségek Igazgatóságának egykori vezetője ellen.
Az ügyészek szerint 1990. június 11-e és 15-e között a vádlottak „általános és szisztematikus támadást” szerveztek meg és vezettek le a civil lakosság, a bukaresti Egyetem téren tüntető tömeg, illetve a főváros lakossága ellen, bevonva a támadásba a Belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a SRI erőit, illetve több mint tízezer bányászt és az ország különböző pontjairól érkezett más munkásokat.
Az ügyészség szerint az 1990. június 11-15-e közötti támadás nyomán négy személy életét vesztette, 1272-en megsérültek, 1242 személyt pedig megfosztottak alapvető szabadságjoguktól. foter.ro/cikk



lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-200




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék