udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
786
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 781-786
Névmutató:
Sylvester Lajos
2003. július 22.
Sylvester Lajos Csupa csapás az élet /Háromszék Lap- és Könyvkiadó Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000/ Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve alcímmel írt riportkönyve arra a háttéranyagra épül, amelyet 1996- 99 között a Voltunk mük es hatvanperces történelmi dokumentumfilmhez a Kárpátok külső lábánál, Csángóföld ön és a Kárpát-medencében a Barcaságtól Sopronig gyűjtött. Sylvester felfigyelt az elmúlt napokban a csángóföldi magyarórák tárgyában közölt, többnyire euforikus hangvételű írásokra. Az eddigi csángómentő erőfeszítések óvatosságra intenek, figyelmeztetett Sylvester.A papság agresszívebbé vált magyarellenessége, és a helyi hatóságok jelenlegi támadása is erősebb minden ellen, ami a csángók magyar identitástudatát alakíthatná vagy megtarthatná. A helyi sajtó hajmeresztő hamisítás pedig egyszerűen példátlan. A hírek szerint júl. 3-án Bákóban egy olyan megbeszélésre került sor, amelyen a csángószervezetek vezetői, Markó Béla RMDSZ-elnök és kísérői társaságában jelen volt Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus és Gheorghi Iorga megyei főtanfelügyelő. A megbeszélésen a magyar részvevők meglepetésére elvben megállapodtak, hogy szeptembertől magyar nyelvet tanuló csoportok indulhatnak a szülők közjegyző által hitelesített kérése alapján Frumószán, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Magyarfaluban és Somoskán is. Ekképpen a heti néhány órányi magyaroktatás Klézsével és Pusztinával együtt hét déli csángó településre terjedne ki. Ez a magyarkönyvmáglyákhoz, a gyermekek és szülők meghurcoltatásához és megfélemlítéséhez, a papság intoleráns viselkedéséhez viszonyítva üdvözlendő lépés. A csángókérdés kapcsán viszont nem szabad megfeledkezzünk alapvetően fontos dolgokról, írta Sylvester Lajos. A moldvai csángóság ősztől összesen 140 gyermekre kiegészülő heti néhány órás anyanyelvi oktatása nem helyettesíti a teljes értékű anyanyelvű oktatást. A mostani ígéret elsősorban gesztus- és szimbólumértékű. A mostani néhány órás magyar nyelvű oktatás és képzés, az anyanyelvi nevelés az első lépés a moldvai magyarság teljes értékű anyanyelvi oktatásának megszervezése felé. A csángó fiatalok erdélyi és magyarországi oktatását fenntartó támogatásra és ennek bővítésére alapvetően szükség van. /Sylvester Lajos: Moldvai magyar oktatás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./ 2003. július 31.
Magyarországon és a romániai magyarság körében azok nyerik meg a következő parlamenti választásokat, akik a kettős állampolgárság intézményének a határokon túli magyarság egészére történő kiterjesztését szorgalmazzák, írta Sylvester Lajos. A jelenleg regnáló magyar kormányzat a kettős állampolgárság megszerzésének első lépéseire is brutális elutasítással reagál. Tóth Tamás külügyi szóvivő a vajdaságiak aláírásgyűjtő kezdeményezését státusához méltatlan brutalitással és egy szóvivő esetében elfogadhatatlan ,,euronyelven" utasította el, mondván, a kettős állampolgárság "problémákat generálhatna, márpedig a magyar külpolitika a régió stabilitásának, nem pedig a problémák generálásának irányában megy." Továbbá: ,,Amennyiben a szülőföldön maradnak, és az anyaországgal való kapcsolattartás problémamentessé válik, akkor a kettős állampolgárság kérdése kiküszöbölődik." Sylvester kifejtette: a kettős állampolgárság státusa éppen arra lenne biztosíték, hogy az ezt igénylő a szülőhelyén is megmaradhasson magyarnak, az uniós feltételek között gazdaságilag is gyarapodhasson. Szabadon mozoghasson, munkát vállalhasson, tanulhasson, akárcsak ősei kerek ezer esztendőn át. /Sylvester Lajos: Problémagenerálók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./2003. augusztus 6.
Bársony András államtitkár és az általa is képviselt külügyminisztérium mindent el fog követni, hogy a határokon túl élő egykori magyar állampolgárok leszármazottai ,,etnikai alapon" ne nyerhessék el vagy ne kaphassák vissza a megkérdezésük nélkül elvett állampolgárságukat, állapította meg Sylvester Lajos. Bársony András kifejtette, hogy amennyiben Magyarországon el akarnak térni az állampolgárságra vonatkozó szabályozás elveitől, és ,,az etnikai diszkriminációt lehetővé akarják tenni", akkor ezt elsősorban az Európai Unióval kellene megtárgyalni.,,Önmagában nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a határon túli magyarok adott esetben magyarságuk okán kaphassanak majd magyar állampolgárságot. Ám ez is csak úgy képzelhető el, hogy ez a jogviszony az adott ország valamennyi állampolgára számára hozzáférhető legyen." Tehát a 23 milliós román invázió rémét idézte fel. Bársony azt állította, hogy ,,az Európai Unió rendelkezései szintén nem ebbe az irányba mutatnak". Hozzátette: ,,Meggyőződésem, hogy a mostani kampány a kettős állampolgárság érdekében a helyzet nem ismeretéből, politikai hátsó szándékból fakad." Még a kedvezménytörvény miatt is a Fidesz ellen hangolták a magyar társadalom felét, hát nem ezért huszonhárommillióztak? Bársony Andrásnak tanulmányoznia kellene, hogy Románia miként adja meg a kettős állampolgárságot a Moldovai Köztársaságban élő románoknak. Az ,,érzékeny szomszédság" egy szót sem szólhat, hisz ők már rég gyakorolják, vidéki központokban is osztogatják a címeres igazolványokat. Akkor is ezt tették, amikor Moldáviában törvény tiltotta a kettős állampolgárságot. Az egykori román állampolgárok leszármazottai nemzetiségre való tekintet nélkül megkaphatják a román állampolgárságot. /Sylvester Lajos: Ezt is elszabják? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./2003. augusztus 25.
Aug. 24-én millenniumi emlékparkot avattak Kisborosnyón. A Magyarok Világszövetségének képviseletében Borsos Géza alelnök mondott beszédet, és Gyáva népnek nincs hazája jeligével ékesített szövetségi zászlót adott át a falunak. Történelmi áttekintést nyújtott Boér Hunor muzeológus. Kisborosnyón 2002-ben felavatták a turulmadaras emlékművet. A millenniumi parkot Damó Gyula előterjesztése szerint a jövő évben tovább bővítik: újabb kopjafák, feliratos kőtömbök, fák és cserjék találnak otthonra.A kisborosnyói 48-as és világháborús emlékmű egyébként térplasztikai alkotásként is bármelyik modern nagyváros büszkesége lehetne. /Sylvester Lajos: Történelmi megállóhely Kisborosnyón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./2003. augusztus 28.
Vincze Gábor történész jóvoltából Sylvester Lajos birtokába került a bukaresti magyar nagykövetség 1973. december 5-én kelt, szigorúan titkos jelentésének másolata, amelynek tárgya: ,,A nemzetiségi közvéleményt sértő intézkedések Kovászna megyében". A jelentést Martin Ferenc bukaresti nagykövet jegyezte. A szigorúan titkosított minősítést dr. Szatmári István, a külügyminiszter által megbízott szakértő 2002. március 7-én szüntette meg. A jelentés szerint leváltották a Kovászna megyei kulturális bizottság elnökét, Sylvester Lajost, és a sepsiszentgyörgyi színház igazgatójává nevezték ki az ugyancsak ez alkalommal leváltott Dukász Anna helyére. Sylvester Lajos már hosszabb ideje szálka az erőszakos elrománosító törekvések képviselőinek szemében. Ő volt, aki támogatta kb. másfél évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi színház magyarországi vendégszereplését, amiért akkor ugyancsak fejmosást kapott.Fazekas János miniszterelnök-helyettes esetleges eltávolításáról is beszélnek. Sylvester leváltását az robbantotta ki, hogy a közelmúltban engedélyezte a megyében, Erdővidéken, az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik színhelyén egy emlékmű felállítását az évekkel ezelőtt eltávolított helyére. Ezt a megyei vezetők nem tűrhették, s buldózerrel rombolták le az új emlékművet.Sylvester leváltásának körülményeit 1989 után több publicisztikai írásban is megfogalmaztam. Az őrnagy hazatér című, önéletrajzi fogantatású könyve különböző funkciókból való eltávolításának történettöredékeiként is felfogható. Sylvester leváltása után a színházi bemutatókon a mindenkori bukaresti magyar nagykövet gyakran megjelent. Ennek a gesztusnak a jelzésértékét abban az időben a román állambiztonsági és a politikai szervek is érzékelték. Nem csupán a magyar nagykövetség érdeklődése biztosított számukra védelmet, hanem a Hámos László elindította észak-amerikai mozgalom is, az ebben részt vevők ugyancsak nyomon követték minden jelentősebb lépésünket. Ehhez társult, illetve az Amnesty International Righst Foundation azokra a magyarországi értelmiségi csoportosulásokra támaszkodott - Ablonczy László, Pálfy G. István, Bulla Károly, Márkus Béla, Cs. Nagy Ibolya, Fábián László, később Szakolczay Lajos, Apáti Miklós -, akik a sepsiszentgyörgyi színházi bemutatók majdnem mindenikén jelen voltak, a Film Színház Muzsikában és más magyarországi lapokban elhelyezett írásaikkal nemzetközi publicitást biztosítottak, és ránk irányították a közvélemény figyelmét. A fokozódó nyomás közepette is védelmezőik között volt az egész időszakban Ilia Mihály, Csoóri Sándor és Czine Mihály. Fazekas János már az 1968-as új adminisztratív-területi felosztás idején látványosan exponálta magát a székelyföldi magyarság együtt tartásának ügyében. Kettős játékba bonyolódott: Ceusescut magasztalta, másrészt konspirációs kapcsolatokat épített ki Sylvsterékkel, titkos találkozókat szervezett - ezek egyik kedvelt helye a tündérvölgyi szívkórház volt. A Barót és Köpec közötti keresztútnál lévő 1848-as szabadságemlékmű kétszeri lerombolása, majd az újjáépítése szimbolikus jelentésű. 1934-ben Bidu Valer, Háromszék megye akkori prefektusának parancsára ökrökkel húzatták el az obeliszket. 1968-1973 között Sylvester a Kovászna megyei emléktáblák, szobrok, emlékművek egész sorát állíttattam helyre. Ebben az időszakban avatták föl Kézdimárkosfalván Barabás Miklós portrészobrát. Kőrösi Csoma Sándor Kovásznán és Csomakőrösön kapott szobrot, ekkor került vissza Gábor Áron-emlékmű Kézdivásárhely főterére. Elkészült az első Dózsa-emlékmű Dálnokban, a vélt szülőház helyén. Visszakerültek a sepsiszentgyörgyi szabadságharcos obeliszk mellé a román katonák által a harmincas években lefeszegetett és darabokra tört oroszlánok, Alsócsernátonban Végh Antal 48-as ágyúöntőmester és Felsőcsernátoni Bod Péter emlékét őrzi portrészobor, Gábor Áron elfoglalta szoborhelyét Sepsiszentgyörgyön és így tovább. A megyei ideológiai titkár egy tűzeset miatt Erdővidéken járt, meglátta a szerinte mindenféle jóváhagyás nélkül frissen emelt monumentális emlékművet, dührohamot kapott, és buldózerrel akkor éjszaka eltávolíttatta az obeliszket. Sylvestert felelősségre vonták a szobor állítása miatt. Végül az ideológiai titkár azzal érvelt, hogy az emlékmű ,,csúnya". Menjenek ki a helyszínre, nézzék meg az obeliszket, javasolta Sylvester. Ekkor derült ki, hogy nincs már emlékmű. Eltávolították. A titkár azt állította, a barótiak, köpeciek voltak a tettesek. Amikor Sylvester megtudta, hogy buldózerrel rombolták le az obeliszket, bejelentette: az 1934-es szobordúlás és a mostani között csak technikai különbség van. A szellem azonos: a Vasgárdáé. Sylvester berohant az első titkár irodájába.Szokatlan fellépése sokkolta a vezető funkcionáriusokat. Mintegy három hét múltán Nagy Ferdinánd, akkori első titkár bejelentette: ,,Magának volt igaza! A Központi Bizottság kivizsgáltatta a köpeci ügyet. Valóban a haladó hagyományokhoz tartozik az a történelmi esemény, amelynek a megörökítésére az emlékművet maguk visszaállíttatták. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy új emlékművet kell állítani. A maga irányítása és ellenőrzése mellett." - Sylvester Tornay Endre szobrászt kérte fel az emlékmű létrehozására./Sylvester Lajos: Az utolsó bástya. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26., 27., 2.8.2003. szeptember 16.
Úgy tűnik, magyar nemzeti egyet akarás születik a kettős állampolgárságot igénylő magyarok nemzeti hovatartozását illetően. Mádl Ferenc köztársasági elnök, jogászprofesszor alkotmányos kötelességei alapján ,,tizenötmillió magyarért" érez felelősséget, Szili Katalin, a magyar parlament elnök asszonya, a Kárpát-medence kisebbségi magyarjainak képviselőit kérette Budapestre. Ily módon teremtsenek jogi feltételeket a nemzet egészét újra összehozó nemzetstratégia megfogalmazására és ennek kivitelezésére. Hosszú idő óta először voltak együtt mindenféle külső-belső ellenzéki és kormányzati pozícióban vagy ezzel szövetségben lévő párt reprezentatív képviselői, akik a nemzetpolitikai konszenzus mellett kötelezték el magukat. Németh Zsolt magyar parlamenti külügyi bizottsági elnök, Duray Miklós, a Szlovákiai Magyar Koalíció elnöke a képviselő-testületek találkozóinak évenkénti megismétlésére tett javaslatot, Markó Béla a kettős állampolgárság és az autonómia, a szülőföldön maradás és a kitelepedés viszonyának megvizsgálását igényli. Orbán Viktor volt kormányfő szerint ,,úgy tűnik, a nemzetközi élet szereplői számára ez az európai kultúrkörben bevett jogintézmény, a kettős állampolgárság intézménye teljesen elfogadható". Zoran Zsivkovics miniszterelnök Nagybecskereken is megismételte korábbi állásfoglalását: Belgrád hozzájárulását adja a vajdasági magyarok magyar állampolgárságának megszerzéséhez. Mi több, Alexandra Joksimovics szerbia-montenegrói külügyi helyettes államtitkár kijelenti: ,,A kérdés a magyar államra tartozik. Ez azt jelenti: ha Budapest meg akarja adni a kettős állampolgárságot, a mi törvényeink ez elé nem gördítenek akadályt." Néhány magyar külügyminisztériumi vezető, az élen Bársony András külügyi államtitkárral, valóságos koncepciós pert indít nemzetközi szinten is a kettős állampolgárság intézménye ellen. És csúsztatnak. Bársony András ,,belgrádi külügyi vezetőkre" hivatkozva azt állította, hogy ,,Szerbia és Montenegró szerint etnikai alapon nem lehet biztosítani a kettős állampolgárságot". Közben Kovács külügyminiszter semmitmondó nyilatkozatokat motyog, még Szabó Vilmos miniszterelnöki politikai államtitkár is ,,a szerb miniszterelnök egy fél mondatban jelezte" felütéssel minimalizálja a Trianon után eltelt nyolc évtized legjelentősebb magyar nemzetegyesítési folyamatot előmozdító szerbiai támogatást. /Sylvester Lajos: Koncepciós per? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./2003. szeptember 17.
Az előző két budapesti román bevonulás után (1919 és 1945) a múlt hét végén a harmadik, az Iliescu államelnöké a legsikeresebbnek mondható, írta keserűen Sylvester Lajos. Iliescu elnök a győztes magabiztosságával közölhette, hogy ,,Románia nagyra értékeli a magyar kormány javaslatát arra nézvést, hogy közös magyar-román felügyelet és transzfinanszírozás mellett jöjjön létre a kulturális célú Gozsdu Alapítvány, Gozsdu Manó XIX. században megfogalmazott végrendeletének szellemében, a budapesti Gozsdu udvarbeli székhellyel." Iliescu államelnök azt is kiemelte, hogy a 13 tábornoknak Aradon máris van egy obeliszkje, s a forradalmárok közül 11 emellett van elhantolva. Kovács László külügyminiszter nem utasította el Iliescu javaslatát. Demszky Gábor főpolgármester Iliescut felette szimpatikusnak találta. Iliescunak azokat a jogokat, kellene megadnia Székelyföldön, amelyeket magyarországi hites testvérei számára kér, s rendbe téve adja vissza azokat az egyházi és világi intézményi ingatlanokat, amelyek megfelelőit Magyarországon visszaigényelte. /Sylvester Lajos: Megbékélő meghátrálás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./2003. szeptember 23.
Az elkövetkező időkben dől el, hogy Aradon szimbolikusan megismétlődik-e a százötvennégy esztendővel ezelőtti világosi fegyverletétel. Iliescu államelnök budapesti diadalútja arra vall, hogy mindez lehetséges. Iliescu azt is vendéglátói tudomására hozta, hogy a Kossuth-Balcescu megbékélő kiegyezésére azért nem lehet hivatkozni, mert erre post factum került sor, mikor a szabadságharc sorsa már rég eldőlt. Iliescu Budapesten azt is szóvá tette, hogy a tizenhárom tábornoknak Aradon van egy obeliszkje, és a forradalmár tábornokok közül tizenegy e mellé (?) van elhantolva. Vagyis nincs szükség a Szabadság-szobor visszaállítására. Számos, aláírással ellátott megállapodás is született, már az avatóünnepség programját is kifundálták. Azonban mi a szószegések történelmi tapasztalatainak bőségével rendelkezünk írta Sylvester Lajos."Itt állott Árpád vezér szobra, 1916-ban az oláh ledöntötte." Hosszú időn keresztül volt olvasható e felirat a Brassó fölé magasodó Cenk tetején, egy hajdani szobortalapzaton - aztán a talapzatot magát is felrobbantották, széthordták, mint annyi mást. Ennyi maradt a hajdan tíz méter magasan álló, háromméteres Árpád-katonából, amely valamikor a magyar birodalom legdélkeletibb határát jelképezte, emlékezett György Attila. Mert Erdélyben magyar szobornak lenni sem könnyű, tette hozzá. A szimbolikus térfoglalás Romulus és Remus-szobrokban, román hősök emlékművében manifesztálódott. Később kolostorokban, templomokban, egyházi létesítményekben. Nem állhat magyar felirat Mátyás király kolozsvári lovas szobrán. "Ezért kellett rajta táblát elhelyezni, amely a király román származását és a magyarok galádságát hirdeti. Ezért kellett őt román nemzetiszínű zászlókkal körülvenni, és ezért kellett felásni a teret.Ezért nem lehetett Nagyváradon a nagyságos fejedelemnek, Bethlen Gábornak a szobrára felírni magyarul a nevét. Annak a fejedelemnek, aki román nyelvre fordíttatta a Szentírást. Ezért kenik be szinte naponta fekáliával Fehéregyházán a költő síremlékét. Ezért kellett eltávolítani a Wass Albert-szobrokat. És ezért nem állhat újra Aradon a Szabadság-szobor." És fájdalmas a megadás, amellyel e pusztítást fogadja a magyarság. A magyar kormány tehetetlensége, az RMDSZ gyávasága. Kovács László szemforgató álszentsége és Markó Béla szánalmas, ezredik "kiegyezése". És még sincs veszve minden. A lebontott, meggyalázott szobrok helyén mégiscsak ott marad valami, amit nem lehet eltüntetni. Árpád, Mátyás, Bethlen Gábor vagy éppen Wass Albert szelleme. Gyergyóalfaluban fehér márványba vésett felirat áll, hosszú évtizedek óta, és rendszerektől, hazáktól és hazaárulásoktól függetlenül hirdeti az igazságot, országnyi hitet adva: "Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad". /György Attila: Szabadság, szobor. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 23./A ,,megbékélési parkot" Kovács László külügyminiszter nem utasítja el. A román történelemszemlélet szerint berendezett ,,megbékélési emlékparkban" bizonyára helyet kap Avram Iancu, Balcescu és Axente Sever. Nem kellene-e az osztrákokat is a kerítésen belülre bevenni, hiszen ők is tettek ezt-azt 48/49-ben? Sylvester Lajos felidézte, hogy amikor Dózsa szülőfalujában, a háromszéki Dálnokban a parasztvezér számára emlékművet állítottunk, Bukarestben a méretek után érdeklődtek. Közölték, hogy Stefan cel Mare emlékművénál nem lehet magasabb. /Sylvester Lajos: A magyar szabadságharc aradi sírkertje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./2003. október 23.
A Csíkszeredában működő Julianus Alapítvány évente díjazza azokat a személyiségeket, akik kivételesen sokat tettek a szórványban élő magyarság sorsának jobbra fordulásáért. Az idén dec. 20-án sorra kerülő díjkiosztó ünnepségen a Háromszék munkatársa, Sylvester Lajos igen jeles személyiségek: András Mihály, a Hargita Székely Nemzeti Népi Együttes igazgatója, Csoóri Sándor író, költő, szociográfus, esszéista, Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága-Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnöke, valamint Tempfli József nagyváradi megyés püspök, Wass Endre hamburgi közgazdász és dr. Gellérd Judit pszichiáter, unitárius lelkész társaságában részesül a megtisztelő elismerésben./(s.): Julianus-díj Sylvester Lajosnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./2003. október 30.
Földváron hatalmas kőtömb emlékeztet az egykori fogolytábor áldozataira. Ugyanazon a Magyarhalmon a szovjet-orosz foglyok emlékét márványlapokon őrző sírkert is található. Ungvári Barna András tiszteletes az emlékműállítással az évtizedeken át elfojtott lakossági igény, a magyar népakarat megtestesítőjévé vált. Egy ideig a hatalom nem engedte meg a sziklatömb síremlékké avatását. Ungvári a kényszernek engedve a hatalmas sziklatömböt a hídvégi református parókia kerítése elé helyeztette el. Az emlékműavatásra Erdély távoli területeiről is Hídvégre-Földvárra sereglett tömeget viszont nem lehetett megfélemlíteni, fényképfelvételek sorozatai őrzik a kilométernyi hosszúságban a földvári Magyarhalom felé kígyózó sokaság látványképeit. 1998 októberétől minden évben az üres talapzatra helyezték el az emlékezés koszorúit. Az ezredforduló évétől minden évben monumentális emlékmű mellett hangzanak el az emlékezés szavai. Az emlékműállítással párhuzamosan Ungvári tiszteletes úr és társai Hídvégen létrehozták egy Fogoly-emlékkiállítást. Benkő Levente éveken át kutatta a földvári haláltábor történetét, a még élő emlékezők és a hozzátartozók. Ennek a vállalkozásnak a summája a Kaláka Könyvek sorozatban, a dr. Egyed Ákos akadémikus előszavával 2003-ban megjelent Székely golgota /H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy/ című ,,fogolykönyv". /Sylvester Lajos: A konok kitartás kövei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./2003. november 13.
Erdélyben csönd van, Kasza József és vajdasági társai azonban nem fogadták el a magyar kormány álláspontját, és Kasza József VMSZ-elnök kijelentette: "A vajdasági magyarok már nem kérik, hanem követelik a kettős állampolgárságot, mert az igényük jogos. Hiszek abban, hogy az anyaország végérvényesen felfogja: a kettős állampolgárság igénye nem a vajdasági pártok, hanem a vajdasági magyar polgárok igénye. Ha egész Európában más nemzeteknek megadatott a jog a kettős állampolgárságra, akkor a vajdasági magyarok igényét sem kérdőjelezheti meg senki, legkevésbé Magyarország, amely jóvoltából veszítettük el az állampolgárságunkat az első és második világháború eseményei miatt. Nem a vajdasági magyarok okozták a világháborút és sorakoztak fel rossz oldalra, ezért nem lehet azt mondani, hogy saját hibájukból veszítették el a magyar állampolgárságukat. A délvidéki magyarok e történelmi igazságtalanság kiigazítását követelik. Sajnálatos, hogy nincs kellő politikai akarat a magyarországi parlamenti pártokban a kettős állampolgárság kérdésének rendezésére."Az MDF Herényi Károly frakcióvezető révén törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében "...minden olyan, idegen országban élő állampolgár, akinek felmenői magyar állampolgárságúak voltak, és egyénileg honosítási eljárást kezdeményez, mentesülne a minimum három évig fennálló magyarországi állandó lakhely, a magyarországi megélhetést biztosító jövedelem és az állampolgári vizsga kötelezettsége alól." A javaslatot az Országgyűlés rendészeti bizottsága elutasította. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal képviselője szerint nem lehet érzelmi és főleg származáson alapuló kapcsolat. Világosi Gábor /SZDSZ/ ugyancsak azzal érvelt, hogy az állampolgárság jogintézménye nem érzelmi kérdés, s az állampolgársággal járó kötelezettségnek a nem Magyarországon lakó, ha magát magyarnak vallja is, nem tud eleget tenni. Gál Zoltán bizottsági elnök (MSZP) a határokon túliak szülőföldön való boldogulását látja veszélyeztetettnek. /Sylvester Lajos: Úgy szeretnek, majd megesznek... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./2003. november 13.
Az idén dec. 20-án a csíkszeredai református templomban osztják ki a Julianus Alapítvány díjait, amelyeket a szórványban végzett munkájukért ebben az évben , a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója, Sylvester Lajos, a Háromszék napilap főmunkatársa, Csoóri Sándor író, költő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Tempfli József nagyváradi megyés püspök, Wass Endre hamburgi közgazdász és dr. Gellérd Judit pszichiáter, unitárius lelkész kapják. András Mihály meglepetésként érte a Julianus díj nekiítélése. - Soha nem gondoltam, hogy a szórványban végzett tevékenységemért kapok díjat - jelentette ki. András Mihály tizenegy éve tanít a válaszúti népzene, néptánc táborban. Évről évre megszervezik a Vicei találkozót, amit folklórgyűjtések előznek meg. Rengeteg turnét szerveznek a Mezőségre, aszórványvidékre, minden olyan kisfaluba, ahol kevés a magyar. /(Daczó Dénes): Az idén is kiosztják a Julianus díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ 2003. november 19.
Medgyessy Péter magyar miniszterelnök a jövő év közepétől önálló erdélyi magyar televíziót ígért. Sylvester Lajos emlékszik arra, amikor Csoóri Sándor és Sára Sándor elindították a Duna Televíziót. Akkor az akkori ellenzék tört a Duna Televízió létére, a kabarézó Farkasházi Tivadar megkérdésezte, hogy "ez kinek kell?" Az RMDSZ Szatmárnémetiben tartott VII. kongresszusán viszont tanúi lehettek annak, hogy Maksai Ágnest miként vesszőznék meg immár "a mieink" is, amiért, úgymond, a Láncos Templomban Tőkés László hívó szavára összesereglett gyülekezet ről beszámoltak a "a Dunában". Ezt követték a nyegle minősítések, amelyek nem átallották a Duna Televíziót a romániai magyar műsorsugárzás akadályozójának feltüntetni. Az anyaországi politikai és anyagi fojtogatás mellé romániai kollaboránsok szegődtek. A "minden magyarok tévéjére" viszont minden magyarnak szüksége van. Sydneytől Székelyszentmiklósig. - Ez volt és mindmáig ez maradt a rendszerváltás utáni Magyarország legmerészebb, leghasznosabb nemzetpolitikai cselekedete az elszakadt nemzetrészek és a világ magyarságának kulturális egybefogásáért, állapította meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Ajándék lónak a foga. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 19./2003. november 28.
Jelentős magyar kormányzati támogatással a jövő év közepéig önálló erdélyi magyar televízió kezdi meg működését Marosvásárhelyen - jelentette be Markó Béla a magyar televízióstúdiók vezetőinek hét végi találkozóján. Az önálló televízió indításáról Markó Béla és Medgyessy Péter múlt heti budapesti találkozóján született egyezség. A valószínű, egyeztetett, de mindenképp a Markóéval egybehangzó elképzelést az utóbbi napokban Tabajdi Csaba kisebbségi szakértő (MSZP) a kolozsvári Krónika kérdéseire válaszolva lekicsinylő "felülnézetből" kifogásolta: "Egy autonómiakoncepció kidolgozása két-három napos munka (?!), a kis autonómiaszigetek létrehozásáért viszont éveken át kell küzdeni." Tabajdi úgy véli, hogy egy-egy egyházi ingatlan visszaszerzése vagy az erdélyi autópálya építése legalább olyan fontos, mint a különböző tervezetek elkészítése, s ezekkel szemben (?) az RMDSZ az "autonómiaépítési folyamatot" tartja követendő példának. Agresszív, a Duna Tévét ledorongoló hangnemben írt néhány héttel ezelőtt a budapesti Népszabadságban a kolozsvári Tibori Szabó Zoltán. T. Sz. Z. fellépéséhez a muníciót Gáspárik Attila, a romániai Országos Audiovizuális Tanács (OAT) alelnöke szállította, de ő ezt t a Transforum internetes portálon művelte. T. Sz. Z. egy hónappal ezelőtti írása az önálló erdélyi magyar televízió létrehozását többnyire Gáspárik kinyilatkoztatásaira és néhány névtelen brancsbéli sarkított véleményére alapozva a Duna Televízió szétverése árán és révén véli megvalósíthatónak, írta összegzésében Sylvester Lajos. A Duna Televízió megfojtásával évtizednél hosszabb ideje kísérletező magyarhoni csapat erdélyi pártkatonájaként a hivatalviselő Gáspárik véleményét felerősítve deklarálja. "...a Duna TV nem ad valós képet az erdélyi magyarságról, nem az erdélyi fiatalok és vállalkozók nyelvén szól, s a falusi lakosságnak is kezd elege lenni abból, hogy olykor kihaló, utolsó dzsungellakóknak láttatják". Ugyancsak Gáspárik véleményét idézte: "a tavalyi választások idején "a Duna TV a politikai befolyás eszköze lett", s "kormánypárti agymosás folyt benne"". "A kampány elteltével sem változott a Duna hangneme, az M2-es azonban szerinte jóval kiegyensúlyozottabb lett." T. Sz. Z. Xántus Gábor erdélyi tévés szakembert is idézte "...a műsorgyártás szintjén olyan érdekeltségek is érvényesültek, amelyek a deklarált szándékok ellenére bizonyos határon túli műhelyeket előnytelen helyzetbe hoztak, s ez a gyakorlat egzisztenciális kényszerhelyzeteket szült". T. Sz. Z. Gáspárik véleményét idézte: "a magyarországi közszolgálati televíziók és a határon túli tévéstúdiók viszonyát tömören "elgyarmatosított janicsárdiktatúraként"" lehetne jellemezni. Olyan viszonyként, amely szemmel láthatóan öli meg a romániai magyar televíziózást." A névtelen nyilatkozók szerint "Már szinte közhellyé vált, hogy a Duna az öregek nosztalgiázó adója", "a Magyarországról importált politikai szembenállás meghonosítója", "Elégedetlenséget szül az is, hogy Erdélytől 10-15-20 éve elszakadt - sokszor előítéletektől sem mentes - személyek magyaráznak román belpolitikai összefüggéseket, az erdélyi magyarságon belüli ellentéteket, s Budapestről oktatják ki az erdélyi magyarságot arról, hogyan kellene cselekednie. E vélemények szerint az erdélyi magyarságnak ma már olyan televízióra lenne szüksége, amelynek az erdélyiekről szóló műsorait Erdélyben élő emberek készítik." Az erdélyiek magyarországiak nélküli boldogulásáról mintha hallottunk volna még abban az időben, amikor még egyesek ideiglenesen áttelepedtek volt Magyarországra. A Népszabadság november 15-i számában Pekár István, a Duna TV elnöke védekezett, de gyámoltalan módon: "Nem értek egyet azzal (...), hogy kerékkötői lennénk az önálló erdélyi magyar televízió létrehozásának. Az elmúlt tizenegy esztendő alatt több mint egymilliárd forintot juttattunk oda, amit egyrészt műsorgyártásra fordítottunk, másrészt kamerákat helyeztünk ki, utóbbiakat még Sára Sándor idején. Mindig egyenrangú félként kezeltük őket, sokuknak biztosítottunk egzisztenciát, nem úgy jártunk ki, mint valamiféle provinciára. A cikk (a T. Sz. Z. írására utal - S. L.) a magyarországi köztévék és a határokon túli stúdiók viszonyát "elmagyarosított janicsárdiktatúraként" említi, ami azon túl, hogy nem igaz, még képzavar is." Pekár István a Duna TV stratégiája kapcsán kifejtette, hogy intézményük nem lehet kizárólag csak "Erdély Televíziója", hiszen Románián kívül is több millió magyar él. Egyébként Sylvester emlékeztetett: az RMDSZ a kormánypárttal kötött egyezségében egész napos magyar nyelvű rádió- és tévéadást biztosításáról volt szó. /Sylvester Lajos: Az Erdélyi Magyar Televízió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./2003. december 5.
Dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető tanára, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke a kézdivásárhelyi Siculus Rádió vendége volt. Elmondta, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) kérésére indult a tanszéken az újságíróképzés. Három év után a képzés próbált önállósulni. Nagyváradon beindult az Ady Endre Sajtókollégium magánoktatási formaként, majd kapcsolódott a Partiumi Keresztyén Egyetemhez. Később a kolozsvári egyetemen önálló újságírói szak indult. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezett képzést Illyefalván a rádiók és a televíziók munkatársainak. Ennek a lényege a beszédtechnika volt. Péntek János azt várja, hogy merjenek a lapok, rádióadások "helyiek lenni". Nem kell félni attól, hogy provinciális lesz az újság vagy a rádió azért, mert helyi dolgokkal foglalkozik. A megyei lapnak, a Háromszéknek megvan az a nagy előnye, hogy a sepsiszentgyörgyi írók és költők, Farkas Árpád és társai, a huszadik század második felének rangos írói, költői odaálltak a lap mellé. Annak idején Magyari Lajos a legnehezebb műfajjal, a vezércikkekkel tudott naponta újat mondani. A Háromszék napilap nyelvileg, stilárisan karakterisztikus és színvonalas. Sylvester Lajos írásai kemények szókimondóak, a politikai-gazdasági elemzések szakszerűek és olvasmányosak.A kisebbségi sajtó túlságosan is protokolláris, udvarias. Újra vannak tabutémák és tabuként kezelt nevek, személyek. A tények mélyebb feltárása hiányzik. /Dr. Szőcs Géza: A szóért, szavunkért, nyelvünkért! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./2003. december 6.
A hazai autonómiavitákba is érveket-ellenérveket kapcsolhatnánk be, ha vigyázó szemünket néha Moldvára vetnénk, figyelmeztetett Sylvester Lajos. A Duna TV Esti kérdés című fórumán a mindössze háromezer négyzetkilométernyi területen élő gagauzok autonómiájáról szólt. Ez az első kelet-európai nemzetiségi (etnikai) létező autonómia, egy viszonylag kisszámú / 90 ezer/, jelenlegi területén csak a 19. század óta honos nép számára adatott meg. Az autonómiát a gagauzok kiharcolták. Erdélyben pedig egyesek számára maga az autonómia szó is nemkívánatossá vált. Az orosz tervezet szerint Moldova és Transznisztria (a Dnyeszteren túli terület) föderatív államban egyesül, amelyben Gagauzia föderális státust nyer. Az újonnan egyesült államalakulat neve Moldova-Transznisztria Köztársaság lenne. Az orosz memorandum előirányozza az ország új alkotmányának kidolgozását, amely alapján létrejön Moldova Föderatív Köztársaság egységes demokratikus szuverén állam. Az új államföderáció alapja a terület, az államhatalom egysége, katonai, vám- és pénzügyi egység. Egy átmeneti időszakban - harminc év - Moszkva garantálja Transznisztria katonai egységeinek tevékenységét. Az új alkotmány előirányozza Transznisztria és Gagauzia autonómiáját, saját törvényhozó és végrehajtó testületekkel, költségvetési és pénzügyi rendszerrel és egyéb rendelkeznek (saját himnusz, címer és zászló). A föderáció Transznisztriának nemzetközi jogkört biztosít, a különböző nemzetközi szervezetek tagságát is beleértve. A föderatív terület - Besszarábia - hivatalos nyelve a moldován nyelv, a föderatív köztársaság hivatalos nyelve az orosz. (A gagauzok és transznisztriai oroszok kevésbé ismerik a "moldován" nyelvet.) A föderatív államnak kétkamarás parlamentje: szenátusa és képviselőháza lesz. A Voronin vezette kisinyovi kormány két malomkő között őrlődik: egyfelől orosz-ukrán nyomás nehezedik rá, és maga is oroszbarát politikát folytat - másfelől ott lebeg fölötte az Európai Unióhoz tartozás esélye. Voronin a hazai tömegek nyomására és a nyugati államok rosszallása miatt az orosz memorandumot (még) nem fogadta el, Moldovában napok óta kormány- és Voronin-ellenes tüntetések zajlanak. A kormány erőszakot is alkalmaztatott, az ellenzék vezetői közül többeket súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.Moldova Köztársaság energetikai rendszere a Dnyeszteren túli vékony sávban található. Az Orosz Föderációt az orosz lakosság védelme mellett geopolitikai érdekek is fűzik ehhez a területhez. A gagauz autonómia külön gondja Moldova Köztársaságnak. A moldovai posztkommunista kormány erőteljesen oroszpárti. A "moldován nyelv" és a moldován tudat erősítésének híve. A kultúra a moldován hagyományokat ápolja. Külön moldován-román szótárt szerkesztettek, amely a románság körében botránysorozatot váltott ki, hiszen ez egy nyelvjárás szembeállítása a köznyelvvel. Botrányos volt az is, amikor Moldova Köztársaság és Románia Köztársaság alapszerződés-tervezetét moldován és román nyelven szerkesztették meg.A román állam a "moldovenizálás" ellen a kettős állampolgárság intézményének a megerősítésével és kiterjesztésével és a romániai tanulást elősegítő ösztöndíjrendszer kiépítésével védekezik, az áttelepedések megkönnyítésével reagál. A lakosság tömegesen költözik át Romániába - egyébként Székelyföldre is. A Moldovai Köztársaság románjainak a román állam olyan jogokat, kedvezményeket és előnyöket biztosít, amelyeket a magyarság számára nemkívánatosnak minősít (például a kettős állampolgárság). A gagauzok autonómiája a román állam számára valóságos kihívás, de az autonómiaellenességben partner magyar kormány és az RMDSZ segedelmére van a frusztráltság leküzdésében. Bizonyos román körök Voronint és a kommunista kormányt "grúz módra" kívánják eltávolítani. Mindezek miatt Románia legmegbízhatóbb partnere az a Magyarország, amely nem biztosít kedvezményeket a romániai magyarság számára a kettős állampolgárság megszerzésében, és a román kormánnyal közös platformra helyezkedik az autonómia ellenzésének ügyében. A jelenlegi magyar kormány a román fél kedve szerint alakítja a magyar kedvezménytörvényt, saját ünnepeinek minősíti az őt mélyen megalázó történelmi évfordulókat, eltűri nemzeti szimbólumainak ismétlődő meggyalázását és fizikai elpusztítását, a nyugati hatalmak körében azt a látszatot kelti, hogy Romániában a nemzeti és az etnikumközi kapcsolatok a legjobbak a világon, a magyar kormányzat diplomáciai kihátrálásaival folyamatosan biztosítja a belpolitikai sikerélményt a román kormány számára. /Sylvester Lajos: Autonómiák Moldovában (Határhelyzetek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./2003. december 16.
Vincze Gábor szegedi történész Nagy Mihály Zoltán kollégájával írott, rövidesen megjelenő újabb kötete: Autonomisták és centralisták. Észak-Erdély a két román bevonulás között (1944. szeptember-1945. március). Ez egy bevezető tanulmányból és 48 mellékelt dokumentumból áll. A dokumentumokból kiderül, hogy Erdély sorsa más alternatívák szerint is alakulhatott volna, ha a magyarság egyes vezetői, a kommunista csoportosulásai másképpen viselkednek. Ezek azután a romániai kommunista diktatúra áldozatává váltak. Szolgálataikra csak addig volt szükség, amíg Erdély státusát a nagyhatalmak, a békecsináló nagyhatalmak eldöntötték. /Sylvester Lajos: Világháború utáni autonómiakísérletek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./2003. december 20.
Sylvester Lajos Julianus-díjat kapott, Sütő András mondta el a laudációt. Hangsúlyozta, hogy Sylvester Lajost radikálisan konzervatív nézetek vezérlik, nemzetben gondolkozik, autonomista.Fájdalom, hogy az autonómia követelését Európa nem támogatja. Indokolt hát Sylvester Lajos hangvételének radikális fölerősödése. /Sütő András: Sylvester Lajos Julianus-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./2003. december 22.
Csíkszeredában dec. 20-án a Julianus Alapítvány kiosztotta ez évi díjait Az idén tizenegyedik alkalommal odaítélt Julianus-díjban részesült András Mihály (Csíkszereda), a Hargita Székely Nemzeti Népi Együttes igazgatója, Sylvester Lajos (Sepsiszentgyörgy), a Háromszék című napilap főmunkatársa, Csoóri Sándor (Budapest) író, költő, Pomogáts Béla (Budapest) író, irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Tempfli József (Nagyvárad) római katolikus megyéspüspök, Wass Endre (Hamburg) közgazdász és Gellérd Judith (Boston) orvos, unitárius lelkész. /Átadták az idei Julianus-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./2003. december 23.
József Álmos sepsiszentgyörgyi helytörténész-tanár Amire a levelek lehullnak /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2003/ címmel első világháborús archív fotókból, néhány tábori postai levelezőlapból és zubbonynoteszbe jegyzett emlékekből összeállított egy karácsonyi ajándék könyvet. Romsics Ignác történész adatai szerint - Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Budapest, 1999 - az első világháború alatt az Osztrák-Magyar Monarchia összesen 9 millió embert állított fegyverbe, közülük 3,4 milliót Magyarország és Horvátország területéről. A 9 millióból 1,1 millió esett el, csaknem 3,6 millió sebesült meg, s több mint 2 millió került hadifogságba. A magyarság ezt a csapást, egykori országa háromnegyedének elvesztését többé már nem tudta kiheverni. József Álmos könyve a magyarság pusztulásának a kezdő éveit idézte fel. /Sylvester Lajos: Csináltunk szép karácsonyfát...= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./