udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
382
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 361-382
Névmutató:
Székely István
2012. február 6.
Fogyatkozás
Erős fenntartással fogadhatjuk a tavaly őszi népszámlálás napokban közzétett ideiglenes adatait, mindenekelőtt a lakosság összlétszámára vonatkozó 19,04 milliót. 2,6 milliós csökkenés 2002-hez képest? Egészen biztos, hogy a lakosság egy részét – számukra vonatkozóan csak ellenőrizhetetlen becslések vannak –, nem számolták össze. (Egy neves bukaresti publicista szerint például őt sem.) Nagy bonyodalmakat okozott „az ideiglenesen külföldön tartózkodók” összeírása (noha a kritériumok ugyan bonyolultak, de elméletileg világosak voltak), szóval sok minden hozzájárult e döbbenetes végeredmény kialakulásához. A tendencia azonban egyértelmű, s csak megerősítette az előzetes számításokat: az ország lakossága fogyatkozik.
A nemzetiségekre ez különösen vonatkozik, egyetlen kivétellel: a népszámlálás szerint a romák száma és aránya 2002-höz viszonyítva nőtt – az összlakossághoz képest 1,05-ről 3,25 százalékra, 619 000 személyre –, ami azonban a népességkutatók, de az átlagos polgárok szerint is sokkal kevesebb a valóságosnál. Az ideiglenes népszámlálási adatok között talán csak egy igazán meglepő van: az, hogy 1930 óta most először nőtt (hivatalosan) Romániában a nemzetiségek aránya az összlakosságban, a 2002-es 10,52-ről 11,41 százalékra. (Vajon ez is a népszámlálás „bakijainak” tulajdoníthatóan?)
A magyarság számának és arányának csökkenése viszont, sajnos, teljesen egyértelmű: 1977-ben 1,713 millió, 1992-ben 1,625, 2002-ben 1,431, 2011-ben 1,238 millió magyart írtak össze (kissé kerekített számok), ami össznépességbeli arányuknak 7,95-ről 6,5 százalékra esését jelenti. Különösen a „végeken”, a szórványvidéken nagyon érzékeny a népességfogyás. Horváth István és Székely István szociológusok elemzése szerint az országos 12,17%-os népességfogyáshoz képest a magyar fogyás 13,5%-os – de általában a szórványban, és különösen szórványrégiónkban sokkal nagyobb: Krassó-Szörényben 43, Hunyadban 36, Temesben 30, Arad megyében 24, Fehér megyében 23 százalékos, ami természetesen az adott térségbeli arányuk (és ezáltal nyilván súlyúk) számottevő csökkenésével is jár. A megállapításon túl az okok elemzése is rendkívül fontos lenne – ha már ez van, legalább tudjuk, miért, s nem utolsósorban azt, hogy mit lehetne tenni ellenében.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)2012. február 10.
Hibát hibára halmoztak a népszámlálók – vélik a szakemberek
Kolozsvári szakértők szerint hibát hibára halmoztak a romániai népszámlálás szervezői, ennek ellenére nem lehet eltekinteni a cenzus eredményeitől, és a borúlátásra sincsen ok.
Nem biztos, hogy reálisak a 2011 októberében végzett romániai népszámlálás nem rég közzétett előzetes adatai, de a politikusoknak ezekkel kell az elkövetkező időszakban dolgozniuk. Több romániai magyar napilap is ezt a megállapítást emelte ki a Számmisztika és számháború című kolozsvári fórumról szóló beszámolójában. A fórumon erdélyi szakértők elemezték a népszámlálás nyilvánosságra hozott adatait.
Magyari Nándor László szociológus, egyetemi oktató a rendezvényen arról beszélt, hogy a népszámlálás nyilvánosságra hozott, ám egyelőre nem végleges adataiban vannak olyan torzítások és hibák is, amelyeket nem lehetett kiszűrni, de szerinte rengeteg olyan hiba is akad, amelyet el lehetett volna kerülni, ha jobban előkészítik a folyamatot, ha odafigyelnek, vagy ha az állam egyáltalán kíváncsi lett volna arra, hogy milyen demográfiai folyamatok játszódtak le az utóbbi tíz évben.
Magyari úgy vélte, nem kell tragikusan értelmezni a magyarság fogyását, ami történt, előre látható volt. Székely István politológus, A Magyar Kisebbség főszerkesztője azt hangsúlyozta, a népszámlálási adatok pontatlansága és viszonylagossága ellenére ez a legpontosabb eszköz, amely a jövő szakpolitikai megtervezéséhez adott. Hozzátette: a szórványmagyarság apadását nem lehet kizárólag külföldi emigrálással és az asszimilációval magyarázni, ebben a belső migrációnak is szerepe van. A szakember ugyanakkor ijesztőnek nevezte, hogy gyakorlatilag az ország aktív lakosságának egyharmada eltűnt.
Míg 2002-ben 1 millió 432 ezer magyar nemzetiségű személyt számláltak Romániában, ez a szám 2011-ben 1 millió 238 ezerre csökkent. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék.
MTI
Erdély.ma2012. február 10.
Megszámoltak, elszámoltak, felszámolnák a számlálókat
Kolozsváron folytatta a népszámlálás tematikájában tartott vitaestjeinek sorát a Szabadelvű Kör. A Népszámlálás 2011–2012. Számmisztika és számháború címmel meghirdetett szerda esti kerekasztal-beszélgetésre Magyari Nándor László, Veres Valér és Péter László szociológusokat, egyetemi oktatókat, valamint Székely Istvánt, az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetőjét hívta meg az RMDSZ-platform. A beszélgetést Bognár Zoltán politológus, a Szabadelvű Kör elnöke moderálta, és az eseményen jelenlévő népes hallgatóság között megjelent László Attila alpolgármester, valamint Eckstein-Kovács Péter korábbi RMDSZ-es szenátor is.
A vitaest a tavalyi népszámlálásról és előzetes eredményeiről kívánt szakértői összképet formálni, a prók és kontrák párbeszédében pedig elég nagymértékben a kontrák kerültek túlsúlyba. Felhasználhatóságról, manipulációról, inkompetenciáról, gyászos fogyásról és borúlátás elleni szikrákról egyaránt szó esett a Minerva Művelődési Egyesület előadótermében.
Minél több helyszínen szerveznek vitaestet, annál nagyobb az igény az ilyen jellegű rendezvényekre – közölte Bognár Zoltán politológus, a Szabadelvű Kör elnöke, a beszélgetés moderátora. Az elhangzottak alapján megállapíthattuk: nem meglepő, hogy magas rá az igény, hiszen a számtalan buktató és a manipulatív rendszerfelépítés, ezek mellett pedig a puszta számrengetegből levonható tanulságok olyan mértékben tágítják a népszámlálás és vonatkozásainak kereteit, amelyeket egyhamar nem lehet kimeríteni.
„Minden szerkezetében recseg-ropog”
Magyari Nándor László szociológus a népszámlálási folyamat kritikus értékelését szorgalmazta. Vitaindító beszédében rávilágított arra, hogy a demográfiai, szociológiai és politikai vonatkozásokon kívül számos más vetülete volt a népszámlálásnak, és forráskritikai vonalon igyekezett körvonalazni a tavaly októberben véghezvitt számbavételt. Magáról a folyamatról, a számok felhasználásáról és kisebbségi szempontból vázolta a következtetéseket.
„Nagy kérdőjelekkel és fenntartásokkal kezelem az előzetes eredményeket. A kérdőívek összeállítása, a kérdezőbiztosok felkészültsége és a feladat végrehajtása számos apró hibát szült, ezek összessége pedig hiteltelenné tette a népszámlálást” – fogalmazott a szociológus, aki többek között a lebonyolításra előírt rövid időszakot is kifogásolta. A megjelentek egyetértően bólogattak megjegyzésére, amely szerint az adatok személyes közlése, tehát az autoidentifikációsnak tervezett eljárás is nagy mértékben kifogásolható, az időszakosan és a végleg elköltözöttek száma ugyanis rendkívül képlékeny csoportot képez, amelyet nem kezeltek kellő óvatossággal az illetékesek.
Magyari Nándor László szerint „minden szerkezetében recseg-ropog a népszámlálás”, és nagy bajban lesznek a szakaemberek mintavételkor – például a választói lista összeállítása kapcsán –, ha milliós nagyságrendben nem tudjuk, hol vannak a lakosok.
Nemsokára reális lesz a kimutatás
Veres Valér szociológus hangsúlyozta, hogy a közzé tett adatok ideiglenesek, a végleges számadásban – nem jelentős mértékben ugyan, de – változni fognak a számok. Szerinte a jelenlegi adatok relevánsak ugyan, de nem annyira fontosak, mint amekkorának sokan beállítják.
„A lakhelyváltoztatás terén súlyos elmaradásaink vannak” – mutatott rá az egyik legfontosabb tanulságra a szociológus. A nyilvántartások elavultsága elkeserítő, a megyénkénti lebontásban például helyenként nevetséges adatokkal találkozhatunk, mert „az emberek turistaként távoznak”, és akár néhány hetes külföldön tartózkodás esetében is torzulnak a statisztikák. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nemzetiségi hovatartozásukat be nem vallók csoportja sosem látott magas értéket mutat: tíz évvel ezelőtt mintegy kétezren hallgatták el etnikai identitásukat, 2011-ben viszont közel 60 ezren – hangsúlyozta Veres Valér és Magyari Nándor László.
Veres Valér szerint a ma még túlzó számokról tanúskodó előzetes adatokat komolyan vehetjük bizonyos szempontból: „A migráció olyan mértékű, hogy hamarosan tényleg valósak lesznek a számok”.
„Adatkonstrukciós gyakorlat”
Péter László szociológus nem demográfiai, hanem inkább társadalmi reflexiók vonalán értekezett a tavalyi népszámlálás kapcsán. Négy pilléren lépegetve vázolta kifogásait, észrevételeit. Elsőként a szuburbanizációs folyamatra hívta fel a figyelmet, megjegyezve, hogy érdekes lenne egy arról szóló tanulmány, amely például a Kolozsvár 40 km-es körzetében megfigyelhető népességmozgásról szolgál adatokkal. Kiemelt szempont a vendégmunka kapcsán tapasztalt külföldön tartózkodás, és ugyancsak érdekes tény, hogy – bár emelkedett – a becslésekhez képest még mindig jóval alacsonyabb a romák száma. Vitatható az Országos Statisztikai Intézet (INS) hozzáállása, annak ténykedése is.
Péter László szerint nemcsak standardizálni kell a külföldön tartózkodást ellenőrző rendszert, hanem kompatibilissá is kell tenni a célországok ugyanezt vizsgáló rendszerével.
„Szociológiai felmérések alapján olyan országban élünk, ahol óriási a bizalmatlansági index. Tízből kilenc ember nem bízik a másikban” – mutatott rá a szociológus. Ez a tény is kétségeket ébreszt annak tekintetében, hogy mi mehetett végbe, amikor nem személyesen kérték az egyes polgártól annak adatait. A szociológus szerint a tavalyi népszámlálás inkább nevezhető adatkonstrukciós gyakorlatnak, mintsem a népesség profi szintű számbavételének. Meglátása szerint a módszerek összekeverése helyett az összeszámolásra meghatározott időtartamot kellett volna meghosszabbítani akkor, amikor látták, hogy súlyos szervezési problémákkal szembesülnek a kérdezőbiztosok és az adatfeldolgozók. Veres Valér szerint az anyagi vonzat miatt nem tolták ki az időkorlátokat.
A nagy szám a kelet-európai szándék
Székely István, az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetője a népszámlálás intézményének védelmére sietett a szerdai beszélgetésen. „Fogadjuk el, hogy közös Európai Unióban nem lehet a külföldön tartózkodókról pontos számot kapni, és ebből kell kiindulnunk” – szólít fel a szakember. Székely István elismeri, hogy nem volt alkalmas az a módszer, amellyel az ország határain kívül tartózkodó állampolgárokat akarták összeszámolni, de hangsúlyozta, hogy e mögött nem hátsó szándék húzódik meg, mindössze a fent említett tényező az oka.
Székely István azt is hangsúlyozta, hogy utolsó száz métereken változott az eljárás azokra vonatkozóan, akik külföldön tartózkodtak a számbavétel idején. Az EU meghatározta, hogy aki 12 hónapnál hosszabb ideje él az ország határain kívül, azt a célországban számolják össze, tehát a tartósan külföldön tartózkodók nem sorolhatók Románia lakosságához. Végül azonban úgy döntöttek, hogy aki az utolsó naptári évben egyszer is hazajött, azt romániai lakosként számolhatják el.
A szakember szerint Kelet-Európában az a szándék, hogy minél nagyobb legyen a lakosság száma. László Attila alpolgármester szerint jelentős erőfeszítéseket tettek egyes kérdezőbiztosok annak érdekében, hogy minél több személyt számoljanak össze azok közül is, akik nincsenek itthon.
„Ki kéne rúgni az egészet”
Parázs vita nem alakult ki a beszélgetésen, de azt sem mondhatjuk, hogy a meghívottak simogatták volna az érintetteket ott, ahol inkább „szópofozkodás” kívánkozott ki. „Nem lennék elnéző a népszámlálás intézményével, sem azokkal szemben, akik lebonyolították. Ez egy zárt, »szekus« intézmény még mindig, és a politikumnak mihamarabb be kellene avatkoznia. Ki kéne rúgni az egészet és felsózni a helyüket. Szükséges az Országos Statisztikai Intézet teljes átszervezése” – mondta Magyari Nándor László, figyelmeztetve arra is, hogy sürgető a bevándorlási politika gatyába rázása, ugyanakkor a romák integrációjának is a fontos feladatok listájára kell kerülnie.
Korábbi népszámlálások közzé nem tételével, illetve a jelenlegi adatok körüli „titoktartással” kapcsolatban Székely István megjegyezte, hogy a titokban tartott adatok az OSH „dugipénzét” képezik. Elszomorító szerinte is, hogy nem biztosítottak az ország egyes alapinformációi.
Kolozsvári vonatkozások
Több szempontból világítottak rá a kolozsvári magyarság számbeli és aránybeli csökkenésére is, és felemás véleményeket hallhattunk annak tekintetében, hogy mit jelent a 16 százalékos részarány. Mindenki egyetértett abban, hogy Kolozsvár a csökkent létszámmal és aránnyal is „magyarabb” város, mint korábban, Funar idejében.
A nyelvtörvény által biztosított feltételek veszélyeztetettségéről is szó esett. Ennek kapcsán Székely István arról a felvidéki precedensről beszélt, amely alapján Szlovákia az EU kérésére 20-ról 15 százalékra csökkentette azt a kisebbségi lakossági küszöböt, amelynél kötelező a kisebbségiek anyanyelvének használata a közigazgatásban. Románia lassan két és fél éve késik ezzel a jelentéssel, így „védekezve” az EU-s intézkedés ellen. Veres Valér arra hívta fel a figyelmet, hogy több országban is bevett eljárás, hogy a kisebbség arányától függetlenül egy meghatározott abszolút szám – 10 000 lakos – fölött a helység nevét többnyelvű tábla jelzi.
Csoma Botond RMDSZ-es városi tanácsos szerint az abszolút szám megállapításához és gyakorlatba ültetéséhez nem volt meg a kellő politikai akarat Romániában, de bízik benne, hogy a közeljövőben ez is megoldódik.
László Attila alpolgármester elmondta, 360–400-as nagyságrendben stabilizálódott a magyar nevet viselő gyermekek születésének száma Kolozsváron, egy korábbi – lapunknak adott – nyilatkozatában pedig rámutatott, hogy évente 400–500 magyar fiatalt kellene nyernie a kolozsvári magyarságnak a fogyás megállításához – nemcsak születésekből, hanem ide „csalogatott” egyetemisták soraiból is. Az alpolgármester szerint az ingatlanok és a lakások fejezete megbízható a népszámlálási adatok közül, a többihez azonban rengeteg torz szám került be.
Eckstein-Kovács Péter korábbi RMDSZ-es szenátor drámának éli meg a 10 ezres fogyást, de meglátása szerint minőséget kell rendelnünk a szám mellé, és ha 14 százalékra csökken a magyarság aránya, akkor is meg kell őrizzük „láthatóságunkat”.
Ugyanezt állapította meg Székely István is a romániai összmagyarság kapcsán: „Nem szabad azon gondolkodnunk, hogy ki kapcsolja le utoljára a villanyt, de újra kell gondolnunk a közpolitikákat. Ki kell dolgoznunk a nyugdíjkorhatár nem folyamatos, hanem drasztikus emelését, gyermekjárulékokat kell biztosítanunk, adójóváírást eszközölnünk, részmunkaidőt bevezetnünk” – vallja a politológus. Ellenkező esetben – ahogyan többek szájából is elhangzott – „mi” már nem fogunk nyugdíjt kapni.
Magyari Nándor László szerint nincs miért kétségbeesni, ehelyett ki kell józanodnunk, és ki kell dolgoznunk olyan politikai módszereket, amelyek visszaszorítják, majd pedig megállítják a népességfogyást.
KOVÁCS HONT IMRE
Szabadság (Kolozsvár)2012. február 10.
Cenzus: nincs ok borúlátásra?
Nincs oka az erdélyi magyarságnak a borúlátásra - vélik azok a - népszámlálás adatait elemzõ - kolozsvári szociológusok, akik a Szabadelvû Kör RMDSZ-platform által szervezett, Népszámlálás 2011- 2012, Számmisztika és számháború címû kerekasztal-beszélgetésen vettek részt szerda este, Kolozsváron.
A Minerva Egyesület kolozsvári székházában rendezett beszélgetésen Magyari Nándor László, Péter László, Székely István, valamint Veres Valér szociológusok elemezték a 2011-es népszámlálás észleges eredményeit. A Statisztikai Hivatal által forgalmazott számokat, amelyek elvileg azt mutatják, hogy hányan is élünk ebben az országban, nem biztos, hogy komolyan kell és komolyan lehet venni. Az tény, hogy kevesebben élünk már az országban és a magyarság aránya is csökkent nagyon kis mértékben, de egyáltalán nem valószínû, hogy az ismert adatok és számok reálisak - hangsúlyozta Magyari Nándor László szociológus. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarság számára érzékeny pontot jelentõ arányszám mellett nagyon fontos az ország összlakosságának megközelítõ pontos számát ismernünk, mivel ennek függvényében alakul majd a politikai és gazdasági élet is.
Veres Valér szociológus hasonlóan vélekedett. Elmondta: a népszámlálás intézménye fontos, viszont korántsem tökéletes. Egyértelmû, hogy a 2011-es népszámláláson kevesebb embert számláltak meg, mint amennyi feltehetõen Romániában él - szögezte le a szociológus, aki szerint hiányos a romániai migrációs nyilvántartás.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a 2011-es népszámlálás február másodikán nyilvánosságra hozott részleges adatai szerint Romániában 6,5 százalékra csökkent a magyarság aránya, abszolút értékben a magyarság lélekszáma csaknem 194 ezer fõvel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest. A statisztikai intézet (INS) közlése szerint az országnak 19 042 936 állandó lakosa van, 2002-ben pedig 21,6 millió lakosa volt, tíz év alatt tehát több mint kétmillió fõvel fogyott az ország népessége. Abszolút számokban a romániai magyarok száma a 2002-es népszámláláshoz képest 1 431 807-rõl 1 237 790 fõre apadt, de mivel az ország teljes lakossága is csökkent, az etnikai arányok alig változtak, 6,6 százalékról 6,5 százalékra csökkentek.
Számolni kell a fogyással
A népszámlálás részleges adatai szerint a magyarság számaránya szempontjából szórványnak tekinthetõ nagyvárosok magyarsága hozzávetõlegesen egyharmaddal csökkent az elmúlt kilenc évben. A leggyorsabb ütemben a temesvári magyarok száma csökkent 2011-ben: 36 százalékkal kevesebb magát magyarnak valló magyar élt az ország harmadik legnagyobb városában, mint 2002-ben - abszolút számokban 8707-tel kevesebb magyar lakik a bánsági városban, mint tíz évvel ezelõtt.
Kolozsváron a részleges adatok szerint 10 971-gyel kevesebb magyar él, ami 18 százalékos fogyást jelent a 2002-es adatokhoz képest. A kincses városban a magyarság számaránya 16 százalék alá esett, szemben a kilenc évvel ezelõtti 18,96 százalékkal.
A lakosság-nyilvántartás a rendszerváltás után összeomlott, ez a hiányosság nagyban befolyásolta a népszámlálás eredményeit, viszont tényként kell kezelni azt, hogy Kolozsváron fogyott a magyarság - fejtette ki véleményét a városokra lebontott adatokról Székely István, aki szerint a mostani eredmények a következõ években a nyelvi jogok miatt kerülnek elõtérbe.
Belsõ migráció
Figyelembe kell vennünk azt, hogy az elmúlt kilenc évben közel 36 ezer ember távozott közülünk. Ugyanakkor létezik Kolozs megyében egy belsõ migráció is: gondolok itt Szászfenesre vagy Kisbácsra, ahol a lakosság aránya látványosan megnõtt a 2002-es népszámlálás óta - keresett választ a kolozsvári magyarság csökkenésére László Attila. Az alpolgármester szerint emellett azt is figyelembe kell venni az eredmények elemzésekor, hogy a kolozsvári megkérdezettek egy jelentõs része nem vallotta be nemzetiségi, anyanyelvi vagy vallási identitását. Feltehetõleg ezek nagy része magyar - vélekedett László Attila. A partiumi és közép-erdélyi városokban egyébként átlagosan 20 százalékkal csökkent a magyarság aránya az elmúlt kilenc évben, míg Székelyföldön csak 10 százalékos csökkenés volt észlelhetõ.
?j Magyar Szó (Bukarest)2012. február 16.
Mensura Transylvanica: erdélyi mérték és tekintély
Lapunk hasábjain is olvashattak már a Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport által készített elemző anyagokat, ám mindeddig adósak maradtunk kedves Olvasóink felé annak feltárásával, hogy mit és kiket is fed voltaképpen a latinosan patinás név, milyen irányelveket és célokat követ az erdélyi „think tank”, vagyis elemzőcsoport. A Mensura Transylvanica bemutatására a legilletékesebbet, a csoport elemző-koordinátorát, Bakk Miklós politológust, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatóját kértük fel.
– Hogyan és miért lett Mensura Transylvanica az elemzőcsoport neve? – Még egy korábbi kezdeményezés ötletbörzéjén született ez a névötlet, akkor többféle szempontot is figyelembe vettünk. A latinos név a művelt erdélyiség hagyományára tekint vissza – ennek vállalása fontos volt –, másrészt a latin 'mensura' szó mellett jómagam azért kardoskodtam, mert kettős jelentéssel bír: egyszerre jelent mértéket és tekintélyt. Vagyis egy igényességi mércét is állít elénk. – Milyen rendszerességgel, vagy elképzelés szerint fognak anyagok a nyilvánosság elé kerülni az elemzőcsoport műhelyéből?
– Létezik erre vonatkozóan egy elképzelésünk, de a gyakorlat mutatja meg, hogy mennyire lesz majd működőképes ez a csapat, hiszen a tagok különböző helyeken dolgoznak, más-más elfoglaltságúak. Mindenesetre szeretnénk egy olyan munkarendet kialakítani, hogy havi 8-10 elemzés elkészülhessen. A puding próbája mindenképpen az evés, úgyhogy a következő időszak igazolja majd, sikerül-e ezt a célkitűzést, ezt a ritmust tartani. – A Mensura Transylvanicának – amellett, hogy a különböző sajtóorgánumokhoz eljuttatja anyagait – saját honlapja működik, a mensura.ro. Ide kerülnek fel a különböző kategóriába sorolható elemzések. A honlapon is olvasható bemutatkozó szerint az elemzőcsoport célja, hogy „az átalakuló erdélyi politikai térben végbemenő folyamatok elemzésével pártpolitikán túlmutató, de nem értéksemleges javaslatokat fogalmazzon meg”. Kifejtené ezt bővebben? – Bármilyen elemzési módszerben, megközelítésben, szemléletben rejtetten vagy nyilvánvalóan, de ott vannak az értékek, azt lehetne mondani, hogy politikai filozófiai értelemben értéksemleges elemzés nem létezik. E csoportnak alapvetően két szemléleti kiindulópontja van. Az egyik az, hogy természetesnek tekintjük az erdélyi politikában és közéletben a pluralizmust, amely az erdélyi magyarok társadalmának modernizálódásából ered. Ez olyan szemlélet, amely bizonyos mértékig szakít azzal az egységfelfogással, amely az RMDSZ eddigi történeti szerepe nyomán vált legitimmé a közfelfogásban. A másik fontos értékválasztás a tematika tekintetében a nemzetpolitika mint kiemelt terület. Ha nem kliséken át tekintünk erre a kérdéskörre, akkor sok olyan részkérdésre bukkanunk, amelyet érdemes gyakorlati, közpolitikai kérdésként megvizsgálni. Az attitűdértékeket tekintve a kiegyensúlyozottságot, szakszerűséget és a mértékletességet tekintjük fontosnak. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy az általunk készített elemzések semmiképp sem kombattáns kritikák jelenítenek meg valamelyik politikai szereplővel szemben, hanem alternatívákat elemeznek. – A Mensura Transylvanica céljai közé tartozik ugyanakkor, hogy „az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformját, az egyeztetés kultúráját kívánja elemzéseivel előmozdítani”. Hogyan tud hatni Ön szerint mindaz, amit a műhelymunka eredményez? – Az elmúlt időszak napi politikai vitáiban számtalan formában fölmerült, hogy a kialakuló plurális politikai mezőnyben már nem egységre, hanem valamiféle együttműködésre, közös stratégiákra volna szükség, és ez konkrétan a választási együttműködések lehetséges formáinak a kérdésében jelent meg. Nyilvánvaló, hogy egy konfliktusos folyamatban, ahol politikai szereplők pillanatnyi érdekeiket, előnyeik pillanatnyi maximalizálását tartják szem előtt, ez nehezen megvalósítható. Egy elemzőcsoport tulajdonképpen csak annyit tehet, hogy megmutatja a különböző alternatívákat, lehetséges kimeneteleket elemez, és ezen keresztül próbálja befolyásolni a közös stratégiák kialakítása érdekében a közvéleményt, akár a politikai elitet. Azt is célul tűztük ki, hogy – idézem bemutatkozónkat a honlapról – a más országokban bevált, de Erdélyben is hasznosítható politikai és intézményi megoldásokat állítjuk az előtérbe, mivel a politikai tudás egyik legfontosabb forrásának a tapasztalatokban rögzülő tudás mérlegelő alkalmazását tekintjük. És van példa arra, hogy pártok valamiképp kiegyeztek a verseny és együttműködés egyfajta összehangolásában. – Mit lehet tudni a csoport tagjairól, elemzőiről? – Egy ilyen elemzőműhely létrehozásának az ötlete itt, Erdélyben elég régi. Nem sorolom fel az elmúlt bő egy évtized kezdeményezőit és ötletgazdáit, mert tartok attól, kifelejtek valakit. Amikor a Bálványos Intézet felkért a mostani műhelyünk megszervezésére – rangidősként és politológiát oktató tanárként –, elsősorban volt tanítványokat, a szakmában már ismert fiatalokat hívtam, de nem kizárólag politológusok vannak ebben a csoportban, mások is kaptak meghívást, akik reményeim szerint jelentkezni fognak majd elemzésekkel. Vagyis a csoport összetétele még alakul, a csapat összetétele még változik, kiegészül. – A megjelent anyagok nagy egy része név nélkül, Mensura Transylvanica aláírással jelenik meg. Hogy működik a szerzői rendszer? – Az elemzések egy része az elemzőcsoport közös neve, a Mensura Transylvanica név alatt jelenik meg; ezek a csoport közös alkotásai. Ez gyakorlatilag úgy valósul meg, hogy egy szerző készíti el az elemzés alapszövegét, amihez mindenki hozzászólhat – bírálhat és kiegészíthet –, így alakul ki a végső szöveg, ami tehát a csoport közös produktuma. Ezenkívül van lehetőség egyes elemzések, írások szerzői megjelenítésére is. – Milyen témakörökre koncentrálnak a Mensura Transylvanica anyagai? – Mivel a politikai elemzőcsoport az EMNP háttérintézményeként működő Bálványos Intézet égisze alatt működik, nyilván részt vállal az intézet stratégiai és napirend-tervező projektjeiben. Ugyanakkor a csoport tagjaink érdeklődési köre, valamint a közvélemény napirendje is alakítja a tematikát: maguk a csoport tagjai is javasolhatnak politikai-közéleti, gazdasági vagy például médiaelemzéssel kapcsolatos témákat, amelyeknek mindenképpen helyük van egy ilyen elemzőfelületen és hasznosak a közvélemény informálása és alakítása szempontjából.
A Mensura Transylvanica jelenlegi munkatársai: Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató / Pozsony János Csaba politológus / Sólyom István politológus, újságíró / Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató / Székely István Gergő politológus, kutató / Toró Tibor szociológus-politológus, egyetemi tanársegéd / Zsigmond Csilla szociológus, politikai szakértő, egyetemi tanársegéd.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. március 23.
Erdélyben nem járható a felvidéki magyarok útja
Erdélyben egy magyar–román vegyes pártnak nem lenne esélye, azonban egy erdélyi regionális párt magyar szavazatokra is számíthatna – hangzott el a Választások Szlovákiában magyar szemmel. Mit mondanak az eredmények az erdélyi magyaroknak? című kolozsvári fórumon.
A szerda esti rendezvényre a Sapientia–Jakabffy Klub kerekasztalbeszélgetés-sorozat keretében került sor a Sapientia EMTE-nek otthont adó Bocskai-ház Óváry Termében. A szlovákiai választás eredményeiről, illetve annak magyar vonatkozásairól Rákóczi Krisztián politológus, jogász, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, és Székely István Gergő politológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója értekeztek, a beszélgetést Toró Tibor politológus, a Sapientia EMTE Jogtudományok és Európai tanulmányok tanszékének oktatója moderálta.
A két kutató előadásában többek közt elhangozott: a magyarok részvételi aránya alacsonyabb volt a választásokon, mint a többségi szlovákoké. A Híd-Most magyar–szlovák vegyes párt sikere a színmagyar Magyar Koalíció Pártjával szemben, amellett, hogy a szlovák szavazók egy részét is megtudta szólítani, Bugár Béla, a Híd elnökének népszerűségével, karizmájával magyarázható. A szlovák választási rendszer ugyanis nyílt listás, azaz a választópolgárok kizárólag pártlistára szavazhatnak, ugyanakkor a pártlistán kiválaszthatják azt a jelöltet, akit inkább szeretnének a parlamentben látni. Ezzel együtt a felvidéki magyar közösségen belül a két párt támogatottsága gyakorlatilag egyforma.
Toró Tibor felvetésére, hogy nálunk sikeres lehet-e egy vegyes párt, Székely István Gergő leszögezte: Erdélyben egy vegyes pártnak nincs esélye. Felvidéken magasabb a vegyes házasságok aránya, és kisebb a társadalmi távolság a két etnikum között. Erdélyben az etnikai törésvonal mellett a vallási törésvonal is nagyobb távolságot teremt magyarok és románok között. A fórumon részt vevő Eckstein-Kovács Péter szabadelvű RMDSZ-es politikus is úgy nyilatkozott: Erdélyben nem lesz „Híd”, de egy erdélyi regionális párt ugyanakkor elviheti a magyar szavaztok egy részét.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2012. március 26.
„Marosvásárhely elveszett!” – Nem lesz magyar koalíció, újrázhat Dorin Florea
Kérdésessé válhat Vass Levente marosvásárhelyi polgármester-jelölt néppárti támogatása. Az EMNP ugyanis a hét végén ismételten nyomatékosítani kívánta, hogy csakis abban az esetben állnak az egyébként általuk javasolt orvos-politikus mellé, ha az RMDSZ választási koalíciót köt velük, és közös jelöltként tünteti fel Vasst. A pénteken tartott kétoldalú tárgyalások során azonban az RMDSZ képviselői ismét elutasították a néppárti javaslatot. Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese egyébként a felmérések tükrében azt mondja: „Marosvásárhely elveszett!”.
Florea marad az úr? A felmérések szerint nincs esélye magyar polgármesterjelöltnek Marosvásárhelyen „December másodikán az EMNT és az EMNP, valamint az RMDSZ képviselői bejelentették, hogy megszületett a megállapodás, amelynek értelmében választási koalíciót köt az RMDSZ és az EMNP, és megpróbálják bevonni az MPP-t is. Ehhez képest ma az RMDSZ Maros megyei vezetői határozottan közölték: ezt nem tartják járható útnak, Vass Leventét RMDSZ-színekben akarják indítani, és azt várják, hogy a néppárt támogassa. Márpedig az elmúlt három választáson az RMDSZ-színekben induló jelölt elbukott. Tehát olyasmit kell kitalálni, hogy nyerjen, vagyis kizárólag magyar összefogással van esély a polgármesteri szék visszaszerzésére. A választási koalíció nem politikai koalíció, jogilag lehetséges és csak a helyi választási irodánál kell bejelenteni, április 16. és 30. között” – fejtette ki pénteki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP országos elnöke, aki szerint felelőtlenség lenne Marosvásárhelyt nem kiemelt, erdélyi vagy akár Kárpát-medencei magyar ügyként kezelni.
Kierőszakolná az előválasztást az MPP
Toró hangsúlyozta: a néppárt ragaszkodik ahhoz, hogy az RMDSZ ne sajátítsa ki Vass Leventét, az MPP-t pedig arra kéri, jól gondolja végig, hogy indít-e saját jelöltet. Amint arról korábban lapunkban beszámoltunk, a polgáriak az RMDSZ-ből három évvel ezelőtt kizárt Benedek Imrét készülnek versenybe küldeni. Az egykori megyei önkormányzati képviselő csak abban az esetben lenne hajlandó visszalépni, ha egy esetleges előválasztás során alulmarad vetélytársával szemben. Az MPP továbbra is ragaszkodik az előmegmérettetéshez, ám ezt az RMDSZ határozottan visszautasítja.
„Az RMDSZ megyei vezetői nem akarják az előválasztást. Egyébként egy rádiós interjúban Frunda György szenátor azt nyilatkozta, hogy csak az előválasztás a jó út, tehát az RMDSZ-ben sincs összhang. Reméljük, végül beleegyeznek, de ha nem, akkor dr. Benedek Imre személyében saját jelölttel indulunk a választásokon a polgármesteri székért” – jelentette ki a hét végén László György, az alakulat megyei elnöke. Az előválasztások kierőszakolása érdekében az MPP szombattól egy héten keresztül utcai figyelemfelkeltő akciókat szervez. Az MPP-sek mától péntekig, naponta 12 és 14 óra között az RMDSZ székháza, a Dózsa György utcai Hangya-épület előtt tiltakoznak
Újrázhat Florea?
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese szerint három, a szövetség által tavaly megrendelt felmérés is arra utal, hogy Marosvásárhelyen sem összefogással, sem együttműködés nélkül nem nyerhet magyar polgármesterjelölt a júniusi helyhatósági választáson. Egyrészt a választókorú lakosság 44 százalékát kitevő magyarság szavazókedve tíz százalékkal alacsonyabb a román választópolgárokénál, másrészt a magyar fiatalok 15–17 százaléka a közvélemény-kutatások szerint átszavaz Dorin Florea jelenlegi elöljáróra. „Aki ráadásul egyik üzlettársát, Benedek Imrét indítja magyar polgármesterjelöltként a Magyar Polgári Párt által létrehozott Polgári Koalíciója keretében” – fogalmazott a hét végi kolozsvári Tájoló közéleti konferencián Székely István. A főtitkárhelyettes végül a felmérések tükrében leszögezte: „Marosvásárhely elveszett!”
Rostás Szabolcs, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2012. március 27.
Székely István: nem mondtam, hogy „Vásárhely elveszett!”
Nem maradt visszhangtalan a Krónika hétfői lapszámában a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt-állításról, annak esélyeiről közölt, Vásárhely elveszett! című írásunk. Mint ismeretes, ebben megírtuk, hogy az EMNP és az RMDSZ között újabb nézeteltérések támadtak dr. Vass Levente választási koalíció formájában történő indítása kapcsán. Másrészt ismertettük Székely Istvánnak, az RMDSZ főtitkárhelyettesének egy kolozsvári konferencián elhangzott helyzetértékelését, miszerint magyar szempontból nem jók a kilátások a marosvásárhelyi polgármester-választáson.
Ennek kapcsán hétfőn a szövetség társadalomszervezési főtitkárhelyettese pontosítást juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben cáfolja, hogy a március 24-én Kolozsváron megtartott Tájoló című erdélyi közéleti konferencián kijelentette volna a címünkben kiemelt megállapítást, miszerint „Vásárhely elveszett!”
„Kijelentem, hogy ezt a megfogalmazást előadásomban nem használtam, ugyanis nem gondolom, hogy egy város magyar mivolta az önkormányzati választásokon megszerezhető tisztségektől függ, hanem az ott élő polgárok hitétől, tenni akarásától. Ha pedig választásokon megszerezhető mandátumokban gondolkodnánk, Marosvásárhelyen sajnos már 12 éve, 2000-óta nem magyar a polgármester” – szögezte le állásfoglalásában Székely István.
„Marosvásárhelyen nem lehet nyerni”
A lapunkban a főtitkárhelyettesnek tulajdonított kijelentés helyreigazításra szorul, hiszen Székely István valóban nem mondta ki, hogy „Vásárhely elveszett!”
Az elhangzottak tisztázása végett az alábbiakban közöljük a Reconstructio Egyesület, valamint az Integratio Alapítvány által a kincses városban rendezett konferencia panelbeszélgetésén Székely István előadásának idevágó, hangfelvétel alapján leírt szövegét.
„Marosvásárhelyen született három felmérés az elmúlt fél évben. A helyzet a következő: a szavazóknak 44 százaléka magyar, a választásokon való részvételi hajlandóságuk több mint 10 százalékkal elmarad a románokétól, a fiatalok 15-17 százaléka átszavaz a jelenlegi polgármesterre. A jelenlegi polgármester – ugye, egy román személyről van szó – az egyik magyar üzletfelét indítja a választásokon magyar jelöltként. Az hab a tortán, hogy ezt a Magyar Polgári Párt jelöltjeként teszi. Ugyanakkor az összlakosság 3 százalékát kitevő magyar nyelvű romákat kiszervezték, magyarul megvásárolta a polgármester. Tehát összefoglalva: Marosvásárhelyen nem lehet nyerni, sem összefogással, sem anélkül. Ennek mindenki tudatában van. Annak is tudatában van, hogy a lakosságnak körülbelül 82 százaléka megegyezés párti. Marosvásárhelyen 90 százalék feletti a megegyezéspártiak aránya, innentől kezdve teljesen természetes, hogy mindenki akarja a megegyezést. Ami most Marosvásárhelyen folyik, az már az őszi parlamenti jelölésekre való hangolás, annak tudatában, hogy Marosvásárhelyt sajnos visszaszerezni nem lehet.”
A hangfelvétel elérhető itt.
Kovács Péter: „a végsőkig küzdünk Vásárhelyért”
Cikkünk kapcsán tegnap közleményt bocsátott ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára is, leszögezve: „az RMDSZ a végsőkig küzd annak érdekében, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. „Különböző közvélemény-kutatások eredményei valóban nem biztatóak, azonban az utolsó szavazatig fogunk harcolni annak érdekében, hogy dr. Vass Levente irányíthassa a várost. Meggyőződésünk: a marosvásárhelyi magyar és román közösség érdeke, hogy váltás legyen a városvezetésben. Háztól házig, embertől emberig megyünk annak érdekében, hogy hangsúlyozzuk: dr. Vass Levente fiatal, tapasztalt, jó menedzseri kvalitásokkal rendelkezik, szakmájában többszörösen bizonyított, irányításával Marosvásárhely elindulhat egy valós fejlődés útján” – mondta Kovács. A jelölt mögötti politikai összefogással kapcsolatosan a főtitkár leszögezte: az RMDSZ továbbra is fenntartja, hogy „az ajtót kivette a helyéből, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta, és vár mindenkit, aki hajlandó ezen bejönni”. „Dr. Vass Levente személyével kapcsolatosan senki nem fogalmazott meg kifogásokat, ezért bízunk abban, hogy támogatását illetően az EMNP és az MPP jobb belátásra bírható, ugyanakkor a 2009-es európai parlamenti választásokhoz hasonlóan Tőkés László is rávehető arra, hogy az összefogás útját válassza” – zárta nyilatkozatát Kovács Péter.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2012. március 27.
Helyzetünk tükre: Marosvásárhely
Minden jel szerint a magyarság – az RMDSZ mindenképpen – feladta Marosvásárhelyt. Semmiféle megegyezésre, összefogásra nem hajlandóak, Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese meg is fogalmazta, a közvélemény-kutatások mutatják, magyar jelöltnek nincs esélye győzni, akkor sem, ha az összes magyar szervezet felsorakozik mögé.
Beigazolódni látszik a szóbeszéd: az RMDSZ megkötötte paktumát a Demokrata-Liberális Párttal, nem indít esélyes konkurenst Dorin Floreával szemben, cserében Lokodi Emőke maradhat a megyei tanácselnök, s pottyantanak még néhány zsíros tisztséget a magyar érdekvédelemnek.
Az EMNP azt szeretné elérni, hogy Vass Levente ne a tulipános jelkép alatt induljon, igazi közös jelölt legyen, az MPP előválasztásokon keresné a megfelelő jelöltet. Az RMDSZ egyik ajánlatra sem vevő, magabiztosan hirdeti, nem mondanak le a tulipánról, nem engedik mindenféle megállapodások martalékául a húsz éve megszokott jelképet. A hét végi újabb egyeztetések, a polgáriak által meghirdetett tüntetéssorozat mind-mind haszontalannak tetszik: az RMDSZ marosvásárhelyi illetőségű vezérkara lemondott Székelyföld egykori fővárosáról, meg sem kíséreli visszahódítani azt az oly sokat szidott Dorin Floreától.
A marosvásárhelyi helyzet azonban több a magyarság egyik védőbástyájának feladásánál, az erdélyi jövőt tükrözi, az RMDSZ kompromisszumkész, kicsi biztossal megelégedő politizálását, az ellenzéki pártok tehetetlen kapkodását, ahogy megkésve állnak elő, szajkóznak jól csengő ötleteket, melyekről maguk is pontosan tudják, nincs esély magvalósulásukra. Nem sikerül megegyezésre jutni egy igen kiélezett helyzetben, nem elég alapos indok Marosvásárhely visszaszerzése, hogyan sikerülne majd a parlamenti választásokon? Főként hogy az alternatív küszöb még a kényszert is csökkenti, a parlamenti bejutás, tehát a bársonyszékek nem kerülnek veszélybe. Legfennebb kevesebb lesz, de akinek kell, annak úgyis jut majd.
Lehangoló tükre a marosvásárhelyi helyzet annak, amivé az erdélyi magyar politikum vált, az önfeladást hirdeti járható útként, s ez bizony nagyon veszélyes, hisz talán az erőteljes küzdelem sem elegendő, hogy megállítsa fogyásunkat. A harsány megalkuvás és a harcos tehetetlenség között szépen, lassan felmorzsolódhatunk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. március 28.
Végleg eltűnhet a magyarság a nagyvárosokból
Egyre nagyobb bajban van a romániai szórványban élő magyarság, mivel az ő esetükben áll fönn leginkább az asszimiláció és a nyelvváltás – mondták el szakértők annak kapcsán, hogy a Székelyföldet leszámítva jelentős veszteségeket szenvedett el az erdélyi magyarság a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. Úgy látják, vannak pozitív példák a folyamatok megfordítására, de ezek száma sajnos elenyésző.
194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest a magyarok száma Romániában: 2002-ben még 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt keleti szomszédunknál. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék, ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
Sajnos a magyarok aránya a „széleken” fogyott, ami azt jelenti, hogy van olyan megye (régió), ahol a fogyás az elmúlt húsz évben megfelezte a magyarság számát (Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Bukarest). A másik legfőbb tendencia, hogy az erdélyi magyarság egyre inkább elszékelyesedik.
Vannak pozitív példák is
A szórvány fogalom sem a román, sem a szlovák, sem a szerb, sem az ukrán nyelvben nem létezik, ez a kifejezés mindenképpen „hungarikum” – mondta el Bodó Barna egyetemi oktató. Románia mindig területalapú politikát folytatott, de a Szerbiában élő vlach szórvány esetében a közösség elvét követték, hasonlóan a magyar nemzetpolitikához – tette hozzá. „Szórványban a magyar elit román vicceket mond, ami már egyfajta átlépést jelent, megkettőződik a személyiség.”
A szakértő pozitív példaként emelte ki a dévai központot és a válaszúti iskolát, mivel ezekben valamilyen mértékben sikerült megfordítani az asszimilációs folyamatot. Temesvárról az utóbbi időben egyre többen költöznek Székelyföldre, így biztosítják azt, hogy magyarként maradhassanak fenn – mutatott rá Bodó.
A lakótelepek a legveszélyeztetettebbek
A magyarság fogyása sajnos a nagyvárosokban is megfigyelhető, amely a Székelyföldtől távolodva drasztikus méreteket ölt. Míg Sepsiszentgyörgyön 2002-ben 74,92, addig most 76,9 százalék volt a magyarok aránya, de ezen kívül csak Nagykároly, Nagyszalonta és Kézdivásárhely esetében látható arányjavulás a javunkra. Kolozsváron és Nagyváradon három-, Marosvásárhelyen kétszázalékos csökkenés figyelhető meg, de a többi nagyvárosban sem kedvezőbb a helyzet.
Az asszimiláció szempontjából a legnagyobb problémák az erdélyi nagyvárosokban és azok lakótelepein figyelhetők meg, mivel a magyarok ott vannak legjobban kitéve a nyelvváltás veszélyének – mutatott rá Székely István. Az RMDSZ munkatársa példaként hozta föl a kolozsvári monostori lakótelepet, ahol bár 10 ezer magyar él, de nincs komolyabb integráló intézmény.
Kovács András
MNO2012. április 14.
Megalakult a Kulturális Autonómia Tanács
Megalakította Kolozsváron a Kulturális Autonómia Tanácsot az RMDSZ. A testület a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek képviselőit, illetve a történelmi magyar egyházak képviselőit tömöríti.
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) a kolozsvári Bánffy-palotában működő Művészeti Múzeum egyik termében tartotta alakuló ülését szombaton. Az ülést követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta: a testület az RMDSZ korábbi struktúrájában szereplő Szövetségi Egyeztető Tanács szerepét veszi át, amelynek maga volt nyolc éven át az elnöke. Kelemen Hunor úgy értékelte, hogy nagy szükség van a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd intézményesített fórumára, amely keretében a tanügyi, kulturális, tudományos témákat lehet megbeszélni.
„Arra kívánunk felkészülni, hogy a kulturális autonómiának valós hatásköröket biztosít majd az a kisebbségi törvény, amelyet évek óta gyúrunk a parlamentben, és amelyhez keressük a politikai támogatást” – jelentette ki Kelemen Hunor. Hozzátette, a készülő törvény azt biztosítja, hogy a magyar kulturális és oktatási intézmények sorsáról, jövőjéről működéséről, alapításáról, esetleges megszüntetéséről sem az önkormányzatok, sem pedig a kormány ne dönthessen a tanács megkérdezése nélkül.
Az RMDSZ elnöke kihangsúlyozta, a testület nyitott minden javaslatra, nem akar meghatározni olyan irányt, olyan célokat, amelyekkel a civil társadalom nem ért egyet.
„Elképzelésünk szerint egy olyan stratégiaképzést indítunk el, amely kulturális, oktatási, tudományos és művészeti területen a következő években beépülhetne majd a politikai döntéshozók munkájába és politikai programjába. Ez így természetes, és erre ilyen formában szüksége van a romániai magyar társadalomnak” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az MTI kérdésére, hogy meg tudja-e jelenteni az erdélyi magyar kulturális élet egészét egy olyan testület, amelyet a három magyar politikai szervezet egyikének a belső struktúrájaként hoznak létre, Kelemen Hunor kijelentette: „Nem fogunk párttagkönyvet kérni a KAT ülésein.” Megjegyezte, az alakuló ülésen olyan személyiségek is jelen voltak, akik köztudottan nem tartoznak az RMDSZ holdudvarába. „Olyan embereket hívtunk meg, akik egy-egy társadalmi szegmentumot képviselnek, akiknek van mondanivalójuk, akik hozzá akarnak járulni az erdélyi magyarság jövőképének a megfogalmazásához” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A testület vezetőjévé ideiglenesen Székely István politológust, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettesét választották. Székely szerint a tanácsnak meg kell szövegeznie saját működési szabályzatát, saját struktúráját, amelyet az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) is el kell fogadnia, és csak ezt követően választhatják meg a testület vezetőit.
A KAT-nak három alelnöke és három titkára lesz: Székelyföldet Antal Attila és Szonda Szabolcs, Bánságot, Partiumot és Szilágyságot Széman Péter valamint Kereskényi Gábor, Közép-Erdélyt és Maros megyét Bandi Katalin és Házi Bakó Eszter képviseli.
A kisebbségi törvény tervezetét az RMDSZ kezdeményezésére még 2007-ben a liberális Tariceanu-kormány terjesztette be a parlamentben, a tervezetből az azóta eltelt következő parlamenti ciklus végére sem született törvény. Az RMDSZ ugyancsak 2007-ben, az aradi kongresszusán foglalta struktúrájába a Kulturális Autonómia Tanácsot. Krónika (Kolozsvár)2012. április 15.
Megalakult a Kulturális Autonómia Tanács
Megalakította Kolozsváron a Kulturális Autonómia Tanácsot az RMDSZ. A testület a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek képviselőit, illetve a történelmi magyar egyházak képviselőit tömöríti. A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) a kolozsvári Bánffy-palotában működő Művészeti Múzeum egyik termében tartotta alakuló ülését szombaton. Az ülést követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta: a testület az RMDSZ korábbi struktúrájában szereplő Szövetségi Egyeztető Tanács szerepét veszi át, amelynek maga volt nyolc éven át az elnöke. Kelemen Hunor úgy értékelte, hogy nagy szükség van a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd intézményesített fórumára, amely keretében a tanügyi, kulturális, tudományos témákat lehet megbeszélni.
„Arra kívánunk felkészülni, hogy a kulturális autonómiának valós hatásköröket biztosít majd az a kisebbségi törvény, amelyet évek óta gyúrunk a parlamentben, és amelyhez keressük a politikai támogatást” – jelentette ki Kelemen Hunor. Hozzátette, a készülő törvény azt biztosítja, hogy a magyar kulturális és oktatási intézmények sorsáról, jövőjéről működéséről, alapításáról, esetleges megszüntetéséről sem az önkormányzatok, sem pedig a kormány ne dönthessen a tanács megkérdezése nélkül. Az RMDSZ elnöke kihangsúlyozta, a testület nyitott minden javaslatra, nem akar meghatározni olyan irányt, olyan célokat, amelyekkel a civil társadalom nem ért egyet.
„Elképzelésünk szerint egy olyan stratégiaképzést indítunk el, amely kulturális, oktatási, tudományos és művészeti területen a következő években beépülhetne majd a politikai döntéshozók munkájába és politikai programjába. Ez így természetes, és erre ilyen formában szüksége van a romániai magyar társadalomnak” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az MTI kérdésére, hogy meg tudja-e jelenteni az erdélyi magyar kulturális élet egészét egy olyan testület, amelyet a három magyar politikai szervezet egyikének a belső struktúrájaként hoznak létre, Kelemen Hunor kijelentette: „Nem fogunk párttagkönyvet kérni a KAT ülésein.” Megjegyezte, az alakuló ülésen olyan személyiségek is jelen voltak, akik köztudottan nem tartoznak az RMDSZ holdudvarába. „Olyan embereket hívtunk meg, akik egy-egy társadalmi szegmentumot képviselnek, akiknek van mondanivalójuk, akik hozzá akarnak járulni az erdélyi magyarság jövőképének a megfogalmazásához” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A testület vezetőjévé ideiglenesen Székely István politológust, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettesét választották. Székely szerint a tanácsnak meg kell szövegeznie saját működési szabályzatát, saját struktúráját, amelyet az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) is el kell fogadnia, és csak ezt követően választhatják meg a testület vezetőit.
A KAT-nak három alelnöke és három titkára lesz: Székelyföldet Antal Attila és Szonda Szabolcs, Bánságot, Partiumot és Szilágyságot Széman Péter valamint Kereskényi Gábor, Közép-Erdélyt és Maros megyét Bandi Katalin és Házi Bakó Eszter képviseli.
A kisebbségi törvény tervezetét az RMDSZ kezdeményezésére még 2007-ben a liberális Tariceanu-kormány terjesztette be a parlamentben, a tervezetből az azóta eltelt következő parlamenti ciklus végére sem született törvény. Az RMDSZ ugyancsak 2007-ben, az aradi kongresszusán foglalta struktúrájába a Kulturális Autonómia Tanácsot. Krónika (Kolozsvár)2012. április 20.
Össz-erdélyi programok megvalósítását tűzte ki célul a KAT
Kolozsváron megalakult a Kulturális Autonómia Tanács. A testület a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési szervezetek érdekegyeztető és saját hatáskörén belül döntéshozó fóruma.
Ez egy olyan testület lesz, mint amilyent a parlamentben elakadt kisebbségi törvénytervezet is előrevetít, ugyanakkor az is elhangzott, hogy a valamikor szövetségi egyeztető tanácsnak a helyébe lép, de szélesebb hatáskörrel rendelkezik majd.
Székely István, a tanács elnöke elmondta, hogy két kérdésről van szó: az egyik a parlamentben elakadt kisebbségi törvény, amelynek egy fejezete szabályozza a kulturális autonómiát, ennek van egy Kulturális Autonómia Tanácsa, és ennek a tanácsnak a létrehozásával ezt kívánjuk megelőlegezni. Tehát működtessék úgy a tanácsot, mintha már elfogadta volna a parlament a kisebbségi törvényt és próbáljuk modellezni ennek a működését; a másik kétségtelenül az egykori szövetségi egyeztető tanácsnak az utódlása, vagy a képviselete.
- Azt látjuk, hogy az elmúlt tíz évben nagyon sok jó program elakadt elsősorban azért, mert nem sikerült megfelelő adminisztratív döntéseket tenni mögé. Az lenne a feladat, hogy tegyük a programokat 2010-es évek aktualitásába és próbáljuk őket sikerre vinni – mondta el az elnök.
Pillanatnyilag ideiglenes vezetősége van a KAT-nak és nincs még működési szabályzata. Székely szerint azért nem lehetett végeleges vezetőséget választani, mert nincs egy szabályzat. Először el kell fogadni a KAT a saját szabályzatát, amelyet jóváhagyás érdekében a szövetségi képviselőtanács elé kell terjeszteni. Ezt követően van egy olyan szabályzat, amely alapján meg lehet választani a tisztségviselőket. Valamikor ősszel sor fog erre kerülni.
Duna Tv. Erdély.ma2012. május 3.
Erdélyi gyűjtőkönyvtár létrehozását szorgalmazza a Kulturális Autonómia Tanács
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) azokat a pontosan megfogalmazott, több megyére kiterjedő, konkrét programokat helyezi előtérbe, amelyek létező igényt, hiányosságot pótolnak – jelentette ki szerdán Kolozsváron Székely István, a testület elnöke, az RMDSZ főtitkárhelyettese.
Székely példaként említett néhány olyan programot, amelyet az elmúlt napokban megalakuló KAT-elnökség kiemeltként határozott meg. „A középfokú oktatás terén fontos az oktatási hálózat fenntarthatóságának közép- és hosszú távú előreszámítása a legújabb népszámlálási adatok alapján, hiszen minden egyes magyar gyermekről tudnunk kell, hol, milyen intézményben, milyen körülmények között tud anyanyelvén tanulni. Ugyanakkor ki kell egészíteni a szórványkollégiumok rendszerét, és segíteni kell hálózatba való integrálódásukat” – fogalmazott. Elmondta továbbá, hogy prioritást élvez egy olyan kooperációs felület létrehozása, amelyben az egyetemek képviselői össze tudják hangolni intézményeik felsőoktatási kínálatát. „Fontos, hogy az egyetemi vezetők munkáját olyan szakemberek bevonásával segítsük, akik a kérdést elsősorban a demográfiai folyamatok és munkaerőpiac elvárásai szempontjából közelítik meg” – mutatott rá Székely István.
Közművelődés területén fontos program a magyar házak hálózatba integrálásának elősegítése, valamint egy olyan programkínálat összeállítása, amely megkönnyíti a magyar napok megszervezését. A KAT elnöke kifejtette, hogy a közgyűjtemények terén folyamatban van a modern és kortárs képzőművészeti közgyűjtemény, valamint az ehhez kapcsolódó galériahálózat létrehozása. „Az elnökség javasolni fogja a szaktestületnek az erdélyi gyűjtőkönyvtár létrehozását, amely elsősorban az 1989 utáni időszak magyar kiadványaira összpontosítana. E mellett fontos a tájházak, emlékházak, és helytörténeti kiállítások hálózatba szervezése, bevonásuk a turisztikai útvonalakba” – számolt be Székely István, aki hozzátette, hogy a lista nyitott, az elkövetkező időben össze szeretnék gyűjteni, és szeretnék megvalósítani azokat az értékelvű elképzeléseket, amelyek elsősorban adminisztratív döntések hiányában akadtak el.
Székely beszámolt arról is, hogy a Kulturális Autonómia Tanács elnöksége alakuló ülésén áttekintette az öt szakbizottságba bejelentkezett tagok névsorát, és döntött a bizottságok összehívásának időpontjairól. Ennek értelmében május folyamán a felsőoktatási és tudományos, valamint a közoktatási szakbizottságok összehívására kerül sor.
A szakbizottságok feladata a területükre vonatkozó problémakatalógus összeállítása, valamint a beazonosított témákra konkrét programok kidolgozása lesz.2012. május 4.
Külföldön él a 194 ezer „elveszett” erdélyi magyar több mint fele
Erdélyi magyar népesedést tanulmányozó kiadványt mutattak be
„A technikai tartalom mellett bemutatja a romániai magyar kisebbségkutatás beszédmódjának fejlődését, alakulását is” – jellemezte Kiss Tamás és Barna Gergő szociológus tegnap bemutatott, Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című kiadványát Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója. A Minerva-ház emeleti előadótermében rendezett eseményen részt vett Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök is, a könyvbemutatót szervező Kós Károly Akadémia Alapítvány elnökeként, kifejtve: nagyon is jelentős fejlődés mutatható ki nemcsak a kisebbségi magyarság létszámának, hanem közérzetének, jövőképének felkutatása terén is. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadványa a 2011-es népszámlálás februárban közölt előzetes eredményei vonalán taglalja a demográfiai, társadalmi változásokat, a romániai magyarság népesedési folyamatára vonatkoztatva a számsorokat.
A kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kós Károly Akadémia Alapítvány szép számú hallgatóság előtt mutatta be tegnap Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című kiadványát, amely a 2011-es népszámlálás előzetes eredményeinek kontextuális elemzésére, valamint az erdélyi magyar népesedést befolyásoló tényezők feltárására épül.
A könyvbemutatót kísérő tulajdonképpeni előadást, a kialakult beszélgetést Horváth István moderálta, aki elsőként Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, korábbi RMDSZ-elnöknek, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnökének adta át a szót. „Nagyon is jelentős fejlődés mutatható ki a kisebbségkutatás terén, hiszen létrejött az ezt elősegítő intézményi keret. Más kérdés, hogy az intézmények milyen tartalmat tudtak biztosítani. Ahhoz, hogy jövőt tervezhessünk, céljainkat nem csak szimbólumokban kell megfogalmaznunk! Feltétlenül léteznie kell a szakmai háttérnek, a kutatómunkának” – fogalmazott Markó Béla, megjegyezve, hogy ma már tényekként kezelhetjük a népszámlálási adatokat, nem pedig politikai intézkedések, érdekek termékének, mint a rendszerváltozást követő években. „Ezt a munkát senki sem fogja elvégezni helyettünk” – közölte a Kós Károly Akadémia elnöke a romániai magyarság kisebbségkutatói munkájára célozva.
Horváth István a romániai magyarság népességi helyzetének feltérképezését dióhéjban mutatta be, hangsúlyozva, hogy csupán a tíz évvel ezelőtti népszámlálást követően szűnt meg a Budapest-központú elemzési munka: „Az áttörést a 2002-es népszámlálás jelentette, amelyet követően – magyarországi finanszírozásból ugyan – már erdélyi kutatók végezték az elemzői munkát”.
A kiadvány szerzői közül elsőként Barna Gergő szólalt fel, aki mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a publikált adatok kisebb-nagyobb mértékben módosulnak majd az eredmények véglegesítését követően, ami jövőre várható.
A következőkben a kötetben bemutatott témákkal és adatokkal ismerkedhetett meg a hallgatóság. Az elemzéseket több szempont alapján végző kutatók a számsorok között olvasva „optikai csalódásokra” mutattak rá, néhány érdekességet kiemelve.
Ahol a legnagyobb a baj
A magyarság csökkenését – amely mindössze 0,6 százalékponttal marad el a románságétól – megyék és településformák taglalásával mutatták be a szerzők. Kiderült: legdrasztikusabban a Bánságban és Dél-Erdélyben fogyott a magyarság, és erőteljes tömbösödés figyelhető meg magyar vonatkozásban. Jelenleg az erdélyi magyarságnak a 38 százaléka él Székelyföldön, 25 százaléka a Partiumban, további 20 százaléka pedig Közép-Erdélyben.
„Minél kisebb volt a magyarság aránya egy adott településen, annál nagyobb fogyást tapasztaltunk” – közölte Barna Gergő. Kisebbségünk létszámának csökkenése leginkább a kis- és közepes városokban figyelhető meg, ahol mintegy 15–17 százalékponttal kevesebb magyart „jegyeznek”. Metropoliszövezetekben mindössze 1,8 százalékpontos a csökkenés, nagyvárosokban pedig 23 százalékpontos – utóbbi érték azért ilyen magas, mert a 100 ezernél több lakossal rendelkező városok szinte kivétel nélkül szórványvidéki településeknek számítanak.
Pozitívum ugyanakkor, hogy jelentősen mérsékelődött magyar szempontból a Partium helyzete és tovább javult a Székelyföldé – ezen régiókban a románság népességcsökkenése nagyobb a magyarokénál. A román lakosság aránya jelentős mértékben növekedett ugyanakkor metropoliszövezetekbe sorolt községekben (16,2 százalékkal), és stagnáló arányt mutat a magyar többségű kisvárosok szintjén, ahol az adminisztrációs rendszer megfelelő stabilitást biztosít számukra.
A kis- és közepes városok egyaránt elvesztették magyar és román lakosságuk bő 15 százalékát, Barna Gergő szavaival élve „elvesztették megtartó erejüket”.
A települések nagyságát tekintve az tapasztalható, hogy kisebbségünk tagjainak 44 százaléka községben él, a nagyvárosokban azonban csak 21 százalékunk lakik. A tömbösödést igazolja, hogy 53 százalékunk olyan településen él, ahol a magyarság többségben van, 13 százalékunk szórványosodik, 9 százalékunk pedig már szórványban él.
Fogyatkozásunk okai
Kiss Tamás népességfogyásunk négy okát vázolta: a természetes népmozgalom, az intergenerációs asszimiláció, a nemzetiségváltás, illetve a migráció vonatkozásait tárta fel.
A természetes szaporulat – amely a felsorolt négy közül a legegzaktabb – kapcsán rávilágított arra, hogy a kiindulási alap kedvezőtlen mivolta miatt negatívabb a helyzetünk a románokénál. Magyarán: minél kevesebben vagyunk, annál kevésbé működőképes a szaporulat. Annak ellenére fogyunk jobban, hogy a termékenység, illetve a születéskor várható élettartam nagyjából megegyezik a román lakosság azonos adataival.
Az intergenerációs asszimiláció azt vizsgálja, hogy a szülőknek sikerül-e átadniuk az identitás jegyeit a gyermeknek. Ez nagyban függ a vegyes házasságok arányától, illetve a vegyes házasságokban történő szocializációtól. Székelyföld kivételével mindenhol csökken a homogén házasságkötések (magyar férj és magyar feleség) száma, így helyenként súlyos asszimilációs veszteség jelentkezik. A legdrasztikusabb a helyzet Bánságban és Dél-Erdélyben, ahol a magyar ajkúaknak nagyjából a fele köt vegyes házasságot. Az utódok többségét már nem magyarként jegyzik be, így az ottani magyarok többezres nagyságrendben válnak az intergenerációs asszimiláció „áldozataivá”.
A nemzetiségváltás kapcsán sváb–magyar, roma–magyar és román–magyar vonatkozásban vázolta a folyamatokat Kiss Tamás. A legtöbb kihívással a roma–magyar helyzet rendelkezik, ugyanis mintegy 150 ezer roma beszéli a magyar nyelvet, és mintegy 90 ezer magyarnak is vallotta magát közülük. Nem kérdés, hogy a népszámlálás nem számít adekvát eszköznek a romák létszámának megállapítására – közölte Kiss –, mert még mindig sokan nem vállalják fel roma mivoltukat. (Szakemberek és különböző érdekvédelmi szervezetek egyébként 1,8–2 millió főre becsülik a romániai roma lakosság létszámát – tudtuk meg.) A magyar lakosság a svábok és a romák nemzetiségváltásából is „profitált”, de közel sem akkora mértékben, mint amekkora „kincsesbányának” tűnt ez a népszámlálást megelőző kampány során.
A migrációs egyenleg alapján Moldva és Dél-Erdély a legérintettebb két régió. Országos szinten 11,3 ezrelék Románia kivándorlási aránya, a magyarság berkeiben azonban csupán 8,5 ezrelékre rúg a szóban forgó adat. Észak- és Dél-Erdélyből, valamint a Bánságból – azaz a szórványrégiókból – a magyarság elvándorlásának aránya azonban magasabb a románságénál. A belső migráció folyamatát kutatva ebben az esetben is tömbösödésről árulkodtak az adatok: a magyar szórványvidékről a magyar többségű települések, régiók irányába történik jelentős népességmozgás.
A magyarok kivándorlása többnyire „lecsengett”, de az emigráció célországa a szülőföldjüket elhagyók 60–75 százalékának még ma is Magyarország.
Több mint 100 ezer főt vesztettünk kivándorlással
A tavalyi népszámlálási adatok tükrében Románia migrációs vesztesége az utóbbi 10 évben 2,22 millió főre rúg. Ebből 111 ezer személy a magyar kivándorló.
A 194 ezer fős magyar „összveszteséget” boncolgatva Kiss Tamás rámutatott: az erdélyi magyarság 2002. és 2011. között „eltűntjeinek” 57,4 százaléka kivándorolt, 31,3 százaléka (60,6 ezer fő) pedig a természetes szaporulat negatív értékének következménye. Becslések alapján mindössze 4,6 ezer magyar lakos tartozik a nemzeti hovatartozásukról nem nyilatkozók csoportjába. Országos szinten közel hatezren intergenerációs asszimiláció, több mint kilencezren pedig a román–magyar nemzetiségváltás miatt nem vallották magukat magyarnak.
Járható utak
A kutatók négy irányvonalat határoztak meg, amely mentén haladva elősegíthető népességfogyásunk lelassítása. Első lépésben a gyermekszám további csökkenése, illetve a termékenységi arányszám csökkenése ellen kell tennünk, amelynek egyik része, módja az oktatási rendszer újraszervezése is. Szorosan összefügg ezzel a szórvány-kérdés újragondolása, mert Székelyfölddel és Partiummal szemben szórványvidéken nagyon felgyorsult a népesedési erózió. Kiss Tamás vitaindítónak szánt észrevétele szerint a magyar nyelvű oktatás „a rendezett kivonulás egyik eszköze”. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a romák integrációjának kérdése, mind politikai, mind pedig kulturális és társadalmi téren. „A magyar cigányok többsége a magyar közösséghez tartozna, ugyanakkor Székelyföldön minden 13. magyar lakos cigány nemzetiségű” – vázolta Kiss. A migráció vonatkozásában a politikai közösség és az intézményesített diaszpóra sajátosságainak józan mérlegelésére hívta fel a figyelmet.
Szórványkérdésről és a kolozsvári jelenségről
A hallgatóság körében többen is felszólaltak. Péntek János nyelvészprofesszor a magyar oktatást kutató szakmai intézményi keret hiányára panaszkodott, amely nem létezik annak ellenére, hogy a politikum lehetővé teszi a létezését és rendkívül fontos és hasznos szereppel bírna. Székely István, a tavalyi népszámlálás RMDSZ-es munkacsoportjának a vezetője arra reflektált, hogy a belső migráció több érdekességet rejteget, mint amennyit eddig kiaknáztak belőle a szakemberek, és az említett jelenség alaposan felülírhatja az eddigi eredményeket. A teljes életpályára szóló iskolarendszer biztosítása kiemelt fontosságú Kötő József parlamenti képviselő észrevétele szerint, a kormány kisebbségekkel foglalkozó főosztályának ügyvivője, Rodica Precupeţu pedig egy, valamennyi romániai kisebbség képviselőit tömörítő találkozó szervezésének ötletével állt elő.
Felvetődött a népszámlálás elkeserítő kolozsvári eredményeinek a kérdése is, és kiderült, közel sem annyira elrettentő a számsor, mint amennyire első ránézésre annak tűnik. A mintegy 10 ezres magyar népességfogyás felét migráció okozta, a természetes szaporulat negatív előjele mintegy négyezer lakossal csökkentette a kolozsvári magyarság számát, és 1,2 ezerre becsülték azok számát, akik nem vallottak nemzeti hovatartozásukról. Megnyugtató azonban, hogy a mintegy ötezer elvándorlónak hozzávetőleg a fele a Kolozsvárt övező települések valamelyikében él, tehát nem tekinthető „elveszett” embernek. Szabadság (Kolozsvár)2012. május 7.
Victor Ponta vállalta a kisebbségi törvénytervezet elfogadását
Az USL vállalja, hogy a kisebbségi kerettörvényt a kormányzása alatt elfogadja - jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök tegnap este. A politikus szerint ezt abba az együttműködési protokollumba is belefoglalta, amelyet ma ír alá a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportjával. "A parlamenti kisebbségek csoportjával kötendő egyezményben szerepel a kisebbségi törvény, amely évek óta a parlamentben vesztegel. Noha jó a törvénytervezet, tartalmaz olyan előírásokat, amelyeknek nincs mit keresniük a végső verzióban" - jelentette ki a miniszterelnök. Székely István politológus, az RMDSZ főtitkár-helyettese, a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) ideiglenes elnöke Facebook-oldalán kommentálta Ponta bejelentését. "Victor Ponta az este bejelentette, hogy a "nemzeti kisebbségek kérésére" el fogják fogadni a kisebbségi törvényt, az egyes "oda nem illő rendelkezések", magyarán a kulturális autonómiát szabályozó rész nélkül. Ha ez megtörténik, nehezebb lesz autonómia-törekvéseink sikerre vitele" - vélekedik Székely. Felidézi, a kisebbségi törvény elfogadását az RMDSZ blokkolta azt követően, hogy a Ciorbea-kormány 1997-ben elfogadta a helyi közigazgatási törvényt módosító 22-es számú, valamit a tanügyi törvényt módosító 36-os kormányrendelet. "Nem volt érdekünk egy olyan kódex-jellegű törvény elfogadása, amely csupán összegyűjti, és egységes keretbe rendezi a különböző területeken meglévő kisebbségi jogosítványokat, hanem olyat akartunk, amely továbblépést jelent a különböző autonómia-formák irányába. Már ekkor érdekellentét alakult ki az RMDSZ és a kisebbségi szervezetek között: az ő törekvéseik nem mutattak túl a már kivívott jogokon, a kisebbségi törvény elfogadására úgy tekintettek, mint önbecsülésük fontos összetevőjére, emancipációs törekvéseik koronájára. Az RMDSZ pedig arra játszott, hogy a kisebbségi törvény hiánya napirenden tartja a kérdés megoldatlan voltát, elfogadása pedig lezárja, vagy legalább is megnehezíti az ezzel kapcsolatos törvénykezést - akkor kell elfogadni a kisebbségi törvényt, amikor lehetőség van valamely autonómia-forma kodifikálására" - írja a közösségi oldalon. Emlékeztet: 2005 márciusában az RMDSZ véglegesítette kisebbségi törvénytervezetét, amelynek egy fejezete a kulturális autonómia létrehozásáról szól, és nyilvánvalóvá tette, hogy e nélkül nem szavazza meg a jogszabályt. A tervezet a parlamentben elakadt: a demokraták 2007 tavaszán történő kiválását követően elméletben sem volt meg az elfogadásához szükséges többség, 2009 után pedig a demokraták bizottsági szinten blokkolták azt. (hírszerk.) Transindex.ro2012. május 8.
Elfogadják a kisebbségi törvényt, ígéri Ponta
Egy hétfő esti nyilatkozatában Victor Ponta, frissen hivatalba lépett miniszterelnök azt mondta, hogy a parlamentben képviselt nemzeti kisebbségek csoportjával kötendő egyezményben szerepel a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadása, amely évek óta a parlamentben vesztegel. „Bár a törvénytervezet jó, tartalmaz oda nem illő előírásokat" – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Székely István politológus szerint ez arra utal, hogy a kulturális autonómiát szabályozó teljes rész kikerülne a törvénytervezetből, ebben a formában pedig az RMDSZ nem fogja támogatni annak elfogadását. Ugyanis a többször is napirendre tűzött és módosított kisebbségi törvénytervezet egy fejezete a kulturális autonómia létrehozásáról szól. A szövetségnek nem érdeke „egy olyan kódex-jellegű törvény elfogadása, amely csupán összegyűjti" a különböző területeken meglévő kisebbségi jogosítványokat, anélkül, hogy bármiféle továbblépési lehetőséget biztosítana a különböző autonómiaformák irányába. „Az RMDSZ pedig arra játszott, hogy a kisebbségi törvény hiánya napirenden tartja a kérdés megoldatlan voltát, elfogadása pedig lezárja, vagy legalább is megnehezíti az ezzel kapcsolatos törvénykezést – akkor kell elfogadni a kisebbségi törvényt, amikor lehetőség van valamely autonómia-forma kodifikálására" – írja a Facebookon Székely. Erdély.ma2012. június 5.
Felajánlások a közgyűjteménynek
Érkeznek az adományok és a felajánlások a tervezett sepsiszentgyörgyi kortárs képzőművészeti közgyűjtemény számára.
Amint arról beszámoltunk, Pallosch Jutta Stuttgartban élő kolozsvári származású festőművész húsz művét adományozta a képtárnak. Azóta Abódi Nagy Béla három Tóth László-alkotást adományozott, Kőnig Frigyes, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora pedig szintén felajánlott egy festményt. Véső Ágoston, a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület elnöke gyűjteményükből felajánlott tíz alkotást; Vetró András kolozsvári szobrászművész felajánlotta apja, Vetró Artúr hagyatékát; Kántor Lajos Kolozsvárról a Korunk Stúdió Galéria gyűjteményéből ajánlott fel alkotásokat. Júniusban Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a szükséges konzultációk lefolytatását követően összeállítja a tervezett kortárs képzőművészeti közgyűjtemény szakmai kuratóriumát, ugyanakkor összehívja az erdélyi magyar képzőművészeti galériák képviselőit a tervezett galériahálózat együttműködési elveinek kidolgozása érdekében. Vargha Mihály az elmúlt napokban a közgyűjteményről és a galériahálózatról Székely Istvánnal, az RMDSZ főtitkárhelyettesével, a Kulturális Autonómiatanács (KAT) elnökével is tárgyalt, aki biztosította, hogy a politikum minden rendelkezésre álló eszközével támogatja a tervek megvalósítását. A tervezett közgyűjtemény alapja a kezdeményezők szerint a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár gyűjteménye lehet, de felvásárolnák a már elhunyt erdélyi képzőművészek hagyatékát is.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)2012. június 5.
Az összefogás üzenete
Trianonra emlékeztek Budapesten a Nemzeti Összetartozás Napján
A trianoni döntés minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum – írta a nemzeti összetartozás napjára kiadott elnöki nyilatkozatában a magyar államfő. Áder János kijelentette, hogy az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad, és azt is hangsúlyozta, hogy az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. Áder János köszöntött minden magyart, és „hazánk kézszorítását” küldte mindazoknak is, akik akár 1920. június 4-ét követően, akár a nemzeti szocialista, akár a kommunista ideológia szülte diktatúrák idején, akár 1956-ban vagy azt követően származásuk, vallásuk vagy politikai meggyőződésük miatt kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról.
A parlamentben az országgyűlési képviselők tapssal köszöntötték a határon túli magyar pártok és szervezetek vezetőit a parlament üléstermében: Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Berényi Józsefet, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Kunckelné F. Ildikót, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnökét, Jakab Sándort, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét és Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, Székely Istvánt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkárhelyettesét, Horváth Ferencet, a Muravidéki Magyar Önkormányzatok Nemzeti Közösségének elnökét. A Nemzeti Összetartozás Napjának programjai jó hangulatban zajlottak le. A nyitott parlamentben délután 5 óráig mintegy hét és fél ezren vettek részt, ezen a napon ugyanis bárki ingyen, előzetes regisztráció nélkül léphetett be az épületbe. Estig kézműves vásár, zenei fellépések, koncertek várták az érdeklődőket. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 13.
„Csökkenés nincs, de veszteségek vannak”
KONFERENCIA A ROMÁNIAI VÁLASZTÁSOKRÓL
Budapesti tudósítónktól
Kormányváltás, helyhatósági választások Romániában címmel tartott tegnap konferenciát a Nemzetpolitikai Kutatóintézet a Magyar Külügyi Intézettel karöltve Budapesten, a Magyarság Házában, ahol szakértők igyekeztek elemezni a minapi voksolás részeredményeit, különös tekintettel a romániai magyar pártok eredményére, illetve Magyarország és Románia jövőbeni kapcsolatainak alakulására.
Az elemzés a dolgunk, nem az értékelés – hangsúlyozta köszöntőjében Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője, s a konferencia felszólalói tartották is magukat ehhez az elvhez. Pászkán Zsolt politikai elemző a helyhatósági választások romániai kontextusáról szólva elmondta: nagyjából az szűrhető le az előzetes részeredményekből, hogy minden érintett párt örül, de senki sem örül igazán. „A hatalom elleni gyűlöletszavazást tapasztalhattuk meg, s nem kimondottan egy bizonyos párt elleni voksolást. A megmérettetésen indulatok döntöttek; s ez a hangulat várhatóan a novemberi parlamenti választásokig is megmarad” – emelte ki Pászkán Zsolt, aki szerint éppen a minapi voksolás tette ismét többesélyessé az őszi parlamenti megmérettetést, hiszen az emberek indulatának célpontja ma már nemcsak a közelmúltban megbuktatott kormány, hanem a most kormányzó szociálliberális szövetség is. A magyar pártok szerepléséről a politikai elemző elmondta: amikor a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt versenybe szállt, azzal érvelt, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Közösség több százezer magyar szavazót nem képes megszólítani, de az eredményekből úgy tűnik, ezek a szavazatok továbbra sem „kerültek elő”. A parlamenti választás várható eredményei kapcsán elmondta: az RMDSZ-nek valószínűleg ismét lesz 29-30 képviselője a bukaresti parlamentben, de súlyuk „drámaian elhanyagolható” lesz, éppen ezért egyik román párt sem fog figyelni a kampányban a „magyar kártya kijátszásának kockázataira”, tehát elképzelhető, hogy a román pártok megpróbálnak rájátszani a magyarellenességre.
Székely István Gergő, a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató munkatársa az önkormányzati választások részeredményeit prezentálva elmondta: a korábbi időszakban folyamatosan csökkent a választási részvétel, de ez a tendencia a júniusi voksoláskor megfordult, mert az emberek ráébredtek, hogy a valós hatalom egyre inkább a megyékben, s nem a parlamentben van. Meglátása szerint az RMDSZ számára siker lett volna, ha szinten tudja tartani, vagy növelni tudja polgármesterei, önkormányzati képviselői számát, s ezt el is érte, mi több, talán még meg is haladja a végleges eredmények ismeretében. „Csökkenés nincs, de veszteségek vannak” – emelte ki, mondván, fontos megyeszékhelyeket és megyei közgyűlési vezetői posztokat veszített a legnagyobb magyar párt. Korábbi választási eredményekre hivatkozva elmondta: a magyarok mintegy 15–20 százalékát kapta korábban az RMDSZ ellenzéke, s most is ennyire lehetett számítani, csakhogy ezek a voksok két ellenzéki párt között oszlottak meg. „Az MPP az erősebb, az EMNP a gyengébb, de a különbségek kicsik” – tette hozzá az elemző, aki szerint jelenleg semmi sem bizonyítja, hogy a magyar szavazók tömegesen voksoltak volna román jelöltekre a helyi tanácsnokok megválasztásakor, viszont a polgármesteri megmérettetések során tapasztalható volt bizonyos fokú átszavazás.
Illyés Gergő, a Nemzetpolitikai Intézet munkatársa az eredmények területi megoszlását elemezve rámutatott: a magyar pártok között igazi versenyhelyzet csak a Székelyföldön volt, Erdély más részein nem érvényesült ez a tendencia.
Zákonyi Botond, a Magyar Külügyi Intézet vezetője Magyarország és Románia kapcsolatairól szólva elmondta: úgy tűnik, a kormányváltás véget vetett az utóbbi időkben tapasztalt „mézes éveknek”. Meglátása szerint a „felpörgetett magyarellenesség” a kampány része volt, s várhatóan ez a hangulat kitart a parlamenti választásokig is. Ugyanakkor figyelmeztetett: uniós szinten Magyarországnak és Romániának vannak közös érdekei, s kár lenne, ha a közös célok érvényesítése „elúszna a kölcsönös adok-kapokban”. Megemlítette, hogy Románia schengeni csatlakozása szempontjából Bukarestnek fontos Budapest álláspontja, de arra is oda kellene figyelnie a magyar félnek, hogy mit tud felkínálni Romániának a kölcsönös együttműködés kialakítása érdekében. Magyar Szó (Újvidék)