udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 1801-1830 | 1831-1860 | 1861-1890 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
2002. május 16.
Máj. 15-én Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök nyitotta meg az új Országgyűlés alakuló ülését. Megválasztották az Országgyűlés elnökét, alelnökeit és jegyzőit. Döntés született a parlamenti bizottságok létrehozásáról, tagjainak és tisztségviselőinek megválasztásáról. Beszédet mondott Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök, majd Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje emelkedett szólásra, akit az államfő felkért kormányalakításra. Még mindig nincs nevesítve a határon túli magyarokért felelős politikai államtitkár, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának leendő elnökének személye. A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy Tabajdi Csaba, a Magyar Hírlap információi szerint Kocsi László MSZP-képviselők jöhetnek szóba a határon túli magyarokért felelős politikai államtitkárok kinevezésekor. A határon túli magyarok ügye a külügyminisztérium hatásköréből ismét visszakerült a miniszterelnöki hivatalhoz. - Bízunk abban, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) belátja, hogy a román kormány, az ügyvivő magyar kormány és az RMDSZ álláspontja helyes, és nem kell felmondani az Orbán–Nastase egyetértési nyilatkozatot — jelentette ki Németh Zsolt külügyi államtitkár máj. 15-én, miután Orbán Viktor kormányfő az Országházban találkozott a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) képviselőivel. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke megelégedését fejezte ki az elmúlt esztendők munkájával kapcsolatban és példaként megemlítette, hogy a kedvezménytörvény új lehetőségeket nyitott a határon túli magyar közösségek számára. - A magyar kormány politikailag támogatta a határon túli magyar szervezetek erőfeszítéseit, hogy a számukra fontos dolgokat saját országaikban meg tudják valósítani - tette hozzá. Az RMDSZ elnöke kijelentette: a jövőben fontosnak tartják, hogy minél szorosabb együttműködést alakítsanak ki a Fidesz — Magyar Polgári Párttal, ugyanakkor megemlítette, hogy az új magyar kormány folytatni fogja a kialakult magyar–magyar együttműködési gyakorlatot. Markó Béla véleménye szerint az új magyar kormány képviselői sem szeretnék hatályon kívül helyezni az Orbán–Nastase egyetértési nyilatkozatot, és a nyitott kérdéseket kívánatos lenne a román–magyar vegyes bizottság hatáskörébe utalni. /Medgyessyt kérte fel Mádl kormányalakításra. Határon túli személyiségeket fogadott a leköszönő kormányfő. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./ Külön és különböző helyeken koszorúzott a bal- és jobboldal. A baloldaliak Nagy Imre szobránál, a jobboldaliak a Battyhány örökmécsesnél. Ezután vonultak be a megválasztott képviselők az Országházba, ahol rendben, szabályszerűen megalakult az új országgyűlés, a rendszerváltozás óta sorban a negyedik. A romániai magyarságot Markó Béla szövetségi Elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Tőkés László tb. elnök, Kelemen Attila képviselő és Verestóy Attila szenátor képviselték. Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt négy év eredményeiről beszélt, közülük is a kedvezménytörvényt a kiemelve. Történelmi vállalkozásnak nevezte a törvény elfogadását, amely "hitet tett a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés mellett... Olyan nemzeti célt értünk el, amely nem illeszkedik a világ kordivatjába, de határozott külpolitikával el tudtuk érni a törvény nemzetközi elfogadtatását, ráadásul hatból öt szomszédunkkal megállapodtunk" - fogalmazott. Reméli, hangsúlyozta, az új kormánynak tartalmi csonkítás nélkül sikerül a hatodikkal is megállapodnia. Medgyessy Péter beszédében hangsúlyozta, hogy 10 millió magyar állampolgár miniszterelnökeként fog dolgozni, de 15 millió magyar iránt érez felelősséget. Ezután így fogalmazott: "Tiszta, nyugodt, kiszámítható Magyarországot szeretnék. Tiszta, barátságos szomszédi viszonyokat, melyben nemzeti érdekeink éppúgy érvényesülnek, mint erős nemzeti karakterünk, maradéktalanul, méltósággal, másokat sohasem sértve. De nem tagadtam soha, hogy a szomszédságban a legfontosabbak nekem, nekem is, és úgy gondolom, nekünk is, a véreink. Ez természetes. Értékrendemből a világ közeli és távoli magyarjainak csak előnyük lehet, hátrányuk soha. Nem azt akarom, hogy a következő négy év rólam szóljon. Szóljon tízmillió magyar emberről, tízmillió fontos emberről. Nem hiú ábránd, hogy a magyar politikai életben megjelenhet a tárgyilagosság és a lovagiasság. Szeretném, ha Európában is erről lennénk híresek. Európaiságunk magyar legyen és becsületes, megbízható, pontos, barátságos, a világ, Európa és mindenekelőtt a magyarság érdekeiről soha meg nem feledkező... Köszönjük azt a munkát, amit a mostani kormány, a távozó kormány végzett.". /(Guther M. Ilona): Feljegyzések az új magyar parlament alakuló üléséről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./2002. május 16.
Több száz magyar polgár juttatott el levelet Dorin Floreához, Marosvásárhely polgármesteréhez a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. Levelükben nehezményezték a "Piata Trandafirilor tér" típusú feliratokat, amelyek ellentmondanak a helyi tanács ez év február 22-i 39-es határozatának, mely szerint az említett esetben "Piata Trandafirilor - Rózsák tere" kellene szerepeljen, ugyanakkor ellentmond a közigazgatási törvénynek. A kisebbségvédelmi keretszerződés kifejezetten is kéri az utcanévtáblák két nyelven való kiírását. A fentiek alapján követelik, hogy az utcák és terek elnevezései Marosvásárhelyen is két nyelven jelenjenek meg a táblákon. A polgármester válaszában arra hivatkozott, hogy a helyi tanács határozata csak elvi jellegű és fenntartotta, hogy a közigazgatási törvényben nem szerepelnek kifejezetten az utcanévtáblák. A levelet író polgárok közül néhányan a válasz láttán a közigazgatási bíróságon beperelték Dorin Floreát. /(korondi): Perbe fogták a polgármestert. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./2002. május 17.
Szatmárnémetiben a városnapi ünnepségeken a kisebbségi lakosok több fórumon is a magyar nyelvű előadókat hiányolták. Kabai István, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke annyit mondott, hogy a városnapok nem a szövetség rendezvénye, hanem a városvezetésé, ezért nem vették ki a részüket a szervezésből. Ilyés Gyula szatmárnémeti alpolgármester a felajánlásoktól tette függővé a magyar nyelvű programokat. Elégedetlenkedők minden téren voltak, vannak, és lesznek is, fűzte hozzá Ilyés, aki elmondta: az idei városnapi rendezvényeken százezer ember jól érezte magát, néhány tízezer pedig nem; ez hangulati és nem nemzetiségi kérdés. /Princz Csaba: Szatmárnémeti: Sokan hiányolták a magyar nyelvű műsorokat a városnapi ünnepségeken. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 17./ Dancs Artur reagált Ilyés Gyula alpolgármester nyilatkozatára, hogy a városnap hangulati, s nem nemzetiségi kérdés, meg hogy mindig is lesznek elégedetlenkedők. Igenis volt igény a magyar szóra, lett volna szükség magyar rendezvényekre a fő színpadon is. Mi, szatmári magyarok nem csupán "mellékszereplői" vagyunk ennek a városnak! - írta. /Dancs Artur: Miért ne érezhette volna jól magát mindenki a városnapi ünnepségeken? = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 18./2002. május 20.
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere bemutatott egy jegyzőkönyvet, mely szerint az RMDSZ-es tisztségviselők /Bunta Levente a Megyei Tanács alelnöke, Péter Pál alpolgármester és Ladányi László tanácsos/ azon fáradoztak, hogy a cekendi helyett csíkszeredai érdekeltségű regionális szeméttározó létesítésének támogatására beszéljék rá a dán kormány Székelyudvarhelyre látogató küldöttségének tagjait. A dán környezetvédelmi minisztérium küldöttségének nevében válaszként Niels Erik House és Daniela Cancescu romániai programvezető közölték, hogy az elkezdett projekt befejezését tartják elfogadhatónak, s ez az egyetlen járható út, mert az új dán kormánypolitika nem támogatja semmiféle kelet- és közép-európai új program finanszírozását. Ladányi László RMDSZ-tanácsos cáfolta, hogy a beruházás "átjátszását" akarták volna. Szerinte csak magánjellegű beszélgetésről van szó. /Fülöp D. Dénes: Ladányiék nem kívánták a beruházás "átjátszását". = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 20./2002. május 21.
Jogosak a Szerbia északkeleti részében élő románok oktatásbeli és egyházi anyanyelvhasználattal kapcsolatos kérései, a román kormány pedig támogatást nyújt majd e tekintetben, nyilatkozta máj. 20-án Doru Vasile Ionescu külügyi államtitkár, a Határon Túli Románok Főosztályának vezetője. A Szerbia északkeleti részében élő románok négy szervezete közös dokumentumot írt alá, melyben kérték az anyanyelvhasználat lehetőségét az iskolákban, a sajtóban és az egyházi szertartásokon, ennek kapcsán tárgyalni kívánnak Kostunica szerb államfővel. Doru Vasile Ionescu elmondta, a Morava, a Tmok és a Duna között mintegy 500.000 román él, akik nem nyilvánulhatnak meg anyanyelvükön az iskolákban, a templomban, a sajtóban és a kulturális intézményekben. A román és a szerb vezetés tárgyalásokat folytat egy, a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról szóló kétoldalú megállapodás létrejötte érdekében. /Román támogatás a határon túli nemzettársaknak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./2002. május 21.
Visszaszolgáltatják a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot. A református egyház hajdani reprezentatív iskolájának számító tanintézmény jelenleg a városi önkormányzat tulajdonában van, és az épületben működő gimnázium igazgatósága adminisztrálja. 1993 óta az épületben újraindult a felekezeti oktatás. A régi-új tulajdonos a református egyház az Erdélyi Református Egyházközség révén. Hatvan napon belül az egyház képviselőinek el kell kezdeniük az átadási-átvételi tárgyalásokat a jelenlegi tulajdonossal, a városi tanáccsal. Az épületben ma közel 1700 diák tanul 63 osztályban, amelyek közül hat idén végez. Az intézményben működő két iskola több mint száz pedagógust foglalkoztat, a világi rész igazgatója Bíró Béla, a református gimnáziumot pedig Bustya János tiszteletes vezeti. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházközség püspökhelyettese szerint a református egyház első igazán nagy fontosságú visszakapott intézményéről van szó. “Szeretnénk, ha mindenki úgy érezné, hogy mi győztünk – fogalmazott Kató Béla –, s ezen nem csak a református egyházat értem, hanem a romániai magyarságot." /Csinta Samu: Kató Béla: a magyarság győzelme. Visszaszolgáltatják a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./2002. május 22.
Az elmúlt hetekben a romániai magyar történelmi egyházak vezetői a görög katolikus püspökkel Strasbourgban jártak, ahol találkoztak Bársony Andrással, a monitorizáló bizottság elnökével. Frunda György szenátorral, az ET monitorizáló bizottsága alelnöke elmondta, hogy Románia 1997-ben vállalta a tulajdonjog rendezését és az etnikumközi harmónia megteremtését. Vállalásait csak részben teljesítette. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Románia nagyvonalakban teljesítette vállalt kötelezettségeit, még akkor is, ha a tulajdonjog rendezése csak kismértékben történt meg. A nemzeti közösségek és egyházi ingatlanok kérdése még megoldatlan. Az RMDSZ-SZDP protokollum alapján ezt a törvényt június végéig el kell fogadni, az év harmadik negyedében alkalmazzák a törvényt. Ezt a kötelezettséget a bizottság ülésén jelen levő Nastase miniszterelnök vállalta. Frunda szerint Románia érdeke most, a NATO-csatlakozás előtt, hogy megoldja a problémákat. /Mózes Edith: Frunda György: A problémákat nem a NATO- ért vagy az EU-ért kell megoldani… = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./2002. május 24.
Máj. 24-én Gheorghe Funar polgármester bejelentette: Kolozsvárnak nincs többé városi tanácsa. — Az "iszonyú koalíció" beadta a kulcsot, a városi tanács öngyilkos lett — nyilatkozta az elöljáró. Funar szerint az utóbbi három rendkívüli ülésen a kolozsvári városi tanács egyetlen határozattervezetet sem fogadott el. Azt szeretné, hogy a törvény értelmében a prefektus javasolná a kormánynak az előrehozott választások megszervezését. Javaslatáról levélben értesítette Adrian Nastase kormányfőt, Octav Cosmanca közigazgatási minisztert, illetve Vasile Soporan prefektust. Funar büntető feljelentést tesz azon tanácsosok ellen, akik hétfőre rendkívüli ülést hívtak össze. Funar azzal fenyegetőzött: amennyiben Vasile Soporan prefektus nem vesz tudomást a kolozsvári városi tanács megszűnéséről, a Nagy-Románia Párt tagjai és szimpatizánsai sztrájkőrséget szerveznek a prefektúra épülete előtt. Máj. 24-i kolozsvári sajtóértekezletén Cosmin Gusa, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) főtitkára elutasította a polgármester ötletét. Vasile Soporan prefektus szerint a polgármester azért próbálkozik a városi tanács feloszlatásával, mert szabadon akar rendelkezni a közpénzekről. Máté András ügyvéd, RMDSZ-tanácsos véleménye szerint a polgármester újabb provokációjáról van szó. /Kiss Olivér: Feloszlatta a városi tanácsot a polgármester. Előre megfontolt cselekedet volt — vallotta be a testület. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./2002. május 27.
Gheorghe Funar polgármester hivatali visszaélés és Románia törvényeinek (nevezetesen a helyi közigazgatási törvénynek) a be nem tartására való bujtogatás vádjával bepereli Vasile Soporan prefektust — adja hírül a Mediafax. Kolozsvár polgármestere elvárja az igazságszolgáltatástól, hogy kényszerítse a prefektust az említett jogszabály alkalmazására, amely — Funar értelmezése szerint — a helyi tanács feloszlatására kötelezi a kormány Kolozs megyei helytartóját. A polgármester azt követeli, Soporan minden nap késedelemért fizessen 100 millió lejt. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Kolozs megyei szervezete közleményében kifejtette: véleményük szerint is fel kell oszlatni a tanácsot, tekintettel a tanácsosok soraiban tapasztalható összeférhetetlenségi esetekre. Az előrehozott választásokat azonban nem csak az önkormányzati képviselők, hanem a polgármester újraválasztására is ki kell terjeszteni. /Bepereli a prefektust a polgármester. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./2002. május 28.
Kolozsváron máj. 27-én a tanácsülésre érkezőknek kalácsot, pálinkát vagy bort és feliratos zsebkendőt osztogattak. Utóbbin ez állt: "A kolozsvári városi tanácsban működő iszonyú koalíció — SZDP–NLP–RMDSZ–RNEP–SZRP. Született: 2000. június 22-én. Meghalt: 2002. május 22-én." Gheorghe Funar polgármester bejelentette: az "iszonyú SZDP–RMDSZ–NLP–RNEP–SZRP-koalíció feldobta a talpát", majd Eugen Pop nagy-romániás tanácsos hosszú gyászbeszédet mondott, amelyben az ellenzéki kollégák vétkeit ecsetelte. A nagy-romániás szimpatizáns tanácstagok készen álltak a verekedésre. Eközben a többi "ellenzéki" tanácsos kint várakozott. Egyikük a rendőrséget hívta, de az nem jelent meg. Boros János alpolgármester értesítette a prefektust, de Vasile Soporan sem hajlandó eljönni a városházára. Molnos Lajos megjegyezte: — Ahelyett, hogy fellépne, és megakadályozná az ehhez hasonló cirkuszokat, Soporan prefektus mindig azt mondogatja, hogy majd csak kialakul a helyzet. Valami miatt az SZDP nem akar Funarhoz nyúlni. Fél négykor a tanácsosok testületileg bevonulnak az ülésterembe. Máté felszólította Judét, állapítsa meg, adottak-e a feltételek az ellenzéki tanácsosok által összehívott ülés megtartásához. Jude végül kimondta: — A prefektusnak a tanács feloszlatását elrendelő határozata hiányában az ülés törvényes — jelentette ki. Ennek hallatán Funar polgármester is dühbe gurult: — Büntető feljelentést teszek Ön ellen, és azonnali hatállyal felbontom a munkaszerződését! — üvöltötte. Jude bejelentését követően a tanácsosok elvonultak Mircea Gavrila alpolgármester irodájába, ahol zárt ajtók mögött. Az ülést követően bejelentették: közerkölcsök megsértése, hivatali visszaélés vádjával perbe fogják az elöljárót. Az is szerepel majd a vádiratban, hogy a polgármester megakadályozta a tanács működését. /Kiss Olivér: Világraszóló botrány a városházán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./2002. május 28.
Máj. 25-én ünnepelték Borszéken, hogy 150 éves a helyi oktatás. Az egykor itt tanító Dancs Lajos gyönyörű faragványt ajándékozott az iskolának. Farkas Aladár tanár a borszéki oktatás 150 évét ismertette, majd fényképek és régi iskolai tárgyak meg ereklyék kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. Farkas Aladár szerkesztésében megjelent Iskolánk a sajtó tükrében című monográfia. /Bajna György: 150 éves oktatás Borszéken. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 28./2002. május 29.
Bírósági végzéssel kapták vissza a napokban hajdani iskolájukat a piskolti reformátusok. Az épület, amelyet a helyi általános iskola használt, aránylag jó karban van, s még az őszön igyekeznek tatarozva átadni. A három tantermes iskolát az egyház vallásoktatásra és ifjúsági rendezvényekre kívánja használni. Szatmár megye falvaiban egyébként a legtöbb államosított egyházi iskolát még nem adták vissza ténylegesen is a történelmi egyházaknak. /A piskolti reformátusok visszakapták iskolaépületüket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./2002. május 30.
A magyar történelmi egyházak képviselői, de mások is, fenntartásokkal éltek az RMDSZ által kiharcolt restitúciós törvénnyel szemben. Minderről Eckstein Kovács Péter szenátor kifejtette: a törvény sínen van, tartalmában is elfogadható. 2000-ben, az Isarescu kormány idején az akkori egyházügyi államtitkárság beterjesztett egy sürgősségi rendelet-tervezetet: a vallásfelekezetek püspökségenként visszakapnak tíz-tíz ingatlant. Végül a visszaadandó ingatlanok számát már nem korlátozták, viszont hozzátették: azokat az ingatlanokat, amelyekben közintézmények működnek, nem lehet visszaadni természetben, és csak kártérítés jár érte. Ez a szöveg került a szenátushoz. Az SZDP és az RMDSZ megegyezett abban, hogy e korlátozás ki fog kerülni a jogszabályból, és majd azokat az ingatlanokat is vissza lehet szolgáltatni természetben, amelyekben iskolák, kórházak, polgármesti hivatalok, kultúrházak és -otthonok stb. működnek. Amennyiben az épületben közintézmény működik, megejtik a tulajdonjog visszaszállását az egyházakra, ugyanakkor azok öt évre további használati jogot biztosítanak a bérlőnek. Az egyházak kifogása az volt, hogy az öt év alatt az épületek állaga tovább romolhat. Eckstein Kovács Péter reméli, hogy a törvény megszületik. /(Gyarmath János): Egyházi ingatlanokról - a tervezett ütemben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./2002. május 30.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes országos turnéja során Kolozsvárra is ellátogat. Szarvas-rege című táncjátékát a Diákházban mutatja be, jún. 6-án. A műsor a pogánykori magyarság egyik legősibb szokását, a regölést eleveníti fel, mely még ma is élő hagyomány Udvarhelyszéken. A másik kiindulópont a népszokásba ágyazott Csodaszarvas-történet, amely a magyar eredetmonda alapjául is szolgált, mely a táncjátékban sajátos, jelenünkhöz kapcsolódó mondanivalót ölt magára. /A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes újabb turnéja. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./2002. június 3.
A ferencesek csaknem hétszáz évvel ezelőtt telepedtek meg Marosvásárhelyen. 1951. augusztus 19-én éjjel elhurcolták a városból a ferences szerzeteseket, telkeik, ingatlanjaik, épületeik a Városi Néptanács használatába kerültek. Telkükön a néptanács épületeket bontott, átrendezett. Marosvásárhelyen főtéri templomukat lebontották, mert a főtér ama részére színházat építtetett a hatalom. A központban levő, csaknem 10 ezer négyzetméteres telek helyett a külvárosban 2668 négyzetméteres területet kaptak, ott épült fel mai templomuk, melyet harminc éve: 1972. máj. 29- én szenteltek fel. Ezt a dátumot a rendház minden évben megünnepli. Az idén sem volt ez másként. Az ünnepség főcelebránsa Csató Béla főesperes volt, valamint Pál József, azaz Leó atya, az Erdélyi Ferenc Rendtartományi főnöke mondott prédikációt. A templomrombolás, és - építés történetét a marosvásárhelyi házfőnök, Bakó Béla, alias Pál atya ismertette. Leó atya szerint "a ferences atyák "nem a középkor ittfelejtett csodabogarai". Isten országának jelei ők, kik megtanítanak derűsen élni. Ma az élet nagy versenyfutás. A szerzetes feladata meglátni a jót, szépet és felmutatni azt. Szent Ferenc annakidején nem állt be a keresztes hadseregbe, hanem a szultánnal tárgyalt, kereste a megbékélés lehetőségét. A közelmúltban a palesztinok a betlehemi ferences kolostorban kerestek menedéket az izraeli katonák elől, s a ferences atyák nem hagyták el a születés templomát, azért, hogy ne mészárolják le a palesztinokat... A ferencesek nem ítélkeznek senki fölött, ez nem az ő dolguk. Szigorú szabályok szerint zajló életük során teljesen szabadok, nem rabjai az italnak, cigarettának, pénznek, hatalomnak, televíziónak... semminek. A ferencesek nem állnak a világ fölött, de nem akarnak semminek, senkinek rabjai lenni. Mindennek örülni tudnak, de bármiről képesek lemondani - mondotta az erdélyi provinciális. Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere mindig szívén viselte a marosvásárhelyi ferences rendház sorsát. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a rendház szociális és oktató tevékenységet végez, felkarolja az öregeket, szegényeket, roma gyermekeket. /Máthé Éva: Templomrombolás, templomszentelés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./ 2002. június 4.
Máj. 19-én Sajtóklub a Tilosban címmel új típusú rendezvényt tartottak Csíkszeredában. Négy jobboldali publicista volt a meghívott: a Magyar ATV-n sugárzott Péntek esti sajtóklubból ismert Bayer Zsolt, a Fidesz alapító tagja, a parajdi származású Lukács Csaba, a Magyar Nemzet munkatársa, Szondy Zoltán, a Hargita Népe, valamint György Attila, a Székelyföld szerkesztője. A felvetett témák többnyire a magyarországi kormányváltást érintették. Bayer Zsolt kifejtette, hogy a határon túli magyarokat a szocialisták unják, púpnak érzik őket a hátukon, kipipálandó költségvetési tételnek. A problémákat majd "lepicsipacsizzák" az erdélyi magyarság vezetőivel, ahogyan mindig is tették, mert Markó elnök és Verestóy szenátor egy alomból valóak az MSZP-vel – mondta Bayer. Verestóy Attila szenátorról Bayer Zsolt közölte: "Úgy tudom, hogy nem más szeretne beülni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori székébe, mint a bukaresti-székelyudvarhelyi nagyvállalkozó. És amit ő akar... Ez azért van, mert az ilyen fazonok, mint a szenátor elvtárs, az emberek félelmére játszanak. A megoldás pedig az marad, hogy a félelmeket félretéve, oda kell mennie a Sapientia bejáratához százezer embernek, és azt mondani, hogy Verestóy Attila oda akkor teszi be a lábát, ha négyen viszik, deszkán". /K. L.: Sajtóklub a Tilosban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./2002. június 5.
Kelementelkén megalakult a Simén-Petőfi Közművelődési Egyesület. Az egylet a falu közművelődési életének a megszervezését vállalja fel, ezenkívül az egyesület tagjainak szándékában áll átvenni a polgármesteri hivataltól a volt Simén-kúriát, ahol hajdanában Petőfi Sándor is megszállt. Ennek emlékére ide szobát rendeznének be, s pályázni szeretnének majd a kultúrotthonként használt épület felújításához szükséges anyagi alapok előteremtéséért. /Megalakult a Simén-Petőfi Közművelődési Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./2002. június 7.
A Román Hírszerző Szolgálat államellenes tevékenység vádja miatt újságírókat és szakszervezeti vezetőket vont megfigyelés alá a 90-es évek elején – derül ki a titkosszolgálat 1991-ből származó, az Evenimentul Zilei jún. 7-i számában megjelent folyamodványából. Ebben többek között Boros Zoltán bukaresti tévés újságírót is megnevezték. Tizenhárom újságíró, szakszervezeti vezető esetében kért lehallgatási és megfigyelési engedélyt 1991 októberében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). A katonai ügyészség elé terjesztett kérvény szerint az illető értelmiségiek az 1991 szeptemberében lezajlott bukaresti bányászjárás idején erőszakra bujtottak fel. A kérvényt Gheorghe Donose ezredes, a SRI jogi főosztályának egykori vezetője juttatta el a főügyészséghez, és ebben arra hivatkozva kérte a fent nevezettek hat hónapos megfigyelését, hogy veszélyt jelentenek az állam biztonságára nézve. Boros Zoltán bukaresti televíziós újságíró a Krónikának elmondta, a nyilvánosságra hozott dokumentum kapcsán csupán annak indítékát tartja felháborítónak. "Már a 90-es évek elején tudtuk, hogy a titkosszolgálat figyel bennünket, és lehallgatja beszélgetéseinket." "A bányászjárás diverziójellegéről, szervezettségéről az elektronikus sajtóban kizárólag a magyar adásból értesült a lakosság. Emellett akadtak újságírók az írott sajtóban is, például Stelian Tanase, akik utánajártak a történteknek, és tényszerűen írták meg mindazt, amit megtudtak a bányászjárásról" – nyilatkozta. Daniela Buruiana, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság alelnöke bejelentette, hogy a testület vizsgálatot indít Borosék megfigyelése kapcsán. Emellett a testület úgy véli, hogy a hasonló kérések meglétét még nem lehet politikai titkosrendőrségi tevékenységként felfogni. A Román Hírszerző Szolgálat közleményt bocsátott ki az ügyben, amelyben az áll, hogy az "előzetes vizsgálatok szerint" a SRI 1991-es megfigyelési folyamodványát "az akkori társadalmi valóság" indokolta, amikor veszélybe került a demokratikus intézményrendszer léte. /Rostás Szabolcs: Ma is működik a politikai rendőrség? = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./ Ismert értelmiségiekről és médiaszemélyiségekről – köztük Stelian Tanaséról és Boros Zoltánról – kiderült, a kilencvenes évek elején a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ lehallgatta őket. Rájöttek arra: a romániai rendszerváltásban nincs csodás átváltozás, a SRI sem más, mint a Szekuritáté eltakaríthatatlan romhalmazának újrahasznosítása. Azonban a jún. 7-én kirobbant, sokadik román lehallgatási botránynak van egy elgondolkodtató részlete, melynek neve: Donose ezredes. 1991-ben a kormány félreállításával államcsínyt szervező SRI egyik operatív csoportjának vezetőjeként Donose maga kérte az ügyészségtől azoknak az értelmiségieknek a megfigyelését, akik akkor esetleg leleplezhették volna e manipulációt. NATO-nyomásra az SRI megszabadult kompromittált tisztjeitől, Donose már az Igazságügyi Minisztériumban tevékenykedik. Onnan védi a "nemzeti érdeket". Donose tehát továbbra is köztünk van. /Bakk Miklós: Donose köztünk van. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./2002. június 8.
Sógor Csaba szenátor beszámolt arról, hogy a szenátusban Gheorghe Buzatu, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora Antonescu mellett állt ki. Erre Sógor Csaba szenátor reagált. Beszédében Antonescutól idézett: "Személy szerint a teljes besszarábiai és bukovinai zsidó elem erőszakos migrációja mellett vagyok, át kell dobni őket a határon"; illetve "teljesen mindegy számomra, hogy a történelemben barbárnak könyvelnek-e el, vagy sem". S még azt is mondta: "Ha szükséges, gépfegyverrel lőjetek". A szenátor által idézett szövegrészek a minisztertanács 1941. július 8-i ülésén hangzottak el. A kormánypárt részéről Adrian Paunescu kapcsolódott be a vitába, védve Antonescut. Paunescu a hazai magyar sajtó ellen is kirohant: Elfogadhatatlannak tartom, hogy a szenátusban az RMDSZ vezetőinek feltett sorozatos kérdéseimre és felkéréseimre, miszerint határolódjanak el a magyar nyelvű sajtó gyalázatos túlkapásaitól, elzárkóznak a válaszadástól. E túlkapások megkérdőjeleznek mindent, ami maradandó a mi alkotmányunkban, alapjában véve a mi létformánkat. Követelem, hogy Frunda úr válaszoljon nekik egy újság hasábjain, öv alatti ütésekkel. Azon a tájékon, ahol – megkérném – többet ne támadjon, mert én még akarok gondot okozni a sajtónak azon gyermekek által, akiket ezután szándékszom csinálni...". Paunescu a szenátusban Frunda Györgyhöz intézte a következő szavakat: "Azt szeretném mondani az ügyvéd úrnak, nem lehetetlen, hogy megérje azt az átkot, hogy történelmi távlatban lábjegyzetben azt írják neve mögé: Jó és rossz ügyek ügyvédje Adrian Paunescu korából." /Sarány István: Napirenden Antonescu. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 8./2002. június 8.
Vajdasági orvosok egy csoportja érkezett a Szilágyságba. Dr. Széman Péter szilágysomlyói orvos, a Magyar Egészségügyi Társaság elnökségi tagja, több éve rendez orvostalálkozókat, amelyeken ezúttal nem a szakmai megbeszélések, hanem a személyes emberi kapcsolatok ápolása a cél. A magyar tájegységek történelmének és kultúrájának jellegzetességeit szeretnék megismerni és megismertetni a kollégákkal is. Jún. 6-án érkezett Szilágysomlyóra a 21 vajdasági orvos — családostól —, másnap Erdély hajdani fővárosával, Kolozsvárral ismerkedtek. Jún. 8-án a Szilágyságot járják, Zilahon, Zsibón Ady Endre és Wesselényi emlékeit kutatva. Dr. Széman Péter a Magyar Egészségügyi Társaság segítségével tíz éve szervezi Szilágysomlyón a szakmai orvoskonferenciákat. A kárpátaljai látogatások és az ottani orvosok szilágysági fogadása után most a délvidékiekkel akarnak megismerkedni, barátkozni. /Farkas F. Lajos: Magyar orvosok határok nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./