udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 2071-2100 | 2101-2130 | 2131-2160 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
2003. március 7.
A romániai katolikus elöljárók egyhetes vatikáni látogatása alkalmával a hivatalos fogadáson, illetve a négyszemközti beszélgetéseken nem esett szó a csángókérdésről. A moldvai magyarságot ért jogfosztásokra egy hét alatt Rómában csupán a Vatikáni Rádió Európa határok nélkül című adásának horvát szerkesztője volt kíváncsi, akinek válasz helyett két kérdést tett fel Robu érsek: Mi az a csángó? Mi az a kérdés? Arra a kérdésre, hogy a II. János Pál pápával folytatott négyszemközti beszélgetésen mit kért a Vatikánban, dr. Jakubinyi György érsek azt válaszolta, ezt nem hozhatja nyilvánosságra. Annyit elmondott az érsek, hogy a csángókról nem esett szó. Elmondta, hogy erről a kérdésről jelenlétében a Vatikáni Rádió munkatársa készített olasz nyelvű interjút Ioan Robu bukaresti metropolita-érsekkel, majd a riporter őt is megkérdezte. Robu előbb visszakérdezett, hogy mi az a csángó?, majd a riporter kitartó faggatózására és megjegyzésére, hogy márpedig csángókérdés szerinte mégiscsak létezik, hisz liturgikus kiszolgálásuk és anyanyelvhasználatuk terén sok sérelem éri őket, Ioan Robu elmondta, a csángó nem irodalmi nyelv, azon nem lehet misézni. Jakubinyi érsek pedig kitartott amellett, hogy a csángók a magyar nyelv egy archaikus nyelvjárását beszélik, az irodalmi magyar nyelvet nem teljesen értik, ezt meg kell tanulniuk. Jakubinyi elmondta, tízezer római katolikus vándorolt Moldvából Erdélybe, a gyulafehérvári főegyházmegye 451 plébániája közül jelenleg huszonkettőben románul is miséznek azok számára, akik tizenöt évvel ezelőtt még magyar misékre jártak, de ma már nem ezt választják, mint például Sepsiszentgyörgyön, ahol a katolikusok számára 1991. óta tartanak román nyelvű misét. Fekete Réka, a lap munkatársa jelezte, nincs információja arról, hogy 1991-ben, az ad limina vatikáni látogatáson az erdélyi római katolikus püspökök kérték-e a csángókérdés rendezését, a moldvai magyarság képviselői viszont számtalanszor fordultak beadványokkal, személyes megkereséssel a mindenkori bukaresti érsekhez, így az utóbbi években Ioan Robuhoz is, valamint Jean Claude Perisset pápai nunciushoz, hogy csupán két dologban megértésre találjanak. Magyar nyelvű misét és az anyanyelven tanulás lehetőségét kérték mindannyiszor, mindig azt követően, hogy a iasi-i püspökség alaptalannak tartotta kérésüket, azzal érvelve, csángó nyelv nincs, amit ők beszélnek, az az ördög nyelve. /Fekete Réka: Katolikus püspökök a pápánál. A csángókról nem esett szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./Megjegyzés:1991-ben a moldvai csángók ügyét Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspök terjesztette elő részletesen, a többiek csatlakoztak hozzá. A segélykérés lényege: ne tiltsák a csángómagyarok templomaiban az anyanyelv használatát. A pápa megértéssel reagált a felvetésekre. /Sike Lajos: Négy erdélyi magyar püspök a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. ápr. 23./2003. március 8.
Átadták Kolozsváron a 2002-re szóló Entz Géza tudományos díjat. Ezúttal a bukaresti Demény Lajos történészt tüntették ki. A díjat öt évente adják ki, 1998-ban Imreh István kapta. Demény Lajos visszatekintett: 1971-ben azzal a sanda szándékkal hozták létre a bukaresti N. Iorga Történettudományi Intézet keretében a nemzetiségtörténeti osztályt, hogy a külföld felé a tartalom nélküli kirakat szerepét betöltse. Ő viszont a Székely Oklevéltár új sorozatának beindítását, a művelődés- és társadalomtörténeti tanulmánykötetek, összefoglalók kiadását kezdte el. Demény munkásságából maradandónak a Székely Oklevéltár eddigi hat kötetét látja. Miskolczy Ambrus laudációjában kiemelte Demény Lajos 1989 után vállalta az államtitkári tisztet és a szenátorságot, közben pedig járt tudományos konferenciákra, újabb anyagokat mutatva fel. /Csomafáy Ferenc: Bukaresti magyar történész kapta az Entz Géza-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./2003. március 8.
A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) székelyudvarhelyi szervezete az 1949. márc. 2-i kitelepítések, deportálások évfordulóján a kommunista diktatúra áldozataira is emlékezett. Páll László, a POFOSZ székelyudvarhelyi elnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, hogy fiatalemberként 1961-ben tizenöt évi börtönre ítélte a kolozsvári hadbíróság. 1956-ban elsős gimnazista volt, társaival szovjet- és kommunistaellenes röpcédulákat terjesztettek az iskolában. 1959-ben egyesítették Kolozsváron a magyar egyetemet a románnal, s ennek mintájára Szászrégenben a középiskolákat is egyesítették. Páll László diáktársaival aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, hogy tiltakozzanak a magyar iskolák elsorvasztása ellen. Tekintélyes földrajzi területre kiterjedt aláírásgyűjtési kezdeményezésük, már huszonöten voltak szervezők, amikor két személy felvetette, hogy nem aláírással, hanem fegyverrel kell tiltakozni. Kettejüknek pisztolyuk volt, később kiderült, ők a szekusok beépített emberei voltak, tőlük kapták a pisztolyokat. A besúgók miatt mindannyian lebuktak. Páll Lászlót 1960-ban tartóztatták le. Tizenegy hónapi vizsgálati fogság után kimondták az ítéletet, melynek szövegében benne volt a fegyveres összeesküvés kifejezés is, aminek a valósághoz semmi köze sem volt. A kényszermunka börtönéveit a Baraganban, majd a Duna-deltában töltötte, mintegy ezer társával a peripravai gulágra került. Rabruhájukon a CR jelzés volt, jelentése: contrarevolutionar (ellenforradalmár). A börtönben a magyarok százalékaránya jóval meghaladta azt a számot, amelyet a népszámlálások jegyeztek. A börtönben iszonyúan nehéz munkájuk volt. Például gátat építettek, három és fél köbméter földet kellett eltalicskáznia egy nap egy fogolynak minimum ötven méter távolságra, ez volt a norma. Ha a brigádos azt jelentette, hogy X. Y. nem teljesítette a normát, este vizes lepedőt terítettek rá, és huszonötöt vertek a fenekére. Csavargónak, banditának nevezték őket. Páll 1964-ben az általános amnesztiával szabadult. Megjegyezte, hogy a diktatúra bukása után tizenhárom évvel még nem történt meg a jogi értelmében vett rehabilitálásuk, pedig a kérdést a POFOSZ országos elnöke, Ticu Dumitrescu volt szenátor is felvetette. /Komoróczy György: Késik a volt politikai foglyok rehabilitációja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./2003. március 10.
Feloszlatta önmagát az RMDSZ Reform Tömörülés (RT) platformja, a márc. 8-án, szombaton Marosvásárhelyen megtartott VI. kongresszusán. Ugyanakkor megalakították a Reform Mozgalom (RM) elnevezésű politikai mozgalmat, amelynek célja az önálló érdekeken alapuló politizálás elősegítése a keresztény és nemzeti liberális értékrend mentén, az erdélyi magyar nemzeti közösség egységes közképviseletének kiépítése, autonóm közösségi státusának kialakítása és megerősítése. Az RT kongresszusán köszöntötték Tőkés László püspököt, akit a romániai magyar közösség mindenkori, örökös tiszteletbeli elnökének neveztek, Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, a parlamenti frakció polgári szárnyának megjelent képviselőit, az erdélyi és határon túli meghívottakat, valamint a sajtó képviselőit. Toró T. Tibor, az RT elnöke megvonta az elmúlt két év mérlegét. A pozitívumokhoz Toró az RT-tagoknak az önkormányzatokban való jelenlétét sorolta. A koncepcionális műhelymunkát is a pozitív eredményekhez sorolta. Az RT kulcsszava a belső választás. A sikertelenség külső tényezőiként a magyarországi kormányváltást, a román állampárt "bekeményítését", a folyamatos falnak ütközést sorolta fel a platformvezető, de belső okokat is említett. Voltak, akik nem hittek abban, hogy belső reformmal kell kezdeni a változást. Toró szerint kirekesztő párt lett az RMDSZ-ből. Tőkés László kiszorításával a jelenlegi egy értékrenddel leszámolt. Diktatórikus módon viselkednek velünk, zaklatják a határon a képviselőinket, szekus-besúgónak és volt pártaktivistának nevezik a fórumokon résztvevőket, a polgárok, az újságírók nem merik elmondani véleményüket, sorolta a vádakat a képviselő. A fő kérdés: ha nincs a platformnak helye a szövetségen belül, akkor függesszék fel vagy szüntessék meg a platform tevékenységét. A platform feloszlatásáról zárt ülésen döntöttek. Toró bejelentette: hosszas vita után az RT azt a döntést hozta, hogy megszünteti a platformot, ezzel egyidejűleg megalakítja a Reform Tömörülés Mozgalomnak (RTM) nevezett politikai mozgalmat. A mozgalom nem az RMDSZ ellenében fog működni, nem fog a helyi vagy az általános választásokon az RMDSZ-szel megmérkőzni, nem fogja bejegyeztetni magát politikai pártként. Az új mozgalom alakuló ülésén Szilágyi Zsoltot választották elnökké. Az elnevezés végül Reform Mozgalommá változott. 43-an szavaztak az ügyvivő testület megalakítása ellen, 28-an pedig mellette. Elfoglaltságára hivatkozva, Markó Béla RMDSZ-elnök nem volt hajlandó nyilatkozni ezzel kapcsolatban. /Köllő Katalin: Feloszlatott ellenzéki platform, újonnan megszülető mozgalom. A Reform Tömörülés színeváltozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./2003. március 14.
Lincshangulat alakult ki a Bákó megyei Külsőrekecsinben azt követően, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elkezdte gyűjteni a szülők kérvényeit a magyar nyelv iskolai oktatása bevezetésére. A rekecsini csángókat Eugen Ciuraru plébános bujtotta fel a magyar nyelv iskolai tanítása ellen azzal, hogy prédikációiban a magyartanulást halálos véteknek, a magyar állam által folyósított oktatási-nevelési támogatást pedig júdáspénznek nevezte. Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő szerint csak hitelesített kérvényekkel lehet bevezetni a magyar nyelv iskolai tanítását. - Nem adjuk el a gyerekjeinket a faluból! Egy sem akarja eladni, de nem veszik számát - válik ki egy öregasszony hangja a külsőrekecsini templom előtti hangzavarból. "Ki engedte meg, hogy ide jöjjenek? Mutissa az igazolványát!" - von felelősségre egy másik. Egy férfi megpróbálja kirángatni kezemből a riportermagnót azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy földhöz csapja. "Menjenek a magyarokhoz filmálni (filmezni)! Ne jöjjenek ide!" "Miért vitték el az asszonyokat Bákóba a notárhoz (közjegyzőhöz)?! - von felelősségre egy harmadik asszony. - Hogy ott szemnálják meg (írják alá) a gyerekek eladását?!" "Nem adjuk oda a magyaroknak a gyermekeinket!" - ékes, archaikus csengésű magyar nyelven hangzik több irányból is a kiabálás. Aztán egy középkorú férfi érkezik a helyszínre nagy határozottsággal. "Pleaca de aici, mai (Tűnés innen!) - szólít fel immár románul. A férfi kijelenti, hívta már a rendőrséget. Kövek helyett jéggöröngyöket, hógolyókat dobnak utána. Döbbenetes, hogy magyarul lázadnak a magyar nyelv ellen. A székelyudvarhelyi filmesek megjöttek, de hamar menni kényszerültek. A miséről kijövő felbőszült tömeg a kocsijuk felborításával fenyegetett. A külsőrekecsiniek tántoríthatatlan viselkedésére történelmi példa is akad. 1949 márciusában történt a kommunista hatóságok Carol Susan plébánost próbálták letartóztatni, ám a falu közösségével találták szembe magukat. Elpáholva tért vissza Bákóba a pap elfogására kiküldött Szekuritáté-különítmény. A rekecsini ellenállást csak a hadsereg bevetésével, és Anton Benchea kántortanító főbelövésével sikerül megtörni. Ennek az eseménynek az évfordulójára hívták a templomba a híveket március 12-én reggelre. - Ciuraru Eugen plébános a múlt héten a mise végén halálos véteknek mondta a magyar nyelv tanulását - magyarázza Szarka Péter, a magyartanítás ügyének egyik helyi kovásza. A pap azt is mondta, vigyázzanak az emberek, mert egy pohár italért eladják a gyermekeiket. Azt mondta, az is vétek, ha Erdélybe adják őket iskolába. Szóba hozta a magyar igazolványokat és az oktatási-nevelési támogatást is. Azt mondta, adják vissza a pénzt, mert ez júdáspénz. A faluban egyébként körülbelül százan kérvényezték a magyar igazolványt. A húszezer forintnak megfelelő összeget egyetlen családnak vitte ki eddig a posta. A plébános oltár előtti kifakadása azt a tanácskozást követte, amelyre március másodikán 80 gyermek szülei gyűltek össze. Három nap múlva 12 szülő egy kisbusszal el is utazott Bákóba, hogy közjegyző előtt nyilatkozza: kéri gyermekei számára a magyar anyanyelv iskolai tanításának a bevezetését. A többi szülő számára további kisbuszos "kirándulásokat" terveztek az oktatási program képviselői. "Ezt a módszert tavaly kísérleteztük ki, akkor bevált - magyarázza Hegyeli Attila programvezető. - Így sikerült elérni, hogy Klézsén és Pusztinán az ősz óta immár az iskolában is tanítunk. Éveken át azon bukott el a magyartanítás iskolai bevezetése, hogy amikor a szülők bevitték a kérvényt az igazgatóhoz, vagy megfélemlítette, vagy lebeszélte őket a szándékukról. Ezért nem gyűlt össze soha elég aláírás. Ha pedig összegyűlt, akkor a tanfelügyelőség derítette ki, hogy nem hitelesek. Így viszont a szülőknek nem is kell találkozniuk az iskolaigazgatóval, a tanárokkal. A hitelesített kérvényeket ajánlott levélben, tértivevénnyel küldjük el a tanfelügyelőségre, és ezzel tulajdonképpen minden olyan személyes kontaktust kiiktatunk, amely megfenyítésre vagy megfélemlítésre adna lehetőséget." Külsőrekecsinben egyébként immár kilencéves hagyománya van az iskolán kívüli magyaróráknak. A kilencvenes években nyaranta magyarországi vendégek foglalkoztak az itteni gyermekekkel. Idővel aztán állandósult a program. A Szarka-portára az elmúlt hónapokban 117 gyermek járt több váltásban iskolán kívüli foglalkozásra. "Írunk, olvasunk, rajzolunk, játszunk - világosít fel Szarka Felicia, a botcsinálta tanítónő. - Az biztos, hogy itt mindenki jól érzi magát. Különben nem jönne." A tanítónő elment a paphoz, hogy próbáljon beszélni vele, de az háromszor is becsapta előtte az ajtót. Egy órával a mise befejezése után már eloszlott a tömeg a templom előtti térről. Gazda Árpád újságíró csengetett a plébánia ajtaján, nem érkezett válasz. Kinyitotta az ajtót, Ciuraru plébánossal találta szemben magát. Gazda kísérletet tett arra, hogy elmondja, miért keresi, de a pap már rákiáltott: "Iesi afara, mai! Pleaca de aici imediat!" (Kifelé! Tűnés innen azonnal!) Csendőrpertut használt a harmincas korosztályhoz tartozó pap, és bevágta az ajtót. "A feudalizmus korát idézik az itteni viszonyok - magyarázza később az autóban Hegyeli Attila. - Az egyszerű falusi emberek nem is gondolkoznak, vakon igazodnak a pap elvárásaihoz." Az iskolában Laura Dumitru igazgatónő indulattal válaszolt: "Márpedig ebben az iskolában semmiféle magyaróra nem lesz! Efelől biztosíthatom!" Később hozzátette:. "Ezek a gyermekek románul sem tudnak. Tudja, mennyit bajlódunk a román nyelv megtanításával is az elemi osztályokban?" Végül mégis elismerte, ha törvényesen kérvényezik, nem tehet mást, mint hogy befogadja a magyarórákat az iskolába.A törvényességet hangsúlyozta néhány órával később Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő is a bákói hivatalban. Klézsén Hegyeli Attila tanár magyarórák reggel hétkor kezdődnek, mert csak így lehetett megoldani, hogy a különböző osztályokba járó gyermekek valamennyien jelen lehessenek. /Gazda Árpád: "Nem adjuk el a magyaroknak a gyermekeinket!" = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./2003. március 15.
Művészeti díjakat adott át márc. 14-én március 15-e alkalmából Budapesten Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség minisztere. Erdélyi művészek, alkotók is vannak a kitüntetettek között: kiemelkedő zenetudományi, zenekritikai és zene ismeretterjesztő tevékenységéért Szabolcsi Bence-díjjal tüntették ki László V. Ferenc kolozsvári zenetörténészt. Kiváló színművészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai-díjat kapott Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház rendezője, művészeti vezetője, valamint Miske László, a nagyváradi színház hajdani tagja, jelenleg a debreceni Csokonai Színház művésze. Kiemelkedő képzőművészeti tevékenységéért kapott Munkácsy Mihály-díjat Jakobovits Miklós, nagyváradi festőművész. Az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány kuratóriuma idén az öt éve elhunyt írónak, Wass Albertnek ítélte oda az alternatív Kossuth-díjat. /Kolozsvári díjazott a kitüntetettek között. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./2003. március 17.
Kolozsváron márc. 15-én a Farkas utcai református templomban Fazekas Zsolt lelkész tartott rövid áhítatot, majd Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök mondott beszédet. A kolozsvári Református Kollégium ünnepi műsora következett, majd az emlékezők a Petőfi utcai Biasini szálló elé vonultak, ahol a hagyományoknak megfelelően ünnepi beszédek hangzottak el. Boros János alpolgármester után Kónya-Hamar Sándor beszélt, aki elmondta: ma sem akarunk mást, csak méltó, biztos, alkotó, építő életet itt, Kolozsváron is. Hangsúlyozta: ki kell mondani végre a történelmi igazságot, mert nem igaz például az, hogy a magyar szabadságharcnak negyvenezer erdélyi román áldozata volt. Ezzel szemben az az igazság, hogy az erdélyi diéta 1848. május 29-én kezdődő, Kolozsváron tartott ülése után első igazságként mintegy negyvenezer román erdélyi szabadult fel a jobbágyi sorsból. Dan Canta, Kolozs megye alprefektusa és Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök március 15-i üzenetét olvasta fel. Eckstein-Kovács Péter szenátor így fogalmazott: - Furcsa pillanatban ünnepelünk most itt százötvenöt év után. Éjjel katonai repülőgépek szállnak át a város felett, a határtól néhány kilométerre maffiózók ölnek meg miniszterelnököket, régi barátok ugranak egymás nyakának, nemcsak itthon, hanem a nagypolitikában is, egyszóval a háború spektruma néz elénk. Vekov Károly képviselő hangoztatta, azt hitték, 1989 decembere óta eltűnt a cenzúra és az elhallgattatás, azonban most megpróbáltak ünneplő hangokat elhallgattatni, ünnepléseket megakadályozni, és mindezt március idusán. A márc. 14-i fórumról szólva, a képviselő kijelentette: a Márciusi Fórum remélhetőleg új korszak kezdetét jelzi. A hosszú hallgatásnak és apátiának véget kell vetni. Végül a tömeg a Házsongárdi temetőbe vonult, ahol megkoszorúzták a Honvéd obeliszket. /Papp Annamária: Egymással élni testvériségben. Március 15-i ünnepségek Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./2003. március 17.
Verestóy Attila RMDSZ-szenátusi frakcióvezető erélyes fellépése nyomán a Brassó megyei RMDSZ vezetői úgy döntöttek, Répás Zsuzsa, a Fidesz - Magyar Polgári Párt külügyi tanácsadója nem olvashatja fel azt a beszédet, amit Németh Zsolt Fidesz-alelnök készült a brassói közönség előtt elmondani. Répás Zsuzsa elmondta, Németh Zsolt a délelőtt folyamán részt vett a kézdivásárhelyi és kovásznai ünnepségeken. Nem készült azonban a székelyföldi márciusi télre, és estére lebetegedett. Ezért kérte fel Répás Zsuzsát, hogy olvassa fel beszédét. "Amikor a színházba értem, Verestóy Attila szenátor kivörösödött fejjel kezdett kiabálni, hogy nem fogjuk tönkretenni az ő ünnepségüket, és hogy én nem fogok semmit felolvasni - idézte a történteket. - Én nem vagyok hozzászokva, hogy velem artikulálatlanul ordítozzon valaki. Ez nálunk nem stílus. Pláne nem ordítoznak egy nőre." Répás Zsuzsa elmondta, azt kérte, hogy a brassói meghívók döntsék el: igényt tartanak-e meghívottjuk, Németh Zsolt beszédére akkor is, ha a politikus nem tudja azt személyesen felolvasni. Verestóy szenátor többszöri üvöltözése nyomán a nemleges döntést végül Szakáll András ügyvezető elnök hozta meg. A szenátor kiabálása az előadást is megzavarta. "Nagyon sokan voltak a teremben, ezért az ajtókat nyitva hagyták, s így a terem fele végighallgathatta az egész veszekedést - jelentette ki kérdésünkre Márk Attila előadóművész. - Ez rányomta a bélyegét az egész műsorra. A színpadon is érződött a politikusok által kreált feszültség. Még Vikidál Gyula is azt mondta, ilyen méretű ünneplés esetében ilyesminek nem szabad előfordulnia." Verestóy Attila telefonon felhívta Gazda Árpád újságírót, közölve, nevetségesnek tartja azt a vádat, hogy ő akadályozta volna meg Német Zsolt beszédének elhangzását. "Németh Zsolt eljött Brassóig, de nem jött el a színházba. Utólag pedig elég érthetetlen módon beküldte a titkárnőjét a szöveggel. Nyilván a rendezők döntötték el, hogy Németh Zsolt üzenetét nem olvashatják fel. Ezt a döntést én nagyon helyesnek találtam" - jelentette ki a szenátor. /Gazda Árpád: Botrány Brassóban. Verestóy Attila letiltotta Németh Zsoltot? = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./ Brassóban, márc. 15-én, az 1848-as megemlékezések keretében nem engedték meg az ünnepségről rosszulléte miatt távolmaradt Németh Zsolt, a magyar külügyi bizottság alelnöke kolléganőjének, hogy felolvassa annak beszédét. Későbbi nyilatkozatában Németh Zsolt elmondta, Verestóy Attila volt az, aki megtiltotta a beszéd felolvasását, az RMDSZ szenátora viszont úgy nyilatkozott, Németh személyes felszólalására várt, hiszen szeretett volna reagálni az abban foglaltakra. /Betiltott Németh Zsolt-beszéd Brassóban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./2003. március 17.
Aradon a Vértanúk emlékművénél Dan Ungureanu prefektus felolvasta Adrian Nastase miniszterelnök üzenetét, Árgyelán György, a bukaresti magyar nagykövetség gazdasági tanácsosa Medgyessy Péter kormányfőnek a határon túli "nemzettársak"-hoz intézett szavait tolmácsolta az egybegyűlteknek. Zsombolyán Tokay György képviselő hangsúlyozta: tíz körmünkkel kell megvédenünk most mindent, amit akkor Petőfiék elértek. /Szabadon élni-halni. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./2003. március 18.
Gyergyóalfaluban a Sövér Elek Alapítvány tisztújító gyűlést tartott. Gál Mihály, az alapítvány alelnöke beszámolt az eredményekről: az alapítvány volt a fő támogatója és szorgalmazója a Sövér Elek Galéria és a Sövér Elek-emlékszoba létrehozásának. Gazdanapok, falunapok szervezésében vállalt szerepet, épületet és telket vásárolt a községbe érkező tanerők számára, ahol olyanok kapnának helyet, akik szerződést kötnek az alapítvánnyal, hogy legkevesebb 5 évig a faluban tanítanak. Öt tagból álló új kuratóriumot választottak. A kuratórium elnöke Gál Mihály lett, alelnöke Pál Csaba, titkára Lőrincz Erzsébet. /(Bajna György): Tisztújító és beszámoló alapítványi gyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 18./2003. március 19.
Tizenhárom évvel ezelőtt, 1990. márc. 19-20-án, Marosvásárhely tragikus etnikai konfliktusoknak volt színhelye. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének operatív tanácsa kiadott nyilatkozata szerint "szilárdan meg van győződve arról, hogy a tizenhárom évvel ezelőtti események nem ismétlődhetnek meg." /Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./2003. március 21.
Székelyszentmiklós falut 83 személy lakja. A temploma középkori, az 1332-37-es pápai dézsmák jegyzékében már említik a falut. Sok tanult ember került ki innen. Itt született Tiboldi István tanító (1793-1880), népköltési gyűjtő. Jelesei közé sorolják Farkas Árpád költőt és Szentannai Mózes helytörténészt, aki Nyikómente az ezredvégen (Székelyudvarhely, 1999) című munkájában megjegyezte szülőfalujáról, hogy 37% a felsőbb iskolát végzettek aránya! A faluban hajdan a legnagyobb ünnepek a színdarabos bálok voltak. Vasárnaponként is voltak táncmulatságok. /P. Buzogány Árpád (HMKK): Volt itt szabad élet. Székelyszentmiklós tanult embereire büszke. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 21./2003. március 25.
Sütő András, felbecsülhetetlen írói munkásságával, valamint az erdélyi magyarság megmaradásáért folytatott küzdelemben hozott súlyos áldozatával, mindannyiunk számára az emberi tartás, a közösségi érdekvédelmi harc példaképévé vált - hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt követően, hogy márc. 22-én marosvásárhelyi otthonában látogatta meg az írót. Megfogalmazódott, hogy az elmúlt évtizedben az RMDSZ együttműködésen alapuló politikája nyomán lényegesen javult a román és magyar nemzetiség közötti viszony, de a 13 évvel ezelőtti magyarellenes megmozdulás ma is figyelmeztető jel arra, hogy a közösségi célok csupán egységgel, közös fellépéssel valósíthatók meg. - Az RMDSZ-nek és az erdélyi magyarságnak azonban minden évben fejet kell hajtania tragikus sorsuk, a magyar közösségért hozott súlyos áldozatuk előtt - jelentette ki Markó Béla. /Felkeresték Sütő Andrást az RMDSZ vezetői. Találkoztak az 1990-es pogrom áldozatainak hozzátartozóival is. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2003. március 26.
Dr. Vekov Károly képviselő interpellációt intézett az egészségügy-miniszterhez, amelyben arra kért választ, hogy mikor szándékozik kifizetni a minisztérium a gyógyszertárakkal szembeni adósságot. A lakosság ártatlanul szenved a minisztérium tehetetlensége miatt. Márciustól nem jutottak ingyenes vagy ártérített gyógyszerhez a gyermekek, öregek, terhes nők és gyermekágyas anyák, továbbá a krónikus betegségben szenvedők, a rákbetegek, háborús veteránok, egykori politikai üldözöttek, fogyatékosok és mások. /Interpelláció Daniela Bartos egészségügy-miniszterhez. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./2003. március 27.
Visszavonta vallomását az Agache-ügyben folytatott kézdivásárhelyi per egyik koronatanúja. A milicista meglincselésével vádolt személyek elleni bűnvádi eljárás alatt több tucat embert hallgattak ki, többen látni vélték a helyszínen a későbbiekben Agache-ügyként elhíresült per főszereplőit: Héjja Dezsőt, ifj. Konrád Jánost, Filip Orbán Daniella Kamillát, Reiner Antalt, Paizs Ottót. A napokban a kézdivásárhelyi Várdó Gizella (volt Kozma) okozott meglepetést egyik kijelentésével, amikor Agache Aurel Dionisie és Reiner Antal felkereste. Várdó Gizella határozottan tagadta, hogy látta volna Reinert a post mortem ezredesi rangra emelt Agache meglincselői között. 1991. november 4-én és 1997. november 7-én keltezett vallomásában még azt állította, látta, amikor Héjja és Paizs - Reiner segítségével - leszedik a mentőről a félhalott Agachét, megakadályozva a milicista kórházba szállítását. Agache fia álláspontját levélben juttatta el a Krónikának. "Várdó Gizella (volt Kozma) nyilatkozata nagyon meglepett, ha figyelembe veszem, hogy 1991-ben eskü alatt, fénykép alapján azonosította Reiner Antalt, és az 1997-ben tett tanúvallomásával újra megerősítette hat évvel azelőtti kijelentését. Mivel egy ember ártatlanságáról vagy bűnösségéről van szó, úgy vélem, hogy léteznek olyan törvényes eszközök, melyekkel ki lehet deríteni az igazságot. Ilyen például a hazugságvizsgáló gépen elvégzett teszt vagy az ügyben érintett személyek újbóli kihallgatása egy semmisségi panasz keretében. Tizenhárom év alatt oda jutottunk, hogy még mindig nem lehet tisztán látni az ügyben. Ezért Fábián Károly ügyész urat tartom felelősnek (Agache be is perelte Fábiánt, de elvesztette a pert - szerk. megj.), mert véleményem szerint nem végezte el helyesen a munkáját. Addig is, míg az új információk alapján nem látok tisztán a kérdésben, az 1999-ben született bírósági végzést tartom szem előtt, és mindent megteszek, hogy ennek érvényt szerezzek" - írta Agache Aurel Dionisie, az egykori milicista legnagyobb fia. Reiner Antal, a súlyos betegségéből lábadozó férfi elmondta, elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki egy felelőtlen kijelentéssel tönkretegye más életét. Ő a sepsiszentgyörgyi bíróságon már kérte az ügy újratárgyalását. Az 557 napot börtönben ült férfi kifejtette: ha kell, erőszakkal is a bíróságra citálja Várdó Gizellát, hogy ott is ismételje meg azt, amit neki és Agachénak mondott. Reiner az RMDSZ által kezdeményezett gyűjtőakcióval kapcsolatosan elmondta, a hét elején meglátogatta Molnár Endre, a felső-háromszéki területi szervezet ügyvezetője, és egy hónapra elegendő élelmiszert adott át. /Bartos Loránd: Megkérdőjeleződött Reiner bűnössége. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./2003. március 28.
Homoródkeményfalván az 1800-as évekből származó házak is vannak. A kultúrotthont ma már ritkán használják, színdarabos bál nagyon rég nem volt. Bence László összeszámolta: magyar 90 személy, cigány ugyanennyi él a faluban. Lakossága1992-ben 224 fő volt, közülük 4 román nemzetiségű. A mészégetés megszűnt, a kollektívnek nem hozott jövedelmet. Régen a falunak legjelentősebb jövedelemforrása volt a mészégetés. A falu unitárius temploma a 19. század elején épült. A hajdani párttagok most a templomban a legelső sorban ülnek. /P. Buzogány Árpád: Ódon házak és a madaraknak parancsoló mészégető. Homoródkeményfalva a jégpáncélos vitéz szülőfaluja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 28./2003. március 28.
Az elmúlt század első felében a magyar írók igen derekasan kivették részüket nemzeti sorskérdésekről szóló vitákból. Napjainkban ennek kevés jele tapasztalható. Nemeskürty István, a kiváló irodalom- és filmtörténész, azok közé tartozik, akik a kérdés tárgyalását felvállalják. Felvállalta már a hetvenes évek elején, amikor megjelentette a Rekviem egy hadseregért című könyvét, amely az akkori történelemszemlélettel ellentétben írt a második magyar hadsereg doni katasztrófájáról. Felvállalja ma is, például a Meddig várjunk? és a Mi történt velünk? című köteteiben. Máriás József az utóbbit ismertette. Nemeskürty a Mi történt velünk? /Szabad Tér Kft, Budapest, 2002/ című könyvében a magyarság huszadik századi történelmét elemezve kérdezte: mi történt velünk? Munkájában "a mi három elmulasztott huszadik századi lehetőségünk"-ről beszélt. 1918 - ha a "fegyelmezetten hazavezetett magyar honvédhaderő (...) felvonul a magyar határokon, megakadályozhattuk volna az ellenséges csapatok betörését és a majdan megkötendő békében csekélyebb terület-átengedésekre kényszerültünk volna"; 1941 - "ha ragaszkodunk semlegességünkhöz, megnyerhettük volna a háború utáni békét; 1990 - "önmagunkkal szabadon rendelkező állammá váltunk. Kezdődhetett (volna) a nemzetépítés". /Máriás József: Nemeskürty István: Mi történt velünk? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./2003. március 31.
Két és fél éves program zárult márc. 29-én Szovátán a Teleki Oktatási Központban. Négy ország öt közösségépítő szervezete, a szlovákiai VOKA, a lengyelországi CAL, a magyarországi Közösségfejlesztők Egyesülete, a Román Közösségfejlesztők Egyesülete valamint a SZEKE (Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete) ugyanis 2001-ben elhatározta, hogy közösen próbál meg egy mindannyiuk számára érthető közös szaknyelvet meghatározni, majd ezt követően közös régiófejlesztési koncepciót dolgoznak ki. A program keretében szervezetenként négy-négy tréner kiképzésére is sor került, akik majd lakóhelyükön egyéves programot vállaltak fel. Most ezeknek a programoknak a bemutatása mellett a kétéves munkát kiértékelték. Balla Zoltán, a SZEKE vezetője szerint a minőségi munka folyamatokat generál, közösségi döntéseket készít elő. A cél pedig az volt, hogy az emberek jobban érezzék magukat, életminőségük javuljon, de ezt mérni nem tudják. /Korondi Kinga: Közösségépítők találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./2003. április 1.
Az egyházi restitúciós törvény mintájára kívánja megoldani a kormánypárt az egyesületek államosított vagyonának visszaszolgáltatását. Az RMDSZ a tavalyi RMDSZ-PSD megállapodás két határidős pontját pipálhatta ki az elmúlt napokban. Immár a szenátus jogi bizottságának az asztalán van az a módosítócsomag az egyesületek és szervezetek államosított ingatlanainak és ingóságainak a visszaszolgáltatására. Az egyesületi és szervezeti vagyon restitúciós törvénytervezetének a benyújtása már. 31-i határidővel szerepelt az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) idei megállapodásában, a feladatot azonban tavalyról örökölték. A tavalyi egyezményben áprilisi határidőt szabtak a törvénytervezet benyújtására, és szeptember végi határidőt a jogszabály parlamenti elfogadására. A protokollum szerint márc. 31-éig kellett volna véglegesíteni a szövetkezetek szervezéséről és működéséről szóló törvénytervezet, és létre kellett volna hozni a parlamentben egy környezetvédelmi, illetve egy esélyegyenlőséget előmozdító állandó szakbizottságot. "A szakbizottságok kérdése már a házbizottság asztalán van - magyarázta Borbély László -, csak össze kell még ülniük a frakcióvezetőknek. Ez csak a házszabály módosításával valósítható meg." Az RMDSZ-PSD egyezmény egy hónappal ezelőtt lejárt két pontja közül a brassói Áprily Lajos Gimnáziumra vonatkozó még nem teljesült - jelezte Borbély László. Kijelölték viszont a politikai alakulatok az ifjúsági együttműködésről tárgyaló képviselőket. A pártközi egyeztetőbizottság minden hétfőn ülésezik. Erre a hétre ígért a belügyminiszter egy statisztikát a magyarul beszélő rendőrök számáról. /Gazda Árpád: Adósságot törlesztenek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./2003. április 2.
Egy év múlva lesz pontosan kiszámítható, hogy milyen hatást gyakorolt az EU-csatlakozási tárgyalásokra az, hogy Románia támogatja az Egyesült Államokat az iraki kérdésben, jelentette ki Vasile Puscas főtárgyaló. Puscas szerint a román fél és Franciaország között nagyon jó volt az együttműködés, még azt követően is, hogy Jacques Chirac francia államfő bírálta Romániát az iraki válsággal kapcsolatos álláspontjáért. /A román-amerikai együttműködés hatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./