udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1030
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 1021-1030
Névmutató:
Farkas Réka
2006. március 7.
Autonómiát a Székelyföldnek! – tűzte ki zászlajára a jelszót két évvel ezelőtt az RMDSZ, a választási kampány idején, amikor megjelent a Székely Nemzeti Tanácsa színen. Azóta az RMDSZ a legalapvetőbb lépéseket sem tette meg, egy terv, egy stratégia sem született. Az RMDSZ tizenhat éve szórványpolitikát folytat, de ennek sincs eredménye, sem a beolvadást, sem a fogyást nem sikerült leállítaniuk vagy lassítaniuk. A napokban egy háromszéki képviselő igyekezett megnyugtatni a román újságírókat: a kisebbségi törvény semmit nem hoz a székelyföldi magyarságnak, nincs köze a területi önrendelkezéshez. Az RMDSZ becsmérli az SZNT autonómia-statútumát, de saját elképzelése nincs, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. /Farkas Réka: A területi autonómia nem téma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./2006. március 10.
A szervezett diverzió legjobb ellenszere, ha minél többen részt veszünk nemzeti ünnepünkön, és ha a megemlékezés ugyanolyan méltóságos lesz, mint az elmúlt tizenhat évben minden alkalommal – hangsúlyozta Tamás Sándor képviselő azt követően, hogy feljelentést tett a Kovászna megyei rendőrségen az egy nappal korábban megjelent szórólapokkal kapcsolatban. A szórólapok terjesztése egyértelműen szervezett akció volt, Kézdivásárhelyen egyetlen helyen, Fekete Károly lakásánál találtak ilyet, Sepsiszentgyörgyön elsősorban Gazda Zoltán, Tulit Attila és Ferencz Csaba lakása környékén, Kónya Ádám postaládájában, az MPSZ székházánál bukkantak nyomtatványokra, Kovásznán Gazda József kapujára ragasztották fel, Baróton pedig nagyon sok helyen megjelentek a nyomtatványok. – Valaki megtervezte, kijelölte a helyszíneket, elkészítette a fénymásolatokat, jelezte Tamás Sándor. Véleménye szerint a tervezett diverzió elsődleges célja egymásnak ugrasztani a különböző március 15-i rendezvények szervezőit, másodlagos célja pedig a magyar nemzeti ünnep megzavarása. /Farkas Réka: Minél többen vegyünk részt nemzeti ünnepünkön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./2006. március 13.
A Székely Nagygyűlés betiltását kéri a Nagy-Románia Párt, ha ez nem történik meg, legalább százezer román utazik Székelyudvarhelyre – jelentette be Gheorghe Funar március 11-én Sepsiszentgyörgyön. Tájékozódni, szervezkedni érkezett Hargita és Kovászna megyébe, elkísérte kollégája, a brassói, nagy-romániás Nicolae Iorga szenátor. Funar és kollégája gyűlölettől fröcsögő, Románia területi egységét féltő, aberrációkkal fűszerezett felszólalásukban összeesküvés-elméletet ismertettek. ,,Magyarország és az RMDSZ áll az akció hátterében, az autonómia kikiáltása első lépés, Székelyföldet szeretnék kiszakítani Románia szívéből” – hangsúlyozta Gheorghe Funar. Iorga szerint az RMDSZ és az MPSZ vezetőségében van néhány ,,elmeháborodott”, akik a kis lépések politikája mögé bújva aláássák az állam egységét. Hozzáfűzte, Corneliu Vadim Tudor pártelnök állandó kapcsolatban áll az államfővel, és keresik a megoldást, hogy ,,megmentsék az ország területi egységét”. Funar leszögezte, ügyészségi feljelentést tettek a nagygyűlés szervezői ellen. A NRP-s szenátorok találkoztak a Kovászna megyei románok képviselőivel, támogatást, védelmet ígértek nekik, Funar távozásakor külön gratulált az itt élő román újságíróknak ,,hősies helytállásukért”. /Farkas Réka: A Székely Nagygyűlés betiltását kérik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./2006. március 20.
Nehéz napokat, heteket tudhat maga mögött az RMDSZ. A kisebbségi törvény ügye megfeneklett, a román társadalomban egyre inkább szertefoszlik az RMDSZ-ről kialakult kép. A román sajtó ma már nem (csak) azért szidja az RMDSZ-t, mert a magyarság érdekeiért kiáll, hanem mert segédletével akadozik a korrupció elleni harc. Markó Béla nem ült le Szász Jenővel tárgyalni, kerülte a Tőkés Lászlóval való megbeszéléseket, mert ezáltal legitimizálta volna egy másik magyar szervezet létét. Amit nem tett meg ő, megtette Traian Basescu államfő. Székelyudvarhelyi látogatása, Szász Jenővel folytatott tárgyalásai annak elismerése, hogy az erdélyi magyarságot nem csak az RMDSZ képviseli. Minden bizonnyal az oszd meg és uralkodj elv is vezette. Mi az RMDSZ válasza? Szász Jenő démonizálása. Az RMDSZ vezetői pontosan tudják, mi zajlott a zárt ajtók mögött, és árulónak titulálták az MPSZ első emberét. Az RMDSZ szerint megoldás, alternatíva nem létezik, vezetői ismerik a legjobb utat, röviden így foglalható össze mindaz, ami március 18-án az SZKT-n elhangzott. Az RMDSZ-nek a romániai magyarság sorsa miatti aggódása mögül előbukkant a hatalomféltés, írta a lap munkatársa. /Farkas Réka: Mitől fél az RMDSZ? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./2006. május 9.
Hamarosan mérleget von az RMDSZ – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a múlt héten. Markó az önkormányzati szerepvállalással elégedett, úgy értékeli, minisztereik, államtitkáraik közbenjárásának köszönhetően jelentős előrelépések érzékelhetőek Székelyföldön is, infrastrukturális fejlesztéseket, óvoda- és iskolaépületek javítását említette. A beruházások sorából hiányzott azonban Háromszék. A megyében egyetlen fontosabb utat sem újítottak fel. Háromszéken két iskola felújítását és az árvíz sodorta oltszemi hidat. A hiánylista ennél tetemesebb. Az egészségügy helyzete kataszrofális, a megyei kórház bármikor összeomolhat, a kézdivásárhelyi lassan csődbe megy. RMDSZ-es közbenjárásnak köszönhető, hogy megkezdték a Fogolyán Kristóf Kórház felújítását, de a pénz elfogyott, az épület szerkezete még gyengébb, mint azelőtt. A kézdivásárhelyi kórházat egy törvénymódosítás menthetné meg, bizonyítottan rossz besorolásba került, ám hiába van az RMDSZ-nek miniszterelnök-helyettese, államtitkára a szaktárcánál, minden marad úgy, ahogy van. A székelyuvarhelyi kórház a legjobb besorolást kapta, mégis nekik jut a legkevesebb pénz. Az oktatás helyzete sem rózsás. Önálló magyar egyetemről nincs szó, az iskolai oktatás javításáért kisebb lépéseket sem tettek. A cselekvés hiányát tanácskozásokkal, konferenciákkal leplezik. /Farkas Réka: Mérlegen az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./2006. június 8.
Akárcsak öt évvel ezelőtt, ismét összetűzéssé fajulhat a felső-háromszéki Ozsdola és Vrancea megye közötti legelővita. Az éveken át tartó pereskedés lezárult, három nappal ezelőtt a konstancai táblabíróság kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet: a terület a Vrancea megyeieket illeti. Tette ezt annak ellenére, hogy az ozsdolai közbirtokosság telekkönyvi kivonatokkal igazolta tulajdonjogát, és a két fél által megbízott szakértők egymástól függetlenül elismerték, a 2400 hektárból 1800 az ozsdolaiakat illeti. A tulnici-i polgármester rendőrségi felszólítást küldött az ozsdolai esztenafelügyelőknek, június 12-én reggel 9 órakor jelenjenek meg az őrsön. Az egykori ozsdolai legelőket az 1968-as megyésítéskor csatolták Vrancea megyéhez, és a község havasi legelői nélkül maradt. Még a kommunista hatalom idején is volt annyi belátás, hogy 500 hektárt használatra visszaadtak Ozsdolának, és ez 1991 után is a község leltárába került. A 2000/1-es törvény azonban lehetővé tette a magán- és közbirtokossági, községi és egyházi erdők, legelők visszaigénylését. Az ozsdolaiak kérték is a bizonyítottan nekik járó 2400 hektárt, ám a szomszéd megye helyi földosztó bizottsága elutasította igényüket. Ezért perelt a közbirtokosság éveken át, a politikai befolyás azonban a telekkönyveknél is erősebb bizonyítékká vált, és sorra veszítettek. A legeltetés körüli vita minden tavasszal megismétlődött, 2001-ben pedig verekedéssé fajult, rendőri segédlettel verték meg és üldözték át a megyehatáron az ozsdolai juhászokat. Ezt követően hallgatólagos egyezség született a két prefektúra között: amíg a bíróság végleges döntést hoz, legeltethetnek a területen az ozsdolaiak is. Azt a bizonyos 500 hektárt használták az elmúlt esztendőkben, de most innen is ki akarják szorítani őket – mondta Kovács Géza ozsdolai polgármester. ,,Nem jövünk el onnan, ha jószántunkból feladjuk, soha többé nem lesz esélyünk visszakapni, ami járna” – fejtette ki. Arról döntöttek, hogy Strasbourgban az Emberjogi Bíróságon keresik igazukat. ,,A tulnici-iaknak körülbelül 6000 hektárra volt telekkönyvük, a visszaszolgáltatás után mégis 13 000 hektár került birtokukba. Ez egy új honfoglalás” – véli a polgármester. Az ozsdolaiak nem engednek, nem is engedhetnek, nem csak mert őseik területéről van szó, de azért sem, mert nincs, ahol legeltetniük. /Farkas Réka: Elveszítik legelőjüket az ozsdolaiak (Fenyegetőznek a Vrancea megyeiek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./2006. június 16.
Az egykori agyagfalvi, illetve az 1918-as gyulafehérvári nemzetgyűlések mintájára június 18-án Gyergyóditróban Székely Nemzetgyűlésen kívánják hitelesíteni a székelyföldi magyarság autonómiaigényét. ,,A Székely Nemzeti Tanács tulajdonképpen szervező és meghívó. Felkérte a magyar közösséget, vegyen rész a nemzetgyűlésen. A határozatot a közösség hozza, ettől válik legitimmé” – szögezte le Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. Az SZNT az autonómiáért vívott harc során több utat próbált bejárni, az autonómiastatútum parlamenti beterjesztése, illetve a népszavazások kezdeményezése nem járt sikerrel, ezért választották most a közvetlen demokrácia eszközét, a nemzetgyűlést. Árus Zsolt, a szervező gyergyói széki tanács elnöke hangsúlyozta, az SZNT azt szeretné, ha az autonómia érdekében az összes magyar politikai erő együttműködne. Ezért meghívták az RMDSZ képviselőit, szenátorait, és levélben fordultak Markó Bélához is. Választ eddig nem kaptak. A kiszivárgott hírek szerint igyekeznek meggyőzni Bardócz Ferenc polgármestert, hogy gondjai adódhatnak, ha nem állítja le a rendezvényt – mondta el Árus Zsolt. /Farkas Réka: Közösségi akarattal a területi autonómiáért (Székely Nemzetgyűlés Gyergyóditróban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./2006. július 1.
A nagyobb székelyföldi városok RMDSZ-es polgármesterei, tisztségviselői tanácskoztak június 30-án Sepsiszentgyörgyön. Az autonómia témakört elsősorban a megnyitóbeszédekben érintették, a továbbiakban a regionális átszervezésről, a három megyét (Maros, Hargita, Kovászna) magában foglaló fejlesztési régió kialakításáról folyt a vita. Az autonómia ügyét nagygyűlések, tömegrendezvények nem visznek előre, apró lépésekben, tégláról téglára építve lehet elérni azt, jelentette ki Tóth-Birtan Csaba sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte: a városoknak igen fontos szerep jut a székelyföldi régióban. Klárik László egyetemi tanár, a Közigazgatási Minisztérium vezérigazgatója előadásában Székelyföld mint európai régió esélyeit taglalta. Ebben a térségben a városi lakosság aránya a romániai átlagnál is kisebb, alacsony a vidéki települések fejlettsége, rossz az infrastruktúra, kevés az értelmiségi, a gazdasági struktúra nem felel meg az európai normáknak. Az EU-s csatlakozás pozitív és negatív oldalaira is rávilágított. Nagyon sok pénzt hozhat az integráció, de a globalizáció hátrányaival is számolni kell. Kitért a szomszédos Brassó egyre erőteljesebb fejlődésének veszélyeire is, egy emberöltőnyi idő alatt lenyelheti Sepsiszentgyörgyöt, illetve a Székelyföld egy részét. Feladatként határozta meg, hogy polgárosítani kell Székelyföldet, ki kell emelni a falvak népét a parasztsorból, növelni kell az értelmiséget, ,,egy jövőbe néző, korszerű székely nemzeti önképet kell teremteni”. Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke a szakmai hátteret hiányolta, sok tanulmány született az elmúlt években Székelyföldről, de kevés olyan volt, amely segíthetett a politikai döntések meghozatalában. Antal Árpád képviselő azt hiányolta, hogy tizenöt év alatt nem volt képes a székelyföldi magyarság létrehozni egy olyan reprezentatív testületet, ,,egyfajta Székely Nemzeti Tanácsot”, amely rendelkezik a döntéshozatalhoz szükséges kellő politikai súllyal. /Farkas Réka: Mit akar az RMDSZ? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./2006. július 3.
AZ RMDSZ egy erős, komoly párt, amely maga mögött érzi a magyar közösséget. Az erdélyi magyarság, a székelység bízik az RMDSZ politikájában, hisz abban, hogy eredményeket tud felmutatni – hangoztatta az SZKT ülésén Markó Béla. Az erdélyi magyarság egysége jó néhány éve álom, s ennek megbomlásáért a jelenlegi RMDSZ-csúcsvezetés tehető felelőssé, írta Farkas Réka, a Háromszék munkatársa. Markó Béla egy évvel ezelőtt az RMDSZ teljes nyitásáról beszélt, arról, hogy tisztességes, szabad belső ,,pártlistás” választásokon adnak visszatérési lehetőséget mindazoknak, akik eltávolodtak. Egyetlen lépés sem történt ebben az irányban. Fél évvel a következő RMDSZ-kongresszus előtt szó sem esett belső választásokról. Most új ötlet bukkant elő: felülről kell létrehozni az ellenzéket. A mostani legfontosabb célkitűzésének tekintett kisebbségi törvény sorsa bizonytalan. Markó Emil Boccal kötött háttéregyezségéről, a kulturális autonómia feladásáról érkeztek egyelőre pletykaszintű információk Bukarestből, s ezek valóságtartalmát erősítette meg az SZKT-n Toró Tibor. A területi autonómia ma már nem is téma az RMDSZ-ben, ennek alternatívája, a Székelyföldi Fejlesztési Régió, a csúcsvezetés számára tabuvá vált, ,,az integrációig jegelni kell” – mondják. /Farkas Réka: Önkép és valóság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./2006. július 14.
Már csak Bukarestben kell összegyűjtenie a pártbejegyzéshez szükséges 700 aláírást a Magyar Polgári Szövetségnek, a törvény által előírt 18 megyében összesítették a támogatókat. – Bízom benne, néhány hét alatt sikerül összegyűjtenünk a törvény által kért 700 aláírás – – mondotta Szász Jenő elnök. Elképzelésük szerint a helyhatósági választásokon önálló jelöltekkel indulna az MPP, versenypártként mérettetne meg az RMDSZ-szel szemben, az eredmények alapján pedig tárgyalóasztalhoz ülnének, és a parlamenti választások előtt közösen dolgoznának ki egy olyan formát, amely biztosítaná a parlamenti képviselet megőrzését. /Farkas Réka: Új párt, növekvő ellentétek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2006. július 14.
Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállalták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt. Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismertették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemutatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyugalom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2006. július 19.
Egy hónappal ezelőtt, június 17-én söpört végig a víz Málnáson. Felhőszakadás, a környező dombokról lezúduló ár pusztított, házakat mosott alá. Az egyik ház sarka szinte a levegőben lebeg, egy másik kis épület félig a földbe süllyedt. Nyolcan laknak a kis házban. Ha beomlik a föld, elzárja a patak útját, és negyven házat önthet el a víz, tájékoztatott Kasléder József polgármester. Hetek óta kéri, várja a segítséget, egyelőre nem utaltak ki pénzt a központi alapokból. A megye vezetői beadványokat küldtek a kormánynak, de a segítség késik. A veszprémiektől kaptak ezt a pénzt az árvíz sújtotta települések támogatására. /Farkas Réka: Segítséget ígértek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 19./2006. július 22.
,,Élvezetes volt a ma délelőtti vita, hogy eredményesnek tekinthetjük-e, azt a jövő dönti el” – fogalmazott a Markó–Tőkés-párbeszéd zárásaként a moderátor, Szilágyi Zsolt. A találkozó tulajdonképpen egyfajta párbeszédkísérletnek tekinthető. Legutóbb szintén Tusványoson ült egy asztalhoz Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Akkor úgy tűnt, a találkozó áttörést hozhat a magyar–magyar kapcsolatokban, de ez nem történt meg. Július 21-én ugyanott folytathatták a beszélgetést, ahol egy esztendővel korábban abbahagyták. Gál Kinga európai parlamenti képviselő a vitát megelőző kezdőelőadása a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Markó az integráció jelentőségéről szólt, koalíciós partnereik megbízhatatlanságát taglalta, és kifejtette, a csatlakozás után felülvizsgálják a koalíciós együttműködést, a kormányban való részvételt. Újólag az RMDSZ céljaként fogalmazta meg a területi autonómiát, meglátása szerint az EU-nak különböző ilyen autonómiák rendszerévé kell válnia, és úgy értékelte, ez egy olyan közös cél lehetne, amely kapcsán a romániai magyar–magyar párbeszéd is megvalósulhatna. Az RMDSZ elnöke nyitást ígért, szeptembertől párbeszédre hívják az erdélyi magyar civil társadalmat, az egyházakat, a szövetségen kívüli politikai csoportosulásokat. Alapszabályzat-módosítást, szerkezeti átalakítást ígért, egy olyan új szövetség létrehozatalát, amely több ideológiának, áramlatnak ad helyet. Tőkés László szkeptikusan fogadta Markó párbeszédre való felhívását: az elmúlt két évben, az EMNT és ő maga 31 alkalommal kezdeményezett találkozót az RMDSZ-szel, eddig többnyire sikertelenül. Kifogásolta, hogy még mindig jó és rossz magyarokra kategorizálja a hatalom az erdélyi magyarság képviselőit, s ugyanúgy, mint egykor, csak egyeseket ismer el legitim képviselőként. Sérelmek egész sorát vette számba, és kijelentette, nem szeretné, ha folytatnák ,,ezt a párbeszédes macska-egér játékot”. Felidézte az elmúlt két év hasonló RMDSZ-es kezdeményezéseit. Tőkés László az őszinteség, a nyíltság szellemében kérte az RMDSZ felelős vezetőit, érjenek el áttörést e tekintetben. Markó sértőnek találta Tőkés előítéleteit, nem lehet úgy tárgyalni, hogy már a párbeszéd megkezdése előtt megbélyegezzük partnerünket – mondotta. A közönség soraiból többen számon kérték az RMDSZ eddigi cselekedeteit, a belső ellenzékhez, a magyar kormányhoz való viszonyulását. /Farkas Réka: Markó nyitást ígér, Tőkés partnerséget vár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./2006. augusztus 2.
Megújulni készül az RMDSZ, nyitást tervez. Olyan szövetséget kívánnak létrehozni, amelyben mindenki megtalálhatja a helyét – jelentette ki Tusnádon Markó Béla. Az RMDSZ-en belül, prominens vagy kevésbé ismert politikusok mondanak véleményt. Egy azonban közös bennük: mindannyian úgy vélik, egyetlen szervezetnek, pártnak kell képviselnie a romániai magyarság érdekeit. Vitaindítónak is tekinthető Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács fiatal alelnökének eszmefuttatása, aki kifogásolta, hogy ,,ma a szervezeten belül számos bebetonozott szereplő van, olyanok is, akiknek vezetői posztját nem a teljesítmény, hanem a kapcsolati tőke szavatolja”. Hasonlóan Nagy Zsolt miniszter úgy látja, jól leosztott szerepek vannak az RMDSZ-ben, nehéz elérni, hogy valaki bekerüljön a ,,sztárcsapatba”. A fiatalításra alapozott. Előretörőben tehát az ifjú farkasok. Verestóy Attila úgy véli, alulról, minél több embert bevonva kell megkezdeni az újraépítkezést, ,,az RMDSZ-ben helye van mindenkinek, aki vállalja a munkát” – jelentette ki. Kelemen Hunor a struktúrák megújításában látja a lehetőséget. A szövetségi elnököt senki sem kritizálja. /Farkas Réka: Faldöngetés kívül, belül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./2006. augusztus 29.
Ötödik alkalommal tartotta meg táborát Zetelakán az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL). A rendezvényen az erdélyi magyar írószövetség 150 tagjának mintegy harmada vett részt. ,,Elsőként a munkakörülményeket kellett megteremtenünk, az infrastruktúrát. Ez elég hosszas procedúra volt, de idén nyár elejére végre sikerült megfelelő irodát, felszerelést összeszednünk. Most következik a tőkeszerzési szakasz, amely igen fontos” – összegezte eddigi munkájukat Orbán János Dénes, az E-MÍL elnöke. Tervük a liga közhasznú társaságként való bejegyeztetése, amely azt jelentené, hogy a Román Írószövetséggel egyenrangú, hasonló jogokat élvező szervezetté válna, tagjai ugyanúgy jogosulnának a pótnyugdíjra és más állami kedvezményekre, mint annak tagsága. ,,Ehhez hatalmas jogi dokumentációt kell benyújtani, kormányrendelet szükséges hozzá, és legalább 5000 euróba kerül a szükséges iratcsomó ügyvéd általi összeállítása. Ez nagyon nagy pénz, nem lehet egyik napról a másikra összeszedni” – mondja az elnök. Irodalmat a vidéknek címmel indítanának egy programot, mely során minden magyarlakta faluba szeretnének eljuttatni egy-egy kisebb-nagyobb író- és költőtársaságot. Számítanak a polgármesterek, lelkészek, a falusi értelmiség segítségére. A könyvterjesztés Erdély-szerte akadozik, ebben a formában köteteiket, kiadványaikat is eljuttathatnák a nagyközönséghez. A romániai magyar irodalmi élet, könyvkiadás jelen pillanatban részben pályázatokból, részben a mecénások támogatásából próbál fennmaradni. A pályázatok itthon és Magyarországon politikafüggőek, eddig nehezen és csak kis összegeket ítéltek meg az E-MÍL-nek, az EU-s csatalkozás új távlatokat nyit . A zetelaki rendezvény megnyitójára hiába hívták meg Markó Bélát, Szász Jenőt, Takács Csabát, még csak válaszra sem méltatták megkeresésüket. /Farkas Réka: Irodalmat minden településre (Zetelaki írótábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./2006. szeptember 2.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL) zetelaki írótáborának meghívottja volt Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség elnöke, aki nyilatkozott a lapnak. Arra a kérdésre, hogy milyen a viszony a Magyar Írószövetség és az E-MÍL között, Kalász kifejtette, amikor megalakult az E-MÍL, ígérték, hogy segítenek. Az ő helyzetük sem jó, de mindent megtesznek az E-MÍL érdekében, ezt az Írószövetség választmánya is ugyanígy gondolja. „Az erdélyi magyar irodalom de beszélhetnénk a vajdaságiról, a felvidékiről is olyan minőségi része az egyetemes magyar irodalomnak, amellyel dicsekedni lehet. A dicsekvés azonban kötelességgel is jár. Az igazi magyar nyelvet tulajdonképpen itt őrzik, mi Budapesten, valamilyen félreértésből, csak elrontók akarunk lenni” – állapította meg Kalász Márton. Szerinte van értelme annak, hogy az erdélyi magyar írókat külön szövetség tömörítse, e szervezet nélkül nem létezhetne közös gondolkodás. Úgy látja, hogy az E-MÍL-nek is közhasznú társasággá kellene alakulnia. Kalász Márton hangsúlyozta: Ahogy ma Magyarország magára hagyja a szellemi életet, az példátlan. /Farkas Réka: Magára hagyott szellemi élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./2006. szeptember 29.
Autonómiát csak összefogással, közösen lehet kiharcolni. A székelyföldi autonómia ügyében több kezdeményezés történt, eredmény azonban nem volt, az egymással szemben cselekvők kioltották, sokak szemében komolytalanná tették az üzenetet. A Székely Nemzeti Tanács megjelenésére, következetes kiállásukra, meg a politikai ellenzék szerepét felvállaló, párttá alakulni készülő MPSZ-re is szükség volt, hogy az RMDSZ végre komolyan vegye az autonómiaköveteléseket. Kényszerhelyzetben ugyan, de ezt tette a 2004-es választási kampányban, és hasonló szándék körvonalazódik most is. Markó Béla Csíkszeredában kiállt az autonómia fontossága mellett. A folyamatban a sepsiszentgyörgyi fórum, kis túlzással talán történelminek is nevezhető. /Farkas Réka: Az összefogás reménye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./2006. október 11.
Nagygyűlésként hirdette meg az október 15-ei agyagfalvi megemlékezést a nyár közepén Markó Béla, és kijelentette: odavárnak mindenkit, az SZNT, az EMNT képviselőit is, szeretnék, ha a találkozó a székely egység, az erdélyi magyarság egységének üzenetét hordozná. Most RMDSZ-es körökben már senki nem beszél nagygyűlésről, ünnepi megemlékezésként emlegetik a rendezvényt. Az agyagfalvi nagygyűlés jó alkalom lett volna a székelyföldi autonómia mellett kiálló tömeget toborozni. Csak találgatni lehet, hogy az óvatosság vagy koalíciós partnereik beintése késztette-e az RMDSZ vezetőit visszakozásra, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. /Farkas Réka: Agyagfalva: nagygyűlés vagy megemlékezés? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./2006. október 14.
Még jóformán meg sem kezdődtek az RMDSZ és ellenzéke közötti tárgyalások, már kiderült: túlzottan optimista volt, aki valós nyitásban bizakodott. A helyi szintű, közeledést rövidre zárta a központ. Markó Béla korábban már hangoztatott, a népszavazás szükségességét megkérdőjelező nyilatkozata után az elnök szavait előbb Tamás Sándor képviselő, majd Kelemen Hunor kezdte szajkózni: nincs szükség népszavazásra, hisz mindenki tudja, a székelység több mint 90 százaléka autonómiát akar. /Farkas Réka: A rövidre zárt nyitás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./2006. november 2.
November végére, decemberre ígéri a pártbejegyzéshez szükséges aláírások összegyűjtését a Magyar Polgári Szövetség. Az erdélyi megyékben megvannak a támogató kézjegyek, Bukarest azonban kemény diónak bizonyul, a törvény által előírt 800 aláírást még nem sikerült összeszedniük. A múlt héten végre összehívta az MPSZ bővített elnökségét Szász Jenő. A szövetség megcsappant vezetősége – a kilenctagú elnökség négyre apadt a bihari szervezet kizárása és az összeférhetetlenség miatt lemondott SZNT-alelnökök okán – a széki területi elnökökkel közösen hozta meg a döntéseket. Az MPSZ arról is határozott, hogy támogatja a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazás megszervezését. /Farkas Réka: Rendezi sorait az MPSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./