udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
264
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-264
Névmutató:
Irházi János
2010. március 5.
Megszavazták a költségvetést
Mivel a PD-L-RMDSZ koalíció kellő szavazattal rendelkezik a városi önkormányzatban, annak mai ülésen gond nélkül megszavazták Arad 2010-es költségvetését. Érdekes, hogy a büdzsére a PSD-PC trió is igent mondott, egyedül a parasztpárti Claudiu Cristea szavazott nemmel.
A biztosíték azonban nem maradt helyén, mert egy másik napirendi ponttal kapcsolatban kissé hullámzott a feszültség a vezetékben. Siegfried Mayer, a fuvarozók Europa 2002 érdekvédelmi szövetségének aradi titkára szót kért és kapott a teherautók belvárosi forgalmára, tranzitdíjra vonatkozó határozat-tervezete kapcsán. Ezzel kapcsolatban több kérdőjelt is felvetett, többek között a belvárosi boltok árufeltöltésével kapcsolatban. Răzvan Popa, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője elmondta, az árufeltöltés a jövőben is akadálytalanul folyhat a kért díjszabás befizetését követően, sőt, a szupermarketek, hipermarketek ellátása is zavartalan marad, nincs tengelysúly-limit, esetükben viszont szállítási órarendet és természetesen a díjak befizetését kérik. Popa szerint a város fő célja a tisztább levegő és az utak minőségének megőrzése, ugyanakkor állította, a tranzitforgalommal semmi gond nem lesz. A határozat-tervezet néhány apró módosítást szenvedett, a leglényegesebb, hogy a jövőben tilos lesz úgy a személyautóknak, mint a teherkocsiknak járdán, zöldövezeten parkírozni.
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. március 9.
Összekeverik a nemzetiséget az állampolgársággal – Elrománosítás a személyi igazolványban
„Ha nem tetszik, akkor visszaadja és menjen Magyarországra, majd ott beírják magának” – vágták a fejéhez egy aradi olvasónknak a személyi nyilvántartónál (SEIP), amikor meg merte kérdezni, miért szerepel az újonnan cserélt igazolványában, hogy ő román nemzetiségű.
Olvasónk az ügyet elmesélte szerkesztőségünkben. Személyi igazolványt ment cserélni, a kért papírokat leadta a közeli fordítóirodában, de nem kellett semmilyen kérvényt kitöltenie, amelyen jelezhette nemzetiségét. Amikor pedig ment, hogy kiváltsa az új igazolványt, megdöbbenten tapasztalta, hogy azon román nemzetiségűként szerepel.
Az esettel kapcsolatban a SEIP-nél ma kérdésünkre azt mondták, az ominózus rubrika az állampolgárságra vonatkozik, nem pedig a nemzetiségre. A személyi igazolvány szabványos, mindenkinek ezt írják be, uniós előírás.
Tény, a műanyagkártyás személyik újabb változatánál már szerepel az állampolgárság. Románul cetăţenie, franciául nationalité, angolul nationality szöveggel. Vagyis a román elnevezéssel nincs gond, a fordítás viszont félresikeredett. Nationalité ugyanis románul naţionalitate, de a szótárban a cetăţenie is ott van. Angolul a nationality ellenben román fordításban teljesen egyértelműen naţionalitate-t, nemzetiséget jelent, a szótár nem is ad alternatívát, mint a francia esetében.
A román-angol és román-francia szótárakban, rákeresve a cetăţenie szóra, kiderült, hogy a személyi igazolványban rossz, illetve kétértelmű a fordítás. A franciában ez citoyenneté, az angolban pedig citizenship. Vagyis a román cetăţenie mellé ezt a két fordítást kellett volna írni, s akkor egyértelmű, hogy az állampolgárságról van szó, nem pedig/vagy nemzetiségről.
Persze, a románokat ez természetesen egyáltalán nem érdekli, a SEIP-nél megkérdezett hivatalnok is eléggé érthetetlenül bámult, nem igazán értette mi a gond, de ez már mentalitás kérdése. Ő csak egyet szajkózott: így jött le Bukarestből, mindenkinek automatikusan ezt írják be.
Kérdés viszont, hogy egy későbbi népszámlálás alkalmából rákérdeznek-e majd az illető nemzetiségére – ez most Magyarországon is vita tárgya – vagy beírják azt, amit a népességnyilvántartóban szerepel. Mert ha megcsúsztatják a dolgot, és visszafordítják a franciát, akkor szép lassan mindenki román lesz ebben az országban.
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. március 11.
„Röviden, tárgyszerűen, mert jön Boc”
A pártfegyelem és politika sikeresen szétcincálta a megyei tanácsnál tartott Arad-Békés Vegyes Bizottság soron következő ülésének hangulatát.
Ráadásul Nicolae Ioţcu tisztességes protokolláris baklövést követett el, mert nem ő fogadta békési kollégáját, Domokos Lászlót, hanem a magyar vendég ácsingózott hosszú percekig a díszterem bejáratánál, amíg megérkezett a házigazda. És azonnal bocsánatot kért, hogy nem maradhat, de rohannia kell Temesvárra, mert érkezik Emil Boc kormányfő. Domokos azért némi malíciával megjegyezte, reméli, jó nagy táskával érkezik a miniszterelnök, amelyben utak, iskolák, fejlesztések lesznek Arad számára.
Így aztán a prezídiumban Ioţcut az egyik alelnök, Adrian Ţolea helyettesítette, aki szerencsére elnöke a vegyes bizottságnak. A katasztrofális tolmácsolás pedig – annyira izgult a fordító, hogy előfordult, magyarul ismételte a békési felszólaló szavait – végképp vízszint alá lesüllyesztette a bizottság ülést.
A protokolláris köszöntőben aztán Ţolea még rádobott egy utolsó lapáttal, mert kérte, a hozzászólások legyenek rövidek és tárgyszerűek, hogy befejezzék, mire jön Emil Boc. A noszogatás amúgy értelmetlen volt, mert a program szerint is a délben kezdődött ülést másfél óra alatt tervezték lezavarni, Boc pedig csak 16.00 óra tájékán érkezik ma a megyei önkormányzat székházába.
Az ekképp megágyazott ülésen aztán először ismertették majd elfogadták a bizottság 2009-es tevékenységét, bemutatták és elfogadták a 2010-es programot, majd beszámoló hangzott el a közös projektekről.
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. április 16.
Markó Béla Aradon
Pergős és sűrű programú látogatásra érkezett ma Aradra Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, mert habár a vizit fő célja az este kezdődő MIÉRT küldöttgyűlés volt, fontosnak ítélte, hogy kihasználva az alkalmat, találkozzék a megye vezetőivel, sajtóval, a magyarság képviselőivel is.
A találkozások sora a prefektúrán kezdődött, ahol megbeszélést folytatott Călin Bibarţ prefektussal, Horváth Levente alprefektussal, Nicolae Ioţcu megyei elnökkel, Bognár Levente alpolgármesterrel, de jelen volt Király András oktatási államtitkár és Faragó Péter képviselő is. A megye vezetői néhány projektet mutattak be Markónak, és támogatást kértek ezek finanszírozására, mint például a Körösök és a Maros-menti fejlesztésekre, a nagylaki iskola-komplexumra. A miniszterelnök helyettes meghallgatta a terveket és beszélt a decentralizációról, az új oktatási törvény konkrét, aradi vonatkozásairól.
Az ezt követő sajtótájékoztatón az RMDSZ székházában ismét a decentralizáció és az oktatási törvény volt a fő téma. „Tény, hogy létezik egy ellenállás a decentralizációval kapcsolatban, de ennek ellenére véghez kell vinni, s nem csak az oktatásban, hanem, például, az egészségügyben is” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. Szólt MIÉRT küldöttgyűlés fontosságáról, a fiatalok jövőképének kialakításáról, amihez első lépés lesz az új tanügyi törvény, amely minőségi oktatást biztosít mindenki számára, olyan diplomát fog adni, amellyel a kezében a magyar fiatal is versenyképes lesz a munkaerőpiacon. „Számunkra fontos, hogy az erdélyi magyar fiatalok szülőföldjükön találják meg boldogulásukat” – sommázta a kérdést, hozzátéve, hogy ehhez viszont munkahelyteremtő, gazdaságösztönző intézkedések kellenek a kormány részéről.
A magyar-román közös kormányülésekkel kapcsolatban kifejtette, minden bizonnyal a Fidesz is szeretné ezeket folytatni, hisz úgy a PD-L, mint az RMDSZ és a Fidesz az EPP-frakció tagja az Európai parlamentben, ráadásul mindkét ország számára létfontosságú a stratégiai kapcsolat.
Ezt követően Markó Béla találkozott az Arad megyei polgármesterek, tanácsosok, intézményvezetők, civil szervezetek stb. képviselőivel
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)2010. július 7.
Hódmezővásárhelyi partneriskolát kerestek – Pellegrini Miklós, Tămăşan Petruşca, Bognár Levente Hódmezővásárhelyen
És a látogatás nyomán találtak is – derült ki Bognár Levente alpolgármester beszámolójából, aki Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettessel és Tămăşan Petruşcával, az A. Vlaicu Általános Iskola igazgatónőjével járt a napokban Hódmezővásárhelyen, Arad testvérvárosában.
– Tudvalevő, hogy a Vlaicu iskola többnyelvű, a román mellett magyarul, németül és angol nyelven is folyik oktatás, s az igazgatónő egy, a HU–RO magyar–román kormányprogram keretében beadandó pályázathoz keresett hasonló beállítottságú partneriskolát. Cél a két iskola fejlesztése az idegen nyelv, a matematika, multikulturalizmus, környezetvédelem terén – magyarázta az alpolgármester. – Így találtuk meg a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskolát, amely a megbeszélések alapján természetesen hajlandó az együttműködésre, sőt, mi szeretnénk ezt követően még egyet lépni és testvériskolai viszonyt kialakítani a két oktatási intézmény között – mutatott előbbre is Bognár Levente.
Az aradi küldöttség konkrétumokról tárgyalt Árva Lászlóval, a magyar gimnázium igazgatójával, de fogadta őket dr. Koszó Péter alpolgármester is.
Az aradi vendégeknek bemutatták a Hódmezővásárhely mellett épült Regionális Környezetvédelmi Nevelő Központot is, amelyet szeretnének bevonni az unió által is finanszírozható projektbe, hisz a határ menti kapcsolatok mindenképpen elsőbbséget élveznek.
Arad és Hódmezővásárhely kapcsolata több mint húsz évre nyúlik vissza, és egy tragikus esemény, Tóth Sándor halála indította útjára. Tămăşan Petruşca igazgatónő kijelentette: szeretné, ha a fiatalok azt a hagyatékot tovább ápolnák, és bízik benne, ők lesznek a kapocs a két város között.
– Célunk az lenne, hogy mindkét ország tanulói kihasználják, hogy Magyarország és Románia között a határok virtuálissá váltak. Ezt oly módon képzelnénk el, hogy az egyik évben Aradon, a másik évben Vásárhelyen szerveznénk egy kulturális fesztivált, amelyen mind a két nép megmutatná diákjain keresztül saját értékeit – jelentette ki a találkozón Árva László igazgató.
A pályázatot októberben adják le, s ha elnyerik, akkor két éven át fut majd, de az intézmények természetesen sokkal hosszabb távon gondolkodnak.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2010. július 19.
Lapos dolgok
Na mi van, Gyurcsány nélkül nem megy???? – kérdezte egy gibbon (= az olvasott információkat, magánvéleményeket kétidegsejtes ketrecből értelmező) a honlapunkon, amikor elolvasta a hírt, hogy a Szülőföld Alap egyetlen romániai magyar lapot sem támogat. Színtől, szagtól, nyelvsebességtől függetlenül, „átütemezés miatt támogatásra nem javasolt” álindokkal.
Persze, eszem ágában sincs az önmagát jogosan egyetlen kérdőjellel megnevező gibbonnak válaszolni, vele vagy nélküle megfőztem volna most a témát, de hogy legyen oka letörölni nyálát szája szegletéből, kérdéséből rajtolva teszem a fazekat a tűzre.
Megy Gyurcsány nélkül is. Sőt, megy Orbán nélkül is. Egy ideig. Nekünk is, a többieknek is. A támogatás mind a 21 kiadványnak jól jött, persze a lapok nem csak ebből éltek. Most nélküle élnek, mert pont, amikor mindegyik kiadvány már epekedve várta a pár cseppnyi infúziót, lekapcsolták a gépről.
Az érintettek félhangosan felszisszentek, ordítani senki sem mert, hisz ugyebár a reményt viszik ki utoljára a temetőbe.
Pedig nem történt semmi előreláthatatlan és rendkívüli, csupán az új magyar kormány akarja átrendezni a határon túli magyar kulturális, egyházi és médiatámogatás rendszerét, vagyis lecserélni mindenkit, aki ebben döntött. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan új intézményrendszer alakul ki, az egyetlen kérdés, hogy az elosztásba lesz-e beleszólásuk a karéjon kívülre rekedt magyarság érdekképviseleteinek. Legalábbis azoknak, amelyeket eddig odaengedtek a szocialisták, mert ugyebár ez is szelektíven üzemelt, de most nem akarok belebonyolódni ebbe az ágba.
Ha lesz beleszólásuk, akkor az érdekképviseleti szervezetekből a mostanáig csendben megbújt Fidesz-közeliek kerülnek a pénzeszsákot ürítő botkormány mögé.
Ha nem lesz, akkor budapesti pártkatona dönt, melyik lap mennyit ér nekik, s legfeljebb aszerint osztanak, hogy beütik a kérelmező honlapjának keresőjébe, hogy az elmúlt két évben hány sort és fotót kapott a Fidesz vagy Orbán Viktor. Na, ezzel sok lap máris nyakig ül a dézsában, néhányunknak annyi politikai érzéke sem volt, hogy legalább a magyar kormányváltás után eszméljenek, meghallják a dörgést, de ez is külön téma.
Szerintem lehet egy harmadik forgatókönyv is. Megszűnik a pályáztatási módszer, és a Fidesz-közeli vállalkozások finanszírozásán keresztül szemezgetnek az erdélyi, felvidéki, vajdasági lapok között. Néhány jelentős szócső pénzt kap, a többi pedig dögöljön meg. Na, erre a változatra egyébként már előbújtak a csírák, lásd Erdélyi Napló.
Persze, az is igaz, hogy a szocialisták pályáztatási feltételei, módszerei is gyatrák voltak, jó szöveggel boldog-boldogtalan fecni kapott pénzt, az sem érdekelte őket, hányan olvassák, mekkora a kiadvány hatása a beszórt magyarságra.
Számítani kell rá, hogy az oktatási támogatáson is módosítanak, s úgy vélem, rá is férne. Csak egy példa: százszámra kapnak román gyerekek magyar adófizetői forintot, mert a szülők beíratták a gyereket fakultatív magyar oktatásra, hogy kapják az igazolást, majd a pénzt. A gyerek persze csak ritkán téved arra, simán szidja a magyarokat, ha kell.
A Fidesz-tempó gyors, aki gyorsan eszmél, még elcsípheti az utolsó vagont. Aki nem, az a vágány szélén fog éveken át szitkozódni.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2010. szeptember 21.
Aradon át vágnak rést az orosz gázmonopóliumon
Lassan életre kel a hivatalos szalagavatóra még mindig váró Arad–Szeged gázvezeték, miután a Petrom után a medgyesi Romgaz is bejelentette, hogy kész földgázt importálni rajta, megtörve ezzel az orosz gáz monopóliumát.
Hogy melyik cég fog érezhető mennyiséget vásárolni a Bécsben székelő Közép-európai Gázelosztó Központtól (CEGH) még kérdéses, az viszont már biztos, hogy mind a Romgaz, mind a Petrom végzett már kis mennyiségű próbaimportot a vezetéken.
A Ziarul Financiar a Romgazra hivatkozva úgy tudja, az állami tulajdonú vállalat 2011-től várhatóan évi 100-200 millió köbmétert vásárolna a gáztőzsdén, ahol, például júniusban 70 euróval volt olcsóbb ezer köbméter, mint a Gazpromnál. Természetesen az ár a kereslet-kínálattól függően naponta változik, és a Romgaznak sincsenek illúziói, hogy érezhetően olcsóbban tud majd Bécsben vásárolni, mint az orosz partnertől, de azt mindenképpen szeretnék, hogy a téli felkészüléskor jövőre már nyugat-európai gázból is tartalékoljanak föld alatti tárolóikban.
Románia földgáz-szükségletének körülbelül harmadát biztosítja orosz importból, s a Gazprommal kétféle szerződés van életben: az egyik egy kötelező, megvásárolandó mennyiségről szól, a másik pedig a fogyasztástól függően, változó mennyiségről.
Az év eleje óta működőképes, évi körülbelül 4,4 milliárd köbméter kapacitású Arad–Szeged gázvezeték egyelőre teljesen kihasználatlan, mert habár más cégek is vásároltak rajta kapacitást, a csökkenő igény miatt egyelőre kivárnak az importtal. Tény, a Bécsben vásárolt földgáz, a szállítási költségekkel együtt olcsóbb lehet, mint a Gazpromé, s az importban biztos nagyobb szerepet fog vállalni az OMV birtokolta Petrom is. Ezt támasztja alá, hogy a CEGH anyavállalata az OMV, amely részvénycsomagjából a nyár elején 20 százalékot adott el a Bécsi Tőzsdének.
Az Arad–Szeged gázvezeték hivatalos szalagvágóját júliusról szeptemberre halasztották, kérdés, hogy sor kerül-e még rá a hónap végéig.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2010. október 15.
Az Arad–Szeged gázvezeték avatása. – Prioritás marad az energetikai biztonság
Habár már néhány hónapja megvoltak az üzemi próbák, és a Petrom vagy a Romgaz már importált is gázt rajta, az Arad–Szeged gázvezeték hivatalos avatására csak ma került sor Csanádpalotán.
Ahol, az út mentén felállított impozáns sátorig, és innen a fogadóállomásig vörös szőnyeg várta az eseményre érkező Orbán Viktor magyar, Emil Boc román miniszterelnököket, és Günther Oettingert, az Európai Bizottság energetikai biztosát.
A házigazda szerepét Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója töltötte be, s köszöntőjében a magyarországi energetikai biztonságról, a vezeték fontosságáról beszélt, kiemelve, hogy a MOL 15 évvel ezelőtt avatott hasonló, határon átnyúló energetikai kapcsolatot, s reméli, nem kell újabb tizenöt évet várni a következőre. De azt is fontosnak ítélte, hogy az Európai Unió a hasonló projektekre elkülönített keretösszegből az Arad–Nagylak vezetéket finanszírozta elsőként.
Ezt követően Orbán Viktor lépett a mikrofonhoz, s a protokolláris köszöntést követően azonnal politikai síkra tért, s megismételte, amit az elmúlt hónapokban már többször is kijelentett: Magyarországon új időszámítás kezdődött. Beszélt arról is, mennyire fontos, hogy Romániával ilyen jó kapcsolatot ápolnak, szerinte a két ország a közép-európai stabilitás két bázisa lett, s az ilyen és ehhez hasonló együttműködéseket a józan ész hozza létre. Aztán ő is rátért az energetikai biztonságra, kiemelte, hogy kizárólag regionális, országok közötti hálózattal lehet ezt megteremteni, és a mai avatás nem csupán Románia és Magyarország, hanem az Európai Unió számára is jó hírnek számít. Úgy vélte, hogy a közép-európai térség, Lengyelországtól Romániáig a recesszió előtti években is a vén kontinens legdinamikusabban fejlődő régiója, s ez lesz a jövőben is, végezetül megígérte, hogy a magyar elnökség fél éve alatt is az unió egyik fő prioritása az energetikai biztonság lesz.
Udvariassági gesztusként Emil Boc magyarul köszönt a jelenlevőknek, ami nem is annyira különleges, hisz kolozsváriként vélhetően elég jól ért és beszél magyarul. Avatóbeszédében messze kerülte a politikát, Orbánhoz képest kevesebbet beszélt a két ország együttműködésének fontosságáról, inkább Románia energetikai politikáját vázolta, igaz, külön megköszönte Budapestnek, hogy támogatja és részese a közelmúltban aláírt AGRI-szerződésnek (a Kaspi-tenger környékéről hajóval cseppfolyós gázt Konstancára szállító, többoldalú együttműködés). Beszélt arról is, hogy Románia hasonló gázkapcsolatot szeretne Bulgáriával – ennek megvalósítása a legelőrehaladottabb –, majd Szerbiával és a Moldovai Köztársasággal is.
Végül Günther Oettinger ismertette néhány mondatban az unió energetikai politikájának főbb irányvonalait.
A ma átadott vezeték hossza 61 kilométer, kapacitása évi 1,75 milliárd köbméter, a napi csúcskapacitása pedig 4,8 millió köbméter. Hogy eddig pontosan mennyi gázt importált rajta Románia, egyetlen szó sem esett. Egyébként a vezeték megépítése hosszú vajúdás eredménye, hisz a döntés 2002-ben már megszületett, ám a megvalósíthatósági tanulmány csak 2007-ben készült el, s az utolsó szakaszok összekapcsolása, amint arról annak idején beszámoltunk, sok bürokratikus akadályba ütközött a román fél részéről. A vezetéket magyar oldalon a FGSZ, román oldalon a Transgaz építette.
A magyar fél úgy véli, a cső az első kézzel fogható lépés egy valódi, regionális infrastruktúra-platform megteremtésére, hisz a régió gázpiacai eddig el voltak zárva egymástól, és gyakorlatilag csak nemzeti gázpiacokról beszélhettünk.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)2010. december 7.
Nincs döntetlen
Markó Béla megígérte, szombaton bejelenti, hogy újraindul-e a februári kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségéért, vagy nem.
Természetesen fogalmam sincs, mi dilemmájának a kvintesszenciája, magyarán, min rágódik.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a rágódás az RMDSZ-szel kapcsolatos, nem pedig magánügyi kérdés. Az ilyen „túl sokat volt már elnök, belefáradt”, vagy „írni akar”, netalán „átadná a helyét egy pörgősebb fiatalnak” motivációknak most nulla az alapjuk.
Szerintem a dilemma egyetlen oka a Fidesz határon túli politikája, ami gyökeresen más, mint amit az MSZP művelt. Úgy vélem, Markó a magyarországi választások óta tudja, hogy ebben a politikában neki nincs helye. Mára egyértelművé vált, hogy az RMDSZ-nek se igazán, a Fidesz az Erdélyi Magyar Néppárttal akar-fog együttműködni a leglényegesebb ügyekben, például, a pénzosztásban, de Tőkés László pártját szeretné mihamarabb betolni a román parlamentbe.
Ha még vékonyabbra faragom a dilemmát, akkor Markó Béla indulása és újraválasztása az RMDSZ százszázalékos mellékvágányra tolását jelentené Budapesten.
Ha Markó Béla visszavonul, és a Fidesznek kedvesebb elnök fogja vezetni az RMDSZ-t, akkor pakliban maradnak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy Markó Béla pontosan tudja ezeket (is), ám természetesen ennél azért árnyaltabb a kérdés, de ha félretoljuk az apró politikai játszmákat, érdekeket, akkor ilyen egyszerű felállás marad előttünk.
Ha Markót újraválasztják, az RMDSZ-nek egyedül kell megharcolnia a parlamentbe jutást.
Ha más elnök lesz, akkor 2012-ben lehet budapesti engedély a közös lista felállítására az erdélyi néppárttal, nem szorul ki a magyarság a parlamentből. Külön-külön: teljes lebőgés. Együtt: akár nyolc százalék is összejöhet, lásd EP-választáson Tőkés az RMDSZ listáján. Ezt mindenki tudja, kérdés persze, hogy akar-e róla tudomást szerezni a Fidesz, vagy azt mondják, na és, ha négy évig nincs magyar képviselet a román parlamentben? Majd lesz utána.
Amit, mondanom sem kell, Traian Băsescu és az összes román párt alig vár. Tesznek is érte, Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségi tanácsosának indulása az elnöki tisztségért nyilvánvalóan ezt jelzi.
Szóval, szombaton okosabbak leszünk, Markó döntésének fényében már továbbszőhetőek a stratégiák.
Amúgy, bármivel is indokolja indulását vagy visszalépését, az igazat egyelőre úgysem mondhatja ki.
Majd egyszer, ha megírja emlékiratait.
Irházi János, Erdély.ma2010. december 8.
Markó Béla megígérte, szombaton bejelenti, hogy újraindul-e a februári kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségéért, vagy nem.
Természetesen fogalmam sincs, mi dilemmájának a kvintesszenciája, magyarán, min rágódik.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a rágódás az RMDSZ-szel kapcsolatos, nem pedig magánügyi kérdés. Az ilyen „túl sokat volt már elnök, belefáradt”, vagy „írni akar”, netalán „átadná a helyét egy pörgősebb fiatalnak” motivációknak most nulla az alapjuk.
Szerintem a dilemma egyetlen oka a Fidesz határon túli politikája, ami gyökeresen más, mint amit az MSZP művelt. Úgy vélem, Markó a magyarországi választások óta tudja, hogy ebben a politikában neki nincs helye. Mára egyértelművé vált, hogy az RMDSZ-nek se igazán, a Fidesz az Erdélyi Magyar Néppárttal akar-fog együttműködni a leglényegesebb ügyekben, például, a pénzosztásban, de Tőkés László pártját szeretné mihamarabb betolni a román parlamentbe.
Ha még vékonyabbra faragom a dilemmát, akkor Markó Béla indulása és újraválasztása az RMDSZ százszázalékos mellékvágányra tolását jelentené Budapesten.
Ha Markó Béla visszavonul, és a Fidesznek kedvesebb elnök fogja vezetni az RMDSZ-t, akkor pakliban maradnak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy Markó Béla pontosan tudja ezeket (is), ám természetesen ennél azért árnyaltabb a kérdés, de ha félretoljuk az apró politikai játszmákat, érdekeket, akkor ilyen egyszerű felállás marad előttünk.
Ha Markót újraválasztják, az RMDSZ-nek egyedül kell megharcolnia a parlamentbe jutást.
Ha más elnök lesz, akkor 2012-ben lehet budapesti engedély a közös lista felállítására az erdélyi néppárttal, nem szorul ki a magyarság a parlamentből. Külön-külön: teljes lebőgés. Együtt: akár nyolc százalék is összejöhet, lásd EP-választáson Tőkés az RMDSZ listáján. Ezt mindenki tudja, kérdés persze, hogy akar-e róla tudomást szerezni a Fidesz, vagy azt mondják, na és, ha négy évig nincs magyar képviselet a román parlamentben? Majd lesz utána.
Amit, mondanom sem kell, Traian Băsescu és az összes román párt alig vár. Tesznek is érte, Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségi tanácsosának indulása az elnöki tisztségért nyilvánvalóan ezt jelzi.
Szóval, szombaton okosabbak leszünk, Markó döntésének fényében már továbbszőhetőek a stratégiák.
Amúgy, bármivel is indokolja indulását vagy visszalépését, az igazat egyelőre úgysem mondhatja ki.
Majd egyszer, ha megírja emlékiratait.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)2010. december 13.
Kristálytiszta buzgóság
Két lábast tettem az aragázra hétfőzni.
Az egyikben Markó, a másikban a szombati aradi kristálybál.
Markó RMDSZ-elnöki dilemmáiról írtam a múlt héten, és majd még visszatérek rá, a kristálybál viszont helyi, s még ha román rendezvény is, megér egy mise előtti vélemény-gyónást.
A lényeg, hogy habár kaptam kedves meghívót rá, egyéb szombat délutáni elfoglaltság miatt átugrottam, de elolvastam két megbízható román sajtós kollégám beszámolóját, és megnéztem vagy három tucat fotót az eseményről.
Ami nekem bőven elég is volt, hogy feltegyek néhány gyagya kérdést. Ha elmegyek, akkor nem teszem fel, mert tuti kapok egy tányér libacombot, és ugyebár nem ürítünk oda, ahonnan eszünk. Ha meg kritikailag akarok írni, a penszér szájába nyomom a combot.
Visszatérve a karitatív, szombati aradi kristálybálra, néhány dolgot nem értek.
Egy: ha karitatív, és jótékony emberek pénzt gyűjtenek a rászorulóknak, miért kell ezért puccos bulit szervezni a Kultúrpalota koncerttermében? Képzeljék el, ötmillió kicsi politikai naccsága varratott magának az alkalomra új rucit. Strasszok, tollak, dekoltázsok, fodrok, bájak, de a képek alapján inkább hájak rezegtek szerte-kasul a bálszöbává alakított nagyteremben. Mondom, nem voltam, pedig szívesebben tudósítottam volna a helyszínről, de higgyék el, ha a négyzetméter/fodor/mucusvillogtatást összevetjük az egy négyzetméterre jutó adománnyal, akkor tanyasiasan szólva, többe került a leves, mint a hús.
Asszonták megbízható kollégáim, hogy 60 ezer lej gyűlt össze, az itt Mosóczon anyósok közt is alig 15 ezer ájró.
Látva a puccokat, négy asztal női rucikája többe volt, mint 15 ezer közös uniós szidalmány. Most kopirájtilag nem tudom mellékelni a polgármester-asszony, alpolgármesterné őnaccsága, belügyminiszterné mégőnaccságább, képviselők, szenátorok első-második-harmadik menyasszonyainak, feleségeinek és egyéb női társaságának cuccfotóját, de higgyék el, nem beszélek lyukat a solymosi vár omladozó falába.
Kettő: mi lett volna, ha a rucizsét is bedobják a kalapba, és nem ragaszkodnak új gúnyához a kultúrpalotai megjelenéshez? Mondjuk, a szerénység jegyében. Hisz mi a fontosabb: a másik asztaltól áthallatszó pletyka, vagy a jótétemény?
Három: mi van akkor, ha példát statuálva csupán kis salátát és másodiknak három apró töltött káposztát fogyasztanak? Mert mi volt a menü? Na, idefigyu, csak szemezgetek a felhozatalban, ezekbe, olvasóimmal együtt még életemben nem haraptam: almás libamáj, apróparadicsom rukkolával és parmezán sajttal, szarvas-sült, rrucasült körte- és erdeigyümölcs-szószban gnocchival és higgyék el, a desszert sem volt rumesszenciába mártott piskóta.
Értik? Anyagilag megengedőék elmennek bulizni, kifizetik a méregdrága menüt, aztán dobnak valamit a kalapba a szegényeknek. Mi lett volna, ha otthonról küldik el a pénzt az említett kalapba? Miért kell luxus kristálybált szervezni, ha adományozni akarok? Nem azért adok, hogy szerepeljek az újságokban.
Ha adni akarok, kinézek magamnak tíz rászoruló családot, és meghívom pizzázni, vagy bevásárolok nekik két hónapra a Metróban. Elviszem a gyerekeiket és téli ruhát veszek nekik, befizetek a korcsolyapályára, hadd ne soroljam, mennyi apró ötlettel lehet boldogságot szerezni.
Adni nagyon jó.
De csak annak, akinek ez nem reklámtevékenység.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)2011. január 11.
„Minden véleményre oda kell figyelni”
Az értékelés mellett a szükséges változtatásokról, szervezeti átalakításokról, az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról is beszélt a Nyugati Jelennek KIRÁLY ANDRÁS, az Arad megyei szervezet elnöke, oktatási államtitkár.
– Úgy érzem, hogy a megyei szervezet és a vidéki szervezetek az elmúlt időszakban csak a kampányokból éltek, és ennek következménye, hogy miután ezek lecsengtek észrevettük, hogy azok a fortyogó hónapok nem hatottak pozitívan a szervezetekre, amelyeknek elsősorban a közösségi problémákkal kellene foglalkozniuk. Többször elmondtam már, annyi a megyei szervezet ereje, amennyi a helyi szervezeteké, vagyis ahány tanácsossal, polgármesterrel rendelkezünk, akikkel tehetünk a közösségekért.
– A legutóbbi választmányon ezért tolta le a szervezeteket?
– Nem toltam le őket, csak elmondtam az igazságot. Vannak dolgok, amiket én megyei elnökként másképp látok, ők helyben másként. De tízéves elnökség után már leszűrhetem a tapasztalataimat, és ezek közül az egyik legfontosabb, hogy rossz a kommunikációnk. Tudom, hol akadozik a gép: nem kifele, a sajtó irányába rossz, hanem a helyi közösségek felé. Képtelenek vagyunk úgy megnyerni a közösségeket, hogy azok magukénak érezzék a szervezetet. Az RMDSZ első nyolc-tíz éve azért más volt, a kezdeti hurráoptimizmust is beleértve, akkor éreztem az összefogást, hogy mutassuk meg, magyarok vagyunk. Most pedig nem az elért eredményeket értékeljük, hanem fanyalgunk, hogy több kellett volna. Sajnos, senki nem óhajt seperni a saját háza táján, elismerni, képtelen egymaga megoldani mindent.
– A legutóbbi tisztújító közgyűlések előtt ön azt mondta, csak azok maradhatnak, akik nem csak kampányidőben dolgoznak. Ezek szerint maradt minden a régiben?
– Ez a másik kérdés, hogy megszabhatod, kit válasszanak, csak a közgyűlésekre olyan személyek mennek, akiket vagy meghívtak, vagy kívülállóként csak érdekel a dolog. Én el szoktam menni közgyűlések előtt egyeztetni a helyi vezetőkkel, de a közgyűlés természetesen úgy zajlik, ahogy a helyiek akarják, abból választanak, akik ott vannak. Hiába kérdezem meg, hol vannak, akikkel beszéltünk előzőleg, épp nem értek rá eljönni magára a közgyűlésre. A közösség érezze át, hogy bármilyen kérdésben nekünk egymásra van szükségünk. Be kell lássuk, kötelességünk a jövőt építeni, s ha nem, akkor hozzon az illető közösség egy döntést, hogy eddig jó volt, a jövőben élünk, ahogy élünk, menjen mindenki, merre lát. De nem ezt örököltük. A mi feladatunk az örökség gyarapítása.
– Ön szerint miért ekkora a kiábrándultság az emberekben?
– Magyar polgármestereink nem mernek falugyűlést tartani. Pedig az emberek, ha tudják, hogy beszélhetnek, meghallgatják őket, akkor elmennek, elmondják véleményüket, ám ha tudják, hogy lehurrogják őket, akkor otthon maradnak. Pedig minden véleményre oda kell figyelni. Szerintem sokkal inkább megfogja az embert, ha kisebb csoportokban beszélnek vele, elmennek hozzá haza polgármester, alpolgármester, tanácsosok. A szervezett formák idejüket múlták, és vagy túlszervezetté válnak, vagy fesztivizmusba süllyednek. Úgy vélem, aki tisztséget vállal az RMDSZ-ben, érezze át annak súlyát, fontosságát. Számtalanszor elbeszélgettem Arad kerületi elnökeivel, és elmondtam, a mikelakai vagy belvárosi elnök túlhaladott működési forma. Szerintem fel kellene osztani a megyeszékhelyet sávokra, kisebb közösségekre, ott találni embereket, aki végigjárják a magyarokat, elbeszélgetnek velük. Amikor meg elmondtam, sértődöttséget éreztem, hogy most mi van, nem bízunk meg bennük?
– Akkor lesznek-e idén gyökeres reformok, vagy marad minden a régiben?
– Tény, hogy a tíz év elnökségemből az utolsó ötben sokat voltam Bukarestben, de van a megyei szervezetnek ügyvezető elnöksége, apparátusa, amely átveszi ezeket a feladatokat. Lépni kell, fel kell aprózni Aradot, de hasonlóan más megoldást kell keresnünk Pécskán is. Ha nem, a kommunikáció Aradon, hiába vagyunk 23 ezren, szétforgácsolódik. Azt szeretném, ha ezeket a kérdéseket a tisztújítás előtt végigbeszélnénk, lefektetnénk azt a szervezési, szervezeti formát, amellyel sokkal dinamikusabban nekivághatunk a 2012-es helyhatósági választásoknak. Változtatni kell, mert, például, a 2004-es szavazáson a Csiky önállósulása, a Szabadság-szobor felállítása voksokban nem hozta meg a várt eredményt. A 2008-as eredmények pedig lehangolóak voltak, holott szerintem 2004–2008 között ha nem is vagonszámra, de talicskával hoztunk pénzforrásokat az aradi közösségeknek, mindez nem konvertálódott szavazatokká.
– Lehet, mást akarnak a választók?
– Mást is akarnak. Az újraválasztott polgármestereink azért tudják, hogy az aszfalt és sportcsarnok mellé mi kell még egy választáson, de szeretném, hogy hangsúlyosabban kiderüljön, ezekben az eredményekben a megyei szervezet könyékig benne volt. Könnyű eljátszani, és el is kell játszani a jó polgármestert, de az egymásra utaltságot is ki kell emelni. Egyébként nem is a vidéki szavazatokkal voltak problémák, hanem a megyeszékhelyen. Sajnos egy eredményes négy év után az egyéni választókörzetes megoldás nekünk nem hozta meg a várt eredményeket. Borzasztó gyenge választásnak számított, hogy 2008-ban mindössze harminc szavazattal előztük meg a szociáldemokraták második bejutó emberét. És ez elgondolkoztató. A 2009-es tisztújításon 41 ellenszavazatot kaptam, rendben, elfogadom, de azt nem tartottam korrektnek, hogy az ellenszavazók miért nem álltak ki és mondták meg nyíltan véleményüket. Legyünk korrektek egymással szemben, merjünk kiállni a véleményünkkel.
– Hunyad, Krassó-Szörény bejelentette, Kelemen Hunort támogatják a februári kongresszuson. És Arad?
– Utoljára a csíkszeredai kongresszuson volt ellenjelöltje Kincses Előd személyében Markó Bélának, de akkor nem volt előzetes mozgósítás. Hogy ők ezt bejelentették, az ő dolguk, Aradon az Állandó Tanácson majd megbeszéljük, milyen politikát folytatunk a jelöltekkel szemben. Szerintem fel kell ajánlani a jelölteknek, jöjjenek el, mondják el programjukat, mit akarnak a szervezettel stb. Bármenyire is demokratikus egy szervezet, pártként kell működnie, az elnök személye pedig ráteszi bélyegét az RMDSZ-re. Nekem lehet, hogy Kelemen Hunor a szimpatikusabb, de RMDSZ-es jelöltekről van szó, meg kell adni a lehetőséget a bemutatkozásra. Nem akarunk jelölteket ütköztetni, egyszerűen mondják el célkitűzéseiket.
– Tehát Arad a kongresszus előtt eldönti, és egységesen szavaz?
– A választmány majd eldönti, megtörténhet, hogy egységesen szavazunk, hisz Csíkszeredában is így történt, ám ha valakinek más opciója lesz, szíve joga, a szavazás titkos. Az elnök viszont legyen kommunikatív, tartsa ő vagy az ügyvezető elnökség a kapcsolatot a szervezetekkel, legyen nagyobb beleszólása a megyei szervezeteknek a komolyabb döntésekbe. A Szövetségi Állandó Tanácsban a megyei vezetők kapjanak nagyobb erőt, ne az ügyvezető elnökség. Elmondtam az SZKT-n, szeretném, ha az RMDSZ a magyar kormánnyal, vagyis a Fidesz-szel szemben korrekt álláspontra helyezkedne, habár megjegyzem, jelenleg inkább a Fidesznek kellene korrektebb álláspontja legyen, de tartsuk meg azt a jó szokást, amit mi Aradon október 6-án alkalmazunk: mindig a magyar kormány képviselője beszél a megemlékezésen. A magyar kormánynak, tetszik vagy sem, de tudomásul kellene vennie, hogy a magyar közösségben elsősorban a döntéshozó szereppel rendelkező szervezettel tárgyaljon. Lehet a szomszéd lánya szebb, de nem az én feleségem, azért szerte a világban érdekek mentén politizálunk, pontosabban a közösségi érdekek mentén. Én így látom a romániai magyar–magyar együttműködést, viszonyt.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)2011. január 17.
Ászok tánca
Anno a Román Kommunista Párt kongresszusai előtt már hetekkel túlcsordultak az újságokban a különböző helyi szervezetek, vállalatok, mifenék szövegei, hogy támogatják Nicolae Ceauşescu elvtárs újraválasztását blabla ésatöbbi. Nem volt ellenjelölt, de bizti azért kellett, mert izgult szegény.
Most naponta olvasom, hogy az RMDSZ-szervezetek sorban jelentik be előre, a február végi kongresszus előtt, hogy Kelemen Hunor megválasztását támogatják. Most két ellenjelölt is van, csak tudnám, ki izgul jobban: Markó, hogy politikájának folytatója legyen az utódja, vagy Kelemen Hunort szeretnék megfosztani az álmatlan éjszakáktól.
Nem értem, mi haszna ennek a bejelentősdinek, ami az idősebb generációk hátán szerintem igencsak borzolja a szőrszálakat. Ha a kongresszust azért (is) kell összehívni, hogy új elnököt válasszon az RMDSZ, akkor miért nem ott dől el, a programbeszédek elhangzása után, ki örökli Markó székét? A megyei küldötteknek elég idejük lenne eldönteni, hogy egységesen szavaznak valakire, vagy mindenki saját belátása szerint dönt. Ha pedig előre tudni, ki lesz az új elnök, akkor minek kongresszus, hisz annak sava-borsa az elnökválasztás? Nem lenne olcsóbb egy belső, internetes szavazást szervezni? Vagy küldje be futárpostával minden megyei szervezet a borítékját a névvel. Vagy ne küldjön semmit, elég, ha a választmányi ülésen helyben, egyemberként megtapsolják kiszemeltjüket. Az pedig elolvassa a másnapi újságban, aztán ha lefutottak a gyűlések, helyet cserél Markó Bélával.
Szóval, nekem furcsa ez a módszer, emlékezetem szerint akkor sem volt ilyen, amikor két jelölt is indult a tisztségért. Azért hívták össze a kongresszust most (is), hogy a küldöttek OTT szavazzanak, döntsenek.
Szerintem az első ilyen túlbuzgóságra Markó vagy Kelemen vagy akárki a hájlájfból leszólhatott volna a megyei szervezeteknek, hogy gyerekek, már ne röhögtessük magunkat, legalább kifele ropjuk végig a tangót, ahogy kell, szorosan egymáshoz simulva. Persze, sejtem én, startból le akarták törni Eckstein vagy Olosz szarvát, nehogy azt képzeljék, egyáltalán letehetik a lasztit a tizenegyes pontra. Jobb előre biztosra menni, megkenni minden kenyeret vajjal, nehogy a meglepetések kongresszusa legyen az idei.
Kár, mert ezek nélkül is Kelemen Hunornak volt-van a legnagyobb esélye, Eckstein későn rajtolt, és az elmúlt években elásta magát a Szövetségben, Olosz pedig még ennyire sem aktivált, hangját sem hallatta.
Hát, akkor javaslom, legalább mi, kakasülőn táborozók játékból kezdjünk el izgulni, vajon ki lesz az RMDSZ új elnöke?
Mert majd március 1-jétől az új elnök számára vége a játéknak, és ha véletlenül bármit eljátszik, arra rámegy inge, gatyája.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2011. január 24.
A meglét bizonytalansága
Na, már megint kell agyat gyúrni.
Kedvenc nemzetalkotónk Aradon kitalálta, hogy történelemkönyvet irat, s ebből fogják a diákokat okítani a hely múltjából. Ezáltal megdagad bennük a lokálpatriotizmus, s legalább megtudják, melyik híres épített történelmi omladvány előtti járdára köpik a magot, a rágcsit, szaratják a kutyát, köpnek, pakolják ki a buliban felszolgált szilárd kaját vasárnap hajnalban, s szabadulnak meg egyéb, a szervezet számára fölöslegessé vált, vitaminoktól kiaknázott szerves anyagoktól. Mert amúgy szerintem a HELY szeretetét, tiszteletét otthon kell megtanulni, persze, ha van kitől.
Eszem ágában sincs megkérdőjelezni a népcizelláló programra felkért kolozsvári történész professzorok multikulturálisan szegmentált és jóhiszemű agytekervényeit, akik helyi historikus potentátok bevonásával írják meg Arad megye igaz történetét, de hát nem véletlenül fut végig rajtam a zsigeri inger, amikor újabb történelemkönyv születéséről hallok.
Mert, mint kezdtem, megint agyat kell gyúrni. Illetékes fennvalóink máris fussanak a kamrába, és keressenek megfelelő gatyamadzagot, vértezzék fel magukat kellő türelemmel, dézsa mosollyal, történelmi forrásokkal, diplomáciával, koalíciós zsarolótésztával és egyéb, csupán általuk ismert herejajokozó ketyerével, hogy a könyvbemutatón ne nagyon szégyenkezzünk. És szóljanak német, szerb, szlovák, zsidó, bolgár értelmiségieknek, hogy ők is keressenek ketyerét a sufniban, másképp félő, hogy szintén kimaradnak, vagy kapnak egy félmondatot.
Nem akarom előre felnyársalni a medve bőrét, de hát mindannyian tudjuk, a tapasztalatok keserűek, Európának ebben a szegletében a közös történelemírás még afgán békegalambnak számít. Nem feltételezek én startból beágyazott rosszindulatot a nagytudású kolozsvári professzoroknál és a kiválasztott aradi bedolgozóknál, ám a kísértet, hogy végre rrrromán helytörténeti kötet kerüljön a diákok kezébe, hatalmas. Aggodalmaimat alátámasztva elmondom, a közelmúltban készült vékonyka kis, Aradot bemutató képes kötetecskében, amelyet a polgármesteri hivatal rendelt és adott ki, csak azért szerepel a Megbékélés Parkról készült felvételen a Szabadság-szobrunk is, mert Bognár Levente alpolgármester szemfüles volt. Ugyanis az utolsó ellenőrzésre készült kefelevonaton még rajta volt, a nyomdában azonban tiszta véletlenül levágták a fotóról, s csak a román diadalív maradt rajta. Ez nem mese, ez tény, még ha a felek nem is dicsekszenek vele.
Szóval, kötelező, hogy a készülő történelemkönyvben minden Arad megyében élő kisebbség méltóan szerepeljen helye, fontossága, mindannyiunk kincséhez való hozzájárulásának arányában.
Ja, egyébként arról szó sincs, hogy a kisebbségek anyanyelven kapják kézbe a most írandó történelemkönyvet. Pedig adófizetők pénzéből gyártják, adót pedig mindenki fizet ebben a megyében.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2011. január 31.
Aláírták a Pécs- Arad kulturális együttműködési szerződést
Páva Zsolt pécsi és Gheorghe Falcă aradi polgármesterek aláírták a baranyai megyeszékhelyen a két testvérváros 2011-es kulturális, művészeti, oktatási együttműködési programját, de megbeszélték az eddigi közös programok tapasztalatait is.
Az aradi küldöttség meglátogatta, többek között, a Zsolnay Múzeumot, a Tudásközpontot és a Kodály Központot.
A program keretében idén is kölcsönösen megszervezik a két város napját, lesznek színházi, zenei vendégelőadások, kiállítások.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2011. február 21.
A lövészárok kihívása
Azért, mert többen álvilági sátorba vonultak, sőt, behúzták a cippzárt is a befújó szelek elől, attól még jövő vasárnaptól új elnöke lesz az RMDSZ-nek.
S mivel az Aradra látogató két jelölt, érkezési sorrendben Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor meglepő, és részemről kalaplengető nyíltsággal szóltak a belső problémákról, terveikről, gondokról, reformokról, egyáltalán, az erdélyi magyarság jelenéről, jövőjéről, romániai helyéről és helyzetéről, a román–magyar vagy magyar–magyar viszonyról, nem akarom az új elnök pezsgős meglocsoltatását követően papírra böffenteni véleményem. Mert amúgy jövő hétfőn exponenciálisan megnő az egy négyzetméterre jutó tollak, nyelvek, tízesek vagy szekundák száma, szóval kerülném a tumultust.
Borzasztó nagy gatyábatoltszervség lenne a részemről, ha most demokratikusan elfilóznám, jaj, vajon ki lesz a Szövetség új elnöke, ómeingott, bújjunk a pártdemokrácia spílhóznijába, adjuk meg a választás lehetőségét a titkosan pixelő küldötteknek.
Szerintem a téren pingpongozó lurkók is tudják, ha megkérdezik otthon, hogy Kelemen Hunor veszi át Markó Béla varázspálcáját, szóval, zárjuk le ezt az álkampányosdi mutatványt, kár időt, energiát, észt emészteni a kongresszusi voksolás bejelentésének oltárán.
Február 27-től Kelemen Hunor viszi tovább a Céget, ezt, miként jelzém, a hülyegyerek is tudja.
Hogy mit vesz a nyakába, azt meg ő tudja a legjobban. Aradi prezentációjából számomra négy dolog volt kristályvilágos: átszervezi a döntéshozatalt, ki akar egyezni Tőkés Lászlóval, meleget lehelne az RMDSZ–Fidesz fagyos viszony sparhertjébe, és marhára utál engem, mint kiderült személyemre szóló beszólásaiból, de ezt pozitívumnak könyveltem el: legalább volt valaki a teremben, akivel emelte a színvonalat, a többit lehet, majd egyszer megdumáljuk, zárójel bezárva.
Naszóval, amint átveszi az említett varázspálcát, szerintem most a legsürgősebb számára és a Szövetségnek a kiegyezés Tőkés László alakuló pártjával, valamint a Fidesszel. Annyiban egyszerűbb a helyzete, hogy a kettő összefonódik, bátran szövögethet párhuzamosan, és biztos vagyok benne, hogy ekképp gründol. A fő kérdés, hogy ki mennyit enged elveiből, illetve a mögötte álló(k) akaratából, stratégiájából.
Nekünk viszont, és itt gondolok az egyszerű magunktól a részben vagy többségében magyar Arad megyei önkormányzatokig, a kiegyezés a legfontosabb, szerintem az RMDSZ dirigálási, döntéshozatali struktúrájának módosítása kevésbé sürgős, még biztosan módosulni fog a stratégia, amit Kelemen Hunor az elnökválasztási programjában meghirdetett. Nem másért, csak bizonyos kérdésekben homlokegyenest ellenkezik a partiumi megyei elnökök véleménye a tömbmagyar régió elképzeléseivel, ebben a kérdésben még több ezer kilométer lefutása vár az új elnökre. Ja, és a Partium sem egységes, nem lehet Aradot egy kosárba dobni Biharral vagy Szatmárral, szóval, a kocka marhára szétszóródik az elvetést követően.
Azért jeleztem elsőnek a kiegyezést, mert futnak a hónapok, nyaku(n)kon a 2012-es helyhatósági és parlamenti választás, közben választási törvényt is módosítani kellene a magyarság érdekeinek becsempészésével.
Kelemen Hunornak mindenre van fehér, rózsaszínű és fekete forgatókönyve, én viszont csak egy dolgot nem akarok látni: pirosfehérzöld vagy székelyzászlós lövészárkokat, s közöttük futkorászó magunkat.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)2011. március 3.
Az információ érték
Újabb közös, Pécska–Domaszék pályázat
Kedden Domaszéken Antal Péter pécskai polgármester és Kispéter Géza, a község polgármestere újabb közös pályázatot írt alá, amelyet, terveik szerint az unió finanszíroz.
Az információ érték – Információszerzés megkönnyítése Domaszéken és Pécskánelnevezésű projekt célja, hogy a két településre látogatók könnyebben tájékozódhassanak, egyszerűbben megtalálják a látnivalókat, vagyis javítani szeretnék Pécska és Domaszék emberközpontúságát, élhetőségét.
Antal Péter polgármester a Nyugati Jelennek elmondta, a pályázati pénzből
Pécskán és Domaszéken információs táblákat helyeznek el, ezeken természetesen térkép is lesz, a szöveges tájékoztatás magyarul és románul lesz olvasható.
– Ami ennél még különlegesebb, hogy Pécskán interaktív időjárás ellenőrző állomásokat telepítünk, amelyek a helyi lakosoknak, főleg a mezőgazdasággal foglalkozóknak lesznek nagy segítségére – magyarázta Antal, hozzátéve, hogy ezzel párhuzamosan Domaszéken, például, webkamera rendszer épül ki a település forgalmasabb csomópontjaiban, a képek pedig interneten keresztül kísérhetők figyelemmel.
Szintén a projekt része egy közös kétnyelvű kiadvány, amelyben a két településről szóló legfontosabb információk, látnivalók és térkép kap helyet.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)2011. március 30.
Szerdán rajtol az aradi és szegedi múzeumok újabb közös projektje
Szerdán a megyei önkormányzat székházában kerül sor az aradi múzeum és a Szegedi Móra Ferenc Múzeum újabb közös projektjének elindítására, amelynek célja az 1848–49-es emléktárgyakat őrző Aradi Ereklyemúzeum kincseinek kiállítása a nagyközönség számára. Az eseményen részt vesz többek között dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke, Adrian Ţolea megyei alelnök, Peter Hügel múzeumigazgató.
A projektet az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozza és folytatása a most decemberben zárult pályázatnak, amelynek keretében a két múzeum szakemberei feldolgozták, digitalizálták az anyagot.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2011. április 18.
Le velünk az iszapba
Nem hiszek a véletlenekben. Sõt, a csodákban sem. Ezért aztán számomra nem véletlen, hogy az elmúlt két hétben román nacionalista fazonok média+ellenzéki össztüze zúdult az aradi magyarságra.
Médianacionalizmus itt most egyenlõ - egyelõre - a Glasul Aradului napilappal, a többi kiugrott a gondolából, ami ebbõl a szegletbõl azért marhára furcsa, mert a napilap enyhén fogalmazva PD-L-közeli, még enyhébben, az RMDSZ koalíciós partnerének szócsöve.
Na, akkor vágjuk ketté a dolgokat a médiára és ellenzéki pártokra.
Ellenzéki oldalról újabban a Florin Galiº igazgatta liberálisok csúsztak le román nacionalisba, ebben a kategóriában fõ mûvük a Szabadság-szobrunk kiárusítása. Azt mondták, amennyiben hatalomra kerülnek, elárverezik, eladják, amit akarunk, csak ne lássák. S hogy mitõl lettek a liberálisok ennyire nacionalisták?
Táborhiányból.
Ezért aztán jobb híján belekötöttek a Cioran-örökségbe, amelyet a Kelemen Hunor igazgatta kulturális minisztérium nem vett meg, szemükben pedig ez rrrománellenesség. S mint minden saját igaz, szemszög kérdése, elfelejtették hozzátenni, hogy a román kulturális tárca nem vásárolhatta meg a cuccot, mert kemény örökösödési problémák borítják az egész örökséget, most nem akarom részletezni, de rettentõen bonyolult és kenterbe verésekbe alapozódik a történet.
Az ügyben egyébként a liberális hozzáállás a röhejes, szóval echte román specialitás liberális pártot is lerugdosni nacionalizmusba, ha már más érvvel képtelenek támogatottsági tábort toborozni. S mivel az aradi liberálisok népszerûsége a padló alatt kapirgál, félredobták az elveket, és elõvették az õsi vádimos kártyát.
Szintén liberális találmány, hogy az RMDSZ szétverné az országos levéltárat a megyei fiókokkal együtt. Pedig az RMDSZ csak annyit akar, hogy a magyar történelmi egyházaktól a kommunizmus hajnalán elkobzott anyagok kerüljenek vissza a jogos tulajdonosokhoz. ?s a visszaszolgáltatás az ortodoxokat is érinti, más kérdés, hogy a román ortodox egyház levéltári anyaga a mi történelmi egyházainkhoz képest nulla, ráadásul a románokat nem is érdekli ez a szellemi vagyon. Bennünket viszont igen, mert pont a levéltár az, amelyik az elmúlt hatvan évben szisztematikusan pusztította a mi szellemi vagyonunkat, hát persze, hogy utolsó pillanatban, kormányon, még mentenénk.
Akkor térjünk át a médiára, a Glasul Aradului nevû pártlapra. Mindenképpen a tulajdonosi kör dadogását jelzi, ha vezéranyagot gyártanak politikai ellenségeik, egy ellenzéki párt süket szövegeibõl. Sõt, a Csikyt is legettózták egy diákverekedés miatt, erre viszont kõkeményen kellett volna reagálni. Minden román középiskolában naponta történik diákverekedés, s hogy a legettózás szerzõi bunkóság, vagy szándékosság, vizsgáltassák ki az illetékesek.
Mondtam, nem hiszek a csodákban, véletlenekben, sem a levéltári, sem a csikys kitámadás, sem a szoborrongálás nem véletlen. A választási kampány a románoknál egy évvel korábban elkezdõdik, bizonyíték erre a március 15. körüli hõbörgés, tán ennek utózöngéit nyeldestetik velünk. Tudom, nehéz dâmboviþai politikai ésszel gondolkodni, pláne, ha ez az irányvonal már a nyugati partvidéken is rég gyökeret vert. Amit leírtam, csupán a kezdet, 2012 választási év, és ugyebár nem lehet elég korán elkezdeni.
Ezért most helyben és azonnal kell pofán vágni õket, másképp az indulatok, vádak elszabadulnak. Ebben a helyzetben szerintem nem érvényes a közmondás, miszerint a sárban acsarkodókat felfalják a disznók.
Felfalnak, ha tiszta marad az ingünk.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)2011. május 3.
Aradi magyar helytörténet
A politikai helyzet és az erõviszonyok szempontjából egyenesen káros, hogy Aradon ellenzéki politikusnak jutott eszébe egy helytörténeti tankönyv kiadása és opcionális tantárgyként való oktatása.
Biztos vagyok benne, ha nem a parasztpárti Claudiu Cristea áll elõ a farbával, már dolgoznának rajta. Sajnos õ maga is dadog az ügyben, mert ahelyett, hogy némi demagógiával nyakon öntve átharcolta volna a határozattervezetet, a múlt héten õ maga kérte napirendrõl való levételét, mert szükségesnek látja egy közvita szervezését a kérdésrõl.
?s ha eddig még reménykedtem, hogy lesz valami a mûbõl, most már biztos vagyok benne, hogy ennyi volt rövid karrierje. Egyébként tök fölösleges errõl közvitát szervezni, mert azon ugyan mi lesz? Megmondom. Négy-öt buzgómócsing román nyugdíjas történelem tanár, katonatiszt és társai megútmutatják, mit ne felejtsenek ki belõle, és mit kötelezõen felejtsenek majd ki belõle.
Cristea azt akarta, hogy szakmai bizottság írja meg a mûvet, ennek állítólag lett volna egy magyar tagja is. Ugyebár nem kunszt elképzelni, mennyi beleszólása lesz az illetõnek, hisz úgyis statisztaszerepet osztanának rá, csendben szemlélheti, miként románosítják majd az utókor számára Arad és a megye történelmét. S a játék azért is veszélyes, mert késõbb ezt forrásmunkának is használhatják, mondjuk egy turistakalauzban, de most nem akarok rémképeket festeni, majd, ha már írják.
Szóval, szerintem amíg a románok ezt összehozzák, jó lenne megírni és kiadni egy magyar nyelvû helytörténetet. Ha ügyesen belefoglalják a megye magyarlakta településeit is, akkor ebbõl fakultatív tantárgy lehetne nem csak a Csikyben, hanem a vidéki magyar iskolákban is. Utánanéztem az új oktatási törvényben, és ha jól értettem, minisztérium által engedélyezett tankönyvekbõl opcionális tantárgyakat bevezethet az iskola. Most kellene sürgõsen megírni, megindítani az engedélyeztetési folyamatot, amíg az RMDSZ kormányon van. Mert ha mégis elkészül a város által finanszírozandó helytörténet, az román nyelvû lesz, és hát enyhén szólva snassz magyar gyerekeknek román könyvbõl magyarázni a vértanúkat vagy a világosi fegyverletételt. Feltéve persze, ha ilyen és ehhez hasonló rémes dolgokat tartalmaz, mert elképzelhetõ, hogy a fiúknak az i.u. 1918-ban kezdõdik, és lazán átfutnak a magyar valóságon, vagyis rajtunk.
Szóval, a hivatalos városi helytörténet tuti rendkívül ingoványos lesz, szerintem most másfél év alatt, kellõ nekibuzdulással és megfelelõ kézi vezérléssel elkészülhet egy aradi helytörténet. Pénzre ne szisszenjen senki, tessék elhinni, 200-250 oldal nyomdai költsége kijön maximum tíz lejbõl, s a kötetet nem csak a diákok vennék meg, így a szerzõk honoráriumára is jutna, ingyen melók kora lejárt. Magyarán szó sincs veszteséges kezdeményezésrõl, van itt Arad megyében annyi magyar civilszervezet, hogy összefogva minden akadályt félrerúgjon.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)