udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1415
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 1411-1415
Névmutató:
Jézus Krisztus
2005. november 22.
Tőkés István teológiai professzor idén töltötte 89. évét. Tőkés László édesapjáról kevesen tudják, hogy ő is szembeszállt 1989 májusában a kommunista típusú egyházi vezetéssel, mint református lelkész. Egy gyűlésen felállt és a következőket mondta: Aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, annak nem szabad engedelmeskedni. A nyolc gyermekes Tőkés István püspök-helyettest ezért eltiltották az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. 1989 októberében kizárták az egyházi életből. Nagy Gyula, az akkori püspök együttműködött a Securitate-val. 1989 előtt László fia nála lakott két éven át. Egyedül László fia hatalmazta fel apját, Tőkés Istvánt, hogy mint temesvári lelkipásztort helyettesítse őt a gyülekezetben. Ezt rajta kívül senki sem tette meg. Egyedül ő mert szembehelyezkedni a két püspökkel. Tőkés István elsorolta gyermekeit. Legnagyobb lánya, Erzsébet fizikaszakos tanár. István építészmérnök, elmenekült Kanadába, de később hazajött. Anna 130 felvételiző közül 13-ként végzett, ő orvos, itthon maradt. András fizikus, tanárként nevet szerzett magának Marosvásárhelyen. Eszter fogorvos, itt él Kolozsváron. József mérnök, Magyarországon él. László helytállása ismert, püspök Nagyváradon. András és Zsolt fizikusok, Zsolt a székelyudvarhelyi Református Kollégium igazgatója. Tőkés Istvánnak 25 unokája és három dédunokája van. /Frigyesy Ágnes: Áldás fiam szolgálatára. Beszélgetés Tőkés István nyugalmazott teológiai professzorral, református lelkésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./2005. december 10.
Gudor András gyulafehérvári lelkész szórványt járja, 14 helységben szolgál, 9 gyülekezetet csak nagy ünnepekkor látogat, 5-ben rendszeresen tart istentiszteletet. Vingárd szász falu, 1309-ben plébániatemploma volt. Ennek helyére építtet templomot 1459-ben a Hunyadiakkal rokon Geréb János. 500 év múltán a templomot államosították, gabonaraktár lett. A visszaigénylési kérvényt a lelkész orra előtt tépték szét: “minek kell a templom, nincs már itt senki”. További folyamodványait is válasz nélkül hagyták. Alsócsórán a templom sem maradt fenn. Az alvinci imateremben őrzik a bútorzatát. Igényelnék vissza a református temetőt, de válasz erre se érkezett. Az alvinci templom a XIV. századból származik. 50 évvel ezelőtt használták utoljára templomnak. Az 1970-es árvízkor a vízszint elérte a 2,5 métert, azóta a tetőszerkezet beomlott. A harangot ellopták, a rendőrségi nyomozás nem vezetett eredményre. Mindent széthordanak, a márványsírköveket is elhordják a temetőből. Benedek Károly esperes síremlékéről az 1 négyzetméteres bronzplakett is valamelyik ócskavastelepen végezte. Az úrasztalát is ellopták a templomból, meg a két kőoroszlánt. 2004-ben az egyházközség a Magyar Örökségtől kapott pénzzel, a régi anyag felhasználásával és a gyülekezet munkájával javította meg a tetőt. Borberek templomát csak a Maros választja el az alvincitől. A templom Erdély első gótikus alkotásai közé tartozik. Falaiból 3 méter már iszap és homok alatt van. A 70-es években a templom beomlott. Tavaly, a Károlyi Gáspár Teológia diákjai kitakarították a templomot, pénzt gyűjtöttek és varsági mesterek bezsindelyezték a szentély tetejét. Marosszentimre templomáról kapott neve már az 1238-as oklevelekben szerepel. A ma is álló templom román kori részei is a XII. századra utalnak. A második világháború után a templom pap és hívek nélkül marad. A 60-as években a gyártelepen lakott 70-80 lélek, de ők a telepen volt kiskápolnában imádkoztak. Mára egy család maradt a gyártelepen és a faluban lakó másik három családdal alkotják a gyülekezetet. A templomkert területének egynegyede a Polgármesteri Hivatal tulajdonába került. A gyönyörű gótikus ablakokat összetörték, s a falon fennmaradt Európa-szerte híres freskót, a “Jeruzsellem felett könnyező Jézust” végigkarcolták. – A templomok beomlanak, kövenként hordják szét a múltunkat, összegezte a helyzetet a cikkíró. /Takács Ildikó: Omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./2005. december 10.
Megjelent Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi író-pap ötödik kötete, a Nézz az ég felé, amelynek bemutatóját a helyi Bodor Péter Művelődési Egyesület szervezte. A szerző az Erdőszentgyörgyi Figyelő szerkesztőségi tagja, s a Marosvásárhelyi Rádió vallási műsorainak rendszeres vendége. Öt év alatt öt kötetet adott ki. Három (Életutak – 2000, Agapétól Zsoltárig – 2001, Családi Szentély – 2004) önálló sorozatként hangzott el a rádióban. A másik kettő (Készenlétben – 2003, Nézz az ég felé – 2005) inkább apró írásainak, az Erdőszentgyörgyi Figyelőben megjelent cikkeinek, prédikációinak gyűjteményei. Mindezek időszerű témáról, a hitről és az élet hétköznapi teológiájáról szólnak. Szereti Erdőszentgyörgyöt, arra a kérdésre, hogy miért, akkor szét kellene szednie emberségét, magyarságát, katolikusságát, székelységét és hivatását – ami egyszerűen lehetetlen. Az Ószövetségben rengeteg helyen előfordul a humor, a jókedv, a belső nyugalomnak, a békének, a belső harmóniának a tükröződése. Az Úr Jézusnak a példabeszédei, ahogy a gyerekekkel játszik, a sorok közt visszacseng, hogy mennyire szereti a humort, a jókedvet. Mert aki az Istennel együtt van, szereti, nem lehet szomorú. Szomorú szentek nincsenek. /Székely Ferenc: Szomorú szentek nincsenek. Beszélgetés Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi író-pappal. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./ 2005. december 22.
December 21-én Nagyváradon a CE Krisztusért és Egyházért Szövetség karácsonyi összejövetelre hívta a magányosokat és időseket. Az istentisztelet és a betlehemes műsor után 250 ebédet osztottak ki, majd mindenkinek ajándékcsomaggal kedveskedtek. Visky István lelkész tartott istentiszteletet. Az ebédet az Erzsébet Nyugdíjas Baráti Kör tagjai készítették. /T. H.: Karácsonyi ünnepség magányosoknak, időseknek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./2006. január 7.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért a 2006-os esztendőre. Az imaévet meghirdető körlevélből: “Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érezzük a jövő vonzását és ígéretét. (…) Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket.” /A lelki megújulásért. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 7./2006. január 14.
Kötetbemutatóval egybekötötten emlékezett január 13-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél (EME) Szabó T. Attila az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztője születésének 100 éves évfordulójára a szerkesztők, az egykori és jelenkori munkatársak közössége. Tamásné Szabó Csilla tudományos kutató bevezető beszédében elmondta, ez az évforduló kitűnő alakalom a szótörténeti tár most megjelent XII. kötetének bemutatására. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg a 2006-os tudományos év első nagyszabású rendezvényét. Szabó T. Attila életműve megalkotásának titka a pontos és rendszeres munka. Ennek szellemében alakult ki az egyetemes magyar örökség része, a szótörténeti tár– fejtette ki az EME elnöke. Lászlóffy Csaba Jézus kiáltás – Szabó T. Attila emlékére c. rendhagyó technikával alkotott – a szavakat a szótörténeti tárból kölcsönözve – versét olvasta fel. Péntek János, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője ismertette a centenáriumi év elkövetkezendő rendezvényeit: konferenciák Szabó T. Attila életének különböző állomásain /Budapesten, Debrecenben, Zilahon, Enyeden, Désen, Kolozsváron/, majd fehéregyházi megemlékező koszorúzás is lesz. Kósa Ferenc a tizenkettedik kötet főszerkesztője összefoglalta a szótörténeti tár múltját és jelenét. Fazakas Emese a már készülőben levő XIII. kötet főszerkesztője ismertette jövőbeli terveiket. Kiss András Szabó T. Attila egykori munkatársa tárta a közönség elé levéltári és személyes élményeit. A rendezvény végén a Vetró Artúr által készített Szabó T. Attila-emlékplakettet leplezték le az EME könyvtártermében. /Vetési Júlia: Megemlékezés és kötetbemutató az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./2006. január 28.
Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomokoson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./2006. március 8.
Az augusztusi pusztító árvíznek és áldozatainak szeretne emléket állítani Farkaslaka egy Életpark névre keresztelt parkkompozícióval. Demény Gábor farkaslaki polgármester az alkotói munkában már támogatókra talált: Makovecz Imre, a közismert magyarországi építész elkészítette az emlékpark első terveit. Az elképzelés szerint a Tamási-emlékmű mellett egy újabb, a már létező színvonalához méltó, jelentős emlékhely létesülne. A domb tetején egy kőből faragott Nagyboldogasszony-ábrázolás, háta mögött tölgyfakereszttel, rajta Melocco Miklós szobrászművész Jézus-szobrával. Az alkotás a domb aljától számítva hét méter magas lesz. /mlf: Árvízemlékmű Farkaslakán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 8./2006. március 21.
Háromtagú várpalotai küldöttség látogatott a napokban a Zsil-völgyi Petrozsényba. Immár hagyomány, hogy az anyaországi testvérváros képviselői részt vesznek a március 15-i rendezvényeinken – számolt be Wersanszky Eduárd petrozsényi tanácsos. A Várpalotáról érkezett küldöttség az idei közös kulturális programot egyeztette. Májusban a várpalotai ifjak fúvószenekara érkezik Petrozsényba, a Zsil völgye több településén tartva majd előadást. A kölcsönös gyermektáboroztatásban évről évre számos petrozsényi és várpalotai gyermek részesül. A várpalotaiak most felvették a kapcsolatot a petrozsényi Jézus Szíve Kollégiummal. Ellátogattak a Szent Ferenc Alapítvány segítségével létrehozott magyar tanintézetbe és testvériskolai kapcsolat kialakításáról tárgyaltak. Petrozsény Várpalotával kötött testvérvárosi szerződésének köszönhetően került be a kistérségi társulásba, így egyszerre szlovák, osztrák, horvát és olasz kapcsolatokkal gazdagodott az amúgy elszigeteltségben élő Zsil-völgyi település. /GBR: Testvérváros után testvériskola. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./2006. március 26.
Nagyváradon az olaszi plébánia melletti lakásban él a 80 éves Stoff M. Zita mallersdorfi ferences nővér. Gyermek- és ifjúkoráról a két éve megjelent Jézus kopogott – neki adtam című önéletrajzi kötetében vallott. A szétszóratás éveiben szülővárosában is megtartotta fogadalmát és közben legalább két ember munkáját végezte. Hazakerülése után a kórházban dolgozott, szabad idejében hitoktatott. Erdély különböző pontjain, tizenöt helyen, mindenütt, ahol kérték. A nyolcvanas években fiatalok egy csoportját szervezte elő-Caritas csoporttá a nővér. Ebből az előzetes Caritasból néhányan a fordulat után legálissá váló szervezet munkatársai ma is. A fordulat után a nővér lett „Jézus ócskása”: külföldről használt ruhaneműt és más dolgokat kapott és azt szétosztotta. 1994-ben lett a Bihar megyei Mozgássérültek Szövetségének tiszteletbeli tagja, majd aktív részt vállalt a Máltai Segélyszolgálat váradi fiókszervezetében. A nővér nem tudja elhagyni a házat, most otthoni imamissziót végez. /Tüzes Bálint: Nyolcvan esztendő derű. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 26./2006. április 6.
A marosszentgyörgyi Jubilate katolikus ifjúsági kórus Kecskeméten lépett fel, nagy sikerrel. Saját szerzeményű rockoperát mutattak be Jézus él címmel. /B. D.: Kecskeméti emlék. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./2006. április 10.
Virágvasárnap minden évben felidézik a katolikus templomokban Krisztus szenvedéstörténetét, a jeruzsálemi bevonulástól kereszthaláláig. Csíksomlyón látványos a helyi fiatalok által bemutatott passiójáték, a híres somlyói misztériumdrámák nemes hagyományát követve idézik fel a bibliai történéseket. A csíksomlyói iskoladrámákat jeles napokon mutatták be az egybegyűlt hívek okulására és szórakoztatására. A XVII. századi hagyományt 1996-ban élesztették fel Csíksomlyón a fiatalok, passiós közösségbe szerveződve. /Krisztusi szenvedéstörténet Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 10./2006. április 15.
Nemrégiben mutatta be Gyergyószentmiklóson dr. Marton József nagyprépost, a kolozsvári BBTE teológia tanszékének dékánja Fogarasy Mihály (1800–1882) erdélyi püspök élete és munkássága című könyvét. Fogarasy építész nagyapja építette a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-templomot, a család másik ága Ferenczy György vikáriusra, gyergyószentmiklósi plébánosra, Erdély meghatározó egyházi méltóságára is büszke lehetett. A nagy püspöknek a történelem viharos korszakában kellett bizonyítania, hogy mit jelent Krisztus követőjének lenni. Páratlan volt Fogarasy Mihály iskolateremtő munkája, adakozó kedve. A most is működő gyergyószentmiklósi kórházotthont leégett szülőháza helyére építtette. A gyergyói leánynevelde isd neki köszönhető. A tanárok és tanítók fizetésének támogatására magtárakat építtetett, s a nemes magok kölcsönzéséből befolyó hasznot a nevelők fizetésének pótlására fordította. Nyugdíjalapot létesített a pedagógusoknak. A csángók megsegítésére már akkor gondja volt. /Bajna György: Gyergyó legnagyobb személyisége. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 15./2006. május 8.
Szép az élet – ez volt a jelszava Albert atya ferences szerzetesnek, akit Szent Ferencnek neveztek székely kiadásban, mások biciklis apostolnak. Másfél éve hunyt el, tavaly megjelent róla egy kis füzet. Albert atya 2003-ban, a csíksomlyói búcsún beszélt. „Fiatalok, nem csak az életszínvonalra van szükség, hanem az élet minőségére is!” „Maga az Úr Jézus is harminc éves korában kezdte nyilvános működését, globálisan gondolkodott, globális körülmények között tevékenykedett, csak az önszerető emberekhez nem volt gyomra.” „Most már a magyar nemzethez tartozunk, akár van magyar igazolványunk, akár nincsen. Ezt mondhatjuk és élhetjük, ebbe nem szólhat bele senki.” „Itt van a cigánykérdés. Ne borzolódjatok fel, mert azt akár akarjuk, akár nem, van. Tudom azt, hogy három formában viszonyulnak hozzá. Vannak, akik ki nem bírják, gyűlölik őket. Vannak, akik nem törődnek, közömbösek. S vannak, akik szeretnének segíteni rajtuk. Ha akarunk segíteni, hozzá kell őket segíteni ahhoz, hogy nekik is legyenek képzett embereik, legyenek saját papjaik, mert akkor lehet bízni abban, hogy az a nép, amely nemcsak szociológiailag különbözik tőlünk, hanem kultúrában is, felemelkedik.” – mondta többek között. /Székedi Ferenc: Lélekvételnyire. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./2006. május 25.
Néhai Seres András néprajzkutató több mint harminc évvel ezelőtt összeszámolta Háromszék megyében az akkor ismert és jobbára ismeretlen népi faragómestereket, műkedvelő faragókat. Hasonló számbavétel most meglepetéssel szolgálna, mert ezeknek az alkotóknak a száma bizonyára megkétszereződött. Ritka az a falu a megyében, ahol ne lenne egy asztalosmester, egy faragó, aki ne tudna elkészíteni egy fejfát. S eljön az idő, amikor minden falunak meglesz a maga faragómestere, hála a csernátoni népfőiskolának, ahonnan évtizedek óta fiatal faragók kerülnek ki Haszmann József keze alól. A megye faragóművészetében különleges színt jelentenek az egyházi témájú faragványok, domborművek, faszobrok. Ezek egyik legkiválóbb művelője a farkaslaki származású Tamás Károly, a kézdialmási P. Kelemen Didák Általános Iskola igazgatója, matematikatanára. Majdnem ismeretlen a közönség számára, pedig mintegy másfél évtizedes munkásságát ünnepelve a nyárra tervezi a művész gyűjteményes kiállítását Kézdivásárhelyen a Művelődési Ház. A magyar művészetkedvelők felfigyeltek munkájára, s Leányfaluban 1996-ban szobraival vett részt egy vallástörténeti kiállításon, Monor település képeslapján pedig ott látható a szőlő védőszentjének, Szent Orbánnak az általa készített szobra. Tamás Károly számos munkája látható a kézdialmási római katolikus templomban: Márton Áron, Szent István, Lurdi Mária, Szent sír például, a lemhényi templomban Jézus szíve és Szent Antal szobra és domborműve. Ő faragta meg az almási iskola névadójának, a jeles katolikus paptanárnak a domborműportréját. Műhelyében készült a Magyarok Nagyasszonyának 1,5 m magas szobra, alkotásából köztéri szobrot állítottak Kézdialmás magyarhoni testvértelepülésén, Püspökszilágyon. Nemes fába örökítette a Csíksomlyói Máriát, Szent Mártont és Szent Ritát. Nem kis feladat számára a vértanú püspök Márton Áron szabadtéri szobrának elkészítése, melyet Kézdiszárazpataki katolikus egyházközség lelkésze, Bodó Imre nyugalmazott főesperes rendelt meg. Túl a tanár, a pedagógus és iskolavezető, de még a faragómester munkáján is, Tamás Károly Kézdialmáson cserkészcsapatot alakított. Falvakban ez eléggé ritkaságszámba menő vállalkozás, és lépést jelent az ifjúság nemzeti és vallási-szellemi nevelésében. /Szakrális faragás Kézdialmáson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./2006. május 26.
Temesvár szobrokban szegény – fejtette ki Szekernyés János helytörténész, műkritikus, a Képzőművészek Szövetsége helyi szervezetének elnöke. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben viszonylag sok köztéri emlékművet állítottak, a város nagyságához képest ez még mindig kevés. Temesvár abban különbözik a vidéki városok döntő többségétől, hogy nem egy főterű, hanem minden történelmi városrésznek megvolt a főtere, nem beszélve arról, hogy a központnak három nagy tere van. A józsefvárosi római katolikus templom kertjében álló Nepomuki Szent János-emlékmű Temesvár első köztéri szobra. Már az 1720-as évek elején állt, az egykori katonai dísztéren. Onnan a Gyárvárosba vitték, majd a Virágkertészet egykori udvarába, és 1932-ben került a mai helyére. Ezt a korszakot jelképezik az úgynevezett “pestis-szobrok” is: a Szentháromság-szobor a Dóm téren és a Szabadság téri, több alakos kompozíció. Valamivel később állították a Gyárvárosi park kerítésébe beékelve a Krisztus-feszületet, amit sokan Fadrusz János munkájának tulajdonítanak, de erre nincs bizonyíték. A két világháború között állított szobrok többsége román politikusokat, tudósokat, mérnököket ábrázol. A szocializmus éveiben sem állítottak túl sok szobrot. Ezen közül a legjelentősebb a márványból faragott román katona szobra, amit 1962-ben lepleztek le (Ion Vlad alkotása). A 1970-es években állították fel Dózsa György szobrát. Vita kerekedett, hogy a szülőhelyén, Dálnokon vagy Temesváron legyen az emlékmű, végül mindkét helyen lett egy-egy: ott lendületes vezért formázott meg Szobotka András Bukarestben élő temesvári képzőművész, itt meg egy magába szállott, a bukást tudomásul vevő katonai vezért. Közben a politikai széljárás megváltozott, és a néhány év múlva elkészült szobrot már valósággal oda kellett lopni: egy éjszaka felállították, nem rendeztek avatóünnepséget. Ráadásul csak románul írták a nevét, hogy Gheorghe Doja. Az 1989-es rendszerváltás után a különböző forradalmár szervezetek az áldozatok emlékére rendeltek emlékműveket, összesen 12-őt. Ezeket az alkotásokat elsőrangú bukaresti és temesvári művészek alkották, többek között Szakáts Béla, Stefan Calarasanu, Jecza Péter vagy Kelemen István. A gyerekkórház előtti Sailer Antal-szobor eddig szép virággruppok között állt, most már közvetlenül mellette halad el a villamos. Országos hírű esemény volt tavaly a város első főépítésze, Székely László mellszobrának leleplezése (Szakáts Béla munkája), mely a Bánsági Magyar Napoknak akkor főrendezvénye volt. A trianoni határmódosítás után ez az első köztéri szobor Temesváron, amely magyar kulturális-közéleti személyiségnek állít emléket. Az engedélyek kijárásban nagy szerepe volt az RMDSZ két akkori városi tanácsosának, Fórika Évának és Halász Ferencnek. Az időközben Székely László parkra átnevezett ligetben szeretne Szász Enikő egy emlékművet állíttatni az 1956-os kommunistaellenes megmozdulás áldozatainak tiszteletére. A román politikai foglyokat tömörítő szervezet elutasította az együttműködést. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. “Helyük lenne az alkotott szépségeknek”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./2006. június 2.
Az egész nyugati világot lázban tartja A Da Vinci-kód című könyv és a belőle készített film. Ez a két ,,alkotás” a keresztény vallások alapértékeit kérdőjelezi meg, a bírálók és a felháborodott hívők szentségtörésnek tartják. Szó esik itt Krisztus isteni származásának tagadásáról, a Názáreti Mária Magdolnával kötött házasságáról, gyermekeikről és a ,,vérvonal” máig való folytonosságáról, a Szent Kehelyről, titkos szervezetekről és szerveződésekről. Európa egész erkölcsi rendszere, értéképítménye ezeken a krisztusi tanokon alapul, az alapokat nem lehet megtagadni. Ez maga az önfeladás lenne, írta Magyari Lajos. A Da Vinci-kód vírusa már Magyarországon is támad. Már ott is vannak körök és szenzációra éhes sajtóhiénák, kik érdekeltek abban, hogy a lelkek a hagyományos keresztény értékek tisztelete helyett válasszák a teljes nihilizmust, a közösségi önfeladás elkövetkező további veszélyes lépéseit. Nemzetrombolásról van szó. Félő, hogy a Da Vinci-kód vírusa félő, „Erdélybe is begyűrűzik, ahol pedig minket eleddig csak az egyház és az iskola tudott megtartani”, írta. /Magyari Lajos: A Da Vinci-kód vírusa és a magyar valóság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./2006. június 10.
Dezméri István Petrillán az egyetlen magyar tanácsos, aki mindent megtesz a magyar közösség támogatásáért. A magyar egyházaknak sikerült 90 millió régi lejt elkülöníteni a helyi költségvetésből és 20 számítógéppel szerelték fel a magyar tagozatos iskolát. Az 5–8. osztályos petrillai magyar gyermekek Petrozsényban tanulnak, a Jézus Szíve Iskolában, emiatt a petrozsényi önkormányzat nem támogatja az iskolát, a petrillai meg azért nem, mert az épület más városban van. Dezméri elhamarkodott lépésnek tartja, hogy a petrillai V–VIII. osztályt beköltöztették Petrozsényba. Ráadásul a petrillai közösség sokkal életképesebb. Itt önerőből sikerült fenntartani a magyar oktatást, mert házról házra járnak minden évben gyereket toborozni. Most már, sajnos, tényleg nincs magyar gyermek. De Petrozsényban három és félszer több a magyar lakosság, mégis csak külső segítséggel sikerült újraindítani a tavalyelőttre teljesen leépült iskolát. /A cél az életképes közösség megtartása. Beszélgetés Dezméri István petrillai RMDSZ-tanácsossal. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./2006. június 14.
Bardócz Ferenc gyergyóditrói polgármester a június 18-án, vasárnap megrendezendő Székely Nemzetgyűlés kapcsán kijelentette, ha polgármesterként nem is adhatja áldását a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által a községben tervezett, az autonómia igényét kinyilatkoztató tömegrendezvényére, magánszemélyként egyetért annak megszervezésével. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek viszont nem engedélyezi a templom kertjének igénybevételét a nemzetgyűlés céljára. „Egyházunk igyekszik minden politikai kezdeményezéssel szemben a maga függetlenségét megőrizni. Krisztusi rendeltetésénél fogva küldetése van minden emberhez. Lélekmentő küldetését csak úgy tudja hathatósan betölteni, ha semmilyen csoportosulással nem kötelezi el magát. Ebből az következik, hogy politikai rendezvényeknek mi nem lehetünk házigazdái.... Kérésüket nem tudjuk teljesíteni, és nem engedélyezzük egyházi területen a politikai rendezvényt.” Árus Zsolt a GYSZT elnöke közölte: a Székely Nemzetgyűlést a gyergyóditrói futballpályán tartják meg. /Érseki válasz az SZNT-nek: „egyházi területen nem engedélyezzük”. = Erdély.ma, jún. 13./2006. június 14.
A budapesti Evangélium Színház Nyírő József A próféta című színművét mutatta be a váradi színházban. A társulat az erdélyi író drámájának ősbemutatóját 2005-ben tartotta Budapesten. A szerző egyetlen színművét az Evangélium Színház tagjai Nagyváradon két alkalommal játszották. Az Udvaros Béla rendezte kétrészes színművet az emigrációba vonult szerző 1949-ben írta. A dráma cselekménye azokban az időkben játszódik, amikor Jézus először lép az emberek elé. /Gálovits Zoltán: Kevés híve akadt A prófétának. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./