udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
265
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-265
Névmutató:
Jakab István
2016. február 16.
Marosvásárhely: nem jutott közös nevezőre az RMDSZ és a néppárt
A közös tanácsosi listát illetően nem jutottak egyezségre az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) marosvásárhelyi szervezetei. A szövetség egyetlen biztos befutó helyet ajánlott a néppártnak – a tulipán jelvénye alatt.
Egyetlen kérdéskörben egyezik a két párt álláspontja: mind az RMDSZ, mind az EMNP a biztos bejutók között szeretné látni Portik Vilmost, a néppárt nemrég leváltott megyei elnökét. A jelenleg alelnöki tisztségből politizáló fiatalember nevét elsőnek egyébként Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke vetette fel. A két alakulat párbeszéde azonban ezzel zsákutcába futott; míg az RMDSZ nagyvonalúnak tekinti a hétfőn este tette ajánlatát, a néppárt úgy érzi, a nyolcadik, elméletileg befutónak számító hely, valamint a tizenkettedik pozíció átengedése egy olyan városi listán, amelyről 2012-ben tíz magyar képviselő került az önkormányzatba, korántsem tükrözi a tavaly meghirdetett valós összefogás fogalmát.
„Úgy látszik, Marosvásárhely közélete még nem érett meg eléggé ahhoz, hogy valóban közösségközpontúvá váljon” – értékelte lapunknak az eddigi tárgyalások eredményeit Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke. Szerinte az RMDSZ nem értékeli megfelelőképpen a néppárt összefogásra összpontosító erőfeszítéseit. Kérdésünkre, hogy több befutó hellyel kellene értékelni-e ezt, Jakab nemmel válaszolt. Kifejtette, hogy felfogásukban a magyar–magyar egyezség nem csupán Portik beszippantásáról kellene hogy szóljon. „Azt kértük, hogy az EMNP őrizhesse meg arculatát és autonómiáját. Ne csupán egy sereghajtó helyet kapjon olyan körülmények között, hogy már most frakciófegyelemről beszél az RMDSZ. Úgy érzem, Marosvásárhely magyar közössége ennél jóval többet érdemel” – fogalmazott Jakab.
„Erős magyar képviseletet akarunk Marosvásárhelyen. Az összefogás már megvalósult a magyar polgármesterjelölt személyében, ezt erősítené egy közös tanácsosi lista, amelyen bejutó helyet ajánlottunk az EMNP számára. Ezt egyelőre nem fogadták el, de bízunk abban, nem ma mondták ki az utolsó szót” – nyilatkozta a szövetség honlapján Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének politikai alelnöke azt követően, hogy a szövetség városi szervezete a néppárt városi szervezetének küldöttségével találkozott. „Olyan ajánlatot tettünk, amely egy mandátumot garantálna, egyet pedig az összefogás által megalapozott jó eredmény esetén szerezne meg a néppárti jelölt” – tette hozzá Péter Ferenc. A szövetség politikusa hangsúlyozni kívánta, hogy mindezt olyan körülmények között tették, hogy a néppártnak 2012-ben nem sikerült egyetlen tanácsosi helyet sem szereznie sem a marosvásárhelyi, sem a megyei önkormányzatban.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro2016. február 22.
Marosvásárhely: meggondolta magát az EMNP, a lista harmadik helyét kéri
A múlt heti eredménytelen tárgyalások után új javaslatot tett a marosvásárhelyi EMNP az RMDSZ-nek a tanácsosi jelöltlista összeállítására: többek között a harmadik és a kilencedik helyet kérik. Ezt az RMDSZ nevében nyilatkozó Vass Levente választmányi elnök elfogadhatatlannak tartja.
Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi szervezetének elnöke hétfőn nyílt levélben új javaslatokat tett az RMDSZ-nek a tanácsosi jelöltlista összeállítására. A két fél múlt heti tárgyalásain az RMDSZ egy biztos befutó helyet, a nyolcadikat, illetve a tizenkettedik helyet ajánlotta fel jelöltlistáján, ám ezt akkor a Néppárt küldöttsége nem fogadta el.
Az EMNP most azt szeretné, ha a tavalyi előválasztások második helyezettje, Portik Vilmos megkapná a lista harmadik helyét. Javaslatuk szerint a hatodik helyre a marosvásárhelyi történelmi egyházak közösen jelölnének valakit, a kilencedik helyre az EMNP marosvásárhelyi szervezete kapná meg, a tizenkettedik helyre pedig a marosvásárhelyi civil szervezetek által javasolt személy kerülne.
Jakab Istvánék javaslatukat a tavalyi előválasztás eredményére alapozzák. A nyílt levél szerint ugyanis ez volt „az egyetlen tényleges és számokban is mérhető megmérettetés” a politikai alakulatok marosvásárhelyi szervezetei között. „(Az előválasztás) eredményét figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy tíz magyar ember közül négy nem az RMDSZ jelöltjére szavazott, illetve a közös dolgainkban véleményt nyilvánító marosvásárhelyi magyarok közül minden harmadik személy a néppárt jelöltjét támogatta szavazatával” – olvasható a levélben.
Az EMNP szerint ez a javaslat egyszerre teremthet hiteles összefogást és erősítheti meg az RMDSZ szövetségi jellegét is. „Ha pusztán az előválasztási matematikát vennénk alapul, a néppárt a tárgyalások során minden harmadik helyre igényt tarthatott volna, hiszen a párthovatartozásunk feladása a matematika mellett ehhez megteremtené az erkölcsi alapot is. Mi ugyanakkor fontosnak tartjuk azt, hogy a marosvásárhelyi összefogás ne csak politikai alkut tükrözzön, hanem a lehető legszélesebb mértékben érjen el a csalódottságával küzdő magyar közösséghez” – írják.
„Nehéz így az EMNP-vel tárgyalni”
Az EMNP-vel tárgyaló RMDSZ-es küldöttségnek tagja Vass Levente is. A marosvásárhelyi szervezet választmányi elnöke a Maszol megkeresésére elmondta, a néppárti javaslatot és a mellette felhozott érveket. „Nehéz egy olyan partnerrel tárgyalni, aki most a korábbi javaslataitól eltérő kéréseket fogalmaz meg” – mondta Vass Levente arra utalva, hogy az EMNP a múlt héten az RMDSZ listájának két befutó helyére, a nyolcadikra és a kilencedikre tartott igényt.
A választmányi elnök szerint téves az a néppárti érvelés, miszerint a lista összeállításakor a tavalyi előválasztás eredményét kell figyelembe venni. Szerinte a négy évvel ezelőtti önkormányzatok választások eredményei a mérvadóak. Akkor az RMDSZ tíz jelöltet juttatott be a marosvásárhelyi helyi tanácsba, és kilencszer annyi szavazatot kapott, mint az EMNP.
Vass Levente emlékeztetett arra, hogy Portik Vilmos tavaly maga hangsúlyozta, hogy nem a Néppárt jelöltjeként indult az előválasztáson, és a szavazócédulákon sem szerepelt a neve mellett a Néppárt jele. „Értelmetlen ilyen puffogtatásokkal ellehetetleníteni a tárgyalásokat, amelyek egyébként jó hangulatban zajlottak” – jelentette ki.
Az EMNP-nek arról a javaslatáról, hogy az egyházaknak is legyen szava a tanácsosi lista összeállításakor, a választmányi elnök kijelentette: az RMDSZ éppen múlt csütörtökön kezdeményezett egy találkozót a marosvásárhelyi történelmi egyházakkal az önkormányzati választások témájában. „Konzultálunk az egyházakkal, számítunk a támogatásukra” – fogalmazott.
Vass Levente kérdésünkre elmondta, a múlt héten nem tűztek ki új tárgyalási időpontot a felek, így nem tudni, hogy mikor ül ismét egy asztalhoz az EMNP és az RMDSZ küldöttsége. „Egy biztos: mi az utolsó pillanatig, a jelölési határidőig fenntartjuk azt az ajánlatunkat, hogy az EMNP kapja meg a lista nyolcadik és tizenkettedik helyét” – mondta az RMDSZ-szervezet választmányának elnöke. maszol.ro2016. április 11.
Összefogna a riválissal a Bihar megyei RMDSZ
A rivális magyar pártok képviselőjének ajánlotta fel a megyei tanácsosjelölt-listáján szabadon hagyott nyolcadik helyet a RMDSZ Bihar megyei szervezetének küldöttgyűlése.
Pásztor Sándor, a szövetség megyei tanácselnök-jelöltje (képünkön) hangsúlyozta, idén nem pártalapon, hanem a korábbiaktól teljesen eltérő értékrend szerint állították össze a listát. Úgy érzi, most minden réteg képviselve van azáltal, hogy az egyházak, civil szervezetek, a szórványvidék vagy éppen az ifjúság is delegált jelöltet az „összmagyar, konszenzusos” névsorhoz.
A kilencedik helyen egyébként a roma kisebbséget Lakatos János képviseli, a nyolcadik helyről pedig az elkövetkező napokban fognak tárgyalni. A szövetségnek egyébként jelenleg hét tanácsosa van a megyei önkormányzatban. „Az RMDSZ-en kívüli magyar pártok eddig képtelenek voltak bejutni a megyei vagy a váradi tanácsba. Ezzel a magyarság egy helyet veszített” – indokolta döntésüket Pásztor.
Meglátása szerint ez problémát jelent, ezért is „húztak most vonalat”, és úgy vélik, hogy pár ezer szavazattal a nyolcadik hely is hozható a helyhatósági választásokkor. Pásztor így gyakorlatilag a sajtón keresztül invitálta megbeszélésére a magyar pártokat, hogy maximalizálni tudják a képviseletet. „Ha ez nem jön össze, akkor azt a helyet átugorjuk és a jelenlegi kilencedik helyezett lép egyet előre. De én az utolsó pillanatig tárgyalni akarok, és úgy gondolom, hogy van esély a megegyezésre" – tette hozzá Pásztor.
Az RMDSZ-szel évek óta vitázó Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyébként korábban bejelentette, saját listával készül az önkormányzati választásokra, Bihar megyei vezetőjük, a megyeitanácselnök-elnökjelölt Csomortányi István viszont nem zárkózik el a tárgyalástól. „Állunk elébe" – fogalmazta meg lapunknak, de rögtön kitért az aggályaira is, mégpedig arra, hogy felméréseik szerint ezúttal két jelöltet is be tudnának önállóan juttatni a megyei tanácsba.
„Az RMDSZ hátránnyal indul a korrupciós ügyei miatt" – mutatott rá. A néppárti vezető szerint nem a közös lista a megoldás, hanem az, hogy a képviselet maximalizálása érdekében kompromisszumot kössenek néhány „veszélyeztetett” településen, hogy akár az egyik fél jelöltjének visszalépésével, de biztosítsák a magyar sikert a választáskor.
Marosvásárhelyen egyébként már eldőlt: biztosan nem lesz közös magyar tanácsosjelölt-lista. Az RMDSZ helyi választmánya a hétvégén már rangsorolta jelöltjeit, a listavezető pozíciót Peti András jelenlegi alpolgármester foglalja el. Az EMNP – mint ismeretes – korábban két befutó helyet kért a szövetség képviselőivel folytatott tárgyalások alkalmával, az RMDSZ viszont egyet – a lista nyolcadik helyét – ajánlott fel, ezt azonban a párt képviselői nem fogadták el, s bejelentették, önállóan méretkeznek meg június 5-én.
Jakab István, a néppárt városi szervezetének elnöke szerint az RMDSZ-lista méltatlan a marosvásárhelyiekhez, s nem sok jót vetít elő a jövőre nézve. A közös magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán függetlenként indul, így ő nem kerülhet fel egyetlen párt jelöltlistájára sem.
Nem lesz közös tanácsosjelölt-lista Kolozsváron sem, legalábbis abban a formában, ahogyan az EMNP szerette volna. Az RMDSZ pénteken véglegesített listáját Horváth Anna alpolgármester vezeti, a második helyre a néppárt tagja, volt országos alelnöke, Gergely Balázs került a történelmi magyar egyházak javaslatára, a további három, befutónak számító pozíciót pedig Csoma Botond városi tanácsos, Rácz Levente vegyészmérnök, vállalkozó és Nisztor Dániel foglalja el. Az EMNP szerint Gergely Balázs listán való szereplése nem váltja ki az összefogást, ezért önállóan indulnak a választáson.
A szövetség megyei tanácsosjelölt-listáját Deák Ferenc, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke vezeti, a második helyet Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kapta, harmadik helyen Balla Ferenc bonchidai tanácsos indul. A hatodik helyen Keizer Róbert, a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei elnöke indul a két szervezet közötti együttműködés eredményeként.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)2016. április 11.
Újabb érvágás az EMNP-nek, Jakab István kilépett a pártból
Portik Vilmos után az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) újabb marosvásárhelyi politikusa, Jakab István jelentette be az alakulatban betöltött tisztségéről való lemondását. Jakab egyúttal a pártból is kilépett.
Az alakulat Maros megyei alelnöki tisztségét betöltő Portik Vilmoshoz hasonlóan az EMNP marosvásárhelyi szervezetének elnöke is Facebook-oldalán jelentette be döntését. Hétfői bejegyzésében Jakab István közölte: nem tud politikai utasítások, elvárások játékszere lenni.
„Csakis hitem szerint cselekszem, és már nem hiszek az Erdélyi Magyar Néppártban. Éppen ezért lemondok minden politikai tisztségemről és a párttagságomról. Maradok a közösség szolgálatában, képességeim és civil lehetőségeim szerint" – jelentette ki a fiatal néppárti politikus.
Jakab közölte azt is, meggyőződése szerint Marosvásárhelyen a magyar–magyar ellenségkép nem lehet jövő, mint ahogyan a politikai játszmák sem segítik a közösség megmaradását. „Hiszem, hogy városunk magyar közösségében hatalmas potenciál rejlik és képes ezt kihasználni, jövőt teremteni magunk és gyerekeink számára" – állapította meg a néppártból távozó politikus.
Portik Vilmos vasárnap este hozta nyilvánosságra, hogy lemond az EMNP-ben betöltött tisztségéről és helyi képviselőjelöltként sem indul a júniusi önkormányzati választásokon. Az EMNP Maros megyei szervezetének alelnöke csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a magyarság Marosvásárhelyen képtelen összefogni.
„Ezt politikai munkám kudarcának is tekintem, és ezért is döntöttem úgy, hogy ha szülővárosomban nem jön létre az összefogást hitelesen megjelenítő közös tanácsosjelölti lista, akkor az idei választásokon tanácsosjelöltként sem veszek részt" – közölte a politikus, aki az EMNP színeiben indult a marosvásárhelyi magyarság közös polgármesterjelöltjét kijelölő tavaly októberi előválasztáson, amelyen a szavazatok 28,9 százalékát szerezte meg.
Krónika (Kolozsvár)2016. április 11.
Magyar államtitkárt nevezett ki Dacian Cioloș miniszterelnök
Jakab Istvánt, az RMDSZ környezetvédelmi szakpolitikusát nevezte ki Dacian Cioloș miniszterelnök a romániai Környezetvédelmi Alap élére - közölte hétfői számában a Krónika napilap.
A kormányfő pénteken írta alá az alapot államtitkári rangban vezető Dorel Tudor felmentéséről és a Jakab István kinevezéséről szóló rendeletet. Jakab István eddig tanácsadóként dolgozott a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztériumban.
A politikus a Tăriceanu-kormányban 2006 és 2007 között a pénzügyminisztérium államtitkára volt, és az EU-s támogatások menedzsmentjével foglalkozott. A 2007-es európai parlamenti választásokon az RMDSZ jelöltlistáján szerepelt.
A Dacian Cioloș által vezetett szakértői kormányban a kisebbségi oktatásért felelős államtitkári tisztséget, valamint az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának az elnökhelyettesi tisztségét töltik be szakértői minőségben RMDSZ-es politikusok. Van azonban még egy magyar államtitkár – György Attila – a pénzügyminisztériumban is.
maszol.ro2016. április 12.
Szilágyi Zsolt a rivális RMDSZ csábításának tulajdonítja a lemondásokat
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tovább készül a júniusi önkormányzati választásokra az után is, hogy egyes korábbi vezetői lemondtak tisztségeikről – mondta az MTI-nek Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke. Szilágyi Zsolt arra reagált, hogy vasárnap Portik Vilmos, a párt Maros megyei szervezetének alelnöke mondott le tisztségeiről, és közölte, hogy nem vállal önkormányzati jelöltséget, hétfőn pedig Jakab István, a párt marosvásárhelyi szervezetének elnöke jelentette be lemondását és a pártból való kilépését. A marosvásárhelyi lemondásokat megelőzően 2015-ben az EMNP Háromszéki szervezetének meghatározó politikusai távoztak a pártból, ez év márciusában pedig az EMNP legismertebb kolozsvári politikusa, Gergely Balázs jelezte, hogy az egyházak jelöltjeként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltlistáján pályázik önkormányzati képviselői tisztségre. Az EMNP elnöke a rivális RMDSZ csábításának tulajdonította a lemondásokat, és nehezményezte, hogy a korábbi meghatározó politikusok akkor távoznak az EMNP-ből, amikor a párt az önkormányzati választásokra készül, és amikor a legtöbbet árthatnak az EMNP-nek. „Nem csodálkoznék, ha a rövid időn belül az RMDSZ tájékán tűnnének fel a politikában" – jelentette ki Szilágyi Zsolt. Hozzátette: „Arra vállalkoztunk, hogy az általunk képviselt célokat megjelenítjük. Ezt munkát tovább visszük, még akkor is, ha vannak akik megfutamodnak és átállnak". Kijelentette, az EMNP továbbra is tartja magát ahhoz, hogy a szórványban a magyar pártok összefogására, Székelyföldön pedig a magyar pártok versenyére van szükség a június ötödikén tartandó önkormányzati választásokon. Hozzátette, mivel az RMDSZ teljes mértékben elzárkózott a magyar-magyar együttműködéstől, az EMNP minden olyan településen jelölteket állít, ahol a helyi szervezetei ezt jónak látják.
MTI
Erdély.ma2016. április 13.
Ellenzéki gondok
Négy és fél éves fennállása legnagyobb válságát éli az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely számára a kevesebb mint két hónapon belül rendezendő helyhatósági választások közeledtével jön különösen rosszul az elmúlt időszakban elszenvedett „vérveszteség”.
Korábban az alakulat egyik legerősebb területi szervezete, a háromszéki volt hangos a belső ellentétektől, márciusban az EMNP egyik alapítója, volt országos alelnöke, Gergely Balázs jelentette be, hogy az RMDSZ listáján – igaz, a magyar egyházak javaslatára – pályázik tanácsosi mandátumra Kolozsváron, a napokban pedig a párt Maros megyei alelnöke és marosvásárhelyi vezetője mondott le tisztségéről.
Mindez arról árulkodik, hogy az RMDSZ Ráduly Róbert, Csíkszereda volt (és várhatóan leendő) polgármestere által szóvá tett dezintegrálódása nem kerüli el az EMNP-t sem. Persze egy magára valamit is adó politikai alakulat sorsát nem kellene markánsan befolyásolja néhány tisztségviselője kihátrálása, különösen ha a párt olyan figuráiról van szó – éppen a most távozó Portik Vilmos és Jakab István esetében –, akik a hírek szerint előrébb valónak tartották az RMDSZ-szel való kiegyezést az EMNP önállóságánál és a választáson való külön indulásánál.
Holott miután Marosvásárhelyen éppen az RMDSZ betartatlan ígérete miatt valósult meg csak részlegesen a magyar–magyar összefogás, a koalíciós tanácsosi lista elmaradása nyomán a néppárt számára politikai öngyilkossággal érne fel, ha nem próbálna saját erejéből képviselőt bejuttatni a megyeszékhely tanácsába.
Ettől függetlenül az EMNP-nek most sokkal nehezebb lesz rendeznie a sorait, mint a négy évvel ezelőtti önkormányzati választás előtt, amelynek tiszta lappal, friss lendülettel, zöldmezős politikai beruházásként vágott neki. A fejlemények látszólag az RMDSZ-nek kedveznek, hiszen pártpolitikai szempontból a szövetség sikere, ha egyik ellenzéki táborát (MPP) be tudta olvasztani, a másik pedig meggyengül.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy az RMDSZ több szavazatot fog begyűjteni a mostani helyzet nyomán. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar választónak sem kedvezne, ha egyszer csak nem maradna politikai alternatívája.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2016. április 14.
Egy párt, egy zászló
Ugye, megmondtam – írja kárörvendően az egyik erdélyi internetes újság olvasói bejegyzésében egy álnéven véleményt formáló RMDSZ-es atyánkfia, aki szerint a két marosvásárhelyi kulcsfigura, Jakab István helyi elnök és Portik Vilmos megyei alelnök távozásával az Erdélyi Magyar Néppárt elindult a felszámolódás útján. Akár igazat is adhatnánk az RMDSZ töretlen sikerében bízó megszólalónak, hiszen elviekben a politikában is versenyszellem uralkodik: az a párt kerül ki győztesen, amely mögé felsorakozik a többség. Ezt érzi az RMDSZ, innen tehát a „vesszen a megosztó ellenzék” harsány káröröme.
A júniusi helyhatósági választásokra készülődő erdélyi magyar pártok egyik vezetőjének a helyében sem dőlnék azonban nyugodtan hátra. Valami azt súgja, hogy a rendszerváltás óta megismert legnagyobb fiaskó elé nézünk. Amit már előre jelzett a tavaly októberben, Marosvásárhelyen, a közös magyar polgármesterjelölt kiválasztására hirdetett összmagyar előválasztás is. Az RMDSZ-berkekben azóta futtatott előválasztások részvételi aránya a marosvásárhelyinél is sokkal alacsonyabb volt, ami mindent elmond a politikai elit megítéléséről. Magyarán: a romániai magyarság mélyen megcsömörlött az erdélyi magyar, elsősorban az RMDSZ- politizálásától, amelynek kétarcúságát és képmutatását tökéletesen jellemzi a marosvásárhelyi magyar közélet elmúlt esztendeje. A kezdeti ígéretekből és fogadkozásokból semmi nem lett, a hárompártinak ígért marosvásárhelyi választási lista az RMDSZ hétvégi döntése értelmében színtiszta tulipános kirakattá vált. Aki belülről ismeri legnagyobb erdélyi magyar pártunk mozgásterét, már tavaly tavasszal megjósolta nekem, hogy kár a gőzért és színjátékért, ez fog történni. Nem hittem neki, de jóslata bejött.
Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok hajójából menekülnek az emberek, hiszen az erdélyi magyar politizálás nem párbeszédről, nem észérvek ütköztetéséről, közös tervek kidolgozásáról és nem közösségszolgálatról szól, hanem a gyengébb könyörtelen eltiprásáról.
Mondhatnánk, nincs ebben semmi meglepő, hiszen erről szól a politika. Akinek nincs hozzá gyomra és erős idegrendszere, ne ezt a pályát válassza. Az ellenzékiségtől az ellenségképig azonban több állomás is van, nálunk azonban ezek a határok összemosódtak. A közös brancsból kilógó vagy eltávolodó politikusnak tájainkon sok babér nem teremhet. Akinek szerencséje van – mint Maksa polgármesterének –, ép bőrrel, de meggyötört testtel ússza meg, aki pedig felméri a kockázatokat, az idejében lelép. Erről szól az erdélyi magyar politika.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2016. április 14.
Nem tartják korrektnek Portikék lemondását
Ideiglenes elnökkel és ügyvezetővel folytatja tevékenységét az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) marosvásárhelyi szervezete, miután Portik Vilmos elnök és Jakab István alelnök néhány nappal ezelőtt bejelentették távozásukat. A Maros megyei szervezet élén álló Bereczki Ferenc nem tartja korrektnek, hogy valaki Facebookon „nyújtsa be” a lemondását, és még egy telefonbeszélgetés erejéig se közölje döntését felettesével.
„Nem halálos áldozat Portik és Jakab kilépése” – szögezte le a néppárt Maros megyei elnöke, Bereczki Ferenc, aki öt hónappal ezelőtt éppen az előbbitől vette át a megyei szervezet irányítását. A néhány nappal ezelőtt történt szakítás után, ideiglenes jelleggel, június 10-ig Bereczki a városi elnöki tisztséget is „megörökölte” Portik Vilmostól. Az új elnök nem rejtette véka alá, hogy a két frontember visszavonulása nehézségeket okozott a vásárhelyi szervezetben, azonban, mint mondta, inkább azokat a személyeket viselhette meg a két fiatalember hirtelen döntése, akik bíztak bennük és ígéreteikben. „Portik Vilmos volt elnökünk nem a néppártot hagyta a cserben, hanem azokat a választópolgárokat, akik a tavalyi magyar–magyar előválasztáson rá adták a szavazatukat” – jelentette ki lapunknak Bereczki Ferenc.
Az új elnöknek az fáj, hogy éppen az a két személy lépett ki a csapatból, akik eddig azzal kampányoltak, hogy számukra a marosvásárhelyi magyarok támogatása a legfontosabb. „Ezt a támogatást én csak úgy tudom elképzelni, hogy odaállok, és a küzdök a megfogalmazott célokért” – fejtette ki. Kérdésünkre, hogy valóban a 2015-ben elképzelt közös magyar tanácsosi lista bukása vezethetett Portik váratlan lemondásához, vagy netán bizonyos párton belüli súrlódások is közrejátszottak a fiatal politikus döntésében, Bereczki úgy vélte, hogy az EMNP-n belül senki nem adott okot a volt elnök távozására. „Az okokról én is csak annyit tudok, amit a Facebookon és az újságban olvastam. Portik Vilmos nem közölte írásban lemondását, de még csak fel sem hívott telefonon. Elvártam volna, hogy jöjjön be, nézzen a szemembe, és úgy közölje a döntését” – fakadt ki Bereczki Ferenc.
Amint beszámoltunk róla, közösségi oldalán Portik Vilmos azzal indokolta meg döntését, hogy nem tudja elfogadni, hogy a marosvásárhelyi magyarság számára a legjobb felállást jelentő közös lista az RMDSZ kizáró magatartása miatt meghiúsult. „Nem értek ezzel egyet és nem vagyok hajlandó ebben a politikai szemfényvesztésben cinkossá válni. Tudatában vagyok ugyanakkor annak is, hogy ha egy párt tisztségviselője a választások során nem vállalja a megmérettetést, akkor annak erkölcsi alapja sincs a párton belül tisztséget betölteni. Ennek értelmében az Erdélyi Magyar Néppártban betöltött minden tisztségemről lemondok” – írta a csalódott exelnök.
Bereczki Ferencet Jakab István döntése is meglepte, hisz Portik lemondása után Jakab megerősítette, hogy tovább vállalja a küzdelmet, aztán hirtelen megváltoztatta a véleményét. „Ő legalább írásban jelezte, hogy lemond mindenről, még a párttagságról is” – tette hozzá.
A két ideiglenes vezetőtől azt is megkérdeztük, hogy meglepné-e őket, ha a távozó vezetők idővel valamelyik más magyar pártban bukkannának fel úgy, ahogy ezt Szilágyi Zsolt országos pártelnök feltételezi róluk. Pálosi Csaba úgy vélte, „annyira vagány gyerekek, hogy ezt nem fogják megtenni”, Bereczkit már nem érné meglepetésszerűen. Azt viszont ő is hinni szeretné, hogy a két kilépő a választásokig nem vált pártot.
A nehézségek ellenére a munka nem áll le, közölték a városi szervezet ideiglenes vezetői. Készül az önálló tanácsosi lista, melynek élére Portik helyébe Pálosi Csaba lépett, ugyanakkor további 28 vidéki önkormányzatban száll versenybe a néppárt a képviselői helyekért. Tizenhat településen állítanak polgármesterjelöltet, de Marosvásárhelyen továbbra is a függetlenként induló RMDSZ-es Soós Zoltánt támogatják.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro2016. április 15.
Saját tanácsosi listával indul Vásárhelyen az EMNP
Marosvásárhelyen a tavaly őszi előválasztásokon győztes Soós Zoltánt támogatják a június 5-i polgármester-választáson, ellenben mind a helyi, mind a megyei tanácsba saját listát indítanak – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Bereczki Ferenc, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei elnöke. Emellett megyeszerte 28 községben állítanak teljes tanácsosi listát, és 16 településen indítanak polgár-mesterjelöltet. A jelöltlistákat a jövő héten hozzák nyilvánosságra.
A sajtótájékoztatóra, amelyen jelen volt dr. Pálosi Csaba, az EMNP megbízott marosvásárhelyi elnöke is, Bereczki szerint azért volt szükség, mert tájékoztatni akarták a közvéleményt Portik Vilmos, az EMNP megyei alelnöke és Jakab István, a marosvásárhelyi szervezet elnökének lemondása nyomán a pártban kialakult helyzetről. Újságírói felvetésre válaszolva Bereczki kijelentette: Portik és Jakab kilépése a pártnak nem okozott különösebb nehézséget, viszont az embereknek, akik bíztak bennük, nehéz feldolgozni ezt a lépést. Egyébként a döntésüket elfogadták, a keletkezett űrt is sikerült lefedniük. Az öttagú városi elnökség három tagja tovább vállalta a munkát, a megyei elnök ideiglenesen felvállalta a városi szervezet vezetését, az ügyvezető elnöki teendőkkel Pálosi Csabát bízta meg. Megbízatásuk június 10-ig tart, akkor tart az EMNP marosvásárhelyi szervezete tisztújítást.
A megyei tanácsba két néppárti tanácsost szeretnének bejuttatni, a városi tanácsban 12 magyar tanácsost szeretne látni, jelentette ki kérdésre válaszolva Bereczki Ferenc.
Politikai pluralizmus és hitelesség
Pálosi Csaba két dologra hívta fel a figyelmet: a politikai pluralizmus fontosságára és a hitelességre. Elmondta, azt szerették volna, ha a polgármesterjelöltek előválasztását közös koalíciós tanácsosi lista követte volna, nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült. A hitelességről, egy barátját idézve azt mondta, olyan embereket szólítanak meg, akik "egy kis fényt csináltak maguk körül munkájukkal, tevékenységükkel, kiállásukkal". Ezt az elvet követve állították össze a tanácsosi listákat.
A továbbiakban Bereczki Ferenc arról beszélt, hogy már februárban döntést hoztak arról, hogy RMDSZ-listán nem indítanak jelölteket, ennek ellenére Portik Vilmos felhatalmazást kapott, hogy folytassa a tárgyalásokat az RMDSZ-szel. Pálosi szerint Portik személyes kudarcként élte meg a koalíciós tárgyalások sikertelenségét, ezért lépett vissza.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2016. április 15.
Csúnya bakot lőtt a román sajtó
Egy amatőr újságíró baki miatt igen negatív visszhangja lett a román sajtóban egy RMDSZ-es szakember államtitkári kinevezésének. A Környezetvédelmi Alap élére kinevezett Jakab Istvánt ugyanis összetévesztették az EMNP-s Jakab Istvánnal.
Elsőként a National írt „leplező” cikket arról, hogy egy „független Erdélyért küzdő” politikus furakodott be a Cioloș-kormányba, aki ráadásul a CV-je szerint idegen nyelvnek tekinti a románt. A szerző az új államtitkár állítólagos életrajzát is mellékelte kijelentései alátámasztására. Anyagát átvette a nap folyamán több más portál is: a stiripesurse.ro, az evz.ro, a voceatransilvaniei.ro, jurnalulnational.ro és a dcnews.ro, és péntekig bizonyára tovább terjed majd a román sajtóban.
A National cikkének szerzője egy Google-keresés során bukkanhatott rá egy CV-re, amelyet az új államtitkárnak tulajdonított. Csakhogy a cikkéhez mellékelt életrajz egy másik Jakab Istváné: az Erdélyi Magyar Néppárt egyik politikusáé. A marosvásárhelyi EMNP-szervezet nemrégiben távozó elnöke a CV-je politikai hitvallás rovatában írta be azt, hogy „az erős és független Erdélyben” hisz. Az ismert idegen nyelvekhez pedig az angol mellé beírta a románt is, merthogy nem az anyanyelve.
Jakab István államtitkár a román sajtónak kiküldött pontosításában figyelmeztetett a tévedésre. Helyreigazítást eddig csak a stiripesurse.ro közölte.
kitekinto.hu/karpat-medence2016. április 21.
Székelyvásárhelyből Marosvásárhely
Gazdasági fejelődést, szellemi, társadalmi fellendülést jelentett az egykori Székelyvásárhelyen a négyszáz éve hozott fejedelmi intézkedés, amely szerint Bethlen Gábor, Erdély akkori fejedelme, szabad királyi várossá minősíti, és nevét Marosvásárhelyre változtatja. Az évforduló közeledtével csütörtökön hangulatos megemlékezéssel idézték meg a fejedelem alakját.
Április 29-én lesz a négyszázéves évfordulója annak, hogy szabad királyi város rangra emelte a fejedelem Marosvásárhelyt. Ettől kezdve a székely székeknek nem lehetett beleszólásuk Marosvásárhely ügyeibe, amely ezentúl csak a központi hatalomnak adózott, követeket küldött az országgyűlésbe, saját maga választotta meg a tisztviselőit, sőt a királybírója bíráskodási jogot kapott. Megnövekedett a lakosság száma, mesteremberek érkeztek a városba, ahonnan a szökött jobbágyokat sem kellett ezentúl visszatoloncolni előző uraikhoz.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem alakját idézték fel csütörtök délelőtt Marosvásárhelyen a Maros Mezőségért Egyesület szervezésében, három iskola, a Református Kollégium, a Művészeti Gimnázium és a 7-es számú általános iskola tanulóinak részvételével. A megemlékezés ötletgazdája Szabó László felsővárosi református lelkész volt, aki elmondta: négyszáz évvel ezelőtt, 1616. április 29-én keltezte levelét a nagy fejedelem, amelyben szabad királyi városi rangot adományozott, és Székelyvásárhely nevét Marosvásárhelyre változtatta.
Az eseménynek a Művészeti Gimnáziummal szembeni kis park adott helyet, ahol elsőként Szabó László köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta, hogy ezzel a megemlékezéssel Bethlen Gábor-emléklángot gyújtanak. A rendezvényre elhozta a Bethlen-zászlót, amelyet Déván Böjte Csaba adott át neki. Domahidi Kata Bethlen Gábor kedvenc dalát, a Szól a kakas már címűt énekelte, fellépett a Te Deum kórus, Domahidi Péter hegedűszólót játszott, Szabó Gellért Reményik Sándor-verset szavalt.
Jakab István esperes rövid igehirdetésében Bethlen Gáborról beszélt, arról, hogy a fejedelem hithű ember volt, aki az élő Istenben bízott, hittel kormányzott, és annak az eredménye sem maradt el. Tamási Zsolt, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója a nagy fejedelem gyermekkorát ismertette. Nagyon fiatalon, 12 évesen maradt árván, és kellett elhagynia a marosillyei szülői házat. Szárhegyre került nagybátyja családjához, ahol elhanyagolták a neveltetését. Első levelét 13 évesen írta, kezébe akarta venni saját sorsát. Gyermekkora egész életét meghatározta – mutatott rá a történész, – megtanulta megbecsülni azt, amit elért, és használni a szűkös lehetőségeket. Megtanulta, miben áll Erdély jövője, hogy azt sem a Habsburg-házért, sem a török portáért nem szabad feladni. Fejedelemsége saját tudatos tevékenységének az eredménye, sikerült felvirágoztatnia Erdélyt.
Az ünnepi rendezvényen Flender Gyöngyvér, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja hangsúlyozta a megemlékezés jelentőségét, beszélt Bethlen Gáborról, párhuzamot vonva az akkori és a mai politikai viszonyok között. Rámutatott, hogy a bethleni útra lépve mennyire fontos, hogy kiálljunk jogainkért és hallassuk hangunkat.
Az eseményen a torboszlói hagyományőrző huszárok álltak díszőrséget.
Antal Erika |
Székelyhon.ro2016. április 22.
Bethlen Gáborra emlékeztek
A Tündérkert megteremtője
Kisdiákoknak, középiskolásoknak, az eseményre tudatosan készült, illetve éppen a környéken járt marosvásárhelyieknek üzent csütörtökön délelőtt Bethlen Gábor, a városunkat 1616. április 29-én szabad királyi városi rangra emelő bibliásfejedelem. A meghatározó jelentőségű esemény 400. évfordulójára a református egyház keretében működő Maros Mezőségért Egyesület szervezett ünnepséget a Posta és a Szentgyörgy utca találkozásánál, a Művészeti Líceummal átellenes kis füves területen.
– Messze tőlünk a mai napon indítják útjára az olimpiai lángot. Mi itt, Marosvásárhelyen jelképesen a Bethlen Gábor- emléklángot gyújtjuk meg – köszöntötte az egybegyűlteket a torboszlói székely lófők és hagyományőrző huszárok bevonulása utáni percekben Szabó László református lelkipásztor, a rendezvény házigazdája. A lelkész a továbbiakban Böjte Csaba áldását tolmácsolta, majd kiemelte, hogy a ferences rendi szerzetes saját kezűleg nyújtotta át Déván az erre az alkalomra elhozott Bethlen-zászlót, amely Marosvásárhely régi zászlajával együtt tette emelkedettebbé az együttlét hangulatát.
– Örülünk, hogy ez a város lehet annyira szabad, hogy együtt ünnepelhessünk – jegyezte meg Szabó László, majd elkezdődött az énekekben, szavalatokban bővelkedő emlékműsor. Domahidi Kata művészetis diák az egykori fejedelem kedvenc dalát, a Szól a kakas már címűt énekelte, Szabó Gellért Reményik Az álorcás magyar című versét adta elő, Domahidi Péter hegedűszóval, a Kántor- tanítóképző Főiskola kórusa és a Te Deum kórus énekekkel tette emlékezetesebbé az együttlétet.
Jakab István, a Maros-mezőségi Református Egyházmegye esperese Jeremiás próféta szavaival idézte meg a bethleni lelkületet: "Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek a bizodalma az Úr. Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik" (Jeremiás próféta könyve 17:7, 17:8). Az igehirdető arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy fejedelmünk szerette és rendszeresen olvasta a Szentírást, és feladatát isteni felkérésnek, szolgálatnak tekintette. Az esperesi szavak után az egybegyűltek együtt mondták el a Jézustól tanult imát.
Az árva fiú álma
Dr. Tamási Zsolt történész a jelen levő diákoknak a 12 évesen árván maradt Bethlen Gáborról szólt, aki a marosillyei szülői házból Szárhegyen élő nagybátyjához került. A nevelését, fejlődését teljesen elhanyagoló környezetből Bethlen tizenhárom évesen az akkori fejedelemhez, Báthory Zsigmondhoz írt levelével próbált meg kitörni. A serdülő gyermek soraival nem az elszenvedett igazságtalanságra irányította a figyelmet, hanem azon vágyát fejezte ki, hogy szolgálataival visszaszerezhesse a marosillyei házat.
– Igazi vezér igazi szolgából lesz. Bethlen Gábor számára a gyermekkori tapasztalatok jelentették az önállóság forrását. Megtanult becsülni mindent, ami megadatott, megtanult szűkös forrásokból nagy dolgokat teremteni. Megtanulta, hogy Erdély önállóságát sem a Habsburg-ház miatt, sem török akaratból nem szabad feladni – vonta le a következtetést Tamási Zsolt, majd annak a kiváltságnak a jelentőségéről beszélt, amelyben az Erdély aranykorát megteremtő, álmodni merő fejedelem négy évszázaddal ezelőtt részesítette Székelyvásárhelyt, és amely gazdasági és szellemi téren is biztosította a város fejlődésének lehetőségét.
A csíkszeredai magyar főkonzulátus részéről dr. Flender Gyöngyi konzul üdvözölte a jelenlevőket. A konzul dr. Zsigmond-Barna Pál főkonzul gondolatait tolmácsolta. "Amikor Európa ostobán vérzett, Bethlen Gábor itt, Erdélyben egy kis Tündérkertet teremtett" – üzente a levél, amelyben dr. Zsigmond Barna Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy ma különösen fontos a rend és megfontolt józanság híveként ismert fejedelem útját járni. "Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet" – hangzott el a bethleni intelem.
Az ünnepség végén a Bethlen Gábort megjelenítő diák, Csíki Róbert latinul olvasott fel egy részletet a városunkat szabad királyi várossá emelő fejedelmi oklevélből.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)2016. április 28.
A teljesség fele
Az erdélyi magyar pártok országos és helyi vezetői közötti konfliktusok hűen tükrözik azt a megalapozatlan, meggondolatlan, makacs és erőszakos politizálást, amely miatt oly sokan fordítottak, fordítanak hátat a közéletnek.
Erőegyesítés helyett kiszorítósdi zajlik ott, ahol létfontosságú lenne az együttműködés, máshol pedig az egészséges verseny lefújása borítja ki a bilit.
Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Néppárt kapott nagy pofont meghatározó alakjától, Portik Vilmostól. Az előválasztáson dicséretesen szereplő, „jól felépített” politikus váratlan lemondásakor saját kudarcaként nevezte meg azt, hogy nem jött létre a teljes körű helyi összefogás, ugyanis szerinte hiba volt hagyni, hogy a pártok országos vezetői egyezkedjenek – eredménytelenül – a vásárhelyi helyzetről. Őt követte Jakab István városi elnök is, aki elmondása szerint nem tud politikai utasítások, elvárások játékszere lenni.
Gyergyószentmiklóson tucatnyi RMDSZ-tagnál ütötte ki a biztosítékot, hogy a Magyar Polgári Párttal kötött paktum miatt nem indíthatnak polgármesterjelöltet, sőt a tanácsosi listát sem helyben állíthatják össze. A székelyföldi városban ráadásul odáig fajult a konfliktus, hogy a felháborodott „lázadók” nagy része besorolt egy nemrég – éppen Vásárhelyen – alapított pártba, és kihívóként elindul a választásokon.
Ami a marosvásárhelyi és a gyergyószentmiklósi példában közös: a személyes célok, a helyi elképzelések összeegyeztethetetlennek bizonyultak az országos vezetőségek döntéseivel. Vásárhelyen ismét megmutatkozott, hogy a magasztos elvek képtelenek felülírni a megátalkodott pártérdekeket, míg a gyergyóiakra nem tudtak felülről ráerőszakolni egy csonka, sántító együttműködést.
A központ joggal kérhetné számon a pártfegyelmet, a lojalitást abban az esetben, ha a békétlenkedők felháborodása nem lenne jogos. Hogy kinek van igaza? Sajnos az erdélyi magyar politika is egyre több féligazságot termel, a teljesség hiányáért pedig mindig a másik a felelős. Erről akarnak minduntalan meggyőzni – nem csoda, ha egyeseknek elegük lesz.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)2016. június 17.
Ballagás a Kántor-tanítóképzőben
A Marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző ma, június 17-én tartja ballagási és tanévzáró ünnepségét. Az idén 25-en végeznek az egyetemi és posztliceális képzés keretében különböző szakokon. A rendezvény 9 órakor kezdődik a Jókai (Eminescu) utcai református diakóniai központ udvarán, 10 órakor a főiskola könyvtárában a végzős diákok és tanáraik találkoznak. 11 órakor a Vártemplomban kezdődik a hálaadó istentisztelettel egybekötött tanévzáró ünnepség. Az igét nt. Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese hirdeti, a ballagókat drd. Gál József igazgató búcsúztatja az unitárius és római katolikus egyház képviselőivel közösen. Az ünnepi istentiszteleten a résztvevők a főiskola tanárai és diákjai által vezényelt, illetve előadott kórus- és orgonaműveket hallgathatnak.
Népújság (Marosvásárhely)2016. június 18.
Profiként kell az új generációt nevelni
Ballagtak a kántortanító-képző végzősei
Idén huszonöt végzős lépett ki a Marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola padjaiból. Kántorok, tanítók, óvónők lesznek. Az erdélyi magyarság felcseperedő generációjának nevelői, akik a gyermekek, a hívek lelkébe hitet, szeretetet, szülőföldhöz ragaszkodást csepegtetnek, s akikre a Jóisten nagyon nagy felelősséget ruházott. Olyan felelősséget, amit csak átörökíteni lehet régi kántortanító-nemzedékektől, akiktől egész falvak, városi közösségek felemelkedése és megmaradása függött.
Jöjjetek énhozzám!
A ballagási ünnepség a Jókai (Eminescu) utcai diakóniai központ udvarán kezdődött, majd a főiskola könyvtárában folytatódott. A hálaadó istentiszteletet a Vártemplomban tartották. Házigazdaként Ötvös József lelkipásztor köszöntötte a végzősöket, a tanárokat és a ballagók hozzátartozóit. A ballagókat arra emlékeztette, hogy soha ne feledjék azt a jézusi felszólítást, ami a templom bejáratánál olvasható: Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Ez nem csak megfáradtaknak, erőtleneknek szól, hanem főként a fiataloknak.
Ki van jelölve a helyed!
Nt. Jakab István esperes Lukács evangéliumából azt a fejezetet (6:12-19) olvasta fel, amely a tanítványok elhívásáról szól. Jézus feladatokkal, küldetéssel ruházza fel a tanítványokat, nem bocsátotta el őket, hanem együtt ment velük, nem mondta azt, hogy ezután magukra kell boldogulniuk. Ez a legfontosabb üzenet ma: Jézussal indulni, vele imádkozni, az ő segítségét és tanácsát kérni, hogy e rohanó életben ne maradjunk egyedül. Jézusból erő árad. Honnan ez az erő? Mi az, ami Jézushoz vonzotta a tömegeket? Honnan volt ereje gyógyítani?
Az élő Isten maga adta az erőt, ő az erőforrás. Ezt kell nekünk is megtanulni. Hiszen a mai ember minden mást fontosabbnak tart annál, mint hogy imádkozva ezt az erőforrást keresse. Az imádságaink sokszor csak egy jajkiáltásra korlátozódnak. Azért vagyunk erőtlenek, mert elvesztettük az élő kapcsolatot Istennel – fogalmazott az esperes, majd elmondta: az erdélyi magyarságnak nemcsak jó szakemberekre van szüksége, hanem olyan emberekre, olyan pedagógusokra, tanárokra, orvosokra, lelkipásztorokra, akik hivatásszerűen, Jézus elhívására élik az életüket. Azok, akik átélik ezt a hivatást, nem fognak elcsüggedni, nem fognak kétségbeesni. Szakmát lehet választani, de hivatást nem. Bódás János verséből idézve biztatta a fiatalokat: Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled!
A végeken is helyt kell állni
Gál József, az intézmény igazgatója visszapillantott a 2015–2016-os tanév kezdetére, amikor 93 diákkal kezdték el az oktatást nappali és levelezői tagozaton. Saját épülettel még nem rendelkeznek, de az iskola legfőbb értéke a diákság. Közülük 25-en mondanak búcsút az intézménynek, hogy helyüket ősszel, remélhetőleg, nagyobb létszámú elsőéves diák vegye át.
Kicsi Noémi osztályvezető tanár az együtt töltött három évre pillantott vissza. Elmondta, hogy Erdély minden tájáról érkeztek diákok, a Gyimesektől kezdve egész Hunyad megyéig, mindenki hozta a saját nyelvjárását, szokásait, de közös cél érdekében tanultak együtt. A tanárnő emlékeket, kirándulások, tanulmányi utak élményeit elevenítette fel. Olyan erdélyi településeken jártak, ahol a konfirmálók románul mondták el: református magyar vagyok!, vagy nem értették II. Rákóczi Ferenc imáját, a Győzhetetlen én kőszálam szövegét. Igen, a végzősöknek a végeken is helyt kell állniuk, s magyarul kell megtanítaniuk a miatyánkot!
Profiként kell az új generációt nevelni
A többi egyház részéről Obermeier Ervin katolikus és Léta Zsolt unitárius lelkész köszöntötte a végzősöket.
– Nyelvében él a nemzet, s nektek megadatott, hogy magyarul tanuljatok! Ha álmotok, tervetek között szerepel az a nehéz feladat, hogy fogyóban levő nemzetünket magyar lelkülettel tanítsátok, akkor hittel, tudással meg is valósíthatjátok azt. Profiként kell a mai világban az új generációt nevelnünk! Ellenkező esetben, nem lesz nyert ügyünk – fogalmazott Léta Zsolt unitárius lelkész.
Dr. Barabás László, a Kántortanító-képző Főiskola volt igazgatója három költeménnyel tarisznyálta fel a hallgatókat, míg dr. Molnár Tünde orgonajátékával és dr. Csíky Csaba kórusművek megszólaltatásával tette emelkedett hangulatúvá a ballagási ünnepséget.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2016. július 12.
Csángó-Magyarok Világtalálkozója, Aradi résztvevőkkel
2016. június 30. és július 2. között Brassó és Hétfalu gyülekezetei adtak otthont a Királyföldi és Barcasági Csángó-Magyarok Reformációi Zarándoklatával egybekötött Csángó-Magyarok Világtalálkozójának. Csütörtökön a türkösi evangélikus templomban istentisztelettel kezdődött a rendezvénysorozat, a Zajzoni Rab István Elméleti Líceumban megszervezett tudományos szimpóziummal folytatódott. Pénteken a Brassói evangélikus egyházközség dísztermében tudományos kerekasztalt szerveztek, 500 éves reformáció címmel. Ugyanaznap 17 órától a REDUT-ban (régi belvárosi színház) megnyitó konferenciát szerveztek lelkészek és egyházvezetők részére, amit Adorjáni Dezső Zoltán püspök nyitott meg. Másokkal együtt, előadást tartott Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke is. Ugyanaznap 19 órától a tatrangi közösségi kultúrközpontban a krizbai gyülekezet gyermek és ifjúsági csoportja előadta Petőfi Sándor János Vitéz című munkáját, ami után nótaest következett. 21 órától a Zajzoni Rab István Gyülekezeti Házban táncházat szerveztek. Szombaton reformáció emlékzarándoklat következett szabadtéri istentisztelettel, ahova fúvószenekarral, lovas kísérettel vonultak ki. A szabadtéri ökumenikus ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Adorjáni Dezső Zoltán püspök, a közéleti személyiségek köszöntését követően, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház legmagasabb kitüntetését, a Reményik Sándor- díjat adományozták Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének, valamint Riedl Rudolf egyházmegyei felügyelőnek. Utána szabadtéri ünnep következett.
A vasárnapi istentisztelettel zárult rendezvénysorozaton Jakab István evangélikus-lutheránus lelkész szervezésében, 44 tagú Aradi küldöttség is részt vett.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2016. szeptember 12.
Búcsút intenek a parlamentnek Markóék
Tizenketten jelentkeztek Maros megyeből az RMDSZ listájára a vasárnapi határidőig: négyen a felsőházban, nyolcan az alsóházban szeretnék képviselni Marosszék magyarságát. A régiek közül senki nem újrázna. A jelölteket szeptember 19-én rangsorolják.
A székben lévő Maros megyei politikusok közül senki nem nyújtotta be pályázatát, így 1990 után először fordulhat elő, hogy az RMDSZ teljesen megújult csapattal vág neki a parlamenti választásoknak. Markó Béla és Kerekes Károly hét, Borbély László hat, Kelemen Atilla öt mandátum után int búcsút az országgyűlésnek. Helyükbe Brassai Zsombor, Jakab István, Novák Zoltán, Kozma Mónika (a szenátusba), Tubák Nimród, Hamar Alpár Benjámin, Balogh József, Vass Levente, Császár Károly, Csép Andrea Soós Zoltán és Fodor Sándor József (a képviselőházba) próbál bejutni a decemberi listás választások alkalmából a Bukaresti törvényhozásba.
Közülük többen eddig is aktívan politizáltak, Brassai például az RMDSZ Maros megyei szervezetét vezeti, azelőtt sokáig Kelemen Atilla ügyvezetője volt, Csép és Balogh a megyei önkormányzatban tevékenykedik vagy tevékenykedett, Jakab államtitkári rangig jutott, míg Novák nemrég került be a Marosvásárhelyi tanácsba, Vass pedig a városi szervezet vezetésében kapott helyet. „Abszolút civilnek” mindössze Tubák Nimród, az orvosi egyetem idei végzettje és Hamar Alpár Benjámin számít, aki az egyik forradalmár egyesület elnökeként és a vegyipari kombinát légszennyezése ellen szervezett tüntetéssorozat által került a figyelem központjába.
Amennyiben a Területi Állandó Tanács (TÁT) valakinek érvényteleníti a pályázatát, az érintettnek 48 óra áll rendelkezésére óvást emelni a döntés ellen. A rangsorolást a bővített választmány, azaz több mint százhetven fő végzi – titkos szavazással. Elviekben a Maros megyei magyarság egy szenátor- és három képviselőjelöltet képes bejuttatni a parlamentbe. Szerencsésebb esetben két felső- és négy alsóházi képviselőt is küldhet Bukarestbe. Az alsóházi listán – nem befutóként – a Magyar Polgári Párt egyik jelöltje is helyet kap. Az alakulat még nem nevezte meg a december 11-i általános választásokon megméretkező tagját.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro2016. szeptember 13.
A román betörés Háromszéki emlékezete
Románia ünnepi „színjátékkal” is emlékeztetett arra, hogy a román hadsereg száz évvel ezelőtt, az antanttal területszerzés reményében kötött titkos megállapodás alapján 1916. augusztus 27-én betört Erdélybe, annak magyar lakosságát menekülésre kényszerítve. Célja Erdély és az Alföld Tiszáig terjedő részének megszerzése volt.
A hadüzenet pillanatában a Kárpátok szorosain, hágóin – Orsovától a Tölgyesi-hágóig – az előnyomuló románok a legtöbb helyen könnyen, néhol harcok közepette törtek be Erdélybe, így a Barcaságba és Székelyföldre is. Alcsíkba az Úz völgyében, a szomszédos Csobányos-patak mentén, Háromszékre Sósmezőn és onnan az Ojtozi-szoroson át Bereck és Kézdivásárhely felé. Putna völgyéből Ozsdola volt a legközelebbi célpont, a Musa-hágón át a Zernye fűrésztelep, majd Gelence volt az útvonal, Kommandóról Kovászna, majd Kézdivásárhely, illetve Sepsiszentgyörgy felé, a Bodzai-szoroson Magyarbodza, s onnan Nagyborosnyó irányába, a Tömösi-szoroson Brassó felé nyomultak a román csapatok.
A betörést megélők feljegyzései
A betörés és az ezt követő események történelmi leírása közismert, de az azt megélők emlékei, feljegyzései, naplói alapján történő tanulmányozása adatgazdagságuk miatt még ma is újdonságokkal, érdekes részletekkel szerezhetnek meglepetéseket. Elég, ha itt a Székelyföld című folyóirat ez évi augusztusi számával példázódunk, mely teljes anyagát épp az erdélyi betörés eseményeinek szenteli, vagy ha a Sapientia Magyar Tudományegyetem ez alkalommal szervezett kétnyelvű szimpóziumának tárgykörét tanulmányozzuk.
Az alábbiakban a Háromszéki betörés néhány vonatkozását kevésbé vagy egyáltalán nem ismert idézettel próbálom árnyalni, érzékeltetni az olvasóval a történtek lakosságra gyakorolt mélyen megrázó hatását. (Itt jegyezzük meg, hogy a Sepsiszentgyörgyi megszállás napjairól Balázsovits Sándor gyógyszerész naplójából tudhatunk meg érdekes részleteket. A naplóról a Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica című 2011. évi évkönyvében Nagy Szabolcs tollából olvashatunk tanulmányt.)
Dimény Jánosék a legelőn voltak
A világháborúban őrvezetőként szolgáló, rétyi származású Dimény János a hadüzenet napján néhány bajtársával együtt mezőgazdasági munkálatokra kapott szabadságát töltötte otthon. Visszaemlékezéseiben olvashatjuk:
„… Augusztus 27-én vasárnap este édesanyámhoz mentem haza tisztálkodni és látom, hogy egy repülőgép kereng Komolló felett. Ez a repülőgép nekem nagyon gyanús volt, hisz ide a legközelebbi front is nagyon messze volt… Úgy terveztük, reggel megyünk sarjú kaszálni, el is indultam a rétre. Mikor a vizen átmentem, hallok két ágyúdörgést Bodza felől… Alig tíz percet kaszáltam, hát a faluban hirdetnek, hogy kiütött a háború az Osztrák Magyar Monárkia és Románia között és azonnal meneküljön mindenki… Édesanyám sírt, én vigasztaltam, ne sírjanak, mAradjanak idehaza, ne meneküljenek el. Én katona vagyok, nekem menni kell. Nem mAradunk, mindenki készül, mi is megyünk. Akkor éjjel megháltunk az oltszemi réten, az egész falu menekült. Nagy szekértáborok voltak, másnap elértünk a Hatodon keresztül a nagybaczoni méhes kertbe. Az uton tovább menni nem lehetett, az asszonyok sírtak. Édesanya, mi indulunk most vissza. Mikor látták a többiek, egy részük megtért, így a falunak több mint fele visszatért. Mi, akik katonák voltunk, egy kicsit féltünk, hogy nehogy fogságba essünk, de azért a szekereket még hazakisértük. A román katonák már megjárták volt a falut, de kimentek, üres volt a falu. Másnap korán reggel keltünk, s kezdtünk készülődni… este felé indultunk Angyalos felé. A román csapatok előőrsei előttünk haladtak el, egy csapat lándzsás Szentgyörgy felé haladt, egy másik Besenyőtől Angyalos felé tartott... Megvártuk, amíg elhaladtak, aztán indultunk Angyalos, Gidófalva, Körispatak felé. Körispatakon megháltunk, reggel korán a Vadason keresztül Középajtára értünk, innen Mikósvárra, ahol megháltunk. Másnap aztán több falun keresztül Homoródkőhalomba értünk, itt már nagyon sok német és osztrák-magyar csapat volt, akik készültek a román előnyomulást megállítani…”
Sepsiszentgyörgy kiürült
A Budapesten megjelenő Az Est című napilap 1916. szept. 6-i számának beszámolója szerint a mintegy tizenegyezer főt számláló Sepsiszentgyörgyön ötszáznyolcvanhárman mAradtak vissza. A Sepsi Református Egyházmegyéhez tartozó községeket ért károkat összegző esperesi jelentés szerint az egyházmegyéhez tartozó harminckilenc település közül harmincból menekült el a lakosság nagy többsége, hatba a menekülők jó része még a megszállás alatt visszatért, illetve háromból eleve nem menekültek el nagy számban.
Dr. Király Aladár megyei alispán 1917. jan. 20-i jelentésében így emlékezik:
„1916. aug. 28-án fél egy órakor Gábor Péter szolgabíró azzal költött fel lakásomon, hogy a románok betörtek a vármegyénkbe. Azonnal felöltözködtem, feljöttem a vármegyeházához, gondoskodtam arról, hogy... a sepsi járási, a Sepsiszentgyörgy városi tisztviselők készenlétben legyenek és reggel 9 órakor a betörés körülményeire vonatkozóan kérdést intéztem távbeszélőn a helybeli csendőrszárny parancsnoksághoz. Ez a szomorú hír valódiságát megerősítette, és egyben távbeszélőn értésemre adta azt is, hogy a románok több oldalról törtek be a megyébe, hogy a Tatárszoros, a Kisbotán és Musatelepen levő, körülbelül 40-40 főből álló őrségünket az ellenség elfogta, és Bodza-Krasznatelep lángokban áll. Ezen értesítés alapján fél 2 órakor a m. kir. belügyminiszter úrhoz távbeszélőn jelentést tettem és egyben a kormánybiztos úrral is összeköttetést kerestem. A belügyminiszter úr nyomban rendelkezett az államjavak biztonságba helyezésére vonatkozóan, elrendelte a fontosabb közigazgatási iratok, értékek biztosítását és azzal, hogy a kiürítés tekintetében később fog intézkedést kiadni. Kérésemre kilátásba helyezte, hogy a menekülő közönség részére körülbelül 1000 vasúti kocsit fog rendelkezésre bocsátani... S elindult a menekülők áradata… ment a székelység gyalog, kocsin, szekéren a bizonytalan jövő elé, alig alig mentve meg valamit, hátrahagyva minden vagyonát, dús termését, ősi házát, apái temetőjét a martalócoknak. Én augusztus 28-án du. 6 órakor hagytam el Sepsiszentgyörgyöt... Balavásáron útközben sikerült a kormánybiztossággal távbeszélőn összeköttetésbe jutni s így tudtam meg, hogy Békés megyében kell letelepednünk.”
Pusztítottak, raboltak
A jelentéséből azt is megtudjuk, hogy „az ellenség nagy mennyiségű gabonát élt fel és vitt el. Hasonlóan a szövetséges német hadsereg is… Állatállományunk tönkrement. A menekülés alkalmával elszállított állatok elhulltak, vagy olcsón túladtak rajtuk, az itthon mAradtat pedig az ellenség elvitte, leölte, elfogyasztotta, a csőcselék ellopta, a hadsereg állandóan requirálja.”
Végh Endre, a Székely Mikó Kollégium rajztanárának feljegyzése a fentiekre rádupláz: „...a termést pusztította és rabolta az ellenség, erőszakkal veszi el szövetségesünk, saját katonaságunk is rabolta, az itthon mAradtak megrabolták az elmenekültek gabonáját, s mikor a menekültek visszatértek, hogy ne kerüljenek az igazságszolgáltatás kezére, a gabonát mázsaszámra a patakba, a folyóba öntötte.”
Az alispán kitér a román katonaság és a helyi románság közötti viszonyra, és a katonák tetteire is: „Az oláh papok és tanítók – 2-3 kivétellel – mindebben előljártak, még a lopások, fosztogatások irányításánál is, mire bizonyíték, hogy az ellopott tárgyak jelentékeny része az oláhok által lakott vidékeken van. A megyénkben lakó oláhság... a bevonuló ellenséget örömmel fogadta, felvirágozta, ünnepelte, sok helyen pedig a bevonulásnál vezette. Részt vett az ellenség által szervezett táncmulatságokon, népünnepélyeken. Rávezette azt polgártársai vagyonára, segédkezett a középületek, gyárak lisztraktárak feltörésénél. Árulkodott az itthon mAradt magyarságra és állandóan rettegésben tartotta azt az ellenséggel való folytonos érintkezésével
A köpeczi honvéd emlékoszlopot meggyalázták, összetörték, s körülötte oláh papok, tanítók jártak körtáncot. Az árapataki, hidvégi, szászmogyorósi és ágostonfalvi hidakat felégették, részben felrobbantották. A kökösi Gábor Áron híd vasszerkezetét felrobbantották, az Ojtoz patakán és a Brassó–Bodzakraszna útvonalon számos hidat megsemmisítettek. Bereckben, Sósmezőn, Rétyen, Kézdivásárhelyen mintegy 200 épületet égettek fel.”
Sepsiszentgyörgyről vonatokat nem indítottak
Sepsiszentgyörgy megyei főjegyzője, dr. Béldi Pál és dr. Demeter Gyula másodfőjegyző Az Est szerkesztőségének közlésre küldött beszámolójából idézünk: „A váratlanul ért oláh orvtámadás virágzó székely otthonunkat, Sepsiszentgyörgy szintiszta székely várost éjjeli nyugalmából verte fel. A hajnali óráik bizonytalansága után reggel 6 óra tájban vette a közönség a felsőbb helyről jött rendelkezést a kiürítésre vonatkozólag, mely szerint három óra alatt a várost el kell hagynia. Sepsiszentgyörgy város közönségének nagy részét a vármegye székhelyén kereskedők s iparosok teszik ki s központján elhelyezett hivatalok tisztviselői s kultúrintézmények hivatalnokai, s a közönség alig egy negyed része foglalkozik földműveléssel. Ezt előre kell bocsátani azért, mert a kora reggeli órákban a város lakosságának háromnegyed része a vasúti állomásra tolult vonaton remélvén a továbbításukat. Köztudomású, hogy Sepsiszentgyörgyről – még ma is közelebbről nem ismert okból – vonatokat nem indítottak, a közönséget azzal utasították vissza, hogy »ma vonat nem indul«. Elképzelhető a podgyászokkal kihurcolkodott közönség rémülete arra a gondolatra, hogy tengelyen, fuvarokkal kell menekülnie, mikor a fuvarosokra a földművelő lakosságnak magának is szüksége volt, s már elterjedt a híre annak, hogy a fuvarok még a közjavak elszállítására sem voltak elegendők, s hogy a közeli földvári állomásig 1000 koronákat kínáltak egy bérkocsinak. Csak így lehet megérteni, hogy mindenki igyekezett a podgyászt redukálni, s a lakosság legnagyobb része a legszükségesebb ruházatokat is visszahagyta s gyalog indult a nagy útnak, s ha valamit még magával hozott, azt útközben fáradtságtól megtörve dobta el magától. Így magyarázható az út szélén heverő csomagok, utazótáskák s batyuk sokasága. S mintha a sors kétszeresen verte volna székelyeinket, aki útközben elérte a vonatot, a felszálláskor hagyta el csomagjait, hogy a túlzsúfolt vonatokon bár személyének helyet könyörögjön a már a kocsin podgyásszal elhelyezkedet utasok között…”
Meneküljünk, mert jő az ellenség!
Jakab István zajzoni születésű tizedes és katonatársai frontszolgálat közben szereztek tudomást a történtekről. Naplójában 1916. augusztus 28-ról így ír:
„…hogy megérkeztem, bementem a József kaszárnyába, utána összejártam az egész várost, minden meg volt zavarodva az új hírre, hogy az oláhok betörtek Erdélybe, talán épp ezekben az órákban tör be az oláh hadsereg Erdélybe, ezekben az órákban kondult meg a vészharang sokaknak, meneküljünk, mert jő az ellenség, ekkor szedte össze magát az én jó anyám és menekült ő is, ott hagyva mindent mije volt, ugyan nem sokat, hisz szegény asszony özvegy, a gazdaságot el nem lopják, nem ez vitte őt, hanem a magyar érzelme, nem tűrhette az ellenséget és még félt is, mert az a hír járt a nép száján, előre jönnek a muszkák, ezek meg veszedelmes népek visszagondolva a 48-as időkre, miket az öregek meséltek úgy téli estéken.”
1916. szept. 4-i keltezéssel pedig így folytatja:
„...raporton kértem szabadságot Pestre a szülőm után érdeklődni, hír szerint a románok elfoglalták Brassót és vidékét, erősen nyomulnak előre, csupa bocskorban…”
A szintén rétyi Kovács László tizedes 1984-ben írt visszaemlékezésében kitér a hadszíntereken az erdélyi katonák egyre eluralkodó, szülőföldjük felszabadításáért harcolni kívánó követeléseire:
„...más nap jött a bévagonérozás olyan hatalmas szerelvény állt elé, hogy elöl is hátul is két mozdony állt. Irány Erdély, de mikor elindult nem Erdély, hanem az olasz front az irány, megvolt a nagy zavargás puskatussal és gyalogsági csákányokkal mind beverték a vagonok oldalát.
A leibaki (Leibach – ma Ljubljana, Szlovénia fővárosa – J. Á. megj.) állomásnál kiszállt az egész legénység, nem tovább, vissza innen Erdélybe, Isztriát védje meg az osztrák, hangzott a kiabálás, mi Erdélyt kell védjük a románok ellen ….. Jött egy tábornok, tartott egy nagy beszédet, hogy lemegyünk a frontig, ott az ezredet kiegészítik és onnan le fognak vinni Erdélybe, a tisztjeink is rajta voltak, a századunk parancsnoka egy Kézdivásárhelyi Bors nevű főhadnagy aszongya, nem megyünk, a századját sorakoztatta, a sínekre fektette és ő feküdt elöl. Őrnagy úr mehet, mi nem megyünk, itt mAradunk. A tábornok kijött az állomásra, több törzstiszt itt megint nagy buzdító beszédet mondott, Bors főhadnagyot körülfogták, úgy beszéltek neki, míg ö is bele egyezett, az összetört vagonokat kicserélték és ujra bévagonéroztak...”
A megszállás utolsó órái
Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai szeptemberben indították az ellentámadást. Az idegen megszállást előbb a nagyszebeni (szeptember 25–29.), majd a Brassói csata (október 5–7.) pecsételte meg. Kelemenné Zathureczky Berta Sepsiszentgyörgyi író, a háború alatt önkéntes betegápoló, a helyi Vöröskereszt alelnöke naplójában a megszállás utolsó óráit idézi:
„Október 10. Az Olt hídjától Kilyénig van felállítva a visszavonulást fedező román hadsereg. Tűzérségük nincs. A távolban dörögnek a nehéz ágyuk,….. Ebbe beleszól az Olt-menti malomból a városnak irányított román fegyverek kattogása, a huszárkarabélyok ropogása, a vágtató lovak dübörgése. Solymossy kapitány olyan eréllyel, olyan tűzzel vezeti az ő huszárjait, hogy az ellenség tévedésbe jő és több századnak minősíti őket. Erre a „román sasok” szép csendesen elrepülnek a határról.
Október 11. Ma délelőtt megszólalt a harang a katolikus templomban, hírdetve Isten jóságát és kegyelmét….. Dícsőség az Úrnak a magas egekben, ki visszaadott nekünk téged, te áldott Székelyföld!”
József Álmos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. szeptember 16.
Körlevelet bocsátott ki az Erdélyi Református Egyházkerület a kvótareferendummal kapcsolatban
Körlevelet bocsátott ki az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Széke (Esperesek Kollégiuma) a magyarországi referendum tárgyában, és részvételre, de közvetve nemmel szavazásra buzdítanak. A Transindexnek is eljuttatott körlevélben azt írják, az október 2-i kvótareferendum "az első olyan magyarországi népszavazás, amelyen a külhoni magyarság a választópolgárok akaratának kinyilvánításának közvetlen eszközével élhet".
A körlevélben azt írják, a népszavazás alapját képező migrációs helyzet kezelésével és megoldásával kapcsolatos általános bizonytalanság van, "Európai és nemzetközi megoldások nélkül a nemzeti érdekek, Magyarország és a teljes Kárpát-medencei magyarság érdekeinek eredményes képviselete, nemzeti értékeink védelme különösen fontos".
"A meggyőződés felelősséggel jár, ahogy a véleményünk kinyilvánítása is, bármilyen fórumon, bármilyen módon. Nincs család, nincs közösség, nincs gyülekezet és nincs nemzet sem egységes, felelősséggel és szabadon kinyilvánított vélemények és azok összessége nélkül. Ezért fontos, hogy minél többen döntsenek úgy, hogy felelősséget vállalva alkotnak véleményt a nemzet egységének és biztonságának védelméről, a magyar kultúra és magyar hagyományok megóvásának fontosságáról és részt vesznek az október 2-ai szavazáson!" - írják.
A körlevél szerint az aláírók számára az esedékes referendum nemzeti ügy, amelynek célja "Magyarország integritásának, a magyar kultúrának, a családoknak és hagyományainknak védelme, illetve a magyar érdekek hatékony képviseletének elengedhetetlen eszköze". A megfogalmazott célokat a magyarság össznemzeti érdekének tekintik.
"A fentiek tükrében kérünk mindenkit, hogy álljon ki Magyarország biztonsága és a magyar érdekek védelme mellett az október 2-ai népszavazáson, amely a szabad véleménynyilvánítás mellett a nemzetegyesítés egyik szimbólumává is válhat!" - zárul a körlevél.
A körlevelet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese, a Székelyudvarhelyi református egyházmegye esperese, Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, a Brassói Református Egyházmegye esperese, Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese, az Esperesek Kollégiumának elnöke, Dr. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese, Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese, Bányai Csaba, a dési református egyházmegye esperese, Berszán István, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese, Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese, Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese, Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese, Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese, Dr.Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese és Zsargó János, a Hunyadi Református Egyházmegye esperese jegyzik. (hírszerk.)
Transindex.ro