udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
710
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 691-710
Névmutató:
Szent Mihály
2007. augusztus 20.
Ünnepi hangulat volt augusztus 19-én, vasárnap délelőtt Kolozsvár főterén: a táncosok lelkesedéssel ropták. Nemcsak Kolozsvár, hanem a Kalotaszeg vidéke is néptáncosoktól volt színes és mozgalmas: a magát a Kárpát-medence legrangosabb kisebbségi rendezvényévé kinövő IX. Szent István-napi Néptáncfesztivál több tucatnyi résztvevője járta be a kalotaszegi falvakat, városokat, hogy táncukkal tisztelegjenek az első magyar szent király emléke előtt. Az erdélyi magyar együttesek között voltak olaszok, lettek, horvátok, szorbok, különféle többségi és kisebbségi népcsoportok. A programokon szívesen vett részt a helyi lakosság is. Az augusztus 17-én, pénteken délelőtt Kolozsváron zajlott „kedvcsináló” műsort követően délután Bánffyhunyadon és Zsobokon folytatódott a IX. Szent István-napi Néptánctalálkozó. A menet a bánffyhunyadi Barcsay kertbe vonult, ahol a szabadtéri színpadon kezdetét is vette a műsor. Jelen volt a néptánctalálkozó megálmodója, Pillich László is. A közel háromórás műsort a Vajdaságból, Végvárról érkezett Csűrdöngölő együttes táncosai nyitották meg. Sebesi Karen Attila röviden bemutatta a néptáncegyütteseket. A horvátországi MKE Pélmonostor Néptáncegyüttes célja a drávaszögi népszokások és hagyományok ápolása. Többek között a szlovákiai Nádas Néptáncegyüttes, a Csíkcsekefalváról érkezett Bojzás Néptáncegyüttes is fellépett. Augusztus 19-én, vasárnap Kolozsváron a népviseletbe öltözött fiatalok nótázva-muzsikálva haladtak keresztül a belvároson. A menetet a csíkkozmási tánccsoport vezette. A horvátországi Pélmonostor Néptáncegyüttes tagjai hordócskát is vittek magukkal, abból kínálgatták borral az egyre gyűlő közönség tagjait. A táncos felvonulást követően az együttesek bevonultak a Szent Mihály-templomba, ahol részt vettek a délelőtti misén. Kovács Sándor főesperes szeretettel köszöntötte a IX. Szent István-napi Néptánctalálkozó résztvevőit. A főesperes kifejtette: a magyar nép története nem szűkölködik nagy emberekben, Szent István azonban kiemelkedik közülük. Délután a Diákművelődési Házban gálaműsorral, majd hajnalig tartó mulatsággal ünnepeltek. /D. I., S. B. Á. : Nemzetközi együttünneplés Szent István szellemiségében. Egész hétvégén tartott a mulatság Kolozsváron és környékén. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./2007. augusztus 20.
Augusztus 19-én, vasárnap a kolozsvári Szent Mihály-templomban celebrált ünnepi szentmisén mutatkozott be Kovács Sándor kanonok, az új kolozs-dobokai főesperes. Kovács Sándort /sz. Székelykál, 1948. ápr. 25./ 1972-ben szentelték pappá. Kolozsvárra érkezése előtt több mint két évtizedig Székelyudvarhelyen szolgált. Ugyanez alkalommal mutatkozott be Ambrus István-Ábel újmisés pap, aki segédlelkészként fog szolgálni. A Szent Mihály-templom plébánosi tisztségét is betöltő papot többek között az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila köszöntötte. Kovács Sándor egyértelművé tette, hogy a nemzeti öntudat, a nép szeretete elevenen él benne. Székelyudvarhelyről, a székely anyavárosból jött, a Hargita aljából, „ahol a nagy romlás leselkedik a székelységre, ahol még mindig advent van és várja népünk a jobb jövőt” – idézte Sütő András szavait. Kovács Sándor arra kérte a híveket: imádkozzanak érte, hogy megtanulja egyre inkább szeretni Istent, híveit, Anyaszentegyházát. Jegenyén bemutatkozott az új jegenye-bánffyhunyadi plébános, a közösségi munkássága miatt elismert Gergely István, a „Tiszti”. /”A jó pásztor lelkületével jöttem”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./2007. szeptember 11.
Nyílt levélben fordult Emil Boc kolozsvári polgármesterhez elődje, Gheorghe Funar szenátor. A nagy-románia párti szenátor egyrészt az Avram Iancu szobor eltávolítására irányuló civil kezdeményezés ellen tiltakozott, másrészt Márton Áron püspök tervezett kolozsvári szobrának felállítása ellen. Funar többek között, terroristának, tömeggyilkosnak, románellenesnek és szekus besúgónak nevezte a nagy püspököt, akinek boldoggá avatási pere Vatikánban folyamatban van. Funar tiltakozott az ellen, hogy a tanács 30 000 lejt utalt ki a „Budapesten öntött szobor” talapzatára, és követelte, hogy a polgármester kezdeményezzen nyílt vitát a Vatra Romaneasca és más egyesületek részvételével, valamint kérje ki Márton Áron dossziéját a CNSAS-tól. A boldogemlékű püspök szobrát, Bocskai Vince szobrászművész alkotását a Szent Mihály-templom kertjében tervezik felállítani. Funar tizenkét éves polgármesteri pályafutása során az RMDSZ többször is megpróbált keresztülvinni ehhez a szoborhoz fűződő határozat-tervezeteket, de ezeket soha nem szavazták meg. Emil Boc jelenlegi polgármester a nyílt levéllel kapcsolatosan elmondta: Gheorghe Funar bizonyára még nem vett tudomást arról, hogy Kolozsváron lejárt a szobor-sztorik ideje. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, szerint Márton Áronról nem a volt polgármester hivatott nyilatkozni, hanem azok, akik akkor itt éltek, Kolozsváron. Kovács Sándor plébános, kolozs-dobokai főesperes döbbenettel értesült a nyílt levélről. Elmondta: mint kolozsvári plébános és Márton Áron utódja tiltakozik az ilyen hangnemű levelek ellen. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen szeptember 10-én zajlott az a konferencia, amelyet az Akadémiai tanács elnöke, Andrei Marga szervezett, és amelynek Élet az Igazságban volt a címe. A meghívottak között volt Rómából Zenon Grocholewski bíboros is. Erre a konferenciára eljöttek románok, olaszok, németek, magyarok, egyházi méltóságok és civilek egyaránt. Márton Áron püspök minden népek igazságáért és jogaiért szállt síkra Erdélyben. Amikor a zsidók jogairól szólt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a magyar kormány kiutasította őt Észak-Erdélyből. Kovács Sándor hozzátette: hiszi, hogy ma politikusok, vezető személyiségek megértik, megértették a nagy püspök fellépését az igazságtalanság ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Funári kirohanás Márton Áron és tervezett szobra ellen. A volt polgármester terrorizmussal vádolja a püspököt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./ Kilenc négyzetméteres terület bérbeadásán múlott, hogy Kolozsváron ma sincs felállítva Márton Áron püspök szobra. A Szent Mihály-plébánia ugyanis azért nem rendelkezik a szoborállításhoz szükséges építkezési engedéllyel, mert a helyi tanács nem szavazta meg a szükséges kilenc négyzetméternyi terület bérbeadását. A már elkészült műalkotás felállítása így tovább késik, bár 2005-ben, Gheorghe Funar egykori polgármester leváltását követően a kezdeményezők úgy nyilatkoztak: hónapok kérdése a püspök szobrának felállítása. Márton Áron szobrát először 2004-ben szerették volna felállítani, azonban a kincses város központi részének általános városrendezési terve akkor még nem készült el. A Czirják Árpád érseki helynök, volt kolozsvári főesperes kezdeményezte szobrot, melyet a tervek szerint a templom bejáratától balra eső zöldövezetben, az ott lévő fenyőfák előtt helyeznék el. A Magyarországon megöntött műalkotás jelenleg egy Budapest melletti szoborkertben várja, hogy Kolozsváron felállíthassák a Szent Mihály-templom mellett. /Lázár Lehel: Nacionalista aknamunka. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./2007. szeptember 11.
Márton Áron 1932-ben került Kolozsvárra egyetemi lelkészként, a hallgatók kérésére. Négy évvel később ideiglenesen kinevezték a kolozsvári Szent Mihály plébániára. A Szent Mihály-templomban szentelték püspökké 1939-ben, egy évvel később pedig ő költöztette a Magyarországhoz csatolt kincses városba a katolikus teológiát. Ugyancsak a Szent Mihály-templomban hangzott el Márton Áron emlékezetes szentbeszéde 1944 május 18-án. A püspök a zsidók és keresztények deportálása ellen emelt szót, és másnap írásban is benyújtotta tiltakozását a Kolozs megyei Főispáni Hivatalnál és a Kolozsvári Rendőrkapitányságon. Ennek eredményeként kiutasították a kincses városból – útján az akkor a Feleki tetőn húzódó országhatárhoz a kolozsvári papok és egyházmegyei tanácsosok, valamint számos híve kísérte. Öt évvel később börtönbe zárták, ahonnan 1955-ben, hat év múlva szabadult, majd tizenegy évre házi őrizetbe került. Márton Áron 1980-ban, 84 éves korában hunyt el. /Fülöp Noémi: Márton Áron és a kincses város. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./2007. szeptember 13.
Márton Áron 42 évesen lett gyulafehérvári püspök. XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki, felszentelésére a következő év február 12-én került sor a kolozsvári Szent Mihály templomban. Felszentelése alkalmából mondott beszédében tisztán megfogalmazta hitvallását: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozni kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék. ”1948-ban, az új alkotmány előkészítése előtt Márton Áron és hét másik püspök levélben fordult a kormányhoz, és jelezte az alkotmányban található ellentmondásokat ami a vallásszabadságot illeti. Kérésükre a hatalom nem volt tekintettel, és 1948 áprilisában az új alkotmány életbe lépett. Megkezdődött a felekezeti iskolák és egyházi intézmények felszámolása és államosítása. Az állam elhatározta, hogy egyetlen vallási egységbe forrasztják a görög katolikus és római katolikus egyházat az ortodox egyházzal. A tervek kivitelezését Justinian bukaresti pátriárka, valamint a nagyszebeni metropolita irányították. Ezen intézkedések ellen Márton Áron nyíltan kiállt. Több ellenkező görög katolikus püspököt és papot börtönbe zártak. Közben a hatóságok folyamatosan zárták be a katolikus zárdákat és kolostorokat. Márton Áron folyamatosan tiltakozott ezen intézkedések ellen, 1949 végére a püspök már állandó megfigyelés alatt állt. A püspök látván, hogy tiltakozó leveleivel mit sem érnek, elhatározta: személyesen keresi meg a miniszterelnököt. 1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat a tövisi vasútállomásra. Félúton a sofőr megállt és motorhibát színlelt, ekkor „épp ott haladt el” egy másik gépkocsi, ennek utasai és vezetője ajánlkoztak, hogy elviszik a püspököt az állomásra. De az indulás után felmutatták igazolványukat és kijelentették: parancsuk van a letartóztatására. A letartóztatás híre nemzetközi felháborodást váltott ki. Márton Áron kezdetben vizsgálati fogságba került, ez három évig tartott, ezalatt több börtönt is megjárt. A börtönéveket a folyamatos kihallgatások és a nehéz testi munka jellemezte. Végül Márton Áront életfogytiglani börtönre ítélték. A román kormány 1954-ben mérlegelte Márton Áron szabadon bocsátását, de ennek az lett volna a feltétele, hogy szakítson Rómával, és hozzon létre egy nemzeti katolikus egyházat, ezt ő határozottan megtagadta. Nem volt hajlandó kegyelmi kérvényt sem írni: mindig azt mondta, ha tudják, hogy ártatlan, akkor engedjék szabadon, és tekintsenek el az alaptalan vádaktól. 1955. február 2-án végül szabadlábra helyezték. Szabadulása után egy hónapig a bukaresti érsekségen tartózkodott, itt már vendégeket is fogadhatott. Azért tartották az érsekségen, hogy megerősödjön, hogy ne lépjen leromlott fizikai állapotban a nagyközönség elé. Március 24-án este érkezett meg a gyulafehérvári püspökségre. Időközben megalakult a békepapi mozgalom is, azokból a papokból, akik elítélték Márton Áron cselekedeteit és hatalmi segítséggel igyekeztek felsőbb beosztásokhoz jutni. Szabadulása utáni bérmaútjain hatalmas tömeg kísérte, mindenki hallani akarta a püspök beszédeit. Ezek az utak zavarták a hatóságokat, szabadulása után egy évvel, az 1956-os bérmautat követően házi fogságra ítélték, nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát. Ez az állapot tizenegy évig, 1967-ig tartott. Ekkor, König bíboros látogatott Bukarestbe, Márton Áron „szobafogságát feloldották. /Püspök a veszedelem idején. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./2007. szeptember 20.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere egy megyei román nyelvű napilapban, a Cronica Satmareanában szeptember 19-én megjelent írás ügyében. Az elöljáró szerint ugyanis az álnéven közölt cikk célja a nacionalista uszítás, valamint a feszültségkeltés az ortodox és a katolikus egyház között. Ilyés eljuttatott egy válaszcikket a napilap szerkesztőségébe, hogy közöljék azt a válaszadás jogán. A szerző Restitutio in integrum – Pro catolica, vax ortodoxa című írásában azt állította, hogy a kommunista rendszerben elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása során Ilyés Gyula polgármester előnyben részesítette a katolikus egyházat az ortodox egyházzal, illetve magánszemélyekkel szemben, „pofátlanul” semmibe véve a város többségi lakosságának érdekeit. A cikk írója elsősorban azt nehezményezi, hogy az ortodox egyház nem azt a területet kapta meg templomépítés céljára, amelyet eredetileg kért. Tavaly ugyanis, miután a Szent Mihályról és Gábriel Arkangyalról elnevezett kegyhelyet át kellett adniuk a görög katolikus egyháznak, az ortodox vallási vezetők Szatmárnémeti régi központjában, a parkban akartak templomot építeni maguknak. Ezt azonban a helyi tanács nem hagyta jóvá. A cikk szerzője szerint a polgármester azért ellenezte a kezdeményezést, mert az ortodox templom eltakarta volna a római katolikus székesegyházat. A cikkíró szerint a katolikus egyház vagyonszerzésre kívánja használni visszakapott ingatlanjait egyházi, esetleg karitatív tevékenység helyett. Ilyés Gyula válaszában kifejtette: természetes dolog, hogy az az egyház, amelytől többet vettek el, többet is kap vissza. Az építendő ortodox katedrálisra vonatkozóan közölte, ennek ügyében a városi tanács dönt. /Babos Krisztina: Egyházi feszültségkeltés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./2007. szeptember 29.
Erdély-szerte – és nemcsak ott – kegyelettel emlékeznek arra, hogy 1980. szeptember 29-én Márton Áron püspök elhunyt. A székely fenyő egyenességével, szívósságával és kitartásával, rendületlenül élt és munkálkodott mindhalálig, írta róla Fodor György. Főpásztori szolgálata idejéből tizenhat esztendőt töltött börtönben és házi őrizetben. Emberi és egyházfői nagysága tartást és erőt adott minden magyar embernek, aki erre igényt tart. 1992. november 17-én engedélyezték szentté avatási perének beindítását egyházmegyei szinten. /Fodor György: Szent Mihály és Márton Áron vigyáznak ránk. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./2007. november 7.
Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, független európai parlamenti képviselőjelölt háromszéki kampánykörútját Torján indította, ahol november 5-én a zsúfolásig telt templomban előbb istentiszteletet tartott, majd a Székely házban lakossági fórumon vett részt. A püspököt Torjára elkísérte többek között Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója, Gazda József kovásznai közíró és Sánta Imre református lelkész, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. A püspök kifejtette, ha megválasztják, Brüsszelben a közösségi önrendelkezést, a Székelyföld területi autonómiáját fogja képviselni. Tőkés László kemény hangon ítélte el az RMDSZ csúcsvezetőségét, mely ma már nem annyira a magyarok, hanem inkább a román és saját politika érdekeit képviseli Bukarestben. Az RMDSZ-nek két-három éve már ott van Brüsszelben három képviselője, s nagyon kevesen mondanák meg, kik ők, és mit csinálnak. Ozsdolán helyi fiatalok műsorral, verssel és dallal köszöntötték a romániai forradalom fáklyáját – ahogy Kónya Ádám nevezte a püspököt. Tőkés arra emlékeztette a jelenlevőket, az RMDSZ szenátorai és képviselői 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselői előtt esküdtek meg, hogy hűségesek lesznek nemzetünkhöz, és megvalósítják a Székelyföld területi önrendelkezését. Esküjüket hamar elfelejtették – mondta Tőkés László. A nagy célok – az önálló magyar oktatási rendszer, a Bolyai Egyetem visszaállítása, a Székelyföld területi autonómiája – nem valósultak meg. A püspök közölte: Garda Dezső Hargita megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő felhatalmazta arra, hogy elmondja, nemrég felfedezte, négymillió köbméter fának kelt lába hatmillió euró értékben, s hiába jelenti az esetet, konkrét bizonyítékokat is felsorakoztatva, a politikai és gazdasági érdekek összefolyása miatt szinte tehetetlen. A fás maffia erősebbnek bizonyul, és ebben a nagy lopásban, sajnos, RMDSZ-es politikusok is benne vannak. Tőkés László még Csernátonban és Kézdivásárhelyen vett részt lakossági fórumon. /Iochom István: Tőkés László Torján és Odzsolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./2007. november 22.
A kultuszminiszter bejelentette: nő a papok javadalmazását segítő állami hozzájárulás. A legalább 25 százalékos béremelés különösen a szegény környezetben vagy földrajzilag elszigetelt településeken szolgálók fizetését célozza. Amióta az RMDSZ szerepet vállalt a kormányzásban, állami pénzből is több jut az egyházaknak. – Az RMDSZ kormányzási stratégiája sokat jelentett az anyagiak elosztásában – vélekedett Adorjáni evangélikus püspök, azonban az egyházi alkalmazottak fizetésének jelentéktelen hányadát képezi az állami támogatás. Az egyház 153 alkalmazottjából csupán a püspök fizetését állja teljes egészében a kormány. A Máramarost is magába foglaló szatmári katolikus egyházmegyének 140 településen élnek hívei, de mindössze 50 működő plébániája van, tehát 50 lelkipásztor látja el a filiának számító 90 kisközösséget is. Schupler Tibor atya, a püspökség gazdasági igazgatója elmondta, hogy a papok többsége legalább 2-3 filiába jár rendszeresen. A filiákban nem egyszer megesik, hogy a papnak saját fizetéséből kell ezt vagy azt kipótolnia. Az egyházmegye tavalyi költségvetésnek 12 százalékát tette ki az állami támogatás. Schönberger Jenő püspök kezdeményezésére néhány éve létrehoztak egy szórványalapot, melyből utazásra vagy halaszthatatlan javításokra igényelhetnek a plébánosok. „Amióta az RMDSZ szerepet vállalt a kormányzásban, azt tapasztalom, hogy állami pénzből is több jut az egyházaknak” – nyilatkozta Kovács Sándor, a kolozsvári római katolikus Szent Mihály plébánia vezetője. Állami pénzből finanszírozták, többek között, a piarista templom felújítását, egyes templomok tatarozását. A hívek adományai a katolikus egyház bevételének csupán tíz százalékát teszik ki. /Papi fizetések: jól fogott a kormányzati részvétel. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./2007. december 14.
Ünnepelni gyűltek össze nemrég Kolozsváron a Jézus Szent Szíve templomban a kerekdombi római katolikus egyházközség hívei és a város papsága. Az öt év alatt felépült impozáns közösségi ház ünnepélyes megáldását tartották, valamint az azt megvalósító, közösség-összetartó plébános, Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos pappá szentelési évfordulóját is ünnepelték. 2002-ben, a Szent Mihály egyházközség anyagi támogatásával kezdték meg az építkezést. 46 esztendeje szentelték pappá Jakab Gábort. Az ünnepi szentmise végén Kovács Sándor kanonok köszöntötte a jubiláló Jakab Gábor plébánost. /Ünnep a hétköznapokban – a Kerekdombon. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./2008. február 13.
Márton Áron püspökre emlékeztek február 22-én a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség által rendezett ünnepségen. Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános mondott emlékbeszédet. A kommunista hatóságok 1949-ben hat évre börtönbe csukatták, utána pedig még 12 éven át csak háziőrizetben gyakorolhatta püspöki teendőit. Azonban semmi sem törte meg. 1970-ben római látogatásakor VI. Pál pápa hősként fogadta. Fodor György piarista konfráter ismertette a székelyudvarhelyi Nagy Zoltán filmjét. Bemutatták az 550 kordokumentumszerű felvételt. Az ünnepség végén Kovács Sándor főesperes röviden bemutatta Márton Áron Keresztség, hit című könyvét, a dr. Marton József egyetemi professzor által szerkesztett Márton Áron hagyatéka sorozat 3. kötetét. /Ö. I. B. : Márton Áron, a bizalom jelképe. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./2008. február 24.
Kolozsváron Márton Áron püspökre emlékeztek a Szent Mihály egyházközség, valamint az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében. A zsúfolásig megtöltött teremben büszkén emlékeztek arra, hogy Márton Áron itt teljesített szolgálatot, előbb a fiatalok, a főiskolások és egyetemisták, az értelmiség lelki vezetőjeként, majd közösségépítő plébánosként, itt szentelték püspökké 1939. február 12-én. Kovács Sándor főesperes-plébános felelevenítette a kivételes életpálya fontosabb állomásait. A székelyudvarhelyi Nagy Zoltán hitoktató szorgos munkával remek hang- és képanyagot gyűjtött össze, amelyek segítségével a nagy püspök és példakép alakját idézte 550 fotóval, köztük kordokumentumokkal és korabeli tanúk vallomásaival. Kovács Sándor bemutatta Márton Áron keresztség, hit témában elmondott beszédeiből készült kötetet, amit dr. Marton József egyetemi professzor gyűjtött és szerkesztett egybe a Márton Áron hagyatéka sorozat 3. köteteként. /Bodó Márta: Jó atyánkra emlékeztünk. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./2008. március 4.
Megjelent P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok és templomok. II. kötet Csíksomlyó, Kaplony, Szászváros és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas Péter. P. Benedek Fidél /1907-1979/ történetírói kutatómunkája során megírta az egykori ferences kolostorok történetét, amely gazdag kézirathagyatékában maradt, és amelynek első kötete Ferences kolostorok címen 2005-ben jelent meg kiadónál. A második kötet magában foglalja a csíksomlyói ferences kolostorról szóló tanulmányát, hatalmas jegyzetanyaggal, az ugyancsak csíksomlyói Szent Mihály-kápolna leírását, ezenkívül eddig ismeretlen adatokkal bővíti a kaplonyi és a szászvárosi ferences templom, valamint a kolozsvári, a mai főtéren egykor létezett Szent Jakab-kápolna alapításának, illetve építésének történetét. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./2008. március 14.
Szatmárnémeti: Ismét központi helyet kérvényeztek templomépítéshez a görögkeletiek. A Golescu híd városközpont felőli lábánál épülhet meg Szatmárnémetiben a leendő Szűz Mária Mennybemenetele ortodox templom. A városi képviselő-testület elvi beleegyezését adta ehhez az elhelyezéshez, miután tavaly az ortodox egyház kénytelen volt elállni attól a szándékától, hogy a régi főtérhez közelebb építkezzen. Az építendő templom ügye korábban felborzolta a kedélyeket, főleg a helyi magyarság körében keltett visszatetszést az, hogy az ortodox egyház eredetileg a központi parkot akarta megszerezni új kegyhelye számára. Végül – politikai alku eredményeképpen – az Árpád utcai parkot kérték, a Szent Mihály és Gábriel Arkangyalok templom közvetlen szomszédságában. Az RMDSZ-es többségű városi képviselő-testület ehhez már elvi beleegyezését adta, viszont mire kidolgozták a határozattervezetet, megjelent az új törvény, amely nem engedte meg az építkezést. /Babos Krisztina: Katedrális a híd lábánál. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./2008. március 17.
Kolozsváron a napokban előfordult, hogy magyarul beszélő fiatalokat nem szolgáltak ki az üzletben, március 15-én pedig a Magyar (1989. december 21.) utcai rendőrőrs előtt kegyetlenül megvertek egy kokárdát viselő tizenhét éves magyar fiatalembert, aki a Szent Mihály-templomban sorra kerülő március 15-i ünnepségre igyekezett. A rendőrségnek sikerült azonosítania a tetteseket. Őrizetbe vették őket, a bíróság úgy döntött: a két román fiatalt rablótámadás és más erőszakos cselekedetek gyanújával szabadlábon vizsgálják. Március 15-én zajlott Kolozsváron az Új Jobboldal és a Sarmizegetusa Kulturális Egyesület ellentüntetése, amely során magyarellenes jelszavakat skandáltak. Mintegy ötven-hatvan tüntető jelent meg Kolozsváron a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren az ellenrendezvényen. A szónokok hangoztatták, hogy ezután a világ összes magyarjának ünnepnapján nyilvánosan ki fogják fejezni véleményüket Románia területi elidegeníthetetlenségéről. A felszólalók /egyikük a városháza protokollosztályának munkatársa/ az ország ellenségeinek nevezték a március 15-ét ünneplő magyarokat, és megígérték: ha a hatóságok nem képesek rendet teremteni a székelyföldi autonómiát követelők soraiban, majd ők és más nemkormányzati szervek megteszik azt. Ugyanakkor a Legfelső Védelmi Tanács összehívását és az RMDSZ törvényen kívül helyezését követelték. Transzparenseken ez is szerepelt „Székelyföld román föld!”, „Ki a magyarokkal az országból!”, „Cluj nem Kolozsvár!”. Lészai Lehel, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tizedikes diákja a Szent Mihály-templomban megrendezendő ünnepségre igyekezett. „Bűne” csupán az volt, hogy kokárdát viselt, és kezében gondosan felcsavart magyar zászlót tartott. Egy csoport ismeretlen suhanc szó nélkül nekiesett, és az első ütések után még a járdára zuhanva is kegyetlenül ütötték-rúgták. Az áldozatot végül a rendőrőrs emberei vették pártfogásba, miután a tettesek elfutottak. Közel ezer személy vett részt március 15-én a főtéri Szent Mihály templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul felolvasta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét. László Attila, megyei RMDSZ-elnök szerint „emlékezve vállaljuk közös múltunkat, jelenünket, de itt munkálkodik a jövő. Tíz évvel ezelőtt ezt a szép ünnepet nem lehetett így megülni a nacionalista acsarkodások miatt, Azóta megváltozott a világ, de most is léteznek ebben a városban olyanok, akiknek az a céljuk, hogy megfélemlítsenek. Ám vannak olyanok is, akik felnéznek ránk, magyarokra és tisztelnek minket” – közölte. Az egykori Biasini-szálló épülete előtt már több mint ezer ember gyűlt össze. Jancsó Miklós színművész Petőfi verset szavalt, majd a református kollégium énekkara elénekelte a Szózatot. „A Széchenyi téren a Vasgárda utódszervezete tartott gyűlést. Ugyanezek a szélsőséges egyének megvertek egy fiatalembert, mivel kokárdát viselt, és kezében egy felcsavart magyar zászló volt” közölte Eckstein-Kovács, hangsúlyozva: a törvény lehetővé teszi nemzeti szimbólumainknak a használatát. „De a parlamentben is létezik épp elég nacionalista törekvés. Voiculescu szenátor dupla fizetést adna a Székelyföldön tanító románoknak, Funar pedig költségvetési pénzből ezer eurót adna minden romániai magyarnak, aki áttelepül Magyarországra” – mondta Eckstein-Kovács. A román kormányfő üzenetét Calin Platon prefektus tolmácsolta, majd elítélendőnek minősítette a kolozsvári magyarveréses esetet. Erdély nem kizárólagosan román, és nem is kizárólagosan magyar, Erdély a románok és a magyarok közös hazája, ez természetesnek tekintendő a határok nélküli Európában – hangsúlyozta március 15-én Marosvásárhelyen a nemzeti ünnep alkalmából Markó Béla, a RMDSZ elnöke. /N. -H. D, Ö. I. B. : Véres megemlékezés Kolozsváron a március 15-i eseményekre. Kokárdás magyar fiatalembert vertek meg egy belvárosi rendőrőrs előtt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Lészai Lehel teológiai professzor, az áldozat édesapja elmondta: fiát kiengedték az idegsebészeti klinikáról. A fiatalember testén zúzódások találhatóak, s ajka felhasadt. Az orvosok azt javasolták, hogy hazaérve szülei még huszonnégy órán keresztül állandó megfigyelés alatt tartsák. Március 15-én Kolozsváron a rendőrség közleménye szerint két személynek obszcén megnyilvánulásai voltak a román tüntetőkkel szemben. A 23 éves csíkszeredai A. Istvánt és a vele egykorú, de segesvári illetőségű B. Attila Mihályt bekísérték a rendőrőrsre, ahol mindkettőjüket fejenként 200 lejre bírságolták. Ezzel szemben A. István azt állította, hogy a tüntetők provokálták őket. Annak ellenére, hogy erről beszámoltak a rendőröknek, ezek nem akartak tudomást venni a magyar fiatalokat ért provokációról. /Szabadlábon vizsgálják a két tettest. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./2008. március 28.
Március 27-én megalakult a Magyar Polgári Párt (MPP) kolozsvári szervezete. A Kolozs megyei kezdeményező csoport javaslatára Gergely Balázs régészt választották meg a kolozsvári szervezet elnökévé, alelnök Kosztin Ildikó teológiai tanár, elnökségi tag Szász Csaba egyetemi tanár, míg megyei küldött Juhász Péter lett. Elhatározták, hogy indítanak jelölteket Kolozsvár a helyhatósági választásokon, de nem az RMDSZ listáján. Az eseménynek eredetileg a Szent Mihály Római Katolikus Egyházközség Nőszövetségének tanácstermében kellett volna sorra kerülnie, azonban Kovács Sándor kanonok főesperes visszavonta az engedélyét, ezért a gyűlést az unitárius egyházközség gyülekezeti termében tartották. – Egyelőre nem voltak konkrét tárgyalások Kolozs megyében az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) között, csupán tapogatózások – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. Szász Alpár Zoltán politológus szerint amennyiben a két szervezet nem ismeri fel egymásrautaltságát, megcsappanhat az erdélyi magyarság képviselete. Az olyan régiókban, mint például Kolozs megyében Aranyosszék, vagy Kőrösfő magyar többségű vidéke, nem jelentene különösebb veszélyt az MPP-RMDSZ versengés. /Sz. K. : Megalakult az MPP kolozsvári szervezete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./2008. április 1.
Kuszálik Péter kiállt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett, elítélve, hogy Magyarországon elsöprő többségben szavazták meg a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlését, mondván: „majd megnézhetjük, mit tesz az ellenzék, ha kormányra kerül, honnan fogja előbányászni az ilyen-olyan intézmények fenntartásához szükséges összegeket?” Szerinte ugyanígy könnyedén kérdés tárgya lehet a székely autonómia: Székelyföldön megkérdezett 200 ezer ember több mint 99 százaléka önrendelkezést akar. 1992 októberében a parlament magyar tagjai (12 szenátor és 27 képviselő) a kolozsvári Szent Mihály-templomban ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy harcolni fognak a belső önrendelkezésért. A cikkíró szerint életképtelen, alkotmányellenesnek nyilvánított autonómia-tervezetekben nem volt hiány. Kuszálik szerint nem érdemli meg az autonómiát az, aki nem tud élni a lehetőségekkel! /Kuszálik Péter: Visszapillantás és meditáció. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./2008. május 19.
Kolozsváron a Barokk Napokat a Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezte. A főtéri Szent Mihály-templomban vokál-szimfonikus hangversenyre került sor. Kovács Zsolt művészettörténész a Barokk arcok fotópályázatra beérkezett alkotásokat mutatta be. A hangversenyek mellett számos előadás és fotókiállítás várta az érdeklődőket. Kovács Zsolt előadást tartott a kolozsvári Mária oszlopról. A város első köztéri emléke eredetileg a piarista templom előtt állt, most pedig a Szent Péter és Pál templom mögötti részen található. A szobrot 1744-ben állíttatták, az 1738 óta tartó pestisjárvány elmúltakor. /Dézsi Ildikó, Nagy-Hintós Diana: Negyedszerre rendeztek Barokk Napokat Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./2008. május 22.
A kolozs-dobokai római katolikus főesperesi kerület, a kolozsvári Szent Mihály Caritas és a Piaristák Romániai Rendtartománya Az Isten-szeretet Dsida Jenő költészetében című rendezvényét tartotta május 19-én Kolozsváron. Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános elmondta: Dsida kimagasló tisztelettel viseltetett az egyház iránt. Fodor György piarista confráter örömmel számolt be arról, hogy magyarországi barátja Dsida kéziratot hozott Kolozsvárra. Kabán Annamária textológus előadásában több Dsida verset elemezve végigvonultatta az Isten-szeretet motívumát. Elmondta: Dsida Jenő élete és költészete magában válasz az Isten-szeretetre. Mózes Huba irodalomtörténész Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának Dsida Jenő féle fordítását elemezte. /D. I. : Dsida költészete és élete válasz az Isten-szeretetre. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./2008. május 24.
Kettős jelentőségű esemény színhelye volt május 23-án a kolozsvári Szent Mihály templom és környezete. Úrnapjára gyűltek össze a város katolikus hívei és papsága. A szentmise után következett az úrnapi körmenet, amelyet kereken 60 év után először végezhettek a templom körül. A templomkertben négy helyen állítottak fel sátrat, alattuk egy-egy virággal díszített oltárasztallal. Minden oltárnál elhangzott egy-egy evangéliumi szakasz. Kovács Sándor főesperes elmondta, a templomkertet sikerült telekkönyvezni jogos tulajdonosa, a Szent Mihály plébánia nevére. Utoljára 1948-ban tarthattak úrnapi körmenetet a Szent Mihály-templomon kívül. 1949. június 21-én Márton Áron püspököt letartóztatták. Következett a megpróbáltatások hosszú időszaka, amely folyamán a kommunista hatóságok mindent megtettek a vallásos élet felszámolásáért. /Fodor György: Úrnapi ünnep történelmi igazságtétellel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./