udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
405
találat
lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-300 ... 391-405
Névmutató:
Csoóri Sándor
2003. november 14.
Nov. 13-án megnyílt a IX. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, a vásár főszervezői minőségében köszöntötte a látogatókat. Zentai Péter László a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése képviseletében rámutatott, hogy ezekben a napokban négy olyan közép- európai könyvvásár nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, ahol a magyar könyvek nagy sikernek örvendenek. A stuttgarti, pozsonyi és zágrábi vásárok mellett negyven körüli azon magyar kiadók száma, amelyek Vásárhelyen is fontosnak tartották a részvételt. /Nagy Botond: Könyvvásár kilencedszer. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./ Marosvásárhelyen zajlik a Kárpát-medence egyik legnagyobb magyar kulturális rendezvénye. Több mint negyven könyvkiadó mutatkozik be, közülük mintegy harminc magyarországi, de hazai, szlovákiai, kárpátaljai, vajdasági kiadók is jelen vannak. Megjelent többek között Kovács András Ferenc, Kozma Mária, Kincses Előd, Csoóri Sándor, Fodor Sándor és Pomogáts Béla. /Nemzetközi Könyvvásár Marosvásárhelyen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./2003. november 19.
Medgyessy Péter magyar miniszterelnök a jövő év közepétől önálló erdélyi magyar televíziót ígért. Sylvester Lajos emlékszik arra, amikor Csoóri Sándor és Sára Sándor elindították a Duna Televíziót. Akkor az akkori ellenzék tört a Duna Televízió létére, a kabarézó Farkasházi Tivadar megkérdésezte, hogy "ez kinek kell?" Az RMDSZ Szatmárnémetiben tartott VII. kongresszusán viszont tanúi lehettek annak, hogy Maksai Ágnest miként vesszőznék meg immár "a mieink" is, amiért, úgymond, a Láncos Templomban Tőkés László hívó szavára összesereglett gyülekezet ről beszámoltak a "a Dunában". Ezt követték a nyegle minősítések, amelyek nem átallották a Duna Televíziót a romániai magyar műsorsugárzás akadályozójának feltüntetni. Az anyaországi politikai és anyagi fojtogatás mellé romániai kollaboránsok szegődtek. A "minden magyarok tévéjére" viszont minden magyarnak szüksége van. Sydneytől Székelyszentmiklósig. - Ez volt és mindmáig ez maradt a rendszerváltás utáni Magyarország legmerészebb, leghasznosabb nemzetpolitikai cselekedete az elszakadt nemzetrészek és a világ magyarságának kulturális egybefogásáért, állapította meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Ajándék lónak a foga. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 19./2003. december 22.
Csíkszeredában dec. 20-án a Julianus Alapítvány kiosztotta ez évi díjait Az idén tizenegyedik alkalommal odaítélt Julianus-díjban részesült András Mihály (Csíkszereda), a Hargita Székely Nemzeti Népi Együttes igazgatója, Sylvester Lajos (Sepsiszentgyörgy), a Háromszék című napilap főmunkatársa, Csoóri Sándor (Budapest) író, költő, Pomogáts Béla (Budapest) író, irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Tempfli József (Nagyvárad) római katolikus megyéspüspök, Wass Endre (Hamburg) közgazdász és Gellérd Judith (Boston) orvos, unitárius lelkész. /Átadták az idei Julianus-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./2004. január 29.
Hiányzik az a hosszú távú nemzetstratégia, állapította meg Kardos Béla (Ausztrália), holott arra elengedhetetlenül szükség lenne. Kardos Béla az ausztráliai Magyar Élet hasábjain tavaly közölte gondolatait "Új stratégia megteremtése" címen. Már előző, 2000-ben megjelent írásában is hangsúlyozta: „A magyarság nemzeti összetartozásának eszméjét először Magyarországon kell tudatosítani, feléleszteni. Ha létrejön ez a kohézió, akkor könnyűszerrel megoldhatók a ránk váró nemzetpolitikai feladatok.” Kardos szerint a magyar stratégia legfontosabb alkotóelemei: a magyarság integrálása, gazdasági felemelése, a külföld helyes tájékoztatása és a magyarságkép javítása kellene hogy legyen. Kardos szerint elsőként a nemzetközi szervezeteket: az EBESZ-t, az Egyesült Nemzeteket, az Európai Parlamentet stb. kellene stratégiai céljaink érdekében megnyerni. A nyugati demokráciában fontos szerepe van a NGO-knak, a civil szervezeteknek. 1995 és 2000 között a Csoóri Sándor elnöksége alatt működő Magyarok Világszövetsége szerény keretek közt folytatott is ilyen tevékenységet a nemzetközi fórumokon. Ezt a nemzetpolitikai szempontból fontos munkát minden alkalommal egyeztették a határon túli legitim szervezetekkel és a magyar kormányzattal. Felszólaltak többek között a román, szlovák, ukrán és jugoszláv oktatási törvények magyarságra nézve hátrányosan megkülönböztető intézkedései miatt. Felszólaltak az erdélyi magyarság sérelmei ügyében is. Felhívták a figyelmet a kézdivásárhelyi magyarokkal szemben folytatott koncepciós perre. Kárpátalja ügyében megtámadták a tervezett új oktatási koncepciót, ami nem garantálja a középfokú és felsőoktatásban a magyar nyelven tanulás lehetőségét. Kifogásolták az erőszakos szerb betelepítéseket, a nyelvtörvényt, ami jelentősen korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatási és bírósági eljárásokban. A felvilágosító és tájékoztató munkát n segítették az MVSZ Kárpát-medencei referatúrái, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a legtöbb határon túli legitim szervezet, és a Federal Union of European Nationalities. Azonban a Magyarok Világszövetsége 2000-ben avatatlan kezekbe került. Azóta az ilyen lobbimunka szünetel. A magyarság megmaradása érdekében az autonómiák rendszerének kell biztosítani a Magyarország határain kívül, a Kárpát-medencei országokban élő őshonos, magyar nemzeti közösségek túlélését, megmaradását. /Kardos Béla (Ausztrália): Gondolatok a magyar stratégia kialakításáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28., folyt. jan. 29./2004. június 5.
Jún. 3-án Szabó Magda megnyitotta a 75. ünnepi könyvhetet Budapesten, a Szent István bazilika előtti téren, ahol 124 pavilonban mintegy 200 kiadó ajánl olvasnivalót.Balatonfüreden a határon túli magyar irodalom ünnepi könyvhetét rendezik meg. Csoóri Sándor Debrecenben, az ünnepi könyvhét helyi megnyitóján kifejtette, hogy századokon át fontos szerepe volt az irodalomnak Magyarországon. "1990 után mégis nagyon sok író felszabadultan annak tapsolt, hogy nem kell többé politizálni, és kínlódnia a közélettel (...), átadhatja magát kizárólag a művészetnek, hiszen a parlamenti demokráciában a közügyek nem az írókra (...) szakadnak" – mondta. Tizennégy év után kiábrándultan láthatjuk, mire jutottunk – tette hozzá. "Az írók menekülését a közéletből akkor is, és azóta is nemzeti szerencsétlenségnek tartom" – jegyezte meg. /Zajlik a 75. ünnepi könyvhét. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./2004. augusztus 24.
Az RMDSZ Brassó megyei szervezete aug. 22-én, vasárnap a belvárosi római katolikus templomban tartott szentmise után az Áprily Lajos Főgimnázium épületének falán lévő Széchenyi emléktáblánál megemlékezést tartott Szent István királyról. A megemlékezésen közel hetven személy vett részt, de a fiatalok nem jöttek el. Fellépett a Klára Mária által vezényelt Brassói Magyar Dalárda. Beszédet mondott Kovács Attila megyei RMDSZ elnök, városi tanácsos. Lay Réka történelem-tanárnő az államalapítás körülményeiről emlékezett meg, Csoóri Sándor Meghallod-e még című versét elmondta Házy Bakó Eszter, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnöke. A rendezvény koszorúzással zárult. A Széchenyi emléktáblára virágot helyezett Lay Imre, az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság brassói fiókszervezetének elnöke. /(Tóásó Áron Zoltán): Szent István-napi megemlékezés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2004. szeptember 22.
Király László erdélyi költőnek is odaítélték a Magyar Művészetért (MM) elismerést, amelyet majd dec. 2-án gálaünnepségen adnak át Budapesten, a Károlyi-palotában. Király mellett idén Bessenyei Ferenc színművészt, Jankovics Marcell filmrendezőt, Csoóri Sándor költőt, Ferencz István építészt, Marton László színházi rendezőt, Püski Sándor könyvkiadót, Sánta Ferenc írót, Szabó Szilárd és Németh Ildikó néptáncos-koreográfust, valamint Tőzsér Árpád felvidéki író-költőt részesítik az elismerésben. A Magyar Művészetért posztumusz díjat Dohnányi Ernő zeneszerzőnek és Weöres Sándor költőnek ítélték. Az elismerés célja az alkotóművészek és a hagyományos magyar művészet alkotásainak megbecsülése valamennyi műfajban, határokon innen és túl, az egész világban. /Odaítélték a Magyar Művészetért díjakat. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./2004. október 13.
„A Duna Televíziót az elmúlt tizenkét évben semmilyen politikai erő nem tudta megszüntetni, de zavarni, elfelhősíteni fölötte az eget több oldalról is tudta, ami nagy kár, hiszen a rendkívüli körülmények között született képződmény egyedi és sajátos autonómiájával nemcsak a szétszóratásban élő magyarság segítségére lehetett volna, hanem a televízió műfajának egyik megújítója is” – olvasható Csoóri Sándortól a rendkívül igényes Csillagösvényen című kiadványban, melyet a Duna Televízió indulásának a tizedik évfordulójára állított össze annak vezetősége (a felelős kiadó Pekár István, aki nemrég még a Duna TV elnöke volt). A határon túli magyarság mindig ragaszkodott a Duna Tv-hez. Lehet mondani, hogy anakronisztikus a Duna Televízió kínálata abban a világban, ahol a nézők figyelméért ádáz küzdelmet folytató vezető tévétársaságok kínálatában egyre több az erőszak, a vér, a meztelenség, a bárgyú, olcsó, primitív szórakoztatás stb. A Duna Televízió az maradt, aminek indult: főként a határon túli magyarságnak szóló, kulturális televízió. És mint ilyen, sajnos alig hódít az anyaországban. /Máthé Éva: Tizenkét év a „csillagösvényen”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./2004. november 10.
Kántor Lajos Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Hiller István miniszternek írott nyílt levelében fejtette ki véleményét a kettős állampolgárságról szóló vita kapcsán. Tizenöt éve a magyar (kultúr)nemzet egységéről, illetve összetartozásáról van szó, valójában azonban a pártok és kormányok pillanatnyi politikai érdeke határozza meg a határon túli magyarokkal kapcsolatos gyakorlatot, szögezte le Kántor Lajos. A Rákosi-, majd a Kádár-rendszer felfogása a nemzetértelmezésben nem tűnt el nyomtalanul. Egyes emberek, elsősorban Illyés Gyula, továbbá Csoóri Sándor, Ilia Mihály és Pomogáts Béla, sokat tettek e szemlélet ellenében. Jellemző a Duna Televízió helyzete: a Duna TV-t amolyan gettónak tekintik, amelyet az Antall-kormány idején hoztak létre, "különösen az országon kívül élő magyarok számára" – következésképpen nem kap megfelelő támogatást. A "határon túli" magyar kultúra kerülhet az eddiginél is nehezebb helyzetbe. /Kántor Lajos: Kós Károllyal szóló üzenet Gyurcsány Ferencnek és Hiller Istvánnak a 2004 novemberi MÁÉRT előtt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./ 2005. február 7.
A múlt héten a hetvenöt éves Csoóri Sándor költőt köszöntötték a magyarországi sajtóban, tévében. Ferencz Imre emlékezett, hogy harminc évvel ezelőtt Budapesten néhány könyvesboltban Csoóri-verseskönyvet keresett. „Kérem, nincs, mert a pult alól kelnek el a könyvei, a legrövidebb idő alatt!” – mondták az eladók. A Kossuth- és Herder-díjas költő a szellemi és politikai ellenállás képviselője volt az évtizedek során. Költészetről így vallott Csoóri: „Ma a költészet legizgatóbb föladata az, hogy a félrevezetett, a becsapott, a többszörösen is manipulált emberben újra fölébressze természetes ösztöneit és a saját határain túlmutató képességét.” /Ferencz Imre: Februári, zord verőfény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./2005. február 10.
A 75 éves Csoóri Sándor életművét az A Hét hetilapban Tamás Gáspár Miklós értékelte. Tamás Gáspár Miklós szerint Csoóri nem a magyar nemzetért állt ki, hanem a magyar népért, a parasztságért. TGM megjegyezte: a „mai globális tőkés rendben a magyar mezőgazdaságra egyszerűen nincs szükség”. TGM értékelte Csoóri életművét: „Amiről híres – egy bekezdés, amelyet minden valamire való magyar értelmiségi vehemensen elítélt az eredeti szöveg terjedelmének ezerszeresén, az MDF megalapítása, a Pozsgayval való állítólagos szövetség, a Hitel, a Magyarok Világszövetségének nem túl dicső elnöklése, effélék – vagy elmúlik, vagy nem, én nem tudom.” TGM szerint: „A magyar nép, mire visszakaphatta volna történelmét, eltűnt. Nem halt ki, megváltozott.” /Tamás Gáspár Miklós: Csoóri Sándor 75 éves. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 10./2005. február 16.
A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./2005. február 19.
A hetvenöt esztendős Csoóri Sándort köszöntötte a Háromszékben Bogdán László. Nomád értelmiségiként vallotta Csoóri: ,,…a szélárnyék elmélete bizonyos idő után lomposítóvá és züllesztővé válhat, évtizedeken át a gondolkodás kijelölt sávján belül mozogni csupán előbb-utóbb a képzelet és az akarat káros beszűkülésével jár együtt. Ami legalább olyan komoly eltékozlása a nemzeti vagyonnak, mintha búzát, ércet, aranyat pocsékolnánk.” Nem rajta múlott, hogy a magyar világ nem olyan lett, mint amilyennek ő és társai elképzelték, írta Bogdán László. /Bogdán László: Egy nomád értelmiségi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./2005. március 17.
A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma 2005. február 5-i ülésén elhatározta, hogy társadalmi-közéleti szerepének újjáélesztése érdekében létrehozza a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A kuratórium felhívásban rögzíti: A társaság legfontosabb feladata a keresztény-nemzeti erkölcsön alapuló értékrend, a magyar–magyar kapcsolatok, a nemzetismeretre és önismeretre épülő szolidaritás újjáélesztése, az ezt szolgáló programok, rendezvények, akciók elindítása, ápolása. Az alapítvány kuratóriuma úgy vélte, a kettős állampolgárságról szóló 2005. december 5-i népszavazás eredménytelensége ellentmond törekvéseiknek és tevékenységüknek.Ú úgy döntöttek, megalapítják a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A társaságba hívják és várják az alapítvány kezdeményezőit, az elmúlt negyedszázadban kitüntetetteket és családtagjaikat, a laudátorokat, a támogatókat, a céljaikat vállaló és tenni kész honfitársakat a világ minden részéből. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke a világhálón közzétett felhívásban emlékeztetett, hogy Erdély fejedelme születésének 400. évfordulóján, 1979 karácsonyán indított beadványban 65 jeles személyiség kezdeményezte a független magánalapítvány létesítését. Hatéves küzdelem után szerezték meg működésük hivatalos jóváhagyását. Az alapítók: Illyés Gyula, Németh László, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az alapítvány anyagi, szellemi és lelki támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállalt a nemzeti összetartozás szolgálatában, a határokon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában. Az elmúlt negyedszázadban adományozott mintegy kétszáz kitüntetésük (Bethlen Gábor-díj, Márton Áron-emlékérem, Tamási Áron-díj, Teleki Pál-emlékérem) négyötödét – írják továbbá – négy kontinens félszáz országában élő nemzettársaik kapták magyarságszolgálatukért, de jutalmazták Közép-Európa népeinek kiemelkedő képviselőit is. A Bethlen Alapítvány szervezte meg Illyés Gyula születésének centenáriumát (2002), Bakos István és társai készítették el a kétkötetes Magyar nemzetismereti tankönyvet és honlapot, az alapítvány és támogatói állíttatták fel 2004. április 3-án Balatonbogláron Teleki Pál Budapestről eltanácsolt szobrát. Ebben az évben is működtetik a Németh László budapesti szobrának felavatását segítő szoboralapot. /Sylvester Lajos: Minden erőt együvé fogni kívánunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./2005. április 12.
Egyesült a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Demokrata Néppárt. 1996-ban a nemzeti politizálást ellenző szárny kivált és külön pártot alapított Szabó Iván vezetésével, majd bukott az 1998-as választásokon. Hock Zoltán elnökségi tag reméli: az MDNP-vel egyesült MDF a 2010-re akár 25 százalékot is elérhet. Illúziók mindig voltak, elég csak Torgyán József négyévenkénti jóslataira gondolni a várható kisgazda győzelemről, vagy Csurka István „harmadik erő a MIÉP” szövegére. Ami a realitásokat illeti: a szétválás óta az MDF csak a Fidesszel közösen volt képes a parlamentbe kerülni, az MDNP támogatottsága pedig értékelhetetlen. Az MDF jobboldali platformjának több tagja tiltakozott az egyesülés ellen. Aki ellenzi, miért nem kap szót? feliratú transzparenssel vonultak az MDF országos gyűlése elé, utalva arra, hogy az egyesülés ellenzői nem kaptak szót a kongresszuson. Az MDF belvárosi elnöke, Bégány Attila szerint az MDF-nek nem a Fidesz bal oldalán, hanem jobb oldalán van a helye, ezért inkább a radikális Jobbikkal kellene szövetséget kötnie. Az MDF válságát jelzi az is, hogy a párt alapítói Új Lakitelki Nyilatkozatot bocsátottak ki. A Bíró Zoltán, Lezsák Sándor, Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Kis Gy. Csaba és Für Lajos által jegyzett nyilatkozat összefoglalja a jelen áldatlan helyzet főbb vonásait, említi a kormány felelőtlen politikáját a népesedés, oktatásügy, egészségügy, a kistelepülések és a mezőgazdaság ügyében, szól az ország kiszolgáltatottságáról és eladósodottságáról. Annak, hogy ismét a nyilvánosság elé állnak, több okát is megnevezték a kezdeményezők a mostani elnök asszony „és tettestársai” tevékenységétől a nemzeti oldal szétforgácsoltságáig. Bíró Zoltán, az MDF alapítója elmondta: kétségbeesve nézi évek óta, hogy a Magyar Demokrata Fórum az erkölcsi züllés felé halad. Koalíciós feszültség keletkezett az MSZP és az SZDSZ között a köztársasági elnökválasztás kérdésében. Az MSZP ugyanis egyedül nem tud elnököt választani, az 5%-os SZDSZ pedig nem hajlandó elfogadni a nagyobbik kormánypárt által támogatott Szili Katalint. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./2005. április 29.
Április 29-án veszi át a bécsi egyetem dísztermében Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem akadémiai tanácsának elnöke a Herder-díjat. A rangos kitüntetést Marga az európai kulturális örökség megőrzéséhez és gyarapításához való hozzájárulásért kapja. Több román és magyar neves alkotó is megkapta már ezt a díjat, köztük Constantin Daicoviciu történész, valamint Adrian Marino irodalomtörténész, aki a Szabadságot működtető Minerva Egyesület alapító tagja volt. Az erdélyi magyar személyiségek között található többek között Kányádi Sándor és Sütő András, a magyarországiak között pedig Csoóri Sándor érdemelte ki a díjat. /B. T.: Ma veszi át Andrei Marga a Herder-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./2005. május 16.
Dr. Steiner Pál, Budapest belváros polgármestere: Most már hagyományosan részt veszek a búcsúkon. Korábban is voltam. A magyarság olyan ünnepe ez, amelyen nem számít a felekezeti hovatartozás. Itt a nemzet egységét is érezni lehet. Martonyi János volt magyar külügyminiszter: Ilyen csodálatos élményben nem nagyon volt részem. Az ünnepi beszéd különösen megragadott, minden benne volt, amit most el lehetett és el is kellett mondani. A magyarság összetartozásának egy nagyon nagy ünnepén voltam. Ezt viszem magammal, mint velem együtt az a félmilliónyi zarándok, aki feljött a Hegyre. Csoóri Sándor költő: Csíksomlyó a jelenkori magyar történelem egyik legizgalmasabb helye. Egy nép olyan vallomását ismerhetem itt meg, amelyik nem szóban igazol. Ide senki nem küldi az embereket, se pártok, se szakszervezetek. Nagy vallomás, mert úgy látszik, hogy a magyarság lelke mélyén vannak olyan erők, amelyek itt tudnak igazából kifejeződni. E nagy erejű vallomásnál szebbet nem tudok elképzelni. /Bajna György: Búcsúfia. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./2005. június 2.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált Nagy Pál. Bíró Béla ugyanis cikkében a közismert Sütő-hívek között megemlítette Nagy Pál nevét is. Nagy Pál vállalja a besorolást, majd felsorolta azokat, akik Sütő András életművét a magyar irodalom kiemelkedő életművei közé sorolják. Köztük van Illyés Gyula, Fejtő Ferenc, Cs. Szabó László, Gáll Ernő, Csoóri Sándor, Pomogáts Béla, Szász János, Szilágyi Júlia és Egyed Péter. /Nagy Pál: Köszönöm/A Hét (Marosvásárhely), jún. 2./2005. június 25.
Az idei könyvhéten összegyűjtött költeményeit jelentette meg a nyolcvan-egynéhány esztendős Monoszlóy Dezső (Ab Art Kiadó, Pozsony). Új verseivel jelentkezett Futás a ködben címmel Csoóri Sándor (Nap). A környezetvédő, festőművész, Lao-ce-fordító Karátson Gábor vaskos műve, Az ötvenhatos regény (Helikon) centrumában a forradalom áll. A marosvásárhelyi születésű, novelláival ismertté vált Dragomán György A fehér király (Magvető) című regénye a romániai diktatúrát idézte fel. A Vajdaságban élő Lovas Ildikó a kilencvenes évek széteső Jugoszláviájának barbár világát felelevenítő regénye, a Kijárat az Adriára (Kalligram, Pozsony). Lázár Ervin ezúttal ismert magyar mondák újramesélésére tett kísérletet A magyar mondákban (Osiris). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./