udvardy frigyes
A romĂĄniai magyar kisebbsĂŠg tĂśrtĂŠneti kronolĂłgiĂĄja 1990-2006
 

talĂĄlatszĂĄm: 358 talĂĄlat lapozĂĄs: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-300 ... 331-358

NĂŠvmutatĂł: Ferencz Csaba

2012. jĂşnius 18.

ANI: gyanĂşs szĂŠkely tanĂĄcsosok
Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) hétvégi tájékoztatása szerint országosan összesen 78 helyi és megyei tanácsos esetében áll fenn az összeférhetetlenség gyanúja, mert vállalkozásuk szerződéses viszonyban volt az önkormányzattal vagy annak alárendeltségébe tartozó intézménnyel. Az ANI rostáján fennakadtak Kovászna és Hargita megyei önkormányzati képviselők is.
Értesítőt sem kaptak
A Kovászna megyei és a sepsiszentgyörgyi helyi tanácsnak összesen hat tagját gyanúsítják összeférhetetlenséggel. Az érintettek szerint az ügynökség túloz, többen pedig azt tartják furcsának, hogy az ANI nyilvánosságra hozta a neveket, miközben az összeférhetetlenség ténye nincs bizonyítva. Tulit Attila, a megyei önkormányzat tagjának cége az ügynökség szerint 8,1 millió lej értékben, öt aszfaltozási szerződést kötött a Kovászna megyei tanáccsal és annak alárendelt intézményeivel. Tulit Attila lapunknak elmondta: újságíróktól hallott először az ügyről, hivatalosan semmiről nem értesítették. „Nekem nyomdaipari vállalkozásom van, aminek semmi köze nincs a felhozott vádakhoz. Ezek a szerződések nem léteznek” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Tulit.
Lényegesen kisebb összeggel szerepel az ANI listáján a sepsiszentgyörgyi tanács képviselője, Kató Béla, akinek cége 29300 lej értékben készített bútort az önkormányzat alárendeltségébe tartozó tanintézménynek. Kató Béla lapunknak kifejtette: az önkormányzat év elején megszabja a tanintézmények költségvetését, azok pedig önálló jogi személyiségként belátásuk szerint költik el a pénzt. A tanácsos cége 2008-ban pályázat útján nyerte el egy helyi tanintézmény bútorzatának elkészítését, de véleménye szerint nincs szó összeférhetetlenségről.
Ferencz Csaba sepsiszentgyörgyi tanácsos – aki a Háromszék napilap (H-Press) gazdasági igazgatója is – 84200 lejre nyújtott reklámszolgáltatást és adott utazási jegyet a helyi ökormányzatnak. „Kaptam egy értesítést az ANI-tól, abban azonban nem írják le, hogy konkrétan mivel gyanúsítanak. Válaszlevélben kértem, hogy írják le a vád tartalmát is, mivel ennek hiányában nem tudok védekezni” – mondta Ferencz Csaba.
A Kovászna megyei tanács tagjának, Kiss Tibornak a cége 23900 lej értékben végzett szolgáltatásokat az önkormányzatnak. A tanácsos leszögezte: mandátuma elején lemondott a cégben való részvételéről, a vállalkozása ügyvezetője mulasztott, mert lemondását nem iktatta időben a cégbíróságon. Fazakas Tibor megyei tanácsos benzinkútja 19400 lej értékben adott üzemanyagot az oltszemi kisegítő iskolának. Ő ezzel került be az ANI látóhatárába. Elmondása szerint önkormányzati képviselőként nem köthetett szerződéseket és nem volt beleszólása a szerződések megkötésének döntéshozatalába. Az ugyancsak Kovászna megyei tanácsos Joos Stefan turisztikai irodája 1300 lej értékben foglalt szállást az Árkosi Kulturális Központban, ezért gyanúsítják öszszeférhetetlenséggel. Lapunknak elmondta: furcsának találja a vádat, hiszen nem kapott pénzt, ellenkezőleg, fizetett a szállásért, amit piaci áron foglalt le, nem kedvezményesen.
Szakmaiatlan az ANI?
Az ANI több Hargita megyei önkormányzati képviselő esetében is összeférhetetlenséget talált. A listát országosan is Pálffy Domokos, Hargita megyei önkormányzati képviselő vezeti: nevéhez az ügynökség által közzétett jelentés szerint mintegy 25 millió lejes összeg fűződik. Az ANI szerint 2008 és 2011 között összesen 43 olyan szerződés született a megyei önkormányzat és különböző kivitelező cégek között, melyekhez Pálffy-t üzleti érdekeltség fűzi. „Tudomásom szerint egyetlen olyan cégben sem vagyok ügyvezető vagy részvényes, amely szerződést kötött a megyei önkormányzattal. Négy éve, amikor mandátumot szereztem, a megyei önkormányzat jogi osztályával egyeztettem az esetleges öszszeférhetetlenségekről, de ilyen nem állt fenn” – nyilatkozta a Székelyhon.ro-nak a tanácsos.
A listån Rafain Zoltån Ês Árus Zsolt neve is szerepel. Rafain szemÊlye egy csíkszeredai lakóparkban talålható, a megyei tanåcs åltal fenntartott szolgålati lakåssal kapcsolatosan merßlt fel.
Árus nevét az ANI közleménye egy, a Hargita Megye Tanácsával megkötött 8065 lej értékű szerződéssel kapcsolatban említi, amely egy számítógépes rendszer felszerelésére vonatkozik. „Láttam én is a listát, de okosabb attól én sem lettem. Az azonban kétségtelen, hogy az ANI törvénytelenül járt el, amikor közzétette a neveket” – fogalmazott az ÚMSZ megkeresésére Árus Zsolt, aki szerint az ügynökség jócskán túllépte a hatáskörét, amikor a névlistát közzétette. Csak annyit közöltek vele, hogy törvénytelenséget követett el, arra már nem tértek ki, hogy pontosan mit. Rafain Zoltánt és Pálffy Domokost lapzártáig nem sikerült elérnünk.
Horváth István, Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

2012. jĂşlius 27.

Tusványos – Papp Előd szerint két fajta politikus létezik: autonomista és román
Tusványos negyedik napján az autonómiával kapcsolatos különböző nézeteit osztotta meg Borbély Zsolt Attila (alelnök, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács), Papp Előd (alelnök, Erdélyi Magyar Néppárt), Szilágyi Ferenc (Erdélyi Magyar Néppárt), Bakk Miklós (politológus, Kolozsvár), Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét Ferencz Csaba helyettesítette.
Borbély Zsolt Attila elmondása szerint az elmúlt 22 év alatt az autonómia ügyében érdemi előrelépés nem történt. Az autonómia szempontjából azonban több korszakot is elkülönít. Az első korszak 1990 (1989. december 21. vagy 25.)-1992. október 21. közé határolható be. Ebben a korszakban alakult meg az RMDSZ, ami 1993-ban lépett kormányra. 1993-1996 között egy Ianus-arcú korszak következett az RMDSZ életében. Véleménye szerint lassú lépések történtek a jó irányba. Elmondása szerint ez csak a román kormányra való nyomásgyakorlással lehet sikeres, másik oldalról pedig külpolitikai nyomással. Elmondta, hogy 1996-ban az RMDSZ azt közvetítette a világ fele, hogy nincsen szükség az erdélyi kérdés nemzetköziesítésére.
Bakk Miklós autonómiatervező az autonómiáról való beszélgetés nehézségeiről vallott. Véleménye szerint az autonómia címszó alatt egy diszkurzív keretet értünk, ami arra szolgált, hogy megteremtsen egy politikai közösséget. Elgondolása szerint az autonómia nem cél, hanem eszköz a közösségi élet megszervezéséhez. Az autonómiának nem kell egységesnek lennie, különböző módon nyilvánulhat meg más-más térségekben. A regionális reformokról úgy vélekedett, hogy két alapvető jellegzetességgel rendelkeznek: az egyik az, hogy ezek a reformok történelmi és kulturális alapokra épülnek, a másik pedig, hogy biztosítják a Székelyföld területi autonómiáját.
Ferencz Csaba arról beszélt, hogy miként munkálkodik a Székely Nemzeti Tanács az autonómiával kapcsolatos kérdéskörben. Elmondta, hogy ez a tanács egyelőre amatőr szinten működik, viszont reméli, hogy többet tudnak letenni amatőrként, mint a profi szervezetek. Kihangsúlyozta, hogy fontos az együttműködés az amatőr és profi szervezetek között.
Szilágyi Ferenc a partiumi autonómia kérdéskörével foglalkozik. Elmondása szerint az autonómiával jóval később kezdtek foglalkozni a Partiumban. A Partium hátránya ilyen téren az, hogy ebben a régióban nincsen hagyománya az autonómiának, identitáshiány lépett fel és nincsenek markáns magyar központok. A Partium lakossága az erdélyi magyarság mintegy egyharmadát teszi ki. Partium egyik jelentős előnyének tartja, hogy egy egységes nyelvterületet képez 12 millió magyarral, hiszen csupán mesterséges határ választja el őket egymástól. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy Partium kelet fel inkább zárt, míg nyugat fele nyitott. Partiumban 2010-ben kezdtek el foglalkozni komolyabban az autonómiával. Nyolc területi változatot dolgoztak ki ennek kapcsán, melyekben a két alapvető szempontot kombinálták, miszerint az autonómiához szükséges lehatárolni egy adott területet, melyen a lehető legnagyobb a magyarok aránya, illetve a magyarság lehető legnagyobb részét foglalja magába. Ez Partium esetében kissé ellentmondásos, ennek következtében született meg a nyolc területi változat.
Papp Előd azt nyilatkozta, hogy ugyan sikerült elindulni az autonómia felé vezető úton, azonban még tényleges eredmények nem születtek. A továbbhaladásra, fejlődésre, tevékenykedésre buzdít. Elmondása szerint az EMNP is az autonómiáért jött létre.
A beszĂŠlgetĂŠs meghĂ­vottjai egyetĂŠrtenek abban, hogy a megmaradĂĄs akkor garantĂĄlt, ha lĂŠtrejĂśn az autonĂłmia. BodĂł RĂŠka
ErdĂŠly.ma

2012. augusztus 9.

TĂśmĂŠny tĂśrtĂŠnelem (Nyolcadik EMI-tĂĄbor)
Alig nyitották meg hivatalosan tegnap a nyolcadik EMI-tábort, Raffay Ernő történész előadásával máris belevágtak a sűrűjébe: a fősátorban tömény „trianoni” történelemórán vehetett részt a nagyszámú hallgatóság. A rendezvény Higgyünk népünk fölemelkedésében mottójú, Borzont határában, a Dorka fogadó területén zajlik, nemzetben gondolkodó fiatalok találkahelye, ahol sorskérdéseinkkel foglalkoznak.
Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt – idézte az apostolok cselekedeteit Csécs Márton unitárius lelkész, majd áhítatában arra buzdította a jelenlévőket, ne csak bulizannak, hanem merítsék lelküket a megismerés és az értékteremtés közösségi élményébe. A hivatalos megnyitón Gáll Szabolcs gyergyóalfalusi polgármeter mint házigazda, Bege László alpolgármester mint az EMI-táborok egykori résztvevője köszöntötte az egész Kárpát-medencéből összegyűlt fiatalokat. Lovassy Cseh Tamás, az EMI-elnöke pedig, felidézve az eddigi táborok mottóit, annak a reményének adott hangot, hogy az idei is közvetlen, őszinte nemzetpolitikai műhellyé válik.
A fősátor első előadójaként Raffay Ernő történész Nagy-Románia megteremtésének, vagyis a Trianon előtti időszak körülményeit vette számba, Koszta István hadtörténész pedig – kissé más szemszögből – az akkori román politika törekvéseiről beszélt.
A Trianonhoz vezető út külső és belső körülményei közül a téma kutatójaként ismert történész csak néhányat említett előadásában. Az első világháború előtti geopolitikai helyzet, a nagyhatalmak – a központi és az antant – között kialakult, a világtörténelem első fegyverkezési hajszája csak az egyik külső tényező, amely az Osztrák–Magyar Monarchiát és benne a Magyar Királyságot meggyengítette. Ám az utóbbit körülvevő országok, illetve tartományok, Románia és Szerbia, a két fiatal királyság, valamint Csehország, a Monarchia tartománya szintén egy gyenge Magyarországban volt érdekelt. A belső okok között pedig Raffay szerint akár húszat is fel lehetne sorolni, a liberális, ezért „gyenge” (korántsem ellenséges) nemzetiségi politikától a népességi és etnikai helyzeten át (a kiegyezés idejében a magyarság kisebbségben volt Magyarországon) a politikai baklövésekig, illetve a szabadkőműves páholyok hatalmának előretöréséig. (E témában egyébként Raffay több könyvet írt, a kor dokumentumait tanulmányozva további munkákat tesz le hamarosan az asztalra.)
Raffay Ernő a kor történelmi tapasztalataiból kiindulva, a jelenlegi magyar sorskérdésekről kijelentette: szerinte sem az autonómia (a jelenlegi román politikai környezetben nincs realitása), sem a területi változtatások (ennek nemzetközi feltételei hiányoznak) nem tudja megnyugtatóan rendezni a román–magyar viszonyt, hanem a Trianon előtti helyzetből kiindulva kell újragondolni ezt a viszonyrendszert.
Koszta István hadtörténész a román királyság alakulásának folyamatába ágyazta a Trianonhoz vezető út fontosabb állomásait. Raffayval némiképp vitázva úgy látja, hogy az akkori Magyar Királyság nem mint önálló entitás tudott megjelenni a nagyhatalmak harcában, így sorsa is sokkal inkább a külső körülmények következménye.
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2012. augusztus 11.

AutonĂłmiĂĄrĂłl az EMI-tĂĄborban
Az EMI-táborban először állítottak fel önálló Autonómia-sátort. A Székely Nemzeti Tanács által szervezett tegnapi beszélgetésen a résztvevők arra keresték a választ, hogyan lehet mindenki által érthetővé tenni az autonómia jelentését.
A fogalom szervesen épült be a székelyföldi magyar közösségbe, mi több, immár a román közvélemény sem feltétlenül szitokszóként kezeli – szögezte le Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. Az autonómia mint közigazgatási rendszer valószínűleg nem is fog beépülni a közember ismeretrendszerébe, ezért nem a működési mechanizmusok megismertetésére, hanem a folyamat pozitív hozadékaira kell fektetni a hangsúlyt. A szimbólumok szintjén – székely zászló, címer – rendkívül gyorsan megtörtént a megismerés, a befogadás, ebből talán az a tanulság is levonható, hogy az autonómia előnyeit elsősorban az érzelmi megközelítések erősíthetik – vélte az előadó, hiszen az autonómia-népszavazás tapasztalatai is ezt mutatják. A legegyszerűbb válasz ugyanis arra a kérdésre, hogy miért lesz jobb nekem, ha igennel válaszolok, az volt, hogy kevésbé függünk majd Bukaresttől. Árus Zsolt gyergyószéki elnök szerint egy egyszerű nézőpontváltással már most rengeteg dolgot autonóm módon lehetne működtetni Székelyföldön. Sportos példával élve, sokkal inkább egy önálló székelyföldi jégkorongszövetség megalakításán kellene például dolgozni, mint azon, hogy a román szövetség elnöke magyar legyen. Dabis Attila budapesti politológus, az SZNT megbízott európai diplomatája a dél-tiroli autonómiaküzdelem kapcsán kiemelte: ott – az államok közötti kedvező politikai egyezményeken túl – a folyamatos válsághelyzet is hozta, hogy az autonómiaküzdelem tömegméretű, sőt, erőszakos volt. Ilyen értelemben a dél-tiroli önrendelkezés megteremtése korántsem modellértékű Székelyföld vonatkozásában. A téma kapcsán kötetlen beszélgetés alakult ki az előadók és a hallgatóság között, amelyben a székelyföldi autonómia megteremtésének eredményei és buktatói egyaránt szóba kerültek. Csinta Samu moderátor Dabis Attila Dél-Tirolról szóló előadása előtt – a fiatal politológus több hónapig tanulmányozta az ottani intézmények működését, illetve mozgalmak történelmét – összegzésképpen elmondta: a médiának, de a közbeszéd egyéb fórumainak is döntő szerepe van abban, hogy az autonómia minél mélyebben és szervesebben épüljön be a köztudatba. (Dánél)
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2012. augusztus 13.

VĂŠget ĂŠrt a nyolcadik alkalommal megszervezett EMI-tĂĄbor
A székelyföldi önrendelkezési törekvések kérdéskörével foglalkoztak elsősorban a tegnap véget ért, 8. alkalommal megszervezett EMI-tábor előadásain. A Hargita megyei Borzonton lezajlott, nemzetpolitikai műhelyként és fesztiválként szervezett rendezvényen az autonómia mellett Trianon revíziójának esélyeit is latolgatták az előadások meghívottai.
Balczó Zoltán, az Országgyűlés jobbikos alelnöke meglepő kijelentést tett az autonómiakérdésben. Kifejtette, számukra sohasem volt kétséges, hogy a magyarországiaknak kötelességük kiállni a határon túli magyarok önrendelkezésének érdekében. Hozzátette, úgy tudta, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által megfogalmazott autonómiastatútum olyan dokumentum, amelyet minden székelyföldi érvényesíteni akar, hiszen annak szövege tartalmazza mindazokat a törekvéseket, amelyek a székelyföldi önrendelkezést jelentik.
Nemrégiben azonban egy erdélyi politikusokkal és más közéleti személyiségekkel sorra került találkozón azzal szembesült, hogy beszélnek ugyan róla, de igazából senkinek nincsenek tiszta elképzelései arról, mit kellene tenniük az autonómia megszerzéséért. Ily módon a magyar politikum sem tudhatja, hogy mi mellett is álljon ki – mutatott rá Balczó Zoltán.
A hallgatóság soraiból vetették fel a kérdést, hogy miért az autonómiáról beszélünk, miért nem inkább Trianon revíziójáról. Balczó Zoltán kifejtette, a jelenlegi világpolitikai kontextusban semmiféle lehetőség nincs a revízióra. Hozzátette, vannak ugyan, akik szerint arra hivatkozva, hogy az egyezményt aláíró országok már nem is léteznek, érdemes volna jogi úton érni el ennek felülvizsgálatát, de ő úgy látja, ennek sikerére nincs reális kilátás.
Teljesen más hangot ütött meg Kőszegi Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselője. Kijelentette, ha a Fidesz tovább tud erősödni, és sikerül Magyarországot egy gazdasági, illetve más tekintetben is erős országgá tenni, akkor hivatalosan is fel lehet vetni a revízió kérdését. A fideszes politikus meglátása szerint erre már akár nyolc év múlva is sor kerülhet.
Egy másik előadás keretében Dabis Attila politológus, Ferencz Csaba, az SZNT állandó bizottságának tagja, valamint a gyergyószéki SZNT részéről Árus Zsolt fejtette ki meglátásait a kérdésben. A kiindulópont a dél-tiroli németek autonómiája volt.
A beszélgetés során kiderült, hogy mint működő modell ideális lenne, de a kivitelezés, az oda való eljutás a Székelyföldön aligha alkalmazható, hiszen teljesen más a politikai kontextus. Ugyanazok a politikai lépések, amelyek sikeresek voltak Dél-Tirol esetében, itt nem valószínű, hogy működnének. Az észak-olaszországi minta így lényegében csak abban a tekintetben lenne jó a Székelyföldön, hogy rá lehetne mutatni, az autonómia nemcsak a székelységnek lenne hasznos, hanem az itt élő románságnak, sőt az egész Romániának, hiszen az elnyomott, kirabolt Dél-Tirol az önrendelkezés megszerzése után hatalmas gazdasági fejlődésen ment át, aminek mindenki hasznát látja.
AZ EMI-tábor fősátrában szombaton a magyar nemzetpolitikáról, az idei Kárpát-medencei választásokról és a Jobbik politikájáról hangzottak el előadások. Vona Gábor, a Jobbik elnöke kijelentette: pártja szívesen együttműködne a Fidesszel abban, hogy eltakarítsák a magyarországi politika színteréről a Magyar Szocialista Pártot (MSZP). Hozzátette, nem az a baja az MSZP-vel, hogy baloldali, hanem az, hogy nemzetellenes.
„Az MSZP állandó nemzetpolitikai kockázatot jelent az Országgyűlésben” – jelentette ki a Jobbik elnöke. Úgy értékelte, hogy a Fidesz nemzetpolitikában végrehajtott fordulatát a Jobbik katalizátorként serkentette. Vona Gábor kijelentette: pártja számít az erdélyi szavazatokra, és ezek megszerzéséért pártja a maga korlátozott eszközeivel kampányolni is fog Erdélyben.
Hozzátette azonban, hogy a Jobbikot nem a szavazatszerzés lehetősége fordította a leszakított nemzetrészek felé, ezért, ha nem kapnak szavazatokat Erdélyben, akkor sem változtatnak nemzetpolitikai elképzeléseiken.
KrĂłnika (KolozsvĂĄr)

2012. oktĂłber 3.

Gazdasági helyzetünk szakemberszemmel (Romániai Magyar Üzleti Egyesület)
Az idei első fél év hazai gazdasági folyamatait foglalta össze Diósi László, az OTP Románia vezérigazgatója, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnöke. A múlt hét végén Kolozsváron tartott konferencián Vass Attila, a Kárpáti Régió Üzleti Hálózat helyi képviselője a Románia és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok alakulását elemezte. A konferencián Bodó Barna a szociális gazdaságról és civil felelősségről, Ciotlaus Pál a márkanevek jelentőségéről értekezett.
NĂśvekedĂŠs, mĂŠrtĂŠkkel
Diósi László szerint bár a román gazdaságnak rossz éve van, Románia vonzó célpont lehet a befektetők számára. Abban a konjunktúrában, amikor világviszonylatban lassult a növekedés, az Európai Unió újból recesszióba csúszott, Kínában, sőt, az Egyesült Államokban is lassult a növekedés üteme, egyedül Japán mutat növekedést, a román gazdaság fundamentuma továbbra is vonzó célponttá teszi az országot a befektetők számára. Románia a válság első éveiben (2009 és 2010) gazdasági növekedés szempontjából a hátul kullogók sorában foglalt helyet, azonban 2011 közepétől a helyzet megfordult, és habár a növekedési ütem nem nevezhető erőteljesnek, az EU-s átlagnál így is jóval magasabb – szögezte le Diósi –, ám mindez úgy, hogy mind Romániában, mind pedig az EU-ban lassulás figyelhető meg. Románia egyébként a 27 tagállam között ebből a szempontból az előkelő hetedik helyen található, a három balti állam, Szlovákia, Lengyelország és Svédország mögött. Az adatok szerint 2012 első negyedévében a növekedés mindössze 0,3 százalékos volt, ami jóval elmarad az egy évvel korábbihoz képest. Szektoriálisan a mezőgazdaságban tapasztalható kiemelkedő bővülés (a 4 százalék azonban inkább a tavalyi jó évnek tudható be, idén sajnos, az aszálykárok miatt gyengébb termésre lehet számítani). A növekedés a második negyedévben gyorsult, ez elsősorban az építőiparban tapasztalt fellendülésnek tudható be.
Ami a szĂĄmok mĂśgĂśtt van
Diósi elemzésében kifejtette, „az Európai Unióban tapasztalt lassulás, illetve visszaesés hatására a külső kereslet csökkent, így az ipari szektor, amelynek jelentős része külföldre (is) termel, az elmúlt fél év során már nem tudott a növekedés motorja lenni. Keresleti oldalon kedvező fejlemény, hogy az állótőke-felhalmozás az elmúlt négy negyedév során folyamatosan pozitívan járult hozzá a növekedéshez (ebben fontos szerepet játszott az állami tőkeráfordítások emelkedése is, azonban az új módosított költségvetés alacsonyabb összegeket szán beruházásokra a deficitcél teljesítése érdekében), ezentúl a háztartások fogyasztási kiadásai is növekedtek.” A pozitív alapok ellenére így az első fél év a várakozások alatt alakult, az év elején a kegyetlen tél, a hó miatti bénultság, a hatalmas fűtésszámlák terhelték a gazdaságot. Később a szárazság, a mezőgazdaság rossz éve alakította kedvezőtlenül a számításokat. A helyzet összetettségét jelzi, hogy Románia a 2008-as szinthez képest még most is az egyik legmagasabb növekedést mondhatja magáénak a régióban, azonban abszolút értékben az export értéke továbbra is rendkívül alacsony olyan kisebb lakosságú országokhoz képest, mint Csehország, Magyarország vagy Szlovákia. Ami a behozatalt illeti, a 2008-as szinthez viszonyítva a romániai import mutatta a legnagyobb visszaesést a régióban, de ez egyrészt törvényszerű az export csökkenését tekintve, másrészt mivel Romániában az átlagnál jóval magasabb volt a kereskedelmi és ezen keresztül a folyó fizetési mérleg hiánya, a makrogazdasági egyensúly fenntartása érdekében jelentős korrekcióra volt szükség. A kereskedelmi kapcsolatokat illetően az adatok alapján megfigyelhető, hogy az adósságválság által nagyobb mértékben sújtott országok (Olaszország, Spanyolország) esetében csökkent lényegesen a román export volumene, miközben a krízissel szemben ellenállóbb államoknál (Németország) a kivitel továbbra is növekszik. Az infláció mértéke az elmúlt néhány hónap során jelentősen emelkedett. Ez Diósi szerint több okra is visszavezethető, például az élelmiszer-ipari termékeknél tapasztalt árnövekedésre.
A politikai bizonytalansĂĄg hatĂĄsa
Az OTP Románia vezérigazgatója elmondta, a külső tényezők mellett a politikai bizonytalanság is rányomta bélyegét a román gazdaságra, hiszen az önkormányzati és parlamenti választások évében megannyi gazdasági döntést elhalasztottak. A monetáris politika területén a bankközi tranzakciókat is befolyásolta, hogy augusztus elejétől – feltehetően a lej árfolyamának védelmében – a Nemzeti Bank korlátozta a repo-ügyletek során a bankok számára nyújtott források volumenét, ennek következtében mind a bankközi kamatlábak, mind pedig az állampapírhozamok növekedésnek indultak. A politikai viharok elcsendesedését követően a jegybank eltörölte a korlátozást, újból a korábban megszokott mennyiségű forrást biztosítja a bankok számára. A lej alapú hitelek volumene továbbra is növekszik, elsősorban a vállalatoknak nyújtott kölcsönöknek köszönhetően, a magánszemélyeknél enyhe csökkenés figyelhető meg. Ami a költségvetés megvalósításait illeti, Diósi közölte: a hiány mértéke augusztus végén 1,2 százalék volt, a bevételek az év első nyolc hónapjában éves alapon 8 százalékkal emelkedtek (125,6 milliárd lejre), a kiadások ez idő alatt jóval alacsonyabb mértékben, 2,7 százalékkal (132,8 milliárdra). Diósi László előadásában a hazai üzletvitel gördülékenysége kapcsán is elemezte Románia helyzetét.
Román–magyar kapcsolatok
Vass Csaba előadásában Románia és Magyarország gazdasági viszonyrendszerét helyezte el a térségben. A Kárpáti Régió Üzleti Hálózat kolozsvári irodájának vezetője ismertette a két ország közötti kapcsolatok tavalyi számait. Eszerint Magyarország a valamivel több, mint 2,5 milliárd euróval Románia ötödik exportpartnere volt 2011-ben, Németország, Olaszország, Franciaország és Törökország után, a magyar kivitel tekintetében pedig több mint 4,8 milliárd eurós exporttal Románia a második helyen szerepel (Németország után). A behozatal vonatkozásában a román import 8,7 százaléka (közel 4,8 milliárd euró) származik Magyarországról, míg az anyaország ennek mintegy felét, 2,33 milliárdos importot könyvelt el Romániából (behozatala 3,9 százalékát). A külkereskedelmi mérleg tehát egyértelműen Magyarországnak kedvez, az egyenleg növekvőben, tavaly több mint 2,2 milliárd euróra volt tehető.
A befektetések vonatkozásában az idei év közepén az összberuházások alig több mint 2 százalékával Magyarország a 14. helyen áll a jegyzett tőkénél, a tizenegy és fél ezer magyar tőkével (is) működő vállalatszám viszont azt mutatja, hogy általában kisebb beruházások érkeznek hozzánk (ebben a tekintetben Magyarország az előkelő harmadik helyen áll az országok „versenyében”). Területi elosztásban mind a befektetett tőkét, mind a cégek számát tekintve Székelyföld vezet. Érdekes megfigyelni, hogy a befektetett tőke szerint második helyen Bukarest és vonzásköre áll, míg a határ menti megyékbe, ahol a magyar cégek harmada telepedett meg, a tőkearány jóval alacsonyabb (csupán 5 százalék).
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2012. november 7.

ValĂłs ĂŠs virtuĂĄlis cĂŠgkatalĂłgus
Az OMNIBUS katalóguscsalád 1995 óta áll a székelyföldi lakosság rendelkezésére. A katalógust haszonnal forgathatja bárki, aki valamely termék, szolgáltatás, vállalkozás, intézmény iránt érdeklődik. Gyorsaság és hatékonyság a felhasználásban: ezt a kívánalmat igyekeznek a szerkesztői elgondolásban érvényesíteni. Fontos szempont továbbá, hogy a katalógus fő nyelve a magyar, de odafigyel a kétnyelvűség követelményére is.
Az Omnibus-füzetek szűkebb régióknak, otthoni vagy irodai használatra készülnek. Célközönségük elsősorban Hargita és Kovászna megye lakossága, illetve öt kisebb régió lakossága: Alsó- és Felső-Háromszék, Csíkszék, Gyergyószék és Udvarhelyszék, eszerint állítják össze a két megye vállalkozásainak minél teljesebb jegyzékét. A kiadó felmérései szerint háztartásonként legalább két-három személy naponta használja a katalógusokat, így több mint 40 ezer aktív felhasználóra számíthatnak. Az azonos nevű kiadó sajátos terjesztési stratégiája is segít abban, hogy a kiadvány minél szélesebb körben, minél frissebb változatban eljusson az érdeklődőkhöz – mondta Vass Dénes igazgató. Az előző évben kiadott katalógusokat például ingyen becserélik a legfrissebb kiadásra (ezt november folyamán a Háromszék lapterjesztő trafikjaiban is meg lehet tenni), a hirdetők tiszteletpéldányt kapnak. A terjesztési kör szélesítésére gyakorta célzott szórást is végeznek: iskolák végzős diákjainak, munkanélküliek részére, konferenciák résztvevői számára. Ugyanakkor a katalógus legfrissebb példányai az átutazók által legtöbbet látogatott üzletekben megvásárolhatók. Az adatgyűjtés módszere is sajátos – mondja az igazgató. Nagy hangsúlyt fektetnek a személyes megkeresésekre, az ügynökök bejelentkeznek a vállalatokhoz, intézményekhez, bemutatják a katalógust, és egyeztetik a megjelentetni kívánt adatokat. Azon cégektől, intézményektől, amelyekhez nem jutnak el személyesen, telefonos kampány során kérik be az adatokat, ellenőrizetlen adat nem kerül be az adatbázisba, de arra is lehetőséget kínálnak, hogy a cégvezetők saját vállalkozásuk adatait az omnibus honlapján töltsék fel. Az úgynevezett online jelenlét tavaly szeptembertől vált hangsúlyossá, akkor indították a webes online keresőt, amely elérhető a www.omnibus.ro címen magyar, román, illetve angol nyelven. Kifejlesztettek a kis adatforgalommal bárhol elérhető smartphone-os mobilkeresőt is. Ezzel arra törekszenek, hogy a felhasználó a legegyszerűbben, közvetlenül és azonnal rátaláljon a keresett termékre, szolgáltatásra. A honlap összesíti mind az öt katalógusban szereplő vállalkozások, intézmények, alapítványok és egyesületek adatait. Ezenkívül marosszéki intézmények, vállalkozások adataival is folyamatosan bővítik adattárukat. A webes felületen a felhasználók könnyedén megtalálják a cégek, intézmények, alapítványok és egyesületek elérhetőségeit, elhelyezkedésüket térképes bejelölés segíti, termékismertetőket, akciókról szóló hirdtéseket, bemutatkozó videófilmeket lehet elérni, e-mailen vagy telefonon pedig azonnali kapcsolatot lehet létesíteni. Fontos információkat, fotókat, híreket, beszámolókat a katalóguscsalád facebook-os oldalán is találnak az érdeklődők, a www.facebook.com/katalogus oldalon.
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2012. november 17.

KĂłs KĂĄroly-emlĂŠkĂŠv (A SzĂŠkely Nemzeti MĂşzeum programsorozata)
A neves építész, író, sokoldalú művész születésének 130. évfordulójára a Székely Nemzeti Múzeum 2013-at Kós Károly-emlékévnek nyilvánította. Vargha Mihály igazgatót a tervezett rendezvényekről, illetve az előkészületekről kérdeztük.
– Az általunk tervezett Kós Károly-emlékév mintegy előzményeként Budapesten a múlt héten nyílt meg egy rendkívül fontos vándorkiállítás a Főváros Levéltára és a Székely Nemzeti Múzeum közös szervezésében Kós Károly világa, 1912 címmel. Az alcíme is beszédes: Egy évszám – három állomás a Budapest–Brassó gyorsvasúti útvonalon. A két kurátor, Antony Gall és Fabó Beáta nagyon szépen, ötletesen összeállított kiállítása 2013. március 31-e után Sepsiszentgyörgyre költözik.  – Az alcím talán egy kicsit magyarázatra szorul, három, Kós ugyanabban az időszakban, vagyis egy évszázada alkotott épületére utal: a budapesti állatkert, a sztánai családi ház és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épülete... – Ezért is ötletes az elképzelés, hiszen a múzeum épülete nyugodtan nevezhető Kós fő művének, a három alkotás pedig szervesen kötődik egymáshoz a széles látókörű, valójában abszolút modern gondolkodású Kós életművében. A kiállítás anyagának mintegy fele egyébként tőlünk származik, s ez alkalommal az a szerencse is ért, hogy hetven lapunkat, Kós-rajzokat, -terveket, -vázlatokat szakszerűen restauráltak. A kiállítás megnyitóján nagyon nagy szimpátiahullám ért, levetítettük a múzeumról szóló kisfilmünket, beszéltem az intézményről, Kós itteni munkásságáról, és nagyon sokan érdeklődtek, többek között az építész-író leszármazottjai, két Kós-unoka, Czeglédi Enikő és Kós Béla, ők is felajánlották, hogy relikviákat, kisfilmet, egyéb használati tárgyakat, leveleket adományoznak a múzeumnak.  – Ez már a jövő évi tervek felé mutat. Mit is terveztek a Kós Károly-emlékévre? – Fogadjuk a vándorkiállítást, ez lesz az emlékév fő eseménye, a Szent György Napok előtti kulturális hét egyik legfontosabb programja. A kiállításmegnyitó mellett lesz egy könyvbemutató, hiszen az idei, Kós Károly és a Székely Nemzeti Múzeum című könyvünk után készül a Kós Károly és Sepsiszentgyörgy kiadvány. Az ötlet onnan származik, hogy Budapest után itt található a legtöbb Kós-épület, s ha egy kicsit tágítjuk a kört, akkor baconi, kászoni épületek is bekerülhetnek. De a legnagyobb vállalkozás talán az a terv, hogy a nyár közepéig berendezzünk egy Kós-emlékszobát a főépületben, a valamikor igazgatói irodában. Ennek kapcsán létrehozunk egy dokumentációs központot, vagyis minden tőle származó skicc, tervrajz, emlék- és használati tárgy legalább virtuálisan – adatbázisban – megtalálható legyen egy helyen. A dokumentációs anyag tartalma persze sokkal tágabb merítésű, minden érdekel, és helye van itt, ami Kóshoz kapcsolódik, a kortársai véleményétől a munkái fogadtatásán át nemzetközi megítéléséig minden dokumentum rendkívül fontos. A Bartók Teremből nyílik majd, minden kiállításkor, bemutatókor, gyakorlatilag állandóan látogatható lesz. Ne csak a portréja legyen a Bartók Terem végében, hanem az emlékszobában „találkozhassunk” Kóssal. De az adatbázis egy részét publikussá is tesszük a honlapunkon a nagyközönség számára. Budapest főpolgármestere jelezte, hogy szívesen itt lenne a megnyitón, úgyhogy ez nemcsak szakintézmények, hanem a két város között is szorosabbra fűzi a kapcsolatokat. A további tervek: egy Kós tervezte kovácsoltvas munkákat bemutató könyv kiadása, illetve bemutatása, a diákok számára tervezünk túrát és vetélkedőt a szentgyörgyi Kós-épületek népszerűsítése érdekében. A rendezvénysorozat lényege, hogy tudatosítsuk Kós művészetének európaiságát, modernségét, amit a magyar, sőt, a székely – akiket nagyon becsült – gyökerekből táplálkozva alkotott.
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2012. november 22.

Szerkesztőségünkbe látogattak a néppárt képviselői
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, az alakulat sepsiszéki-erdővidéki szenátorjelöltje, valamint Sánta Imre, a néppárt sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje tegnap délelőtt a Háromszék szerkesztőségébe látogatott. A két politikust Farcádi Botond főszerkesztő, Farkas Árpád szerkesztőbizottsági elnök, Ferencz Csaba gazdasági ügyvezető fogadta. A találkozón többek között az erdélyi és a székelyföldi magyarság pártpolitikán túlmutató sorskérdéseiről, az autonómiatörekvésekről, a szombatra tervezett sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetésről esett szó.(H.)
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2013. januĂĄr 21.

Egyre elterjedtebb SzĂŠkelyfĂśldĂśn a szĂŠkely zĂĄszlĂł hasznĂĄlata
A szĂŠkelyfĂśldi Hargita megyĂŠben ĂĄltalĂĄnos, KovĂĄszna megyĂŠben pedig egyre elterjedtebb a szĂŠkely zĂĄszlĂł nyilvĂĄnos hasznĂĄlata.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke az MTI-nek elmondta: azt követően javasolta a székelyföldi polgármesteri hivatalokra a székely zászló kitűzését, hogy az elmúlt időszak polgármester-találkozóin maguk a települési elöljárók kezdeményezték ezt. A Kovászna megyei önkormányzati elnök hozzátette, az eredeti elképzelés az volt, hogy március 15-én lesz a zászlóbontás, de látva az érdeklődést és az igényt, valószínűnek tartja, hogy hamarabb fog ez megtörténni. Tamás Sándor megemlítette, nem tartják számon, hogy a megye hány településén leng a hivatal homlokzatán a székely zászló, de évek óta ott van a szimbólum a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi városházán illetve a megyei tanács épületén is.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei elnöki tisztségét is betöltő politikus elmondta, tudomása szerint a prefektus csak az uzoni zászlót kifogásolta. „Valószínű, hogy a prefektus afféle próbapernek szánta az uzoni önkormányzat ellenit" – tette hozzá Tamás Sándor. A politikus örvendetesnek tartotta, hogy nemcsak a hivatalokon, hanem házakon, tömbházak erkélyein is egyre több helyen látni a székely zászlót. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ a zászló védelmében összehívott novemberi sepsiszentgyörgyi tüntetés után ezer zászlót osztott ki a megyében. A Hargita Megyei Tanács 2009-ben a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A határozatot román civil szervezetek támadták meg a bíróságon, először arra hivatkozva, hogy a jelkép diszkriminálja a román közösséget. Miután ezt a pert elvesztették, arra hivatkoztak, hogy egy megyének nem lehet saját zászlaja. Az utóbbi per végén, tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen hatályon kívül helyezte a megyei tanács határozatát. A zászlót azonban mindeddig nem távolították el a Hargita megyei intézményekről.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a Hargita megyei hivatalok, közintézmények túlnyomó többségén lobog jelenleg is a székely zászló. „Ezt a szimbólumot nem vehetik el a közösségtől, függetlenül attól, hogy lehet-e zászlaja egy megyének, vagy sem" – jelentette ki a politikus, aki az RMDSZ országos vezetésének is tagja. Hozzátette, megítélése szerint a megyei önkormányzat nagy szolgálatot tett a jelkép terjesztése érdekében.
Borboly Csaba szerint megyezászlóról hozott határozatukat hatálytalanító jogerős ítélet azóta sem jelent meg a hivatalos közlönyben. Ha ez megtörténik, mérlegelni fogják, hogy európai fórumokhoz fordulnak-e, vagy újabb határozatot hoznak a zászló használatáról.
A KovĂĄszna Megyei TĂśrvĂŠnyszĂŠk a megye prefektusa keresete nyomĂĄn tavaly november vĂŠgĂŠn Ă­tĂŠlte tĂśrvĂŠnytelennek, hogy Uzon kĂśzsĂŠg polgĂĄrmesteri hivatalĂĄra a szĂŠkely zĂĄszlĂłt is kitĹąztĂŠk. RĂĄduly IstvĂĄn, a kĂśzsĂŠg polgĂĄrmestere az MTI-nek elmondta, a zĂĄszlĂłt azĂłta sem tĂĄvolĂ­tottĂĄk el a hivatalrĂłl, ĂŠs fellebbeztek az Ă­tĂŠlet ellen.
"Elmondtam a prefektusnak is, hogy ha egy zászlót levetet, száz jelenik meg helyette" – jelentette ki a polgármester. Hozzátette, az év végén a településen az RMDSZ negyven zászlót osztott ki olyan lakosoknak, akik ígérték, hogy kitűzik azt, és további negyven zászlót kaptak a Székely Nemzeti Tanácstól (SZNT) amelyeket az elkövetkezőkben adnak át az érdeklődőknek.
A vilĂĄgoskĂŠk tĂłnusĂş, hosszanti arany sĂĄvot, valamint a holdat ĂŠs a csillagot ĂĄbrĂĄzolĂł szĂŠkely zĂĄszlĂłt 2004-ben a SzĂŠkely Nemzeti TanĂĄcs fogadta el sajĂĄt szimbĂłlumakĂŠnt. A jelkĂŠp olyan sikeresnek bizonyult, hogy az SZNT 2009-ben tartott szĂŠkelyfĂśldi ĂśnkormĂĄnyzati nagygyĹąlĂŠsĂŠn az egĂŠsz SzĂŠkelyfĂśld szimbĂłlumaivĂĄ nyilvĂĄnĂ­tottĂĄk.
Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács kommunikációs alelnöke az MTI-nek elmondta, az SZNT nézete szerint a szimbólumnak nem föltétlenül kell jogi érvényt szerezni. Ferencz Csaba azt tartotta fontosnak, hogy az „az emberek szívében éljen", és a székely identitás részévé váljon.
MTI
ErdĂŠly.ma,

2013. februĂĄr 5.

Szåz gyermekkel kevesebb (Mikóújfaluban jårt a HåromszÊk)
A konzervatív újságolvasónak is az a fontos, hogy a lap róla szóljon – indította a múlt heti laptalálkozót házigazdaként Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere, aki szerint községükben azért olvassák szívesen a Háromszéket, mert megtalálják benne mindazt, ami a háromszéki embert manapság foglalkoztatja.
Azt követően, hogy lapunk jelen lévő munkatársai – Farcádi Botond, Fekete Réka, Ferencz Csaba, Kádár Gyula, Kisgyörgy Zoltán és Kuti János – bevezető felszólalásukban szót ejtettek a Háromszék küldetéséről, a jelenkor különböző gondjairól-bajairól, történelemről, a művelődési házban összegyűlt kéttucatnyi érdeklődő vetett fel témákat, köztük kiemelten a román nyelv oktatásának kérdését. Mint mindenütt, Mikóújfaluban is aggasztó a népességfogyás, az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent a lakosság száma. 2007-ben olyan mélypontra jutott a természetes szaporulat, hogy míg negyvenhat temetést jegyeztek, csupán tizenhat keresztelőt tartottak a faluban. Mostanra változott valamennyit a helyzet, tavaly először annyi születést iktattak, ahány temetést, de a gyermeklétszám még mindig igen alacsony, az óvodában és iskolában százzal kisebb a létszám (jelenleg 194), mint tíz esztendővel ezelőtt. A 2011-es népszámlálás szerint Mikóújfalu lakosainak száma 1831, ebből 1824 állandó, heten Izraelben dolgoznak, de a választói névjegyzékben 1538-an szerepelnek, ami azt bizonyítja a 0–18 év közöttiek (286 fő) aránya a természetes 33 százalék helyett csupán 16 százalék. A kétszázas létszám alatti iskola csak azért őrizheti meg függetlenségét, mert a községben egyedüli tanintézmény.
Idegen nyelvkĂŠnt a romĂĄnt
– Tizenegyedikes gyermekeim jövőben érettségiznek, és alig tudnak románul, ami nem csoda, mert az iskolában rosszul tanítják, a hétköznapokban pedig a székelyföldi gyermekek nem találkoznak a román nyelvvel, ezért mindenképpen változtatni kellene az oktatás módszerén – vezette fel a témát Száfta Csilla, akinek véleményét többen osztották. Nyáguly Dávid elmondta, gyermekként ő sem tudott románul, és a szakiskolában sem a tanóráknak köszönhetően tanulta meg a nyelvet, hanem román nemzetiségű évfolyamtársaitól, és unokái révén most is azzal szembesül, hogy a magyar gyermeknek képtelenség úgy tanulnia a románt, mintha anyanyelve lenne. Nagy Sándor iskolaigazgató szerint a jelenlegi módszer nemcsak a diákokat nyomorítja meg, de a pedagógusokat is, akik tudják, hogy egy idegen nyelvet nem lehet anyanyelvként tanítani, ideje volna ezen változtatni. Az igazgató a folytonosan változó törvénykezést is okolja a záróvizsgákon tapasztalt gyenge eredményekért, és szerinte a nagymértékű pedagógusvándorlás is árt a rendszernek, nincs folytonosság, olykor évenként változik egy-egy osztályban az adott tantárgyat tanító pedagógus, de azt sem tartja jónak, hogy aki egyszer címzetességet nyer, az nyugdíjas koráig töltse be ugyanazt a katedrát függetlenül attól, hogyan végzi munkáját. Az iskolavezető kérdésre válaszolva elmondta: nem tartja helyesnek, hogy azoktól az óvónőktől, tanítóktól, akik középfokú végzettséggel rendelkeznek, most azt követelik, hogy egyetemet végezzenek. Szerinte sokan inkább más munka után néznek, ami érthető, mert ha húsz-huszonöt évig taníthattak azzal a tudással, amit a középfokú tanítóképzőben szereztek, igazságtalanság azt kérni, hogy szerezzenek magasabb szintű diplomát. Ami ráadásul nem garancia arra, hogy ettől eredményesebben fognak oktatni – vélekedett. A Háromszék mikóújfalusi laptalálkozóját némileg uralta az oktatás jelenlegi szétziláltságáról szóló beszélgetés, hisz a jelenlévők gyermekük, unokájuk révén nap mint nap érintettek ezekben a kérdésekben, a komorabb hangulatot oldották azonban a Szász István helyi állatorvosnak, Kisgyörgy Zoltánnak és Kuti Jánosnak köszönhető humoros pillanatok.
Fekete RĂŠka
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy),

2013. februĂĄr 12.

HelyĂźkĂśn maradnak a szĂŠkely zĂĄszlĂłk
Megdöbbenéssel fogadta a Csík-környéki települések polgármestereinek nagy része Jean Adrian Andrei, Hargita megye prefektusának hétfői körlevelét, amelyben – a marosvásárhelyi ítélőtábla jogerős döntésére hivatkozva – arra szólította fel a megyei önkormányzatok vezetőit, hogy távolítsák el a közintézményekről a székely zászlót. A környező községek elöljárói közül mindössze hárman döntöttek úgy, hogy eltávolítják a lobogót. Ugyancsak három olyan község van, ahol egyáltalán nem is volt, vagy egy ideje már nincs kihelyezve a jelkép.
A közgyűlést este hat órára hirdette meg a szervezőbizottság nevében kilenc marosvásárhelyi RMDSZ körzet elnöke, ám a meghirdetett időpont előtt néhány perccel már nem lehetett helyet kapni a Bocskai-teremben. A szervezők az előtérben is székeket helyeztek el, de még így sokan állni kényszerültek.
VĂĄlaszok a miĂŠrtre
Vass Levente, a szervezők nevében megköszönte az egybegyűlteknek, hogy ennyien megjelentek, Kovács István, a 7-es körzet elnöke elmondta, mindazok, akik eljöttek a közgyűlésre, azok évek óta kiveszik a részüket abból, hogy a magyarok érdekeit megfelelően képviselhesse a szövetség. „Ez önökről kell szóljon elsősorban. Csak legutolsó sorban a szövetség vezetőiről” – mondta. Hozzátette, elfogadhatatlannak tartják, hogy egy kis csoport döntsön sok magyar sorsáról. Ismertette, miért volt szükség a közgyűlés megszervezésére. Ezt követően újra Vass Levente beszélt az egybegyűltekhez, megjegyezve, a rendezvény célja nem az, hogy hibákat keressenek, hanem hogy azok, akik nem regisztrálhattak, hallathassák a hangjukat. Hozzátette, nem funkciókat akarnak, hanem azt, hogy meghallgassák őket.
Nem ezt akartĂĄk az emberek
Az egybegyűltek közül legtöbben abbeli aggodalmukat fejezték ki, hogy az RMDSZ vezetőségének lába alól kicsúszott a talaj. Mások szerint egyesek kisajátították a szövetséget. „Ceauşescu idejében nem ment el az országból a magyarság 25 százaléka, de az elmúlt huszonhárom évben igen” – mondta az egyik körzet exelnöke. Egy másik megjegyezte, ha az RMDSZ úgy képviselte volna a magyarságot, ahogyan azt elképzelték az emberek, akkor ma nem lenne két másik magyar párt is Romániában. Vass Levente megkérte az egybegyűlteket, ne a múltba tekintsenek, ne egymást támadják, hanem inkább konstruktív legyen a közgyűlés.
JelĂślteket vĂĄlasztottak
Vass Levente elmondta, nem elnököt választanak a következő napirendi pontnál, hanem elnökjelöltet, aki ellenfele lehet a másik gyűlésen megválasztott elnökjelöltnek. Megjegyezte, ő nem akar a következő három évben semmilyen funkciót betölteni – erre egy személy hangosan megkérdezte, mi van akkor, ha a többség ezt akarja. A szavazás során Kovács Istvánt választották meg az egybegyűltek a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet elnökjelöltjének, ellenvetés nélkül, két tartózkodással. Vass Leventét megszavazták a majdani megyei küldöttgyűlésen részt vevők tanácsadójának, majd a körzeti elnökök javasoltak küldöttségi tagjelölteket.
Több elöljáróval összhangban Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke úgy látja, a háttérben egyértelműen a román kormány szándékos hangulatkeltése és az utóbbi időben hozott előnytelen döntések „eltussolására” irányuló próbálkozások, valamint a közeljövőben esedékes változások mögötti magyarellenes érdekek állnak. Van, aki egyenesen úgy fogalmaz, „a magyarokkal szemben egyébként teljesen toleráns prefektust bábként rángatják a bukaresti nagykutyák”, és a megyezászló betiltásának semmilyen kihatása nem kellene legyen „a teljesen ártalmatlan, korábban senkit sem zavaró székely lobogóra”.
Felcsík: csupán Csíkszentdomokos „lóg ki a sorból”
A nyolc felcsíki község közül egyedül a domokosi polgármesteri hivatalnak nem kell megküzdenie a székely zászló ellen zajló hadjárattal. Ferencz Alajos, a település első embere elmondta, a „véletlennek” köszönhető, hogy nincs kitűzve a lobogó, azt ugyanis még tavaly nyáron valaki ellopta, azóta pedig nem került új a helyére. „Ha még ott lenne, ott is maradna” – közölte a községvezető.
Nem mozdítják a helyéről a magyar közösség szimbólumát Csíkszenttamás, Csíkkarcfalva, Dánfalva, Csíkmadaras, Csíkrákos, Madéfalva és Csíkcsicsó polgármesterei. Márk Tibor, Csíkszenttamás vezetője humorosan úgy nyilatkozott, „eddig még nem vertek össze az egymás mellett lévő román, európai uniós és székely zászlók, feltételezem, ezután sem fognak”.
Annak ellenére, hogy néhány napja Jean Adrian Andrei négyezer lejjel bírságolta meg a csíkmadarasi hivatalt, amiért a községháza homlokzatára kitűzték a címeres magyar zászlót, az illetékeseknek egyáltalán nem áll szándékukban – még az újabb bírságot kockáztatva sem – „meghunyászkodni”. Tántoríthatatlannak bizonyult Császár Attila, Csíkrákos elöljárója is, ő úgy véli, „a prefektus átirata egyszerűen érvénytelen, a székely zászló nem egy másik állam jelképe”.
Példamutató cselekedettel állt elő Lutz Levente csíkcsicsói alpolgármester, aki megkeresésünkre elmondta, múlt szerdán mosásra levették a lobogót, majd a kirobbant botrány miatt úgy döntöttek, egyelőre nem teszik vissza. Lutz azonban röviddel beszélgetésünk után jelezte, hogy szerzett egy székely zászlót és ki is tűzte azt a községházára. „Nem szeretnénk, hogy bomoljon az egység. Ha a szomszédos falvak nem távolították el, nem akarjuk, hogy mi legyünk azok, akik miatt támadás érheti a többieket” – indokolta tettét.
AlcsĂ­k: sokan meghĂĄtrĂĄltak
Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere szabadságolás miatt ugyan még nem látta a prefektusi fenyítést, azonban „esze ágában sincs eltávolítani a lobogót”. Hasonló okok miatt Albert Tibor, Tusnádfürdő első embere is csak a sajtóból értesült a hozott intézkedésről, úgy nyilatkozva, hogy ő sem kívánja levenni a közösség szimbólumát.
„Figyelemfelkeltő össznépi hisztéria” – foglalta össze tömören véleményét Gergely András, Csíkszentmárton irányítója. „Amikor Románia címerét törvényesen jóváhagyták, azzal egyúttal elismerték a mi jelképünket is – utóbbi szerves része annak” – fűzte hozzá. Gergely szerint „amikor a kormánynak nehézségei akadtak, mindig a székelyeket vették elő, így próbálván leplezni, hogy milyen katasztrofális helyzetben van az ország”. Az elöljáró elmondta, jól ismeri a prefektust, aki „sokkal közvetlenebb annál, minthogy ilyen kicsinyes dolgokkal foglalkozzon, de eleget kell tennie a felsőbb szintekről érkező utasításoknak”. A csíkszentmártoni községházán szintén helyén marad a lobogó – akárcsak Csíkszentsimonban.
Az RMDSZ-es képviselők passzivitását nehezményezte Bodó Dávid. A csíkkozmási községvezető levette a lobogót, „mert nem kíván tovább cirkuszolni”, viszont a helyi képviselő-testülettel közösen igyekeznek megoldást találni a helyzetre, „ha már a politikusaink nem foglaltak elég határozottan állást és kihátráltak, rábízva az emberekre a döntést”. Tusnád község polgármesteri hivatalának homlokzatáról szintén hiányzik a székely zászló, és Csíkszentkirály is csatlakozott a büntetést nem kockáztatók táborához.
„Csíkszentmihályon eddig soha nem zavart senkit a székely zászló, pedig a község húsz százaléka román ajkú” – emelte ki Kósa Péter. A polgármester „jóval fontosabb dolgokkal kell foglalkozzon, mint a szélsőséges politikusok által elindított lavina túlélése”, így nem is kívánta véleményezni az ügyet – azonban a jelkép a községházán marad. Csíkpálfalva elöljárója, Ferencz Csaba szerint egyszerűen félremagyarázzák a törvényeket, „a prefektus átirata nem arról szól, hogy le kell venni a lobogót, hanem csak a jogszabályok betartására figyelmeztet”, így a zászló levétele fel sem merül.
„A diktatúra idején volt ilyenre példa” – méltatlankodott György József, Csíkszentgyörgy első embere egyelőre vacillálva, hogy mi lenne a helyes döntés. „Egy megoldást látok: a zászlót ne vegye le senki, sőt, egyre több helyre kerüljön fel, hogy egyszer s mindenkorra lássák, meddig merünk elmenni – és mi is megtudjuk, mennyit tűr a hatalom” – javasolta. Kászonaltízen néhány napig még biztos nem történik változás lobogóügyben, ugyanis András Zoltán községvezető szerint elhúzódik egy ideig, míg iktatva, hivatalosan is elér hozzá a levél.
Ideiglenesen lekerült a zászló a csíkszépvizi községházáról, de rövid időn belül visszakerül a helyére – tudtuk meg Balázs Gáspár alpolgármestertől. Ezzel szemben Csíkszentléleken „vannak jelentősebb dolgok is, mint ez a zászlóháború” – fogalmazott Pál Péter polgármester. Hozzátette, a községházán eddig sem volt, ezután sem lesz kifüggesztve a lobogó.
A jogi helyzet nem, csak a prefektus szemĂŠlye vĂĄltozott
Csíkszeredában 2008. október 28-én tűzték ki a városháza homlokzatára a székely zászlót. „Akkor más volt a politikai helyzet, a miniszterelnök és a prefektus. A problémát utóbbi személyében kell keresni, a jogi helyzet ugyanis azóta nem módosult” – közölte Ráduly Róbert Kálmán polgármester. „Nem kívánunk változtatni az évek óta kint lévő székely, magyar, román, európai uniós és a város zászlóin” – tette hozzá.
Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagja szerint egyfajta „logikai ficam” levét isszák most a székelyföldi települések, miután Hargita Megye Tanácsa 2009-ben „kisajátította” a székely zászlót. „Nem fedi a valóságot, hogy a két zászló ugyanaz. A székely zászlót nem tiltották be, ebből a szempontból nem is szabad arra kihatással lennie a táblabíróság ítéletének” – fejtette ki Ferencz. „A székely történelmi jelképet nem megvédeni kell, hanem minél szélesebb körben terjeszteni és használni” – egészítette ki.
Borboly: ellehetetlenĂ­tik a magyarok helyzetĂŠt
„Semmilyen formában nem értek egyet a körlevéllel” – jelentette ki Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, hozzátéve, hogy „a megyei tanács határozata ellen született döntés, és az nem érvényes a székely zászlóra”. Az elnök úgy véli, a botránynak az a célja, hogy miután elfogadták az ország idei költségvetését, növelték a gáz- és villamosenergia-árakat, ugyanakkor megemelték a mezőgazdasági adókat, elterelődjön a kormányról a figyelem. „Nagy problémát jelent a közeledő alkotmánymódosítás és a régiósítás kérdése, ezzel a hisztériával pedig teljesen el akarják lehetetleníteni a magyarok helyzetét” – mondta. A magyarellenes retorika visszaszorítása érdekében Borboly sokat vár Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől és Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől, akik „sokat segíthetnek a békés politikai légkör újbóli megteremtésében”.
Pinti Attila
SzĂŠkelyhon.ro,

2013. mĂĄrcius 5.

HĂĄromszĂŠki politikai ĂśsszefogĂĄs autonĂłmia Ăźgyben!
Háromszéken megszületett az összefogás, egy asztalhoz ült minden magyar politikai szervezet vezetője, és közösen mozgósítanak a március 10-i, marosvásárhelyi autonómiatüntetésen való részvételre. A Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi székházában szervezett sajtótájékoztatón jelen volt az RMDSZ háromszéki elnöke, Tamás Sándor, a szövetség sepsiszentgyörgyi vezetője, Antal Árpád, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, Kulcsár Terza József, az Erdélyi Magyar Néppártnak az autonómiatüntetés szervezőbizottságába delegált képviselője Sánta Imre, valamint Gazda Zoltán és Ferencz Csaba, háromszéki SZNT vezetők. „Történelmet írunk, ne felejtsük el ezt a pillanatot, mert nemzeti ügyeink képviseletében fontos, hogy együtt gondolkozzunk, és együtt keressük a közös útjainkat. Számunkra közös az irány: Székelyföld területi autonómiája, az ország regionális felosztásának kérdése, az Európai Uniós állampolgári törvénykezdeményezések közös támogatása”, fejtette ki házigazdaként Gazda Zoltán, aki szerint célegyenesbe ért a szervezés, számításaik szerint vasárnap, Háromszékről 20 autóbusznyi résztvevőt szállítanak Marosvásárhelyre.
Gazda Zoltán szerint az autonómiatüntetéshez csatlakozva tucatnyi országban szerveznek szimpátiatüntetéseket Románia nagykövetségei előtt, így a marosvásárhelyi megmozdulással egyidőben lesznek tüntetések Budapesten, Londonban, Bécsben, New Yorkban, Helsinkiben, Hágában, Torontóban, Ottawában, Münchenben, Zürichben és San Fernandóban. Az SZNT sepsiszéki elnöke abban bízik, hogy ez az összefogás arra ösztönzi a marosvásárhelyieket is, hogy minél nagyobb számban részt vegyenek a vasárnapi tüntetésen. Ferencz Csaba, az SZNT kommunikációs alelnöke szerint a tüntetés 17 órakor koszorúzással kezdődik, majd a politikai és civil szervezetek képviselői szólalnak fel, majd a résztvevők a Maros megyei prefektúra elé vonulnak, és a szervezők átadnak egy petíciót a kormánybiztosnak. „Félelemre és nemekre nem lehet jövőt építeni”, fejtette ki Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, a városi RMDSZ elnöke szerint, ahhoz, hogy legyen autonómia sok demokratikus eszközhöz kell nyúlni, nem lehet csak egy úton járni, ezért tartják fontosnak a tüntetésen való részvételt. „Mindig két lépéssel azok előtt kell járnunk, akik most a zászlókat számolják az intézmények homlokzatán”, mondta Antal Árpád, aki szerint közös projekteket kell szervezni, ide tartozik, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat Székelyföld nevében megpályázik az Európai Kulturális Főváros címre. „Jó ügyekben lehet összefogni”, mondta az RMDSZ háromszéki elnöke, Tamás Sándor, aki szerint a vasárnapi autonómiatüntetésre Kovászna megyében helyi szervezések zajlanak, az RMDSZ mozgósít, és az SZNT-vel közösen indítanak autóbuszokat Marosvásárhelyre. A szövetség háromszéki vezetője szerint elérheti az ezret azok száma is, akik saját autójukkal utaznak a megmozdulásra. Tamás Sándor szerint összefogásra példa, hogy az RMDSZ megegyezett az SZNT-vel, hogy közösen támogatják egymás Európai Uniós polgári törvénykezdeményezéseit, és teljes mellszélességgel kiállnak az mellett, amelyiket elfogadja az Európai Tanács. „Székelyföldnek akkor lesz jövője, ha az itt élő emberek rendbe teszik önbecsülésüket, hiszen 90 évig azt sulykolták, hogy kisebbek, másodrangúak, elmagyarosított románok vagyunk”, jelentette ki Tamás Sándor, aki szerint a nemzeti önbecsülésünk erősítéséhez a marosvásárhelyi tüntetéshez hasonló rendezvények, a jelképeink magabiztos használata, a közösségi élmények járulnak hozzá. Tamás Sándor szerint a vasárnapi tüntetéssel meg tudják törni az 1990-es események rossz emlékét Marosvásárhelyen, hiszen ha most bebizonyosodik, hogy rendbontás nélkül lehet tüntetni, akkor lerombolódik a negatív mítosz, és visszaadja a reményt azoknak, akik ma félnek, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. „Ez legyen a kezdet és legyen folytatása, a következőkben is lépjünk közösen, mert ez vezethet eredményre”, mondta Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, aki rámutatott, hogy március 10-én, Marosvásárhelyen a jogainkért tüntetnek nem pedig valaki ellen. „Legyen egység, amiben szükséges, és legyen szabadság, amiben lehetséges”, idézte Jakubinyi György érsek szavait a háromszéki polgári párti politikus, aki szerint olyan időket élünk, amikor kötelező közösen lépni. Sánta Imre bikfalvi református lelkész, az EMNP képviselőjeként az autonómiatüntetés szervezőbizottságában, kifejtette: Székelyföld számára az autonómia jelet megoldást, ez érvényes az itt élő románok számára is, hiszen az önrendelkezés teremti meg a társadalmi békét. „A vasárnapi tüntetés nagy lehetőség lebontani a félelem falát Marosvásárhelyen”, mondta Sánta Imre, aki nem tart attól, hogy rendbontás vagy provokáció zavarná meg a megmozdulást. Lelkészként azt is bejelentette, hogy a Sepsi Református Egyházmegye lelkészi kara felhívást fogalmazott meg, amelyben támogatja az önrendelkezésre irányuló törekvéseket, és felkéri a lelkipásztorokat, hogy mozgósítsanak a vasárnapi tüntetésen való részvételre. Újságírói kérdésre válaszolva, hogy autonómiatüntetés ügyben a háromszéki RMDSZ nem-e megy szemben a szövetség országos vezetőinek álláspontjával, Tamás Sándor leszögezte: „vagyok annyira idős, hogy véleményemet nem másokhoz viszonyítva mondom, hanem a saját elképzelésem alapján tudom megfogalmazni”. Antal Árpád hozzátette: az RMDSZ-ben vannak ellenvélemények, de nem született olyan döntés, amit utasításként értelmezhetett volna, hogy ne vegyenek részt a tüntetésen. Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
ErdĂŠly.ma,

2013. mĂĄrcius 6.

EgyĂźtt a fĂŠlelem ellen (MarosvĂĄsĂĄrhelyi autonĂłmiatĂźntetĂŠs)
Legalább húsz busszal és számos személygépkocsival több mint ezer ember készül Háromszékről Marosvásárhelyre a Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett autonómiatüntetésre. Az érdeklődés folyamatos, napról napra mind többen jelentkeznek – közölték Sepsiszentgyörgyön a szervezést közösen felvállaló SZNT, RMDSZ, MPP és EMNP képviselői.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke történelminek nevezte a pillanatot, hogy sikerült egy asztalhoz ültetni az összes magyar politikai párt képviselőit, mindannyian vállalták, közösen mozgósítanak, szervezik az utazást, hogy minél többen részt vegyenek a március 10-i nagygyűlésen. „Nemzeti ügyeink képviseletében igen fontos, hogy együtt gondolkodjunk, együtt keressük az utat. Egyértelmű, hogy közös az irány számunkra, Székelyföld területi autonómiája, de közös ügyünk az ország regionális felosztása és az aláírásgyűjtés az európai polgári kezdeményezésre” – fejtette ki házigazdaként Gazda Zoltán. Elmondta, körvonalazódik a vasárnapi program, elkészült a petíció is, és plakátokkal, szórólapokkal buzdítják részvételre főleg a Maros megyeieket. A hatóságok és a rendfenntartók nyitottnak és szolgálatkésznek bizonyultak, kísérettel vezetik be az autóbuszokat, és igyekeznek biztosítani parkolásukat is, a központban mind a négy sávot lezárják, hogy a tüntetők a prefektúra elé vonulhassanak. Nagyon bíznak benne, nem lesz provokáció, békés tüntetésre készülnek. Gazda Zoltán elmondta azt is, a világ számos pontján tartanak szolidarizáló megmozdulást a román nagykövetségek, konzulátusok előtt: Londonban, Bécsben, New Yorkban, Helsinkiben, Hágában, Torontóban, Ottawában, San Fernandóban, Münchenben, Zürichben és Budapesten vonulnak utcára a székely autonómiaigényt támogatók. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke vázolta: a nagygyűlés 17 órakor kezdődik koszorúzással és beszédekkel – minden párt, politikai szervezet megbízottja tarthat beszédet három perc terjedelemben, de ott lesz a katalánok képviselője, aki elhozza a baszkok üzenetét is, Dél-Tirol kormányzója pedig levélben üdvözli, bátorítja az egybegyűlteket.
„Félelemre és nemekre nem lehet jövőt építeni” – jelentette ki Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke, aki szerint éppen ezért tartották fontosnak, hogy ők is ott legyenek a marosvásárhelyi tüntetésen. „Ahhoz, hogy elérjük az autonómiát, sok demokratikus eszközhöz kell nyúlnunk, nem lehet csak egy úton járni, kell egy értelmes munkamegosztás, kell bizalom, és kell kommunikáció” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte, ez fontos lépés, amely után majd újabbakat kell megtenni. „Jó ügyekben lehet összefogást kovácsolni” – erősítette meg Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, aki szerint két szempontból is fontos a vasárnapi megmozdulás, egyrészt segít önbecsülésünk helyreállításában, másrészt reméli, „meg tudunk törni egy rossz emlékű mítoszt Marosvásárhelyen”. Az elmúlt napokban is kérték többen, ne vonuljanak fel tüntetni, mert az ilyen tiltakozás 1990 márciusát idézi. „Ha most be tudjuk bizonyítani, hogy van lehetőség rendbontás nélküli, korrekt módon megszervezett rendezvényre, akár autonómiatüntetésre Marosvásárhelyen, akkor lerombolhatunk egy nagyon fontos negatív töltetű mítoszt, és visszaadjuk a reményt azoknak, akik ma félnek.”
Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke is a közös szervezés jelentőségére hívta fel a figyelmet, és megfogalmazta, bízik benne, lesz folytatás. Kiemelte azt is, nem valaki ellen tüntetnek majd, hanem jogainkért, az autonómiáért. Az EMNP képviseletében jelenlevő Sánta Imre szintén a félelem falainak lebontásáról beszélt, arról, hogy mindenkinek ott a helye a marosvásárhelyi tüntetésen.
Farkas RĂŠka
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy),

2013. mĂĄrcius 15.

Fiatalos mĂĄrcius
Tegnap a sepsiszentgyörgyi ’56-os emlékparkban a déli harangszóval egy időben csendült fel a magyar himnusz. A Plugor Sándor Művészeti Líceum Sebestyén Lajos által vezetett fúvószenekara ezzel ténylegesen és képletesen is igyekezett ráhangolódni és ráhangolni a mai ünnepre.
A mintegy százfős, jobbára diákközönség korántsem az ilyenkor szokványos, hosszú beszédekkel, koszorúzással zajló ünnepségen vehetett részt. Az alkalomhoz illő térzene, a himnuszok mellett Kiss Tamás tizenegyedikes dráma szakos diák rövid beszédében fiatalos lendülettel, rendhagyó módon „hozta közelebb” a százhatvanöt évvel ezelőtti fiatalok gondolatait, cselekedeteit. Akik hősökként kissé belemerevedtek a történelembe, s hajlamosak vagyunk így emlékezni rájuk. Pedig hasonló korú fiatalokként ugyanúgy szerették a jókedvet, a szórakozást, a szerelmet, mint a maiak. És főleg a szabadságot, amelyért nem féltek életüket adni, pedig nem is élvezhették annak gyümölcsét. S ez a szabadságeszme az, amiért ma is érdemes feltenni a kérdést: mit kezdünk mi szabadságunkkal?
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy),

2013. jĂşlius 3.

VisszatÊr a vÊgekre a Kårpåtok Őre
Közel száz esztendeje lerombolt emlékmű támad fel poraiból Csomortánban. A Kárpátok Őre nevű alkotással az egykori határvédő székelyek előtt szeretnének tisztelegni a helybéliek. Az eredeti szobrot még 1915-ben állították fel Kolozsváron, ám a háború után Erdélybe bevonuló román csapatok katonái elpusztították azt. Ennek hű másolata került most a csomortáni iskola udvarára.
A végeken vagyunk. Az akkori Nagy-Magyarország legkeletibb pontjához esünk közel, alig 18 kilométerre van tőlünk Kóstelek – magyarázta az őrt álló honvédet ábrázoló szobor állításának apropóját Székely Csaba. A csomortáni fafaragó – az emlékmű egyik készítője – szerint valahol természetes, hogy a Kárpátok egykori őreinek emléket állító alkotás az említett településen kap helyet.
Mint megtudtuk, a szóban forgó szobor története közel száz évre nyúlik vissza. Első ízben ugyanis 1915-ben Kolozsváron avatták fel Szeszák Ferenc Kárpátok Őre emlékművét. Általa azon székelyek előtt tisztelegtek, akik Árpád fejedelem által kialakított védelmi rendszerben szolgáltak, melynek rendeltetése az volt, hogy megvédje a Kárpátok hágóit, szorosai a külső támadások ellen.
A rendszerváltás után Kolozsváron ismét fel szerették volna állítani ezt az emlékművet, de ez politikai okokból nem sikerült. Így került Horváth Béres János kaposvári születésű szobrász és Tóth Vásárhelyi József budapesti építész alkotása a magyarországi Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe, amit a 2000-es évek elején avattak fel – tájékoztatott Ferencz Csaba, Csíkpálfalva polgármestere. A községvezető elmondta, egy ottani megemlékezés alkalmával hangzott el, hogy a Kárpátok Őrének tulajdonképpen a végeken lenne a helye. „Egy magyarországi vállalkozói csoport fel is karolta az ötletet, így került az alkotás Csomortánba” – fogalmazott az elöljáró.
Székely kapuk és a hont védő őr
Az emlékmű központi eleme egy több mint két méter magas, tölgyfából készült, határőrt ábrázoló szobor. Ezt egy minden oldalról csíki székely kapura emlékeztető, cserefából készült torony veszi körül. A talapzattal együtt az alkotás magassága eléri a hat métert. A szobrot Horváth Béres János készítette, a tornyot Székely Csaba és Török Csaba csomortáni fafaragók készítették, míg a talapzatot Forró Attila csíkszeredai vállalkozó készítette. Az emlékmű terveit Tóth Vásárhelyi József rajzolta.
PĂŠnteken avatjĂĄk a szobrot
A csomortáni iskola udvarán felállított Kárpátok Őre emlékmű megáldását július 5-én, pénteken 18 órától tartják. A szervezők tájékoztatása szerint az eseményen a történelmi egyházak, civil szervezetek és politikai pártok (RMDSZ, EMNP, MPP), illetve a Székely Nemzeti Tanács képviselői egyaránt részt vesznek. Az ünnepség egyúttal tisztelgés a dicsőséges pozsonyi csata 1106. évfordulója előtt.
Az első honvédháború
A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető időszakban zajlott, a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a Luitpold bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett. A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború.
RĂŠdai Botond
SzĂŠkelyhon.ro

2013. jĂşlius 9.

Érettségi: idén is sokan könnyeztek
Feszült várakozás, majd öröm- és bánatkönnyek áztatta arcok, ujjongó és együtt érző ölelések – az eredmények kifüggesztése után előtörtek az érzelmek az érettségizőkből. Volt bukásos viccelődés, de 9-es átlag miatti sírás is. A legtöbben nem mentek át.
Sok végzős diák már egy órával az érettségi eredmények hétfő déli kifüggesztése előtt a székelyudvarhelyi iskolák udvarán, vagy a tanintézetek előterében várakozott, hogy kiderüljön, sikerült, vagy nem az érettségije. Az értékelések közzétételét óriási tolongás követte, aki éppen nem az eredményeket fürkészte, az telefonált. A diákok többségének azonban csalódnia kellett, noha megyei szinten az átmenési arány 12 százalékkal magasabb, mint tavaly, de így is csak 42,49 százalékos, vagyis az vizsgázóknak több, mint a fele elbukott az idei érettségin. Az eredményről értesülve sokan könnyes szemekkel indultak haza, mások azonnal az iskola titkárságára mentek, hogy megóvják a kapott jegyeket. Több olyan osztály is volt, amelyből senki nem ért el átmenő jegyet, de olyanok is, ahol a diákok ujjongása még inkább fokozódott, amikor kiderült, minden osztálytársuknak sikerült az érettségije. Az eredmények megítélése iskolánként is változott, volt aki azzal viccelődött, hogy a bukás miatt mehet a szomszédos gyárba dolgozni, a jobban teljesítő iskolák diákjai között viszont olyan is volt, aki a 9-es érettségi átlaga miatt könnyezett. Ahogyan a megyei átmenési arány esetében, úgy az egyes középiskolákban összesített érettségi eredmények esetében is nézőpont kérdése, hogy azt hogyan értékeljük – derült ki az igazgatókkal folytatott beszélgetések során.
A középiskolák között idén is nagyok a különbségek az átmenési arány tekintetében: a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban 81%, a Bányai János Műszaki Kollégiumban 4,5%, a Benedek Elek Pedagógiai Líceumban 61%, az Eötvös József Szakközépiskolában 12%, a Kós Károly Szakközépiskolában 16,5%, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában 38,8, a Marin Preda Elméleti Líceumban 64,1%, a Tamási Áron Gimnáziumban pedig 86,9%-os az átmenési arány. Tőkés Zsolt, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatója jónak értékelte az iskola érettségizőinek eredményét, amint azt elmondta, külön örvendetes, hogy a tanév végén sem kellett megbuktatni senkit a végzősök közül, így mind az 56 tizenkettedikes diák elmehetett érettségizni. Közülük 11 nem tudott átmenő jegyet szerezni a vizsgasorozaton.
Elveszett a munka becsĂźlete
A Bányai János Műszaki Kollégiumban számítottak rá, hogy gyengék lesznek az érettségi eredmények, hiszen a próbaérettségin nem ment át egy diák sem, az érettségin a 68 vizsgázóból 3 ért el átmenő jegyet – mondta el Szakács Paál István igazgató. Szerinte az oktatási rendszer hibái vezetnek az ehhez hasonló eredményekhez, egyebek mellett az, hogy a nyolcadikos diákok 5-ös kisérettségi jeggyel is bejutnak a szakközépiskolákba, sőt, akkor is, ha nem vizsgáznak le. Az igazgató szerint az okok között szerepel az is, hogy a szakközépiskolába járó diákok csak tizedik osztályban kell eldöntsék, hogy szakiskolai, vagy líceumi osztályban folytatják tovább tanulmányaikat. Ugyanakkor Székelyudvarhely iskolahálózata már rég megújulásra vár, túl sok az elméleti osztály és mindössze két műszaki iskola maradt, de ezekben is megszűnt a fémipari és a mezőgazdasági képzés – fogalmazott Szakács Paál István, példaként hozzáfűzve, hogy ha egy székelyudvarhelyi munkáltató közgazdászt, vagy jogászt keres, valószínűleg talál, de egy hegesztőmunkást, vagy cnc-marós szakmunkást szinte biztosan nem.
A Benedek Elek Pedagógiai Líceumban idén gyenge átmenési arány született az érettségin, persze ez is viszonylagos, de a múlt évi 90 százaléknál is magasabb arányhoz képest kevés az idei 61 százalék – közölte Lukács István, a tanintézet vezetője. Az igazgató nem tudta megmondani, mitől gyengülhetett az eredmény, hiszen – amint fogalmazott – az oktatási és infrastrukturális körülmények nem változtak tavaly óta. A Benedek Elekben 51 diák érettségizett, 21 nem ért el átmenő átlagot a vizsgasorozaton, legtöbbjük románból bukott el.
Teljesen idegen szĂĄmukra a romĂĄn nyelv
Ferencz Csaba igazgató szerint nagy eredmény, hogy az Eötvös József Szakközépiskola diákjai jó eredményeket értek el fizikából, ami egy nagyon nehéz tantárgynak számít. A román vizsgán viszont elvérzett az érettségizők zöme, a vizsgasorozaton a 117 diákból csak 14 érte el az átmenő átlagot, ami 12 százalékos átmenési arányt jelent. Ez viszont majdnem a kétszerese az iskola tavalyi eredményeinek, a baj csak az, hogy a román nyelv teljesen idegen a diákok számára, ám miközben az elméleti líceumos, tehetős szülők gyermekeit magánórákra járatják, addig az ingázó, szakközépiskolai diákoknak erre nincs lehetősége, gyakran ideje sem – fejtette ki Ferencz Csaba.
A Kós Károly Szakközépiskolában a 194 végzős diákból 32-nek sikerült az érettségije, a 16,5 százalékos átmenési arány viszont majdnem a duplája a múlt évinek, így akár egy fejlődési folyamat kezdeteként is fel lehet fogni a jelenlegi helyzetet – közölte Végh Jenő igazgató, aki nagyjából erre az eredményre számított. Ugyanakkor hozzáfűzte, jó lesz ha minden évben ilyen arányban fog nőni a középiskola érettségizőinek eredménye.
A művészeti iskola diákjainak érettségi eredményeinek értékelésével kapcsolatban többször is kerestük Bodurián János igazgatót, ám cikkünk megjelenéséig nem értük el. 139-en érettségiztek idén a Tamási Áron Gimnáziumban, 14 diák kivételével sikerült is az érettségijük. Laczkó György, a tanintézet vezetője elmondta, az idei eredmények jobbak a tavalyiaknál, de reméli, az óvások kivizsgálása után 90 százalék fölé nő az átmenési arány a gimnázium érettségizőinek körében.
SzĂŠchely IstvĂĄn
ErdĂŠly.ma

2013. jĂşlius 11.

LopakodĂł rĂŠgiĂłsĂ­tĂĄs
Ha nem megy másképpen, hát a „kertek alatt” vezetik be a nyolcrégiós közigazgatási átszervezést: a különböző állami funkciókat ellátó intézmények átszabásával. Legalábbis ez tetszik ki abból a kormányzati igyekezetből, amely a felügyelőségek (építészeti, fogyasztóvédelmi stb.), legújabban pedig az adóhivatal reformját kíséri.
A címszavak rendkívül biztatóak: decentralizáció, korrupcióellenesség, hatékonyság, egyszóval intézményi reform. De immár tapasztalatból tudjuk, hogy nálunk minden az ellenkezőjét jelenti: a decentralizáció valójában központosítást takar, a korrupció elleni harc intézményei a megvesztegethetőség újabb melegágyát teremtik meg, a hatékonyság helyett a bürokrácia burjánzik, a reform pedig szitokszóvá vált, mert ami valamennyire működött, az átszervezés után elveszíti addigi erejét.
Holott minden átalakításnak – a közigazgatási reformnak pedig végképp – az lenne a célja, hogy az állampolgár egyre jobb, egyre hatékonyabb (köz)szolgáltatásban részesüljön. Egy jól működő állami és önkormányzati gépezetnek, a területi közigazgatásnak is ez lenne az alfája és ómegája. Ehelyett könnyen megeshet, hogy – a most körvonalazódó adóhivatali reform leple alatt például – az adóalanynak tekintett állampolgárnak, aki netán vállalkozásra is adta fejét, nem a hozzá legközelebbi területi adóhivatalba kell betérnie ügyeit intézni, hanem egy több tíz, vagy éppen száz kilométerre lévő „regionális” központba. Minden ez, csak nem a létező hagyományokra épülő modern közigazgatási rendszer felé vezető út. A nevetséges szakmai érvekkel alátámasztott közigazgatási átalakítási tervek (például a hagyományokra épülő területi kohézió helyett a migrációban rejlő gazdasági potenciál az egyik fő szakmai érv) egyértelmű és rövid távú politikai érdekeket szolgálnak. Nagyon leegyszerűsítve: az a fő szempont, hogy melyik vidéki „báró” kap nagyobb hatáskört – természetesen a helyi hatásköröket elvonva és nem a központiakat leosztva. Nyoma sincs gazdasági, fejlesztési elképzeléseknek, netán demográfiai meggondolásoknak. Hogy a mumusról, az etnikai szempontról ne is beszéljünk. S ha a nagy politikai szándék átpréselése – ilyen-olyan akadályok miatt – nem kivitelezhető, ha a kockázati szint magasnak tűnik (lásd: érvényességi küszöb a népszavazásnál), akkor jöjjön a lopakodó régiósítás, a közszolgáltatásokat ellátó megannyi intézmény átszervezése.
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2013. augusztus 6.

EMI-tĂĄbor az autonĂłmia jegyĂŠben
Szerdán nyitja kapuit Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja, az EMI-tábor a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre fekvő borzonti Dorka Panzióban. A kilencedik rendezvény a szervezők szándéka szerint még hangsúlyosabban kíván közéleti fórummá válni, így a tábor zárónapját, augusztus 11-ét – a Székely Nemzeti Tanáccsal társszervezésben – az autonómiának szentelik. A katalán függetlenségi törekvésekről Marc Gafarot katalán képviselő tart előadást, az autonómia gazdasági vetületeiről Philipp Erschbaurner dél-tiroli, Daniel Laspra katalóniai, valamint Molnár Judit erdélyi meghívott beszél, délután pedig az erdélyi autonómia kerül górcső alá, különös tekintettel a polgári kezdeményezésekre: előadást tart Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Miren Martiarena, a nemzeti régiók védelmére indított európai kezdeményezés polgári bizottságának baszk tagja, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke. Az idén is lesznek a különböző tematikus sátrak (ifjúsági és művészsátor, kézműves sátor, Keskeny út sátor), a legkisebb táborozók pedig a Gyereksátorban tölthetik el hasznosan az idejüket. Csép Sándor emlékének adózva a róla elnevezett sátorban népesedési kérdések kerülnek terítékre, de nem maradnak el a délutáni borkóstolók, és a nap végén a Kis-színpadon is különleges produkciók szórakoztatják a táborozókat. Esténként a nagy színpad előtt magyar élőzenére bulizhatnak a látogatók, lesz Kárpátia- és Az Ismerős Arcok-koncert, fellép az Edda Művek, az Ossian, a Depresszió és a Dalriada. Néhány év kihagyás után újra az EMI-tábor színpadára lép a Romantikus Erőszak, az erdélyi magyar zenét a Transylmania és a Knock Out képviseli, a fesztivál zárónapján a Hooligans zenekar koncertezik. (Bővebben a www.emitabor.hu/erdely honlapon.)
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2013. augusztus 14.

HasznĂĄl a gazdasĂĄgnak az autonĂłmia (EMI-tĂĄbor)
Az autonómia különböző kérdéseinek szánt utolsó napon az önrendelkezés gazdasági vetületeiről is szó esett. Az idei EMI-táborban az előadók, működő autonómiák szakemberei, politikusai egyértelműen és egyöntetűen előnyösnek tekintették azt, hogy egy autonóm régióban a gazdaságpolitikai döntések is közelebb kerülnek a polgárokhoz és a vállalkozókhoz. Ugyanakkor segít, hogy a gazdaságot a helyi erőforrások révén „táplálják”, legyen az természeti erőforrás vagy éppen adó. A helyi parlament pedig az autonóm tartomány gazdaságpolitikájának prioritásait figyelembe véve hozhatja meg döntéseit.
Daniel Laspra, a CADCI katalán vállalkozói szövetség titkára elégedetlenségének adott hangot, mert adóügyekben például az autonóm terület nem rendelkezik elegendő hatáskörrel, az adókat Madrid szedi be, igaz, jelentős mértékben visszaosztja. A függetlenségi törekvéseknek ez is jelentős pontja – szögezte le a szakember. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy egy sor gazdasági kérdésben Katalónia kormánya, illetve szakhivatalai döntenek, és arra biztatta a székelyföldi vállalkozókat, hogy minél több saját termékkel jelenjenek meg a piacon. Véleménye szerint a kiváló székely termékek exportja – irányuljon akár román vidékekre, vagy szerte Európába – a térség kulturális védjegye is. Ez egyáltalán nem gazdasági sovinizmus – érvelt a katalán szakember, aki kérdésre válaszolva elmesélte, a katalán pezsgő, a cava azután vált sikeressé Európában, miután a spanyol piacon egyfajta bojkottot hirdettek ellene.
Miren Martianera Baszkföld kezdetekkor kockázatos, ám annál eredményesebb adórendszerét ismertette dióhéjban. A Baszk Nemzeti Párt külügyi kabinetjének tagja elmondta, az autonóm hatóságok állapítják meg, szedik be az adókat, Madridnak fix öszszeget fizetnek be. Így gyakorlatilag az adópolitika egész működését ők határozzák meg, ezért például az autonóm területen belüli provinciákban különböző adószinteket tudtak meghatározni. Ez – bár kockázatos is, hiszen gyengébb teljesítmény esetén felborulhat az egyensúly – nemcsak a vállalkozóknak kedvező, nem csupán a gazdaság egészét határozza meg (a pénzügyi válság kevésbé érintette a baszk gazdaságot), hanem például környezetvédelmi szempontból is több jogosítványt biztosít. Philipp Erschbaurner, a Dél-tiroli Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara munkatársa kijelentette, az ottani modell bebizonyította, ha nincs autonómia, akkor fejlődés sincs. A leginkább mezőgazdaságból élő régió az egy főre eső nemzeti össztermék vonatkozásában az évi 25 ezer eurójával Európa élvonalába tartozik, de ezt csakis úgy tudták elérni, hogy az egyébként rendkívül nehéz éghajlati és domborzati körülmények között termelő ágazat jelentős támogatásban részesül. Mindezt azért is, hogy megőrizzék a természetes tájat, hiszen a másik jelentős bevételi forrás a turizmus, évente 30 millió vendégéjszakát regisztrálnak. Az export vonatkozásában a bor az elsődleges termékük, a megtermelt mennyiség kilencven százalékát szállítják külföldre. Az adórendszer itt is nagymértékben helyi hatáskör, az adók többségét az autonómia szakintézményei vetik ki és gyűjtik be, csak bizonyos adónemek tartoznak Rómához. A székelyföldi Arbor vállalkozói szövetség ügyvezetője szerint a gazdasági önrendelkezést sok értelemben a vállalkozók is meg tudják valósítani. Molnár Judit környezetvédelmi szakember ezért öt ajánlásba sűrítette mondandóját. Javasolta, hogy mindannyian (vállalkozók és fogyasztók) saját életünket éljük, legyünk ne a környezet, a média által diktált szokások, trendek rabjai, a magánvállalkozások legyenek közösségi beállítottságúak, tanuljuk meg, hogy a gazdaság építése a családban kezdődik, tudatosan élesszük fel és működtessük a közösségeket (például erős vállalkozói szövetségeket), és tanuljunk abból a tudásból, amit eleink ránk hagyományoztak (például a nyílföldeken való gazdálkodást, amikor évente cserélődött a kaszáló-legelő megművelője). Mindez azt feltételezi, hogy személyesen és a közösségben is belülről éljük meg az autonómiát – mondta az előadó.
Ferencz Csaba
HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)



lapozĂĄs: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-300 ... 331-358




(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk