udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
568
találat
lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-300 ... 541-568
Névmutató:
Máthé Éva
2002. november 19.
Ötödik alkalommal rendezett irodalmi estet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az a Castellum Alapítvány, mely a régi erdélyi nemesi családok mai leszármazottait tömöríti magában. Eddig Bánffy Miklósra, Wass Albertre, Vita Zsigmondra, Kemény Jánosra emlékeztek. Nov. 15-én báró Kemény Zsigmond volt a téma, és olyan személyiségek idézték alakját, műveit, mint Sütő András, Csávossy György és mások. A kiváló marosvásárhelyi Farkas Ernő tanár értékes, a Kemény-kutatás számára nóvumot is felvillantó előadást tartott az íróról. Csép Sándor Sütő Andrással, Csávossy Györggyel és Nagy Pál irodalomtörténésszel beszélgetett Kemény Zsigmond életéről és munkásságáról. Sütő András - a birtokában levő halotti bizonyítvány alapján - tisztázta, hogy 1875. december 22-én hunyt el az író Pusztakamaráson, és 24-én temették. Nagy Pál elmondta: egy évvel a halála után Marosvásárhelyen már létrejött a Kemény Zsigmond Társaság, de nem valósíthatta meg fő célkitűzését: az író regényeinek kiadását. Sütő András szerint Kemény Zsigmondnak drámai gyermekkora, élete volt. Zárkózott, betegeskedő, a magányt, az éjszakát kedvelő ifjúként ismerték. /Máthé Éva: Castellum Irodalmi Esték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./ 2002. november 26.
Marosvásárhelyen közgyűlést tartott a múlt hét végén az EMKE Maros megyei, immár önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezete. Dáné Tibor Kálmán elmondta: a marosvásárhelyi fiókszervezet az országban a legeredményesebb. A dr. Ábrám Zoltán elnök vezette ernyőszervezet negyven különböző egyesület, tagszervezet laza szövetsége, emellett még kb. 60 néptáncegyüttest, népi zenekart fog össze. Egy év leforgása alatt a Maros megyei EMKE 147 millió lej fölött rendelkezett, ennek jó részét a magyar kormánytól és magyarországi alapítványoktól kapta. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester önkényesen lefaragta ama 25 millió lej jó részét, amit a városi képviselői testület szakbizottsága az EMKÉ-nek megszavazott. Az EMKE marosvásárhelyi székházának ügye évek óta megoldatlan. Az EMKE vezetősége és tagjai nem értik: miként létezik, hogy a magyar elnökkel rendelkező megyei tanács, melynek fennhatósága alá tartozik a Kultúrpalota, nem volt képes megoldani ezt az ügyet. /Máthé Éva: EMKE-közgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./ 2002. november 27.
Máthé Éva is emlékezett lapja múltjára, az 55 évre. Járom városomat, írta Marosvásárhelyről. Tizenhét évnyi önként vállalt bukaresti száműzetés után városa kommunista vezetői nem akarták visszaengedni, meg akarták tiltani, hogy ott éljen, ahol született: Marosvásárhely zárt város, nem költözhet bele akárki. Marosvásárhely főterén "a hajdani Kossuth-szobor és Bodor-kút helyén az ortodox katedrális hirdeti (állítólag Erdélyben a legnagyobb): kinek áll feljebb. Előtte Avram Jankó ugratja lovát." Nincs olyan ismerőse, kinek családjából ne mentek volna néhányan külföldre. Marosvásárhely történetében először került kisebbségbe a magyarság. Vajon lesz ki imádkozzon a magyar egyházak templomaiban a huszonegyedik század végére? /Máthé Éva: Ötvenöt mínusz egy. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./ 2002. december 5.
George W. Bush elnök bukaresti látogatása napján a bukaresti közszolgálati rádió aznapi műsoraiból kihagyták a magyar nyelvű adásokat, vagyis a látogatás napján nem volt szabad magyarul megszólalni a közszolgálati rádió műsoraiban. Ezzel kapcsolatban Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő kérdést tett fel az Országos Audiovizuális Tanács elnökének. A képviselő szerint törvénytelenség történt. A rádió vezetősége megsértette a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, és az 504/2002-es audiovizuális törvény 10-es cikkelyét. Kerekes írásbeli választ kért az Országos Audiovizuális Tanács vezetőségétől. /(Máthé Éva): Törvénysértés történt! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ 2002. december 14.
1992. dec. 24-én II. János Pál pápa a következő szavakkal indította útjára - magyar nyelven! - az akkor létesült Duna Televíziót: "Kedves Magyar Testvérek! Örülök, hogy köszönthetlek Benneteket a televíziós új műsor csatornáján, a műholdas adás megindulásakor; és hogy karácsony közeledtével küldhetem különleges jókívánságaimat. Az Úr legyen veletek, azt kérem szeretettel Tinektek, meghatódottsággal emlékezve lelkipásztori látogatásom napjaira Magyarországon. Mindenkinek kívánom a békét, amelynek alapja Isten megtestesült Fiába, a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett hit. Apostoli áldásom kísérjen mindnyájatokat! Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Sütő András pedig - többek között - így értékelte annakidején a Duna Televíziót Csoóri Sándorhoz írt levelében: "... a budapesti műholdas televíziós adás kezdete: a nemzeti paranoia s a megosztó szándék ólomketreces korszakának vége; diktatúrák omlása után az egységes magyar szellemi égbolt fölhuzatalának minden eddiginél eredményesebb folytatása; kiteljesítése határok, sorompók, irracionális nemzeti konfliktusok fölött, égi magasságoknál is magasabban, Illyés Gyula álmainak csillagos régiójában, ahol csituló fájdalommal idézhetjük őt: Haza a magasban." Mi, erdélyi magyarok akkori érzéseinket ma sem szégyelljük: peregtek arcunkon könnyek, írta Máthé Éva. Az erdélyi nézősereg a magáénak tudja, érzi, követeli a Duna Televíziót. Akkor is, ha most már a távirányító segítségével több tucatnyi műsorból válogathat. /(Máthé Éva) A Duna Televízió első tíz éve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./ 2002. december 17.
A napokban Marosvásárhelyen az új Univers all kereskedelmi üzlet első helyen magyarul írta ki tábláira ajánlatait, pl.: Élelmiszerek - Alimente. Egy bizonyos Ion Ardelean mindjárt törvényszékért kiáltott, mert bűncselekménynek minősítette azt, hogy az üzletházban "a magyar nyelv trónol", és ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy "tájainkon erőszakos magyarosítás folyik", mégpedig "a város legrománabb negyedében". Ez utóbbi információhoz kétség nem fér, hiszen a Tudor lakótelep akkor épült, amikor lakást kellett biztosítani a hetvenes, nyolcvanas évek vásárhelyi betelepítettjeinek. Ott épül Erdély legnagyobb ortodox katedrálisa, ott robbantották ki a "sötét erők" 1990-ben a véres verekedéssorozat első jelenetét. Ez a levél kimeríti az egy népcsoport elleni izgatás tényét, ha lenne ezen a tájon olyan pártatlan igazságügyi szerv, mely eltekintene saját nemzeti hovatartozásától, ha egy tőle különböző népcsoport jogairól van szó. Az áruház vezetősége ahelyett, hogy kikérné magának a hangnemet, a stílust, elkezdett mentegetőzni. /Máthé Éva: Nyelvháború a médiában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ 2002. december 23.
Dec. 24-én lesz tíz éve, hogy először jelentkezett a Duna Televízió. Az intézmény dec. 18-án ünnepelte születésnapját. Mádl Ferenc köztársasági elnöknek az összetartozás szimbóluma volt a Duna TV tizedik születésnapja. Csoóri Sándort említette kezdeményezőként és Antall József néhai miniszterelnököt kivitelezőként. "A Duna TV az a média, ahol az emberi helytállásnak is hírértéke van", húzta alá az államelnök. Sára Sándor volt elnököt méltatta: semmiből teremtett működő intézményt, stábot, volt bátorsága szembe szállni a kordivattal. Mádl Ferenc állami kitüntetéseket adott át Sára Sándornak, Hanák Gábor történésznek, Lugossy László filmrendezőnek és másoknak. Benkő Samu történész, az MTA külső tagja az erdélyiek nevében beszélt mondott köszönetet. Azt sugallta: maradjon a családok televíziója a Duna, mely távol tartja műsorától a trágárságot, a reklámozásban is mérvadó, a tudást gyarapítja, s az egészséges vigasságot sem zárja ki adásaiból. Pekár István elnök a határon túli magyar szervezetek díjait vehette át, többek között az EMKE-díjat Kötő József elnöktől. A most létesített Pátria-díjban részesült: Jankovics Marcell, Csoóri Sándor, Kovács K. Zoltán, dr. Szöllösy Árpád, Benkő Samu, Zelnik József, Kőhalmi Ferenc, Boross Péter és Kósa Ferenc. II. János Pál pápa bíboros- államtitkára által üzent. /(Máthé Éva): Önmagát ünnepelte a Duna Televízió. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./ 2002. december 30.
Dr. Kelemen Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke összegezte a 2002-es év fő megvalósításait: a Bolyai Farkas Líceum elindult a "visszamagyarosodás" útján; év végére 82-85 %-os lesz a birtoklevelek kiadásának aránya. A sikertelenségek között említette: nem sikerült elérni, hogy a Calarasilor utca visszakapja Kossuth Lajos nevét, bár több mint egy éve döntött erről a városi tanács. A 2003- as év feladatai közé sorolta, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen és a Petru Maior Tudományegyetemen végre létrejöjjenek az önálló magyar szakok. Borbély László országos alelnök, parlamenti képviselő számolt be arról, hogy lezárultak az RMDSZ kongresszusi jelölő gyűlések. Az alapszabályzat-módosító bizottság véglegesítette jelentését, látványos változások nem lesznek, de mindenképpen javaslatot tesznek a belső választások és a tiszteletbeli elnök helyzetének rendezése ügyében. Január 15-e után széleskörű vitára bocsátják a módosító javaslatokat. Borbély szerint az idei protokollum 89 pontjából 80 megvalósult, viszont Kolozsváron és Marosvásárhelyen rendezni kell az egyetemek ügyét. Az orvosi és gyógyszerészeti egyetem rektorátusával tárgyaltak, eredmény még nincs. A Petru Maior Egyetem rektora "még gondolkozik"... (Immár 13 éve gondolkozik, és többször nyilatkozott arról, hogy nincs szükség magyar oktatásra az egyetemen.) /Máthé Éva: "Nem vagyunk a Romániai Magyar Mazochisták Szövetsége!". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./ 2003. január 3.
Marosvásárhelyen január elsején a Petőfi-szobornál emlékeztek a költő születésének évfordulójára. 2000-től, a Hunyadi László alkotta szobor fennállása óta mi minden évben, január elsején itt vagyunk, mondta Ábrám Zoltán. Fodor Imre, a város alpolgármestere számba vette a magyar közösség legutóbbi eredményeit: Bocskai István református tanulmányi ház létesült - öregek otthonával; ismét az egyházé a református leányiskola; a Sapientia Egyetem az óévben két új szakkal bővült, templomfelújítások zajlottak, és új templomok épülnek, egyházi diákotthon létesült, jelentős évfordulós ünnepségek zajlottak a Bolyai János bicentenárium kapcsán. Dec. 31-én Csató Béla római katolikus főesperes meghirdette, hogy Marosvásárhelyen újra beindul a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium. A kis ünnepség szavalatokkal, kórusművek eléneklésével, koszorúzással folytatódott. /(Máthé Éva): Petőfi-ünnepség Marosvásárhelyen. A világszabadság és a nemzeti értékek jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./ 2003. január 13.
Nívós, értékes folyóirat a Székelyföld, minden lapszámban közli az előfizető személyek és intézmények névsorát. Sajnos, ezt könnyedén megtehetik, hiszen alig van előfizetője a rangos lapnak. Döbbenetes, hogy szerte Erdélyországban mindössze 117 magánszemély fizet elő a Székelyföldre. Marosvásárhelyen az újságíróval, Máthé Évával együtt három előfizetője van a folyóiratnak. Az anyaországi előfizetők között vannak az áttelepültek, a "táplánszentkereszti" Láng Gusztáv, a "budapesti" Csáky Zoltán, a szintén "budapesti" Bartis Ferenc egykori marosvásárhelyi költő, a "szolnoki" Molnár H. Lajost, egykori marosvásárhelyi regényírót... és így tovább. /Máthé Éva: Könyv - tízezerért... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./ 2003. január 23.
Hónapok óta szélmalomharcot vív a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója dr. Dorin Florea polgármesterrel, aki időnként "baromságnak", "abszurd követelésnek" nevezi azt, hogy a nyolcvanezres vásárhelyi magyar közösség szeretné magyarul olvasni az utcák neveit. Máthé Éva nem biztos benne, hogy az RMDSZ Maros megyei szervezetének vezetősége megtett-e mindent az ügy rendezése érdekében. Precedens értékű kezdeményezés, hogy marosvásárhelyi magánszemélyek beperelték a polgármestert, miért nem hajtja végre a tanácsi határozatot. Első fokon pert veszítettek, másodfokon viszont a reklamálóknak adott igazat a táblabíróság. /(Máthé Éva): Civilek a pályán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./ 2003. február 3.
Adrian Nastase kormányfő magyarul elmondott köszöntő szavai akár egy romániai magyar-román hidegháború végét is jelezhetnék, ha nem kellett volna a megelőző években annyiszor csalódni éppen Nastaséban. Medgyessy Péter gesztusa, akinek hirtelen nagyon fontos lett erdélyi származása, akár azt is jelentheti, hogy a baloldali magyar kormánynak immár éppen olyan fontos a határon túli magyarság, mint az EU-ba való betagozódás, állapította meg Máthé Éva. Jó lenne, ha a magyar-román politikai fegyverszünet a romániai magyaroknak nem jogfosztásokat, a mosolyok mögötti újabb diszkriminációkat takarna. A kongresszuson Eckstein-Kovács Péter sérelmezte, hogy az ellenzékiek alapszabály-módosító javaslatait szőnyeg alá söpörték. Magyari Nándor László szerint: miközben az RMDSZ vezetősége kétségtelen eredményeket kicsikarva kollaboracionista politikát folytat, azért nem szabad megfeledkeznie a "demokratikus minimumról". Az újságírónő hozzátette: Tőkés László még ma sem az az elhanyagolható személyiség, akinek félreállása után közvetlenül még fenntartható a romániai magyar egység látszata. Nem titok, hogy létezik az 1989 előtt "helyzetben", valamilyen funkcióban levők és a korábban mellőzöttek, netán üldözöttek szembenállása; nem különben tagadhatatlan a világi és egyházi polaritás. Máthé Éva szerint jó lenne, ha végre nyílt vita zajlana le mindarról, amiről sokan suttognak, négyszemközt, vagy kis közösségekben hevesen vitáznak. /Máthé Éva: Gesztusok, pólusok, robbanások. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr.3./ 2003. február 24.
Az RMDSZ és a SZDP vezetősége megállapodott a protokollumról. A tárgyaló testület egyik tagja dr. Kelemen Atilla, a képviselőházi frakció elnöke, a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöke nyilatkozatában kitért arra, hogy idén nehezebben állt össze a megállapodás. A kormánypárt részéről állandóan a Funar-veszélyt emlegették. Kelemen ragaszkodott ahhoz, szögezzék le: érvényben maradnak azok a dolgok, melyeket már kivívtak. Az újságíró megjegyezte, hogy a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem, valamint a kolozsvári mezőgazdasági oktatás és a zenei egyetemi képzés terén nem történt előrelépés. Még mindig csak az olvasható az egyezményben, hogy a két fél tanulmányozni fogja a magyar karok beindításának a lehetőségét. Kelemen erre úgy reagált, hogy muszáj "képben tartani" a tematikát. /Máthé Éva: A politikai egyezkedés hátteréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./ 2003. február 28.
Hosszú éveken keresztül Marosvásárhelyen Bónis Johanna volt a Maros Megyei Múzeum történelmi részlegének egyetlen magyar nemzetiségű munkatársa. 2002-ben tört meg a jég, akkor vették fel a fiatal középkori régészt, Soós Zoltánt. A múzeum anyaga siralmas helyzetben van. Marosvásárhelyen az első múzeum 1886-ban létesült, a Székelyföldi Iparmúzeum. Trianon után az iparmúzeum tevékenysége megszűnt. Anyagát széthordták, egy részét Kolozsvárra vitték át. 1940-ben próbálták újraindítani a múzeumot. A harmincas években alakult meg az úgynevezett régészeti és néprajzi múzeum, ami román régészeti tárgyakat, emlékeket gyűjtött. A hatvanas években felújították az egykori Székelyföldi Iparmúzeum épületét, abban egyesítették a régészeti gyűjteményt, és megnyílt a tartományi múzeum első kiállítása, ahol már magyar emlékeket is bemutattak. Akkor kezdték el gyűjteni a magyar történelmi anyagot. Dragomán Pál volt az igazgató, Zrínyi Endre is ott dolgozott. Most a történelmi részleg a Kultúrpalotában van, a néprajzi részleg a főtéri Toldalagi-házban, a természetrajzi gyűjtemény maradt az egykori ipartörténeti múzeum épületében. Bónis Johanna 1994-ben rendezett hatalmas céhtörténeti tárlatot, ehhez Kolozsvárról, Brassóból, Nagyszebenből, Szatmárról, Zilahról és más városokból érkezett az anyag. Ezt követte a textilkiállítás, majd a kerámia, fajansz porcelán tárgyak seregszemléje és az órakiállítás. 1997 óta nyaranta helytörténeti kiállítást rendeznek. Magyar restaurátor nincs a múzeumban. Állandó néprajzi kiállítás létezik a Toldalagi-házban, de az anyagban nincs egyetlen magyar vonatkozású tárgy sem, annak ellenére, hogy Maros megyében negyven százalék a magyarság aránya. A néprajzi részlegnek státussal rendelkező magyar munkatársa nincs. /Máthé Éva: Múzeumi tárgyak - hűvös, holt halomban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./ 2003. március 3.
Az idei márc. 15-i erdélyi ünnepségek központja Marosvásárhely lesz, ahol a tervek szerint Kovács László magyar külügyminiszter beszédet mond, kósza hírek terjedtek el a városban arról, hogy valakik füttykoncerttel akarják megakadályozni az MSZP elnökét beszéde elmondásában. Ez szóba került az marosvásárhelyi körzeti RMDSZ-elnökök febr. 28-i értekezletén. A marosvásárhelyi RMDSZ a rendbontás megakadályozására a szokásosnál több rendfenntartó személyt mozgósít, mint máskor. A körzetek élén tisztújítást kell tartani március elején. Felmerült, hogy ellentmondásos az SZKT-jelölés. Ahhoz, hogy valaki jelölt lehessen a belső választáson, háromszáz aláírást kell összegyűjtenie. De minden RMDSZ-tag csak egyetlen jelöltet támogathat. Honnan fogja tudni az aláírásgyűjtő, hogy akit felkér, az nem írt-e alá már más listát is? A helyi önkormányzat több mint nyolcvan négyzetméteres helyiséget utalt ki az RMDSZ városi szervezetének, mely eddig a megyei szervezet székházában fejtette ki tevékenységét. /(Máthé Éva): Előkészületek a március 15-i erdélyi főünnepségre. Kifütyülhetik Kovács Lászlót. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./2003. március 8.
Rövid látogatást tett Marosvásárhelyen Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter. A sajtónak csak egy részét hívták meg a vele való találkozóra, a Romániai Magyar Szót nem értesítették. Dáné Károly egyetemi tanár, az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatási alelnöke beszámolt a látogatásról. Városi és vidéki iskolaigazgatók, helyi vezetők voltak jelen. Székely Emese, a Református Kollégium igazgatónője tett fel a kollégiumra vonatkozó kérdést arról, hogy náluk lehetséges-e például informatikát és más világi szakokat beindítani. Nem talált megértésre a miniszter asszonynál. Dáné Károly szóvá tette a magyar érettségi tételek sorsát, a jövő tanévre vonatkozó beiskolázást és az, hogy a tanügyben dolgozó magyar vezetők /főtanfelügyelő- helyettes, aligazgató/ munkaköri leírásában jó lenne, ha megjelenne a különleges feladatkör. Ez utóbbiról a miniszter asszony hangsúlyozta, hogy erre nem kell utalnia munkaköri leírásban. Andronescu szerint a magyar vezetők kinevezésével nem a szegregációt akarják erősíteni, hanem a testvériséget. Valójában, hangsúlyozta Dáné, ha magyar osztályok vannak egy iskolában, kell, hogy felelősük legyen. Nemrég az egyik marosvásárhelyi iskolában felelősségre vonták a magyar aligazgatónőt, mellesleg magyar szakos tanárnőt, amiért az iskola hirdetőtáblájára magyar nyelvű kis értesítést függesztett ki egy rendezvénnyel kapcsolatban a magyar ajkú tanárok számára. Dáné kiemelte, hogy Maros megyében a beiskolázási számok évek óta diszkriminatívak. A nyolcadik osztályt végző román gyermekek 65%-a számára hirdetnek meg kilencedikes helyeket. A magyar nyolcadikosok 48%-ának jut hely a középiskolákban. Ezt nem igazságos. A miniszter asszony megjegyezte, hogy a magyar gyermek mehet román osztályba is, tehát előnyben részesül. Ha valaki mezőgazdasági vagy erdészeti osztályba akar iratkozni, csakis románul tanulhat. Ugyanakkor Maros megyében egyetlen magyar adminisztratív osztály sincs, honnan fognak majd kikerülni a magyar tisztviselők, hivatalnokok. Évente kb. hatvan román középkáder végez Maros megyében. Az egész megyében egyetlen magyar közgazdasági osztály létezik, de nem a kereskedelmi, hanem az Elektromaros Líceumban. /Máthé Éva: Ami kimondatlan maradt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./2003. március 20.
Marosvásárhelyen, a Bernády Házban kiállították a kolozsvári Csomafáy Ferenc fotó- portréit. Csomafáy Ferenc négy évtizede gyűjti azok portréit, akikről az utókornak nem lenne szabad megfeledkeznie. Köztük van Kós Károly, Szabó T. Attila, Gálffy Mózes, Balogh Dezső, Márton Áron. Csomafáy több ezer darabos portrégyűjteményének csupán kis szeletét mutatta be. /(Máthé Éva): Arcok a múltból, a jelenből - a jövőnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./ 2003. április 8.
Marosvásárhely egyik egyházi oktatási intézete a Református Diakonissza Asszisztensképző Intézet. Igazgatója, dr. Nagy Attila egyetemi tanár néhány hónappal attól tartott, hogy esetleg megszűnik az intézmény, de most már bizakodóbb. Írásban értesítést kaptak, hogy az eddigi formában nem működhetnek tovább az intézet. A szaktárca országszerte meg akarta szüntetni a posztliceális egészségügyi iskolákat. A távlati megoldás: az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem keretén belül magyar nyelvű kollégiumot megszervezni. Az egyetem román szenátusa ezt nem akarja. A képző 1992 óta létezik, dr. Nagy Attila szervezte. Az intézmény úgy jött létre, hogy Csiha Kálmán püspök úr beutazta a világot, összeszedte a pénzt; felépült a szép marosvásárhelyi épület, a nyugatiak be is rendezték. Az utóbbi időben éppen az egyház vezetőségével nem tud szót érteni. Nekik ugyanis teher ez az iskola. Az első csoport 1995-ben végzett. Eddig 265 diplomát adtak ki a végzősöknek. Marosvásárhelyen 680-an tanulnak román nyelven posztliceális egészségügyi iskolákban, a magyar iskolába 75 diákot tudnak felvenni. Szükséges a képzés, mert Marosvásárhelyen vannak klinikák, ahol sem az orvos, sem az asszisztens, sem az ápoló nem ismeri a magyar nyelvet. /Máthé Éva: "Megmenekült" a marosvásárhelyi diakonissza képző. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./2003. április 10.
Marossárpataknak közlönye is van, a Marossárpataki Újság. A március 15-i különszámban terjedelmes írás szólt Miholcsa József újonnan felavatott sárpataki lovas szobráról /Sebesült huszár a címe/. Miholcsának ez a második alkotása, amit a falunak adott. Az első Szent István királyt ábrázolja. Két éve, hogy a Miholcsa család Sárpatakra költözött. Miholcsa Józsefnek idén, ötvenedik életévében éppen öt köztéri szoborra van megrendelése. Torjára tavaly két és fél méteres Árpád-szobrot készített, de végül 2002-ben nem állították fel, mert a helybeliek nem tudtak megegyezni a helyszínről. Barabás Miklós mellszobra félig készen van, Sárpatak részére készíti. Következő, korondi szobrának a címe ez lesz: Erős várunk nékünk az anyanyelv. Hét méternyi, terméskőből épülő emlékmű lesz, rajta fém domborművekkel. Augusztus huszadikán Marossárpatakon is újabb szoboravató lesz, ezúttal János Zsigmond a téma. Fafaragványai is kelendőek. A múlt ősszel, soproni kiállítása nyomán hét munkáját vásárolták meg a műgyűjtők. Korábban négy éven át a marosvásárhelyi művészeti középiskolában is tanított, de szűkült a magyar tagozat. Már csak helyettesítő állások jutottak a művésznek. Jövőre még két Miholcsa-szobrot avatnak Marossárpatakon: II. Rákóczi Ferencét és Bethlen Gáborét. /Máthé Éva: A falu befogadta őket. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 10./2003. április 26.
Márványtáblát helyeztek el "a magyar kegyetlenség áldozataivá lett román hazafiak" emlékére ápr. 25-én Marosvásárhelyen, a prefektúra épületének falán a Vatra Romaneasca szélsőségesen nacionalista román szervezet kezdeményezésre. A marosvásárhelyi román áldozatok emlékét őrző - immár ötödik - táblán egyebek között az szerepel, hogy azt eredetileg 1936-ban, "a Románia egyesítéséért vívott háború 20. évfordulóján" állították, de 1940-ben a magyar horthysták eltávolították helyéről.Az RMDSZ szerint a romániai holokauszt emlékművét nem Marosvásárhelyen, hanem Iasi-ban (Jászváros), vagy Bukarestben kellene felállítani. - Az áldozatok emlékét minden városban meg kell őrizni. A románok között azonban még ma is sokan vannak, akik tagadják, hogy Románia felelős lett volna a holokausztért, az emlékmű Marosvásárhelyen történő elhelyezése pedig éppen erről a felelősségről próbálja elterelni a figyelmet - hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában. Marosvásárhely lakosságát közel fele-fele arányban alkotják magyar és román nemzetiségűek. /Magyarellenes történelmi emléktáblák Marosvásárhelyen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 26./ Hiábavaló volt az RMDSZ minden tiltakozása, Marosvásárhelyen, a Városháza falára a Vatra Romaneasca szervezet és a Hősök Kultusza Egyesület elhelyezte azt a márványtáblát, mely gyűlöletet kelt a magyar közösség iránt. A táblán az áll: "ezen falak alatt voltak bebörtönözve állhatatosságuk és az ősi nyelvhez, hithez való ragaszkodásuk miatt a következők...", s ezután 34 román név olvasható. A tábla szövege szerint ezeket az embereket megkínozták, és 1936-ban ugyanazon a helyen ugyanilyen tartalmú táblát helyeztek el, de "a horthysták megsemmisítették azt". A leleplezés után dr. Zeno Opris, a Vatra Romaneasca szervezet elnöke kijelentette: történelmi igazságtétel történt. Helyrehozták azt, amit a horthysták elrontottak. Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke az esemény után ezt nyilatkozta a Magyar Szónak: "Lévén hogy a megye egyik legreprezentatívabb épületéről van szó, azt meg kellett volna kímélnünk a feliratoktól, minden olyan táblától, aminek ott nincs helye. Az európai gyakorlatnak megfelelően legfennebb a tervező nevét, az építtető polgármester nevét, és az épület rövid történetét, valamint az épületben levő intézmények román és magyar nevét kellene feltüntetni - hiszen Marosvásárhelyen vagyunk. A tábla elhelyezését azért is jogszerűtlen, mert nem bizonyított tény, hogy a korábbi tábla ugyanazon a helyen volt. Nagyon sajnálatos, ha a múltban bárki atrocitásokat szenvedett, de ugyanúgy sajnálom azokat a magyar és más nemzetiségű embereket, akik szenvedéseiről semmilyen maradandó jel nem szól." /(Máthé Éva): Gyűlöletkeltésre alkalmas emléktábla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./