udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
309
találat
lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-309
Névmutató:
Ferencz Zsolt
2015. november 9.
Hittel, csodával, mágiával teli világban kalandoztunk
A bábszínház hittel, csodával, mágiával teli világát hozta közel az érdeklődőkhöz Palocsay Kisó Kata, a BBTE Színház és Televízió Karának adjunktusa múlt héten az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában, egyfajta folytatásaként, továbbgondolásaként annak a 12 részes cikksorozatnak, amely a Művelődésben látott napvilágot. A Művelődés Estek házigazdája, Dáné Tibor Kálmán, a folyóirat főszerkesztője kifejtette: az írásokat övező pozitív visszajelzések nyomán döntöttek úgy, hogy a szerző révén élőben is alkalmat teremtenek a bábozás megtapasztalására.
– Valójában minden tárgy magában rejti a bábuvá válás lehetőségét. A bábosnak döntenie kell: hisz-e annak az életében vagy sem. Ha úgy dönt, hogy hisz, már nem a megszokott határokon belül használja a tárgyat – lehet az egy kanál, egy pohár vagy bármi más –, hanem úgy veszi kézbe, hogy egy élőlényt teremt. Nagyon izgalmas pillanat ez a bábos számára, a miniatűr világteremtéshez hasonlítható – magyarázta Palocsay Kisó Kata. Vetített képes előadásában Kosztolányi Dezső Bábok című írását hívta segítségül, amely 1927-ben jelent meg a Nyugat Színházi figyelő rovatában, valamint diákjait – Deák Zoltánt, László Rékát, Molnár Rudolfot és Udvari Tímeát –, akik különleges pillanatokkal ajándékozták meg az egybegyűlteket.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2015. november 26.
Átfogó monográfia a nagyváradi zsidóság történetéről
Igényes, átfogó monográfiaként ajánlotta Lőwy Dániel kötetét az egybegyűltek figyelmébe Mile Lajos főkonzul, mint mondta, leendő történészek, művészettörténészek, kutatók és mindannyiunk egyaránt hasznosan forgathatják; Az úri város zsidó lakosai. A nagyváradi zsidóság története című kiadvány a Magyar Unitárius Egyház gondozásában jelent meg, és hétfőn délután mutatták be a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében.
Bevezetőjében a főkonzul kifejtette, hogy a szerző szakmája szerint vegyészkutató, tudományos főmunkatárs, a fizikai és kémiai tudományok doktora, emellett helytörténészként tevékenykedik, új könyve révén pedig történészi és írói adottságairól is tanúságot tesz. – Az 560 oldalas monográfiát lapozgatva a 13. századig megyünk vissza az időben, és természetesen szembesülünk azzal, hogy a zsidóságnak mennyire fontos szerepe volt Nagyvárad fejlődésében, főként a 19. században, a millennium időszakában és a 20. század elején. Ha megnézzük például a korabeli szecessziós épületeket, világos, hogy Nagyvárad fejlődése szempontjából meghatározó volt a zsidóság tevékenysége és élete, és ez érvényesült a gazdasági, a kulturális és szellemi élet egészében is – hangsúlyozta Mile Lajos. Hozzáfűzte: Lőwy Dániel munkája alaposan kitér a magyar szellemtörténet és történelem ezen területeire, és természetesen azokra az időkre is, amikor már korántsem volt zavartalan a város fejlődése és a zsidó közösség élete; bátorság és tárgyilagosság jellemzi a szerző hozzáállását, amellyel ezt az időszakot tárgyalja, ez is erénye a kötetnek.
A szerző elsőként arról beszélt, hogy a kötetet az Egyesült Államokban írta, olyan közegben, „ahol más nyelven beszélnek, másként gondolkodnak, sőt másként is éreznek”. – Szigetet képeztem a környezetemhez képest, egyféle belső migrációban éltem. Nyilvánvalóan az otthoni barátok, kollégák segítségére szorultam, hiszen nagyon sok dokumentációs anyaghoz nem volt hozzáférésem. Sokan elektronikus és postai küldemények révén segítettek, ugyanakkor lehetőségem nyílt a Washingtoni Holokauszt Múzeum könyvtárában és levéltárában kutatni. Ott egymillió oldalnyi magyar levéltári anyag kutatható – köztük a nagyváradi csendőrség, polgármesteri hivatal és főispáni hivatal levéltára –, leginkább Radu Ioanidnak köszönhetően. Ő már azelőtt kivitte az anyagot, hogy az amerikai–román szerződés ezt lehetővé tette volna – résztelezte Lőwy Dániel. Örömmel nyugtázta, hogy míg első, a kolozsvári zsidókról írt A Kálváriától a tragédiáig című kötetét az inkább református illetőségű Koinónia jelentette meg, mostani könyve az unitárius egyház kiadójának gondozásában látott napvilágot; bizonyítja ez, hogy egy közösség ügye ténylegesen magyar üggyé válhat.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 14.
Kós András-emlékkiállítás nyílt Kolozsváron
Cseppek egy hatalmas életműből
Családtagjai számára faragott, többségében kisebb méretű szobrok és domborművek szerepelnek az „Ahonnan csak adni lehet…” Kós András szobrászművész örök érvényű ajándékai című emlékkiállításon, ugyanakkor a művész néhány grafikáját, vázlatát és személyes tárgyát is közelebbről szemügyre vehetik az érdeklődők szombat óta a Farkas utcai református templom kerengőjében.
Az erdélyi, az összmagyar és az európai szobrászat emblematikus alakja előtt tiszteleg a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Barabás Miklós Céh, a Carola Egyesület, valamint Kós András örökösei együttműködésében létrejött tárlat, egyfajta előzeteseként annak az állandó kiállításnak, amelyet Kolozsi Tibor szobrászművész, a BMC elnöke rendez majd be, a mester eredeti elképzeléseinek megfelelően.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2016. január 6.
Korunk/január
Hol élünk? Hol éljünk? – A 2016-os, jubileumi évet, 90-nel az (1926-os) indulás után, ezzel a kérdéssel indítja a Korunk. Világproblémáról van szó, amely minket is elért, Erdélyben és Kolozsvárt. A nagyvárosok közelében kialakuló alvóvárosok, a részben új arcot kapó környező falvak életmódváltozást hoznak sokak életében. Erről közöl összefoglaló tanulmányt Pásztor Gyöngyi (Kertvárosi élet: álom vagy átok?), az építész Guttmann Szabolcs a riporter Ferencz Zsolt kérdéseire válaszol (Központ és periféria viszonyától egy élhetőbb városig), Markó Béla versben, Papp Attila Zsolt prózában mondja el új élményeit. Szabadság (Kolozsvár)2016. január 9.
Kolozsvártól Hollywoodig, színháztól a film felé
Skovrán Tünde színművésszel találkozhattak az érdeklődők
Az ember első körben megfogalmazza, hogy mit szeretne, majd le is kell tesztelnie, hogy működik-e, amit elképzelt. – Fontos kérdés számomra, elég nagy-e a cél ahhoz, hogy azt higgyem, majdnem lehetetlen. Ha pedig majdnem lehetetlen, akkor pont jó nekem. Ezeket az óriási kihívásokat kedvelem – összegezte Skovrán Tünde, a Nyitott szemmel elnevezésű sorozat idei első vendége csütörtökön este a Györkös-emlékházban. A baróti születésű színésznő, aki a főiskola elvégzése után a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának volt a tagja, az elmúlt két évben Amerikában próbált szerencsét. Iskolába jár, párhuzamosan négy-öt helyre is, angol nyelvet, akcentusokat, komédiát és menedzsmentet is tanul. Saját projektjein túl különböző meghallgatásokon vesz részt, igyekszik minden lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy dolgozzon, fejlődjön.
– Amikor észreveszik, hogy valaki picit más akcentussal beszél vagy másként nyilvánul meg egy-egy beszélgetésben, mint ők, rögtön megkérdezik, hogy honnan származik. Egyébként én örülök ennek, mert ezáltal megnyílik a beszélgetés: Transilvania, válaszolom, majd Drakula, a vámpírok minden alkalommal mosolyt csalnak az emberek arcára, és így elkezdődik a mesélés a romantikus Erdélyről – magyarázta Skovrán Tünde, aki az ünnepekre érkezett haza Erdélybe, a tervek szerint hétfőn utazik majd vissza Amerikába. Kapott az alkalmon egykori kollégája, Laczkó Vass Róbert, és meghívta a Nyitott szemmel sorozatba, ahol amerikai élményei, tapasztalatai mellett a színházi világba vezető útjáról is faggatta.
Édesapja fizikust, építészmérnököt vagy „valamilyen becsületes embert akart nevelni” Skovrán Tündéből, emiatt matematika–fizika osztályba adták, gondolták, hátha „észhez tér”. – Szembeálltam első nap a fizikatanárral, és közöltem vele, hogy én színésznő leszek, csak a barátaim miatt mentem oda, mert velük szeretnék iskolába járni. Megkértem, hogy segítsen, valahogy kínlódjuk ki ezt a négy évet. A tanárok kedvesek voltak velem, amikor valamilyen vizsga következett, elküldtek szavalóversenyre. Megnyertem az iskolának az első díjat, cserébe pedig kaptam egy tízest matematikából – részletezte a színésznő. Baróton nem volt színház, ennek ellenére már nagyon korán eldöntötte, hogy ezt a pályát választja, szeleburdisága miatt többen is mondogatták: „ebből a gyerekből színész lesz...” Édesapját is sikerült megnyugtatnia: gazdag és híres hollywoodi színész lesz, nincs miért aggódnia.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. január 12.
Varázslatos gyerekelőadás a kolozsvári színpadon
Nem érezni, hanem inkább hinni kell – erre igyekszik ráirányítani a figyelmet a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb, A kétbalkezes varázsló című előadása, a mesére fókuszálva napjaink digitális információáradata közepette. – Fitzhuber Dongó egy olyan világgal szembesül, ahol mindent felülír a pragmatizmus, mindenki rohan, hogy érvényesítse a saját érdekeit.
Azzal szembesül, hogy senkinek nincs szüksége a csodára, a mesére. Az egyetlen lény, aki erre mégis vevő, az egy kisfiú, a maga tisztaságával; számunkra ez a kulcsa az előadásnak: attól a pillanattól, hogy valaki hisz a csodákban, a mesék létezésében, onnantól kezdve azok valóra válhatnak – magyarázta Béres László rendező tegnap, a pénteki bemutatóról tartott sajtótájékoztatón. A Békés Pál művéből készült zenés gyerekelőadás este 7 órától látható a nagyteremben.
A történet egy varázslóiskolában kezdődik, ahol Fitzhuber Dongó, a majdani kétbalkezes varázsló egyáltalán nem szívrepesve, inkább reszketve várja a diplomaosztás eredményét. Természetesen utolsóként végzi el a varázslóiskolát, és így, egyfajta büntetésként helyezik ki a Nimbusz Bertalan utcai lakótelepre, mint körzeti varázslót. Szimpatikus történet ez a varázslóiskoláról, a varázslásról, tulajdonképpen a mese hatalmáról, a mese utáni vágyról. A darab ugyanakkor a kétbalkezes varázsló és egy kisfiú, egy felnőtt és egy gyerek barátságának története, ahol mindketten a maguk módján tiszták, és hisznek a mesében.” – írja Béres László az előadás ismertetőjében.
A rendező a sajtótájékoztatón kifejtette: Békés Pál József Attila-díjas íróval, drámaíróval, műfordítóval 2008-ban, Félőlény című mesedarabjának színházi bemutatójakor volt alkalma személyesen találkozni. – Csodálatos személyiségével elvarázsolt, ezért sem volt nehéz igent mondanom Tompa Gábor felkérésére. A meseregényt ismerve, a darabot újraolvasva úgy éreztem, hogy érdekes találkozás születhet a kolozsvári színház társulata, valamint a meghívott vendégszereplők és -alkotók között – részletezte Béres László. Hozzá hasonlóan először dolgozik a társulattal Cári Tibor zeneszerző, aki pályája során több mint száz magyarországi színházi és mozgásszínházi előadáshoz írt zenét, valamint a díszlettervező, a szászrégeni születésű, jelenleg Budapesten élő Csíki Csaba is. A két legfiatalabb szereplővel, Ábrahám Gellérttel és Szélyes Nórával a rendező korábban a Kolozsvári Magyar Operában dolgozott együtt, a Kuksit és Pötyit alakító gyerekek ezúttal Éliás Tóbiás és Lanolin szerepében lépnek színpadra.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. január 18.
Lakótelepről a csoda, a mese birodalmába
Óperenciás tengerre és Üveghegyre sincs föltétlenül szükség ahhoz, hogy az ember mesés kalandok részesévé váljon, elég csak annyi, hogy a világ zsibongásának, a folyamatos rohanásnak hátat fordítva rácsodálkozzon a körülötte lévő dolgokra, és őszintén, tisztán közelítsen hozzájuk.
Ha ugyanis valaki elég erősen és kitartóan hisz a csodákban, akkor azok valóra válhatnak. Akkor lesz mese is, amelybe a szürke hétköznapokból átléphet. Erre hívja fel a figyelmet a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb előadása, A kétbalkezes varázsló című mesejáték, amelyet pénteken este mutattak be nagyteremben. Békés Pál darabját Béres László vitte színre, a lakótelepi tömbházban élő kisfiút, Éliás Tóbiást a 13 éves Ábrahám Gellért, barátját, Fitzhuber Dongót, a kétbalkezes varázslót pedig Laczkó Vass Róbert alakítja.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. január 30.
Minőség, érték és hagyomány a BMC tárlatán
– Kétségtelen, hogy minden kiállításmegnyitó ünnep: a résztvevőknek, az alkotóknak, s ünnep a közönségnek is.
A mostani alkalom viszont ennél is több, hiszen ötödszörre jelentkezünk a Minervában, amely időközben második otthonunkká vált – hangsúlyozta Németh Júlia műkritikus, a Barabás Miklós Céh (BMC) alelnöke csütörtökön délután a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében. Köszönetet mondott Tibori Szabó Zoltánnak, az egyesület elnökének, amiért ezúttal is befogadták a céh kolozsvári csoportjának hagyományos értékfelmérő tárlatát, majd emlékeztetett: tavaly ünnepelték Farkas utcai székházuk megnyitásának tizedik évfordulóját. A patinás műemlék épületben sok egyéni és kamarakiállítást szerveztek az évek során, ám a társaság közben számbelileg megszaporodott, jól jött, hogy a Jókai utcai kiállítótérben helyet kínáltak nekik. A házigazda, Tibori Szabó Zoltán reményét fejezte ki, hogy lesz folytatása a hagyománynak, és a magyar kultúra napja környékén még sokszor vendégül láthatjuk a művészeket.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. február 1.
Bánffy-díj és Livingroom Dimény Áronnal
– Elképesztően jó érzés, amikor megkapod ezt a plakettet, a kollégák állnak melletted, nézed a közönséget, és azt látod, hogy ők is örülnek az örömödnek.
Ez egy olyan pici visszajelzés, amely ideig-óráig vagy a rosszabb pillanataiban megtartja az embert. Viszont nem lehet úgy dolgozni, hogy közben a díjakra készülsz. A munkát meg kell csinálni, ha pedig jön valamiféle visszajelzés, az nagyon megtisztelő – mondta Dimény Áron színművész pénteken este a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában, a tizenharmadik Livingroomon. A kitüntetésekhez való viszonyulásáról annak apropóján érdeklődtek kollégái, Bodolai Balázs és Albert Csilla, hogy aznap este, a Viktor, avagy a gyermekuralom című előadás után Bánffy Miklós-vándordíjat vehetett át. Az elismerést a 2013/2014-es évadban, Viktor szerepéért ítélte neki a színház művészeti tanácsa.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. február 17.
Korunk 90 – híd az egyetemes és erdélyi magyar kultúra között
A jövőhöz, fiaihoz, unokáihoz, az új nemzedékekhez, valamint az olvasáshoz, az erdélyi magyar kultúra megismeréséhez, terjesztéséhez és támogatásához vezető kulcsnak nevezte dr. Úry Előd fogorvos a Korunk elismerését, amelyet hétfőn este vehetett át Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztőtől és Kántor Lajostól, a Korunk Baráti Társaság elnökétől. A Korunk Kulcsát a Minerva Művelődési Egyesület székházában, a folyóirat 90. születésnapjára szervezett ünnepségen adták át; az est folyamán színművészek előadásában hallgathattunk meg olyan szövegeket, amelyek az évek során megjelentek a Korunkban.
Az egybegyűlteket Tibori Szabó Zoltán, a Minerva elnöke köszöntötte, aki az egyesület és a Szabadság, valamint a Korunk között ápolt jó viszony mellett az 1926-ban alapított folyóirat történetének néhány fontos mozzanatát is felelevenítette. Mint mondta, Dienes László azzal a szándékkal indította útjára a Korunkot, hogy az kritikai, baloldali, európai kitekintésű lap legyen, amely bemutatja és elgondolkodik a marxista filozófián és annak kritikáján. Termékeny 14 év után, 1940 augusztusában tiltották be a magyar hatóságok, majd 1957 februárjától ismét megjelenhetett – „az akkori főszerkesztő, Gáll Ernő, aki szintén baloldali gondolkodónk volt, Balogh Edgár részvételével, a szerkesztőség tagjainak hozzájárulásával folytatta ezt a baloldali, kritikai hangvételű, társadalomtudományi jellegű folyóiratot”. Gáll Ernő fokozatosan teret biztosított a haladó polgári elemeknek is, többek között Mikó Imre, László Dezső és Venczel József közölt a lap hasábjain, amely egyre inkább hozzájárult a különböző nézőpontok közötti párbeszéd megteremtéséhez. – 1990 után, Kántor Lajos vezetésével is folytatta ezt a fajta párbeszédet, megkerülhetetlen az a munka és teljesítmény, amit a Korunk az elmúlt negyedszázadban letett az erdélyi magyarság asztalára. Színvonalas folyóirat, amelyre büszkék lehetünk – hangsúlyozta Tibori.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. február 19.
Halasztás: még nem lesz 24 órás a Kolozsvári Rádió magyar adása
Biztatás Marosvásárhelyről: ha nehéz is, meg kell csinálni!
Többnyire a műszaki feltételekkel indokolják, hogy nem indulhat el a tervezett időpontban, március 15-én a Kolozsvári Rádió egész napos magyar nyelvű műsorfolyama.
Rostás-Péter István főszerkesztő-helyettestől megtudtuk: a késés oka a közbeszerzési eljárások hosszadalmas folyamatában rejlik, összefüggésben azzal, hogy a szükséges technikai eszközöket a Román Rádiótársaság szerzi be. Az adók megfelelő bemérése és a különböző engedélyek megszerzése egyaránt időbe telik, szeptemberig azonban mindenképpen szeretnének a procedúra végére járni – ha nem sikerül, akkor elveszítik ezt az új, 98,8-es Mhz-es frekvenciát. Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese megjegyezte: nincs alternatívája az egész napos magyar rádiózásnak, ha van rá lehetőség, akkor azt mindenképpen meg kell ragadni. Náluk három évvel ezelőtt vált külön hivatalosan a magyar és a román műsor, a jelenlegi 106,8-as
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. február 20.
Paralimpia Kolozsváron, templomfeljáró Erkeden
Olyan gyülekezetek és gyülekezetek mellett működő szervezetek (egyesületek, alapítványok stb.) jelentkezését várja a Diakónia Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókja, amelyek készek megtalálni a környezetükben élő fogyatékos embereket, nyitottságot mutatnak irányukba, és szeretnék bevonni őket a gyülekezeti életbe. Amint az a Vajon az ember van a templomért, vagy a templom az emberért? elnevezésű pályázati felhívásból kiderül, a gyülekezetek fizikai, szellemi és lelki akadálymentesítését szolgáló projektekre számítanak, hogy megvalósításuk révén „fogyatékos testvéreink otthon érezzék magukat gyülekezeteinkben”. Széles lehet a skála, hogy miként járulnak ehhez hozzá: fizikai akadálymentesítést szolgáló templomfeljárótól kezdve nyári táboron át statisztikai felmérésig, istentisztelet jelbeszéddel való tolmácsolásáig, speciális bibliaóra, kézműves foglalkozás, zenei tevékenység, paralimpia és sok más hasonló tevékenység belefér.
Akárcsak tavaly, ezúttal is 10 ezer svájci franknak megfelelő összeget osztanak szét a pályázók között, a legmagasabb megítélhető összeg 3500 lej. Jövőre külön díjazzák a három év nyertes pályázatainak legjobbjait, a legeredményesebbnek ítélt projektről bemutató füzet és kisfilm készül majd.
Családias, fiatalos hangulat Szilágyerkeden
A pályázat segítségével Szilágyerkeden akadálymentes feljárót létesítettek a református templom egyik bejáratához, a főbejárat feljárójára kétoldalt korlátot szereltek fel, június első vasárnapján pedig megszervezték az idősek és mozgáskorlátozottak napját.
– Mindenki számára megközelíthetővé vált mostanra a templom, betegek, mozgássérültek is könnyebben eljöhetnek – nyilatkozta lapunknak Balázs Zoltán református lelkipásztor. Már tavaly örömmel nyugtázta, hogy támogatást nyertek, de el is gondolkodott azon: vajon miért pályáztak ilyen kevesen, holott máshol is bőven szükség lenne a segítségre.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. március 15.
Bíró József: „azért játszom, mert számomra a játék öröm”
Egy kisebb szerep esetében ugyanúgy izgul, mint egy nagyobbnál, természetesnek tartja, hogy érzi ezt a fajta egészséges izgalmat előadás előtt – elvégre ez lázba hozza, és nem hagyja, hogy hétköznapi munkaként tekintsen arra, amit éppen csinál.
Bíró József nem zárja ki, hogy sok más tevékenységhez hasonlóan a színjátszást is lehet hétköznapi munkaként végezni, így azonban nem érdemes, kizárólag szívvel-lélekkel és teljes odaadással, derült ki a legutóbbi Livingroomon. A szabadúszó színésszel, akit jelenleg többek között Alekszandr Szerebrjakovként (Ványa bácsi), Louségur tábornokként (Viktor, avagy a gyermekuralom) és főkomornyikként (Az öreg hölgy látogatása) láthatunk a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, Bodolai Balázs, a sorozat ötletgazdája beszélgetett, ugyanakkor Salat Lehel is jelen volt, aki Miskolcról érkezett haza a mostani alkalomra. Bár vajmi kevés lehetőséget kapott arra, hogy kérdezzen, időnként azért egy-két emléket felelevenített főiskolás korukból; ő mondta például, hogy kollégája „mindig is különös, kissé megfoghatatlan volt, de már diákként olyan karizmával rendelkezett, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni”.
Az est folyamán Bíró József Törőcsik Mari egyik gondolatát idézte, amely számára is amolyan ars poeticaként maradt meg: a színész feladata az, hogy hasson. A megannyi szerep után pedig adott pillanatban saját magától is megkérdezi a színész: ki vagyok én? – Az alkotásról szól ez a szakma, partnere vagyok a rendezőnek. Azáltal, hogy hozzáteszek valamit az ő instrukcióihoz, ötleteihez, tovább épül az alkotói folyamat. A színészmesterség éppen olyan alkotó tevékenység, mint a rendezés, semmivel sem alacsonyabb rendű, a színész nem végrehajtó – magyarázta.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. március 21.
Sas Péter új könyveit mutatták be a húsvéti könyvvásáron
Sas Péter két új kötetét (A Farkas utcai református templom történelmi emlékei, Kós András életútja Sztánától Sztánáig) mutatták be pénteken délután a Kolozsvár Társaság főtéri székházában, a Stúdium és Művelődés által szervezett húsvéti könyvvásár keretében. Az est folyamán a kiadók további újdonságait is megismerhették az érdeklődők.
Tőkés Erika, a Stúdium vezetője örömmel nyugtázta, hogy 2016 ünnep a kiadó számára, mivel 25 évvel ezelőtt, 1991 nyarán létesült. Hűséges szerzőjük Hantz Lám Irén nyugalmazott földrajztanár, aki az évek során több könyvet is szerkesztett, ezek közül a Reményik Sándorról szóló, immár a második kiadást is megért A lámpagyújtogató című művet, valamint az Emlékek búvópatakja és a Keresztül-kasul Amerikán című köteteket ajánlotta Tőkés Erika az egybegyűltek figyelmébe. Mint mondta, hűséges szerzőjük Asztalos Lajos helytörténész is, vele kapcsolatban a turisták körében is közkedvelt Kolozsvár épített öröksége és a Kolozsvár – közelről című kiadványokról ejtett szót, ugyanakkor Dsida Jenő Ének az egész világnak, Páll Lajos Szivárványrend és Kiss Bitay Éva Rejtelmes állatvilág című köteteire is kitért.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. április 20.
Beázott, omlik, romlik – a Teleki-palotától egy élhetőbb városig
Kolozsvár belvárosa folyamatosan szolgáltat témát az építészeknek
Minden évben kihívás elé állítja a Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókját, hogy a legmegfelelőbb témával rukkoljon elő az építészeti és műemlékvédelmi nyári egyetemre.
Céljuk továbbra is az, hogy valós problémákkal szólítsák meg az egyetemistákat, akik megoldást kereshetnek az épített örökség helyzete által felvetett témákban. Nem kell messzire mennünk, Kolozsvár belvárosa kimeríthetetlen „kincsesbányának” minősül ebben a tekintetben: szinte nap mint nap történik valamiféle elmozdulás a műemlékek állapotában, az esetek többségében sajnos negatív irányba, hogy a rongálásokról ne is beszéljünk. A 18. század végi profán építészet legkiválóbb alkotásaként emlegetett Teleki-palota udvara és az első emeletén működő könyvtárrészleg beázott mennyezete mellett a Horea és Mócok úti épületek helyzete is megannyi kérdést vet fel mostanság a szakemberek körében. Guttmann Szabolcs építésszel beszélgettünk.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2016. május 12.
Kettő színész és egy író járt a Minerva-házban
Hogy miért különleges (akár újra és újra is) meghallgatni a Kolozsvári Állami Magyar Színház két művésze, Albert Csilla és Dimény Áron által dramatizált és előadott produkciót, amelyet Tompa Andrea Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben című nagysikerű regényéből készítettek? A legegyszerűbb válasz talán az lenne: meg kell tapasztalni. A remek élményeken túlmenően meghozhatja például az emberek kedvét ahhoz, hogy kézbe vegyék és elolvassák a Pesti Kalligram gondozásában 2013-ban megjelent, s azóta több kiadást is megért művet. A Minerva Művelődési Egyesület és a Szépírók Társasága által közösen szervezett kedd esti találkozó is alkalmat teremthetett erre, lelkiekben és szellemiekben is töltekezhettek mindazok, akik ellátogattak a Minerva-házba. A felolvasás után Köllő Katalin, lapunk munkatársa beszélgetett a szerzővel és a színészekkel.
Immár kilencedik alkalommal lépett közönség elé a Fejtől s lábtól – kettő orvos Erdélyben című regény nyomán készült felolvasóesttel Albert Csilla és Dimény Áron, hatodjára a szerző, Tompa Andrea jelenlétében. – Általában felmerül bennem, hogy talán unni fogom, hiszen újra és újra találkoznom kell a szövegemmel. Viszont én nem a saját szövegemként hallgatom, mert ez egy önálló színészi produkció, azt élvezem, amit ez a két színész tesz – magyarázta a szerző a Minerva-házban tartott keddi közönségtalálkozón. Szereti, ahogyan a regény nyelvezetét tolmácsolják: „nem valamiféle kínlódás ennek a megmutatása, hanem úgy hat, mintha a mindennapokban is ezt a nyelvezetet használnák ”. Megkedvelte a karaktereket, akiket a szöveg dramatizálása és előadása során létrehoztak, mint megjegyezte, Albert Csilla és Dimény Áron nélkül „nincsenek ezek a karakterek, vagy nem lettek volna ilyenek. Amit ők hozzátesznek színészként, emberként, az számomra nagyon izgalmas, emiatt nem is tudom megunni”.
Albert Csilla felidézte, hogy a kispetri Csűrszínházig nyúlik vissza esetükben a felolvasóestek hagyománya: Barabás Réka meghívására Győri Klára Kiszáradt az én örömöm zöld fája című memoárját olvasta fel 2012-ben, majd megérett az idő arra, hogy egy következő eseménnyel rukkoljon elő. Középiskolai osztályfőnöke, Bara Katalin ajánlotta figyelmébe a Fejtől s lábtól című kötetet. – Nekifogtam olvasni a regényt, és még nem tudtam, hogy van-e benne női szereplő vagy sem, azt viszont igen, hogy ezt mindenképpen fel kell olvasni. Már akkor gondoltam arra, hogy Áront is „megfűzöm”. Első körben a nyelvezete érintett meg nagyon, úgy éreztem, ott van bennem, nem lehet elengedni. A neheze viszont csak ezután következett: sokat kellett fűzni a dolgokat, hogy a szövegrészek kötődjenek egymáshoz, ezáltal pedig egy kerek egészet tudjunk megmutatni – részletezte Albert Csilla. Mivel már nagyon beleásta magát a szövegbe, és nem szívesen „engedett volna” el bizonyos részeket, végül kollégája volt a „tisztafej”. Valahogy így állt össze tehát a felolvasóest, és persze időközben, a korábbi alkalmak során is alakult, míg elnyerte a mostani formáját.
Dimény Áron megjegyezte: a szöveg nyelvi világa, amely a szórendekből épül újra, valósággal új nyelvként, elképesztően koherens és erős. – Azok a figurák, akiket mi megszólaltatunk, tulajdonképpen ebből a nyelvből épülnek fel, ugyanúgy, ahogy a történet is, és ez a nyelv nagy erővel tartja össze – hangsúlyozta a színművész. Ha pedig valaki úgy döntene, megfilmesítené a regényt, előbb meg kellene találnia ennek a filmnyelvi megfelelőjét; ha ezt nem sikerül, akkor nem nagyon lenne értelme.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2016. július 1.
Jobban vonzza, amit ki kell gondolni, főleg, amit meg kell fejteni
Szilágyi István íróval találkozhattak az érdeklődők
– A bemutatkozási rész megtörtént már az elmúlt ötven évben, akit érdekelt az irodalom Kolozsváron, annak nem kell ecsetelni, hogy Szilágyi Istvánt mivel eszik, mivel isszák – ezekkel a szavakkal vezette fel az Álljunk meg egy szóra sorozat júniusi beszélgetését László Noémi költő szerdán este a Bulgakov kávézó teraszán.
A Kossuth- és József Attila-díjas írót elsőként a zivataros, veszteségekkel teli huszadik századról, valamint a vesztesek sorsáról kérdezte a házigazda, utalva a Fekete Vince által készített interjúra, amely 2008-ban jelent meg a Székelyföld hasábjain. Ebben mondja Szilágyi István, hogy „a huszadik században a magyarság rengeteget veszített. Mi is, abból a jó iparos, kispolgári világból jővén, az a hajó, a mi hajónk vagy dereglyénk abban a században kétszer futott zátonyra: a front közeledtével az első világháborúban, majd a másodikban is. Hiszen írtam a nagyapám históriájáról is.”
Az est folyamán az író kifejtette: nem szívesen beszél ma már olyasmiről, hogy vesztesek vagyunk-e vagy sem, tény azonban, hogy vesztesebbek, mint amikor a beszélgetés készült. – Ezek az évek valahogy kegyetlenebbek lettek, mint amilyenek a régiek voltak, legalábbis olyan szempontból, hogy mára alig vagyunk – még akkor is, ha a „ménesgazda” románság, akik általában ötmillió Nyugatra szakadt honfitársukat szokták bevallani, vesztesebb nálunk. Közben meg ott van egy másik dolog: nem is tudjuk, hogy ez a Kolozsvár ma mennyivel több, mennyivel elviselhetőbb, mint ennek az országnak szinte valamennyi városa vagy olyan helye, ahol valami kultúramAradvány még létezik – hangsúlyozta.
Úgy érzi, jelenleg nem nagyon lát ki mindabból, ami körülveszi, s a jövőre vonatkozóan sincsenek konkrét elképzelései, viszont kapaszkodik szülővárosába, Kolozsvárba. – Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy mostanra elapadt a velem egykorú társaság, viszonylag kevés a hajdani kolléga. Valódi ember, akit nagyon szeretek, az Király Laci. Nem tudtam, hogy jelen lesz a mostani rendezvényen, de nagyon megörvendtem, amikor megláttam. Mert azonkívül, hogy a háromnegyed életünket együtt töltöttük, mára csak ilyen alkalmakkor látjuk egymást, anélkül, hogy bármi is megváltozott volna közöttünk. Legalábbis ezt én így érzem, és ahogy őt ismerem, ő sem érzi másként – magyarázta Szilágyi István.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 17.
Művészeti labirintus a Bánffy-palota pincéjében
Kreativitás, kísérletező kedv, megannyi forma és kivitelezési mód találkozik a Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztiválon, amely a Művészeti Múzeum (Bánffy-palota) pincéjében tekinthető meg a Kolozsvári Magyar Napok teljes ideje alatt, naponta 10 és 17 óra között.
Megnevettet, gyönyörködtet, megborzongat, nosztalgiázásra ösztönöz, elgondolkodtat – ilyen és hasonló reakciókat válthat ki a nézőből az Origo Kulturális Egyesület szervezésében létrejött tárlatsorozat, amelynek különböző részei az izgalmasra sikeredett labirintusban várják, hogy felfedezzék. A 28 kiállító között magyarok és románok, fiatalabbak és idősebbek egyaránt vannak, egyesek híven ragaszkodnak jól bejáratott stílusukhoz, mások új oldalukat mutatják meg. Ettől is izgalmas a Conti-mentális terek jegyében tető alá hozott esemény, az eddigi helyszín, az egykori New York (ma Continental) szálló hangulatából is átörökítve bizonyos tényezőket – amilyen a művészeknek felkínált alkotói szabadság, valamint a közönség számára biztosított felfedezés lehetősége.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 18.
Kolozsvári képzőművészet közel ötven év távlatából
Eleinte könnyed kurátori kiállítást tervezett összeállítani az 1968 és 1972 közötti megyei tárlatok anyagából Székely Sebestyén György galériaigazgató fiatal kollégáival, Portik Blénessy Ágota és Vécsei Hunor művészettörténészekkel, aztán amint hozzáfogtak, nagyon hamar kiderült: jóval nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mint gondolták. – A válogatás fő nehézsége az volt, hogy a Kolozsvári művészeti életnek hatalmas és minőségi termelése volt abban a periódusban. Rengeteg művésszel megismerkedtünk, műtermekbe jártunk, műgyűjtőkkel találkoztunk, miközben olyan alkotásokat próbáltunk szerezni, amelyek szerepeltek a megyei tárlatokon, vagy pedig témájuknál, stílusuknál fogva kiállíthatók lettek volna azokban az években – magyarázta az igazgató kedden délután a Quadro Galériában, a Cluj70. Kolozsvári képzőművészet a megyei tárlatok szemszögéből 1968–1972 című tárlat megnyitóján.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2016. augusztus 19.
Asztalfiókból a nagyközönség elé
Bemutatták Laczkó Vass Róbert verseskötetét
Huszonhárom év terméséből válogatott egy kötetre valót Laczkó Vass Róbert színművész, elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy az asztalfióknak írt verseit a világ elé tárja. Szeretett volna megszabadulni az édes tehertől, amelyet már régóta hordozott, erre utal az Exit Kiadó gondozásában megjelent kiadvány címe: Felix culpa. Ebből a boldog bűnből/édes teherből töltekezhettek mindazok, akik a nyomdából frissen kikerült munka szerda délutáni bemutatóján részt vettek az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában: Demény Péter és a szerző beszélgetése a szerkesztési folyamatba is bepillantást engedett, majd zárásként – telitalálatként – Szép András zongorista és a szerző előadásában hallgathattunk meg néhány költeményt.
– Laczkó Vass Róbert elsősorban színész, viszont az előadóművészetek más műfajaiban, például énekesként is megismerhettük. A Györkös-házban házigazdaként és beszélgetőtársként is jelen van, a Nyitott szemmel sorozat által ebben a szerepkörben vált közönségünk kedvencévé – hangsúlyozta köszöntőjében Kós Katalin, az emlékház vezetője.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)