udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
362
találat
lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-330 ... 361-362
Névmutató:
Nagy Hintós Diana
2009. november 13.
Rendhagyó kamaraest volt Kolozsváron november 11-én a Zeneakadémián: a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, jelenleg Spanyolországban élő és tevékenykedő Tomosvary Szabo Geza Segismundo gordonkaművész állított emléket zongoraművész édesapjának, Szabó Gézának, aki 1947-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanársegédeként, majd ennek utódintézményében, a Gheorghe Dima Zeneakadémián tanított zongorát, orgonát, partitúraolvasást és zongorakíséretet. A hangverseny műsorán a zeneszerző nagyapa, Delly Szabó Géza egy műve is helyet kapott. Szabó Géza zongoraművész idén töltötte volna be századik életévét. Az évforduló kapcsán László V. Ferenc zenetudós elevenítette fel a zongoraművész életútjának és zenei pályájának főbb elemeit. /Nagy-Hintós Diana: Zenész-dinasztiák Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./2009. november 14.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1996 óta részesíti életműdíjban azokat a tanárokat, tanítókat, akik több évtizeden át szolgálták lelkiismeretesen a romániai magyar közoktatást, tájékoztatott Virág Erzsébet, az RMPSZ Kolozs megyei elnöke. Az életműdíjat az ezredforduló táján nevezték el Ezüst Gyopár-díjnak. A kétévente megrendezett díjátadásra Szovátán kerül sor. Halmos Katalin, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum zenetanára felidézte, a líceum vegyeskara idén áprilisban ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját. Nagyon örült az Ezüst Gyopár-díjnak. „Méltán érdemli meg az elismerés szavait Jánossy Sándor, a dési Andrei Muresanu Kollégium nyugalmazott oktatója, a természettudományok tanára” – hangzott el a méltatásban. „Számomra az RMPSZ által adományozott Ezüst Gyopár-díj legalább annyit jelent, mint a Kossuth-díj vagy a Corvin-lánc. Nívós díjnak érzem, és köszönöm azoknak, akik rám gondoltak, mert ez azt jelenti, hogy egyféleképpen gondolkozunk”, mondta Kallós Zoltán néprajztudós, a mezőségi szórvány nagy apostola. Magánvagyonából közvagyon lett: iskolát alapított szülőfalujában, saját házát alakította át bentlakássá, hogy a vidék falvaiban anyagi és lelki szórványban élő magyar gyerekek tanulni tudjanak, fejtette ki Balázs Bécsi Gyöngyvér laudációjában. Kerekiné Magyarósy Ildikó, tordai nyugdíjas tanító megkönnyeztette a laudáció. Szöllősi Ferenc, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum nyugalmazott igazgatója arra most is büszke, hogy ötéves küzdelem után 1970-ben, azaz igazgatása alatt kapta vissza az iskola Brassai nevét. Erdély-szerte először a Brassai rendezett Brassai Hetet, kiosztották a Brassai Nagydíjat és a Brassai Kupát. Váratlanul /Nagy-Hintós Diana: Oktatás – Öt Kolozs megyei pedagógust tüntetett ki idén az RMPSZ Ezüst Gyopár-díjjal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./2009. november 14.
Négynapos fesztivállal és tudományos ülésszakkal emlékezik Ruha István hegedűművészre a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia közössége, volt tanítványai és tisztelői. November 14-én tudományos konferencia nyitja a rendezvényt. Előadást tart többek között Angi István zeneakadémiai professzor, Visnyai Csaba nagykárolyi zenetanár és Bányainé Line Ildikó, a Budapesti Rádió zenekarának hangversenymestere. A következő napokon koncertekkel áldoznak Ruha István hegedűművész emlékének. /Nagy-Hintós Diana: Ruha István hegedűművészre emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./2009. november 21.
Az öt évvel ezelőtt elhunyt Ruha István világhírű hegedűművészre emlékezett Kolozsvár zeneszerető közönsége, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia, a Transilvania Filharmónia, valamint volt növendékei, tisztelői november 14-e és 17-e között. November 14-én ülésszakon elevenítették fel Ruha István életét, pályafutását, egyedülálló művészetének néhány sajátosságát, majd négy koncerttel adóztak emlékének. /Nagy-Hintós Diana: Fesztivál – Négynapos fesztivált rendeztek Ruha István hegedűművész emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./2009. november 24.
Pásztor Gabriella, az oktatásügyi tárca Kisebbségi Főosztályának vezetője közölte, az idei hat nap fizetés nélküli szabadságot a pedagógusoknak november 30-án, valamint december 14-től 18-ig kell kivenniük. Mind a novemberre, mind a decemberre esedékes fizetésükből 15,5 százalékot vonnak le. /Nagy-Hintós Diana: December 11-től kezdődik a vakáció? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2009. november 24.
Az erdélyi unitárius egyház történetének második kötetét mutatták be Kolozsváron az elmúlt héten. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Szabó Árpád nyugalmazott unitárius püspök az esemény ünnepi voltáról és a kötet fontosságáról értekezett. Évszázados adósságot törlesztünk”, figyelmeztetett Szabó Árpád, majd felsorolta a kötetet sajtó alá rendező szakemberek – az irányító Balázs Mihály, Hoffmann Gizella tudományos munkatárs, Kovács Sándor egyetemi oktató és Molnár B. Lehel főlevéltáros, a kötet mellékletében található térképeket készítő Elekes Tibor, valamint ifj. Szombatfalvi József lelkész – nevét. Hoffmann Gizella méltatta az eredeti latin nyelvű kötet szerzőinek, Kénosi Tőzsér Jánosnak és Uzoni Fosztó Istvánnak, valamint a fordító Márkos Albertnek a tevékenységét. /Nagy-Hintós Diana: Unitárius egyháztörténeti könyvet mutattak be. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2009. november 28.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság megbeszélést szervezett a romániai magyar civil szervezetek részére egy országos szintű hálózat kialakítása érdekében. Amennyiben ez az elgondolás sikeres lesz, a civil szervezetek a Romániai Magyar Házak keretében tájékozódhatnak a többi tagszervezet munkájáról, illetve együttműködhetnek közös céljaik megvalósítása érdekében. Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban november 27-én tartott rendezvény megnyitóján felszólaló Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az esemény fontosságáról értekezett. „Az elmúlt húsz évben már kialakultak azok a kis magyar autonómiaszigetek, amelyek függetlenek a hatalomtól, de függnek azoktól a közösségektől, amelyek fenntartják őket” – utalt megnyitó beszédében Dáné Tibor Kálmán a romániai magyar civil szervezetekre. Markó Béla emlékeztetett: „Egy közösség, amelynek nincs önálló élete, nagyon hamar szétmorzsolhatóvá válik, és elveszíti önmagát. Az RMDSZ mindig prioritásként kezelte a civil szervezetek kérdését. ” /Nagy-Hintós Diana: Országos hálózatot alakítanának a romániai magyar civil szervezetek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./2009. december 5.
Alig néhány napja szerelték fel a Főtéren a karácsonyi vásáros bódékat és a könnyűzene-koncertek számára a színpadot, máris sokan panaszkodtak a zajra. Nem csak a Kolozsvár központjában lakókat zavarja a csendháborítás, hanem a Szent Mihály-templombeli istentiszteletek lefolyását is. Kovács Sándor főesperes elmondta: „A városháza értesített arról, hogy decemberben milyen programokat szerveznek a Főtéren, és felkértek arra, hogy mi is kapcsolódjunk be ezekbe. Azzal biztattak, hogy minden olyan lesz, mint Bécsben: kis faházikók állnak majd a Főtéren, és zene szól. Válaszomban kifejtettem: örvendetes, hogy a városháza bécsi hangulatot kíván teremteni, ám Bécsben ezeket nem a Stephansdom, hanem a városháza környékén állítják fel. Ugyanakkor arra kértem a városházát, hogy rendezvényeikkel ne zavarják a délután 6-tól 7-ig tartandó szentmisét” – fejtette ki a főesperes. /Nagy-Hintós Diana: Közigazgatási bírósághoz fordulna az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Többen panaszkodtak a főtéri csendháborítás és zajongás miatt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./2009. december 9.
Az Európai Unió tagállamai állampolgárainak 37 százaléka vásárolt idén a világháló segítségével. Románia sereghajtó ebből a szempontból is, hiszen lakosságának alig két százaléka vette ebben az évben igénybe az internetes vásárlási lehetőségeket, illetve a különböző szolgáltatásokat. Az EU-ban az emberek ötven százalék naponta használja az internetet, Romániában ez az arány alig éri el a 19 százalékot. /Nagy-Hintós Diana: Sereghajtó Románia az internet-hozzáférhetőség terén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./2009. december 9.
Sas Péter budapesti művelődéstörténésznek a Szent Mihály-templomról készült könyvét /A kolozsvári Szent Mihály-templom és gyűjteménye, Gloria, Kolozsvár/ mutatták be december 7-én Kolozsváron. Beszédében Kovács Sándor főesperes utalt arra, hogy a gyulafehérvári egyházmegye idén ünnepelte alapításának ezredik évfordulóját, illetve 660 évvel ezelőtt bocsátották ki Avignonban azt a búcsúengedélyt, amellyel elkezdődött a Szent Mihály-templom építése. „A XXI. században egyre fontosabb, hogy megismerjük jelképeinket, és közös erővel óvjuk meg ezeket” összegzett Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul. /Nagy-Hintós Diana: Új könyv a Szent Mihály-templomról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./2009. december 18.
A kolozsvári Művészeti Múzeumban megnyílt a kolozsvári képzőművészek Téli Szalonja. A Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókja központi és helyi támogatás hiányában évek óta a Művészeti Múzeum segítségét kénytelen igénybe venni kiállításaihoz. /Nagy-Hintós Diana: Megnyílt a képzőművészek Téli Szalonja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./2009. december 22.
A múlt héten nyílt meg Laczkó Vass Róbert színművész Angyalarcok című, előadással egybekötött első, kolozsvári fényképkiállítása. A közismert színművész, aki operaénekesként is többször „megállta már a helyét” ezúttal fotóművészként mutatkozott be a kolozsváriaknak. Nem csak Kolozsvár, Csíkszereda, Bukarest „angyalarcaiból” hozott ízelítőt, hanem lengyelországi és Vatikán-beli angyalábrázolásból is. /Nagy-Hintós Diana: Angyalarcok és karácsonyváró muzsika. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./2010. augusztus 23.
Véget ért a néptánctalálkozó
A hagyományokhoz hűen a XII. Szent István-napi néptánctalálkozón részt vevő 14 táncegyüttes is ott volt vasárnap délben a Szent Mihály-templomban megtartott ünnepi szentmisén, amelyet Kovács Sándor római katolikus főesperes celebrált. „Bárki megtanulhatja Szent István példáján az igaz keresztény életet. Ne éljetek úgy, mint a pogányok; hanem imádkozzatok és járjatok templomba”, hangzott a főesperes intelme, majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy legyenek jó keresztények. A mise végén a mexikói tánccsoport énekes és hangszeres tagjai egy vallásos jellegű művet adtak elő a templomban. A néptáncegyüttesek 13 órától szabadtéri gálán léptek fel a Főtéren. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja a néptánctalálkozót és a tegnap zárult Kolozsvári Magyar Napokat a Kárpát-medence magyarságának megmaradását célzó, jelképes eseménynek nevezte, amely erősíti a nemzeti öntudatot. A táncegyüttesek egy része tegnap délután a kalotaszentkirályi szabadtéri gálán lépett fel.
Nagy-Hintós Diana. v Szabadság (Kolozsvár)2010. szeptember 11.
Hitélet – Evangélikus-Lutheránus Egyetemes Lelkészértekezlet Kolozsváron
„A kövek építésétől a lélek építéséig, a kövek templomától a lélek templomáig” témával, magyarországi részvevőkkel zajlott Kolozsváron az Egyetemes Lelkészértekezlet, amely csütörtökön ünnepi istentisztelettel kezdődött, majd a meghívottak részére az idei és a 2012-es Szélrózsa Ifjúsági Találkozóról, az ifjúsági munkáról, műemlék templomok és bútorzat restaurálásáról hangzottak el előadások.
Gáncs Péter magyarországi püspök: Merjünk cselekedni
„Számunkra minden istentisztelet ünnep, amikor elhelyezzük a lelki követ az épülő lelki templom falán. Az istentiszteletek alkalmával a betérők koldusként érkeznek, ám van esély arra, hogy megajándékozottként távozzanak.” – mondta a megnyitón Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Igehirdetésében Gáncs Péter, a Magyar Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke hangsúlyozta, hogy a magyar nem veszteségre ítélt nép, merjünk cselekedni, majd arról értekezett, hogy a mai ember életének centruma üres, amelyet bármilyen pótlék betölthet, ám életünk centruma Jézus Krisztus kell hogy legyen.
Kalit Eszter kolozsvári lelkészjelölt az ifjúságot célzó, és Magyarországon már eredményes Szélrózsa-mozgalom erdélyi hatásairól szólt.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja fiatal közösségnek nevezte az evangélikus egyházat, majd arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a lelki vár megerősítése mellett a műemlékek, a várak megőrzése is fontos. „A lelki várvédelem összefonódik váraink, közösségeink védelmével. Legfontosabb erősségünk most a szolidaritás, ám ehhez a közösség vezetői, így az egyháziak segítségére is szükség van” mondta a konzul.
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere a demográfiai mutatókat ismertette: tavaly Kolozsváron 2600 gyerek született, ebből 370 magyar nemzetiségű. Értesülései szerint az új tanévben csak 229 magyar elsős van, tehát az elöregedés, a gyermektelenség visszatérő gondot jelent. Ilyen körülmények közepette csak üdvözölni lehet a Szélrózsa-mozgalomhoz hasonlók elindítását Erdélyben.
Az istentiszteleten közreműködött Horváth Zoltán (orgona), Jánosi Renáta (hegedű) és Mányoki Mária (ének).
Nagy-Hintós Diana
Ifjúsági fesztivál – Erdélyben is Szélrózsa?
A tökéletes lelkészről szóló ironikus írással köszöntötte az egybegyűlteket Adorjáni Dezső Zoltán püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház kétévente szervezett Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozóját ismertető előadás előtt, figyelmeztetve: építenünk és épülnünk kell folyamatosan. Gáncs Péter püspök kifejtette: a Szélrózsa találkozók áldása nem csak az együtt töltött három napban érezhető és mérhető.
Smidéliusz Gábor lelkész, Szélrózsa atya a Bayern München stadionhoz hasonlította a Szélrózsát: az a közös a kettőben, hogy a játékszabályok mellett mindkettő felfelé (is) nyit, felfelé is figyel. A találkozók egyik legfőbb célja bevonni az olyan fiatalokat is, akiknek egyáltalán nincs vagy csak kevés közük van egy élő hitű közösséghez. A rendezvények nagyrészt szabadtéren zajlanak, az ilyen terek ugyanis sokkal többet megengednek, több lehetőséget biztosítanak, mint egy templom. Hangsúlyozta a szervezői csoportok munkájának fontosságát, a szervezőcsapat folyamatos megújulásának jelentőségét. A fesztivál programjából a különféle tevékenységek – előadások, istentiszteletek, reggeli áhítatok, filmklub, tömegsport, ökológia, ügyességi vagy szellemi játék, kézműveskedés, Szélrózsa-óvoda, színházi előadások, több színpadon zajló koncertek – mellett említette a Perem sátort, amely a más programot nem találókat fogadja, az éjszakai mély beszélgetésekre lehetőséget adó Nikodémusok óráját, a civil szervezeteket, mozgalmakat, egyházi csoportokat bemutató Lehetőségek piacát.
Simon Ilona lelkész, a Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövetség (REVISZ) elnöke és Domokos Jenő ifjúsági lelkész beszámolt arról, hogy míg 2000-ben Debrecenben a Szélrózsa találkozón mindössze 17 erdélyi fiatal vett részt, addig 2008-ban Kőszegre, majd 2010-ben Szarvasra három busszal indultak Erdélyből a fiatalok.
Az egyre növekedő lelkesedés láttán a szervezők a 2010-es találkozó előtt vezetőképzőt szerveztek, az erdélyieket is bevonták a fesztiválszervezésbe. Simon Ilona elmondta: nagy öröm volt számára, hogy a fiatalok egymásnak reklámozták a 2010-es találkozót, és olyanok is sokan eljöttek, akik nem tartoztak az ifibe, de kíváncsiságból részt akartak venni a Szélrózsán.
A 2012-es Szélrózsa találkozóra az eredeti tervek szerint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházzal együtt készülnek. Felvetődött önálló erdélyi Szélrózsa találkozó szervezésének ötlete 2013-ban, ahol a Magyarországról érkezőket is szívesen látnák. Helyszínként felmerült Sepsiszentgyörgy, ám döntés nem született.
Az első Szélrózsát 1996-ban, Váralján szervezték, mintegy 800 részvevővel, a 2000-es debreceni találkozó óta 1700–2100 között alakul a jelenlévők száma, 2008-ban Kőszegre már csaknem háromezren mentek el. A találkozót az idén nyolcadik alkalommal szervezték meg, Szarvason.
Butyka Anna
Guttmann Szabolcs: Ki kell nyitni a templomokat
A jó szándék mellett sok esetben hozzá nem értés, tájékozatlanság vezérli azokat, akik műemléképületeket, régi bútorzatot restauráltatnának, így a végeredmény sokszor elszomorító, végzetesen destruktív is lehet. A lelkészértekezlet szervezői ezért tartották fontosnak meghívni Guttmann Szabolcs műépítészt, aki közel egy évtizedig Nagyszeben műépítésze volt, hogy a jó és rossz példákon keresztül hangsúlyozzák a restaurálási munkálatok minőségére való odafigyelés fontosságát.
A restaurálás, az értékek feltárásának legnagyobb akadálya a pénzhiány és a tulajdonviszonyok. Németországból sok segítség érkezett az evangélikus-lutheránus gyülekezetek restauráló kezdeményezéseinek támogatására, Nagyszebenben például mintegy 700 ezer eurót fektettek be kb. 150 épület restaurálásába. Guttmann Szabolcs röviden ecsetelte azt a hosszadalmas folyamatot, amely 2000-től napjainkig oda vezetett, hogy Nagyszeben főterén megint a templom a hangsúly.
A műemléképületek falain látható légkondicionáló berendezések, a műanyag nyílászárók a leglátványosabb semmibevételét jelzik mindannak az értéknek, amit egy-egy város teremt – vélekedik a szakember, szerencsés példaként említve a kolozsvári Báthory-líceum esetét, amely műanyag nyílászárókra és csempézett ablakpárkányokra kapott költségvetési támogatást, ám a munkálatok előtt az iskolaigazgató műépítész véleményét kérte. Így kevesebb ablakszem cseréjére futotta ugyan, ám sikerült megőrizni az épület jellegzetességét oly módon, hogy a beavatkozás ne tegye tönkre az iskolában nevelkedő következő generációk mentalitását sem. A sikerek között említette Guttmann Szabolcs az előadás helyszínéül szolgáló Reményik-galériát is: „van egy pince, amely úgy él, mint egy galéria”.
Az utóbbi évek talán legvitatottabb kolozsvári témája is terítékre került: a főtér. Mint mondta: a tér arra van, hogy ott emberek összegyűljenek. Említette azt a mintegy száz éve elindult folyamatot, amely zöldövezeteket alakított ki a városok terein, és ahol szerinte „mindenki meglehet a maga padján, de a közösségi élet megszűnik”. 2010-ben kiderül, hogy ez a tér négynapos magyar kultúrát tud befogadni, és szembesülünk azzal: de jó tágas ez a tér, kár volt annyit civakodni az ügyben.
Az előadó szólt a gyulafehérvári római katolikus püspöki rezidencia kapcsán kialakult feszültségről, amelyet a XX. századi tendencia szerint újabb és nagyobb ortodox székesegyházzal kellett tromfolni. A hajdani erődített várost lerombolta az urbanista törekvés, nagy nyitást alakítva ki az ortodox templom felé. A szakembereknek sikerült meggyőzniük a városvezetést arról: érdemes újra kiásni az ortodox templom előtti várárkokat, feltárva a csillag alakú erődített rendszert, az út pedig a hajdani várkapu alatt halad, a két templom közé.
A szakember hangsúlyozta: a restaurálási munkálatoknál figyelembe kell venni a természetes helyi folyamatokat (víz felszivárgása, elpárolgása stb.), így kell megválasztani a restaurálás módját, az anyagokat. Ajánlotta a gyógyvakolatot és a szilikátos festéket. Fontos megőrizni a templomnak a környezetével azonos jellegét. Guttmann Szabolcs többször hangsúlyozta: ki kell nyitni a templomokat, és meg kell mutatni értékeinket.
Kerekes Edit. Szabadság (Kolozsvár)2011. május 17.
Hary Béla
(1934-2011)
Városunk egyik kiemelkedõ karmester-egyénisége 1934. október 2-án született Szilágysomlyón. 1952-ben érettségizett a kolozsvári zenelíceumban, majd a Gheorghe Dima Zeneakadémiára (akkor: Konzervatórium) felvételizett karmesteri és zeneszerzõi szakra, a szakokatpárhuzamosan végezte el. 1956-ban - még konzervatóriumi diákként - kerül a Kolozsvári Állami Magyar Operába. 1958-ban államvizsgázott, és ezt követõen több mint fél évszázadon át dirigálta az opera repertoárján levõ mûvek többségét.
Az 1960-as években oroszlánrészt vállalt Bartók Béla zenés színpadi mûveinek (Kékszakállú herceg váracímû operának, A csodálatos mandarin címû pantomim és A fából faragott királyfi táncjátéknak) kolozsvári bemutatásában. 1973-1977 és 1984-1989 között a magyar opera igazgatói tisztségét is betöltötte, ám a karmesteri tevékenység gyakorlásáról akkor sem mondott le. Igazgatóként dirigálta Gounod: Faust, Verdi: Álarcosbál, Mozart: Don Juan címû operáját is.
Az 1989-es rendszerváltást követõen a Kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház közötti együttmûködés keretében bemutatott Erkel-operák színrevitelekor nem csak karmesterként vett részt, hanem hat Erkel-operában a zenei dramaturg munkáját is ellátta.
Zeneszerzõként több balett-zenét (Sárga rózsa, Hófehérke és a hét törpe, Játékparádé), továbbá zenekari és kamaramûveket komponált. Farsang címû musicaljét mûsorra tûzte mind a magyar, mind a román opera, sõt a zeneakadémia operaosztálya is.
Zsûrielnök volt a Kolozsvári Magyar Opera vezetõsége által szervezett két nemzetközi operakarmester-versenyen.
Kiváló karmesteri tevékenységéért, a bartóki és az erkeli életmû továbbéltetéséért kitüntetésben részesült: többek között a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét Göncz Árpád akkori magyar köztársasági elnöktõl vette át (1993); az EMKE Erkel-díjjal tüntette ki (1996), a Kolozsvári Magyar Opera fennállásának 50. évfordulóján örökös tagságot nyert (1998); Pro Cultura Hungarica emlékplakettet kapott a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális ?rökség Minisztériumától (2004).
Hary Béla köztudomásúan kitûnõ muzsikus, mint színpadi karmester is kiforrott egyéniség, aki a színpadi összmûvészet szellemében dolgozza ki zeneileg az operák, illetve a balettek partitúráit - írta róla még pályája kezdetén, 1966-ban László Ferenc muzikológus.
Hary Bélának igencsak kiváló a keze. Hosszú pálcával, kimûvelt csuklótechnikával vezényel. A pálcát vezénylõ jó kéz ellenállhatatlan karmesteri delejt közvetít. Magabiztossága, fölénye nem kihívó, hanem magával ragadó. Hary Béla remekül zongorázik, továbbá termékeny zeneszerzõ, jelentékeny alkotó. Karmesteri delejét Hary Béla a vele perszonálunióban élõ zeneszerzõnek is köszönheti - olvashatjuk László Ferenc elõszavát a Hary Béláról szóló életrajzi könyv elsõ lapjain.
Rendkívüli karmesteri teljesítményben gazdag zenei életmû zárult le május 14-én halálával, immár végérvényesen.
Nyugodjék békében!
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)2012. október 24.
Emlékezés „a forró napokra”: lecke a világnak a szabadságról
1956 – 56 év távlatából is példa a történelemnek, a jelennek
Fáklyás felvonulással fejeződött be tegnap este az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenhatodik évfordulója alkalmával szervezett kolozsvári rendezvénysorozat. Az ünnepi megemlékezés alkalmával megkoszorúzták az 1956-os forradalom sétatéri emlékművét, ökumenikus istentiszteletet tartottak a belvárosi unitárius templomban, az eseményekkel kapcsolatos beszélgetésekre, könyvbemutatóra és számos kulturális műsorra került sor. Az idei helyi események egyik különleges programpontját jelentették a kolozsvári magyar középiskolákban tartott élő történelemórák: a korabeli történések egykori erdélyi résztvevői meséltek a diákoknak az ötvenhat évvel ezelőtti eseményekről. A felszólalók felidézték az 1956-os forradalom pillanatait, a történések romániai és erdélyi kihatásait. Megemlékeztek azokról a „forró napokról”, amikor Magyarország népe az egész világon hallhatóan azt mondta: elég volt a kommunista önkényből.
P. A. M. , Nagy-Hintós Diana, Fodor György
Szabadság (Kolozsvár)2013. február 25.
Csak valós történésekre alapuló mondák születtek Mátyásról
Lámpások vitték az égbe az idei ünnepség hírét
Legalább egy-két nap erejéig becsempészni életünkbe a reneszánsz értékeket, hangulatot, életérzést – ezzel a csöppet sem titkolt szándékkal szervezi meg évről évre Mátyás-napi rendezvény- és ünnepségsorozatát a kolozsvári Amaryllis Társaság. Idén kerek évforduló is gazdagította a tematikát, mivel Mátyás királyunk 570 esztendővel ezelőtt született. A szervezők minden évben igyekeznek valamilyen különlegességgel is előállni a hagyományos programok mellett: idén kezdő mozzanatként lámpásokat eresztettek szélnek február 22-én, pénteken este a Főtérről. Ezt régizene-koncert követte a Bánffy-palotában, Szerelmes mese címmel, a Trei parale együttes előadásában. A szombat délelőttöt hagyományosan a gyermekeknek szentelték: a Mátyás-házban közös mesekönyv született. A téma azonban a délutánba is belenyúlott, szakemberek a Mátyás-mesék népszerűségének titkáról értekeztek, majd a Carmina Danubiana együttes koncertezett. A program ünnepi misével zárult.
Királyi udvar a könyvtárban
A Mátyás király születésnapjának 570. évfordulójára szervezett rendezvények kavalkádjában a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Gróf Mikó Imre Könyvtára ezúttal Mátyás, az igazságos címmel szervezett játékosan ismeretbővítő programot kisiskolások számára azzal a céllal, hogy megismertesse és megértesse leghíresebb királyunk ellentmondásos személyiségét. A tevékenységre kíváncsian és a gyermeki játékosság szellemében jelentkeztek a Donát negyedi Onisifor Ghibu Természettudományi Líceum magyar tagozatának alsósai, Illés Csilla, Diószegi Roberta Beáta, Korábián Krisztina tanítók, valamint Lőrincz Andrea segítőpedagógus kíséretében.
A királyunkról való lényegesebb tudnivalók bemutatása után meseolvasás következett, a mese témáját a kicsik rajzolással, a nagyobbacskák pedig a hallottak elmélyítéséhez hasznos feladatlappal folytathatták, majd a jó hangulat elmélyítése érdekében énektanítással és a Mátyás király szobrászt keres mozgásos játékkal zárult a program. A hangulat és a tudásvágy megvolt, csupán a rohanó idő nem volt cinkostársunk, így bármennyire is jó volt királyi vendégnek lenni, az időutazás határideje lejárt, és elkövetkező alkalmak ígéretében elérkezett a búcsúzás ideje is.
Miklós Erika
Kódex születik
Az Amaryllis Társaság és a kolozsvári gyerekek összefogásával szombaton egyedi projekt született. Mátyás király szülőháza délelőtt néhány órára komoly műhelymunka helyszínévé vált: seregnyi szorgoskezű kis művész merített ihletet Markó Botond meséjéből, a Ficfakirályból, amelyet Kürti Andrea már előzőleg papírra vetett, így az alkotó kedvnek, csupán a képzelet szabhatott határt, s elkezdődhetett a valódi munka, az illusztrálás. Zsírkrétával, színes ceruzával, vízfestékkel, ecsettel, kézzel, ki amihez hozzáfért. Itt mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb kifejezési eszközt. A sokszínű és vidám alkotásokhoz mindenki hozzátett egy keveset. Különösen jó érzés volt látni, hogy a modern kor hősei, a mesék, filmek és rajzfilmek megannyi változatos karaktere közt a nagy orrú király alakja éppúgy megtalálja a helyét a gyerekek szívében. Mindenki ismeri ezt az álruhás igazságosztót, minden gyermek fejében ott lakozik a róla alkotott kép, amely testet öltött az általuk készített kódex lapjain.
A munkában elfáradt illusztrátorok addig sem unatkoztak, míg később érkező társaikat a tervezőasztalhoz engedték. Szórakoztatásukról Both József és Zsuzsa, valamint a Csereklye zenekar gondoskodott mesés játékkal, tánccal. A vidám forgatag egyaránt magával ragadott kicsiket és nagyokat, szülőket és nagyszülőket, s egészen a kódex kiállításáig tartott az önfeledt mulatság. Trombiták harsonájára ekkorra halkult el az énekszó, s álltak meg egy pillanatra a fürge lábak, hogy mindenki megtekinthesse a közös munka gyümölcsét.
A nyolc darab 70x100 cm-es ív jól látható helyre került, így végül képzeletben mindenki végigforgathatta lapjait, s a Mátyás király koronázásáról szóló mese életre kelt.
Simó Helga
Mesékről meséltek
Lelkileg és szellemileg egyaránt gazdagodhattak a kolozsváriak a délutáni kerekasztal-beszélgetésen, ahol három különböző területen dolgozó szakember járta körül a Mátyás-mesék és -mondák különleges világát. Miből fakad a királyról szóló történetek népszerűsége? Melyek azok az értékek, amelyeket Hunyadi Mátyás emlékezetes cselekedeteiből, megnyilvánulásaiból ihletve a mesék, mondák is előszeretettel felhasználnak? Milyen hatást gyakorolnak az értékek az olvasókra, a felnőttekre és a gyerekekre? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Antalfai Márta magyarországi pszichológustól, Keszeg Vilmos néprajzkutatótól és Lupescu Radu művészettörténésztől, akikkel Kurta József beszélgetett.
Lupescu Radu kifejtette: mozgalmas és érdekes, eseményekben gazdag az 1458 és 1490 közötti időszak, Hunyadi Mátyás uralkodásának több mint harminc esztendeje, amikor szinte minden évben vezetett hadjáratot, és a többi királytól eltérően erőteljes nyugati politikát folytatott. – A rengeteg esemény közrejátszott abban, hogy különféle történetek keringtek a cselekedeteiről, bizonyára már az ő korában is. Szorosan összefonódik viszont ez a fókusz apja, Hunyadi János alakjával, akiről szintén sokat regéltek. Roppant gazdag irodalma van ennek, nem csak a magyarok, de a szomszédos népek körében is, és valahol ez folytatódik Mátyás király esetében – magyarázta Lupescu Radu. Tartalmi szempontból persze jócskán eltér apa és fia folklorisztikus megközelítése: míg Hunyadi János vonatkozásában inkább a győzedelmes hadjáratokra esik a fő hangsúly, s a történetek a hadvezér alakját állítják előtérbe, addig a Mátyásról szóló mesék egészen másról szólnak.
Keszeg Vilmos utalt arra, hogy nagyon széles a skála, amelyen a király alakjához kapcsolódó értékek sorakoznak: a harcos vitézség, a leleményesség és az őszinteség tisztelője, a szegények pártfogója, segítőkész és jószívű, a dolgozó ember felkarolója és tisztelője, mindeközben pedig erőskezű uralkodó is, aki az öntelt, hatalmával visszaélő hatóságot képes rendre utasítani, és igazságot szolgáltatni. Műfaji szempontból is igencsak változatos kép tárul elénk: míg az anekdotákban az urakat megleckéztető Mátyás jelenik meg, a tréfás mesékben fizikai ereje helyett a leleményessége kerül előtérbe. – Gyakran hallhatunk olyasmit, hogy legendák szólnak Mátyásról, ez azonban nem igaz: a legenda istenekről, szentekről, vallási személyekről szóló történet, a Mátyás király történetek nagy része viszont monda, amely a valóság elemeire épül – hangsúlyozta Keszeg Vilmos.
Akárcsak a tündérmesékben, a Mátyás-mesék esetében is győzedelmeskedik a jó, a rossz pedig megkapja méltó büntetését, gyermekek és felnőttek épülésére, lelki világuk pozitív fejlődésére egyaránt alkalmasak tehát. Antalfai Márta úgy fogalmazott: „az emberi fantázia és képzelet egészen a lélek mélyéig hatol, onnan jönnek a vágyak, amelyek ezekben a mesékben is megfogalmazódnak – mindenekelőtt a jóság, az igazmondás és az igazságtevés, amely számos Mátyás-mese üzenete. – A másik ilyen témakör az okosság: olyan készségeket, képességeket szerepeltetnek – furfangosság, talpraesettség –, amelyek révén a legnagyobb bajból is győztesen kerülhetnek ki a szereplők. Ezekben a mesékben nem csak a király okos, hanem azok az emberek is, akik hatalmas furfanggal, erővel, bátorsággal rendelkeznek, amely által kiemelkedhetnek a többiek közül, ilyen például Mátyás király kovácsa – mondta a pszichológus. Véleménye szerint kicsik és nagyok fejlődésére egyaránt jó hatással lehetnek ezek a mesék, hiszen megtanítanak arra, hogy mindig van megoldás, még a kilátástalannak tűnő helyzetek és az elkeseredettség közepette is, ugyanakkor pedig az empátiakészséget is fejlesztik.
A beszélgetés után a Carmina Danubiana (Juhász Katalin, Csörsz Rumen István, Szabó Zoltán, Orci Géza) régizene-együttes koncertezettMátyás király és a Hunyadiak emlékezete a folklórban címmel.
Ferencz Zsolt
Zárszó a templomban
A Kolozsmonostori Kálvária-templomban vasárnap délelőtt megtartott ünnepi misén fejeződtek be az idei Mátyás Napok. Kádár István plébános arra figyelmeztette a templomot zsúfolásig megtöltő jelenlévőket, hogy Mátyás királyról csakis a szeretet és a tisztelet jegyében emlékezhetünk meg.
A jelenlegi mulandó és a jövőbeli örök haza közötti kapcsolatot a hit teremti meg. Amint pénteken este az égbe szállt a sok-sok lampion, legyen a szívetekben lévő hit is a lampion fényéhez hasonló. Ahogy Jézus mondja: ügyeljetek a hit lámpására, hogy az ki ne aludjon. Ne váljunk közömbössé a hit iránt. Folyamatosan vizsgáljuk meg magunkban azt, hogy élő hittel rendelkezünk-e – figyelmeztetett a plébános.
Bitay Levente kolozsvári magyar konzul beszédében először gratulált a szervezőknek a példaértékű Mátyás-napi rendezvényért, majd a kultúra összekötő hatásáról értekezett. A mise a Himnusz eléneklésével ért véget.
A rendezvényen közreműködött a Lux Aurumque csíkszeredai kamarakórus és a MUN Schola (karnagy: Ványolós András). Három kortárs zeneszerző művét adták elő; az erdélyi származású Orbán György Ave verum, az amerikai Eric Whitacre Lux Aurumque és az észt Arvo Pärt Magnificat című művét tolmácsolták. Három külön zenei világba nyerhettünk betekintést, amelyet a (főként) profi zenészekből álló kórus tökéletes, muzikális előadása kovácsolt eggyé.
A rendezvénysorozat létrejöttét támogatta a Verbau Romania Kft., a Bethlen Gábor Alap és az FKM Építészműhely.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár),2013. május 21.
In memoriam Guttman Mihály
(1926–2013)
Május 19-én lezárult egy sikerekben gazdag, tartalmas életút, amelynek központjában a komolyzene, és ezen belül a magyar kórusirodalom népszerűsítése, a közösség szolgálata és nem utolsósorban szeretett családja iránti gondoskodása állt. Guttman Mihály élete a kodályi eszme, azaz a zenei anyanyelvhez való ragaszkodás jegyében telt el.
Hatalmas szakmai tudása, kiváló memóriája, pontossága mellé rendkívüli emberség, szerénység és jóság társult. Misi bácsi mindent tudott, sőt, mindent jól tudott, és mindenkinek segített. Élete során oly sokrétű tevékenységet fejtett ki, amely más ember teljesítőképességét meghaladta volna, ám Misi bácsi mindent egymaga végzett el – tökéletesen.
Guttman Mihály 1926. július 21-én született Petrozsényben. Érettségi után került Kolozsvárra, ahol két egyetemet végzett el: a konzervatóriumot és az akkor még Bolyai Egyetem geológia–csillagászattan szakát. 1949-ben felkérték a kolozsvári Zeneművészeti Középiskola létrehozására, amelynek igazgatói tisztségét 1950–1958 között töltötte be. Az igazgatói teendők mellett azonban zenekart és kórust vezetett, kamarazenét tanított. 1959–1975 között a kolozsvári filharmónia művészeti titkára volt. Karmesterként többször vezényelte a magyar opera és a filharmónia zenekarát is. Az 1989-es rendszerváltozás után oroszlánrészt vállalt a Romániai Magyar Dalosszövetség újralétesítésében, amelynek tiszteletbeli elnöke volt. A tordaszentlászlói énekkart 1988–2009 között vezényelte.
Kiváló tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el: Munka érdemrend (1954), Kulturális érdemrend (1969) és „Románia Csillaga” – lovagi rend (2000). Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Nagy István-díjjal jutalmazta (1998); a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Ezüst Gyopárral ismerte el több évtizedes munkásságát. Az anyaországban Kisebbségekért Díjat és Kóta Díjat kapott (2005). 1999. szeptember 29-én, Szent Mihály-napján Tordaszentlászló díszpolgárává avatták.
A komolyzene, és ezen belül a magyar kórusirodalom iránti elkötelezettségének tudható be a Romániai Magyar Dalosszövetség keretében kifejtett, szó szerint áldásos tevékenysége. Számtalan kórustalálkozón vett részt, és mindig örült, ha új, tehetséges énekkart és karnagyot dicsérhetett meg. Nekik is mindig lelkükre kötötte: ne hagyják veszni Kodály és Bartók örökségét!
Mi, hátramaradottak is megszívlelhetjük ezt az intelmét: még ha nem is tudjuk olyan fokon és intenzitással művelni, mint Ő…
Drága Misi bácsi, nyugodjék békében!
Nagy-Hintós Diana
Krónika (Kolozsvár) 2013. május 23.
In memoriam – Aki számára a halál csak átmenet, és nem megsemmisülés
Több száz ember vett részt Guttman Mihály karnagy temetésén. Először négy énekkart hallgathattunk meg: a Kolozsvári Református Kollégium (karnagy: Székely Árpád), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok (karnagy: Bedő Ágnes), a kolozsvári S. Toduţă Zenelíceum IX–XII. osztályos tanulóinak vegyeskarát (karnagy: Kállay-Miklós Tünde), és a Tordaszentlászlói Vegyeskart (karnagy: Balázs Ágnes).
Jakab Gábor római katolikus pap a gyászszertartáson Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből idézett, amelynek alapgondolata: „akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk”. – Guttman Mihály mindig Isten szent hite szerint élte tartalmas életét. Közéleti emberként, muzsikusként, karnagyként céltudatosan és elkötelezetten munkálkodott – hangsúlyozta Jakab Gábor, majd arra összpontosított, hogy istenhívő emberként Guttman Mihály számára a halál csak átmenet volt, és nem megsemmisülés.
Rövid román nyelvű fohász után Kállay-Miklós Tünde, a kolozsvári zenelíceum magyar igazgatóhelyettese szólalt fel magyarul és románul. – Művész volt, alkotó pedagógus. Ma már tudjuk, minek is voltunk boldog, szerencsés haszonélvezői annak idején. Zsigereinkbe építette a kodályi szellemiséget, zenei anyanyelvünk őrzésének fontosságát, megtanultuk megkülönböztetni a remekműveket a fércművektől. Példát mutatott mindannyiunknak kitartásból, szívós munkából, alázatból – mondta Kállay.
Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke szintén magyarul és románul szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte: szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen az elmúlt húsz évben Misi bácsi munkatársa lehetett. – Misi bácsi volt az, aki mellett rájöttem, a pihenés órái is közüggyé válnak. Az elmúlt húsz évben karmesteri pálcája varázsvesszővé vált, amikor életre keltette a Romániai Magyar Dalosszövetséget. Kevesen tudják, hogy ez mennyi munkát, álmatlan éjszakát, adminisztrációt, szervezést és utazást jelentett neki – hangsúlyozta. Misi bácsi hivatásszeretetére még sokáig szüksége lesz az EMKE-nek, amelynek továbbra is tiszteletbeli tagja marad.
Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera volt igazgatója felidézte 2012 decemberét, amikor új kiadvány jelent meg a kolozsvári hivatásos magyar nyelvű színjátszásról, és Misi bácsit is felkérték, hogy járuljon hozzá a kötet tartalmához. Simon felolvasott egy részt Guttman Mihály írásából, amelynek lényege az volt, hogy a magyar opera továbbra is nevelje, tanítsa, lelkesítse, gyönyörködtesse, vigasztalja nézőit, pártfogóit.
– Higgyünk abban, hogy van egy hivatásunk. Hozzunk létre egy iskolát, majd egy újonnan létrejött filharmónia művészeti életét irányítsuk. Az időjárással dacolva járjuk a falvakat, és vegyük rá az ottaniakat, hogy az egész napos mezei munka után az első pihenő a dalárda legyen. Szerencsések lennénk, ha legalább ennek egy részét sikerülne végigélnünk, ha példát vehetnénk attól, aki mindezt megtette – hangoztatta beszédében Marius Tabacu, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója.
Szőke Zoltán nyugalmazott református pap elmondta: Tordaszentlászló lakosainak szívébe beköltözött a fájdalom. Majd felelevenítette azt a húsz évet, amikor (1998–2009 között) Misi bácsi az ottani énekkart vezette. – Nem véletlenül lett Guttman Mihály Tordaszentlászló díszpolgára, hiszen mindnyájan szerettük. Azzal a hittel állok most itt, hogy Guttman Mihály örök hazára lelt Isten országában.
Felszólalt továbbá Kapdebó Ivó, aki Misi bácsi legöregebb, még élő tanítványának tartja magát. Kapdebó arra emlékezett, amikor az 1948–1949-es tanévben Misi bácsi 25-30 tagú zenekart állított össze a 2-es számú Magyar Fiúlíceum énektanáraként, amelynek a felszólaló is tagja volt.
Guttman Mihály egyik unokája, Zsolt, egy ismerősének, Sipos Áronnak a levelét olvasta fel, amelyben rávilágított arra, hogy Misi bácsitól mindenki megtanulhatta, hogy a magyar zenét nem lehet félvállról venni.
Jakab Gábor végül bejelentette, hogy vasárnap délelőtt a kerekdombi római katolikus templomban 9,30 órától gyászmisét tartanak Guttman Mihály emlékére.
A gyászoló menet ezt követően a Házsongárdi temetőbe vonult.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)2013. június 25.
Tanévzáró
Nem hozott számottevő újdonságot a romániai közoktatás számára a napokban véget ért 2012/2013-as tanév. Az ígéretek, tervek ellenére az oktatási körülmények semmivel sem javultak, lényeges, a közoktatás minőségét emelő változtatásokra sem került sor.
Ma kezdődik a nyolcadikosok szakaszzáró vizsgája, és alig egy hét múlva szervezik meg az írásbeli érettségi vizsgákat. Nehéz két hét előtt állnak tehát az iskolások és szüleik: a gyerekek fáradtak, a nagy melegben még nehezebb összpontosítani. A nyolcadikosok, és a tizenkettedikesek számára szervezett próbavizsgák nem vetítettek elő jobb helyzetet a tavalyinál – bár a jóhiszeműek még reménykednek abban, hogy idén elfogadhatóbb eredmények születnek, mint 2012 nyarán. Hogy mennyire volt hiú ábránd, az hamarosan kiderül. Azt viszont már most elmondhatom, és a vizsgaeredmények közzététele után ez talán hangsúlyosabbá válik, hogy a társadalom szinte minden rétegéből süt a felháborodás, a rosszallás a közoktatás és a tanintézetek felé. (Már akit érdekel, hogy mi lesz a gyermekével...)
Az oktatás mindhárom tényezője – a gyermek és családja, továbbá a pedagógusréteg – elégedetlen az oktatási körülményekkel: túl sok a tananyag, túl nehéz a tanulnivaló, az iskola nem nevel, csak oktat, az iskola nem az életre nevel, rosszak a tankönyvek, túlzsúfolt maga a tanrend. A tanárokat továbbra is a hatalmas bürokrácia sújtja: a minisztérium a megyei tanfelügyelőségeket, ezek az tanintézményeket, az iskolák a pedagógusokat sanyargatják több kilónyi irat megírásával, benyújtásával. Azt hiszem, kevesen vannak, akik meg tudják mondani: mire jó az a sok kimutatás, jelentés.
A gazdasági, politikai és egyéb nehézségek ellenére sokan várják el azt, hogy 23 évvel a rendszerváltás után oktatási rendszerünk minőségi legyen. Cinikusan feltehetjük a kérdést: a folyamatos belpolitikai viszály, a gyengén teljesítő gazdaság, a büntetlenül maradó nagykorrupciós ügyek közepette miért pont az oktatás működne jól?
Ilyen elszomorító tények mellett egércincogásként hat a „tanulj, gyermekem, tanulj!” szlogen. A fiatalok közel fele nem látja értelmét a (tovább)tanulásnak, a tisztességes munkának. Ez utóbbinak főleg nem itt... És akkor szembe kell néznünk azzal, hogy (tanult vagy akár tanulatlan) fiataljaink nem itt valósítják meg a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Meg sem haragudhatunk rájuk ezért.
Vajon a mindenkori kormány mikor döbben rá arra, hogy a rendszerváltást követő negyedszázados tartalmatlan, következetlen politizálásuknak a fiatalok isszák meg a levét? Az a fiatalság, akire, ugye, számítunk, számítanunk kellene és lehetne.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)