udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
703
találat
lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-330 ... 691-703
Névmutató:
Nagy István
2007. augusztus 8.
Székedi Ferenc publicista, a galéria igazgatója nyitotta meg Horváth Levente pályakezdő képzőművész kiállítását a csíkszeredai Kriterion Házban. Horváth Levente a monumentális festészet újjáélesztője, 1996-ban fejezte be a csíkszeredai Nagy István Képzőművészeti Líceumot, majd Budapesten tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és munkásságát itthon, Erdélyben szeretné folytatni. /Horváth István: Székelyföldi posztmodern. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./2007. szeptember 4.
Az RMDSZ felső vezetőségének nincs ínyére Csegzi Sándor alpolgármester marosvásárhelyi polgármester-jelöltsége. A Maros megyei szervezet elnöke, Kelemen Atilla korábban tett kijelentésére, miszerint a Maros megyei RMDSZ-nek nincs marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Markó Béla választ adott: ”A városi szervezetnek van jelöltje, ez jelenleg Csegzi Sándor. A választásokig szinte egy év van hátra, addig sok minden történhet. Nem hinném, hogy a jelenlegi állapoton ne lehetne módosítani. A felső vezetés semmiképpen nem kíván beleszólni a dolgokba, de jó lenne mielőbb egy közvélemény-kutatást rendelni. ” Markó Béla a június 22-i választmányi döntés vesztesének, Borbély Lászlónak az érdemeit igyekezett kidomborítani. Szerinte az RMDSZ minisztere már bebizonyította, hogy kiváló ügykezelő, és ha kell, erélyesen is fel tud lépni olyan populista ellenféllel szemben is, mint a város jelenlegi elöljárója, Dorin Florea. Markó hozzátette: mindez nem jelenti azt, hogy Csegzit alkalmatlannak tartaná. Borbély László két hónappal korábban még azt nyilatkozta, hogy a polgármester-jelöltség számára lezárt fejezet. Most azonban vállalja jelölést. A Krónika kérdésére, hogy az RMDSZ miért nem tulajdonít ugyanilyen nagy jelentőséget a 2004-ben megrendelt közvélemény-kutatásnak, Markó Béla közölte, nem emlékszik semmiféle közvélemény-kutatásra. Valójában a 2004-es helyhatósági választások előtt egy sokáig titokban tartott, de a Krónika által felfedezett közvélemény-kutatás eredményei egyértelművé tették, hogy az RMDSZ akkori jelöltjének, Kelemen Atillának semmi esélye nincs Dorin Florea ellenében. A megkérdezett vásárhelyi magyarok közel egyharmada Floreára voksolt volna Kelemen Atillával, az RMDSZ jelöltjével szemben. Ennek a felmérésnek a létezését az RMDSZ egyik vezetője, Nagy Zsolt letagadta, azonban másnap Borbély László egy interjújában rácáfolt kollégájára. Markó most úgy nyilatkozott, mintha a felmérés nem létezett volna. Csegzi Sándor szerint bárki is lenne az RMDSZ marosvásárhelyi jelöltje, sokat segítene rajta a magyar összefogás, különben egy „ilyen fele-fele arányú városban vesztett ügyünk van” – vélekedett a jelenlegi alpolgármester. Csegzi ellen gazdasági vonatkozású támadás is indult. Nagy István, a nyárádtői Ipari Park Rt. igazgatója azzal vádolta az alpolgármestert, hogy a Nokia telekommunikációs vállalat Csegzi elszólása miatt nem telepedett Marosvásárhely mellé. A finnek ugyanis kikötötték, ne hozzák nyilvánosságra az érdeklődésüket. Csegzi Sándor ezt megszegte, ezért a finnek a Kolozsvár melletti Zsukot választották. Csegzi ezt nevetségesnek tartotta. A finn vállalat kommunikációs menedzsere, Simai Anna is cáfolta Nagy István állítását. /Szucher Ervin: Mégis indulna Borbély. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./2007. szeptember 5.
Barót számára eddig csak Párkány jelentette a Magyarországon kívüli egyetlen kapcsolatot. Most Törökbecse meghívására Nagy István baróti polgármester meglátogatta a vajdasági kisvárost.,,Törökbecse tizenháromezer fős város, lakosainak mintegy húsz százaléka magyar. Ottlétünk három napja alatt küldöttségünk tagjai elég szoros barátságokat kötöttek, így kijelenthetem, hasznos lenne, ha megkötnénk a testvérvárosi szerződést, hiszen a feladatokhoz való hozzáállásból és vitalitásból is tanulhatnánk tőlük” – mondotta Nagy István. /Hecser László: Barót Vajdaságra tekint. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./2007. szeptember 8.
Dr. Garda Dezső parlamenti képviselő sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy Gyergyószentmiklóson jelen van a tulajdon-visszaszolgáltatás hátráltatása. Képviselőként, a Korrupciót és Visszaéléseket Kivizsgáló Bizottság tagjaként több alkalommal is rendellenességeket kellett tapasztalnia. Példának felhozta a 209, 210-es parcellák ügyét, amikor csutakost szolgáltattak vissza a tulajdonosoknak, majd az elhíresült Mátis-birtok ügyét is. A bizottság jelentésében Nagy István jegyző neve szerepel, akinek nevére két tulajdonjogi aktát állítottak ki, melyre nem találtak sem visszaigénylési kérést, sem tulajdonjogot igazoló okiratokat. Egy másik esetben sincsenek igazoló akták, mely szerint Nagy István a megvásárló. Garda felszólította a polgármestert: amíg az ügyek kivizsgálása folyik, függessze fel a jegyző tevékenységét. /Balázs Katalin: Felfüggeszteni a gyergyószentmiklósi jegyzőt? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./2007. szeptember 13.
Sajtótájékoztatót tartott Gyergyószentmiklóson Nagy István jegyző, hogy válaszoljon a dr. Garda Dezső képviselő rá vonatkozó kijelentéseire. A parlamenti képviselő a Visszaszolgáltatásokat Ellenőrző Ügynökség jegyzőkönyvéből idézett, miszerint Nagy István úgy jutott két földterülethez, hogy a hivatalban nincsenek meg rá az igazoló akták, „megtörténhet, hogy egy közhivatalnok visszaélt pozíciójával”. A kijelentéseket Nagy István elutasította, mondván, nem bűntény az adás-vétel. Nagy István szerint bírósági döntés született, miszerint hamis az állítás, hogy ő akadályozta volna a visszaszolgáltatásokat. /Balázs Katalin: Gyergyószentmiklós. A jegyző válaszol. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./; Előzmény: Balázs Katalin: Felfüggeszteni a gyergyószentmiklósi jegyzőt? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8.2007. szeptember 15.
A neves budapesti kutató, Sümegi György újabb monográfiával egészítette ki a festő Nagy Istvánról szóló irodalmat. Az 1873-ban, Csíkmindszenten született és 1937-ben Baján elhunyt „nagy magányos, stílusirányzatokba nehezen sorolható” festő különleges egyénisége, sajátos életútja, művészete a művészettörténeti érdeklődés homlokterébe került, így született róla az idők folyamán több könyv, Surányi Miklós, Lyka Károly, Pap Gábor, Solymár István és Murádin Jenő monográfiái. A három országban, Romániában, Magyarországon és Jugoszláviában élt és alkotott festőről megszületett a hatodik monográfia. Sümegi György felkutatta és közzétette a bajai író, újságíró Lóránth László kutatásainak eredményeit, amelyek egy 1950-ben készülő monográfia részeként fontos adatokkal gazdagították a Nagy Istvánról szóló irodalmat. A kötet második felében Sümegi azokat a dokumentumokat adja közre, amelyeket kutatómunkája során fedezett fel. /Lóránth László – Sümegi György: Nagy István, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ A monográfiát Nagy István pasztelljeiről, szénrajzairól készített színes és fekete-fehér fotók egészítik ki. /Németh Júlia: Küzdelmes menetelés határokon innen és túl. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./2007. szeptember 18.
Dokumentum. Keleti Ferenc nagykövet jelentése a Bolyai Egyetemen készült 1955-ös memorandummal kapcsolatban. Bukarest, 1956. október 5. SZIGORÚAN TITKOS! 327/szig. titk. -1956. Előadó: Juhász nagyköv. Tanácsos. Azok az események, melyek a Bolyai Egyetem pártalapszervezetében, valamint a Kolozsvári Írószövetségi Fiók alapszervezetének ülésén lejátszódtak, vezettek el voltaképpen egy olyan ankét megtartásához, melynek eredménye „a kolozsvári tartományi pártszervezet memoranduma” néven ismert. E memorandum története információink szerint a következő: a kolozsvári párttartományi szervezet megbízásából három magyar ember referátumot készített egy ankét számára. Ebben a referátumban a romániai magyarság sérelmeit tárták fel és foglalták össze. Mivel a referátumon több magyar aláírása is szerepelt, kapta a memorandum nevet. A kolozsvári párttartomány ezt a memorandumot felküldte a Központi Vezetőségnek, de nem említette meg, hogy ő hívta össze az ankétot, valamint ő adott megbízást a memorandum megírására is. A Központi Vezetőségben a memorandumot pártellenes akciónak nyilvánították, egy kicsit olyanformán, mint nálunk az Írószövetségben megtörtént aláírásgyűjtést. A továbbiakban a KV kitartott amellett, hogy a memorandum ellenséges cselekedet. A Bolyai Egyetemen, valamint a Kolozsvári Írószövetségi Fiók Alapszervezetében történt események után a memorandum tartalma fentről energikus intézkedéseket váltott ki. Éppen ezért szeptember utolsó napjaiban bizottság szállt ki Kolozsvárra a következő tagokkal: Miron Constantinescu, Fazekas János, Pavel Tugui, [Iosif] Ardeleanu (sajtó-főigazgatóság vezetője), Bihari (a KV agit-prop. osztályán a kiadási ügyek vezetője), Után Tiberiu, a KV aktivistája, továbbá a Művelődésügyi Minisztérium, Tanügyi Minisztérium és Pénzügyminisztérium képviselői. Robotos Imre elvtársat is meghívták, de ő „lekésett” a repülőgépről és nem vett részt a bizottság munkájában. A Bizottság Kolozsvárott kiszállt a Bolyai-egyetemre, a magyarnyelvű középiskolákba, a Magyar Színházba, s egyéb magyar intézményekbe. A látogatások kapcsán elsősorban aziránt érdeklődtek, hogy az un. memorandum adatai mennyiben felelnek meg a valóságnak. A látogatások alkalmával a Bizottság megállapította, hogy a memorandum adatai hitelesek s így a memorandum szerzői ellen emelt vádak (pártellenesség) teljesen elesnek. A Bizottság azonban sok olyan sérelmet is megállapított, amelyek a memorandumban nem szerepeltek. Általános vélemény szerint a Bizottság kiszállását a fent említett okokon kívül a Pándi-cikk váltotta ki. Miután a Bizottság kutató munkáját befejezte, megbeszélésre hívta össze a magyar írókat. A gyűlésen részt vettek a teljes kolozsvári és vásárhelyi író-gárda, valamint nagyszámú egyetemista. A gyűlés három nap és három éjjel tartott. Valamennyi író feliratkozott és beszélt is. Ami a felszólalások hevességét s az elhangzott bírálatok éles hangját illeti, ez az ülés jóval erősebb volt, mint az az értekezlet, amelyet az Írókongresszus előtt tartottak a magyar írókkal Bukarestben a Központi Vezetőség épületében. Földes László, akinek a „kikészítését” már régen elhatározták, az utolsók között iratkozott fel. Ennek ellenére elsőnek adtak szót neki, a jelenlevő írók szerint provokatív szempontból. Ekkor felállt Csehi Gyula és kijelentette, hogy ez nem demokratikus eljárás és kéri a feliratkozási sorrend tiszteletben tartását. Ez már annak a jele, hogy a magyar írók közt egy-kettő kivételével kialakult az egységfront s képesek megvédeni egymást. Elsőnek – akárcsak Bukarestben – Szilágyi András szólalt fel. Ez a felszólalás rányomta a bélyegét az egész ülés lefolyására. Szilágyi általában a súlyos gazdasági helyzetről beszélt igen vehemens hangon. Ami pedig a magyar sajtót és irodalmat illeti, kijelentette, hogy a romániai magyarság érdeklődéssel és szeretettel olvassa az odaáti irodalmat, figyeli a magyarországi eseményeket, mivel azokat saját gondjaihoz közelállónak tartja. Szilágyi megemlítette, hogy ami a magyar nép magatartását illeti, amely bizonyos vezetők leváltására vezetett, az szintén közelről érdekel bennünket. Ezután sorrendben felszólaltak Asztalos István, aki igen hevesen bírálta a jelenlegi falupolitikát, Nagy István, aki a munkásosztály nyomoráról, tanügyi kérdésekről beszélt, Csehi Gyula, aki a Bolyai Egyetem helyzetéről s egyéb sérelmekről beszélt. Ezen az ülésen általában részleteiben kerültek megtárgyalásra a romániai magyarság sérelmei. Szabédi László például kijelentette, hogy tekintettel arra, miszerint Miron Constantinescu már a múltban egyes kijelentéseit eltorzította, felszólalását írásban adja be. A végkövetkeztetéseket Miron Constantinescu vonta le. Felszólalásából látszott, hogy a Földes-ügyet egyelőre elejtették, ellenben Csehi ellen fokozták a tüzet. Szabédi írásban beadott felszólalását Miron Constantinescu aprólékosan elemezte. Adott pillanatban Szabédi dühösen felugrott s azt kiabálta, nem igaz, amit mond, én ilyet nem állítottam. Erre a terem Szabédi mellett zúgni kezdett s Miron Constantinescu kénytelen volt félretenni Szabédi felszólalását. Az ülés légköre ismételten azt mutatta, hogy ma már kialakult a teljes értelmiségi arcvonal s ennek erejére jellemző, hogy folyamatosan vissza tudják verni a meg-megújuló provokációkat. Ezek a provokációk a régi módszer szerint abban álltak, hogy egyes felszólalásokat hirtelen kérdések bevetésével akartak megzavarni. Egy ilyen alkalommal állott fel Csehi Gyula s a következőket mondotta: „Kérjük az elvtársakat, ne szakítsanak félbe bennünket, mert megzavarodunk s esetleg félni is kezdünk s így aztán az elvtársak nem fogják megtudni mindazt, amire kíváncsiak. ” Erre a félbeszakítások elmaradtak. Az ülés eredményeképpen a romániai magyarság a többi között a következőket érte el: a Művelődési Minisztériumban magyar miniszterhelyettest neveznek ki, a Tanügyi Minisztériumban magyar főigazgatóságot állítanak fel, a megszüntetett magyar nyelvű Agronómiai és Pedagógiai Főiskolát visszaállítják, a magyar középiskolákból helyhiány ürügye miatt elutasított diákok felvételét elintézik, a Bolyai-egyetem korszerű felszerelését elintézik, ugyanis a Bizottság véleménye az volt, hogy ennek az egyetemnek a felszerelése több területen egy közepes középiskola színvonalát sem éri el, elérték továbbá a Kolozsvári Magyar Színház kibővítését, a Korunk folyóirat megindítását stb. Meg kell jegyezni, hogy az említett intézkedések közül egyesekről már beszéltek előzőleg is, de éppen az a veszély állott fenn, hogy Pándi cikke és egyéb események miatt ezek teljesítésére nem került sor. Érdekes jelenség volt még az ülésen az, hogy Balogh Edgár visszautasította a Pándi-féle cikket azzal, hogy a magunk dolgait saját pártunk segítségével magunk fogjuk elintézni. Felszólalását még ketten támogatták. Az a vélemény, hogy Miron Constantinescu-féle bizottság ezt a körülményt fel fogja használni, hogy három magyar értelmiségi ilyen hangnemben beszélt a Pándi-cikkről. A magyar íróknak egymás között az a véleménye, hogy ez a felszólalás mindössze taktikai fogás volt abból a célból, hogy a Pándi-cikk vonalán provokáció ne érhesse a magyar írók kialakult frontját. Ez azért is valószínű, mert Balogh Edgár és az írók általában egyetértettek a cikkel. Keleti Ferenc, nagykövet/Memorandum a Bolyain. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./2007. október 5.
Egész napos falulátogatásra invitálta Csíkszentlélek elöljárósága dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzult. Fitódtól lovas szekérrel várták a vendéget. Hosszúaszó faluról azt mondják, hogy „kihalt”, mert utolsó őstelepesi sarját, Csoboth Ferencet ez év augusztusában temették. A falu „kihalt”, de a házak élnek: hétvégi házként, nyári lakként. A vendégek megtekintették a ma már sűrű fenyőerdő borította Xántus-kastély romjait. Csíkmindszent a falu szülötte, Nagy István festőművész emlékének hű ápolója, tervezik az emlékház restaurálását. /Kozma Mária: Csíkszentlélek, ahol jó élni. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./2007. október 8.
Marosvásárhelyen az október 6-i megemlékezésen Kerekes Károly parlamenti képviselő mondott beszédet. Kevesen vettek részt a Székely Vértanúk emlékművénél tartott megemlékezésen, amit Nagy István műsorvezető szóvá is tett. /(bodolai): „A tizenhárom vértanú tábornokra emlékeztek”. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./2007. október 10.
Gyulai Líviusz Kossuth-díjas könyvgrafikusról és animációsfilm-rendezőről nevezték el szülővárosában, Baróton a könyvtárat. „Furcsa lehet, hogy valakiről éltében neveznek el intézményt, de úgy gondoltuk, hogy ilyen rendkívüli eset rendkívüli embernek kijár” – magyarázta Nagy István polgármester. Az idén 70. születésnapját ünneplő Gyulai Líviusz mindjárt az 1989-es rendszerváltozás után Barótról készített grafikákkal ajándékozta meg a várost, újabban pedig animációs filmeket és általa illusztrált könyveket hozott el az erdővidéki tékába. „Még most sem tudtam feldolgozni ezt az érzést. Igen nagy megtiszteltetés, hogy rólam nevezték el a könyvtárat, és ezt úgy próbálom viszonozni, hogy képességeimhez mérten igyekszem hasznosan szolgálni és segíteni szülővárosom tékáját” – mondta az avatót követően Gyulai Líviusz. Barót 47 ezer kötetes tékája idén nyáron került méltó helyre, miután az önkormányzat a városi könyvtárnak otthont vásárolt. Gyulai Líviusz 1937-ben született Baróton. Gyermekkorában Sopronba került, ahol a képzőművészeti gimnáziumban, majd a képzőművészeti főiskolán tanult. Főként könyvillusztrációkat és animációs filmeket, ironizáló, archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat készít. /Benkő Levente: Gyulai Líviuszról nevezték el a tékát. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./2007. október 15.
Kálmány Lajos /1852–1919/ talán legjobb ismerője, a szegedi Péter László professzor kiadós pécskai séta után tartotta meg előadását Kálmány Lajos népköltési gyűjtőről. Kálmány Lajos egy ideig Pécskán volt káplán. Az előadó bemutatta és értékelte tudományos munkásságát, a magyar népköltészet-kutatásban betöltött szerepét, jelentőségét. A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában meg kellene jelentetni Péter László Kálmány Lajosról 1947 óta írt tanulmányait. /Nagy István, a KLKE elnöke: Előadás az utolsó magyar mágusról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./2007. október 17.
A hét elején nyújtotta át az Oktatási Minisztériumnak a baróti iskolai campus építésének végleges iratanyagát Nagy István polgármester. Ezután a városi tanácsnak második nekifutásra sikerült elfogadnia az építéséhez szükséges határozatot. Baróton a városi tanács RMDSZ-frakciójának egy része október 9-én formai okokra hivatkozva még elutasította a campus építés megvalósíthatósági tanulmány-tervezetét is magában foglaló napirendet, most viszont elfogadta. Egy hete még kifogásolták, hogy a campus iratanyaga hiányos. Az újabb ülésen változatlan formában terjesztették elő az iratanyagot, az RMDSZ-frakció pedig testületileg támogatta azt; ebből is látszik, hogy az RMDSZ-frakció egy része csak gáncsoskodni akart, nyilatkozta Nagy István polgármester. A létesítmény száz férőhelyes diákbentlakást, tíz tanári garzonlakást, száz férőhelyes étkezdét és ifjúsági klubot, négymodulos iskolaműhelyt foglal magába. /Benkő Levente: Épülhet a baróti campus. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./2007. október 20.
Hagyománya van Erdélyben az önéletrajzi fogantatású memoárirodalomnak. A Mikes Kelemen Törökországi leveleivel mindjárt európai színvonalon jelentkező magyar próza kiemelkedő előzményei a fejedelem kori emlékírók vallomásos művei. Bethlen Miklós, Kemény János fejedelem, Cserei Mihály, Bethlen Kata, Apor Péter, Misztótfalusi Kis Miklós dokumentumértékű írásai azonban csak a kezdetét jelzik az önéletrajzi visszaemlékezéseknek. Rettegi György, Deák Farkas, Jósika Miklós, Barabás Miklós, Teleki Sándor, Koós Ferenc, Tolnai Lajos – meg mások – emlékezései után a közelmúlt nem egy ilyen prózaváltozata született, például Kuncz Aladár, Szántó György, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Kemény János báró, Méliusz József, Kacsó Sándor, Szemlér Ferenc, Nagy István könyvei. Nyírő József önéletrajzi regényei külön fejezetet jelentenek. Az Isten igájában című könyve 1930-ban jelent meg először Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, legutóbb pedig Budapesten, a Kairosz Kiadónál látott napvilágot, az Arénába űzve cím alatti önéletrajzi vallomások kötetében. (Szerkesztette és a kitűnően tájékoztató előszót Medvigy Endre írta.) Németh László nagy elismeréssel fogadta a regényt, Benedek Marcell szintén, de szót ejtett a kompozíció gyöngeségéről. Cs. Nagy Ibolya 1999-ben írt tanulmányában a legsikerültebb Nyírő-regénynek nevezte az Isten igájábant. Nyírő ekkor még nem gondolta, hogy majd elkövetkeznek a hontalanság évei, mikor is hazátlanná vált magyar íróként, kényszerű kivetettségben kell tengetnie mindennapjait, majd emigránsként halt meg Spanyolországban, 1953-ban. Életének ebben a szakaszában írta meg önéletrajzi könyveit, az Íme, az emberek!-et és a Zöld csillagot: „az otthontalanság szomorú dokumentumait” – ahogyan Cs. Nagy Ibolya mondta. Két önéletrajzi regény az emigrációról. Magyarországon is, Erdélyben is hosszú évtizedeken hozzáférhetetlen volt Nyírő József munkái. Nyírőnek a Mi az igazság Erdély esetében? című nemzetpolitikai tanulmányát Amerikában, Clevelandben adta ki annak idején (1952-ben) a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a közelmúltig hírét sem hallhattuk ennek a röpiratnak, írta Nagy Pál, melyet szerzője a nyugati világ közvéleményének tájékoztatására készített. Nyírő József a távolban is minden idegszálával, gondolatával az otthoni világhoz kötődött. Pomogáts Béla írta az Isten igájában 1990-es kiadásának előszavában: „Nem egyszerűen író, hanem erdélyi író, aki népének, közelebbről a székely népnek a történelmi sorsát kívánta megörökíteni. Ez a szándék jelölte ki azt az utat, amelyet bejárt, s ha irodalmunkat a nemzeti élet krónikásának is tekintjük, méghozzá olyan krónikásnak, amely a magyar világ változatairól ad képet, elkészíti ennek a világnak a kulturális térképét, akkor kétségtelen, hogy – Tamási Áron mellett – Nyírő József volt az, aki maradandó képekben mutatta be a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét. ” Szülőfalujában, Székelyzsomborban 2004. július 18-án felavatták Nyírő mellszobrát. Megtörtént az ő „szellemi” hazatérése”. A budapesti Kairosz Kiadó 1997-ben éppen A zöld csillaggal indított sorozatot, s emellett Erdélyben, Csíkszeredában a Pallas- Akadémiánál látnak napvilágot Nyírő írásai. A Kairosznál előkészületben van Nyírő József kiadatlan elbeszéléseinek kötete és Medvigy Endre Nyírő-monográfiája. /Nagy Pál: Az emlékező Nyírő József. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./2007. október 22.
A krumpli lett az RMDSZ választási „kampányeszköze“. „Kampányba kezdünk egész Erdélyben, készülünk az új honfoglalásra”– ezekkel a szavakkal kísérte Markó Béla RMDSZ-elnök a szövetség európai parlamenti jelöltjeinek hét végi bemutatkozását Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Nagyváradon. Krumplival a kezében nyitotta meg Markó Béla október 19-én Csíkszeredában az RMDSZ kampányindító ünnepségét. Nagy István színész hívta színpadra a jelölteket. Beszédet csak a két listavezető Frunda György, illetve Sógor Csaba szenátor tartott. „Kampányba kezdünk egész Erdélyben, készülünk az új honfoglalásra”- mondta Markó Béla Marosvásárhelyen, az RMDSZ október 20-án tartott ünnepségén, bemutatva EP-képviselőjelöltjeit. A szónokok kerülték Tőkés László püspök „egyéni vállalkozására” utalást, csak Markó jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva, hogy nem az RMDSZ tehető felelőssé a közös listaállítás kudarcáért. Az RMDSZ kampánystábja október 21-én, vasárnap délben Biharfélegyházán először hagyományt ápolt: részt vettek egy kolbásztöltő versenyen. /Both Abigél, Horváth István, Lokodi Imre: Narancs helyett pityóka. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./2007. október 22.
A baróti RMDSZ, a falvak szervezeteinek vezetőségét, választmányát, a megyei és helyi képviselőket tömörítő Baróti Egyeztető Tanács (BET) politikai nyilatkozata szerint az RMDSZ színeiben a helyi tanácsban mandátumot nyert öt képviselőt többé nem tekintik a frakció tagjainak. Azért marasztalták el, mert a közös munkára felszólító meghívásnak sorozatosan nem tettek eleget. Az érintettek egyöntetűen azt nyilatkozták a Háromszéknek, hogy a BET döntése semmit sem változtat gondolkodásmódjukon.,,Az RMDSZ helyi vezetése szerint csak az képviseli igazán a város érdekeit, aki fenntartások nélkül és fejet hajtva fogadja el néhány ember véleményét” – nyilatkozta egyikük, Józsa Vilmos. Molnár Jószef szerint kizárásának oka, hogy a tanácsüléseken sorra nem az RMDSZ álláspontját támogatta. Barót polgármestere, Nagy István elítélte az RMDSZ bosszúálló módszereit. Az RMDSZ frakcióvezetője, Antal Mihály természetesnek tartja, hogy ha valaki nem veti alá magát a szövetség belső törvényeinek, akkor attól előbb-utóbb meg fognak válni. /Hecser László: Képviselőitől vált meg a baróti RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./2007. október 31.
Több mint 500 diák vett részt – színjátszóként vagy nézőként – a kilencedik alkalommal megszervezett Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon (PADIF) Szilágycsehben. A kétnapos rendezvény ideje alatt mintegy húsz csapat mutatkozott be a zsűri előtt. Idén Kézdivásárhelytől Szatmárig jelentkeztek a megmérettetésre. Bodea György tanár kilencedik éve szervezi meg diákok számára a fesztivált, amelyre évről évre egyre többen jelentkeznek, és lassan országossá növi ki magát. Az idei színjátszó fesztivál idejére külön PADIF-járatokat indítottak a környező falvak diákjai számára, és Nagykárolyból is érkezett egy busz negyven nézővel. Az idén négy legjobban szereplő csapatot meghívták a jövő nyári színjátszó fesztiválra, Magyarországra. Bodea György tanár közölte, hogy Nagy Istvánnal, a budapesti Zene-Tánc-Mozgás Egyesület elnökével közösen: nyaranta diákszínjátszók, versmondók és diákrendezők számára továbbképzési lehetőséget biztosítanak. /Józsa László: Szilágycseh. „A színház bölcsője az iskola” Félezren a IX. Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./2007. november 9.
Két nagyszabású kulturális rendezvénynek ad otthont Marosvásárhely: irodalom és filmművészet találkozásának. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár újdonsága az Ábel-trilógia maratoni felolvasása. Az Alter-Native 15. Nemzetközi Rövidfilmfesztivál 56 versenyfilmjét félezer alkotásból válogatta az előzsűri. A versenyprogramon kívül számos nagyjátékfilm, alternatív kulturális esemény, koncert és kiállítás várja a közönséget. A könyvvásárra eljött Magyarországról Várady Szabolcs költő, Závada Pál író, Szabó T. Anna költő, Dragomán György író és Tarján Tamás irodalomtörténész. Idén már hetedik alkalommal hívtak meg jelentős magyarországi írókat, költőket, irodalmárokat, akik új könyveiket dedikálják. /Antal Erika: Könyvek, filmek városa. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke nyitotta meg a XIII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt. Káli Király István kihirdette a Szép Könyv 2007-es díjazottjait: az első helyezett a Zágoni Balázs által szerkesztett Kincses Kolozsvár képeskönyv /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/, a második díjat Lóránth László és Sümegi György Nagy István festőművészről készült monográfiájának /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ ítélte oda a Romániai Magyar Könyves Céh szakmai zsűrije, harmadiknak pedig Kincses Elemér Soha /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című regénye bizonyult. A meghívott 43 román kiadó közül csupán a Vatra-Ardeal jött el. /Nagy Székely Ildikó: „Sápadt holdak a Gutenberg- galaxisban”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./2007. november 16.
Dáné Tibor Kálmán elmondta: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közelebbi célja a Szabédi Ház kulturális központtá fejlesztése, az emlékház tevékenységének láthatóvá tétele, a hagyatéki állomány gyarapítása, a központ „élővé tétele”. Tervezik egy Közép-Erdélyi Művelődési Intézet létrehozását, amelynek központja a Szabédi Emlékházban lenne, ahogyan jelenleg az EMKE központjának, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon műhelyének is otthont ad a létesítmény. A művelődési intézet elsősorban Közép-Erdély szórványterületeinek közművelődési tevékenységét fogná össze. A Szabédi Emlékház célja az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásának elősegítése, olyan gyűjtemény kialakítása, ahol megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők a különböző írói hagyatékok. A Szabédi-anyaghoz járult a Balogh Edgár- (1996), Méliusz József- (1998), Kacsó Sándor töredék-, Nagy István (1998)-, Engel (Köllő) Károly (2002) könyvtára. 2005 nyarán Muzsnay Magda kéziratos és hanganyag gyűjteménye került a Szabédi Emlékház birtokába. Párhuzamosan egyes töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjtemények is bővítették az állományt. A Szabédi Estekre novembertől havi rendszerességgel kerül majd sor. A sorozatnyitó november 21-én lesz, akkor bemutatják Szabédi László naplófeljegyzései (Diárium), önéletrajzai, válogatott levelezése /Komp-Press, Kolozsvár/ című kötetet, amely a Szabédi Emlékház dokumentumaiból álló sorozat első darabját. Farkas Wellmann Endre az Erdélyi Közművelődési Egyesület www.emke.ro címen elérhető új honlapjáról elmondta: segítségével könnyebbé és élővé válik a kapcsolattartás a társ-szervezetekkel, fiókszervezetekkel. /F. I. : Szabédi Estek hamarosan a Szabédi Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ „Szeretnénk láthatóbbá és ismertebbé tenni munkánkat, ennek érdekében honlapunkat is útjára bocsátjuk” – tájékoztatta a sajtót november 15-én Dáné Tibor, az EMKE ügyvezető elnöke. /N. Cs. : EMKE-honlap. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./2007. november 24.
Murádin Jenőnek szerencséje volt. Még kifogta azokat az időket, amikor a kolozsvári egyetemen művészettörténetet oktattak, s azokat a nagy tudású professzorokat, akik ezt a szakmát szívvel-lélekkel tanították. Azután az Igazsághoz, az akkori kolozsvári magyar nyelvű újsághoz került, ahol több mint három évtizeden keresztül (1967-1988) szerkesztőként kellett robotolnia. Murádin Jenőt az erdélyi képzőművészet múltja érdekelte, a szerkesztőségtől mindössze néhány lépésre állott az Egyetemi Könyvtár. A napilaptól elcsent órákon át dolgozott a könyvtárban, hogy Erdély képzőművészetének sajtóirodalmát összeszedje. Összegyűjtött sajtóbibliográfiai anyaga egymás után adta a jobbnál jobb témákat. Feltérképezhette az erdélyi magyar képzőművészetet. A könyvtári ismereteket sok-sok utánajárással, családi levéltárak felnyitásával igyekezett kiegészíteni. A hallatlanul nagy szorgalommal gyűjtött anyag több elegáns kötetté, ízléses monográfiává állt össze. Ezek a könyvek – A Barabás Miklós Céh, A Ferenczy művészcsalád Erdélyben, Klein József, Maticska Jenő, Nagy István, Gy. Szabó Béla – már a diktatúrában évente-kétévente megjelentek. /Tibori Szabó Zoltán: Murádin Jenő 70. születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2007. november 26.
Pécskán kétnapos rendezvényen emlékeztek meg a Szentháromság tiszteletére, 1887. november 13-án felszentelt katolikus templom 120. évfordulójáról. A városi tanács rendkívüli ülését tartott, melyen Pécska díszpolgári címéről szóló oklevelet átnyújtották Heinrich József tiszteletbeli főesperesnek, jelenleg újszentesi plébánosnak, aki egy évtizedig Pécskán szolgált plébánosként. Nagy István városi tanácsos két nyelven ismertette az ünnepelt laudációját, amelyben 1991. szeptember elejével kezdve hallgatóságát végigvezette Heinrich József tízéves szolgálatán. Ennek útjelzői: 1992 májusában együtt kiadták a Pécskai Újság első számát, amely azóta csaknem tíz éven keresztül 76 alkalommal jelent meg. Heinrich József tagságot vállalt Pécska első, szabadon választott tanácsában, amely hozzájárult a templom körbekerítéséhez. 1993-ban megalapították a Kolping Család Egyesületet. A fiatalok a plébános köré gyűlve, rengeteg önkéntes munkával a plébánia használaton kívüli alagsorából pinceklubokat varázsoltak, ahol manapság is működik a fogorvosi rendelő. A templom elé a két világháború pécskai áldozatainak két obeliszk formájában, míg a templom falain jeles helybeli elődöknek állítottak emléket. 1995-ben Heinrich József jelentős hozzájárulásával jelentette meg dr. Kovách Géza Fejezetek Pécska nagyközség múltjából című kiadványát. 2000-ben állítottak mellszobrot Pécska nagy szülöttének, gr. Klebelsberg Kunónak, akinek szegedi címerére ezt vésték: “Te saxa loquuntur – Rólad a kövek beszélnek”. Heinrich József azon Pécskán szolgált kevesek közé tartozik, akiről a kövek beszélnek – fejezte be laudációját Nagy István. November 25-én, vasárnap a katolikus templomban ünnepélyes szentmisén emlékeztek meg a templom felszentelésének a 120. évfordulójáról. /Balta János: Ft. Heinrich József Pécska díszpolgára. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./