udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 2761-2790 | 2791-2820 | 2821-2850 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
2005. március 25.
Március 24-én Aradon a Jelen Házban díjkiosztó ünnepséggel zárult az idei Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalomverseny országos döntője. 15 megye 165 versenyzője indult a versenyen. Matekovits Mihály Arad megyei helyettes főtanfelügyelő, a verseny főszervezője és dr. Máthé Dénes, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára, az országos bíráló bizottság elnöke értékelték a lezajlott versenyt. A díjakat jócskán megfejelte elsősorban Böszörményi Zoltán, valamint a Vasile Goldis Nyugati Egyetem vezetősége. A különdíjak felajánlói is igen széles skálán mozogtak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága a három maximális pontszámot elért versenyzőt háromhetes magyarországi táborozással jutalmazta. Ezúttal tanárok és iskolák is kaptak különdíjat. /Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./2005. március 29.
Traian Basescu államfő kijelentette, hogy egyelőre „félreteszi” az észak-erdélyi autópálya ügyét az úgynevezett IV. páneurópai korridor hazai szakaszának megépítése javára. Nem mondta ki, hogy ezzel végleg lemondana a (Bukarest)-Brassó-Marosvásárhely-Kolozsvár-Bors autópályáról, de jelezte, arra egyelőre nincs pénz. Markó Béla miniszterelnök-helyettes határozottan leszögezte: az RMDSZ programjában az észak-erdélyi autópálya megépítése főhelyen szerepel, az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy az autópálya építési folyamatát leállítsák. /Gyarmath János: Észak-Dél háború a láthatáron? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./2005. április 1.
Kolozsvár belvárosában húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan két fiatal fiú lépett ki az egyik belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az anyanyelve, hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak. A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, az mentette meg, hogy lófarokba fogott haja részben felfogta a vágószerszámot. Egyre gyakrabban ér szóbeli vagy tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert magyarok. A látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek nyilvánosságra ezek az esetek. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, az áldozat, de a nemzeti önérzetükben sértettek is panaszt tehetnek. Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a magyarellenes megnyilvánulások elenyészőek. „A múlt héten Nagyváradon, azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk” – mondta. Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészségre irányította az újságírót, mivelhogy valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó. Az ügyészségre viszont „nem érkezett” meg az ügy. /Farkas Imola, Balázs Bence: Magyarnak lenni veszélyes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./ „Paste fericit, bozgorule!” (Boldog húsvétot, te hontalan!) Ezzel a felkiáltással támadt rá néhány nappal ezelőtt két fiatalember Kolozsváron a magyar nemzetiségű T. Z.-re, majd egyikük fejen szúrta őt. A 27 éves férfi éppen zárni akarta a főleg magyar egyetemisták által látogatott Mikó utcai szórakozóhelyet, miközben kollégája megpróbált leinteni egy taxit. – Azért kötöttek belém, mert magyarul beszéltem munkatársammal – emlékezett vissza a történtekre az áldozat. A tettesek után szaladtak, a közelben felbukkant két rendőr. A rendőrök valamennyiüket megállították, azonban amikor az áldozat megpróbálta elmondani, mi is történt, a járőrök azt ajánlották, menjenek mielőbb a sürgősségre. Eközben a két suhanc hangoztatta: nem ők voltak a tettesek. Az áldozat társával együtt tovább próbálta ismertetni a történteket, az egyik rendőr azonban „Menjenek már innen!” felszólítással durván ellökte T. Z. kollégáját. A két férfi ekkor elindult a közelben levő Mikó utcai sürgősségi kórház irányába, távozásukkor látták, amint a rendőrök tovább beszélgetnek a tettesekkel. „Nem állítottak ki jegyzőkönyvet, nem is hallgattak végig. Nem tudjuk, mi történt utána” – idézte fel az esetet az áldozat. A kolozsvári sürgősségen súlyos vérveszteséget állapítottak meg T. Z.-nél, majd helyben bevarrták a sebét. Az orvos úgy vélte, nem követett el vétséget, amikor a seb bevarrása után nem értesítette a hatóságokat. Arra a kérdésre, hogy szerepel-e nyilvántartásukban az eset, Adrian Marian rendőrségi szóvivője elmondta, tudnak az esetről, de részletekkel nem szolgálhat, mivel az iratcsomót már továbbították a kolozsvári ügyészségre. Violeta Treistaru ügyészségi szóvivő szerint hozzájuk nem továbbították azt. Oana Teoc bírósági szóvivő közölte, hozzájuk sem érkezett vádemelési javaslat a rendőrségről. Másodszori megkeresésre Adrian Marian rendőrségi szóvivő előző nyilatkozatához képest homlokegyenest mást mondott: biztos, hogy történt valami, kérdezte. Végül írásban kérte az újságíró kérdését. Marcel Bontidean kolozsvári rendőrparancsnok nem tudott a történtekről. „Ha lenne ilyen esetünk, tudnék róla” – tette hozzá a rendőrfőkapitány. /Bálint B. Eszter: Véres húsvét a Mikó utcában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./2005. április 2.
Óriási diplomáciai sikert könyvelhet el a Székely Nemzeti Tanács – adta hírül néhány elektronikus forrás. ,,Brüsszelben március 30-án az Európai Parlament (EP) Külügyi Bizottsága a Kárpát-medencei magyarság számára sorsdöntő javaslatot fogadott el. Az unió a román csatlakozás feltételéül szabta az erdélyi magyar önkormányzat megteremtését” – jelentette Reiter Szilvia, a Magyar Demokrata munkatársa Brüsszelből. A dél-tiroli Michael Ebner és Ignaci Guardan katalán képviselő nyújtotta be azokat a javaslatokat, amelyekben az önkormányzatiság megteremtését szorgalmazták. A bizottság fideszes tagja, Gál Kinga saját javaslatával csatlakozott az előterjesztéshez. Tabajdi Csaba /MSZP/, a hírek szerint, az RMDSZ autonómiapótlékként az asztalra tett nemzetiségi törvénytervét elégségesnek tartja az önkormányzatiság helyett. Az SZDSZ-es Szent-Iványi István azt javasolta, hogy a Külügyi Bizottság a romániai romakérdéssel foglalkozzék. Gál Kinga EP-képviselő a Magyar Nemzet riporterének arra a kérdésére, hogy többféleképpen értelmezték a külügyi bizottság határozati javaslatát, a következőket válaszolta: Ami a konfúzióhoz vezethetett, talán az, hogy a francia nyelvben az önkormányzatiságot ,,autonómiának” fordítják. Ez így is maradt a francia szövegváltozatban, azzal a kijelentéssel, hogy hozzáteszik az angol self-governments szót. Óriási előrelépés történt, de nem mondhatnánk, hogy az önkormányzatiságot tűzték volna ki a román EU-csatlakozás feltételeként. Ez nagyon messzemenő következtetés lenne. – Michael Ebner dél-tiroli képviselőt és Ignaci Guardan katalán EU-parlamentert a kisebbségvédelem kiválóságának és magyar nemzet jeles képviselőinek kell tekintenünk, állapította meg Sylvester Lajos. Sylvester Lajos: Székelyföldi önkormányzat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./2005. április 4.
Április 3-án immár hetedik alkalommal ünnepelte a dévai Szent Antal plébánia a Hűség napját. Most a gyülekezet figyelme az utóbbi ötven esztendőben itt szolgáló lelkészek – többnyire ferences atyák – és nővérek felé fordult, akik valamennyien hivatalosak voltak az ünnepségre. A hajdan itt szolgáló Benedek Domokos ferences atya szentbeszédében az Istenbe vetett hit és a keresztény értékrend iránti hűség fontosságára hívta fel a figyelmet. A szentmisét követően a templom közelében lévő Magyar Házban a hívek elbeszélgettek a vendégekkel. /Gáspár-Barra Réka: Hűség napja. Déván szolgálták az Istent. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./2005. április 8.
Mádl Ferenc államfő a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adta át Sütő András Kossuth-díjas írónak április 7-én a Sándor-palotában. „Hazánk fiaként köszöntünk, akinél a lélek, a nyelv és az életmű harmóniáját hite és magyarsága szőtte különleges, széttéphetetlen szövetté” – mondta a köztársasági elnök az ünnepségen. Mádl Ferenc szólt arról, hogy Sütő Andrásnak fájdalmat és szenvedést is hozott a magyarsága. „De erőt adott ez a nemzettudat, mert szilárdan a szülőföldhöz kötődött, és a humánum szellemisége táplálta” – fűzte hozzá. Sütő András az érdemrend átvétele után azt mondta: „időszerű feladat az írástudók számára Erdélyben, ugyanúgy mint Magyarországon, hogy járuljanak hozzá annak az állapotnak a visszahozatalához, amikor a más- más (...) politikai, ideológiai, szellemi irányzat békésen fér meg egymás mellett”. Sütő András a kitüntetést a március 15-i nemzeti ünnepen akadályoztatása miatt nem tudta átvenni. Az átadó ünnepségen jelen volt Gyurcsány Ferenc kormányfő, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke és Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. /Sütő András átvette a köztársasági érdemrend nagykeresztjét. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./ Az anyaország és a határon túli magyarság közötti konfliktusok nem fölszámolhatatlanok, nem tragikusak, nem drámaiak – mondta Sütő András Budapesten, a magas rangú állami kitüntetés átvételekor. Az írót fogadta Szili Katalin házelnök. Sütő idézte Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének egyik nyilatkozatát, miszerint nem a kézfogás, hanem a testvéri ölelés jegyében kell ezt az integrációt folytatni, és akkor sok félreértés vagy félremagyarázás „söpörhető ki.” /Sütő András: nem drámaiak a magyar–magyar konfliktusok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./2005. április 8.
Nagyvárad Lótusz (Nufarul) lakónegyedében, a tömbháznegyedben van a régi várad-szőllősi római katolikus templom, mely a hajdani Szőllős falu középkorába enged bepillantani. Régészeti feltárások folynak. A falakon felfelé futó repedések megmutatták a régi istenháza lehetséges helyét, jelezte az ásatást irányító műépítész, Emődi Tamás és Lakatos Attila régész. Szőllős az egyik legrégibb katolikus kultuszhely. A román hatóságok a második világháború után csatolták a városhoz Szőllőst, amely pár évtized alatt jószerével el is tűnt a föld színéről a kommunista buldózerpolitika miatt. A hetvenes években épült hatalmas tömbháznegyed épült a helyén. Szőllős a Várad környéki kora középkori települések egyik legrégebbike. Szent László alapítása előtt, már a tizedik század végén és a tizenegyedik század elején létezhetett, vagyis régebbi Nagyváradnál. Első közvetlen említése a falunak 1232-ből való, a Váradi Regestrumban. A mai Szőllős területén kialakul Nagyszőlős, vagy Hídközszőllős és északra Kisszőllős, vagy Kusztosfalva. A kutatások során sikerült feltárni Szőllős középkori plébániatemplomának gótikus fázisát. A templom körüli középkori temető sírgödreiből számos, 12. századi lelet is előkerült. /Lakatos Balla Tünde: Kora középkor üzen – betonrengeteg mélyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./2005. április 11.
Egész napos rendezvénnyel adóztak József Attila emlékének Kolozsváron a Tranzit Házban. A Születésnapomra Fesztiválon egymást követték a Cs. Gyimesi Éva által moderált színvonalas események. Néhány alkotás kimondottan erre az alkalomra született meg. Ilyen volt például a Bán Attila–Szarvas Huba által készített, A semmi ágán című film-video-alkotás, a Légy ostoba! zenei-akusztikai installáció vagy a Terényi Ede–Carmen Vasile, Grigore Pop–Nicolae Coman által szerzett kompozíció, az Instalazioni musicali. A költő versei magyarul, románul, angolul, németül és franciául is elhangzottak. /(köllő): József Attila-ünnepség a Tranzit Házban. A semmi ágán ül szívem. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./2005. április 12.
Máté András Levente RMDSZ-es képviselő egyike annak a tizenhét romániai képviselőnek, aki április 12-13-án tárgyal több EP-képviselővel, és részt vesz a plénum vitáján. A Daniela Popa humanista párti (PUR) helyettes képviselőházi elnök vezette lobbicsoportban az RMDSZ részéről Kelemen Atilla, a szövetség képviselőházi frakciójának vezetője is részt vesz. A szakbizottságban átment Gál Kinga (Fidesz) azon módosító indítványa is, amely a romániai magyar kisebbség jogainak fokozottabb tiszteletben tartására szólítja fel Romániát. Bár a benyújtott eredeti szövegből kikerült az autonómia szó, szerepel helyette az eredeti szakbizottsági anyagban a „self-governance” (önkormányzat, önigazgatás) kifejezés. /Bálint B. Eszter: Strasbourgba utazott a lobbicsapat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./2005. április 12.
Április 21-én tíz éve lesz annak, hogy újból felállították Mátészalka és Kocsord között, az egykori harcok helyszínén, a Székely Hadosztály emlékművét. Erre az eseményre emlékeznek a térségben április 22-én. Kőröstárkányban az 1919. április 19-én legyilkolt tárkányi magyarokról emlékezve a Székely Hadosztály sorsát is felidézték. 1919. áprilisában vonultak be a román megszállók a Bihar megyei nagyvárosokba. Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára nyomulnak be, de négy nap múlva már Debrecenben és április végére a Tisza vonalánál sorakoznak fel a román megszálló alakulatok. A megszállókkal szemben a Székely Hadosztály és néhány más alakulat vette fel a harcot. A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel. A hadosztály felszerelése gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott. A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. A Tanácsköztársaság vezetői vörös alakulatokat küldtek ellenük. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Emiatt a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten. A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére az utolsó harcok színhelyén emlékművet emeltek, ezt az 1950-es években a kommunista hatóságok leromboltatták. Újbóli felavatása 1995. április 21-én történt. Koréh Endre tábori lelkész Erdélyért – A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 című könyvében leírta, hogy a Székely Hadosztály harcában Kőröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. A román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni. A románok közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. A református templom előtti téren 91 (más források szerint 93) áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. A kőröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut. A gyilkosok nem elégedtek meg a lövésekkel, volt, akinek kezét, lábát, nyakát is átvágták. 16 évestől 80 évesig, férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Beke György Itt egymásra találnak az emberek című, 1984-ben megjelent könyvében Kőröstárkányt is bemutatta. A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem. A könyvben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Féltek az emberek. Ezt a félelmet csak 1999-re tudták levetkőzni. 1999 augusztusában felállították az emlékművet a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. /Nagy József Barna: Kőröstárkány és a Székely Hadosztály tragédiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./2005. április 13.
Másodfokon a tavalyi Pro Urbe-díjak visszavonására kötelezte a táblabíróság Sepsiszentgyörgy önkormányzatát, miután Horia Grama volt kormánymegbízott annak idején beperelte a testületet díjodaítélő határozata ,,diszkrimatív” jellegéért. Tavaly ismételten nézeteltérés alakult ki a városi képviselők között, mert a testület úgy döntött, 2004-ben csak három városlakót tüntetnek ki, mindannyian magyarokat. Horia Grama prefektus beperelte az önkormányzatot, alapfokon a város nyert, de a prefektus nem hagyta annyiban, megfellebbezte az ítéletet. Az a döntés született, hogy a határozatot érvénytelenítenie kell az önkormányzatnak. A tárgyalás múlt hónap végén zajlott, indoklást a városháza még nem kapott, így nem tudják még, miért találta másodjára ,,diszkriminatívnak” a bíróság a tanácshatározatot, annyi azonban bizonyos, a döntést megfellebbezik. Czimbalmos Kozma Csaba alpolgármester elmondta, a díjakat nem vonják vissza. /(vop): Nem vonják vissza a Pro Urbe-díjakat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./2005. április 13.
A Székely Nép című időszaki kiadvány az Erdélyi Bizottság Hivatalos Értesítőjeként az Egyesült Államokban, a Magyar News közreműködésével jelenik meg. Elnöke és szerkesztője a kovásznai születésű dr. Havadtőy Sándor református lelkész, egyetemi tanár. A Székely Mikó Kollégium egykori diákja többkönyves szerző. Negyedszázadon át a Szabad Európa Rádió igehirdetője volt. A Milford városában jegyzett magyar értesítő, a Székely Nép idei áprilisi (55.) száma a magyarság gondjainak olyan sűrítményét jeleníti meg, ami az itthoni lapoknak is tisztességére válna, értékelte a lapot Sylvester Lajos. Csonkaország szavazott kisesszéjében Havadtőy a magyarságot a múlt év decemberében érő traumát foglalta össze, a Mit mondana ma Wass Albert? címmel Czegei Wass Huba dandártábornok, az író fia írt apja mai népszerűségéről és rehabilitálásának romániai útvesztőiről. Megfélemlítés, büntetések Erdélyben a Trianon film vetítése miatt címmel Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke foglalta össze a film alkotóinak és az erdélyi vetítés szervezőinek meghurcoltatásait. A Székely Nép számait a szerkesztőség díjmentesen küldi a világ minden tájára az Erdélyért aggódó magyaroknak. /Sylvester Lajos: A milfordi Székely Nép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./ 2005. április 14.
A National TV Hargita megyei tudósítói, Daniela Mezey riporter és Ferencz Hunor operatőr Székelyudvarhelyen a központban, az autós tiltakozás idejére lezárt úttesten készített interjút Szász Jenő polgármesterrel, amikor Ferenczy Károly üzletember, a csíkszeredai és az udvarhelyi kábeltelevízió-hálózat egykori tulajdonosa beléjük tolatott. Az incidensben senki sem sérült meg, a sofőr megállás nélkül továbbhajtott. – A forgalom állt, a sofőrt az újságírókollégák kiáltásokkal figyelmeztették, de ő továbbhajtott hátramenetben addig, amíg belénk jött. Az, hogy sikeres üzletember és Verestóy szenátor rokona, még nem jogosítja fel, hogy megszegje a törvényt és veszélyeztesse három ember életét – nyilatkozta Daniela Mezey. Ferencz Hunor elmondta, az ütés hátulról érte, és elesett volna, ha Szász Jenő el nem kapja. Az újságírók a helyi rendőrségen tettek panaszt, amelyet a rendőrök csak hosszas telefonálgatások után voltak hajlandók iktatni. Ferencz Hunor azt is elmondta, hogy később Ferenczy Károly felhívta telefonon és elnézést kért tőle, mondván, hogy nem látta őket. Az operatőr elmondása szerint az üzletember burkoltan célzott arra, hogy remélhetőleg a dolog ennyiben marad és nem lesz folytatása. /Szüszer-Nagy Róbert: Incidens Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./2005. április 15.
Pénzbírsággal sújtotta Ferenczy Károly székelyudvarhelyi vállalkozót a Hargita megyei rendőrség, miután a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) április 13-án megszervezett autós tüntetésekor a bukaresti National Tv Hargita megyei tudósítóinak tolatott gépkocsijával. A vállalkozó kis híján elütötte a tüntetőket filmező tévéseket – Daniela Mezey riportert és Ferencz Hunor operatőrt. Az incidenst követően Ferenczy azonnal továbbhajtott. „Három ember életét veszélyeztette, tettéért vállalnia kell a felelősséget” – fakadt ki a riporternő. A helyi rendőrök csak Ioan Craciunas helyi parancsnok jelenlétében voltak hajlandók beiktatni a panaszt. /D. Balázs Ildikó: Nekiktolatott, majd elhajtott. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./2005. április 15.
Szatmárnémetiben a 70 ezres románságnak 3 napilapja, 3 rádiója és 2 tv-adója van, az 50 ezres magyar lakosságnak pedig csupán egyetlen napilapja. A három többségi rádió közül mindössze egynek van magyar műsora, az is csak heti szűk egy-két órában. Az elmúlt években még kezdeményezés sem történt a helyzet javítására. Két fiatal újságíró, Túrós Lóránd és Erdei Róbert elhatározta, hogy magyar rádiót indít. Az eredeti tervek szerint a City Rádiónak március 15-én kellett volna beindulnia, de pár hetet csúszott a határidő. Már kész a legmodernebb rádiós technikával felszerelt stúdió. A sokféle engedélyeztetésben segítségükre volt Gáspárik Attila és Nagy Zsolt miniszter. A stúdió s berendezésében magáncégek segítettek, legtöbbet a Panatek és a Silcomprest Kft. Összeállt a csapat. Krammer Csilla jogász gazdasági, Schwarczkopf István a műszaki igazgató, s két rádióst is felvettek. Az egyik Bartos Erzsébet, aki Magyarországról tért vissza szeretett városába, a másik Dancs Artur, aki a területi Tarom-iroda vezetését hagyta ott a City Rádióért. A 24 órás adás többsége magyar nyelvű, reggel 6-tól este 6-ig magyar műsorokat sugároznak, amit román nyelvű műsor követ, majd éjszaka zene. Jó esély van rá, hogy az ősztől beinduljon egy önálló magyar tévéadás is Szatmárnémetiben. /Sike Lajos: Tíz évi tétlenség után. Magyar rádió és új napilap indul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./2005. április 16.
Magyarbikal közigazgatásilag Bánffyhunyadhoz tartozik, választóvonalon van, s ez meghatározta a falu sorsát. Magyarbikalon, a 2003-ig színmagyar faluban véget érnek az utak. A virágkorában (1968–69) még 1200 lakosú faluban a hetvenes években 800-an, 2002-ben csupán 400-an éltek. 1989 előtt a lakosság nagy része Bánffyhunyadon dolgozott, ott könnyen jutottak tömbház-lakáshoz. A kilencvenes években jelentkező munkanélküliség, a nyugdíjazás több családot visszahozott a kiöregedőben levő Magyarbikalra. A falu egyetlen intézménye a református egyház. A falunak nincs „állami” óvónője, Magyarbikalon hét gyermekkel, mégis működik óvoda, ezt az egyház szervezi. 2004 januárjában kormányhatározat született a magyarbikali egyházközség hajdani felekezeti iskolájának visszaszolgáltatásáról. Azóta felújították az iskola tetőszerkezetét. A magyarbikali templomtorony a korábbi lelkipásztor, Ferencz Miklós idején, 1981-ben vált egy múzeum otthonává. Az emberek a padlásokról előkerülő régi tárgyakat előszeretettel hozták a parókiára. 1996-ban jelent meg Magyarbikal monográfiája, Sebestyén Kálmán történész tollából. A hosszú évekig fiókban rejtegetett monográfia kinyomtatása dr. Ferencz Árpád lelkésznek köszönhető. /Kerekes Edit: Magyarbikal – tetterős közösség a határvonal átka alatt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./2005. április 18.
Nagyszalontára, majd Nagyváradra látogatott a napokban Horn Gyula, a magyar kormány 1994 és 1998 közti miniszterelnöke. A kettős állampolgárságról tartott tavaly decemberi népszavazást követően úgy tűnt, kormánypárti politikus nemigen fog Erdélybe látogatni. Horn Gyula úgy vélte, „a népszavazás rossz, félresikerült kezdeményezés volt, annyira, hogy a nemre buzdítók maguk sem tudták megindokolni, miért tették”. Szerinte „a kormányoldalnak nincs restellnivalója a határon túli magyarokkal szemben, mivel az ő sorsuk mindig elsődleges volt számára”, és sajnálja, hogy „egyeseknek sikerült összeugrasztaniuk a különböző nemzetrészeket”. Elindulása előtt találkozott a miniszterelnökkel, aki kijelentette, „senki sem vonhatja kétségbe, hogy bizonyos feltételek mellett a kettős állampolgárság joga minden magyart megillet. Ezért meg kell vizsgálni, hogyan lehet ezt biztosítani a külhoni magyaroknak”. Horn Gyula pufajkásként jelen volt a Nyugati pályaudvar előtti, 1956 decemberi sortűznél, és – állítják – szódásüveggel verte szét két „ellenforradalmár” állkapcsát, akinek e tevékenységére vonatkozó iratai nyomtalanul „eltűntek”, s aki, mikor 1994 után, miniszterelnöksége idején, mindezt ráolvasva, lemondásra szólították föl, egy cinikus „Na és?”-sel felelt. Horn Gyula kormányfő 1994 és 1998 között, különböző ürügyekre hivatkozva, többször is fölvetette a határon túliak számára a vízumkényszer bevezetését, „anyagi okok” miatt a Kossuth Rádió teljesítményének a csökkentését, a Duna TV felszámolását stb. Kovács László, a magyar–román alapszerződés előkészítése idején kijelentette: nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és félmillió lakosát a határon túli két milliós (!) magyarság vélt érdekeiért. Az alapszerződés aláírása után kiderült, a szerződés előzetesen közölt szövege nem volt azonos az aláírttal. Ezek után Kovács László mégis azt hangoztatta, hogy „a magyar kormány nem hagyta cserben, nem árulta el a romániai magyarságot”. 1998 tavaszán, az országgyűlési választások előtt a Horn-kormány határozottan ellenezte a határon túli magyaroknak adandó magyar állampolgárságot. /Asztalos Lajos: A határon túliak és Horn Gyula. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./2005. április 18.
Az Ady Endre Emlékmúzeum védelmében kéthete kértek segítséget a nagyváradiak, mert a Legfelsőbb Bíróság a görög keleti egyháznak ítélte az intézménynek otthont adó hajdani Müllerájt, a régi Széchenyi-szálló épületével, és hétezer négyzetméternyi területtel egyetemben. A Müller-féle kávéház 50 évig volt Ady Endre méltó nagyváradi kegyhelye, a nagyváradiak most attól tartottak, hogy kegyeletsértő módon utcára kerülhet az intézmény. A költői hagyatékot ápoló Nagyváradi Ady Társaság, utcai demonstrációt helyezett kilátásba. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere most nyilvánosságra hozta: az Ady Endre Emlékmúzeum épülete nem ortodoxoké, hanem a Bihar megyei Tanács tulajdonában van. A megyei önkormányzat megfelelő iratokkal igazolni is tudja ezt. A nagyváradi Polgármesteri Hivatal jogászai korábban elmulasztottak utána járni, és mellékelni a perdöntő dokumentumokat. /(Lakatos Balla Tünde): Nem az ortodoxoké a Mülleráj! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./2005. április 20.
Április 15-17-e között Bukarestben tartották az Országos Ifjúsági Hatóság és a Regionális Ifjúsági Fórum szervezésében az Ifjúság, etnikumközi párbeszéd, és a béke promoválása a régióban című előadássorozot. Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes a résztvevőkhöz írt levelében hangsúlyozta: az RMDSZ 1989 óta szoros kapcsolatot tartott fenn az ifjúsági szervezetekkel. A romániai és a magyarországi ifjúsági szervezetek közötti partnerkapcsolatokról szólva kiemelte: nemcsak a fiatalok számára, hanem mindannyiunk számára hasznosak és tanulságosak voltak. A rendezvényen Borbély Károly, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke tárgyalásokat folyatott többek között Peter Lauritzennel, az Európa Tanács ifjúsági főosztályának vezetőjével. /Szükség van a fiatalok újító szellemére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./2005. április 22.
A gyulafehérvári római katolikus érsekség keretében működő Caritas Fehér megyében a többségiekhez tartozó fiatalok társadalmi beilleszkedését is igyekszik nem kis anyagi áldozatok árán megoldani. Több faluban – így Enyedszentkirályon és Csombordon is – házat vásárolt számukra, azokat felújíttatta, földet, jószágot vásárolt az árvaházakból kikerült, szellemileg kisebb-nagyobb mértékben károsult fiatalok számára, akiket élelemmel is segít, akárcsak a Máltai Szeretetszolgálat. Az állam ezeket a hátrányos helyzetű fiatalok nem segít, pedig zömük képtelen az önálló életre. Az államnak intézményesített formában kell foglakoznia velük. /Ferencz L. Imre: „Követelőző” kivetettek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./