udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 2851-2880 | 2881-2910 | 2911-2940 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
2005. július 7.
Háromszék önkormányzata Árkos hajdani országos hírnevű agronómusházának átminősítéséről döntött: modernizálással európai színvonalú konferenciaközpont létesül, azzal a céllal, hogy európai tanulmányi és fejlesztési megyei képzőközpont segítse a kis- és középvállalkozókat, a civil szervezeteket a csatlakozásra való felkészülésben. A megye költségvetéséből e célra kiszorított ötmilliárd régi lejt öt magyarországi testvérmegye három-három millió forintos adománnyal egészíti ki. A még hiányzó tételt a remények szerint a magyar kormány fedezi. /Flóra Gábor: Árkos új szerepkörben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./2005. július 9.
Megválasztása után első alkalommal hívott össze ülést az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezetének (TESZ) új elnöke, Petres Sándor. Az elnök ismertette azok nevét, akikkel együtt akar dolgozni. A jelöltek csaknem egyhangúan fogadták el, Danguly Ervin művelődési alelnökké történő kinevezése miatt voltak csak tiltakozó hangok. Ügyvezető elnök Szabó Rudolf lett, gazdasági alelnök Ilyés Béla, önkormányzati alelnök Laczkó Albert Elemér, oktatási, szociális kérdésekkel foglalkozó alelnök pedig Farkas Aladár. /Bajna György: Összeállt a területi vezető testület. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./2005. július 11.
Július 9-én befejeződött Tusnádfürdőn a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) által szervezett II. Kárpát-medencei Ifjúság és az Európai Unió című diákszemináriumon. Tariceanu miniszterelnök bejelentette, hogy lemond, emiatt több miniszter nem jött el a szemináriumra, köztük Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Winkler Gyula gazdasági és kereskedelmi miniszter sem. Borbély László területrendezési miniszter úgy ítélte meg, hogy a kormánynak nem kellett volna lemondania. Valamennyien elmondták: a válság veszélybe sodorja Románia európai uniós csatlakozását. Borboly Csaba főszervező, a MIÉRT elnöke sajnálatát fejezte ki, hogy a táborba nem jött el Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, Baráth Etele, a magyar kormány integrációs minisztere, illetve Szabó Vilmos államtitkár. Idén a magyarországi Ifjúsági Minisztérium nem támogatta ezt a tábort. Sokan ígértek pénzt, azonban csupán a Táncsics Alapítványtól és a Határon Túli Magyarok Hivatalától kaptak anyagi támogatást a diáktábor megszervezésére. /Kiss Olivér: Véget ért a tusnádfürdői diákszeminárium. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./2005. július 13.
Államvizsgáztak a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) első végzősei. Szilágyi Pál, az egyetem rektora elégedetten nyilatkozott az elért eredményekről. 2001-ben indult az első évfolyam Csíkszeredában és Marosvásárhelyen, mindkét városban az idén államvizsgáztak első alkalommal a hallgatók. Kolozsváron egy évvel később indult a képzés, itt most még nincs végzős évfolyam. Csíkszeredában a román–angol szakon és a szociológián volt végzős évfolyam. A román–angol szakon 38 diákból 27-en jelentkeztek államvizsgára, közülük 26-nak sikerült diplomát szereznie. A végzettek közül soknak elmaradt egy-egy vizsgája, vagy nem készítették el az államvizsga dolgozatukat, ezért nem vehettek részt az államvizsgán. A szociológia szakon 10-en vállalkoztak az államvizsgára, ezek közül 8-an mentek át. Marosvásárhelyen két szakon végeztek: a pedagógián és az informatikán. A pedagógia szak 32 végzőséből 30-an jelentkeztek államvizsgára és az mindannyiuknak sikerült. Az informatika szakon a 29 végzősből államvizsgára 21-en jelentkezhettek, sikeresen vizsgázott 14 fő. Csíkszeredában még van egy gazdaságtudományi szak is, ahol szintén vannak végzősök. Ott viszont az államvizsgát ősszel szervezik meg, a dolgozatok leadásának határideje augusztusban van. Szilágyi Pál örömmel közölte, hogy az itteniek teljesítménye majdnem olyan jó volt, mint például a BBTE-n végzőké. Az akkreditáció feltétele, hogy az első három évfolyam végzettjeinek legalább fele, egyes évfolyamokon belül pedig legalább 40 százaléka sikerrel államvizsgázzon. Ezt eddig teljesítették. – Fontolgatják a magyar nyelvű műépítészeti szak beindítását is. Kolozsváron új egyetemi épület felépítésén gondolkoznak. Csíkszeredában megkapták a volt árvaházat is, ezt modernizálni fogják és ősztől ott is megszervezik a tanítást. /Dézsi Ildikó: Elégedett az államvizsgázók eredményével az EMTE. Beszélgetés Szilágyi Pállal, a Sapientia rektorával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ 2005. július 14.
Józsa László, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke szerint jó esély van arra, hogy októbertől megkezdje működést az Újvidéki Egyetem önálló szabadkai tanítóképző kara, miután az országos nemzeti kisebbségi tanács július 12-i ülésén komoly előrelépés történt e tekintetben. Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök elnökletével tartotta meg ülését a testület, ajánlást fogadott el, amelyben felkérte Szlobodan Vuksanovics szerbiai oktatási minisztert, hogy az MNT-vel és a bejegyzett kar ügyvezető dékánjával karöltve a lehető legrövidebb időn belül indítsa be az akkreditációs eljárást. Szabadkán jelenleg csupán az Újvidéki Egyetem zombori tanítóképző karának kihelyezett tagozata működik. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évekkel ezelőtt kezdeményezte az önálló szabadkai tanítóképző kar létrehozását az Újvidéki Egyetemen belül, ami nemtetszést váltott ki Zomborban. A jelenleg hatályos felsőoktatási törvény értelmében a felsőoktatási intézményekben kötelezően folynia kell oktatásnak szerb nyelven, és emellett folyhat kisebbségi nyelveken is. /Józsa László szerint jó esély van a szabadkai tanítóképző kar beindítására. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./2005. július 14.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányához újabb hozzászólások érkeztek: a/ Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint pontokba szedett bizonyítékok sorolásával tüsténkednek többen Sütő András írói-emberi teljesítményét (félévszázaddal ezelőtti megnyilvánulásait alapul véve) kisebbíteni vagy meghazudtolni. A posztmodern elméletek többé nemigen tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget az olyan levéltári vagy egyéb adatbogarászásnak, amelynek módszereit bárki elég könnyen elsajátíthatja. Sütő már nem népszerű, hatása szűnőben van, életműve vegyes értékű, remekművet nem vagy alig írt – hangzanak a minősítések. Minden irodalomelméleti konferencia az imaginárius múltat konstituáló fikciókról szokott elmélkedni manapság, jegyzete meg Bertha Zoltán. Az irodalomtörténetben általában nem szokott sikerülni az idők során korszakos jelentőségűnek bizonyuló életművek életrajzi alapon történő devalválása – Villontól Adyig és tovább. Tény, hogy százezrek számára jelentettek és jelentenek ma is Sütő művei hiteles helyzettudósítást és helyzettudatosítást a magyarság nemzeti és kisebbségi sorsát illetően. Százezrek nemzeti öntudata és lélekjelenléte erősödött általuk, s a megmaradásba vethető reményt táplálták évtizedeken át, hangsúlyozta Bertha. Erőteljesebb érzelmi hatást keltenek a Sütő-művek még ma is, mint más, „posztmodern” sztár-szerzőkéi. A vita során valaki a Wass Albert-kultuszt megsokalló véleményét is kifejezte. Ezek szerint korlátozni kellene az olvasói szabadságot, s felfüggeszteni a nemes liberális eszmét, hogy mindenki azt olvas, amit akar és amit szeret? Mindig csak a sajátos, markáns nemzeti (nemzetféltő) tematika váltja ki az ellenérzést, egyfolytában csak az szúr szemet? A régi dokumentumok vizsgálatából miért kell Sütő András írói teljesítményére vonatkozó negatív ítéletekhez jutni? /Bertha Zoltán: Nem lehetnénk tényleg legalább posztmodernek (bokaharapdálás helyett). = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ b/ A Hét június 30-i számában Parászka Boróka Sikeres kudarc című cikkében sajnálkozással állapította meg, hogy a lap hasábjain hónapok óta folyó vitában, mely szerinte a „Földes László–Sütő András ügy”-ről szól, „hallgatott a hazai irodalom”. Miért lett a vitából „Földes László–Sütő András ügy” Sütőt Andrást lejárató, rágalmazó célzattal? – kérdezte Nagy Pál hozzászólásában. Amolyan „megélhetési gyűlölködők” forgatják hévvel méregbe mártott tollukat egyik-másik vita-cikkben, állapította meg. Parászka Boróka azt írta, hogy vállaltak minden véleményt, cenzúra nélkül. Valójában az A Hét szerkesztősége durván megcenzúrázott hozzászólásokat: Sylvester Lajosnak Egy „Bírói” ítélkezés margójára című cikkét (június 9.-i sz.) jócskán meghúzva közölték, holott a szerző a szerkesztőségnek küldött levelében határozottan megmondta: csakis a teljes szöveg megjelentetésével érthet egyet. Róna Éva írásának ugyanez lett a sorsa. Mindkét esetben a Sütő Andrásra vonatkozó pozitív mondandó kigyomlálását látta szükségesnek a végrehajtó munkatárs... Nagy Pál június 10-én írt az A Hét-nek: fontos lenne Hajdu Győző terjedelmes feljelentésének közlése. Hajdu ugyanis leírta, illetékes pártfórumoknak jelentette mindazt, amit Földessel kapcsolatban észlelt, és később információs anyagát benyújtotta a helyi állambiztonsági szerveknek is. Hajdu Győző beismerte tehát, hogy nem csupán a pártot informálta, de a belügynél is feljelentette Földes Lászlót 1958 augusztusában. Ez mutatja, hogy ki is volt a Földes-ügy főszereplője. Miért csak az Sütő szövegének közlését tartotta fontosnak A Hét? A Hajdu-féle irat közlését nem vállalta. Parászka Boróka szerint Hajdu Győző ebben „a vitában (s általában) nem jelentős személy; nem „releváns”. Eszerint a hetilap csak olyan személyekkel kíván foglalkozni a lap, akik súllyal vannak jelen a közéletben, az irodalomban. Ez szelektív eljárás. Nem igaz, hogy Parászka Boróka felajánlotta volna: írásban „foglaljam össze álláspontomat Hajdu Győző szerepével kapcsolatban”. Ilyesmiről szó se volt. Ellenben tény, hogy telefonbeszélgetésüket a szerkesztőségben „rögzítették”. Így ellenőrizni lehet: semmiféle fenyegetésről nem volt szó. /Nagy Pál: Egyoldalú „helyzetértékelés” = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ c/ Szerkesztőségi választ közöltek: „Nagy Pál sorozatosan csúsztat, és valótlanságokat állít.” Csúsztat, amikor azt állítja: durván megcenzúrázták a szövegeket. Két esetben tekintettek el a teljes szöveg közlésétől: amikor olvasói levelet közöltek (Róna Éváét). Ilyenkor éltek a rövidítés és szerkesztés lehetőségével. Sylvester Lajos lapzárta után visszavonta saját terjedelmes szövegváltozatát, ezért a rövidített változatban közölték. Szerintük Nagy Pál telefonálásánál elhangzottak sértések és fenyegetések. /A Szerk.: Válasz. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./2005. július 16.
Eddig legalább 13 halálos áldozatot követelt az árvíz. A hatóságok több mint 12 ezer kitelepített személyt tartanak nyilván. Az egész román hadsereget, a felhasználható technikai eszközökkel együtt, bevetették a lakosság és az anyagi javak mentésére. Az államelnök és a kormányfő külföldi segélykérésével egyidejűleg a kormány felhatalmazta a külügyminisztert, hogy kérje a NATO fennhatósága alá tartozó katasztrófaelhárító struktúrák, illetve a nemzetközi segély- és civilszervezetek támogatását. A kormányfő intézkedett csaknem 360 millió dollár értékű költségvetési tartalék felhasználásáról a lakosság gyors segélyezésére és az árvízkárok csökkentésére. Az ideiglenes mérleg szerint az országban víz alá került több mint 20 ezer ház és gazdasági épület, több mint 100 ezer hektár termőföld és kaszáló. Súlyos károkat okozott a természeti katasztrófa az áram- és gázellátási, valamint a távközlési hálózatban. Több helyen földgáz- és kőolaj-fővezetékeket szakított el az árhullám, a kőomlás vagy a földcsuszamlás. Több helyen elmosta, elsodorta az ár a Bukarestet Moldvával, illetőleg Temesvárral összekötő vasútvonalakat. Az árvíz elmosott, súlyosan megrongált 76 országutat és egy európai útvonalat, tönkrement 425 híd és 749 gyaloghíd. Segélyfelhívást tett közzé az RMDSZ. A Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök által aláírt felhívásban az érdekvédelmi szervezet arra kér minden romániai magyart, találja meg a módját, hogy lehetőségeihez mérten segítse a bajbajutottakat. A pénzadományok fogadására az RMDSZ a következő bankszámlákat nyitott. A Magyar Vöröskereszt segélyszállítmányt küld a károsultaknak. A Magyar Vöröskereszt felhívással fordul Magyarország lakosságához és a magyarországi cégekhez, hogy további segítséget nyújthasson. /Víz alatt az ország. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./ Basescu államfő Bukarestben találkozott Danuta Hübnerrel, az Európai Bizottság (EB) regionális politikáért felelős megbízottjával és Jonathan Scheelevel, az EB bukaresti képviseletének vezetőjével. A találkozón az államfő pénzügyi segélyt kért az EB-től. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök ismét felkereste a legválságosabb helyzetbe került dél-moldvai megyéket, majd kijelentette: véleménye szerint nincs szükség arra, hogy az árvíz sújtotta megyékben sürgősségi állapotot rendeljenek el, hiszen a hatóságok már megtették az ilyenkor szükséges intézkedéseket. /Az árvízi katasztrófa leküzdéséhez Románia nemzetközi segélyt kért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./2005. július 19.
Aradon az újaradi sváb emlékművek, kőkeresztek és szobrok lassan pusztulnak. Régi tradíció volt az újaradi svábok körében az, hogy kereszteket és egyéb emlékeket állítottak az utcák szélére. Jelenleg még több mint tíz ilyen emlék látható, számuk eredetileg ennél jóval nagyobb volt. A hajdani több mint tízezres lélekszámhoz képest mostanra kétezernél is kevesebben maradtak, a többiek Németországba költöztek. Az újaradi vasútállomás közelében egy teljesen szétvert emlékmű található. Két szobor volt rajta, de ezeket már régóta ellopták. /Lehoczky Attila: Az emberek után az emlékművek is? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 19./2005. július 20.
Július 19-én este Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök bejelentette, visszamondja a lemondásáról szóló döntését, hogy az Európai Unió által kívánt reformokra és az árvíz sújtotta ország újjáépítésére összpontosítsa erőit. „Egy bátor vezető soha nem hagyja cserben kemény megpróbáltatásoknak kitett népét. Gyávaság lenne részemről most lemondani” – jelentette ki Tariceanu. Július 19-én a kormányfő Brüsszelbe látogatott, elmondta, hogy az EU vezető politikusaitól kapott üzenetek a felelősséget és komolyságot hangsúlyozták. Tariceanu döntésével a Konzervatív Párt és az RMDSZ is egyetértett. A kormányfő bizalmi szavazást fog kérni a törvényhozástól. /B. T.: Nem mondott le a kormányfő. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./2005. július 20.
Július 19-én Tusnádfürdőn folytatódott a XVI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Régiók és autonómiák Európája – 2005 címmel tartott előadáson Michel Ebner, Dél-Tirol Európai Parlamenti (EP) képviselője. Megjegyezte: öt-hat évtizeddel ezelőtt a dél-tiroli kisebbség hasonlóan nehéz helyzetben volt, mint az erdélyi magyar közösség az 1990-es évek elején, ugyanis Olaszország ugyanolyan központosított állam volt, mint Románia az 1989-es eseményeket követően. Elisabeth Nauclér, a Finnországhoz tartozó Aland-szigetek adminisztrációs vezetője kifejtette: a tartományban élő svédek anyanyelvükön tanulnak, a finn csupán választható tantárgy az iskolákban. Mi több, a finnt idegen nyelvként oktatják. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ a román parlamentben nem hajlandó felvállalni és támogatni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott autonómia-elképzelést. A politikus nehezményezte, hogy Hargita és Kovászna megyének sokkal kevesebb költségvetési pénzt utal vissza Bukarest, mint amennyit az itt élő adófizető polgárok eljuttatnak a fővárosba. A legtöbb résztvevő a Kisebbségi jogok és autonómia az EU-ban című előadásra gyűlt össze. Gál Kinga fideszes EP-képviselő kijelentette: az EU nem fogja megoldani az erdélyi magyarság kisebbségi kérdését. – Az Európai Uniónak nincs általánosan elfogadott normatívája a kisebbségvédelemre vonatkozóan – fogalmazott. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke úgy ítélte meg, hogy a romániai közigazgatásban nem tartják be a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat. Szerinte jelenleg egyetlen romániai politikai erő sem érdekelt a központosított állam felszámolásában. Szász Jenő, az MPSZ elnöke heves támadást intézett az RMDSZ ellen. A tavalyi helyhatósági és parlamenti választások kapcsán az MPSZ-t az aláírások meghamisításával vádolták, de „eddig ezt nem tudták bebizonyítani, ugyanis senkit sem büntettek meg, senkit sem ítéltek el”. /Kiss Olivér: /Gál Kinga: az Európai Unió nem fogja megoldani a kisebbségi kérdést. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ Meglepetést váltott ki Ráduly, Róbert csíkszeredai polgármester, aki egy kalap alatt emlegette a székely nemzet elleni, magyar és román oldalról jövő „elnemzetlenítő” kísérleteket. Abból indult ki, hogy nem születtek meg azok a háttértanulmányok, amelyek az autonóm Székelyföld működtetéséhez kellenének. A székely öntudat hiányát szintén hátránynak tekintette, arra lenne szükség, hogy a gyermekek székely történelmet tanuljanak az iskolában. „Én a székely nemzethez tartozom, de magyar anyanyelvű vagyok, punktum” – jelentette ki. Álláspontjára némiképp magyarázatul szolgált, hogy közben a „hiányos történelmi ismereteire” hivatkozott. /Gazda Árpád: Autonómia Európában és Romániában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./2005. július 20.
Nem indít eljárást a bukaresti Legfőbb Ügyészség a fekete márciusként elhíresült 1990. márciusi marosvásárhelyi pogrom ügyében, holott az 1989. decemberi események, valamint az 1990. júniusi bukaresti bányászjárás esetében ez megtörtént. Ilie Botos, Románia főügyésze közölte: a nyomozóhatóság keretében hamarosan különleges ügyészcsapat alakul, amely sürgősségi eljárásban vizsgálja ki a 15 évvel ezelőtti romániai forradalom, illetve a ’90-es bányászjárások dossziéit. A Krónika napilap írásban kért választ a Legfőbb Ügyészségtől: szándékában áll-e a nyomozóhatóságnak eljárást indítania az 1990. március 20–21-i, hat halálos áldozatot és számos sebesültet követelő marosvásárhelyi fekete március kapcsán. A hatóság szűkszavú válaszából kiderül: a Legfőbb Ügyészség nem indít eljárást a másfél évtizeddel ezelőtt Marosvásárhelyen lezajlott események ügyében. Az 1990. március 19-én kirobbant véres etnikai összecsapás kitervelőinek és felbujtóinak megnevezésével a mai napig adós a román hatalom. A pogromot követően kizárólag magyar és roma nemzetiségű személyeket hurcoltak meg, és ítéltek el. Közülük Cseresznyés Pál a rászabott tíz év börtönbüntetésből hatot leült. Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes idén március 21-én elmondta: mindannyian tudjuk, kik azok az emberek, akiket behoztak Vásárhelyre vidékről, akiket husángokkal fölfegyvereztek, de ma már nem róluk kell beszélni, hiszen őket belehajtották, belerántották a konfliktusba. A felbujtókról keveset tudunk, hangsúlyozta. A 15 évvel ezelőtti események idején a Maros Megyei Tanács alelnöki tisztségét betöltő Kincses Előd ügyvéd meggyőződése, hogy a pogromot a román belügyminisztérium 0215-ös számú speciális egysége szervezte. Kincses szerint az RMDSZ vezetősége hibát követett el, amikor 15 évvel ezelőtt leült tárgyalni a Vatra Romaneasca nacionalista szervezet képviselőivel. Kincses Előd, aki közel hatéves magyarországi emigráció után térhetett haza, miután a román hatóságok népirtásra, gyilkosságra és rongálásra való felbujtással vádolták, majd megszüntették ellene az eljárást – nemrég nyilvános vitára hívta ki Virgil Magureanut. A Román Hírszerző Szolgálat egykori parancsnoka azonban nem vállalta a fekete március „örökségével” való szembesítést. /Rostás Szabolcs: A Legfőbb Ügyészség nem indít kivizsgálást a marosvásárhelyi pogrom ügyében. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./2005. július 23.
Július 29-én ünneplik Romániában a román himnusz napját. Andrei Muresanu brassói dilettáns költő (1816–1863) Desteapta-te romane (Ébredj, román) kezdetű tizenegy szakaszos verse törvény szerint 1990 januárjában vált állami himnusszá. A parlament 1998-ban szavazta meg, hogy július 29. legyen a születésnapja, ugyanis akkor volt 150 éve, hogy a makedón Anton Pann dallamával első ízben csendült fel egy népünnepélyen. Romániának az utóbbi ötven év alatt hat himnusza volt, és most készül a hetedik változata: Adrian Paunescu június elején törvénytervezetet nyújtott be a szenátusba, hogy a himnuszként szolgáló szöveg eddigi négy szakasza csökkenjen kettőre, hogy könnyebben lehessen megtanulni, éneklése kevesebb időt vegyen igénybe, és katonák, tengerészek, iskolások minden hétfőn ezzel kezdjék a hetet. A javaslatra Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora rálicitált azzal, hogy a községi, városi, megyei tanácsok üléseiket szintén ezzel kezdjék. A legrégebbi román himnuszt Eduard Hübsch német karmester dallamára énekelték az iskolában: Traiasca Regele... – tehát királyi himnusz, amely utolsó négy sorában brit mintára Isten áldását kéri a koronára. Ez himnusz 66 évet élt. A köztársaság kikiáltása után, 1948-ban ezt követte Aurel Baranga költeménye, a „Zdrobite catuse in urma raman”, ezt magyarul is lehetett énekelni, benne volt korabeli tankönyveinkben: „Lehulltak a láncok, a régi igák, /A munka s a munkás az élen. /Most fölfele, a csúcs felé dobban a láb, /A végzet nem úr már a népen. /Hogy éljen, kívánjuk a Köztársaságunk, /Előre, előre tovább, /Közös utat a dolgozók alkotó, hű keze vág” stb. Dallamát Matei Socor, a bukaresti zsidó hitközség tagja szerezte. Hat évig énekelték ezt, akkor a párt felfedezte a súlyos fogyatékosságot, hogy nem szerepel benne a Szovjetunió, ezért új himnuszt kellett rendelni. Dan Desliu és Eugen Frunza megírta a szöveget: „Te slavim Romanie, pamant parintesc,” dallamát komponálta ugyanaz a Matei Socor. Később éppen az lett a baja, amiért született: hogy szerepelt benne a felszabadító szovjet nép. Akkor ugyanis kimondták, hogy az országot a román hadsereg szabadította fel. 1977 júniusában ezért új himnusz született: Ciprian Porumbescu (eredeti családnevén Golembiovschi) „Trei culori cunosc pe lume” kezdetű dalába Nicolae Ceausescu saját kezűleg a szocialista köztársaságot éltető sorokat plántált. Ez három hónapig élt, ugyanis – bizonyára moszkvai figyelmeztetésre – módosították olyan értelemben, hogy a kommunista internacionalizmus szellemét is tükrözze. – Ezt váltotta fel a Desteapta-te romane. /Barabás István: Kinek ébredjünk? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./2005. július 25.
Az aggódó szülő Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettestől és Kiss Ferenc tanfelügyelőtől szeretné megkérdezni: még meddig engedik, hogy például az óteleki iskola helyzete süllyedjen? Már negyedik éve egyetlen nyolcadikos végzősnek sem sikerült a képességvizsgája. Tönkreteszik a falu jövőjét, nincs értelmiségi. Az óteleki iskolának kb. 25 diákja és kb. 10 (helyettesítő) tanára van, a munkájuknak nincs eredménye. Iskolát működtetni egyetlen képesített tanár nélkül égbekiáltó! /Olvasóink írják. Batki Piroska, Ótelek: Egy szülő őszinte aggodalma a magyar oktatásért és a tanulókért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./ Választ kapott a magyar iskoláért aggódó szülő. Gyermekek hiányában a magyar iskolák veszélybe kerültek. Az óteleki iskolában dolgozók mindannyian pedagógiai képesítéssel rendelkeznek. Rágalmazásnak mondta a válasz, hogy nem sikerült a diákok képességvizsgái, vannak köztük egyetemisták. A levélíró az óteleki szülőktől nem vette át ajánlott levélként az Iskola Alapítványhoz küldött pályázatokat, ennek következménye, hogy négy család még ma sem kapta meg a Szülőföldön, magyarul című programból a tavalyi tanszertámogatást, válaszolt az iskola tantestülete. /Tisztelt Szerkesztőség! = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./ Szerk. megjegyzés: A tények azok tények: negyedik éve, hogy Óteleken egyetlen nyolcadikosnak sem sikerül a képességvizsgája.2005. július 25.
Kézműves-foglalkozásokkal, tánc- és zeneoktatással elevenítették fel a csángó hagyományokat a hét végén Gyimesfelsőlokon. Az idén első alkalommal megrendezett Csángó Hétvégén a sajt-, orda-, zsendice-, túróspuliszka-készítésbe „kóstolhattak” bele a vendégek. Ugyanakkor a szövés, fonás, hímzés, csipkekötés, fafaragás titkait is elleshették a vendégek. Fellépett többek között a kászonújfalvi népi zenekar, a gyimesközéploki Ordasok, a gyimesfelsőloki Öregek, valamint a gyimesbükki Hagyományőrzők. A rendezvény fénypontja a hagyományos csángó lakodalom bemutatása volt. A Csángó Hétvége díszvendégei közt szerepelt Kobzos Kis Tamás és Sebő Ferenc, továbbá a szászcsávási zenekar és a Misztrál együttes. A kerekasztal-beszélgetésnek a csángó sors volt a témája: Berszán Lajos címzetes kanonok, Deáky András és Tankó Gyula tanár, valamint az érdeklődők közösen vitatták meg a kérdést. Ezt követően Sebő Ödön, az 1944 augusztusában lezajlott gyimesi csata hőse emlékére állítottak kopjafát a falu központjában. A gyimesbükki helyőrség hajdani parancsnoka A halálraítélt zászlóalj címmel írta meg visszaemlékezéseit, a könyvet fia, Sebő Ferenc szerkesztette. /Tóth Ibolya: Csángó lakodalom, ahogy a régiek tudják. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./2005. július 26.
A júliusi árvizek halálos áldozatainak száma harminc, közölte Vasile Blaga belügyminiszter. Háromezer lakóház összedőlt, további 25 ezer javításra szorul, 1300 kilométernyi országos főút rongálódott meg, 2000 kilométernyi utat tett tönkre a víz a településeken, és 699 híd is megsérült. Több mint 300 ezer hektár termőterület, továbbá 23 ezer hektár erdő és legelő került víz alá. Az Kolozsvári Zsidó Közösség több mint 2,5 millió dolláros segélyt nyújt a romániai árvízkárosultaknak, miután a bánsági árvizek után 600 ezer dollárt utalt ki, összegezte Mark Taplin, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének üzleti megbízottja. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) ugyanakkor bútorzatot is biztosít a házak, iskolák és orvosi egységek berendezésére. Az amerikai katonák takarókat, sátrakat, homokzsákokat, vizet, élelmiszert és építőanyagokat küldtek az árvízkárosultaknak. Borbély László területrendezési miniszter bejelentette, hogy az árvizek által megrongált háromezer ház egy részének újjáépítése nem lehetséges az év végéig, ezeket 2006-ban építik újjá. Magyarország vízkár-elhárítási szakismereteinek átadásával segítené Romániát árvízvédelmi gondjainak hosszú távú rendezésében – erről írt levelet Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter román kollégájának, Sulfina Barbu környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszternek. /Harmincan haltak meg az árvíz miatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./2005. július 26.
Esztergom önkormányzata megvásárolta a vargyasi Daniel-kastélyt. Együtt sem tudták volna fenntartani a kastélyt és a visszakapott 30 hektárnyi földet – ezzel magyarázzák az ősi családi fészek eladását a vargyasi Daniel bárók örökösei. A patinás háromszéki kastélyt Esztergom üdülőtelep létesítése céljából vásárolta meg. A Münchenben élő báró Daniel Mihály elmondta, a műemléképület-együttes iránt több vásárló is érdeklődött, ráadásul az esztergomiaknál magasabb árat is ígértek, de mégis az utóbbiak mellett döntöttek, mert számukra „nem az adásvételi ár, hanem a vásárló volt a fontos”. Vargyas község polgármestere, Ilkei Ferenc szerint a Daniel-kastély jó kezekbe került. /Benkő Levente: Magyar kézben az örökség. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./2005. július 26.
Évente egyszer – sátoros ünnepen kívül is – zsúfolásig telik Nyárádszentanna református temploma. Megkoszorúzták a hősök emlékművét, majd ünnepi szentmisét tartottak a római katolikus templomban, vagyis a Szent Anna-napi búcsút. Délben azután református templomban Gecző András helybeli református lelkész hirdette az igét. A templom felújítása meghaladja a gyülekezet erejét. Ezért fordultak a megyei tanácshoz, ahol megértésre találtak Lokodi Edit Emőke elnökasszonynál, aki felkarolta ügyüket, az Országos Beruházási Alap felvállalta a templom megerősítését. Nyárádszentannán a kis park közepén kopjafa emlékeztet a falu egykori tanítójára, Veress Gáspárra /1907-1982/, aki 1928 szeptemberétől Nyárádszentanna kántortanítója lett; hű maradt egyházához és iskolájához élete végéig. – Tavaly Molnár Vince képeit mutatták be, idén Bandi Katalin üvegfestményeit. Ahol Gecző András lelkész felbukkan, ott rendszerint épül vagy felújítanak egy-egy templomot, Nyárádremetén, Nyárádandrásfalván, Nyárádszentannán kazetták készülnek, emlékművet avatnak, kopjafát állítanak, mintagyümölcsös és -szőlős indul. Sok Gecző Andrásra lenne szükség. /B. D.: Mikor az Ige tetté lesz. Vasárnap Nyárádszentannán. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./2005. július 26.
Cegőtelkén, a mezőségi falucska református templomkertjében Vörösmarty-szobor áll. A mellszobrot egy éve állíttatta a falu nevét viselő Cegőtelki Művelődési Egyesület, emlékeztetőül és hálából a cserhalmi ütközet ódabeli megörökítéséért, amely a falucska közvetlen szomszédságában fekvő hajdani csatamezőn zajlott le 1068-ban. A júniusi tűző napon mintegy kétszázan tolongnak a cegőtelki református temető legmagasabb pontján. Cegőtelkiek és felvidékiek, akik mintegy harminc településről sereglettek egybe. A közelben egy kőből összerakott törött kard és pajzs emelkedik ki a földből 9 méteres magasságig. A szoborkompozíció, amely a cserhalmi ütközetnek állít emléket, Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművész alkotása, a Cserhalmi Művelődési Egyesület és a Julianus Alapítvány állíttatta 1999-ben. /Beder Tibor: Lármafa-találkozó 2005. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 26./2005. július 27.
Az az értelmiségi mag, amely a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek során telepedett meg vidéken, s vállalta a művelődési élet szervezését, mára már nyugdíjba ment. Kellene a frissítés, de helyüket jobbára ingázó fiatalok veszik át, akik nem mondanak le a városi élet kínálta lehetőségekről. Így szellemi vezetők nélkül marad a falvak egy része, de vannak helységek, ahol az ellenkező folyamat kezdődött el. Vannak hazatérő fiatalok, és vannak, akik helyben letelepedve vállalják a vidéki értelmiségi szerepét több-kevesebb lendülettel és sikerrel. A lap most induló sorozatában a megye vidéki szellemi életébe próbál betekinteni. Az első állomás Makfalva volt. /A hely szelleme-a szellem helye. Megroppan a falvak gerince? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./2005. július 27.
Makfalva pezsgő művelődési életével hosszú éveken át a Kis-Küküllő mente szellemi központjának számított. Színvonalas irodalmi estek, előadások, kiállítások, képzőművészeti táborok voltak. Azonban kiöregedett a régi „gárda”. Bármilyen rendezvény megszervezésére ma is a nyugdíjasokat kérik meg. A lakosság öregszik. Az összetartás is kisebb lett manapság – állapította meg Zsigmond Vencel polgármester. Anyagi segítség hiányában a falunapok megszervezése is nehézségekbe ütközik. Péterfi György, a helybeli Wesselényi Általános Iskola igazgatója rámutatott, az iskolai előadások nem hiányoznak, de a lendület mára megtört. Özvegy Fülöp Dénesné Suba Irén, akit férje nyomdokaiban ma is a művelődési élet lelkének tartanak, emlékezett a szép évek hangulatára. 1965-ben egyszerre jöttek tízen fiatal tanárok, felerészt helybeliek. Színjátszó kört szerveztek, együtt mentek kirándulni. 1968-tól kezdték szervezni az irodalmi színpadot. A kortárs erdélyi irodalom jeles képviselőit – Sütő András, Kányádi Sándor, Kiss Jenő, Huszár Sándor, Bajor Andor, Páll László, Horváth István – hívták meg Makfalvára. 1979-ben képzőművészeti tábort szerveztek, amely 1999-ben Nagy Pál tragikus halálának évfordulóján felvette a művész nevét. 1990-ben alapították meg a Wesselényi Művelődési Egyesületet (az első egyesületek között a megyében), amely a múzeum gondozását, a hagyományőrzést és a képzőművészeti táborok szervezését vállalta fel. 1999-ben háromszori nekifutás után az iskola felvette alapítója, Wesselényi Miklós nevét. 2000-ben avatták fel a községközpontban Dózsa György szobrát, Suba László alkotását. A társaság széthullott, mintha a társadalom is atomjaira bomlana. Nincs igény a hajdani művelődési életre – vélekedik Kiss Károly református lelkész. A hívek lélekszáma 1955-höz viszonyítva egyharmadára apadt (800 körül) a romáké viszont a 700 felé közeledik. Egyházi kórus nem működik. – A lelkész cserkészcsapatot szervezett. /Bodolai Gyöngyi: Megroppan a falvak gerince? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./