udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 2971-3000 | 3001-3030 | 3031-3060 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
2005. november 9.
49 éve már, hogy Haynaut is túllicitáló kegyetlenséggel fojtották vérbe a magyar forradalmat. A forradalom hőseit egyöntetű tisztelet övezi, emléküket számos emlékmű, kopjafa őrzi. Magyarországon tág lehetőség van arra, hogy megismerhetők legyenek a másik oldal szereplői is. Erdélyben még sok még a fehér folt; nagyon hiányzik az átfogó leírása mindannak, ami történt a Székelyföldön és Erdély-szerte. Minden üldözött megérdemli, hogy ismerje nevét a közvélemény. Ugyanennyire fontos az is, hogy megismerjék az árulókat, akik a diktatúra szolgálatába álltak, jelentéseket készítettek, és ezzel emberek százainak életét törték ketté. Közel ötven év után nevükön kellene nevezni a bűnösöket, joggal elvárható részükről legalább a bocsánatkérés, /Szakács Attila, Csíkszereda–Szeged: Gondolatok november 4-én. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 9./2005. november 10.
Az RMDSZ prefektusai – a Mehedinti megyei kormánybiztos kivételével – egyidejűleg, decemberben mondanak le a politikai szerepvállalásról. A döntés Marosvásárhelyen született Markó Béla szövetségi elnök jelenlétében. „Heves viták voltak, de az elnök azt javasolta, hogy mondjunk le a politikáról, és maradjunk a közigazgatásban. Erre a következő hónap közepén kerül sor, az időpontról a továbbiakban állapodunk meg. Ahhoz, hogy továbbra is prefektusként dolgozhassunk, vizsgáznunk kell az eddigi tanfolyamok alapján. Ha a vizsga sikerül, megtarthatjuk posztjainkat”, mondta Szilágyi János prefektus, aki lemond Beszterce-Naszód megyei RMDSZ elnöki tisztségéről, a szervezet vezetését Borsos László jelenlegi ügyvezető elnök veszi át. A prefektusi törvény közvitára bocsátott módosító tervezete szerint a kormánybiztosoknak egy hónapon belül választaniuk kell a prefektusi poszt és a politikai tisztség között. /Lemondanak az RMDSZ prefektusai a politikáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./2005. november 10.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete kérdőívek küldésével akarta felmérni az iskolákat, hogy a majdan megszűnő vidéki iskolák és a szórvány oktatási központok kialakításakor világos helyzetképet kapjanak a gyermeklétszámról. A visszakapott kérdőívek hiányosak voltak, és későn érkeztek meg az RMDSZ oktatási osztályához – mondta Lakatos András ügyvezető alelnök. Ezt az akciót, egy második, leegyszerűsített kérdőív kiküldése követte, amely hasonló sorsra jutott. A beérkezett adatokat ugyan feldolgozták, de ez még nem volt elégséges. Az iskolatérképnek 2005 őszére el kellett volna készülnie. Az RMDSZ kísérleti jelleggel új kezdeményezést bocsátott útjára: a www.rmdsz.ro/oktatás honlapon várják a bejelentkezni óhajtó tanintézményeket, amelyek maguk tölthetik fel időszerű adatokkal a világhálós iskolatérképet. /Helyzetkép a szórványiskolákról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./2005. november 12.
Megjelent a Rhédey-palota monográfiája Gaal György művelődéstörténész tollából Ház a Főtér sarkán /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ címmel. „Ennek a háznak „lelke” van, élete és története, amely századokat ölel fel” – írta a kötet előszavában dr. Fekete Károly rektor, az épület tulajdonosának, a debreceni Református Kollégium Igazgatótanácsának elnöke. Ez a könyv egy csöppnyi Kolozsvár-történet. Egy ház, a kincses város Főterét alkotó 34 épület egyike, amely falai, tulajdonosai és lakói által sajátos keresztmetszetét nyújtja mindannak, amit Erdély jelenlegi fővárosa az utóbbi 500 esztendőben megélt. A Rhédey-palota az erdélyi magyar színészet kegyhelye. Egykori tulajdonosa, gróf Rhédey Mihályné Bánffy Terézia érdeme, hogy 1792-ben, egy évre ingyen felajánlotta a ház báltermét színielőadások tartására, hozzájárulva ezáltal a hivatásos erdélyi magyar színjátszás kibontakozásához. Az indulás jeles dátumát ma is látható emléktábla jelzi, amely a százéves évforduló alkalmával került a ház Jókai utca felőli szárnyának falára. Falai közt lelt otthonra egy ideig az Erdélyi Kárpát Egyesület, újabban pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület bérli az egykori főúri lakosztály helységeit /N. J.: Egy sarokház fél évezrede, avagy a Rhédey-palota lelke. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./2005. november 14.
Bukarestben átadták a Romániai Írók Szövetségének 2004-re szóló díjait, kisebbségi irodalom kategóriában Egyed Péter és Hatházi András írószövetségi díjban részesült. A kolozsvári író, filozófiatörténész, egyetemi oktató Egyed Péter Madonnák porban /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című regényéért kapta az 1500 új lej értékű díjat. Hatházi András kolozsvári színész-rendező, író a szintén 1500 új lejes debütdíjban részesült, Daniló /Polis Kiadó, Kolozsvár/ című rövidpróza-kötetéért. Idén a magyarokon kívül más nemzeti kisebbség nem kapott díjat, a román díjazottak száma kisebb, mint eddig, nem osztottak díjat gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában. /Szonda Szabolcs: Madonnák és Daniló. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./2005. november 14.
A Szent Mártonhoz kötődő népi ünnepkör elevenítették fel november 11-én, Nyárádszentmártonban a helybéli iskolások. Bernád Ilona a Szent Márton-napi néphagyományokról és hitről beszélt az egybegyűlteknek. November 12-én Fodor Imre és Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezetének alelnökei Szent Márton Európája tegnap és ma címmel, arról a püspökről beszéltek, aki Pannóniában született rómaiként és végül a mai Franciaországban talált hazát és alapított kolostort. Pál Antal Sándor történész-levéltáros A székely önkormányzat története, valamint a Marosszéki pecsétek, címerek és Marosszék az 1848–1849-es forradalomban című könyveit ismertette. November 13-án, vasárnap a nyárád- szentmártoni unitárius templomban tartottak megemlékező istentiszteletet. Itt jelenthették be, hogy az amerikai egyesült államokbeli testvéregyház újabb pénzajándékot juttatott el Nyárádszentmártonba. Ebből az óvodások és kisiskolások számára bábszínházbérletet vásároltak, az iskolásoknak pedig ösztöndíjat hoznak létre, míg a 70 év fölötti egyháztagoknak egy ideig minden héten egy kenyeret vásárolhatnak, s jutott még az árvízkárosultak támogatására is. Az unitárius parókia udvarán a kisfarsangi vigadalommal elevenítettek fel egy másik hagyományt: hajdanában a mezőgazdasági munka lejártával Szent Márton-naptól Szent Andrásig a falun élők megünnepelték a jó termést, a gazdag vásárt. /Vajda György: Szent Márton ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./2005. november 15.
A Babes-Bolyai Egyetem vezetősége ellenzi a magyar vonal önállósulási törekvését. A kari tanácsba a magyar oktatók javasolják vezetőiket és képviselőiket, de a kari tanácsnak meg kell erősítenie őket tisztségükben. Ezekben a vezető testületekben többségben vannak a románok, volt rá példa, hogy a javasolt magyar vezetőt leszavazták. A Bolyai-estre éppen azok nem jöttek el, akik a multikulturalitást, a kultúrák közti párbeszédet hirdetik. Megjelent Salat Levente rektor-helyettes a Bolyai-esten, de nem volt hajlandó megszólalni. A felmérések szerint egyre csökken a Bolyait elutasítók száma a lakosság körében. Sajnálatos, hogy több olyan magyar tagja van a szenátusnak, aki nem támogatja az önálló magyar egyetem kezdeményezését. Az egyetem szerkezete nagyon széteső a magyarok számára. A legtöbb románok által vezetett tanszéken dolgozik, románok között. Honnan tudja egy román nemzetiségű tanszékvezető, milyen például egy előadás, ha még annak a nyelvét sem ismeri? Péntek Imre, a Bolyai-est főszervezője leszögezte: nem vagyunk hajlandóak az RMDSZ tanácsára átmenni mindenestül a Sapientiára, nem akarunk lemondani a minket illető infrastruktúráról. Folyik az állásfoglalást hitelesítő aláírásgyűjtés, amelyik karon volt gyűjtés, ott szinte mindenki aláírta már. Ugyanez megtörtént már másfél évvel ezelőtt, akkor a tanárok 86 százaléka írta alá, a vezetőség azonban semmibe vette ezt, s a „multikulturalitás” mellett tört lándzsát. Most valószínűleg kevesebb aláírás fog össze gyűlni, mert a tanárok egy része fél, másik része pedig belefásult már az egészbe. /Bagoly Zsolt: Beszélgetés Péntek Imrével, a román Bolyai-est főszervezőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./2005. november 15.
Horn Gyula Mindszenty-díjas is lehetne a mai világban. 1956-os mártírokról elnevezett elismeréseket kapnak hajdani hóhérok, egyházi alapítású díjakat pedig a pártnál papokat jelentgetett személyek. Év közben több jeles közéleti személyiség már visszautasított elismeréseket, többek között Kallós Zoltán néprajzkutató, Magyari Lajos költő vagy a felvidéki református püspök, Erdélyi Géza. Némely bennfentes szerint a magyar kormány megbízottai a vidéket járják és kérdezősködnek, ki lenne az, aki díjat elfogad és átvesz. Díjakat nemcsak a magyar állam hozott létre, hanem számos szervezet, alapítvány, egyesület. Lassacskán már azt sem fogjuk tudni, hogy Verestóy lesz-e Markó Béla díjas vagy Markó Béla lesz Verestóy díjas, írta Somogyi Botond. /Somogyi Botond: Horn Gyula Mindszenthy-díjas. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./2005. november 16.
November 15-én Bogdan Liviu Ciuca, a Konzervatív Párt (PC) képviselője bejelentette: a párt alsóházi frakciója, a felsőházi állásfoglaláshoz hasonlatosan, mindaddig nem szavazza meg a kisebbségi törvénytervezetet, amíg a parlament jóvá nem hagyja a hazai vagy külföldön élő román kisebbségek helyzetére vonatkozó kezdeményezést. /Gujdár Gabriella: Újabb PC-s nem a kisebbségi törvényre. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./2005. november 16.
A Capital című lap 300-as toplistája szerint a leggazdagabb romániai politikus Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke 350 millió dollárra becsült vagyonnal, a második helyen pártbeli kollégája, George Copos kormányfő-helyettes található. Az ő vagyonát 230–240 millió dollárra becsülik. Őket Verestóy Attila követi 46–48 millió dollárral. Verestóy az ingatlan-befektetések és a tőkepiac felé orientálódott, korábban a fafeldolgozó ipartól a mezőgazdaságon át a távközlésig terjedő vállalkozásokat fejlesztett. Magyarországon is vannak üzleti érdekeltségei, a vegyiparban és a környezetvédelem területén. /Voiculescu és Copos a leggazdagabb politikusok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./2005. november 21.
November 18-án tartották Marosvásárhelyen az EMKE-közgyűlését. Folytatják a hagyományos tevékenységeket – mint a Gyöngykoszorú találkozók, civil szervezetek fóruma, Mindentudás Egyeteme, részvétel a Marosvásár-helyi Napokon, emellett pedig újabb rendezvények szervezésére is lehetőség nyílik – fogalmazták meg a jövő évi teendőket. Az elmúlt év tevékenységéről dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke számolt be. A legnagyobb megvalósításként a Don-kanyarban elesett áldozatok tiszteletére felállított emlékmű felavatását említette. A Marosvásárhelyi Napokon társszervezőként szerepeltek a Kárpát-medencében fekvő Vásárhely elnevezésű települések találkozóján. A tagsággal és a szimpatizánsokkal való szorosabb kapcsolattartás, az információszolgáltatás, a megyében működő közművelődési egyesületek, csoportok feltérképezésének fontosságát emelte ki az EMKE elnöke. A közgyűlésen tisztújításra is sor került. Ábrám Zoltán elnök mellett Kilyén Ilka, Ábrám Noémi, Barabás László, Náznán B. Olga, Fazakas Ildikó, Kiss Zoltán tölt be a megyei EMKÉ-ben vezető funkciót. /Mészely Réka: Tisztújítás és jövő évi tervek az EMKÉ-nél. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./ Az elnök által többször felfüggesztett, majd határozatát mindannyiszor visszavont tisztújító közgyűlést tartott a hét végén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete. A vita alapvető forrása a megyei szervezet elnöke, Ábrám Zoltán és alelnöke, Náznán Olga közötti nézeteltérés volt. Előbbi kijelentette ugyanis, nem óhajt alelnökével tovább dolgozni, az alelnökhöz viszont a közgyűlés ragaszkodott. Náznán Olga azt rótta fel Ábrámnak, hogy nincs tekintettel az alelnökök munkájára. Ábrám visszautasította a személye elleni kifogásokat. Nagy Pál közíró, miután az alapszabályhoz ragaszkodva felrótta, hogy a közgyűlés nem statutáris, továbbá: a nem volt pénzügyi beszámoló, otthagyta a közgyűlést. A távozó példáját többen követték. A maradék testület, rövid tanácskozás után, a régi vezetést közfelkiáltással új mandátummal bízta meg. /Lokodi Imre: EMKE-tisztújítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./2005. november 22.
November 21-én Budapesten az Országgyűlés elfogadta a Magyar-Román Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról törvényjavaslatot. A Gozsdu Közalapítvány székhelye Budapesten lesz, a Gozsdu-udvarban. Az alapítvány vagyonát a két állam paritásos alapon biztosítja: induló tőkeként 200-200 ezer eurót, a továbbiakban pedig minden évben minimum ugyanennyit. A közalapítvány tevékenységei között ösztöndíjak adományozása, csereprogramok szervezése, tudományos rendezvények, konferenciák szervezése szerepel, valamint a létrehozandó Gozsdu Manó Emlékmúzeum, Könyvtár és Stratégiai Partnerségi Intézet működésének támogatása. Odáig ment el a két kormány, ameddig elmehetett ebben az ügyben, nem kívánja átvenni az alapítvány majdani kuratóriumának funkcióit olyan kérdésekben, amelyeket ön fölvetett, ezekben az alapítvány kuratóriuma lesz az illetékes – válaszolta Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottsága elnökének ama felvetésére, miszerint a megállapodás szövegében van néhány pontatlanság, ami nem szerencsés. A lényege, hogy Románia lemond arról a vagyonjogi követeléséről, amelyet a Gozsdu-vagyonnal kapcsolatban megfogalmaztak – jelentette ki Németh Zsolt Ez azt is jeleni, hogy Magyarországnak azt a jogi álláspontját, miszerint az 1953-as vagyonjogi szerződés lezárta a Gozsdu-vagyonnak az ügyét, ezt elfogadta a román fél is. Somogyi Ferenc külügyminiszter utalt az 1953. július 7-én Bukarestben aláírt egyezményre, melynek tárgya a Románia és Magyarország között függőben lévő egyes pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése. Ennek keretében a felek kölcsönösen lemondtak minden 1945 előtt vagy után keletkezett egymással szembeni követelésről, beleértve a Gozsdu-vagyont is. Közben a Szent László Alapítvány bukaresti javainak sorsa feledésbe merül. Alapvetően azonos volt a Gozsdu-, illetve a Szent László Alapítvány célja: a másik ország fővárosában tanuló fiataloknak megteremteni a nemzeti közösséghez és vallásukhoz való tartozás feltételeit, hozzájárulni identitásuk megőrzéséhez. Az első világháború előtt a Nagyváradon bejegyzett Szent László Alapítvány azzal a céllal vett meg, illetve épített fel Bukarestben nyolc ingatlant, hogy lehetőséget teremtsen az akkori román ókirályságban élő magyar, elsősorban katolikus fiataloknak kisiskolásként az anyanyelvükön tanulni, valamint hogy szállással és étkezéssel nyújtson segítséget a középfokú és egyetemi tanulmányaikat Bukarestben folytató diákoknak. Ennek ellenére a mai bukaresti magyar tannyelvű Ady Endre Líceumban nincs bentlakási lehetőség. /Guther M. Ilona, Budapest: Gozsdu-ügy: közalapítvány épül a történelmi romokon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./2005. november 23.
Ismét felerősödött a kisebbségi törvénytervezet ellen a román pártok részéről folytatott ellenkampány. Megszólalt a mindössze néhány törvényhozót számláló Nemzeti Kezdeményezés Pártja is, amely a kolozsvári származású Cozmin Gusa pártelnök révén kifejtette, hogy a tervezet elfogadása magyar enklávék létrehozását eredményezné. Emellett a Demokrata Párt egyre több képviselője fejezi ki nyilvánosan, hogy nem ért egyet a jogszabállyal. Korábban Daniel Buda Kolozs megyei képviselő jelentette be, hogy egyéni módosító javaslatot nyújt majd be. Újabban a rosszemlékű Nemzeti Egységpárt elnöke, most már DP-képviselő Valeriu Tabara kifejtette: javasolni fogja pártjának, kérjék a tervezet visszavonását a parlamentből. /Folytatódik a kisebbségi törvény elleni kampány. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./2005. november 24.
A kisebbségi törvény halogatásában a román politikusok az erdélyi magyarságon belüli viszályt is kihasználják. Ágoston Hugó, a lap főszerkesztője szerint Szász Jenő és Gheorghe Funar meg társai úgy találkoznak a politikai porondon, mint harcostársak. Ki kell mondani: történelmi felelősség terheli azt, aki az RMDSZ programja ellen munkálkodik, hangsúlyozta Ágoston Hugó. /Ágoston Hugó: A felelőtlenség ára. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./2005. november 26.
Sergiu Tudor Medar három csillagos altábornagy lett az államfő új védelmi és nemzetbiztonsági tanácsadója. A tisztséget a kormányalakításig néhány hétre Vasile Blaga jelenlegi belügyminiszter töltötte be, szinte egy év óta azonban üresen áll ez a funkció. A nemzetbiztonsági és védelmi tanácsadó feladatai közé tartozik a különböző katonai információs szervek koordinálása is. Sergiu Tudor Medar 1990-től kezdve a hadsereg információs szolgálatánál dolgozott. 1996-ban kinevezték katonai-, légi- és tengerészeti attasénak Románia egyesült államokbeli nagykövetségére. /Kinevezték az új védelmi tanácsadót. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./2005. november 26.
November 29-én és 30-án lesz háromnegyed évszázada, hogy felavatták a bánsági magyarság közművelődési és érdekvédelmi törekvéseit szolgálni hivatott Magyar Házat. Erre emlékeznek november 26-án az épület első emeletén. Ennyi maradt ugyanis a magyaroknak a háromszintes Magyar Házból. Annak idején magyar közéleti személyiségek tetemes összeget áldoztak a munkálatokra, téglajegyek vásárlásával a közemberek is hozzájárultak, így tényleg az egész bánsági magyarság a magáénak érezhette a házat. Az 1945-ös fordulat után még egy ideig a Magyar Népi Szövetség székháza volt, hamarosan a pártsajtót költöztették az épületbe. 1967-ben – amikor a belső udvarára egy egyemeletes szárnyat építettek – a telekkönyv szerint még a Magyar Ház Rt. tulajdona volt. Ekkor mindössze egy átiratban adtak utasítást az államosításra. Ezzel indult a törvénytelenségek sorozata. A Timpress Rt 1992-ben beíratta a kezelési jogát, 1995-ben pedig a használati jogát a telekkönyvbe. Később az ultranacionalista Iosif Constantin Dragan több mint 50 százalékos tulajdonjogot nyert. Fórika Éva jogász szerint ez nem nevezhető az állami tulajdon privatizálásának, csak egyszerűen lopásnak. 1993-ban a Timpress értesítette a három kisebbségi lapot, hogy maradhatnak a házban, de csak bérlőkként. A szerb és a német újság belement ebbe, a magyar viszont nem, ezért kilakoltatási pert indítottak az Új Szót kiadó (időközben megalapított) Reflex Kft. ellen. A Reflex viszont hat év után megnyerte a pert, és ingyenes használati jogot kapott az első emeletre. Így a magyarság utolsó bástyái Temesváron, a Magyar Házban jelenleg a hetilap, és közvetve albérlői, az RMDSZ és a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet. 1994-ben jegyezték be az új Magyar Ház Rt.-t. A későbbiekben ez a részvénytársaság (is) perelt a Magyar Házért. 1994-ben a Magyar Ház Rt. indított pert a ház visszaszerzéséért a román állam, illetve a Timpress ellen. Első fokon vesztett a Magyar Ház Rt., mert a bíróság szerint nem bizonyítható, hogy jogutódja a régi Magyar Ház Rt.-nek. Második fokon viszont a bíróság figyelembe vette, hogy a folytonosságot kimondja az alapító okirat, de a harmadik és utolsó rendes fokon megint veszített. Időközben megjelent az 1998/13-as sürgősségi kormányrendelet, amely az ingatlant visszaadta a temesvári magyar közösségnek, ennek nyomán az rt. perfelújítást kezdeményezett. Azonban a Timpress alkotmányossági kivizsgálást kért, mondván, hogy magántulajdonról van szó, és azt nem lehet állami úton visszaadni. Az Alkotmánybíróság elfogadta ezt az érvelést. Fórika Éva szerint ha a román állam meg akarta volna oldani a kisebbségi ingatlanok kérdését, akkor megoldotta volna. Toró T. Tibor, az RMDSZ jelenlegi Temes megyei parlamenti képviselője szerint az RMDSZ országos vezetősége sem tűzte egyértelműen zászlajára a Magyar Ház ügyét. /Pataky Lehel Zsolt: Megtűrtként a saját otthonunkban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./2005. november 28.
„A bukaresti magyar oktatás régebbi, mint a román: a református iskola megjelenése előtt itt már folyt a katolikus oktatás. Éppen ezért nagyon nagy felelősség hárul ránk” – hangzott el Bukarestben, az Ady Endre Líceumban tartott ünnepi rendezvényen. A tanintézmény diákjai a hét végén a bukaresti magyar oktatás 190 évét ünnepelték. Leleplezték az emléktáblát. Mint elhangzott, Sükei (Sükő) Imre hajdanán Izmírtől Angliáig vándorolt támogatást kérni egy magyar templom és egy kultúrház építésére, hogy megszülethessen a bukaresti magyar nyelvű oktatás. Aki bukaresti és magyar, valószínűleg valamikor adys volt, vagy adys lett. A közel kétszáz év történéseit próbálták összefoglalni az ünnepségen politikusok, közéleti személyiségek, tanárok és akadémikusok. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Neculai Ontanu, Bukarest második kerületének polgármestere a román-magyar barátság fontosságáról beszélt, majd kiválósági plakettet és diplomát nyújtott át Bejan Ibolyának, az iskola jelenlegi igazgatónőjének. Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet Ady szellemiségéről és annak a jelenre való hatásáról szólt, majd megkoszorúzta a költő mellszobrát, és könyvcsomagot adott át. Az Ady egyik volt igazgatója, Tulipánt Ilona elmondta, hogy amikor a bukaresti magyar iskolába jött, egy nagy család fogadta be tagjai közé. Buday Richárd Tibor, a bukaresti RMDSZ elnöke az iskolatámogatás fontosságáról beszélt. /Tapasztó Ernő: Kőbe vésett évszázadok a bukaresti Ady Líceumban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./2005. november 30.
November 29-én a parlament két házának együttes ülésén elfogadták a jövő év költségvetés törvényét. Az ülésről kivonult az ellenzék, azt követően, hogy az ülésvezetéssel megbízott Dan Radu Rusanu kijelentette: számos badar módosító indítványt nyújtottak be. Először a szociáldemokraták vonultak ki, majd a nagy-romániások is testületileg kimentek. A kormánypártiak nem hiányoztak az ülésről, több miniszter is részt vett a szavazáson. /Megszavazták a 2006-os költségvetést. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./2005. december 5.
December ötödike a nemzeti felelőtlenség napja – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon a találkozón, melyet december 4-én rendeztek MSZP-politikusok Budapesten, Párbeszéd a határok nélküli nemzetről címmel. Szerinte az állam és a nemzet fogalmát el kell választani egymástól, mert csak így van megoldás, és ezt az európai keretek között kell megtalálni. „Nem december ötödikének nemzetét akarjuk egyesíteni, hanem a mai történelmi magyar nemzetet. December ötödikét azért tartom sajnálatosnak, mert a belátás helyett az oktalan, bizonyos értelemben megsértett nemzeti öntudat végig nem gondolt, teljes felelősséget nem vállaló válasza volt.” Megjegyezte, ma sem a liberálisok, sem a nagyobbik jobboldali párt nem hajlandó világos igent mondani arra az alkotmánymódosítási javaslatra, amely először ismeri el a történelmi magyar nemzet közjogi létjogosultságát. Hiller István, az MSZP elnöke a népszavazás kapcsán hangsúlyozta: közös felelőtlenség volt belevinni a nemzeti kérdést ebbe a zsákutcába. Tabajdi Csaba EP-képviselő szerint új nemzeti kiegyezésre van szükség, a szülőföldön való boldogulás hangoztatása helyett, a magyarként való boldogulás fontosságát kellene előtérbe helyezni. A Fidesz arra kéri a kormányfőt, hívja össze a Magyar állandó Értekezletet (Máért), és a határon túli magyarság érdekében kezdjenek neki a konszenzus kialakításának. Mint írják, 2004. december 5-e valójában már nem is a kettős állampolgárság intézményéről, hanem az anyaországnak a határon túli magyarsággal való szolidaritásáról szólt. A testület hangsúlyozza, hogy a népszavazás szomorúságot okozott közel hárommillió magyarnak a szomszédságban. Mint írják: a fájdalmat nem lehet úgy orvosolni, hogy „egymás után hozzuk létre a bizottságokat, nevezünk el minden intézményt »Szülőföldnek« a média előtt, beszélünk folyamatosan még nem létező vízumról és útlevélről, mert ezek pótcselekvések”. Úgy kell felülvizsgálni a magyar állampolgárság intézményét, hogy „válasszuk szét a magyarországi lakhelyhez és az oszthatatlan magyar állampolgársághoz fűződő jogosítványokat”. /Guther M. Ilona, Budapest: Nemzeti kérdésekről szocialista módra, egy évvel a december 5-i referendum után. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./2005. december 5.
Fekete Pál szobrász agyagplasztikáiból nyílt kiállítás Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Nem a groteszk társadalmi jelenségek ihlették a tárlat anyagát, hanem egyszerű emberi esendőségek, gyarlóságok. Hunyadi László szobrászművész kiemelte, hogy Fekete Pál öt évvel ezelőtt tűnt fel hirtelen, és minden előzmény illetve művészeti előtanulmányok nélkül egyből felhívta magára a figyelmet. Humorba oldja mondandóját. /(nk): Fekete-humor a kiállítóteremben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./