udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1777
találat
lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 1771-1777
Névmutató:
Bethlen Gábor
2005. október 18.
Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban mutatta be legújabb könyvét október 14-én Beder Tibor nyugalmazott csíkszeredai földrajztanár, Hargita megye egykori főtanfelügyelője, a Juliánus Alapítvány elnöke, aki Pomogáts Béla szavaival élve „a Rákóczi – és Mikes – kultusz talán legismertebb, de mindenképpen leginkább áldozatos szolgája, képviselője és hirdetője”. Beder Tibor 2001-ben a Gyalogosan Törökországban című érdekfeszítő könyvével jelentkezett, ezúttal A bujdosók nyomában cíművel, melyben II. Rákóczi Ferenc és hűséges íródeákja, Mikes Kelemen útját járja be kalauzával, a Törökországi levelekkel. Beder kopjafát állíttatott a rodostói tengerpart menti parkba, székelykaput a Rákóczi Múzeum bejáratához, mikesi hűséggel ápolja a török és magyar nép közti barátságot. /Józsa Miklós: A bujdosók nyomában. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 18./2005. október 20.
Több Maros megyei kastélyt kérnek vissza az erdélyi magyar nemesi családok – Kemény, Bethlen, Teleky, Rhédey – leszármazottai. Jelenleg összesen 24 barokk vagy reneszánsz stílusban épült kastélyról van szó, melyek jogi helyzetével nincs tisztában sem a helyi, sem a megyei közigazgatás, tekintettel arra, hogy az örökösök a visszatérítési kérelmeket egyenesen a bíróságoknak küldték el. A visszakért kastélyok között van a marosvécsi Kemény-kastély, amely 1228-ból származik, s amelyre báró Kemény János leszármazottai tartanak igényt. A keresdi kastély a Bethlen család rezidenciája volt. A kastélyt Bethlen Gábor örököse, a marosvásárhelyi Bethlen Anikó grófnő igényli vissza. A gernyeszegi kastélyt gróf Teleki László építtette. Az épület az erdélyi építészet egyik legérdekesebb darabja, Az épületben jelenleg tüdőszanatórium működik. A Sáromberkén található kastélyt Teleki Sámuel gróf építette 1769-ben. Örökösei néhány hete bejelentették, hogy a kastélyt köztulajdonba adják majd, és az épületből csak néhány szobára tartanak igényt szálláshelyül azokra az esetekre, amikor Romániába látogatnak. Szintén visszakérik a XIX. századi marossárpataki Teleki-kastélyt, illetve a Szászrégen közelében lévő Abafáján lévő Huszár-kastélyt, amely 1720-ban épült, a görgényszentimrei kastélyt, a szentpáli Haller-kastélyt, a marosgezsei Bánffy-kastélyt; a mezőzáhi Ugron-kastélyt, a bükkörményesi Rákóczi-kastélyt, a koronkai, illetve a nyárádszentbenedeki Tholdalagi-kastélyt, a backamadarasi Horváth-kastélyt, a bonyhai Bethlen-kastélyt, a magyarózdi Pekri-kastélyt, a topai Bethlen-kastélyt, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt. A marosvásáhelyi Tholdalagi-palotában jelenleg etnográfiai múzeum, a Teleki-házban a Teleki Könyvtár, a Kendeffy-házban pedig a marosi bíróság működik. A Marosvásárhelyen visszaigényelt ingatlanok között van a Haller-ház és a Bornemissza-ház is. /Magyar nemesi családok követelik erdélyi kastélyaikat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ 2005. október 31.
Erdélyi viszonylatban szokatlan feladatot vállalt magára a marosvásárhelyi származású Miholcsa József szobrászművész: Erdély neves fejedelmeinek szobraival népesíti be választott faluja, Marossárpatak köztereit. Szent István király mellett négy erdélyi fejedelem, János Zsigmond, Bocskai István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc néz szembe az örökkévalósággal. Ötödiknek október 29-én a kuruc király, Thököly Imre szobrát avatták. Ezután a sebesült futár és lova emlékénél – a helyi Mátyás-huszárok, a gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi vendéghuszárok tisztelgő jelenlétében – művelődési és civil szervezetek, magánszemélyek koszorúztak. 1848 októberének végén ugyanis csata zajlott a Maros két partján. A kettős eseményt huszárbál keretében ünnepelték a marossárpatakiak. /B. D.: Szoboravatás és huszárbál Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Miholcsa József szobrászművész Erdély neves fejedelmeinek szobraival népesíti be választott faluja, Marossárpatak köztereit. Ötödiknek október 29-én Thököly Imre (1657. szept. 25. – 1705. szept. 13.) is a helyére került. A kuruc királyként emlegetett fejedelem 300 éve hunyt el török földön, Nikodémiában. Miholcsa József Farkas Árpáddal vallja: „csak lábujjhegyen, halkan!” / apáink hűlő, drága arcán járunk.” /Bölöni Domokos: „Apáink arcán járunk” A kuruc király emléke. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./2005. november 4.
Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet adott át a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma november 2-án Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A kuratórium döntése alapján az idén Ilia Mihály egyetemi tanár, a Tiszatáj című szegedi folyóirat egykori főszerkesztője és Vetési László lelkész kapott Bethlen Gábor-díjat. Márton Áron-emlékéremben részesült a bécsi Szent István Egylet, a máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum és a szabadkai Széchenyi Általános Iskola. A Tamási Áron-díjat Donkóné Simon Judit érdi tanár, előadóművész vehette át. A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. /Vetési László és Ilia Mihály Bethlen-díjasok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./2005. november 11.
Tavasz óta komoly előkészítő munka folyt Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban: a főiskolán tanító tanárok kidolgozták továbbképző programjaikat és ezeket jóváhagyás végett a kolozsvári BBT Továbbképző Központjához küldték. Ennek alapján tartották meg november 2–7. között a Fehér megyei óvónők és tanítónők képzését Nagyenyeden. Fóris Ferenczi Rita és Kovács Zoltán, a BBT tanárai, valamint László Enikő, Szilágyi Győri Ildikó és Demény Piroska, a nagyenyedi Tanítóképző Főiskola tanárai voltak az előadók. Tervezik a képzés bővítését: szórványmegyék magyar óvónőinek és tanítóinak bevonását a továbbképzésbe. /Óvónők és tanítónők továbbképzése Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./2005. november 21.
Déván, a belvárosi római katolikus templomban tartott ünnepi szentmisével kezdődött november 20-án Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója alkalmával tartott megemlékezés. A fejedelem marosillyei omladozó szülőházának felújítását a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. /CH. A.: Bethlen Gábor felújított szülőházának átadási ünnepsége. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./ Délután a Marosillyén, Bethlen Gábor felújított szülőházában folytatódott az ünnepség. Bethlen Gábor a marosillyei várban született. Öt évvel ezelőtt az épület az összeomlás szélén állt. Böjte Csaba atyának a 2004. december 5-i népszavazás okozta keserűségben született elképzelése szerint múzeumszerűséget lehetne berendezni, elsősorban magyar ifjak számára. Jó lenne, ha nem lenne többé olyan anyaországi fiatal, aki érettségi előtt ne járt volna Erdélyben, a magyar történelmi emlékhelyek nyomán. S Arad után Marosillye fontos megálló lenne útban Vajdahunyad, Kolozsvár vagy Székelyföld felé. Az ötlet tetszett Bethlen Farkasnak, aki magyar óvodákat és ifjúsági központokat működtet Erdélyben és Kárpátalján, s együttműködéséről biztosította Böjte atyát. /Chirmiciu András: Magyar múlt és magyar jövő. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./2005. november 23.
Ősszel szülők, véndiákok felháborodottan tiltakoztak, mert két szakosztály is indult a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Az előzmények miatt jogosnak is nevezhető a tiltakozás, hisz 1989 előtt a nagy múltú iskolát ipari líceummá fokozta le a hatalom, s szinte megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Szőcs Ildikó főigazgató kifejtette: a háromlépcsős, EU-normáknak is megfelelő építőipari, illetve turisztikai-közélelmezési szakosztály elsősorban a gyermekek, de a kollégium javát is szolgálja. A szakosztályok indulásának az az előzménye, hogy a nyári kisérettségin román nyelv és irodalomból a nyolcadikosok zöme megbukott, s nem folytathatta a tanulást az elméleti osztályokban. Innen eredt a szakosztályindítás ötlete. A szakosztályok beindításának is köszönhetően idén százhúsz tanuló kezdhette el a IX. osztályt, szemben a tavalyi hetvennel. Az anyanyelven való továbbtanulás lehetőségének iskolapéldája is ez. Nyolcszáz diákja van a kollégiumnak. Az épületen málladozik a vakolat, a több mint százéves tetőszerkezet és fedél átereszti a vizet, a tornaterem Borbély László miniszter ígéretének megvalósulására vár. A kolozsvári református püspökség támogatásának köszönhetően felújították a bezárással fenyegetett étkezdét, a fiúbentlakásként szolgáló Bagolyvárban korszerűsítették a nyílászárókat. A Bethlen Gábor dokumentációs könyvtár visszaadása már folyamatban van, de miként az egykori tanári lakásoké, az sem zökkenőmentes. Újabban anyaországi befektetőket is keres a püspökség. /Ferencz L. Imre: Megőrzi elméleti jellegét a skóla. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./ 2005. november 23.
A Fehér Megyei Alkotói, Kutatói és Néphagyományőrző Központ szervezésében november 20-án különböző nemzetiségeket felvonultató műsort rendeztek Gyulafehérváron, a Művelődési Házban. Főleg magyar, de szász, cigány és román együttesek is felléptek. Kiemelkedő volt a Maros Népi Együttes. A Bethlen Gábor Kollégium fiatal táncegyüttese a magyarlapádi hagyományőrzőkkel együtt, magyarlapádi szüreti kalákát mutatott be. Amikor magyar szöveg is elhangzott a színpadon, több helyről is bekiabálták: „beszéljetek románul!”. /Bakó Botond: Fehér megye. Multikulturális előadás Gyulafehérváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./2005. november 24.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 2006–2007-es beiskoláztatási tervében 5 osztály beindítása szerepelt, egy-egy matematika-informatika, intenzív angol, református teológia, tanító-óvónő képző osztály, építészeti és turisztika-közélelmezési szakosztály. A megyei tanfelügyelőség a minisztérium által kiadott új beiskoláztatási tervre hivatkozva a tanító-óvónő képző osztályt elutasította. Középiskolai szinten nem lesz többé tanítóképzés. Szőcs Ildikó a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője elmondta, hogy az osztályok számát nem csökkentik. Jövőre is 5 osztály indul, a képzőt egy új profilú osztállyal helyettesítik A tanítóképzés azonban nem marad el a kollégiumban. 1999-ben beindult a Tanítóképző Főiskola. Tavaly nem jelentkezett osztálynyi diák, de idén 25 főiskolás kezdte az első évet. Az oktatás egyetemi szintű. Ha a diák folytatni akarja tanulmányait, 2 év mesteri után megkaphatja az egyetemi diplomát, pszichológia, pedagógia vagy más rokon szakon. /Takács Ildikó: Lesz tanítóképzés Nagyenyeden! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./2005. november 28.
November 24-én a nagyenyedi városi tanács egyöntetűen jóváhagyta a Bethlen Gábor Kollégium tornatermének helyreállítására kért 10 964 eurót. Az iskola részt vesz az Országos Beruházási Ügynökség sportcsarnok-felújító programjában, melynek feltétele, hogy a munkálatok összköltségének 10%-át a helyi tanács fedezze. Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató személyesen ismertette a helyzetet. A tornaterem 1896-ban épült, 1948 óta a román állam tulajdona, és azóta komolyabb javítások nem történtek. Az épület jelenlegi állapotában használhatatlan. /Takács Ildikó: Sarkára állt az RMDSZ. 11 ezer euró a Bethlen tornatermére. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./2005. december 6.
Marosvásárhely polgárainak életében régen fontos szerepet játszottak a kedélyes asztaltársasági beszélgetések. A Bethlen Gábor Kulturális Egyesület beszélgetéseket kezdeményez kulturális és közéleti témákról. Az új fórum a város egykori vendéglőiben és kávéházaiban kialakult asztaltársaságok találkozásainak a szellemében működik majd. Az első nyilvános beszélgetés témája: Közszellem: erkölcsök, törvények, ízlések, december 9-én a Pálffy-házban lesz a találkozó. /Ungvári-Zrínyi Imre: Kávéházi beszélgetések. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 6./2005. december 7.
Tavaly januárban új igazgató került a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium élére Szőcs Ildikó személyében, aki az iskolában működő Bethlen Gábor Alapítvány elnöke is egyben. Szőcs Ildikó elmondta, hogy az iskola épületei visszakerültek az Erdélyi Egyházkerület tulajdonába, nyolc épületből áll az épületegyüttes, és ebből hármat adtak vissza. Vannak még tanári lakások, és egyéb ingatlanok a város különböző területein, amelyek valamikor a kollégium tulajdonát képezték. A többi öt iskolaépület egy része egyházi, másik része még állami tulajdonban van. Jelenleg nehéz anyagi forrásokhoz hozzájutni, ugyanis a polgármesteri hivatal vagy az állam azt a választ adja, hogy visszaszolgáltatott, vagy visszaszolgáltatásra váró épületről van szó. Az Erdélyi Egyházkerületnél pályáztak az Apáczai Közalapítványon keresztül, de azon akadtak fenn, hogy az még állami épület. Vannak azonban jó eredmények. Sikerült az étkezdét az egyházkerület támogatásával felújítani, azóta pedig folyamatosan próbálják azt felszerelni. A fiúbentlakásban ablakokat, ajtókat cseréltek, a lánybentlakásban pedig padlót csiszoltak. A bentlakásokat külföldi támogatással sikerült felújítaniuk. A bentlakó diákok 80%-a részesül ösztöndíjban, de a nagyenyedi és az ingázó diákok egy része is kap ösztöndíjat. A bécsi Szent István Egylet ad negyvenöt gyereknek ösztöndíjat már évek óta. A kisvárdai Tőkés László Alapítvány biztosít huszonöt gyermek számára ösztöndíjat oly módon, hogy minden egyházközség „örökbe fogad” egy gyereket, és tizenkettedikes koráig támogatásban részesíti. Ezenkívül német és holland alapítványok támogatnak még. A költségvetésen kívüli pénzeket az iskola Bethlen Gábor Alapítványa kezeli. A kollégiumnak van öt óvodás csoportja, egy-egy elemi osztálya minden szinten, két-két általános iskolai osztálya, a középiskolai osztályok száma pedig négy, illetve tavaly sikerült ötöt összehozni. Emellett tavaly egy főiskolai tanítóképző osztály is alakult. Ebben az évben indult először turisztikai és közélelmezési líceumi szakosztály a kollégiumban, nagyon nehéz volt meggyőzni mindenkit arról, hogy egy ilyen szakosztály nem azonos az inasiskolával. Eddig a szakiskolába felvételiző gyerekek inkább román iskolába iratkoztak. Sok román nyelvű iskola igazgatója panaszkodott, hogy milyen nehéz dolguk van a magyar gyerekekkel. Ezért kell magyar nyelvű szakosztály a kollégiumban. /Dézsi Ildikó: Tanítóképzőtől turisztikáig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ 2005. december 8.
Nagyenyed pozitív példája az eredményes együttélésnek, a városban a román és magyar anyanyelvű lakosság között nincsenek jelentősebb nézeteltérések. Kováts Krisztián alpolgármester elmondta, hogy a 28 ezer lakosú városban a magyarság részaránya 16,5 százalék. A háború óta nem volt magyar polgármestere, sem alpolgármestere Nagyenyednek, egészen tavalyig. Sikerült elérni a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. Amikor valamilyen kultúrműsort szervez a város, megszokottá vált, hogy a magyar néptáncegyüttes is fellép, a március 15-én is sikerült komolyabb ünnepséget szervezni. Nemcsak az RMDSZ és a Bethlen Gábor Kollégium koszorúzott, hanem a Nagyenyedi Polgármesteri Hivatal, a Fehér Megyei Tanács képviselői is jelen voltak. – Mozgalmas kulturális élet zajlik a városban, havonta több kiállítás nyílik, az RMDSZ-székház nagytermében is gyakran rendeznek tárlatokat. /Farkas Imola: Kitartás és határozottság: biztos eredmények Nagyenyeden Beszélgetés Kováts Krisztián alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./2005. december 13.
A Királyhágó-melléki jubileumi emlékhét keretében avatták fel az egyházkerület Református Dokumentációs Központját (KREDOK) Nagyváradon. Dr. Hermán M. János igazgató köszöntötte az érdeklődőket. Dr. Eszenyei Mária lelkész-professzor tartott igehirdetést. Az igemagyarázatot három könyvbemutató követte. Az örökségünk védelmében című kötetet Emődi Tamás, a Bronzba, kőbe című királyhágó-melléki szoboralbumot Deák Árpád mutatta be. Megtalálható benne a nagyvárad-olaszi Millenniumi emlékoszlop, a nagykárolyi Károlyi Gáspár szobor, a nagyszalontai Bocskai István szobor, a nagyváradi Bethlen Gábor és Lórántffy Zsuzsanna szobor és további jelentős műemlékek. Bereczki András lelkész az általa szerkesztett Református Kalendárium 2006-os kiadását mutatta be. A templomépítésről Fazakas Sándor lelkész írt a Kalendárium oldalain. /Fábián Tibor: Új egyházi dokumentációs központ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 13./2005. december 14.
Bardócz Csaba református segédlelkész kezdeményezésére első alkalommal szerveztek ifjúsági találkozót a hét végén Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A rendezvényre az egész egyházmegye területéről érkeztek fiatalok. A találkozó célja a tanítás és szórakozás egyaránt. A Vajasdról érkezett fiatalok elmondta, hogy falujukban az ifjúság számára nem szerveznek ilyen rendezvényeket, ezért örültek a meghívásnak. Sorban érkeztek a bethlenszentmiklósi, felvinci, csombordi, felenyedi, magyarlapádi, székelykocsárdi fiatalok, később pedig a gombásiak. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor nemzeti értékeinket az épített és a szellemi örökségben látja, de leginkább az emberben. Fellépett a vendéglátó kollégium tánccsoportja, majd táncmulatság következett. /Bakó Botond: Élj szíved vágya szerint – ifjúsági találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ 2005. december 23.
Magyarlapádon 100 éves az állami oktatás. Azóta megszakítás nélkül folyik az oktató-nevelő munka. Jelenleg az I–VIII. osztályok 87 tanulója sokirányú, órán és iskolán kívüli foglalkozást is vállalt. A magyar nyelv és irodalom verseny megyei szakaszáról általában 2-3 díjat is hoznak; részt vettek a Heureka matematikaversenyen, a szavalóversenyen Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. Évnegyedenként megjelent a sulilap Iskolapad néven, hagyományos iskolai előadások, versenyek zajlottak, évente iskolai kirándulást rendeztek. A Cimbora-kaláka országos szakaszán 3, a Napsugár-kaláka országos szakaszán egy tanulót díjaztak, rendeztek mesemondó versenyt is. Szép eredményeket értek el a tanulók a Simonyi Zsigmond nemzetközi helyesírási versenyen, a Hon- és népismeret nemzetközi levelező versenyen (központja Budapest). /Szilágyi Erzsébet iskolaigazgató: Magyarlapádon 100 éves az állami oktatás. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./2005. december 28.
Az RMDSZ 27 romániai személyiséget – parlamenti és önkormányzati képviselőket, polgármestereket, tisztségviselőket, egyházi méltóságokat, jogászokat, vállalkozókat – tüntetett ki az az Ezüstfenyő díjjal. Az adományozó szerint a díjat azoknak osztják ki, akik “a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért kiemelkedő munkát végeztek”. A lap a régió öt kitüntetettjét mutatta be. Arad megyéből Kocsik Józsefet 16 évi munkájának elismeréséül tüntették ki Ezüstfenyő díjjal. Aradon az RMDSZ Mosóczy-telepi szervezetének alapító tagja, illetve elnöke volt 12 évig, ugyanakkor az aradi szervezet ügyvezetője is a megalakulása után. 1990-től az országos gazdaszövetség, későbbi nevén az RMGE szervezésén dolgozott, amely 1994-ben alakult meg. Az RMGE Arad megyei szervezetének 4 évig az ügyvezetője, 1998-tól az elnöke, az országos szervezet ügyvezető elnöke is volt. Számos gazdatanfolyam megszervezése, gazdálkodóknak jutányos áron beszerzett vetőmag, gazdálkodói konferenciák lebonyolítása, az országhatárokon is átnyúló együttműködési kapcsolatok kiépítése fűződik a nevéhez. Fehér megyéből Fari Palkó Ilona nyugdíjas óvónő meghatódva vette át a díjat. „Én csak apró kavicsokat tettem le a magyarság asztalára. Nem is RMDSZ-es tevékenységem, hanem életem munkájának jutalmazását látom a díjban” – mondta. Nagyenyeden 27 évig vezette a Bethlen Gábor Kollégium gyakorló óvodáját. A 70-80-as években is sikerült úgy összekovácsolni a magyarságot, hogy mindenki tudta, hova tartozik. Úgy látja, egyre nagyobb szükség van a szociális munkára. Szerintem egy kisvárosban fontos az önkormányzat és a civilszervezetek közös munkája. A Máltai Segélyszolgálatnál végzett munkájában is odafigyel a magyarság gondjaira. Jogi tanácsaival Deák Levente, az egyetlen Hunyad megyei kitüntetett már a kilencvenes évek legelejétől segítette az erdélyi magyar közösséget. A Romániai Magyar Szóban a Törvénytár rovatot vezette, amelynek szaktanácsai amolyan RMDSZ jogi központtá fejlődtek. Hunyad és Fehér megyében szinte valamennyi magyar civilszervezet alapítóokmányait vagy folyó jogi ügyeit Deák Levente intézte, s számos országos magyar szervezet, egyesület hasonló problémáinak megoldása is a nevéhez fűződik. A Nyugati Jelenben is folyamatosan közöl jogi cikkeket. Legtöbbet mégis a magyarországi kártalanítási törvény erdélyi vonatkozásain, valamint a romániai tulajdon- és kárpótlás törvények gyakorlatba ültetésén, illetve magyarra való fordításán dolgozott. Marossy Zoltán alprefektusnak is választania kellett: vagy megmarad főtisztviselőnek, vagy tovább politizál az RMDSZ színeiben. Végül a tisztségben maradás mellett döntött. Megkapta az Ezüstfenyő díjat, mert a munkájával elégedettek. Temes megyében elsőnek Újszentes községnek volt RMDSZ-es polgármestere. Tizenhárom évvel ezelőtt pályázta meg a tisztséget Szilágyi Géza mérnök, azóta töretlenül élvezi a választópolgárok bizalmát. A magyarság részaránya az egykor színtiszta református községben napjainkra negyven százalék alá esett, így harmadszorra is első nekifutásra csatát nyerni nem akármilyen teljesítmény! Szilágy vallja, hogy minden intézkedés, mely előbbre viszi Újszentest a civilizáltabb élet felé, egyformán kedvez minden rendű-rangú lakosnak. /Ezüstfenyő díjasok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./2006. január 5.
Egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás című közleménye szerint „A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.” A fogalmazvány írója szerint „Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szűnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet”. Eszerint a magyar nacionalizmus igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. Azért, mert „Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezőt merte volna, mint ide nem illőt, teljesen kihagyni”. Ugyanis: „A magyar–magyar viszony elsősorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt”. Támadás éri tehát azokat, akiknek lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés, írta Nagy Pál. Amikor Antall József szavai elhangzottak, egy megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy ismét vállalhatja önmagát, múltját és jövőjét, emlékeztetett Nagy Pál. Leszögezte, hogy a határon túli magyaroknak az anyaországhoz való benső kötődés mindig is meghatározó erejű érzelmi, lelki kérdés volt. Ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Mi egyéb határozhatja meg jobban szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség? – kérdezte Nagy Pál és Cs. Szabó László 1940 őszén írt esszéjéből idézett (megjelent újból 2005-ben, az Erdélyi metszetek című kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): „Hol végződik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testőrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?” Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, „Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhők vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált”. /Nagy Pál: Valóban: hol a határ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./ Az A Hét (Marosvásárhely) liberális hetilapról van szó.2006. január 9.
Január 8-a Nagyenyeden a gyász napja. 1849-ben ezen a napon és a következő három éjjelen Nagyenyedet Axente Sever szabadcsapatai felégették, és az ártatlan magyar lakosok jó részét lemészárolták. Erről a tragikus eseményről a kegyeletet őrző utódok minden évben megemlékeznek. Idén a református vártemplomban Popa Tibor lelkész tartott istentisztelete, emlékezett arra, hogy a román csapatok felgyújtották a Bethlen Gábor Kollégiumot is. Rövid megemlékezést tartott Szabó Dénes esperes plébános is. Csávossy György mondott emlékbeszédet. “Nem könnyű feladat jó másfél évszázaddal az események után Enyed pusztulásáról megemlékezni – mondta a szónok –, mivel a januári események a borzalom, a gyilkolás, a fagy- és éhhalál rettenetes emlékeiként ívódtak be nemzedékek emlékezetébe. Ugyanakkor szem előtt kell tartani a ma megkövetelt visszafogottságot, amit az enyedi magyarság szórványhelyzete indokol. Nagyenyeden ma háromnyelvű városjelző tábla van a bevezető utak mentén, ami egy kialakuló, nemzetiségek közötti együttélés lehetőségét mutatja.” Csávossy György Szilágyi Farkas visszaemlékezése alapján vázolta föl az enyedi tragédia főbb eseményeit, köztük a két templom feldúlását és a menekülők legyilkolását. Talán eljön egyszer az az idő is, amikor az enyedi áldozatokért hivatalosan is bocsánatot kérnek, fejtette ki Csávossy. A várfalon elhelyezett emléktábla alatt az RMDSZ, a nagyenyedi magyar történelmi egyházak képviselői és a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója helyezte el koszorúját. /Takács Ildikó: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./ Nagyenyeden a vár falán található márványtábla, rajta mindössze a dátummal, némán őrzi az akkori idők nagy tragédiáját. Az egyházak és az RMDSZ első megbeszélése az ügyben 1994-ben volt, amely megtörte a hosszú hallgatást, a lappangó titkot. Akkor még sokan féltek attól, hogy a megemlékezéseknek, a koszorúzásnak következményei lehetnek. Ezek azonban elmaradtak. A magyar kisebbség megtette az első lépést ebben az irányban és teszi azóta évente. /Bakó Botond: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásának napjáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./2006. január 10.
Január 6-án került sor Kolozsváron a Babes-Bolyai Egyetemen Demény Piroska doktori tézisének a megvédésére. Utoljára a 70-es években a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban oktató Demény István Pál magyartanár szerzett doktori címet, a 90-es években. Demény Piroska az első tanárnő a kollégium történetében, akinek ez a magas cím kijár. /Bakó Botond: Doktori címvédés Kolozsvárott. Az enyedi Kollégium ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./