udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
661
találat
lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 661-661
Névmutató:
Fekete Réka
2013. június 5.
Határtalanul (Trianon diákszemmel)
Nem csak nevében, tartalmában is hordozza a nemzeti összetartozás üzenetét a magyarországi Bethlen Gábor Alap Határtalanul programja, amelynek részeként pécsi, csajági és balatonfőkajári diákok vettek részt a helyiekkel együtt tegnap a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében tartott megemlékezésen.
Székelyföld akkor lesz a miénk, Erdély akkor lehet a miénk, ha a következő évtizedekben jól politizálunk, jó diplomatáink lesznek, és több gyermeket szülnek asszonyaink – mondta köszöntőjében Antal Árpád polgármester, majd a diákok zenés-irodalmi műsora következett. A Csajági Református Általános Iskola tanulói nem először citeráztak tájainkon, egy ideje a kökösi Gábor Áron Általános Iskolával testvérkednek, a két település református gyülekezete is kapcsolatot tart fenn, tegnap délelőtt a balatonfőkajári tagintézet diákjaival együtt a kézdiszentlélekiekkel ismerkedtek, délután a sepsiszentgyörgyi közönség tapsolt nekik.
Hogy milyen sebeket idézett Trianon, miként ocsúdott fel a nemzet, és próbált talpra állni, a Székely Mikó Kollégium diákjai mondták el versben, dalban, énekelt a kórus, majd a pécsi Leöwey Klára Gimnázium (negyvenéves kapcsolat) énekkarának rövid előadása után a két dalos közösség együtt szólaltatott meg kórusműveket. A magyar és a székely himnuszt a hallgatósággal közösen legalább kétszázan énekelték.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. július 3.
Testhezálló tételek az érettségin
Az 1139 beiratkozott háromszéki jelentkezőből 174-nek korábbról megvolt az ötöse ebből a tárgyból, így tegnap nem vizsgáztak, 69-en nem jelentek meg, a 896 vizsgázóból senkit nem kaptak puskázáson. Az országban több mint hétezer-ötszázan érettségiztek anyanyelvük irodalmából, közülük hatezer-hétszáz magyar diák.
Radnóti Miklós Virágének című versének értelmezése, elemzése volt az első tétel tegnap a magyar nyelv és irodalom írásbelin, másodikként egy adott szöveg alapján kellett kötött feladatok szerint és szabadon írni az internethasználatról, a harmadik tétel egy XX. századi dráma sajátosságainak leírását követelte meg, ami a diákok szerint nem okozott túl nagy nehézséget, egyrészt, mert a választható szerzőket megjelölték (Örkény István, Sütő András, Székely János), másrészt ezt a korszakot a XII. osztályban tanítják, tehát közel áll az idei végzősökhöz. Néhány felvigyázó tanár lapunknak elmondta, a vizsgázók nagyon fegyelmezettek voltak, látszott a munkaláz, ami arra enged következtetni, hogy tudták a tananyagot. Ma a szaknak megfelelő kötelező tárgyból írnak, holnap szünnap, pénteken a választott tantárgy írásbelijére kerül sor, előzetes eredményeket csak hétfőn hirdetnek.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. július 4.
Érettségi belülről (Beszélgetés Egyed Péter egyetemi tanárral)
Szervezés és biztonság szempontjából nagyon jól folyik az idei érettségi, a tanárok ismerik és alkalmazzák a szabályzatot, a megkérdezett diákok bizakodóak az eredmények tekintetében, kérdés ellenben, ilyennek kell-e lennie a XXI. századi érettséginek – véli Egyed Péter, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófiatanára, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban működő vizsgaközpont elnöke, akit az első három írásbeli utáni tapasztalatairól kérdeztük.
Egyed Péter: Minden esztendőben a román nyelv és irodalom vizsga okozza a legnagyobb gondot a székelyföldi diákoknak, idén ellenben több tanuló azt mondta, hogy a román tételek megtanulhatóak és tudhatóak voltak, közepes és középnehéz kategóriába sorolták azokat. Nyelvismereti gondok persze most is adódtak, elsősorban a szinonimáknál, de a szótári ismereteknél is. A nyelvismeret kérdése megjelenik a nagy egyetemi központokban is később. Kolozsváron megfigyeltük, hogy a székelyföldi diákok sajátos nyelvi gettóba zárkóznak, egy kis réteg elkezd tanulni románul, de sokan vannak, akik mindvégig nagy problémaként élik meg a multikulturális nagyváros nyelvi összefüggéseit. – Milyen felelőssége, feladata van a vizsgaközpont elnökének? – A központ elnöke elsősorban a jogi hitelességét biztosítja az egész vizsgafolyamatnak, dönt azokban a kérdésekben, amelyek a hatáskörébe tartoznak, legvégül pedig ő írja alá az érettségi diplomákat. Minden nap azzal kezdődik, hogy a felügyelő tanárok megkapják az adott napra vonatkozó útmutatást, kiképzést a technikai lebonyolítás részleteiről. Az a terület, ahol a vizsgák zajlanak, teljesen biztosított, kezdve a kapustól a folyosófelügyeleten át, a termekben két felügyelő tanár tartózkodik, és itt vannak a kamerák. A felvételeket egy ezzel megbízott tanár követi, de a leglényegesebb a visszakereshetőség, mert ezeket a felvételeket megőrizzük. Az állami adminisztráció archiválási szabálya vonatkozik erre, vagyis öt évig kell megőrizni a felvételeket. – Milyen úton jut be a tétel a vizsgaközpontba, és mi az útja a diákokig? – A tétel elektronikusan jut be az iskolába a központi archívumból a vizsgaközpontban biztonsági kóddal felszerelt készülékre. Mobiltelefonon az informatikus megkapja a jelszót, és annak alapján tölti le az archívumból kiemelt tételt. Attól a pillanattól kezdve, amikor a tétel elektronikusan és papír formában is megjelenik, a bizottság tagjai nem hagyhatják el a számukra kijelölt termet, és oda sem léphet be senki egészen addig, amíg a tételeket zárt, lepecsételt és aláírt borítékokba nem helyezik. Ezeket a borítékokat viszi be az elnök és a bizottság tagja a terembe, ahol a diákok előtt felbontja. Minden diák kap egy borítékot, ellenőrzi a biztonsági pecsétet és azt, hogy nincs-e más a borítékban, ezzel veszi kezdetét a vizsga. A magyar diákok megkapják a tétel magyar fordítását is. – Háromszéken két diákot kizártak a román nyelv és irodalom vizsgáról, egyiket a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskolában, a másikat a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban működő központból, ahol négy iskola közel háromszáz diákja érettségizik. Mi az eljárás az ilyen esetekben? – A vizsgáról való kizárásban is van szerepe az elnöknek. Említett esetben egy felügyelő tanár felfigyelt arra, hogy egy diáknak elektronikus lehallgatóberendezés van a fülében, ami hangot adott ki, ez tulajdonképpen egy jelfogó, amire lehet közvetíteni. Ezt jelezte, később pedig az is kiderült, hogy a mobiltelefon is az illetőnél volt, amit kötelezően le kellett volna tennie a terembe történő bemenés előtt. Ezek alapján ki kellett zárni. Meg kell várni az adott vizsga végét, és csak azután indul az eljárás, ami elég bonyolult. Az érintett diák a Református Kollégium idei végzőse, aki ezen tett következtében egymás után két érettségiről kimarad, leghamarabb jövő ősszel iratkozhat újra be a vizsgákra. – Többször esik szó arról, hogy az információdömping helyett különböző készségek kialakítására kellene helyezni a hangsúlyt az iskolában. Milyennek kellene lennie az ehhez igazodó érettséginek? – Mostanság kezdik elfelejteni, korábban az érettségi a nemzetállam eszköze volt, hogy egy adott műveltségi szintet mutasson fel. Ez a modernitás vívmánya, hogy a művelt elitet igazolhatóan az állam rendelkezésére bocsássa. Manapság az általános műveltségi szintet az elektronikus eszközök használata is befolyásolja. Úgy tűnik, öt-tíz év múlva, a politikai konjunktúrától függetlenül nagyon át kellene gondolni azt, hogy milyen lesz az érettségi a XXI. században. Szerintem az oktatással foglalkozó rétegnek, az értelmiségi elitnek a víziója kell ahhoz, hogy tizenöt-húsz évre előre lássa, milyen jellegű ismeretek, készségek és képességek szükségesek ahhoz, hogy a működő viszonyítási szintet fel lehessen állítani. Van egy európai kultúra, egy európai rendszer, amelyik sajátos képességeket, készségeket fog igényelni. Ehhez is igazodni kell, de az is fontos: aki érettségi után továbbra is tanulni kíván, olyan jellegű ismeretekkel, készségekkel induljon, amelyek lehetővé teszik a folytatást. Ez a nagyobb tét, hisz az információ ma már rengeteg helyről megszerezhető.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. július 9.
Magyarázkodásból jeles
Érthetetlen, hogy egy országnak miért jó, ha a hatóságok hazudnak a lakosság számát illetően, amiről az érintettek végül nem tudják, hogy a népszámláláskor csaltak-e vagy a nemrég közzétett adatokat igazították különböző érdekekhez.
Azt sem könnyű megemészteni, hogy a munkanélküliségről, az elszegényedésről miért jelennek meg olyan mértékben eltérő statisztikák a különböző politikai táborokhoz tartozó jelentéskészítők asztalán, mintha nem is ugyanaz lenne a felmérés tárgya. Az pedig végképp nem követi a józan ész logikáját, ha egy kormány úgy kívánja elhitetni a világgal, hogy csupán jól felkészült diákokat ereszt ki az iskolapadból, hogy lebutítja az érettségi tételeket, és bagatellizálja azt a botrányos csalássorozatot, amit néhány vizsgaközpontban jegyeztek, a többit pedig minden bizonnyal eltussolták. Európa eme keleti táján ez is megtörténhet – meg is történt. Miután tavaly a diákok kétharmada megbukott, idén a jelentkezők kicsivel több, mint felének sikerült letennie az érettségit, s hihetetlen, de az oktatási miniszter pozitívan értékelte ezt a szégyenteljes eredményt. Ennek egyik oka, hogy a diákok rémeként számon tartott matematikából ezúttal szakonként megkülönböztetett tételeket adtak, a nem reál osztályok végzőseit ezzel nagyobb jegyekhez segítve hozzá. Azt ellenben egy év alatt – miként több évtized alatt – sem tudták elérni, hogy a magyar fiatalok – főként a székely megyékben – jobban teljesítsenek románból, mint korábban. Ugyan két és fél esztendeje érvénybe lépett az új oktatási törvény, amely elsőtől tizenkettedikig szavatolja, hogy megkülönböztetett tanterv és tankönyv szerint kell tanítani az állam nyelvét azoknak, akiknek a román nem anyanyelve, de mindeddig a jogszabály betűje nem érte el az ötödik osztályt sem, nemhogy a középiskola végzőseit. Emiatt e tekintetben továbbra is hátrányban vannak a tömbmagyarságban élő, így a háromszéki magyar diákok is (akik jóval gyengébben teljesítettek román tagozatos kollégáiknál), s bár nem minden írható a törvény be nem tartása számlájára – hisz bőven akad leltározni való a pedagógusok hozzáállása, a tanulók hanyagsága, a szülők nemtörődömsége háza táján is –, de a jelenlegi körülmények között fiataljaink kétségkívül esélytelenebbek a továbbjutásra. Megint megbukott hát egy nemzedék. Ugyan lehet szépítgetni az eredményeket olyan magyarázatokkal, miszerint a korábbi végzősök, a szakközépiskolák tanulói rontották az összesített képet, de mindez nem mentség arra, hogy Európa közepén azzal dicsekszik egy ország: parányival kevesebbet bukott, mint egy évvel ezelőtt.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. július 9.
Könnyű tételek, mégis buktak (Érettségi eredmények)
Az országos átlagnál rosszabbak, a tavalyinál némileg jobbak a fellebbezések előtti érettségi eredmények, a vizsgákon megjelent háromszékiek 42,74 százalékának sikerült a záróvizsgája, nyolcszázhatvannyolcan elhasaltak a megmérettetésen.
A tanév eleji létszámhoz (1989) képest hatszáznéggyel (30,36 százalék) kevesebb XII. és XIII. osztályos iratkozott be az idei érettségire, háromszázötvenketten pótvizsgára, hárman ismétlőre buktak, hatvankét tanulót nem zártak le, száznyolcvanheten nem jelentkeztek, de azok sem jelentek meg mind, akik benyújtották iratcsomóikat, ellenben közel háromszáz korábbi végzős is érettségizett, utóbbiak harmada sem érte el a hatos átmenő átlagot. A legjobban az elméleti osztályok tanulói teljesítettek (63,76 százalékos átjutással), a sport-, pedagógiai, felekezeti és művészeti osztályok végzőseinek 33,69 százaléka érettségizett sikeresen, leggyengébb eredményt a szakközépiskolai végzősök értek el (15,13 százalékos átjutással). A magyar tannyelvű osztályok tanulói tizenhét százalékponttal teljesítettek gyengébben a román tagozatosoknál, a magyar diákok alig 37 százaléka vette sikerrel az akadályt, ami elsősorban a gyenge románnyelv-tudásnak köszönhető – derült ki a megyei összesítőből. Tantárgyak szerint az összesített eredmények: román nyelv és irodalom 50,61 százalékos átjutás, magyar nyelv és irodalomból 86,10, kötelező tantárgyból 69,53, a választott tárgyból 77,85 százalék.
Az iskolák eredménylistáján a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium szerepel az első helyen 94,35 százalékos átjutással, az utolsó a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola, ahol a vizsgázók 11,50 százalékának sikerült az érettségije. Az elméleti iskolák közül Kézdivásárhelyen a Nagy Mózes Elméleti Líceum (58,76 százalék), a Bod Péter Tanítóképző (38,46), a Református Kollégium (20,97), Sepsiszentgyörgyön a Református Kollégium (27,69%) eredménye a leggyengébb, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum 83,35 százalékot ért el, a Székely Mikó Kollégium 85,06 százalékot. A Plugor Sándor Művészeti Líceumban az érettségizők 60, Baróton közel 80 százaléka megbukott, a kovásznai középiskolában vizsgázók 54,26 százaléka érte el a hatos átlagot. A háromszéki eredményekről Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő elmondta, a tavalyhoz képest valamivel jobb az átjutási arány, néhány kivétellel (a Mihai Viteazul Főgimnáziumot emelte ki) nem azt tükrözi, hogy a diákok idén jobban felkészültek, hanem más okai voltak a nagyobb arányú sikeres érettséginek: egyes tantárgyakból különböző tételeket kaptak a vizsgázók, attól függően, hogy milyen szakon végeztek, ami elsősorban matematikából volt nagy előny a nem reál osztályosok számára, a végzősök 30 százaléka különböző okokból nem érettségizett, a gyengébb tanulók közül sokan nem is próbálkoztak. A tegnap megóvott dolgozatokat újrajavítják, a végleges eredményeket pénteken hirdetik ki.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. szeptember 3.
Csak negyedének sikerült (Pótérettségi)
A tegnap kihirdetett előzetes eredmények szerint rosszul teljesítettek a legnagyobb háromszéki elméleti középiskolák diákjai is a pótérettségin, sehol nem nagyobb az átjutási arány 50 százaléknál. A megyei összesítés alapján csak a diákok negyedének sikerült a vizsgája, ami 4 százalékponttal jobb az országos átlagnál.
Három tanulót kizártak, 131-en nem jelentek meg, több százan nem is próbálkoztak az idei pótérettségin. A 723 vizsgázóból csupán 184 (25,45 százalék) érte el az átmenő hatos általánost, a legnagyobb átjutási arányt, alig 50 százalékot a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban és a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban jegyezték, a legkisebbet (7 százalék) a megyeközponti Constantin Brâncuşi Szakközépiskolában. Két másik nagy elméleti iskola, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum és a Mihai Viteazul Főgimnázium a két véglet között, nagyjából középen végzett 28,95, illetve 26,67 százalékkal. Baróton a pótérettségizők 34,72, Kovásznán 20,51 százaléka vizsgázott sikeresen. Leggyengébben ezúttal is a szakközépiskolák teljesítettek, 10–20 százalék között. Fellebbezni tegnap délután lehetett, csütörtökön hirdetnek végleges eredményt.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. október 1.
Kövessétek álmaitokat! (Tanévnyitó a helyi egyetemen)
Tizenhatodik tanévnyitóját tartotta tegnap a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozata, amelynek három karán idén százhúsz elsőéves hallgató és huszonkilenc mesteri fokozatra jelentkező fiatal kezdi tanulmányait. Közel ötszázötvenen tanulnak a helyi főiskolán.
Nagy Attila, a kihelyezett tagozat igazgatója akadémiai kötelezettségeire hivatkozva, amelyek Budapestre szólították, levélben köszöntötte az egybegyűlteket. Georgeta Georgiu alprefektus arra hívta fel a hallgatók figyelmét: a tanulás mellett használják ki az egyetem más jellegű szolgáltatásait, kutassanak, szórakozzanak, Antal Árpád polgármester pedig saját példáját említve vázolta, hogy akinek vannak álmai és kitartása azok megvalósításához, az sikerrel jár. Merjetek álmodni, és kövessétek álmaitokat – hangsúlyozta a városvezető. A közgazdaság és gazdálkodástudományi kar részéről Bogdan Laura oktató, a politika, közigazgatás és kommunikációtudományi kar képviseletében Székely Zsolt tanszékvezető köszöntötte az elsőéveseket, a környezettudományi kar vezetője, Bartalis Ildikó pedig elmondta, bár idén nem tartottak felvételit a környezetmérnöki szakon, megkezdik a környezettudományi szak engedélyeztetését. Éljetek egymással békességben, és keressétek itthon a boldogulást – szólt a hallgatókhoz Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Ioan Cucu ortodox lelkész pedig megáldotta a kezdődő tanévet. Közreműködött Sebestyén-Lázár Enikő két énekkel és Szilágyi Zsolt Herbert zongorán, az ünnepség Beethoven Örömódájával végződött.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. október 5.
A derű segített az életben
Nem elég, hogy az ember megtanuljon egy szakmát, mindazt, amit tud, hasznosítania kell a társadalom javára – foglalta össze hivatástudatának és életfilozófiájának lényegét dr. Szőts Dániel a Múltam emlékei című könyvének tegnapi sepsiszentgyörgyi bemutatóján.
A Székely Mikó Kollégium zsúfolásig megtelt dísztermében Kopacz Attila, a könyv szerkesztője és kiadója tragikusnak nevezte a nyolcvannyolc éves Szőts Dániel életútját, aki „tizennyolc évesen egy eszement háború első vonalába került”, szerencsésnek, „mert fiatalon megtanulta a túlélés gyakorlatát”, és tanulságosnak azáltal, hogy „megírta az ő történelmét, az ő igazságát”, és könyvbe foglalva közkinccsé tette. Ha csupán a fényképeket és a képaláírásokat nézzük, olvassuk figyelmesen, abból is megismerjük e hosszú élet fontosabb állomásait – hangsúlyozta a könyv szerkesztője, aki Szőts Dánielnek az elmúlt ötven esztendőben újságokban, folyóiratokban, könyvekben megjelent írásait foglalta kötetbe.
A szerző gyermekkora, diákévei, a katonaélet, az egyetemi tanulmányok, orvostudományi és közegészségügyi tevékenysége, egyházi szolgálata külön-külön fejezetekben kapott helyet, ezek közül Szőts Dániel a lövészárokban töltött fél évéről beszélt röviden, majd Bartha Mihály egykori bajtársával katonadalokat adott elő, hegedűn kísérte Bálint Csaba, végül pedig azt mondta: mindig a derű segítette élete során.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. október 10.
A székelység története csak könyvespolcokon
Háromszéken csak elvétve tanítják a székelység történetét, a sokat vitatott tankönyv, kézikönyv iránt az iskolák nem érdeklődnek.
A megyei tanfelügyelőség kimutatása szerint opcionális tantárgyként az elmúlt tanévben tizenegy iskola tizennégy osztályában szerepelt az órarendben, ami legtöbb háromszázötven diákot érintett, holott csupán a VI–VII. osztályos célcsoportban közel kétezerötszáz magyar diák tanul a megyében, az idei összesítést a tanfelügyelőség csak október végén készíti el, miután az iskolák beküldik az erre vonatkozó adatokat. Nagy vívmányként hozta nyilvánosságra Kovászna és Hargita megye tanácsa tavaly nyáron, hogy megbízásukból elkészült A székelység története kiadvány, amit tankönyvként elsősorban a VI–VII. osztályosoknak ajánlanak, 2012 szeptemberétől, főként Hargita megyében több iskolában be is vezették választható tantárgyként a tanítását, a háromszéki iskolákban ellenben már induláskor megfeneklett az érdeklődés a könyv iránt.
A Háromszék idén márciusban tett kísérletet arra, hogy megtudja, hány iskolában, osztályban tanítanak a könyvből, s mint kiderült, kevés a tankönyv, és csupán néhány iskolában döntöttek az új tantárgy mellett a szabadon választott kategóriában, máshol legfennebb a törzsanyagban szereplő magyarság története órán említik meg a székelységet érintő sorsdöntő történéseket. Arra is fény derült, hogy ki mennyi időt, energiát szán erre, tanárfüggő, így nem beszélhetünk egységes megoldásról. A helyzetet az is befolyásolja, hogy ahol eddig az informatika nyert teret a választható órakeretben, ott ezen nem kívánnak változtatni, de az is előfordul, nem is ritkán, hogy olyan tárgyat tanítanak a szabadon választott kategóriában, amilyen szakos tanárnak hiányzik néhány órája a teljes katedrából. A napokban újabb kísérletet tettünk e tananyag tanításának felmérésére, pontos adatokat ezúttal sem sikerült megszerezni, mert a megyei tanfelügyelőségen csupán az elmúlt tanév vonatkozó adatai szerepelnek a nyilvántartásban, a jóváhagyást ugyanis két évre kapták az iskolák e tantárgy tanítására, folyó tanévben az érintettek október 20-ig kötelesek jelenteni, folytatják-e A székelység története tanítását.A Victor Sibianu történelem szakos tanfelügyelő által rendelkezésünkre bocsátott tavalyi névsorból kitűnik, a városok közül Kézdivásárhelyen a legnagyobb az érdeklődés a tantárgy iránt, terepkutatásunkból kiderült, ez idén sem lankadt, Sepsiszentgyörgyön ellenben ott is elmaradtak ezek az órák, ahol tavaly az órarendben szerepeltek. Málnáson, Nagybaconban, Esztelneken, Uzonban, Zabolán, Székelytamásfalván az elmúlt tanévben tanították az új tantárgyat, jelenleg nem mindenütt folytatják az oktatását. Vélhetően a statisztikákban szereplőknél több történelem tanárnak szívügye saját történelmünk tanítása, és a törzsanyag részeként beiktatja a tananyagba mindazt, ami amúgy része a magyarság történetének. A szakfelügyelő lapunknak elmondta, előfordul, hogy olyan osztálynak nincs A székelység története tankönyve, ahol az órarendben és a naplóban is ezen a néven szerepel, vagy csupán néhány példányt kapott az iskola könyvtára, a kézdiszentkereszti iskola ellenben szerencsés, ott délutáni szakkörön tanítják ezt a tárgyat, és könyvük is van a gyermekeknek. Egy másik módja is van annak, hogy a székelység történetét tanítsák az iskolákban: a történelmi ismeretek elmélyítését szolgáló választható órán. Így tesznek például a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben, ahol a X., XI. és XII. filológia osztályokban opcionálisként a történelmet választották.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. november 7.
Háromnapos folklór-kavalkád Sepsiszentgyörgyön
Péntektől vasárnapig a háromszéki megyeszékhelyen találkoznak a néptánc és népzene szerelmesei, a profi, amatőr népzenészek és táncosok illetve adatközlők. A Háromszék Táncegyüttes 25-ik alkalommal szervezi Erdély legrégebbi és legátfogóbb népzene és néptánc-találkozóját. Az idei rendezvényre 60 hagyományőrzőt hívtak meg, de zenekarokkal és amatőr együttesekkel együtt összesen 100 meghívott lesz jelen.
Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője szerint ennyire gazdag program még nem volt az elmúlt években. A háromnapos folklór kavalkád holnap (pénteken) 17 órától Ferencz Csaba - Életképek és Forrásvidéken című fotókiállításaival majd István Ildikó „Utamra indulok” lemezbemutató koncertjével indít az Új Stúdióban, 19 órától pedig az újpesti Bem Táncegyüttes mutatja be Adok nektek aranyvesszőt című előadását a színház nagytermében.
Szombaton reggel 10 órától néptánc-kalákát szerveznek, ezt követően Pávai István népzene-kutató tart szakmai előadásokat: 13 órától Lajtha László és az erdélyi népzene, 15 órától pedig A tánckísérő zenész a néphagyományban címmel. Fekete Réka és Ferencz Csaba Forrásvidéken című könyvének bemutatójára 17 órától kerül sor a Új Stúdióban, Berecz András mesemondó közreműködésével.
A szerzők 32 településről szólaltatnak meg reprezentatív adatközlőket. A sepsiszentgyörgyi találkozókon is megfordult hagyományőrzők riportszerű beszélgetések keretében vallanak hagyományozásról, gyermekkorról, háborúról, kommunizmusról és a rendszerváltás utáni új korszakról. A Ferencz Csaba fotóival illusztrált könyv egyben korrajz az elmúlt 80 évről, a megszólaló adatközlők még megélték azt a hagyományt, amit ma népi kultúrának nevezünk.
A sepsiszentgyörgyi népzene és néptánc találkozó ünnepi gálaműsorát szombaton 19 órától lehet megtekinteni a színház nagytermében, a 60 meghívott - mezőségi, kalotaszegi, küküllőmenti, felső-marosmenti, bekecsalji, székely mezőségi, gyimesi és felcsíki - zenész és táncos mellett fellép a Bem Táncegyüttes, a Szilak legénytánckar, a Harmadik és Zerkula zenekarok, Berecz András, a Százlábú Néptáncegyüttes, valamint a házigazda Háromszék Táncegyüttes és Heveder zenekar. Mindkét estét hajnalig tartó táncház zárja a színház előcsarnokában.
A találkozó vasárnapja hagyományosan a gyermekprogramoké, november 10-én reggel fél 10-től délután fél 2-ig kézműves foglalkozások, játékok, Kelekótya koncert, gyermek gálaműsor és táncház várja a legapróbb néptánc kedvelőket a Székely Mikó Kollégium konferenciatermébe.
A szervező Háromszék Táncegyüttes felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy a harminc lejért megvásárolható bérlet a rendezvénysorozat minden előadására belépési lehetőséget biztosít. A találkozóról a Háromszék Táncegyüttes honlapján (www.hte.ro) találnak részleteket.
Maszol.ro2013. november 9.
Ünneplés a tereken (45 éves a Művészeti Népiskola)
Az 1968-as megyésítéssel egy időben létrejött sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola tanárai, tanítványai az intézmény negyvenötödik születésnapján kilépnek az iskola falai közül, ma és holnap a város különböző terein, valamint a parkban tartanak zenés előadásokat, jövő héten pedig szakmai konferencián tanácskoznak a szabadidős művészeti oktatás vetületeiről.
„A tegnapi nyílt nappal és a hétvégi szabadtéri rendezvényekkel célunk minél szélesebb körben bemutatni tevékenységeinket, amelyek révén sok gyermek és fiatal jut művészeti képzéshez, ismerheti meg a különböző népi mesterségeket, és a televízió, valamint a számítógép rabsága helyett alkotással tölti szabad idejét” – tudtuk meg Gáj Nándortól, a Művészeti Népiskola igazgatójától. Az intézmény vezetője közölte, a negyvenötödik évfordulót a nyitás, a széles körű tájékoztatás jegyében szervezték, a visszapillantást, az elmúlt évtizedek történéseinek összegzését az ötvenedik születésnapra tervezik.
Az iskola jelenleg Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton, Rétyen, Barátoson, Zágonban, Sepsibükszádon és Nagyajtán működtet csoportokat, több mint ötszáz diák és felnőtt vesz részt a zenei képzésben, balettórákon, mesterségeket oktató tanfolyamokon, és míg tanév közben a gyakorlásé a főszerep, ünnepek alkalmával különböző rendezvényeken, műsorokban mutatkoznak be a Művészeti Népiskola tanítványai. Ebből az oktatói műhelyből némelyek a művészeti pálya felé indulnak, legtöbben ellenben csupán a bennük lappangó alkotói készség fejlesztésére, kibontakoztatására törekszenek, vagy egyszerűen jól érzik magukat a művészetek közelében.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. november 11.
Nincs itt az utolsó óra (XXV. Népzene- és néptánctalálkozó)
Sem korán, sem későn nem lehet úgy belenőni a néptáncba, a muzsikába, hogy az olyan legyen, mintha az anyatejjel szívtuk volna magunkba, de meg lehet tanulni mindazt, amit eleink tudtak, és ami szervesen hozzátartozott a hétköznapjaikhoz. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes eme gondolat mentén szervezte meg a hét végén a XXV. Népzene- és néptánctalálkozót, amelynek rendkívüliségét az adta, hogy jelen volt az elmúlt huszonnégy találkozón részt vett hagyományőrzők reprezentatív csoportja, akiknek élete, tánca, muzsikája kíséretével évtizedek múlva is egyenes úton lehet járni.
Az 1991-ben kezdeményezett népzene- és néptánctalálkozók elsődleges célja mindvégig a gyűjtés volt, de a szervező Háromszék Táncegyüttes azt is fontosnak tartotta (és tartja a mai napig is), hogy a különböző tájegységekről érkezett adatközlőknek lehetőséget biztosítson a bemutatkozásra a gálaműsorokon. A rendezvénysorozat szombaton Pávai István népzenekutató két szakmai előadásával folytatódott, amelyen többek között az ötven éve elhunyt Lajtha László népzenetudósra, zeneszerzőre emlékeztek.
Este az ünnepi gálaműsorban felléptek a meghívott adatközlők, zenekarok, együttesek és a házigazdák. Több nemzedék lépett színpadra, hol felváltva, hol együtt, akik a különböző tájegységek viseletének valóságos parádéját vonultatták fel, táncukkal pedig Erdély majd minden szegletéből hoztak magukkal otthoni hangulatot. Berecz András budapesti Kossuth-díjas énekes, mesemondó humoros történetekkel gazdagította a műsort, amelynek az eredetiségen túl legnagyobb értéke az, hogy együtt léptek színpadra a különböző tájegységekről érkezett adatközlők, a házigazda Háromszék- és a Százlábú Táncegyüttes, a budapesti Bem Táncegyüttes, a Zerkula és a Heveder zenekar, a magyarpalatkai muzsikusok, a Szilak legénytánckar. A tegnapi gyermekgála azt bizonyította, ha vannak olyan oktatók, akik úgy ráncolják össze a csizmát, ahogy azt kell, akkor a mögéjük álló gyermekhad táncával nem kell szégyenkezniük. A nagybaconi, vargyasi, sepsiszentgyörgyi és kézdiszentkereszti gyermek táncegyüttesek produkciói arra utalnak, nincs itt az utolsó óra, bár letűnőben van, de nem hal ki népzene- és néptánchagyományunk, nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, visszatanítható, és miként az anyanyelv, érthető, énekelhető, táncolható.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. november 13.
A város érdekei mindenekelőtt
A fenti címmel jelent meg Puskel Péter helytörténész újabb könyve, Salacz Gyula mikromonográfiája, ahogyan a szerző nevezi. A könyv az aradi városi tanács támogatásával jelent meg magyar és román nyelven, utóbbira Fekete Réka és Nótáros Lajos fordították.
Az egykori városvezető mikromonográfiájának hivatalos, román nyelvű bemutatójára hétfőn délután került sor a polgármesteri hivatal dísztermében, ahogyan Bognár Levente alpolgármester fogalmazott: családias hangulatban.
A 84 oldalas könyvről Nótáros Lajos beszélt a jelenlévőknek, de Bognár Levente is megköszönte a szerzőnek és a fordítóknak a szóban forgó kiadványt
Salacz Gyula 26 évig volt Arad polgármestere, a kötetben életét és munkásságát igyekszik összefoglalni a szerző magánéletét is érintve, habár Salacz Gyula civil életéről nem sok feljegyzést tartalmazott az akkori sajtó.
Puskel Péter elmondta, a kötet megjelenését egy hosszas és intenzív kutatómunka előzte meg, mely április elején elkezdődött.
„Feszes a szöveg, mert átnéztem monográfiákat, amiket „nagyobbak” írtak, és bizony minden monográfia elég szűkszavú. Nem eresztettem én sem hosszú lére, de a lényeg az mindenképp benne van és minden adat szigorúan a tárgyhoz kötődik, nincs mellébeszélés” – árulta el a szerző a könyv tartalmáról.
Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy Salacz Gyula oly módon vitte véghez megvalósításait, hogy közben nem emelte a helyi adókat.
A jelenlévő dr. Corneliu Pădurean egyetemi tanár a kiadvánnyal kapcsolatos örömének adott hangot, elmondta, nagyon jó ötletnek tartja a román fordítást, hiszen vannak adatok Salacz Gyuláról, amiket eddig csupán magyar hírforrásból lehetett beszerezni, ezzel a fordítással azonban megmarad a városnak román nyelven is.
A kötetet a szerző, illetve Bagyinszki Zoltán fotográfus fényképei színesítik.
A könyvbemutató végén, miközben a szerző dedikált, elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy a kötet megérne egy nemzetközi nyelvre való fordítást is.
A város érdekei mindenekelőtt című Salacz-mikromonográfia magyar nyelvű bemutatója november 18-án 18 órától lesz a városháza dísztermében.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)2013. november 20.
Ígéretekkel gyógyítanának
Az egészségügy rákfenéjéről mára tervezett társadalmi párbeszédtől nem sok jót várnak a szakmai szervezetek, a Sanitas szakszervezet pedig egyenesen cirkuszi mutatványnak tartja Eugen Nicolăescu színjátékát és Victor Ponta miniszterelnök elégedetlenségcsillapító trükkjeit, a lakosság pedig csupán annyit lát az egészből, hogy pénztárca szerint porciózzák az ellátást.
Miközben az egészségügyben hatalmi harc folyik, hol azért, hogy ki van az élen, hol pedig azért bokszolnak, hogy kié a felelősség, az ország kincstára kiürült, és már az adósságok kifizetése is nagy erőfeszítésbe kerül. Idén több pénzt csepegtettek az egészségügynek, mint az elmúlt esztendőkben, de annak jó része a tartozások törlesztésére ment, a többiből csak azoknak a kórházaknak, állami járóbeteg-rendelőknek sikerült túlélniük, ahol a menedzser és csapata nem lopott, nem sikkasztott, ehelyett inkább támogatókat keresett. Ha meg így sem érte a széle a hosszát, és három hónapon keresztül elmaradt a kifizetésekkel, akkor leváltották. Ettől, természetesen, semmi nem működött jobban, csupán a döntéshozók mosták kezeiket. Néhány nappal a figyelmeztető, egy héttel a meghatározatlan időre meghirdetett általános munkabeszüntetés előtt cseppet sem tűnik úgy, hogy a szaktárca ígéreteiben jobban lehetne bízni, mint eddig. A rezidens orvosoknak ajánlott többletjuttatás egyelőre csak papíron létezik, a kollektív munkaszerződés újratárgyalására még csak ígéretet sem kaptak az érintettek, a fizetésemelés nem lépte túl a követelések szintjét, az ágazatnak szánt emelt költségvetésből még mindig az adósságokat törlesztik, a szabad állások befagyasztása miatt továbbra is óriási az orvoshiány, ráadásul a szakmai körökben folyamatos a kivándorlás külföldre. A sor itt nem ér véget – a türelem ellenben igen. Emiatt vonultak utcára az elmúlt hetekben az egészségügyben dolgozók, és ezért szüntetik be jövő hétfőn egyelőre két órára, csütörtöktől meghatározatlan időre a munkát. Ha ma, a csodával határos módon, a szakmai szervezetek, valamint a Sanitas szakszervezet hiszékenyebbnek bizonyul az Eugen Nicolăescuval való tárgyalásokon, az újabb ígérethullám esetleg elviheti a küszöbön lévő sztrájkot – de a jelenleginél jobb, szervezettebb, minőségibb ellátásban aligha reménykedhetünk. Még az is előfordulhat, hogy még annyi egészségporció sem jár nekünk, amennyi eddig jutott.
Az egészségügy rákfenéjéről mára tervezett társadalmi párbeszédtől nem sok jót várnak a szakmai szervezetek, a Sanitas szakszervezet pedig egyenesen cirkuszi mutatványnak tartja Eugen Nicolăescu színjátékát és Victor Ponta miniszterelnök elégedetlenségcsillapító trükkjeit, a lakosság pedig csupán annyit lát az egészből, hogy pénztárca szerint porciózzák az ellátást.
Miközben az egészségügyben hatalmi harc folyik, hol azért, hogy ki van az élen, hol pedig azért bokszolnak, hogy kié a felelősség, az ország kincstára kiürült, és már az adósságok kifizetése is nagy erőfeszítésbe kerül. Idén több pénzt csepegtettek az egészségügynek, mint az elmúlt esztendőkben, de annak jó része a tartozások törlesztésére ment, a többiből csak azoknak a kórházaknak, állami járóbeteg-rendelőknek sikerült túlélniük, ahol a menedzser és csapata nem lopott, nem sikkasztott, ehelyett inkább támogatókat keresett. Ha meg így sem érte a széle a hosszát, és három hónapon keresztül elmaradt a kifizetésekkel, akkor leváltották. Ettől, természetesen, semmi nem működött jobban, csupán a döntéshozók mosták kezeiket. Néhány nappal a figyelmeztető, egy héttel a meghatározatlan időre meghirdetett általános munkabeszüntetés előtt cseppet sem tűnik úgy, hogy a szaktárca ígéreteiben jobban lehetne bízni, mint eddig. A rezidens orvosoknak ajánlott többletjuttatás egyelőre csak papíron létezik, a kollektív munkaszerződés újratárgyalására még csak ígéretet sem kaptak az érintettek, a fizetésemelés nem lépte túl a követelések szintjét, az ágazatnak szánt emelt költségvetésből még mindig az adósságokat törlesztik, a szabad állások befagyasztása miatt továbbra is óriási az orvoshiány, ráadásul a szakmai körökben folyamatos a kivándorlás külföldre. A sor itt nem ér véget – a türelem ellenben igen. Emiatt vonultak utcára az elmúlt hetekben az egészségügyben dolgozók, és ezért szüntetik be jövő hétfőn egyelőre két órára, csütörtöktől meghatározatlan időre a munkát. Ha ma, a csodával határos módon, a szakmai szervezetek, valamint a Sanitas szakszervezet hiszékenyebbnek bizonyul az Eugen Nicolăescuval való tárgyalásokon, az újabb ígérethullám esetleg elviheti a küszöbön lévő sztrájkot – de a jelenleginél jobb, szervezettebb, minőségibb ellátásban aligha reménykedhetünk. Még az is előfordulhat, hogy még annyi egészségporció sem jár nekünk, amennyi eddig jutott.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. december 12.
Félrevezetés felső fokon
Büszkén jelentette be az oktatási miniszter, hogy a tanügynek szánt költségvetés jövőre eléri a 2009-es értéket, jó kétmilliárd lejjel lesz több az ideinél; tíz százalékkal emelik a kezdő pedagógusok bérét, valamint a bentlakási költségek támogatását, több pénz lesz kutatásra, normális mederbe jut az oktatás.
Ezzel egy időben született meg a kormányrendelet, amely arra kötelezi jövő tanévtől az iskolákat, hogy a fizetésalapot igazítsák a diáklétszám szerint kiszámított alapfinanszírozáshoz, mert kiegészítő összegeket ezentúl nem kapnak. Magyarán: vonjanak össze osztályokat, iskolákat, bocsássanak el pedagógusokat, gazdálkodjanak az eddiginél is kevesebb összegekből. Egy hónapon belül két egymásnak ellentmondó ígéret és rendelet, melyekről azt állítják: az oktatás minőségét szolgálják. Nos, ami a költségvetést illeti, érdemes visszapillantani, mi történt az elmúlt öt esztendőben. 2008, 2009 után olyan mély gödrökkel is szembe kellett néznie a tanügynek, amikor a nemzeti össztermék három százalékát sem érte el az állami finanszírozás, csupán a kutatásnak szánt büdzsével csinosítgatták időnként, jelenleg pedig azt is eredménynek tekinti a hatalom, hogy jövőre eléri a 3,4 százalékot, ami jóval alulmarad az oktatási törvényben előírt, és a szakszervezetek által a novemberi utcai tiltakozások alkalmával is erőteljesen követelt hat százaléktól. Ami a számokon túl még keservesebb, hogy egy lépés sem történt az oktatási reform útján: nem születtek meg az új tantervek és az ezekhez igazított tankönyvek, anyagi okokból az iskolák jó hányada kénytelen volt megszüntetni a diákok által kedvelt választható tantárgyak oktatását, és csupán a túlzsúfolt és legnagyobb részt gyakorlati haszon nélküli törzsanyagot gyömöszölik továbbra is a fejekbe, a román nyelv idegen nyelvként történő oktatását elnapolták, de még az sem érdekelte a szaktárcát, hogy az ingázó diákok tömegesen maradnak ki az iskolából, mert nem kapják meg a támogatást. Leálltak a beruházások, félbemaradtak az építkezések, csupán konzervdoboz-szerű iskolák és sporttermek épültek, gyakran olyan településeken, ahol fogytán a gyermek. Átgondolatlanul, az éppen hatalmon lévő döntéshozók kénye-kedve, politikai színezete szerint születtek a döntések, és hiába tartott évekig a 2011 januárjában végre megszületett oktatási törvény vitája – annak előírásait nem alkalmazzák, sőt, időnként homlokegyenest ellenkező irányú intézkedéseket hoznak. Csoda-e, hogy novemberben tízezer tanügyi alkalmazott követelte a fővárosban a törvény betartását, a hatszázalékos költségvetési részesedést az oktatás számára, s hogy az újabb megszorítások hallatán az elkeseredés, a munkahely féltése lesz úrrá a pedagógusok körében? Az ünnepekre való tekintettel elhalkultak a szakszervezetek, de ígérik, januárban visszatérnek az utcákra, mert nem hagyhatják, hogy az oktatás felemelkedését hirdető hazugsághegy mindent maga alá temessen.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. december 28.
Egyet előre, kettőt hátra
A mondás szerint olcsó húsnak híg a leve, mégis a lakosság érintettsége szempontjából a két legfontosabb ágazaton, az oktatáson és az egészségügyön kíván spórolni a kormány. És hogy a felháborodás ki ne törjön vulkánként, sürgősségi kormányrendelettel, a jól-rosszul működő rendszer feje tetejére állításával terelik el a figyelmet, miközben nyilvánvaló, hogy újabb megszorításokról van szó. Mint ahogy az is egyértelmű, nem véletlenül időzítették az eszement változtatások közzétételét ünnepek tájékára.
Tavaly ilyenkor, mandátuma utolsó bedobásaként Ecaterina Andronescu oktatási miniszter csinosított az oktatási törvényen, egyéni érdekek szerint enyhítvén a politikai és oktatási tisztségek összeférhetetlenségéről szóló cikkelyeken, majd márciusban Remus Pricopie tárcavezető tartotta fontosnak részlegesen felmenteni a vezető beosztású oktatókat a tanítás kötelezettsége alól, néhány napja pedig még azt is megváltoztatta, hány osztály legyen kötelező a közoktatásban, és milyen felmenő rendszerben, mikortól, milyen kritériumrendszer szerint tartsák meg az országos vizsgákat. 2019-től a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által meghonosított PISA tudásfelmérő tesztek alapján szeretnék megtartani az általános iskola végzőseinek országosan egységes felmérőjét, illetve az érettségit, miközben az utóbbi esztendők eredményei azt mutatják, még a helyi szinten – tehát gyakorló pedagógusok, és nem a katedrától elszakadt minisztériumi tisztségviselők által – összeállított tételek is megoldhatatlanok a diákok számára. Legutóbb decemberben lehettünk tanúi az ilyetén szellemi mélyrepülésnek: a háromszéki nyolcadikosok közel 70 százaléka, a középiskolás végzősök több mint 80 százaléka bukott meg matematikából a megyei szintű próbavizsgákon, utóbbiak több mint fele románból sem érte el az átmenőt, az érettségi előtt álló magyar diákok 40 százaléka még anyanyelvből is elhasalt. Nos, járhatnak gyermekeink ezentúl tizenegy osztályt kötelezően az eddigi tíz helyett, vizsgáztathatják őket a legeurópaibb módszerek alapján interdiszciplinárisan, összevonhatnak akárhány osztályt és iskolát az ésszerűbb működés és gazdaságosság (álságos) érdekében, amíg a minőségi oktatás nem szempont, és még a pedagógusok fizetésére sem elegendő az állami finanszírozás – a beruházásokról nem is beszélve –, addig módosíthatják minden karácsonykor és húsvétkor a törvényt, adhatnak mondvacsinált engedményeket sztrájkok idején, a lényeg nem változik. Márpedig, ha minden előrelépést két meghátrálás követ, könnyű kiszámítani, a mai elsősök milyen tudással lépnek majd a nagybetűs életbe.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. február 3.
Ujjongás helyett
Miközben azon ujjong tanár, iskolavezető, szülő, agyonriogatott gyermek – miután néhány héttel ezelőtt azt mondták neki, elveszíti a katedrát, ősszel más óvodában, iskolában, netán más településen kezdi a tanévet –, hogy a hatalom elnapolja az átszervezést, iskolabezárást, és ki tudja, milyen politikai nyomásra, de jó román módra a hoci vissza a bubarongyot elvet alkalmazza, inkább azon kellene gondolkodni, miként lehet elébe menni annak, hogy jövőben ugyanezt a színjátékot ne lehessen eljátszatni az egész országgal.
Történt, hogy novemberben még csak kormánykörökben rebesgették: az oktatás finanszírozásának ésszerűsítése okán központi alapból nem kapnak többé kiegészítő összegeket a tanügyi intézmények, a fejkvóta pedig csak akkor lesz elegendő, ha minden osztályt zsúfolásig megtöltenek diákokkal. Decemberben már miniszteri rendelet írta elő a takarékossági átszervezést. Ijedtében mindenki agyalt: a helyi döntéshozók azt latolgatták, mit lehet összevonni, megszüntetni ahhoz, hogy ami marad, annak több jusson, az érintett iskolák tiltakoztak, a polgárok egy része legyintett, úgysem lesz ebből semmi. Lám, nekik lett igazuk. Hál’ istennek. De ha már így állunk, ki kellene használni a lehetőséget, és a meglévő iskolahálózatban olyan beiskolázási számokkal indítani szeptemberben az új tanévet, hogy négy év múlva is megfeleljenek a helyi igényeknek. Kihasználni a gyermekhiány miatt félig üres, az agyonzsúfolt óvodáknál, iskoláknál tágasabb épületeket; az elméleti kilencedik osztályok számának csökkentésével igazi versenyt teremteni az oda vágyó nyolcadikosok körében; népszerűsíteni az újrainduló hároméves szakoktatást, amelynek érdekében az érintett iskolák lobbizzanak a cégeknél, nagyvállalatoknál a gyakorlati képzés megvalósításáért, és tegyék érdekeltté a munkáltatókat a jól képzett szakemberek megnyerésében. Ha az oktatás minőségének javítása, a fiatalok jövőképének pozitívra hangolása érdekében nem indul el a közös gondolkodás önkormányzati és szakmabeli döntéshozók, az oktatásban közvetlenül érintettek, a gazdasági szféra, egyházak, civil szervezetek, szülők képviselete részvételével, szélesebb társadalmi körök bevonásával, akkor az a lehetőség, amit szándékosan vagy valamilyen kényszer alatt a hatalom a nyakunkba zúdított – más megközelítésben: ami a remélt finanszírozáson felüli összegek kíséretében az ölünkbe hullt –, akkor nem érdemeljük meg az önrendelkezést, nem vagyunk eléggé felkészülve arra, hogy sorsunkat magunk igazgassuk. Bízzunk abban, hogy ennek ellenkezőjéről győződhetünk meg az új tanév kezdetén, addig ellenben azon igyekezzünk, hogy amit ma megtehetünk, ne halasszuk holnapra.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 10.
Munkában a pedagógusszövetség
Ha valóban fontosnak tekintjük az oktatást, akkor az államnak az oktatás igényeihez mért finanszírozást kellene biztosítania, és ne a gazdasági megközelítés határozza meg a rendszer működését – szögezte le Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szombaton a szervezet Sepsiszentgyörgyön tartott elnöki vándorgyűlését követően. A munkaülés fő témája a szakoktatás volt, de terítékre kerültek a szaktárca utóbbi időben hozott megszorító intézkedései is.
A diáklétszám folyamatos csökkenése, a reformnak mondott változtatások sorozata, a maradék-elv alapján történő beiskolázás elsősorban az okozója a szakoktatás mélyrepülésének, aminek mérhető eredménytelensége a diákok gyenge teljesítménye a záróvizsgákon – mutatott rá az ülés fő témájának felvezetőjében Kiss Imre, az RMPSZ székelyföldi alelnöke, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatója, aki vázolta azokat a kérdéseket, amelyekben a szakképzésben érdekelteknek közös véleményt kellene kialakítaniuk. Szükség van-e valamilyen egységes szakképzési modellre, vagy az egyes településeknek, régióknak a gazdasági potenciáljukat is figyelembe véve sajátos, testhezálló módszert kell alkalmazniuk? Milyen beiskolázási stratégiát kell/érdemes alkalmazniuk a szakképző oktatási intézményeknek, valamint kik hivatottak arra, hogy döntsenek az elméleti és szakoktatásban részt vevő diákok számarányát illetően? Kiss Imre szerint szakképzési alapot kellene létrehozni, a cégeket érdekeltté tenni, hogy részt vegyenek a diákok gyakorlati képzésében, illetve meg kell akadályozni a lemorzsolódást. Balázs Ferenc, az RMPSZ partiumi-bánsági alelnöke a szakoktatást érintő stratégia kidolgozására szakmai csoport és két-három szakoktatási központ létrehozását javasolta, utóbbiak biztosítanák az akkreditációk megszerzését adott szakokra. Erre amiatt lenne szükség, mert a szórványmegyékben, ahol kevés a magyar diák, egy osztályon belül több szakmát kellene tanítani, de ezek engedélyeztetését nem bírná kifizetni egyedül egy iskola. A szakemberhiányra hívta fel a figyelmet Virág Erzsébet, az RMPSZ belső-erdélyi régióért felelős alelnöke, aki közölte, jelenleg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi tagozatán nyolc mérnöki szak működik, ahol a hallgatók pedagógiai felkészítést is kapnak. Az ülésen minden RMPSZ-felelős ismertette körzete szakképzési helyzetét, az ezt követő sajtótájékoztatón pedig Burus-Siklódi Botond röviden beszámolt a Szülőföldön magyarul és a moldvai csángó oktatási programról. Elmondta, hogy a Nemzetstratégiai Intézet hatvanezer szakkönyvet (496 cím) juttatott el a szervezethez, amit a napokban osztanak szét az iskolakönyvtáraknak, és amely nagy űrt pótol, mert iskoláinkban nincsenek magyarul megírt szakkönyvek, csupán románból fordított kiadványok, mivel törvény szerint csak ezek kiadására van lehetőség. A pedagógusszövetség elnöke közölte, a felvetett kérdéseket, javaslatokat állásfoglalásban rögzítik, amelyben határozottan kérik, az oktatási minisztérium pontosítson az óvoda- és iskolaigazgatókat heti tizennégy óra megtartására kötelező törvényes előírás tekintetében, és elutasítják, hogy a fejkvótaalapú finanszírozás hiányosságai miatt említett intézkedéssel büntessék azokat az iskolavezetőket, akik önhibájukon kívül nem tudják fedezni a fizetéseket az alapfinanszírozásból.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 13.
Benyújtották az aláírásokat – Civil petíció emlékhelyeink védelmében
A Civilek Háromszékért Szövetség és a Vitézi Rend tegnap iktatta a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban azt a közel ezerkétszáz aláírást tartalmazó beadványt, amelyet emlékhelyeink, különösképpen a helyi köztemetőben lévő első világháborús emlékmű (felvételünk) védelmében fogalmaztak meg. Ezt követően Bereczki Kinga, a CIVEK elnöke sajtótájékoztatón ismertette a szervezet álláspontját.
A petíciót aláírók közel fele sepsiszentgyörgyi, de nagyon nagy számban írták alá Magyarországról, Ausztráliából, Kanadából, Amerikából, Németországból, Ausztriából és más országokból is, érezhető az összefogás, mindenki természetesnek vette, hogy történelmünkhöz, hagyományunkhoz ragaszkodnunk kell, és ha ez veszélybe kerül, az már egyetemes nemzeti ügyet jelent – hangsúlyozta a CIVEK elnöke, aki szerint az a tény, hogy a sepsiszentgyörgyi aláírók száma is nagy, üzenet a városnak: állítsák meg az emlékmű rombolását.
Bereczki Kinga leszögezte: „Továbbra is hangsúlyozom, hogy itt nem felújításról, restaurálásról, egy korábbi állapot konzerválásáról van szó, hanem romba döntötték, teljesen átalakították az emlékművet, új anyagokkal, új tartalommal, egy számunkra teljesen idegen emlékművet hoztak létre. Ez a fajta restaurálás nagyon hasonlít ahhoz az eljáráshoz, amire Szentgyörgyön, sajnos, már van példa, amikor átalakították a volt cigányiskolát, és most első román iskolaként ismerjük. Egy régi épületről van szó, amit az ortodox egyház megkapott, és földig rombolta, teljesen újjáépítette olténiai építészeti jegyekkel és stílusban, és kinevezte első román iskolának.”
A CIVEK vezetője közölte: bíznak abban, hogy a város nem támogatja emlékeink rombolását, képviseli az őshonos lakosság érdekeit, és fontosnak tartja, hogy a város megőrizze sajátosságait. Berecki hangsúlyozta: „Bízunk abban, hogy a továbbiakban, ha felújításra, restaurálásra kerül sor, akkor igaz szakemberekre támaszkodik, nem pancserekre, nem dilettáns embereket von be az ilyen nagyon fontos munkálatokba, hanem valóban igazi szakembereket szólít meg, ami biztosítja a felújítás szakszerűségét. Az a Demeter Lajos, aki ennek az emlékműrombolásnak a szakmai irányítását végezte, ugyanaz a Demeter Lajos, aki ma este (tegnap – szerk. megj.) könyvet dedikál a sepsiszentgyörgyieknek a sepsiszentgyörgyi neves személyiségekről. Felháborító és nagyon méltánytalannak tartjuk, hogy egy olyan ember, aki nem tiszteli az őseink emlékét, aki meggyalázza az őseink emlékét, és részt vesz ebben a gyalázatban, az beszéljen a szentgyörgyi neves személyiségekről.” A beadvány kezdeményezője elmondta, várják a választ, a város reagálását, és bíznak abban, olyan döntést hoznak, amely megerősíti őket abban, hogy valóban méltán képviselik Sepsiszentgyörgy város lakóit. Kérik, hogy az első világháborús emlékműre kerüljön vissza minden korábbi szimbólum, a Horthy István kormányzóhelyettesnek emléket állító felirat, a magyar korona, A hazáért felirat, és ne költöztessék el a temetőkertben található többi emlékművet, ugyanakkor külön parcellát igényelnek, amelynek hagyományőrző civil egyesületek felvállalják a gondozását.
A tájékoztatót követően megkerestük Demeter Lajost, és arra kértük, reagáljon az őt ért vádakra. A helytörténész elmondta: „Számomra nem Bereczki Kinga a mérvadó, minősítése őt magát minősíti. Legyen mérvadó dr. Egyed Ákos történész, akadémikus, dr. Szakály Sándor és Süli Attila hadtörténész, és sorolhatnánk még a neveket. Legyen mérvadó a Hadtörténeti Múzeum évkönyve, valamint az a munkásság, amit letettem eddig, és amiért elismerésben részesültem magyar történészek részéről.
Megjegyzem: amíg a cirkusz folyt a város és az úgynevezett kegyeleti bizottság között, addig természetesen a másik oldal tendenciózusan nacionalistának nevezett. Nekem is fáj, ami gyalázat történt ott, az is fáj, hogy nem került vissza a címer, de ne feledje senki, 1918-ban autonómiát és szabadságot ígértek, amit sosem váltottak be. A polgármesteri hivatalnak ennyi volt, amit megengedtek. Én, mint helytörténész, levéltári kutatásokra alapozva megírtam a száraz valóságot. Javaslataimat a kegyeleti bizottság nem fogadta el, kompromisszumokba kellett bocsátkozni, ez lett a végeredmény.”
„Én nem voltam a munkálatok irányítója – folytatta Demeter –, de a névsorokat, amelyek ma olvashatóak az obeliszken anyakönyvi és levéltári források alapján, Ravasz István hadtörténész útbaigazításaival én egészítettem ki. Jobb lenne, amíg még van a »német emlék« mellett üres terület és néhány katonasír, vigyázzanak arra, mert ott második világháborús német és magyar bakák nyugszanak, és van közöttük – nevük még kiolvasható – olyan is, aki 1944 szeptemberének elején Sepsiszentgyörgy védelmében esett el. Miért is nem érdekli őket az a »német obeliszk«, hiszen eredetileg akörül nyugodtak azok a katonák, akiket 1931-ben az új Hősök temetőjébe temettek újra? Miért nem kérik, hogy arra véssék vissza mindazt, amit levakart róla az 1944 utáni demokrácia? Szomorú, hogy mindkét fél »fenségjele« alatt szeretné látni az új Hősök temetőjének obeliszkjét. Pedig sem az egyik sírgyalázó, sem a másik magyarosító cselekedete nem volt szép és dicséretre méltó. Az obeliszk körül és alatta nyugvó katonák, sajnos, 1931-ben összekavart csontjai végre békére vágynak, nekik már nem számít a rendfokozat, nem számít a nemzetiség.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. március 8.
Több iskolában senkinek sem sikerült (Nyolcadikosok próbafelmérője)
A megyei tanfelügyelőség tanévközi ellenőrzései során is észlelte, hogy a nyolcadikos diákok egy részét nem érdekli a tanulás, de arra nem számítottak, hogy a tanulók több mint fele megbukna a vizsgákon, ha most tartanák az országosan egységes felmérőt. Az eredmények azért is aggasztóak, mert vannak iskolák – főként falvakon –, ahol egy-egy tantárgyból egyetlen diáknak sem sikerült elérnie az ötöst – derült ki a Rădiţa Palela főtanfelügyelő-helyettes által bemutatott értékelésből.
Matematikából 18 háromszéki iskola, román nyelv és irodalomból 11, magyar nyelv és irodalomból pedig egy tanintézmény került a feketelistára, amelyben egyetlen diák sem érte el az ötöst. Legtöbben, a vizsgázók közel 72 százaléka matematikából bukott, az iskolánkénti eredmények még városon belül is nagyon eltérőek, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban a nyolcadikosok 73,78 százaléka ért el nagyobb jegyet ötösnél, míg a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban az általános iskola végzősei közül csak 34,57 százalék azok aránya, akik elérnék az átmenőt. A Mikót a Váradi József Általános Iskola követi az eredménylistán közel 70 százalékkal, de a diákok több mint fele érte el az ötöst többek között Kézdiszentléleken, Kézdialmáson, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban is. A 18 iskolában jegyzett nulla átjutási arány 183 falusi diákot érint, közülük többen összevont osztályban tanulnak.
Románból többek között a köpeci, felsőrákosi, málnási, kőröspataki iskolák tanulói szerepeltek a leggyengébben, velük együtt tizenegy iskolában jegyeztek nulla százalékot az ötösnél nagyobb osztályzatok esetében, ebből a tárgyból száz százalékot egyetlen magyar tannyelvű iskola sem ért el. A megyeközponti Mihai Viteazul Főgimnáziumban a diákok több mint 6 százaléka bukott meg románból. Magyar nyelv és irodalomból a sepsiszentgyörgyi Néri Szent Fülöp Általános Iskola teljesített a leggyengébben, egy tanuló sem írta meg az átmenőt, ezzel ellentétben a Székely Mikó Kollégiumban minden próbavizsgázó átmenőt írt, a Váradi-iskolában 98,92, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban 96,26 százalék az ötösnél nagyobb jegyet elért diákok aránya.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),