udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1171
találat
lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 1171-1171
Névmutató:
Johannis, Klaus
2014. december 23.
Kitüntetés a kommunizmus áldozatainak
A legmagasabb állami kitüntetést, a Románia csillaga érdemrendet adományozta a volt politikai foglyok egyesületi vezetőjének hivatali tevékenysége első napján Klaus Johannis államfő, hangsúlyozva: ragaszkodott ehhez a jelképes gesztushoz, amely elismeri a szabadságért harcoló polgárok áldozatát.
Önök teljes mértékben megérdemlik az elismerést – mondotta a politikai elítéltek országos szövetsége elnökének. Octav Bjozára és társaira több mint 300 évi börtönt szabtak ki a kommunizmus idején, és ebből 115 évet le is töltöttek. Johannis elmondta: mandátumát az értékeink iránti tisztelettel kívánja végigvinni, és mártírjaink, hőseink is értéket képviselnek. Aki nem tiszteli a múltját, annak nem lehet jövője – jelentette ki. Hozzátette: úgy érzi, a román társadalom nem gyógyult ki teljesen a múlt betegségeiből. Még mindig szabadon élnek közöttünk olyanok, akiknek kezéhez vér tapad, és ez a mi tehetetlenségünket is jelzi – fogalmazott az államfő, aki szerint az igazságszolgáltatás joga és kötelessége megtalálni és megbüntetni őket, legyenek bár az ötvenes évek pribékjei vagy az 1989-es lövöldözésekért felelős tisztségviselők. Johannis tegnap az 1989-es áldozatok emlékünnepségén is részt vett és koszorúzott.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. december 28.
Semjén: teljesíthető cél az egymillió új magyar állampolgár
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint teljesíthető az a cél, hogy a ciklus végére meglegyen az egymillió új magyar állampolgár. Erről Semjén Zsolt beszélt az MTI-nek adott interjúban, jelezve: év végére meglesz a 700 ezredik állampolgársági kérelem és a 650 ezredik esküt tett polgár.
Kitért arra is, hogy a honosításnál további szigorítás nem indokolt, kisebb korrekciók lehetnek. A kormányfő helyettese azt mondta: kezdetben a külhoni kérelmezők mentek intézni a honosítást Magyarországra később a konzulátusokra, most már kihelyezett konzuli napokat tartanak, a diaszpórában pedig konzulok járják a magyar lakta városokat.
A kérelmek száma számottevően nem csökkent – hangsúlyozta. Szerinte annyira egyszerű az eljárás, amennyire a teljes biztonság mellett lehet.
Az esetleges visszaélésekről azt mondta: egyes államoknak nem tetszik, hogy területükön sok magyar van, akiket sikerül „a félig-meddig asszimilációs állapotból” visszahozni és identitását megerősíteni. Az ellenérdekelt politika sok esetben titkosszolgálati eszközökkel él, dezinformál, de ezzel együtt sokkal kevesebb a visszaélés, mint amire ennek figyelembevételével számítani lehetett. Kiemelte: akinek tudomása van visszaélésekről, annak feljelentési kötelezettsége van, ha ezt elmulasztja, ő is bűncselekményt követ el.
Semjén Zsolt arra a legbüszkébb, hogy a három nemzetpolitikai kérdésben teljes a nézetazonosság az összes magyarországi párt és a társadalom körében: a határon túli magyarságnak jár az állampolgárság, a szavazati jog és az autonómia.
2014-ben a környező országokban tartott választásokon mindenütt megerősödött a magyarság - mondta. A legnagyobb sikert a vajdasági magyarok érték el, gyakorlatilag megvalósult a kulturális autonómia, a nehézségek anyagi jellegűek, ami a szerb költségvetés állapotából következik. A vajdasági magyarság egységes és a Belgrádban is megkerülhetetlen – tette hozzá.
Semjén Zsolt korlátozott optimizmussal néz az új román államfővel való együttműködés elé, úgy véli, Klaus Johannis szebeni polgármesterként nem sok érdeklődést mutatott a magyarság ügyei iránt.
Szerinte a román elnök nem tagadhatja az autonómia legitimitását, mert ez Nyugat-Európában elvitathatatlan. Kitért arra, hogy a román belpolitikában a magyarellenességet ütőkártyaként használhatják. Példaként a Mikó-kollégiumot, a magyar himnusz éneklésért kiszabott bírságot említette.
A legnehezebb és legveszélyeztetettebb helyzetben a kárpátaljai magyarok vannak, kitéve a háborús helyzetnek és az ukrán nacionalizmusnak – mondta Semjén Zsolt. Jelezte: a magyar kormány mindenben segít az ottani magyarságnak, a téli fűtéstől kezdve a legelemibb ellátásban támogatja őket. Tudniuk kell, hogy számíthatnak a védelmünkre, van hová jönniük, ha lehetetlen állapotok alakulnak ki – emelte ki.
Szerinte Magyarországnak hasonlóan kell cselekednie, mint Izraelnek, meg kell védenie a diaszpóráját bárhol a világon.
Fontos eredménynek nevezte, hogy Brenzovics László, a KMKSZ elnöke bekerült a kijevi parlamentbe. Az a cél, hogy elérjék, legyen magyar választási körzet, de a mandátum megszerzése csak a magyarság egységével valósulhat meg, a két kárpátaljai magyar szervezetnek legalább választási időszakban együtt kell működnie.
Sikeresnek nevezte a szlovákiai önkormányzati választásokon elért eredményt. Szerinte reális az esély, hogy a Magyar Közösség Pártja visszakerül a pozsonyi parlamentbe, ami létfontosságú a magyarság képviseletéhez. Kifejtette, hogy helyi ügyekben ésszerű az együttműködés a Híd-Most vegyes párttal.
Semjén Zsolt kiemelte a diaszpórának szóló Kőrösi Csoma Sándor programot, amellyel 100 fiatal utazhat ki a világ magyarságához. „A sokszor csak parázsló magyar identitás és magyar élet lángra lobbant”, egyre többen találnak vissza a magyar identitásukhoz és ez magával hozza az állampolgárság iránti igényt – fogalmazott.
A miniszterelnök-helyettes, egyben a KDNP elnöke a kormánypártok népszerűségvesztéséről azt mondta: egy választás után mindig van egy „győzteshez húzás”, vannak irreális várakozások, majd utána egyfajta természetes leporladás.
Szerinte most is ez látható. Ugyanakkor több kommunikációs hiba is történt, ezek között említette az internetadót, amiből nem kell presztízskérdést csinálni – mondta. A tiltakozásokat komolyan kell venni, a tiltakozásokat komolyan kell venni, párbeszédre van szükség – hangsúlyozta.
Úgy látta: a tiltakozások legalább annyira szólnak az ellenzék ellen, amely ha életképes lenne, akkor képviselni tudná a tüntetők álláspontjait a parlamentben.
A jövő februári veszprémi időközi választás tétjéről azt mondta, hogy lényegileg már mindent elfogadtak, amihez kétharmadra volt szükségük, de ez a többség egyszerűbbé teszi a törvényalkotási munkát. A baloldal szerinte romokban hever, hiteltelen emberek tovább faragták a szocialista pártot, amely nem tudja a kormánnyal szembeni protest véleményeket és csoportokat „becsatornázni”.
Az egyházfinanszírozásról kiemelte: soha ennyi pénz még nem jutott erre és a szükséges összeg jövőre is rendelkezésre áll.
Elismerte, hogy vannak döccenők, és Erdő Péter bíborosnak abban is igaza van, hogy egyes önkormányzati intézményeket olyan felekezetek vettek át, amelyekhez tartozó ember nincs is az adott településen. Semjén Zsolt kész egyeztetni a nagy történelmi egyházakkal minden kérdésben, így az egyházügyi törvény módosításával kapcsolatban is.
MTI
Székelyhon.ro2014. december 29.
Johannis személyes tanácsadójává nevezték ki Mihai Razvan Ungureanut
Az államfő személyes tanácsadójává nevezték ki hétfőn a Nemzeti liberális Párt első alelnökét, jelentette hétfőn a Mediafax hírügynökség az Államelnöki Hivatalból származó információira hivatkozva. Már Klaus Johannis elnökválasztási győzelme után felmerült, hogy a volt miniszterelnök átveszi az elnöki hivatal vezetését.
Mihai Răzvan Ungureanu megbízatása tiszteletbeli, feladata végzéséért a politikus nem részesül fizetésben.
Erdély.ma2014. december 29.
Antal Árpád: hamar visszalépünk, ha szájba vernek
Az elnökválasztást követően tovább kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői úgy érezték, itt az alkalom, hogy a magyarok fejére koppintsanak – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az elmúlt időszakban egyre gyakoribbá vált magyarellenes megnyilvánulásokat kommentálva. A Krónikának adott interjújában elmondta, néha úgy érzi, „nagyon könnyen és hamar visszalépünk, amikor úgymond szájba vernek bennünket, mert fel mertük emelni szavunkat az erdélyi magyar közösséget ért igazságtalanságok ellen”.
– Egyre több magyarellenes megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt időszakban Sepsiszentgyörgyön. Ön szerint ez mivel magyarázható?
– Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat az lenne, hogy az elnökválasztást követően a tovább kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői úgy érezték, itt az alkalom, hogy a magyarok fejére koppintsanak. Egyrészt amiatt, hogy a magyarok nem a PSD jelöltjét, Victor Pontát támogatták, hanem Klaus Johannist, másrészt nyilván azért, mert kiléptünk a kormányból.
Nyilván a mi szempontunkból ez az optimista forgatókönyv, mert ha mindez lecseng, az élet megy tovább. A kevésbé optimista verzió viszont az, hogy észrevették, az elnökválasztás alatt létrejött egyfajta erdélyi szolidaritás, ami központosítás- és Bukarest-ellenes hangulatba csapott át, és ezt nagyon gyorsan ellensúlyozni akarták azzal, hogy visszaterelik etnikai síkra a történetet, felmutatják a magyar veszélyt.
Ezt az izmosodó hangulatot próbálják visszafordítani, de én abban bízom, hogy az erdélyi román emberek elsősorban Erdély érdekére figyelnek és nem Bukarest összeugrasztó szándékaira. A harmadik olvasat arról is szólhat, hogy szász elnöke lett az országnak, és miközben kifelé azt kommunikálják, hogy ezzel a kisebbségi kérdés meg van oldva, most az elején meg akarják törni a magyar kisebbség lendületét.
Én mindezt fenntartásokkal kezelem, de azt bevallom, hogy csalódott vagyok, hiszen Johannis az első romániai elnök, aki beiktatásakor ki sem ejtette a száján a kisebbség szót. Én ennek ellenére azt mondom, meg kell előlegeznünk a bizalmat, és remélhetőleg kiderül, hogy valóban nem a szavak, hanem a tettek embere.
Figyelembe kell venni azt is, hogy az ötvenes, hatvanas években a fő célpont Kolozsvár és a partiumi városok voltak, majd az 1968-as megyésítés után következett Marosvásárhely. 25 év alatt a román nemzetállam építői sikeresen elérték azt, hogy Maros megyét bizonyos mértékben leválasztották a Székelyföldről, és Marosvásárhelyen átbillentették az etnikai arányt a többségi nemzet javára. Miután ezt kipipálták, a következő célpont Sepsiszentgyörgy lett.
– Ön is célponttá vált: a szervezett-bűnözés- és terrorizmusellenes ügyosztály hivatalból vizsgálatot indított terrorista fenyegetés gyanújával az SZKT legutóbbi ülésén elhangzott beszédek miatt. A vádhatóság nem pontosította, kinek a nyilatkozatáról van szó, de a román média szerint az ön beszéde vezetett az eljáráshoz. Ezt követően a Facebookon megfenyegették a románok, magyar részről pedig azzal vádolták meg, hogy üggyé akar válni. Hogyan éli meg mindezt?
– Az ügyészségi kivizsgálást nem tudom komolyan venni. Látom, sokan aggódnak, és érzem, köszönöm a szolidaritást, de én nem akarom elhinni, hogy 25 évvel a rendszerváltás után bűnügyi dossziét lehet összeállítani egy politikai nyilatkozat miatt, amit rosszul fordítanak le románra. Az is lehet, hogy elhamarkodottan kiadtak egy nyilatkozatot, mert azóta sem kerestek meg az ügyészek. Márpedig ha kiadnak egy közleményt, hogy ezzel foglalkoznak, az lett volna normális, ha másnap behívnak.
Mindenesetre határozottan visszautasítom azt, hogy leterroristázzanak olyan körülmények között, hogy az elmúlt huszonöt évben kizárólag demokratikus eszközökkel küzdöttünk az igazunkért. Azt gondolom, hogy ez egy próbálkozás az erdélyi magyar közösség ellehetetlenítésére, megpróbálnak bennünket egy számunkra is elfogadhatatlan kategóriába beszorítani. Ahhoz is hozzászoktam amúgy, hogy magyar részről támadnak, hiszen tíz éve vagyok közéleti szereplő. Mindenesetre sokkal rosszabbul esik, amikor a támadás közösségen belülről jön. De ez is jelzi azt, hogy annyira bonyolult és összetett az erdélyi magyar közösség, hogy sokszor nem értjük meg egymást.
Nem akarok rosszhiszeműséget feltételezni, sokkal inkább azt gondolom, hogy más élethelyzetekben élünk Erdély különböző településein, és bizonyos kérdésekben a legjobb indulat mellet sem értjük egymást. Vannak, akik megpróbálnak engem jobbszélre tolni – például Kelemen Attila Ármin, aki a Transindex portálon megjelent írásában fogalmazott úgy, hogy üggyé akarok válni –, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy én továbbra is a Székelyföld egyik higgadt hangja maradok. A megfontoltság ugyanis nem egyenértékű a megalkuvással.
– A Magyar Polgári Párt (MPP) által a megyeszékhelyi parkban kitűzött székely zászló miatt tetemes pénzbírsággal fenyegetik. A téma kapcsán azt nyilatkozta, akár be is zárhatják Önt, de akkor sem fogja eltávolítani a lobogót. A megyeházáról amúgy már lekerült a székely zászló, hiszen bűnvádi eljárást is indíthatnak a jogerős bírósági döntés gyakorlatba ültetésének elmulasztása miatt. Meddig lehet feszíteni a húrt?
– Igyekszem eleget tenni a családom azon kérésének, hogy ne tegyem ki magam veszélyeknek, de néha azt érzem, nagyon könnyen és hamar visszalépünk, amikor úgymond szájba vernek bennünket, mert ki mertünk állni, fel mertük emelni a szavunkat a bennünket ért igazságtalanságok ellen. Azt érzem, hogy nem merjük, nem tudjuk a homogenizáló nemzetállamban a számunkra kijelölt kereteket feszegetni, még akkor sem, ha nyilvánvalóan nekünk van igazunk, ha az igazság nyilvánvalóan a mi oldalunkon áll. Talán azért, mert tulajdonképpen mi semmi mást nem akarunk, mint békésen, magyarként szülőföldünkön megmaradni.
Nem vagyunk szakadárok, nem vagyunk szélsőségesek, és nem vagyunk terroristák. 25 éve folyamatosan demokratikus eszközökkel próbáltuk elérni azt, amiről mi azt gondoltuk, hogy jár nekünk, vagy amit megígértek nekünk. Nem akarunk semmi olyant, ami korábban nem adatott meg más, az Európai Unióban élő közösségnek. Hogy ezt nem értik vagy nem akarják megérteni Bukarestben az egy dolog, de nagyon meglep, hogy a közösségen belül is vannak, akik nem értik. Mindenesetre meglátjuk, a román állam meddig tud eljárni egy polgármester ellen, csak amiatt, mert használ egy szimbólumot, ami különben nem tiltott, és nem irányul senki ellen.
– A polgári pártot amiatt bírságolták meg, hogy júniusi rendezvényükön elénekelték a magyar himnuszt. A tiltakozó megmozdulásokon egyébként Ön is részt vett. Korábban mondta, hogy mindegyik erdélyi magyar szervezetnek megvan a maga szerepe, egyik mozgalmakat indít, a másik politizál. Lehet ezeknek a megmozdulásoknak eredményük?
– Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne versenyeztessük az eszközöket. Tekintsünk ezekre úgy, hogy kiegészítik egymást. Gyakorlatilag minden élethelyzetben, minden politikai konjunktúrában használni kell azt az eszközt, ami akkor éppen a leghatékonyabb. Vegyesek az érzelmeim az utcai megmozdulásokkal kapcsolatban, mert – a himnuszéneklés kapcsán – egyrészt éreztem egy közösségi szolidaritást, de mégis csalódott vagyok, mert azt gondolom, nemcsak ötezer ember ingerküszöbét kellene elérje, hogy itt embereket zaklatnak, büntetnek, mert éppen elénekeljük a himnuszt.
Elvártam egy olyan várostól, ahol negyvenezer magyar él, hogy legalább tízezren kimenjenek az utcára. Az a tisztességes, ha ezt kimondom az én választóimnak is: több szolidaritásra van szükség, mert lehet, hogy ma úgy érezzük, nem rólunk szól, hogy valakit megbüntettek, mert elénekelte a himnuszt, de lehet, hogy holnapután már rólunk fog szólni. Lehet, hogy később közvetlenül a mi életünket érinti egy olyan döntés, ami annak a következménye, hogy most nem voltunk elegen az utcán.
Sokan voltunk, de nem elegen. Például Szent György Napokon egy-egy koncerten több tízezer ember gyűl ki a térre. Amikor a színpadról láttam a végtelen tömeget, mindig az fogalmazódott meg bennem, hogy mikor fogunk vajon a saját jogainkért ugyanennyien kimenni az utcára? Azt látom, nem mindenkiben tudatosul, hogy a napi döntéseinkkel mi írjuk meg a gyerekeink és az unokáink jövőjét. Ezt már nem lehet a szüleinkre fogni.
– A nemzetközi közvéleményt folyamatosan tájékoztatják a jogtiprásokról. Van eredménye?
– Nekünk minden alkalommal, amikor egy magyart megbántanak, szét kell azt kürtölnünk a nagyvilágban. Más, hasonló helyzetben lévő nemzetek is ezt teszik, és azoktól kell tanulnunk, akik ebben jobbak. De ha már arról beszélek, hogy csalódott vagyok, amiért csak öt–hatezer ember vonult ki a térre, azt is furcsállom, hogy miközben Romániában valakit megbüntetnek a magyar himnuszért, én nem hallottam arról, hogy a budapesti tüntetők közül valaki szolidarizált volna a székelyekkel.
Mi ezekben a kérdésekben több szolidaritást várunk el a magyar kormánytól, de úgy tűnik, hogy annyira el vannak foglalva a belső konfliktusokkal, egymással, hogy már nem marad energiájuk odafigyelni ránk (interjúnk a magyar külügyminisztérium állásfoglalásának közzététele előtt készült – szerk. megj.).
– Folytatódnak-e februárban az amerikai Project of Ethnic Relations (PER) nevű amerikai jogvédő szervezet egykori elnöke, Allen Kassof által kezdeményezett magyar–román egyeztetések?
– Amikor amiatt bíráltak, hogy Kassof közvetítésével leültünk tárgyalni, azt mondtam, bárki jön és egy asztalhoz ülteti az erdélyi magyar és a romániai román politikusokat, el fogok menni, mert még mindig jobb, ha velünk tárgyalnak rólunk, mint ha ezt nélkülünk teszik, vagy nem is tárgyalnak rólunk. Ha lesz ennek folytatása, azon részt kell venni.
Egyértelmű, hogy belépünk egy új korszakba, és nem tudjuk még, mit hoz. Előlegezzük meg a bizalmat az új államelnöknek, nézzük meg, a következő hónapokban történik-e valami. Johannis bejelentette, hogy különböző pártokkal kezdeményez tárgyalásokat szociális, egészségügyi, tanügyi témákról. Próbáljuk meg elérni, hogy a román pártokkal való egyeztetések napirendjén szerepeljen a kisebbségek kérdése is.
– Az RMDSZ mit tud tenni ellenzékből? Mi lesz az autonómiastatútum sorsa?
– Ellenzékből egyszerűbb felvetni a román–magyar társadalmi szerződés kérdését. Ez nem kormányzati probléma, nem az RMDSZ-ről és valamelyik román pártról, hanem az RMDSZ-ről és az összes román pártról kell szólnia. Ezért is lehetne ebben Johannis partner. Ez most jó lehetőség, próbáljuk meg felvetni, hogy legyen egy román–magyar társadalmi szerződés, ami arról szól, hogy kiveszik a magyar kérdést a kampányokból, a román pártok nem próbálnak meg szavazatokat szerezni azzal, miként viszonyulnak egy magyar ügyhöz.
Az a tapasztalatom, hogy ebben az országban évekig nem történnek meg dolgok, és aztán hirtelen egyik napról a másikra igen. Lehet, hogy a mi ügyünkben is vannak kérdések, amikkel évekig kínlódunk, és aztán mégis sikerül megfelelő megoldást találni rájuk. Gyógyíthatatlan optimista vagyok. Az autonómiastatútum sorsáról az a véleményem, hogy függetlenül attól, hogy kormányban vagy ellenzékben politizálunk, ahogy a szövetségi elnök is mondta, tavaszig be kell nyújtani.
– A helyi románsággal tudnak-e konstruktív párbeszédet folytatni?
– Azokkal, akiket Ceauşescu a nyolcvanas években azért küldött ide, hogy véghezvigyék az etnikai arányok megváltoztatását, nem igazán látom, hogyan tudnánk megegyezni, holott folyamatosan keresem ennek a lehetőségét. Amíg a románság közképviseletét kisajátítják, nem látom, hogy tudna velük bárki kiegyezni. Lehet bennünk nagyon jó szándék, leülhetnénk beszélgetni ezerszer is, de ők gyakorlatilag tagadják a létünket, a Székelyföld, a székelység létét. Sajnos kiszorítják a román társadalom peremére azokat, akik megpróbálnak normális kapcsolatot kialakítani velünk, és ez a nagy probléma.
Egy nemrég készült tanulmányból kiderült, hogyha Ceauşescu uralma még négy-öt évet tartott volna, a nyolcvanas években elindított betelepítési hullám sikeressé válik, és ma Sepsiszentgyörgy román többségű város lenne. Akik a nyolcvanas években azért jöttek ide, hogy ezt végrehajtsák, frusztráltak, mert nem sikerült.
Ugyanakkor továbbra is keresnünk kell annak a lehetőségét, hogy megszólítsuk a helyi románságot, és világossá tegyük azt, hogy a régióban élő emberek érdeke közös, nemzetiségtől függetlenül. Fontos, hogy a Székelyföldön és Erdélyben ne az etnikai dominancia, hanem az etnikai méltányosság legyen a régió jövőjének alakulása tekintetében az egyik legfőbb szempont.
– Nemrég ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa, és kitűzte a jövő évi tisztújító kongresszus időpontját, ami egyben a jelöltállítás kezdetét is jelenti. Az egyik megyei RMDSZ-szervezet már jelöltet is állított. Elfogadna egy jelölést az RMDSZ elnöki tisztségére?
– Nem fogadnék el, mert szeretem a munkám, hatalmas felelősségnek érzem, hogy egy frontvárost igazgathatok, ugyanakkor elsősorban a székelyföldi régió problematikájára koncentrálok. Az én szövetségi elnökjelöltem Kelemen Hunor, akinek egyetértek a politikai vonalvezetésével, és szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy mandátuma alatt a szövetség megújuljon és megerősödjék.
Azt kell belátni, hogy a Székelyföldön az érdekvédelmi szervezetnek is mások a lehetőségei és feladatai, mint azon kívül. Az RMDSZ-en belül is olyan struktúrát kell teremteni, ami ezt a sajátszerűséget tükrözi. Sajnos Erdély más területein élők ezt a dolgot nem mindig értik, és már most úgy érzik, hogy az RMDSZ túlzottan Székelyföld-centrikus, holott ez szerintünk egyáltalán nem így van. Ezeket a belső ellentéteket kezelnünk kell, hogy ne gyengítsük, hanem erősítsük egymást.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro2014. december 29.
Bírálják Klaus Johannist Octav Bjoza kitüntetése miatt
Megütközést és rosszallást váltott ki román értelmiségiek és zsidó szervezetek körében, hogy Klaus Johannis állami kitüntetést adományozott Octav Bjozának. Az államfő december 22-én, hivatalba lépésének másnapján mandátumának első kitüntetését ítélte oda a volt politikai foglyok romániai egyesülete elnökének a kommunista diktatúra bukásának 25. évfordulója alkalmából.
Bjozának sokan a szemére vetik, hogy rokonszenvezik a legionárius mozgalmakkal, az érintett viszont tagadja, hogy vasgárdista lenne.
A Románia Csillaga érdemrend átadását Johannis egyebek mellett azzal indokolta, hogy mandátumával új korszakot akar kezdeni, amelyben a valódi modellértékű embereket elismerik. Johannis rámutatott: a volt politikai foglyokat erkölcsi példaképként lehet a fiatalabb nemzedékek elé állítani.
Ám az Antiszemitizmust Figyelő Központ (MCA) csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a köztársasági elnök olyan személyt tüntetett ki, aki – az intézmény szerint – nyilvánosan mutatkozik a legionárius és a neonáci mozgalmat támogató párt, az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) képviselőinek oldalán.
Az ügyben kibocsátott közleményében az MCA felidézi, hogy a kommunista rezsim által tizenöt év kényszermunkára ítélt – ebből négy évet letöltő – Bjoza életét tönkretette a totalitárius rendszer, amely megfosztotta egyetemes emberi jogaitól.
„A kommunizmus idején elkövetett bűntettek azonban nem teszik semmissé a legionáriusok által a romániai zsidók ellen elkövetett bűntetteket. Roppant sajnálatos, hogy a posztkommunista Romániában Octav Bjoza azt az utat választotta, hogy osztja ennek a gyilkos politikai-vallási mozgalomnak a célkitűzéseit” – állapítja meg a közlemény.
A központ szerint az államfőnek kötelessége meghúzni a választóvonalat a kommunistaellenes hős és az antiszemita legionárius mozgalmat dicsőítő események aktív résztvevője között. „A legionáriusok bevallott hívének kitüntetése a nacionalista, fasiszta, gyilkos mozgalom iránti hódolatként is értelmezhető az elnöki hivatal részéről” – vélekedik az államfő gesztusát „csalódást keltő populizmusnak” nevező Antiszemitizmust Figyelő Központ.
Reakciójában a Brassóban élő kitüntetett felháborítónak nevezte a vádakat, leszögezve: sohasem volt antiszemita, és elutasít mindenféle szélsőséget, legyen az jobb- vagy baloldali. A volt politikai foglyok szövetségének elnöki tisztségét 2008 óta betöltő Octav Bjoza közölte, mindig is azt vallotta, hogy a legionáriusok bizonyos képviselőinek is „voltak jó oldalai”, a rossz cselekedetek fölött pedig szerinte külön kell ítélkezni, hogy soha ne ismétlődhessenek meg.
Ugyanakkor a Hotnews portál feltárta, hogy a meggyilkolt legionárius „mártírok” tiszteletére 2009-ben Barcarozsnyón rendezett megemlékezésen Bjoza meleg hangon beszélt a Vasgárda egykori tagjairól.
A Noua Dreaptă videofelvételének tanúsága szerint a volt politikai fogoly elmondta, nem volt, és valószínűleg soha nem is lesz már legionárius, de szerencsének tartja, hogy 19 évesen tőlük tanulhatott a kommunista börtönökben: „Örökre meghatározták az életemet, tőlük tanultam meg, hogy a családban, a gazdaságban, a politikában, az országban semmi valósítható meg hit és erkölcs nélkül.”
Egy tavalyi, a Kommunizmus Bűneit Kutató Intézet és az Elie Wiesel Holokausztkutató Központ szervezésében rendezett konferencián Bjoza helytelenítette a legionárius mozgalom valamennyi tagjának „kárhoztatását”. Amiatt bírálta a Wiesel-központot, hogy nyomást gyakorol Târgu Ocna város önkormányzatára, miszerint vonja vissza a díszpolgári címet a legionáriusként számon tartott Valeriu Gafencu volt politikai elítélttől.
„Még azt sem engedik, hogy a szentjeinket kiválasszuk” – panaszolta a konferencián. Különben Octav Bjozát két hónappal ezelőtt Victor Ponta kormányfő államtitkárnak nevezte ki a kommunista diktatúra ellen küzdő ellenállók érdemeit elismerő államtitkárság keretében.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)2014. december 30.
Alkotmányos a költségvetés (Kihirdette az államfő)
Alkotmányosnak minősítette tegnap a 2015-ös költségvetési törvényt az alkotmánybíróság, a testület ugyanakkor elutasította ezzel a Nemzeti liberális Párt (NLP) által korábban benyújtott óvást. A döntés következtében Klaus Johannis államfő tegnap kihirdette a jövő évi állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés törvényét.
Augustin Zegrean, a taláros testület elnöke kifejtette, nem találták alkotmányba ütközőnek a költségvetési törvénytervezetet az óvásban megfogalmazott indokok szerint. „Nem tudunk kitalálni új szankciókat a kormány vagy a parlament tetteiért. (…) Nem tudunk új szankciókat megállapítani azért, mert a költségvetési törvényt nem nyújtották be idejében. (…) Elküldjük a törvényt az államelnöknek kihirdetés végett” – fűzte hozzá Zegrean.
A liberális parlamenti képviselők december 22-én óvták meg az alkotmánybíróságon a költségvetési törvényt. A jogszabályt egy nappal korábban fogadta el a parlament 339 támogató- és 141 ellenszavazattal. Egyebek mellett azzal indokolták fellebbezésüket, hogy a büdzséből hiányzik egy adóügyi-költségvetési stratégia, illetve hogy azt november 15-éig kellett volna benyújtani a parlamentnek. Alina Gorghiu, az NLP elnöke bejelentette, tiszteletben tartják az alkotmánybíróság döntését. „Kíváncsiak vagyunk, hogy sikerül betartania a Szociáldemokrata Pártnak a javasolt büdzsét. A számjegyek és becslések közül némelyek egyáltalán nem reálisak, és a tervezetből az is kitűnik, hogy az SZDP-nek semmiféle terve nincs Románia fejlődésére vonatkozóan” – fejtette ki Gorghiu egy közösségi portálon megosztott üzenetében.
Az Államelnöki Hivatal közleményben ismertette, Klaus Johannis államfő tegnap ellátta kézjegyével a 2015-ös állami költségvetés törvényét kihirdető dekrétumot.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 3.
Mit kívánhat a magyar nemzet?
Úgy tűnik, nem csak mi, magyarok szeretünk sarkosan fogalmazni és időnként „sarkosan” is élni, nem csak minket csábítanak éles és éppen ezért többnyire hamis alternatívák, nem csak mi osztunk kettőbe az égvilágon mindent: közéletet, politikát, kultúrát. Urbánusok és népiek, balosok és jobbosok, vagy – bibói szóhasználattal élve – hamis realisták és túlfeszült lényeglátók vitáznak egymással szüntelenül.
Illetve egy ideje már nem is vitatkoznak, hiszen nincsenek beszélő viszonyban. Lehet, hogy magyar átok volt ez valamikor, de ma már kezd összeurópai nyavalyává válni, hogy például a nemzet, nemzetek továbbélését szembeállítjuk az egységes Európa koncepciójával. 2014. május 30-án Budapesten Jürgen Habermas, a modern szociológia és kommunikáció egyik guruja fogalmazta ezt meg, nyilván nem először: „Állampolgári és európai szolidaritásra van szükség a nacionalizmus helyett.” Arra utalt, hogy idejét múlta a „nemzetek Európája” elképzelés.
Hasonlóképpen sarkítva, de ellenkező előjellel beszélt erről valamikor 2002-ben Orbán Viktor: „Magyarországon a baloldal internacionalista, az MSZP–SZDSZ-kormány internacionalista, míg a polgári ellenzék pedig egy nemzetek Európájában gondolkodó politikai erő.” Vagyis nincsen más választásunk, mint egy vegytisztán liberális, az egyén szabadságát már-már abszolutizáló vagy ezzel szemben egy konzervatív, az európai integrációt csakis a kollektív entitások, elsősorban a nemzetek szövetségének tekintő elképzelés mellé állni.
Feltehetjük ugyan megint a bő másfél évszázaddal ezelőtti kérdést, hogy mit kíván a magyar nemzet, de míg akkor, 1848 márciusában ennek valós politikai, társadalmi és jogi tartalma volt, ma már csak egy tetszetős alternatíva illusztrálására szolgálhat: annak, aki magyar és az is akar maradni, habozás nélkül oda kell állnia a „nemzetek Európája” – valójában a „nemzetállamok Európája” – koncepció mellé, hiszen a túloldalon tulajdonképpen a mindenféle nemzeti, etnikai, regionális kötődésüktől megszabadított egyének Európáját kaphatja csupán.
Ezek szerint továbbra is csak tizenkilencedik századi, de akkor kudarcot vallott nemzetállami céljait adhatja a kérdésre feleletként a magyar nemzet, mert ellenkező esetben lemond közös nemzeti jövőjéről, és „elengedi a kezét” tagjainak, hogy ki-ki boldoguljon a maga módján Budapesttől Brüsszelig, Marosvásárhelytől Londonig. Rossz választás ez. Számomra legalábbis elfogadhatatlan, és úgy vélem, az Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján vagy a környező országokban másutt élő magyarok számára is.
Mint ahogy a mai Magyarország Kárpát-medencei helye, szerepe, perspektívái szempontjából azt is szinte tragikusnak tartom, hogy a leginkább szociális és gazdasági megoldások ütköztetésére szolgáló jobb és bal egyaránt nemzetpolitikai ügyekben különbözteti meg magát a másiktól. Csak ennyit kívánhat a magyar nemzet? Természetesen nem.
Jürgen Habermas egyik-másik követője valószínűleg téved, amikor a hagyományos nemzetállami nacionalizmusok helyett semmi mást nem kínál, mint egy sokkal nagyobb és átláthatatlanabb nacionalizmust: az „európaiságot”.
Valahogy úgy képzelem ezt a teóriát, hogy fokozatosan eltűnnek a mai nemzetek kontinensünkön, és helyettük megjelenik a hatalmas „európai nemzet”, amelyben kinek-kinek egyformán helye van, és ez az európai identitás fontosabb lesz, mint a saját történelem, kultúra, nyelv. Lehetséges ez? Az alapvető félreértés abban áll, hogy a mai nemzetet mi valamiféle változatlan kollektívumnak tekintjük, amely legfennebb csak meghaladható, de jellemzői nem módosulnak. Ma már a nemzet, úgymond, fejlődésképtelen, s nincs is rá szükség, hiszen vannak, lesznek identitások, amelyek az „etnopluralizmust” helyettesítik.
Nos, azt hiszem, legelőször is arról kellene lemondanunk mindannyiunknak, hogy a XXI. század embere egyetlen, kizárólagos identitással rendelkezhet csupán, és ezt a hamis elképzelést végül az egységes Európára is kiterjesztjük, ahol valaki vagy elsősorban európai vagy elsősorban magyar, francia, német, román, szlovák, szerb, ukrán stb. Mekkora újdonság a modern kommunikáció, amely lehetővé tette, hogy mindenféle virtuális közösségek jöhessenek létre, például a Facebookon, eladdig, hogy a legutóbbi romániai elnökválasztást minden jel szerint a Facebook-közösségek ad hoc összefogása döntötte el.
Pontosabban: azok, akik a látszólag politikán kívülről érkező Klaus Johannis mellett kampányoltak, ezt a kommunikációs lehetőséget használták ki. Ismétlem, hatalmas újdonságnak tűnik ez, de valójában visszatérés a tradicionális közösségeszményhez, és a társadalom globalizációjának csípős cáfolata. Úgy képzelem, a Facebookon azt találja meg a mai ember, amit a globalizálódó világban végképp elveszettnek hittünk: a falut vagy kisvárost, ahonnan mindannyian jöttünk. Magam még nem vagyok Facebook-hívő, de sejtem, hogy majd engem is beszippant e kisvárosnosztalgia.
Igen, úgy értettem, hogy egy-egy falunyi, legtöbb kisvárosnyi ismerőse van ily módon valakinek, és ez eszembe juttatja hajdani városkámat, ahol szinte mindenkit ismertünk, tudtuk, ki halt meg és ki született, folyamatosan értesültünk szerelmekről, konfliktusokról, elutazásokról és visszaérkezésekről. Otthon voltunk. Ami a valóságos világban ma már nem lehetséges igazán, mert a fogyasztói társadalomban az otthon is fogyóeszköz, mindenki mozgásban van, elköltözik, letelepedik, aztán továbbmegy.
Illetve a gyors közlekedési lehetőségek megjelenésével egyetlen összefüggő metropolisszá lesz a glóbusz, ahol mindenütt otthon vagyunk – vagyis sehol sem. A Facebook nem az elidegenedett ember „létbe vetettségének” bizonyítéka, hanem ellenkezőleg, arra példa, hogy az egyén a lehető legnagyobb kapcsolatteremtési szabadságot önként korlátozza: csatlakozik egy virtuális közösséghez. Márpedig ez számomra azt jelenti, hogy a nemzettel sem az a dilemma, eltűnik-e vagy sem, hanem hogy mi módon változik eddigi nemzetfogalmunk. Milyen jövőt kívánhat magának a magyar nemzet?
És milyen jövőt kívánhat magának a magyar nemzet egyik vagy másik, Magyarországon kívüli része? Van-e olyan jogi, politikai megoldás, amely az egységesülő Európai Unión belül tartósan egybekapcsol egy-egy nemzetet, és ezáltal biztosítja megmaradásukat, vagy pedig marad a változatlanul időszerű Illyés Gyula-i vízió: haza a magasban? Elegendő-e egy olyan Európát álmodnunk magunknak, ahol akadálytalanul megvalósulhat ez a virtuális haza, és akárcsak a falunyi vagy kisvárosnyi Facebook-közösség, örülhetünk, hogy Bukarestben vagy Amszterdamban egyaránt hozzáférhetünk szinte minden kulturális értékhez, amit ez a nemzet létrehoz?
Ami persze azt is jelenti, hogy lassan inkább leszünk bukarestiek vagy amszterdamiak, mint magyarok, miközben úgy általában mind európaiak vagyunk. Véleményem szerint egy ilyen elképzelés is csak illúzió, amivel önmagát nyugtatgatja a fellángoló nacionalizmusoktól megrémült baloldal. Erdélyi magyarként olyan nemzetfelfogásra lenne szükségem, amely lehetővé teszi, hogy a szülőföldemen, saját országom egyenjogú állampolgáraként, magyarként boldoguljak. Ezt ma igazság szerint sem az ultraliberális, sem a konzervatív Európa-koncepció nem kínálja fel.
A modern európai nemzet definiálására vonatkozó kísérletek ugyanis sorra csődöt mondtak. Politikai nemzet? Ez olyasmit jelentene, hogy egy bizonyos ország állampolgáraiként valamennyien ugyanahhoz a politikai nemzethez tartozunk, attól függetlenül, hogy mi az anyanyelvünk, hagyományunk, történelmünk. A baj az ezzel, hogy ésszerűségi alapon így szokás legyűrni a kisebbség torkán a többség akaratát. Etnikai nemzet? Itt, Európában? Mondjuk, Petőfi vagy József Attila olvasása közben nyugodtan elgondolkodhatunk mindenfajta etnikai elv bornírtságán.
Kulturális nemzet? Ez már kedvemre való eszme! Magyarok vagyunk, akiknek magyar az anyanyelvük és a kultúrájuk. Csakhogy a jövő Európájában lesznek-e eszközeink, hogy ennek a nyelvnek hangot is adjunk, és hogy ezt a kultúrát műveljük? Hát persze. Már hallom is a választ ismét: a nemzetállam. A nemzetállamok. De hogyan? Marosvásárhelyen élek, és csakis Budapesttől várok eszközöket kultúrám érvényesítéséhez? Az ukrajnai román Csernovicban él, de Bukarestből kap lehetőséget a kulturális értékteremtéshez? Itt élünk, odatartozunk? Haza a magasban, amelynek esetleg jogi formája is van?
A kettős állampolgárság ilyen – lelkesítő és veszedelmes – kísérlet, nem a nemzetegyesítésre, ez nem igaz, hanem a határokon átnyúló nemzetállam megteremtésére. Aminek egészen különös következményei vannak. Az például, hogy mivel a kettős állampolgársághoz a magyar identitást kell – persze rugalmasan, származással, nyelvtudással – bizonyítani, ez visszahat az állampolgárság jellegére. Vagyis valamilyen állam polgárának lenni nyelvi, kulturális identitást jelent. Tehát aki magyar állampolgár, az mind magyar? Németek, szlovákok, románok, cigányok is? És aki román állampolgár, az mind román lesz egy időn túl? Mi is?
Nem, a mai Európában a nemzetállam nem lehet kohéziós erő. Viszont abban van igazuk azoknak, akik valamilyen jogi keretet akarnak adni a nemzeti szolidaritásnak, hogy értéket nem lehet a semmiből teremteni. Márpedig a nemzeti identitás továbbvitelének elsősorban mégiscsak a sajátos, egyéni és egyedi értékteremtés a célja. Ám ehhez az is hozzátartozik, hogy számomra például a magyar kultúra erdélyi sajátosságai is olyan értéket képviselnek, amit nem szabad elveszíteni, és ezért fontos a szülőföldön való boldogulás. Nem kell ezt különösebben mitizálni.
A festő számára más a gyergyói táj, más az alföldi. Ez nem mítosz, nem is irredentizmus vagy nacionalizmus, ez kulturális valóság. Ha pedig a kettős állampolgárság nem abban segít, hogy az erdélyi magyar, ha akar, Erdélyben maradjon, hanem abban, hogy a magyarországi pártok begyűjthessék a szavazatát, majd előbb-utóbb kitelepüljön, akkor ez nem megoldás.
Akkor sem, ha pillanatnyilag a határon túli avagy külhoni magyarok elsöprő többsége örömmel fogadta is ezt a lehetőséget. A mai Európában egymás mellett, sokszor egymásnak ellentmondva kavarognak a különböző elképzelések akár magáról az állampolgárságról, akár az állampolgár és az állami intézmények közti viszonyról legyen szó.
Brüsszel azt próbálja bevezetni, hogy egy választáson azok vegyenek részt, akikre a döntés közvetlenül visszahat. Tehát azok szavazhatnak egy polgármesterről, akik a tartósan ott élnek, és nem számít, hogy állampolgárok-e. Ugyanakkor az uniós tagállamok egyre bőkezűbben bánnak máshol élő állampolgáraikkal, ami az országos parlamenti választásokon való részvételt illeti, erre ugyanis nincsen brüsszeli direktíva. Ezáltal adott esetben azok dönthetik el egy parlament összetételét, akik egyébként az így megválasztott törvényhozás „jótéteményeiből” nem vagy csak alig-alig részesülnek.
Magyarország esetében a friss kettős állampolgárok saját bőrükön sohasem tapasztalták az ottani oktatási, egészségügyi és nyugdíjrendszer működését, közvetve mégis véleményt mondanak erről. Romániában pedig olyanok vettek részt legutóbb, másfél százezren az első, jóval több mint háromszázezren a második fordulóban az elnökválasztáson, akik nagyrészt Romániából mentek el, van véleményük a rendszerről, de többségük nem kíván hazatérni a közeljövőben. Mivel nem számított arra, hogy a kint levők továbbra is ott élnek egy virtuális Facebook-hazában, és ezáltal szavazásra mozgósíthatók, a szavazást megszervező román kormány nem biztosított megfelelő számú szavazóirodát külföldön, és ez a frusztráltság a második fordulóban visszahatott.
Mégsem gondolom, hogy az állampolgárság és a nemzeti identitás a jövő Európájában egybeesik. Ez lehetetlen. Mint ahogy a nemzetállam is ellentmond egy sokszínű, sokkultúrájú Európa eszméjének, hiszen egy etnikailag, nemzetileg kevert Európában a különböző közösségek csakis a decentralizált államokban érezhetik jól magukat, ott igazán erősek. Márpedig a nemzetállami koncepció óhatatlanul együtt jár a centralizációval, az identitáris különbségek eltüntetésére irányuló szándékokkal. Ilyen szándékot mutatnak a különböző európai országokban előretörő jobboldali nacionalizmusok, s a közösség- és szolidaritásteremtő nemzeti identitások helyett a valamilyen homályos európai identitásban hívő baloldali ideológiák is.
Sokféle válasz elképzelhető arra, hogy mit kívánhat a magyar nemzet, de hosszú távon működő megoldás valószínűleg csak egy van. Éspedig úgy, hogy ne csak román és európai, spanyol és európai, brit és európai lehessen valaki, hanem erdélyi magyar és európai, katalán és európai, skót és európai.
Sokkal inkább ellentétben vannak viszont ezek a célok a nemzetállami fantazmagóriákkal, még a kettős állampolgárság elvével is, ami bizony egyelőre olyan, nagy tömegeket fellelkesítő kísérlet, amelynek nem látni a végét. De aki ezt a kísérletet akadályozni próbálta Magyarországon, úgy járt, mint most a román kormány, amely korlátozta – vagy korlátozni látszott – a külföldön élő románok szavazási lehetőségét. Minden népszerűségét elvesztette kint is, de bent is. Végül is mi mást kívánhatnék magamnak, mint azt az Európát, amely már ma is több magyar szót tesz lehetővé a brüsszeli EP-ben, mint amennyit – egyelőre semennyit – Románia a bukaresti szenátusban vagy képviselőházban?
Az is igaz, hogy nem Bukarestet akarjuk mi elmagyarosítani, hanem legalább megtartani a nyelvi-nemzetiségi arányokat abban az Erdélyben, ahol kínkeservesen ugyan, de mára már sikerült fontos nyelvhasználati jogokat kivívni a kisebbségi, többnyire magyar közösségek és ezáltal az egyes emberek számára is. Belevágok hát még egyszer, sokadszor: mit kívánhat a magyar nemzet? Legfőképpen talán olyan Magyarországot, amely tekintélyével, befolyásával hozzájárulhat, hogy ezek a már megszerzett jogok számunkra megmaradjanak, s újabbakkal bővüljenek. Van-e ma ehhez elegendő tekintélye és befolyása Magyarországnak? Attól tartok, nincsen.
Markó Béla
Népszabadság2015. január 5.
Adorjáni Dezső: az államfő magatartása az evangélikus egyház nyitottságát igazolja
A nagyszebeni ortodox érseki székesegyházban tartott misén vett részt vasárnap Klaus Johannis. Az egyébként evangélikus vallású államfő a templomból való kijövetelekor boldog újévet kívánt a 2015-ös esztendőre, kezet fogva a hívekkel, akik közül többen megtapsolták az államfőt. Karácsony első napján Klaus Johannis a nagyszebeni római katolikus templomban hallgatott misét. Facebook-oldalán írt bejegyzésben közölte, hogy mandátuma alatt részt szeretne venni valamennyi, az országban törvényesen elismert vallásfelekezet egyházi szertartásain.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök szerint Klaus Johannis magatartása az evangélikus egyház nyitottságát igazolja, hogy mit is jelent valójában az ökuménia iránt mélyen elkötelezett szellemiség. A püspök a Szabadságnak elmondta: Klaus Johannis aktív tagja a nagyszebeni szász evangélikus egyházközségnek, és viselkedése azt mutatja, hogy a keresztényeket testvéreknek tekinti, és nem kívülállóként szemléli a keresztény valóságot. Adorjáni Dezső szerint ez több mit tolerancia, ami viszont nem azt jelenti, az államfő kevésbé elkötelezett hitvalló evangélikus. Egyszerűen arról van szó, hogy tiszteli és elismeri a többi vallási felekezetet, ha az ember Istent szívből imádja, akkor ezt bármilyen templomban megteheti, mindez többet ér, mint bármilyen formalizmus, külső hivatkozás vélt vagy valós hagyományokra.
P. A. M.
Szabadság (Kolozsvár)2015. január 5.
A katolikusok vették meg
Johannis eladta Romániát
Klaus Johannis elnök odahaza, Szebenben töltötte az ünnepeket, és az új év másodnapján elment az ottani katolikus templomba, ahol egy szentmisén vett részt. Ki is váltotta a hisztérikus nagyrománok hőbörgését, hogy a magyar templomban imádkozik a szász elnök, s ez Románia végét jelenti.
Annak, hogy Johannis a nagyszebeni Szentháromság római katolikus plébániatemplomban volt, sokkal egyszerűbb a magyarázata, mint gondolnánk, és semmiképp sem az, hogy velünk, magyarokkal szőne összeesküvést. A kalapot ugyanis a Johannis-családban is az asszony viseli, aki viszont görög katolikus, azaz unitus (Carmen Lăzurcă a Régen melletti Szentandrás nevű faluban született). Nos, a férj már hosszú évek óta elkíséri feleségét a római katolikus templomba (ahová a görög katolikusok is járnak), mint azt a szebeni evangélikus pap még a kampányban szomorúan elmondta...
Carmen Johannis a Facebook-on tett közzé egy fényképet a férjéről, melléje ezt írta: „A templom az a hely, ahol mindenki megtalálja a lelki békéjét”. Talán a nacionalista támadásokat is látva, vasárnap már az ortodox érseki székesegyházban tartott liturgián vett részt Klaus Johannis.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. január 6.
Tőkés László: teljesen padlón van az RMDSZ
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki tavaly a Fidesz listáján az erdélyiek képviseletét vállalva jutott be az Európai Parlamentbe, a Kossuth Rádió munkatársának mikrofonja előtt elmondta, hogy az öntudatos építkezés esztendeje lehet a 2015-ös év.
Tőkés kifejtette: szimbolikus és valóságos értelemben is minden esély megvan arra, hogy úgy fejezet kezdődjék mind Magyarország, mind Románia életében, mivel Magyarországon lezárult a posztkommunista korszak, Romániában pedig Klaus Johannis győzedelmeskedett a posztkommunista Victor Ponta fölött.
Az a fontos, hogy „megfogjuk a munka végét” és ne külhonban keressük az érvényesülést, hanem mindenki becsületes munkából, bérből, fizetésből itthon keresse meg a jól megérdemelt kenyerét – tette hozzá a képviselő.
Egy új rendszerváltó szövetség formálódik Romániában. A „barikád” másik oldalán található a szociáldemokrata párt és a kormányból frissen kilépett RMDSZ, „a barikád innenső oldalán” pedig a rendszerváltó erők és a magyar nemzeti erők állnak – magyarázta Tőkés. Szerinte az RMDSZ tagságának mintegy 90 százalékát meg lehet nyerni ennek az új szellemnek és egy új egységet, egy új magyar nemzeti egységet lehet kialakítani 2015-ben, amely már a 2016-os választások irányába mutat. Tőkés arról is beszélt, hogy a politikai pluralizmus jegyében szövetségeket lehet kötni, újrakötni, átalakítani, erőket átcsoportosítani, embereket a jó ügy mellé állítani. A képviselő szerint „teljesen a padlón van az az érdekképviselet, amelynek szavára nem hallgatott a romániai magyar választók 85 százaléka. Ezt a 85 százaléknyi magyart kell megszólítsuk, akik mást akarnak, akiknek elegük van a kommunizmusból, akik készek egy új Romániában egy új magyar élet felépítésére – fogalmazott a Fidesz EP-képviselője.
Kossuth Rádió
Erdély.ma2015. január 6.
Hírszerzők a szekrényben
A nagy ünnepi hangulat – a változás 25. évfordulója és Klaus Johannis elnökké ütése – közepette a szenátus EGYÖNTETŰEN elfogadta a Nagy Testvér-törvényt, vagyis azt, hogy jóváhagyás nélkül kalandozhatnak a román hírszerzők minden polgár számítógépében. Ahogy az újságírók mondták: a kékszemű fiúk már a szekrényből figyelnek! Oroszország és Kína után – ha az új elnök aláírja – Romániának is lesz ilyen törvénye. Annak ellenére, hogy a civil társadalom tiltakozása miatt egyszer ezt már visszavonták.
Csakhogy az „éles szeműek” nem hagyták magukat. Tudjuk, hogy eddig is figyelték a polgárokat, végigkajtatták a kalkulátorokat, de legalább nem jogszerűen tették, csak úgy, suttyomban. Előhozakodva azzal, hogy az ország, sőt minden NATO-ország kibernetikai biztonságáért van szükség erre, újból és újból a törvényhozás elé vitték a jogszabály tervezetét. Pedig ezzel nem a biztonság, hanem a bizonytalanság nő, hiszen manapság a szakmunkák többsége és a magánélet jelentős része a számítógépeken tárolódik, zajlik, a hírszerzők így kényük-kedvük szerint használhatják, s amint a romániai helyzetet ismerjük, használni is fogják. Honatyáink azonban fittyet hánytak erre a veszélyre, jó katonák módjára voksoltak. Így a SRI munkatársai gátlástalanul belegyalogolhatnak szakmai és magánéletünkbe, sőt, kiteregethetik azt.
A mindennapi élet nem egyszer bebizonyította, hogy a SRI berkeiben az erdélyi magyarságot veszélytényezőnek tartják, ellenőrzik is minden lépését hatalmas hévvel. Úgymond terroristák vagyunk. S mivel egyelőre más ilyenfajta nincs az országban, hát bennünket fognak még nagyobb lendülettel figyelni, ügyelni.
Persze, időközben Klaus Johannist is tesztelik. Mert az ő névjegyére is szükség van, hogy a törvény életbe lépjen. Ha változtatás nélkül aláírja a jogszabályt, akkor az őt eddig támogató civiltársadalom szidalmait zúdítja a nyakába, ha a parlamenthez visszaküldi módosításért, akkor a törvényt kezdeményezők felhördülnek, hogy az ország biztonságát veszélyezteti.
Azt értem, hogy a jelenlegi hatalomnak ez volt a célja, csak azt nem, hogy hol volt az ellenzék, köztük a mi fiaink, lányaink? Miért szavaztak meg egy ilyen törvényt? Negyedszázad elteltével csak nem vágyták megint a lakásukba beengedett kancsal szemeket?
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. január 7.
Az erdélyi autonómia helyzete
Új év, új lehetőségek, új kötelességek az autonómiaharc terepén. De még mielőtt az előttünk álló feladatokra koncentrálnánk, tekintsünk vissza az elmúlt évek történéseire, eredményeire. Hiszen annak ellenére, hogy nem értünk el átütő eredményeket, azért még elégedettek lehetünk.
Az elmúlt években a transzszilvanizmus és az ebből kiinduló irányzatok roppant népszerűségre tettek szert. Ez főleg annak köszönhető, hogy Sabin Gherman a kilencvenes évek sikertelenségei után újra bátrabban kezdett beszélni a Bukarest és Erdély közötti különbségekről. Az erdélyi büszkeség visszaállításának folyamatában szép eredmények születtek. Sabin műsorának nézettsége mutatta, hogy nem lehetetlen a románság nagy tömegeinek „felvilágosítása”. Ezzel párhuzamosan a közösségi média segítségével egyre több hasonló gondolkodású ember talált egymásra, kötött erős barátságot. 2012 őszén meg is rendezték az első transzszilvanista találkozókat, ahol látni lehetett, hogy mennyire sokféle elképzelés van Erdély jövőjéről, autonómiáról, regionalizmusról. Egy biztos, az akkori állapotokkal senki sem volt elégedett. A találkozók sora csakhamar megszakadt, de a kapcsolattartás az interneten folyamatos volt. 2013 elején elindult az Erdély autonómiáját kérő online aláírásgyűjtés is, amivel ekkor még nem foglakozott a média. 2014 tavaszán Ovidiu Iane parlamenti felszólalásában a petíció visszavonását követelte, jogi lépésekkel fenyegetőzve. 2013. május 18-án Kolozsváron megtörtént az első nyilvános, Erdély autonómiáját kérő demonstráció (fotó), amelyen húszan vettek részt. A lényeg azonban az erdélyi zászlókon volt, hiszen először volt látható ilyen nagy számban köztéren a régió zászlaja. Ezen a demonstráción döntötték el a résztvevők, hogy a mozgalmat jogi alapokra kell helyezni, be kell jegyezni egy egyesületet, Mircea Daian javaslatára a Liga Transilvania Democrată névben egyeztünk meg. Az egyesület bejegyzése azonban folyamatosan tolódott, mert számos kérdésben nem sikerült közös megegyezésre jutni, sokan otthagyták a mozgalmat, a maradókon elkeseredettség lett úrrá. 2013 őszén besztercei kezdeményezésre megalakult a Mişcarea Ardeleană mozgalom, amely rövid idő alatt Erdély több városában is megjelent.
E mozgalom megjelenése a liga tagjait is cselekvésre késztette, újabb tagokkal megkezdődött az egyesület bejegyzése. 2013 decemberében Szebenben találkozott több transzszilvanista mozgalom, a találkozón részt vett Sabin Gherman is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyesület bejegyzését nem szabad tovább halogatni. 2014 tavaszára sikerült bejegyezni az egyesületet, márciusban leadásra került a tízezer aláírással ellátott petíció. A frissen bejegyzett liga tagsága folyamatosan növekedett, de még mindig nem sikerült közös programot alkotni. E felismerés újabb bizonytalanság érzetét keltette a transzszilvanisták körében. A nyár eseménytelenül telt el, de az elnökválasztási kampány annál több lehetőséget ígért. A liga mindeközben megalkotta programját, elkészült az első letisztázott elképzelés a transzszilvanizmus mai formájáról. Az elnökválasztási kampányban Sabin Gheman többször mutatkozott Szilágyi Zsolt elnökjelölttel, nem tagadva, hogy az ő programjával ért egyet. A második fordulóban pedig egyértelműen Johannist, az erdélyi jelöltet támogatta, ahogy a transzszilvanista, autonomista mozgalmak többsége is. Győzelme nagy sikert jelentett, abban azonban mindenki egyetértett, hogy Ponta győzelme felgyorsította volna az erdélyi románok mozgolódását, míg Johannisszé megnehezíti az erdélyi autonómiáért küzdők harcát. Decemberben a petíció eljutott az Európai Parlamenthez is, reakció 2015. februárra várható. Eddigre Klaus Johannis is kézbe kapja az időközben 14 ezer aláírással ellátott petíciót. 2015. január 10-re a liga minden transzszilvanista, autonomista mozgalmat, aktivistát meghívott Kolozsvárra. Hát így állunk. Eközben több száz embernek van már Erdély-zászlója, több ezer autón van Erdély-címer vagy TS matrica. Egyre többen azonosulnak a transzszilvanizmussal, egyre többek értik meg az erdélyi autonómia fontosságát. Az elnökválasztás sokakban felébresztette az erdélyi büszkeséget, egyre több román, ha nem is támogatja, de hajlandó vitatkozni az autonómiáról. Soha ilyen jó termőtalaja nem volt ezen gondolatoknak. Az előttünk álló év éppen ezért rengeteg lehetőséget tartogat, veszélyes is, mert sok lehetőség mellett elmehetünk, ha nem vagyunk elég éberek. Harcunkat nem szabad feladnunk, részt kell vennünk az elkövetkező politikai folyamatokban, hogy ne nélkülünk, hanem velünk hozzák meg a minket is érintő döntéseket. Egy újabb gyulafehérvári döntésen nekünk is ott kell lennünk, hogy megvédjük érdekeinket. A petíció a https://www.causes.com/actions/1725889-autonomie-pentru-transilvania oldalon megtalálható és aláírható.
Fancsali Ernő
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 7.
Johannis szerint beértek az igazságügyi reformok
Elérkezett az ideje annak, hogy az Európai Bizottság beszüntesse a román igazságügyi reform nyomon követésére hivatott megfigyelési mechanizmust – jelentette ki Klaus Johannis államfő kedden a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) általa elnökölt ülésén, amelyen megválasztották az intézmény új vezetőit.
Az elnök rámutatott: szerepe és felelőssége az, hogy az igazságszolgáltatásban korrekt vezetők legyenek ott, ahol rajta múlnak a kinevezések. Hozzátette: az intézmények nem a vezetők tulajdonát képezik, és leszögezte: a bírák és ügyészek függetlensége csakis rajtuk múlik, egy bíró vagy ügyész annyira független, amennyire az akar lenni.
Kijelentette: az ügyészségek mindegyikét – az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA), a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztályt (DIICOT) és a legfőbb ügyészséget is – meg kell erősíteni. Az intézményi reformok kapcsán megjegyezte: megfontolandó, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) tagjai között a legfőbb ügyész is helyet kapjon. Emellett a CSM-et és a legfőbb ügyészséget is törvénykezdeményezési joggal ruházná fel.
Johannis azt is kijelentette, hogy a CSM-nek és az alárendeltségébe tartozó ellenőrző hatóságnak minden egyes alkalommal fel kell lépnie, amikor megengedhetetlen módon információk szivárognak ki a sajtónak egyes büntetőeljárásokról.
Annak kapcsán, hogy egyes politikusok bírálták az igazságszolgáltatás működését, kijelentette: a bíráknak és ügyészeknek képesnek kell lenniük megvédeni az igazságszolgáltatás függetlenségét és méltóságát.
Az államfő leszögezte: az idei a nyolcadik év, amikor hatályban van az Európai Unió megfigyelési és együttműködési mechanizmusa, amely az igazságszolgáltatás reformját követi nyomon. Johannis szerint az eltelt évek során sikerült végrehajtani a szükséges reformokat, ezért eljött az idő a megfigyelési folyamat lezárásának. Ennek érdekében a CSM új vezetői mandátuma lejártáig a kormánynak, a parlamentnek és az igazságszolgáltatásnak közös erőfeszítést kell kifejtenie.
Az ülésen Livia Stanciu, a legfelsőbb bíróság elnöke kijelentette: a bírák még a politikai béke érdekében sem hajlandóak alkuba bocsátkozni az igazságszolgáltatás függetlenségét illetően. Horațius Dumbravă bíró, a CSM tagja úgy vélte, bírsággal, sőt tisztségéből való elmozdításával kellene büntetni azt a politikust, aki az igazságszolgáltatás függetlenségére tör.
Victor Ponta miniszterelnök az államfő beszédét követően jelezte: helyesnek tartja azon javaslatokat, miszerint a legfőbb ügyész legyen a CSAT tagja, illetve hogy a CSM és a legfőbb ügyészség rendelkezzen törvénykezdeményezési joggal, ezért támogatja őket.
A bírák és ügyészek tevékenységét felügyelő CSM ülésén egyébként Marius Tudose bírót választották meg a testület élére, alelnökké pedig Bogdan Gabor ügyészt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2015. január 8.
Johannis: még nem állunk készen a monitorozás feloldására
Románia ma még nem áll készen arra, hogy az Európai Bizottság (EB) lezárja az igazságügyi reform menetét nyomon követő Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust, ugyanakkor a cél az, hogy az ország olyan jól teljesítsen, hogy ne legyen rá többé szükség – jelentette ki szerdán Klaus Johannis államfő az Adevărul Live-nak nyilatkozva.
Mint arról beszámoltunk, az elnök egy nappal korábban, a bírák és ügyészek tevékenységét felügyelő Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ülésén arról beszélt: a kormány, a parlament és az igazságszolgáltatás közös céljául kell kitűzni az igazságügy uniós megfigyelésének beszüntetését.
Johannis szerdán pontosította az ezzel kapcsolatos álláspontját. „Nem azt mondtam, hogy azonnal fel kell függeszteni. Azt akarom, hogy mi olyan jól teljesítsünk, hogy ne legyen többé szükség erre az eszközre” – hangoztatta az államfő. Hozzátette: a megfigyelési mechanizmus beszüntetésére néhány év múlva lehet esély, mert ma még nem áll rá készen az ország.
Az államfő azt is kijelentette: nem tartja megalapozottnak az általa a Románia Csillaga érdemrenddel kitüntetett egykori politikai fogoly, Octav Bjoza légionárius szimpátiájával kapcsolatos vádakat. Mint kifejtette, ő csupán azt akarta jelezni, hogy becsüli az egykori politikai foglyokat. Leszögezte: az egykori politikai foglyok szövetségének elnökét nagyra tartja, és nevetségesnek nevezte, hogy légionáriusnak nevezzenek valakit, aki a negyvenes évek elején még csak három éves volt.
Mint arról beszámoltunk, Johannist bírálatok érték Bjoza kitüntetése miatt, aki valóban csupán gyermek volt a légionárius mozgalom működése idején, diákként, az ötvenes években, a kommunisták börtönében viszont egykori vasgárdistákkal zárták össze, akikről utólag több ízben is pozitívan nyilatkozott.
Johannis azt is elmondta: pártközi konszenzust szeretne a hadsereg finanszírozásának növeléséről, ezért hívta egyeztetésre hétfőre a parlamenti pártokat arról, hogy 2017-től legalább tíz évig az ország haderejére a bruttó hazai termék (GDP) legalább 2 százalékát fordítsák évente.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2015. január 10.
Egységet szeretne Tőkés
Tőkés László EP-képviselő az erdélyi magyar politikai szervezetek stratégiai partnerségének a kialakítását, egy új erdélyi magyar egység létrehozását kezdeményezi. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint párbeszéd szükségeltetik a „Johannis-effektushoz” való alkalmazkodás, csatlakozás érdekében.
A brüsszeli honatya tegnap Nagyváradon fejtette ki álláspontját, mely szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), valamint az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemzeti önrendelkezés iránt elkötelezett képviselőinek bátorságot kell venniük ahhoz, hogy a Románia megújulása irányába mutató „Johannis-effektus” szellemében párbeszédet kezdjenek, megegyezésre jussanak egymással a közös nemzeti érdekek és célok szolgálatában.
Tőkés László elmondta, az erdélyi magyarság a kommunista diktatúra 25 évvel ezelőtti megdöntése idején is és a tavaly novemberi elnökválasztáson is „a jó oldalon állt”. Emlékeztetett arra, hogy a magyar közösség elsöprő többsége Klaus Johannis jobboldali jelöltet támogatta az általa posztkommunistának tekintett Victor Ponta (szociáldemokrata) miniszterelnökkel szemben. Az elnök úgy véli, a 2015-ös évet a „Johannis-lelkiállapot” fogja jellemezni, és az erdélyi magyarokat is a rendszerváltozás folytatásának a szelleme vezérli majd. „Negyedszázad után ugyanaz a feladat. Nem volt elég legyőzni a kommunizmust, a posztkommunizmussal is fel kell venni a harcot” – fogalmazott a politikus. Tőkés László ugyanakkor sérelmezte, hogy az RMDSZ a rendszerváltozás évfordulóján csak saját megalakulása évfordulóját ünnepelte. Úgy vélte, a szövetség vezetői a hőskor felidézésével akarják legitimálni jelenlegi politikájukat. Arra emlékeztetett, hogy maga is alapítója volt az RMDSZ-nek, mely az elmúlt 25 évben alaposan megváltozott. „Ez az RMDSZ nem az az RMDSZ” – jelentette ki. Végül az EP-képviselő felidézte: Klaus Johannis a normalitás országának a megteremtését tűzte ki céljául. A többség és a kisebbség kapcsolataiban is normalitásra lenne szükség. „Nem lehet normalitás a gyűlöletkeltés” – utalt a székelyföldi prefektusoknak a magyar és a székely jelképek elleni fellépésére. „A román szabadság nem lehet teljes az erdélyi magyarság, a székelység szabadsága nélkül” – jelentette ki Tőkés László.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 12.
Emlékezés a szász és sváb elhurcoltakra
Klaus Johannis államfő részvételével emlékeztek meg vasárnap a nagyszebeni evangélikus székesegyházban a romániai szászok és svábok Szovjetunióba való deportálásának 70. évfordulójáról.
Az istentiszteleten felidézték, hogy 70 évvel ezelőtt Romániából mintegy 70 ezer német nemzetiségű civilt hurcoltak kényszermunkára a Szovjetunióba a kollektív bűnösség elve alapján.
Az egyházi szertartáson Paul Porr, a Romániai Németek Demokrata Fórumának (FDGR) elnöke és Astrid Fodor, a város ideiglenes polgármestere mellett két, kényszermunkára hurcolt túlélő is jelen volt, akiket egy-egy csokor fehér rózsával köszöntöttek.
A megemlékezések kedden folytatódnak a német fórumnál annak emlékére, hogy a nagyszebeni szászokat 1945. január 13-án éjszaka deportálták. Az FDGR tavasszal Resicabányán, Szatmárnémetiben, Brassóban is megemlékezéseket rendez, Temesváron pedig országos konferenciát tartanak a szovjet deportálások áldozatainak emlékére.
Klaus Johannis az istentisztelet vége előtt, nyilatkozat nélkül távozott a nagyszebeni székesegyházból, ám a Facebookon rövid megemlékezést tett közzé vasárnap, amelyből kiderült, az ő nagyszüleit is deportálták.
„Asszonyokat, férfiakat, gyerekeket hurcoltak kényszermunka-táborokba a bolsevik hatóságok. Németországot legyőzték és minden németajkút meg kellett büntetni, függetlenül attól, hogy részt vett-e a háborúban vagy sem. Hetvenezer embert deportáltak, közöttük voltak az én nagyszüleim is. Fiatalon vitték el őket, de néhány év múlva a szenvedéstől megöregedve tértek haza. Sosem beszéltek arról, mit éltek át a lágerben: arra nincsenek szavak" – idézte az MTI Nagyszeben volt polgármesterének bejegyzését.
Tavaly októberben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán tartottak több napos emlékkonferenciát a hetven éve kezdődött szovjet deportálások emlékére a Malenkij robot-emlékév keretében. A konferencián részt vevő történészek legalább 25 ezerre becsülték az Erdélyből és a Bánságból elhurcolt német, és legkevesebb hatezerre a magyar civil áldozatok számát, akik nem tértek már vissza a Szovjetunióból.
Krónika (Kolozsvár)2015. január 13.
Politikai egyezményt javasol az RMDSZ (Stabilizálni a többség-kisebbség viszonyt)
Románia a hazai össztermék két százalékát fordítja honvédelemre 2017-től a jelenlegi mintegy 1,4 százalék helyett – ebben állapodott meg tegnap Klaus Johannis államfő a parlamenti pártokkal. A megállapodás azon a konzultáción történt, amelyet az államfő kezdeményezett a pártokkal a védelmi kiadások növelése érdekében. Az RMDSZ az oktatás és az egészségügy finanszírozásáról, illetve a román többség és a nemzeti kisebbségek viszonyáról is pártközi egyezmény megkötését javasolta. A megbeszéléseket követően Johannis bejelentette: a védelmi büdzsé növeléséhez megvan az egyetértés a pártok között. Utalt arra, hogy az ukrán válság teszi szükségessé Románia védelmi költségeinek növelését. Mint mondta, a második világháború óta Európának és a NATO-nak a legnagyobb biztonsági válsággal kell szembesülnie azt követően, hogy egy állam önhatalmúlag átrajzolta az országhatárokat. Románia nem várhat másokra, hogy növeljék a régió biztonságát, lépnie kell hadseregének korszerű technikával való felszerelése érdekében. Klaus Johannis leszögezte: a rendszerváltozás óta először születik ilyen megállapodás a parlamenti pártok között. Hozzátette: arról is megegyeztek, hogy a GDP-arányos kétszázalékos védelmi kiadást a pártok minimális értéknek tekintik, és legalább tíz évig, azaz 2017 és 2027 között nem csökkenhet 2 százalék alá a védelmi kiadások aránya. Rámutatott: ez azért fontos, mert megteremtődik a kiszámíthatóság ezen alapvető fontosságú ágazat finanszírozásában. Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök – aki pártja küldöttségét vezette – a megbeszélés után bejelentette, hogy ma írják alá a pártok az egyezményt. Az RMDSZ delegációját vezető Kelemen Hunor szövetségi elnök a találkozó után közölte: az RMDSZ támogatja azt, hogy Románia 2017-ig a bruttó hazai termék legalább két százalékára növelje védelmi kiadásait, és ezt a szintet a következő tíz évben is megtartsa, függetlenül attól, melyik politikai erő kerül hatalomra. Az RMDSZ ugyanakkor három másik területen is politikai egyezményt javasolt. A többség és kisebbség viszonyáról kötendő megállapodás szavatolná, hogy a kisebbségek megszerzett jogai nem csorbulnak, bármilyen kormány alakulna Romániában – magyarázta az RMDSZ elnöke. Az egyezmény leszögezné, hogy a többség és kisebbség folyamatos párbeszédet folytat valamennyi parlamenti párt részvételével a kisebbségi identitás megőrzését segítő intézményes garanciák bővítéséről. Ugyanakkor az aláíró parlamenti pártok vállalnák, hogy nem próbálják szavazatszerzésre használni a kisebbségi kérdést a választási kampányokban. Az RMDSZ elnöke szerint az egyezmény a társadalmi stabilitást és a tervezhetőséget szolgálná. „Kiszámíthatóságra, szociális stabilitásra van szükségünk, és meggyőződésünk, hogy ha a parlamenti többség és az etnikai kisebbségek között politikai paktum születne, amely néhány fontos elemet tartalmazna, az Románia és minden állampolgára javát szolgálná” – mondta Kelemen Hunor. Kelemen Hunor az oktatás finanszírozásának javításáról azt mondta: ez – a védelmi költségvetéssel ellentétben – nem olyan vállalás, amit Románia külföldi partnerei felé tett, hanem saját érdeke, hogy versenyképességét növelje. Az RMDSZ olyan pártközi megállapodást javasolt, amelyben az aláírók vállalják, hogy támogatják az oktatás költségvetésének növelését 2019-ig, amíg – a tervek szerint – az elérné a GDP hat százalékát. Az RMDSZ az egészségügyi rendszer állami finanszírozásának 2019-ig történő fokozatos bővítéséről is politikai egyezmény megkötését javasolta Klaus Johannis államfőnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. január 14.
Nemzetek feletti erdélyi párt?
Románok és magyarok egyaránt támogatják
A kolozsvári Deja Vu panzióban tartották meg szombaton az Erdélyi Demokrata Liga (Liga Transilvania Democrată) nevű, egyelőre informális csoport tagjainak találkozóját. A megbeszélésen elfogadták a Transzilván Minimum programját, amelyben leszögezték, Erdélyt három nemzet (a román, a magyar és a német) szövetsége képezi, és hogy tiszteletben kell tartani Erdély saját belső regionális szerkezetét, például azt, hogy Székelyföld igenis létezik.
Erdély minden tájáról érkeztek résztvevők, többek közt jelen volt Sabin Gherman, a népszerű műsorvezető, elkötelezett autonomista, vagy magyar részről Bakk Miklós politológus és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Bakk Miklós a Főtér.ro-nak adott interjúban elmondta, a csoport már régóta működik a Facebook-on, most viszont, talán annak köszönhetően, hogy erdélyi német, Klaus Johannis lett az államfő, a tagok – elsősorban a románok – úgy érezték, hogy lépni lehet az intézményesülés irányába, egy transzetnikus erdélyi párt létrehozása felé. Egyelőre nem egyeztek meg ennek bejegyzéséről, viszont arról igen, hogy egy civil ernyőszervezetet próbálnak kiépíteni.
Közlemény
A megbeszélés és a vita nyomán az Erdélyi Demokrata Liga elfogadta a következőket:
– A Transzilván Minimum Programját;
– A Transzilvanista Hálózat megszervezésének a stratégiáját; ez partnerségek és együttműködések kialakítását eredményezi olyan civil szervezetekkel, amelyeknek a céljai konvergensek a transzilvanista eszmeiséggel;
– egy politikai mozgalom létrehozásának, majd egy transzilvanista párt megalakításának a stratégiáját, amelyek célja az erdélyi érdekek politikai képviselete.
A Transzilván Minimum Programjának három alapvető, alku tárgyát nem képezhető elv a kiindulópontja:
1) Erdély történelmi régióját olyan regionális és kulturális egységnek tekintjük, amelynek joga van saját státusához egy megreformálandó Románián belül;
2) Erdély létének meghatározó elve három történelmi kultúra és három nyelv, a román, a magyar és a német egyenlő volta;
3) Erdélynek saját belső regionális szerkezete van, amely történelmén és kulturális sajátosságain alapszik; ezt a szerkezetet nem tagadhatja meg, tőle nem tekinthet el Románia egyetlen kormánya sem regionális reformjainak tervezése során.
A teljes programot hamarosan közzétesszük.
Az Erdélyi Demokrata Liga felkéri szimpatizánsait, elsősorban a fiatalokat, hogy aktívan vegyenek részt a 21. századi transzilvanizmus korszerű újrafogalmazásának és népszerűsítésének a civiltársadalmi folyamatában.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2015. január 15.
Aláírták a paktumot: több pénzt kap a hadsereg
Az államfői rezidenciaként szolgáló Cotroceni-palotában aláírták kedden a parlamenti pártok vezetői és Klaus Johannis elnök azt a megállapodást, amely rögzíti, hogy a törvényhozásbeli pártok teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy a védelmi kiadásokat növeljék, oly módon, hogy azok 2017-től elérjék a bruttó hazai termék (GDP) 2 százalékát.
Mint arról beszámoltunk, a témát megválasztását követően Klaus Johannis államfő vetette fel, és ez volt az első téma, amelyről hétfőn egyeztetésre hívta a pártok vezetőit. A hétfői egyeztetésen teljes konszenzus alakult ki a javasolt költségvetés-növelésről. A dokumentum szerint a védelem finanszírozását legalább tíz évig kívánják a GDP 2 százalékos szintjén tartani.
Johannis a keddi ceremóniát követően köszönetet mondott a pártvezetőknek, hogy „érett módon” megértették a védelmi kiadások növelésének szükségességét, és a paktum révén a román katonákkal szembeni tiszteletet is kimutatták. Kijelentette: a hadsereg biztonságot szolgáltat, de a fejlődés előmozdítója is lehet, mivel a haditechnika felújítása során szerepet kapnak a romániai haditechnikai cégek, ami új munkahelyek létrejöttét is elősegítheti.
„Ideje megmutatnunk, hogy Románia felelős tagja a NATO-nak, amely eleget tesz szövetségesi kötelezettségeinek” – hangsúlyozta Johannis. Rámutatott: az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség a NATO-n és az EU-n belüli együttműködéssel együtt az ország külpolitikájának és biztonsági stratégiájának az alapját képezik.
A román költségvetés tavaly a GDP 1,3 százalékát szánta a hadseregre, idénre pedig kis mértékű, a GDP 0,3 százalékát kitevő növelést irányoztak elő. Ugyanakkor amennyiben valóban sikerül két év múlva a GDP 2 százalékára növelni a védelmi kiadásokat, az megközelítőleg egymilliárd eurós többletbevételt jelent a védelmi tárca számára. Ami jól is jön, mivel a minisztérium rendelkezésére álló összegek jelentős részét jelenleg az alkalmazottak – a hivatásos és a civil állomány – bérezésére költi, a haditechnika fejlesztésére viszont már nagyon kis összeg jut.
A fejlesztés részeként többek között a Portugáliától megvásárlandó 12 használt amerikai F16-os vadászgép mellett további 12 gépet kívánnak beszerezni a légierő számára, emellett a haditengerészet fregattjait és a légierő Puma helikoptereit is korszerűsítik, és hét Cj27 Spartan típusú szállítógépet szereznek be.
Az egyébként, hogy a védelmi kiadások elérjék a GDP 2 százalékát, a NATO egyik alapkövetelménye, amelyet a tavalyi walesi csúcstalálkozó zárónyilatkozatában konkrét elvárásként is rögzítettek.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2015. január 15.
Nuland Bukarestben: kell a Nagy Testvér-törvény
A távközlési adatforgalom megfigyelését a hírszerzés számára könnyebbé tevő „Nagy Testvér-törvények” elfogadásának szükségességéről, a két ország közötti stratégiai partnerség és a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről tárgyalt szerdán Bukarestben a román állami vezetőkkel Victoria Nuland, az Egyesült Államok Európáért és Eurázsiáért felelős helyettes államtitkára.
Nulandot először Klaus Johannis államfő fogadta, akinek az amerikai kormánytag elmondta: elsősorban miatta érkezett Bukarestbe, azért, hogy őt láthassa. Ezt arra reagálva jelentette ki, hogy Johannis közölte: örül, hogy Nuland már mandátuma legelején meglátogatta az országot, de nem tudja, hogy ez neki szól-e.
A beszélgetés során Johannis üdvözölte, hogy az amerikai cégek érdeklődnek a romániai haditechnikai és a gazdaság egyéb területein meglevő befektetési lehetőségek iránt, és a román piacon való jelenlétük növelésére biztatta őket. Az államfői hivatal közleménye szerint a felek kiemelték a Románia által az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem terén elért fejlődést.
Az aktuális politikai témákkal kapcsolatosan Johannis megerősítette az ország elkötelezettségét a NATO-n belüli vállalásai tejesítésére, arra, hogy biztosítja a védelmi kiadásokra a szükséges forrásokat.
Bukarestben járt a brit külügyminiszter
Klaus Johannis államfővel és Victor Ponta miniszterelnökkel tárgyalt szerdán Bukarestben Philip Hammond brit külügyminiszter. Johannis – utalva az uniós országok polgáraival szembeni brit korlátozásokra – a szabad helyváltoztatás fontosságát hangsúlyozta. A Pontával folytatott megbeszélés során a gazdaság, a biztonság és a védelem terén fennálló partnerség elmélyítéséről esett szó.
A Johannisszal folytatott megbeszélést követően Nulandot Bogdan Aurescu külügyminiszter fogadta, aki kulcsfontosságúnak nevezte a két ország közötti partnerséget.
Nuland az afganisztáni és más hadszíntereken meglevő katonai együttműködést méltatta, egyben washingtoni látogatásra hívta a román külügyminisztert.
A politikus köszönetet mondott Romániának, amiért hozzájárul a regionális, az euroatlanti és a globális biztonság megteremtéséhez.
Aurescu a megbeszélésen felvetette az új bukaresti amerikai nagykövet kinevezésének szükségességét és a román állampolgárokkal szembeni vízumkényszer feloldását is. Azt is kifejtette, hogy Bukarest támogatja Moldova EU-integrációját, és kiáll Ukrajna területi egysége és szuverenitása mellett.
Nuland Victor Ponta miniszterelnökkel is megbeszélést folytatott. Ezen a megbeszélésen is a stratégiai partnerség elmélyítése és a régió helyzete képezte a fő témát. Ponta ismertette az igazságügyi reform és a korrupció ellene küzdelem eddigi eredményeit, és leszögezte: a kormány elkötelezett ezek folytatása iránt. Közölte: a megbeszélés lényege, hogy változtatni kell a politikai kultúrán.
Az amerikai kormányilletékes ezt követően Călin Popescu-Tăriceanuval, a szenátus és Valeriu Zgoneával, a képviselőház elnökével, valamint a parlamenti pártok vezetőivel is találkozott. Kiszivárgott értesülések szerint a találkozón Nuland – a terrorellenes küzdelemre hivatkozva – többek között szorgalmazta az olyan törvények elfogadását, amelyek megkönnyítik a hírszerzés számára az internetes és mobiltelefonos kommunikáció megfigyelését és lekövetését.
A köznyelvben csak Nagy Testvér-törvényként emlegetett jogszabályt, amely kötelezte volna a távközlési cégeket, hogy tárolják az adatforgalmat, és igény esetén engedjenek betekintést a szolgálatoknak, illetve azt, amely kötelezővé tette volna a név szerinti regisztrációt feltöltős mobilkártya esetén, kemény bírálatok érték, és az alkotmánybíróság is ellenük foglalt állást.
Nuland emellett a sürgősségi kormányrendeletek számának csökkentését szorgalmazta, valamint a korrupt politikusok helyett fiatal szakértők bevonását kérte az ország ügyeinek irányításába, illetve a jogállamiság megszilárdítását és egy új választási törvény elfogadását nevezte fontosnak.
Victoria Nuland európai körútjának állomásaként érkezett Bukarestbe, a körút Románia mellett Németországot, Franciaországot és Bulgáriát érinti. Később John Kerry amerikai külügyminiszterrel együtt tárgyal Szófiában, ahonnan Párizsba utaznak tovább.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)