udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1181
találat
lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 1171-1181
Névmutató:
Tamási Áron
2006. október 2.
Sütő András méltatása a/ Újabb életmű vált kerek egésszé, Sütő Andrásé. Fodor Sándor barátjának érzete az írót. Annak a Hazának volt a védelmezője, amelynek nincsenek földrajzi határai. Dél-Erdélyben élte át 1940-1944 közötti négy esztendőt, emiatt nem volt nehéz Sütő Andrást a Román Kommunista Párt mellé állítani. Munkásságának első periódusában a Kommunista Párt elbeszélőjét-drámaírója volt. Azután az Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzetei megjelenésével kezdődően (1970), már a népe ügyének elkötelezett írója lett. Az Istenek és falovacskák c. esszékötet pedig (1973) ugyanúgy a magyar irodalom európai rangú művelőjévé avatja, mint az Egy lócsiszár virágvasárnapja továbbá a Csillag a máglyán c. drámái. Ezeket újabb drámák, naplójegyzetek, esszék követték. A szellemi Haza, az anyanyelv iránti ragaszkodás jellemezte, ezért volt még első korszakában Bözödi György védelmezője, ezért emelte báró Kemény Jánost az Új Élet szerkesztőségébe a fizikai munkából. 1990-ben, a marosvásárhelyi magyarellenes támadás idején fél szemét kiverték, mindmáig nem sikerült megtalálni a tetteseket. /Fodor Sándor: Búcsú. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ b/ Századunk egyik legnagyobb írója, a kisebbségi magyar sors metaforája: művei többek irodalmi alkotásoknál, a korszak kritikái, jelentette ki az elhunyt Sütő Andrásról Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke. Gálfalvi György, a Látó című folyóirat főszerkesztője, a Romániai Írószövetség marosvásárhelyi fiókjának titkára úgy fogalmazott: korszakos jelentőségű írótól búcsúzunk. Sütő András egész életműve kivételes értékű kincse az egyetemes magyar irodalomnak. Farkas Árpád költő személyes jó barátja volt Sütő Andrásnak, akit az erdélyi és az egyetemes magyar nemzeti közösség egyik legtisztábban látó emberének nevezett. Gálfalvi Zsolt író, a Romániai Magyar PEN-klub elnöke szerint Sütő András halálával a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb kortárs alkotója távozott. Az ötvenes évek legkritikusabb kortárs írójának nevezte Sütő Andrást a Korunk folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos. „Életpályája indokolja, hogy Sütő András emléke megmaradjon, irodalmi és történelmi szempontból is jelentős művei beépüljenek századunk magyar, román és egyetemes irodalomtörténetébe” – hangoztatta. Mindannyiunk közül Sütő Andrásnak volt a legnehezebb dolga, mert őt már korán megpróbálta korrumpálni a hatalom, de hiába – mondta Kányádi Sándor költő, műfordító. Nem adta el a lelkét, és szimbolikus figurává nőtte ki magát. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közleményében leszögezte: oka van a gyászra ma mindenkinek, aki magyarnak vallja magát. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője szerint a magyar irodalom rövid időn belül második meghatározó egyéniségét veszítette el. /Pályatársak, kortársak Sütő Andrásról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ c/ Nagy író ment el közülünk, egyike a legnagyobbaknak az utolsó, több mint fél évszázad magyar irodalmában, méltatta Sütő Andrást Dávid Gyula. Olyan korban élt, amikor nagyokat lehetett tévedni. És ő is tévedett – nagyokat. Saulus volt – de volt ereje megfordulni a damaszkuszi úton. Akkor, amikor ezért üldöztetés, sőt életének veszélyeztetése járt. „Könnyű álmot” ígérve, egyszer csak megszólította Őt a szülőföld. És ő attól a pillanattól kezdve felvállalta népe, nemzete sorsának képviseletét ország-világ előtt. /Dávid Gyula: Halála hírére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ d/ Sütő András elhunytáról a magyar irodalom kiemelkedő alkotóját, ugyanakkor közösségünk egyik jelenkori szellemi vezetőjét veszítettük el, írta Markó Béla. Sütő András életét meghatározta a nemzetéért, kisebbségbe szakadt közösségéért érzett felelősség. Sütő András nem csak szóban, hanem tettben is szembefordult a létünket veszélyeztető zsarnoki hatalommal, és síkra szállt az emberi és közösségi jogok tiszteletben tartása mellett. 1989 decemberében Sütő András a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagja, az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapítója és első elnöke, később tiszteletbeli elnöke, majd a Szövetségi Egyeztető Tanács tagja volt. /Markó Béla, az RMDSZ elnöke: Sütő András halálára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ e/ Tamási Áronunk óta erdélyi sorsgondoktól átszőtt írói lét még nem csiholt ily fényes, máglyáról pattant csillagot egünkre, írta Sütő András halálhírére Farkas Árpád. Sütő András több mint negyedszázada Szavaink Nagyfejedelme. /Farkas Árpád: Búcsú Sütő Andrástól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./2006. október 4.
Lesz-e Sütő András halála után Pusztakamaráson, az író szülőfalujában Tamási Áron Farkaslakájához fogható nemzeti zarándokhely? Pusztakamaráson harminc évvel ezelőtt még háromszázhatvan magyar ember élt, most pedig annak csak a fele, a helyi román iskolába mindössze nyolc magyar gyerek jár, se magyar óvoda, se magyar iskola nem jár nekik. Kemény Zsigmond hajdani kastélya omladozik. Egy pár éve rendszeresen megtartják a nagy családi találkozót, Sütő András tártkarú találkozónak nevezte a nagy rokoni összejövetelt. Legutóbb is nyolcvanan voltak. Salakkal felszórt, meredek szekérút vezet a pusztakamarási református temetőbe, autóval kimenni bajos. A tetején egy kövekből rakott toronyszerű építmény, a hajdani templom megmaradt köveiből emelték a tornyot. A falubeli magyar fiúk román lányokat vesznek feleségül, s a gyerekek már nem is tudnak magyarul. /Bakó Zoltán, Lokodi Imre: Legyen nemzeti zarándokhely Sütő András szülőfaluja, a mezőségi Pusztakamarás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./2006. október 7.
Megjelent Szakolczay Lajos (sz. 1941) irodalomtörténész Erdélyi ősz /Napkút Kiadó, Budapest, 2006./ című közel hatszáz oldalas kötete. A rangos kiadvány a XX. századi romániai magyar irodalom színe-javából mutat be tizenhárom költőt, próza- és drámaírót Kós Károlytól Lászlóffy Aladárig. Több mint húsz színművet mutatott be, melyekben Sütő András vezet 8 drámával, majd Tamási Áron (4), Székely János (4), Páskándi Géza (3) és Kós Károly (2). Sütő András legjobbnak tartott drámáját, az Egy lócsiszár virágvasárnapját Szakolczay négy előadás fényében mutatta be, négy város színházában /Kaposvár, Kolozsvár, Budapest, Békéscsaba/. Összegezve a látottakat, a leglíraibb előadás a Harag György rendezte kolozsvári Lócsiszár volt 1975-ben. A legjobban félreértett, már-már komédiába fullasztott tragédiát a budapesti Madách Színház provokálta Ádám Ottó színrevitelében. A prózaírók közül Szilágyi Istvánról írt a szerző, akinek Kő hull apadó kútba című könyvét Szakolczay a XX. századi magyar regény csúcsaként említette, a Hollóidővel egyetemben. /Kudelász Ildikó: Őszi tűnődés egy könyv fölött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./2006. október 8.
Ötvenhét év óta először indult katolikus első osztály Székelyudvarhelyen, a Tamási Áron Gimnáziumban, a több mint négyszáz éves felekezeti oktatási hagyománnyal rendelkező iskolavárosban. 1782-ben a jezsuiták átadták az elemit a ferenceseknek. A „barátok iskolája” az 1948-ban bekövetkezett államosításig működött. Állami iskola lett a gimnázium. Az ’50-es években újból indulhatott alsó tagozat az 1961-62 tanévig, állami oktatás keretében. Átcsoportosítások miatt csak V-VIII. osztály maradhatott a nyolcvanas évekig. Most a katolikus elsőbe huszonöt kisdiák indult. /Molnár Melinda a székelyudvarhelyi főesperesi kerület sajtószolgálata: Addig vagyunk–leszünk… amíg halljuk a csengőt. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./2006. október 10.
Október 9-én volt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bábtagozatának bemutatója, Arany János A fülemile című költeményét Nagy Kopeczky Kálmán rendezte és alkalmazta bábszínpadra. Az első előadásra – a bábszínházi bemutatók hagyományát követve – vidéki gyerekeket hoztak el a szentgyörgyi stúdióterembe. A tervek szerint a sepsiszentgyörgyi közönség előtt összesen 18 alkalommal játsszák ebben a hónapban. Ezt követően a felső-háromszéki falvakba indul turnéra a társulat. /Bábszínházi bemutató a sepsiszentgyörgyi színházban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./2006. október 26.
Első alkalommal mutatkozott be egyedi kiállítással Marosvásárhelyen Sánta Csaba, a szovátai szobrászművész. Az 1990-ben a kolozsvári képzőművészeti egyetemen végzett művész köztéri alkotásokkal is büszkélkedhet, többek közt a szentjobbi Szent István-, a farkaslaki Tamási Áron- és a gyergyócsomafalvi Kossuth Lajos-szoborral. /Kisplasztikák köztéri szobrok alkotójától. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./2006. november 4.
November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (Somorja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Klement Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./2006. november 10.
A magyar szolidaritási ünnepségen, a Budavárban a Háromszék napilap főszerkesztője, Farkas Árpád révén átvehette az idei Bethlen Gábor-díjat. Bakos Istvánnak, a kuratórium elnökének felvezető szövege szerint Székelyföld és a magyar közösség hiteles tájékoztatásáért kapták a díjat. Az autonómia a kitüntetés-átadások alapszavaként is értelmezhető. Az idei Tamási Áron-díjat Ferenczes István nyerte el, a székelyföldi, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság költő-főszerkesztője, s Sylvester Lajos Teleki Pál-érdemérmet kapott, mindez az erdélyi térségnek az autonómiaigényét emelte az érdeklődés középpontjába. A budapesti érdeklődésnek a kisugárzása eléri a világ legtávolabb lévő tájait is, ahol magyarok élnek. Az idei Márton Áron-díjat Sisa István, Egyesült Államokban élő közíró kapta, a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség társaságában. A Teleki Pál Emlékérem esetében. jelen van Ausztrália, Latin-Amerika, Észak-Amerika, Európa, a Kárpát-medence egésze, és a kurátorok nyitottságára jellemző, hogy a Trianon 86. évfordulóján Rieger Tibor szobrászművész Teleki-érdeméremmel jutalmazott 18 anyaországi kitüntetett mellé előbb 15 határon túli és nyugati szórványban élő magyar neve társult, akikhez a kitüntetések átadását megelőző napokban a Vértesaljai László atya neve is, Rómában és a forradalom 50. évében végzett magyarságszolgálata révén. Piotr Górecki pedig a Lengyel TV október 23-i hiteles tudósításáért és emberjogi kiállásáért kapott érdemérmet. Mindez a legkevésbé a magyarhoni sajtót érdekelte. /Sylvester Lajos: Díjat kapni öröm. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./2006. november 16.
Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör november 14-i munkaülésén Brittich Erzsébet aradi költő, író, képzőművész állt közönség elé, ezúttal saját verseivel. A rendezvény második részében Tamási Áronra emlékeztek az író halálának 40. évfordulója alkalmából. /Regéczy Szabina Perle: Hangulatos irodalmi est a megyei könyvtárban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./2006. november 23.
Anyám orra című, Pintér Béla által írt és rendezett előadásával november 23-án Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színház nagytermében vendégszerepel a budapesti Pintér Béla Társulat, majd november 26-án Gyergyószentmiklóson is fellépnek. /Székelyföldön az Anyám orra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./2006. november 25.
Mi lesz veled, szépirodalom? – ez a kérdés uralta a Pallas-Akadémia Kiadó november 22-i estjét a marosvásárhelyi Bernády Házban. A két irodalomtörténész főszereplő hosszú utat vállalt a vásárhelyi olvasók kedvéért. Pomogáts Béla Budapestről, Bertha Zoltán Debrecenből jött Erdélybe. Az alkalmat újabb könyvük megjelenése szolgáltatta. Mindkettőjük kötete erdélyi fogantatású, mindkét kiadvány a Pallas-Akadémia rangos Bibliotheca Transsylvanica sorozatának jelentős darabja. Bertha Erdélyiség és modernség című tanulmánygyűjteménye az 50., Pomogáts Magyar ezredforduló (Felelősség Erdélyért, III.) című nemzetpolitikai jegyzetválogatása az 51. a sorban. A kiadó főszerkesztője, Kozma Mária írónő az erdélyiek régi, hűséges barátaiként, a könyvműhelyükhöz szorosan kapcsolódó szerzőkként mutathatta be őket. Az irodalomtörténészek lehangolónak tartják a magyarországi valóságot. Az írótársadalom mára háttérbe szorult vagy önként visszavonult. A politikusok nyomultak a helyükbe, az önös érdekek, a pénz, a hazugság dominál. Bertha Zoltán sárospataki születésű, debreceni lakos, budapesti egyetemi tanár, annak a nemzedéknek a jeles képviselője, amelynek tagjai még a múlt rendszerben rendszeresen járták hátizsákkal Erdélyt, s hozták a könyvet, egyebet, amire az itteni magyaroknak szüksége volt. Számos könyvet, dolgozatot írt erdélyi írókról, költőkről: Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bálint Tiborról, Szilágyi Domokosról, Páskándiról. És a régebbiekről, például Tamási Áronról, Kós Károlyról, Derzsi Sándorról és így tovább. Pomogáts Béla irodalomtörténészként folyamatosan jelenteti meg jelentős tanulmányait, könyveit, a Magyar Írószövetség egykori elnökeként, az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnökeként nemzetpolitikai kérdésekhez is rendszeresen hozzászól. Mostani kötete, a Felelősség Erdélyért immár harmadik cikkgyűjteménye. 1998 és 2000 között napvilágot látott jegyzeteit adta közre. /(nk): Irodalomtörténészek Erdélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./2006. november 30.
Hosszú várakozási idő után végre megkezdhette tevékenységét Sepsiszentgyörgyön a magyar kulturális fiókintézet. Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára indította útjára a központ programsorozatát. Bár a sepsiszentgyörgyi intézmény hivatalosan a bukaresti Magyar Kulturális Intézet „fiókja”, valójában tevékenységének jellege jelentősen különbözik a román fővárosban működőétől, s emiatt nagy önállósága van. Míg a bukaresti intézet román közegben igyekszik megismertetni a magyar kultúrát, addig a sepsiszentgyörgyi központ eleve magyar többségű környezetben végzi dolgát. Az intézmény magyar-magyar viszonylatban, Kárpát-medencei szinten kívánja összehangolni a különböző határon túli régiókról és a Magyarországról szóló ismeretek terjesztését, egyszersmind az erdélyi magyar kultúra külföldi „kiközvetítésével” is foglalkozna. /Magyar kulturális koordinációs központ nyílt Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./ A magyar államtitkár méltatta Sebestyén Márta népdalénekes tevékenységét is, aki hitelesen képviseli a magyar, román, Kárpát-medencei népzene kapcsolódási pontjait. Gyulai Líviusz erdővidéki születésű grafikusművész munkáiból álló kiállításának megnyitójával folytatódott az avatóünnepség. Markó Béla kormányfő-helyettes az épület homlokzatán lengő piros-fehér-zöld zászló kapcsán megjegyezte: „Itt van az erkélyen egy kis darab Magyarország, ez nekünk fontos, mert hosszú évtizedekig távol volt ez az ország, melynek nyelve, történelme, kultúrája, nemzeti érzelme közös a miénkével”. Demeter János megyei tanácselnök beszédében ismertette, hogy a központavatóval Sepsiszentgyörgy kulturális fővárosnak számít nemcsak Háromszéknek, hanem Székelyföldnek és Erdélynek is. „Az épületben Háromszék vármegyeháza volt, mostantól nemcsak annak az országnak a lobogója látható, melynek polgárai vagyunk, hanem az anyanemzet zászlója is. Legyünk büszkék erre, s töltődjünk fel erővel és hittel” – zárta mondanivalóját. A rendezvény végén Gazda Zoltán, a Tamási Áron Társulat színművésze, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezetének elnöke Hiller Istvánnak – az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjének – címzett levelet adott át Bogyay Katalinnak. Ebben arra kéri a minisztert, hogy a továbbiakban is kerülje Háromszéket. „Talán csak Kun Béláék bolsevik uralma idején volt olyan vezetése Magyarországnak, amelyik ilyen erőteljes nemzetrombolást teljesített volna” – olvasható a levélben. Két évvel ezelőtt Vas Lajos akkori államtitkár hivatalosan már megnyitotta a sepsiszentgyörgyi intézményt. A román parlament azonban a kétoldalú egyezményt sokáig nem ratifikálta, és az intézmény nem kezdhette meg tényleges működését. /Domokos Péter: Magyarország Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./2006. november 30.
Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház első bemutatója a Lear király, Bocsárdi László rendezésében. /Bartha Réka: Sakkjátszma a vérpad árnyékában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./2006. december 13.
Pap Géza református püspök és Szász Jenő polgármester egyaránt szorgalmazza a két székelyudvarhelyi iskola /Benedek Elek Tanítóképző és a Backamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium/ egyesítését. Az elképzelések szerint a jövőben is Benedek Elek nevét viselné az intézmény. Antal Zoltán református esperes elmondta, azt szerették volna, hogy a Benedek Elek Tanítóképzővel való bérleti szerződés lejártáig, azaz 2009-ig fokozatosan egyesítsék a két iskolát. Ezt a lépést azzal is indokolta, hogy az eredeti egyezség szerint a tanítóképző jellegű osztályok számára kellett helyet biztosítaniuk az egyházi tulajdonba visszakerült épületben. Középiskolai szinten a tanítóképző azonban megszűnt, ezért a tisztán elméleti oktatást felvállaló intézményt leépülő iskolának tekintik. Biztosították a tanítóképző munkaközösségét arról, hogy senki nem kerülne az utcára. Bálint Mihály, a Benedek Elek Tanítóképző igazgatója és pedagógusközössége azonban elzárkózik a két iskola egyesítése elől. Bálint Mihály szerint a Benedek Elek Tanítóképző jogutódjaként különálló intézményként akar tovább működni az iskola. – Mi nem a református szellemiség, vallás és iskola ellen vagyunk, hanem egy ideológiamentes iskola mellett – hangsúlyozta Bálint Mihály. Szász Jenő polgármester elmondta, hogy Székelyudvarhely már egyszer volt ilyen helyzetben, amikor a Baróti Szabó Dávid Római Katolikus Gimnáziumot és a Tamási Áron Gimnáziumot egyesítették. A gyereklétszám csökkenése miatt szükséges az egyesítés – hangsúlyozta Szász Jenő. /Takács Éva: Indulatokat kiváltó iskolaegyesítés. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./2006. december 27.
Több erdélyi magyar színház már szilveszter előtt bemutatja szórakoztató előadásait. A Csíki Játékszínben a Lili bárónőt mutatják be, ugyanezen a napon a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Csárdáskirálynőt játssza. A temesvári Állami Csiky Gergely Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata ajánlja az ünnepekre a Nekem élet a színház, illetve a Botrány az operában című előadást. Idén elmarad a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház hagyományos, jótékony célú előadása. /Zenés játék „előszilveszterre”. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27/ A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata előadása, a Csókos asszony című operett néhány perccel éjfél előtt ér majd véget, Meleg Vilmos rendezésében. Hetedik éve, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szilveszter napján zenés, szórakoztató előadással búcsúztatja az óévet. idén Vaszary János A vörös bestia című zenés vígjátékát mutatják be, Csurulya Csongor rendezésében. A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának HAccáré – HAccacáré című műsorban sok zene és tréfás jelenet kap helyet, rendezője Tóth-Páll Miklós. A színház előcsarnokában megnyílik Janicky Pál A régi Szatmárnémeti című kiállítása, az Ady Endre és a Szentgyörgyi Albert Társaság szervezésében. A fotótárlaton kívül a közönség az 1920–30-as évekből származó színházplakátokból álló gyűjteményt is megtekinthet. Nagy István idén is írt és rendezett politikai kabarét. A Románia csatlakozásából és a magyarországi belpolitikai viharokból ihletődött zenés-táncos kabarét EUkúrtuk? címmel mutatják be Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A városban továbbá a Hahota színtársulat ezen a héten mutatta be Pecázás a zavarosban című, Nóti Károly és Lőrincz Miklós bohózataiból összeállított kabaréját. Karácsonykor láthatta a közönség Gáspárik Attila és Nagy István rádiókabaréját, a Megállj, megállj, Európa című műsort szilveszter napján közvetíti a Marosvásárhelyi Rádió. Rádiókabaré készült idén Kolozsváron is: a Szomszédnéni Produkciós Iroda és Felméri Péter műsorát két héttel ezelőtt mutatták be a Donát úti stúdióban, a rádióban pedig 31-én délután lehet meghallgatni. A kolozsvári Magyar Opera operettdalokkal kedveskedik a közönségnek szilveszter estéjén, a Vivát 2007!, avagy Hallod-e Rozika, te? című opera-kabaré 18 órakor kezdődik. /Régi idők igézetében. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./2006. december 30.
Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából sorra jelenjenek meg a visszaemlékezések és a kezdődött kegyetlen megtorlások dokumentumai. A frissiben megjelent magyarországi kiadványok között van az 56-os Intézet két könyve, az egyik a Budapestről jelentjük című másfélszáz szemtanú vallomását tartalmazza a forradalomról, a másik címe Személyes történelem, mely a forradalmat hol kényszerből, hol önként megtagadókról nyújt elszomorító képet. Pál-Antal Sándor átfogó munkája: Áldozatok – 1956. A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban. Ebből kiderül, hogy 1956. október 28. és 1965 között a Magyar Autonóm Tartományban (MAT) összesen 1089 személy ellen indult bűnvádi eljárás, közülük 821-et állítottak bíróság elé és ítéltek el. Emellett a katonai ügyészség további 101 székelyföldi személyt állított bíróság elé. Egy-egy elszólásért, indulatkitörésért, rádióhírek kommentálásáért, a kollektivizálás ellenzéséért akár halálbüntetést, 25 év kényszermunkát, életfogytig tartó raboskodást is kiszabhattak a törvénybírák. Akadt olyan író is, Hajdú Zoltán például, aki szerint a Rákosi-féle pártvezéreknél ezerszer nagyobb felelősséggel tartoznak a magyar írók – köztük Illyés Gyula, Tamási Áron – az októberi magyarországi zavargásokért. Mindez összecseng Gh. Gheorghiu-Dej Marosvásárhelyen tett kijelentésével: „A Magyar Írószövetség íróinak kezét és lelkiismeretét a magyar nép tiszta vére szennyezi.” A könyv mellékletében több tárgyalás jegyzőkönyve olvasható, köztük a Fodor Pál és társai ellen hozott katonai törvényszéki ítélet (Fodor Pál 25 év kényszermunka, Csiha Kálmán 10 év nehézbörtön stb.). Korábban Csíkszeredán egy emlékező rendezvény vendégei voltak Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke és Vanek Béla 56-os forradalmár. Példaadó életút Rácz Sándoré. A szovjet invázió után, 1956. november 16-án választották az említett munkástanács elnökévé, a tankok árnyékában szervezte és országos méretűvé duzzasztotta az ellenállást. Ígérgetésekkel próbálták meghátrálásra bírni – Apró Antal miniszteri tisztséget ajánlott fel számára –, s mert nem értek célt, akárcsak hajdanán Török Bálintot, tőrbe csalták, december 11-én Kádárék tárgyalni hívták a Parlamentbe, ahol azonnal letartóztatták. Életfogytiglani börtönre ítélték, de a nyugatiak nyomására 1963-ban kénytelenek voltak amnesztiában részesíteni. Szerszámlakatosként dolgozott, a rendszerváltást követően kezdett újból aktív politizálásba. Rácz Sándor hű maradt önmagához, a kommunizmus és maradványainak következetes elutasításával. /Borbély László: Reminiszcencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./2007. január 12.
Január 13-án lesz a Diploma után című rockmusical ősbemutatója a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. Pozsgai Zsolt–Pinczés István–Apostolache Zénó Diploma után című rockmusicaljében a 60-as, 70-es évek rocklegendáinak dalai először szólalnak meg magyarul. /Kovács Zsolt: Sikerdalok magyarul. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./2007. január 31.
Másfél évtizede kezdte el a Budapesten székelő Tamási Áron Alapítvány tevékenységét, 1993-ban pedig Tamási Áronné Bokor Ágota asszony levélben értesítette a székelyudvarhelyi gimnáziumot (amely 1990 óta viselte az író, hajdani diákja nevét), hogy létrehozott egy alapítványt /Tamási Áron Alapítvány Diákja ösztöndíjat/ azzal a céllal, hogy segítsen évente egy-egy rászoruló székely középiskolást a továbbtanulásban. Székelyudvarhelyen 1993. május 28-án, Tamási Áronné Bokor Ágota jelenlétében ismertették az ösztöndíj létestését, a négyszáz éves gimnázium jubileumán szervezett iskolatörténeti tudományos ülésszakon. Sütő András, a kuratórium tiszteletbeli elnöke és a magyar szellemi élet sok jeles személyisége is megjelent. Azóta tizennégy év telt el, s az alapítványi ötszázezer forint alaptőke kamatjából egyre többen részesülnek. /Lőrincz József: Ösztöndíj a cselekvő erdélyi magyar ifjúságért. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. január/2007. február 5.
Harold Pinter Nobel-díjas író A gondnok című művéből készült előadást mutatta be február 4-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. A stúdió-előadást Patkó Éva rendező irányításával a társulat három művésze vitte színre: Kicsid Gizella, Szabó Tibor és Mátray László. /Kovács Zsolt: A gondnok önmagunkkal szembesít. Harold Pinter Nobel-díjas író művéből készült előadást mutatott be a Tamási Áron Színház. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./2007. február 15.
Képtelen teljesíteni menedzseri szerződésében szereplő vállalásait Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Társulat igazgatója az idei, nem kielégítő költségvetési juttatás miatt, írta Albert Álmos polgármesternek, kérve, tárgyalják újra az idei költségvetést. /Domokos Péter: Működésképtelen a Tamási? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./